A Madridi Védjegy-lajstromozási rendszer és hatálya
A külföldre irányuló védjegybejelentések máig világszerte alkalmazott módja az, hogy a bejelentő közvetlenül az egyes külföldi országok nemzeti védjegyhatóságainál külön-külön tesz védjegybejelentést. A nemzetközi együttműködés a Párizsi Uniós Egyezmény mellett létrehozott egy nemzetközi szerződést a tagországokban való oltalomszerzés megkönnyítésére. A nemzetközi védjegybejelentéseket a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) genfi Nemzetközi Irodája (a továbbiakban: Nemzetközi Iroda) lajstromozza alaki vizsgálat elvégzése és az árujegyzék ellenőrzése után. A tagállamok közül megjelölt országokban az oltalom a nemzeti úton lajstromozott védjegyekkel azonos jogokat biztosít, ha a nemzetközi jogszabályokban illetve a nemzeti védjegytörvényben szabályozott feltételek szerinti eljárásban az oltalmat jogerősen elismerik. A védjegyek nemzetközi lajstromozását célzó Madridi Védjegy-lajstromozási Rendszer (a továbbiakban: Madridi Rendszer) két nemzetközi megállapodásból áll. Az egyik a gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló 1891. évi Madridi Megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás), a másik a védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó 1989. évi Madridi Jegyzőkönyv (a továbbiakban: Jegyzőkönyv). amely 1996. április 1. napján lépett hatályba. A Megállapodásban és a Jegyzőkönyvben részes felek valamennyien a Madridi Unió tagjai, amely saját költségvetéssel és közgyűléssel rendelkezik. A Megállapodás és a Jegyzőkönyv párhuzamos, egymástól független egyezmények, melyeknek tagjai elkülönültek, de átfedésben vannak.A Madridi Megállapodásnak és a Jegyzőkönyvnek 1996. április 1. óta közös végrehajtási szabályzata (a továbbiakban: KVSZ) van.
2015. október 31-től a Madridi Rendszer kvázi egyegyezményes rendszerré alakult, melynek folytán egységesen valamennyi nemzetközi védjegybejelentésre a Jegyzőkönyv szabályai az irányadók, a Megállapodás elvesztette gyakorlati jelentőségét - bár hatályban maradt.
2002. április 1-től a KVSZ 43. szabálya lehetővé teszi, hogy egyes kérdéseket a Szellemi Tulajdon Világszervezetének főigazgatója úgynevezett Adminisztratív Útmutatóval (Administrative Instructions) szabályozzon.
Magyarország és a Madridi Védjegy-lajstromozási Rendszer
Hazánk a Megállapodásnak 1909 óta részese. A hatályos szöveget az 1973. évi 29. tvr. hirdette ki. A Jegyzőkönyv Magyarország vonatkozásában 1997. október 3-án lépett hatályba. Az Országgyűlés határozatával már 1997-ben megerősítette a Jegyzőkönyvet. Az egyezmény kihirdetéséről a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó 1989. évi Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1999. évi LXXXIII. törvény gondoskodott.
A Megállapodás és a Jegyzőkönyv viszonya
2008. szeptember 1-jével módosult a Jegyzőkönyv 9sexies cikke
A Szellemi Tulajdon Világszervezetében részes tagállamok közgyűléseinek negyvenharmadik üléssorozatán (Genf, 2007. szeptember 24.–október 3.) a Madridi Unió közgyűlése módosította a Jegyzőkönyv 9sexies cikkének címét és szövegét, és a változás hatályba lépésének napját 2008. szeptember 1-jében határozta meg.
A változás lényege, hogy – a Madridi Megállapodás védelmének fenntartása helyett – a kapcsolatokat a Jegyzőkönyv rendelkezései határozzák meg azon tagállamok között, amelyek tagjai mind a Jegyzőkönyvnek, mind a Madridi Megállapodásnak. Ennek megfelelően 2015. október 31-től a Madridi Unió valamennyi tagja esetében a Jegyzőkönyv szabályai alkalmazandók (a Megállapodás hatályban maradt).
Bővebben »
A nemzetközi bejelentési eljárás folyamata
A bejelentés továbbítása
A Jegyzőkönyv értelmében a tagországok bármelyikében honos bejelentők a származási országban lajstromozott megjelölésekre, illetve a szabályszerű nemzeti védjegybejelentésre alapítva nemzetközi védjegybejelentést nyújthatnak be a Nemzetközi Irodához, saját országuk hivatala útján. A nemzetközi bejelentési kérelmet kizárólag a származási hivatal illetékes továbbítani a Nemzetközi Irodához. Utólagos területi kiterjesztésnek a védjegyjogosult kérelmére bármikor helye van egy vagy több tagállam tekintetében. Az utólagos területi kiterjesztési kérelmet a jogosult akár közvetlenül, akár a nemzeti hivatal útján kérheti.
Bejelentési űrlapok
A nemzetközi bejelentést a Nemzetközi Iroda által rendszeresített nyomtatványon kell francia vagy angol nyelven a Hivatalhoz benyújtani, 2 példányban. A bejelentési nyomtatványt a Hivatalhoz intézett magyar nyelvű kérelemnek kell kiegészítenie.
A nemzeti hivatal az űrlap kitöltését ellenőrzi és hitelesen tanúsítja a származási országban lajstromozott védjegy-, illetve az alapbejelentés adatait, beleértve az árujegyzéket. Az árujegyzék nem lehet bővebb a származási országban lajstromozott védjegy árujegyzékénél, illetve a védjegybejelentés árujegyzékénél.
A nem megfelelően kitöltött nyomtatványt – a Védjegytörvény 76/K. § rendelkezéseinek megfelelően – a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nem továbbítja a Nemzetközi Irodához.
Díjak, díjfizetés
A bejelentés továbbításáért – a díjrendeletben foglaltaknak megfelelő összegű – továbbítási díjat kell fizetni a Hivatal számára, továbbá bejelentési díjat a Nemzetközi Irodánál.
A bejelentést és bármely későbbi beadványt a Hivatal csak a továbbítási díj megfizetését követően továbbítja a Nemzetközi Irodához.
A bejelentési díj közvetlenül, svájci frankban fizetendő a Nemzetközi Irodánál. A Megállapodás tagállamai közötti viszonyban a díjak országonként egységesek, míg a kizárólag a Jegyzőkönyv szerint egymással kapcsolatban levő tagok között ún. egyéni díjak is kiköthetők. (A díjak mértékéről a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala ad tájékoztatást, illetve azok megtalálhatók a Nemzetközi Iroda honlapján.)
http://wipo.int/madrid/en/fees/sched.html
A díj átutalásáról a Nemzetközi Iroda részére a bejelentőnek kell közvetlenül gondoskodnia. A díjfizetés részleges vagy teljes elmaradása esetén a bejelentést a Nemzetközi Iroda visszavontnak tekinti, és a befizetett díj meghatározott részét visszatéríti.