KÜHNE EDE

(1839 - 1903)

Kühne Ede, a magyar mezőgazdaságigép-gyártás megteremtője, 1839. május 16-án, Hamburgban született kereskedőcsaládban. Apja, idősebb Kühne Ede egyik alapítója volt a "Guss-stahlfabrik von Mayer und Kühne" nevű világhírű acélgyárnak, amely a Krupp Művek mögött Németország második legnagyobb acélműve volt. Az ifjú Kühne Ede tanulmányait Kölnben végezte mindaddig, amíg édesapja el nem költötte hatalmas vagyonát újabb és újabb acélgyártási kísérletekre.

A 18 éves fiatalember egy berlini gépgyárban helyezkedett el mint műszaki rajzoló. A gyár technikusi irodájában dolgozva gépszerkesztési, géptervezési ismeretekre is szert tett, szorgalma, megbízhatósága már ekkor kitűnt. Hamarosan állásajánlatot kapott Odesszából azzal a feltétellel, hogy odautazása előtt tökéletesítse mezőgazdasági gépekkel kapcsolatos ismereteit. Ebből a célból érkezett Magyarországra, Mosonba, a Pabst és Krauss-féle "Mezőgazdasági Gépek és Szerszámok Állandó Kiállítása" nevű gépjavító műhelybe, amelynek részben az volt a feladata, hogy az akkor még alig ismert gazdasági gépeket népszerűsítse. Krauss Frigyes váratlan megbetegedése miatt reá maradt a 25 főt foglalkoztató, négy műhelyet magába foglaló üzem vezetése. Ez a helyzet tág teret nyitott szakmai és vezetői tapasztalatok szerzésére. Német rokonai minden ijesztgetése ellenére itt maradt a "vad" Magyarországon, és az elkövetkező évtizedek alatt a jelentéktelen vidéki műhelyet tekintélyes nagyságú és műszaki színvonalú gyárteleppé alakította, számos új gyártmányt fejlesztett ki és gyártott hazai és külföldi felhasználók részére, és nem utolsó sorban jó néhány találmánnyal járult hozzá a magyar ipar hírnevének növeléséhez.

A Pabs és Krauss-féle vállalat 1863 decemberében megszűnt. Az ifjú Kühne Ede és német barátja, Ludwig Róbert ekkor megvásárolta az üzemet. Ludwig Róbert, württenbergi gazdasági intéző adta a nagyobb tőkét a vállalkozáshoz, Kühne pedig jelentős szakismerettel rendelkezett.

Az első évek nehézségek közt teltek, a kis forgótőkét hamar felemésztette a műhely kezdeti felszereléseinek, berendezéseinek megvásárlása, a nyersanyagok, a munkabérek, de leginkább a legkülönfélébb gépek raktáron lévő nagy készletei. A társtulajdonosok ekkor elhatározták, hogy raktáron csak egy-két kisebb gyártmányt fognak tartani, és teljes buzgalommal a kanalas sorvetőgép gyártását fogják felkarolni.

Az egyik típussal 1866-ban, a bécsi kiállításon nagy sikert arattak. Bebizonyosodott, hogy jó úton haladnak, választásuk szerencsés volt. Az új típusú sorvetőgépek Kühne szabadalma alapján készültek. Tevékenysége rövid idő alatt széles körben ismertté tette a nevét.

Egy 1865-ben, Bécsben kiadott katalógusukból kiderül, milyen széles gyártmányválaszték jellemezte a rohamosan fejlődő vállalkozást. Gyártottak ekéket, altalajtúrót, lókapát, vetőekét, cikcakkboronát, rögtörőt, dobvetőgépet és kanalas vetőgépet, kukoricamorzsolót, járgányokat, szecskavágó gépet, répavágót, gyökér- és gumómosó gépet. A gyártmányok a kor színvonalának megfelelően, sok faanyagot tartalmaztak. Hamarosan igen népszerűekké váltak főként a Kisalföld és a Nyugat-Dunántúl birtokosainak körében. Első sikeres gyártmányukkal a régi vetőgépeknek különösen a sorvégi fordulóknál történő nehézkes kezelését küszöbölték ki.

Nőtt a termelés, az alkalmazottak száma és a vállalkozás nyeresége is. 1868-ban Kühne Ede feleségül vette Winter Annát, egy gazdag mosoni gabonakereskedő és földbirtokos leányát. (Később gondos családapaként irányította három fiú- és két lánygyermekük nevelését, taníttatását). A nagy hozomány is hozzájárult ahhoz, hogy 1869-ben Kühne egyedüli tulajdonosa lehessen a gyárnak. Nagyarányú fejlesztésekbe, bővítésbe fogott. Új műhelyeket építtetett, és megkezdte a gőzüzemre való áttérést is, 1874-ben pedig megvásárolta a feloszlatott főhercegi mezőgazdasági gépműhely teljes felszerelését, és magára vállalta a hatalmas uradalom mezőgazdasági gépeinek összes javítási munkáját.

Bár 1870-től Kühne Ede sokat betegeskedett, igazi vállalkozó és gyáros ebben az időszakban lett belőle. A gyár a mezőgazdasági gépgyártás terén Magyarországon az első helyre került. 1879-80-ban sor került egy nagyszabású vas- és fémöntöde felállítására, ahol mód nyílt az öntvények hőkezelésére is.

Kühne Ede a vállalkozás irányítása, igazgatása mellett műszakilag folyamatosan továbbképezte magát. Megkereste és alkalmazta az egyes szakterületek legkiválóbb szakembereit, a gyárában műszaki fejlesztőket folalkoztatott. Gyártmányainak technikai kivitele, minősége ugrásszerűen nőtt. 1874-ben kezdték gyártani a később azután többször továbbfejlesztett, tökéletesített, merítőkorongos, Hungária Drill elnevezésű lófogatú sorvetőgépet, amely a vetés szélesebb körű hazai gépesítésének kezdetét jelentette.

Ennél a vetőgépnél a vetőszerkezetet merítőhengerek képezték, ezeket futókerekek mozgatták. A kapák és a merítőhengerek kiemelése egyidejűleg, egy emeltyű megnyomásával történt. A vetőgép könnyű volt, és még a legrögösebb és legrosszabbul szántott földeken is célszerűen lehetett használni. A magyarországi viszonyoknak tökéletesen megfelelő, szellemes műszaki megoldású gyártmány volt, évről évre nagyobb számban és egyre jobb minőségben került piacra, igen keresett termék volt.

Miután 1869-ben Magyaróvárott megalakult a Magyar Királyi Gazdasági Gépkísérleti Állomás, ennek tudós professzorai szoros kapcsolatot építettek ki Kühnével és a gyárral. 1870 és 1880 között a gyár uralta a hazai piacot, és elindultak az első cséplőgépszállítmányok külföldre, elsősorban a Balkán felé. Se szeri, se száma a sok oklevélnek, arany- és ezüstéremnek, díjnak, kitüntetésnek, amelyeket a Kühne-gyár termékei Európai kiállításokon, bemutatókon kaptak. A legsikeresebb, leggyakrabban díjazott termékek a sorvetőgépek voltak. 1890-ben készült el a Hungária Drill tízezredik példánya, és ebben az évben mutatták be ennek továbbfejlesztett változatát, a Hungária Balance Drillt, amellyel dimbes-dombos vidéken is jól lehetett vetni.

Kühne Ede a vállalkozók első nemzedékéhez tartozott, akik még megőrizték az alkalmazottakkal, munkásokkal a személyes kapcsolatot. A gyár történetében előfordultak olyan gesztusok is a munkaadó részéről, amelyek kivételnek számítottak. 1885-ben rendezték az első munkásünnepélyt, amelyen a régóta a cég alkalmazásában álló munkásoknak kitüntetéseket, a legszorgalmasabb tanoncoknak pénzjutalmat adtak át. Este közös vacsora, tánc, tűzijáték zárta az ünnepséget. Hasonló jubileumi ünnepségre és jutalmazásokra került sor 1889-ben, a gyártulajdonos ötvenedik, egyben a gyár huszonötödik születésnapján. Megjegyzendő, hogy ebben a korszakban nem volt még szokásos hűségjutalmak osztogatása, Kühne Ede azonban megbecsülte a szaktudást, kitartást és szorgalmat. Olyan ember volt, aki - bevallása szerint - az üzemcsarnokokban érezte igazán otthon magát.

Kühne Ede érdemeit a legfelsőbb szinten is elismerték, többször kapott az uralkodótól kitüntetést: 1873-ban koronás arany érdemkeresztet, 1878-ban Ferenc József lovagkeresztjét, végül 1896-ban III. osztályú Vaskorona rendjelet.

A századforduló előtti évtizedben a gyártelep újabb bővítésére, fejlesztésére került sor. Új energiatelep épült, az erőátvitel a lakatosműhelyekben levő gépekhez már villamos energiával történt. Az elektromos áram iparban való felhasználása tekintetében a Kühne-gyár volt a legelső az országban! Az öntöde átalakításának tervezésénél Kühne Ede szerette volna megismerni a legújabb külföldi technológiákat. Ebből a célból Károly fiát, aki gépészmérnök volt, hosszabb tanulmányútra küldte Németországba és Angliába. Károly Zürichben szerezte meg diplomáját, és később lehetősége nyílt amerikai tanulmányútra is. 1895-ben apja cégtársává fogadta.

A vállalat fejlett kereskedelmi, piackutató és - mai szóhasználattal - marketingtevékenységet folytatott. A gyár kiterjedt ügynöki hálózattal, valamint az egész ország területén megszervezett lerakatokkal, bizományosi értékesítő fiókokkal rendelkezett. Az ügynökök rendszeresen felkeresték a földbirtokos családokat, gazdasági egyesületeket, a falusi plébánosokat, bírókat, gazdagabb parasztokat. Céljuk az volt, hogy gyűjtsék a tapasztalatokat a gyártott eszközök gyakorlati alkalmazásáról, értesüljenek a gazdák véleményéről, felmérjék az igényeket.

Kühne Ede nemcsak saját és munkatársai ötleteire hagyatkozott a gyártmányfejlesztés során, hanem számos külföldi szabadalom hasznosítási jogát is megszerezte, például a berlini Zimmermann cégtől, a hallei Sack-gyártól. Fia tapasztalatcserére utazott az Amerikai Egyesült Államokba, Richmondba, a világ legnagyobb vetőgépgyárába. Az öntött alkatrészek helyett egyre nagyobb számban alkalmaztak teherbíróbb sajtolt és kovácsolt darabokat. A századfordulón a gyár éves termelési értéke meghaladta a másfél millió koronát. A gőzcséplőgépek, gőzekék, szénasajtolók és borsajtók kivételével valamennyi akkoriban használatos mezőgazdasági gép és eszköz beszerezhető volt a Kühne-gyár raktáraiból.

Kühne Ede 1903. december 13-án halt meg, élete 65. évében. Végakaratához híven gyárában ravatalozták fel, munkásai vitték örök nyughelyére. Halála után a vállalat családi részvénytársasággá alakult át, amelynek elnöke és műszaki vezetője fia, Károly lett, másik fia, Lóránt pedig közgazdászként irányította a gyárat.

Kühne Ede szabadalmazott találmányai:

 

 

 

1874/001529

1874. 07. 03.

Reihensäemaschine

 

 

(sorvetőgép)

1876/001577

1876. 02. 15.

Reihensäemaschinen

 

 

(sorvetőgépek)

1877/001640 

1877. 03. 11.

Vorrichtung zur Hebung der Schaarhebel und

 

 

gleichzeitigen Ausrücken der Säewelle bei Drillmaschinen

 

 

(Berendezés az ekevasnak a magvető tengelyek egyidejű

 

 

kioldásával történő kiemeléséhez sorvetőgépeken)

1878/001717

1878. 04. 17.

Abstreifvorrichtung für Trieurs

 

 

(Tisztítóberendezés triőrökhöz) 

1879/001985

1879. 03. 01.

Scharenapparat und Samenleitungsröhre zu

 

 

Reihensäemaschinen

 

 

(Ekeszerkezet és magvezetőcső sorvetőgépekhez)

1883/003596

1883. 01. 20.

Eine aus zwei Drillmaschinen gebildete

 

 

Zwillingssäemaschine

 

 

(Két sorvetőgép egyesítésével kialakított iker-sorvetőgép)

1883/003597

1883.06. 19.

Vorrichtung von Säemaschinen

 

 

(Sorvetőgép szerkezet)

1885/003860

1885. 01. 31.

Schar zu Reihensäemaschinen

 

 

(Ekevas sorvetőgéphez)

1893/005670

1893. 09. 12.

Pflugkonstruktion

 

 

(Ekeszerkezet)

1895/006596

1895. 10. 26.

Rührvorrichtung für Säeapparate

 

 

(Keverőszerkezet vetőgépekhez)

1896/006737

 1896. 05. 08.

Regulator für Säeapparate

 

 

(Szabályozó vetőgépekhez)

Irodalom:

Sárközi Zoltán: Kühne Ede. Műszaki nagyjaink I. kötet. GTE, Bp., 1983
Gajdos Gusztáv: Kühne Ede. Magyar feltalálók, találmányok. Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1997

Kühne Ede


A Hungária Drill elnevezésű lófogatú sorvetőgép


Kühne Ede mezőgazdasági gépgyára
(Estók János: Boldog békeidők. Új képes történelem.
Magyar Könyvklub - Helikon Kiadó, Budapest, 1998, 23. oldal)