Bendzsel Miklós beszéde a szellemi tulajdon világnapjának budapesti ünnepségén
2003. április 25., Uránia Nemzeti Filmszínház
FARKAS ÉS HATTYÚ - KERT ÉS MŰHELY
Üzenet
Az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezete 2000. évi közgyűlésén döntött arról, hogy minden év április 26-át a világ társadalmi fejlődéséhez és haladásához meghatározó módon hozzájáruló műszaki alkotók és művészek munkásságának és eredményei védelmének szentelt világnappá nyilvánítja.
Az elmúlt két esztendőben a világ iparjogvédelmi és szerzői jogi hatóságai - csakúgy, mint a Magyar Szabadalmi Hivatal - változatos programokkal, rendezvényekkel, akciókkal és kezdeményezésekkel valósították meg a közösen vállalt célkitűzést: az alkotóerő reflektorfénybe állítását, a szellemi tulajdon oltalma népszerűsítését és fáradságos művelésének társadalmi figyelemmel való elismerését. Az MSZH kezdetektől fogva célul tűzte ki az ars és a techné összekapcsolását a magyar művészeti és technológiai kultúra örökségének ápolásában, közvetítésében és védelmében jeleskedő intézmények előtti tisztelgéssel - az ugyancsak 2000-ben alapított Millenniumi Díjával.
"A holnapot ma alkotjuk meg..." - "Az alkotókészség ösztönzése" - "Legyen a szellemi tulajdon a személyes ügyed" - így szólnak a világszervezet mottói az egymást követő években. Az idei üzenet rávilágít a szellemi tulajdon kulcsszerepére mind az üzleti siker elérése terén, mind pedig mindannyiunk hétköznapjainak jobbá tételében.
Ez felhívás valamennyi vállakozó számára, hogy teljes egészében hasznosítsák szellemi tőkéjüket, és használják fel a szellemi tulajdonvédelmi rendszer eszközeit üzleti céljaik előmozdítása érdekében. Egy vállalat szellemi tőkéje - a humán erőforrástól és a know-how-tól kezdve a találmányokig és a védjegyekig, a formaterveken keresztül egészen egy vállalat alkotókészségének és innovációjának más gyümölcséig - ma gyakran értékesebb, mint egy vállalat fizikai tőkéje.
"Legyen a szellemi tulajdon a személyes ügyed!" - ez szélesebb értelemben vett mozgósítás a civil társadalom számára is, annak felismerése érdekében, hogy a szellemi tulajdonjogok védelme nemcsak az alkotók, hanem a társadalom egésze számára is haszonnal jár. A szellemi tulajdonvédelmi rendszer képessé teszi a feltalálókat és az alkotókat, hogy méltányolt és piacképes találmányokat és alkotásokat teremtsenek művészetük és zsenialitásuk nyersanyagából. Ez teszi a szellemi tulajdonvédelmi rendszert a technológiai fejlődés hajtóerejévé, egyben húzóerővé globális kulturális örökségünk gazdagodásában.
Napjainkban a szellemi tulajdon általános elfogadottsága és stratégiai használata lehetőséget nyújt egyének, vállakozások és országok számára, hogy kreatív energiáikat gazdasági gyarapodásra fodítsák. A szellemi tulajdonvédelmi rendszer iránti erős nemzeti elkötelezettség olyan környezet létrejöttét teremti meg, melyben kivirágozhat egy ország alkotó és innovatív képessége. Mindennek legtömörebb, mélyenszántó kifejezését mi magyarok jól ismerjük: "Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!"
A fényírás küldetése
Magyarország számára 2003 tavasza mindenekelőtt európai integrációnk megerősítésének és megpecsételésének időszaka. Ebben megkülönböztetett szerepet játszik nemzeti kultúránk technikai és művészeti örökségének tudatosítása, az egyetemes tudáshoz való hozzájárulásunk felmutatása, és a saját érzékenységünkön és kreativitásunkon átszűrt válaszaink, művészeti teljesítményeink széles európai körben való közismertté tétele.
Az idei hazai világnap fókuszába a filmművészetet állítottuk. Azért esett erre az ízig-vérig XX. és XXI. századi műfajra a választásunk, mert kifejezőereje és eszköztára páratlan kifejezési lehetőséget kínál:
- a legteljesebb spektrumát képviseli az irodalom, az előadóművészet, a képalkotás, a zene és a technikai képességek ötvözetének;
- a vízuális elbeszélőművészet mozgóképes, "fényíró" technikái számos önálló formát és műfajt (animáció, dokumentum) teremtettek;
- a nyelvi korlátok átlépését közhasznú és egyszerű, elterjedt, ám igényes technológiák és társművészeti erőfeszítések teszik természetessé;
- a technológiai innováció szüntelen áradása és a kiforrott formák stabilitása aktív egyensúlyban van;
- a szellemi tulajdon fogalmának kivételes gazdagságú illusztrációs terepe, beleértve a jogtalan piaci és kulturális magatartások szembeötlő gyakoriságát és az ez ellen folytatott küzdelem bővítendő eszköztárát.
A legkorábbi lelkesült méltatásokból tallózva, Karinthy Frigyessel szólva: "a mozgókép legcsodálatosabb alkotása az emberi lelelménynek." Krúdyt pedig elbűvöltsége a következőkre ragadtatta: "Egy darab világ a mozifénykép, mely mint az ezeregy éjszakának a meséje elevenedik meg. Az ember álmait látja a filmen." - A 100 éves mozi ünnepével emlékezetünkben hozzáfűzhetjük: .... s a rejtett valóság felmutatásának egyedi, művészi eszköze.
Helyszínünk, a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínház teljes gazdagságában megújított épülete is jelképes üzenetet hordoz. Falai között kezdte meg működését 1899-ben az Uránia Tudományos Színház - s itt került sor az első nyilvános mozgófénykép-vetítésekre; 1930-tól filmszínház. Hatodfél évtizede falai között működik a Színház és Filmművészeti Főiskola, majd Egyetem. Bízhatunk benne: a hely szelleme velünk van.
Helyünk Európában
Kétezerhárom tavaszán - a háború és béke ellentmondásos forgatagában - görög földön születhet újjá az európai kontinens önértelmezése. Az Akropolisz tövében lezárult a XX. század egyik zsákutcája. A mesterséges megosztottság orvoslásának küzdelmes folyamata új teret nyit közös hagyományaink kiaknázása és közös jövőnk feltalálása számára.
Magyarország - e Kárpátoktól ölelt kis ország a Duna-medencében - egy évezrede tevékeny részese az európai értékrendnek. Nemzeti történelmünk - az államalapító Szent István és a reneszánsz humanista uralkodó, Corvin Mátyás öröksége, másfélszáz esztendős végvár mivoltunk a török hódítással szemben, a reformáció, majd a felvilágosodás évszázada, az 1948/49-es szabadságharc, az osztrák-magyar monarchia életérzése, a világháborúk súlya, s az ötödfél évtizedes, 1956 rombolta elzártság, az 1968 és 1989 oszlatta homály - egyszersmind Európa történelme.
Nemzeti kultúránkat is közös vérkörök éltetik - csatáink és messzi földben nyugvó, tisztelt királylányaink emlékét a pompás Corvina-kódexek öregbítik, csakúgy, mint Bolyai János geometriája vagy XIX-XX. századi gyáriparunk teljesítményei (transzformátor, torziós inga, kripton lámpa, villanymozdony, C-vitamin), tudományos és gazdasági hozzájárulásaink elismerését. Ugyanakkor Joseph Haydn magyar fedél alatt alkotta meg művei többségét, Budapesten is épített Eiffel, s vészterhes órán hallgathattuk itt Thomas Mann felolvasását. Liszt Ferenc, Bartók Béla és Kodály Zoltán muzsikája azt a Magyarországot idézi meg, amelyből indulva a modern fizika nagy generációja (Szilárd Leo, Wigner Jenő, Teller Ede) meghódította az amerikai tudomány fellegvárait, hasonlóan a száz éve született Neumann Jánoshoz, a számítógép-tudomány atyjához, vagy Breuer Marcell építész-formatervezőhöz. S magyarul szólalt meg az egyetemes "sorstalanság" tanúságtétele a 2002. évi irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre művében.
Farkas és hattyú
A Magyar Szabadalmi Hivatal ebben az ezer szállal a nagyvilághoz kötődő kulturális örökségben és jelen idejű nyugtalan alkotófolyamatban kiemelt felelősséggel bír: védelmi és ösztönzési funkcióival egyik letéteményese a hazai szellemi közbiztonságnak, toronyőr a tudomány- és technológiapolitikában, illetve biztonságos tájékozódást segítő világítótorony az akadémiai, felsőoktatási és ipari kutatók, kis- és középvállalkozó fejlesztők számára. Védjegyhatósági mivoltában és designoltalmi eszközeivel a kereskedelmi versenyben való helytállást támogatja. Összességében hazánk gazdasági és kulturális európai integrációjának egyik meghatározó "innovációs közműve".
Tavalyi legjelentősebb eredményünk az egész ország sikere: az Országgyűlés egyhangú támogatásával Magyarország 2003. január 1-jével az Európai Szabadalmi Egyezmény és Szervezet teljes jogú, megbecsült tagjává vált. Az évtizedes szakmapolitikai és intézményi felkészülési folyamat "zárókövének" helyreillesztése a Hivatal számára sem kis lépés, ám valójában ez az eredmény a magyar nemzetgazdaság versenyképességének záloga.
Felelős küldetésünk - amelyben számos intézmény és kiváló szakember-kar osztozik - magatartáseszményét Kerényi Károly szavaival örökíthetjük át az antik demokráciáktól:
"A magunkban hordozott szellemértéket értéknek tudni, farkasnak lenni a szellemtelenséggel szemben, hattyúnak a szellem legfőbb tisztasága előtt: ez maradt ránk az antikvitástól Apollon-vallásnak."
Kert és műhely
Hatvan éve Márai Sándor a nemzetnevelés ügyében papírra vetett Röpiratában így figyelmeztetett:
"a legjobb elmék is hajlandók időlegesen megfelejtkezni arról, hogy a nemzet mindig szerződéses állapotban él az emberiséggel, s e szerződés legmélyebb értelme a közös emberi verseny méltányos szolidaritása... Amikor egy nép a népek nagy vizsgáján felelni kénytelen a sorsdöntő kérdésre, milyen igénnyel és milyen jogcímmel akarja elfoglalni helyét az új Európában, nem hivatakozhat egyedül csak a múltjára."
Ezért fogjuk ma köszönteni azokat az új magyar műhelyeket, amelyek alkotó erejükkel vagy kulturális missziójukkal méltó letéteményesei elődeiknek - az új idők, új versenyviszonyok, új kihívások közepette szószólói és gyakorló részesei a szellemi tulajdon védelmével erősített hazai tudásiparnak és társadalmi művelődésnek.
Ezért keresünk majd új és új összefüggéseket a jólismert és rejtve maradt Magyar Műhelyek kölcsönhatásait ismeretlen, eredeti filmdokumentumokkal bemutató filmelégia, Kézdi-Kovács Zsolt alkotása láttán.
Ezért kértünk fel tucatnyi neves filmművész egyéniséget, hogy technológiai "hozományunk" mellett mutassa meg: Ő milyen kulturális "kelengyével", milyen "sajátjövővel" éli át az újraegyesítést, lépteinket: Európából Európába?
Ezért hívtuk segítségül a nemzet és a nagyvilág sokszorosan megélt és kifejezett viszonyának múltat és jövendőt kémlelő regőseit, a Ghymes-együttest - énekelnék ki a szívünkből a keserű tapasztalat és a dacos reménység zivatarát:
"Hallani, hogy sok a jaj
Nem tud, aki nem akar
Megtudni: sok türelem
Meghalni: szép szerelem.
Mégis kalandra fel
Utad reménység kísérje el
Hogyha megérkezel
Csodáljon ősöd, s fogadjon el!"
Kultúrtörténet-írásunk egyik jelese az előző századforduló világát a Kert és Műhely szép metaforájával festette le. Egybevetette Budapest, a dinamikusan terjeszkedő iparváros, a Műhely kulturális fejlődését a szomszédos Bécs virágzó kertkultúrával büszkélkedő életével.
Európa új egysége új minőséget kínál. Új esély kínálkozik: egymást támogatva legyünk, lehessünk itt egyszerre Kert és Műhely!