Londoni Megállapodás - közelgő hatálybalépés

Valós közelségbe került az európai szabadalmi rendszerben érvényesülő fordítási követelmények enyhítését célzó, az Európai Szabadalmi Egyezmény 65. cikkéhez kapcsolódó Londoni Megállapodás hatálybalépése, miután egyes francia üzleti körök, valamint az Európai Szabadalmi Hivatal nyáron leköszönt elnökének nyomására végül sikerült áttörést elérni a Megállapodással kapcsolatos eddigi halogató francia álláspont terén. Emellett az újonnan megválasztott francia elnök, Nicolas Sarkozy eltökéltségének is köszönhető, hogy a francia kormány 2007. augusztus 29-én elfogadta azt a jogszabálytervezetet, amely tartalmazza a felhatalmazást a Megállapodás ratifikációjára.

Franciaországra igen nagy súly nehezedett, mivel ratifikációja elengedhetetlen a Megállapodás hatálybalépéséhez. A Megállapodás szabályai szerint ugyanis a hatálybalépéshez nem csupán a Megállapodás által előírt számú, vagyis legalább nyolc szerződő állam ratifikációja, illetve csatlakozása szükséges, hanem az is, hogy e szerződő államok között legyen az Egyesült Királyság és Németország mellett Franciaország is. A Megállapodást eddig az Egyesült Királyság, Németország, Hollandia, Svájc, Izland, Lettország, Liechtenstein, Monaco és Szlovénia ratifikálta. Emellett a svéd és a dán parlament szintén megerősítette a Megállapodást.

A tervezetet október 9-én vitatta meg, és nagy többséggel (288 szavazattal 33 ellenében) támogatta a szenátus. Ez azt jelenti, hogy az eljárás a francia parlamentben ezzel befejeződött, így a ratifikációs okmány letétbe helyezésére elvileg bármikor sor kerülhet, és ebben az esetben a Megállapodás hatálybalépésére már 2008 első félévének folyamán számítani kell. A hatálybalépést követően a Megállapodást alkalmazni kell minden európai szabadalom tekintetében, amelynek megadását ezt követően hirdeti meg az Európai Szabadalmi Hivatal.

A Londoni Megállapodás jelentősége az európai szabadalmakkal kapcsolatos fordítási kötelezettségek könnyítésében, így a szabadalmaztatással kapcsolatos költségek csökkentésében áll. A Megállapodás különbséget tesz azon szerződő államok között, amelyeknek egyik hivatalos nyelve megegyezik az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelveinek egyikével, és azok között, amelyek csak olyan hivatalos nyelvvel rendelkeznek, amely nem tartozik az Európai Szabadalmi Hivatal hivatalos nyelvei közé. A Megállapodás szerint az első kategóriába tartozó szerződő államok nem követelhetik meg az európai szabadalom fordítását, míg a második csoportba tartozók csak az igénypontok fordítását írhatják elő, amennyiben a Megállapodás szerződő államává válnak. A második csoportba tartozó államok emellett jogosultak az Európai Szabadalmi Hivatal három hivatalos nyelve közül kiválasztani az egyiket, amelyen minden esetben rendelkezésre kell állnia a szabadalom teljes szövegének. Továbbá a szerződő államok előírhatják, hogy a jogosult köteles saját költségére gondoskodni a fordításról, ha a feltételezett bitorló ezt kéri, illetve bíróságok vagy bírósági feladatot ellátó hatóságok felszólítására, jogvita esetében.

A Megállapodás az Európai Szabadalmi Szerződés bármely szerződő állama számára nyitva áll, de a csatlakozás nem kötelező.