SAJTÓKÖZLEMÉNY — A szerelem találékonnyá tesz?

A különböző élethelyzetek különböző magatartásokat, reakciókat váltanak ki az emberekből. Stresszhelyzetben, a határtalan öröm vagy bánat közepette vannak, akik teljesen leblokkolnak és képtelenek még a legegyszerűbb feladatokat is elvégezni, mások éppen ekkor válnak kreatívvá és hatékonnyá. De mi a helyzet akkor, ha valaki szerelmes? Bálint-nap kapcsán a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) utána járt annak, milyen kevéssé ismert, szerelemhez köthető szabadalmak, védjegyek bukkantak fel az elmúlt több, mint száz évben.

Nem bizonyított, hogy az oltalmi igényhez szerelem is párosult, mégis olyan innovációkat, márkákat hoztak létre, amelyek bizonyos módon köthetők ehhez a csodálatos érzéshez. Gustav Schultz hamburgi kereskedő szabadalmának sokan lehettek hálásak, akik kerékpáron szerették volna kedvesükhöz szállítani a virágokat. A feltaláló 1898-ban hazánkban is szabadalmaztatta kerékpáros virágtartóját: a kúpos hengerbe egyrészt vizet is lehetett tenni, másrészt felül 3 rugós kampó segített a növények rögzítésében.

Olyan feltaláló is volt, aki a humorról sem feledkezett meg. Egy szintén hamburgi kereskedő, Simonsen Berlin 1906-ban kért oltalmat tréfás virág nevű találmányára. Ez nem a klasszikus, gomblyukba illeszthető és arcba vizet spriccelős eszköz: Berlin úr egy olyan, szétnyitható művirágot készített, amelybe vicces képeket vagy akár reklámokat lehetett illeszteni. Utóbbinál persze nem a poén volt a fő cél, de például kedvesünknek ezt használva jelezhettük volna azt, melyik ékszerüzletbe akarjuk őt elvinni eljegyzési gyűrűt venni.

Még a virágoknál maradva érdemes megemlékezni Dobos István 2000-es évek elején használatiminta-oltalommal védett innovációjáról, a virágautomatáról. Habár a szerkezet leírása nem túl romantikus („önműködő elárusító berendezés hosszúkás tárgyak, különösen vágott virágok értékesítésére, amely tárolóteret körülzáró házat, a házban elhelyezett vezérlő és adagoló részegységet, mozgató részegységet, valamint a mozgató részegységgel összeköttetésben álló tárolószerkezetet tartalmaz”), és az oltalom 10 év után lejárt, ám abszolút sikeres találmányról beszélhetünk, hiszen ehhez hasonló berendezések a mai napig léteznek.

A találmányok mellett találtunk többféle, a szerelemhez (is) köthető szó-, illetve ábrás védjegyet, szlogent. A legviccesebb talán az Edward Huck cége által forgalmazott Cupidó-hajtű, amelynek ábrás védjegyén a szerelem istene hajtűnyíllal hajtűt nyilaz egy hölgy fejére. A budapesti Janina czigarettapapir és szivarszipkagyár r.-t. szivarkapapírja letisztult egyszerűsége miatt szép. A gasztroélvezetek szerelmesei pedig olyan dolgokra emlékezhetnek vissza (vagy még most is élhetnek vele), mint például Szívből csoki táblás édességei, a Szamos Extra Marcipán Szív-desszertje, a Szívecske joghurt, a Cioccolatte fagyizó védjegye vagy az Ámor vermouth. A Zwack pedig a 2000-es évek elején azzal a szlogennel is próbálkozott, hogy „A szerelem édes! A szerelem keserű” – bízunk benne, hogy a többség számára azért inkább édes.

A szabadalmak, használatiminta-oltalmak vagy a védjegyek azonban nem a múlt hóbortjai csupán, hanem napjainkban is a gazdaság és az innováció legfontosabb alappillérei közé tartoznak. Ezért is fontos, hogy a mai eredményekre az innovátorok védelmet szerezzenek, amihez számos pályázati forrást vagy technikai segítséget is igényelhetnek. A legjobb Valentin naphoz kötődő innovációkra érdemes mielőbb oltalmat szerezni, hogy jövőre ne lehessen másé a használat joga.

További információ:

Gyulasi Georgina
sajtófőnök
Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
E-mail: georgina [961] gyulasi [169] hipo [961] gov [961] hu
Telefon: +36 30 298 4646