(1844 - 1893)
Pesttől Nagyváradig - Londonon keresztül
Puskás Tivadar 1844. szeptember 17-én született Pesten, a nemesi származású ditrói Puskás Ferenc hajózási vállalkozó és felesége, Agricola Mária első gyermekeként. Tivadar felsőbb iskolai tanulmányait Bécsben, a Theresianumban, majd a Műegyetemen folytatta, amelyeket 1865-ben azonban - a szülői ház anyagi nehézségei miatt - abba kellett hagynia.
Az akkor 21 éves fiatalember sokoldalú tehetség volt. Bár elsősorban a technikai tantárgyak érdekelték, kitűnően vívott, lovagolt és zongorázott. Ez utóbbi segítette első kenyérkeresetéhez 1865-66-ban az egyik Festetics családnál.
1866 őszén már Londonban élt, ahol német nyelvórákból tartotta el magát. A következő évben a Waring Brothers & Eckersly vasútépítő cég alkalmazottja lett, amely a Nagyvárad-Kolozsvár-Brassó vasútvonal kiépítésén is dolgozott. Puskás feltehetően tolmács és helyi ismeretekkel rendelkező szaktanácsadó volt az angol építésvezetők mellett. 1872-ben a cég csődöt jelentett, és Puskásnak új munka után kellett néznie.
Aranykereséstől a műszaki találmányokig
1873-ban Bécsben világkiállítást tartottak. Puskás tudta, hogy milliókat várnak a városba a nagy eseményre, ezért egy Londonban látott cég mintájára - elsőként Közép-Európában - utazási irodát nyitott. A kiállítás ideje alatt kedvezményes menettérti vasútjegyeket árusított, amelyekhez szállodai, vendéglői utalványok és kiállítási belépők tartoztak. A vállalkozás sikeres volt, keresetével 1874-ben Amerikába hajózott. Itt a Colorado mentén földeket vásárolt és aranybányát nyitott. Mikor egyik munkatársa új, gazdagnak tűnő aranylelőhelyre bukkant, Puskás Chicagóban egy vegyészt bízott meg az innen nyert ércdarab vizsgálatával, majd az ércet otthagyva, Philadelphiába utazott üzleti ügyben. Itt fordította a véletlen végképp az üzletembert a műszaki tudományok, találmányok felé. Egy új találmányról hallott, amely fűtőanyag nélkül végez munkát. Gyanút fogott, megvette a feltalálóéval szomszédos házat, és a kerítés alatt alagutat fúrva egy éjszaka alulról bejutott a féltve őrzött műhelybe. Kiderült a csalás: a gépet valójában sűrített levegő mozgatta. A feltaláló hiába ígért hárommillió dollárt a hallgatásért, Puskás leleplező cikket jelentetett meg. Ezzel három hónap telt el, közben a Chicagóban hagyott ércről kiderült, hogy igen gazdag aranyban. Ám időközben a lelőhelyét elfoglalták az élelmesebb aranyásók.
A távíróközponttól a telefonközpontig
Puskás 1876-ban rövid időre visszatért Európába. Londonban és Brüsszelben távíróhálózat-építési vállalkozásba kezdett. Olyan távíróközpont kiépítését tervezte, amelynek kapcsolótábláján a város gyárainak és hivatalainak vonalai nemcsak a távírdával, de egymással is összekapcsolhatók. Az elgondolást azonban az üzletemberek túl drágának tartották.
Ekkor jött a hír, hogy a philadelphiai világkiállításon A. G. Bell új találmányt mutatott be: a telefont. Puskás azonnal odautazott, hogy megnézze. Úgy látta, a távírdaközpont helyett valójában telefonközpontot kell teremteni. Pénze, kísérleti lehetősége azonban nem volt elegendő, ezért felkereste T. A. Edisont és "találmánygyárát" a New York melletti Menlo Parkban. Edisont meggyőzte arról, hogy a telefon nem tökéletesített távírda, hanem egy olyan eszköz, amelyet a nagy nyilvánosság számára kell hozzáférhetővé tenni, telefonközpont segítségével. Így 1876 őszétől 1877 nyaráig dolgozott a Menlo Park-i műhelyekben Edison mellett a telefonközpont tervén, amit végül is elkészített, de formálisan nem szabadalmaztatott. Edison Puskás Tivadar fivére özvegyének, Puskás Albertnének adott arcképére saját kezűleg írta rá, hogy Puskás Tivadar volt az első ember, aki a telefonközpont eszméjét felvetette. (A kép eredetije a Puskás család birtokában van, reprodukciója a Hankó Vilmos szerkesztésében megjelent Universum 1911. évi kötetének 363. oldalán található.)
1877-ben már működésbe lépett a világ első központja Bostonban, amelyről 20 km-es távra lehetett telefonálni. Két évvel később látták el a telefonokat a véglegesített szénmikrofonnal, így egyesítve Bell, Edison és Puskás találmányát.
1877 nyarán Puskás Edison európai megbízottja lett. Londonban a fonográf honosításán dolgozott, kiállításokat, bemutatókat rendezett. Székhelyét 1878-ben Párizsba tette át, ahol az első telefonhálózat és -központ építési munkáit irányította. Ekkor képezte ki huszárfőhadnagy öccsét, Ferencet, aki féléves párizsi tartózkodása alatt megismerte a hálózat és a központ építésének műszaki, üzleti és szervezési munkáit. Edison egyetértésével Puskás Ferenc kizárólagos jogot kapott a Monarchia területén a telefonközpontok építésére.
1879 nyarán tehát a két testvér együtt tért haza tőkéstársakat keresni a budapesti távbeszélő építésére - sikertelenül. Így Tivadar költségére kezdték meg az építés szervezését és munkáit, amivel 1881-ben készültek el. A budapesti telefonközpont 1881. május 1-jén nyílt meg a Fürdő (ma József Attila) utca 10. számú ház III. emeletén (negyedikként Európában), és az induláskor 25 előfizetője volt. (Közülük csak egy volt állami hivatal; az első vonal pedig - jellemző módon - a Pesti Hírlapé volt.) Egy éven belül még két fiókállomás épült a fővárosban. Ekkor a Pénzügyminisztériumban már egy 12 vonalas alközpont is működött. 1882. február 1-jén jelent meg az első telefonkönyv, "A budapesti telefonhálózat előfizetőinek névsora", amely már 238 előfizetőt sorolt fel. Külön érdekesség, hogy ezeknek az előfizetőknek a túlnyomó része gyáros és nagykereskedő volt, ők érezték meg először a telefon fontosságát. A minisztériumok közül csak háromnak volt még ekkor telefonja, orvos vagy kórház pedig egyáltalán nem szerepelt a listán. Az év végén készült kimutatás szerint Budapesten a bekapcsolt állomások száma 291 volt. Az előfizetés 180 forint volt egy évre, ami nagyjából két mázsa kockacukor vagy egy mázsa kávé árának felelt meg. (A díj független volt a hívások számától és időtartamától, amit nem is mértek.)
Puskás Tivadar eközben 1879 októberétől az Edison Társaság igazgatósági tagja lett, Párizsban önálló szabadalomértékesítő ügynökséget nyitott, villanymotorral kormányozható léghajóval kapcsolatos kísérleteket folytatott, és egy cseh mérnökkel terveztetett villamos autóján közlekedett. 1880-ban Londonban házasságot kötött a már Kolozsvárott megismert Vetter von Lillien Sophie grófnővel, gróf Török József elvált feleségével. (Egyik házassági tanújuk a walesi herceg, a későbbi VII. Edward angol király volt, aki lelkesedett a technikai újdonságokért.)
Párizs kivilágításától a budapesti telefonhírmondóig
Az 1881-es párizsi elektromossági kiállításon Puskás rendezte az Edison-vállalatok bemutatóját, a nagy szenzáció a fonográf és a villanyvilágítás volt. A párizsi elektromos világítás kiépítésére Puskás részvénytársaságot alapított, s a párizsi Nagyopera kivilágítását még ebben az évben meg is valósították. De szerepelt a kiállításon a párizsi Általános Telefontársaság is, amely Puskás elgondolása szerint a kiállítási pavilon és a Nagyopera között telefonkapcsolatot épített ki, ezen keresztül egyszerre 16 vendég hallgathatta egyenesben az előadást. Ezt a kísérletet egy évvel később, 1882. február 14-én Budapesten is megismételte: Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját közvetítette a Nemzeti Színházból a Vigadó nagytermébe.
Innen már csak egy lépés volt a telefonhírmondó. Előbb azonban Puskás London elektromos világításán (1882) és a madridi távbeszélő-hálózat tervein (1883) dolgozott. Öccse, Ferenc halála (1884. március 22.) után felszámolta vállalkozásait, irodáját, és családjával, feleségével és két kislányával hazaköltözött Budapestre.
1884 tavaszán átvette a Budapesti Telefonhálózatot. Néhány év múlva felszereltette az első nyilvános állomásokat, modernizálta a hálózatot és a készülékeket, újabb három központot rendezett be. Mindez szinte felemésztette vagyonát, amelynek maradékával 1885-ben aranybányászatba kezdett Abrudbányán. Mivel ez sem sikerült, 1885 őszén eladta a telefonvállalat egyharmad részét.
1886-ban olajkutatásokba kezdett Zsibó környékén. A Szamos-parton mintaszerű, szociális létesítményekkel ellátott olajkutató telepet épített fel. Családjával együtt odaköltözött. Bár költséges mélyfúrásokat végeztetett, mégsem találtak megfelelő mennyiségű olajat. Mindössze a dús előfordulású földviasz (ozokerit) feldolgozására számíthattak. Termékük, a fekete gyertya azonban a befektetett tőke kamatait sem hozta vissza.
Családja - felesége öröksége révén - Grazba költözött, Puskás Tivadar pedig magányosan és szegényen visszatért Budapestre, ahol közben a csőd szélére jutott a "Budapesti Telefonhálózat, Puskás Tivadar és Társai" cég. Baross Gábor ipari és kereskedelemügyi miniszter azonban felismerte a telefonban rejlő lehetőségeket. A hazai meghonosodást követő évek meggyőzték arról, hogy a közérdekű hálózat megteremtése az állam feladata, ezért államosította a telefonhálózatot, s egyúttal bérbe is adta Puskás Tivadarnak. 1888-ban a XXXI. törvényben a távírda, a távbeszélő és egyéb villamos berendezések létesítését és üzemeltetését állami monopóliummá nyilvánította, így a további korszerűsítéseket már állami pénzen végezték.
Puskást már az 1881-es párizsi operaközvetítés idején foglalkoztatta a gondolat, hogyan lehetne ilyen műsorokat sokkal több hallgatókészülék között "szétosztani"? A megoldás első változata 11 évvel később, 1892-re született meg, ekkor adta be Puskás első szabadalmát az Osztrák Magyar Monarchia Szabadalmi Hivatalába, majd a következő hónapokban még 18 országban jelentette be "Új eljárás telefonújság szervezésére és berendezésére" megnevezéssel.
A telefonhírmondó számos későbbi találmánya és kísérlete közül a legérdekesebb. A találmány lényege az volt, hogy egy beszélő hangját megsokszorozva, tetszés szerinti hallgatókészülék között osztja szét. Hamarosan létrejött a műsorközlő stúdió, majd a budapesti hálózat is, amely független volt a már meglévő telefonvonalaktól és készülékektől. Így jelent meg először a világon hangközlő újság (1893), a rádió közvetlen elődje. Az előfizetők szobájának falára két hallgatókészüléket szereltek fel, természetesen beszélőrész nélkül. A műsor legfontosabb része a hírközlés volt: a híreket nappal folyamatosan közölték, és óránként frissítették. A legfontosabbak a tőzsdei jelentések voltak, ezek negyedóránként változtak, és a pestin kívül az induláskor három, két év múlva hét európai és egy amerikai városból közöltek árfolyamokat. A telefonhírmondó esténként és hétvégén hangverseny-, opera- és színházközvetítésekkel szolgált, de saját stúdiójából is továbbított irodalmi felolvasásokat, kamarakoncerteket.
A fogadtatás kedvező volt, úgy tekintették a találmányt, mint az újságírás, információterjesztés forradalmasítását: "Telefonhírmondó a címe annak a világcsodának, mely tegnap és ma Budapestet csakugyan Európa első városává tette ... nekünk van a világon egyedül elbeszélt hírlapunk, ami csakugyan unikum." (Pesti Hírlap, 1893. február 17.)
Jókai Mór sem állhatta meg, hogy ne reagáljon erre a fantasztikus találmányra: "A Telefonhírmondó korunknak legelmésebb találmánya. Egy élő hírlap, mely minden nyomtatott hírt megelőz, a nap eseményeit odahozza helyünkbe: nappal értesít, tudósít, este pedig a színházi élvezeteket osztja szét otthon ezereknek. Fő- és székvárosunknak ez az egyik legérdekesebb speczialitása."
1893. február 15-én megindult a telefonhírmondó-szolgálat Budapesten. Puskás Tivadar újra a középpontba került, Európa, sőt Amerika érdeklődése is feléje fordult. Üzleti útra készülődött, de március 16-án, a Hungária szállóbeli lakásán szívrohamban meghalt.
Síremléke a Kerepesi temetőben található (34/.1 parcella, 2. sor, 2. sír). Puskás a legkimagaslóbb volt azoknak a magyar feltalálóknak a sorában, akik a hang és a kép rögzítését, reprodukálását, továbbítását tűzték ki célul. A telefonhírmondó történetének azonban ezzel nincs vége: egészen a második világháborúig működött - bár 1925-től, a budapesti rádió beindulásától azzal azonos műsort közvetített.
Puskás Tivadar munkásságának emlékezete
Puskás Tivadar emlékére a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület 2003-ban Puskás Tivadar-díjat alapított. A díj alapításának célja a távközlés, műsorszórás, informatika és elektronika fejlesztése terén kimagasló érdemeket szerzett személyek kitüntetése.
Irodalom
Puskás Tivadar. Wikipédia. http://hu.wikipedia.org/wiki/Pusk%C3%A1s_Tivadar_%28m%C3%A9rn%C3%B6k%29
Puskás Tivadar arcképe
Korabeli fotók Puskás Tivadarról
A telefonközpont
Edison képe, amelyet Puskás Tivadar sógornőjének dedikált. "Puskás Tivadar
az első volt a világon, aki a telefonközpontot feltalálta" - szól az aláírás.
A párizsi telefonközpont
A Fürdő utcai első távbeszélőközpont (1881)
A Puskás-féle telefonközpontok kapcsolótermei
A Szerecsen utcai központ A Teréz körúti központ
A dokumentum lelőhelye: BME OMIKK Arch. P/98 A dokumentum lelőhelye: BME OMIKK Arch. P/105a
A telefon-előfizetők számának alakulása 1894 és 1930 között
Puskás Tivadar családja körében (feleségével és lányaival)
Átvevők és áttevők
berendezése a párizsi
operaházi közvetítésnél
Posta ésTávírda Rendeletek Tára
A telefonhírmondó szabadalmi bejegyzései
Anglia Németország
Svédország Törökország
Norvégia
A telefonhírmondó technikai felépítése
. A jelzőtárcsa kivitele (a) A jelzőtárcsa kivitele (b)
A műsorközlő stúdió és telefonhírmondó-hálózat
A telefonhírmondó szerkesztősége A telefonhírmondó kísérleti terme
A telefonhírmondó-hálózat térképe a Teréz körút, Andrássy út, Bajcsy-Zsilinszky út határolta területen
A telefonhírmondó műsora
Puskás Tivadar újratemetése és síremléke
A dokumentum lelőhelye: BME OMIKK Arch. P/61b
Puskás Tivadar szobra (Borbás Tibor alkotása, 1993)
