|
1956. Szabó István görgős ekéje
A görgős eke feltalálója, Szabó István Beregszászon született. Szülővárosában végezte tanulmányait, a mezőgazdasági főiskolán gépészmérnöki diplomát szerzett. 1944-ben települt át Magyarországra, haláláig itt élt.
Szabó István kreativitása számos találmány megalkotásában testesült meg a mezőgazdaság gépesítése területén, amelyek közül kiemelkedik a nagy szakmai vihart kavaró görgős eke. Bár a megoldás felkeltette a külföld érdeklődését, a hazai szakmai elit nem tudta megemészteni az új gondolatot, és minden lehetséges módon nehezítette a széles körű gyakorlatba vételt. A társadalom szimpátiája azonban jól látható volt: Vitray Tamás a '80-as években filmet készített Szabó Istvánról Nehéz ember címmel, amit az MTV be is mutatott. Könyv is készült róla Olyan gazdagok vagyunk? címmel. Sőt, a Bucz Hunor nevével jegyzett tiszaföldvári irodalmi színpad egy dokumentumműsort is bemutatott a találmányról a debreceni oratóriumi napokon, nagy sikerrel (az ellentábor erejét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a bemutató után a helyi tanács az előadást betiltotta).
A találmány lényegének ismertetése előtt indokolt röviden áttekinteni a szántás legfontosabb munkaeszközének, az ekének a funkcióját. A mag gyors, egyenletes kikelésének feltétele, hogy a magágy a vetésnél morzsalékos állapotban legyen, ami a talaj forgatásával, aprításával érhető el. Az eke a szántás munkagépe, keveri, porhanyítja a talajt, a talajfelszínen lévő növényi részeket aláforgatja. A kifogástalan magágy adott esetben - a talaj fajtájától, állapotától függően - több munkamenettel készíthető el. A hagyományos ekénél a szántóvas által kihasított talajszelvény forgatását egy ún. kormánylemez vagy tárcsa végzi. A talaj és a kormánylemez közötti súrlódás jelentős, ezért nagy a szántás vonóerő-szükséglete is. Ebből következik, hogy ha a csúszósúrlódást gördülősúrlódással ki lehet váltani, csökkenthető a vonóerő-szükséglet.
Szabó István (feltalálótársaival: Bagi Andrással, Édel Lajossal, Gordos Bélával) három szabadalmi bejelentést tett a görgős eke tárgyában (1957, 1968, 1970), amelyek szabadalmi oltalmat kaptak (lajstromszám: 145669, 161964, 163029). Ezek a bejelentések egy folyamatos fejlesztési munkát tükröztek, mivel a görgős ekénél a súrlódás, következésképpen a vonóerő-szükséglet csökkenése mellett hátrányok is mutatkoztak: a görgők viszonylag gyorsan elkoptak, pontatlan beállítás esetén az eke "kimászott" a barázdából.
Az 1960-as években (Szabó István első bejelentése után) az Egyesült Királyságban, Nyugat-Németországban és a Szovjetunióban is születtek szabadalmi bejelentések a tárgykörben, hajtott görgős megoldásra: Szabó István a hajtott görgők alkalmazását problematikusnak tartotta, mivel csak bonyolult és nem teljesen megbízható módon lehetett szinkronizálni a görgők kerületi sebességét a traktor haladási sebességével, továbbá egyes talajtípusokon nem kívánatos talajporosítással is számolni kellett.
A Szabó-féle alapmegoldásban (145669) a hagyományos eke merev kormánylemezét szabadon forgó görgő helyettesíti, ezzel - a találmánnyal kitűzött feladatnak megfelelően - csökkentve a vonóerő-szükségletet. A továbbfejlesztett változatban (161964) nyolc hengeres görgőt alkalmaz, amelyek tengelyei a talaj haladási irányára merőlegesek, és közöttük légrés van. Ily módon a két szomszédos görgő között a talaj a levegőben, szinte gördülőellenállás nélkül mozog. Az ekenád-görgő úgy van elhelyezve, hogy síkja a talajjal 40o-nál kisebb szöget zárjon be, ez megakadályozza azt, hogy az eke a barázdából kilépjen. A későbbiekben a feladat bővült azzal, hogy a magágykészítés - a talaj fajtájától, állapotától függetlenül - egy munkamenetben legyen elvégezhető. Ebben a megoldásban (163029) az eke kormánylemezét szabadon forgó két vagy három görgő helyettesíti: az egyik sima felületű, rugalmas, öntisztító anyaggal van bevonva, ez végzi a talaj forgatását, míg a további görgő vagy görgők ugyancsak szabadon forgó, tárcsák és küllős kerekek közötti bordákból, illetve csillag alakú, éles elemekből kialakított munkaelemek, amelyek különösen a nagyon száraz vagy nagyon nedves lösz-, illetve kötött talajok megfelelő porhanyítását segítik.
Bár a szakma a mai napig vitatja a görgős eke előnyeit, a feltalálói aktivitás tovább él a szakterületen: 1999-ben ismét tettek szabadalmi bejelentést a görgős eke tárgyában.
Az összeállítást készítette: Nemeskey Károly, Magyar Szabadalmi Hivatal
|
