Telefon

Telefon

Alexander Graham Bell amerikai tanár 1876-ban szabadalmaztatta az első telefont, Puskás Tivadar 1880-ban kapott engedélyt távbeszélő központok létesítésére, és az ő nevéhez fűződik a telefonhírmondó feltalálása.

Az első, gyakorlatban is bevált telefont Alexander Graham Bell készítette és szabadalmaztatta 1876-ban. Készülékének továbbfejlesztéseként rövid időn belül megjelentek az áramfejlesztést megoldó induktorral, vagyis kis, kézzel forgatható, váltakozó áramú áramfejlesztővel (generátor) ellátott kurblis telefonok.

A legenda szerint 1878. április 2-án Puskás Tivadar mondott először "halló"-t a telefonba, pontosabban ő azt mondta, "hallom", és ebből lett a világszerte általánosan használt "halló". A világ első interurbán telefonbeszélgetése Puskás és Edison között jött létre, legyőzve a New York és Philadelphia közötti 107 mérföldet.

Európa legelső telefonközpontját Puskás Tivadar építette fel 1879-ben, a budapestit 1881-ben avatták, a világon negyedikként.

Puskás Tivadar (1844- 1893), a telefonközpont feltalálója

1877-ben, amikor a philadelphiai világkiállításon A.G. Bell bemutatta új találmányát, a telefont, Puskás azonnal Amerikába utazott. Edison munkatársa lett, és a telefonközpont kidolgozásán munkálkodott.

Puskás Edison "találmánygyárában" - a New York melletti Menloe Parkban - egy évig dolgozott a telefonközpont tervén, amit végül is elkészített, de formálisan nem szabadalmaztatott. 1877-ben már működött is a világ első központja Bostonban, melyről már 20 km-es távra is lehetett telefonálni. (Az egy évvel korábbi Bell-vonal még csak 3 km-es volt.) A telefonközpont tette lehetővé, hogy a telefon ne csak a posták és főbb hivatalok kizárólagos hírközlő eszköze legyen - mint a távíró - , hanem az egyszerű polgárlakások összekapcsolója is.

Puskás időközben átköltözött Párizsba azzal a céllal, hogy az európai fővárosok közül elsőként itt épüljön telefonközpont. Terve valóra vált, és 1879-ben megnyílt a párizsi telefonközpont.

Párizsi tartózkodása alatt képezte ki öccsét, Ferencet a hálózat és központ építésének műszaki, üzleti és szervezési munkáira azzal a céllal, hogy Puskás Ferenc - Edison egyetértésével - kizárólagos jogot kapjon a Monarchia területén telefonközpont építésére. Még ez év nyarán rövid időre haza is jött, hogy előkészítse a pesti telefonközpont és telefonhálózat létrehozását.
1879. július 4-énP uskás Ferenc pesti, Gyöngytyúk utcai lakásán lezajlott az első magyarországi telefonbeszélgetés az Edison-féle telefonnak a főváros előkelő köreivel való megismertetése céljából . A bemutató elszórakoztatta a résztvevőket, de tőkeerős támogatókat nem vonzott. Így Puskás Tivadar saját pénzén rendelte meg Amerikából a telefonközpont-berendezést és a telefonkészülékeket; szintén Amerikából hívta a szerelőmunkásokat.

Egy évvel később a Minisztérium kiállította és aláírta a pesti telefonközpont működését engedélyező okiratot. A központ számára az üzleti negyed centrumában, a Fürdő (ma József Attila) utca 10. számú ház III. emeletén béreltek helyiséget. Itt kezdték meg a 200 vonal kapacitású, LB típusú telefonközpont felszerelését. A hálózatépítést Puskás Ferenc mint a budapesti telefonhálózat igazgatója irányította, ő tanította be a központ kezelésére felvett kisasszonyokat is.

1881. május 1-jénmegnyílt az első budapesti telefonközpont (negyedikként Európában). Az induláskor 25 előfizetője volt. Alig három hónap elteltével a Lövész utca 11. sz. alatt megnyílt a második központ is mint belvárosi fiókállomás, majd a következő évbenBudán, a Pálffy (ma Bem) tér 4-ben épült az újabb fiókállomás 27 előfizetővel.
Puskás Tivadar öccse halála után hazaköltözött Budapestre, és maga vette át a Budapesti Telefonvállalatot. Néhány év múlva felszereltette az első nyilvános állomásokat , modernizálta a hálózatot és a készülékeket, újabb három központot rendezett be. Később anyagi nehézségei miatt eladta a telefonvállalat egyharmad részét. A vállalatot 1887-ben államosították, de Puskás bérbevette, új neve: Budapesti Állami Telefonhálózat Puskás Tivadar Bérleti Vállalata lett. Az évek során t ovább bővült és korszerűsödött a hálózat. A légvezetékekhez vashuzalok helyett már horganyzott acélhuzalt használtak. A régi, 3-4 éves távbeszélőkészülékeket is lecserélték, és valamennyi állomáson új, ún. Western készülékeket szereltek fel. 1890-ben a bővítés és korszerűsítés a végsőkig kimerítette a vállalat anyagi lehetőségeit. Puskás részvényei a Kereskedelmi Bank tulajdonába kerültek. Ettől kezdve Puskás Tivadarnak már a neve sem szerepelt a Budapesti Távbeszélő-hálózat cégjelzésében. A budapesti hálózat története 1890-től már nem Puskás Tivadar története.

Puskás Tivadar nevéhez fűződik a telefon elvére épülő hangújság, azaz a telefonhírmondó feltalálása is, amely számos találmánya és kísérlete közül a legérdekesebb.

Az 1881-es párizsi elektromossági kiállításon - bár a nagy szenzáció a fonográf és a villanyvilágítás volt - szerepelt a párizsi Általános Telefontársaság is, amely vezető szakembere, Puskás elgondolása szerint a kiállítási pavilon és a párizsi Nagyopera között telefonkapcsolatot épített ki, amin keresztül egyszerre 16 vendég hallgathatta egyenesben az előadást. Puskást ettől kezdve foglalkoztatta a gondolat: hogyan lehetne ilyen műsorokat sokkal több hallgatókészülék között "szétosztani"? Innen már csak egy lépés volt a telefonhírmondó.

A megoldás első változata 11 évvel később, 1892-re született meg, ekkor adta be Puskás első szabadalmát, a telefonhírmondót "Új eljárás telefonújság szervezetére és berendezésére" címmel az Osztrák- Magyar Monarchia Szabadalmi Hivatalán kívül Németországban, Angliában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Mexikóban és Ausztráliában (a tényleges bejegyzés csak Mexikóban és Ausztráliában történt meg ekkor).

A találmány lényege az volt, hogy egy beszélő hangját megsokszorozva, tetszés szerinti hallgatókészülék között osztja szét. Hamarosan létrejött a műsorközlő stúdió és a budapesti hálózat is, amely független volt a már meglévő telefonvonalaktól és készülékektől. Így jelent meg először a világon hangközlő újság, a rádió közvetlen elődje.

1893. február 15-én a Budapesti Telefonhírmondó-szolgálat megkezdte nyilvános adásait.
Az előfizetők szobájának falára két hallgatókészüléket szereltek fel, természetesen beszélő rész nélkül. A műsor legfontosabb része a hírközlés volt: a híreket nappal folyamatosan közölték és óránként változtatták. A legfontosabbak a tőzsdei jelentések voltak, ezek negyedóránként változtak, és a pestin kívül az induláskor három, két év múlva már hét európai és egy amerikai városból közöltek árfolyamokat.

A telefonhírmondó esténként és hétvégén hangverseny-, opera- és színházi közvetítésekkel szolgált. Saját stúdiójából is továbbított irodalmi felolvasásokat, kamarakoncerteket. A fogadtatás kedvező volt, úgy tekintették a találmányt, mint az újságírás, információterjesztés forradalmasítását.

A telefonhírmondó egészen a második világháborúig - vezetékeinek tönkremeneteléig - működött, bár 1925-től, a budapesti rádió beindulásától azzal azonos műsort közvetített.

Az összeállítást készítette: Virág Tamara, Magyar Szabadalmi Hivatal