Az SzJSzT-n belül működő egyeztető testület intézményét az Szjt. vezette be 1999-ben. E jogintézmény eredete részben jogharmonizációs kötelezettség volt, részben pedig az, hogy a korábban hatályos médiatörvényben eszközölt Szjt.-módosítás óta a sugárzó televíziók egyedileg engedélyezhetik műsoraik egyidejű vezetékes (kábeltévés) továbbközvetítését.
Az egyeztető testület eljárására a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény II. fejezetében foglalt eljárási rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Az egyetlen lényeges megkötés, hogy az egyeztető testületet, így tagjait is az SzJSzT tagjai közül kell (lehet) kiválasztani. Tagjaik száma csak páratlan számban határozható meg, megállapodás hiányában tagjaik száma: három. Egyébiránt eljárási szabályzatát az SzJSzT dolgozza ki és az igazságügyért felelős miniszter hagyja jóvá. A konkrét ügyben eljáró egyeztető testület e szabályzat keretein belül alakítja ki saját eljárási szabályait és állapítja meg díjszabását.
Az Szjt. 2004. május 1-jétől lehetővé tette az Egyeztető Testület eljárását az érintett felek közös megegyezése alapján a művek, teljesítmények felhasználása ellenében fizetendő - nem az előbbi rendelkezés hatálya alá tartozó - díjazás és a felhasználás egyéb feltételei kapcsán felmerülő vitákban is, valamint igényjogosultságot biztosított egyes szabad felhasználások kedvezményezettjei számára, hogy a szabad felhasználásnak a jogosult általi lehetővé tétele érdekében az Egyeztető Testület eljárását kezdeményezzék.
Az Szjt. 102. §-a 2012. január 1-jétől az eljárás kezdeményezését bármelyik fél (felhasználó, felhasználói érdekképviseleti szervezet, jogosult, közös jogkezelő egyesület) számára az erre vonatkozó közös megegyezés hiányában is lehetővé tette.