DR. CZIBULA LÁSZLÓ
DR. HEBLING JÁNOS
DR. MARTON L. CSABA
ŐRI JÁNOS
DR. SZÁNTAY CSABA
Honoris causa Jedlik Ányos-díjasok
DR. MAJOR ISTVÁN
DR. ORMOS PÁL
DR. CZIBULA LÁSZLÓ ny. osztályvezető, kutató, Richter Gedeon Gyógyszerészeti Gyár Nyrt.
A Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki karán szerzett vegyészmérnöki diplomát, majd egyetemi doktori fokozatot, ahol bekapcsolódott a Szerves Kémia Tanszéken folyó szerves szintetikus munkába. Egy évet töltött ösztöndíjasként Németországban, a Hannoveri Műszaki Egyetemen is.
Műegyetemi évei után a Richter Gedeon Vegyészeti Gyárban (akkori nevén a Kőbányai Gyógyszerárugyárban) helyezkedett el. Az itt eltöltött több mint négy évtizedes pályafutása során számos kutatási-fejlesztési projektben vett részt kutatóként, majd a nyugalomba vonulása előtti másfél évtizedben vezetőként is. Munkája során fontos hangsúlyt kapott a gyógyszerhatóanyagok iparilag is alkalmazható, gazdaságos előállítási eljárásainak kidolgozása, illetve az eljárásokhoz kapcsolódó új intermedierek szintézise.
Munkájához 77 magyar szabadalmi bejelentés kapcsolódik, amelyek közül 60 megadott magyar és 7 európai hatályosított szabadalom. A nemzetközi szabadalmi portfóliója is elismerésre méltó: 25 európai bejelentésben szerepel feltalálóként, amelyből 14 db megadott, illetve szintén 25 Amerikai Egyesült Államokbeli bejelentésben társfeltaláló, amelyek közül 9 kapott szabadalmat.
Szabadalmi aktivitása mellett rangos nemzetközi folyóiratokban számos publikációja jelent meg.
A ’70-es években négy alkalommal a Richter Kiváló Ifjú Mérnöke címet, a ’80-as években három alkalommal a Richter Kreatív Díját, két alkalommal az Ipari Minisztérium Kiváló Feltaláló Díját vehette át, 2001-ben és 2009-ben kutatótársaival Innovációs Díjat, 2002-ben Innovációs Nagydíjat nyert el.
Sok éves sikeres kutatói pályafutása és a vegyészmérnöki alkotás terén kifejtett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként 2008-ban megkapta a Magyar Kémikusok Egyesülete által alapított és adományozott Wartha Vince Emlékérmet, valamint a Richter Gedeon Nyrt. Pillich Lajos-díját.
DR. HEBLING JÁNOS fizikus, a Pécsi Tudományegyetem Fizikai Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára
Hebling János okleveles fizikus diplomáját csakúgy, mint egyetemi doktori fokozatát a szegedi József Attila Tudományegyetemen szerezte 1978-ban, illetve 1981-ben. A fizikai tudomány kandidátusa 1992-ben, az MTA Doktora 2003-ban lett.
Kutatási tevékenységének területei a rövid fényimpulzusok előállítása nitrogén lézerrel és excimer lézerrel gerjesztett festéklézerekkel, valamint az excimer lézer fejlesztése volt (1978-1987). Később érdeklődése az ultrarövid fényimpulzusok előállítása modus-szinkronizált festéklézerrel, illetve ezeknek az impulzusoknak az erősítése és alkalmazása, haladóhullámú erősítők vizsgálata felé fordult (1988). Tevékenysége kiegészült az ultrarövid fényimpulzusok előállítása Ti:zafír lézerrel és optikai parametrikus oszcillátorra, ezeknek az impulzusoknak az alkalmazása szilárdtest fizikai és biofizikai kutatásokban, az optikai parametrikus oszcillátorok elméleti tanulmányozása, alapvető optikai összefüggések vizsgálatának témakörével (1993), illetve az ultrarövid THz-es impulzusok előállítása témakörével (1998).
Számos alkalommal nyílt lehetősége külföldi tanulmányutakon való részvételre, többek között összesen hat évet töltött a stuttgarti Max-Planck Szilárdtest Kutató Intézetben, két évet a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatólaboratóriumában (Cambridge, USA), és rövidebb időt a müncheni Ludwig-Maximilians Universität-ben is.
Tagja az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak, a PTE TTK Kari Tanácsának, az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság Lézerfizikai Munkabizottságának elnöke, az MTA közgyűlési képviselője, valamint tagja az Akadémia Lézerfizikai és Spektroszkópiai Bizottságának, az Atom- és Molekulafizikai Bizottságnak is.
Az Alkotó Ifjúság Díj (1987), a Fizikai Szemle Nívódíja (1988), a Selényi Pál-díj (1992) mellett 2000-ben Széchenyi Professzori Ösztöndíjat nyert el. 3 magyar és 1 USA szabadalommal rendelkezik.
DR. MARTON L. CSABA agrármérnök,az Akadémia Mezőgazdasági Intézetének osztályvezetője
Marton L. Csaba 1978-ban végzett a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karán okleveles agrármérnökként. Egyetemi évei során három alkalommal nyerte el a Népköztársasági Ösztöndíjat. 1978-ban kezdte szakmai pályáját Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetében tudományos segédmunkatársként, majd a kukoricanemesítési osztály vezetője, illetve az intézet tudományos igazgatóhelyettese lett.
Mezőgazdasági genetikus szakmérnöki oklevelét a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerezte 1981-ben, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa 1992-ben lett, az Akadémia doktora címet 2003-ban nyerte el.
Főbb kutatási témakörei: a kukorica biotikus és abiotikus stressztényezőkkel szembeni ellenálóképeségének és az alkalmazkodó-képességnek javítása. Tudományos és szakmai publikációinak száma több mint 285. Kutatási eredményeit 67 tudományos ismeretterjesztő cikkben és 38 konferencia összefoglalóban is publikálta.
Marton L. Csaba az elmúlt évtizedekben több mint 25 kutatási pályázat kidolgozásában vett részt, 12 esetben témavezetőként. Jelenleg 16 külföldi intézettel és céggel folytatott kutatási együttműködés résztvevője.
A hazai és nemzetközi tudományos közélet aktív résztvevője, 2000-ben habilitált egyetemi tanárként a Debreceni Egyetemen, 2004-től tagja a Szent István Egyetem doktori és habilitációs tanácsának, számos hazai, illetve nemzetközi szakmai szervezet tagja vagy vezető tisztségviselője, három hazai egyetem címzetes egyetemi tanára.
Főtitkára, 2007-2011 között elnöke volt a Magyar Növénynemesítők Egyesületének. 1988 óta tagja az EUCARPIA-nak, ahol 2004 óta Magyarország nemzeti képviselője.
2007-ben Akadémiai-Szabadalmi Nívódíjat kapott.
Nemesítő tevékenységének eredménye és szabadalmai: 120 Magyarországon, 47 külföldön minősített fajta – részben társnemesítőként, 62 szabadalmat kapott találmányban illetve 48 szolgálati találmányban szerepel feltalálóként.
ŐRI JÁNOS magyar és európai szabadalmi ügyvivő, a Szabadalmi Ügyvivői Kamara elnökségi tagja
Őri János a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett vegyészmérnök, 1979-ben csatlakozott a Chinoinhoz szabadalmi ügyintézőként. 1983-tól 1985-ig szabadalmi ügyvivő volt a cégnél, amelynek a Szabadalmi Osztályát vezette 1988-től 1991-ig. Szabadalmi vezető volt 1992-től 2006-ig, amikor a vállalat iparjogi vezetője lett. A Chinoinban végzett 36 éves pályafutása során, illetve a Sanofi Global Patent Department tagjaként, a szabadalmi ügyvivői munka csaknem minden területén aktív volt. A vállalat tevékenységéből adódó originátori és generikus gyógyszerkutatási témákban is dolgozott. Számos project szabadalmi védettségét intézte a felfedező kutatási fázistól kezdve egészen a gyógyszerjelölt kifejlesztéséig, az ipari fejlesztéssel egyetemben. Kiváló gyakorlattal rendelkezik a belföldi és külföldi szabadalmaztatásban csakúgy, mint a kapcsolódó peres ügyek intézésében. Számos generikus témában dolgozott a harmadik fél érvényesíthető jogainak tisztázásában.
Mindezeken túl a feltalálói díjazás megállapításában, a vállalat innovációs és ahhoz kapcsolódó szabályozásának kialakításában, szerződések iparjogvédelmi áttekintésében támogatja a vállalat vezetését.
A BME-n 1996 óta végez oktatói tevékenységet, 2009-ben címzetes egyetemi docens kinevezést kapott. 2015-ben Somlai-díjat vehetett át. A MAGYOSZ Szellemitulajdon-védelmi Bizottságának tagja.
13 szabadalmi bejelentésének mindegyikére szabadalmi oltalmat kapott.
DR. SZÁNTAY CSABA (1928-2016) vegyészmérnök, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja
Szántay Csaba Salgótarjánban született 1928-ban, de iskoláit már Budapesten járta ki. 1946-ban érettségizett a Szent Imre Főgimnáziumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen kitűnő minősítésű vegyészmérnöki diplomát szerzett 1950-ben.
Ugyanebben az évben az egyetemen Zemplén Géza majd Beke Dénes munkatársa lett. Kandidátusi értekezését 1956-ban védte meg "Opiánsavból kiinduló szintézisek" című disszertációja alapján. Az évek során született tudományos közleményeinek száma több mint 300.
Oktatási tevékenységének tapasztalatai alapján született meg az "Elméleti szerves kémia" című, utóbb öt kiadást megért könyve. Beke professzor halála után vette át a tanszéken folyó alkaloidkémiai kutatások irányítását. 1965-ben az "Ipekakuana alkaloidok szintézise" tárgyú értekezésének megvédésével nyerte el a kémiai tudományok doktora címet. 1976-ban nevezték ki egyetemi tanárrá a BME-re, ahol korábban, 1965-től címzetes docens is volt. a Magyar Tudományos Akadémia 1970-ben levelező, 1982-ben levelező rendes tagjává fogadta. 1970-76 között az MTA Kémiai Tudományok Osztályának elnökhelyettese volt.
Szántay professzor 1975-ben Állami Díjban, 1993-ban Szent-Györgyi Albert-díjban, 1999-ben Széchenyi-díjban, 2001-ben Richter Gedeon kitüntetésben, 2003-ban Tudományért Nagydíjban részesült. Számos országban végzett hosszabb-rövidebb ideig kutatómunkát, amelyek közül 1965-66-ban, a New York-i Állami Egyetemen nyújtott tevékenysége volt számára leginkább meghatározó kutatói pályájának fejlődése szempontjából. Ezekben az években öt tudományos közleménye jelent meg mértékadó amerikai folyóiratokban.
A hazai gyógyszeriparral való kapcsolatai eredményeként született meg a Cavinton és a Fluconazol termékek totálszintézise. A cavinton forgalma - az originális magyar készítmények között egyedülállóan - az évtized elejére meghaladta az egymilliárd dollárt.
Szántay professzor munkatársaival megoldotta a taxol molekula előállítását, amely bizonyos rákfajták esetében igen hatékony gyógyszernek bizonyult hazánkban is elterjedt tiszafenyő leveléből. Ez a hatóanyag korábban csak egy kaliforniai fafaj kérgéből volt kinyerhető.
A díjazott fél évszázadon keresztül oktatta a vegyészmérnök-hallgatókat, professor emeritusként pedig két tárgyat adott elő: elméleti szerves kémiát, illetve a természetes szerves vegyületek szintézisét.
Szintetikus munkáiért és a magyar-japán kapcsolatok ápolásában elért meghatározó munkájáért elnyerte a japán Kametani Díjat. 2011-ben - többek között a Nobel-díjas Oláh György ajánlására - Gábor Dénes Életműdíjjal ismerték el termékeny, iparilag alkalmazott kutatói-fejlesztői, tudományos munkásságát, és a több mint 250 szabadalomban testet öltött feltalálói tevékenységét.
Szántay professzor úr alapító elnöke volt a Magyar Feltalálók Egyesületének, haláláig szem előtt tartotta és képviselte a hazai feltaláló társadalom érdekeit, melyeknek minden fórumon hangot adott.
HONORIS CAUSA JEDLIK ÁNYOS-DÍJAT VEHETETT ÁT
DR. MAJOR ISTVÁN ny. genfi WTO-nagykövet
Dr. Major István komoly szerepet játszott Magyarországnak a többoldalú kereskedelmi rendszerekbe történő beágyazásában, kiemelkedő szerepe volt a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) létrejöttében, valamint hazánk Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) történő csatlakozási folyamat főtárgyalója volt.
Több mint négy évtizedes közszolgálati pályafutása során több alkalommal helyettes államtitkárként irányította a magyar külgazdasági érdekek képviseletét: 1990-1994-ig a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában, 1994-1996-ig az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban töltött be helyettes államtitkári posztot, 2001- 2006 között pedig a Külügyminisztérium külgazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkára volt.
1982 és 1986 között a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezethez (GATT) delegált genfi nagykövetként dolgozott. 1996 és 2001 között, valamint 2006-tól 2013-ig pedig hazánknak a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) melletti missziója állandó képviselőjeként szolgált.
A nagykövet kétoldalú és multilaterális tárgyalások százain képviselte az országot, és számos alkalommal töltötte be nemzetközi szervezetek fontos választott testületeinek elnöki pozícióit, többek között a Szellemi Tulajdon Kereskedelmi Vonatkozásainak Tanácsa (a TRIPS Tanács) elnöki tisztét.
Nemzetközileg is nagyra értékelhető a multilaterális egyezmények terén, így többek között a TRIPS Egyezmény létrejötte kapcsán kifejtett munkája. Elismert gazdaságdiplomáciai szerepet játszott a GATT Urugay-i Fordulója tárgyalásai során, mindvégig biztosítva a hazai érdekek érvényesítésében a magyar szellemitulajdon-védelmi álláspontok hatékony képviseletét.
2013 szeptemberében Áder János köztársasági elnök a magyar külgazdasági érdekek érvényesítése érdekében végzett közszolgálati, diplomáciai és vezetői tevékenysége, valamint életpályája elismeréseként a Magyar Érdemrend Középkeresztje kitüntetést adományozta dr. Major Istvánnak.
Dr. ORMOS PÁL biofizikus, az MTA rendes tagja, a Szegedi Biológiai Központ főigazgatója
Ormos Pál a szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán szerzett fizikusi diplomát 1975-ben. Azóta az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biofizikai Intézetének munkatársa. 1980 és 1991 között megszakításokkal 6 évet töltött az urbanai Illinois Egyetem Fizikai Intézetében vendégprofesszorként. 1994-ben lett az MTA SZBK Biofizikai Intézet igazgatója. Jelenleg az SZBK főigazgatója.
A fizika tudomány kandidátusa fokozatot 1982-ben szerezte meg „A proton mozgása a bakteriorodopszinban a protontranszport során” című disszertációjával. Az 1992-ben elnyert tudományok doktora fokozat alapja „A mioglobin és a bakteriorodopszin spektrumának és szerkezetének inhomogén jellege” című disszertáció volt.
Egyetemi tanulmányai óta kutatási területe a biológiai fizika. Munkássága egyik fő témájában a fehérjék szerkezetének és működésének a kapcsolatával foglalkozik. A fehérjék működés közbeni mozgásait vizsgálja elsősorban spektroszkópiai és fotoelektromos módszerekkel. Fontos alapkutatási munkának, de biotechnológiai fejlesztéseknek is kiváló objektuma a bakteriorodopszin, a fény hajtotta transzmembrán protonpumpa. Ezen a biológiai energiaátalakítás számos fontos lépését, általános törvényszerűségét sikerült leírnia.
Később érdeklődését kiterjesztette a nanotechnológia, az egy részecske manipuláció területére. Módszertani fejlesztésekben az optikai manipuláció lehetőségeit terjesztette ki. Ezek alapja egy lézeres fotopolimerizációs mikrostruktúra építő eljárás, mellyel tetszőleges alakú testek, mikrogépek készíthetők, és ezekkel biológiai objektumok (sejtek, molekulák) összetett manipulációja, újfajta vizsgálata valósítható meg, új információkat szolgáltatva. A biológiai anyagok optikai tulajdonságait kihasználó optoelektronikai fejlesztésekkel is foglalkozik.
A Magyar Biofizikai Társaság elnöke (1998-2007), az MTA Biofizikai Bizottság: társelnöke (1994-200), az MTA Doktori Bizottságának tagja (1998-2004), az IUPAP (International Union for Pure and Applied Physics) alelnöke (2002-2006), az IUPAP Commission on Biological Physics (C6) tagja (1996-2006) majd elnöke (2002-2006), az AKT Élettudományi Kuratórium tagja majd elnöke (2001-2004) volt. 2008-tól a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság tagja, illetve a MAB Biológiai Képzési Ági Bizottságának elnöke.
1998-ban az MTA levelező tagjai sorába választotta, 2004 óta az MTA rendes tagja.
2002-től az ELTE részfoglalkozású egyetemi tanára, 2006-tól az SZTE címzetes egyetemi tanára, 2002-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki.
Ormos Pál szerepe kiemelkedő a hazai tehetséggondozásban, akár a Magyar Innovációs Szövetség felkért zsűrielnökeként, akár európai tenderek szakértőjeként.
Két nemzetközi, egy amerikai és négy magyar szabadalmi bejelentésben szerepel feltalálóként, amelyekből 2 magyar és egy amerikai szabadalom született.