Csíkszentmihályi Péter 1942-2023
Csíkszentmihályi Péter 1941. szeptember 11-én született Budapesten. 1964-ben szerezte meg a diplomáját az Iparművészeti Főiskolán. Visszaemlékezése szerint Le Corbusier munkássága hatott rá leginkább fiatalon, később Somogyi József, Borsos Miklós és Megyeri Barna szobrászművészek, valamint Szrogh György építész munkássága és személyisége jelentett számára komoly inspirációt.
Rövid ideig dolgozott gyakorlati területen (például segített rokona, Csíkszentmihályi Róbert családi házának megtervezésében és kialakításában, illetve részt vett a simontornyai vár 1970-es évekbeli helyreállításában), de főként a felsőoktatásban vállalt tevékeny szerepet. 1968-tól az Iparművészeti Főiskola Építész Tanszékén adjunktusként, majd docensként, 1992-től egyetemi tanárként tevékenykedett. 1989-1993 között oktatási rektorhelyettesként, 1992-től 1996-ig pedig megbízott intézményvezetőként dolgozott. 1997-ben egyik kidolgozója volt a Nyugat-Magyarországi Egyetemen (Soproni Egyetemen) az építész szaknak, majd vezette az Alkalmazott Művészeti Intézetben a belsőépítész tanszéket: itt többek között a kreatív tervezés, a belsőépítészeti tervezés, a bútortervezés és a tárgyelemzés tantárgyakat tanította. Oktatói tevékenysége mellett 2002-2005 között tagja volt a Magyar Formatervezési Tanácsnak is.
Művészeti, oktatói, kutatói munkásságáért számos elismerésben részesült: 1991-ben megkapta a Római Magyar Akadémia Ösztöndíját, 2001-ben pedig a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet. 2003-ban a Magyar Iparművészeti Egyetem tiszteletbeli mester (DLA h.c.) címmel honorálta érdemeit.
A belsőépítészet fontosságáról, annak oktatásáról így vallott az Ország-Világ 1985/50. számában: „Elsősorban önismeret kérdése, hogyan alakítjuk ki közvetlen környezetünket. (...) Az eszközök, amelyeket segítségül hívunk, tulajdonképpen megnemesített érzékszerveink. Mindenki saját maga tudja, mire van szüksége munkája során, mi segíti a legjobban. Egy külső ember csupán felhívja a figyelmet, hogyan teheti kényelmesebbé, esztétikusabbá az életterét. A főiskolán a hallgatók a környezetkultúra részeként foglalkoznak a lakókultúrával. Az új szemléletű oktatási rendszer a mit helyett a hogyan kérdésére helyezi a hangsúlyt, amikor a tárgyak, eszközök megtervezéséről van szó. Például egy főzőedény formatervezői a gasztronómiai tudnivalóktól kezdve a használhatóságig sok mindent számba vesznek. Csak ezután kezdenek a konkrét forma kialakításához.”