TANULMÁNYOK
JÖRG REINBOTHE
A szerzői jog perspektívái Európában
I. Bevezetés
II. Az EK szerzői jogi irányelveinek első generációja
III. Irányelv az információs társadalom szerzői jogáról
2. Értékelés
3. Gyors végrehajtás
4. A végrehajtás főbb kérdései
b) Egyéb korlátozások és kivételek - az 5. cikk (2), (3) és (4) bekezdése alapján
c) Magáncélú másolás
d) A 6. cikk végrehajtása
2. Jogkezelés
3. A meglévő keretek kitöltése
4. Jövőbeli távlatok
2. A rádió- és televízió-szervezetek jogai
3. Egyéb WIPO-munkálatok
I. Bevezetés
Először is engedjék meg, hogy megköszönjem a budapesti látogatásra szóló
meghívást és azt a kedves fogadtatást, amelyben részesítettek. Ez a második
alkalom, hogy ebben a szép városban megfordulok. Első látogatásom óta csupán
négy év telt el, mégis sok minden megváltozott azóta. Ami a legfontosabb:
mostanra meglehetősen lerövidült a Brüsszel és Budapest közötti távolság.
Szinte érezni lehet, hogy Magyarország hamarosan az Európai Közösség családjának
tagja lesz. Azzal a céllal érkeztem ide ma, hogy néhány gondolatot megosszak
Önökkel arról, miként foglalkozik ez a család a szellemi tulajdonnal, továbbá
- természetszeruleg - arról, hogy Magyarország mint jövőbeli családtag mire
számíthat.
Ezen a ponton helyénvalónak látszik egy figyelmeztetés. Egy kolléga, aki a
szerzői jogi politikáért felel az Európai Közösséghez a közelmúltban csatlakozott
országok egyikében, igen találóan foglalta össze a lényeget a következő mondásával:
"A csatlakozás előtt azt hittem, hogy az EU-tagság nem jár majd túl sok
változással - ha egyáltalán bármilyen változást okoz - a szerzői jog területén.
Valójában a tagság miatt minden teljesen megváltozott, a szerzői jog is."
A változás mindazonáltal nem szükségképpen rossz dolog. És az mindenképpen
jó hír, hogy a szerzői jog jövőjét együtt próbáljuk meg alakítani.
Amire mindezzel célozni kívánok, a következő: a szellemi tulajdon védelme
mindig is az új technológiához való sorozatos igazodásból állt. A szükséges
alkalmazkodás többnyire nemzeti szinten valósult meg, a nemzeti jogalkotók
és a nemzeti bíróságok révén. Napjainkban azonban - sokkal inkább, mint bármikor
korábban - a technológia kihívásaira adott nemzeti válaszok elégtelennek bizonyulnak.
Mivel a szerzői jogi védelem hamisítatlanul globális témává vált, a jövőjét
egyre inkább a nemzetközi színtéren - és különösen az Európai Közösség szintjén
- alakítják. A szerzői jog valamennyiünk számára fontos érték. Közös cselekvésre
van szükség, hogy "jövőállóvá" tegyük. De mielőtt előretekintenénk,
érdemes megismerkednünk az Európai Közösség szerzői jogi politikájának történetével.
II. Az EK szerzői jogi irányelveinek
első generációja
Az 1980-as évek közepén az Európai Bizottság felismerte: az áruk és a szolgáltatások
szabad áramlását biztosító egységes belső piac muködéséhez meg kell teremteni
a szerzői jogi védelem közösségi jogi kereteit. Könyvek, újságok, CD-k, filmek,
videók, szoftverek és musorsugárzás - mindezek a termékek és szolgáltatások
szerzői vagy szomszédos jogi védelemben részesülő anyagokra épülnek. Ezenkívül
a szerzői jogi védelem nagy és sikeres hagyományra tekinthet vissza az Európai
Unió tagállamaiban. Valamennyi tagállamunk nagyon értékesnek tartja azt a
kreativitás, a befektetések, a munkahelyteremtés, a kulturális sokféleség
szempontjából, valamint utoljára, de nem utolsósorban, abból a szempontból,
hogy az, amit manapság "tartalomnak" neveznek, miként áll rendelkezésre
és hogyan válik hozzáférhetővé.
A nemzeti jogalkotó nézőpontjából szemlélve a szerzői jogi védelem a jogosultak
és a társadalom közötti egyezség része. Mindazok, akik várhatólag alkotnak
vagy alkotásokba ruháznak be - a széles értelemben vett társadalom javát is
szolgálva - ösztönzést és elismerést kapnak erős szellemi tulajdonjogok formájában,
amelyeket mások érdekei ellensúlyoznak, és amelyek korlátozott időtartamra
szólnak. Ennek az egyezségnek a feltételeit rendszeresen felül kell vizsgálni
és hozzá kell igazítani a technológiai és piaci fejleményekhez. Az EU valamennyi
tagállamának határozott meggyőződése, hogy ez az egyezség életben van, s hogy
a szerzői jogi védelem ma is ugyanolyan hasznos eszköz és a jövőben is az
marad, mint amilyennek eredetileg szánták.
És mégis: a "copyright" vagy a "droit d'auteur" fogalmai
ma is különbözőek az egyes tagállamokban, mint ahogy a nemzeti szerzői jogok
szerkezete is eltéréseket mutat. Az Európai Bíróság számos határozatában megerősítette,
hogy a belső piac megfelelő muködésének biztosítása megköveteli e területen
is a harmonizációt, a közösségi szintu jogalkotást. 1988 óta folyik a közösségi
jogi szabályozás előkészítése és EK-irányelvekbe való foglalása. A szerzői
és a szomszédos jogok területén mára hét közösségi irányelvből álló, szilárd
jogi alap alakult ki az Európai Közösség szintjén, amit mi acquis communautaire-
nek hívunk.
A tagállamok szerzői jogi jogszabályainak harmonizációjában az első generáció
az információs társadalmat megelőző korszakhoz kötődik és alapvetően olyan
jogszabályokból áll, amelyeket 1991 és 1996 között fogadtak el. Ez az első
generációs szabályozás kiterjedt a számítógépi programok jogi védelmére, a
bérleti és a haszonkölcsönzési jogra, valamint a főbb szomszédos jogokra,
a muhold útján történő sugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre, a szerzői
és a szomszédos jogok védelmi idejére, továbbá az adatbázisok jogi védelmére.
A szerzői jogi harmonizáció első generációjának hatodik és utolsó kezdeményezése,
illetve eredménye a muvészek újraeladási (követő) jogáról (az ún. "droit
de suite"-ről) rendelkező irányelv. Évekig tartó viták után, 2001. szeptember
27-én elfogadták a 2001/84/EK irányelvet és az hatályba lépett 2001. október
13-án.
Valamennyi említett irányelv belső piaci igényeket elégít ki, belső piaci
intézkedésnek minősül, és mindegyik az EK Szerződés 95. cikkére - a korábbi
100.a cikkére - (mint jogi alapra) épül. Megalapozottan állítható - általános
értékelésként -, hogy ezek az irányelvek meglehetősen magas szintu szerzői
jogi védelmet eredményeztek és egyúttal huségesek maradtak a szellemi tulajdon
védelmének az Európai Unióra jellemző céljaihoz és hagyományaihoz. Eközben
tükrözték az érintett érdekek és jogosultságok közötti egyensúlyt, nevezetesen
a jogosultak, a kereskedelmi felhasználók, a fogyasztók és a nagyközönség
érdekei és jogai közötti egyensúlyt.
Bár ezeket az irányelveket az információs társadalom és a vele járó új szolgáltatások
korszakának beköszönte előtt alakították ki, az új környezetben is megőrizték
relevanciájukat. Ez különösen igaz az adatbázisok jogi védelméről 1996-ban
elfogadott irányelvre. Az információs társadalom és az elektronikus kereskedelem
új digitális szolgáltatásainak a többsége - ha nem mindegyike - elektronikus
adatbázisokból származik, s ezek az adatbázisok azt foglalják magukba, amit
manapság "tartalomnak" neveznek. Az adatbázis-irányelv az Európai
Unió szintjén hangolta össze az adatbázisok szerzői jogi védelmét és bevezette
az ún. sui generis jogot. Azt mondhatjuk, hogy az Európai Unióban az adatbázis-irányelv
nyitotta meg az utat a szerzői jogi harmonizáció második generációja előtt.
III. Irányelv az információs társadalom
szerzői jogáról
1. A háttér
Az információs társadalom és a digitális szolgáltatások korszakának beköszöntével
a világ megváltozott - a szellemi tulajdon védelme számára is. Mostantól a
szerzői muveket és a szomszédos jogi teljesítményeket (pl. a hangfelvételeket)
"tartalom"-nak hívják. Az internetes szolgáltatást nyújtó vállalkozások
csatlakoztak azokhoz az érdekcsoportokhoz, amelyek mindig is aktív és élénk
érdeklődést mutattak szerzői jogi ügyekben. Felerősödtek azok a hangok, amelyek
a szerzői jogot idejétmúlt és hamarosan a jogtörténet szemétdombjára kerülő
intézménynek nyilvánították. A szerzői jogot egyre inkább az információhoz
és a tartalomhoz való szabad hozzáférés akadályának minősítették és arra intették
a jogosultakat, hogy mielőbb tájékozódjanak a védelem alatt álló teljesítményeik
gazdasági hasznosításának új formáiról, s ezen belül kezdjék meg különösen
az ún. "új üzleti modellek" kifejlesztését. Ezek az új körülmények
és környezeti feltételek korántsem könnyítették meg a jogalkotók életét; mindazonáltal
a jogi keretrendszer, azaz - az Európai Unió szintjén - az acquis communautaire
kiegészítésre szorult, hogy megfelelhessen azoknak az új kihívásoknak, amelyeket
az információs társadalom támaszt a szerzői jog és a szomszédos jogok területén.
Hogy rövidre fogjam: ezeknek a megfontolásoknak az eredménye az információs
társadalom szerzői és szomszédos jogi kérdéseiről szóló irányelv, vagyis a
2001/29/EK irányelv, amelyet olykor "szerzői jogi irányelvnek" ("Copyright
Directive"-nek) is neveznek. Ez utóbbi elnevezés természetesen egyértelmuen
helytelen, viszont abból a tényből következik, hogy ez az új irányelv indokoltan
tekinthető a legfontosabb kezdeményezésnek, amelyet az Európai Unió valaha
is tett a szerzői jog területén. S valóban, ez "a" szerzői jogi
irányelv. Kitölti az első generációs acquis communautaire hézagjait. Korszerusíti
a szerzői jogi védelmet azáltal, hogy összehangolja a többszörözési jogra,
valamint a szerzőknek, az előadómuvészeknek, a hangfelvétel-előállítóknak,
a filmproducereknek és a musorsugárzó szervezeteknek arra a jogára vonatkozó
szabályokat, hogy valamely tartalmat interaktív jelleggel hozzáférhetővé tegyenek.
Emellett bevezeti az ún. muszaki intézkedéseknek az egész Unióra kiterjedő
védelmét, oltalmazva a jogok digitális kezelésére szolgáló új eszközöket.
Mindez bőségesen igazolja: ez az irányelv ténylegesen a szerzői jogi irányelvek
második generációjához tartozik.
2. Értékelés
Engedjék meg, hogy csupán az irányelv egyes "főcímeit" említsem:
a 2. cikk a többszörözési jogról; a 3. cikk a nyilvánossághoz közvetítésről/hozzáférhetővé
tételről; az 5. cikk (1) bekezdése az ún. technikai másolatokra vonatkozó
kivételről; a jogosultaknak a védelem alatt álló muveik és más teljesítmények
felhasználásáért járó "fair compensation" fogalma; a 8. cikk (3)
bekezdése a jogsértő anyagot hozzáférhetővé tevő internetszolgáltatók ellen
kérhető, a jogsértéstől eltiltó határozatról; s végül a 6. cikk a muszaki
intézkedések védelme tárgyában, ideértve a 6. cikk (4) bekezdését (az ún.
"interface"-szabályt), amely rendelkezik az ilyen védelem és a jogok
alól engedett egyes kivételek viszonyáról.
Ennek az irányelvnek a minőségét és hatását nem szabad alábecsülni. Ez az
irányelv előkészíti a talajt ahhoz, hogy az információs társadalom körülményei
között a szerzői és szomszédos jogokra épülő termékek és szolgáltatások piaca
virágzásnak indulhasson. Valamennyi jogosulti csoportra egyformán vonatkozik,
emellett figyelembe veszi az internetes hozzáférést biztosító és egyéb internetes
szolgáltatást nyújtó vállalkozásoknak - mint a szerzői jogi klub új jövevényeinek
- törvényes szükségleteit, akárcsak a licenciaszerződések felhasználói oldalának,
a kereskedelmi felhasználóknak és a fogyasztóknak az érdekeit. Röviden: az
irányelv a lehető legnagyobb mértékben kiegyensúlyozott.
Az irányelv annyira teremt összhangot, amennyire lehetséges és szükséges.
Azok, akik az irányelvet a harmonizáció állítólagos elégtelensége miatt bírálják,
egyúttal azt is állítják, hogy a tagállamok számára nagyobb mozgásteret kellett
volna engednie. Csakhogy az EK tagállamai, az Európai Parlament és az Európai
Bizottság döntöttek így; az Európai Parlament jelentős többséggel, a Miniszterek
Tanácsa egyhangúan. Magától értetődik, hogy az irányelv politikai kompromisszumot
tükröz; ez a kompromisszum annyiban jó, amennyiben jól fogadják. Az irányelv
figyelembe veszi az új technológiát annak ellenére, hogy az egy folyvást változó,
mozgó célpont. Áthidalja a "copyright"- és a "droit d'auteur"-rendszeru
országok közötti filozófiai szakadékot, összhangban a szubszidiaritás elvével,
amely megóvja az EK tagállamainak különböző jogi hagyományait. S végezetül:
az irányelv világos fogalmi alapokra épít, híven követve az acquis communautaire
részét képező korábbi irányelveket. Lehet, hogy el lehetett volna fogadni
egy jobb irányelvet is - de csak egy jobb világban.
3. Gyors végrehajtás
Az irányelv 2001. június 22-én lépett hatályba. Az EK tagállamainak 2002.
december 22-ig kell nemzeti jogukat összehangolniuk vele. Akárhogy is, a tagállamoknak
mielőbb végre kell hajtaniuk az irányelvet, lehetőség szerint anélkül, hogy
újabb vitát nyitnának a rendelkezéseiről. Nem késlekedhetünk és egyetlen percet
se vesztegethetünk el. Az irányelv elfogadása és végrehajtása a feltétele
annak, hogy az Európai Közösség és a tagállamai megerősítsék a Szellemi Tulajdon
Világszervezetének (a WIPO- nak) az égisze alatt 1996-ban elfogadott ún. internet-szerződéseket,
vagyis a WCT-t és a WPP-t. Ezek a szerződések nemzetközi szinten teremtettek
alapot arra, hogy a szerzői jogi védelem a digitális korszak kihívásainak
megfeleljen. Az Európai Közösség - 2001. március 16-án - már határozott arról,
hogy tagállamaival együtt csatlakozik a két WIPO-szerződéshez. Emellett, az
Európai Közösség és harmadik országok között létrejött társulási megállapodásokból
következően, további 20 országot terhel az irányelv végrehajtásának kötelezettsége.
Mindezekben az országokban az irányelv modellként szolgál a WCT-ből és a WPPT-ből
adódó kötelezettségek teljesítésére. Következésképpen az irányelv több mint
40 országban és az Európai Közösségben ad majd útmutatást az említett szerződések
ratifikációjához.
Szinte valamennyi tagállam hozzálátott már a szükséges jogalkotás előkészítéséhez.
Az Európai Bizottság - mind kétoldalú, mind sokoldalú alapon - rendszeresen
találkozókat szervez a tagállamokkal, hogy megvitassa velük az irányelv végrehajtásának
módozatait, azonosítva egyes rendelkezések átvételének legjobb modelljét,
valamint, hogy felajánlja számukra a segítségét. Az első ilyen találkozót
2001. május 28-án már meg is tartották a tagállamokkal, a következőt pedig
2001. decemberre ütemezték. Ugyancsak decemberben, nevezetesen 2001. december
3-án és 4-én, az Európai Bizottság kétnapos találkozót szervezett a közép-európai
és balti államok számára, hogy megvitassa velük az irányelv végrehajtását
és a szerzői jog egyéb, közös érdeklődésre számot tartó kérdéseit.
4. A végrehajtás főbb kérdései
A tagállamokkal való érintkezéseinkből kitunt, hogy az irányelv végrehajtásával kapcsolatos eszmecserék a következő témákra fognak összpontosulni: a jogok alól engedett kivételek és a jogok korlátozásai, magáncélú másolás, továbbá a muszaki intézkedések védelme, különös tekintettel a digitális jogkezelésre.
a) Az 5. cikk (1) bekezdése
Az 5. cikk (1) bekezdése egyes - technikai jellegu - többszörözési cselekményekre vonatkozik és kötelező kivételt tartalmaz a többszörözés joga alól. Ez a rendelkezés új területre terjed ki; meglehetősen részletes; az Európai Parlamentben és a Tanácsban lefolytatott hosszadalmas viták eredményeként alakult ki. Logikus volna tehát, ha ezt a rendelkezést a tagállamok - pusztán bizonyos technikai adaptációkkal - "átmásolnák" nemzeti jogukba, kiegészítve ezzel az új szabállyal a szerzői jog alól a nemzeti jogukban már eddig is megengedett kivételeket. Úgy tunik, hogy a tagállamok pontosan ezt a megközelítést részesítik előnyben.
b) Egyéb korlátozások és kivételek - az 5. cikk (2), (3) és (4) bekezdése alapján
Az 5. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében található, megengedett kivételeknek
és korlátozásoknak a többsége nem más, mint mindannak a tükörképe, amiről
a tagállamok már eddig is rendelkeztek a nemzeti jogukban. Ezzel magyarázható,
hogy a kivételek és korlátozások listája végül meglehetősen hosszúra sikeredett;
a tagállamok biztosítani kívánták, hogy az 5. cikk csak minimális mértékben
tegye szükségessé nemzeti szerzői joguk módosítását. Ebből az is következik,
hogy az 5. cikket nem szabad úgy értelmezni és nem is értelmeztük úgy, mintha
az ajánlatot vagy biztatást jelentene - "a la carte" módon - arra,
hogy a nemzeti jogrendszerekbe új kivételeket és korlátozásokat vezessenek
be.
A tagállamok valójában - úgy tunik - nem hajlanak arra, hogy ebből a listából
ötleteket merítsenek új kivételek bevezetéséhez, már csak azért sem, mert
meglehetősen nehéznek bizonyulhat az új kivételeknek az 5. cikk (5) bekezdésében
foglalt háromfokozatú mércéhez (az ún. "three-step test"-hez) való
hozzáigazítása. Valószínuleg csupán a fogyatékos személyek javára az 5. cikk
(3) bekezdésének b) pontjában engedett kivétel válik újdonságként "népszeruvé"
egyes tagállamokban.
A tagállamok ugyanakkor kötelesek ellenőrizni jelenlegi kivételeiket abból
a szempontból, hogy azok besorolhatók-e a kivételeknek az 5. cikkben említett
kategóriái közé, s hogy kielégítik-e a háromfokozatú mérce feltételeit. Néhány
esetben, pl. az 5. cikk (3) bekezdésének c) és d) pontja esetében, a kivételek
a nemzetközi jogból merítenek, ezért ez utóbbi szolgál annak megítélésére,
hogy a kivételek tárgyköre milyen széles lehet a nemzeti jogban. Emellett
meg kell jegyezni, hogy a tagállamoknak csak akkor szabad fenntartaniuk vagy
bevezetniük az 5. cikkben említett kategóriákon kívül eső kivételeket vagy
korlátozásokat, ha azok eleget tesznek az 5. cikk (3) bekezdésének o) pontjában
megszabott feltételeknek. E "nagypapa-klauzulának" is nevezett rendelkezés
értelmében minden ilyen további kivétel csupán csekély jelentőségu lehet,
és nem válhat alkalmazhatóvá a digitális környezetben végzett felhasználási
cselekményekre.
c) Magáncélú másolás
Az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján a magáncélú másolási cselekményekre
vonatkozó kivétel meghatározása számottevő mozgásteret hagy a tagállamok számára.
Az egyes többszörözési cselekmények attól függetlenül e kivétel hatálya alá
tartoznak, hogy milyen hordozón valósulnak meg. Miközben csak "természetes
személyek által végzett" cselekmények tartozhatnak e kivétel hatálya
alá, e természetes személyek másoknak is lehetővé tehetik, hogy saját maguk
részére magáncélú másolatot készítsenek. S végül, az irányelv preambulumának
38. pontja kifejti, hogy a "fair compensation" feltételének eleget
lehet tenni a magáncélú másolás miatt kivetett jogdíj (avagy járulék, "levy")
rendszerével is, de ez nem kötelezi a tagállamokat ilyen "levy"
típusú megoldások bevezetésére. Az várható tehát, hogy a tagállamok csupán
kisebb jelentőségu módosításokat fognak végrehajtani a magáncélú másolásra
vonatkozó - meglévő - kivételeiket illetően.
Mindez azzal jár, hogy megválaszolatlanul marad az a kérdés, amely az irányelv
körüli viták középpontjában állt: hogyan lehetne vagy kellene figyelembe venniük
a tagállamok nemzeti törvényhozásainak azokat a kockázatokat és lehetőségeket,
amelyek a digitális technikából adódnak a magáncélú másolás területén? A kockázatok
ügyében széles köru az egyetértés. A digitális technika minden egyes magáncélú
másolatot minőségileg egyenértékuvé tesz az eredeti felvétellel (a "master
copy"-val), a digitális technika révén óriási sebességgel készülhetnek
a másolatok, a másolt példányok potenciálisan az egész világon terjeszthetők,
és így a szerzői jogi kalózkodás új dimenziót nyert. A lehetőségek nyilvánvalóak.
Egyrészt a digitális technika - legalábbis elvileg - felkínálja annak lehetőségét,
hogy a muszaki védőintézkedésekre építve a többszörözési jog individualizált
és a felhasználás jellegéhez igazodó gyakorlásával váltsuk fel a magáncélú
másolás után szedett díjak általános rendszereit. Másrészt az egyéni joggyakorlás
ilyen esetben a többszörözéshez való kizárólagos jogon alapulna - a törvényi
engedély formáját öltő kivétel lehetősége nélkül -, ami beleütközhet számos
érdekbe, köztük a fogyasztók érdekeibe is. Kérdéses volna az is, hogy e kizárólagos
jogot vajon az egyes szerzők vagy más jogosultak maguk gyakorolnák-e, vagy
- helyettük - a kiadók és a producerek. Ha mindezeket a kérdéseket valamennyi
érdekelt megelégedésére tudnánk is megválaszolni, még akkor is foglalkoznunk
kellene azzal, hogy az általános díjszabások rendszeréről az egyéni joggyakorlásra
való áttérés miként volna előmozdítható, s hogy - ennek előfeltételeként -
miként lehetne a piaci szereplők által is elfogadott, hatékony és muködőképes
muszaki intézkedések bevezetését elősegíteni.
Maga az irányelv nem válaszol e kérdésekre és nem részesíti előnyben egyik
lehetséges megoldási módot sem. A 6. cikk (4) bekezdésének első albekezdése
a tagállamokra hagyja a döntést abban, hogy a magáncélú másolásra engedett
kivételeknek adnak-e elsőbbséget a muszaki intézkedések védelmével szemben.
Az irányelv ugyanakkor néhány világos útmutatást is tartalmaz preambulumának
38. és 39. pontjában és 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában. Mindezeknek
megfelelően, általános díjszabási rendszerek bevezetése és fenntartása a digitális
környezetben is megengedett és nem számít olyasminek, ami akadályozná az egységes
belső piac muködését. A díjszabási rendszereknek mindazonáltal támogatniuk
- és nem gátolniuk - kellene a muszaki intézkedések bevezetését és kikényszerítését.
A magáncélú digitális másolást és a kapcsolódó díjszabást, különösen a díjak
mértékét illetően, a tagállamoknak "megfelelően" figyelembe kell
venniük, hogy hatékony muszaki intézkedések állnak rendelkezésre.
Úgy látszik, hogy a tagállamok még nem foglaltak véglegesen állást arról,
miként kívánják végrehajtani az irányelvnek ezeket az útmutatásait, illetve,
hogy a digitális magáncélú másolással miként birkózzanak meg. Meglehetősen
érthető módon legtöbbjük úgy vélekedik, még nem jött el a "rendszerváltozás"
ideje, több egyeztetésre van még szükség a tagállamok között ahhoz, hogy a
helyzet közös értékeléséhez eljussanak. Világosabb helyzet azonban csak úgy
teremthető, ha mindent megteszünk a muszaki intézkedések fejlesztéséért és
az alkalmazásukra vonatkozó egyetértésért. A muszaki intézkedéseknek a 6.
cikkben előírt hatékony védelme mindennek létfontosságú előfeltétele.
Következésképpen, a mottónk csakis ez lehet: "adjunk esélyt a muszaki
intézkedéseknek". Ennek az esélynek a kibontakoztatásához a kézenfekvő
receptet a muszaki intézkedések szabványainak létrehozásában lelhetjük meg.
A törvényhozásnak nem áll módjában, hogy ilyesféle szabványokat előírjon,
s ezzel nem is szabad kísérleteznie. A jogszabályalkotás aligha alkalmas olyan
szabványok kifejlesztésére, amelyek találkoznak a gyakorlat igényeivel és
elfogadhatók valamennyi érdekelt számára. A jogalkotás hasonlóképpen arra
sem volna képes, hogy biztosítsa e szabványoknak a technológiai és piaci fejleményekhez
való rendszeres - és elengedhetetlen - hozzáigazítását. A szabványok csak
akkor válhatnak sikeressé, ha valamennyi érdekelt kör egyetértésén alapulnak,
valamint, ha szektorspecifikusak és egyben interoperábilisak. Más szóval,
magának a piacnak kell kialakítania a szabványokat, amelyeknek valamennyi
érdekelt számára - köztük a fogyasztók számára is - elfogadhatóaknak kell
lenniük ahhoz, hogy sikert érjenek el. A kormányzatnak az a tiszte, hogy tevékenyen
elősegítse a szóban forgó szabványokról való megállapodást.
d) A 6. cikk végrehajtása
A 6. cikk (1)-(3) bekezdésében található - a muszaki intézkedések definíciójáról
és védelméről szóló - rendelkezések a jogi szabályozás új területét képezik.
Az összes részletre kiterjedő tárgyalási folyamat eredményeként jöttek létre.
Az volna tehát a helyénvaló, hogy a nemzeti jogszabályok e rendelkezéseket
szinte szó szerint vegyék át. Úgy tunik, a tagállamok is osztják ezt a nézetet.
Az EU tagállamainak az irányelv végrehajtásával kapcsolatos elemző mérlegelése
a 6. cikk (4) bekezdésére összpontosul, hiszen valóban ez tartalmazza a legbonyolultabb
részleteket az egész szabályozáson belül. A figyelem középpontjában a 6. cikk
(4) bekezdésének első albekezdése, vagyis az a kérdés áll, hogy a tagállamoknak
be kell-e vezetniük valamilyen mechanizmust, s ha igen, milyent, a jogosultak
arra való ösztönzésére, hogy - kötelezettségüknek eleget téve - a kizárólagos
jogok alól engedett egyes kivételek kedvezményezettjei javára korlátozzák
a muszaki intézkedések alkalmazását.
Első pillantásra is világosnak látszik: maguknak a jogosultaknak kell a 6.
cikk (4) bekezdésének első albekezdésében felsorolt kivételek kedvezményezettjei
számára lehetővé tenniük, hogy kihasználhassák e kivételeket. A kérdés: mit
kell a jogalkotónak tennie, ha az ehhez szükséges egyoldalú intézkedések vagy
megállapodások nem születnek meg. A legtöbb tagállam egyetérteni látszik abban,
hogy a jogosultak együttmuködési kötelezettségének teljesítését nem szabadna
hatósági beavatkozással kikényszeríteni. Pár tagállam arra hajlik, hogy a
6. cikk (4) bekezdésének első albekezdése szerinti kötelezettség teljesítését
végső soron bírói úton kell kikényszeríteni. Mások úgy vélik, hogy a rendes
bíróságokon kívüli döntőbíráskodás jobban illene a helyzethez. Megint más
tagállamok pedig azt részesítenék előnyben, ha az említett kötelezettség nem
fordulna át a jogosultakkal szemben közvetlenül érvényesíthető igénnyé, hanem
a teljesítését más szankciókkal - például bírsággal - kényszerítenék ki.
Nem meglepő természetesen, hogy az irányelv végrehajtása körüli szakmai eszmecserék
e ponton sok bizonytalanságba ütköznek. Az előkészítés során az utolsó pillanatig
erősen vitatott maradt az a kérdés, hogy a 6. cikk (4) bekezdésének első albekezdésében
foglalt szabály egyáltalán indokolt-e. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy
ez a szabály csak korlátozott körben alkalmazható: csak a muszaki intézkedések
megkerülésével szembeni védelmet illetően jelent megszorítást, viszont nincs
ilyen hatással a 6. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, ún. előkészületi
cselekményekkel szembeni védelemre. Csupán hét, kifejezetten felsorolt kivétel-kategóriára
alkalmazható. Néhányuk szempontjából pedig nem vagy csak csekély mértékben
lesz gyakorlati jelentősége. S végül, a 6. cikk (4) bekezdése nem alkalmazható
az egyedi megállapodásokra épülő interaktív felhasználási cselekményekre,
ahogy ezt a 6. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése is megerősíti.
A 6. cikk (4) bekezdésének első albekezdése nem tartalmaz valamiféle önmagában
is megálló kivételt a muszaki intézkedések védelme alól. Nem jogosít fel közvetlenül
a muszaki intézkedések megkerülésére. Valójában a felsorolt kivételek kedvezményezettjeinek
minden esetben jelentkezniük kell a jogosultaknál, amikor a védelem alól valamilyen
kivételre tartanak igényt. Másfelől, a tagállamoknak pedig ösztönözniük kell
a jogosultakat az együttmuködésre. E cél elérésére az látszik a legjobb módszernek,
hogy a jogosultak számára együttmuködési kötelezettséget írjunk elő. E kötelezettséget
a nemzeti jognak kell bevezetnie, gondoskodva a kikényszeríthetőségéről is.
E kötelezettség akkor töltheti be megfelelően a rendeltetését, ha azt a tagállamok
már nemzeti joguknak az irányelvvel való összehangolásakor bevezetik, s nem
halasztják a bevezetését addig az időpontig, amikor kiderül: a jogosultak
nem tesznek egyoldalú intézkedéseket, illetve nem kötnek megállapodásokat
a kivételek kedvezményezettjeivel.
IV. Pillantás a jövőbe
1. A kalózkodás elleni küzdelem
A jogok és az alóluk engedett kivételek jogszabályi kereteinek megteremtése
csupán az első lépés. Bármilyen fontos is a szabályozás, csak annyira lehet
hatékony, ameny- nyire a jogérvényesítésre vonatkozó rendelkezései is annak
bizonyulnak. Az Európai Bizottság 1998-ban adta ki "Zöld Könyvét"
a hamisítással és a kalózkodással szemben az egységes belső piacon folytatott
küzdelemről. E dokumentum azzal a céllal készült, hogy a jogérvényesítési
szabályokra vonatkozó jogalkotási kezdeményezéseket készítsen elő.
2000 novemberében az Európai Bizottság cselekvési tervet ("Action Plan"-t)
fogadott el a kalózkodás és a hamisítás elleni küzdelem tárgyában. Ez a cselekvési
terv olyan jogalkotási és gyakorlati lépések sorozatát hirdette meg, amelyek
erősíthetik és javíthatják a hamisítás és a kalózkodás elleni fellépést az
Európai Közösségben.
E lépések egyikeként a Bizottság az elkövetkező év (vagyis 2002) elején fogja
előterjeszteni javaslatát egy olyan irányelv megalkotására, amely a szellemi
és ipari tulajdonjogok érvényesítésére szolgáló eszközrendszer megerősítése
céljából hangolná össze a tagállamok jogszabályait. Ez lesz az első horizontális
irányelv a jogérvényesítés tárgyában. A munka második szakaszában a Bizottság
megvizsgálja az EK-tagállamok közötti adminisztratív együttmuködés mechanizmusainak
felállítását. Hatékonyabban kívánunk harcolni a hamisítással és a kalózkodással
szemben, s ehhez - úgy tunik - elengedhetetlen, hogy az EK-tagállamokban már
létező jogérvényesítési mechanizmusokat jobban összehangoljuk. Középtávon
tanulmányozni fogjuk olyan javaslatok előterjesztésének szükségességét is,
amelyek a büntetőeljárások és a büntetőjogi szankciók minimális értékhatárait
illetően teremtenének összhangot.
2. Jogkezelés
A szellemi tulajdon - ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni - becses portéka.
A jogokra és a kivételekre, valamint a jogérvényesítésre vonatkozó szabályok
mellett az egységes belső piac megfelelő funkcionálásához arra is szükség
van, hogy a gyakorlatban is muködjön a szellemi tulajdonból folyó engedélyezési
jogok - akár egyedi, akár közös - gyakorlása, illetve kezelése. A jogkezelés
joggal nevezhető a szerzői jogi védelem "harmadik pillérének". A
muködőképes jogkezelés különös jelentőségre tesz szert abban a helyzetben,
amely az információs társadalom új szolgáltatásaival kialakul. S nemcsak a
jogosultak, hanem a kereskedelmi felhasználók, a licenciavevők és a fogyasztók
érdekeinek szempontjából is.
A jogkezelés - avagy a jogokkal való üzletelés - ügyével mindazonáltal nem
foglalkoztak még az Európai Közösség szintjén. Ezért aztán ez is részévé vált
annak a konzultációs folyamatnak, amelyet az információs társadalom szerzői
jogáról 1995-ben kiadott "Zöld Könyv" kezdeményezett. Az egyeztetések
számos arra utaló jelzéssel szolgáltak, hogy szükség van a közös jogkezelés
több jellemzőjének az EK szintjén való összehangolására, amint ezt a Bizottság
a Zöld Könyvet követő közleményében 1996-ban kifejtette. Az eszmecserék folytatódtak,
s 2000 novemberében a Bizottság kétnapos meghallgatást rendezett a közös jogkezelésről.
E meghallgatás és számos írásbeli beadvány fényében a Bizottság jelenleg is
dolgozik következtetéseinek véglegesítésén. Azt kell megítélnünk: a jogkezelés
tárgyában szükség van-e bármilyen kezdeményezésre, s ha igen, milyen fajtájúra,
az Európai Unió szintjén, s annak mi legyen a tartalma.
3. A meglévő keretek kitöltése
Azt is nyomatékosítani kell, hogy időnk java részét az Európai Unió szintjén
kialakult jogi keretrendszer, az acquis communautaire helyes végrehajtásának
biztosítására fordítjuk. Ezzel összefüggésben a Bizottság - amellett, hogy
a közösségi jog megsértése miatt eljárást indít egyes tagállamokkal szemben
- jelentéseket készít az irányelvek végrehajtásáról, vagy - bizonyos esetekben
- a szerzői jogi harmonizáció egyes sajátos vetületeiről.
Az elkövetkező hónapokban teszi közzé a Bizottság jelentését arról, hogy a
bérleti jogról 1992-ben kiadott irányelvben a harmonizáció körébe vont nyilvános
haszonkölcsönzési jog miként hatályosult. Egy másik készülő jelentés a filmalkotások
szerzőségének ügyével foglalkozik és érinteni fogja a jogok átruházását és
a szerződéses gyakorlatot is. S jövőre (vagyis 2002-ben), reményeink szerint,
már abban a helyzetben leszünk, hogy az adatbázis-irányelv érvényesüléséről
szóló jelentésünket is előterjeszthetjük.
4. Jövőbeli távlatok
Az Európai Bizottság 1994 óta kétévente nemzetközi szerzői jogi konferenciát
rendez a magánszektor, az EU-tagállamok és harmadik országok képviselőinek
részvételével, a jövőben jelentkező jogalkotási szükségletek és fejlemények
megtárgyalása céljából. E konferenciák nagy sikert arattak. Döntéshozatalunk
számára pótolhatatlan eszköznek bizonyultak, hiszen fórumot nyújtanak arra,
hogy a szerzői jog területén lezajló jogi és technikai fejleményeket jobban
megértsük, és intenzív eszmecserét tesznek lehetővé a kormányzati tisztségviselők
és az érdekelt körök között.
A következő ilyen konferenciára a tervek szerint 2002. június közepén, a spanyol
elnökség idején kerül sor Santiago de Compostela-ban. E konferenciát arra
kívánjuk felhasználni, hogy megvitassuk az európai szerzői jog jövőbeli távlatait.
Ennek a konferencia címében is tükröződnie kell, ami ezért a következő lehetne:
"Gondoljuk át újra az európai szerzői jogot!" ("European Copyright
Revisited"). A konferenciának értékelnie kellene a szerzői jogi EK-irányelvek
érvényesülését. Meg kell majd tárgyalnia, hogy szükség lehet-e az acquis communautaire-t
képező irányelvek összevonására és egységesítésére, továbbá azonosítania kellene
a harmonizáció hézagjait. Ha e célokat betölti, a santiagói konferencia az
európai szerzői jogi jogalkotás fontos fordulópontját jelentheti, hiszen alkalmat
nyújt arra, hogy az Európai Bizottság számára e területen utat mutasson jövőbeli
munkájához.
V. Nemzetközi fejlemények
Engedjék meg, hogy végül néhány nemzetközi szinten jelentkező fejleményről szóljak, amelyek a szerzői jogot és a "tartalom" védelmét érintik, s amelyek az elmúlt években valamennyiünket foglalkoztattak. Jelenleg a szerzői jog területén a nemzetközi fejlemények többnyire a Szellemi Tulajdon Világszervezetéhez, a WIPO-hoz kötődnek. Az Európai Közösség - amelyet az Európai Bizottság képvisel - meghatározó szerepet tölt be a WIPO-ban, és komoly erőfeszítéseket tesz a nemzetközi fejlődés nagymértéku befolyásolására.
1. Az audiovizuális jegyzőkönyv
A WIPO-t illetően ez ügyben rögtön az audiovizuális előadómuvészi teljesítmények
védelméről 2000 decemberében rendezett diplomáciai értekezlet jut az eszünkbe.
Három hétig tartó intenzív tárgyalások ellenére sem sikerült, sajnos, a Római
Egyezményt meghaladni az audiovizuális előadómuvészi teljesítmények tekintetében,
illetve létrehozni az audiovizuális előadómuvészi teljesítményekről szóló
WIPO-szerződést. A megegyezés végső akadálya, a tárgyalások buktatója végül
az a kérdés volt, hogy az előadómuvész vagyoni jogainak a film előállítójára
vagy másra történő átruházására alkalmazandó jogot miként határozzuk meg.
E kérdésben nem lehetett megállapodni, mert két különböző megközelítés sorsa
forgott kockán. Egyfelől azzal a - főként az USA részéről pártolt - igény-
nyel találkoztunk, hogy az új nemzetközi instrumentumban érjük el annak kifejezett
elismerését: a felhasználás országában extraterritoriális hatállyal alkalmazandók
azok a törvényi jogátszállást eredményező rendelkezések, amelyek a film előállítási
helye szerinti ország jogrendszerében érvényesülnek. Ezzel szemben az Európai
Közösség és az EK-tagállamok (és számos más ország) álláspontja az volt, hogy
- eltekintve a szerződéses jogátruházási kikötések érvényességének a felhasználás
országában való korlátozott elismerésétől - az új szerződés nem foglalkozhat
nemzetközi magánjogi kérdésekkel és e témában a szerződő felek számára nagy
mozgásteret kell hagynia.
A diplomáciai értekezlet újbóli összehívását megelőzően formalitásoktól mentes
konzultációkra lesz szükség a fennmaradt problémák azonosítása és a megegyezés
esélyeinek feltárása céljából. Ma még nem világos, mindez mennyi ideig tarthat.
2. A rádió- és televízió-szervezetek jogai
Az Európai Közösség - a tagállamaival együtt - nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a musorsugárzó szervezetek nemzetközi védelmét korszerusítsük és továbbfejlesszük. Ez a téma állt a WIPO Szerzői és szomszédos jogi állandó bizottsága 2001. novemberi ülésének középpontjában. A Római Egyezmény szerinti védelmi szint lehet a kiindulási alap, de jelentős változtatások látszanak szükségesnek, figyelemmel - egyebek mellett - arra a sürgető igényre, hogy hatékonyabban lépjünk fel a sugárzott musorokkal kapcsolatos "kalózcselekmények" ellen. A musorsugárzó szervezetek védelméről szóló bármely új nemzetközi szerződésnek ugyanakkor meg kell őriznie az egyensúlyt e szervezetek és a musorokhoz hozzájáruló személyek - úgymint szerzők, előadómuvészek és hangfelvétel-előállítók - jogai, illetve más érintettek érdekei között. Október elején az Európai Közösség és tagállamai szerződéses nyelvezetbe öntött javaslatot terjesztettek elő a WIPO titkárságán a musorsugárzó szervezetek jogairól. Bízunk benne, hogy javaslatunk elő fogja mozdítani és megfelelő keretek közé fogja illeszteni tárgyalásainkat a WIPO Szerzői és szomszédos jogi bizottságának soron követező ülésén.
3. Egyéb WIPO-munkálatok
A WIPO egyéb munkálatai olyan témákat ölelnek fel, mint az elektronikus kereskedelem
és az alkalmazandó jog. Az alkotó jelleget nem mutató adatbázisok jogi védelme
újból megjelent a WIPO állandó bizottsága következő ülésének napirendjén.
Az elmúlt években e téma lényegében hiányzott a WIPO napirendjéből. Szerintünk
több figyelmet érdemelne nemzetközi szinten. Ugyanakkor az, hogy e téma előrevitelének
akadályait elháríthatjuk-e, bizonyos mértékig függ az USA-beli jogalkotási
fejleményektől és a fejlődő országok készségétől, hogy felismerjék az adatbázisvédelem
jelentőségét a nemzetgazdaságaikban. Az állandó bizottság az 1998. novemberi
ülésén felkérte a WIPO Nemzetközi Irodáját arra, hogy tanulmányban ismertesse
az adatbázisvédelem gazdasági hatásait - nemzetközi szinten. Tudomásom szerint
e tanulmány eredményeivel 2001 végéig megismerkedhetünk.
Eközben lendületet kaptak a folklór mint szellemi tulajdon nemzetközi védelméről
folyó tárgyalások. A fejlődő országok érdeklődése e téma iránt és annak az
úgynevezett "hagyományos tudással" való lehetséges összefüggése
vezetett el egy új kormányközi bizottság megalakításához. E bizottság első
alkalommal 2001 májusában tartott ülést. Az Európai Bizottság tanulmányt készíttetett
a folklór jogi védelméről azzal a céllal, hogy tovább elemezhessük ezt a témát
és az elkövetkező tárgyalásokon szilárdabb alapra támaszkodhassunk. E tanulmány
eredményei hozzáférhetők; a tanulmányt kérésre megküldjük.
VI. Következtetések
Valamivel több mint 10 év alatt a szerzői és a szomszédos jogok területén
hét európai uniós irányelv született. Az Európai Unió szabályrendszerének
legutóbbi és bizony- nyal legfontosabb eleme, a 2001/29/EK irányelv megalapozta
a tartalom szerzői jogi szabályokkal való kiegyensúlyozott védelmét.
Az EK-tagállamoknak minél előbb végre kell hajtaniuk ezt az irányelvet annak
érdekében, hogy lehetővé váljon az Európai Közösség és a tagállamok csatlakozása
a WIPO olyannyira fontos "internet-szerződéseihez", a WCT-hez és
a WPPT-hez. Az Európai Bizottság minden tőle telhetőt meg fog tenni e cél
eléréséért, valamint azért, hogy segítséget nyújtson az irányelv helyes végrehajtásához.
De nem állhatunk meg itt. A szerzői jog védelme "folyvást változó szcenárió",
ahogy ezt az 1988. évi bécsi szerzői jogi konferencián megfogalmaztuk. Elkerülhetetlen
a törvényi keretek folyamatos kiigazítása. Gondoskodnunk kell arról, hogy
ez az igazodás kiegyensúlyozott és muködőképes szabályozást eredményezzen,
világos fogalmak és elképzelések alapján. Készen állunk arra, hogy minderre
Önökkel, az Európai Unió családjának remélhetőleg hamarosan csatlakozó új
tagjaival együtt vállalkozzunk.
* Dr. Jörg Reinbothe, M. C. L. (University of Michigan), az
Európai Bizottság Belso Piaci Foigazgatósága Szerzoi és Szomszédos Jogi Osztályának
vezetoje. Az itt következo megjegyzések kizárólag a szerzo személyes véleményét
tükrözik és semmilyen módon nem kötik az Európai Bizottságot vagy szakszolgálatait.
** A Magyar Szerzoi Jogi Fórum, a Szerzoi Jogi Szakérto Testület és a Magyar
Szabadalmi Hivatal közös rendezvényén, 2001. november 15-én Budapesten tartott
eloadás írásbeli szerkesztett változata. Fordította: dr. Ficsor Mihály Zoltán.