TANULMÁNYOK

JÖRG REINBOTHE

A szerzői jog perspektívái Európában

---

I. Bevezetés
II. Az EK szerzői jogi irányelveinek első generációja
III. Irányelv az információs társadalom szerzői jogáról

1. A háttér
2. Értékelés
3. Gyors végrehajtás
4. A végrehajtás főbb kérdései
a) Az 5. cikk (1) bekezdése
b) Egyéb korlátozások és kivételek - az 5. cikk (2), (3) és (4) bekezdése alapján
c) Magáncélú másolás
d) A 6. cikk végrehajtása
IV. Pillantás a jövőbe
1. A kalózkodás elleni küzdelem
2. Jogkezelés
3. A meglévő keretek kitöltése
4. Jövőbeli távlatok
V. Nemzetközi fejlemények
1. Az audiovizuális jegyzőkönyv
2. A rádió- és televízió-szervezetek jogai
3. Egyéb WIPO-munkálatok
VI. Következtetések

---

I. Bevezetés

Először is engedjék meg, hogy megköszönjem a budapesti látogatásra szóló meghívást és azt a kedves fogadtatást, amelyben részesítettek. Ez a második alkalom, hogy ebben a szép városban megfordulok. Első látogatásom óta csupán négy év telt el, mégis sok minden megváltozott azóta. Ami a legfontosabb: mostanra meglehetősen lerövidült a Brüsszel és Budapest közötti távolság. Szinte érezni lehet, hogy Magyarország hamarosan az Európai Közösség családjának tagja lesz. Azzal a céllal érkeztem ide ma, hogy néhány gondolatot megosszak Önökkel arról, miként foglalkozik ez a család a szellemi tulajdonnal, továbbá - természetszeruleg - arról, hogy Magyarország mint jövőbeli családtag mire számíthat.
Ezen a ponton helyénvalónak látszik egy figyelmeztetés. Egy kolléga, aki a szerzői jogi politikáért felel az Európai Közösséghez a közelmúltban csatlakozott országok egyikében, igen találóan foglalta össze a lényeget a következő mondásával: "A csatlakozás előtt azt hittem, hogy az EU-tagság nem jár majd túl sok változással - ha egyáltalán bármilyen változást okoz - a szerzői jog területén. Valójában a tagság miatt minden teljesen megváltozott, a szerzői jog is." A változás mindazonáltal nem szükségképpen rossz dolog. És az mindenképpen jó hír, hogy a szerzői jog jövőjét együtt próbáljuk meg alakítani.
Amire mindezzel célozni kívánok, a következő: a szellemi tulajdon védelme mindig is az új technológiához való sorozatos igazodásból állt. A szükséges alkalmazkodás többnyire nemzeti szinten valósult meg, a nemzeti jogalkotók és a nemzeti bíróságok révén. Napjainkban azonban - sokkal inkább, mint bármikor korábban - a technológia kihívásaira adott nemzeti válaszok elégtelennek bizonyulnak. Mivel a szerzői jogi védelem hamisítatlanul globális témává vált, a jövőjét egyre inkább a nemzetközi színtéren - és különösen az Európai Közösség szintjén - alakítják. A szerzői jog valamennyiünk számára fontos érték. Közös cselekvésre van szükség, hogy "jövőállóvá" tegyük. De mielőtt előretekintenénk, érdemes megismerkednünk az Európai Közösség szerzői jogi politikájának történetével.

II. Az EK szerzői jogi irányelveinek
első generációja

Az 1980-as évek közepén az Európai Bizottság felismerte: az áruk és a szolgáltatások szabad áramlását biztosító egységes belső piac muködéséhez meg kell teremteni a szerzői jogi védelem közösségi jogi kereteit. Könyvek, újságok, CD-k, filmek, videók, szoftverek és musorsugárzás - mindezek a termékek és szolgáltatások szerzői vagy szomszédos jogi védelemben részesülő anyagokra épülnek. Ezenkívül a szerzői jogi védelem nagy és sikeres hagyományra tekinthet vissza az Európai Unió tagállamaiban. Valamennyi tagállamunk nagyon értékesnek tartja azt a kreativitás, a befektetések, a munkahelyteremtés, a kulturális sokféleség szempontjából, valamint utoljára, de nem utolsósorban, abból a szempontból, hogy az, amit manapság "tartalomnak" neveznek, miként áll rendelkezésre és hogyan válik hozzáférhetővé.
A nemzeti jogalkotó nézőpontjából szemlélve a szerzői jogi védelem a jogosultak és a társadalom közötti egyezség része. Mindazok, akik várhatólag alkotnak vagy alkotásokba ruháznak be - a széles értelemben vett társadalom javát is szolgálva - ösztönzést és elismerést kapnak erős szellemi tulajdonjogok formájában, amelyeket mások érdekei ellensúlyoznak, és amelyek korlátozott időtartamra szólnak. Ennek az egyezségnek a feltételeit rendszeresen felül kell vizsgálni és hozzá kell igazítani a technológiai és piaci fejleményekhez. Az EU valamennyi tagállamának határozott meggyőződése, hogy ez az egyezség életben van, s hogy a szerzői jogi védelem ma is ugyanolyan hasznos eszköz és a jövőben is az marad, mint amilyennek eredetileg szánták.
És mégis: a "copyright" vagy a "droit d'auteur" fogalmai ma is különbözőek az egyes tagállamokban, mint ahogy a nemzeti szerzői jogok szerkezete is eltéréseket mutat. Az Európai Bíróság számos határozatában megerősítette, hogy a belső piac megfelelő muködésének biztosítása megköveteli e területen is a harmonizációt, a közösségi szintu jogalkotást. 1988 óta folyik a közösségi jogi szabályozás előkészítése és EK-irányelvekbe való foglalása. A szerzői és a szomszédos jogok területén mára hét közösségi irányelvből álló, szilárd jogi alap alakult ki az Európai Közösség szintjén, amit mi acquis communautaire- nek hívunk.
A tagállamok szerzői jogi jogszabályainak harmonizációjában az első generáció az információs társadalmat megelőző korszakhoz kötődik és alapvetően olyan jogszabályokból áll, amelyeket 1991 és 1996 között fogadtak el. Ez az első generációs szabályozás kiterjedt a számítógépi programok jogi védelmére, a bérleti és a haszonkölcsönzési jogra, valamint a főbb szomszédos jogokra, a muhold útján történő sugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre, a szerzői és a szomszédos jogok védelmi idejére, továbbá az adatbázisok jogi védelmére. A szerzői jogi harmonizáció első generációjának hatodik és utolsó kezdeményezése, illetve eredménye a muvészek újraeladási (követő) jogáról (az ún. "droit de suite"-ről) rendelkező irányelv. Évekig tartó viták után, 2001. szeptember 27-én elfogadták a 2001/84/EK irányelvet és az hatályba lépett 2001. október 13-án.
Valamennyi említett irányelv belső piaci igényeket elégít ki, belső piaci intézkedésnek minősül, és mindegyik az EK Szerződés 95. cikkére - a korábbi 100.a cikkére - (mint jogi alapra) épül. Megalapozottan állítható - általános értékelésként -, hogy ezek az irányelvek meglehetősen magas szintu szerzői jogi védelmet eredményeztek és egyúttal huségesek maradtak a szellemi tulajdon védelmének az Európai Unióra jellemző céljaihoz és hagyományaihoz. Eközben tükrözték az érintett érdekek és jogosultságok közötti egyensúlyt, nevezetesen a jogosultak, a kereskedelmi felhasználók, a fogyasztók és a nagyközönség érdekei és jogai közötti egyensúlyt.
Bár ezeket az irányelveket az információs társadalom és a vele járó új szolgáltatások korszakának beköszönte előtt alakították ki, az új környezetben is megőrizték relevanciájukat. Ez különösen igaz az adatbázisok jogi védelméről 1996-ban elfogadott irányelvre. Az információs társadalom és az elektronikus kereskedelem új digitális szolgáltatásainak a többsége - ha nem mindegyike - elektronikus adatbázisokból származik, s ezek az adatbázisok azt foglalják magukba, amit manapság "tartalomnak" neveznek. Az adatbázis-irányelv az Európai Unió szintjén hangolta össze az adatbázisok szerzői jogi védelmét és bevezette az ún. sui generis jogot. Azt mondhatjuk, hogy az Európai Unióban az adatbázis-irányelv nyitotta meg az utat a szerzői jogi harmonizáció második generációja előtt.

III. Irányelv az információs társadalom
szerzői jogáról

1. A háttér

Az információs társadalom és a digitális szolgáltatások korszakának beköszöntével a világ megváltozott - a szellemi tulajdon védelme számára is. Mostantól a szerzői muveket és a szomszédos jogi teljesítményeket (pl. a hangfelvételeket) "tartalom"-nak hívják. Az internetes szolgáltatást nyújtó vállalkozások csatlakoztak azokhoz az érdekcsoportokhoz, amelyek mindig is aktív és élénk érdeklődést mutattak szerzői jogi ügyekben. Felerősödtek azok a hangok, amelyek a szerzői jogot idejétmúlt és hamarosan a jogtörténet szemétdombjára kerülő intézménynek nyilvánították. A szerzői jogot egyre inkább az információhoz és a tartalomhoz való szabad hozzáférés akadályának minősítették és arra intették a jogosultakat, hogy mielőbb tájékozódjanak a védelem alatt álló teljesítményeik gazdasági hasznosításának új formáiról, s ezen belül kezdjék meg különösen az ún. "új üzleti modellek" kifejlesztését. Ezek az új körülmények és környezeti feltételek korántsem könnyítették meg a jogalkotók életét; mindazonáltal a jogi keretrendszer, azaz - az Európai Unió szintjén - az acquis communautaire kiegészítésre szorult, hogy megfelelhessen azoknak az új kihívásoknak, amelyeket az információs társadalom támaszt a szerzői jog és a szomszédos jogok területén.
Hogy rövidre fogjam: ezeknek a megfontolásoknak az eredménye az információs társadalom szerzői és szomszédos jogi kérdéseiről szóló irányelv, vagyis a 2001/29/EK irányelv, amelyet olykor "szerzői jogi irányelvnek" ("Copyright Directive"-nek) is neveznek. Ez utóbbi elnevezés természetesen egyértelmuen helytelen, viszont abból a tényből következik, hogy ez az új irányelv indokoltan tekinthető a legfontosabb kezdeményezésnek, amelyet az Európai Unió valaha is tett a szerzői jog területén. S valóban, ez "a" szerzői jogi irányelv. Kitölti az első generációs acquis communautaire hézagjait. Korszerusíti a szerzői jogi védelmet azáltal, hogy összehangolja a többszörözési jogra, valamint a szerzőknek, az előadómuvészeknek, a hangfelvétel-előállítóknak, a filmproducereknek és a musorsugárzó szervezeteknek arra a jogára vonatkozó szabályokat, hogy valamely tartalmat interaktív jelleggel hozzáférhetővé tegyenek. Emellett bevezeti az ún. muszaki intézkedéseknek az egész Unióra kiterjedő védelmét, oltalmazva a jogok digitális kezelésére szolgáló új eszközöket. Mindez bőségesen igazolja: ez az irányelv ténylegesen a szerzői jogi irányelvek második generációjához tartozik.

2. Értékelés

Engedjék meg, hogy csupán az irányelv egyes "főcímeit" említsem: a 2. cikk a többszörözési jogról; a 3. cikk a nyilvánossághoz közvetítésről/hozzáférhetővé tételről; az 5. cikk (1) bekezdése az ún. technikai másolatokra vonatkozó kivételről; a jogosultaknak a védelem alatt álló muveik és más teljesítmények felhasználásáért járó "fair compensation" fogalma; a 8. cikk (3) bekezdése a jogsértő anyagot hozzáférhetővé tevő internetszolgáltatók ellen kérhető, a jogsértéstől eltiltó határozatról; s végül a 6. cikk a muszaki intézkedések védelme tárgyában, ideértve a 6. cikk (4) bekezdését (az ún. "interface"-szabályt), amely rendelkezik az ilyen védelem és a jogok alól engedett egyes kivételek viszonyáról.
Ennek az irányelvnek a minőségét és hatását nem szabad alábecsülni. Ez az irányelv előkészíti a talajt ahhoz, hogy az információs társadalom körülményei között a szerzői és szomszédos jogokra épülő termékek és szolgáltatások piaca virágzásnak indulhasson. Valamennyi jogosulti csoportra egyformán vonatkozik, emellett figyelembe veszi az internetes hozzáférést biztosító és egyéb internetes szolgáltatást nyújtó vállalkozásoknak - mint a szerzői jogi klub új jövevényeinek - törvényes szükségleteit, akárcsak a licenciaszerződések felhasználói oldalának, a kereskedelmi felhasználóknak és a fogyasztóknak az érdekeit. Röviden: az irányelv a lehető legnagyobb mértékben kiegyensúlyozott.
Az irányelv annyira teremt összhangot, amennyire lehetséges és szükséges. Azok, akik az irányelvet a harmonizáció állítólagos elégtelensége miatt bírálják, egyúttal azt is állítják, hogy a tagállamok számára nagyobb mozgásteret kellett volna engednie. Csakhogy az EK tagállamai, az Európai Parlament és az Európai Bizottság döntöttek így; az Európai Parlament jelentős többséggel, a Miniszterek Tanácsa egyhangúan. Magától értetődik, hogy az irányelv politikai kompromisszumot tükröz; ez a kompromisszum annyiban jó, amennyiben jól fogadják. Az irányelv figyelembe veszi az új technológiát annak ellenére, hogy az egy folyvást változó, mozgó célpont. Áthidalja a "copyright"- és a "droit d'auteur"-rendszeru országok közötti filozófiai szakadékot, összhangban a szubszidiaritás elvével, amely megóvja az EK tagállamainak különböző jogi hagyományait. S végezetül: az irányelv világos fogalmi alapokra épít, híven követve az acquis communautaire részét képező korábbi irányelveket. Lehet, hogy el lehetett volna fogadni egy jobb irányelvet is - de csak egy jobb világban.

3. Gyors végrehajtás

Az irányelv 2001. június 22-én lépett hatályba. Az EK tagállamainak 2002. december 22-ig kell nemzeti jogukat összehangolniuk vele. Akárhogy is, a tagállamoknak mielőbb végre kell hajtaniuk az irányelvet, lehetőség szerint anélkül, hogy újabb vitát nyitnának a rendelkezéseiről. Nem késlekedhetünk és egyetlen percet se vesztegethetünk el. Az irányelv elfogadása és végrehajtása a feltétele annak, hogy az Európai Közösség és a tagállamai megerősítsék a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (a WIPO- nak) az égisze alatt 1996-ban elfogadott ún. internet-szerződéseket, vagyis a WCT-t és a WPP-t. Ezek a szerződések nemzetközi szinten teremtettek alapot arra, hogy a szerzői jogi védelem a digitális korszak kihívásainak megfeleljen. Az Európai Közösség - 2001. március 16-án - már határozott arról, hogy tagállamaival együtt csatlakozik a két WIPO-szerződéshez. Emellett, az Európai Közösség és harmadik országok között létrejött társulási megállapodásokból következően, további 20 országot terhel az irányelv végrehajtásának kötelezettsége. Mindezekben az országokban az irányelv modellként szolgál a WCT-ből és a WPPT-ből adódó kötelezettségek teljesítésére. Következésképpen az irányelv több mint 40 országban és az Európai Közösségben ad majd útmutatást az említett szerződések ratifikációjához.
Szinte valamennyi tagállam hozzálátott már a szükséges jogalkotás előkészítéséhez. Az Európai Bizottság - mind kétoldalú, mind sokoldalú alapon - rendszeresen találkozókat szervez a tagállamokkal, hogy megvitassa velük az irányelv végrehajtásának módozatait, azonosítva egyes rendelkezések átvételének legjobb modelljét, valamint, hogy felajánlja számukra a segítségét. Az első ilyen találkozót 2001. május 28-án már meg is tartották a tagállamokkal, a következőt pedig 2001. decemberre ütemezték. Ugyancsak decemberben, nevezetesen 2001. december 3-án és 4-én, az Európai Bizottság kétnapos találkozót szervezett a közép-európai és balti államok számára, hogy megvitassa velük az irányelv végrehajtását és a szerzői jog egyéb, közös érdeklődésre számot tartó kérdéseit.

4. A végrehajtás főbb kérdései

A tagállamokkal való érintkezéseinkből kitunt, hogy az irányelv végrehajtásával kapcsolatos eszmecserék a következő témákra fognak összpontosulni: a jogok alól engedett kivételek és a jogok korlátozásai, magáncélú másolás, továbbá a muszaki intézkedések védelme, különös tekintettel a digitális jogkezelésre.

a) Az 5. cikk (1) bekezdése

Az 5. cikk (1) bekezdése egyes - technikai jellegu - többszörözési cselekményekre vonatkozik és kötelező kivételt tartalmaz a többszörözés joga alól. Ez a rendelkezés új területre terjed ki; meglehetősen részletes; az Európai Parlamentben és a Tanácsban lefolytatott hosszadalmas viták eredményeként alakult ki. Logikus volna tehát, ha ezt a rendelkezést a tagállamok - pusztán bizonyos technikai adaptációkkal - "átmásolnák" nemzeti jogukba, kiegészítve ezzel az új szabállyal a szerzői jog alól a nemzeti jogukban már eddig is megengedett kivételeket. Úgy tunik, hogy a tagállamok pontosan ezt a megközelítést részesítik előnyben.

b) Egyéb korlátozások és kivételek - az 5. cikk (2), (3) és (4) bekezdése alapján

Az 5. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében található, megengedett kivételeknek és korlátozásoknak a többsége nem más, mint mindannak a tükörképe, amiről a tagállamok már eddig is rendelkeztek a nemzeti jogukban. Ezzel magyarázható, hogy a kivételek és korlátozások listája végül meglehetősen hosszúra sikeredett; a tagállamok biztosítani kívánták, hogy az 5. cikk csak minimális mértékben tegye szükségessé nemzeti szerzői joguk módosítását. Ebből az is következik, hogy az 5. cikket nem szabad úgy értelmezni és nem is értelmeztük úgy, mintha az ajánlatot vagy biztatást jelentene - "a la carte" módon - arra, hogy a nemzeti jogrendszerekbe új kivételeket és korlátozásokat vezessenek be.
A tagállamok valójában - úgy tunik - nem hajlanak arra, hogy ebből a listából ötleteket merítsenek új kivételek bevezetéséhez, már csak azért sem, mert meglehetősen nehéznek bizonyulhat az új kivételeknek az 5. cikk (5) bekezdésében foglalt háromfokozatú mércéhez (az ún. "three-step test"-hez) való hozzáigazítása. Valószínuleg csupán a fogyatékos személyek javára az 5. cikk (3) bekezdésének b) pontjában engedett kivétel válik újdonságként "népszeruvé" egyes tagállamokban.
A tagállamok ugyanakkor kötelesek ellenőrizni jelenlegi kivételeiket abból a szempontból, hogy azok besorolhatók-e a kivételeknek az 5. cikkben említett kategóriái közé, s hogy kielégítik-e a háromfokozatú mérce feltételeit. Néhány esetben, pl. az 5. cikk (3) bekezdésének c) és d) pontja esetében, a kivételek a nemzetközi jogból merítenek, ezért ez utóbbi szolgál annak megítélésére, hogy a kivételek tárgyköre milyen széles lehet a nemzeti jogban. Emellett meg kell jegyezni, hogy a tagállamoknak csak akkor szabad fenntartaniuk vagy bevezetniük az 5. cikkben említett kategóriákon kívül eső kivételeket vagy korlátozásokat, ha azok eleget tesznek az 5. cikk (3) bekezdésének o) pontjában megszabott feltételeknek. E "nagypapa-klauzulának" is nevezett rendelkezés értelmében minden ilyen további kivétel csupán csekély jelentőségu lehet, és nem válhat alkalmazhatóvá a digitális környezetben végzett felhasználási cselekményekre.

c) Magáncélú másolás

Az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján a magáncélú másolási cselekményekre vonatkozó kivétel meghatározása számottevő mozgásteret hagy a tagállamok számára. Az egyes többszörözési cselekmények attól függetlenül e kivétel hatálya alá tartoznak, hogy milyen hordozón valósulnak meg. Miközben csak "természetes személyek által végzett" cselekmények tartozhatnak e kivétel hatálya alá, e természetes személyek másoknak is lehetővé tehetik, hogy saját maguk részére magáncélú másolatot készítsenek. S végül, az irányelv preambulumának 38. pontja kifejti, hogy a "fair compensation" feltételének eleget lehet tenni a magáncélú másolás miatt kivetett jogdíj (avagy járulék, "levy") rendszerével is, de ez nem kötelezi a tagállamokat ilyen "levy" típusú megoldások bevezetésére. Az várható tehát, hogy a tagállamok csupán kisebb jelentőségu módosításokat fognak végrehajtani a magáncélú másolásra vonatkozó - meglévő - kivételeiket illetően.
Mindez azzal jár, hogy megválaszolatlanul marad az a kérdés, amely az irányelv körüli viták középpontjában állt: hogyan lehetne vagy kellene figyelembe venniük a tagállamok nemzeti törvényhozásainak azokat a kockázatokat és lehetőségeket, amelyek a digitális technikából adódnak a magáncélú másolás területén? A kockázatok ügyében széles köru az egyetértés. A digitális technika minden egyes magáncélú másolatot minőségileg egyenértékuvé tesz az eredeti felvétellel (a "master copy"-val), a digitális technika révén óriási sebességgel készülhetnek a másolatok, a másolt példányok potenciálisan az egész világon terjeszthetők, és így a szerzői jogi kalózkodás új dimenziót nyert. A lehetőségek nyilvánvalóak. Egyrészt a digitális technika - legalábbis elvileg - felkínálja annak lehetőségét, hogy a muszaki védőintézkedésekre építve a többszörözési jog individualizált és a felhasználás jellegéhez igazodó gyakorlásával váltsuk fel a magáncélú másolás után szedett díjak általános rendszereit. Másrészt az egyéni joggyakorlás ilyen esetben a többszörözéshez való kizárólagos jogon alapulna - a törvényi engedély formáját öltő kivétel lehetősége nélkül -, ami beleütközhet számos érdekbe, köztük a fogyasztók érdekeibe is. Kérdéses volna az is, hogy e kizárólagos jogot vajon az egyes szerzők vagy más jogosultak maguk gyakorolnák-e, vagy - helyettük - a kiadók és a producerek. Ha mindezeket a kérdéseket valamennyi érdekelt megelégedésére tudnánk is megválaszolni, még akkor is foglalkoznunk kellene azzal, hogy az általános díjszabások rendszeréről az egyéni joggyakorlásra való áttérés miként volna előmozdítható, s hogy - ennek előfeltételeként - miként lehetne a piaci szereplők által is elfogadott, hatékony és muködőképes muszaki intézkedések bevezetését elősegíteni.
Maga az irányelv nem válaszol e kérdésekre és nem részesíti előnyben egyik lehetséges megoldási módot sem. A 6. cikk (4) bekezdésének első albekezdése a tagállamokra hagyja a döntést abban, hogy a magáncélú másolásra engedett kivételeknek adnak-e elsőbbséget a muszaki intézkedések védelmével szemben. Az irányelv ugyanakkor néhány világos útmutatást is tartalmaz preambulumának 38. és 39. pontjában és 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában. Mindezeknek megfelelően, általános díjszabási rendszerek bevezetése és fenntartása a digitális környezetben is megengedett és nem számít olyasminek, ami akadályozná az egységes belső piac muködését. A díjszabási rendszereknek mindazonáltal támogatniuk - és nem gátolniuk - kellene a muszaki intézkedések bevezetését és kikényszerítését. A magáncélú digitális másolást és a kapcsolódó díjszabást, különösen a díjak mértékét illetően, a tagállamoknak "megfelelően" figyelembe kell venniük, hogy hatékony muszaki intézkedések állnak rendelkezésre.
Úgy látszik, hogy a tagállamok még nem foglaltak véglegesen állást arról, miként kívánják végrehajtani az irányelvnek ezeket az útmutatásait, illetve, hogy a digitális magáncélú másolással miként birkózzanak meg. Meglehetősen érthető módon legtöbbjük úgy vélekedik, még nem jött el a "rendszerváltozás" ideje, több egyeztetésre van még szükség a tagállamok között ahhoz, hogy a helyzet közös értékeléséhez eljussanak. Világosabb helyzet azonban csak úgy teremthető, ha mindent megteszünk a muszaki intézkedések fejlesztéséért és az alkalmazásukra vonatkozó egyetértésért. A muszaki intézkedéseknek a 6. cikkben előírt hatékony védelme mindennek létfontosságú előfeltétele.
Következésképpen, a mottónk csakis ez lehet: "adjunk esélyt a muszaki intézkedéseknek". Ennek az esélynek a kibontakoztatásához a kézenfekvő receptet a muszaki intézkedések szabványainak létrehozásában lelhetjük meg. A törvényhozásnak nem áll módjában, hogy ilyesféle szabványokat előírjon, s ezzel nem is szabad kísérleteznie. A jogszabályalkotás aligha alkalmas olyan szabványok kifejlesztésére, amelyek találkoznak a gyakorlat igényeivel és elfogadhatók valamennyi érdekelt számára. A jogalkotás hasonlóképpen arra sem volna képes, hogy biztosítsa e szabványoknak a technológiai és piaci fejleményekhez való rendszeres - és elengedhetetlen - hozzáigazítását. A szabványok csak akkor válhatnak sikeressé, ha valamennyi érdekelt kör egyetértésén alapulnak, valamint, ha szektorspecifikusak és egyben interoperábilisak. Más szóval, magának a piacnak kell kialakítania a szabványokat, amelyeknek valamennyi érdekelt számára - köztük a fogyasztók számára is - elfogadhatóaknak kell lenniük ahhoz, hogy sikert érjenek el. A kormányzatnak az a tiszte, hogy tevékenyen elősegítse a szóban forgó szabványokról való megállapodást.

d) A 6. cikk végrehajtása

A 6. cikk (1)-(3) bekezdésében található - a muszaki intézkedések definíciójáról és védelméről szóló - rendelkezések a jogi szabályozás új területét képezik. Az összes részletre kiterjedő tárgyalási folyamat eredményeként jöttek létre. Az volna tehát a helyénvaló, hogy a nemzeti jogszabályok e rendelkezéseket szinte szó szerint vegyék át. Úgy tunik, a tagállamok is osztják ezt a nézetet.
Az EU tagállamainak az irányelv végrehajtásával kapcsolatos elemző mérlegelése a 6. cikk (4) bekezdésére összpontosul, hiszen valóban ez tartalmazza a legbonyolultabb részleteket az egész szabályozáson belül. A figyelem középpontjában a 6. cikk (4) bekezdésének első albekezdése, vagyis az a kérdés áll, hogy a tagállamoknak be kell-e vezetniük valamilyen mechanizmust, s ha igen, milyent, a jogosultak arra való ösztönzésére, hogy - kötelezettségüknek eleget téve - a kizárólagos jogok alól engedett egyes kivételek kedvezményezettjei javára korlátozzák a muszaki intézkedések alkalmazását.
Első pillantásra is világosnak látszik: maguknak a jogosultaknak kell a 6. cikk (4) bekezdésének első albekezdésében felsorolt kivételek kedvezményezettjei számára lehetővé tenniük, hogy kihasználhassák e kivételeket. A kérdés: mit kell a jogalkotónak tennie, ha az ehhez szükséges egyoldalú intézkedések vagy megállapodások nem születnek meg. A legtöbb tagállam egyetérteni látszik abban, hogy a jogosultak együttmuködési kötelezettségének teljesítését nem szabadna hatósági beavatkozással kikényszeríteni. Pár tagállam arra hajlik, hogy a 6. cikk (4) bekezdésének első albekezdése szerinti kötelezettség teljesítését végső soron bírói úton kell kikényszeríteni. Mások úgy vélik, hogy a rendes bíróságokon kívüli döntőbíráskodás jobban illene a helyzethez. Megint más tagállamok pedig azt részesítenék előnyben, ha az említett kötelezettség nem fordulna át a jogosultakkal szemben közvetlenül érvényesíthető igénnyé, hanem a teljesítését más szankciókkal - például bírsággal - kényszerítenék ki.
Nem meglepő természetesen, hogy az irányelv végrehajtása körüli szakmai eszmecserék e ponton sok bizonytalanságba ütköznek. Az előkészítés során az utolsó pillanatig erősen vitatott maradt az a kérdés, hogy a 6. cikk (4) bekezdésének első albekezdésében foglalt szabály egyáltalán indokolt-e. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ez a szabály csak korlátozott körben alkalmazható: csak a muszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelmet illetően jelent megszorítást, viszont nincs ilyen hatással a 6. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, ún. előkészületi cselekményekkel szembeni védelemre. Csupán hét, kifejezetten felsorolt kivétel-kategóriára alkalmazható. Néhányuk szempontjából pedig nem vagy csak csekély mértékben lesz gyakorlati jelentősége. S végül, a 6. cikk (4) bekezdése nem alkalmazható az egyedi megállapodásokra épülő interaktív felhasználási cselekményekre, ahogy ezt a 6. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése is megerősíti.
A 6. cikk (4) bekezdésének első albekezdése nem tartalmaz valamiféle önmagában is megálló kivételt a muszaki intézkedések védelme alól. Nem jogosít fel közvetlenül a muszaki intézkedések megkerülésére. Valójában a felsorolt kivételek kedvezményezettjeinek minden esetben jelentkezniük kell a jogosultaknál, amikor a védelem alól valamilyen kivételre tartanak igényt. Másfelől, a tagállamoknak pedig ösztönözniük kell a jogosultakat az együttmuködésre. E cél elérésére az látszik a legjobb módszernek, hogy a jogosultak számára együttmuködési kötelezettséget írjunk elő. E kötelezettséget a nemzeti jognak kell bevezetnie, gondoskodva a kikényszeríthetőségéről is. E kötelezettség akkor töltheti be megfelelően a rendeltetését, ha azt a tagállamok már nemzeti joguknak az irányelvvel való összehangolásakor bevezetik, s nem halasztják a bevezetését addig az időpontig, amikor kiderül: a jogosultak nem tesznek egyoldalú intézkedéseket, illetve nem kötnek megállapodásokat a kivételek kedvezményezettjeivel.

IV. Pillantás a jövőbe

1. A kalózkodás elleni küzdelem

A jogok és az alóluk engedett kivételek jogszabályi kereteinek megteremtése csupán az első lépés. Bármilyen fontos is a szabályozás, csak annyira lehet hatékony, ameny- nyire a jogérvényesítésre vonatkozó rendelkezései is annak bizonyulnak. Az Európai Bizottság 1998-ban adta ki "Zöld Könyvét" a hamisítással és a kalózkodással szemben az egységes belső piacon folytatott küzdelemről. E dokumentum azzal a céllal készült, hogy a jogérvényesítési szabályokra vonatkozó jogalkotási kezdeményezéseket készítsen elő.
2000 novemberében az Európai Bizottság cselekvési tervet ("Action Plan"-t) fogadott el a kalózkodás és a hamisítás elleni küzdelem tárgyában. Ez a cselekvési terv olyan jogalkotási és gyakorlati lépések sorozatát hirdette meg, amelyek erősíthetik és javíthatják a hamisítás és a kalózkodás elleni fellépést az Európai Közösségben.
E lépések egyikeként a Bizottság az elkövetkező év (vagyis 2002) elején fogja előterjeszteni javaslatát egy olyan irányelv megalkotására, amely a szellemi és ipari tulajdonjogok érvényesítésére szolgáló eszközrendszer megerősítése céljából hangolná össze a tagállamok jogszabályait. Ez lesz az első horizontális irányelv a jogérvényesítés tárgyában. A munka második szakaszában a Bizottság megvizsgálja az EK-tagállamok közötti adminisztratív együttmuködés mechanizmusainak felállítását. Hatékonyabban kívánunk harcolni a hamisítással és a kalózkodással szemben, s ehhez - úgy tunik - elengedhetetlen, hogy az EK-tagállamokban már létező jogérvényesítési mechanizmusokat jobban összehangoljuk. Középtávon tanulmányozni fogjuk olyan javaslatok előterjesztésének szükségességét is, amelyek a büntetőeljárások és a büntetőjogi szankciók minimális értékhatárait illetően teremtenének összhangot.

2. Jogkezelés

A szellemi tulajdon - ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni - becses portéka. A jogokra és a kivételekre, valamint a jogérvényesítésre vonatkozó szabályok mellett az egységes belső piac megfelelő funkcionálásához arra is szükség van, hogy a gyakorlatban is muködjön a szellemi tulajdonból folyó engedélyezési jogok - akár egyedi, akár közös - gyakorlása, illetve kezelése. A jogkezelés joggal nevezhető a szerzői jogi védelem "harmadik pillérének". A muködőképes jogkezelés különös jelentőségre tesz szert abban a helyzetben, amely az információs társadalom új szolgáltatásaival kialakul. S nemcsak a jogosultak, hanem a kereskedelmi felhasználók, a licenciavevők és a fogyasztók érdekeinek szempontjából is.
A jogkezelés - avagy a jogokkal való üzletelés - ügyével mindazonáltal nem foglalkoztak még az Európai Közösség szintjén. Ezért aztán ez is részévé vált annak a konzultációs folyamatnak, amelyet az információs társadalom szerzői jogáról 1995-ben kiadott "Zöld Könyv" kezdeményezett. Az egyeztetések számos arra utaló jelzéssel szolgáltak, hogy szükség van a közös jogkezelés több jellemzőjének az EK szintjén való összehangolására, amint ezt a Bizottság a Zöld Könyvet követő közleményében 1996-ban kifejtette. Az eszmecserék folytatódtak, s 2000 novemberében a Bizottság kétnapos meghallgatást rendezett a közös jogkezelésről. E meghallgatás és számos írásbeli beadvány fényében a Bizottság jelenleg is dolgozik következtetéseinek véglegesítésén. Azt kell megítélnünk: a jogkezelés tárgyában szükség van-e bármilyen kezdeményezésre, s ha igen, milyen fajtájúra, az Európai Unió szintjén, s annak mi legyen a tartalma.

3. A meglévő keretek kitöltése

Azt is nyomatékosítani kell, hogy időnk java részét az Európai Unió szintjén kialakult jogi keretrendszer, az acquis communautaire helyes végrehajtásának biztosítására fordítjuk. Ezzel összefüggésben a Bizottság - amellett, hogy a közösségi jog megsértése miatt eljárást indít egyes tagállamokkal szemben - jelentéseket készít az irányelvek végrehajtásáról, vagy - bizonyos esetekben - a szerzői jogi harmonizáció egyes sajátos vetületeiről.
Az elkövetkező hónapokban teszi közzé a Bizottság jelentését arról, hogy a bérleti jogról 1992-ben kiadott irányelvben a harmonizáció körébe vont nyilvános haszonkölcsönzési jog miként hatályosult. Egy másik készülő jelentés a filmalkotások szerzőségének ügyével foglalkozik és érinteni fogja a jogok átruházását és a szerződéses gyakorlatot is. S jövőre (vagyis 2002-ben), reményeink szerint, már abban a helyzetben leszünk, hogy az adatbázis-irányelv érvényesüléséről szóló jelentésünket is előterjeszthetjük.

4. Jövőbeli távlatok

Az Európai Bizottság 1994 óta kétévente nemzetközi szerzői jogi konferenciát rendez a magánszektor, az EU-tagállamok és harmadik országok képviselőinek részvételével, a jövőben jelentkező jogalkotási szükségletek és fejlemények megtárgyalása céljából. E konferenciák nagy sikert arattak. Döntéshozatalunk számára pótolhatatlan eszköznek bizonyultak, hiszen fórumot nyújtanak arra, hogy a szerzői jog területén lezajló jogi és technikai fejleményeket jobban megértsük, és intenzív eszmecserét tesznek lehetővé a kormányzati tisztségviselők és az érdekelt körök között.
A következő ilyen konferenciára a tervek szerint 2002. június közepén, a spanyol elnökség idején kerül sor Santiago de Compostela-ban. E konferenciát arra kívánjuk felhasználni, hogy megvitassuk az európai szerzői jog jövőbeli távlatait. Ennek a konferencia címében is tükröződnie kell, ami ezért a következő lehetne: "Gondoljuk át újra az európai szerzői jogot!" ("European Copyright Revisited"). A konferenciának értékelnie kellene a szerzői jogi EK-irányelvek érvényesülését. Meg kell majd tárgyalnia, hogy szükség lehet-e az acquis communautaire-t képező irányelvek összevonására és egységesítésére, továbbá azonosítania kellene a harmonizáció hézagjait. Ha e célokat betölti, a santiagói konferencia az európai szerzői jogi jogalkotás fontos fordulópontját jelentheti, hiszen alkalmat nyújt arra, hogy az Európai Bizottság számára e területen utat mutasson jövőbeli munkájához.

V. Nemzetközi fejlemények

Engedjék meg, hogy végül néhány nemzetközi szinten jelentkező fejleményről szóljak, amelyek a szerzői jogot és a "tartalom" védelmét érintik, s amelyek az elmúlt években valamennyiünket foglalkoztattak. Jelenleg a szerzői jog területén a nemzetközi fejlemények többnyire a Szellemi Tulajdon Világszervezetéhez, a WIPO-hoz kötődnek. Az Európai Közösség - amelyet az Európai Bizottság képvisel - meghatározó szerepet tölt be a WIPO-ban, és komoly erőfeszítéseket tesz a nemzetközi fejlődés nagymértéku befolyásolására.

1. Az audiovizuális jegyzőkönyv

A WIPO-t illetően ez ügyben rögtön az audiovizuális előadómuvészi teljesítmények védelméről 2000 decemberében rendezett diplomáciai értekezlet jut az eszünkbe. Három hétig tartó intenzív tárgyalások ellenére sem sikerült, sajnos, a Római Egyezményt meghaladni az audiovizuális előadómuvészi teljesítmények tekintetében, illetve létrehozni az audiovizuális előadómuvészi teljesítményekről szóló WIPO-szerződést. A megegyezés végső akadálya, a tárgyalások buktatója végül az a kérdés volt, hogy az előadómuvész vagyoni jogainak a film előállítójára vagy másra történő átruházására alkalmazandó jogot miként határozzuk meg. E kérdésben nem lehetett megállapodni, mert két különböző megközelítés sorsa forgott kockán. Egyfelől azzal a - főként az USA részéről pártolt - igény- nyel találkoztunk, hogy az új nemzetközi instrumentumban érjük el annak kifejezett elismerését: a felhasználás országában extraterritoriális hatállyal alkalmazandók azok a törvényi jogátszállást eredményező rendelkezések, amelyek a film előállítási helye szerinti ország jogrendszerében érvényesülnek. Ezzel szemben az Európai Közösség és az EK-tagállamok (és számos más ország) álláspontja az volt, hogy - eltekintve a szerződéses jogátruházási kikötések érvényességének a felhasználás országában való korlátozott elismerésétől - az új szerződés nem foglalkozhat nemzetközi magánjogi kérdésekkel és e témában a szerződő felek számára nagy mozgásteret kell hagynia.
A diplomáciai értekezlet újbóli összehívását megelőzően formalitásoktól mentes konzultációkra lesz szükség a fennmaradt problémák azonosítása és a megegyezés esélyeinek feltárása céljából. Ma még nem világos, mindez mennyi ideig tarthat.

2. A rádió- és televízió-szervezetek jogai

Az Európai Közösség - a tagállamaival együtt - nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a musorsugárzó szervezetek nemzetközi védelmét korszerusítsük és továbbfejlesszük. Ez a téma állt a WIPO Szerzői és szomszédos jogi állandó bizottsága 2001. novemberi ülésének középpontjában. A Római Egyezmény szerinti védelmi szint lehet a kiindulási alap, de jelentős változtatások látszanak szükségesnek, figyelemmel - egyebek mellett - arra a sürgető igényre, hogy hatékonyabban lépjünk fel a sugárzott musorokkal kapcsolatos "kalózcselekmények" ellen. A musorsugárzó szervezetek védelméről szóló bármely új nemzetközi szerződésnek ugyanakkor meg kell őriznie az egyensúlyt e szervezetek és a musorokhoz hozzájáruló személyek - úgymint szerzők, előadómuvészek és hangfelvétel-előállítók - jogai, illetve más érintettek érdekei között. Október elején az Európai Közösség és tagállamai szerződéses nyelvezetbe öntött javaslatot terjesztettek elő a WIPO titkárságán a musorsugárzó szervezetek jogairól. Bízunk benne, hogy javaslatunk elő fogja mozdítani és megfelelő keretek közé fogja illeszteni tárgyalásainkat a WIPO Szerzői és szomszédos jogi bizottságának soron követező ülésén.

3. Egyéb WIPO-munkálatok

A WIPO egyéb munkálatai olyan témákat ölelnek fel, mint az elektronikus kereskedelem és az alkalmazandó jog. Az alkotó jelleget nem mutató adatbázisok jogi védelme újból megjelent a WIPO állandó bizottsága következő ülésének napirendjén. Az elmúlt években e téma lényegében hiányzott a WIPO napirendjéből. Szerintünk több figyelmet érdemelne nemzetközi szinten. Ugyanakkor az, hogy e téma előrevitelének akadályait elháríthatjuk-e, bizonyos mértékig függ az USA-beli jogalkotási fejleményektől és a fejlődő országok készségétől, hogy felismerjék az adatbázisvédelem jelentőségét a nemzetgazdaságaikban. Az állandó bizottság az 1998. novemberi ülésén felkérte a WIPO Nemzetközi Irodáját arra, hogy tanulmányban ismertesse az adatbázisvédelem gazdasági hatásait - nemzetközi szinten. Tudomásom szerint e tanulmány eredményeivel 2001 végéig megismerkedhetünk.
Eközben lendületet kaptak a folklór mint szellemi tulajdon nemzetközi védelméről folyó tárgyalások. A fejlődő országok érdeklődése e téma iránt és annak az úgynevezett "hagyományos tudással" való lehetséges összefüggése vezetett el egy új kormányközi bizottság megalakításához. E bizottság első alkalommal 2001 májusában tartott ülést. Az Európai Bizottság tanulmányt készíttetett a folklór jogi védelméről azzal a céllal, hogy tovább elemezhessük ezt a témát és az elkövetkező tárgyalásokon szilárdabb alapra támaszkodhassunk. E tanulmány eredményei hozzáférhetők; a tanulmányt kérésre megküldjük.

VI. Következtetések

Valamivel több mint 10 év alatt a szerzői és a szomszédos jogok területén hét európai uniós irányelv született. Az Európai Unió szabályrendszerének legutóbbi és bizony- nyal legfontosabb eleme, a 2001/29/EK irányelv megalapozta a tartalom szerzői jogi szabályokkal való kiegyensúlyozott védelmét.
Az EK-tagállamoknak minél előbb végre kell hajtaniuk ezt az irányelvet annak érdekében, hogy lehetővé váljon az Európai Közösség és a tagállamok csatlakozása a WIPO olyannyira fontos "internet-szerződéseihez", a WCT-hez és a WPPT-hez. Az Európai Bizottság minden tőle telhetőt meg fog tenni e cél eléréséért, valamint azért, hogy segítséget nyújtson az irányelv helyes végrehajtásához.
De nem állhatunk meg itt. A szerzői jog védelme "folyvást változó szcenárió", ahogy ezt az 1988. évi bécsi szerzői jogi konferencián megfogalmaztuk. Elkerülhetetlen a törvényi keretek folyamatos kiigazítása. Gondoskodnunk kell arról, hogy ez az igazodás kiegyensúlyozott és muködőképes szabályozást eredményezzen, világos fogalmak és elképzelések alapján. Készen állunk arra, hogy minderre Önökkel, az Európai Unió családjának remélhetőleg hamarosan csatlakozó új tagjaival együtt vállalkozzunk.

* Dr. Jörg Reinbothe, M. C. L. (University of Michigan), az Európai Bizottság Belso Piaci Foigazgatósága Szerzoi és Szomszédos Jogi Osztályának vezetoje. Az itt következo megjegyzések kizárólag a szerzo személyes véleményét tükrözik és semmilyen módon nem kötik az Európai Bizottságot vagy szakszolgálatait.
** A Magyar Szerzoi Jogi Fórum, a Szerzoi Jogi Szakérto Testület és a Magyar Szabadalmi Hivatal közös rendezvényén, 2001. november 15-én Budapesten tartott eloadás írásbeli szerkesztett változata. Fordította: dr. Ficsor Mihály Zoltán.