NEMZETKÖZI KITEKINTŐ
DR. PALÁGYI TIVADAR*
Külföldi hírek az iparjogvédelem területéről
1. Amerikai Egyesült Államok
2. Belgium
3. Bulgária
4. Dánia
5. Dél-Korea
6. Európai Szabadalmi Hivatal
7. Európai Unió
8. Grúzia
9. India
10. Indonézia
11. Izrael
12. Japán
13. Kanada
14. Katar
15. Kirgizisztán
16. Líbia
17. Litvánia
18. Mexikó
19. Nagy-Britannia
20. Oroszország
21. Románia
22. Saint Kitts és Nevis
23. Salvador
24. Szabadalmi Együttműködési Szerződés
25. Szingapúr
26. Thaiföld
27. Törökország
1. Amerikai Egyesült Államok
A) A Képviselőház Igazságügyi Albizottságának vezetője, Lamar Smith 2005. június 8-án a Képviselőházban beterjesztette a szabadalmireform-törvényt (Patent Reform Act of 2005), amely az alábbi alapvető változtatásokat javasolja:
áttérés az első feltalálói elvről a bejelentői elvre,
a legjobb megvalósítási mód kinyilvánítási követelményének eltörlése,
a folytatólagos bejelentések korlátozása,
az engedélyezés utáni felszólalás lehetősége,
az újdonság feltételeinek korszerűsítése,
a szándékos bitorlás próbájának megszigorítása,
szabadalombitorlás eredményes bizonyítása esetén a bírói végzésre vonatkozó önműködő jog megszüntetése.
Az utolsóként említett változtatási javaslat hátterében az áll, hogy egyes iparágakban egyre több panasz hangzik el amiatt, hogy szabadalmi joggal rendelkező személyek számos esetben jogtalanul indítanak szabadalmi pereket. A szakmában egy teljesen új rosszalló kifejezés honosodott meg a szabadalmi vitát jogtalanul provokáló személyekre, akiket angolul "patent troll"-oknak neveznek. Ezek a személyek egy vagy több szabadalommal rendelkeznek, de a szabadalmazott terméket nem gyártják, hanem ehelyett szabadalmi portfóliójukból úgy próbálnak hasznot húzni, hogy beperelnek kereskedelmi terméklánccal rendelkező társaságokat. Az alperesek ilyen esetben súlyos kártérítésnek és olyan bírósági végzésnek nézhetnek elébe, amely tönkreteheti üzleti tevékenységüket, és gyakran komoly összegeket kell fizetniük a per megszüntetése érdekében még akkor is, ha a szabadalom kétes értékű. A jelenlegi törvény kritikusai szerint tehát egyes szabadalomtulajdonosok a meglévő jogi rendszert arra használják fel, hogy jogtalan hasznot húzzanak törvényes üzleti tevékenységet folytató cégektől és személyektől.
A törvénytervezet második meghallgatása után Smith képviselő megállapította, hogy számos javaslat - így többek között az engedélyezés utáni felszólalás, a bejelentői elvre való áttérés és a legjobb megvalósítási mód kinyilvánítási kötelezettségének eltörlése - széles körű támogatást kapott, míg az utolsóként említett javaslatot sokan ellenezték.
Itt említjük meg, hogy hivatásos feltalálók egy csoportja mozgalmat indított annak érdekében, hogy megakadályozzák az amerikai szabadalmi rendszer alapvető átalakítására irányuló javaslatok megvalósítását arra hivatkozva, hogy a törvénytervezet alkotmányellenes, és emellett hátrányos a kisvállalatok számára.
B) A Szövetségi Fellebbezési Bíróság (Court of Appeals for the Federal Circuit, CAFC) az In re Chris ügyben 2004. december 24-én helybenhagyta az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatala Fellebbezési és Interferenciatanácsának a kérelmező Chris igénypontjait elutasító döntését. Az igénypontok a technika állásából ismert plazmidokban levő bizonyos DNS promóter-szekvenciára vonatkoznak.
A Chris olyan irodalmi helyekre hivatkozott, amelyek e plazmid promóterét eltérő szekvenciával ismertetik, és azzal érvelt, hogy a plazmid alapján a promóter nem minősíthető ismertnek.
A CAFC az igénypontok szövegezésével kapcsolatban egyetértett a tanács döntésével abban, hogy az "egy bizonyos szekvencia legalább egy olyan részét tartalmazó oligonukleotid, amely egy szekvencia bizonyos részéből áll" a kifejezés a legtágabb ésszerű értelmezés mellett határozatlan. Újdonságrontás szempontjából a CAFC azon a véleményen volt, hogy egy gén szekvenciája meghatározza a gént magát, és nem csupán egyike a gén tulajdonságainak. Ezért az igényelt gén ki volt nyilvánítva függetlenül attól, hogy szekvenált volt-e vagy sem. A plazmid tehát nem csupán "kiindulási anyag" volt, hanem valójában ténylegesen tartalmazta a promóterrégiót.
Azzal az érvvel kapcsolatban, hogy különböző kutatók a promóterrégióval kapcsolatban eltérő szekvenciákat kaptak, a CAFC megjegyezte, hogy "a Chris azt igényli, amit ő [a technika állásához tartozó dokumentumban] kinyilvánított" (és a szabadalmi hivatal ésszerűen következtetett arra, hogy a kérdéses promóter a Chris által publikált cikkben szereplő plazmidból származott).
A fenti okok miatt a CAFC elutasította a Chris fellebbezését.
C) A CAFC 2004. augusztus 31-én a Home Diagnostics, Inc. v. Lifescan, Inc. ügyben megváltoztatta az alsófokú bíróság döntését, és úgy ítélkezett, hogy az alperes bitorolja a felperes glükózkoncentráció vérben való mérésére vonatkozó szabadalmát.
A CAFC szerint az igénypontnak "megfelelően stabil végpont meghatározásakor" szövegezésű része nem volt olyan előnyös kiviteli alakra korlátozva, amely a végpontot egy előre meghatározott időtartam elteltéhez kapcsolta volna. A körzeti bíróság "tévedett, amikor túl nagy hangsúlyt helyezett a leírásban az előnyös megvalósítási alakok tárgyalására; ehelyett maguknak az igénypontoknak a jelentését kellett volna figyelembe vennie". Bár a leírás csupán az előre meghatározott időzítési változatokat tárgyalta, az a tény, hogy hallgatott a végpont meghatározásának egyéb útjairól, nem jelentette az előre meghatározott időzítésnél tágabb változatok kizárását az igénypont oltalmi köréből.
A CAFC számos hasonló tárgyú szabadalomra hivatkozott annak bizonyítására, hogy az azokban alkalmazott szűkebb igénypont-szövegezésről a szóban forgó szabadalom igénypontjában tágabbra tértek át. Ez azt mutatta, hogy a szabadalmas szándékosan keresett a hasonló tárgyú szabadalmakban igényelt, előre meghatározott időzítő módszernél szélesebb körű megoldást.
A CAFC a szóban forgó szabadalom elővizsgálata során megnevezett dokumentumokra is hivatkozott annak bizonyítására, hogy egy szakember a feltalálás időpontjában tudhatta, hogy a glükózkoncentráció mérését lehetett volna előre meghatározott időzítési módszer mellett egyéb végpontmódszerre, így például az alperesi módszerre, vagyis magának a reakciónak az ellenőrzésére is alapozni.
D) Az Ex Parte Eggert ügyben a CAFC 2003-ban megállapította, hogy a Festo-ügyben hozott döntés nem alkalmazható korábban törölt szövegnek újból engedélyezett szabadalmakba való visszaiktatása esetén.
Az amerikai szabadalmi törvénynek a szabadalmak újbóli engedélyezésére ("re-issue") vonatkozó 251. szakasza lehetővé teszi a szabadalmasok számára, hogy helyesbítsék a szabadalmaikban előforduló hibákat. Egy szabadalom igénypontjainak oltalmi körét bővíteni is lehet, ha az újbóli engedélyezésre vonatkozó kérelmet a szabadalom engedélyezésének napjától számított két éven belül nyújtják be. Itt azonban jelentős korlátozást jelent a bíróság által létrehozott "visszaiktatási szabály" (recapture rule), amely kimondja, hogy nem engedélyeznek re-issue szabadalmat olyan igényelt anyag újbóli felvételére, amelyről az eredeti szabadalom megszerzése érdekében már lemondtak. Ez a szabály meggátolja a szabadalmast abban, hogy újbóli engedélyezés révén olyan igénypontokat szerezhessen, amelyek azonos vagy tágabb oltalmi körűek, mint amelyeket törölt az eredeti bejelentésből. E szabály hátterében az áll, hogy szándékos lemondás egy tárgyról a szabadalom elnyerése érdekében nem képezhet olyan "hibát", amely újbóli engedélyezés útján helyesbíthető.
A szintén bírósági úton létrehozott ekvivalenciaelv kimondja, hogy egy szabadalom olyan igénypontja, amelyet szó szerint nem bitorolnak, mégis bitoroltnak tekinthető, ha az igényelt találmány és a bitorlással vádolt termék közötti különbségek "nem lényegesek". Mechanikai találmányok esetén például egy próba annak megállapítására, hogy a különbségek nem lényegesek, annak a meghatározásában áll, hogy a bitorlónak vélt termék lényegileg ugyanazt a funkciót tölti-e be lényegileg ugyanolyan úton és lényegileg ugyanazzal az eredménnyel, mint az igényelt találmány. Az ekvivalenciaelv alkalmazását azonban gátolja az elővizsgálati eljárás lefolytatásának a szabadalom oltalmi körére gyakorolt korlátozó befolyása (Prosecution History Estoppel, PHE). A Legfelsőbb Bíróság a PHE-elvet és annak hatását az ekvivalenciaelvre a Festo-ügyben az alábbi módon magyarázta.
A PHE-elv szerinti korlátozásnak megfelelően egy szabadalom igénypontjait a szabadalmi hivatal előtti bejelentési eljárás fényében kell értelmezni. A korlátozó befolyás miatt az igénypontokat a korábban törölt vagy elutasított szövegrészek figyelembevételével értelmezik. Az ekvivalenciatan lehetővé teszi, hogy a szabadalmas azokat a lényegtelen változtatásokat is az oltalmi kör alá tartozónak tekintse, amelyeket nem vett figyelembe az eredeti szabadalom igénypontjainak megszövegezésekor, de amelyek lényegtelen változtatások keretében figyelembe vehetők. Ha azonban a szabadalmas eredetileg igényelte azt a tárgyat, amelyről feltételezik, hogy bitorlást jelent, de az igénypont oltalmi körét az elővizsgálati eljárásban szűkítette, utólag nem érvelhet azzal, hogy a lemondott terület olyan előre nem látható tárgyat is felölel, amelyet a megadott szabadalom szó szerinti igénypontjaival ekvivalensnek kell tekinteni.
A Festo-bíróság feltételezte, hogy a szabadalmazhatóság érdekében eszközölt szűkítő módosítással a szabadalmas lemond az eredeti igénypont és a módosított igénypont közötti teljes területről. Ezt a feltételezést csak azzal lehet érvényteleníteni, ha a szabadalmas bizonyítja, hogy
az ekvivalens a módosítás időpontjában nem volt előre látható;
a módosítás oka csak érintőlegesen vonatkozik a kérdéses ekvivalensre; vagy
valamilyen egyéb ok forgott fenn, amelynek alapján a szabadalmastól nem volt ésszerűen elvárható, hogy leírja a kérdéses lényegtelen helyettesítőt.
Bár ezt a három utat a bíróságok világosan leírták, a gyakorlatban nehéz lehet az alkalmazásuk. A Festo-döntés óta csupán néhány olyan döntés született, amelyben a három út valamelyikét alkalmazták az ekvivalensekről való lemondás elkerülésére.
E) A kisvállalkozóknak nem okoz jó érzést, amikor arról hallanak, hogy a Microsoft egy bíróságon ismét győzelmet aratott, de az alábbi újabb döntés Microsoft-ügyben a kis- és középvállalatok feltalálói számára is előnyös lehet, és elősegíti az innovációt. Az Eolas Technologies Inc. v. Microsoft Corp. ügyben a Szövetségi Fellebbezési Bíróság (Court of Appeals for the Federal Circuit, CAFC) ugyanis úgy döntött, hogy egy találmány megjavított változatának kidolgozása nem jelenti az eredeti találmányról való lemondást.
Az ügy a Kalifornia Egyetem szabadalmával kapcsolatos, amelynek tárgya olyan internetböngésző, amely támogatja a honlapokba beágyazott interaktív objektumokat, és lehetővé teszi, hogy a felhasználó a honlapon kívüli objektumokat is megnyisson más alkalmazások segítségével. Így például ha a honlap egy táblázatra mutató linket tartalmaz, a böngésző kijelöli azt a megfelelő alkalmazást, amely önműködően lehetővé teszi a belinkelt táblázat megtekintését.
A Kalifornia Egyetem által kifejlesztett találmány az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatala előtti elővizsgálati eljárásban nehéz időket élt át, mert az elővizsgáló több anterioritásra, többek között egy másik internetböngészőre hivatkozva kézenfekvőség miatt többször is elutasította. A szabadalom engedélyezése után az egyetem használati engedélyt adott az Eolas számára. Ez utóbbi azután a körzeti bíróságnál bitorlási pert indított Microsoft ellen, azt állítva, hogy annak internetböngészője ütközik az egyetem szabadalmával.
A Microsoft ellenlépésként azt állította, hogy a szabadalom érvénytelen - és így nem forog fenn bitorlás -, mert a tárgyát képező találmány a szabadalmi törvény 102. szakasza szerint nem tekinthető újnak, illetve a 103. szakasz alapján kézenfekvőnek tekinthető. A 102(b) szakasz kimondja, hogy nem adható szabadalom olyan találmányra, amely a benyújtás napját megelőző egy évnél korábban nyilvános gyakorlatbavétel tárgya volt; a 102(g) szakasz szerint pedig nem adható szabadalom olyan találmányra, amelynek tárgyát az Egyesült Államokban már kidolgozta egy másik feltaláló, aki találmányáról nem mondott le, azt nem hallgatta vagy nem titkolta el.
A Microsoft anterioritásként egy DX34 jelű böngészőre utalt, amelyet Pei-Yuan Wei fejlesztett ki, és gyakorlatba is vett több mint egy évvel azt megelőzően, hogy az egyetem benyújtotta szabadalmi bejelentését. A DX34 és annak javított változata, a DX37 gyakorlatilag ugyanazt a feladatot látta el, mint az egyetem szabadalma. Wei a saját böngészőjét be is mutatta két mérnöknek az egyetem saját bejelentésének benyújtását megelőző egy évnél korábban, és így a DX34 a köz számára ismertté vált, mert nem kötöttek titoktartási megállapodást.
A körzeti bíróság azonban azon a véleményen volt, hogy Wei a DX34-re vonatkozó találmányról a 102(g) szakasz szerinti módon lemondott, illetve azt elhallgatta vagy eltitkolta. Ezt a megállapítást a bíróság arra alapozta, hogy Wei csak két mérnöknek nyilvánította ki találmányát, és ezt követően a DX34-et továbbfejlesztette. A bíróság ezt a megállapítást a 102(b) szakasz szerinti nyilvános gyakorlatbavételre is kiterjesztette, megállapítva, hogy a két mérnöknek való kinyilvánítást nem lehetett nyilvános gyakorlatbavételnek tekinteni, mert Wei lemondott a DX34 változatról.
Az esküdtszék 521 millió dollár kártérítést ítélt meg az Eolas javára, ami ellen a Microsoft természetesen fellebbezett. A CAFC nem értett egyet az elsőfokú bíróság döntésével, mert megállapította, hogy az amerikai szabadalmi törvény 102(g) szakasza csak két esetben hozható fel:
a) ha a feltaláló tevőlegesen eltitkolja találmányát a köz elől azzal a szándékkal, hogy azt véglegesen és kizárólag a saját hasznára alkalmazza, vagy
b) lemondásra, elhallgatásra vagy eltitkolásra lehet következtetni abból, hogy a korábbi feltaláló ésszerűtlenül késlekedik a találmány ismertté tételével.
A bíróság szerint itt egyik eset sem forgott fenn. Wei nemcsak bemutatta a DX34-et a mérnököknek titoktartási megegyezés nélkül, hanem az új változatot, vagyis a DX37-et egy nyilvános honlapra fel is rakta. A DX34 kinyilvánítását követően egy hónapon belül egy másik mérnököt értesített arról, hogy az új változat letölthető. Ennek alapján világos, hogy Wei nem mondott le találmányáról, illetve azt nem titkolta el. A bíróság azt is megállapította, hogy Wei késedelme igazolható, mert "az első gyakorlatbavétel és a nyilvánosságra hozatal között" a feltaláló a találmány finomításával, tökéletesítésével vagy javításával foglalkozott.
A bíróság szerint egy találmány javított változatának a kidolgozása nem jelenti az eredeti találmányról való lemondást. Ha a javítás az eredeti találmány elvesztését okozná, a köz elvesztené a hasznosabb termékek előállítására irányuló erőfeszítések eredményének hasznát.
A CAFC ezután a körzeti bíróságnak azzal a megállapításával foglalkozott, hogy a DX34-et nem használták nyilvánosan olyan mértékben, hogy az megakadályozhatta volna az egyetem találmányának szabadalmazását. A 102(b) szakasz egy találmány szabadalmazását megakadályozó nyilvános gyakorlatbavételnek azt minősíti, ha az igényelt találmányt a feltalálón kívül olyan személy használja, aki a feltalálóval szemben nem áll titoktartási korlátozás vagy kötelezettség alatt.
A CAFC a körzeti bíróság hibájául rótta fel azt a következtetést, hogy a DX34 nyilvános gyakorlatbavétele a 102(b) szakasz alapján ki volt zárva annak következtében, hogy a találmányról a 102(g) szakasz szerint lemondtak. A CAFC megállapította, hogy a 102(g) szakasz szerinti lemondás nincs befolyással a 102(b) szakasz alkalmazására. Emellett a nyilvános gyakorlatbavételt későbbi cselekményekkel, így például a találmány javításával nem lehet meg nem történtté tenni. Ha egyszer a nyilvános gyakorlatbavétel megtörtént, az visszavonhatatlanná válik.
A CAFC az ügyet visszautalta a körzeti bíróságnak azzal a meghagyással, hogy újból vizsgálja meg a Microsoft érveit. A végső döntés bizonyára érdekes lesz a szabadalmi szakemberek számára.
A CAFC döntése folytán a Microsoft az Eolas által indított bitorlási perben most felhasználhatja a Wei általi nyilvánosságra hozatalt annak bizonyítására, hogy a találmány nem új és kézenfekvő.
F) Az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatala (USPTO) elutasította a San Franciscó-i nem nyereségorientált leszbikus motoros csoport "DYKES ON BIKES" (leszbikus nők motorokon) védjegybejelentését, mert azt védjegyszempontból túl durvának találta.
2. Belgium
A Balta Industries v. Roger Van den Berghe ügyben a belga Legfelsőbb Bíróság 2005. március 11-én hozott ítéletében megerősítette, hogy ha az érdemi ügyben folytatott eljárásban hozott döntés az alperesnek kedvez - például mert a vonatkozó szellemitulajdon-jogot érvénytelennek tekintik, vagy a bitorlást nem tudják bizonyítani -, a felperes csak akkor tekinthető felelősnek, ha a jogérvényesítés során hanyagul járt el.
A belga polgári törvénykönyve 1481. szakasza feljogosítja egy szabadalom vagy védjegy tulajdonosát arra, hogy ex parte eljárásban engedélyezzék számára olyan független szakértő kirendelését, aki jogosult egy vélt bitorló telephelyén szemlét végezni és beszámolót készíteni arról, hogy talált-e a gyanított bitorlótevékenységre utaló bizonyítékot.
Az ügy alapját képező eljárás 1998-ban kezdődött, amikor egy foglalási bíróság helyt adott a felperes keresetének, és engedélyezte bizonyos bitorlónak vélt ácstermékek lefoglalását. Az ezt követő eljárásban az elsőfokú bíróság és a fellebbezési bíróság egyaránt úgy döntött, hogy nem forgott fenn bitorlás.
Az alperes, akinek 15 000 munkadarabját hat éven keresztül lefoglalták, kártérítést kért. A fellebbezési bíróság ideiglenes pénzügyi jóvátételt ítélt meg, és egy bírósági szakértőt jelölt ki a kárérték megállapítására annak alapján, hogy a felperes törvénytelenül foglaltatta le az alperes áruit, mert kiderült, hogy nem történt bitorlás.
A Legfelsőbb Bíróság hatálytalanította ezt a döntést, elutasította az alperes érveit, és megerősítette, hogy egy felperes akkor minősíthető felelősnek, ha bizonyítják, hogy törvénytelenül vagy hanyagul járt el, amikor a foglalást kérelmezte.
Ez a legfelsőbb bírósági ítélet felbátoríthatja a jogtulajdonosokat arra, hogy a bitorlási perekben szemlét és foglalási eljárást kezdeményezzenek.
3. Bulgária
A bolgár védjegytörvényt 2005. augusztus 20-i hatállyal módosították. A módosított törvény szerint az összes védjegybejelentést publikálják a vizsgálat megkezdése előtt, és bármely harmadik fél jogosult felszólalni a védjegy lajstromozása ellen.
4. Dánia
A dán Tengeri Kereskedelmi Bíróság döntése szerint a Montex cég bitorolta a Diesel cég DIESEL védjegyét azzal, hogy Lengyelországban gyártott és DIESEL védjeggyel ellátott ruházati termékeket Dániába szállíttatott abból a célból, hogy azokat kamionnal Írországba szállítsák. A bíróság szerint mellékes körülmény, hogy az árukat csupán Írországban kívánták kereskedelmi forgalomba hozni.
5. Dél-Korea
A) A jelenleg hatályos szabadalmi törvény 29. szakasza szerint nem engedélyezhető szabadalom olyan találmányra, amelyet külföldön a koreai bejelentés napja előtt publikáltak, engedélyezhető azonban szabadalmi oltalom olyan találmányra, amelyet külföldön ismertek vagy gyakorlatba vettek, de nem publikáltak.
A szabadalmi törvényt 2006. október 1-jei hatállyal úgy módosították, hogy nem lesz adható szabadalom olyan találmányra, amelyet külföldön ismertek vagy gyakorlatba vettek, de nem publikáltak a koreai bejelentés napja előtt.
A módosított törvény eltörli a hat hónapos türelmi időt is. Ennek megfelelően a bejelentés napját megelőző hat hónapon belüli publikáció is újdonságrontó lesz 2006. október 1-je után.
B) 2006. október 1-jén módosított használatiminta-törvény lép életbe, amely bevezeti a használatiminta-bejelentések vizsgálatát. Ez a vizsgálat lényegileg meg fog egyezni a szabadalmi bejelentések esetén alkalmazottal.
A jelenleg hatályos törvény szerint a használatiminta-bejelentések vizsgálatát a bejelentés napjától számított öt éven belül kell kérni. Ezt a határidőt az új törvény három évre csökkenti.
C) 2005. július 1-jével módosított mintaoltalmi törvény lépett hatályba, amelynek értelmében a külföldön alkotott minták is oltalmazhatók Dél-Koreában. Nem oltalmazható azonban az olyan minta, amelyet belföldön vagy külföldön széles körben ismert minták alapján szakember könnyen megalkothatott.
A hatályon kívül helyezett mintaoltalmi törvény csupán a Dél-Koreában alkotott minták oltalmát tette lehetővé, de nem volt oltalmazható az olyan minta, amelyet egy szakember a Dél-Koreában általánosan ismert minták alapján a mintabejelentés napja előtt könnyen megalkothatott volna. Ennek megfelelően egy külföldön széles körben ismert minta nem gátolta a minta lajstromozását.
6. Európai Szabadalmi Hivatal
A) Az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) 2005. július 1-jétől kezdve bővített európai kutatási jelentést (Extended European Search Report, EESR) ad ki minden olyan európai szabadalmi bejelentés kapcsán, amelyet 2005. július 1-jén vagy azt követően nyújtanak be. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szokásos kutatási jelentéshez véleményt is csatolnak arról, hogy a bejelentés, illetve az abban foglalt találmány kielégíti-e az Európai Szabadalmi Egyezmény (European Patent Convention) követelményeit. Ennek megfelelően a bővített kutatási jelentés felsorolja a szabadalmazással kapcsolatos összes kifogást, vagy pedig pozitív megállapítást tartalmaz arról, hogy a bejelentésre szabadalom engedélyezhető. A bejelentő számára nem adnak határidőt a jelentés megválaszolására.
Az olyan európai és nemzetközi bejelentések kutatási illetékét, amelyek kapcsán kiegészítő európai kutatási jelentést készítenek, és amelyeket 2005. július 1-jén vagy azt követően nyújtottak be, 1420 EUR-ról 1280 EUR-ra csökkentették.
B) Az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) vizsgálókapacitása 2003-ban 12%-kal nőtt, szemben a kutatási tevékenység volumenének 2004. évi, csupán 4%-os növekedésével. A végső, vagyis engedélyező vagy elutasító határozatok száma 2004-ben 4%-kal csökkent, de az várható, hogy 2005-ben ez a csökkenés meg fog szűnni.
2005-re 72 500 szabadalomengedélyezéssel számolnak.
7. Európai Unió
A) Az Európai Unió 2005. június 29-én letétbe helyezte az új növényfajták oltalmára vonatkozó nemzetközi egyezményhez (UPOV Convention) való csatlakozás okmányát. Ennek megfelelően az egyezmény az Európai Unióra nézve 2005. július 29-én lépett hatályba.
B) Az Európai Parlament 2005. július 6-án bonyolította le a második szavazást a számítógéppel kapcsolatos találmányok szabadalmazására vonatkozó irányelvről. A javasolt szöveg ellen 648-an szavaztak, mellette csupán 14-en.
Az Európai Bizottság úgy nyilatkozott, hogy nem fog új javaslatot tenni az ügyben. Így a nemzeti szabadalmi hivatalok és a tagországok bíróságai a jövőben saját értelmezésük szerint fognak dönteni ilyen ügyekben.
8. Grúzia
Grúzia 2005. június 30-án letétbe helyezte a mikroorganizmusok szabadalmi eljárás céljából történő letétbe helyezésének nemzetközi elismerésére vonatkozó Budapesti Szerződés csatlakozási okmányát. Ennek megfelelően ez a nemzetközi egyezmény Grúziában 2005. szeptember 30-án lép hatályba.
9. India
A Szellemitulajdon-védelmi Fellebbezési Tanács (Intellectual Property Appellate Board, IPAB) Aktiebolaget SKF (SKF) v. Shardali Lal & Sansar Chand & Anr (SL) ügyben hozott döntése megállapította, hogy az SKE védjegy megtévesztően hasonlít az SKF védjegyhez.
Az SL a 12. áruosztályban az SKE védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be gépkocsiban felhasználandó vezérműláncokra, és arra hivatkozott, hogy a védjegyet 1972. január óta használja. A lajstromozás ellen az SKF azon az alapon szólalt fel, hogy több áruosztályban már korábban lajstromoztatta az SKF védjegyet. Bár az SL semmilyen bizonyítékot nem nyújtott be kérelme alátámasztására, és nem is volt jelen a hivatal előtti meghallgatáson, a lajstromozó hatóság továbbra is azon a véleményen volt, hogy az SL védjegye használat folytán megkülönböztető jellegre tett szert, és azt is megállapította, hogy a két védjegy eltérő. Ezért a felszólalást elutasította.
Az SKF fellebbezést nyújtott be az IPAB-nál. Ez a tanács megállapította, hogy a felszólaló 1942 óta használja a saját védjegyét, és így nem lehet kétséges, hogy az megkülönböztető jellegre tett szert a piacon. Ezért a lajstromozó hatóság tévedett, amikor azt állította, hogy a két védjegy megkülönböztethető, mert az SL védjegye "E" betűvel, az SKF-é pedig "F" betűvel végződik, és az "E" és az "F" betűk geometriai alakja túlságosan hasonlít, ami a fogyasztók megtévesztéséhez vezethet. Minthogy az áruk hasonlók, és a felszólaló védjegye a gépkocsiiparban közismert, fennállt a valószínűsége annak, hogy a megtámadott SKE védjegy megtévesztené a fogyasztókat. Ezért a tanács helyt adott a fellebbezésnek és elutasította az SKE védjegy lajstromozását.
10. Indonézia
A) Az Indonéz Szabadalmi Hivatal 2004. december 8-án körlevelet adott ki, amely egyszerűsíti a PCT-úton benyújtott bejelentésekkel kapcsolatos követelményeket. Ennek megfelelően egy indonéziai szabadalmi bejelentés nemzetközi szakaszának megindításához csupán olyan iratokra van szükség, amelyeket az Indonéz Szabadalmi Hivatal közvetlenül a Nemzetközi Irodától kap meg. Ezek az iratok a következők:
nemzetközi kutatási jelentés (ISR),
nemzetközi elővizsgálati jelentés (IPER),
a nemzetközi szakaszra vonatkozó bármilyen egyéb irat.
B) Indonéziában a bejelentés benyújtásától számított 3-5 éven belül lehet a szabadalom engedélyezésével számolni. A hivatalnak a bejelentés benyújtásától számított 36 hónapon belül kell a bejelentéseket elbírálnia, vagyis ennyi idő alatt kell a bejelentésre a szabadalmat engedélyezni vagy a bejelentést elutasítani.
A kisszabadalmakra vonatkozó bejelentéseket a hivatalnak a benyújtás napjától számított 24 hónapon belül kell elbírálnia.
Az elővizsgálati eljárást meg lehet gyorsítani azzal, ha a bejelentő benyújtja a hivatalnál egy párhuzamos külföldi bejelentésre engedélyezett szabadalom másolatát. Ennek alapján az indonéz elővizsgáló rendszerint engedélyezi a szabadalmat.
11. Izrael
Az izraeli gyógyszerészeti rendeletet nemrég kiegészítették egy "Gyógyászati készítmények bejegyeztetése kapcsán benyújtott bizalmas információk védelme" című, 46C jelű szakasszal, amely első ízben engedélyez új gyógyászati készítményekre egy szabályozott kizárólagossági formát. Az "adatkizárólagossági törvény"-nek is nevezett új törvény 2005. július 1-jén lépett hatályba, és minden olyan generikus gyógyszerre vonatkozik, amelyet a Izraeli Egészségügyi Minisztériumnál való bejegyzéshez olyan információra támaszkodva bírálnak el, amelyet Izraelben, az Amerikai Egyesült Államokban vagy bizonyos európai országokban 2005. július 1-je előtt bejegyzett innovatív gyógyszerek anyagában nyilvánítottak ki. Az új törvény része annak a folyamatnak, amellyel Izraelben egyensúlyba kívánják hozni az innovatív és a helyi generikus gyógyszerek gyártóinak jogait. Ilyen célból a szabadalmi törvényt is meg kívánják változtatni, elsősorban az oltalmi idő meghosszabbítása kapcsán.
Az új törvény rögzíti azokat a feltételeket, amelyek mellett az Egészségügyi Minisztérium jogosult rövidített eljárásban forgalmazási engedélyt adni egy generikus gyógyszerre, és ebben az eljárásban a generikus társaság felhasználhatja azokat az adatokat, amelyeket egy innovatív gyógyszereket gyártó cég korábban a forgalmazási engedély megszerzése céljából nyújtott be.
Az új törvényt általában kedvezően ítélik ugyan meg, azonban hátrányaként róják fel, hogy bár célja az Egészségügyi Minisztériumnál benyújtott adatok bizalmas jellegének megőrzése, a kívánt eredményt mégsem éri el, mert a törvényben semmi sem tiltja, hogy bárki hozzáférjen a forgalmazási engedély megszerzése céljából közölt bizalmas adatokhoz, ha azokat más célokra használja. A törvény ugyanis csak azt tiltja, hogy az ilyen adatokat egy generikus gyógyszer izraeli forgalmazási engedélyének megszerzéséhez használják, de nem tiltja például azt, hogy egy generikus társaság a bizalmas adatokat egy generikus gyógyszer izraeli kifejlesztéséhez és export céljára történő gyártásához használja fel.
12. Japán
A Japán Szabadalmi Hivatal a gyógyászati tárgyú találmányok vizsgálatához 2005 áprilisában új irányelveket adott ki, amelyek az 1995. július 1-jén vagy azt követően benyújtott és 2005. április 15. után vizsgált összes függő bejelentés esetén alkalmazandók.
Az új irányelvek leszögezik, hogy az orvosi találmányok újdonságát a sajátos tulajdonsággal rendelkező vegyület vagy vegyületcsoport szempontjából, valamint a sajátos tulajdonság alapján egy adott betegség kezelésére használt ilyen vegyület vagy vegyületcsoport orvosi felhasználása szempontjából kell vizsgálni.
Az új irányelvek szerint a gyógyászati tárgyú találmányok kidolgozásához szükséges feltalálói tevékenységet ugyanúgy kell megítélni, mint általában az egyéb találmányokét.
13. Kanada
A) A Kanadai Védjegyhivatal a kanadai szakemberektől és egyéb érdekelt felektől javaslatokat kér a védjegytörvény módosítására és korszerűsítésére. A konzultáció egyik célja annak eldöntése, hogy Kanada csatlakozzon-e a Védjegyjogi Szerződéshez és a Madridi Jegyzőkönyvhöz.
B) A Kanadai Szövetségi Bíróság (Federal Court of Canada) az A&W Foods Services of Canada Inc. (A&W) v. McDonald's Restaurants of Canada Limited (McDonald's) ügyben 2005. március 23-án hozott döntésében kaput nyitott a "fordított megtévesztés" (reverse confusion) tanának. Bár a bíróság végül a felperes ellen döntött, a bíró megállapította, hogy a kanadai védjegytörvény elég tág ahhoz, hogy egyenes és fordított megtévesztést is figyelembe lehessen venni, és ugyanaz a próba alkalmazható mindkét esetre.
A gyorsétkeztetés két óriása a CHICKEN GRILL védjegy kapcsán ütközött egymással. Az A&W a védjegytörvény 19. és 20. szakasza alapján bitorlásra, a 22. szakasz alapján pedig jóhírének elértéktelenedésére hivatkozva bitorlási pert indított a McDonald's ellen, kifogásolva, hogy a McDonald's a saját grillcsirkés szendvicseit CHICKEN McGRILL névvel forgalmazza, jóllehet az A&W CHICKEN GRILL védjegye grillcsirkés szendvicsekre van lajstromoztatva. A McDonald's a védjegytörvény 18. szakasza alapján támadta az A&W védjegyének érvényességét.
Az A&W a védjegytörvény 20. szakasza alapján Kanadában első ízben érvelt fordított megtévesztéssel a szokásos egyenes megtévesztés helyett. Egy felperes ugyanis egy hagyományos védjegybitorlási ügyben azt szokta állítani, hogy az alperes védjegye miatt a fogyasztók azt hiszik, hogy az alperes árui a felperestől származnak. Ezt nevezik egyenes vagy közvetlen megtévesztésnek. Fordított megtévesztés esetén a felperes azt állítja, hogy az alperes védjegye alapján a fogyasztók azt hiszik, hogy a felperes árui az alperestől származnak. Minthogy nincs erre vonatkozó kanadai jogeset, a bíróság az amerikai joggyakorlathoz fordult iránymutatásért azzal kapcsolatban, hogy a kérdést a kanadai védjegyjog alapján meg lehet-e oldani.
A bíróság szerint a fordított megtévesztés elmélete az amerikai jogban elfogadott, bár alkalmazása tényspecifikus. A bíró az iránymutató A&H Sportswear Co., Inc. v. Victoria's Secret Store, Inc. jogesetet idézte, és arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Államokban a fordított megtévesztést ugyanúgy bírálják el, mint az egyenes megtévesztést, és mindkét esetben az a főkérdés, hogy fennáll-e a megtévesztés valószínűsége.
Ezután a bíróság röviden elemezte a törvény vonatkozó 6(5) szakaszát, amely ismerteti a megtévesztés valószínűségének meghatározásánál figyelembe veendő tényezőket, és arra a következtetésre jutott, hogy a törvényben semmi nem található, ami arra korlátozná a felperest, hogy csupán közvetlen megtévesztésre hivatkozzon. Ennek megfelelően a törvény elég tág ahhoz, hogy a fordított megtévesztés esetére is vonatkozzék.
A bíróság szerint az A&W nem alapozta meg a fordított megtévesztés fennforgásának esetét. A felek az eset különböző szempontjaira vonatkozó ütköző szakvéleményeket nyújtottak be, különösen azzal kapcsolatban, hogy a fogyasztók a termékek forrásait különböző védjegyekkel kapcsolják össze.
Hosszas bizonyítási eljárás után a bíró azt a következtetést vonta le, hogy a statisztikai bizonyíték nem vezetett megtévesztésre. A törvény 6(5) szakasza szerinti próba alapján a bíró megállapította, hogy a CHICKEN McGRILL elnevezés erősen emlékeztet a McDonald's védjegyére, és így a fogyasztók könnyen azonosíthatják a McDonald's céget a termék forrásaként.
A bíró azt is megállapította, hogy az "Mc" előtag használata csökkenti az összetévesztés valószínűségét, mert jól ismert és világos utalás arra, hogy a termék forrása a McDonald's cég. A bíró korholta ugyan a McDonald'sot, amiért tudatosan olyan nevet választott, amely ennyire hasonlít az A&W védjegyéhez, de végül is úgy döntött, hogy a McDonald's némileg hányaveti magatartása nem befolyásolja a megtévesztés kérdésével kapcsolatos következtetését.
A bíróság az A&W egyéb bizonyítékait is elutasította. A törvény 19. szakaszára alapozott állítás is eredménytelen volt, mert a bíró a régóta fennálló kanadai joggyakorlatot alkalmazta, amely szerint e törvényhely alapján csak akkor lehet bitorlást bizonyítani, ha a bitorlással vádolt védjegy azonos a lajstromozott védjeggyel. A felperesnek arra az állítására, hogy goodwillje leértékelődött, a bíróság megállapította, hogy egy védjegy fölötti ellenőrzés elvesztése vagy egy védjegy hígítása nem lehet a goodwill elértéktelenedésének forrása. Végül úgy döntött, hogy az A&W ezt az okot nem valósította meg, mert a McDonald's nem használta az A&W védjegyét, és az A&W-t nem akadályozta saját védjegyének használatában.
Azzal kapcsolatban, hogy a McDonald's támadta az A&W védjegyének érvényességét, a bíróság úgy ítélkezett, hogy a McDonald'snak sikerült bizonyítania, hogy a CHICKEN GRILL védjegy nem közismert. A bíró azonban megállapította, hogy az általános ismertség hiánya nem azonos a megkülönböztető jelleg hiányával. Ezért elutasította McDonald's ellenkérelmét.
Az ügyből levonható végkövetkeztetés, hogy most szabad az út a kanadai felperesek számára ahhoz, hogy fordított megtévesztésre hivatkozzanak. A megtévesztés valószínűségének megállapításához azonban azonos próbát kell alkalmazni, és így egy felperes itt is ugyanolyan akadályokba ütközik, mint amilyenekbe a hagyományos közvetlen megtévesztés esetében ütközne.
C) A Biovail Pharmaceuticals Inc. (Biovail) et al. v. Minister of National Health and Welfare et al. (MNHW) ügyben a Kanadai Szövetségi Bíróság 2005. január 16-án elutasította a felperesi keresetet.
Ha egy generikusgyógyszer-gyártó az egészségügyi minisztertől beleegyező értesítést (Notice of Compliance, NOC) kíván kapni, egy új gyógyszer-engedélyezési kérelem benyújtása helyett az általa forgalmazni kívánt gyógyszert összehasonlíthatja egy már forgalomban levő gyógyszerrel.
A fenti ügy előzménye, hogy a Biovail NOC-ot kapott Wellbutrin nevű antidepresszáns gyógyszerére, és a perbe vont Novopharm a saját, szintén depresszió kezelésére szolgáló javasolt gyógyszerét a Biovailnak ezzel a gyógyszerével hasonlította össze.
Korábban a Biovail a NOC-rendelettel összhangban benyújtotta a Wellbutrinra vonatkozó szabadalmainak jegyzékét. A NOC-rendelet értelmében a Novopharm nem tehetett mást, mint hogy a Biovail összes felsorolt szabadalma vonatkozásában közleményt (Notice of Allegation, NOA) bocsátott ki, mert ennek elmulasztása esetén az egészségügyi miniszter nem adhatott volna ki NOC-ot. A Novopharm a NOA-ban azt állította, hogy az általa forgalmazni tervezett gyógyszer nem bitorolja a Biovail szabadalmait, de azt is állította, hogy ezek a szabadalmak nem érvényesek. Válaszként a Biovail keresetet indított a Szövetségi Bíróságnál kérve, hogy az bocsásson ki olyan tiltó iratot (Writ of Prohibition), amely megakadályozza, hogy az egészségügyi miniszter NOC-ot adjon ki a Novopharm számára.
Miként a szabadalmakra vonatkozó összes ügyben, a bíróságnak először értelmeznie kell a perbeli szabadalma(ka)t a találmány oltalmi körének meghatározása céljából. Ezután a bíróság dönt arról, hogy megalapozott-e a gyógyszer első gyártójának kérelme tiltóirat kiadására. Meg kell jegyezni, hogy az ilyen NOC-eljárásokban nem képez res judicata-t, ha a bíróság bitorlást állapít meg vagy a szabadalmat érvénytelennek találja. Ezért egy szabadalmas mindig korlátok nélkül indíthat "rendes" szabadalombitorlási pert a generikusgyógyszer-gyártó ellen, ha az utóbbi engedélyt kapott a generikus gyógyszer forgalmazására.
A Biovail gyógyszere egy HPMC nevű komponenst tartalmazott, amely segít a gyógyszer felszabadításában; a Novopharm javasolt gyógyszere ettől eltérő, HPC nevű komponenst tartalmazott, amely a HPMC származéka, és azonos célra szolgált. A tiltóirat kiadása iránti kérelmében a Biovail azzal érvelt, hogy a Novopharm NOA-ja nem volt kielégítő, és hogy a javasolt generikus gyógyszer ütközött a saját szabadalmaival. Ezzel szemben a Novopharm azt állította, hogy a Biovail szabadalmai érvénytelenek.
Harrington bírónak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy kiadjon-e olyan határozatot, amely megtiltja az egészségügyi miniszternek, hogy a Novopharm számára kiadjon NOC-ot, még mielőtt a két vonatkozó szabadalom közül az egyik vagy mindkettő lejárna. Más szavakkal, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a szabadalmak érvényesek, és bitorolják azokat, nem lehet kiadni NOC-ot. Ha azonban a bíróság azt állapítja meg, hogy a szabadalmakat nem bitorolják, vagy azok érvénytelenek, akkor kiadható NOC a Novopharm számára.
Harrington bíró az elemzést azzal kezdte, hogy a szabadalmakat értelmezte, mégpedig a kanadai Legfelsőbb Bíróságnak egy olyan döntésével (Free World Trust v. Électro-Santé Inc.) összhangban, amely a szabadalmi igénypontok szövegezésének megfelelő módjára vonatkozott.
Az első szabadalommal kapcsolatban a bíróságnak azt kellett megállapítania, hogy a HPMC, vagyis a Biovail által a gyógyszer szabályozott felszabadulása céljából használt anyag lényeges-e a találmány gyakorlatbavétele szempontjából, vagy pedig alapvető eltérés nélkül lehetne-e azt egy másik anyaggal helyettesíteni. A felek szakértőinek meghallgatása után a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a HPMC, amely a Biovail első szabadalmában leírt anyag volt, lényeges eleme a találmánynak, és a feltaláló nem szándékozott azt egy változattal, így a Novopharm gyógyszerében használt HPC-vel helyettesíteni.
Harrington bíró szerint az igénypontok szó szerinti értelmezése kizárta a HPC-t mint megengedhető változatot, és emellett a feltaláló szándéka is azt mutatta, hogy a HPMC lényeges komponens; ezért minden változat az igénypontok oltalmi körén kívül esik. Ennek megfelelően a bíró döntése szerint a Novopharm nem bitorolná a Biovail első szabadalmát, ha NOC-ot adnának ki számára. Ezért a bíró arra a következtetésre jutott, hogy nem helytálló a Biovailnek az az állítása, hogy a Novopharm NOA-jának a szabadalommal kapcsolatos állításai nem kielégítők.
A második szabadalommal kapcsolatban, amely a gyógyszer hatóanyagainak felszabadulását segítő vegyületre vonatkozott, a bíró megállapította, hogy a Novopharm a NOA-jában levő állítás szerint nemcsak hogy nem bitorolja ezt a szabadalmat, hanem annak oltalmi köre annyira tág, hogy emiatt a szabadalom érvénytelen is. A bíró az igénypontok értelmezése kapcsán a szabadalmi leíráshoz folyamodott.
Harrington bíró a tanúkihallgatás segítségével arra a következtetésre jutott, hogy a feltaláló csupán egyféle módon szándékozott felszabadítani a gyógyszert, nevezetesen "ozmotikus nyomásrendszer" segítségével. A Novopharm gyógyszer-engedélyezési kérelmében "hidrogél-eljárás" volt leírva, amely a bíró és az összes szakértő szerint teljesen eltérő volt attól a rendszertől, amelyet a szabadalomban leírtak. Ennek következtében a Novopharm nem bitorolta a Biovail második szabadalmát.
A bíróság azonban azt is megállapította, hogy ha az igénypontokat tágabban értelmeznék, vagyis a Novopharm "hidrogél-eljárását" alkalmazni lehetne a Biovail "ozmotikus eljárásában", akkor a Biovail második szabadalma lenne érvénytelen "túlzó igénylés" miatt. Harrington bíró a döntésben megállapítja: "Ha a feltaláló többet igényel a kelleténél, mindent elveszít. Határvonalait világosan kell megszabnia ahhoz, hogy a szükséges figyelmeztetést adja, és nem szabad bekerítenie semmi olyan tulajdont, amely nem a sajátja. ... A szabadalom leírása nem tanít semmit a gyógyszernek egy hidrogél-eljárás - vagyis a Novopharm által használt eljárás - útján történő elnyújtott felszabadításáról."
A fentiek következtében a bíróság elutasította a Biovail tiltóirat kiadása iránti kérelmét.
Bár a döntés a NOC-eljárás részleteire vonatkozik, a szabadalmi szakemberek számára igen érdekes a Legfelsőbb Bíróság tanításainak szoros követése a bíróság által. A szabadalom igénypontjainak megszerkesztése rendkívül nagy jelentőségű, és a kanadai bíróságok nem fognak habozni, hogy egy szabadalmat érvénytelennek tekintsenek, ha igénypontjainak oltalmi köre túlságosan tág.
14. Katar
Az integrált áramkörök oltalmára vonatkozó új törvény 2005. június 1-jén lépett hatályba. Az ilyen tárgyú oltalom lajstromozására vonatkozó kérelmeket a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztériumon belül erre a célra külön szervezett hivatalnál kell benyújtani.
Az új törvény összhangban van Katar kormányának azon törekvésével, hogy a szellemi tulajdon oltalmára vonatkozó törvényeket összhangba hozzák a TRIPS-egyezmény előírásaival.
15. Kirgizisztán
A közismert védjegyeket az Országos Szabadalmi és Védjegyhivatalnál kell lajstromoztatni. Egy ilyen védjegynek nagyfokú megkülönböztető jelleggel kell rendelkeznie, és Kirgizisztánban a megfelelő áruk kapcsán a fogyasztók számára általánosan ismertnek kell lennie.
A közismertként elismert védjegyek a rendes védjegyekhez viszonyítva fokozott oltalomban részesülnek. Ennek megfelelően ha egy lajstromozott védjegy ütközik egy közismert védjeggyel, az elsőbbség napjától függetlenül nagy valószínűséggel a közismert védjegy oltalma marad fenn, és az ütköző védjegyet törlik.
A közismert védjegyek oltalma nem csupán azokra az árukra terjed ki, amelyekkel kapcsolatban a védjegy közismertté vált, hanem minden árura és szolgáltatásra.
A közismert védjegyek további előnye, hogy nem igénylik a lajstromozás időszakonkénti megújítását.
A közismert védjegy csak akkor veszítheti el közismert jellegét, ha bizonyítják, hogy már nem elégíti ki a közismert védjegyekkel szemben támasztott követelményeket. Ilyen döntést megfelelő vizsgálat és bizonyítás után csak a Fellebbezési Tanács hozhat.
16. Líbia
2005. június 15-én Líbia letétbe helyezte a Szabadalmi Együttműködési Szerződéshez való csatlakozás okmányát. Ennek megfelelően a PCT 2005. szeptember 15-én vált Líbiára nézve hatályossá, és így a 2005. szeptember 15-én vagy azt követően benyújtott nemzetközi bejelentések önműködően magukban foglalják Líbia megjelölését. Líbiát a PCT II. fejezete is köti, és az ilyen nemzetközi bejelentések kapcsán benyújtott nemzetközi elővizsgálati kérelmekben Líbia is önműködően kiválasztott országnak minősül.
17. Litvánia
A) Litvániában 2004. december 15-én a minták lajstromozására vonatkozó új rendelet lépett hatályba, amelynek alapján a 6/2002 sz. közösségi rendelet előírásait kell alkalmazni olyan esetekben, amikor a Litván Szabadalmi Hivatalon keresztül nyújtanak be egy közösségi minta lajstromozására irányuló kérelmet. Az ilyen kérelmeket a hivatal a Közösségi Védjegyhivatalhoz (OHIM) továbbítja, és erről tájékoztatja a bejelentőt.
Litvániában a szellemitulajdon-jogok érvényesítésére vonatkozó, 2004/48/EC sz. európai irányelvet is törvénybe akarják iktatni annak érdekében, hogy elősegítsék a szellemitulajdon-jogok tiszteletben tartását.
B) Az alkoholos italokat importáló litván Filipopolis Ltd. cég borokat importált, amivel bitorolta az EUROIMPORT RUDORFER GmbH (ER) cégnek azt a jogát, hogy "Klasszikus kadarka" címkével forgalmazzon borokat. A litván cég Bulgáriából importált olyan borokat, amelyeken a címke majdnem azonos volt az ER által lajstromozott védjeggyel. Ezeket a borospalackokat a vámhatóság a védjegytulajdonos kérelme alapján lefoglalta. A bíróság helyt adott az ER kérelmének, és elrendelte a teljes borszállítmány megsemmisítését. A Fellebbezési Bíróság megváltoztatta ezt a döntést, mert megállapította, hogy az ügy nem csupán a bort importáló alperes, vagyis a Filipopolis jogait, hanem a szóban forgó bor termelőjének, vagyis a bolgár Et Ivena-Komerce-Valentin Sotev bolgár társaságnak a jogait is közvetlenül érintette. Ezt a társaságot azonban nem értesítették az ügyről, ami alapvető eljárási hiba volt.
A védjegytulajdonos fellebbezése alapján a litván Legfelsőbb Bíróság (LLB) megállapította, hogy az ügyben az importáló cég a tényleges alperes, mert ő importálja a bort, és így bitorolja a litván védjegytulajdonos jogait. A védjegyjogok oltalma a territorialitás elvén alapszik. A termelő nem Litvániában működik, és így Litvániában senkinek a jogait nem sérti. Emellett a felperes keresete nem a bor, hanem a címke ellen irányult, így a termelő érdekeit a litván bíróság döntése nem érintette közvetlenül.
Az LLB azt is megállapította, hogy egyrészt nincs mindig szükség arra, hogy a szellemitulajdon-jogokat bitorló termékeket teljesen megsemmisítsék, másrészt a jelen esetben a felperes ezt nem is kérte. Ezért a bíró az ügyet visszautalta az alsófokú bíróságnak, amely elrendelte a címkék eltávolítását és az áru visszaszolgáltatását az alperesnek.
Ez a döntés összhangban van azzal az irányelvvel, hogy ha lehetőség van a bitorló áruk bitorlójellegének megszüntetésére, például a címke eltávolításával, az árut más célokra fel lehet használni, így például hátrányos sorsú személyek számára lehet adományozni.
18. Mexikó
Az Iparjogvédelmi Intézet bizottságot hozott létre annak tanulmányozására, hogy az iparjogvédelmi törvényt hogyan kellene módosítani ahhoz, hogy a biotechnológiai találmányok, különösen a genetikailag módosított szervezetekre vonatkozó találmányok szabadalmazásával kapcsolatos etikai problémák megfelelő módon figyelembe legyenek véve.
19. Nagy-Britannia
A) Az Európai Bíróság (European Court of Justice, ECJ) 2005. július 7-én a Société des Produits Nestlé S. A. v. Mars U.K. Limited ügyben úgy ítélkezett, hogy egy védjegy megkülönböztető jelleget szerezhet akkor is, ha egy lajstromozott védjegynek csak egy részeként vagy egy lajstromozott védjeggyel kapcsolatban használták.
Ez a döntés olyan védjegytulajdonosok számára lehet fontos, akik egyébként nehezen tudnának lajstromoztatni alakra vagy színre vonatkozó olyan védjegyeket, amelyeket gyakran csak más lajstromozott védjegyekkel kapcsolatban használnak.
A vonatkozó eset a Kit Kat csokoládérúdra vonatkozik, amely 1935 óta van a piacon, és egyike Nagy-Britanniában a legkelendőbb édességipari cikkeknek. A termék annyira népszerű, hogy a tulajdonos Nestlé cég becslése szerint Nagy-Britanniában minden másodpercben 47 Kit Kat csokoládét fogyasztanak el.
A hirdetés hozzájárult a kereskedelmi sikerhez, és sokan ismerik a "Have a Break ... Have a Kit Kat" (Tarts szünetet ... egyél egy Kit Katet) szlogent, amely 1950 óta hirdeti a terméket. Erre a szlogenre a Nestlének Nagy-Britanniában lajstromozott védjegye van csokoládétermékek és kétszersültek vonatkozásában.
Az 1994. évi hatályos angol védjegytörvény szerint nem lajstromozhatók a megkülönböztető jelleg nélküli védjegyek. A Nestlé 1995-ben lajstromozási kérelmet nyújtott be a "Have a Break" védjegyre ugyanazon áruk kapcsán, mint amelyekre már oltalmat kapott a "Have a Break ... Have a Kit Kat" védjeggyel. Az oltalom megszerzéséhez a Nestlének bizonyítania kellett vagy azt, hogy a "Have a Break" szavak önmagukban megkülönböztető jellegűek, vagy hogy azok a Nestlé-termékek hirdetései és használata kapcsán megkülönböztető jellegre tettek szert.
A védjegybejelentés ellen felszólalt a Mars U.K. Limited cég, amely azzal érvelt, hogy a védjegyet a védjegytörvény 3(1)(a)-(d) szakasza alapján el kell utasítani. A hivatal is azt állapította meg, hogy a védjegy nem rendelkezik megkülönböztető jelleggel. A Nestlé viszont bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a kereskedelmi forgalom révén a lajstromoztatni kívánt védjegy megkülönböztető jellegre tett szert. Ezt azonban a hivatal nem fogadta el, mert a lajstromoztatni kívánt védjegyet a Nestlé csak a "Have a Break ... Have a Kit Kat" védjegy részeként használta, és a bejelentést megkülönböztető jelleg hiánya miatt elutasította.
A Nestlé 2002 decemberében a Felső Bírósághoz (High Court) fellebbezett. A bíróság azonban egyetértett a hivatal állásfoglalásával és azzal is, hogy a Nestlének a "Have a Break" szavak független használatát kellene bizonyítania ahhoz, hogy szerzett megkülönböztető jelleget tudjon bizonyítani.
2003-ban Nestlé a Fellebbezési Bírósághoz (Court of Appeal, CA) nyújtott be fellebbezést, de ez a bíróság is arra a következtetésre jutott, hogy mind a hivatal, mind a Felső Bíróság helyesen alkalmazta az ügyben a védjegytörvényt. A megszerzett megkülönböztető jelleggel kapcsolatban azonban a CA eltérő véleményen volt, és egy korábbi döntésre hivatkozva megállapította, hogy a "Have a Break" szavak megkülönböztető jellegre tettek szert a "Have a Break ... Have a Kit Kat" védjegy használata révén. Minthogy a CA szerint a védjegytörvény 3(1) szakaszát a védjegyirányelv 3(3) szakaszával összhangban kell alkalmazni, és a kérdés összefügg az európai közösségi törvénnyel, ezért CA a következő kérdést intézte az Európai Bírósághoz (European Court of Justice, ECJ).
"A védjegyirányelv 3(3) szakaszában említett megkülönböztető jelleg megszerezhető-e a védjegynek egy másik védjegy részeként vagy azzal kapcsolatban való használatát követően vagy annak következtében?"
Az ECJ igenlő választ adott erre a kérdésre megállapítva, hogy a védjegyirányelv 3(3) szakasza nem tartalmaz olyan megkötést, amely megkívánná, hogy a védjegy használatának független használatnak kell lennie. Így a Nestlének most újra be kell nyújtani védjegykérelmét az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatalánál, és a kijelölt ügyintézőnek újra meg kell fontolnia a Nestlé bizonyítékait.
B) A C-64/02 P ügyben a "Das Prinzip der Bequemlichkeit" (A kényelem elve) német szlogent védjegyként kívánták lajstromozni. Az Európai Bíróság (ECJ) döntése iránymutatással szolgál arról, hogy jelmondatokat (slogans) hogyan lehet védjegyként lajstromoztatni.
Az ECJ megerősítette, hogy a szlogenek - hasonlóan egyéb, "nem szokásos védjegyekhez" - a jelek olyan kategóriájába tartoznak, amelynek tagjait a nagyközönség lassabban ismeri el olyan jegyként, amely egyetlen vállalat termékére vonatkozik - ami a védjegy fő feladata.
Az ECJ azt a nézetét fejtette ki, hogy a szlogenek - amelyek reklámfunkcióra szolgálnak, és ez nyilvánvalóan nem másodlagos egy védjegy vonatkozásában - azon az alapon kifogásolhatók, hogy az átlagfogyasztó "az ilyen szlogenek alapján nem szokott feltételezéseket tenni a termékek eredetét illetően".
Ennek a döntésnek a fényében az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatala közleményt bocsátott ki a szlogenek védjegyként való lajstromozhatóságáról Nagy-Britanniában. Ez összefoglalja az ECJ megállapításait, és a következőket tartalmazza:
az a tény, hogy más felek nem használták, nem elegendő ahhoz, hogy a szlogent lajstromozhatóvá tegye;
általában nem lajstromozhatók azok a szlogenek, amelyek olyan szókombinációból állnak, amelyet egy átlagfogyasztó az árukra vagy szolgáltatásokra utaló szokásos eszköznek tekintene. Ezen az alapon a hivatal nemrég elutasított egy "Never clean your shower again" (Soha ne tisztítsd újra a zuhanyodat) szöveg lajstromozására irányuló kérelmet tisztítószerek vonatkozásában, mert az egyértelműen leírta az áru használatának célját;
az a tény, hogy egy szlogen szó szerint nem mond igazat, nem döntő, mert a fogyasztók hozzá vannak szokva hirdetésekben a túlzásokhoz;
az olyan szlogen, amely szokatlan módon nyújt leíró üzenetet, lajstromozható lehet - például a hivatal műszaki vonatkozású szolgálatokra lajstromozta a "The best way to predict the future is to create it" (A legjobb út a jövő megjóslására, ha magunk alakítjuk) szlogent;
a kétértelműség növelheti a lajstromozhatóság kilátásait. Például a "Nature's real thing" (A természet valódi dolga) szlogent elfogadták élelmiszerekre, mert a természeti termékekre vonatkozó utalás ilyen jellegű volt;
a tisztán reklámozó megállapítások, például "Say it with Champagne" (Mondd azt pezsgővel) nem lajstromozhatók, mert csupán értékesítési funkciót töltenek be, vagyis a közönséget arra ösztönzik, hogy pezsgő ajándékozásával küldjenek üzenetet.
20. Oroszország
A lengyel Pulanna cég Oroszországban és néhány további európai országban is lajstromoztatta a PULANNA védjegyet. A cég egy kínai kutatóintézettel állíttatta elő kozmetikai termékeit, aminek gazdasági szempontok mellett az is oka volt, hogy áruit hagyományos kínai receptek felhasználásával készült minőségi termékekként hozhatta forgalomba.
A kínai gyártó azonban a PULANNA védjeggyel ellátott termékeket egyszer csak elkezdte a lengyel megrendelő által igényeltnél nagyobb mennyiségben gyártani, és az így kapott többlettermékeket az eredeti megrendelőtől független hálózaton keresztül értékesíteni Oroszországban. Amikor a lengyel cég felfedezte ezt a tisztességtelen piaci magatartást, egy orosz szabadalmi ügyvivői irodát kért fel jogainak védelmére. A helyzetet nehezítette, hogy az Oroszországban jogtalanul forgalmazott termékek sem minőségben, sem megjelenésben nem különböztek a lengyel cég tudtával forgalmazott termékektől. A törvénytelen forgalmazást az eredeti forgalmazóéval azonos névvel végző orosz cég vezetője azonos volt a törvényesen forgalmazó orosz cég korábbi igazgatójával, aki már nem a lengyel céggel, hanem a kínai gyártóval működött együtt. A törvénytelen termékeket az "Arbat Prestizh" cég forgalmazta, amely Moszkvában a legnagyobb kozmetikai kereskedőlánc volt.
A PULANNA védjegy bitorlásának megszüntetése érdekében a lengyel cég három irányban kívánt lépéseket tenni: hogy a) megakadályozza a bitorló termékek megjelenését az InterCSARM'2004 vásáron, amely Oroszországban a kozmetikai termékek legnagyobb kiállítása, és amelyre a kínai gyártó is bejelentette magát, b) kivonassa a bitorló termékeket a forgalomból, és c) megakadályozza a bitorló termékek hirdetését a közmédiában.
A cégnek - együttműködve az államhatalmi szervekkel - sikerült meggátolnia, hogy a kínai cég az InterCSARM'2004 kiállításon árusíthassa a bitorló termékeket, sőt azokat a kiállításon zár alá vették, a kínai gyártó cég egyik képviselője ellen pedig pert indítottak.
Az Arbat Prestizh áruházlánc vezetőinek küldött felszólítás a bitorlás megszüntetésére eredménytelen maradt, mert arra hivatkoztak, hogy ők nem vesznek részt a lengyel cég és a kínai gyártó vitájában. Ezt követően a lengyel cég a Moszkvai Kereskedelmi Döntőbírósághoz fordult kérve, hogy az rendelje el a kereskedelmi lánc általi forgalmazás megszüntetését, az eladatlan bitorló termékek megsemmisítését, és 2 millió rubel kártérítés megfizetését. A helyzetet bonyolította, hogy a forgalmazást a 2005. március 8-i nőnap előtt kellett beszüntetni, mert ezen a rendkívül népszerű ünnepen az orosz hölgyek ajándékokat szoktak kapni - igen gyakran kozmetikai termékeket. A hagyományos bírósági eljárással ezt az időhatárt lehetetlen lett volna figyelembe venni. Ezért a lengyel cég egyezséget ajánlott az Arbat Prestizh számára, amelyet az elfogadott. A megegyezést a bíróság is megerősítette. A következő napon a bitorló termékek eltűntek az áruházlánc polcairól.
A kínai gyártó egy orosz partnere a bitorló termékekre vonatkozó hirdetéseket jelentetett meg többek között a MagiaCOSMO és a Novosti v Mire Kosmetiki magazinokban. Ez ellen a lengyel cég szintén a Moszkvai Kereskedelmi Döntőbíróságnál emelt panaszt, kérve a bitorló termékek hirdetésének megszüntetését, a bírósági döntés publikálását az egyik magazinban, és 200 000 rubel kártérítés megfizetését. A bíróság helyt adott a keresetnek, míg az orosz partnercég fellebbezéseit a felsőbb fórumok elutasították.
A sikeres moszkvai akció után a bitorlók a vidéki piacokat célozták meg, ami miatt a lengyel cég számos bitorlási pert indított vidéki városokban, így Permben és Jekaterinburgban, és reméli, hogy a bitorló termékeket sikerül végleg eltüntetnie az orosz piacról.
21. Románia
2005. július 20-án a román hivatalos közlönyben megjelent 100-as számú sürgősségi kormányrendelet törvénybe iktatta az Európai Parlament és Tanács 2004/48/EC sz., az iparitulajdon-jogok érvényesítésére vonatkozó irányelvét. A rendelet adatokat tartalmaz az iparitulajdon-jogok megsértése esetén lehetséges bírósági eljárásokkal és intézkedésekkel, valamint a kártérítések összegével kapcsolatban.
22. Saint Kitts és Nevis
Saint Kitts és Nevis (országkód: KN) 2005. július 27-én letétbe helyezte a Szabadalmi Együttműködési Szerződéshez való csatlakozás okmányait. Ennek megfelelően a PCT ebben az országban 2005. október 27-én lépett hatályba.
23. Salvador
Salvadorban egy védjegy tulajdonjogát csak a Szellemitulajdon-védelmi Hivatalnál való bejelentéssel lehet megszerezni, használattal nem. Egy lajstromozatlan védjegy használója csak akkor kifogásolhatja egy azonos vagy hasonló védjegy használatát vagy lajstromozását, ha saját védjegye közismertnek tekinthető.
24. Szabadalmi Együttműködési Szerződés
A 2004-ben publikált 112 558 nemzetközi bejelentés 39,1%-át az Egyesült Államokból, 25,5%-át Japánból és 13,2%-át Németországból nyújtották be.
A legnagyobb PCT-bejelentő - hasonlóan az előző három évhez - ismét a Koninklijke Philips Electronics N.V. volt 2697 nemzetközi bejelentéssel; őt 1415 bejelentéssel a Matsushita Electric Co. Ltd. és 1252 bejelentéssel a Siemens Aktiengesellschaft követi.
25. Szingapúr
Az egészségügyi árukat forgalmazó szingapúri Oto Bodycare (OTO) cég bitorlási pert indított egy Hiew Keat Foong (Hiew) nevű üzletember ellen, mert állítása szerint Hiew elektromos lábmasszírozó gépeken jogtalanul használta az ő "OTO" és "OTO BODYCARE" kereskedelmi neveit, és a gépeket sajátjaként tüntette fel.
Az OTO egyik terméke egy Dél-Koreában gyártott relaxációs gép volt, amelyet 2002-ben kezdett forgalmazni "OTO Electro-reflexologist" néven.
2004 elején az OTO tudomást szerzett arról, hogy Hiew nagyon hasonló terméket árusít egy helyi bevásárlóközpontban. A terméket Kínában gyártották, és Szingapúrban "HL Electro-Relaxologist" néven árusították.
Az OTO keresete alapján 2004 februárjában bírósági határozat született, amely elrendelte, hogy Hiew szüntesse meg "OTC Bodycare Japan" nevű termékeinek árusítását. Ezt követően Hiew egy barátjának üzletében árusította tovább a termékeket. 2004 szeptemberében az OTO mindkettőjük ellen pert indított, de a perben bíróságon kívüli megegyezés született.
Az OTO 2005-ben azért indított bitorlási pert Hiew ellen, mert az utóbbi által forgalmazott termékek felirata ugyanolyan színkombinációval készült, mint az "OTO Bodycare" kereskedelmi név, bár fordított színekkel, és emellett Hiew termékazonosítója hasonlított az OTO védjegyéhez, amivel szándékosan félre akarta vezetni és be akarta csapni a vásárlóközönséget.
A perben Hiew arra hivatkozott, hogy az általa forgalmazott termék eltér az OTO termékétől, mert az ő lábreflexológiai gépe folyadékkristályos kijelzőt és infravörös talpbesugárzót tartalmazott, míg az OTO terméke nem rendelkezett ilyen elemekkel.
A 2005. március 7-től 11-ig tartó szóbeli tárgyalás végén a bíró az OTO javára ítélkezett, és kötelezte Hiew-t az okozott kár, valamint az OTO perköltségei felének megtérítésére.
Az ügy kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az OTO 2004 elején magándetektívet bízott meg Hiew megfigyelésével, aki titkos feljegyzéseket készített, és így bizonyítékot szolgáltatott olyan eladásokról, amelyek alátámasztották az OTO keresetét.
26. Thaiföld
Thaiföldön 2005. augusztus 1-jén a közismert védjegyekre vonatkozó új szabályozás lépett hatályba. Ennek megfelelően egy védjegy akkor minősíthető közismertnek, ha kielégíti az alábbi követelményeket:
a) védjegy, szolgáltatási, biztosítási védjegy vagy kollektív védjegy, amely lajstromozva van vagy lajstromozatlan, és azonos a lajstromozási kérelemben szereplő védjeggyel;
b) olyan jel, amelyet széles körben, rendszeresen, jóhiszeműen és folyamatosan használtak a jelen időpontig árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban eladás vagy hirdetés útján vagy bármilyen egyéb módon, aminek következtében az általános közönség vagy a közönség vonatkozó része Thaiföldön jól ismeri, függetlenül attól, hogy a használat Thaiföldön vagy külföldön történt;
c) olyan jel, amelyet úgy használtak, hogy annak következtében a fogyasztók jól ismerik és felismerik;
d) olyan jel, amelyet a tulajdonos közvetlenül vagy képviselője vagy licencvevője útján használt Thaiföldön vagy külföldön.
A lajstromozási kérelmet alá kell támasztani olyan bizonylattal, amely igazolja, hogy a védjeggyel ellátott árukat vagy szolgáltatásokat forgalmazták vagy hirdették. Az ilyen bizonylatot a kérelem benyújtását követő 60 napon belül kell benyújtani.
A kérelmet a "Közismert Védjegyek Vizsgáló Bizottsága" bírálja el. Elutasítás esetén a bejelentő jogosult 60 napon belül fellebbezni a bizottsághoz. A fellebbezés ügyében a Szellemitulajdon-védelmi Főosztály vezérigazgatója dönt. További jogorvoslatra nincs lehetőség. Az elutasítás nem befolyásolja a védjegytörvény által biztosított jogokat.
27. Törökország
Törökország a Szellemi Tulajdon Világszervezeténél 2005. július 13-án letétbe helyezte a Madridi Egyezmény Jegyzőkönyvéhez való csatlakozás okmányát. Ennek megfelelően a jegyzőkönyv Törökországra nézve 2005. október 13-án vált hatályossá.
Lábjegyzetek:
* Danubia Szabadalmi és Védjegy Iroda Kft.