TANULMÁNYOK
SZULMANNÉ DR. BINET MARIANN
A hagyományos tudás és oltalma- hadüzenet a biokalózkodásnak
1. A hagyományos tudás - hagyományon alapuló tudás
2. A hagyományos tudás oltalma
Az Európai Szabadalmi Hivatal 2005. 03. 08-án első ízben hozott olyan döntést, amely során biokalózkodásra hivatkozva semmisített meg egy szabadalmat.
Az EP436257 sz. szabadalmat 1995-ben engedélyezték az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium és egy multinacionális cég, a WR Grace számára az Indiában őshonos növény, a miatyánkcserje (Azadirachta Indica) magjából kivont inszekticid és fungicid hatású extraktummal kapcsolatban (Eljárás miatyánkcserjemagból nyert hidrofób extraktum fungicidként történő használatára). A határozat egy tíz éve húzódó eljárás végére tett pontot. A szabadalom megsemmisítése érdekében három szervezet (Európai Parlament Zöld Párt; India's Research Foundation for Science, Technology and Ecology; International Federation of Organic Agriculture Movements) indított eljárást. A döntést több szempontból is nagy sikerként értékelik az elemzők. 1. Első ízben fordult elő, hogy egy szabadalmat ilyen indok (biokalózkodás) alapján semmisítettek meg. 2. A fejlődő országok lakosságával - azokkal az emberekkel, akiknek joguk van hagyományokon alapuló tudásuk révén létrejövő szellemi alkotások feletti rendelkezéshez - vállalt szolidaritás győzelme.
Egyre gyakrabban olvassuk a folyóiratok főcímei között a szót: biokalózkodás, amely elsősorban a fejlődő és kevésbé fejlett országokat sújtja. A kifejezés alatt a hagyományos közösségek tudásának és/vagy a tőlük származó biológiai anyagnak a jogosulatlan használata vagy a hagyományos tudáson alapuló ismert termékek gyártásának és használatának monopolizációja értendő. Ahogyan az újságcikkek nyomán elénk tárul, ezek a modern kori kalózok, drogbárók, újfajta gengszterek vadul törnek előre az esőerdőkben, hogy kifürkésszék a hagyományos gyógyítással foglalkozók titkait, és megszerezzék az ezekhez kapcsolódó növényeket annak érdekében, hogy új gyógyszereket fejlesszenek ki, amelyek aztán Európában, az Amerikai Egyesült Államokban szabadalmi oltalomban részesülve óriási profitot eredményeznek a bejelentőnek, és amelyeket esetleg a származási helyre exportálva az ottani lakosság többsége számára elérhetetlenül magas áron értékesítenek. A probléma valós, a kép azonban ennél árnyaltabb. E tanulmány célja objektív helyzetjelentés elkészítése, a hagyományos tudással és annak oltalmával kapcsolatban néhány alapelv, fő irány bemutatása, keresve a választ a következő kérdésekre. Kell-e, képesek vagyunk-e a létező szellemitulajdon-védelmi rendszer keretei között a hagyományos tudás alapján létrejövő alkotásokat oltalmazni, vagy szükség van-e más, flexibilisebb oltalmi formák kialakítására e tudás védelme érdekében? Hogyan teremthető meg az egyensúly a hagyományos innovációk és a bennszülöttek genetikai forrásainak oltalma és ezen anyagok iránti igény a génkutatás, a gyógyszeripari fejlesztések, a táplálkozástudomány és a biotermékek között? Szükséges-e globális szabályozási rendszer kifejlesztése, vagy megfelelőbb egy, a helyi viszonyokhoz illeszkedő, adott esetben országonként eltérő, diverz oltalmi rendszer? Hogyan tudják az egyes országok hatásosan kezelni ezeket a kérdéseket?
1. A hagyományos tudás - hagyományon alapuló tudás
1.1. Meghatározása, jellemzői
Ma már szinte nincs olyan területe az életnek, ahol valamilyen módon ne lennének az ún. hagyományos tudással kapcsolatos gondok napirenden. Az élelmiszeripar, a mezőgazdaság, a biológiai diverzitás, a környezet, az emberi jogok, a kulturális politika, a tudományos kutatás, a kereskedelem és a gazdasági fejlődéssel kapcsolatos kérdések egyaránt érintik a hagyományos tudást. E problémák még jelentősebbé válnak a kevésbé fejlett országok nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos növekvő elégedetlenségének és a közelmúlt globalizációellenes megnyilvánulásai (Seattle, Washington, Prága, Quebec, Genova) tükrében. Gyakran találkozunk újabban az iparjogvédelemmel kapcsolatos irodalomban is a "tradicionális tudás", "hagyományos tudás" kifejezésekkel. Gyűjtőfogalom, amely nagyon eltérő, különböző kifejezésmódú tudástípusokat ölel fel, és ezért nehéz jogi és tudományos szempontból egyaránt megfelelő definíciót adni. A fenti kifejezések is csak képviselői a lehetséges sok változatnak, amelyet ugyanannak a fogalomnak a leírására használnak.
A Szellemi Tulajdon Világszervezete (World Intellectual Property Organization - WIPO) a hagyományos tudás kifejezést olyan irodalmi, művészeti, illetve tudományos munkák, előadások, találmányok, tudományos felfedezések, formatervezési minták, megjelölések, nevek, szimbólumok és minden egyéb olyan, hagyományokon alapuló alkotás leírására használja, amely tudományos, művészeti vagy irodalmi területen kifejtett szellemi aktivitás révén jön létre. A hagyományos tudásnak számos részhalmaza van, ezek közül egyesek a bennszülött tudás (indigenous knowledge), a folklór, a hagyományos gyógyászati tudás kifejezéssel jelölhetők meg. Sokan átfedésben, szinonimaként használják a hagyományos tudás (traditional knowledge) és a bennszülött/őshonos lakosság tudása (indigenous knowledge) fogalmakat. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization) a bennszülöttekre a következő definíciót adja: független országokban elkülönült populációban élő emberek, akik már e területeken éltek a gyarmatosítás idején, és akik függetlenül jogi helyzetüktől ősi civilizációjuk, saját társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai intézményrendszerük egyes elemeit megőrizték. A definíció négy lényeges elemet hordoz: az idő, a geográfiai helyzet, a rugalmasság és a terület elfoglalása más populációk által. Hagyományos (traditional), illetve hagyományokon alapuló tudással rendelkező emberek alatt azok értendők, akik nem írott formában rendelkeznek olyan régi szokásokkal, hiedelmekkel, rítusokkal és gyakorlattal, amelyeket a megelőző generációktól vettek át. E meghatározásból kiindulva a bennszülött tudás az adott területen őshonos emberek sajátos tudása. A hagyományos tudás alatt pedig egy sajátos, elkülönült kultúra képviselői által birtokolt tudás értendő. Azaz a bennszülött tudás tulajdonképpen a hagyományos tudás egy részhalmazának tekinthető. A hagyományos tudás esetében a megkülönböztetés alapjául tehát e tudás eredete (hagyományos vagy bennszülött közösségek) és kulturális elkülönültsége szolgálhat inkább, mint komponenseinek speciális tartalma. Ez a tudás mindenképpen kultúraspecifikus, szemben a "hivatalos" tudással, amely nem kötődik kultúrához. Például a "mola" egy hagyományos, sokszínű, textil kézimunka, amelyet több anyagréteg kivágásával és egymáshoz illesztésével hagyományos módon állít elő a Panamában élő kuna közösség. Noha léteznek utánzatai Taiwanon, ennek ellenére a "mola" egyértelműen a kuna közösség saját kultúrájának kifejezésére alkalmas, a közösség hagyományos tudásán alapuló termék.
Mi teszi ezt a tudást hagyományossá? Nem az antikvitása. Ellentétben a közvélekedéssel, e tudás nem feltétlenül ősi. A "hagyományos" kifejezés, amelyet e tudás leírásával kapcsolatban használnak, nem arra utal, hogy e tudás elavult vagy nem műszaki jellegű, pusztán arra, hogy olyan módon keletkezik, amely a közösség hagyományaival kapcsolatos, de nincs magával a tudással kapcsolatban, csak a tudás keletkezésével, megőrzésével és terjesztésével. A tudás egy olyan formája, amelynek van tradicionális kapcsolata egy meghatározott közösséggel; az a tudás, amely fejlődik, fenntartódik és átadódik egy hagyományos közösségen belül, és generációkon ível át, sokszor speciális szokásjogi rendszerek közvetítésével. Gyakran a közösség kulturális és spirituális identitásának része. Azaz a közösséggel való kapcsolat az, ami tradicionálissá teszi. Olyan információ, amelyet egy adott közösség tagjai hosszú idő alatt a helyi kultúrára és környezetre adaptálva, gyakorlati tapasztalatok alapján fejlesztettek ki, és fejlesztenek folyamatosan. E tudás biztosítja a közösség fennmaradását, a genetikai erőforrások fenntartását, amelyek a közösség folyamatos túléléséhez szükségesek. (Genetikai erőforrás: tényleges vagy potenciális értékkel bíró genetikai vagy biológiai anyag.) Az idők folyamán folyamatosan alakul, fejlődik, ahogyan az egyének szembekerülve az új társadalmi és környezeti kihívásokkal, azokra választ adnak, azaz fejlődése napjainkban is folytatódik. Egyik legfontosabb jellemzője, hogy nem statikus, hanem dinamikus. Sok tekintetben tehát a hagyományos tudás kortársi tudást jelent.
Kifejezésmódja is nagyon eltérő lehet. Egyes esetekben valamilyen módon formalizált (textilminták, "ayurveda" mint hagyományos gyógyszer). Nagy része azonban passzív, mint például a népi gyógymódok, amelyek sok esetben tradicionális hiedelmeken, tapasztalaton, kísérletezésen alapulnak, a következő generációhoz szájhagyomány útján jutnak. Számos dokumentált kifejezési módja is van, amelyet antropológusok, botanikusok és más tudósok gyűjtenek és publikálnak.
Természetét tekintve általában kollektív, azaz birtokosa az adott közösség valamennyi tagja, ritkábban azonban csak a csoport néhány tagja, illetve egyetlen személy. A hagyományos tudás számos eredménye alkalmazható annak helyi (tradicionális), közösségi környezetéből kiszakítva, a helyzet azonban nem mindig ez. Sok esetben ez a tudás jellegéből, eredetéből következően rendelkezik az adott közösségre jellemző spirituális komponenssel is. Az a tudás, amely a közösségen kívül nem alkalmazható, nem bír kereskedelmi értékkel, noha haszna, szerepe az adott közösség életében igen nagy is lehet.
1.2. A hagyományos tudás alkalmazása
A hagyományos tudásnak központi szerepe van milliók mindennapi életében a fejlődő országokban, ahol a lakosság egészségügyi ellátását zömmel még mindig a növényekből és állatokból nyert helyi hagyományos gyógyszerekkel biztosítják. Ide tartozik bizonyos növények vagy növényi részek használata, egyes növények gyógyhatásának a felismerése, az aratással kapcsolatos gyakorlat. Számos országban a vetőmagellátás alapvetően informális csatornákon keresztül történik, amely az adott közösségben legjobbnak bizonyult magfajta akár nagy távolságokba történő szállításán alapszik. Felöleli a helyi biológiai forrásokkal kapcsolatos mentális találmányokat a növénytermesztés és az állattenyésztés helyi sajátosságaira vonatkozóan. Magában foglalhat olyan ismereteket, például, hogy mely növények fejlődnek jól együtt, melyek azok az ún. indikátornövények, amelyek mutatják a talaj sósságát, melyek azok, amelyek virágzásukkal utalnak az esős időszak kezdetére. Magában foglalja a magok kezelésére, tárolására vonatkozó hagyományos technológiákat és gyakorlatot, a veteményezésre, aratásra használt eszközökkel kapcsolatos ismereteket. Ily módon jelentős szerepet játszik a növényfajták különböző tulajdonságainak javításában és a biodiverzitás fenntartásában. Felöleli a hiedelmi rendszereket, amelyeknek alapvető szerepük van az emberek életében, egészségük fenntartásában, a környezet védelmében, magában foglalja a folklór, az énekek, a költészet körébe tartozó alkotásokat is. Egyes elemei szorosan kapcsolódnak a növényekhez és más biológiai forrásokhoz, ilyenek például a gyógynövények, a hagyományos mezőgazdasági termények és állatfajok. Gyakran vezeti a kutatókat értékes hatóanyagok extrahálására a biológiai forrásokból. Mindehhez szorosan kapcsolódik a forrás felhasználásának és megőrzésének gyakorlata. Az elmondottak szemléltetésére álljon itt néhány példa:
Az Oryza longistminata egy Maliban honos vadrizsfajta. A helyi gazdálkodók gyomnak tekintették, azonban a nomád bela közösség mezőgazdasággal kapcsolatos tapasztalatai alapján ismerte ennek a rizsfajtának azt a tulajdonságát, hogy a rizsre veszélyes egyes betegségeknek (rizsüszög) jóval ellenállóbb, mint a szokásos rizsfajták. E tudás által vezetve a nemesítők azonosították és izolálták az ezért felelős Xa21 nevű gént.
A plao-noi (Croton sublyratus) nevű növény alkalmazása Thaiföldön a gyomorfekély kezelésére.
Afrikában a busmanok a hoodia kaktuszt használják az éhség és szomjúság csillapítására hosszú vadászatok alatt.
Indiában a kurkuma használata sebgyógyításra.
Az ayahuasca-nak nevezett főzet, amelyet a Banisteriopsis caapi nevű növényből nyernek, alkalmazása az Amazonas-medencében vallásos és gyógyítási célra. (A Peruban beszélt kecsua nyelvjárásból az ayahuasca a következő módon fordítható: aya jelentése lélek vagy szellem, a huasca jelentése támasza.)
1.3. A hagyományos tudás szerepe a modern gazdaságban
A modern szintetikus gyógyszeripar létrehozását megelőzően valamennyi gyógyszert természetes, rendszerint növényi alapanyagokból nyerték. Jól ismert példája ennek, hogy évszázadokon keresztül a fűzfakérget használták a fájdalmak és a láz csillapítására. 1829-ben izolálták a kéregből a fájdalom- és lázcsillapító hatású szalicint, amelynek 1854-ben valósult meg szalicilsavvá történő konvertálása, ebből aztán első ízben, 1899-ben állították elő az Aszpirint. A hagyományos tudás fontos része a speciális növények gyógyászati célokra való alkalmazásával kapcsolatos tudás, amelyet gyakran hagyományos gyógyászat néven emlegetnek. Valamikor ez képezte az új hatóanyagok kifejlesztésének fő forrását.
A XX. században azonban a gyógyszerfejlesztési programban az új források háttérbe szorították az ún. etnobotanikát. A növényekben lévő egyes hatóanyagok gyógyító hatásának (pl. a taxol rákellenes hatása) a felismerése és a rohamléptekkel fejlődő gyógynövénypiac azonban ismét felkeltette a gyógyszeripar és a különféle emberi egészségvédelemmel foglalkozó iparágak érdeklődését a hagyományos gyógyászat és gyakorlat iránt. Az USA Nemzeti Rákintézete (US National Cancer Institute) például folyamatosan vizsgálja a természetes anyagokat (növények, mikroorganizmusok, állatok) rákellenes hatás szempontjából. Több mint 15 ezer anyagot vetnek évente alá ennek az ún. random rostálási programnak. A másik irány a hagyományos tudáson alapuló etnobotanikai információ felhasználása a kutatásban. Erre példa a Shaman Pharmaceutical, amely olyan növényekre fokuszál, amelyeket a hagyományos gyógyászatban már régóta használnak.
A Shaman Pharmaceutical amerikai szabadalom engedélyezéséért folyamodott a harunganin és a vismin növényekből nyert extraktum felhasználására diabéteszes betegek vércukorszintjének beállítására. Az erre vonatkozó ismeretet 14 afrikai országból származó hagyományos tudás és saját, Kamerunban, Kongóban, Ghánában, Guineában, Nigériában, Tanzániában, Ugandában és Zairében végzett kutatásai alapján nyerte. Az a tény, hogy a két növényt Afrika-szerte használják a láz, a gyomor-bélidegesség/szorongás és a hasmenés kezelésére, adta meg a kulcsot az emberi glukózkémiában való felhasználásához. A szabadalmat az újdonság és feltalálói tevékenység megkérdőjelezését követően engedélyezték.
Mindez magával hozta a tradicionális tudás iránti érdeklődés növekedését. Napjainkban a hagyományos gyógyászat már a fejlett országokban is nagy jelentőséggel bír. A gyógynövények felhasználása jelentős mértékben megnövekedett, elérte egyes becslések szerint a világpiacon a 43 millió USD-t (1999), és a felhasználás éves növekedési üteme 5-15% között van. Ugyanez az európai piacokat tekintve 11,9 millió USD-t jelent, amelyből Németország részesedése 38%, Franciaországé 21%, az Egyesült Királyságé pedig 12%. A világon a növényi eredetű gyógyászati termékek eladásából származó forgalom 2000-ben meghaladta a 30 billió eurót. Napjainkban a fejlett országokban használt gyógyszerek 25%-a növényi eredetű (ez alatt azt értik, hogy az előállítás közvetlenül az adott növény felhasználásával történik). Összességében a gyógyszerek 35%-a történik biológiai anyag (mikroorganizmusok, növények, állati szervezet) felhasználásával. Ehhez hasonlóan a hagyományos gazdálkodást folytató farmerek tudása is egyre jelentősebb szerepet játszik az új növényfajták nemesítésénél.
1.4. A hagyományos tudás jogosulatlan használata
Növekvő szerepe ellenére a hagyományos tudást hosszú ideig úgy kezelték, mint egy bárki által szabadon hozzáférhető információforrást. Sok esetben a hagyományos tudáson alapuló alkotásokat felhasználva a szellemitulajdon-védelem valamely formája által oltalmazott alkotások születtek, azonban ezek jogosultjai a kutatók, illetve kereskedelmi cégek voltak anélkül, hogy a hagyományos tudás eredeti hordozóit, a közösséget bármiféle módon kompenzálták volna.
Az USA Nemzeti Rákintézete a Kenyában lévő Simba-hegyvidékről származó Maytenus buchananii gyűjtését kezdte meg, mely növényt a Simba-hegyvidéken őshonos digo közösség már hosszú ideje a rák gyógyítására használta. A begyűjtött bokorból nyert maytansine-t a hasnyálmirigyrák potenciális kezelésére találták alkalmasnak. Minden begyűjtött anyagot a digók hozzájárulása nélkül, illetve anélkül, hogy bármilyen módon elismerték volna a tudásukat, értékesítettek. Ugyanez az intézmény a Szamoa-esőerdőből gyűjtötte be a Homalanthus nutanst, amely növény a HIV kezelésében hatásos vegyületet, a prostratint tartalmazta. Mindez a kameruni Korup-erdőség vidékén lévő rezervátumban élő őshonos lakosság tudásán alapult. Egy másik példa az Eli Lilly cég terméke, amely a rosy periwinkle-ből (Catharanthus roseus) a Madagaszkárban élő közösség hagyományos tudása alapján nyert extraktum, és amely 100 millió USD bevételt eredményezett anélkül, hogy a helyi emberek bármiféle kompenzációban részesültek volna.
1984-ben Loren Miller, az International Plant Medicine alapítója a Baisteriopsis caapi új, elkülönült fajtájára nyújtott be bejelentést, amelyet az Amazonas-esőerdő térségében fedezett fel, és Da Vine-nek nevezett el. A bejelentés szerint a hatóanyagot a rák gyógyítására és fizikoterápiás kezelésében kívánta felhasználni. A Baisteriopsis caapi az Amazonas régióban elő emberek életében nagyon fontos vallási és gyógyászati szereppel bír. A növény kérgéből nyert főzetet évszázadok óta az ayahuasca-nak nevezett ital formájában vallási ceremóniákban és gyógyítási célokra használták az itt élő emberek. Ezt a növényt a szó szoros értelemben nem feltalálták, hanem inkább felfedezték. Mivel az USA-ban korábban semmiféle írásos dokumentum nem jelent meg e növénnyel kapcsolatban, a bejelentés megfelelt az újdonság követelményének, és 1986-ban szabadalmat kapott. Az Amazonas vidéki közösségek kérésének megfelelően megindult ismételt vizsgálat során azonban a szabadalmat (mivel a bejelentés írásos újdonságrontó anyag hiányában az USA standard szerint megfelelt a követelményeknek) nem semmisítették meg, és így az végül is 2003-ban - az oltalmi idő lejártával - megszűnt.
A hagyományos közösségtől származó tudás és/vagy biológiai anyag jogosulatlan felhasználására további példák is ismertek. Az Andok vidéki emberek használják a macát (Lepidium meyenii) a termékenység fokozására, az indiaiak pedig a miatyánkcserjét (neem tree) peszticidként alkalmazzák. (Az indiai mitológia szerint amikor az amritot, a mennyei nektárt a földről az égbe, az istenekhez szállították, néhány cseppje a neemre hullott. Ezért tartják oly nagy becsben ezt a fát, amelynek az orvoslásban és a növényvédelemben egyaránt hasznát veszik. A neem olaja az indiai ayurvédikus gyógyászatnak talán a legrégebben használt gyógyszere.) Mindkét növény esetében nyugati cégek szabadalmi bejelentést nyújtottak be.
Az elmúlt években fokozódott a fejlődő országokból származó gyógynövények kereskedelme, és miközben egyre több gyógyszert fejlesztettek ki felhasználásukkal, alig származott a forrásország helyi lakosságának ebből bármiféle előnye. (Az egyetlen fizetség a forrásországok számára a növények begyűjtésével kapcsolatos emberi munka megfizetése volt.)
1.5. Az oltalom szükségessége
Összességében tehát a világgazdaság jelentős mértékben használja fel a tradicionális tudást, nagy szerepe van az ipari K+F programokban. Sokan a szerteágazó és fenntartható jövő kulcsának tekintik. Mik azok a kihívások, amelyekkel a tudás birtokosainak szembe kell nézni?
Sok esetben magának a tudásnak a túlélése van veszélyben, ahogy a közösség kulturális túlélése veszélybe kerül. A külső környezeti és társadalmi nyomás, a migráció, az élet hagyományos útjainak megtörése, a modern életstílus egyaránt gyengítheti a tudás átadásának esélyét a következő generációra. Kockázat lehet az eredeti nyelv elvesztése és a spirituális világnézet eltűnése, amelyek szerepe fontos a hagyományok terjesztésében. Számos hagyományos gyakorlat és ehhez kapcsolódó hiedelem már visszavonhatatlanul eltűnt. Mérsékelt becslések szerint a XX. században 85 brazíliai indián csoport halt ki. A földek birtoklásával kapcsolatos viták számos országban elősegítik az őshonos lakosság elűzését, és ezáltal megfosztását a tradicionális tudás alapjait képző természetes forrásoktól. Nemcsak az emberi jogok sérülnek ebben a folyamatban, hanem a hagyományos tudás is erodálódik, eltűnik. A másik nehézség, amivel szembe kell nézni, e tudás tiszteletének és elismerésének a hiánya. Sok esetben a hagyományos tudás valós értékének szűk látókörű szemlélete vezet ehhez. Amikor például egy hagyományos gyógyító a betegség kezelésére egy gyógynövénykeveréket javasol anélkül, hogy az emberi szervezetre gyakorolt hatását a modern biokémia eszközrendszerével leírná, a tényleges hatóanyagokat izolálná, a generációk által igazolt gyakorlati tapasztalatok ellenére sem örvend akkora elismerésnek, mint egy szintetikus gyógyszer kibocsátója.
További gond a tudás mások általi jogosulatlan felhasználása és ennek révén a jogosulatlan haszonszerzés, amely felveti az oltalom szükségességét. Ennek hiánya olyan tisztázatlan helyzetet teremt, amely gátat szab a tisztességes felhasználásnak is. Azaz általános igény van a jól megalapozott, kiszámítható szabályokkal rendelkező oltalmi rendszer kialakítására mind a tudás birtokosai, mind a tisztességes felhasználók szemszögéből.
Thomas Graves a törzsi jogokkal kapcsolatban a következő módon fogalmaz: Az őshonos kulturális tudás mindig is nyitott kincsestára volt a Nyugati civilizációnak. Azonban ameddig mi kitartóan törekszünk az értékes tudás védelmére egymás között, addig a bennszülötteknek saját kulturális ismereteikkel kapcsolatban soha nem nyújtottak hasonló jogokat. A létező szellemitulajdon-védelmi törvények támogatják mindannak a kihasználását, ami az őshonos tudással kapcsolatban profitot eredményezhet, azonban mindenféle kötelezettség nélkül arra nézve, hogy e tudás eredeztetője számára akár egy köszönet elhangzana, vagy az eredményekből részesülne.
Korunk egyik nagy kihívása a hagyományos tudás gyökereinek erősítése, táplálása annak érdekében, hogy gyümölcsét a jövő generációi is élvezhessék, és a hagyományos közösségek virágozzanak és fejlődjenek olyan módon, amely saját értékrendjükkel és érdekeikkel összeegyeztethető. Egyre nő a növényi és állati fajok elvesztése és a természetes környezet lerombolása miatti aggodalom. Ez a mezőgazdaság, gyógyszer- és biotechnológiai iparágak technológiai változtatásainak alapjait veszélyezteti. Nagy gond, hogy az őshonos emberek jogait a nemzeti és nemzetközi jog vagy teljesen figyelmen kívül hagyja, vagy nem megfelelően definiálja. Így az oltalombiztosítás elsődleges célja e tudás megőrzése. Nemcsak a már meglévő, a múltban keletkezett hagyományos tudás oltalma a feladat, hanem az is fontos, hogyan fogadjuk el, tartjuk fenn, és terjesztjük a hagyományos tudásrendszerek folyamatos használatából származó újabb eredményeket.
Magukban a bennszülött és helyi közösségekben is egyre jobban tudatosul, hogy a hagyományos tudás része kulturális identitásuknak. Ezen elkülönült tudás fenntartása elengedhetetlen jövőbeni jólétük, fenntartható fejlődésük, valamint szellemi és kulturális vitalitásuk szempontjából. A hagyományos tudás jogi oltalmának biztosítása a fejlődő és kevéssé fejlett országok számára érték teremtését is jelenti, segíti kulturális identitásuk megerősítését, mindez olyan általános társadalmi célok elérését is szolgálja, mint amilyen a fenntartható mezőgazdaság, az elfogadható egészségbiztosítás, a biodiverzitás megőrzése.
Világszerte nőtt az igény arra, hogy e tudás birtokosait valamilyen módon kompenzálják, hiszen ennek elmaradása ezen emberek egyfajta neokolonalizációját jelenti.
A következőkben a szellemitulajdon-védelem és a hagyományos tudás kapcsolatát vizsgáljuk. Mi az, amit oltalomban kell részesíteni? Mitől kell oltalmazni? Milyen célból? Kiknek az érdekében? Ezek a kérdések önmagukban is fontosak, megválaszolásuk azonban néhány még mélyebb kérdés megválaszolását igényli. Hogyan nyerhet a hagyományos tudás nagyobb elismerést és a meglévőhöz képest erősebb jogi oltalmat olyan módon, amely elfogadható és előnyös a közösségek szempontjából is?
2. A hagyományos tudás oltalma
2.1. A hagyományos tudás az emberjogi egyezmények és a nemzetközi fórumok tükrében
A hagyományos tudás oltalmazásával kapcsolatos vita újabban elmozdult az emberi jogokkal kapcsolatos fórumok irányába is. Ez a következő okokkal magyarázható:
Az ipari országok cégeinek, kutatóinak elismerése anélkül, hogy az őshonos lakosság megfelelő kompenzációja megvalósulna alapvető morális, etikai és jogi normák megsértését jelenti.
Az őshonos lakosság tudása annak saját tulajdonát képezi, és nem indokolható meg, hogy a nemzetközi jog miért diszkriminálja ezt, miért állít korlátotokat, hogy e tulajdonhoz kapcsolódó jogokat élvezzék.
A következőkben - a teljesség igénye nélkül - néhány, e fórumokon született egyezményből idézünk.
Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata (Universal Declaration of Human Rights - UHDR) (1948):
27. §
1. Mindenkinek joga, hogy a közösség kulturális életében szabadon részt vegyen, élvezze a művészeteket, részese legyen a tudományos haladásnak.
2. Mindenkinek joga van tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásaival kapcsolatban az anyagi és erkölcsi elismerésre, védelemre.
Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya (International Convenant on Economic, Social and Cultural Rights - ICESCR):
15. §
1. Mindenkinek joga van:
a) a kulturális életben való részvételre;
b) a tudomány fejlődéséből származó előnyök élvezésére;
c) mindenkinek joga van tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásaival, melyeknek ő a szerzője, kapcsolatban az anyagi és erkölcsi elismerésre, védelemre.
A biológiai diverzitásra vonatkozó egyezmény (Convention on Biological Diversity - CBD):
8(j) §
A nemzeti törvénykezés tárgya az őshonos és helyi közösségek hagyományos életstílusban megnyilvánuló tudásának, találmányainak és gyakorlatának a tiszteletben tartása, megőrzése és fenntartása a biológiai diverzitás megőrzésének és fenntartható fejlődésének a biztosítására és szélesebb körű használatának előmozdítására a tudás birtokosainak elismerésével, és az ilyen tudás használatából származó előnyök megosztásával.
A nemzetközi munkaügyi szervezet (International Labour Organization - ILO) 169. számú egyezménye:
Az emberek joga, hogy a földjeikhez kötődő természetes erőforrások speciális védelemben részesüljenek. E jog magában foglalja az emberek jogát, hogy ennek használatában, menedzselésében és megőrzésében részt vegyenek.
A bennszülött népek jogaira vonatkozó nyilatkozattervezet (Draft Declaration of Indigenous Rights) (1994):
29. §
A bennszülött lakosság jogosult a szellemi és kulturális eredményeivel (a tudomány, technológia és kultúra területére tartozó alkotásaik, az emberi és genetikai forrásokhoz kapcsolódó ismeretek, magok, gyógyszerek, a faunához és flórához kapcsolódó tudásuk, a szájhagyomány útján terjedő tradíciók, irodalom, a vizuális és előadóművészi alkotások) kapcsolatos teljes körű tulajdonjog, ellenőrzés és védelem elismerésére.
Az UHDR elfogadása (1948) óta a szellemi tulajdont alapvető emberi jognak tekintik. Ettől kezdődően több nemzetközi emberi jogi intézmény és dokumentum erősítette meg a szellemi tulajdont mint emberi jogot. E fórumok ugyanakkor növekvő mértékben foglalkoznak azzal, hogy a nemzetközi emberi jogokat miként lehet alkalmazni a bennszülött és helyi lakosság hagyományos tudásának szellemi tulajdonként történő védelmére.
Az International Labour Organization (ILO) volt az első szervezet, amely a bennszülöttek jogaival foglalkozott. Munkája alapján olyan egyezmények születtek, amelyekben deklarálták, hogy a bennszülöttek szociális, kulturális, vallási és spirituális értékeit és gyakorlatukat el kell ismerni és védeni kell, kellő figyelemmel kell lenni azokra a problémákra, amelyekkel akár egyénként, akár csoportként szembe kell nézniük. A kormányoknak tiszteletben kell tartani e népcsoportok kulturális és spirituális értékeinek kapcsolatát a területtel, földekkel, ahol élnek, és figyelembe kell venni e kapcsolat közösségi vonatkozásait. E rendelkezések - szélesen értelmezve - magukba foglalják a hagyományos tudásnak mint kollektív tudásnak a védelmét is.
A FAO (Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete), Nemzetközi kötelezettség az élelmiszer és mezőgazdaság növénygenetikai forrásairól (International Undertaking on Plant Genetic Resources for Food and Agriculture - IU), című deklarációja tekinthető talán az első olyan átfogó egyezménynek, amelyben a nemzetközi közösség elkötelezettséget vállal a genetikai források konzerválásának szükségessége mellett. Célként fogalmazzák meg a genetikai források privatizációja elleni fellépést annak deklarálásával, hogy e források az emberiség közös örökségének tekinthetők.
A bennszülöttek jogaival kapcsolatos kérdések megvitatását az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Tanácsa (the United Nations Economic and Social Council) is napirendre tűzte. E szervezet egyik munkacsoportja (Comission on Human Rights on the Prevention of Discrimination and Protection of Minorities) által elkészített, a bennszülöttek jogaira vonatkozó deklarációtervezet (1993) 12. §-a a hagyományos tudással kapcsolatos szellemitulajdon-védelmi jogokra vonatkozik. Ennek értelmében a bennszülötteknek joguk van saját kulturális hagyományaik, szokásaik megőrzésére, ápolására. Megilleti őket a kártérítés a hozzájárulásuk nélkül elvett kulturális, szellemi, vallási és spirituális tulajdonukkal kapcsolatban. A 29. § szerint a bennszülöttek joga, hogy teljes mértékben birtokolják kulturális és szellemi tulajdonukat. Speciális intézkedéseket tehetnek saját tudományos, technológiai, különféle kulturális alkotásaik fejlesztése, védelme, ellenőrzése érdekében, beleértve az emberi és egyéb génállományt, magokat, gyógyszereket, a faunára és a flórára vonatkozó tudásukat, a szájhagyomány útján terjedő hagyományokat stb. A tervezet utal arra, hogy a hagyományos tudás nem védhető a hagyományos iparjogvédelem eszközrendszerével, speciális eszközrendszert kíván meg.
A fenti népcsoportok jogaival kapcsolatos kérdéseket intenzíven tárgyalták a különféle környezetvédelmi szervezetek is. Ezek közül az Egyesült Nemzetek Általános Tanácsa (United Nations General Assembly) által alapított Környezeti és Fejlesztési Világbizottság (World Comission on Environment and Development) már 1982-ben figyelmet fordított a bennszülöttekkel kapcsolatos kérdésekre, különösen a fenntartható fejlődési folyamatban játszott szerepükre ("életstílusuk alapján a modern társadalmak sokat tanulhatnak a természetes források menedzselésével kapcsolatban"). E szervezet ajánlására az Egyesült Nemzetek által 1992-ben Környezet és fejlődés címen szervezett konferencia napirendjén szerepelt a hagyományos tudás és az iparjogvédelem kapcsolatának a megvitatása. A több mint 160 állam által elfogadott "Agenda 21" teljes fejezetet szentel a bennszülöttekkel kapcsolatos kérdéseknek, és számos ajánlást is tesz arra vonatkozóan, hogy milyen módokon lehet e népcsoportok jogait védeni. A 26. fejezetben megfogalmazzák, hogy a helyi és bennszülött lakosság a természetes környezettel holisztikus kapcsolatban van, és több generáción átívelő hagyományos tudást fejlesztettek ki földjeikre, a természeti erőforrásokra és a környezetre vonatkozóan. E közösségeknek joguk van bármiféle diszkriminációtól mentesen az emberi jogok élvezésére. Ajánlást tesznek a kormányok számára olyan intézkedések megtételére, amelyek révén e népcsoportok szellemi és kulturális tudása védhető. Szintén e szervezethez fűződik az ún. Riói deklaráció, amely hangsúlyozza a helyi és a bennszülött lakosság szerepét a fenntartható fejlődés biztosításában: a bennszülötteknek és közösségeiknek, valamint a különféle helyi közösségeknek tudásuk és a hagyományokban gyökerező gyakorlatuk alapján meghatározó szerepük van a környezetmenedzsmentben és -fejlesztésben.
A területre talán a legnagyobb hatást a (már fentebb hivatkozott) A biológiai diverzitásra vonatkozó egyezmény (CBD) gyakorolta és gyakorolja napjainkig, amely 1993-ban lépett hatályba. A cél a biológiai diverzitás és e források fenntartható felhasználásának és a használatuk révén elért haszon igazságos megosztásának biztosítása volt. A biológiai forrásokkal kapcsolatban a hangsúly az "emberiség közös örökségéről" eltolódott a "nemzetek saját biológiai forrásai feletti önrendelkezés" irányába, ami a helyi kultúra megőrzése és védelme szempontjából jóval ígéretesebb. A sokszor idézett 8(j) § (lásd fent) azonban a hagyományos tudás oltalmazásával kapcsolatos kérdéseket a szerződő felek belátására bízza. Emellett e cikkely nem is beszél közvetlenül oltalomról, hanem egyszerűen felhívja a feleket a tudás elfogadása, megőrzése és fenntartása érdekében az általuk megtehető intézkedések megtételére. Ezt felismerve számos fórum foglalkozott a hiányosságok megszüntetésének lehetőségével. Az egyezménnyel kapcsolatos 4. kongresszus rendelkezik arról, hogy a 8(j) § értelmében a WIPO iránymutatásával hozzanak létre megfelelő szellemitulajdon-védelmi szabályozást. Az egyezmény két, a terület iparjogvédelmi szabályozása szempontjából kiemelkedő jelentőségű intézkedését kell külön kiemelni, nevezetesen a haszonmegosztás és az előzetes hozzájárulás (prior informed consent/CBD 15.5 §) elvét. Ennek értelmében a hagyományos kultúra bármely eleméhez való hozzáférés és alkalmazás csak e tudás birtokosainak engedélyével, bevonásával és a haszon igazságos megosztásával lehetséges. Azaz valamennyi közvetlen és jövőbeni előnyt, amely az adott biológiai forrás kereskedelmi felhasználásából származik, megfelelő módon meg kell osztani a tudás eredeti jogosultjaival. Több ország is tervezi ennek alapján a nemzeti törvénykezés ezzel összhangban történő kiterjesztését. (Érdekes megjegyezni, hogy a világ legtöbb állama, beleértve valamennyi EPO-tagállamot, ratifikálta a CBD-t, ami azt jelenti, hogy valamennyi EPO-tagállam köteles a hagyományos tudással kapcsolatban az igazságos haszonmegosztás és az előzetes engedély elvét alkalmazni. Az egyezményt ez ideig nem ratifikáló államok közé tartozik például az Amerikai Egyesült Államok és Thaiföld.)
Egyéb nemzetközi fórumok, különböző ipari érdekcsoportok (International Agri-Food Network, the International Federation of Agricultural Producers, Confederation of the Food and Drink Industries of the EU), különféle nemzetközi, nem kormányzati szervek (Greenpace, World Wide Fund for Nature), az ENSZ valamennyi szervezete napirendjén is rendszeresen szerepel e problémakör megvitatása. A 2000-ben rendezett FAO-konferencián elfogadott egyezmény (Treaty on Plant Genetic Resources for Food and Agriculture) tartalmazza az élelmiszeripar és a mezőgazdaság vonatkozásában fontos növénygenetikai források szempontjából releváns hagyományos tudás oltalmának szükségességét. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization - WHO) már 1978-ban elismerte a hagyományos gyógyászat szerepét az egészségmegőrzésben. E témával a szervezeten belül működő csoport azóta is kiemelten foglalkozik.
Meg kell jegyezni, hogy a fenti példák csak töredékét jelentik azoknak a nemzetközi egyezményeknek és fórumoknak, amelyek a kérdéskör megvitatásával foglalkoztak és foglalkoznak. Összességében azonban megállapítható, hogy lényegében egyik egyezmény sem teremti meg azt a kötelezően alkalmazandó jogi alapot, amely lehetőséget biztosít a helyi és bennszülött lakosság hagyományos tudásának védelmére. Az egyes egyezményeket nagyon sok állam még nem ratifikálta.
2.2. A hagyományos tudás a jelenleg érvényben lévő szellemitulajdon-védelmi szabályozás tükrében
A hagyományos tudással kapcsolatos szempontok újabb viták sorozatát nyitották meg a szellemitulajdon-védelem e téren való alkalmazhatóságával kapcsolatban. A viták két szélsőség között mozognak: az egyik pozíció támogatja a szellemitulajdon-védelem alkalmazását a hagyományos tudással kapcsolatban, beleértve az eredmények szabadalmaztatását is, míg a másik szélsőséges nézet értelmében ezt a tudást bárki által hozzáférhető termékként kell kezelni.
Az első csoportba tartozók a következő érveléssel élnek. A szellemitulajdon-védelem alkalmazásának kiterjesztése e területre elő fogja segíteni a technológiai innovációt, mivel segíti, hogy e tudás eredményei elterjedjenek a modern gazdaságban. Véleményük szerint a szellemitulajdon-védelemi jogok érvényesítése ösztönzőleg fog hatni a tekintetben is, hogy az őshonos lakosság megőrizze a környezetét, és a biodiverzitást megfelelően kezelje. Emellett a fejlett országok morális kötelessége, hogy a bennszülöttek és a helyi közösségek részére a hagyományos tudás és a genetikai források használatából származó előnyök igazságos megosztását biztosítsa. (Maga a CBD is gyakran hivatkozik arra, hogy a hagyományos tudás oltalma elősegíti szélesebb körű elterjedését.) Ebben a kontextusban az oltalom elősegíti a hagyományos tudáshoz való hozzáférést, mivel a helyi közösségekben bizalmat ébreszt, és javítja a lehetőségét annak, hogy számukra érték termelődjön belőle, az igazságos kompenzálás pedig elősegíti azt, hogy inkább érdekükké váljon a hozzáférés biztosítása és a tudás megőrzése.
Ezzel szemben azok, akik ellenzik a szellemitulajdon-védelem alkalmazását e területen, azzal érvelnek, hogy a hagyományos tudás közösségi tulajdon, amely generációról generációra terjed, ha azonban a szellemitulajdon-védelem eszközeivel védenék, akkor ez a tudás privatizációját jelentené, ami a gátja lenne annak, hogy a következő generációk és az ipar hozzáférhessen. Érvelésük szerint a szellemitulajdon-védelem hangsúlyozott célja a tudás piacképes áruvá való konvertálása, nem pedig az ilyen tudás konzerválása a leginkább illeszkedő kulturális kontextusban. Szerintük a hagyományos tudás a legnagyobb jelentőséggel in situ bír, azaz például a növények esetében, azok saját ökológiai környezetében. A szellemitulajdon-védelem alkalmazása e területen ezeket a hagyományokat elszakítja azzal, hogy a növények egyes elkülönült tulajdonságainak ad értéket, azoknak, amelyek a legegyszerűbben reprodukálhatók a természetes környezettől függetlenül, laboratóriumokban, üvegházakban. Nézetük szerint a szellemitulajdon-védelem intézményrendszere nem alkalmas az etnobotanikai tudás védelmére. Az ellenzők gyakorlati okokra, elvekre hivatkozva azt állítják, hogy a létező nyugati szellemitulajdon-védelmi rendszer, valamint a helyi és őshonos kultúra és gyakorlat között áthatolhatatlan ellentmondás van. Kitéve ezeket a közösségeket és forrásaikat a piaci viszonyoknak, óhatatlan, hogy legyőzzék őket, és végül szétrombolják a közösségeket.
A két csoport valós aggodalmakat szólaltat meg. A hagyományos tudás megfelelő oltalmának biztosítása a CBD elfogadása óta egyre nagyobb figyelmet kap. Úgy tűnik, hogy az oltalom szükségessége mellett szóló érvek, azaz igazságosság, a hagyományos életvitel fenntartása, megóvása, a biokalózkodás megelőzése, a hagyományos tudás alkalmazásának előremozdítása nagyobb súllyal esnek latba. Nagyon precízen kell definiálni azonban, hogy a társadalom mit akar az oltalom révén elérni, és hogyan biztosítható e célok leghatásosabb védelme. Szükséges az oltalom, ugyanakkor ennek mikéntje körül jelentős viták zajlanak, nevezetesen a körül, hogy ez a védelem a jelenlegi szellemitulajdon-védelmi rendszer keretein belül történjen, egy sui generis rendszer kifejlesztése, vagy a kettő valamilyen módon történő kombinálása révén valósuljon meg. Mindegyik esetben meg kell győződni a rendszer életképességéről, hatásosságáról, költségvonzatairól, arról hogy a bennszülött közösségek esetlegesen létező jogi rendszerei ezt mennyire fogadják be.
A különféle oltalmi formák alkalmazása a hagyományos tudás védelmére egyrészt attól függ, milyen célokat akarnak elérni az oltalommal, másrészt hogy ezek milyen mértékben elégíthetők ki a különféle oltalmi formákkal.
A hagyományos tudás oltalmának az alábbi célkitűzéseket kell megvalósítania:
a hagyományos tudás értékének felismerése és tiszteletének elősegítése;
válaszadás a hagyományos tudás birtokosainak tényleges igényeire;
a jogosulatlan használat és bármely nem megfelelő használat megakadályozása;
a hagyomány alapú kreativitás és innováció oltalma;
a hagyományos tudásrendszerek és birtokosaiknak támogatása;
igazságos előnymegosztás biztosítása;
a hagyományos tudás használatának előmozdítása.
Fontos szempont a hagyományos tudás oltalma révén nyerhető anyagi előnyök és az oltalomszerzéssel felmerülő költségek közötti egyensúly megteremtése. Ez különösen hangsúlyos szerepet kap a hagyományos gyógyszerek esetében, mivel egy, a jelenlegi szellemitulajdon-védelmi elveknek megfelelő oltalom megnehezítheti a fejlődő országok lakossága jelentős részének a gyógyszerekhez való hozzáférését. A hagyományos fajták esetében az oltalom szintén meggátolhatja azt a lehetőséget, hogy a farmerek egymás között kicseréljék a szaporítóanyagot. Ez oda vezethet, hogy az új fajták nemesítéséhez használt hagyományos fajták mennyisége is csökken.
A másik kérdés a lehetséges jogi rendszer hatásossága és életképessége. A hagyományos tudás alapvetően kollektív természete a joggyakorlás szempontjából nehézségeket jelent.
A két, nagyon eltérő kulturális identitású fél közötti megegyezés nehézségeit jól érzékelteti az alábbi példa.
A Shaman gyógyszergyár nemrég hozta forgalomba az NSF-IB-t, amely egy növényi eredetű, hasmenés kezelésére szolgáló gyógyszer, amelyet az Amazóniai térségben nagyon elterjedt növényből (Croton lecheri) nyert, Latin-Amerikában sárkányvérnek (sangre de drago) nevezett vörös latexből állítanak elő. A szabadalmat az SP-303 jelű vegyületre engedélyezték 1990-ben. A leírásban a bejelentő feltárta, hogy a sárkányfa elterjedten használt például a Peruban élő bennszülött közösségek által különböző betegségek, így influenza, mandulagyulladás, hasmenés kezelésére. A bejelentő felismerése a hatóanyag izolálása és leírása volt. A gyógyszergyár próbálta a hagyományos tudás birtokosainak hozzájárulását elismerni a kereskedelmi hasznosításból származó bevételből, azonban komoly nehézségekbe ütközött elsősorban a tekintetben, hogy nem tudták megállapítani, ki képviseli a közösséget. Annak ellenére, hogy technikai segítséget és pénzt ajánlottak fel, ezideig nem jutottak el a végső megállapodáshoz.
Gondot jelentenek a regisztráláshoz kapcsolódó anyagi terhek is. Végül is a jogok puszta megléte nem elegendő, ha a jogérvényesítés nem megoldott. Ez utóbbi függ attól például, hogy mennyire egyszerű a másolás, akadályozó intézkedések léteznek-e, és mindenekfelett van-e kapacitás a bitorlás azonosítására és az adminisztratív és jogi költségek vállalására. A jogérvényesítés problémája tűnik a legtöbb ilyen közösség számára a legnagyobb problémának. A döntéshozóknak tehát gondosan mérlegelni kell a jogi rendszer létrehozásához kapcsolódó előnyöket és költségvonzatokat, és azt is, hogy milyen egyéb politikák (földhasználat, a szokásjogon alapuló gyakorlat elismerése, a hagyományos tudás megőrzése és használatának elősegítése) alkalmazása szükséges a hagyományos tudás igazán hatásos védelméhez annak érdekében, hogy megmentsék az erodálódástól, elősegítsék folyamatos fejlődését és minél szélesebb körű használatát.
Fontos kérdés az is, hogy a szabályozás nemzeti vagy nemzetközi keretek között valósuljon meg. Eddig már néhány ország alkotmányában, illetve nemzeti törvénykezésében (Costa Rica, Brazília, Panama, Fülöp-szigetek) szerepel, illetve fontolgatják a közösségek saját tudása feletti önrendelkezési jog deklarálását. Figyelemmel kell lenni arra a tényre, hogy a jelenlegi szellemitulajdon-védelmi rendszer szerinti oltalom territoriális jogot jelent, azaz nem érvényesíthető más országokban a nemzeti úton szerzett oltalom. Mivel sok esetben a hagyományos tudás alkalmazása külföldi cégek által történik, amelyek végül is külföldön szereznek oltalmat, a nemzeti úton megszerzett oltalom számos problémát nyitva hagy, így nem feltétlenül eredményez megoldást az egyik legsúlyosabb gondra, a biokalózkodásra. Azaz el kell dönteni, hogy a hagyományos tudás védelmére szolgáló rendszer kialakításánál nemzeti úton kell-e elindulni, és ezen az alapon fokozatosan kialakítani a nemzetközi szabályokat, vagy a nemzetközi kereteket kialakítva kell kifejleszteni a nemzeti szabályokat. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a nemzetközi keretek kialakítása esetleg elvonja a figyelmet olyan fontos hazai problémák megoldásától, mint az önrendelkezés, a földhöz való jog. A nagy államokkal való egyezkedés azt is jelenti, hogy ezek elsősorban a kereskedelmi szempontokat helyezik előtérbe, ugyanakkor a hagyományos tudás birtokosai számára jóval nehezebb álláspontjuk képviselete mind nemzetközi, mint nemzeti szinten. Mindenesetre ez ideig nincs olyan jogilag kötelező nemzetközi egyezmény, amely konkrét megoldási módot kínálna a hagyományos tudás jogi oltalmának mikéntjére vonatkozóan. Ugyanakkor, noha a hagyományos tudás oltalmával már néhány nemzeti jogrendszer is foglakozik, nem létezik a mai napig a gyakorlati kivitelezésre vonatkozó letisztult joggyakorlat. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy bármiféle jogi eszköz hatástalan akkor, ha maga a közösség nem elég erős ahhoz, hogy megtartsa hagyományos földjét és kultúráját. Élesen meg kell különböztetni a jogi oltalom koncepcióját a sokkal gyakorlatibb szemponttól, amely a hagyományos tudás eltűnéstől való védelmét biztosítja. Annak ellenére, hogy a bennszülött közösségek képviselői már sok nemzetközi munkaértekezleten részt vettek, még nem bontakozott ki szilárd kép az érdekeikre, illetve arra vonatkozóan, mely jogi kereteket találnák az oltalom biztosítására legalkalmasabbnak.
Az eddigi gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a kérdés összetettsége miatt "az egy méret jó mindenkire" megoldás feltehetően nem alkalmazható, azaz nem alakítható ki egyetlen olyan átfogó megoldás, amely illeszkedik valamennyi nemzeti prioritáshoz és jogi környezethez, nem beszélve a hagyományos közösségek igényeiről. A kulcs talán az lehet, hogy a hagyományos tudás birtokosai számára egy lehetséges oltalmiforma-választékot kínáljanak fel, amely segíti őket érdekeik felmérésében, saját irányaik kiválasztásában. A következőkben ezt a választékot, az egyes megoldások előnyeit, hátrányait pásztázzuk végig.
2.3. A hagyományos tudás oltalma a meglévő szellemitulajdon-védelmi szabályozás keretei között
Sok, a hagyományos tudás oltalmával foglalkozó szakember automatikusan a szellemitulajdon-védelemmel kapcsolatos szabályozás körébe rendeli e kérdéseket.
A szellemitulajdon-védelem olyan jogi intézményrendszer, amely az emberi szellem, találékonyság, éleseszűség eredményeként létrejövő alkotásokkal foglalkozik. Ezeket az alkotásokat, legyenek azok találmányok, minták, megkülönböztető megjelölések, művészeti alkotások mint például zeneművek, filmek, táncok, fotográfia stb., tulajdonként kezeljük, és ha az alkotás a vonatkozó törvényben rögzített kritériumoknak megfelel, akkor meghatározott időperiódusig (egyes oltalmi formák esetében az időperiódus nem rögzített) a tulajdont megillető oltalomban részesülhetnek. A szellemitulajdon-védelmi rendszer, és ezen belül az iparjogvédelem, folyamatosan változó terület, amely az alapját lerakó, az ipari tulajdon oltalmára létesült, 1883-ban megalkotott Párizsi Uniós Egyezmény óta folyamatosan követi az ipar és a gazdasági élet változásait, és ennek megfelelően épülnek bele azok az új jogszabályok, amelyeket a gazdasági élet, a technika és a világkereskedelem változásai megkívánnak. Azaz - hasonlóan a társadalom evolúciójához - folyamatosan változik. E változások természetesen a folyamatos nemzeti és nemzetközi egyeztetés mentén zajlanak. Mindez azt jelenti, hogy elvileg nincs annak akadálya, hogy a hagyományos tudás oltalmával kapcsolatos sajátos szempontok is érvényesíthetőek legyenek.
Érdekes bepillantani abba, hogy a szellemitulajdon-védelem szabályozásával kapcsolatos nemzetközi egyezmények vonatkoznak-e valamilyen módon a hagyományos tudás oltalmára.
Az ipari tulajdon oltalmával kapcsolatos Párizsi Uniós Egyezmény (Paris Convention for the Protection of Industrial Property) 1. §-a határozza meg az ipari tulajdon fogalmát. A (3) bekezdés értelmében az ipari tulajdon a lehető legszélesebb értelemben értendő, nemcsak az ipar és kereskedelem tartozik e körbe, hanem a mezőgazdaság, a gyártott és termesztett termékek, mint a borok, dohány, gyümölcsök stb.
A 2. § az egyenlő elbánás elvére vonatkozik, azaz az ipari tulajdon oltalmát illetően a külföldieket ugyanolyan oltalomban kell részesíteni, mint a belföldieket, és jogaik megsértése esetén ugyanazokat a jogsegélyi formákat vehetik igénybe, mint a belföldiek.
A 7. § rendelkezik a kollektív védjegyekről. Ennek értelmében egy közösség, amelynek léte nem ellenkezik az adott (származási) ország törvényeivel, is folyamodhat védjegyoltalomért. (Azaz, noha ez nem szerepel implicite az egyezményben, érthető úgy, hogy az őshonos lakosság csoportjai jogilag elismert szervezeteket létrehozva élhetnek ezzel a lehetőséggel.)
Maga az egyezmény nem tartalmaz semmiféle megkötést a hagyományos tudásra vonatkozóan, de védi azokat a modern ipari termékeket és szolgáltatásokat, amelyek e tudás alapján jönnek létre.
Az új növényfajták oltalmára létesült nemzetközi egyezmény (Union for the Protection of New Varieties of Plants - UPOV)
Az egyezmény kizárólagosságot biztosít az új növényfajták létrehozóinak (e jogok a fejlődő országok nemesítőire is kiterjednek). Emellett a farmerprivilégium révén az a termelő, aki az oltalom alatt álló fajtát a saját gazdaságában termelt magból továbbszaporítva állítja elő, nem tekinthető jogsértőnek. A növényfajták újdonságával kapcsolatban - eltérve a szabadalmi jogban ismert általános újdonságfogalomtól - csak ugyanannak a fajtának a korábbi használata lehet meghatározott esetekben újdonságrontó.
A szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozó TRIPS-egyezmény (Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights) minimális követelményeket ír elő az iparjogvédelmi jogokkal kapcsolatban a ratifikáló országok számára. Elvárják, hogy átfogó, valamennyi oltalmi formát felölelő érvényes iparjogvédelmi rendszert hozzanak létre. Azonban az 1. § mutat bizonyos flexibilitást, amikor így szabályoz: a tagállamok számára lehetséges, de nem kötelező, a hazai jogrendszer alkalmazása, ha az erőteljesebb védelmet biztosít, mint az egyezmény által megkívánt, feltéve, ha ez nincs ellentmondásban az egyezménnyel. E rendelkezés mentén végül is sor kerülhet a hagyományos tudás védelmére. Összességképpen megállapítható, hogy a TRIPS maga nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek a hagyományos tudás, illetve a helyi és őshonos emberek innovációinak védelmére szolgálnának, de flexibilis abban a vonatkozásban, hogy újabb, alternatív, nem hagyományos szellemitulajdon-védelmi intézkedéseket foganatosítsanak. A kérdés folyamatosan napirenden van, amit mutat az is, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization - WTO) miniszteri konferenciája a 2001-ben megalkotott ún. Doha-deklaráció értelmében utasította a TRIPS-tanácsot a hagyományos tudással és folklórral, a TRIPS és a CBD kapcsolatával összefüggő kérdések vizsgálatára.
Azaz ha a hagyományos tudás oltalmával kapcsolatos kérdések konkrétan nem is jelennek meg a fenti egyezményekben, olyan rendelkezés sincs, amely gátja lehetne annak, hogy bármely tagállam oltalomban részesíthesse e tudás eredményeit.
Számos közösség esetében a jelenlegi szellemitulajdon-védelmi koncepció, elsősorban ennek monopolisztikus vonatkozásai, alapvetően ellentmond az ilyen közösségek gyakorlatának és hitvilágának, amely pontosan e tudás nyitottságán és megosztásán alapul. Egyes esetekben erre megoldást jelenthet a vonatkozó szellemitulajdon-védelmi törvények némi módosítása. Például a hagyományos tudás jogosultja sok esetben egy egész közösség. Lehetséges olyan szervezetek, együttműködési formák létrehozása, amelyek a teljes közösség nevében lépnek fel. Sok esetben a kormányhivatalok vállalnak e területen aktív munkát. Gondot jelenthet, hogy a hagyományos tudás tipikusan több generáción ível át, ezzel szemben a szellemi tulajdon legtöbb formája esetében az oltalmi idő korlátozott. Elképzelhető esetleg a szellemitulajdon-védelmi törvények ilyen irányban történő módosításának lehetősége. (Az indiai szabadalmi törvényt úgy módosították, hogy az megfeleljen a hagyományos tudással kapcsolatos sajátos kívánalmaknak.)
Vannak azonban olyan területek, amelyek egyes eredményeire a szellemitulajdon-védelem a jelenlegi formában használható, és e törvények alkalmazása elfogadható és előnyös a jogosultaknak is. Az alábbiakban ezeket tekintjük át.
A hagyományos gyógyászat egyes elemei például szabadalmi oltalomban részesíthetők. Kínában 2001-ben 3300 szabadalmat engedélyeztek a tradicionális kínai gyógyászat területén. A Kínai Szabadalmi Hivatalban a vizsgálók egy része a hagyományos kínai gyógyászat területére specializálódott.
Azonban számos sajátos megfontolás is felmerül a hagyományos tudás eredményeinek szabadalmaztatása kapcsán. Az Európai Szabadalmi Egyezmény (European Patent Convention - EPC) 52. cikkelye alapján szabadalmi oltalomban részesíthető a találmány, ha új, feltalálói lépésen alapul és iparilag alkalmazható. A találmány újnak tekinthető, ha nem része a technika állásának. Az EPC értelmében a technika állásának része mindaz, ami az elsőbbség időpontja előtt bárki számára hozzáférhető írásbeli közlés, szóbeli ismertetés, gyakorlatbavétel útján vagy bármilyen más módon. Mivel a hagyományos tudás évszázadok óta ismert, nehéz azt mondani, hogy ne tekintsük a technika állása részének (annak ellenére, hogy elhangzottak már olyan javaslatok, hogy a technika állásából ki kellene ezt zárni). Azaz ha a bárki általi hozzáférhetőség követelménye teljesül, akkor a hagyományos tudáson alapuló találmány nem felel meg az újdonság követelményének, azaz nem részesíthető szabadalmi oltalomban (többek között ezzel érvelnek a sui generis oltalmi formák kialakításáért kardoskodók - l. a sui generis rendszerek ismertetésénél). Nem szabad elfeledkezni azonban arról a tényről sem, hogy nagyon gyakran a hagyományos tudás felhasználása csak egy halvány nyomot jelent a kutatóknak, felgyorsítva a kutatást. Ezen esetekben a hagyományos tudás csak kiindulási ismeretet jelent, amely alapján olyan találmányok jöttek létre, amelyeknél az újdonság, feltalálói tevékenység követelménye nem kérdőjelezhető meg.
Nagyon jó példa a modern tudomány és a hagyományos tudás kölcsönhatására a manióka (cassava, Manihot esculenta, Crantz) példája, amely mintegy 400 millió ember tápláléka. Becslések szerint több, mint 153 millió tonna maniókagyökeret takarítanak be évente a trópusokon, ami elsősorban emberi fogyasztásra kerül. A növény számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami lehetővé teszi igénytelenebb földeken való termelését, így szárazságtűrő, nagy mennyiségű keményítő halmozódik fel benne. Ahogyan ezt egyéb, vadon élő és meghonosított növénynél is láthattuk, a manióka is termel olyan másodlagos vegyületeket (ciángáz), amely elriasztja a kártevőket. Újabb tanulmányok szerint afrikai farmerek a cián toxicitását kihasználva védik terményüket a tolvajoktól. Annak ellenére, hogy a megfelelően feldolgozott manióka milliók legfontosabb tápláléka mindenféle negatív hatás nélkül, a nem megfelelően vagy az extrém szárazságot követően feldolgozott manióka fogyasztása toxicitása miatt súlyos betegséget, szélsőséges esetben halált is okozhat. E felismerés alapján dán kutatók olyan maniókát nemesítettek, amely csökkentett mennyiségben tartalmazza a súlyos betegségeket előidéző cianogén glükozidokat. 2001-ben kérték szabadalom engedélyezését (PCT EPO 1/00297).
Egy kanadai cég a vadmaniókából extrahált kumaniolra kérte szabadalom engedélyezését, amelyet az Amazonas vidékén a halászatnál használtak. A kanadai cég szerint az új anyag speciális műtéteknél használható a szív megállítására.
Ameddig a hagyományos tudást a technika állásának tekintik, és ez kizárja a szabadalmi oltalom lehetőségét, fontos az is, hogy ne engedélyezzenek senki számára jogosulatlanul szabadalmat, ahogyan ezt a cikk bevezetőjében idézett példa is mutatja. Két speciális probléma is felmerül ezzel kapcsolatban. Az egyik gond az, hogy a szabadalmi vizsgálók számára a hagyományos tudással kapcsolatos technika állása nem mindig hozzáférhető. A másik gond az, hogy egyes országok (például az USA) szabadalmi törvényében a más országokban nem írott formában feltárt információt nem tekintik a technika állásának. Az USA-ban a szabadalomengedélyezés kizáró oka, ha a bejelentőn kívül bárki más nyomtatott publikáció formájában a feltalálás előtt ismerteti a találmányt [102. §(a)], azaz az újdonság megítélésénél kulcsfontosságú, hogy az adott közlemény nyomtatott formájúnak minősül-e.
A hagyományos tudáson alapuló szabadalmakkal kapcsolatban igen sűrűn használják a biokalózkodás (a hagyományos tudás és az ezen alapuló genetikai források jogosulatlan felhasználása) kifejezést, holott ez nem minden esetben helytálló.
A szabadalmi területen a biokalózkodást két vonatkozásban használják:
a) Azokkal a szabadalmakkal kapcsolatban, amelyekre az újdonság és/vagy feltalálói tevékenység követelménye nem teljesül, mivel a bárki által megismerhető hagyományos tudás felhasználásán alapulnak. Ezek engedélyezése azért történhetett, mert az ismeretanyag elkerülte a szabadalmi vizsgáló figyelmét, vagy nem volt számára hozzáférhető, vagy azért, mert egyes országok (például az USA) szabadalmi törvénye értelmében csak az írott formában rendelkezésre álló publikációt sorolják a technika állásához.
b) A hagyományos tudás felhasználásával született találmányokra az érvényes jogszabályokkal összhangban engedélyezett olyan szabadalmak esetében, ahol a hagyományos tudás tényleges birtokosainak előzetes hozzájárulása nélkül nyújtották be szabadalmi bejelentést.
Tény, hogy számos olyan szabadalmat is engedélyeztek, amelyek alapját a fejlődő országokból származó genetikai források és tudás képezte anélkül, hogy e források eredeti jogosultjának tudomása lett volna erről.
Ezek közé tartozik például az US5304718 számú, a kininnel kapcsolatos szabadalom, amelyet a Colorado State University kutatóinak engedélyeztek. Az US5751 számú növényszabadalom az Amazóniából származó ayahuasca nevű gyógynövényre és az ebből származó olyan anyagokra vonatkozott, amelyeket a helyi közösség tudása alapján nyertek és használtak fel. Számos, e körbe tartozó szabadalmat az illetékes nemzeti hatóságok megsemmisítettek. Indiai kérésre például az US5401504 számú szabadalmat, amely a kurkuma sebgyógyító hatásának felismerésén alapult, az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatala (USPTO) megsemmisítette újdonsághiányra hivatkozva. Azt, hogy a hagyományos tudással kapcsolatos technika állása nem ismert a vizsgálók számára, jól illusztrálja az US5401504 számú szabadalom példája, amelyet 1995. március 28-án engedélyeztek. A szabadalom sebgyógyulást elősegítő eljárásra vonatkozott, amelyet olyan sebgyógyító hatású anyag adagolásával érnek el, amely a kurkumapor (haldi, Curcuma longa L.) hatásos mennyiségét tartalmazza. Egy indiai szervezet (The Indian Council of Scientific and Industrial Research) tiltakozott a szabadalomengedélyezés ellen 32 olyan publikációt mellékelve, amelyek a hatóanyag sebgyógyító hatásával foglakoztak. Néhány közülük több mint 100 éve lett publikálva, néhány szanszkrit, urdu és hindi nyelven íródott. A szabadalmat 1997. augusztus 13-án megsemmisítették. Szintén India kérte a Basmati rizsre vonatkozó US5663484 számú szabadalom megsemmisítését.
A sebek gyógyítása kurkuma használatával csak az egyik példája annak, hogy az újdonságra vonatkozó információk a vizsgálók számára nem hozzáférhetők, és így szabadalmat engedélyeznek. Az USA kormánya ezeket az eseteket a következő módon kommentálta: a tudás kommunikációja gyakran informális csatornákon, szemtől szembe történő kommunikáción alapul, ami csak azok számára teszi hozzáférhetővé, akik közvetlen kontaktusban vannak egymással. A nagy nyilvánosság nem élvezi ennek előnyeit, számára nem hozzáférhető. Emellett, amennyiben az információ nem írott formájú, nem hozzáférhető a szabadalmi újdonságvizsgálók számára sem, és ez olyan szabadalmak engedélyezéséhez vezet, amelyek egy meghatározott bennszülött közösség tudásán alapulnak. Azaz a hiba oka nem a szabadalmi rendszerben, hanem a hagyományos tudás hozzáférhetetlenségében keresendő.
Ezek a példák arra a problémára hívják fel a figyelmet, hogy ha a hagyományos tudást egyáltalán valamilyen módon publikálják is, az nyelvi nehézségek miatt vagy azért, mert az információ olyan referenciakönyvekben található, amelyek a szabadalmi hivatalok számára nem hozzáférhetők, nem válik ismertté a vizsgálók számára. Ugyanakkor a hagyományos tudás birtokosainak, illetve nemzeti kormányaiknak óriási összegekbe kerül egy megsemmisítési eljárás megindítása.
A biokalózkodás elleni fellépés egyik lehetősége a szabadalomengedélyezési eljárás során észrevétel benyújtása (EPC 115. cikkelye). A bejelentés közzétételét követően bárki benyújthat észrevételt arra vonatkozóan, hogy a találmány nem felel meg a szabadalmazhatóság valamely feltételének. Ez természetesen a közzétételek folyamatos figyelésének igen intenzív munkáját igényli. Másik lehetőség a hagyományos tudás feletti nem legitim jogok keletkezésének a megakadályozására a defenzív védelem. Ez olyan lépések sorozatát jelenti, amelyek megakadályozzák a jogosulatlan iparjogvédelmi jogok keletkezését a hagyományos tudással összefüggésben. A cél, hogy a releváns szabadalom engedélyezése során a hagyományos tudásra vonatkozó információt teljes mértékben figyelembe tudja venni az elbíráló, ami e tudás megfelelő publikálásával biztosítható. (Ennek gyakorlati vonatkozása, hogy az információ megfelelően indexelt vagy osztályozott formában rendelkezésre álljon, hogy az újdonságkutatás során hozzáférhető legyen a szabadalmi újdonságkutatók számára). Másik széles körben elterjedt közelítés a defenzív védelemre az, hogy a bejelentőnek a leírásban megfelelő részletességgel fel kell tárnia a találmány megalkotásához használt hagyományos tudást. A találmány feltárása a jelenleg érvényben lévő szabadalmi jog alapján is követelmény, de számos javaslat irányul arra, hogy ezt még jobban terjesszék ki, illetőleg fokuszáljanak erre, és alkossanak speciális követelményrendszert a hagyományos tudással összefüggő, illetve genetikai forrás vonatkozásokat tartalmazó leírásokra. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez hatásos lehet a jogszerzés megakadályozásában, de nem akadályozza meg a jogosulatlan felhasználást, sőt sok esetben a hagyományos tudás birtokosainak óhajával pontosan ellenkezően, könnyebbé teszi a mások általi felhasználást.
Egyszerűbb a flexibilisebb újdonságkövetelményeknek eleget tenni az UPOV növényfajta-oltalom esetében, ahol az újdonságfogalom csak ugyanannak a fajtának a korábbi használatával kapcsolatos.
A védjegyoltalom alkalmazható a helyi vagy őshonos közösségek kereskedelmi érdeklődésre számottartó megjelöléseinek a védelmére.
Például egy cég a perui zsázsát (maca Lepedium Meyeni) tartalmazó terméket forgalmaz. A maca az Andok régiójában őshonos. Egy, az Andokban őshonos közösség a növényhez kapcsolódó hagyományos tudás birtokában szintén elhatározza a maca forgalmazását, és így tudása kiaknázását. A következő szlogen feltehetően elnyeri a védjegyoltalomat: Eredeti maca. Hagyományos gyógyítás az Andok csúcsaiból.
A seri közösség tagjai Mexikóban pl. az Arte Seri védjegyet használják az Olneya tesota fából készült kézművestermékeik megkülönböztetésére. A fa megőrzése is része a védjegy védelmének.
Egyes esetekben a földrajzi árujelzők lehetnek bizonyos mezőgazdasági termékek, kézimunkák megfelelő oltalmi formái. Számos fejlődő ország látja a megoldás kulcsát ebben az oltalmi formában. Például Egyiptom javaslata szerint az alkoholokra és borokra vonatkozó földrajzi árujelzői oltalmat (TRIPS 23. §) ki kellene egyéb, elsősorban a fejlődő országok szempontjából fontos termékre terjeszteni. Ezt a javaslatot támogatja többek között Kuba, a Dominikai Köztársaság, Honduras, Nicaragua, Pakisztán. Figyelembe kell azonban venni, hogy ez az oltalmi forma nem egy speciális technológiát véd, hanem a földrajzi árujelző megtévesztő használatát. A földrajzi árujelző használatát szemléltetik az alábbi példák is.
A perui zsázsa (maca) az Andok hegyeiben nagy magasságokban őshonos. Feltételezzük, hogy egy cég oly módon módosítja a növényt, hogy ennek eredményeként alacsonyabb magasságokban is termeszthető, és ezért nagy mennyiségben elkezdik termeszteni, majd kereskedelmi forgalomba hozzák "Andoki maca" néven. Ez nyilvánvalóan szemben áll a földrajzi árujelzőkre vonatkozó rendelkezésekben foglaltakkal, azok megsértését jelenti, hiszen az andoki maca egy megkülönböztetett minőséghez kapcsolódik, és e név használata egy olyan növénnyel kapcsolatban, amelyet nem az Andokban termelnek, félrevezeti a fogyasztókat, akik azt hiszik, hogy:
a növényt az Andokban termelik,
a növény minősége megegyezik az Andokban termelt növény minőségével.
A földrajzi árujelző használatához kapcsolódik az alábbi példa is.
A RiceTech Inc. számára 1997-ben engedélyezett szabadalom az új basmati rizsre (szemekre, növényre), valamint a nemesítési eljárásra vonatkozott. A növényt 22, Indiából és Pakisztánból származó fajta keresztezésével nyerték. A RiceTech szabadalma sok indiai és pakisztáni farmert háborított fel, és India a jogi fellepést fontolgatja. Nézetük szerint a basmati kifejezés félrevezeti a vásárlókat, mivel ezt a rizsfajtát egyedül India és Pakisztán meghatározott régióiban termesztik. Az indiai basmati rizsfajta exportja meghaladja a 425 millió USD-t, és a farmerek nézete szerint a szabadalommal oltalmazott, basmati néven forgalmazott rizs tisztességtelen versenyt teremt az USA piacain.
A szerzői jogi védelem és/vagy a formatervezésiminta-oltalom művészeti munkákra alkalmazható, feltéve, ha a kollektív szerzőség által felvetett kérdésekre megoldást lehet találni. Az UNESCO/WIPO-modell rendelkezése (Model Provisions for National Laws for the Protection of Expressions of Folklore Against Illicit Exploitation and Other Prejudical Action) egy lehetséges keretet biztosít a folklór védelmére nemcsak az egyének, hanem a közösségek esetében is. Néhány ország, mint például Bolívia, Marokkó a fenti keretek között hozott létre szabályokat. Kínában a szerzői jogi védelem szabályait alkalmazzák a folklór esetében.
Az ipari titok intézményével is védhető a fel nem tárt információ. A bennszülöttek szokásjoga gyakran megkívánja, hogy bizonyos tudást csak meghatározott személyek használhassanak. Az észak-amerikai tulalip törzsek vezetői például meghatározták azoknak az információknak a körét, amelyeket kizárólag a törzs tagjai használhatnak. A hagyományos tudás birtokosai a tisztességtelen verseny szabályai alapján is oltalomban részesülhetnek, amely nem kíván meg regisztrációt.
2.4. Sui generis oltalmi rendszer kidolgozása
Egyes országok arra a felismerésre jutottak, hogy a hagyományos tudás holisztikus jellegének és egyedi jellegzetességeinek megragadására nem alkalmas a meglévő szellemitulajdon-védelmi rendszer. Ők, az oltalom szükségességét elismerve, egy, a hagyományos tudás jellemzőihez speciálisan kialakított, sui generis rendszer tervezését javasolják. Annak ellenére, hogy ennek a megoldásnak nagy figyelmet szentel az irodalom, a tényleges végrehajtás terén egyelőre kevés az előrelépés.
A hagyományos tudás oltalmával kapcsolatban kialakítandó sui generis rendszernek az alábbi kulcskérdéseket kell megválaszolnia:
mi az oltalom célja;
milyen tárgyat kell oltalmazni;
milyen kritériumoknak kell e tárgynak megfelelni;
kik az oltalom kedvezményezettjei (egyén/közösség);
milyen jogokat biztosít az oltalom;
hogyan történik a jogszerzés (beleértve a regisztrációt);
hogyan történik a jogérvényesítés;
hogyan és milyen módon szűnnek meg a jogok (oltalmi idő)?
E kérdésekre több esetben kaphatunk választ az egyes nemzeti szabályozási rendszerekben (l. alább).
Alapvető kérdés, hogy a kialakítandó oltalom egyetlen, átfogó rendszerrel valósulna-e meg, amely a hagyományos tudás valamennyi kifejezésmódját egyidejűleg részesítené oltalomban, vagy olyan speciális rendszerek kifejlesztése révén, amelyeket a védendő tárgy jellegének megfelelően alakítanának ki. Egyetlen átfogó rendszer esetében az a gond, hogy nagyon különböző természetű tárgyak (hagyományos gyógyászati eljárások, növényfajták, folklór) vonatkozásában kell az oltalmat megvalósítani, és ez esetben nehéz közös szabályokat létrehozni. A másik közelítés a hagyományos tudás jól körülhatárolt egyes komponenseire (pl. a művészeti alkotások, genetikai források az élelmiszeripar és mezőgazdaság számára, hagyományos gyógyászat) speciális rendszerek kialakítása. Az UNESCO/ WIPO már jelentős mértékű munkát fejtett ki a folklórral kapcsolatban. A hagyományos gyógyászattal kapcsolatos sui generis oltalmi forma kialakításának egyik példájával Thaiföldön találkozunk. A vonatkozó jogszabály az ún. hagyományos formula három kategóriáját különbözteti meg:
A nemzeti formula olyan összetétel, amely az emberi egészség szempontjából döntő fontosságú. A Thai Egészségügyi Minisztérium joga, hogy a hagyományos thai gyógyászatban használt egyes anyagokat nemzeti formulává nyilvánítson. Ezt követően az összetétel az állam tulajdonává válik. Hasznosítása csak a kormány engedélyével történhet, és az engedély megszerzésének elmulasztásához jogkövetkezmények fűződnek.
A magánformula a jogosult által szabadon használható, azonban mások csak a jogosult engedélyével használhatják. A jogosult, a feltaláló vagy örököse nyújthat be kérelmet a regisztrációra. Az exkluzivitás a jogosult életében és ezt követően még ötven évig érvényes, és az állam általi elismerés a jogosult méltányos kompenzációját biztosítja.
Az általános formula körébe a jól ismert hagyományos összetételeket sorolják, és ezek szabadon felhasználhatók bárki által.
Mindhárom összetétel a hazai környezetben a hagyományos gyógyítók vagy a thai közösségek által limitált meny- nyiségben szabadon használható. A törvény tartalmaz továbbá olyan intézkedéseket, amelyek a gyógynövények megőrzését és fenntartható felhasználását biztosítják. Létrehozták a Thai Hagyományos Gyógyászati Intézetet, amelynek irányításában kormányzati és nem kormányzati szervek egyaránt részt vesznek. A regisztrálást és az egyéb feladatok elvégzését 75 vidéki szervezet végzi. Így több mint 700 helyi gyártónak engedélyezték a hagyományos gyógyszerek gyártását, 1998-ra 4300 összetételt regisztráltak, és ez a szám folyamatosan nő.
Bármely sui generis rendszernek definiálnia kell az oltalommal biztosított jogokat. A hagyományos szellemitulajdon-védelmi rendszer e területen való alkalmazását ellenzők pontosan azt tartják gondnak, hogy az oltalom exkluzív jogokat biztosít, azaz a jogosulton kívül bárki másnak tartózkodni kell az oltalom tárgyának használatától. A hagyományos tudáson alapuló alkotások esetében ez esetleg inkább hátráltatja, mint előmozdítja a használatot. Egy lehetséges alternatíva lenne a jutalomhoz való jog, amely nem kapcsolódna feltétlenül a kizárólagos joghoz.
A hagyományos tudás oltalma olyan rendszeren keresztül is megvalósulhat, amelynek központi eleme a jogosulatlan felhasználást gátló intézkedések rendszere. Ez a rendszer nem hozna létre olyan monopoljogokat, amelyek az adott közösség értékrendjével és gyakorlatával ellentmondásban lennének, olyan jogi keretek között működne, amely a genetikai forrásokhoz való szabálytalan hozzáférés megakadályozását biztosítaná. A bennszülött lakosság jogainak védelmével foglalkozó biztos az Emberi Jogok Bizottságában így fogalmaz: a nemzeti törvényeknek meg kell tagadni bármely személytől vagy cégtől, hogy a jogi oltalom bármely formáját megszerezzék a bennszülöttek kulturális örökségének bármely elemével kapcsolatban a hagyományos jogosult előzetes engedélye nélkül.
Az érdekek egyensúlyának megteremtésére vonatkozó igény közös valamennyi oltalmi rendszerben. A hagyományos iparjogvédelmi törvények a jogosult és a nyilvánosság érdekei közötti egyensúly megteremtését értik ez alatt. A CBD a genetikai forrásokhoz való hozzáféréshez az ún. előzetes tájékoztatáson alapuló hozzájárulás (prior informed consent) megszerzését teszi szükségessé. Ez a genetikai forrásokhoz való hozzáférést megelőzően megszerzett engedélyt jelenti. A "prior" utal arra, hogy az engedélyt a hozzáférést megelőzően kell megszerezni, az "informed" pedig arra, hogy meg kell jelölni a felhasználás mikéntjét. Azaz teljes körű információt kell adni a közösség számára, beleértve a tudás használatának céljait, kockázatát, a hasznosítás potenciális kereskedelmi értékét. Ez esetben fontos, hogy a nemzeti iparjogvédelmi hatósság tudjon a hagyományos tudásról, illetve az ezzel kapcsolatban lévő sui generis rendszerről. E hivatalok fenntarthatnak bizonyos nyilvántartásokat is, és ezért is fontos, hogy tudomásuk legyen a hagyományos tudással kapcsolatos tényekről. Néhány ország, összhangban a biológiai diverzitásra vonatkozó egyezménnyel (CBD), már létrehozott ilyen értelmű szabályozást. Ennek elemei: a genetikai forrásokat felhasználó fél köteles teljes körű információt adni azokról az új termékekről, amelyeket a hozzáférés eredményeként létrehozott; minden új szerzemény esetében mintadarab letétele kötelező; harmadik fél részére a továbbítás csak engedéllyel történhet; a helyi tudósokat, kutatókat be kell vonni a gyűjtésbe/kutatásba; a kiindulási anyagot biztosító ország számára elsődleges hozzáférést kell biztosítani az új termékekhez; a felhasznált anyag kereskedelmi hasznosításából származó hasznot igazságosan meg kell osztani. A hozzáférés azt jelenti, hogy engedélyezik egy területre való belépést mintavétel, gyűjtés céljára és a genetikai vagy egyéb biológiai források eltávolítására. A haszonmegosztás a genetikai források felhasználásáért járó bármilyen természetű kompenzációra vonatkozik, amely lehet pénzbeli vagy nem pénzbeli. Magában foglalhatja a genetikai források tudományos kutatásában, fejlesztésében való részvételt, az eredmények, illetve bármilyen potencionális előny megosztását, amely ebből a munkából ered.
A rendszer működését az alábbi példa szemlélteti.
Egy kutató Dél-Amerikában, egy Amazonas vidéki közösség területére utazva csodálkozva figyeli meg, hogy a helyi közösség egy helyi növényt alkalmaz sebgyógyításra. Ezt követően a tudós, aki ily módon megismerte a genetikai forrást és a kapcsolódó helyi tudást, két dolgot tehet. Ha nem csinál semmit, nem szükséges engedélyért folyamodnia. A tudás bármilyen felhasználásához (publikál, szabadalmi bejelentést nyújt be) a későbbiek folyamán - ha az adott ország a CBD-t aláírók közé tartozik - a nemzeti hatóságnál vagy magánál a közösségnél engedélyért kell folyamodnia. Ha az ország nem tartozik a CBD elfogadói közé, akkor a kutatót nem köti jogi kényszer az ilyen engedély megszerzésére vonatkozóan, hacsak nem létezik valami olyan sui generis oltalmi forma, amely ezt előírná. Más kérdés, hogy napjainkban a legtöbb tudós szakmai és erkölcsi okokból, a későbbi kritikák elkerülése érdekében szükségesnek tartja ilyen engedély megszerzését. Az engedélyezett használat feltételeit szerződések formájában rögzítik, amelyek az alkalmazásból eredő haszonmegosztás feltételeit is tartalmazzák.
A további példák a fenti elemeket tartalmazó konkrét eseteket szemléltetnek.
A Body Shop a brazíliai kayapo indiánok tudására alapozva indított különféle testápoló termékek fejlesztésére vonatkozó munkát. 1991-ben 300 termék eladásából származó bevétele meghaladta a 90 millió USD-t, és 1995-re ez elérte a 200 milliót. A cég olyan projekteket is szponzorál, amelyek alapján nyerstermék-feldolgozó cégeket lehet létrehozni.
A hoodia kaktusz étvágycsökkentő, szomjúságoltó hatását évezredek óta ismerték Dél-Afrikában. Ez segítette a vadászokat abban, hogy a hosszú vadászatokat végig tudják csinálni, illetve, hogy ne fogyasszák el a zsákmányt még a táborhelyre való visszatérés előtt. Egy dél-afrikai szervezet (Council of Scientific and Industrial Research of South Africa - CSIR) a speciális hatóanyagot szabadalmaztatta, majd ennek használatára engedélyt (licenciát) adott - megfelelő díjért - egy gyógyszergyár számára (UK Phytopharm), amely a jogot egy másik gyógyszergyár, a Pfizer felé értékesítette. A CSIR és a san busman közösség tagjai között kölcsönösen előnyös haszonmegosztási megegyezést sikerült létrehozni.
A Szamoabeli tradicionális gyógyítók hozzájárulását a prostratin nevű AIDS-ellenes gyógyszer kifejlesztéséhez ilyen haszonmegosztási egyezmény formájában ismerték el. Az e területen őshonos mamalafából (Homalanthus nutans) előállított prostatrin elősegíti, hogy a HIV-vírus elleni gyógyszerek hatásosan alkalmazhatók legyenek. A mamala kérgét hepatitisz és egyéb betegségek gyógyítására használták a hagyományos gyógyítók. Ez a tradicionális tudás vezette a tudósokat a fenti hatás felismeréséhez. A jelentések szerint a prostratin kifejlesztéséből származó jövedelem egy része abba a faluba kerül, amelyből a hatóanyag származik, egy része pedig a tradicionális gyógyítók - akik a fejlesztésben segítettek - családját illeti meg. A jövedelem egy része pedig a további HIV/AIDS-kutatások finanszírozására szolgál. A javaslatok közé tartozik, hogy a gyógyszergyártók számára olyan módon adjanak licenciát, hogy a gyógyszer a fejlődő országok számára hozzáférhető legyen.
Az Oryza longistaminata rizsfajta kedvező tulajdonságainak felismerése alapján meghatározták azt a génfajtát, amely a rizsüszög nevű betegséggel szembeni ellenállást eredményez. Ennek izolálását követően a University of California két erre vonatkozó bejelentést is tett. Olyan alapítványt (Genetic Resource Recognition Found) hoztak létre, amely Malival és más fejlődő országokkal szervezi az előnymegosztást. A technológia felhasználójának a hasznosítás alapján meghatározott ideig egy előre meghatározott royaltyt kell fizetni az alapítványnak. Az alapítvány ösztöndíjat fizet a Maliból és az azokból az országokból származó mezőgazdasági hallgatóknak és kutatóknak, ahol a vadrizs őshonos.
Egy andoki közösség (486. döntés) így szabályoz: az olyan találmányokra megszerzett szabadalmi oltalmat, amelyek a genetikai forrásokra vagy tradicionális tudásra vonatkozó találmányokkal kapcsolatosak, az adott közösség megfelelő engedélyének prezentálása nélkül meg kell semmisíteni.
Costa Rica a biodiverzitás oltalmára vonatkozó törvénye (No. 7788) biztosítja a hagyományos tudáshoz való szabályozott hozzáférést. Két területet definiál a törvény: a hagyományos tudás azon területei, amelyhez a törvény hozzáférést biztosít, és azon területek, amelyekkel kapcsolatban a törvény exkluzív jogokat biztosít. Azt, hogy ki lesz a jogosult, a helyi közösségek határozzák meg. Az USA Nemzeti Rákintézete (US National Cancer Institute ) és Costa Rica kormánya közötti megegyezés példáját gyakran idézi az irodalom a haszonmegosztás példájaként.
A Shaman Pharmaceutical a hagyományos gyógyászatban már régóta használt növényekre fokuszál gyógyszerfejlesztési programjában. Olyan nonprofit céget hozott létre (The Healing Forrest Conservancy), amelynek feladata a tudás eredeti birtokosai felé nyújtott kompenzáció megvalósítása.
A Fülöp-szigeteki No. 247 sz. végrehajtási rendelet értelmében a biológiai és genetikai források igénybevétele csak a helyi közösségek előzetes engedélyével történhet. Az őshonos közösségek területén való kutatáshoz e közösségek engedélye szükséges.
Peruban a hagyományos tudás oltalmára létrehozott, [No. 27811 (2002)] törvény biztosítja a bennszülött lakosság genetikai forrásokra vonatkozó kollektív tudásának oltalmát. E tudás használatához a bennszülöttek előzetes hozzájárulása szükséges. A használat csak a bennszülöttek részére közvetlenül vagy az erre a célra létrehozott, a bennszülöttekkel összefüggő fejlesztéseket támogató nemzeti alapítványba történő befizetéssel lehetséges.
Portugália 118-as számú törvénye a genetikai források és a hagyományos tudás regisztrálását, oltalmát, megőrzését biztosítja, megakadályozza a hagyományos tudás jogosulatlan használatát.
A tradicionális thai gyógyászat védelmét, fejlődését segíti a B.E: 2542 törvény. Védi a hagyományos thai gyógyszerekkel kapcsolatos alaptudást. A törvény kizárólagos jogot biztosít a jogosult számára a gyógyszer gyártására.
A Fülöp-szigetek (Act No. 8423, 1997) törvénye azáltal kívánja a hagyományos és alternatív gyógyászatot támogatni, hogy előírja a felhasználók számára a hagyományos gyógyászatban felhasznált anyagok gyártásának, minőségellenőrzésének és értékesítési feltételeinek javítását.
A létrehozandó sui generis rendszer egyéb elemeket is hordozhat. Védett területté való nyilvánítás védheti a hagyományos közösségeket és potencionálisan a hagyományos tudást a jogosulatlan kereskedelmi kiaknázástól. A hagyományos tudás birtokosai speciális követelményeket támaszthatnak a terület forrásaihoz való hozzáféréssel kapcsolatban. [A Természetvédelmi Világszövetség (World Conservation Union - WCU) e területekre a következő definíciót adja: "olyan terület, amelyet a biológiai diverzitás védelme és fenntartása érdekében, az ehhez kapcsolódó természetei és kulturális források miatt jogi és egyéb eszközökkel kiemelten kell oltalmazni.]
A hagyományos tudás oltalmával kapcsolatban lehetséges jogi bázisként felmerül a tisztességtelen verseny elemeinek használati lehetősége is.
Gyakran a szokásjog, a protokoll és a gyakorlat határozza meg, hogy a tradicionális közösségek milyen módon fejlesztik, adják át, illetve tartják meg a hagyományos tudást. Sok esetben a hagyományos tudás egyes elemeihez csak a közösség meghatározott tagjai férhetnek hozzá. Észak-Amerikában például a hagyományos gyógyászati tudás átadását családon belül, illetve azon kívül egy speciális eszköz átadása kíséri. Ennek tulajdonjoga gyakran kapcsolódik a hagyományos tudás hasznosításából fakadó termékekkel és eljárásokkal kapcsolatos kizárólagossághoz. Sok esetben a hagyományos tudás birtokosai folyamodnak a szokásjoghoz, gyakorlathoz és hiedelmekhez annak érdekében, hogy az ezt felhasználni kívánókban nagyobb tiszteletet ébresszenek. Mindez oda vezet, hogy megfontolás tárgyává tegyék olyan utak alkalmazását, amelynek során a szokásjog és a gyakorlat elismerése jelenik meg valamilyen módon.
Találkozunk az irodalomban olyan javaslattal is, amely a nemzeti szabályozás körébe utalva hozna létre olyan rendszert, amely a büntető- és polgárjogi következményeket is magában foglalja jogosulatlan használat esetén. A jogosulatlan felhasználás elkerülésének megakadályozásán alapuló rendszer egyik eleme lehet az is, hogy meg kell pontosan jelölni a biológiai anyag eredetét. Ez végül is jogot keletkeztetne azon országok számára is, ahonnan a biológiai anyag ered, és lehetőséget biztosítana a használatából származó előnyök megosztására. Az indiai szabadalmi törvény (1999) szerint a bejelentőknek a bejelentésben fel kell tárni a biológiai források eredetével kapcsolatos ismereteiket. Ennek hiánya ok lehet a bejelentés elutasítására, illetve a szabadalom megsemmisítésére. Emellett bárkinek, aki szabadalmi oltalmat kíván szerezni egy Indiából származó biológiai forrásra vagy innen szerzett tudás felhasználásával végzett kutatás eredményére, szüksége van az illetékes hatóság előzetes engedélyére. Ez az engedély pedig az ebből származó haszon megosztásán alapul.
2.5. A WIPO szerepe
A tagállamok elvárják a WIPO-tól, hogy jelen legyen a kérdésekkel kapcsolatos nemzetközi tanácskozásokon, fogja össze a sokféle szervezetben és fórumon folyó munkát. Ezen elvárásnak megfelelően az elmúlt időszakban már komoly erőfeszítéseket tettek a WIPO-ban e területen is. E munka néhány fontosabb állomását az alábbiakban összegezzük.
Kérdőív összeállítása annak érdekében, hogy információkat gyűjtsenek a tagállamok biotechnológiai találmányaival kapcsolatban. Ebben kitérnek a szellemitulajdon-védelmi rendszer alkalmazhatóságával, a biológiai források és ehhez kötődően a hagyományos tudás védelmével kapcsolatban a haszonmegosztás kérdéseire is. E munkát az ENSZ környezetvédelmi programjával szoros együttműködésben végezték.
Több tényfeltáró utat szerveztek 1998 és 1999 között a Csendes-óceán, Ázsia, Afrika, Amerika különböző térségeibe. E missziók célja, hogy felmérjék a hagyományos tudás birtokosainak a szellemitulajdon-védelmi rendszerrel szembeni elvárásait és a kiaknázási lehetőségeket. A biotechnológiai munkacsoport 1999. évi találkozóján egy sor olyan projektet indított, amely a biotechnológiai találmányok jogi védelméhez kapcsolódik.
Két kerekasztal beszélgetést szerveztek a szellemi tulajdon és a hagyományos tudás kérdéseinek a megvitatására A szellemi tulajdon és az őshonos lakosság (1998) és A szellemi tulajdon és a hagyományos tudás (1999) címen.
Négy regionális konzultációt tartottak a folklór különféle kifejezésmódjainak (Ázsia, Afrika, a Csendes-óceán, az arab országok és Latin-Amerika térségeire vonatkozóan) oltalmával kapcsolatos kérdések megvitatására 1999-ben.
2000 áprilisában egy régióközi találkozót tartottak a WIPO-ban a szellemi tulajdon és a genetikai források kapcsolatáról, amely összegezte a WIPO-ban e téren folyó munkák eredményeit.
A tagállamok 2000 szeptemberében kormányközi bizottságot (WIPO Intergovernmental Comittee on Intellectual Property and Genetic Resources, Traditional Knowledge and Folklore) hoztak létre a szellemi tulajdon, a hagyományos tudás, a folklór és a genetikai forrásokkal kapcsolatos munkák összehangolására, koordinálására. A bizottság első ülésén, 2001 áprilisában, az alábbi kérdéskörökben folyt a tanácskozás:
a genetikai forrásokhoz való hozzáférés és az ezekből származó haszon megosztása;
a hagyományos tudás oltalma;
a folklór különféle kifejezésmódjainak oltalma.
Egy sor gyakorlati mechanizmust is kifejlesztettek a hagyományos tudás defenzív védelmére. Ezek közül néhányat az alábbiakban részletezünk.
A nemzetközi szabadalmi osztályzási rendszert (International Patent Classification - IPC) oly módon terjesztették ki, hogy az a hagyományos tudás területeivel, elsősorban a növényikivonat-alapú gyógyszerekkel kapcsolatos alosztályokat is tartalmazzon.
A Szabadalmi Együttműködési Szerződés (Patent Cooperation Treaty - PCT) keretében benyújtott bejelentéseknél a nemzetközi kutatáshoz előírt minimumdokumentációt tizenegy, hagyományos tudásra vonatkozó forrással is kiegészítették, ezáltal megnövelve annak valószínűségét, hogy a releváns hagyományos tudás is felszínre kerüljön. A WIPO irányítása alatt a genetikai forrásokra több, a hagyományos tudásra vonatkozó adatbázist is kifejlesztettek.
Összefoglalás
A hagyományos tudás szerepének növekvő elismerésével egyre erősödik a kihívás, hogy a tradicionális közösségek szellemi és kulturális hozzájárulását napjaink életéhez erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt elismerjék. A tanulmány áttekintett néhány olyan irányt, amely felé a folyamat halad. A cikk első része összefoglalja a hagyományos tudás legfontosabb általános ismérveit, vizsgálja a biodiverzitás prosperálásában a hagyományos tudás szerepét. A második rész a szellemitulajdon-védelem és a hagyományos tudás kapcsolatára fokuszál. Elemzi, hogyan jelennek meg e tudás birtokosainak jogaival kapcsolatos kérdések a nemzeti és nemzetközi szabályozásban. Vizsgálja, hogy a hagyományos tudás eredményei védhetőek-e a jelenlegi iparjogvédelmi szabályozás keretei között, illetve melyek azok az alternatív formái a szellemi tulajdon védelmének, amelyek alkalmasak arra, hogy mind nemzeti, mind nemzetközi szinten intézményesítve gazdasági előnyt biztosítsanak a hagyományos tudást birtoklóknak.
Az eddigi gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a kérdés összetettsége miatt "az egy méret jó mindenkire" megoldás feltehetően nem alkalmazható, azaz a hagyományos tudás oltalmára nem alakítható ki egyetlen olyan átfogó megoldás, amely illeszkedik valamennyi nemzeti prioritáshoz és jogi környezethez, nem beszélve a hagyományos közösségek igényeiről. A kulcs talán az lehet, hogy a hagyományos tudás birtokosai számára egy lehetséges oltalmiforma-választékot kínáljanak fel, amely segíti őket érdekeik felmérésében, saját irányaik kiválasztásában. Számos nemzetközi és nemzeti szervezet dolgozik a hagyományos tudáshoz kapcsolódó jogok védelmét elősegítő intézményrendszer kialakításán. Ahogyan ezt a tanulmány bevezetőjében bemutatott példa is mutatja, e munkában az Európai Szabadalmi Hivatal is aktív szerepet vállal. A tanulmány terjedelme nem engedi meg, hogy ennek minden állomását ismertessük, befejezésül azonban álljon itt egy, az EPO és több nemzetközi és nemzeti iparjogvédelmi szervezet részvételével - Dakarban 2005. június 15-én - megtartott kongresszusról kiadott közlemény egyik gondolata: a mindent felölelő tudásalapú gazdaság elengedhetetlenné teszi, hogy a szellemitulajdon-védelmi rendszer a hatékony technológiaátadás és az innovációk eredményes kiaknázásának támogatása során kellő figyelmet fordítson a genetikai forrásokra, a hagyományos tudásra és folklórra. E kongresszuson az EPO elnöke, Alain Pompidou ismertette, hogy folyamatban van egy, az EPO elektronikus adatbázisába integrált, a hagyományos tudással kapcsolatos ismereteket felölelő adatbázis kifejlesztése, ami lehetővé teszi, hogy az európai szabadalomengedélyezési eljárás során a technika állásának meghatározásánál a hagyományos tudással kapcsolatos ismereteket is figyelembe vegyék.
Irodalom
Leskien D., Flitner, M.: Intellectual Property Rights and Plant Genetic Resources: Options for a sui generis system. IPGRI, No. 6, June, 1997.
Mugabe J.: Intellectual Property Protection and Traditional Knowledge: an exploration in international policy discourse. Paper prepared by WIPO, Geneva, Switzerland, December, 1998 (http://www.acts.or.ke)
Dutfield G.: Intellectual Property Rights. Trade and Biodiversity, 2000
Correra C. M.: Traditional Knowledge and Intellectual property: issues and options surrounding the protection of Traditional Knowledge. A discussion paper, Quono, Geneva, November, 2001
A Cardozo Journal of International & Comparative Law Jacob Burns Institute for Advanced Legal Studies, Centre for Innovation Law & Policy University of Toronto, Faculty of Law, 2002, February, 21-22 (www.cardozo.yu.edu)
Traditional Knowledge, Intellectual Property and Indegenous Culture.
Kovács Krisztina: Biodiverzitás, genetikai források, hagyományos tudás és szellemi tulajdon. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002. 107. évf., 5. sz., p. 3-20.
http://www.cordis.lu/en/home.html
Intellectual Property and Genetic Resources, Traditional Knowledge Folklore (http://www.wipo.int)
Dutfield G.: Indegenous people, bioprospecting and TRIPS Agreement: threats and opportunities (http://acts.or.ke)
ISS, Information on the Hazards of Genetic Engineering Biotechnology (http://www.i-sis.org.uk/index.php)