FICSOR MIHÁLY
Az új közigazgatási eljárási törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti szabályok
1. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2005. november 1-jén lép hatályba. 1 A 2005. évi LXXXIII. törvény 2 tartalmazza iparjogvédelmi törvényeinknek a Ket. miatt szükségessé váló módosításait (e törvényre a továbbiakban - a módosítások számára és jelentőségére figyelemmel - novellaként hivatkozom). A Magyar Szabadalmi Hivatal is megkezdte a felkészülést az új eljárási szabályok alkalmazására. Ennek során vetődött fel az a kérdés, hogy a Ket. hatálybalépésével összefüggő átmeneti szabályokat miként kell értelmezni és alkalmazni. Ez az írás e kérdésnek kísérel meg utánajárni azzal, hogy előbb felvázol kétféle - egyaránt lehetségesnek látszó - értelmezési változatot, majd pedig javaslatot tesz az átmeneti szabályok alkalmazásakor követendő joggyakorlatra.
2. A novella 332. §-a egy általános és több speciális átmeneti szabályt foglal magában. Ez utóbbiak közül kettő [a 332. § (2) és (3) bekezdésében található két rendelkezés] vonatkozik iparjogvédelmi - pontosabban: szabadalmi - ügyekre; e feljegyzés szempontjából azonban az általános átmeneti szabálynak van jelentősége.
A novella 332. §-ának (1) bekezdése - a már említett kivételekre, speciális szabályokra való utalás mellett - a következőképpen rögzíti az általános szabályt: a törvény rendelkezéseit a hatálybalépése után indult ügyekben és a megismételt eljárásban kell alkalmazni. Ez a rendelkezés szövegszerűen megegyezik a Ket. 171. §-ának (1) bekezdésében található átmeneti szabállyal, annak átvétele, "tükörképe". 3
3. Az eddigiekben iparjogvédelmi törvényeink újraalkotásakor vagy módosításakor az előzőekben ismertetettektől valamelyest eltérő megfogalmazású - általános - átmeneti szabállyal volt dolgunk. Ez a rendszerint hagyományosan alkalmazott klauzula az új törvény vagy a módosított törvény rendelkezéseinek alkalmazását a hatálybalépést követően indult eljárásokban írja elő [lásd például a 2003. évi CIII. törvény 107. §-ának (1) bekezdését]. Ez a szövegezés összhangban áll iparjogvédelmi törvényeink azon terminológiai megoldásával, hogy az egyes eljárástípusok mint "eljárások" jelennek meg a normaszövegben (pl. szabadalom megadására irányuló eljárás, megsemmisítési eljárás). E terminológia magyarázata, hogy az iparjogvédelmi ügyek - avagy eljárások - nem "egymozzanatosak", azaz többnyire szakaszoltak, számos eljárási cselekményt felölelnek - potenciálisan vagy szükségképpen. Következésképpen a már megindult eljárásban - az eljárás megindítását kiváltó kérelmen túl - az ügyfél nemegyszer további kérelmeket terjeszt elő (akár pusztán saját elhatározásából, akár az eljárás következő szakaszba léptetése érdekében), amelyeket az eljárás menete során az MSZH adott esetben önállóan el is bírál.
Az iparjogvédelmi törvénymódosítások kapcsán az eddigiekben alkalmazott általános szabály azt eredményezte, hogy az iparjogvédelmi törvényben önálló típusként nevesített "eljárás" megindítására irányuló kérelem beérkezésének és az ilyen eljárás ezzel egyidejű megindulásának időpontja jelölte ki a teljes eljárásban, valamennyi eljárási cselekményre irányadó jogot, vagyis ez döntötte el, hogy az új (módosított) vagy a korábban hatályos rendelkezéseket kell-e alkalmazni. Ha az "eljárás" a hatálybalépés előtt indult, a teljes eljárásban a korábban hatályos rendelkezéseket kellett alkalmazni. Tehát például ha a szabadalmi bejelentést az adott törvénymódosítás hatálybalépését megelőzően tették, a szabadalom megadására irányuló eljárás egészére a korábban hatályos szabályok voltak az irányadók. 4
Az átmeneti szabály ezen - mondhatni "iparjogvédelmi" - változatának előnye, hogy egyszerű, áttekinthető és egységes rezsimet teremt az iparjogvédelmi ügyekben; hátrányként említhető viszont, hogy hosszú évekkel kitolhatja az új szabályok tényleges érvényesülését, hiszen a korábban hatályos rendelkezéseket így viszonylag sokáig kell - akár évek elteltével is - alkalmazni. Előnyös továbbá az átmeneti szabály e változata az alkotmányossági követelmények aggálytalan teljesítése szempontjából is, mivel ezzel a szabállyal egyértelműen és megnyugtatóan kizárható a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmának bármiféle sérelme.
4. A novella 332. §-ának (1) bekezdésében és a Ket. 171. §-ának (1) bekezdésében található két - tartalmilag megegyező - átmeneti rendelkezés viszont a törvény hatálybalépése (azaz 2005. november 1.) után indult ügyekben (és a fellebbezés vagy bírósági felülvizsgálat miatt megismételt eljárásban) rendeli el az új szabályok alkalmazását.
Meg kell ezért vizsgálni, van-e jelentésbeli, tartalmi különbség az "ügy" és az "eljárás" kifejezések között akár a közigazgatási eljárás általános szabályai, akár az iparjogvédelmi eljárások különös szabályai alapján.
A Ket. rendszeresen használja az eljárás kifejezést, annak definiálása nélkül. Meghatározza viszont a (közigazgatási) hatósági ügy fogalmát: ilyennek számít minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenőrzést végez [Ket. 12. § (2) bek. a) pont; a b) pontban foglaltaknak témánk szempontjából nincs jelentőségük]. Figyelmet érdemel továbbá a Ket. 71. §-ának (1) bekezdése, amelynek értelmében a hatóság az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során eldöntendő egyéb kérdésekben pedig végzést bocsát ki. Ebből a szövegezésből akár az a következtetés is adódhatna, hogy "ügy" az, amiben érdemi döntést kell hozni, az "eljárás" pedig az, ami az érdemi döntésig elvezet. 5
A novella és a Ket. szóban forgó átmeneti szabálya ugyanakkor a hatálybalépés után indult "ügy"-ről szól, holott a Ket. egyéb rendelkezései (pl. 3. §-a, 29. §-a, 31- 32. §-a) az eljárás megindításáról, illetve az eljárás megszüntetéséről vagy felfüggesztéséről szólnak.
5. Az előzőekből az iparjogvédelmi ügyekre kétféle következtetés adódhat. Az egyik - amelyet ez a pont fejt ki - abból indulhat ki, hogy az iparjogvédelmi eljárásokban az ügy megindulása azonosítható az eljáráséval. A másik lehetséges értelmezést a 6. pont bontja ki.
Az egyik lehetséges megoldás tehát az, ha a törvény hatálybalépése után indult ügyön az iparjogvédelmi törvények alkalmazásában a törvény hatálybalépése után indult eljárást értjük, egyenlőségjelet téve az ügy és az eljárás közé. Erre alapot ad, hogy az iparjogvédelem terén az ún. "eljárás" mindig végső soron valamely érdemi kérdés eldöntésére hivatott, más szóval minden egyes ilyen eljárás egy-egy iparjogvédelmi ügynek tekinthető. Az az érdemi kérdés, amelyet az MSZH előtti egyes iparjogvédelmi eljárásokban végső soron el kell dönteni, maga az ügy [v. ö.: az Szt. 44. §-ának (2) bekezdésével vagy a Vt. 37. §-ának (1) bekezdésével, azaz a szabadalmi ügyek és a védjegyügyek törvényi felsorolásával)]. Ezt az ügyet pedig az iparjogvédelmi eljárás megindítására irányuló kérelem (például szabadalmi bejelentés, a védjegy törlésére irányuló kérelem) "szolgáltatja", a kérelemben foglaltak képezik az iparjogvédelmi ügyet, és jelölik ki annak tartalmi határait.
Ha ezt a - kétségtelenül egyszerűbb - felfogást érvényesítjük, az iparjogvédelmi jogszabályok "szokásos", hagyományos átmeneti szabályaihoz társuló előnyöket fogjuk élvezni (lásd ennek az írásnak 3. pontját) azzal a hátránnyal, hogy az új - nemegyszer az ügyfelek és a hivatal számára egyaránt előnyös - rendelkezések alkalmazására csak évek elteltével kerül majd sor. A szóban forgó értelmezés elfogadása esetén ugyanis az összes új szabályt csak a 2005. november 1-je után indult eljárásokban lehetne alkalmazni [a novella 332. §-ának (2) és (3) bekezdésében szabályozott kivételekkel].
Tehát például a 2005. november 1-je után előterjesztett általános meghatalmazást csak olyan iparjogvédelmi bejelentésre kiterjedően fogadhatnánk el, 6 amelyet 2005. november 1-jén vagy azt követően nyújtottak be; az elvi nyilatkozat megtételére 2005. november 1. után is csak olyan bejelentés kapcsán volna a korábbi 15 helyett 30 napja a hivatalnak, amelyet 2005. november 1-jén vagy azt követően nyújtottak be; az ügyfél halála, illetve megszűnése a 2005. november 1-je előtt benyújtott bejelentések kapcsán továbbra is az eljárás félbeszakadását vonná maga után és nem - az új szabályok szerinti - felfüggesztést; a döntések új csoportosítása (a végzés- határozat felosztás) is csak a 2005. november 1-jén vagy azt követően indult eljárásokban érvényesülne függetlenül attól, hogy az MSZH a döntést 2005. november 1-je után hozza-e meg.
Gondot okozhat ebből a szempontból, hogy a Ket. ez év november 1-jei hatálybalépése kapcsán esetleg a Ket. 171. §-a (1) bekezdésének olyan értelmezése alakulhat ki, amely megnehezítheti az előzőekben vázolt iparjogvédelmi megközelítés érvényesítését, különösen a novella és a Ket. átmeneti szabályainak szövegszerű egybeesése miatt. Elkerülhetetlen, hogy az iparjogvédelmi törvényeknek a Ket. miatt szükséges (a Ket.-től való eltérést kimondó, illetve a Ket. egyes rendelkezéseinek alkalmazását kizáró) új szabályait alkalmazzuk az MSZH előtti eljárások mindazon eljárási cselekményei kapcsán, amelyekre a Ket.-et már alkalmazni kell (adott esetben a Ket. átmeneti szabályának tőlünk függetlenül kialakuló és az általunk helyesnek ítélttől eltérő értelmezése folytán).
Az első értelmezési opció röviden tehát a következő: az MSZH mind a novella 332. §-ának (1) bekezdésében, mind pedig a Ket. 171. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést - a kettőt egyformán - úgy értelmezi, hogy az iparjogvédelmi törvényeknek a novella szerint módosuló rendelkezéseit és a Ket. szabályait egyaránt csak a 2005. november 1-je után indult iparjogvédelmi eljárásokban alkalmazza [természetesen a novella 332. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglalt - már említett - kivételekkel].
6. A másik lehetséges értelmezés abból indul ki, hogy az iparjogvédelmi eljárásokban - az eljáráson belül - többféle ügy is előadódhat, többféle, adott esetben önállóan is elbírálható kérelem érkezhet. Ez a megközelítés számol azzal a különbséggel is, hogy míg a Ket. az átlagos közigazgatási ügyet (a hivatalból vagy kérelemre indult, rövid időtartamú, egy lényegi-érdemi mozzanatból álló hatósági eljárást) veszi alapul, addig az iparjogvédelmi eljárások szakaszoltak, és azokban többféle - akár önállóan is eldönthető, sőt, eldöntendő - kérdés vetődhet fel.
Ez a második lehetséges értelmezés tehát az "ügy" és az "eljárás" kifejezéseket nem szinonimákként, hanem eltérő tartalmat hordozó kategóriákként kezelné. "Eljáráson" az iparjogvédelmi törvényekben nevesített önálló eljárástípust (például a szabadalom megadására irányuló eljárást) kellene érteni, míg "ügyön" az iparjogvédelmi eljárásokban előterjesztett, valamennyi önállóan elbírálható kérelmet és az ilyen kérelemmel kapcsolatos eljárást és döntést.
E megközelítés szerint pl. a szabadalom megadására irányuló - 2005. november 1-je előtt indult - eljárásban az alapügy, azaz a szabadalom megadása tárgyában a korábban hatályos szabályok szerint kellene dönteni, hiszen ez az ügy valóban és mindenképpen az új rendelkezések hatálybalépése előtt indult. Ugyanakkor még ebben az eljárásban is alkalmazhatóvá válhatnának az új rendelkezések a hatálybalépésük után benyújtott - az eljárást megindító kérelem (tehát a példánk szerint: a szabadalmi bejelentés) tárgykörén kívül eső, önállóan is elbírálható - kérelmekre, illetve a hatálybalépés után bekövetkező olyan körülményekre, amelyekhez az eljárást megindító kérelem tárgykörén kívül eső, elkülönült joghatás fűződne.
Az 5. pontban említett példákra visszatérve ez az értelmezés a következőkkel járna a gyakorlatban: a 2005. november 1-je után előterjesztett általános meghatalmazást akkor is elfogadhatnánk, ha olyan iparjogvédelmi bejelentésre (is) vonatkozik, amelyet 2005. november 1-je előtt nyújtottak be; a 2005. november 1-jén vagy azt követően előterjesztett megváltoztatási kérelmek kapcsán az elvi nyilatkozat határideje akkor is az új szabályok szerinti 30 nap volna, ha az MSZH előtti eljárás 2005. november 1-jét megelőzően indult; az ügyfél 2005. november 1-je után bekövetkező halála vagy megszűnése akkor is az eljárás felfüggesztésével járna, ha az alapeljárás 2005. november 1-je előtt indult; a döntések új csoportosítása (a végzés- határozat felosztás) pedig attól függően "lépne be", hogy az előzőek szerint az "ügy" a hatálybalépés előtt vagy után indult ügynek számít-e.
A hatálybalépés előtt benyújtott kérelmeket a hatálybalépés után érintő változások elbírálása viszont a korábban hatályos jog szerint történne, igazodva az "alapkérelemre" irányadó szabályozáshoz. Tehát például a megsemmisítési okok - bizonyos határidőn túl történő - bővítését kizáró szabály [az Szt. 81. §-ának módosított (1) bekezdése] csak a 2005. november 1-je után előterjesztett megsemmisítési kérelmekre volna alkalmazható.
Ennek az értelmezésnek az elfogadása az új eljárási szabályok tételes áttekintését igényelné abból a célból, hogy azonosíthatók legyenek azok az "ügyek" (kérelmek, körülmények stb.), amelyekre - ha azok 2005. november 1-jén vagy azután indulnak, illetve következnek be - már az új szabályokat lehet és kell alkalmazni.
Ez az értelmezés azzal a kétségtelen előnnyel járna, hogy időben előbbre hozná a Ket. és a Ket. miatt módosuló iparjogvédelmi törvények - gyakran az ügyfelek és a hivatal számára egyaránt előnyösebb - szabályainak alkalmazását. Megfeleltethető volna továbbá ez az értelmezés az alkotmányossági követelményeknek is, hiszen csupán a törvény hatálybalépése után létrejövő jogviszonyokban (vagyis a hatálybalépés után indult "ügyekben") kellene az új szabályokat alkalmazni, azaz az átmeneti szabály ily módon történő alkalmazása sem eredményezne visszamenőlegességet, miközben a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez (a kihirdetés és a hatálybalépés között) nyilvánvalóan elegendő, "kellő" idő áll rendelkezésre - az ügyfelek és a potenciális ügyfelek szempontjából is. 7
E második megközelítés hátránya az egyes eljárások egységes rendjének, egységes eljárási rezsimjének "elvesztése": egy eljáráson (például a szabadalom megadására irányuló egy adott eljáráson) belül keveredhetnének az alkalmazandó szabályok, egyes kérdésekben (például az eljárást megindító kérelem, a bejelentés tárgyában) még a korábban hatályos normákat kellene alkalmazni, míg más kérdésekben (például az eljárás felfüggesztése vagy a képviseleti meghatalmazás tárgyában) már az új szabályok lennének az irányadók. Törvényi fogódzók híján az MSZH-ra - és később a bíróságra - tartozna a régi és az új szabályok szerint eldöntendő "ügyek" szétválasztása, ami bizonytalanságot, zavart szülhet, végső soron a jogbiztonság sérelmével járhat. 8
7. Az MSZH-n belül, illetve a külső szakértőkkel lefolytatott konzultációk során szinte egyöntetű támogatást kapott az 5. pontban kifejtett értelmezés. E széles körű támogatottságra is figyelemmel ez az írás szintén azt javasolja, hogy az MSZH a Ket. hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti szabályokat - azokkal a pontosításokkal, amelyeket a 8. pont tartalmaz - az 5. pontban foglaltak szerint értelmezze.
8. A Ket. hatálybalépésével összefüggő átmeneti szabályok alkalmazása során a következő pontosításokkal követhető az előzőekben elfogadásra és követésre ajánlott (vagyis az 5. pont szerinti) jogértelmezés.
a) A Ket. 68. §-ának (4) bekezdéséből és például az Szt.-nek a novella szerinti 85. §-a (1) és (4) bekezdéséből kitűnik, hogy egyes iratbetekintési kérelmek önálló "ügynek" számítanak, mivel azokat eleve nem valamely alapeljárásban nyújtják be, vagy nem az alapeljárásban ügyfélként részt vevő személy nyújtja be. Erre tekintettel enged a Ket. 68. §-ának (4) bekezdése önálló jogorvoslatot az iratbetekintési jog kizárása vagy korlátozása miatt, ha az ügyfél azt az eljárás jogerős lezárását követően kéri, vagy a hatóság azt, aki iratbetekintést kér, nem tekinti ügyfélnek.
Azokat az iratbetekintési kérelmeket, amelyeket az eljárás (az "alapeljárás") jogerős lezárását követően terjesztenek elő, az új szabályok szerint kell tehát elbírálni akkor is, ha a jogerősen lezárult alapeljárás az új szabályok hatálybalépése - azaz 2005. november 1-je - előtt indult. Hasonlóképpen önálló eljárás, avagy ügy (legalábbis az iratbetekintést kérő személy nézőpontjából) az az eset, amikor az iratbetekintési jogot az MSZH azért zárja ki vagy korlátozza, mert a kérelmezőt nem tekinti az alapeljárás ügyfelének. Mivel ilyen esetben a kérelmező ügyféli jogállásának és iratbetekintési jogának elismertetésére irányuló eljárás szükségképpen elkülönül az alapeljárástól, nincs akadálya a 2005. november 1-je után előterjesztett ilyen (tehát nem az alapeljárás ügyfelétől származó) kérelmek új szabályok szerinti elbírálásának akkor sem, ha az alapeljárás 2005. november 1-je előtt indult. Ellenben ha a jogorvoslat eredményeként a kérelmezőt mégis az alapeljárás ügyfelének kell tekinteni, a továbbiakban az iratbetekintés kérdésében is az alapeljárásra irányadó szabályozás szerint kell eljárni, azaz a 2005. november 1-je előtt hatályos szabályokat kell alkalmazni, ha az alapeljárás ez előtt az időpont előtt indult.
b) A novella több kérdésben is akként módosítja iparjogvédelmi törvényeinket, hogy az új rendelkezések valójában az MSZH-nak a 2005. november 1-je előtt hatályos szabályozás alapján, azzal teljes összhangban kialakított joggyakorlatát tükrözik vissza és emelik törvényi szintre. Ezek az új szabályok ugyan formailag nem alkalmazhatók a 2005. november 1-je előtt indult eljárásokban (tehát például a hivatali határozatok sem hivatkozhatnak rájuk), de ez nem jelenti azt, hogy a 2005. november 1-je előtt hatályos szabályozás alapján kialakult joggyakorlattal szakítani kellene. Nyilvánvalóan helytelen volna, ha a korábban hatályos szabályozás alapján kialakult joggyakorlatot normatívan megjelenítő új szabályból azt a következtetést vonnánk le, hogy a korábban hatályos szabályokat másként kellett volna értelmezni. A korábban hatályos rendelkezések kialakult értelmezését tükröző új szabályt nem lehet hivatkozási alapként használni a korábban hatályos rendelkezések kialakult értelmezésének utólagos felülírására, "érvénytelenítésére". Az alakilag új törvényi rendelkezés ilyen esetben tehát nem több, mint a korábbi joggyakorlat normatív megjelenítése, azaz - ha megfelelően tükrözi a korábbi joggyakorlatot - nem eredményezhet tényleges változást a joggyakorlatban. Ezért tehát hiába lehet csak a 2005. november 1-je után indult eljárásokban alkalmazni a novellában foglalt új szabályokat, nincs akadálya annak, hogy az ezt megelőzően indult eljárásokban a korábban hatályos jog eddigi értelmezését követve az új szabályokból következővel azonos eredményre jussunk, feltéve természetesen, hogy az új szabály csupán ezt a régebbi értelmezést tükrözi és jeleníti meg a törvény szintjén is.
Az MSZH munkatársainak kigyűjtése alapján az iparjogvédelmi törvényeknek a novellában foglalt következő módosításai tartoznak ebbe a kategóriába (tehát amikor a formailag új szabály csak a korábban hatályos jog megfelelő értelmezését tükrözi):
-
a szabadalmi ügyvivőnek vagy ügyvédnek adott meghatalmazás érvényességéhez az is elegendő, hogy azt a meghatalmazó aláírta, ha a meghatalmazást külföldön adták;
-
ez a szabály vonatkozik a szabadalmi ügyvivői irodára, szabadalmi ügyvivői társaságra és az ügyvédi irodára is;
-
meghatalmazás adható szabadalmi ügyvivői irodának, szabadalmi ügyvivői társaságnak vagy ügyvédi irodának is; az ilyen meghatalmazást pedig bármely olyan személy meghatalmazásának kell tekinteni, aki igazolja, hogy az iroda vagy a társaság keretében működik;
-
a képviseleti meghatalmazás olyan általános meghatalmazás is lehet, amelynek alapján a képviselő eljárhat az MSZH hatáskörébe tartozó valamennyi szabadalmi (védjegy- stb.) ügyben, amelyben a meghatalmazó félként vesz részt [az eddigiekben felsorolt szabályokat lásd az Szt. 51. §-ának (2) bekezdésében, 9 a Vt. 44. §-ának (2) bekezdésében; ezeket a szabályokat - az irányadó utaló szabályok folytán - megfelelően kell alkalmazni növényfajta-oltalmi, használati, illetve formatervezésiminta-oltalmi, topográfiaoltalmi és földrajzi árujelző-oltalmi ügyekben is];
-
korábbi védjegyen - a megjelölés lajstromozásától függően - a korábbi védjegybejelentést is érteni kell [Vt. 4. § (2) bek.];
-
közösségi védjegybejelentés vagy közösségi védjegy átalakítására irányuló - a közösségi védjegyrendelet 109. cikkének (3) bekezdése alapján megküldött - kérelem alapján az MSZH a Vt. VII- IX. fejezeteiben foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával megindítja a védjegy lajstromozására irányuló eljárást [a Vt. 76/E. §-ának a novella 339. §-ának 16. pontjával hatályon kívül helyezett (1)- (3) bekezdéseit az MSZH - a közösségi rendelet elsődlegességére (primátusára) és közvetlen alkalmazásának követelményére tekintettel - hatálybalépésük, azaz 2004. május 1-je óta nem alkalmazza, mivel a közösségi védjegyrendeletet módosító 422/2004/EK tanácsi rendelet 10 folytán 2004. március 10-étől11 a Vt. 76/E. §-ának (1)- (3) bekezdéseiben szabályozott vizsgálat a tagállami iparjogvédelmi hivataloktól a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal hatáskörébe került];
-
a 2081/92/EGK tanácsi rendeletben szabályozott kifogás benyújtására megállapított határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye, és az FVM előzetes szakhatósági állásfoglalásával szemben önálló fellebbezésnek van helye [Vt. 116/A. § (7) és (9) bek.; ez esetben valójában nem is valamely joggyakorlati tételt, hanem korábban kormányrendeletben rögzített szabályt emel törvényi szintre a novella, lásd a 78/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 3. §-ának (8) bek.-ét és 4. §-ának (1) bek.-ét].
Az előző lista - bár ezzel az igénnyel készült - nem szükségképpen teljes körű.
9. Az MSZH - a tervek szerint - a Ket. hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti szabályoknak az előzőekben (az 5. és a 7- 8. pontban) javasolt értelmezését fogja követni. Természetszerű, hogy ennek az írásnak mindazonáltal semmiféle jogi kötőereje nincs, az abban kifejtettek a szerző személyes álláspontját tükrözik. Az MSZH joggyakorlatának mércéjéül pedig a hivatali határozatok bírósági felülvizsgálata szolgál. Ez az írás egyfelől azt célozta, hogy az MSZH ügyfelei és képviselőik kellő időben tájékozódhassanak a Ket. hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti szabályokról és várható hivatali értelmezésükről, másfelől pedig arra irányult, hogy e fontos jogértelmezési kérdés mielőbb teljes szakmai konszenzussal tisztázható legyen.
Lábjegyzetek:
2 A törvény teljes címe: 2005. évi LXXXIII. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról. Meg kell jegyezni, hogy ez a cím meglehetősen pontatlan, sőt, pongyola, hiszen nyilvánvaló: nem a módosított törvények függnek össze a Ket. hatálybalépésével, hanem maguk a módosítások. A helyes szövegezés tehát alighanem a következő lett volna: "egyes törvényeknek a Ket. hatálybalépésével összefüggő módosításáról".
3 Sem a Ket., sem a novella alapjául szolgáló törvényjavaslat indokolása nem szolgált bővebb magyarázattal e rendelkezéseket illetően.
4 Ilyen értelmezést látszott követni a Legfelsőbb Bíróság a Vt. átmeneti rendelkezései alapján hozott, elvi jelentőségű határozatában (BH 2000/296.).
5 Érdekes módon e témát még a Ket. frissiben megjelent kommentárjai sem érintik. Lásd pl.: A közigazgatási eljárási törvény kommentárja, szerk.: Kilényi Géza, Bp. 2005.; Tilk Péter: A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény, Pécs, 2005.
6 Az MSZH az eddigiekben - a Ket. és a novella hatálybalépését megelőzően - is fogadott el általános meghatalmazásokat, ezt kifejezetten megengedő törvényi rendelkezés hiányában is. Ez az írás nem célozza e jelenlegi gyakorlat kritikáját vagy jogszerűségének részletes értékelését. A példák ugyanakkor a tételes jogi rendelkezések összevetésén alapulnak. Lásd az írás 8. b) pontját is, amely éppen a korábbi joggyakorlatot normatívan megjelenítő új szabály kérdésével foglalkozik.
7 Lásd az Alkotmány 2. §-ának (1) bek.-ét és 7. §-ának (2) bek.-ét, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. §-ának (2) és (3) bek.-ét, továbbá pl. a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatot, a 34/1991. (VI. 15.) AB határozatot, a 28/1992. (II. 30.) AB határozatot, a 365/B/1998. AB határozatot, az 57/1994. (XI. 17.) AB határozatot, a 10/2001. (II. 12.) AB határozatot.
8 A közigazgatási ügyekben kialakult és ismertté vált bírósági joggyakorlat sem szolgál különösebb útmutatással az 5. és a 6. pontban kifejtett értelmezési változatok közötti választáshoz. Figyelemre méltóan kimunkált, de témánk szempontjából közvetlenül nem releváns pl. az EBH 2004/1077. számú elvi határozat, amely abban foglal állást: mit kell érteni "folyamatban lévő ügyön" a közigazgatási eljárásban hozott határozatok esetében.
9 Az egyes törvényhelyekre való hivatkozások a 2005. november 1-jétől hatályos szöveget követik.
10 OJ L 070, 9. 3. 2004. p. 1.
11 Lásd a 422/2004/EK tanácsi rendelet 2. cikkének (1) és (2) bekezdését.