TANULMÁNYOK
DUDÁS ÁGNES
A szoftver szerzői jogi védelme1
I. rész
I. A tanulmány "tárgya"
II. A szoftverek elhatárolása
III. Részletekbe menő elemzés
IV. A jogosultságok
2004-ben harmadik alkalommal írta ki közös pályázatát a Magyar Szabadalmi Hivatal és a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület az Apáthy István-díj elnyerésére. Az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle két részletben, a jelen és a soron következő számában közli a díjnyertes pályamunkát, amely a szerzői jog egyik "örökzöld" témáját dolgozza fel újszerűen. (a szerk.)
Jelen tanulmány a szoftverjog kialakulóban lévő rendszerét, az egyik alapot képező jog, a szerzői jog szempontjából mutatja be. A szoftverek szerzői jogi védelme mintegy húszéves múltra tekint vissza, ugyanakkor napjainkban is élő problémákat vet fel. Elég, ha csak a programok szerteágazó változatainak megítélésére vagy a kapcsolódó felhasználási szerződések (licencek) összetett voltára gondolunk.
A szerzői jog melletti más jogterületek - mint a szabadalmi jog, az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos szabályozás - feldolgozására terjedelmi korlátok okán nem vagy csak érintőlegesen térünk ki.
Az első részben a tanulmány tárgyával, a szoftver fogalmával és annak különféle szempontok szerinti megítélésével foglalkozunk, majd, mintegy rendszerezve az ismereteket, a szoftverfajták egy újszerű, jogilag is értelmezhető csoportosítása kerül bemutatásra.2
Ezt követően a szerzői jogi törvény számítógépes programokra vonatkoztatható általános és speciális rendelkezései kerülnek ismertetésre, majd az alkotók és műélvezők "alkujának" eredménye, a felhasználási szerződés, valamint annak megsértése válik az elemzés tárgyává.
Az írás pedig egyes, a jelen szabályozás által generált alkotmányos aggályok ismertetésével zárul.
A tanulmánynak jogösszehasonlító jelleget kölcsönöz, hogy a téma feldolgozásánál jelentős szerepet töltöttek be a német források.3
I. A tanulmány "tárgya"
Arra vállalkozni, hogy pontosan definiáljuk a szoftver fogalmát merész, ám a jelen témával való foglalkozás esetében elengedhetetlennek tűnő vállalkozás.
Műszaki szemmel...
Egy 1987-ben írt könyv így nyilatkozik a témában: "'Szoftver nélkül a számítógép csak egy össze-vissza gubancolt ócskavas halom.' Bárki, aki dolgozott már számítógéppel - bármilyen rövid ideig is - tisztában van ennek a mondásnak az igazságával. A legtöbb ember számára a szoftver szó alkalmazói vagy más szóval felhasználói szoftvert jelent, azaz olyan programokat, amelyek segítségével tervezhetünk egy űrhajót, kiszámíthatjuk az adónkat, mozijegyet vásárolhatunk vagy játszhatunk. Ez azonban csak egy része. ... A szoftver nem más, mint a hardverre épített intelligencia."4
De akadnak ennél ha nem is pontosabb, de tudományosabbnak hangzó megfogalmazások is:5 "A szoftver magja, az operációs rendszer azoknak a vezérlőprogramoknak a gyűjteménye, amelyek a gép folyamatos üzemeltetését biztosító alaptevékenységeket látják el."6 Vagy: "A szoftver a számítógépi programok, eljárások, szabályok és az ezekre vonatkozó dokumentáció összessége. Olyan szellemi termék, mely a hardvert működteti."7
Létezik az arisztotelészi módszert követő definíció is "a rendszer minden olyan komponense, amely nem tartozik a hardverhez. A szoftver elnevezést azonban igen gyakran csupán a hajlékony mágneslemezen vagy a merevlemezen tárolt felhasználói programokra használják".8
"Szoftvernek nevezzük a számítógép működtetéséhez rendelkezésre álló valamennyi programot. Ide tartoznak a számítógép falhasználójának saját programjain kívül azok a programok is, amelyek magát a számítógépet működtetik, és egy-egy meghatározott programot a számítógép számára végrehajthatóvá tesznek. A szoftvert könnyű megváltoztatni és másolni."9
Ha kicsit elszakadunk a szigorú műszaki szemlélettől, akkor egy gazdasági informatika könyv lapjain ezt olvashatjuk: "A programokat, illetve azokat a szellemi termékeket, melyek egy gép működését irányítják, vezérlik, szoftvernek, pontosabban a gép szoftverkörnyezetének nevezzük." 10
Jogi szemlélet11
A szoftver fogalma meghatározásának esete pontosan az a helyzet, mikor a jogalkotó csak a definíció kereteit vállalta fel, a jogalkalmazókra bízva az értelmezésből adódó nehézségeket, hiszen az informatika e gyorsan változó területén egyedi elbírálást igényel, hogy meddig terjedhet a jogi védelem. Ám egyes esetekben előfordulhat, hogy a jogalkalmazó túl szűkmarkúnak bizonyul (pl. a német bíróságok12), vagy jogharmonizációs célok teszik kötelezővé a gyakorlatban kialakult védelem minimális szintjének meghatározását, ezáltal mégiscsak törvényhozási szinten megkívánva a beavatkozást.
Jogalkotói szemmel
Végső soron a szerzői jogi törvény saját maga definiálja a szoftver fogalmát, ideértve a számítógépi programalkotásokat és a hozzájuk kapcsolódó dokumentációt, akár forrás- vagy tárgykódban, vagy bármilyen más formában rögzített módon való megjelenésüket.
Ezen definíció azonban magán hordozza annak jelét, hogy sokféle, különböző szinten e fogalom jogi térben való elhelyezésére törekvő értelmezés következtében született meg.
A nemzetközi alapok
Időrendbe állítva a szoftverszabályozásra vonatkozó jelentősebb nemzetközi megállapodásokat, a következő listát kaphatjuk.
Az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény [BUE (1886)] Párizsban 1971-ben módosított szövege szerint az " ... irodalmi és művészeti művek kifejezés felöleli az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotását, tekintet nélkül a mű létrehozatalának módjára vagy alakjára." Valamint az 5. cikk kimondja a nemzeti elbánás elvét, amely szerint amennyiben az állam (és mint említettük, a magyarok élen jártak) saját jogrendjében védte a szoftvert, a vele kapcsolatba kerülő államok szerzőinek is nyújtania kellett a védelemnek ezen fokát.13 Így tehát az 1980-as évek végére a jelentősebb országok BUE-tagsága és belső szabályokból eredő szoftvervédelme miatt "elterjedt" a szoftverek szerzői jogi védelme.
Az 1952-ből származó Egyetemes Szerzői Jogi Egyezményhez14 és annak Párizsi Okmányához15 csatlakozó államok ugyancsak vállalták, hogy bármelyik szerződő állam állampolgárának megjelent műveit (az irodalmi, tudományos és művészeti műveket, ideértve az írói műveket, a zeneműveket, a színpadi műveket és a filmeket, a festményeket, a metszeteket és a szobrokat16), valamint ezen államok területén első ízben megjelent műveket nemzeti elbánásban részesítik.17
Az előzőekben említett tág kategóriákat követően a WIPO18-modelltörvény adja a legátfogóbb nemzetközi meghatározást (1978-ból), e szerint a szoftver a következő részeket tartalmazza:
1. Számítógépprogramot magát, azaz: olyan parancsok (utasítások) sorozatát, amelyet egy gépi olvasásra alkalmas hordozóra átvéve elérhetjük, hogy egy - információfeldolgozásra képes - gép meghatározott műveletet, feladatot, eredményt jelezzen, kivitelezzen vagy végrehajtson (elérésre bírjon).
2. A program dokumentációját: ez egy eljárás átfogó ismertetése (szóban, sematikusan vagy egyéb módon) elegendő részletességgel ahhoz, hogy egy meghatározott számítógépi programot alkotó utasítássorozatot létrehozzunk.
3. Kiegészítő leírást: mindazon dokumentáció, amely a program megértését és alkalmazását segíti. (Értelemszerűen nem tartozik ide a program maga, sem annak leírása.)19
A TRIPS-egyezmény20 (1994) 10. cikkének 1. bekezdése szerint a számítógépi programok, mindegy, hogy forráskódban vagy gépi kódban kerülnek kifejezésre, a Berni Egyezmény alapján irodalmi műként élveznek védelmet. A szoftverek jogi megítélésének igen lényeges elemeit képezik Pálos György meglátása szerint a TRIPS-egyezmény ben lefektetett elvek.21 Pálos különösen kiemeli a legnagyobb kedvezmény elve bevezetésének,22 illetve a kizárólagos jog indokolt korlátozásának jelentőségét.23 A szerződés legszembetűnőbb jellegzetessége azonban, hogy kizárólagosan a vagyoni jogosultságok helyzetéről rendelkezik.
Az 1996-ban Genfben aláírt WIPO Szerzői Jogi Szerződése24 4. cikkében kimondja, hogy a számítógépi programok - függetlenül megjelenésük módjától és formájától - a Berni Egyezmény 2. cikkelye értelmében mint irodalmi alkotások védettek.
Az amerikai szerzői jogi törvény (USA Copyright Act)25 szabályozása szerint a számítógépes program olyan utasítások sorozata, melyek számítógépben történő közvetlen vagy közvetett alkalmazása meghatározott eredmény létrehozását célozza.26
Az 1993. évi amerikai-magyar megállapodás27 védeni rendeli a Berni Egyezmény szerint irodalmi műnek minősülő számítógépi programok akár forráskódban, akár tárgyi kódban rögzített minden fajtáját (ebbe beleértve a felhasználói programokat és operációs rendszereket egyaránt), valamint a számítógéppel vagy számítógép segítségével alkotott műveket.28
A számítógépi programok jogi védelméről szóló 91/250/EGK irányelv (továbbiakban: szoftver irányelv)29 célja is az volt, hogy harmonizálja a tagállamokban megjelenő számítógépi programokra vonatkozó szabályozást, hiszen az ezen a téren megnyilvánuló különbségek károsan hatnak az egységes piac működésére, esetenként akadályozhatják az áruk szabad áramlását. A preambulum a következő szabályozási pontokat tette kötelezővé:30 1. a számítógépi programoknak, a szerzői jog alapján mint irodalmi alkotásnak kell védelmet nyújtani, 2. definiálni kell a védelem tárgyát31 és alanyait,32 valamint ezek kizárólagos jogosultságait,33 illetve 3. a védelem idejét.34 Az említett kötelezettségek közül e helyen a védelem tárgyának pontosabb körülírása szükséges. Az irányelv a "számítógépprogram" fogalma alá tartozónak tekinti annak előkészítő tervezési anyagát is, továbbá védeni rendeli a számítógépi program valamennyi megjelenési formáját.35 Kizárja azonban a védelem köréből mind a program, mind az interface36alapjául szolgáló ötleteket és elveket.
A német szerzői jogi törvény37 (a továbbiakban UrhG) 2. § (1) bek. 1. pontjában a szoftvert az írásművek és beszédek mellett a szövegművek "Sprachwerk" kategóriájába sorolja, ezen besorolásnak az sem mond ellent, hogy a szoftverek egy programozási (azaz mesterséges) nyelven íródnak.38
A magyar szabályozás
Méltán dicsért a magyar jogalkotó, hiszen már 1983-ban a (régi) szerzői jogi törvény végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet módosításával a védelem tárgyai közé - a művészi fényképek mellett - felvette a "számítógépi program-alkotások és a hozzájuk tartozó dokumentációk (a továbbiakban: szoftver)" kategóriát is, megelőzve ezzel a világ számos országát.39 Majd 1999-ben, az új szerzői jogi törvény megalkotásakor egészítette ki az alpontot a most is hatályos formában, megfelelve ezzel a nemzetközi elvárásoknak.40 Az amerikai-magyar megállapodásból már ismert kritériumok mellett - azaz ennek forráskódban, tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtáját, úgy a felhasználói programot, mint az operációs rendszert - tehát önállóan nevesítette, a szerzői jogi védelem tárgyaként. A törvény indokolásából kiderül, ezen egyedi megoldás - azaz mikor a törvény nem minősíti a szoftvert "irodalmi műnek" - elszakad a TRIPS-egyezmény 10. cikke, a szoftver irányelv 1. cikke és a WIPO Szerzői Jogi Szerződésének 4. cikke által megjelölt csapásiránytól (ezek ugyanis a már említett módon - irodalmi műként, írásműként - rendelik védelemben részesíteni a számítógépi programalkotást (a szoftvert).
A törvényalkotó nézete szerint ezen elszakadás azonban csak látszólagos, hiszen "az irodalmi művekre is vonatkozó általános szabályok irányadóak azonban a szoftverre is, azokkal a különös szintű szabályokkal együtt, amelyeket a törvény VI. fejezete állapít meg a szoftver védelmére. Az említett nemzetközi egyezmények és a közösségi irányelv rendelkezései pedig tartalmilag ezt követelik meg."41 Az egységes szabályozást mutatja, hogy a törvény a jogvédelemre jogosultság feltételeként ugyanazon elvárást (egyéni, eredeti jelleg) támasztja szoftver esetében is, mint más műveknél.42
A magyar szabályozás a már említett sui generis védelmet biztosítja tehát a szoftver számára, és pont ezért már az általános részben definiálja43 azt. Így a szerzői jogi védelem tárgya: a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot."44
Ez a megfogalmazás azonban továbbra sem érinti a műszaki szemlélet által olyannyira hangsúlyozott funkcióját45a szoftvernek.
Egy másik jogterület is behatóan kénytelen foglalkozni a számítástechnika fejlődésével kapcsolatban kialakult jogi helyzettel. Ez pedig a büntetőjog, mely - a későbbiekben tárgyalt szerzői jogi jogsértések mellett - külön tényállásokat tartalmaz, reagálva a fejlődés következtében megjelent új helyzetre. Bár a szoftvert magát nem, de az annak futtatására alkalmas rendszert meghatározza a Büntető Törvénykönyv46(továbbiakban Btk.) 300/F. §-ában: "... számítástechnikai rendszer az adatok automatikus feldolgozását, kezelését, tárolását, továbbítását biztosító berendezés vagy az egymással kapcsolatban lévő ilyen berendezések összessége."
Ugyancsak érintett területnek kell tekintenünk a polgári jogot - hiszen a szerzői jogi törvény mint háttérjogszabályát rendeli alkalmazni47 -, valamint az internet használatának következtében a nemzetközi magánjogot is. A tanulmány folyamán többször utalunk majd az említett szabályoknak - a problémák megoldásához feltétlenül szükséges - részleteire.
Jogalkalmazói szemmel
A magyar bíróság
Ugyancsak dicséret illeti a magyar bíróságot, mely már egy 1973-ban felmerült eset kapcsán foglalkozott a problémával, és ítéletéhez a Szerzői Jogi Szakértő Testület (továbbiakban: SZJSZT) véleményét használta fel.48 Az SZJSZT véleménye - nem feledve a technika akkori állását - rendkí vül jelentős észrevételeket tartalmaz. Már akkor felismerték, hogy: "A számítógépes rendszer körében önálló szellemi alkotás szükséges általában a számítógépi kezelésre alkalmas feladat feltárásához, a feladatnak a gép által megkövetelt korrektséggel megfogalmazásához, a matematikai modell elkészítéséhez és végül az algoritmus, azaz a gépi eljárás kidolgozásához; míg az egyéb műveletek az ún. rutinmunka körébe tartoznak."49 Valamint az SZJSZT a programalkotás fázisszerű felosztásával meghatározta azon részeket, melyek védelemre jogosultnak voltak minősíthetőek.
Ha nem is született annyi döntés50 a szoftverekkel kapcsolatban, mint - a párhuzamos szálon bemutatott - német területen, a szabályozás elvi vonalait a jogalkotói lépést megelőzve a jogalkalmazó nyilvánvalóan kirajzolta. Hiszen ezen döntésből kiolvasható, hogy az SZJSZT a szerzői jogot találta legalkalmasabbnak ezen újonnan felbukkanó terület védelmére.
A jogi irodalomban már korábban is léteztek ezen irányzatot (azaz a szerzői jogi védelmet és nem a szabadalmat vagy más jogterületet) támogatók.51
Az 1983-ban keletkezett végrehajtási rendelet - mondhatni - könnyebbé tette a munkát, ám a jogalkotás ezen a ponton, mint aki jól végezte dolgát, magára hagyta a bíróságokat. Így azoknak kellett a védett jogtárgyhoz igazítaniuk a szerzői jogi törvény rendelkezéseit. Ennek eredményeként született 1984-ben a Legfelsőbb Bíróság első szoftverjogi döntése,52 amelynek külön érdekessége, hogy a jogalkotói változtatás (azaz a szoftver megjelölése a végrehajtási rendeletben) a másodfokú eljárás alatt történt. A bíróság kimondta, hogy az alperesek által a moszkvai olimpiára készített sportági információs berendezéshez készített program szoftvernek minősül, és mint ilyen a szerzői jogi törvény védelme alatt áll. Alig egy évvel későbbről származó ítéletében pedig, a szerzői jogi törvény alkalmazása mellett - az általa nem szabályozott kérdésekben - a Polgári Törvénykönyvet rendelte alkalmazni.53
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban, hogy az itt megjelent szoftverek még mind egyéni megrendelésre készült programok voltak, melyek elkészítéséhez elengedhetetlen volt maga a számítógép, mellyel akkortájt csak kevesen rendelkeztek. Az 1973-as perben elhangzott védekezés, mely szerint " ... a végleges számítógépi program kifejlesztése a legfontosabb feladat", valamint, hogy "ez utóbbi munkafázis igényli a legnagyobb szellemi és eszközbefektetést", teljes mértékben helytálló volt. Ez azonban nem jelentette azt, hogy az erőforrás biztosítása szellemi alkotás részének lett volna tekinthető. 54
Az évek múlásával egyre több gép került forgalomba, és a szekrényméretűeket felváltották az asztali gépek. Az egyéni megrendelés mellett pedig feltűntek a kereskedelmi forgalomban is kapható programok.
A német jogi szemlélet alapkövei
A német bírói gyakorlat szoftverekhez kapcsolódó két leghíresebb (utólag sokak által kritizált55) ítélete az úgyneve zett Inkasso-program,56 illetve a Nixdorf-Betriebssystem57 döntés, melyekben a bíróság megállapította, hogy a szoftverek jogi besorolásához a szerzői jog szabályait kell irányadónak tekinteni, továbbá meghatározott bizonyos - a védelmi szint eléréséhez fontos - kritériumokat.
Az első döntés, mely közel egy évtizeden át meghatározta a védelem fokát, egy inkasszóprogrammal kapcsolatos, ahol is a megrendelő (egy beszedési megbízásokkal foglalkozó cég) megbízott egy másik cégnél dolgozó programozót, hogy számára az inkasszóeljárást megkönnyítendő hozzon létre egy szoftvert. A programozó szabadidejében, majdnem kizárólagosan a megbízó telephelyén fejlesztette a programot, melyet aztán forráskódban is, a kapcsolódó dokumentációval együtt átadott a megbízónak. A szoftvert egy akkor népszerű programozási nyelvben, COBOL-ban írták. A programozáshoz szükséges információkat a megbízó bocsátotta a programozó rendelkezésére. A dolgok egészen eddig rendben mentek. Majd a megbízó licencszerződést kötött egy céggel az általa fejlesztetett inkasszóprogramra, a szerzőt pedig megbízta, hogy írjon hozzá kiegészítő programokat. A keletkezett bevételből pedig 10 000 márkát a szerzőnek átadott, aki ezt a licencezéshez való hozzájárulás ellenértékének tekintette. A gond akkor kezdődött, mikor egy másik, potenciális vevő visszalépett a megbízóval való szerződéskötéstől, mert megegyezett a szerzővel ugyanannak a programnak a megvásárlásáról. A megbízó úgy tekintette, hogy őt a programon kizárólagos használati jog illeti meg, valamint magát társszerzőnek vélte, hiszen a program mintegy fele nem ezen megbízás keretében került megalkotásra. A másik oldal ellenben mint egyszerű használati jog átruházását értelmezte a köztük fennálló szerződést, mivel a program "piacra dobásáról" nem volt szó, így az erre vonatkozó rendelkezések hiányoztak a szerződésből. Valamint azt állította, hogy egy jobb, javított programot hozott forgalomba. A per ítélete több ponton is befolyásolta a szoftverekkel kapcsolatos jogi nézőpont kialakulását,58 de jelen részben a Szövetségi Bíróság azon álláspontja kerül csak ismertetésre, mely a számítógépes programok lényegi voltára vonatkozik. Az ítélet első pontként megállapította, hogy a számítógépes programok szerzői jogi védelmet élveznek függetlenül attól, hogy grafikus vagy szöveges formában kerülnek megjelenítésre, az írásművek között vagy a tudomány és technika megjelenítéseként (a német szerzői jog külön nevesít ilyen kategóriát59) rendeli védeni őket. Kimondta, hogy nem feltétel a mű teljessége, és lévén, hogy a számítógépi program fejlesztése elkülöníthető fejlesztési fokokon nyugszik, azokat részleteiben is megilleti a védelem.
A döntés leglényegesebb részét, mely meghatározta a - szoftver irányelvet követően aztán módosult60 - szintet, úgy foglalhatnánk össze, melyet a bíróság egy olyan teljesítményben határozott meg, amely meghaladta az átlagos programozó képességeit, azaz az információk és utasítások egy tisztán technikai, mechanikai (kiválasztás, összegyűjtés, elrendezés és felosztás műveletekre épülő) egymás mellé rendelésénél többet kívánt meg.61
Ugyancsak ezt a meghatározást találhatjuk meg egy 1990-es esetben, ahol az operációs rendszerek továbbértékesítése szolgált a per okául. A bíróság itt is a rutinszintet meghaladó programalkotást szabta a szerzői jogi védelem feltételéül,62 minden ilyen esetben szakértőkre bízva, hogy mit is jelent a számítástechnika állása szerint az átlag programozói tudás. Hiszen a programozónyelvek fejlődésével a programok alkotása leegyszerűsödött, az ún. "könyvtárak" megjelenése pedig lehetővé tette, hogy a programok egyes részeit, mintegy a könyvtár részeire való utalással helyettesítve, még rövidebb formában el lehessen készíteni.
Az érem másik oldala, hogy egyre bonyolultabb problémák megoldására vált képessé a szoftver, és a számítástechnikai eszközök fejlődése lehetővé tette, hogy akár komolyabb anyagi megterhelés nélkül is olyan felszereltséghez juthassanak a programot írni vágyók, mely gondolataik megvalósításához lehetőséget nyújt.
Megjegyzendő, hogy a német gyakorlat az említett két döntés között eltelt időben szűkmarkúan ítélte meg a szerzői védelem jogosságát.63
II. A szoftverek elhatárolása64
Az általánosságban felvázolt szoftverfogalom részletesebb megközelítésére szolgál a következő fejezet. Az ábrán sajátos felbontásban megjelölt szoftvercsoportok részletes és kevésbé részletes ismertetésére kerül sor, az elnevezések közül a két fő halmaz meghatározása, az érdek- és önzetlen szoftverek elkülönítése egy mostanáig még sehol sem használt, sajátos elnevezést tükröz annak érdekében, hogy az elhatárolás alapjául szolgáló okokat a magyar nyelv kereteinek figyelembevétele mellett a lehető legszemléletesebben érzékeltesse.
Az úgynevezett "érdekszoftverek"65
A kezdet kezdetén (körülbelül az 1940-es évek vége) még hiányzott az emberekből az önzésnek egy bizonyos formája, és a szoftverek szabadok voltak. Akkoriban még mindenki a hardverek fejlesztésében látta a jövőt. William Henry Gates (ismertebb nevén Bill) 1976-ban így kesergett:
"Why is this? As the majority of hobbyists must be aware, most of you steal your software. Hardware must be paid for, but software is something to share. Who cares if the people who worked on it get paid?"66
A személyi számítógépek elterjedése67 azonban ezen a téren is hatalmas változást hozott. A már említett, speciális megrendelésre gyártott szoftverek mellett külön iparággá vált a szoftverek gyártása. A kereslet megteremtette a kínálatot, a választék egyre nőtt. A termékeket reklámozni, népszerűsíteni kezdték. Az internet térhódításával pedig létrejöttek azok a feltételek, melyek a freeware és shareware termékek megjelenéséhez elengedhetetlenek voltak.
Kereskedelmi szoftver
Ezen fogalom alatt értendő - jelen tanulmány keretein belül - minden szoftver, melyet előállítója elsősorban haszonszerzés céljából hoz létre, és kereskedelmi forgalomban (az interneten történő forgalomba hozatalt is ideértve) értékesít. A program vásárlója az ár kifizetésével, valamint a program birtokbavételével késznek mutatkozik a licencben rögzített, a szoftver használatára vonatkozó szabályok betartására. Többek között, hogy a programot egyetlen biztonsági másolat kivételével nem sokszorosíthatja, azt nem terjesztheti, nem változtathatja meg - esetlegesen visszafejtheti a kódot, de csak hogy saját fejlesztésű programjával kompatibilissé tegye.68 Külön problémát vet fel a forráskódok megismerhetővé tétele,69 mely elvileg kötelezettség,70 ám a valóságban erre nem,71 vagy áthidaló megoldásként a kód letétbe helyezésével72 kerül csak sor. Mivel a letétbe helyezés speciális - amerikai modellben megjelenő - feltételei (vasbeton falak, tűzvédelmi, illetve a hőmérséklet és a levegő páratartalmának mérésére alkalmas rendszer... stb.) oly ritkán fordulnak elő együtt, megfigyelhető tendencia, hogy a felek az ügyvédi letétet használják.
A szoftverek és a speciális szoftverkategóriák kialakulásának öt okát jelöli meg Marly.73
Elsőként az amerikai szoftverfejlesztést, melynek keretében - annak a kormány által finanszírozott volta miatt - szigorúan a köz javát szolgáló termékeket lehetett csak előállítani, így esett, hogy igen jelentős programok vagy programrészek is public domainként74 lettek jegyezve.
A második a programozók idealizmusa, amelynek szellemében egy jó programot mindenki számára elérhetővé tettek remélve, hogy a mindenkibe beletartoznak nagyobb, jónevű szoftvergyártók is, akik ezáltal majd felfigyelnek a ténykedésükre.
A harmadik indító ok a különféle profi programok előállítása kapcsán megjelenő segédprogramokra vonatkozik, melyeket szintén szabaddá tettek, hogy ezáltal mások megspórolhassák a párhuzamos fejlesztéssel járó időt, és kimondatlan viszonosságra hivatkozva hasonló módon hálálják meg a segítséget.
A negyedik pedig a reklám, hiszen még freeware termékek esetében is gyakori, hogy a később megjelenő, javított változatokhoz csak térítés ellenében juthatunk hozzá, illetve ugyancsak ezen ponthoz kapcsolódóan nem elhanyagolhatóak a piacstratégiai okok, ahogy azt a Netscape Navigator v. Internet Explorer esetben láthattuk.75
Az ötödik, meglehetősen releváns, ám napjainkban már csak történelmi ok, hogy az amerikai szakfolyóiratokban megjelent programok az Amerikai Egyesült Államoknak a Berni Egyezményhez való csatlakozásáig76 nem élveztek szerzői jogi védelmet.
Freeware
Ezek a termékek ingyen letölthetők, előállítójuk általában "kereskedelmi szoftverek" fejlesztésével és forgalmazásával foglalkozó vállalat, aki ebben az esetben térítésmentesen bocsátja rendelkezésre termékét, mivel a szoftverek eladásától nem várhatna különösen jelentős hasznot, de ez a terjesztés népszerűbbé teszi és áttételesen piaci előnyökhöz juttatja (Például Adobe: Acrobat Reader,77 illetve Microsoft: Internet Explorer78). A felhasználó nem nyer jogosultságot sem a forráskód megismerésére, sem a program bármiféle megváltoztatására79 Amennyiben nincs mellékelt licenc, abból kell kiindulni, hogy a "név kötelez." Tehát a termék valóban a freeware definíciónak megfelelően áll rendelkezésre.
Kivételként azonban ide sorolódnak a postcardware fedőnevű termékek is, ahol egészen érdekes ellenszolgáltatásra tart igényt a szoftver előállítója. A szoftver kvázi ingyen letölthető, mindössze egy lapot vagy egy telefonkártyát várnak köszönetképp.80 Az utóbbi ötletnek két motiváló tényezője lehet: a programozó Guinness-rekord kísérlete, illetve hogy a termék terjedését nyomon kövesse és népszerűségét tesztelje, amely egyfajta piackutatásnak felel meg.
Shareware, azaz "Try before you buy"81
Ezen szoftverek szintén szabadon másolhatók és terjeszthetők (akár online, akár CD-ROM-változatban), éppen ezért - sajnálatos módon - gyakorta összetévesztik őket a szabad szoftverekkel. A shareware82 esetében szem előtt kell tartani bizonyos korlátokat: vagy bizonyos célra, vagy felhasználói körre,83 vagy időben (általában 15 vagy 30 nap l. Anti-Trojan,84 de lehet meghatározott naptári nap is) korlátozott a felhasználásuk.85 Az előállító itt is arra törekszik, hogy ismertségre tegyen szert, lássuk be, hatékonyan, hiszen ki ne hallott volna már a WinZip86 tömörítőprogramról. Amikor a feltétel, melyhez a program használatát kötötték, teljesül, a felhasználónak két lehetősége marad: a) regisztráltatja magát, és megvásárolja a programot, b) letörli. Amikor a felhasználó (az egyébként nem létező) c) variációt választja, azaz a programot időn túl is futtatja, találkozhat a programozók rafinált "önvédelmi reflexével," amely legtöbbször mint a teljes program használatának megakadályozása vagy annak késleltetett indítása, "nag screen"-ek megjelenése, funkciók letiltása jelentkezik.
A korai német bírói gyakorlatból kiolvasható, hogy alapvető problémát jelent a jogi definíció hiánya, azaz, hogy a "shareware" termék jellegzetességei nem jelennek meg hivatkozható formában.87 Ugyanakkor - mintegy kiútként a definícióhiány állapotából - a német bíróságok is törekszenek arra, hogy valamely "használható" fogalommagyarázattal támogassák meg a jogalkalmazókat. A shareware termék fogalom tág értelmezése ennek alapján tehát az, amikor minden jogosultságot átruházottnak tekintenek. A program sajátos jellemvonásából levezetve ezen értelmezés szerint a program terjesztésének jogát a szerző "mindenkire" ráruházta, és így arra mindenki - kereskedő és nem kereskedő - egyaránt jogosult.88 Ezzel szemben egy hamburgi esetben89 azt olvashatjuk, hogy a shareware termék szerzője jogvédelmet kapott a különféle shareware szoftvereket egy CD-ROM-ra gyűjtő és ilyen módon terjesztő forgalmazóval szemben. A látszólagos ellentmondás feloldását jelenti, hogy az utóbbi esetben a mellékelt (és egyik fél által sem vitatott) licencet egy ún. "liesmich.txt" fájl jelentette, amely kifejezetten rögzítette a terjesztésre jogosultak körét,90 ezzel rögzítve az imént említett három korlát egyikét.91
A fentebb idézett hamburgi döntés mutat rá arra az érdekes problémára is, hogy a szoftver szerzője bizonyos esetben nem tilthatja meg shareware-ként "forgalomba hozott" terméke terjesztését azon az alapon, hogy annak már egy újabb verziója is létezik. Jelen esetben az indokolás azzal érvelt, hogy a CD-ROM összeállítója nem tudott az újabb verzió létéről, s így magatartása sem lehetett jogsértő, ezen okból pedig a szerző kérelmének - mely a CD-ROM-ok terjesztésének abbahagyására való kötelezésre irányult - nem adott helyt.
Hasonló problémával kapcsolatban 1992-ben Münchenben is született egy döntés,92 amely a már megírt CD-ROM-ok árusítását annak ellenére lehetővé tette, hogy az újabb, "professionel" változat terjesztésére a szerző csak egyetlen kereskedőt jogosított fel. A bíróság úgy találta, hogy a már meglévő CD-ROM-példányok a szerző eredeti akaratának megfelelően készültek el, és a szerző a "Treu und Glauben" elv érvényesülése szerint ezen (a régi verzió terjesztésére feljogosító) intézkedése (azaz, hogy shareware termékként definiálta a programját93) köti, annak ellenére, hogy üzletpolitikája időközben megváltozott.94
Visszatérve a shareware szoftverekkel kapcsolatban először idézett hamburgi bírósági ítélethez megállapítást nyert, hogy a CD-ROM-on, illetve a lemezen történő terjesztés nem jelenti a felhasználási módok közötti különbséget.95 A bíróság utalt arra, hogy ezen terjesztési módok egyneműsége levezethető abból, hogy a számítógépek a lemez olvasása mellet már CD-olvasásra is alkalmasak, valamint nem tartotta különösen sérelmesnek azt a helyzetet sem, hogy a CD-ROM-on annak mérete miatt a szerzőével hasonló (konkuráló) alkotások is megférnek, hiszen a lemezen történő terjesztésnél is előfordulhatna ez a helyzet (akár tömörített formákban96). A bíróság meglátása szerint ezen negatívum ellensúlyozásra kerül azáltal, hogy a CD-ROM- on megjelenő más programok okán a potenciális vásárlók szélesebb köréhez jut el a szerző programja.
A shareware termékek további (polgári jogi aspektusú) problémáival - ideértve a shareware termékekkel kereskedő harmadik személy jelenlétét (különben csak a felhasználó és a szerző voltak szereplők), a polgári jog szabályai szerint a megtekintésre vagy próbára vétel szabályainak97alkalmazhatóságát - Thomas Heymann foglalkozik behatóbban.98
Ugyanakkor meg kell említeni ezen a helyen is egy speciális alcsoportot: a liteware típusú (a német Szövetségi Bíróság szóhasználatában, mint "light-version" megjelenő)99 termékeket. A shareware típustól lényeges elhatárolási pontként jelezte a BGH, hogy ezen termékek "tartós használatra" készülnek, és általában a számítógépekkel (vagy alkotórészeikkel, pl. CD-író) együtt szállítják ("bundle"-ban), ellentétben a shareware szoftverrel, melynek célja egy - időben általában korlátozott - "csábítás", illetve a shareware-hez való hozzájutásnak a fent említett árukapcsolás nem elsődleges formája. Közös tulajdonságuk viszont a bíróság meglátása szerint is, hogy mindegyik a teljes verzió reklámjaként szolgál. A liteware termék kategóriájába tartozik például a WS FTP100 program.
Trialware
Ahogy a neve is mutatja, ez a shareware-hez hasonló kategória. Az ember ezeket a szoftvereket is kipróbálhatja. Hasonlóan a liteware típushoz, itt is mintegy járulékként jutnak a programok a felhasználóhoz egy másik szoftver vagy éppen hardver vásárlását követően. Azonban fontos különbség, hogy e programok szabad terjesztése nem engedélyezett.
Limited edition
Ez a szoftverfajta szintén rokonságban áll az előzőekkel, bár itt nem időkorlát van, hanem az embernek fel kell készülnie lélekben, hogy a legjobbnak ígérkező részeknél a funkció működésbe lépése helyett kap egy üzenetet, hogy talán vegye meg az eredeti (a premium vagy delux variációjú) szoftvert, ha mindenre kíváncsi101 (pl.: Adobe Photoshop LE102).
Patchware
Mikor a szoftver-előállító új programmal lép piacra, nincs mindig abban a helyzetben, hogy tökéletes programot szolgáltasson, azonban ígéretet tesz vásárlókörének, hogy az extrákat azok megjelenése után - mintegy "foltot a zsákra" - elérhetővé, letölthetővé teszi. Ezek a "foltok" szintén ingyenesen állnak rendelkezésre. Ugyancsak ez a bevett módja egy-egy programhiba orvoslásának is. Elég ha arra gondolunk, hogy az egyre terjedő vírusok okán a nagyobb szoftvergyártók egyre gyakrabban bocsátják letöltésre az újabb és újabb javításokat oldalaikon.103 Annak kérdése, hogy ez az említett magatartásuk vajon megfelel-e a szavatossági kötelezettség teljesítésének, illetve hogy egy egyszerű felhasználótól milyen mértékben várható el kárelhárítási kötelességének heti rendszerességgel való gyakorlása, külön tanulmány témájának ígérkezik.
Ad-powered
Itt is ingyen jut a felhasználó a programhoz, ugyanis annak létrejöttét a kezelőfelületen reklámot elhelyezők finanszírozzák. Ezek internetfüggő programok, hiszen az online kapcsolat elengedhetetlen a reklámfelületek frissítéséhez.
Thankyouware104
Amikor az ember szorgalmasan böngészi a netet, találkozhat különféle "hálás" oldalakkal, akik a látogatásért cserébe, "köszönetként" ingyenes letöltési lehetőséget biztosítanak. Természetesen annak reményében, hogy a megajándékozott legközelebb is felkeresi őket.
Abandonware105
"Öreg játék, nem vén játék" vallják a fő abandonware oldalak, hiszen ezeken régen kereskedelmi forgalomban megjelent, ám onnan kikopott szoftvereket lehet a megváltozott licencnek köszönhetően letölteni. A gyorsan változó piac, kereslet-kínálat, a nagy konkurencia miatt pár év lepergése után szinte lehetetlenné válik eladni az elavult változatot, azonban az ingyenes letöltésre való felkínálás útján még mindig tömegekhez juthat el, akik talán a későbbiekben a forgalmazótól más programot megvásárolnak. Ezen a csoporton belül is előfordul, hogy a forráskódot is nyilvánosságra hozzák.
Félszabad(nak látszó) érdekszoftverek
Érdekes kérdés, hogy milyen megítélés alá esnek a Microsoft és a Miniszterelnöki Hivatal106 közötti megállapodás következtében felkínált szoftverek. Az MTI 2001 decemberi jelentése szerint "Az Információs Magyarország Program keretében létrejött Microsoft Campus Szerződés a számítógépes alkalmazásokat leginkább használó, felsőoktatásban tanuló fiatalok és tanáraik számára nyújt ingyenes szoftverhasználati jogot és kedvezményes hozzáférést a telepítőkészlethez."107 A nagylelkű gesztus valójában az államnak - áttételesen pedig az adófizetőknek, tehát a felhasználóknak - évi egymilliárd forintjába kerül. A megállapodást eredetileg hároméves periódusra kötötték. A 2004. decemberében lejárt szerződés108 meghosszabbításával kapcsolatos hosszan tartó egyeztetések zárt ajtók mögött folytak.109A szoftvereket használni vágyók azon kívül, hogy megfizetik az "anyagárat," - amely kézikönyv és egyéb dokumentáció nélküli változatát jelenti a szoftvernek - kötelesek magukat a Microsoftnál regisztrálni, hogy a legális felhasználáshoz szükséges jogosultságot megszerezzék.110
Az "önzetlen szoftverek"
Különleges és első pillanatban a szerzői jognak teljesen ellentmondani látszó formája a szoftvereknek az önzetlen szoftverek kategóriája, hiszen itt - szemben Gates idézett elveivel - olyan változattal találkozunk, amikor az alkotókat nem elsősorban a vagyoni gyarapodás motiválja.
Public domain szoftverek111
Az önzetlen szoftverek "első generációja" amerikai találmány. Mindazon szoftverek, melyeket alkotójuk ezen licenc alá helyez, a köz javát szolgálják. Az eredeti szerző minden jogáról lemond. Ezt, a kontinentális szemléletmóddal homlokegyenest szembenálló megoldást,112 például hazánkban sem lehetne kivitelezni.113 Amerikában azonban, amikor még anno állami pénzből finanszíroztak szoftverfejlesztéseket, különféle egyetemeken a projektben részt vevő programozókat arra kötelezték, hogy a fejlesztés eredményét ezen a módon tegyék elérhetővé. Másik, szintén a public domainhez vezető út volt Zahrnt114 szerint, hogy a copyright eljárás formailag kötött volt, és mindazon művek, melyek ennek nem feleltek meg, elvesztették a védelmet, és a köz javát kezdték szolgálni (a Berni Unióhoz való csatlakozást követően ez a forma már nem áll fenn), és ugyancsak erre az eredményre vezetett bizonyos magánszemélyek törekvése, hogy ismertté és elismertté váljanak.115
Más definíció szerint public domain a nyílt forráskódú szoftvereknek (open source software) egy speciális esete, amely nem tartozik a copyleft szabad szoftverek közé.
Egy egészen speciális példa a careware termékek esete, amelyek ugyan public domain alatt álló szoftverek, de alkotóik mégis egy speciális - ám ellenőrizhetetlen - kikötést illesztettek a licencbe, példának okáért: "If you find WinPSX usefull and enjoyable please plant a tree".116
A licencek másik jellegzetessége, hogy ellentétben a copyleft szoftverekkel, nem minden esetben teszik kötelezővé a forráskód megismerhetővé tételét.
A német bíróság eme szoftvertípushoz kapcsolódó gyakorlatát egy 1993-ból származó eset kapcsán ismerhetjük meg.117 Az esetben megjelenő központi probléma néhány számítógépes játék jogi helyzete, másolhatósága és terjeszthetősége. Mivel a játékok szerzője ismételten elkövette azt a hibát, hogy a játékot magát egy számítógépes újságban, mint PD (azaz public domain) típusú programot jelentette meg, nem hivatkozhatott arra, hogy a későbbiekben a játékokhoz szigorúbb licenceket fűzött. A bíróság idézte a Frankfurti OLG118 PD definícióját: "den Begriff PD als 'urheberrechtlich von vornherein nicht geschütztes' Werk bzw. als 'dem freien Zugriff unterliegendes' Programm verstanden".
Megjegyzendő azonban, hogy a jogi helyzet változása következtében a most hatályban lévő jogot lehetett az adott esetre alkalmazni, mert az UrhG 137d. § kimondja, hogy az 1993 előtt keletkezett programokra is kiterjed a szerzői jogi törvény VIII. fejezetének első része, habár a bíróság (ezen mankó nélkül is) arra a következtetésre jutott, hogy az új szabályozás ezen esetre vonatkozó alapelveit tekintve nem tér el a régitől. 119
Jellegzetessége a szoftverkategóriákkal foglalkozó irodalomnak, hogy egyes nézetek szélsőségesen eltérnek egymástól, illetve a felismerhetetlenségig összemosódnak. Ez utóbbi eset egyik példája Thomas Hoeren írása,120 ahol a freeware és a shareware szoftvereket is mint a public domain alá tartozó programokat definiálja. Hasonlóan hibás összetéveszteni a freeware és open source szoftvereket, ahogy problémás a CompLex CD-Jogtárnak a szerzői jogi törvényhez fűzött kommentárjában megjelölt hivatkozás is, "Nizalowski Attila: A számítógépi programalkotások fajtái, (Magyar Jog, 1995/9., p. 534.)" című tanulmányát idézve tévesen jellemzett a felsorolás utolsó pontja: "e) a másolt programok (copylefted, avagy GNU software), melyek jogellenes módon kerülnek terjesztésre."
"Open source - open mind", avagy néhány gondolat a szabad, illetve nyílt forráskódú szoftverekről
"Melyik profi engedheti meg magának, hogy ingyen dolgozzon? Melyik amatőr engedheti meg magának, hogy három évet dolgozzon egy programon, megkeresse az összes hibát, elkészítse a teljes dokumentációt, aztán az egészet ingyen elérhetővé tegye?"121 teszi fel a kérdést egyik nyílt levelében122 Bill Gates, aki sosem gondolta volna, hogy erre a kérdésre bárki azt válaszolhatja: "Én." Pedig igenis voltak önként jelentkezők. A hackerek123 - élükön Richard M. Stallmannal,124 a Free Software Foundation alapítójával - vállalták a feladatot.
A motivációról Stallman a GNU Project125 indulásakor (1984-ben) így nyilatkozott:126 "Extracting money from users of program by restricting their use of it is destructive because the restrictions reduce the amount and the ways that the program can be used..."127
Free software-ről már a nyolcvanas évek közepe óta beszélhetünk, az open source software elnevezés újkeletűbb, körülbelül 1998-ra datálható. Stallman 1985 októberében hozta létre a Free Software Foundation alapítványt.128 Itt találhatjuk első "definícióként" a szabad szoftver meghatározását: "Free software is a matter of the users' freedom to run, copy, distribute, study, change and improve the software." Értelmezése szerint a szabadságnak a következő négy foka van:129
1. a program bármilyen céllal való futtatása;
2. a program működésének tanulmányozása, kiegészítése - ehhez elengedhetetlen kellékként a forráskód ismerete;
3. a másolatok terjesztése felebaráti szeretetből;
4. a program tökéletesítése, majd ezen javított kiadás - az egész közösség javát szolgálandó - közzététele.
Ezen kitételek közül az "érdekszoftverek" általában csak a szabad futtatást és - bizonyos határok között - a szabad másolást és terjesztést engedélyezik. Nem adnak lehetőséget sem a programok tanulmányozására, sem módosítások eszközölésére.
Copyleft
Az open source software - magyar fordításban: nyílt forráskódú szoftver - elnevezés sem csak kizárólag a forráskódhoz való szabad hozzáférést jelenti. A copyleft kategória további - licencek jellegzetességei szerint felosztott - alcsoportokra bomlik. Az elhatárolás alapját az adja, hogy mennyire hasonlítanak az eredeti alap GPL licenchez, illetve mennyire engednek annak szigorú szabályaitól való eltérést. Érdekes fejleménye a történetnek, hogy - kereskedelmi szoftvereket is gyártó - szoftverházak más és más indíttatásból saját fejlesztésű szoftvereket minősítettek nyílt forráskódúnak és szabadon terjeszthetőnek, illetve egyes szabadszoftver-fejlesztői programokat támogatva járultak hozzá a szoftverpiaci monopolizált helyzet oldásához. Ezen szoftverek azonban valahol kötődnek azért eredeti "szerzőjükhöz", és ez a licencek - általuk fejlesztett - sajátos variációiban megnyilvánul. A licencek részletes ismertetésére130 terjedelmi korlátok miatt jelen írásban nem kerülhet sor.
A tanulmányban a szabad szoftverek alaplicencezési formájaként a GPL típusú licenc kerül bemutatásra, ez az eredeti, R. M. Stallman által megalkotott, szigorú licenc részletekbe menően tárgyalja a felhasználó oldalán jelentkező egyes jogosultságokat és kötelezettségeket, melyek elemzésére a felhasználási szerződések körében visszatérünk.
Egyéb szabadszoftver-licencezések
Az említett licencfajtához képest mintegy alternatívákat jelentenek az egyéb, szintén nyílt forráskódú licencezési fajták.
A BSD licencek, a Berkeley egyetemről kikerült szoftverek licence, ahol alapvető követelményként jelent meg ezen információnak minden licencben való szerepeltetése, ám ezen licencezési típusból hiányzik az az elem,131 mely kizárná a felhasználási díj ellenében történő értékesítést.
A Mozilla132 jellegű licencek olyan felhasználási szerződéseket takarnak, amelyek nem zárkóznak el attól a lehetőségtől, hogy bizonyos részleteiket olyan szoftverekben használják fel, amelyek felhasználási díj ellenében is megjelennek a piacon. A licenccsoport második legismertebb eleme a Netscape Public Licence, mely alatt 1998-ban a Navigator forráskódját nyilvánosságra hozták.
Az Artistic típusú licencek133 semmilyen más licencfajtába nem sorolható felhasználási szerződések. Legismertebb képviselőjük egy programozási nyelvhez, a Perlhöz köthető, mely 1994 óta párhuzamosan kerül terjesztésre GPL és Perl Artistic Licence alatt. A licenc jellegzetessége, hogy korlátozza az átdolgozás jogát, ugyanis a programokon csak kisebb jellegű változtatásokat engedélyez.
Nyílt forráskódú szoftverekre vonatkozó ítéletet jelenleg még a német bíróság sem hozott, ennek egyik oka éppen az lehet, hogy a szerzői jogokról olyan széles körben lemondtak az arra jogosultak (vagy éppen - átruházhatatlan jog esetében - nem élnek a szerzői jogi védelem eszközeivel, mert nem érzik sérelmesnek a jogsértést, vagy mert a jogsértés híre nem jut el hozzájuk). A licenc megsértése azonban ilyen esetben is vezethet felismerhető jogsértéshez. A Müncheni Bíróság 2004. május 19-én meghozott és július 23-án közzétett ítéletében kimondta, hogy a Sitecom Deutschland GmbH megsértette a GPL licencet, amikor az alá tartozó szoftvert a licencben megkívánt feltétel ellenére a licenc mellékelése nélkül terjesztette.134
Kakukktojás: a félszabad, önzetlen szoftver
Félszabad szoftver alatt értjük ezen a helyen azokat a szoftvereket, amelyek ugyan nem szabadok, de az egyén számára biztosítják a lehetőséget a használatra, másolásra, megváltoztatásra, amennyiben ezek nem kereskedelmi célt szolgálnak. Ide sorolható a PGP program.135 Nehézségek adódnak ugyan ezzel a fajta szoftverrel kapcsolatban is, hiszen nem építhető például egy copyleft licencezésű rendszerszoftverbe.136
III. Részletekbe menő elemzés
Az ötlet, az elv és az elgondolás
A szerzői jogi védelem tárgyát megjelölő rendelkezések között a törvény általánosságban kizárja a szerzői jog alkalmazhatóságát ötletre, elvre, elgondolásra, eljárásra, valamint működési módszerre és matematikai műveletre,137 majd speciális szinten138 kiterjeszti ezen felsorolást a csatlakozó felületekre (interface) vonatkozóan is. E szabályozás jogrendbe építésére a már korábban említett nemzetközi egyezmények, illetve a szoftver irányelv átvétele miatt volt szükség.139
Amennyiben azonban kivételt képezünk a kivétel alól, mégiscsak szerzői jogi védelemre érdemes részletet kaphatunk, ennek megvalósításához azonban az kell, hogy védettségre jogosító formát kölcsönözzünk neki. Védeni lehet tehát azt a szoftvert, mely lehetővé teszi kisiskolások számára az összeadás-kivonás-szorzás-osztás (matematikai műveletek) gyakorlását, vagy a világ legjobb játékprogramötletét, amennyiben írásművé formálva dokumentálttá tesszük. Kérdés persze, hogy hol is van pontosan az a határvonal, amely már védelemre jogosít.
Szoftverek esetében - bár az irányelv nagylelkűen szinte mindent védeni rendel - mégis igen nehéz megtalálni a határvonalat az algoritmusok összessége, illetve a "programrészlet" között. Elsősorban a bírói gyakorlat, valamint az ennek alapjául szolgáló szakértői vélemény feladata meghatározni az absztrakciónak eme fokát.
A számítógépes program részei és részletei
A szoftverjog kialakulásának már említett első lépéseként arra törekedtek a jog formálói, hogy létrehozzanak valamely skálát, amely alapján azután megítélhetik, hogy az alkotás megfelel-e a kívánt kritériumoknak, és méltó-e a védelemre. Összehasonlításként álljon itt az ezen elbírálást segítő német és a magyar modell.
A már említett 1973-as szakértői vélemény szerint a főbb alkalmazási fázisok:
"Az elektronikus számítógépi kezelésre alkalmas feladat feltárása.
A feladatnak az elektronikus számítógép által megkövetelt korrektséggel történő megfogalmazása (ún. szakmai modell készítése).
A feladat számítástechnikai (matematikai) modelljének a megkonstruálása.
A számítási algoritmus elkészítése (a gépi eljárás kidolgozása).
Az algoritmus alapján a számítási program elkészítése (valamely gépre orientáltan).
A számítási programhoz szükséges adatok biztosítása.
A gépi számítások elvégzése.
A számítás eredményeinek értékelése és hasznosítása."
Ezek közül a testület az 1-4-ig, illetve a 2, 3, 4, fázist magában is szellemi alkotásnak minősítette.140 A felsorolás második része azonban rutinjellegű feladatmegoldásként szerepelt (az elvi program megírása hangsúlyos részlet, azaz a program lelke ezen meglátás szerint a programterv),141 amely nem tartalmazza azt az egyediséget, ami a megkívánt védelem alapjául szolgálhatna.
A német szabályozás alapját szintén az Inkasso-döntésből ismerhetjük meg, ahol három fázist találunk. Az első az ún. generális problémamegoldás fázisa, amely eredményeként egy megoldási utat kapunk, amely a német meghatározásokban "Pflichtenheft" formájában kerül leírásra.
A második fázis a folyamatábra megalkotása, amely arra szolgál, hogy alapját képezze a későbbi blokkdiagramok megalkotásának.
A harmadik rész a program tényleges kódolása, amely a kitalált megoldást számítógép által értelmezhető parancssorokban jeleníti meg, ehhez egy programozási nyelvet vesznek alapul (a döntés megalkotása óta már több generációja is megjelent a programozási nyelveknek). Ez a megalkotott program lesz a forráskód, és ennek egy, gép általi programkóddá fordításaként kapjuk a gépi vagy tárgykódot.
A szerzői jogi törvény német kommentárjai ezzel szemben négy nevesített részt említenek: 1. az igény fázisa (Anforderungsphase); 2. a koncepció fázisa (Konzeptionsphase); 3. implementálási fázis (Implementierungsphase). 4. lezáró tesztfázis (abschließende Testphase).
Ami pedig a szoftver részeit illeti, a következő ábra alapján meghatározhatjuk, hogy mi tartozik a számítógépes program fogalma alatt védett jogtárgyhoz, és melyik részlet az, amelyet a szerzői jogi törvény mint írásművet rendel védeni.
Vázlatok és tervek
A magyar Legfelsőbb Bíróság álláspontja az, hogy a törvény szövegében megjelenő "hozzá tartozó" kifejezés - mint a számítógépes program és a dokumentáció kapcsolódási pontja - azt jelenti, hogy a szerzői jogi védelemre igényt tartó dokumentációnak tartalmánál fogva arra kell irányulnia, hogy része legyen a program kialakításának.
Az alkalmasság fokának azonban csupán egy elvi szintje megkívánt, nem előfeltétele a szerzői jogi védelemnek az, hogy a dokumentációval célzott számítógépes program ténylegesen megvalósuljon, vagy hogy a dokumentációban célzott program jöjjön létre. A programhoz tartozás elvi, tartalmi, a szerzői mű jellegét kifejezésre juttató feltétel, s nem konkrét eredménykövetelmény. 142
Az adott program alkalmazhatóságának megítélése, amely egyes polgári jogi igények vizsgálata kapcsán143 merül fel, azonban már két szempont konkrét, a szakértő általi vizsgálatát igényli:
- "megfelel-e a program a saját rendszertervének, vagyis maradéktalanul teljesíti-e azokat a követelményeket, melyek a rendszertervben vannak rögzítve (ún. funkcionális egység);
- maga a rendszerterv megfelel-e a megrendelő elvárásainak, vagyis a rendszertervben rögzített követelmények fedik-e a megrendelő valós igényeit?"144
A kezdeti stádium problematikája
A szoftver irányelv értelmében az előkészítő tervezési anyagok is védelmet élveznek.145 A kezdeti stádiumban a jellemző folyamatábrák és blokkdiagrammok nem veszélyeztetik az anyag írásműként való megítélését, hiszen ezen szakasz védettségét a már ezen a ponton megjelenő egyediség, kreativitás és védendő érték indokolja.146
Ugyancsak jelentkezik a már említett "Pflichtenheft" probléma, ezzel kapcsolatban ugyanis felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire tekinthető a mű részének a megrendelő által javasolt megoldási út vázolása? Ezek az említett dokumentumok általában tárgyszerű leírásokat tartalmaznak. A megoldás vázolása szintén nem minősül a számítógépes programhoz tartozó dokumentációnak, habár, mint (a programtól független) írásművet megilleti bizonyos fokú védelem, ahogy a programhoz tartozó kézikönyv is már külön alkotást jelentett.
A megoldás vázolása, mint írásmű, inkább a programok alkalmazhatóságának kérdésessé válása esetében nyer különös jelentőséget, hiszen ezek rögzítik a megrendelő valós igényeit (tehát ez egy, a rendszerterv megalkotását és a fejlesztés megkezdését megelőző szint).
Speciális alkalmazási formák
A kezelőfelületek (GUI147) problémája
Ez pontosan olyan grafikus megjelenítés, mely csak a program futtatásával válik érzékelhetővé, azaz a programhasználat eredménye, nem pedig maga a program, a többségi vélemény szerint148 nem élvez szerzői jogi védelmet, ugyanis a törvény szövege szerinti "bármilyen más forma" kifejezés alatt elsősorban a struktúra és az elrendezés formáját kell érteni. Hiszen különböző programozási módokon létre lehet hozni ugyanazt.149 Persze ez még messze nem jelenti, hogy "védtelenné" válna a terület, hiszen a forma is tartozhat jogi szabályozás alá.150
Az adatbázis-kezelő szoftverek151
Adatbankokra, adatbázisokra külön szabályozást rendelnek152 alkalmazni, viszont az adatbankkezelő, -menedzselő szoftverek, amennyiben egy adatbankindexet meghaladó szintet jelentenek, és bizonyíthatóan egyéni eredeti alkotások, már jogosultak a szerzői jog számítógépes programokról szóló védelmére.153
A website-ok megítélése
Ugyancsak nem lehet számítógépes programnak tekinteni a különböző alapú,154 statikus website-okat, hiszen mindez csak látvány, ugyanúgy, ahogy a kezelői felület. Ha azonban speciális, dinamikus site-okkal találkozunk (ahol a megjelenítés külső behatásoktól függő lehet), ideértve azon oldalakat, melyek Java alapú,155 illetve PHP programokat futtatnak, akkor a német szerzői jogi mintát követve elismerhetjük azok jogosultságát az ilyen típusú védelemre.
Az interface helyzete
A Szerzői Jogi Szakértői Testület 1994-ből származó szakvéleménye156 megfogalmazza, hogy az interface alkotói tevékenység eredménye, mely a szoftver részét képezi, ám bizonyos esetekben önállóan is felhasználható, és amennyiben eredeti jellege fennáll, a szerzői jogi védelem vonatkozik rá. A csatlakozó felület jelentőségét mutatja, hogy a szakvélemény szerint az interface megalkotása a teljes programhoz való hozzájárulás 35-40%-át jelentette a vizsgált esetben.
A megjelenési forma
Amennyiben a "többség dönt" elvet követve tekintjük át a német gyakorlatot,157 a következő táblázatban foglaltakat állapíthatjuk meg:
|
Szerzői jogi védelemre jogosult |
Szerzői védelemre nem jogosult |
|
A program logikája, amennyiben nem azonos az alapul szolgáló elvekkel és ötletekkel |
Az algoritmus, mint olyan |
|
A programozási nyelv alapjául szolgáló koncepció |
A programozási nyelv (mint kifejezési és kommunikációs eszköz) |
|
|
Fejlesztési és programozási módszerek |
|
|
Interface |
Az említett esetek közül a már fentebb említett interface tekinthető a legvitatottabb részletnek. Ennek kapcsán is egy - a szerzői jog területein158 már szinte szokásosnak tekinthető - jogpolitikai konfliktusba botlunk. Alkotmányos jogok ütköznek: az információhoz jutás szabadsága kontra a szerző rendelkezési szabadsága a saját maga alkotta műre vonatkozóan. Az esetek általános megítélése jelenleg az, hogy - bár szűk körben, de - nem lehet eltiltani a felhasználót a számára szükséges (más programokkal való együttműködés alapját jelentő) információk megismerésétől.159 Amint látjuk, a konfliktus végül kompromisszumhoz vezetett, melynek azonban az egyes, egyedi esetekben mindig újra és újra mérlegelés tárgyát kell képeznie, hiszen a valóság által generált helyzetek sosem olyan fehérek vagy feketék, mint amilyennek az elmélet szintjén tűnnek.
Az individualitás mint követelmény
Felmerülhet a kérdés, hogy milyen helyzetben vannak a számítógépes programok által fejlesztett szoftverek, hiszen, ha úgy vesszük, ezek is "szellemi tevékenységből fakadó egyéni, eredeti" alkotások, csak éppen közvetett formában, ugyanis valaki ilyen alkotása továbbalkotásra képes. Grützmacher160 megkülönbözteti azonban a tisztán gépek által fejlesztett, illetve a gépi támogatás mellett fejlesztett (CASE161) programokat, s ez utóbbiak tekintetében jogosnak véli a szellemi alkotás kifejezést.
A korábbi bírói gyakorlathoz képest mára már változott a német bíróságok hozzáállása, már nem követelik meg a korábban megkívánt "kleine Münze" szintet162 sem. Teszik mindezt azért, mert a törvényalkotó az irányelv átültetésével - szemben a magyar módszerrel, amely a bevezető rendelkezések között tárgyalja - a számítógépprogramokról szóló részbe163 illesztette be azon megjegyzését, hogy az alkotás védelemben részesíthetősége semmiféle más kritériumtól164 - sem esztétikai, sem minőségi megítéléstől - nem függ. Ezen megoldással pedig, mintegy különleges hangsúlyt kölcsönzött ennek a tételnek.
Míg a korábbi német gyakorlat megkívánta az átlagos programozói ismereteket meghaladó teljesítményt, most mindössze annyi a követelmény, hogy a programok egyediséget mutassanak, azaz ne legyenek teljesen banálisak vagy triviálisak.165
Angliában hasonlóan szerencsés helyzetben vannak a programozók, hiszen a vonatkozó jogszabály166 olyan alacsonyan állapította meg a védelemhez való jogosultság elnyerési szintjét, hogy az majdnem minden számítógépprogramra kiterjed.167
Az alkotó
Ha már elismertük a szoftvert mint művet, következő lépésként meg kell határoznunk annak alkotóját, esetlegesen alkotóit. Az alkotó személye, ha csak a szerzői jogi törvény 4. §-ából indulnánk ki, kétséges lehetne, hiszen egyaránt vonatkozhatna természetes és jogi személyre, ám mivel az alkotásnak a szerző szellemi tevékenységéből fakadónak kell lennie, és jogi személy esetében ez kizárt, a szerző csak ember lehet. A szoftver irányelv rendelkezései szintén nyilvánvalóvá teszik ezen helyzetet, miszerint szerzőként a természetes személyeket, valamint ezek csoportjait definiálja.168 Újabb kérdést vet fel, hogy vajon vannak-e egyéb feltételek a szerzőség kérdését illetően. Felmerülhet a korlátozott cselekvőképesség problémája, amikor például egy gyerek programoz, habár nyilvánvalóan egy gyermek is lehet szerző, hiszen az alkotás nem korfüggő, ugyanakkor nehézséget jelenthet, ha egy licencben rögzített feltételek szerint átdolgozható programot fejleszt tovább, mindamellett, hogy szerződési képessége az általános polgári jogi szabályok szerint nincs.169
A programozás hajnalán egyes megbízók úgy képzelték, hogy a programozáshoz szükséges infrastruktúra rendelkezésre bocsátása elegendő közreműködés a programban a szerzőtársi minőség megállapításához, ám mind a magyar,170 mind a kontinentális szabályozás171 azt mutatta, hogy erre nincs lehetőség. Az eredeti amerikai szabályozás (copyright) azonban lehetővé tette, hogy a szerzőt szinte teljesen "kivásárolják" a jogaiból, és valójában a gyakorlatban kereskedelmi szoftverek esetében még mindig megfigyelhető ez a folyamat.172
Szintén ehhez kapcsolódó kérdés, hogy létezik-e vajon valamely limit a természetes személyek számára vonatkozóan, akik az alkotói csoport tagjai? A válasz feltétlenül az, hogy nem, bár a jogérvényesítés nehézsége a szerzők számának növekedésével vélhetően exponenciálisan nő. Ez szoftverházak esetében, ahol munkaviszonyban alkot pár száz programozó együtt, annyira nem jelent problémát, hiszen ezen cégek összefogottan tudnak fellépni érdekük érvényesítése érdekében. Viszont a szabad szoftverek világszerte elszóródott több ezer fős szerzőgárdáját meglehetősen körülményes lenne felkutatni, hogy egy-egy közös művükkel rendelkezzenek. Ugyancsak elbizonytalanító körülmény, hogy a szerzőtársságnak nem alapvető feltétele, hogy a szerző elejétől végéig benne legyen a projektben, melynek keretében az alkotás létrejön, az is elég, ha csupán átmeneti jelleggel vesz részt a fejlesztésben.
Előfordulhat azonban, hogy a bíróság nemcsak a konkrét forráskódírót, hanem a koncepciót adó megrendelőt is szerzőtársnak minősíti, amennyiben olyan alaposan kidolgozott (azaz ötletek egymás mellett szerepeltetésénél részletesebb, azaz a Pflichtenheft-szintet meghaladó) anyagot bocsát rendelkezésre, amely szintén védelemben részesíthető.
Az egység kérdése
Itt kerülnek tehát elemzésre a szerzőtársak és társszerzők viszonyai. Amennyiben több személyt minősíthetünk a mű alkotójának, közös műről beszélünk, melynek két jól elhatárolható változatát ismerteti a szerzői jogi törvény. Amennyiben a közös mű részei nem használhatóak fel önállóan, azaz az alkotók mondjuk egy operációs rendszer alapforráskódját készítették fele-fele arányban, szerzőtársnak minősülnek, és mindkettőjüket megilletik (jelen esetben egyenlő arányban173) a vagyoni és személyhez fűződő jogosultságok, amennyiben szerzői jogi jogsértés esete fordul elő, bármelyik szerzőtársat önálló fellépésre jogosítja a törvény. Ennek különös jelentősége lehet a már említett szabad szoftverek esetében, ahol valamennyi szerzőtársat szinte képtelenség is lenne felkutatni.
Amennyiben azonban az említett programozók egy irodai programcsomag részszoftvereit alkotják meg olyan módon, hogy egyikük a szövegszerkesztő, míg másikuk a táblázatkezelő programot írja meg, saját részük tekintetében a szerzői jogokról önállóan rendelkezhetnek. Az irodacsomaggal való rendelkezéshez azonban mindkettőjük hozzájárulása megkívánt.
Másik mérlegelendő kérdés, hogy az esetleges szoftverjavítás keretében megjelenő patch file valójában minek minősül?
Mivel a szerzői jogban, amennyiben a védelemhez szükséges feltételeket teljesíti a mű (azaz egyéni, eredeti alkotás), semmilyen más kritériumnak nem kell megfelelnie, nincsen megkövetelt kódhosszúság, sem egyéb formai követelmény, ezért egy patch file is teljes szerzői jogi védelmet élvez akkor is, ha az alkotás céljából kifolyólag csak az alapprogrammal együttes működése folytán mutatja szoftvertulajdonságait (azaz külön használatra nem alkalmas, ergo együttes futtatásukkor közös művet nyerünk, ám vélhetően ezen alkotókat nem egyenlő arányban illetik majd meg a szerzői jogok).
A német szabályozás egy speciális vélelmet használ,174 mely abban az esetben kerül előtérbe, ha valamely okból kifolyólag a műpéldányokon a szokásos módon (szoftvernél ez a forráskódban való megjelenítés) nem történik utalás a szerző kilétére, úgyhogy őt nem lehet ellenbizonyításig a jogok gyakorlójának tekinteni. Hogy ne maradjon szerzőtlen a mű, itt a kiadó analógiájára a német jog a Copyright jelzést elhelyezőt tekinti jogosultnak.
A védelmi idő
A szoftverek védelmének ideje, akár más írásművek esetében, összhangban a védelmi időre vonatkozó irányelv rendelkezéseivel175 is a szerző halálát követő 70 év, bár ez számítógépes programok esetében irreálisan hosszú időnek tűnik. Ugyancsak alkalmazandó - gyakorta lévén ugyanis együttesen létrehozott művekről szó - a védelmi idő speciális számításának azon különleges volta, hogy itt nem az alkotók halála, hanem a nyilvánosságra hozatal napja jelenti a kezdőnapot, hiszen előfordulhat, hogy az alkotók személyére fény sem derül. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy lesz-e valamilyen lehetőség a védelmi idő lejárta után a szoftverek forráskódjainak megismerésére, hiszen tanulmányozni vágyó hallgatók a szoftverek fokozott öregedése mellett ilyen korú "leleteket" várhatóan csak a már archivált elemek között, mintegy régészeti céllal (megismerni a korábbi korok szokásait, eljárásait, csatlakozó felületeit) kutathatnak fel. Ahogy a könyvek, kutatások, dokumentációk könyvtárakba, levéltárakba, egyéb gyűjteményekbe kerülnek, tanácsos lenne a szoftvereket is (forráskódjukban, a hozzájuk tartozó dokumentációval: pl.: kézikönyvek) az utókor számára felhalmozni.
A védelmi idő korábbi szabályozása, mely a személyhez fűződő jogok elévülhetetlensége mellett foglalt állást, és csak a vagyoni jogok feletti rendelkezési jogot engedte az idővel elmúlni, inkább megfelelt a szerzői jog elveinek, hiszen azon kevés jogosultság, mely a személyhez fűződő jogok csokrát alkotja, jellegzetesen a szerző lényéhez kapcsolódó elem, melytől megfosztani halálában sem szabad. Ahogy a polgári jog is időben korlátlan lehetőséget biztosít meghalt személy emlékének megsértése okán a hozzátartozóknak, a végrendeletből juttatásban részesülőknek, valamint speciális közérdekbe ütközés esetén az ügyésznek is.176 Kérdésesnek látszik, vajon nem minősül-e az "emlékhez tartozónak" a szerző személyhez fűződő valamennyi jogosultsága.
IV. A jogosultságok
Személyhez fűződő jogok
Egyes nézetek szerint a szerző ezen jogai speciális változatát képezik az általános, személyhez fűződő jogosultságoknak, bizonyos önállósággal rendelkeznek, és nem csupán részletei a másiknak.177 Az önállóság indoka a személyhez fűződő jogok által átfogott terület, hiszen az általában vett jogok az emberi léthez kötöttek,178 míg a szerző személyhez fűződő jogainak alapja a műhöz való eszmei személyes viszonya.179 Az ellentábor szerint beleolvad egyik a másikba, hiszen csak egyetlen személyhez fűződő jog lehet, ám ez az elmélet sem zárja ki, hogy speciális körülmények között külön szabályozás lehet indokolt.180
Jelenleg a rendszer működése az általános szabályok szerint történik,181 azaz lex specialis derogat legi generali, viszont minden olyan esetben, mikor a speciális szabályozás által nem rendezett problémával kerülünk szembe - ide sorolja a német kommentár azokat az eseteket, mikor a szerzői jogi védelem hiányzik, amikor a jogsértés a szerző személyhez fűződő jogainak hatálybalépését megelőzően történt, vagy amikor egymással rivális (jogilag védett) érdekek ütköznek182 - visszatér a védelem eredeti szintjére.
A magyar kommentár azt az esetet idézi, amikor nem konkrét műre, hanem teljes életműre vonatkoztatott személyiségi védelmet kér a szerző, illetve, ha az alkotás szabadságára szeretne hivatkozni.183
Névviselés
Visszatérve a név feltüntetésének problematikájához, ez az egyik alapvető joga a szerzőnek, mely őt (elvileg) mindig és minden körülmények között megilleti.
Lévén azonban speciális jogtárgyról szó, a kommentárokban azzal a nézettel találkozhatunk, hogy a szerzők nevének feltüntetése, amennyiben kereskedelmi szoftverről van szó, esetlegesen több száz szerzőt is érintő műnél nem sérelmes, ha nem jelenik meg nevük a szoftver dobozán, ahogy az sem, hogy helyettük a copyright jogosultját (azaz a Š tulajdonosát) nevezik meg. A szerzőként való elismerés további buktatója, hogy a jogi irodalom egy része184 a szerzőség megjelölését elegendőnek tartja abban az esetben is, ha a neveket csak a szoftverhez tartozó kézikönyvben tüntetik fel. Ez azonban abból a szempontból aggályos, hogy a szoftver fogalma nem foglalja magába a kézikönyvet, hiszen arra külön védelmet (írásmű) rendel a törvény. A kézikönyvnek a kézikönyv alkotóit kell tartalmaznia, a számítógépes programnak pedig a programét.
Általánosan elfogadott megoldás, hogy a forráskódban nevezik meg magukat az alkotók. Ez azonban szintén vitatott megoldás lehet, ha a forráskód egyáltalán nem kerül nyilvánosságra, hiszen azt üzleti titokként vagy know-how miatt védik, teljesen ellehetetlenítve ezáltal a szerzőnek a név feltüntetéséhez való (egyébként vitathatatlan) jogát.
Más kérdés, amikor a szerző maga alkot álnév185 (programozók esetében nickname) alatt, illetve ragaszkodik nevének elhallgatásához. Külön érdekessége lehet ezen eseteknek, ha a munkavállalói szerződés eleve rögzíti, hogy a szerző névtelenül kíván alkotni.186
Ugyancsak a magyar Kommentár utal arra, hogy számítógépes programok esetében megfigyelhető gyakorlat, hogy a szerzők nevét nem tüntetik fel. A szerzők hallgatólagos tudomásulvétele ebben az esetben nem érvényes, hiszen ez esetben a művükkel kapcsolatos semmilyen más jogot, érdekvédelmet nem gyakorolhatnak.187
A név feltüntetésének vagy éppen fel nem tüntetésének joga még egyszer nevesítetten is felmerül, mikor is egy másik személyhez fűződő jogtól, a mű alapos okból történő visszavonásához kapcsolódó jogtól fosztja meg a szerzőt a törvény, amennyiben munkaviszonyban alkotott műről van szó.
A nyilvánosságra hozatal joga
A fentebb említett eset alapvető formája, amikor a szerző nem visszavonja, hanem nyilvánosságra hozza művét. Ezen jogosultságát egyoldalú jognyilatkozattal is gyakorolhatja, különösképpen a törvény által is említett speciális - a felhasználási szerződés írásba foglalása alól is mentesítő - esetekben, így a napilapban vagy folyóiratban való közlés, illetve a szoftver kereskedelmi értékesítése esetén.188
Érdekes kérdést vet fel, hogy vajon korlátozott funkciójú szoftverek reklámcélú (nem kereskedelmi) forgalomba hozatala "nyilvánosságra hozatalt" vagy előzetes "tájékoztatást a mű tartalmáról" jelent-e? Ha egy számítógépes játék alkotója a tájékoztatásra engedélyt ad, vagy esetlegesen a már megkötött felhasználási szerződés alapján az arra jogosult tájékoztatja a nyilvánosságot "megfelelő módon", akkor minden rendben lévőnek látszik, kérdéses azonban, hogy mi minősül megfelelő módú tájékoztatásnak. Egy számítógépes újságban a játék leírása vagy annak demo CD-n való rövidített, korlátozott funkciójú (már a nyilvánosságra hozatal határait súroló) bemutatása is?
A nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos személyhez fűződő jogot szintén korlátozza a törvény azon rendelkezése, mely szerint ha a mű megalkotása munkaviszonyból eredő kötelesség, annak átadása a mű nyilvánosságra hozásához való hozzájárulásnak minősül. A kérdés persze ismételten csak az, hogy mit tekintünk átadásnak.189
Félrevezető lehet a szerzői jogi törvény kommentárjának azon álláspontja, mely szerint a visszavonáshoz, illetve a mű további felhasználásának megtiltásához való jog az egyik olyan jogosultság, melyből a szoftver megalkotóját, ugyanúgy, ahogy az adatbázis alkotóját vagy más, munkaviszonyban alkotott művek szerzőit kizárják, méghozzá olyan módon, hogy a törvény csak az utóbbiak (azaz a munkaviszonyban alkotók) számára teszi lehetővé, hogy személyes, a visszavonást egyéb esetekben lehetővé tevő (alapos) ok fennállta esetén alkalmuk legyen visszavonási nyilatkozatba foglaltan legalább nevük mellőzését kérni.190 A Kommentár gondolatmenetét követve konkrét esetben arra a következtetésre juthatunk, hogy ha egy szoftverfejlesztő vállalkozási szerződés keretében ír egy programot, melynek kizárólagos terjesztési és többszörözési jogát felhasználási szerződés keretében átengedi, akkor nem marad lehetősége arra (semmiféle esetben sem), hogy az esetleges későbbi programpéldányokról legalább nevének mellőzését kérhesse.
Ugyanakkor észre kell venni, hogy ez csak a klasszikus visszavonási jog kizárását jelenti, amennyiben a név feltüntetésének vagy fel nem tüntetésének kérdése személyhez fűződő jogokat érint, az alkotónak lehetősége van rá, hogy eldöntse, vajon kívánja-e a nyilvánosságra hozott művön feltüntetni a nevét,191 és amennyiben érdekmúlás következtében neve fel nem tüntetését kéri, az önrendelkezési jog figyelembevétele mellett erre számára lehetőséget kell biztosítani.192
A mű egységének védelme
Ha valamely művet eltorzítanak, megcsonkítanak, illetve más olyan módon megváltoztatnak vagy csorbítanak, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes, az a szerző személyhez fűződő jogainak sérelmét jelenti. A törvény pontos szövege két értelmezést enged,193 de ezek közül - lévén, hogy szintén a szerző érdekeit szem előtt tartva kíván értelmezést a szöveg - a becsületre és hírnévre sérelmes kitétel nem vonatkozik az első felsorolásra, azaz a műbe történő közvetlen beavatkozás (szoftverek forráskódjának károsító megváltoztatása), eltorzítás, megcsonkítás minden esetben sérti a szerző jogait, a második kategória feltételez egy többletelemet, azaz (az általános személyhez fűződő jogok védelméből már ismert) becsület és hírnév megsértését. (A szabad szoftverek freeware vagy shareware termékként, esetleg kereskedelmi szoftverként való bemutatása.)
Ilyen kérdés lehet, hogy ha a szerző által elkészített, online környezetben futó program mellé annak forgalmazója kiegészítésként állandóan változó reklámcsíkot (banner) illeszt. Ez szintén a szerzőnek a mű integritásához való jogát érinti, hiszen közvetetten a mű megváltoztatásának minősül, melyet a szerző sérelmesnek tekinthet. Példaként képzeljünk el egy "Harmónia" nevű szoftvert, melynek keretében virágokat lehet gyűjtögetni és lepkéket kergetni. Most képzeljük el ugyanezt azzal a kiegészítéssel, hogy a jobb sarokban hiányos bőrruházatba öltözött, ostort csattogtató hölgyek emelt percdíjú telefonos szolgáltatásaikat ajánlják.
Szintén érdekes vállalkozás lehet megkeresni azon határt, mely a mű eltorzítása, illetve másik oldalról az átdolgozás jogos igénye között húzódik. A német törvény kimondja, hogy a mű felhasználási jogosultságot nyert személy általi olyasforma megváltoztatásai, melyekhez a szerzőnek a "Treu und Glauben" elvet követve hozzájárulását meg kellene adnia, engedélyezettek.194
A magyar szabályozásban szintén jelen van ez a részlet,195 habár csak áttételesen, a polgári jog általános szabályait figyelembe véve, hiszen amennyiben a mű megváltoztatásához való hozzájárulás megtagadása az integritásvédelemre hivatkozva történik, és ezzel a programon felhasználási jogot nyert személy az őt megillető - a szerzői jogi törvény speciális szabálya által nyert196 - jogát nem érvényesítheti, az ismert joggal való visszaélés197 esete látszik kirajzolódni. A bíróságnak szakértők rendelésével kell majd megállapítania, hogy a kívánt változtatás valójában minek minősül. Azaz szükségszerű módosításnak minősül-e, melyről való rendelkezés az alkotó rendelkezési jogán túlmutat, és amely adott esetben a felhasználóra szállt át, vagy személyhez fűződő jogosultságot sértő cselekmény, melyről rendelkezni kizárólagosan a szerző joga.
Ugyancsak érdekes kérdés, hogy milyen jogi megítélés alá tartozik a probléma, amikor egy munkaviszonyban álló programozó munkaviszonya pont azért szűnik meg, mert nem hajlandó az általa alkotott programot a munkáltató utasításának megfelelő módon átírni, hiszen nézete szerint az az eredeti művet sértő változtatás. Az egyet nem értő szerző esetében is fenntartja a munkáltató változtatási jogát a szerzői jogi törvény, felkínálva azonban a lehetőséget a név mellőzésére. Viszont - és kérdésünk erre vonatkozik - mi történik, ha a szerző ahelyett, hogy élne az anonimitás jogával, munkaviszonyát megszünteti. Várhatóan a rászignált feladatot egy másik programozóra osztják, aki erkölcsi aggályok nélkül fogja - átdolgozóként szintén szerzői jogot nyerve - módosítani a művet.
Vajon mennyire jelenti a mű egységének sérelmét, ha a későbbiekben - törvény adta felhatalmazással - a programot az alkotójánál kevésbé szakavatott személy módosítja, tevékenységével eltüntetve esetlegesen egyes funkciókat.
Felhasználói oldalról nézve azonban megnyugtató, hogy ebben az esetben a programban ilyen módon generált hibákért, szerzőktől függetlenül, mindenképpen a gyártót (azaz a szoftverházat magát, aki Š nevét adja hozzá) vonhatjuk - vonhatnánk - felelősségre.198
A harmadik évezred hajnalán megállapíthatóvá vált, hogy a copyright rendszerre jellemző védelem, azaz a szoftverekkel kapcsolatos jogosultságok elvesztik a személyhez fűződő jogok jellegzetes szerzőhöz kötöttségét, és inkább a befektetők védelmét helyezik előtérbe.199
Vagyoni jogok
A szerzőt megillető másik nagy csoportja a jogoknak a vagyoni jogok, melyek közül néhány alkalmazása szoftver esetében erősen igénybe veszi a fantáziánkat. Persze a mindennapi élet különös csodákra képes.
A különféle lobbiérdekek hatására a szabályozás úgy alakult, hogy a személyhez fűződő jogosultságok elnyomása mellett lehetővé tette a vagyoni jogok teljes átszállását is, lévén, hogy átruházhatónak nyilvánította őket.200 Így voltaképpen lehetőséget adott arra, hogy egy (idegen) kézben egyesüljön minden - az alkotással kapcsolatos - lényegi jogosultság,201 elszakítva majd valamennyi köteléket szerző és műve között, az alkotásból "termék"-et hozva létre.
Fantáziaigényesebb, ám ennek ellenére egyszerűbben tárgyalható jogokkal kezdve lássuk először is a kiállítás jogát. A törvény kötelezi mindazon személyeket, akik képzőművészeti, fotóművészeti, iparművészeti vagy ipari tervezőművészeti alkotás tulajdonosai, hogy időlegesen a szerző rendelkezésére bocsássák a tulajdonukban lévő művet. Lévén, hogy a szoftver - bár a magyar jog szerint - sui generis kategória, mégis a nemzetközi irányvonalat követve inkább írásműnek, mintsem képzőművészeti alkotásnak minősíthető, ezen rendelkezés alkalmazási kötelezettsége jelenleg kevéssé fenyeget. Bár eljöhet még a kor, mely felfedezi az egyes gépi kódok rendezetlenségében rejlő szépséget, és "Szoftvergyöngyszemek" címen tárlatot rendez. Ám ebben az esetben sem kerül sor az itt említett jog gyakorlásra, hiszen a szerző maga rendelkezik műve egy példányával s így annak egyetlen másolatát sem kell a felhasználásra jogosulttól visszakérnie.
A kiállítással rokonítható a nyilvános előadás szerepe, hiszen a szerző itt is a nyilvánosság (családot, barátokat, ismerősök körét meghaladó személyek) számára érzékelhetővé teszi művét. Itt azonban már adottak bizonyos technikai feltételek (műszaki eszközök), melyek lehetővé teszik a szoftver közönség által érzékelhető formában történő megjelenítését.202 Az előadás szabad felhasználás keretein belüli formáit nem engedi a jogalkotó,203 így mindenképpen abból kell kiindulnunk, hogy engedélyköteles jogosultságnak minősítjük a nyilvános előadást. Erre lehet példa, amikor a szerző egy új szoftvert vásárló nagyobb cég alkalmazottai számára a szoftver használatáról szóló előadás keretein belül annak alkotási folyamatáról ad elő, vagy amikor iskolai kereteket meghaladó előadáson saját szoftverének dekompilálását teszi lehetővé. Amennyiben munkaviszonyban alkotott programról beszélünk, előfordulhat, hogy nem is a szerző maga, hanem egy másik alkalmazott fogja ismertetni a szerző művét, az annak alapjául szolgáló programtervet.
A mű nyilvánossághoz való közvetítésének joga annyiban tér el, hogy itt egy bizonyos közvetítő csatornát használnak fel,204 ám kevéssé valószínű, hogy valaki este lefekvés előtt a rádióban duruzsoló női hangot szeretne hallani, amint éppen forráskódot olvas fel. Előfordul azonban, hogy tv-műsor keretében205 kerülnek bemutatásra szoftverek, melyek forráskódját a képernyőn megjelenítve segítik a programozásban kevésbé járatos személyek szoftveralkotói munkáját. Ezzel kapcsolatban részben elgondolkodhatunk azon, hogy az így alkotott program vajon szerzői jogi védelemre jogosult-e. Az alapfejlesztő tehát, aki tudását megosztja a műsor nézőivel és online programoz - és (a színvonalát figyelembe véve megállapíthatóan) egyénit, eredetit alkot, míg az otthon üldögélők csupán másolják a programot. Ezek eddig mind jogszerű cselekmények, hiszen az alkotó maga, saját alkotását közvetíti ily módon a nyilvánossághoz. Viszont a program "másolója", aki aztán saját programjába beépíti az átvett részeket,206 és ugyancsak a törvény kizárása miatt ezt nem teheti a szabad felhasználás keretein belül, vajon milyen módon jár el? Nem lévén írásbeli felhasználási szerződése, sem engedélye a szerzőtől, akinek viszont szintén a szigorú szabályozások miatt utaló magatartása (azaz, hogy vállalja a tv-ben a szereplést, és tudását megosztja a felhasználókkal) sem elég, hogy az őt törvény szerint megillető207 jogdíjról lemondjon.208
Többszörözési jog
Ezen a ponton elérkeztünk a többszörözés kikerülhetetlen kérdéséhez. Többszörözésnek nevezhetjük laikusként, ha egy dologból valamilyen eljárás folytán azzal azonos minőségű több példány keletkezik. A szerzői jogi törvény, hogy elkerülje az esetleges félreértéseket, részleteiben szabályozza a többszörözést. Ideértve a mű anyagi hordozón való - közvetett vagy közvetlen - rögzítését, legyen ez időleges vagy végleges megoldás, valamint erről a rögzítésről készült másolatot. Erre példának hozhatjuk fel a szoftver CD-re írásának esetét, mely a CD tulajdonságaitól (azaz, hogy újraírható-e) teszi függővé az azon létrejött másolat sorsát. A törvény ezt követően speciális iránymutató, részletező felsorolást ad. Azaz különösképpen ide érti:
a nyomtatással megvalósuló mechanikai másolást, mely szoftver esetében a forráskód kinyomtatását vagy a számítógépes programhoz tartozó dokumentáció kinyomtatását, illetve papíralapú sokszorosítását takarja;
a filmes (idesorolható lenne a tv-n keresztül sugárzott program adathordozón való rögzítése) vagy mágneses rögzítést és másolatkészítést, mely a számítógépek korai stádiumában volt elterjedt megoldás;
a sugárzás vagy vezeték útján nyilvánossághoz történő közvetítés céljára való rögzítést (a tv-műsor ismétlésének, illetve archiválásának lehetősége);
a mű elektronikus formában való tárolását digitális eszközön;
a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítását (azaz egy letöltött program futtatásával már megvalósul cselekmény, melyet aztán a program CD-re írása követhet).
Tehát szoftver esetében azt tapasztaljuk, hogy a program bármelyik formában történő másolása (azaz forrás- és tárgyi kódban egyaránt, illetve a kapcsolódó dokumentáció papíralapú másolása) is megvalósítja a többszörözést.209 Ha azonban csak egy programkódrészletet ismerhetünk meg - a forrás feltüntetése mellett egy programozói kézikönyvből -, az ugyanúgy idézésnek minősül, bár műszaki könyvek alkotói inkább - egyszerűsítve ezáltal a szerzői jogászok dolgát - azt a megoldást választják, hogy saját maguk alkotta példákat magyaráznak.
Speciális helyzet áll elő, amikor egy belső hálózati rendszerben a központi szerverre telepítünk egy - a többi hálózatra csatolt gépről elérhető - programot. Ebben az esetben a programhoz tartozó licenc (azaz felhasználási engedély) lesz az irányadó arra vonatkozóan, hogy jogosultan használjuk-e a többszörözésnek ezen fajtáját. Az informatikai szemlélet vitatja a többszörözés vádját abban az esetben, ha szerveren a munkaállomások csak olyan elérési jogot kaphatnak, mely a program egyszerre több helyen - azaz párhuzamosan - való futtatását nem teszi lehetővé.210
Valamint a jogászok véleménye is megoszlik arról, hogy amennyiben nem valósul meg a munkaállomásra történő, "egy az egyben való" felmásolása a szoftvernek, hanem csak a szerveren keresztül futtatható a program, ahol pedig csak az egyetlen megengedett példányban van felmásolva, megvalósul-e többszörözés.
Ugyancsak az ellenoldal211 hangsúlyozza azt is, hogy mivel a többszörözés egyik lényegi eleme, a "tartósság" hiányzik, a megjelölt esetben pedig nem beszélhetünk tartós használatról. Azaz nem teljesül a licencben megjelölt követelmény. Átmenetileg meg kell elégedünk azzal a megoldással, hogy a licencszerződések alapos elemzésére van szükség, amely alkalmanként más és más.212
A többszörözéssel kapcsolatos problémák zöme abból adódik, hogy más és más szótárat használnak azok, akik eme fogalmat részletekbe menően definiálni próbálják. A program mentését illetően is felmerültek a többszörözés pro és kontra érvei,213 a végletekig részletes szabályozásra törekvés vagy az informatika ilyen mélységű boncolása jogászi szikével azonban nem vezethet a különféle képzavarokon túli eredményre.
Szerzői jogi törvényünk 1999-ben még egy új résszel bővült, ez volt a (digitális környezetben megvalósuló) ideiglenes többszörözés szabályozása,214 ez voltaképpen négy elemi részből áll, melyek:
a többszörözés kizárólagos célja egy (szerző vagy törvény által) engedélyezett felhasználás megvalósulásának lehetőséget biztosítani,
műszaki úton,
annak elengedhetetlen részeként,
önálló gazdasági jelentőség nélkül.
Ez a kérdés abban az esetben merül fel, ha az internetről letölthető szoftverek helyzetét vizsgáljuk, vagy az olyan szerverek esetét, melyek a letöltésre felkínált adatok számára csak mintegy tárolóként funkcionálnak, azaz az adatok ugyanolyan "kitömörítetlen" állapotban vannak mint amilyenben az interneten lévő szerverek anyagai, azzal a különbséggel, hogy ez munkahelyen belül nem kívánja meg a felhasználók ismételt internetre lépését, mely alkalmanként gondot jelenthet (esetlegesen megfelelő méretű sávszélesség hiányában vagy a beállított tűzfalvédelem okán). Amennyiben shareware termékekről van szó, kérdéses, hogy mit tekinthetünk a letöltés időpontjának. Azt, mikor a szerverre kerültek vagy mikor a felhasználó gépére kerültek az adatok. Ennek megítélését segítik maguk a programok, hiszen fejlettebb változataik már beépített "időmérővel" rendelkeznek, és tekinthetjük úgy, hogy a számláló elindulásának napja [azaz a közvetett (tényleges) felhasználó gépén való futtatás lesz az irányadó]. Az ideiglenes többszörözés feltételei szerint a tárhelyszolgáltató annyiban nem felelős az oldalán elhelyezett tartalomért, amennyiben a felhasználásra a tartalomszolgáltatónak van engedélye. Az ideiglenes többszörözés fajtái a "browsing" és a "search engine", illetve a "caching" egyes - automatikus - fajtái. Míg a "mirror caching" nem felel meg ezen feltételeknek.
A többszörözés következő formája már nem a mű egy az egyben történő szolgai másolásával történik, hanem "az utánzás" már gyerekek által is csúfolt változata. Azaz, amikor eredetiség híján valaki más által megalkotott programból kerülnek átvételre részletek. Szintén ingoványos talajra tévedünk, ha azt próbáljuk meghatározni, hogy hol húzódik a határ, amikor még ugyanazon elgondolások juthatnak egy-egy lényegét tekintve hasonló probléma esetében két programozó eszébe. Várhatóan két különböző számlázószoftvernél egymástól független alkotók is fognak olyan modulokat alkotni, amelyek a vevőket adatbázisba foglalják, és a már kiállított számlákat különféle csoportosítások szerint teszik elérhetővé és visszakereshetővé.
Ha azonban a programok (újfent szakértő bevonásával) megállapíthatóan:
olyan mértékben hasonló felépítésűek vagy szerkezetűek,
valamint a programon belül az algoritmusok egymáshoz rendelése (ún. nagyságrendi elgondolás) olyan hasonló, hogy az csak konkrét átvétel következtében lehetett megvalósítható,
illetve ha a parancsok és kísérőszövegek konkrét gyűjteménye, konkrét parancssorok kiválasztása, elrendezése, az alárendelt programok és modulok ágazati elrendezése (ún. részletes elgondolás) olyan, a véletlent messze meghaladó átfedést mutat, meg kell állapítani a szerzői jogi jogsértést.
Persze bizonyos technikai körülmények - a mű célja, a használt programozási nyelv, a rendelkezésre álló infrastruktúra - itt is behatárolják a lehetőségeket.
Ha már mindenképpen úgy érezzük, hogy szerzői jogainkat megsértették, még akkor sem árt alaposan átgondolni a pereskedést mint lehetőséget. Hiszen minden bizonyítási kötelezettség a szerzőn (vagy amennyiben vagyoni jogait már átruházta) az azokat elnyert jogbirtokoson van.
Legkönnyebben az egy az egyben másolások bizonyíthatóak. Hiszen annak lehetősége, hogy ugyanolyan forráskódokat alkotnak egymástól független programozók, kevéssé valószínű. Ám nem szabad elfelejteni, pont a technikai fejlődés következtében, hogy ezen nyomok a dekompilálás, újrakompilálás és a szoftverkönyvtárak használata által kínált lehetőségeket - még csak részlegesen kimerítve is - eltüntethetőek. Tehát az általunk esetlegesen bitorlással megvádolt személy programjának kódja végeredményben teljesen más lesz, mint az általunk használt, ugyanakkor az alkotás lényegét tekintve ugyanaz.
Az érem másik oldala, hogy egyazon képhez (pl. kezelői felület) vezethet más kódolás is, hiba tehát a külső jegyek hasonlóságára alapítva levonni messzemenő következtetést.
Ezért a bizonyítás lehetőségeként a reverse engineering, valamint a szakértők általi kód-összehasonlítás szolgálhat: a hasonló kódszekvenciák, valamint hasonló struktúrák keresése. Ugyanakkor iránymutató lehet, hogy a hamburgi215 bíróság nem állapított meg szerzői jogi jogsértést, mikor 13 programblokkban mindannyiszor 100 byte-ot meghaladó mértékben azonos kódot találtak. Nincs (még) igazi recept, amely segítené az eligazodást, és azt mondaná, hogy a kódok x százalékának ismétlődése feltétlenül jogsértésre utaló körülmény.
Érdekes tény viszont, hogy profi programozók inkább bele sem néznek más által alkotott forráskódba, nehogy véletlenül, egyszer későbbi munkájuk során az ott látottak visszaköszönjenek.
Ugyanakkor jelentős bizonyító erő kölcsönözhető az "ártatlan hibáknak", azaz ha a forráskód a program futtatása szempontjából lényegtelen hibákat, felesleges kódrészleteket tartalmaz, és az utánzó program ugyanezen bakikat ejti, ez esetben magától értetődik a másolás, ugyanis annak esélye, hogy két azonos célt kitűző programozó, azonos körülmények között azonos módon hibázzon, irreálisan alacsony.
A terjesztés kérdése
A terjesztés szintén mind a magyar, mind a német törvényben átfogóan szabályozott. A probléma ezzel korábban csupán annyi volt, hogy a két módszer egy jelentős ponton - méghozzá a terjesztéshez kapcsolódó jogkimerülést illetően - részlegesen különböző mintát adott. Ám 2004. május 1-jével ezek a különbségek feloldódtak a jogharmonizációban.
Terjesztésnek minősül a mű eredeti példányának (szoftver esetében ez kevéssé valószínű) vagy többszörözött példányának (jellegzetes terjesztési forma) nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele forgalomba hozatallal vagy forgalomba hozatalra való felkínálással (azaz szinte mindegy is, hogy a programnak létezik-e legyártott változata, vagy hogy az ajánlatot elfogadják-e). Az egyik német esetben216 játékprogramot kínáltak fel cserére, és a bíróság már magát a felkínálást is mint a terjesztéshez való kizárólagos jog megsértését állapította meg, pedig csak egyetlen személynek szóló ajánlatról volt szó, ám a bíróság nem a személyek számát, hanem azoknak a felkínálóhoz kapcsolódó viszonyát vizsgálta, és megállapította, hogy harmadik, személyes kapcsolatkörén kívüli személy nyilvánosságnak minősül.
Egy számítógépes program törvény által nevesítve átruházással, bérbeadással, valamint az ország területére forgalomba hozatal céljából való behozatallal terjeszthető, ez konkrét megfogalmazásban az elidegenítés, ajándékozás, bérlet, kölcsön útját, valamint az importot jelenti.
A magyar szabályozás az általános rendelkezések között nevesíti a jogkimerülés feltételét, mely szerint ha a műpéldányt a jogosult vagy az ő kifejezett hozzájárulásával más adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történő átruházásával forgalomba hozta, a terjesztés joga az így forgalomba hozott műpéldány tekintetében - a bérbeadás,217 a haszonkölcsön és a behozatal jogának kivételével - a továbbiakban nem gyakorolható. A német szabályozás két ponton is megemlíti a jogkimerülést, egyszer az általános részben,218 majd a szoftver irányelvvel harmonizáló formában219 ismételten,220 a szoftverekre vonatkozó különös részben, hangsúlyozottan. A magyar szabályozás szövegébe tehát a csatlakozást követően beépült a jogkimerülésnek az egész Unióra, valamint az Európai Gazdasági Közösségre vonatkozó kiterjesztése. Azaz a szabályozás teljes mértékben megfelel a német változatnak.
Ami azonban a német jogalkalmazáshoz hasonló gyakorlat kialakulását illeti, arra még vélhetően néhány évet várni kell. A frankfurti bíróság ugyanis elvi éllel kimondta,221 hogy amennyiben a szoftvert nem időben behatárolt használatra, hanem ellenérték megfizetése fejében tartós használatra nyeri el a felhasználó, az a terjesztési jog kime rülését eredményezi az Európai Unió területén. Továbbá, hogy a jogosult ezen példányokon nem gyakorolhatja a felhasználói jogok visszatartására vonatkozó jogait. Amennyiben az elidegenítési tilalom általános szerződési feltételekbe foglalt, akkor a kikötés jogszabállyal való ütközés miatt érvénytelen. Ütközési helyként pedig a törvény jogkimerülésre vonatkozó említett részeit jelölte meg.
Amennyiben tehát egy olyan szoftver felhasználására vagyunk jogosultak, mely nagy értéket képvisel ugyan, de cégünk igényét már nem elégíti ki, és a szoftver fejlesztésére nincsen lehetőség, dacára a licencben kizárt továbbértékesítésnek eladhatjuk azt bízva abban, hogy a magyar bíróság a német mintát követve szintén tisztességtelen szerződési feltételnek222 tekinti azt. A probléma lényegi részét - a felhasználási szerződéseknél részletesebben tárgyalt - egymástól jól elkülöníthető két jogügylet adja. Egyrészt a hordozó (pl. CD) adásvétele - mely tényleg nem jelent gondot, másrészt viszont a felhasználási jog kérdése, melyet a törvény szerint csak az arra jogosulttól lehet megszerezni, licencdíj ellenében. A német döntés érdekessége, hogy a szoftvernek (mely szintén egy tömegszoftver volt) a termék oldalát ragadta meg. Azaz úgy tekintette, hogy az ilyen, kereskedelmi forgalomban megjelenő szoftverek esetében nem alkalmazható azon szerzői jogi szabály mely szerint csak a szerző beleegyezésével lehet használati jogot átruházni, és úgy ítélte meg, hogy a továbbértékesített példányhoz tartozó felhasználói jogosultságokat a szerző nem tarthatja vissza, mert az a terjesztési jog kimerülésére vonatkozó szabály lényegét sértené. Azaz kiüresítené magát az elnyert jogosultságot.
S ha a forgalom biztonságának oldaláról gondoljuk végig, valóban meg kell állapítanunk, hogy a csatlakozás előtti magyar szabályozás olyan képtelen helyzetet hozott létre, amelyben a jogszerű felhasználói jogot szerző, amennyiben pl. operációs rendszert kíván cserélni, azt az általa korábban használt rendszert (amennyiben az az érdekszoftverek kategóriájába tartozott) gyártó magyarországi képviseletének engedélye nélkül223 (akik ugye megszerezték a vagyoni jogosultságokat az eredeti szerzőtől) nem teheti meg. Az engedélyt azonban nem fogja megkapni. Amennyiben ez az eljárás tapasztalható, az egyrészt versenyjogi, másrészt fogyasztóvédelmi aggályokat vet fel.
Kapcsolódó esetként a müncheni bíróság 1998-ból származó döntésében224 arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben a különbség egy teljes verzió, illetve egy azzal (még kézikönyvében is) teljesen egyező "update" minősítésű program között mindössze az árrésben (ötödébe került a teljesnek) és egy matricában jelenik meg, a második program nem érdemes a "javítócsomag" elnevezésre. Az említett esetben is a teljes szoftver egy példányáról volt szó, melynek terjesztésére vonatkozóan a szerző jogai kimerültek, így nem érvényesíthette igényeit azzal a szoftverkereskedővel szemben, aki update programokat vásárolva, azokról a matricát eltávolítva, teljes verzióként értékesítette a programot.
Szoftverházak és szerzők által megfontolandó tanulsága tehát az ítéletnek, hogy az "update" programokat (legalább licencezésükben) egyértelműen megkülönböztethetővé tegyék a teljes verziójú programoktól.
Forgalombiztonság
Egy másik érdekes, szintén a jogkimerüléshez kapcsolódó kérdés az öröklés kérdése, ugyanis a szerzői jogi törvény csak a gazdálkodó szervezetek megszűnésének, illetve egyes egységek kiválásának helyzetét rendezi. Nem szól azonban a hagyaték részét képező szoftverek jogi helyzetéről. A polgári jog háttérjogszabályként való alkalmazása analógiával a jogi személyek megszűnésénél rendelt eljárásra azt az utat mutatja, hogy nem szükséges külön beleegyezés. Ám ha a szigorúbb első bekezdésből indulunk ki, a hagyaték felosztását követően a programokat elnyert örökösnek meg kellene keresnie a vagyoni jogok jogosultját, hogy az ő felhasználási jogai is elismerést nyerjenek.
Szintén kérdéses az is, hogy amennyiben jogi személy nem átalakulással szűnik meg, hanem jogutód nélkül, vagyona pedig felszámolásra vagy árverésre kerül, az árverésen vajon szerezhető-e a polgári jog szerinti tulajdonszerzés mellett felhasználási jogosultság is? Tekintettel arra, hogy a Ptk. különleges (könnyítő) szabályokat225 rendel alkalmazni, azaz függetlenül attól, hogy korábban ki volt a tulajdonos, tulajdonjogot juttat a megszerzőnek, feltételezhetjük, hogy az árverésen tulajdonunkba került számítógépparkra, illetve az azon lévő, a felszámolt cég által jogszerűen használt szoftverekre a hatósági aktust követően mi is elnyertük ezeket a jogosultságokat.
Az Európai Bíróságnak egy 1999 decemberéből származó ítélete226 szintén foglalkozik a szoftverekre vonatkozó jogkimerülés problémájával. Az eset lényege az volt, hogy egy leleményes vállalkozás (Micro Leader) Kanadából importált Microsoft operációs rendszereket, és azokat Franciaországban értékesítette. A vállalkozás jól jövedelmezett, hiszen Kanadában lényegesen olcsóbban lehetett hozzájutni ehhez a francia nyelvű rendszerhez. A probléma akkor kezdődött, amikor a francia disztribútor felfigyelt a csökkenő termékértékesítésre, és rájött, hogy egy cég importálja a szoftvereket. Ez ellen a francia disztribútor egyetértésben az anyacéggel úgy védekezett, hogy a kereskedőkhöz eljuttatott értesítőben illegálissá nyilvánította a Kanadából érkező tanúsítványokat. A Micro Leader cég miután hiába kezdett eljárást a Bizottságnál, a Bírósághoz fordult. Kérve, többek között, hogy az mondja ki a terjesztési jog kimerülését a Kanadában értékesítésre került szoftverpéldányok esetében.227 Ám a bíróság álláspontja szerint az irányelv csak az európai térségben történt forgalomba hozatalra vonatkozik. Azaz, ha nem francia és kanadai példányokról lett volna szó, hanem német nyelvű példányokról, melyek közül Németországban és Ausztriában más árak mellett kínálják az egyébként teljesen azonos operációs rendszereket, és a kereskedő ezen árrést kihasználva lépett volna fel, helye lett volna a követelésének, melyet azonban tekintettel a speciális körülményekre elutasított a bíróság.
A terjesztés jogának felhasználási szerződés keretein belül történő átruházása lehetőséget ad a szerzőnek arra, hogy bizonyos korlátozásokkal228 élhessen, azaz meghatározhassa, mely területen, milyen időtartamra engedi át a terjesztéshez való jogokat. A terjesztéshez való jog tipikusan olyan jogosultság, melyet egyetlen felhasználó (általában a többszörözési jog elnyerője) kíván kizárólagosan megszerezni.
Vitatott, hogy a továbbértékesítési piacok milyen mértékben zárhatóak el, akár szerzői jogi eszközöket, akár - ahogy az iménti példában229 is láttuk - dologi jogi eszközöket használva.
Érdekes megfigyelni, hogy míg a munkaviszonyban alkotott szoftverek esetében az automatikus átszállást tekinti a törvény irányadónak, és az új rendelkezések szerint kizárja, hogy a szerző a szoftverek harmadik személy felé történő értékesítése esetében befolyt használati díjból230 részesüljön, addig ha a felhasználói szerződést maga a szerző köti, a program váratlan népszerűsége esetében jogosult lesz a bíróságtól kérni a felhasználás eredményéből származó arányos részesedést. Habár ezen passzust alapjában véve nem a programozók védelmére fejlesztették - hiszen azokat az általános vélekedés szerint jól megfizetik -, nem árt végiggondolni, hogy az idő múlásával teljesen szokványosnak és hétköznapinak minősül majd az egyes felhasználói programok megírása, és talán még valóban szükség lesz ezen védelem érvényesítési lehetőségére.
Mivel a Ptk. mint háttérjogszabály szerepel, a szerző nyugodtan megtámadhatja az általa aláírt felhasználói szerződést amennyiben rádöbben, hogy őt a feltételeket illetően vagy egyéb lényeges körülmény figyelembevételével megtévesztették, esetleg fizikai vagy pszichikai ráhatással kényszerítették a szoftver vagyoni jogainak átengedésére.231
Az átdolgozás problematikája
A szoftver és a zene
Bármennyire is hihetetlennek tűnik első körben a feltételezés, a szerzői jogi védelmet élvező művek közül a szoftverek a zeneművekhez állnak a legközelebb. Legalábbis ami az átvétel, átdolgozás, feldolgozás, idézés problematikáját illeti.232 Ugyanis mindegyik alkotásnak van két egymás mellett létező megjelenési formája. A zene, amit hallunk és a szoftver, amit használunk valamely, a háttérben megbúvó, hétköznapi emberek számára érthetetlen vagy felismerhetetlen dokumentáción nyugszik. Ahogy csak szavakat értünk egy forráskódból, a gépi kódból pedig azt sem, ugyanúgy nehézséget okozhat meglátni vagyis inkább "kihallani" kedvenc dallamunkat az öt vonal közé préselt hangjegyekből. Míg a képzőművészeti alkotás maga az alkotás, az irodalmi pedig adott esetben maga a könyv, addig a zenéhez és a szoftverekhez valamely közvetítő közegre van szükség. Legyen az egy vonós- vagy egy pentium négyes.233
Az átdolgozás joga a magyar törvény szövege szerint "3+1" releváns helyen nyer szabályozást, a törvény 4. § (1) bekezdésében rendelkezik az eredeti mű szerzőjének azon jogosultságáról, hogy az ő jogait az átdolgozás, feldolgozás, fordítások készítése esetében is tiszteletben kell tartani, ugyanakkor kimondja, hogy az említett módokon keletkezett szerzői mű szintén jogosult a védelemre, amennyiben egyéni eredeti vonásokat hordoz.
A második pont a felhasználási engedélyek pontja, mely szerint ez a felhasználási szerződés (licenc) keretében szabályozott jogosultság kizárólagosan a szerzőtől nyerhető el a mű bármilyen formában történő felhasználására,234 ugyanakkor külön nyomatékosító szabályként kiemeli a törvény, hogy az átdolgozás csak kifejezett kikötés esetében tekinthető a felhasználási szerződés részének.235
A harmadik kategóriát a személyiségi jogokat is érintő integritásvédelem236 jelenti, amelynek ellenpólusaként a fel használót védő rendelkezés áll, mely szerint - amennyiben a szerző hozzájárulását adja a mű felhasználásához - köteles azt "felhasználhatóvá tenni", azaz elvégezni rajta olyasféle, a mű lényegét nem érintő változtatásokat, melyek elengedhetetlenek, illetve nyilvánalóan szükségesek. Amennyiben erre nem hajlandó vagy nem képes, a felhasználó ennek más módon való megvalósításáról gondoskodhat.237 Ehhez kapcsolódik a törvény speciálisan szoftverekre vonatkoztatott része, ahol a többszörözés és fordítás kötelező engedélyeztetése alól mentesítést biztosít, amennyiben az említett esethez hasonlóan a szoftver működtetéséhez ez szükséges. Valamint érdemes azt is megjegyezni, hogy harmadik személyek "beavatkozását" - ezen lényegi részt nem érintő változtatás eszközölése céljából - abban az esetben is lehetővé teszi, ha ezt előtte a szerzőtől nem is kérték.
A "+1" kicsit kakukktojásrészlet, ugyanis szintén ezen a ponton tárgyaljuk a jogos felhasználásnak a szabadfelhasználás körébe tartozó részleteit, azaz az idézést és átvételt.238
Átdolgozás esetében egy alapul szolgáló mű mellett egy származékos mű is megjelenik. Az pedig, hogy valóban átdolgozásról vagy egy - az eredetitől független - egyéni, eredeti alkotásról van-e szó, a két mű között fellelhető kapcsolat léte és mélysége alapján döntendő el. A mérlegelés mindannyiszor egyedi eset, és szakértő rendelése mellett történik. Csupán az a körülmény, hogy bizonyos elemek mindkét alkotásban - akár visszatérően - megjelennek, nem alapozza meg az átdolgozás tényének megállapíthatóságát. Ahogy a zenében annak az esélye, hogy két zeneszerző egymástól függetlenül pontosan ugyanazt a dallamot találja ki, majdnem olyan kicsi, mint hogy egy adott probléma megoldására két programozó ugyanazt a forráskódú programot hozza létre. Azonban az azonos dallam kitalálásának esélye nő, ha a tizenkétfokú komponálás alapelveit követve hozzák létre. Ahogy szoftver esetében bizonyos irányvonalat ad már magának a programnak, hogy melyik programozási nyelvet választja a szerző alapul.
További nevesített, ám ki nem fejtett fogalmakat rejt a törvény, amikor szintén szerzői jogosultságokat rendel azon személy részére, aki a művel kapcsolatosan az átdolgozáson túl, feldolgozással vagy fordítással nyújt egyéni, eredeti teljesítményt. Szoftverek és zeneművek esetében sem lehet igazán értelmezni a fordítás fogalmát. Kifejezetten fordításnak ugyanis egyik értelemben sincsen helye, hiszen a zene minden nyelven beszél, a szoftverek esetében pedig a fordítás alatt azt az elengedhetetlen folyamatot értjük, mikor a forráskódból gépi kódot készítünk, ezen eljárás pedig mentes minden egyéni, eredeti jellegtől, hiszen egy másik (fordító)program készíti el számunkra a megkívánt formát. Így hát a következőkben tárgyalt alapfogalmak két fő kategóriába sorolhatók, egyrészt a jogszerű, a szerző által engedélyezett (bizonyos esetekben ezt meg sem kívánó) átvétel, másrészt a műnek, illetve egy részletének másik műben való jogszerűtlen megjelenése.
Hasonló tulajdonsága a zenének és a szoftvernek, hogy átdolgozása csak a műfajon belül valósul meg. Előfordulnak persze extrém esetek, mikor valaki megfest egy szimfóniát, vagy a kiállítás jogával kapcsolatban említett gépi kódokból álló kép. Valamivel gyakoribb az, mikor egy zeneműhöz utólag készül szöveg, ám ezeket az eseteket leszámítva ezen műfajtákra nem jellemző az átdolgozásokkal elérhető műfajváltás, ahogy például egy filmből regény vagy regényből film lesz.
A feldolgozás fogalmának tisztázásánál azt a halvány elválasztó vonalat kell megtalálnunk, melyet voltaképpen a szabályozásnál maga a törvény sem követ szisztematikusan, hiszen az átdolgozásra vonatkozó szabályok alkalmazását rendeli a feldolgozások tekintetében is.
Amennyiben nem adjuk fel a kutatást a konkrét elhatárolási pontokat illetően, egy 1973-ból származó (bár a szoftverekről még tudomást sem vevő) szerzői jogi kézikönyvben találhatunk némi eligazítást.239
"Az átdolgozás mindig egy műfajon belüli beavatkozás."240 Míg a feldolgozott művek általában elhagyják eredeti címüket és műfajukat, de megtartják az eredeti legjellegzetesebb tartalmi és gondolati egységét. Ami azonban a jelenlegi szabályozást illeti, a fent nevezett éles elhatárolás félrevezető lehet, hiszen "a törvényi felsorolás azt tükrözi, hogy az átdolgozásnak és az eredetiséget el nem érő, de ahhoz hasonló formai változtatásoknak a különböző műfajokban a gyakorlatban sokféle elnevezése alakult ki... Ezek használata egyáltalán nem következetes a jogi tartalmat illetően."241
Az elhalványodott egyéni vonás átvétele esetén nem engedély nélküli többszörözésről, hanem feldolgozásról beszélhetünk. Ha követjük a zene irányvonalát,242 és átdolgozás alatt a javító célú, rendszerint kisebb beavatkozásokat értjük, akkor ide sorolható a szabadszoftverek alkotásának jó néhány lépése, azaz, amikor egy profi programozó egy más által már megkezdett, de félbehagyott vagy nem tökéletesen megalkotott programot forráskódsorok beépítésével vagy éppen cseréjével sokkal gördülékenyebben működővé, hibamentessé tesz.
A zenében feldolgozásnak tekintett rész (mely szerzői jogi szemüvegen át továbbra is az átdolgozás részlete) valójában egy tágabb kört ölel fel, a lexikonokban meghatározott zenei alapanyagon végzett átalakító tevékenységek összességét. Az arrangement kifejezés (a mű más berendezésű apparátusra való alkalmazása, mint amelyre az eredetileg készült) a szoftverek hardverhez igazításával lehet rokonítható, mikor egy asztali gép alkalmazásait egy palm243-ra viszik át, azaz a speciális körülményekhez igazítják mindamellett, hogy az eredeti mű teljes mértékben felismerhető marad.
A modernizálás ugyanúgy, ahogy a régi zene életre keltése, megjelenik a szoftverfejlesztésben is, hiszen ahogy a népdalok szabadon feldolgozhatóak, ugyanúgy az eredeti, még public domain alatt álló vagy más okból szabad szoftverek forráskódja megismerhető és feldolgozható. Ugyanakkor egyes régebbi programokban feleslegessé vált programrészek elhagyása (tekintettel a technika fejlődésére) lehetségessé válik, ám az ilyen kismértékű változtatás nem engedi áttörni a szerzői minőséghez szükséges egyéni, eredeti jelleget sem, ahogy Mahler zenei változtatásai sem nyertek átdolgozásként elismerést.244
Hasonlóan problémás mind a zenében, mind a szoftverben az idézés kérdése, hiszen a zenében nem lehet "lábjegyzetelni", esetleg egyes kottarészletekhez lehetne fűzni, hogy az átvétel mely szerző mely művéből való, az a zene megszólaltatását követően azonban nem válna ismertté, hacsak nem műértő füllel hallgatják. Szoftvereknél hasonló a helyzet, hiszen a program futtatása során nem derül már ki, hogy a forráskód részletei kihez és milyen mértékben köthetőek. Kereskedelmi szoftverek esetében még a szerzők feltüntetésére is ritkán kerül sor, hiszen őket általában a forráskódban őrzik, melyet nem hoznak nyilvánosságra, gondolhatjuk tehát, ha az eredeti szerzők névfeltüntetéshez való joga ilyen módon sérül, milyen elbánásban részesülhetnek az idézett művek szerzői. A szerzői jogi törvény idézésre vonatkozó rendelkezései245 sajnálatos módon mindkét esetben elenyésznek.
Az átdolgozás szoftverspecifikus fajtái
Átdolgozásnak minősül246 ha a programot "comment" sorokkal látjuk el, azaz a forráskódban fordításra nem alkalmas, ám a gyakorlatlanabb használó számára is érthető, a programrészeket magyarázó utalásokat teszünk. Ugyancsak ide tartozik az, amikor egyéni kérésekhez igazítják a programot, vagy az upgrade programok használata, aminek keretében a program különböző modulokkal egészül ki, vagy bizonyos részletei az upgrade program által felülíródnak.
A forráskód kiegészítése éppen ezért mint az átdolgozás engedélyköteles formája jelenik meg. Egy szintén elhíresült német döntés247alperese a felperes engedélye nélkül - igaz ugyan, hogy saját nehézségeit kiküszöbölendő - eltávolította a védelmet, és ezen eljárást mások számára is felkínálta. A bíróság kimondta, hogy egy ilyen programnak már az előállítása is engedélyköteles, nemcsak az értékesítése.
Az eset különleges specifikumát az adta, hogy az alapprogram és a biztonsági program fejlesztői más személyek voltak, és a programokat is el lehetett egymástól különíteni. Az esetben csak a második, a biztonsági program feltörésére került sor, azaz az eredeti program sértetlensége, átdolgozatlansága vitathatatlan volt. Ugyanakkor a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elkülönítésnek ezen esetben nincs értelme, hiszen a feltörésgátló modulhoz tartozó valamennyi felhasználási joggal a felperes rendelkezett, és a modulnak a másik programmal való összekapcsolása nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy a főprogramot védje.
A hazai joggyakorlat egyelőre nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy ha egy biztonsági programot más fejleszt, mint a védendőt, az előbbi feltörése, illetve megkerülése milyen jogokat generál a főprogram alkotójánál.
Az átdolgozásokkal kapcsolatosan is felmerül a szoftverek karbantartására vonatkozó felhasználói érdek, az általános polgári jog szabályai szerint amennyiben a hibásan teljesített szerződés hibája kijavítással orvosolható, a jogosult azt a kötelezettől (a szerző) követelheti, amennyiben pedig ez nem hajlandó annak kijavítására, harmadik személy szakértelmét veheti igénybe, és annak költségeit a kötelezettel megfizettetheti.248
Kérdéses, hogy a szavatossági jogok mennyire hivatkozhatóak meg abban az esetben, amennyiben a programon megengedett változtatást hajtanak végre, illetve ezen változtatás engedélyezése milyen mértékben foglalja magába a másolásvédelem eltávolíthatóságát.
A fejlesztések piacra bocsátásának engedélyezése is a jogosult kizárólagos joga, ezt támasztja alá az alapprogramban megjelenő, szintén védelmet élvező249 know-how teljesítmény.
A Kommentár megítélése szerint250 a paródia az eredeti művel való tartalmi vagy művészi vitatkozás, ellentét, aminek során az eredetinek közvetve a valótól eltérő formát tulajdonítanak, és ez váltja ki a komikus hatást. Ennek ellenére egyes parodizáló művek - ha bennük egyrészt az eredeti mű elhalványul és főleg csak az egyéni stílus ismerhető fel, másrészt ezekkel szemben lényeges új egyéni, eredeti vonások kerülnek túlsúlyba - új, független alkotásnak minősülnek. Szoftverek esetében ez súlyozottan igaz, hiszen, mint már említettük, a formai hasonlatosság nem támasztja feltétlenül alá az eredeti forráskód hasonlatosságát, annak hiányában pedig nem beszélhetünk még csak átdolgozásról sem, habár a program futtatójának egyértelműen azon érzése támad, hogy az eredeti, alapszoftver "paródiáját" látja a számítógépén.
A felhasználási módok és módszerek
Érdemes ezen a ponton megemlíteni egy, a törvény szövegében csak jóval később251 - a felhasználási szerződés elemeinek részletezésekor - felmerülő, a felhasználási módok helyzetét tárgyaló részletet. A hatályos szabályozás szerint semmis a felhasználási szerződésnek azon kikötése, mely meghatározhatatlan számú jövőbeli mű felhasználására ad engedélyt. Azaz senki szoftverfejlesztési tevékenysége nem köthető le felhasználási szerződés keretében egy életre szólóan. Ahogy egy író esetében sem lehetséges életműszerződést kötni, úgy a programozók érdekeinek védelme is megkívánja ezen kitétel alkalmazását.
A másik, már komplikáltabb terület annak megítélése, hogy vajon mi tekinthető ismeretlen felhasználási módnak. Ugyanis a felhasználási módok ismeretlen területére tévedve felhasználási engedély érvényesen nem adható. Az ismeretlen felhasználási módok csoportját érdemes elhatárolni a technika fejlődése kapcsán kialakuló, különféle felhasználási módszerektől. Példának okáért nem jelent felhasználási módok közötti különbséget, hogy egy szoftver lemezen vagy CD-n kerül forgalomba, hiszen mindkét megoldás adott esetben a számítógépre való installálás alapkelléke, a program terjesztésének egyik formája, a hordozók ilyen jellegű különbsége nem jelenti új felhasználási mód megjelenését. Az internet magában szintén nem tekinthető új felhasználási módnak, ugyanakkor lehetőséget teremt azok kialakulására (gondoljunk csak a hangfelvételek "Music-on-Demand" típusú terjesztésére).
Az ismeretlen felhasználási mód problémájának egyik sarkalatos pontja, hogy a felhasználási engedély megadásának időpontja az irányadó a felhasználási mód ismertségét illetően. Így történhet az, hogy szabadszoftverek esetében szembesülünk ezzel a problémával, például mikor az ASP252 típusú hozzáférés jogosságát akarjuk egy licenc alapján megítélni. A GPL típusú licenc alkotói ugyanis annak létrehozásakor még nem ismerték eme felhasználási módot, így ehhez az akkoriban létrejött szoftverek esetében nem is adhatták hozzájárulásukat. Az ASP mint felhasználási mód a 1990-es évek közepétől tekinthető olyan széles körben ismertnek, hogy a szabadszoftverek felhasználásának tágan értelmezett engedélyezésébe ezt is beleérthetjük.253
Lábjegyzetek:
1 A tanulmány elkészítéséhez nyújtott segítségéért külön köszönet illeti dr. Faludi Gábor egyetemi docenst és Rab Gergely rendszermérnököt.
2 A disszertáció e részének készítése során a szerző különösen törekedett arra, hogy ne csak források, hanem online példák megjelölésével is könnyítse az olvasó dolgát.
3 A tanulmány elkészítéséhez szolgáló irodalom összegyűjtésére és részleges feldolgozására az Erasmus program keretében Berlinben töltött egy év állt a szerző rendelkezésére.
4 Gordon Erzsébet-Körtvélyesi Gézáné-Sós István-Székely Zoltán: Pascal programozási nyelv. Számítástechnika Alkalmazási Vállalat, Budapest, 1987, p. 17.
5 „Szűkebb értelemben érthetjük alatta a számítógépeket működtető ún. rendszer-, illetve rendszerközeli szoftvereket, különböző üzleti, szakmai feladatokat elvégző ún. alkalmazói program-rendszereket; tágabb értelemben: magát azt a szellemi tevékenységet is, amely egy fejlesztési igény felmerülésétől annak elemzésén, tervezésén, megvalósításán keresztül a rendszer számítógépes működtetéséig vezet." Raffai Mária: Információsrendszer fejlesztés. Novadat Kiadó, Győr, 1999
6 Agárdi Gábor -Ágoston György: Assembly (LSI oktatóközpont, Vác), p. 9.
7 Köpeczi Bócz Tamásné: Számítástechnikai ismeretek 2. Terra Print Kft., Budapest, 1993, p. 30.
8 „A számítógéprendszer programjai, eljárásai és a velük kapcsolatos dokumentációk;..." Sillescu Dániel: PC-lexikon. Műszaki könyvkiadó, Bp., 1994, p. 117.
9 Hans Breuer: SH atlasz - Informatika. Springer kiadó, 1995, p. 13.
10 Csala Péter-Csetényi Arthur-Tarlós Béla: Informatika alapjai. ComputerBooks, Budapest, 2001
11 Kapcsolódóan még Gyertyánfy Péter: A számítógépes eljárási rendszer (szoftver) összehasonlító vizsgálata. In: Jogtudományi Közlöny, 1982, p. 491-499.
12 Inkasso-program döntés. In: NJW, 1986, p. 192. vagy in: CR, 1985, p. 22-32.
13 1975. évi 4. törvényerejű rendelet az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember 9-i Berni Egyezmény Párizsban, az 1971. évi július hó 24. napján felülvizsgált szövegének kihirdetéséről, 2. cikk (1) bek. valamint 5. cikk (1) bek.
14 1971. évi 4. törvényerejű rendelet az 1952. évi szeptember hó 6. napján Genfben aláírt Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény kihirdetéséről
15 1975. évi 3. törvényerejű rendelet az Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény Párizsban, 1971. év július hó 24. napján felülvizsgált szövegének kihirdetéséről
16 1. cikk
17 2. cikk, azaz „ugyanolyan védelemben részesülnek, mint amilyen védelmet az illető állam saját állampolgárainak azon művei számára biztosít, amelyek először a saját területén jelentek meg..."
18 A Szellemi Tulajdon Világszervezete, www.wipo.int - World International Property Organization
19 Mustervorschriften für den Schutz von Computersoftware. GRUR Int., 1978, p. 286-291.
20 A szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozó, a GATT uruguayi fordulójában létrejött megállapodás (Trade Related Aspects of Intellectual Property Rights). Kihirdette az 1998. évi IX. törvény.
21 PPálos György: A TRIPS és a számítógépi program védelme. Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület Közleményei, 1997, 38. sz.
22 4. cikk
23 13. cikk
24 WIPO Szerzői Jogi Szerződés, 1996. december 20, kihirdette a 2004. évi XLIX. törvény
25 www.copyright.gov/title17/circ92.pdf I. fejezet. p. 5.
26 „A computer program is a set of statements or instructions to be used directly or indirectly in a computer in order to bring about a certain result."
27 Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a szellemi tulajdonról - 1993/26. Nemzetközi Szerződés a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma közigazgatási államtitkárától
28 II. cikk 1. a
29 Közvetlenül erről: Thomas Dreier: Rechtschutz von Computerprogrammen, Die Richtlinie des Rates der EG vom 14. Mai 1991. In: CR 10/1991, p. 577-584.
30 A számítógépi programok jogi védelméről szóló 91/250/EGK irányelv, 6. preambulum
31 1. cikk (1) bek.
32 2. cikk
33 4. cikk, valamint az ez alóli kivételek: 5. cikk
34 Az irányelvet követően megalkotott A szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejének összehangolásáról szóló 93/98/EGK irányelv 15. preambuluma rendelkezik a szoftver irányelv 8. cikkében foglalt ideiglenes rendelkezésekről, és a szerzői jogok időtartamát az 1. cikkben egységesen a Berni Egyezménynek megfelelő, „a szerző életének végéig és halála után 70 évig" tartó időintervallumban állapítja meg.
35 Ide sorolva tehát az adathordozón megjelenő, illetve hardverre integrált programokat, a program gépi, tárgy- vagy forráskódban megjelenő változatát (l. Artur-Axel Wandtke-Winfried Bullinger: Praxiskommentar zum Urheberrecht. Verlag C.H. Beck, München, 2002 (továbbiakban: Kommentar), Grützmacher: p. 643.
36 csatlakozó- vagy illesztési felület
37 Gesetz über Urheberrecht und verwandte Schutzrechte (Urheberrechtsgesetz - UrhG) vom 9. September 1965. In: Urheber-und Verlagsrecht. Deutsche Taschenbuch Verlag, München, 2002
38 Koch: Computer-Vertragsrecht Rn. 1901
39 Gyertyánfy Péter kandidátusi értekezésében a következő szoftvernevesítőket jelölte meg: első a Fülöp-szigetek, majd az USA 1980-ban, ezt követően hazánk 1983-ban, majd fej-fej mellett Anglia 1985-ben, az NSZK 1985-ben, Franciaország 1985-ben, végül pedig Japán 1986-ban p. 6-7.
40 1. § (2) „... c) a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is."
41 Az 1999. évi LXXVI. törvény indokolása a szerzői jogról (a továbbiakban: Indokolás)
42 Ugyanígy: Lontai Endre: A szellemi alkotások joga. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2001, p. 43.
43 A német szabályozás csak egy szóval jelöli meg a védelem tárgyát, azt írja „Zu den geschützten Werken der Literatur... gehören insbesondere:... Computerprogramme" UrhG 2. § (1) 1. pont
44 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról, a továbbiakban: Szjt.
45 „A szoftver (számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció) funkcionális mű... A szoftver arra szolgál, hogy segítségével valamilyen feladatot végezzenek el, legyen ez például munka, játék, oktatás vagy információterjesztés." Faludi Gábor: A felhasználási szerződés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999, p. 95.
46 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről
47 Szjt. 3. §
48 A Fővárosi Bíróság 25.P.27 228/1972. számú ítélete, illetve az SZJSZT 2/1973. számú szakvéleménye
49 A Szerzői Jogi Szakértő Testület Szakvéleményeinek Gyűjteménye, 2/1973, p. 205.
50 A Legfelsőbb Bíróság által közzétett bírósági határozattá 1984-91 között mindössze öt döntés vált, szemben a BGH több tucat ítéletével.
51 Veres Mihály: A számítógépi programok jogi védelmének lehetőségeiről. Jogtudományi Közlöny, 1975, p. 533-539.; Boytha György 1973; dr. Pálos György: A szoftver jogi védelmének időszerű kérdései. Magyar Jog, 1981, p. 799-831.
52 BH 1984. 269.
53 BH 1985. 260.
54 A Szerzői Jogi Szakértő Testület Szakvéleményeinek Gyűjteménye, 2/1973, p. 208.
55 Kritizálja többek között: Manfred Kindermann: Urheberrechtschutz von Computerprogrammen, Kritische Anmerkung zum Bericht der Bundesregierung zur Urheberrechtsnovelle 1985. CR 10/1989, p. 880-887.
56 Inkasso-program döntés in: NJW, 1986. p. 192., CR, 1985. p. 22-32.
57 Betriebssystem-döntés in: NJW, 1991, p. 231.; CR, 1991, p. 80.
58 Többek között: átdolgozás problematikája, megszerezhető használati jogok.
59 UrhG § 2. Abs (7)
60 A védelem foka lényegesen alacsonyabb szinten kerül már meghatározásra.
61 „Erst in einem erheblich weiteren Abstand beginnt die untere Grenze der Urheberrechtschutzfähigkeit, die ein deutliches Überragen der Gestaltungstätigkeit in Auswahl, Sammlung, Anordnung und Einleitung der Informationen und Anweisungen gegenüber dem allgemeinen Durchscnittskönnen voraussetzt." BGH, NJW, 1986, p. 192.
62 „Software ist erst dann urheberrechtsfähig, wenn das alltägliche, durchschnittliche Programmiererschaffen, das auf einer mehr oder weniger routinemäßigen, mechanisch-technischen Aneinanderreihung und Zusammenfügung des Materials beruht, deutlich überstiegen wird." BGH: Urheberrechtschutzfähigkeit eines Computerprogramms. CR 2/91, p. 80-86.
63 Irodalom a német szoftverjog fejlődésének nyomonkövetéséhez: dr. Abbo Junker: Die Entwicklung des Computervertragsrechts in den Jahren 1988 und 1989. NJW, 1990, 1575; Die Entwicklung des Computerrechts im Jahre 1990. NJW, 1992, 1733; Die Entwicklung des Computerrechts in den Jahren 1991 und 1992. NJW, 1993, 824; Die Entwicklung des Computerrechts in den Jahren 1994-1997. NJW, 1998, 947; Die Entwicklung des Computerrechts im Jahre 1998. NJW, 1999, 1294; Die Entwicklung des Computerrechts im Jahre 1999. NJW, 2000, 1304.
64 A szoftvereket személtető
ábra nem tér ki valamennyi licencezési
megoldásra, csupán a közismertebbeket hivatott
bemutatni. Az egyes - felvázolt - kategóriákra
vonatkozóan is léteznek kivételek, azonban ezek
részletezése meghaladja jelen tanulmány
kereteit.
Egy más típusú felosztás:
http://www.ccountry.net/~jcorliss/F.A.Q./ Page3.html
2003. december 8.
65 Más csoportosításokban a két fő halmazt a tulajdonosi (proprietary) és szabad (free) szoftverek alkotják „Amennyiben a szoftver használatára, terjesztésére vagy kódjának megismerésére bármilyen korlát áll fenn, akkor a tulajdonosi szoftverek csoportjába tartozik. L. Gross Balázs: A szoftver-licencszerződések típusai. http://www.jogiforum.hu/publikaciok/?p=19 2003. november 19. A „tulajdonosi" kifejezés vélhetően itt is csak kényszermegoldásként szereplő szó, hiszen ezen szoftverek jellegzetessége inkább abban áll, hogy ezen szoftverekkel kapcsolatban kizárólagos vagyoni jogokat gyakorolnak.
66 http://www.blinkenlights.com/classiccmp/gateswhine.html,
http://www.linuxmafia.com/~rick/linux-info/open-letter-to-hobbyists.html
67 http://www.maxmon.com/timeline.htm 2003. november 19.
68 http://www.bravehack.de/html/node6.html 2003. november 19.
69 Richard Sheffield-Alexandra Leeven: Software-Quellcodehinterlegung. CR, 1995/5, p. 306-308.
70 Megrendelésre készített szoftverek esetében jelentkezik elsősorban ennek igénye, hiszen a szoftver alkotójának esetleges nem szerződésszerű magatartása tarthatatlan helyzetet teremtene például azokban az esetekben, mikor szavatossági igények merülnek fel megrendelői oldalon.
71 A német bíróság gyakorlatának részletes elemzését 1985-től 2003-ig találhatjuk Schneider írásában. Jochen Schneider: Neues zu Vorlage und Herausgabe des Quellcodes? Kritische Überlegungen zur Dissonanz zwischen vertraglicher und prozessualer Beurteilung des Quellcodes durch den BGH. CR, 2003/1, p. 1-9.
72 Egy harmadik, független személynél, ún. „escrow agent"-nél, aki a szerzői oldalról való szerződésszegés esetében (pl. üzemeltetési szerződésben foglaltak nemteljesítése) felléphet.
73 Jochen Marly: Softwareüberlassungsverträge 2. Auflage. C.H. Beck'sche Verlagsbuchhandlung, München, 1997, p. 127.
74 L. később: Public domain szoftverek
75 A Netscape a Navigator programot szabad szoftverré tette, hogy megtörje az Internet Explorer egyeduralmát a böngészők piacán.
76 1989. március 1.
77 http://www.adobe.com/products/acrobat/readstep2html 2004. január 3.
78 http://www.microsoft.com/downloads/search.aspx?displaylang=en 2003. december 3.
79http://searchsolaris.techtarget.com/sDefinition/0,,sid12_gci212159,00. html 2003. szeptember 10.
80 „The price will certainly agree with you. You may try out EditPad Classic for a short while, but if you wish to keep on using it, you are kindly requested to say 'thank you' to the author by sending him a nice postcard or a used phone card. If everyone would say 'thank you' when someone else said or did something nice, this world would be a much better place." http://www.editpadpro.com/editpadclassic.html 2003. szeptember 10.
81 „Shareware
- or 'try before you buy' is obviously not freeware
since ultimately you are supposed to pay for the software. The
discussion of shareware is not appropriate in alt.comp.freeware.
There are several kinds of shareware: Crippleware - limited in
the amount of features available. Purchasing the software removes
these limitations and renders the software fully functional. Not the
same as trialware, since you can save and print.
Nagware -
there is a popup (nag) screen at program startup, exhorting you to
purchase the software. There's nothing wrong with this; the
software author has a perfect right to solicit payment for his/her
software if they so choose. Time limited - Also considered by
some to be trialware (see below), some of the features or the entire
program becomes unusable after a period of
time."
http://www.geocities.com/SiliconValley/Circuit/9810/Page3.html
2002. október 3.
82 Gross Balázs három alcsoportot nevez meg a shareware programokon belül a shareware és a regisztrált programok különbségére építve: 1. amikor csak jogi korlátozás állt fenn, semmiféle technikai akadály nem volt beépítve, ergo a regisztrálást követően nem történik változás; 2. a regisztrálást követően megszűnik a technikai korlátozás; 3. a regisztrálást követően teljesen új programot kap a forgalmazótól. A szoftver-licencszerződések típusai. http://www.jogiforum.hu/publikaciok/?p=19 2003. november 12.
83 NJW-RR 1996, p. 555-56. „Es kann nicht davon ausgegangen werden, daß jedes als 'Prüfversion' und/oder als Shareware bezeichnete Programm gemeinfrei ist." OLG Düsseldorf, Urteil v. 26.07.1995 - 20 U 65/95
84 http://www.anti-trojan.net/de/download.aspx 2003. október 9.
85 OLG Köln, Urteil vom 12.7.1996 - 6 U 136/95 in: CR 1996, S. 723.
86 „Please
read the license terms below. If you do not agree to all of the terms
of this License, then do not use, copy, transmit, distribute, or
install WinZip. Scope of License This is not free software. Subject
to the terms below, you are hereby licensed by WinZip Computing, Inc.
(WCI) to use one copy of WinZip, on one (1) computer or workstation,
for evaluation purposes without charge for a period of 21 days. If
you use this software after the 21-day evaluation period a
registration fee of $29 is
required."
http://www.winzip.com/ddchomea.htm 2002.
november 29.
87 „Die Vertriebsweisen von Software sind vielmehr im Fluß und werden überdies in ihrer Gestaltung durch die US-amerikanische Praxis beeinflußt. Von einer für die betroffenen Verkehrskreise endgültigen oder verbindlichen Klärung in Deutschland nicht legaldefinierter Begriffe in ihrer rechtlichen Bedeutung kann deshalb nicht ausgegangen werden." NJW-RR, 1996, p. 555-56.
88 „Diese ist vielmehr durch den vom Urheber autorisierten Shareware-Vertrieb 'an jedermann' erteilt. Zum Wesen des Shareware-Konzepts gehört es gerade, daß der Programmautor den Vertrieb des Programms nicht selbst steuert, sondern beliebigen Dritten überläßt und so eine Verbreitung des Programms 'von selbst' erreicht. Der Urheber gibt insoweit, d.h. zur Herstellung und zum Vertrieb von Kopien, das Programm allgemein frei (LG München, NJW-RR 1993, 1323 = CR 1993, 143 m.w. Nachw.)" NJW-RR, 1995, p. 1324-1325.
89 Azaz a CD-ROM-on forgalmazó nem tartozott azon személyi körbe, akik számára a felhasználást a szerző engedélyezte. „Im Bereich des Shareware-Vertriebes von Computerprogrammen kann sich der Programmautor grundsätzlich nicht auf eine fehlende Zustimmung zur Vervielfältigung und Verbreitung des Computerprogramms berufen (hier: CD-ROM-Sammelwerk)." OLG Hamburg, Beschluß v. 01.02.1994 - 3 W 20/94 NJW-RR, 1995, p. 1324-1325.
90 „Die Prüfversion darf nur von Privatpersonen beliebig als Ganzes kopiert und weitergegeben werden. Ein gewerblicher Vertrieb der Prüfversion ist neben allen D-Mitgliedern nur den Händlern erlaubt, die die Version direkt von uns mit der dazugehörigen Vertriebserlaubnis bezogen haben."
91 L. 81. lábjegyzet
92 LG München I, Urteil vom 03.06.1992 - 21 O 8607/92 in: CR 3/1993, p. 142-144.
93 A szerző megjegyzése
94 „Auch die Berufung auf das allgemeine Persönlichkeitsrecht des Autors kann zu keinem anderen Ergebnis führen als dem, daß der Autor an einer Maßnahme, die er zur Förderung und Verbreitung seines ursprünglichen Programms getroffen hat, nach Treu und Glauben auch gebunden bleibt, soweit sich Dritte darauf einstellen durften, auch wenn er sein Programm und seine Vertriebspolitik ändert."
95 „Bei den gegenständlichen Rechten ist auf den Verkehrsschutz Rücksicht zu nehmen, der mit den Interessen des Urheberrechtsinhabers und des Werknutzers abgestimmt werden muß. Gegenständliche Rechte sind nur insofern konfigurierbar und abspaltbar, als es sich nach der Verkehrsauffassung um wirtschaftlich-technisch einheitliche und abgrenzbare konkrete Nutzungsformen handelt (Schricker, Urheberrecht, §§ 31/32 UrhG Rdnr. 8 m.w.N.). Daß die maßgebliche Verkehrsanschauung in der Verbreitung eines Sharewareprogramms auf Diskette und CD-ROM jeweils unterschiedliche Nutzungsformen im oben dargestellten Sinne erblicken könnte, hat der Antragsteller nicht dargetan und glaubhaft gemacht."
96 A szerző megjegyzése
97 BGB. §454, illetve Ptk. 371. §
98 Thomas Heymann: Rechtsprobleme des Sharewarevertriebs. CR, 1991, 6. sz. p. 6-9.
99 „Shareware ist danach zu unterscheiden von einfachen Programmversionen, wie sie häufig - als Light-Version bezeichnet - zum Lieferumfang eines Rechners oder anderer EDV-Geräte gehören. Beide Programmversionen haben gemein, dass sie zumindest auch der Werbung für die Vollversion dienen sollen. Anders als die Light-Version ist jedoch Shareware aus der Sicht des Programmautors nicht für den dauerhaften Einsatz beim Kunden, sondern nur als Anreiz für den Erwerb einer Vollversion gedacht. Dem Ziel des Programmautors den dauerhaften Einsatz vom Erwerb einer Vollversion abhängig zu machen können dabei rechtliche oder tatsächliche Beschränkungen dienen, sei es in der Form von vertraglich vereinbarten Verwendungsbeschränkungen oder sei es dadurch, dass die Shareware-Version nach der Installation nur für eine beschränkte Zahl von Tagen läuft, dass einzelne Funktionen gesperrt oder Warteschleifen in das Programm eingebaut sind. Durchweg wird aber der Verwender der Shareware beim Programmlauf auf die Notwendigkeit einer 'Registrierung' im Falle des dauerhaften Einsatzes hingewiesen um auf diese Weise - unabhängig von einer rechtlichen Notwendigkeit - zumindest einen moralischen Druck auszuüben, das zum Kennenlernen überlassene Programm im Falle der dauerhaften Nutzung zu bezahlen." BGH, Urteil v. 24. 6. 1999 - I ZR 51/97 in: NJW-RR 2000, p. 184-185.
100 http://www.ipswitch.com/downloads/ 2003. december 13.
101 Egyes besorolások szerint ezen csoport és a liteware közé tartozó termékek olyan jelentős átfedésben kerülnek kibocsátásra, hogy akár egyetlen kategóriának is számíthatnának.
102 http://www.adobe.com/products/tryadobe/main.jhtml 2003. december 13.
103 http://www.microsoft.com/technet/security/bulletin/MS04-011.mspx
104 http://www.thankyouware.com/about.html 2003. május 10.
105 http://www.oldgames.org/ 2003. május 10.
106 http://www.njszt.hu/07mi_ujsag/2001ev/10/jogitagok.htm 2003. május 19.
107 http://index.hu/tech/ihirek/?main:2001.12.17&77647 2003. május 12.
108 http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=111362,
109 http://index.hu/tech/szoftver/ihmic0213/ 2005. február 26.
110 http://www.rufusz.hu/campus/faq/#1 2003. május 21. http://index.hu/tech/szoftver/ihmic0213/ 2005. február 26.
111 http://www.jurpc.de/aufsatz/19990163.htm#ue2.3 2003. június 5.
112 http://arl.cni.org/info/frn/copy/timeline.html 2003. június 6.
113 Szjt. 31. §
114 Christoph Zahrnt: Vertragsrecht für Datenverabeiter, 1996; 3. Auflage. Hüthig GmbH, Heidelberg, p. 76-77.
115 „Im gleichen Sinne haben dann auch vielfach private Softwareautoren den Begriff bei der Verbreitung ihrer Programme gebraucht, weil sie hierbei nur auf ihre persönliche Anerkennung bzw. eine Förderung und Bereicherung des allgemeinen Softwareangebots ohne besondere Gewinnerzielungsabsicht Wert legten." CR 12/1994, p. 742.
116 Jochen Marly: i. m. p. 127.
117 OLG Stuttgart, Urteil vom 22.12.1993 - 4 U 223/93 Kein Schutz von Public Domain Software in: CR 1994, 743
118 OLG Frankfurt in einem Urteil vom 20.4.1989, CR, 1989, p. 905.
119 „Die insoweit vor der gesetzlichen Neufassung bestehende Rechtslage, bei welcher entsprechende Ansprüche nach den genannten Vorschriften ebenfalls bereits bestehen konnten, hat sich durch die Erweiterung des urheberrechtlichen Schutzes für Softwareprogramme in § 69a UrhG nicht grundsätzlich geändert" OLG Stuttgart, Urteil vom 22.12.1993 in: CR 1994, 743
120 Thomas Hoeren: Der Public-Domain-Vertrag Rechtsnatur und Einzelfragen in: CR 1989, 887
121 „Who can afford to do professional work for nothing? What hobbyist can put 3-man years into programming, finding all bugs, documenting his product and distribute for free?" - Bill Gates
122 http://www.blinkenlights.com/classiccmp/gateswhine.html
123 A
hacker és cracker fogalmak között feltétlenül
különbséget kell tenni. Tévesen él a
köztudatban ugyanis, hogy a hackerek lennének a
számítógépfeltörő kalózok,
az ilyen bűncselekményeket elkövetők (crackerek -
rombolók) semmi közös tulajdonságot nem
mutatnak a hackerekkel, akik főként teremtésre és
tökéletesítésre törekszenek. "Hackers
solve problems and build things, and they believe in freedom and
voluntary mutual help. To be accepted as a hacker, you have to behave
as though you have this kind of attitude yourself. And to behave as
though you have the attitude, you have to really believe the
attitude"
http://www.tuxedo.org/~esr/faqs/hacker-howto.html#what_is
2003. május 25. L. még: Drótos
László: Hálózati értelmező
szótár
http://www.iif.hu/dokumentumok/niif_fuzetek/szotar/h.html
2003. május 25., illetve
http://www.iif.hu/dokumentumok/niif_fuzetek/szotar/c.html
2003. május 25.
124 http://www.stallman.org/ 2003. május 10.
125 http://www.gnu.hu/ 2003. május 10.
126 magyarul: www.gnu.hu 2003. május 10.
127 Az
eredeti szöveg: "... Extracting money from users of a
program by restricting their use of it is destructive because the
restrictions reduce the amount and the ways that the program can be
used. This reduces the amount of wealth that humanity derives from
the program. When there is a deliberate choice to restrict, the
harmful consequences are deliberate destruction. The reason a good
citizen does not use such destructive means to become wealthier is
that, if everyone did so, we would all become poorer from the mutual
destructiveness. This is Kantian ethics; or, the Golden Rule. Since I
do not like the consequences that result if everyone hoards
information, I am required to consider it wrong for one to do
so. Specifically, the desire to be rewarded for one's
creativity does not justify depriving the world in general of all or
part of that creativity."
http://www.gnu.org/gnu/manifesto.de.html
128 Glyn Moody: Rebel Code Linux and the Open Source Revolution. Pinguin books, London, 2002, p. 24.
129 http://www.gnu.org/philosophy/free-sw.html magyarul: http://www.gnu.org/philosophy/free-sw.hu.html 2003. július 2.
130 Jaeger-Metzger i. m. p. 54-73.
131 GPL 2 b pont
132 www.mozilla.org/MPL/MPL-1.1.html
133 http://www.perl.com/language/misc/Artistic.htm
134 http://www.jbb.de/urteil_lg_muenchen_gpl.pdf A jogeset részletesebb bemutatására a következő részben kerül sor.
135 Pretty Good Privacy program, bővebben: http://www.linux-user.de/ausgabe/2000/06/K-tools/k-tools.html 2003. május 15.
136 http://www.gnu.org/philosophy/categories.html#TOCsemi-freeSoftware 2003. május 15.
137 1. § (6) bek.
138 58. § (1) bek.
139 1. cikk 2. „Az irányelv szerint nyújtott védelem a számítógépprogram valamennyi megjelenési formájára kiterjed. Egy számítógépprogram bármely elemének alapjául szolgáló ötletek és elvek, beleértve a csatlakozófelületek (illesztőprogramok) alapjául szolgáló ötleteket és elveket is, ennek az irányelvnek az értelmében nem részesülnek szerzői jogi védelemben."
140 A Szerzői Jogi Szakértő Testület Szakvéleményeinek Gyűjteménye, 2/1973, p. 206.
141 i. m. p. 207.
142 Pf. III. 20 197/1985.
143 Pl.: hibás teljesítés esete
144 A program megfelelőségéről és használhatóságáról SZJSZT 10/95, illetve 14/96. i. m. p. 60.
145 L. cikk (1) bekezdés, második mondat
146 Kommentar, Grützmacher: p. 644.
147 Graphical User Interface
148 L. többek között: Grützmacher i. m. p. 646. Rn. 14; Loewenheim in: Schricker Kommentar § 69a, Rn. 2
149 A védelem ilyen formájú elkülönítésének megértését segítheti ha példaként állítjuk az iparjogvédelem szabályait, pl. a szabadalmak két fajtáját: a termék- és az eljárási szabadalmat, valamint az ezzel kapcsolatosan felmerült bonyodalmakat.
150 2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési mintáról
151 Pl. a complex jogtár licencelhető szoftvere
152 Az adatbázisok jogi védelméről szóló 96/9/EK irányelvben megjelölt egyik indok (23.) az irányelv megalkotására éppen az volt, hogy az adatbázis kifejezést és az annak létrehozására szolgáló számítógépes programokat egymástól el kell határolni.
153 A vitához kapcsolódó ellenvélemény: Koch in: GRUR, 1997, p. 417
154 pl: SGML, HTML, WML, XML
155 Java appletek, Java-Sript
156 SZJSZT 3/94; Fővárosi Bíróság 8. P. 25.250/92 ügy kapcsán in: A Szerzői Jogi Szakértői Testület szakvéleményeinek gyűjteménye, III. kötet, 1990-1996. Eötvös József Könyvkiadó, p. 48-50.
157 Kommentar, Grützmacher: p. 653-654.
158 Gyenge Anikó: Alkotmányossági kérdések a szerzői jogban. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 108. évf., 5. sz. 2003, p. 13-25.
159 L. 6.2.
160 Kommentar, Grützmacher Rn. 32,
161 Computer Aided Software Engineering
162 Wandtke i. m. 13. § Rn 24, p. 160.
163 UrhG 69a § (3)
164 1. cikk (3)
165 Kommentar, Grützmacher, p. 656. Rn. 34.
166 Copy Right, Design and Patents Act 1988
167 Ehricke: Softwareschutz in England in: CR 1991, p. 321.
168 2. cikk
169 L. Axel Metzger: Frei ab 18 Jahre http://www.ifross.de/ifross_html/art7.html
170 Szerzői Jogi Szakértő Testület Szakvéleményeinek Gyűjteménye 2/1973, p. 208.
171 Wandtke i. m. Rn. 44
172 L. a Személyhez fűződő jogok c. részt.
173 Ha más lenne az arány, akkor az volna az iránymutató, meghatározhatatlan részek esetében azonban szintén vélelem szól az 50-50%-os részesedés mellett.
174 § 10 (1)
175 A Tanács 93/98EGK számú irányelve a szerzői jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról.
176 Ptk. 85. § (3)
177 Neumann-Duesberg in: NJW, 1971, p. 1640 - idézi Bullinger: p. 142.
178 Alkotmány 54. § (1), GG Art. 1.1. illetve Art. 2. 1.: Az emberi méltóság, mint anyajog tekintendő az összes nevesített és nem nevesített személyiségi jog forrásának.
179 Ugyanígy: Faludi Gábor: A szerzői jogi törvény magyarázata (szerk.: Gyertyánfy Péter). Budapest, 2000
180 Bullinger i. m. p. 142.
181 Szjt. 3. §
182 Pl. szerzői jogi alkotásokról mintázott karikatúrák
183 Szjt. Kommentár p. 59.
184 Lehmann FS Schricker: 543, 562,
185 Szjt 12. § (3). bekezdés
186 Tisztességtelen szerződési feltételre gyanús eset
187 Szjt. Kommentár p. 82.
188 Szjt. 45. § (2) bekezdés és 60. § (5) bekezdés
189 A munkaviszonyban alkotott szoftverek jogi helyzetének elemzése kapcsán még visszatérünk a problémára.
190 „Eleve nem illeti meg a szerzőt a visszavonás és a további felhasználás megtiltásának joga egyrészt a munkavállalóval szemben a munkaviszonyban alkotott művekre (30. §), másrészt a felhasználóval szemben az olyan művekre, amelyekre az a vagyoni (engedélyezési) jogokat is megszerezte (a 30. § mellett az 58., 61., 63., 66. § esete." A szerzői jogi törvény magyarázata (szerk.: Gyertyánfy Péter). KJK KERSZÖV, Budapest, 2000, p. 78.
191 Szjt. 12. §
192 Tegyük fel, hogy egy ismert és elismert nevű szabadszoftver-programozó egy közös mű egyik alkotója. A szoftver olyan jól sikerül, hogy az eredeti tervtől eltérően nemcsak belső használatra kívánják a szerzőtársak alkalmazni. A szabadszoftveres programozó, hogy hírnevét megőrizze, nem kíván kereskedelmi forgalomban megjelenő szoftver szerzőjeként feltűnni. Ha nem akar a joggal való visszaélés csapdájába esni, nem marad más megoldás, minthogy nevének mellőzését vagy álnéven történő megjelenését kérje. Ennek joga pedig a szerzői jog szellemiségéből kiindulva meg kell, hogy illesse.
193 A szerzői jogi törvény magyarázata (szerk.: Gyertyánfy Péter). KJK KERSZÖV, Budapest, 2000, p. 88.
194 § 39 (2) „Änderungen des Werkes und seines Titels, zu denen der Urheber seine Einwilligung nach Treu und Glauben nicht versagen kann, sind zulässig."
195 Szjt. 50. § Ha a szerző a mű felhasználásához hozzájárult, a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges, a mű lényegét nem érintő változtatásokat köteles végrehajtani. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget vagy nem tud eleget tenni, a felhasználó a változtatásokat hozzájárulása nélkül is végrehajthatja.
196 59. § (1) Nehezebb a helyzet azonban, ha a szerződő felek mégis a szerző kizárólagos jogát állapították meg az átdolgozásra vonatkozóan.
197 Ptk. 5. §
198 Elegendő csak a termékfelelősség, illetve az alkalmazottért való felelősség szabályaira gondolni.
199 Thomas Dreier: Urheberrecht an der Schwelle des 3. Jahrtausends in: CR 2000/1. p. 46. (45-49)
200 Szjt. 58. § (3) bekezdés
201 A gyakorlat azt mutatja, hogy kereskedelmi szoftverek, nagy szoftverházak esetében más megoldásnak egyáltalán nem marad tér.
202 A törvény ennél egyszerűbb példákkal él, e szerint előadásnak minősül „a mű érzékelhetővé tétele bármilyen műszaki eszközzel vagy módszerrel, így például a filmalkotás vetítése, a közönséghez közvetített vagy (műpéldányon) terjesztett mű hangszóróval való megszólaltatása, illetve képernyőn való megjelenítése." 24. § (2) bek.
203 60. § (4) bek.
204 E pont alatt kerül elemzésre mind a nyilvánossághoz való közvetítés sugárzással vagy másként (Szjt 26-27. §), illetve a sugárzott műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése (Szjt. 28. §).
205 Fix TV Kreatív klub c. műsor, de ugyanígy e pont alá sorolandó valamennyi olyan megoldás, amikor távollévő közönség számára teszik elérhetővé a műsort, akár vezeték, akár műhold vagy éppen AM Mikro hullámok közbeiktatásával.
206 Átvételnek minősül minden olyan mértékű felhasználás más műben, mely az idézést meghaladja [34. § (2) bekezdése].
207 Az esetre vonatkozik a Szjt. 42. § (1) bekezdése és Szjt. 45. § (1) bekezdése, a tanulmány során ez a gondolat még mint visszatérő probléma jelentkezik a szabad szoftverekkel kapcsolatos felhasználási szerződések elemzésénél.
208 Szintén ezen esetre vonatkozik a Szjt. 20. § (1) bekezdése, mely szerint a televíziós szervezetek műsorában sugárzott, a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítők műsorába belefoglalt ... művek szerzőit ... magáncélú másolásra tekintettel megfelelő díjazás illeti meg.
209 p. 693. Rn. 4.
210 Schumacher, CR, 2000, p. 641-646.
211 Marly: Softwareüberlassungverträge Rn. 137ff.
212 L. a Microsoft-licencek és a GPL licenc elemzését
213 Dreier contra Maryl
214 Szjt. 35. § (6) bekezdése
215 ZUM 2001, p. 519-521.
216 BGH, Urteil v. 13.12.1990 - I ZR 21/89 (Nürnberg-Fürth) in: NJW 1991, 1234
217 Faludi Gábor meglátása szerint a másolatra vonatkozó határozatlan időre szóló bérleti jog kikötésével is megállapítható helyes jogértelmezés mellett a regionális jogkimerülés.
218 UrhG 17. §
219 Szoftver irányelv 4. cikk c) pont
220 UrhG 69c § (3)
221 OLG Frankfurt a. M. Urteil von 25.06.1996 in: NJW-RR 1997, p. 494.
222 A Ptk. 209/B (2) értelmében a szerződésre irányadó lényeges rendelkezés a szerzői jogi törvény jogkimerülést tárgyaló szakasza, mely a szerző az első forgalomba hozatalon túl terjeszkedő beavatkozását elvileg nem teszi lehetővé.
223 Szjt. 46. §
224 OLG München, Urteil vom 12.02.1998 - 29 U 5911/97 „Update software" eset in: NJW 1998, Heft 22, p. 1649.
225 Ptk. 120. § (1) bek.
226 Rechtssache T-198/98 Micro Leader Business v. Bizottság
227 A döntést kritizálja Von Hannes Lattenmayer: „Micro Business Leader": Einschränkung des EWR-weiten Erschöpfungsgrundsatzes? ZUM, 2000/6, 477-480.
228 Szjt. 43. § (3) bekezdés
229 A Microsoft egy mesterségesen fenntartani kívánt árszint miatt megtiltotta viszonteladóinak, hogy termékei kanadai változatát árusítsák, és különféle hologramokkal látta el az eredeti francia CD-ket.
230 Az Szjt. 58. § (4) bekezdésben megvonja a 30. § (3)-(4) bekezdésnek alkalmazásának lehetőségét.
231 Ptk. 210. §; a felhasználói szerződésekkel részletesebben a 7. fejezet foglalkozik
232 Az elemzés támpontja Gyenge Anikó: Zeneművek átdolgozása a szerzői jogban c. tanulmánya. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 108. évf., 10. sz. 2003 http://www.hpo.hu/ipsz/200206/ zenemuvek.htm 2003. december 21.
233 Jelenleg a legfejlettebb PC.
234 Szjt. 16. § (1) bekezdés
235 Szjt. 47. § (1) bekezdés
236 Szjt. 13. §
237 Szjt. 50. §
238 Szjt. 34. § (1) és (2) bekezdése
239 A szerzői jog kézikönyve. (Szerk: Benárd Aurél, Tímár István). Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1973
240 i. m. p. 236.
241 Kommentár, p. 166.
242 http://www.hpo.hu/ipsz/200206/zenemuvek.htm#1 2003. december 21.
243 Kézi számítógép, http://www.palm.com 2003. május 15.
244 „Mahler karmesteri tapasztalataiból és a közönség ízlésének ismeretéből kiindulva Beethoven és Schumann-szimfóniákat is 'kijavított'. Egyes helyeken a vonósok eredetileg megkívánt kettőzését megszüntetve, másutt éppen előírva, szünetjeleket átírva, staccato-jeleket beillesztve 'átszínezte' a partitúrákat. A változtatásoknak azonban ugyanúgy oka volt Mahler érzékeny hallása, mint a kor általános zenei ízlése. Az eredeti darabokat viszont nem alakította át olyan mértékben, hogy azokon a leghalványabban is Mahler hatása, egyéni-eredeti alkotótevékenysége lenne felismerhető, amelynek alapján a műveket átdolgozásoknak kellene tartanunk." Gyenge Anikó: i. m. Zenei feldolgozások a gyakorlatban http://www.hpo.hu/ipsz/200206/zenemuvek.htm#5 2003. december 21.
245 Szjt. 34. § (1) bekezdése
246 Kommentar, Grützmacher p. 699. Rn 20.
247 Dongle Urteil-OLG Düsseldorf, Verkündet am 27.3.1997.
248 Ptk. 306. § (3) bek.
249 Ptk. 86. § (4) bek.
250 A szerzői jogi törvény magyarázata (szerk.: Gyertyánfy Péter). KJK KERSZÖV, Budapest, 2000, p. 165.
251 Szjt. 44. § (1)-(2) bekezdés
252 Application Service Providing (ASP)
253 Till Jaeger-Axel Metzger: Open Source Software, Rahmenbedingungen der Freien Software, München, CH Beck Verlag, 2002, p. 34.