TANULMÁNYOK
DR. VIDA SÁNDOR
Az Európai Bíróság hatásköre védjegyügyekben
I. Jogértelmezési hatáskör
II. Felülvizsgálati hatáskör védjegyügyekben
Az EU-csatlakozásra való felkészülés jegyében több írásban számoltunk be az Európai Bíróság védjegyügyekben hozott ítéleteiről.
Ma már, a csatlakozást követően, amikor a Magyar Szabadalmi Hivatal, a magyar bíróságok, valamint az eljárásban érdekelt felek egyrészt kötve vannak az Európai Bíróság precedensjellegű állásfoglalásaihoz (még akkor is, ha ezek a csatlakozás előttiek), valamint maguk is kezdeményezhetik (közvetlenül vagy közvetve) az Európai Bíróság állásfoglalását, célszerű annak áttekintése, hogy az eljárás kereteit a közösségi jog miként határozza meg.
Védjegyügyekben az Európai Bíróság kétféle ítéletet hoz:
jogértelmező előzetes döntést a tagállamok bíróságainak megkeresése alapján;
felülvizsgálati ítéletet az EU "Törvényszéke" (Európai Elsőfokú Bíróság) közösségi védjegyügyben (harmadfokon) hozott határozatának felülvizsgálata tárgyában.
I. Jogértelmezési hatáskör
Az Európai Közösség létrehozásáról szóló EK-szerződés1 234. cikke (eredetileg a Római Szerződés 177. cikke) a következőképpen rendelkezik:
"Az Európai Bíróság hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a következő kérdésekben:
a) az Európai Közösség létrehozásáról szóló Szerződés értelmezése;
b) a közösségi intézmények és az Európai Központi Bank jogi aktusainak érvényessége és értelmezése;
c) a Tanács jogi aktusa által létrehozott szervek alapokmányának értelmezése, ha az alapokmány így rendelkezik.
Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Bíróságot, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést.
Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban levő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles az Európai Bírósághoz fordulni."
Az EK-szerződés idézett rendelkezése alapján látható tehát, hogy a jogértelmezés kérdésében történő és az Európai Bírósághoz intézett megkeresés csak bíróságtól származhat, az eljárásban érdekelt felek csak az eljáró nemzeti bíróságnál kezdeményezhetik az Európai Bíróság megkeresését, továbbá, hogy az történhet a) a nemzeti bíróság saját kezdeményezése alapján b) kötelező, ha a jogértelmezési kérdés az adott ország legfelsőbb bírósága előtt merül fel.
Védjegyügyekben a jogértelmezés tárgya általában az EU Védjegyjogi Irányelve.2 Az Európai Bíróság azonban hozott néhány jogértelmező védjegyjogi vonatkozású előzetes döntést is az EK-szerződésnek az áruk szabad áramlását biztosító rendelkezése alapján.3 Ezenfelül a jövőre nézve az sem zárható ki, hogy sor kerüljön az EK-szerződés egyéb olyan rendelkezésének értelmezésére is, amely az adott jogvitában védjegyeket, védjegyjogokat érint.
Általánosságban - tehát nem csak védjegyügyeket véve figyelembe - tényként állapítható meg, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban történő határozathozatal mennyiségi szempontból a legjelentősebb európai bírósági hatáskör, de minőségi szempontból is a legjelentősebb, mivel az Európai Bíróság a közösségi jog számos fontos elvét előzetes jogértelmezési döntésben fejtette ki.4
Megjegyzendő, hogy a jogértelmezés egységességének biztosítása kényes kérdés. A tagállamok nemcsak eltérő nyelvűek, de önálló jogrendszerrel és jogi kultúrával is rendelkeznek. Az eltérő jogi kultúrák, a tagállami bíróságok eltérő beállítottsága és az ezekből eredő eltérő jogértelmezés viszont a közösségi jog létét és így az EU céljait veszélyeztethetik.5
Ezek a felfogásbeli különbségek az Európai Bíróság védjegyügyekben hozott előzetes döntéseiben is nem egyszer tükröződnek, amikor például hol az angolszász, hol a francia, hol a német jogi koncepciók (fogalmak) konfrontálódnak egymással. A védjegyjog területén fokozza ennek a konfrontálódásnak a veszélyét, hogy az EU Védjegyjogi Irányelve kötelező jelleggel csak részben egységesítette az anyagi védjegyjogot, az anyagi védjegyjog számos kérdésének egységesítése pedig csak fakultatív jelleggel történt, s vannak olyan kérdések, amelyekre még a fakultatív jogegységesítés sem terjedt ki.
A jogértelmezés és a jogalkalmazás közötti különbségre helytállóan mutat rá Steiner6 magyar fordításban is közzétett könyvében, amikor azt mondja, hogy az Európai Bíróság éles választóvonalat von az értelmezés és a jogalkalmazás között. A nemzeti bíróságok számára az Európai Bíróság nem ad jogalkalmazási tanácsot, ez nem feladata, s erre nincs is hatásköre. A jogalkalmazás vonatkozásában feltett kérdésre az Európai Bíróság néhány esetben legfeljebb odáig ment el, hogy a nemzeti bíróság által feltett kérdést átfogalmazta és elvont választ adott annak érdekében, hogy segítse a nemzeti bíróságot. Úgy tűnik azonban, hogy az ilyen segítségadás egyre inkább a múlté. - A szerző maga nem emlékszik, hogy védjegyügyekben az Európai Bíróság által hozott egyetlen ilyen jellegű előzetes döntéssel is találkozott volna. Ez vélhetőleg nemcsak az Európai Bíróság nagy leterheltsége miatt van így, hanem főként eljárásjogi, pontosabban hatásköri okokból.
Amikor az Európai Bíróság megkeresése kötelező
Amint már említettük, az EK-szerződés 234. cikkének (3) bekezdése értelmében kötelező az Európai Bíróság megkeresése - ha a jogértelmezés szükségessé válik - amikor a jogvita során (pl. védjegybejegyzés, törlés, bitorlás) olyan bíróság előtt merül fel a tisztázandó jogkérdés, amelynek határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye. A Pp.-t módosító 2003. évi XXX tv. Indokolása7 szerint a másodfokú bíróságnak (védjegyügyekben tehát a Fővárosi Ítélőtáblának - a szerző megjegyzése) indokolt úgy tekinteni (magát), hogy ő jár el az ügyben utolsó fórumként, vagyis őt terheli a kezdeményezési kötelezettség. Az Indokolás ezt a nézetét arra alapítja, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, s maga a másodfokú bíróság sem tudhatja ítéletének meghozatala előtt, hogy döntése ellen van-e lehetőség felülvizsgálatra. Ezt a következtetést viszont a törvényalkotó nem foglalhatja jogszabályba, mivel a közösségi jog erre felhatalmazást nem ad - fejezi be az Indokolás.
Ez a megkeresési kötelezettség persze olyan esetekre korlátozódik, amelyekben az európai joggal harmonizált nemzeti jog veti fel az európai jog értelmezésének szükségességét. Ilyenek például a magyar védjegytörvény olyan rendelkezései, amelyeket a magyar jogszabályalkotó az EU Védjegyjogi Irányelve adaptációjával alkotott meg. A jogértelmezés alkalmával az Európai Bíróságnak persze az európai jogi normából, az adott esetben az EU Védjegyjogi Irányelvéből kell kiindulnia.
Az EK-szerződés hivatkozott rendelkezése értelmében a Fővárosi Ítélőtábla megkeresési kötelezettsége akkor áll be, ha akárcsak a leghalványabb kétely is támad afelől, hogy szükséges az Európai Bírósághoz fordulnia.7 Ugyanilyen kezdeményezési kötelezettség terheli a Legfelsőbb Bíróságot is, ha az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége a felülvizsgálati eljárás során merül fel. Indokolja ezt a rendelkezést a jogvitában érdekelt fél vagy felek érdeke is, valamint az egységes jogalkalmazáshoz fűződő európai érdek.
Kivételt képez az acte clair8 (világos ügy) esete, amikor is az eljáró legfelsőbb bíróságnak semmi kétsége nincs a nemzeti jogszabálynak a közösségi jogi normával (az adott esetben az EU Védjegyjogi Irányelvével) összhangban történő értelmezése felől. Úgy tűnik, hogy ebben a vonatkozásban a tagállamok legfelsőbb bíróságai által folytatott megkeresések gyakorisága eltérő. A Német Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof) viszonylag gyakran intéz előzetes döntési megkeresést az Európai Bírósághoz, a Francia Legfelsőbb Bíróságról (Cour de Cassation) viszont ez nem mondható el. Meglepő, hogy a jóhírű OLIMPIQUE védjegy bitorlása miatti perben a Francia Legfelsőbb Bíróság,9 amely az ügyben két határozatot is hozott, nem kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Bíróságnál. A nemzeti bíróság előtti eljárás - amelyet egyéb vonatkozásban is több francia szerző bírált10 - érdemben helyes, eljárásjogi szempontból azonban vitatható eredményre vezetett.
A másik kivétel az az eset, amikor ugyancsak nem terheli megkeresési kötelezettség a tagállamok legfelsőbb bíróságait, ha olyan jogértelmezési kérdés merül fel, amelyben az Európai Bíróság hasonló ügyben már állást foglalt. Az új tagállamok legfelsőbb bíróságainak, ügyvédeinek ezért meg kell ismerkedniük az Európai Bíróság korábbi gyakorlatával is. Ez, eltekintve attól, hogy a megelőző évtizedekben hozott ítéletek magyar nyelven nem is olvashatóak, még teljes vagy részleges fordítás rendelkezésre állása mellett is komoly tanulási folyamatot igényel.
Megkeresés a nemzeti bíróság mérlegelése (diszkréció) alapján11
Az EK-szerződés 234. cikk (2) bekezdése lehetőséget biztosít a tagállamok valamennyi (polgári, közigazgatási, büntető-) bírósága számára, hogy előzetes döntéshozatali eljárást kérjen az Európai Bíróságtól, ha ezt a per eldöntése érdekében szükségesnek látja.
Nálunk az illetékesség kérdése megoldott, mert mind magyar, mind közösségi védjegyre vonatkozó jogvitákban (státusügyek, bitorlási stb. perek) a Fővárosi Bíróság, illetve a Fővárosi Ítélőtábla illetékesek. Tehát ezen bíróságok eljáró tanácsának mérlegelésétől függ, hogy intéznek-e jogértelmezési megkeresést az Európai Bírósághoz.
Mind az EK-szerződés, mind az Európai Bíróság teljes mértékben a tagállami bíróságok belátására bízza, hogy az előttük levő ügy elbírálásához szükséges-e jogértelmezési kérdést feltenniük, és a feltett kérdések mennyiben relevánsak az adott ügy elbírálása tekintetében. Az Európai Bíróság figyelmen kívül hagyja azokat a tényezőket, amelyek a nemzeti bíróságot kérdés feltevésére vezették, hiszen ezt a nemzeti bíróságok és az Európai Bíróság közötti feladatmegosztás kizárja. Azt sem veszi figyelembe az Európai Bíróság, hogy a nemzeti bíróság összetétele vagy az eljárás vonatkozásában a nemzeti jog értelmében jogszerű volt-e a megkeresés. A nemzeti bíróság feladata eloszlatni minden kételyt abban a tekintetben, hogy az adott ügyben rendelkezik-e hatáskörrel. A nemzeti bíróság diszkrécióját az sem korlátozza, ha abban a kérdésben, amelyet az Európai Bírósághoz intézni kíván, a nemzeti bírósági hierarchia alapján felette álló bíróság jogértelmezése vagy korábbi ítélete rá nézve kötelező. A nemzeti bíróság még ekkor is szabadon kezdeményezhet előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Bíróságnál, és ez utóbbinak állásfoglalása lesz az irányadó. Másképpen az Európai Bíróság joghatósága és a közösségi jog alkalmazása szenvedne csorbát.
A nemzeti bíróságnak ugyanakkor azt a feltételt kell "bizonyítania", hogy az előzetes döntést az "előtte folyó", azaz a még jogerősen le nem zárt vagy meg nem szüntetett eljárás során kéri.
A diszkréció gyakorlása, a megkeresés természetesen a nemzeti bíróságnak attól a belátásától függ, hogy az előtte levő ügy megítéléséhez szüksége van-e az Európai Bíróság előzetes döntésére. Ezzel kapcsolatban felmerül, hogy a legfelsőbb bíróságok vagy maga az Európai Bíróság iránymutatásai mennyiben segítik elő az alsóbb bíróságok munkáját és az előzetes döntéshozatali eljárás egységes igénybevételét. Az Európai Bíróság meglehetősen hosszú idő után, 1999-ben adta ki az előzetes döntéshozatali eljárással kapcsolatos gyakorlati tudnivalókról szóló útmutatót, amely kerüli azt a kérdést, hogy mikor van "szüksége" a nemzeti bíróságnak arra, hogy kérdéseivel az Európai Bírósághoz forduljon. Emögött egyrészről az a megfontolás húzódik, hogy bármilyen teszt vagy kritérium meghatározása korlátozná az adott ügyben eljáró perbíróság diszkrécióját, ami hátrányosan befolyásolná a nemzeti bíróságok egyébként igen aktív részvételét abban a "bírói párbeszédben", amely a nemzeti bíróságok és az Európai Bíróság között az előzetes döntéshozatali eljárás keretében zajlik. Másrészről az Európai Bíróság - különösen korábbi gyakorlatában - kifejezetten arra törekedett, hogy az előzetes döntés tárgyában elé kerülő ügyek számát maximalizálja. Ugyanis az előzetes döntéshozatali eljárás az egyik legfontosabb olyan csatorna, amelyen keresztül az Európai Bíróság a közösségi jog alapvető, nemzeti szinten felmerülő problémáival foglalkozhat.
Fontos kérdés, hogy a peres felek mennyiben képesek befolyásolni a nemzeti bíróságnak azon határozatát, hogy kérjen-e előzetes döntést vagy sem. Bár a nemzeti bíróság egyedül határoz arról, hogy az előtte levő ügy elbírálásához szüksége van-e az Európai Bíróság segítségére, semmi sem akadályozza meg abban, hogy a felek álláspontját figyelembe vegye. A felek ugyan kérelmezhetik, hogy a nemzeti bíróság forduljon az Európai Bírósághoz, de ez semmilyen szempontból sem kötelezi az eljáró bíróságot. Ez utóbbi maga határoz arról, hogy szüksége van-e erre. A felek kérelmének súlya a különböző jogrendekben az adott jogi kultúra függvényében is eltér. Angliában számos ügyben előfordult, hogy a felek megegyeztek abban, hogy nem szeretnék, ha ügyük az Európai Bíróság elé kerülne vagy fordítva, éppenséggel ragaszkodtak hozzá, hogy a perbíróság a jogkérdést terjessze az Európai Bíróság elé, a nemzeti bíróság pedig eszerint járt el. A tapasztalat szerint a kontinentális bíróságok a felek akaratának ilyen mértékű tiszteletben tartására általában kevesebb hajlandóságot mutatnak.
A kérdés megfogalmazása ugyancsak a nemzeti bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Míg Angliában - a common law hagyományait követve - a felek aktívan részt vesznek a kérdések kidolgozásában, a kontinentális jogban ezt a bíróságok legtöbbször saját joghatóságuk korlátozásaként értékelik, és a bíróságok kizárólagos feladatának tartják.
Az előzetes döntéshozatali eljárás keretében a nemzeti bíróság és az Európai Bíróság - szorosan együttműködve a teendők megosztásával - közösen látják el az igazságszolgáltatási feladatokat. Ennek keretében a nemzeti bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik, hogy mikor és hogyan gyűjti össze az előzetes döntéshez szükséges tényeket, azonosítja a nemzeti jognak az ügy szempontjából releváns rendelkezéseit és azok tartalmát. A nemzeti bíróság legfontosabb feladata, hogy az Európai Bíróságot tájékoztassa az ügy minden olyan jogi és ténybeli vonatkozásáról, amely a közösségi jog értelmezése szempontjából lényeges lehet. Az Európai Bíróságnak ugyanis sem hatásköre, sem eszköztára nincs arra, hogy a tények vizsgálatában és a bizonyítékok összegyűjtésében részt vegyen. Egyébként is a nemzeti bíróság az, amely közvetlen tudomással rendelkezik az ügy körülményeiről, a peres felekről és a belső jogról, így az Európai Bíróság intenzíven támaszkodik a nemzeti bíróságokra. Ezért az Európai Bíróság több ízben utalt arra, hogy jóllehet a nemzeti bíróságok teljes diszkréciót élveznek atekintetben, hogy az eljárás mely szakaszában teszik fel a jogértelmezési kérdést, ésszerű, ha bevárják, míg az összes ténybeli és jogi kérdést azonosítani lehet. Az Európai Bíróság azért helyez különösen nagy hangsúlyt a jogi kontextus és a tények pontos feltárására, mert csak ezek pontos ismeretében tud a nemzeti bíróságok számára tényleges eligazítást nyújtó jogértelmezést adni, és elkerülni azt, hogy előzetes döntése a tanácsadó vélemény szintjére süllyedjen. Amennyiben a nemzeti bíróság az ügy jogi és ténybeli hátteréről nem vagy hiányosan tájékoztatja az Európai Bíróságot, ezzel a feltett kérdések megfelelő elbírálását teszi kockára.
A nemzeti bíróság az előtte levő eljárás későbbi szakaszában további kérdéseket is feltehet, kérheti a korábbi kérdésre adott válasz értelmezését, azonban a további kérdésekkel nem "vitathatja" az Európai Bíróság előzetes döntését.
Az előzetes döntés hatálya
Általánosságban szólva, helytállóan állapítja meg Vörös,12 hogy az európai jog írott, "kodifikált" joganyag (a szerző megjegyzése: EK-szerződés, EU Védjegyjogi Irányelve stb.) azt azonban esetjogi jogalkalmazási módszerrel az Európai Bíróság jelentősen kiegészítve alkalmazza, és annak során tartalmilag is továbbfejleszti. A közösségi jogról nem lehet pusztán az érintett jogszabályi rendelkezés felhívásával beszélni, hanem csakis a hozzá kapcsolódó jogalkalmazási gyakorlattal együtt, a jogesetekkel szerves összefüggésben.
Ez az egészen más kontextusban íródott tömör megvilágítás ugyanakkor választ is ad az előzetes döntés hatályára. Ez nyilván kötelező erővel bír a konkrét esetben. Nagy-Britannia vonatkozásában Steiner13 ezenfelül azt mondja, hogy az Európai Bíróság előzetes döntését minden további esetben is alkalmazni kell. Ez ugyanakkor nem akadályozza a nemzeti bíróságokat abban, hogy további eligazítást kérjenek ugyanabban a kérdésben, ha "valós érdekük" fűződik a megkereséshez.
Ennek ellenére egyes esetekben előfordul, hogy a nemzeti bíróság mégsem követi az Európai Bíróság előzetes döntésében közölt jogelveket. Ezt a jelenséget elemezve Anderson és Demetriou14 azt mondják, hogy a nemzeti bíróságok háromféle esetben hagyják figyelmen kívül az Európai Bíróság előzetes döntését: a) a közösségi jog és a nemzeti jog ütközése esetén, b) ha a nemzeti bíróság úgy látja, hogy az Európai Bíróság túllépte hatáskörét, c) ha a nemzeti bíróság nincs megelégedve az Európai Bíróság állásfoglalásával.
Az utóbbi két esettípusra példaként Arnull15 az ARSENAL védjegy bitorlása miatti perben a brit Törvényszék (High Court of Justice) által hozott ítéletet említi. Ítéletében16 az eljáró bíró - minthogy szerinte az Európai Bíróság figyelmen kívül hagyta a nemzeti bíróság ténybeli következtetéseit - azt mondta, hogy "az Európai Bíróság túllépte hatáskörét, és én nem vagyok kötve következtetéseihez". (Más lapra tartozik, hogy a Fellebbviteli Bíróság más álláspontra helyezkedett, illetve másként értékelte az Európai Bíróság előzetes döntését, és annak jogértelmezését alkalmazta a per tényállására.)
Nem véletlen, hogy ebben az ügyben egyesek azt mondják, hogy az angol bíró "fellázadt" (rebellion)17 az Európai Bíróság ellen, hozzátéve, hogy még ha egy felsőbb bíróság nyilvánvalóan tévesen is foglal állást egy ügyben, ez még nem ok arra, hogy az alsófokú bíróság ne engedelmeskedjék (disobey).
Ilyen eset persze ritkán fordul elő. Az uralkodó nézet úgy szól, hogy "European Court of Justice locuta is res finita".18 Egyébként nézetünk szerint is ez felel meg az EK-szerződés koncepciójának.
Az előzetes jogértelmezési eljárás mechanizmusa
Az eljárás mechanizmusát és (részben) időigényességét is az alábbi táblázat szemlélteti.
|
Hazai szabályozás
Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezéséről szóló hazai szabályokat a Pp. 155/A §-a és 249. §-a tartalmazza. E rendelkezésekről a 2003. évi tv. Indokolása19 megjegyzi, hogy e vonatkozásban csak kiegészítő jellegű hazai szabályozás (volt) szükséges, viszont szükséges (volt) az előzetes döntés intézményét a belső eljárási jog rendszerébe szervesen beilleszteni.
Ez történt a Pp. 2004. május 1-jével hatályba lépett kiegészítésével. Megjegyzendő, hogy ezeket a rendelkezéseket a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. Nevezetesen:
"155/A §1 (1) A bíróság az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását az Európai Közösséget létrehozó Szerződésben foglalt szabályok szerint kezdeményezheti.
(2) Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezéséről a bíróság végzéssel határoz, egyidejűleg a per tárgyalását felfüggeszti. A bíróság a végzésben meghatározza azt a kérdést, amely az Európai Bíróság előzetes döntését igényli, valamint - a feltett kérdés megválaszolásához szükséges mértékben - ismerteti a tényállást és az érintett magyar jogszabályokat. A bíróság végzését az Európai Bíróság számára való kézbesítéssel egyidejűleg tájékoztatásul megküldi az Igazságügyi Minisztérium részére is.
(3) Az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása ellen külön fellebbezésnek nincs helye."
"249/A §2 A másodfokú eljárásban az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére (155/A. §) irányuló kérelem elutasítása ellen is külön fellebbezésnek van helye."
A Pp. 155/A § (2) bekezdése első mondatának a tárgyalás felfüggesztéséről szóló rendelkezése kapcsán a 2003. évi XXX. tv. Indokolása azt az ismert jogi mechanizmust említi, miszerint a tárgyalás felfüggesztésével minden határidő megszakad, a felfüggesztés megszűnésétől pedig a határidő újra kezdődik. A felfüggesztés tartama alatt tett minden bírói rendelkezés, úgyszintén a felek által teljesített minden perbeli cselekmény hatálytalan, kivéve a felfüggesztéssel, illetve az annak megszüntetésével kapcsolatos bírói rendelkezéseket és perbeli cselekményeket.
A magunk részéről ehhez annyit fűzünk hozzá, hogy az idézett jogszabályhely a peres ügyeket tartja szem előtt. Figyelemmel azonban arra, hogy a státusügyekben (védjegy bejegyzése, törlése, megszűnés megállapítása) folytatott bírósági eljárásra a Vt. 79. §-a alapján a Pp. szabályait megfelelően alkalmazni kell, úgy véljük, az ismertetett új rendelkezések védjegyügyi peren kívüli eljárásokkal kapcsolatos előzetes döntéshozatali eljárásokra is alkalmazandóak.
A Pp. 155/A § (3) bekezdése az előzetes döntéshozatali eljárást elrendelő végzés elleni jogorvoslat tekintetében differenciált szabályozást tartalmaz. A 2003. évi XXX. tv. Indokolása20 ezt részletesen elemzi, amelyből ehelyütt csak annyit emelünk ki, hogy az elsőfokú eljárásban a kérdésfeltevést elrendelő végzés elleni fellebbezés lehetőségét biztosító rendelkezést az indokolja, hogy kiszűrhetők legyenek az indokolatlanul vagy rosszul fogalmazott, az ügy elbírálása szempontjából közömbös, hasznot nem hajtó kérdésfeltevések. A fellebbezés elbírálása időveszteség ugyan, ezzel szemben egy fölösleges utalás (az Európai Bíróság megkeresése) két évvel hátráltatja a per érdemi befejezését.
A Pp. 249/A § a másodfokú eljárásra nézve eltérően rendelkezik. Amint azt az Indokolás21 megmagyarázza, a másodfokú eljárásban az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása elleni külön fellebbezés lehetőségének biztosítására azért van szükség, mert a másodfokú érdemi döntés ellen már nincs olyan rendes jogorvoslat, amelynek keretében vitatható lenne a megkeresés kezdeményezésének szükségessége. A felülvizsgálat lehetősége ugyanis erősen korlátozott, a megkeresés kezdeményezésének jogsértő elmulasztása önmagában nem ad okot a jogerős ítélet felülvizsgálatára. (Csak zárójelben: ez utóbbi nézetet a szerző vitathatónak tartja ugyan, a jogszabályi rendelkezés helyességét azonban nehéz lenne kétségbe vonni.)
Az Indokolásból itt kiragadott és ismertetett mondatok csak a különösen fontosnak tartott gondolatokat adják vissza. A jogi képviselő vagy bíró számára szinte "kötelező" lesz az Indokolás alaposabb tanulmányozása. A gyakorlat bizonyára felveti majd a kommentálás igényét is.
II. Felülvizsgálati hatáskör védjegyügyekben
A közösségi védjegyrendelet 63. cikk 1. pontja szerint a Közösségi Védjegyhivatal (OHIM) Fellebbezési Tanácsának határozatát az Európai Bírósághoz benyújtott keresettel lehet megtámadni. Ez gyakorlatilag az Európai "Törvényszéket" (Európai Elsőfokú Bíróság) jelenti, amely elé e rendelkezés alapján a védjegybejegyzési és törlési ügyekben hozott másodfokú határozatok ellen benyújtott fellebbezések kerülhetnek.
Az Európai "Törvényszék" ítéletét felülvizsgálati kérelemmel lehet megtámadni.
A jogkérdés vizsgálatára korlátozódó felülvizsgálati eljárás keretében tehát az Európai Bíróság érdemi határozatot hoz. Ilyen érdemi határozat hozatalára, védjegyügyben, eddig ritkán került csak sor.22 A jogértelmezés tárgyában hozott előzetes döntések száma ma még jóval nagyobb. Ez a számbeli különbség érthetővé válik ha meggondoljuk, hogy az Európai Védjegyhivatalt (OHIM) csak 1994-ben hozták létre, a bejegyzési eljárás minimális időtartama két év, s az Európai Bíróság ilyen ügyekben a negyedik fokon eljáró (felülvizsgálati) fórum.
A közösségi védjegyek bejegyzésével, törlésével kapcsolatosan érdekes gyakorlati kérdést vet fel Streinz és Hermann:23 előfordulhat, hogy a Közösségi Védjegyhivatal (OHIM) és a valamely tagállamban működő közösségi védjegybíróság más-más álláspontra helyezkedik, pl. a védjegy oltalomképessége vagy az áruhasonlóság kérdésében. Mindkét esetben a közösségi jog alapján kell dönteni, erre pedig végső fokon kizárólag az Európai Bíróságnak van hatásköre. Ehhez azt jegyezzük meg, hogy az elsőfokon a Közösségi Védjegyhivatal előtt indult bejegyzési, törlési ügyben az Európai Bíróság a felülvizsgálati eljárásban az ügy érdemében hoz ítéletet, míg a tagállam közösségi védjegybírósága előtti bitorlási ügyben előzetes döntést hoz. - Érdeklődéssel várjuk, hogy milyen eljárásjogi megoldást választ majd az Európai Bíróság, ha ilyen kétféle jogcímen eléje kerülő ügyben kell majd egyszer határoznia.
Kitekintés
Az Európai Bíróság eddig mintegy 50 védjegyjogi vonatkozású ítéletet hozott, s a szám évről évre növekszik: ma már közismert, hogy az európai védjegyjog alapvető kérdései Luxemburgban dőlnek el.
A magyar jogalkalmazóra nézve ez a joggyakorlat ex ante és közvetlenül kötelező.24 Előbb-utóbb pedig bizonyára elérkezik az a nap is, amikor közvetlen együttműködésre kerül sor az Európai Bírósággal.
Jegyzetek
1 Magyarul: CompLex CD Jogtár (EUCD) Elsődleges jog, alapszerződések (a továbbiakban: EK-szerződés)
2 Magyarul: CompLex CD Jogtár (EUHU - A Tanács 1988. december 21-i 89(104) EGK első irányelve (a továbbiakban: EU Védjegyjogi Irányelv)
3 Az első ilyen, a parallelimporttal vagy védjegyjogi terminológiával a jogkimerüléssel kapcsolatos, a GINT védjegy bitorlása miatt Franciaországban indult per és az EU Bizottsága előtti ún. Costen v. Grundig ügyben a Bizottság határozata ellen benyújtott versenyjogi kereset tárgyában hozott ítélet volt. Követték ezt - a Vt. 16. §-ához adott indokolásában is említett - "újracsomagolási ügyekben" hozott ítéletek, valamint a lényegileg ebbe a gondolatkörbe tartozó "újracímkézés" miatti ítélet, illetve az egyik legismertebb ügy: a HAG védjegy ügyében hozott ítélet, amelyben az Európai Bíróság a közös eredet tanát dolgozta ki.
4 Dr. Kecskés László-Dr. Lomnici Zoltán-Dr. Maczonkai Mihály: Az Európai Közösségek Bírósága. Budapest, 2001, p. 144
5 u. ott p. 145
6 Megjegyzendő, hogy a 15 évvel ezelőtti fordítás még az "előzetes eligazítási eljárás" terminológiát használja a Pp. 155/A §-ában szereplő "előzetes döntéshozatali eljárás" szóhasználattól eltérően. Ugyanakkor - függetlenül az EK-szerződés cikkszámainak időközben történt megváltoztatásától - hasznos ismertetést nyújt a különféle perfajtákról. J. Steiner: EGK-jog. Szekszárd, 1990, p. 299
7 CompLex DVD Jogtár. Indokolás a 3-4. §-hoz, 5. pont
8 A francia közigazgatási jog által kifejlesztett doktrína, amely szerint ha egy előírás jelentése világos ("clair"), akkor fel sem merül az értelmezés kérdése. Vö. 2003. évi XXX. tv. Általános indokolás I. 3.5 pont
9 J. C. Com. Marques Dessins Fasc. 7320 (2003) p. 2
10 Mathély, Reboul, Bonet, Passa, le Tourneau, Schmidt-Szalevski, Bouvel, Vilmart
11 Ez a rész az Európai közjog és politika (Szerk. Kende Tamás és Szűcs Tamás), Budapest, 2002, monográfia 3.5 pontjának felhasználásával készült. A hivatkozott forrásmű az Európai Bíróság több ítéletével illusztrálja az ehelyütt átvett megállapításokat. Vö. még a 2003. évi XXX. tv. Általános indokolás 3.1-7. pontjai
12 Dr. Vörös Imre: A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. Budapest, 2004, II. köt. p. 29
13 Steiner id. mű p. 314
14 References to the European Court. London, 2. kiadás, 2002, p. 327
15 Case Law. National Courts. CML Rev. 2003, p. 764
16 (2003) All ER 137; az ítélet 27. pontja
17 G. Davies: Of rules and references. Arsenal Football Club Pcl. v. Matthew Reed (2003) E.L.Rev. p. 416
18 A római jog analógiájára: "Roma locuta causa finita". Vö. T. Tridmas: Knocking on Heaven's Door: Fragmentation, Efficiency, Defiance in preliminary References Procedure (2003) CML. Rev. p. 40
19 Általános indokolás 7. pont
20 Indokolás a 3-4. §-hoz, 4. pont
21 ugyanott
22 Dr. R. Knaak: Das Markenrecht der Europäischen Gemeinschaft im Lichte der Rechtsprechung des EuGH. Előadás a Magyar Védjegyegyesület és a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület 2004. május 17-i rendezvényén. (Három ítéletről számol be, melyeket a Baby-dry, a Companyline és a Doublemint védjegyekkel kapcsolatos felülvizsgálati eljárásban hozott az Európai Bíróság.) A mosáshoz, öblítéshez használható tabletták oltalomképessége tárgyában hozott ítéletek (Dreidimensionale Tablettenform I, II, III) is csak a közelmúltban jelentek meg nyomtatásban. GRUR-Int. 2004, p. 631
23 R. Streinz és Ch. Hermann: Vorabentscheidungsverfahren im europäischen Markenrecht. GRUR-Int. 2004, p. 459
24 2003. évi XXX. tv. Általános indokolás I. 3.3. és 7. pontok