TANULMÁNYOK
DR. BODÓ GERGELY
A Mű Integritásának Sérelme Építészeti Aspektusban
1. Bevezetés
2. A szerzői jog vonatkozó alapkérdései
3. A szerzői jog vonatkozó alapkérdései építészeti aspektusban
4. Generáltervezői szerződés,
felhasználási jog
5. Az integritás sérelme építészeti
aspektusban
6. A jogérvényesítés kérdése különös tekintettel a nem vagyoni kártérítésre
7. Konklúziók
1. Bevezetés
Jelen tanulmány a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület és a Magyar Szabadalmi Hivatal által közösen meghirdetett Apáthy István-pályázatra 2003-ban benyújtott dolgozat rövidített változata. A dolgozat egy manapság kevesebb hangsúlyt kapó, mondhatni dogmatikus megközelítésben veszi szemügyre a szerzői jog egyik fontos részjogosultságát, a mű integritásához való jogot, illetve annak sérelmét építészeti aspektusban egy konkrét, kereskedelmi célokat szolgáló, sok szakmai elismerést kiváltó épület kapcsán.
Az új, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. (Szjt.) és annak módosításai (legutóbb 2003 novemberében, 2003. évi CII. tv.1) nyomán az utóbbi években a szerzői jogi szakirodalom jelentős bővülésnek indult, ám az építészeti alkotásokkal foglalkozó, illetve a mű integritását és annak sérelmét akár érintőlegesen tárgyaló mű tulajdonképpen nem jelent meg. A rendelkezésre álló források közül a leginkább a témába vágó egy 1987-es munka, dr. Csillag György "Az építészeti alkotások szerzői jogi oltalma" című könyve.2
A Csillag által elemzett 1987-es helyzet az utóbbi 15 évben nem sokat változott. Az általa felvetett problémák (plagizálás, tervek jogosulatlan megváltoztatása stb.) még mindig aktuálisnak, és a mai napig sok tekintetben megoldatlannak tűnnek. Ahogy ő fogalmaz "... tapasztalataink szerint az építészet terén a szerzői jog ... alig hatályosul. ... a magyar - építészeti szerzői jogi és az ezzel szorosan összefüggő tervezési szerződési - gyakorlat nem látszik tudomást venni a szerzői jog létéről, követelményeiről."3 Csillag szerint ennek több oka lehet, egyfelől a tervezők piaci kiszolgáltatottsága, másfelől a szerzői jog hatályosulása folytán az építészek szerzői díjigényének megnyílása, ami nyilván egy mára már meghaladott állapotot jellemez. Megállapítja azonban azt is, hogy "a magyar építőipari-beruházási gyakorlatban ... többnyire nem a bíróság előtt dőlnek el az elvi jelentőségű vagy egyébként nagyobb kihatású ügyek."4 A tanulmány azt a határvonalat igyekszik megtalálni, ahol a szerzői jog egyik legfontosabb aspektusa - a mű integritása - sérül, és arra keres választ, hogy miként kezeli ezt a jelenséget a mai gyakorlat.
2. A szerzői jog vonatkozó alapkérdései
2.1. A személyhez fűződő (más néven morális) jogok5
A szerző személyhez fűződő jogainak védelme az Szjt., a Ptk., az Alkotmány, a BUE 6bis szakaszára és az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozatára épül. A személyhez fűződő jogok az Szjt. szerint a következők: a) 10. §: a mű nyilvánosságra hozatala, b) 12. §: a név feltüntetése, c) 13. §: a mű egységének védelme. Más megközelítésben: a) a mű egysége, b) a szerzői minőség elismerése, c) a szerző nevének feltüntetése, d) a nyilvánosságra hozatali jog, e) a mű visszavonása.6 Más megfogalmazásban: a szerzőnek "a műve feletti rendelkezés, a művéhez fűződő individuális kapcsolat rögzítése, illetőleg a mű egyéni-eredeti sajátosságainak megőrzése".7
A személyhez fűződő jogok sajátosságát szemlélteti a következő külföldi példa. A szellemi alkotások jogában kimagasló teljesítménnyel büszkélkedő jogi egyetemek körébe tartozó Cardozo School of Law publikációi között érdekes cikk elemzi a személyhez fűződő jogokat.8 Monroe E. Price, egykori tanárának, Melville Nimmernek állítva emléket, saját felvezető cikke után közli Nimmer egy 1975-ös cikkét "Morális jogok és azon túl" (Moral Rights and Beyond) címmel. A felvezető cikkben Price egy, az amerikai jogi gondolkodás számára a morális jogokkal kapcsolatban mindig visszatérő kérdést vet fel: "Ha bizonyos alkotások annyira értékesek a köz számára, hogy azoknak nem szabad elpusztulni vagy megsérülni, ha annyira értékesek, hogy nem szabad azokat országhatárokon átvinni, nem kellene azokat a köz számára is hozzáférhetővé tenni valamilyen mértékben?"9 A kérdésre a választ Nimmer cikke adja meg, amelyben felsorolja a bevett morális jogokat - nyilvánosságra hozatal, visszavonás, szerzőség elismerése, integritás - majd különösen az utóbbi kettő hiányosságaira, gyengeségeire hivatkozva indokolja meg, hogy az USA miért nem csatlakozott a Berni Unióhoz. Nimmer szerint ahhoz, hogy az USA elfogadja az európai értelemben vett morális jogokat (droit moral), fel kellene mérni azt a mértéket (is), ameddig a közérdek a művészeti alkotásokhoz fűzött integritási érdekkel szemben védelemben részesülhetne.10 Nem más ez, mint ugyanarra, a szerző és a felhasználó közötti egészséges ekvilibriumra való törekvés, amit a kontinentális jogok a szerzői jog korlátai és a morális jogok megfelelő behatárolása révén érnek el.11 Nimmer szerint a droit moral négy gyengesége a következő: i) sok olyan művet nem részesít védelemben, amelynek integritása fontos tényező; ii) a védelemben részesített művek esetében a védelem mértéke limitált; iii) hiábavalónak bizonyul, ha az örökösök vagy jogutódok vagy a szerző maga nem kívánja, vagy nem képes az integritáshoz való jogot megvédeni; és iv) nem védi az alkotásokat a kormányok intézkedéseivel szemben. E kitérő röpke bepillantást enged az amerikai jogi gonodolkodás szerzői joghoz való viszonyulásába.
2.2. A személyhez fűződő jogok az Szjt. alapján
2.2.1. A nyilvánosságra hozatal joga
A nyilvánosságra hozatalhoz való jog a szerzőnek azon érdekét fejezi ki, hogy művének titokban tartásáról vagy közönség elé bocsátásáról maga döntsön. A nyilvánosságra hozatal nem feltétele a szerzőijog-védelemnek, hiszen ez a mű megszületésével kezdődik. A nyilvánosságrahozatali joghoz kapcsolódik a műről való előzetes tájékoztatás adása, amelyet csak a szerző hozzájárulásával lehet gyakorolni. A szerző joga továbbá alapos ok esetén a mű nyilvánosságra hozatalához adott engedélyének visszavonása és a további felhasználás megtiltásának joga.
2.2.2. A név feltüntetésének joga
A név feltüntetéséhez való jog - általánosabban megfogalmazva a szerzői minőség elismeréséhez való jog - nem más, mint a szerző és a mű legszorosabb kapcsolatának kifejezése, csak természetes személyt illethet meg saját vagy felvett név alapján. Alapvető funkciója a plágium elleni védelem. A névjog magában foglalja a név feltüntetését a művön, és a névfeltüntetést a műre vonatkozó közleményben. A szerzőnek ugyanakkor joga van az anonimitáshoz is.
2.2.3. A mű egységének védelme
A mű egységének védelméhez való jog az integritáshoz, a mű sérthetetlenségéhez való jogot jelenti.12 Az Szjt. 13. §- a kimondja: "A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes." Az integritáshoz való jog lényege, hogy az egyéni, vagyis a szerző személyiségét tükröző és ezért tőle elválaszthatatlan gondolatkifejtés a közönség előtt olyan maradjon, amilyennek azt alkotója eltervezte. A mű sérelme a mű felhasználását is befolyásolhatja, s itt már a vagyoni jogok is érintve vannak. A régi Szjt. az integritás sérelmének tekintett minden jogosulatlan megváltoztatást vagy felhasználást. A nemzetközi gyakorlattal szemben tilalmazott minden önkényes változtatást, beleértve a javítást. Alapelve az volt, hogy a műnek úgy kell "a társadalom bírálata" előtt állnia, ahogyan azt alkotója elgondolta.13 Ezt a nyilvánvalóan tarthatatlanul rigorózus szemléletet a régi Szjt. egyfelől a szerző hozzájárulásával, másfelől a szerzőt saját hozzájárulásához kötő szabályaival próbálta oldani. Ez az új Szjt.-ben megváltozott, igazodott a BUE vonatkozó cikkéhez (vö. 1975. évi 4. tvr. 6bis cikke), aminek következtében "már nem minden változtatás tekinthető jogsértőnek, csupán az, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes".14 E változtatás fő indoka az volt, hogy az egyenlőtlenül a szerzőt védő rendelkezés a mai technikai és piaci viszonyok között a felhasználást sok esetben ellehetetlenítené, vagy olyan költségessé tenné, hogy az már a szerzőnek sem érdeke. A sérelmes és nem sérelmes közti határvonal meghúzásának feladata a bírói gyakorlatra és a Szerzői Jogi Szakértő Testületre hárul.
A 13. § nyelvtani értelmezése szakmai vitát váltott ki, amelynek lényege az volt, hogy a szakmának a törvény magyarázatát készítő része - ellentétben a miniszteri indoklás készítőivel - a cikkely mondatát két mellérendelt részként értelmezte, s ennek következtében a személyiségi jogok védelmi szintjét nem szállította volna lejjebb. A miniszteri indoklás által ésszerűtlen korlátozásként aposztrofált verziót sem a bírói gyakorlat, sem a jogirodalom nem támasztotta alá. Az eredeti (1948-as) francia szöveg (BUE 6bis cikk) elemzéséből kitűnik, hogy "a szóban forgó mondat első része a műbe való közvetlen beavatkozásra, annak módosítására vonatkoztatható (itt a védelem szigorúbb, feltétlen), a második része a közvetett bavatkozásokra, mint például a mű méltatlan környezetbe helyezése, jellegével összeférhetetlen előadása … ahol is a védelem a becsület és hírnév védelmétől függ."15 Tekintettel a mű sérelme objektív meghatározhatóságának korlátozott voltára, el kell fogadni, hogy a becsület, jó hírnév kérdésében leginkább a szerző szubjektív véleménye az irányadó, ezért a mű lényegi vonásait érintő bármilyen változtatás a szerző személyhez fűződő jogát sérti.
A fentiek értelmében az integritáshoz való jog sérelmének esetkörei a következők: i) a mű megváltoztatása, ii) a becsületre vagy hírnévre sérelmes megváltoztatás, iii) módosítások a jogosított felhasználás körében. Ezek az esetkörök természetesen különböz(het)nek műfajonként és felhasználási módonként.
Az i) esetben felsorolásszerűen - irodalom, zene terén: rövidítés, kihagyás, hozzáadás, önkényesen kiragadott szó szerinti idézés. Interjúnál: riporteri kérdések utólagos megváltoztatása. Színpadi műveknél: a művészi önkifejezés szabadsága. Képzőművészeti alkotásoknál: átfestés, színek, formátum, nagyság változtatása. Filmnél: fekete-fehér film színessé alakítása vagy vice versa. Építészeti alkotásoknál: különös súllyal esnek latba a tulajdonosi érdekek. Az Szjt. az építészeti mű lényeges vonásait a külső megjelenésre és a rendeltetésszerű használatra próbálja meg leszorítani. Ennek jelentése, hogy a szerző (építész) személyhez fűződő jogait nem lehet eleve elsődlegesnek tekinteni. A tulajdonos változtatási igényei ennek megfelelően adott esetben elsőbbséget élveznek még akkor is, ha nem kap szerzői jogi felhasználási jogokat. Ilyen lehet a ráépítés, toldás esete, de a homlokzat pusztán ízlésváltozás miatti megváltoztatása már nem élvezne elsőbbséget.
A ii) esetben a mű szövege, formája változatlan marad, szellemisége mégis sérül. Lehet ez célzott beállítású ismertetés, elhelyezés, szereplőkiválasztás, méltatlan környezetben való bemutatás, a mű szellemiségével ellentétes illusztráció. Külön kérdéskör a televízióban bemutatott mozifilmek reklámcélú megszakítása, amiről a médiatörvény (1996. évi I. törvény) rendelkezik.16 Egy filmalkotás pontosan ugyanolyan egybefüggő, abban elmélyülést igénylő alkotás, mint bármilyen más audiovizuális alkotás, amit a kereskedelmi televíziók ma már bevett gyakorlatként "alakítanak át" körülbelül félórás (akár 20 perces) blokkokká, ami bár konkrétan nem csorbítja magát a filmalkotást, mégis jóformán élvezhetetlenné teszi azt.
A iii) eset a jogosított felhasználások esete, ami általában a mű szellemét nem sértő, szükségszerű, a forgalomban szokásos, még megengedett változtatásokat jelenti. Ilyen például a színházi, a könyvkiadói gyakorlat (kéziratjavítás),17 vagy a filmgyártásban bevett megfilmesítési szerződés, aminek során eleve a forgatókönyv átdolgozására szerződnek.18
Lontai az integritáshoz való jognál (droit au respect) megemlíti, hogy a szerző felléphet művének bármely becsületére vagy jó hírnevére sérelmes eltorzítása, megváltoztatása ellen akkor is, ha a felhasználáshoz a szerző hozzájárulása nem szükséges.19 A fentebb említett irodalmi mű esetén alkalmazott kéziratjavítás, korrektúra akár a mű egyéni-eredeti jellegét is veszélyeztetheti, gondoljunk csak Stefan George és a német helyesírás esetére,20 vagy egy egészen különleges japán példára, a nyugaton is nagy népszerűségnek örvendő hagyományos haiku-költészetre,21 amelynek szerzői jogi vonatkozásait egy tokiói bírósági ítélet fényében Miyo Tonami elemzi cikkében.22 Tattay megemlíti az újságírás klasszikus problematikáját, amikor a főszerkesztő meghúzza, belejavít a kéziratba a szerző tudta nélkül, és általánosságban hozzáteszi, hogy a mű megcsonkítására, eltorzítására azok a változtatások alkalmasak, amelyek a művet azonosító vonásokat változtatják meg.23 "A szerzők személyiségi jogai" címmel megjelent tanulmányában Tattay a mű egységével kapcsolatban a következőket írja: "A szerzői alkotáson való lényeges változtatás nyilvánvalóan megváltoztathatja a mű eredeti alapgondolatát, mondanivalóját."24 A mű egységét sértő beavatkozás tekintetében példálózva megemlít egy pár tipikus esetet: a cikk meghúzásáról fentebb szóltunk, a zenedarab esetén sértő lehet a más hangszerekkel történő előadás (más hangszerelés),25 filmeknél az eredeti helyszín megváltoztatása, zenés színműből betétdalok kihagyása stb. A szerző becsületére vagy jó hírnevére sérelmes lehet az alkotás parodizálása, az eredetitől eltérő trágár, oda nem illő kifejezések alkalmazása, újságcikk gondolatmenetének eltérítése (politikai irány megváltoztatása), képzőművészeti alkotásra a szerző belső meggyőződésével ellentétes jelkép, szimbólum ráfestése, applikálása.
A személyhez fűződő jogosultságok közös sajátossága, hogy forgalomképtelenek, személyhez kötöttek, ennek következtében ezek nem szállhatnak át, nem ruházhatók át és lemondani sem lehet róluk. Ennek a főszabálynak a hátterében az áll, hogy a szerzői alkotások "a szerző személyiségjegyeit hordozzák, és elválaszthatatlanok a szerzők egyéniségétől".26 A személyhez fűződő jogok érvényesítése ugyancsak a szerző kizárólagos joga, kivéve ha a felhasználási szerződésben erre a felhasználót a szerző feljogosította. A személyhez fűződő jogok a szerzőt életében illetik meg, halála után ezek átalakulnak ún. kegyeleti joggá, amely jog gyakorlására jogosult a szerző által még életében kijelölt személy.
A szerzői jog további alapvető kérdésköreiből pár érintőleges megjegyzés idekívánkozik.
A vagyoni jogoknál az integritással összefüggésben ki kell emelni az átdolgozás jogát (Szjt. 29. §), miszerint "A szerző kizárólagos joga, hogy a művét átdolgozza, illetve hogy erre másnak engedélyt adjon." E cikkely szorosan kapcsolódik a mű integritásához fűződő személyiségi joghoz. "Az átdolgozás ugyanis a mű módosításának, megváltoztatásának az a szélső esete, amikor a változtató, kiegészítő vonások önmagukban is olyannyira lényegiek, hogy megfelelnek az egyéni és eredeti mű követelményének (alkotó jellegűek).27 Az így létrejött mű együtt tartalmazza az eredeti alkotó személyiségi jegyeit mutató gondolati formákat és az előbb említett újakat. Az ilyen átdolgozás jogszerűsége nyilvánvalóan pusztán a személyhez fűződő jog (a 13. §) alapján is a szerző engedélyétől függ."28
A szerzői jog korlátai kapcsán ki kell emelnünk az Szjt. 35. § (1) bekezdését, amely szerint a magáncélú másolatot nem lehet szabad felhasználásnak tekinteni építészeti mű és műszaki létesítmény esetén. Indoklása a következő: "Az építészeti művekre, műszaki létesítményekre a tilalom eddig is fennált … hiszen ezek rendes felhasználása (többszörözése, másolása) a háromdimenziós megvalósítás, s ez általában egy példányban történik."29
A forgalomképesség problematikája ügyében a vonatkozó magyar jogirodalom monista és dualista érveinek áttekintése után Gyertyánfy arra a következtetésre jut, hogy mivel az Szjt. a jogosítatlan felhasználást egyrészt a személyhez fűződő jogok sérelmének tekinti, másrészt a felhasználás engedélyezését a vagyoni jogok lényegének jelöli meg, és a mű vagyoni hasznosítását illetően mindig csak a felhasználás engedélyezéséről, illetve felhasználási szerződésről beszél, ezért ebből csak a szerzői jogok egységére, a vagyoni engedélyezési jog élők közötti átruházhatatlanságára lehet következtetni.30
A felhasználási szerződés mint a forgalomképtelenség problematikájára31 adott modus vivendi kapcsán feltétlenül meg kell jegyezni, hogy míg a felhasználási szerződés valódi megoldást hozott az átruházhatóság problémakörében, addig "A felhasználási szerződések jellege folytán a szerzőnek nincs olyan fokú hatalma műve felett, mint egyéb jogai gyakorlásakor, hiszen a felhasználásra irányuló jogviszonyban egyenrangú szerződő félként vesz részt, és a felhasználónak is lehetnek komoly feltételei vele szemben."32 A felhasználó által támasztott feltételek mellett kiemelendő a szerzőnek a felhasználó általi kész helyzet elé állítása, amely még az általában kialkudott feltételek közt szereplő egyeztetés eszközét is nélkülözi.
A tanulmány következő részére vezet át az a gondolat, amely szerint építészeti értelemben a felhasználási szerződés aláírásától kezdve a tervek sajátos útra lépnek, eltávolodnak a szerzőtől, aki a szerzői jog adta lehetőségeket kihasználva igyekszik láthatatlan "pórázon tartani" azokat. Az építészet terén elvileg a szerzőnek a művéhez való személyhez fűződő joga képes a szerzőnek a terveihez való direkt kapcsolatát fenntartani, ugyanakkor kétségtelen, hogy a felhasználói szerződéssel a szerző direkt beleszólása megszűnik, a tervek pedig nem tiltakoznak, ha illetéktelen kezekben sérelmesen megváltoztatják őket. Ezért mondható képletesen, hogy a szerző bizonyos értelemben magukra hagyja a terveket. A piacgazdaság viszonyai között azonban a tervek "magukra hagyása" magától értetődő, mi több, enélkül a tervek elkészítésének sem lenne értelme. Összességében megállapítható, hogy bár a tervező-megrendelő jogviszonyban a felek egyenrangúnak tűnnek, a tervező sok esetben kifejezetten alárendelt szerepet játszik. Ezt egy módon kompenzálta az utóbbi időben a piac: a befutott, elismert tervezők díja nagyságrendileg emelkedett, s ez úgy látszik elegendő volt ahhoz, hogy a szerzői jogi sérelmek nagy részét a szőnyeg alá söpörje.
3. A szerzői jog vonatkozó
alapkérdései
építészeti
aspektusban
A kérdéskör tárgyalásához a Benárd-Tímár-féle "Kézikönyvet" és Csillag György "Az építészeti alkotások szerzői jogi oltalma" című könyvét vesszük alapul. Mindkét könyv a régi Szjt.-re támaszkodik, így ahol szükséges, az új Szjt. is hivatkozásra kerül.
Az új Szjt. Kommentárja - ami nagymértékben támaszkodik a Kézikönyvre - a X. fejezet (67-72. §) értelmezését azzal kezdi, hogy "Az ún. vizuális művészetek, tehát a képzőművészet, az iparművészet, az ipari tervezőművészet és az építészet alkotásai ... a szerzői jog rendszerében is sajátos, sok szempontból egyedi szabályozási rendszert igényelnek."33 A Kommentár az építészet egyes területeit a következőképpen osztályozza: kistárgyépítészet, építményépítészet, épületépítészet, városépítészet. Ebből a Major Máté által készített és a Kézikönyvből átvett osztályozásból - és abból a tényből, hogy "Az építészet mindent jelent, ami az épületek létrehozásával összefügg"34 - az is következik, hogy a műszaki létesítmények is az építészet fogalmi körében kerülnek elhelyezésre.
3.1. Az építészeti terv és mű fogalma és a védelem kiterjedése
Az Szjt. 1. § (2) bekezdés k) pontja megfogalmazásában szerzői jogi védelemben részesül az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épületegyüttes, illetve a városépítészeti együttes terve. A Kézikönyv megfogalmazásában "Az építészeti és a műszaki alkotás kész épületben, építményben, építészeti és egyéb műszaki létesítményben realizálódik."35
Csillag szerint a mű általános ismérvein túl az építészeti mű kapcsán tisztázni kell a következő kérdéseket: A tervet vagy az annak alapján megvalósult épületet védi a szerzői jog? A terveken belül is meg kell nézni, hogy mely tervfajták részesülnek védelemben, azaz mitől terv a terv? Hogyan határolható el egymástól az építészeti alkotás és az annak nem tekinthető mű? Mely tervfázisok minősülnek műnek? Az építészeti létesítmény tudományos vagy művészi alkotás? Mennyiben tér el egymástól az építészeti és a műszaki alkotás? Az építészeti alkotások célhoz kötöttsége kapcsán hol húzhatók meg az egyéni-eredeti jelleg határai?
Ezen kérdések közül különösen a terv és/vagy az épület szerzői jogi védelme érdemel figyelmet. Csillag a Hilton Szálló egy helyiségcsoportjának a tervező megkérdezése nélküli átépítése kapcsán hoz életszerű pédát, amely azonban bíróság elé nem került. Megállapítja viszont Baranyaira36 - mint az egyetlen e témával foglalkozó szerzőre - hivatkozva, hogy "az a helyes álláspont, hogy mivel a szellemi alkotófolyamat ugyan a tervben realizálódik, tárgyiasul, de az alkotó nem tervet, hanem építészeti alkotást, műszaki létesítményt kíván létrehozni, a védelemnek egyaránt tárgya kell legyen mind a terv, mind a terv alapján létrejött mű."37 Ezt a felfogást tükrözi az Szjt. "és" szócskája az alkotás és annak terve között, és ezt támasztják alá az Szjt. kommentárjai is: "A Szerzői Jogi Szakértő Testület 3/1986. számú szakvéleménye is azt az álláspontot tükrözi, hogy jogunkban az építészeti alkotás és egyéb műszaki létesítmény mint alkotás fogalma kettős jellegű, beletartozik a terv és az épület (műszaki létesítmény) is, illetve hogy az építészetben szerzői mű a tér minden egyéni, eredeti alakítása. Ilyennek minősülnek azok az épületek, műszaki létesítmények tervei és mindazok a rajzok, a háromdimenziós modellek (vagyis együtt építészeti művekre vonatkozó alkotások), amelyek alapján ezek az épületek, műszaki létesítmények (vagyis együtt építészeti művek) létrehozhatók."38 Hasonlóképpen: "a törvénynek ez a fejezete az építészet és a műszaki létesítmények körében a művészeti alkotásokat kívánja védelemben részesíteni, éspedig mind a terv, mind pedig a megvalósult létesítmény vonatkozásában".39Mindennek indokolását pedig a Kézikönyv adja meg igen lakonikusan: "Az építészeti és műszaki alkotás tökéletesen rögzíthető terv, vagyis rajz formájában."40 Ezt az álláspontot erősíti a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek sora is. Legtömörebben egy szerzői jog megsértésének megállapítása iránt indított perben fogalmaz a testület: "Az építészeti alkotást, a megvalósuló építményt a terv rögzíti. Ezért élvez védelmet a terv."41 Ugyanez az elv került megfogalmazásra egy kertépítészeti alkotás kapcsán szerzői jog megsértése miatt indított kártérítés iránti perben, ahol a Szerzői Jogi Szakértő Testület kimondja: "az építészeti - jelen esetben kertépítészeti - alkotás egyedi jellege már a tervekben is megjelenik, ezért a szerzői jogi védelem a tervekre is kiterjed, és azok alapján is megállapítható."42
E kérdés külföldi gyakorlatát is érdemes megvizsgálni. Peter H. Karlen hosszas cikkben értekezik az építészet és a szerzői jog kapcsolatáról.43 Ebben az USA-ban 1990-ben megszületett az építészeti szerzői jogok védelméről szóló törvény alapján (AWCPA), annak 102(a)(8) és 102(a)(5) helyeire hivatkozva megállapítja, hogy az építészeti alkotás és annak terve, rajza, modellje egyaránt - tehát külön-külön - szerzői jogi oltalomban részesülnek. Indokolásul Karlen a következőt hozza: "Példának okáért egy háromdimenziós modell, amely egy építészeti alkotást hivatott megjeleníteni, művészileg meglehetősen eltérő lehet az azonos építészeti alkotásra vonatkozó kétdimenziós tervektől."44 Az USA gyakorlata tehát - ellentétben a magyar gyakorlattal - szerzői jogi oltalom tekintetében különválasztja és külön védi a tervet és a művet.45
E kérdéshez érdemes hozzátenni, hogy az Association Littéraire et Artistique Internationale XIX. század végi kongresszusain az építész szerepét a tervezés és a megvalósítás szakaszában eltérően ítélték meg. Eszerint a terveknél teljes körű, a megvalósult létesítménynél azonban meglehetősen csekély védelemmel rendelkezett a tervező. Bár ma már nem merül fel kérdésként, Csillag utal arra, a védelemre való jogosultság terén bekövetkezett demokratizálódási tendenciára, amelynek lényege, hogy míg korábban csak a kifejezetten reprezentatív építmények élveztek szerzői jogi védelmet, ma már "a tér minden egyéni (eredeti, sajátos), alkotó alakítása okot ad a szerzői jogi védelemre".46 Tehát az Szjt. egyik fő alapelvének és szellemiségének megfelelően az építészeti alkotássá, a művé válás elengedhetetlen feltétele az egyéni-eredeti jelleg, ami összefügghet a minőséggel, de attól semmiképpen nem függhet. A terv és az épület mellett a belsőépítészeti alkotások és például a kertépítészet is az építőművészet körébe sorolandók.47
A terv többfázisú mivoltának megértéséhez szükséges a következők tisztázása: a tervek szinte minden esetben több fázisban, lépcsőben készülnek el, s a tervezés egyes fázisai nem láthatók előre, ahogyan Csillag fogalmaz itt a "ciklikus előrehaladás" elve érvényesül. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy mely tervfázisok minősülnek műnek. Csillag véleménye az, hogy bármely olyan terv - legyen az az első vázlat vagy már a művezetés számára készített értelmező skicc - alkalmas a szerzői jogi oltalom kiváltására, amely magában hordozza az egyéni-eredeti jelleget, attól pedig mereven elzárkózik, hogy a védelem alá eső tervfajták nevesítésre kerüljenek. Ezt az álláspontot tükrözi a Kommentár fentebb idézett megállapítása, amely szerint a rajzok és a háromdimenziós modellek is szerzői műnek minősülnek.48 Ugyanakkor a Szerzői Jogi Szakértő Testület egyik szakvéleménye rámutat arra a szakmai - és nem minőségi - kritériumra, amely mentén felsejlik a szerzői jogi oltalom elhatárolhatósága. Egy szerzői jogdíj megfizetése iránt indított perben kimondja, hogy "Egy építészeti alkotásra vonatkozó látványterv lehet az építészeti terv első változata, a konkrét esetben azonban … a csatolt rajzok nem érik el azt a szintet, hogy ezek alapján az épület megvalósítható lett volna, ezért építészeti tervként szerzői jogi védelmet nem élveznek".49
3.2. Az építészeti értelemben vett szerző
A szerzői jog kézikönyve leszögezi, hogy a szerző a mű alkotója, azaz "az építészeti alkotás, vagy a műszaki létesítmény szerzőjének a tervezőt kell tekinteni ... ebből következik, hogy ... a személyhez fűződő jogok is a tervezőt illetik meg."50 A szerző csak természetes személy lehet, és mivel az alkotás folyamat, egyes fázisai (az ún. közbenső termékek) is műnek minősülnek. Itt is beszélhetünk eredeti és származékos művekről, szerzőtársakról és társszerzőkről, közös műről stb. Egy nagyberuházás esetén számos tervezőnek kell együttműködnie, ezért "valamennyi olyan tervező szerzőnek tekintendő, akinek a tevékenysége a művészeti alkotás létrehozásához hozzájárul".51 Ha a gépészeti tervező megoldása a külső megjelenést befolyásolja, a művészeti alkotás szerzője lehet, ilyenkor szerzőtársi jogviszony keletkezik.
3.3. A szerzői jogi védelem tartalma általában
Csillag a régi Szjt. alapján a szerző személyhez fűződő jogait a következőképpen adja meg: nyilvánosságrahozatali jog, szerzői minőség elismerése, jogosulatlan felhasználás és változtatás tilalma, visszavonási (visszavonulási) jog. A szerző legfontosabb vagyoni joga pedig a mű társadalmi felhasználásához való hozzájárulás, a szerző díjazása. A szerzői jogok két csoportra osztása a Kézikönyv alapján dogmatikai jellegű. A személyhez fűződő jogok elidegeníthetetlenek, abszolút szerkezetűek, időhöz kevésbé kötöttek, érvényesülésük jellemző módja a hatalmasság. A vagyoni jogok viszont megalapozzák az elidegenítésre irányuló kapcsolatokat, a szerzőnek a felhasználás fejében járó díjigényét, s időben korlátozottak.52
3.4. A személyhez fűződő jogok építészeti aspektusban53
3.4.1. Nyilvánosságrahozatali jog
A nyilvánosságrahozatali jog két fontos eleme, hogy a mű elhagyja az alkotó (szerző) rendelkezési körét, és hogy más, meg nem határozott személyek számára hozzáférhetővé válik. Az építészeti alkotások nyilvánosságra hozatala esetében a külföldi jogok nem a terveknek a megbízó részére való átadását, hanem azoknak az építési engedélyezés céljából a megfelelő hatósághoz való benyújtását tekintik. Magyarországon a kialakult gyakorlat szerint a nyilvánosságra hozatal a megrendelőnek a felhasználás céljából való átadással, illetve folyóiratban való publikáció vagy tervpályázatra történő benyújtás útján valósul meg. Kivételt képez ez alól a tervek tervzsűrin való bemutatása. Munkaviszonyban a tervek munkáltatónak való átadása esetén vélelmezni kell a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulást.54
3.4.2. A szerzői minőség elismerése
A szerzői minőség elismerésének lényege, hogy a művön, illetve az ahhoz kapcsolódó, nem szükségképpen műnek minősülő dolgokon megfelelő módon fel kell tüntetni a szerző nevét. A megfelelőség kritériumai az egyértelműség és az adott felhasználási ágban kialakult szokásoknak való megfelelés. Negatív oldalról megközelítve ez azt jelenti, hogy a szerző követelheti, hogy szerzői minőségét senki se vonja kétségbe. A név feltüntetése a tervlapokon nem okoz gondot, annál inkább a megépült épületen. Általában elmondható, elvként az érvényesül, hogy a szerzőt feltüntető táblát megfelelően nagy, de nem hivalkodó méretben, a művel harmonizáló stílusban ott kell elhelyezni, ahol az építészetileg a legjelentősebb (pl. bejáratnál), illetve ahol az bárki számára jól látható.55 Adott esetben a szerző kérheti a nevét tartalmazó felirat (tábla) eltávolítását is, ha úgy látja, hogy az számára előnyösebb.56 Ennek költségei a tulajdonost terhelik. A látképek kérdésköréhez itt csak annyit, hogy külföldön (pl. az USA-ban) az ábrázolat a mű sokszorosításának minősül, ami a szerző hozzájárulását igényli. Magyarországon ezt kivételekkel a szabad felhasználás körébe utalja az Szjt. Ebből következően a látképen a szerző nevét csak akkor kell feltüntetni, ha azon az alkotás önállóan szerepel.57
3.4.3. Jogosulatlan megváltoztatás vagy
felhasználás
- az integritás
problematikája
A régi Szjt. 10. §-a még úgy fogalmazott, hogy minden jogosulatlan megváltoztatás vagy felhasználás sérelmes. Ugyancsak sérelmes az, ha valaki a jogosultság határait túllépi. Jogosulatlan változtatás az, ha az építészeti alkotás tervét a szerző hozzájárulása nélkül úgy változtatják meg, hogy az a külső megjelenést, a rendeltetésszerű használatot vagy az üzemeltetést befolyásolja. Ha a szerző a mű felhasználásához hozzájárult, a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges, a mű lényegét nem érintő változtatásokat köteles végrehajtani, ha ezt nem teszi, a felhasználó a változtatásokat hozzájárulása nélkül is végrehajthatja.
A jogosulatlanság eldöntésének kérdésében figyelembe veendők egyfelől a szerzői jog korlátainál tárgyalt szabad felhasználás esetei, másfelől a jogosulatlanság határának le- avagy felszállítására való törekvés, ami bizonyos jogrendszerekben különbözik. Így például a nemzetközileg elterjedtebb megoldás csak a szerzőre hátrányos megváltoztatásokat tiltja, míg korábbi szerzői jogunk valamennyi önkényes változtatást jogosulatlannak tekintett. Ezt - ahogyan korábban is jeleztük - az új Szjt. kiküszöbölte a nemzetközi gyakorlathoz való igazodásával.
Elfogadott gyakorlat az, hogy a szerző eleve hozzájárul bizonyos változtatásokhoz, ebben az esetben azonban a viták elkerülése végett a felek számára célszerű egyértelműen meghatározni a változtatások mértékét és lehetséges körét. A törvényi engedély kérdése kapcsán Csillag megemlíti a német (akkor még nyugatnémet) és a svájci jogot, amelyben a mű jogosulatlan eltorzítása esetén is csak akkor jár a szerzőnek szerzői jogi védelem, ha a megváltoztatás mellett szóló tulajdonosi érdek csekélyebb súlyú, mint a szerző oltalmi érdeke.
Alapvetően a mű integritásának sérelme - a korábbi terminológiával élve a jogosulatlan felhasználás - kétféle módon következhet be. Az egyik eset az, amikor - vagy a terv vagy a már kész épület tekintetében - a szerző vagy a törvény felhatalmazása hiányában kerül sor valamilyen felhasználásra, a másik eset pedig az, amikor a felhasználás meghaladja az engedélyezett mértéket, módot. Az építészeti-építőipari gyakorlatban mindkét esetkörre találni példát. Klasszikus eset az, amikor a megbízó a tervnek csak egyszeri felhasználására való jogosultságot szerez, de azt nem csak az adott felhasználási fázishoz, hanem versenytárgyalás céljára is felhasználja. Különös jelentőséget kap ez annak fényében, hogy a korábban említett soklépcsős, ciklikus alkotófolyamatot nem biztos, hogy egy és ugyanazon tervező viszi végig. Jó példa erre a Szerzői Jogi Szakértő Testület egy szerzői jogdíj megfizetése iránt indított per kapcsán hozott szakvéleménye, miszerint "Az épületegyüttes eredeti tervezőjével való együttműködést, a konzultációk, a hozzájárulások, a vélemények, az adatszolgáltatások rendjét, mértékét, formáját, tartalmát előzetes megállapodásban kell rögzíteni. Ilyen megállapodás hiányában az eredeti tervezővel való egyeztetés nélkül is jogosult az új tervező a szükséges módosítások végrehajtására, annak megfelelő dokumentálásával. Az épület eredeti tervezőjének csak akkor van lehetősége az új tervező által készített tervlapokon véleményét rögzíteni vagy láttamozni azokat, ha erre előzetes megállapodás van."58 A másik eset az, amikor a tervpályázat nyertese nem kap automatikusan megbízást a további tervműveletekre. Ugyancsak érdekes probléma az építéstervezési versenytárgyalások során benyújtott ajánlati tervek sorsa, amikre a kiíró pusztán a benyújtás ténye miatt nem szerez felhasználási jogot, tehát ha az egyébként elutasított dokumentáció egyes elemeit a szerző hozzájárulása nélkül használják fel, az is jogellenes. A Szerzői Jogi Szakértő Testület fentebb hivatkozott szakvéleményében szó esik erről az esetről: "Amennyiben a tervek nem valósulnak meg, de a későbbiekben új program, új feltételek mellett, új tervezővel újra tervezésre kerülnek, minden azonosság a régi tervvel a szerzői jog megsértését jelenti, amennyiben nincs megállapodás a régi és az új tervező között a felhasználás tekintetében és mértékében."59
Ezzel a problémával kapcsolatban igen érdekes külföldi példára akadtunk a Copyright World 2002. májusi számában. Az ún. Sturdza v. United Arab Emirates ügyben a felperes egy építészeti tervpályázatra benyújtott, nyertesként elfogadott, de a tárgyalások során meghiúsult együttműködés után amiatt indított keresetet a kiíróval szemben, hogy a kiíró által újonnan kiválasztott - egyébként a pályázaton induló másik tervezői - művet felhasználva feltűnően hasonló épületet hozott létre, mint ami az ő terveiben szerepelt. A US Court of Appeals 2002. márciusi döntése - helybenhagyva az elsőfokú bíróság döntését és egyidejűleg esküdtszéki döntéshozatalra (jury trial) visszautalva az ügyet - helyt adott a felperes kereseti kérelmének, és az építészeti szerzői jogok védelméről szóló törvényben (AWCPA, 1990) foglaltaknak megfelelően és azt értelmezve precedensértékű módon kimondta az "elegendő (vagy megfelelő) mértékű hasonlóság" elvét (sufficiently similar) mind az egyéni összetevők (individual elements), mind pedig az összhatás és benyomás/érzet (overall look and feel) tekintetében.60
Egy másik, talán még ismertebb külföldi példa a Sydney-i Operaház építésének esete. Matthew Rimmer, a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem tanára "Kristálypaloták: szerzői jog és középítészet" címmel három részből álló tanulmányt jelentetett meg a Bond Law Review-ban.61 A három középület, melyet szerzői jogi szempontból vizsgálat alá von a szerző a Sydney-i Operaház, az Ausztrál Nemzeti Galéria és az Ausztrál Nemzeti Múzeum. Helyhiány miatt itt csak az Operaház esetét tudjuk röviden ismertetni, de a tanulmány elolvasása az érdeklődők számára feltétlenül javasolt.62 Az Operaház eredeti tervezője, a dán Jorn Utzon nemzetközi tervpályázaton nyert jogot az épület tervezésére. A kivitelezési munkák 1959-ben kezdődtek, de nagyon lassan haladtak, a késésekért és költségtúllépésekért Utzont tették felelőssé, akivel végül 1966-ban szerződést bontott az ausztrál állam. A projektet három ausztrál építész vette át, akik Utzon tervein jelentős változtatásokat eszközöltek (például a Nagyterem operafogadó funkcióit egyszerűen kiiktatták, amivel a Nagytermet egyfunkciós koncertteremmé alakították). A terveken mint építészeti alkotáson elkövetett jelentős torzító, megcsonkító beavatkozás ellenére Utzonnak nem állt módjában jogi lépéseket tenni eredeti tervei védelmében, ugyanis Ausztráliában erre nem volt jogszabály adta lehetőség. Rimmert idézve: "Az építész művészi aggályai nem szegülhettek ellen az épület tulajdonosi érdekeinek. A helyzet más lehetett volna egy átfogó szabályozást nyújtó szerzői jogi rendszerben. Jorn Utzon tiltakozhatott volna arra hivatkozva, hogy a tervén eszközölt változtatások figyelmen kívül hagyják az ő művészi alkotásának integritásához való személyhez fűződő szerzői jogát."63 Az építészeti alkotások integritásához fűződő szerzői jog bevezetése az ausztrál jogba egészen 2000-ig váratott magára.64 A megoldás lényege, hogy a jogszabály az építész számára konzultációs és tárgyalási jogot biztosít arra az esetre, ha építészeti alkotását megváltoztatják, átépítik vagy lebontják. A konzultációs és tárgyalási jog azonban semmilyen eszközt nem ad a szerző kezébe ahhoz, hogy a változtatást, az átépítést vagy a lebontást megakadályozza, amennyiben az építészt megfelelő időben és módon tájékoztatták a tervezett változtatásokról ahhoz, hogy konzultációs jogával éljen.65 Rimmer jogosan nevezi "fából vaskarikának" azt a megoldást, hogy "az építészek teljes szerzői jogi védelmet élveznek terveik másolása tekintetében, de csak csökkentett védelmet kapnak épületeik fizikai megváltoztatása esetén".66
A későbbi tervfázisok kidolgozásának joga komoly szerzői jogi kérdéseket vet fel. Bár kívánatos, hogy egy tervezési folyamatot egy tervező vagy tervezőiroda vigyen végig, egyáltalán nem kizárt - különösen a piac mai állása szerint - hogy időközben egy másik tervező veszi át a tervezés "fonalát". Ezt a problémát - mármint azt, hogy a későbbi tervfázis alkotója jogosulatlanul használná a korábbi tervfázisban létrejött művet - általában a tervezési szerződésben való kikötéssel, a szerző hozzájárulásával eliminálják.67 A tervfázisok eltérő tervezők által történt elkészítése kapcsán a testület eljáró tanácsa rámutatott, hogy "a kivitelezési tervnek az engedélyezési terv alapján való olyan elkészítéséhez, amely az engedélyezési terv elemeinek a lemásolását jelenti, ugyancsak az engedélyezési terv szerzőjének az engedélye szükséges, hisz az Szjt. 18. §-ának (1) bekezdése szerint a szerző kizárólagos joga, hogy a művét többszörözze (másolja), és hogy erre másnak engedélyt adjon."68 A kiviteli tervek kapcsán érdemes megemlíteni a testület egyik szakvéleményét, amelyben leszögezi, hogy "A kiviteli tervek készítése a megvalósítás részét képezi, annak a műszaki tartalmát részletesen meghatározó, valamint a gyártmánytervek készítésére irányuló munkarészei az épület építészeti kialakításának fő vonásait, tömegformálását, megjelenését alapvetően nem érinthetik. A kiviteli tervek készítése során a rendelkezésre bocsátott tervek és dokumentumok nem tekinthetők szerzői jogi oltalom alá eső tevékenység eredményének. A kiviteli tervezés során esetleg megjelenő új és eredeti műszaki megoldások védelme nem a szerzői jogi törvény, hanem a műszaki megoldások szabadalmaztatása útján lehetséges."69
Főszabályként leszögezhető, hogy a felhasználó csak arra a célra használhatja fel a tervezői alkotást, amire nézve az alkotóval megállapodott, s a megállapodás hiányában a felhasználó csak a műpéldány tulajdonjogát szerzi meg.70 Hasonló főszabály, hogy egy terv alapján az adott díjért csak egy épület építhető. Csillag megemlékezik a jogosulatlan felhasználás extrém esetéről, a tervlopásról is, amikor a tervet vagy annak részletét pusztán saját embléma ráragasztásával fénymásolják. Ez a mai digitalizált korban még tökéletesebben művelhető. Erre a kérdésre is találunk szakvéleményt a Szerzői Jogi Szakértő Testülettől. Egy szerzői jogdíj megfizetése iránt indított perben hozott véleménye szerint "Szerzői jogi sértés csak a tekintetben történt, hogy az alperes a felperes helyszínrajzának, illetőleg terveinek fénymásolatát felhasználva, azt változatlanul átvéve, saját vállalati címkéjével ellátva belerajzolta az áttervezésre kijelölt épületrészt."71
A jogosulatlan megváltoztatás, amely a szerző hozzájárulása nélkül a külső megjelenést, a rendeltetésszerű használatot, és az üzemeltetést befolyásolja - s ehhez a belsőépítészetet is hozzá kell tenni - felöleli mindazokat az eseteket, amikor a terv egyáltalán megváltoztatható. A tervek átdolgozásával kapcsolatban a Szerzői Jogi Szakértő Testület egy peren kívüli megkeresésnél a szerzői jog megállapíthatóságáról kifejti, hogy "A tervek átdolgozásához az Szjt. 4. § (2) bekezdése értelmében az eredeti szerző (tervező) engedélye szükséges. A rendelkezésre bocsátott tervek alapján az átépítés az eredeti épület külső megjelenését és rendeltetésszerű használatát befolyásolja. Az átépítési terv elkészítéséhez az eredeti szerző hozzájárulása szükséges".72 A belsőépítészettel kapcsolatban vitatott kérdés, hogy az építészet, az iparművészet vagy az ipari tervezőművészet körébe tartozik, mivelhogy mindhárom terrénum számára egyaránt feladatként jelentkezik.73 Érdekes felvetés, miszerint "a műnek a téralakítás mint a szerzői jogi minősítés szempontjából döntő jelentőségű jellemző nélküli módosítása esetében nem szenvednének csorbát a szerző személyhez fűződő jogai, mert a megváltoztatás annak csak a szerzői jogi szempontból irreleváns elemeit érinti."74 Vannak azonban a műben jelentős "összetevőként", karakterisztikaként megjelenő tényezők. Ilyen a mű anyaga, az anyag minősége, ami szorosan összefügg a mű minőségével, ennélfogva a szerzőről kialakult értékítélet megerősítésére vagy gyengítésére is alkalmas. Mivel egy épület büdzséjének kialakításánál a gazdasági szempontok igen lényegesek, fontos megjegyezni, hogy az olyan anyagok felhasználása is lehet jogellenes, amelyek az épületnek az elvárhatónál gyorsabb leromlását idézik elő. Ez az ún. "célszerűbb műszaki megoldás" sok esetben a szerzői jogok, az integritáshoz való jog "lábbal tiprását" eredményezi.
Meg kell emlékezni a mű integritásának sérelme kapcsán a mű megrongálásáról, megsemmisítéséről is, ami az 1950-es években egy szobortervezet eltávolítása és a szobrász tiltakozása miatt kavart vihart. A szerző érvelése az volt, hogy művének eltávolítása hátrányosan befolyásolja szakmai reputációját. Analóg módon egy épület "eltávolítása" egészben vagy részben, ugyancsak képes az építészre rossz fényt vetni.
Kevésbé extrém, de annál életszerűbb az az eset, amikor egy épület karbantartására, kezelésére, gondozására, őrzésére jogosult személy elmulasztja feladatának teljesítését, s a mű ennek következtében kerül leromlott, a szerzőre nézve sérelmes állapotba. Bár a tulajdonos elvileg a tulajdonában álló dolgot tetszése szerint használhatja, tehát nem kérhető rajta számon a szerzőre nézve sérelmes állagromlás, esetünkben kifejezetten elemi érdeke a tulajdonosnak (üzemeltetőnek) a tárgyalás alá vont épület - egy bevásárlóközpont - maximális megőrzése. Indokolja ezt a piaci verseny és a vásárlói elvárás egyaránt.
A gyakorlatban rendszeresen előforduló esetek közé tartozik az olyan építkezés, ahol az elkészült építmény eltér az építési engedélyben, azaz az engedélyezési tervben foglaltaktól.
Felvethető, hogy miért is olyan fontos az építészeti alkotások esetében a mű integritásának fenntartása. A megváltoztatási tilalom alapvető oka a megváltoztatott tervek alapján való kivitelezés, vagy a már elkészült művön való változtatás többnyire irreverzibilis volta. Az adott mű egy másik példányának előállítása pedig nyilvánvalóan utópia. A tervektől eltérő kivitelezés tekintetében Csillag Világhy álláspontját teszi magáévá, miszerint az ilyen megvalósítás jogosulatlan megváltoztatásnak minősül.75 Ugyanakkor a mű későbbi megváltoztatása is változást jelent az eredeti tervhez képest.
E probléma feloldására Baranyai Árpád76 olyan elméleti megoldási kísérletet dolgozott ki, amely szerint a védett szellemi alkotás immateriális mű, amin anyagi megjelenése nem változtat. A szellemi alkotás és a megjelenési forma viszonya akkor lesz értékelendő szerzői jogi szempontból, ha az építészeti alkotás megvalósul, mégpedig nem a terv szerint. Baranyai következtetése az, hogy mind a tervtől eltérő kivitelezés, mind az építészeti alkotás utólagos átalakítása egyet jelent a terv megváltoztatásával. "Mivel azonban a szellemi alkotásokon polgári jogunk alapelvei szerint nincs tulajdon, viszont az alkotás materiális megjelenési formája tulajdonba kerül(het), ily módon a tulajdonból folyó jogosítványok és a szerzői jogi abszolút szerkezetű jogviszonyból eredő korlátok ütközéséről van szó."77 Különösen fontos az, hogy a tulajdonos számára az épület elsődlegesen használati, és csak másodlagosan esztétikai érték. Ily módon a használattal összefüggő változtatások tekintetében a tulajdonosi jogok korlátozása megkérdőjelezhető.
A fentiekkel összecsengő irányelvet tett közzé 2001 novemberében az Építészek Amerikai Intézete (American Institute of Architects, AIA) az Építészek Nemzetközi Szövetségével (International Union of Architects, UIA) összhangban.78 A javasolt irányelvek részletesen kitérnek a szerző, az alkotás, a szerző érdekeinek védelme, a védelem ideje, a szerzői jog kikényszerítése, az építészeti tervek tulajdona, az UIA tagszekciói közötti kooperáció, a károk és a szokásos intézkedések kérdéseire. Ezek közül a fentebb elemzett tulajdonosi és szerzői érdekek ütközése az irányelvek harmadik pontjában, a szerző érdekeinek védelme kapcsán kerül tárgyalásra, a "3.4 Változtatások - Egyensúlyozás a tulajdonosok és a szerzők érdekei között az épületen eszközölt változtatások esetén" alcím alatt. Az irányelv úgy érvel, hogy az épületek hosszú fennállási ideje szükségessé tesz bizonyos változtatásokat. A tulajdonosnak (üzemeltetőnek), aki valaha nagy összegeket invesztált az épületbe, rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy gazdasági érdekei vagy egyéb szükségletei felmerülése nyomán az épületen változtatásokat hajthasson végre, ami gyakran az építészeti koncepció módosításával jár. Ugyanakkor az építész szakmai reputációja leginkább az általa tervezett és megépült épületben testesül meg, aminek a megváltoztatása a szerző szakmai jó hírére hátrányos következményekkel járhat. Ezért a változtatásnak olyannak kell lennie, ami egyfelől biztosítja a szerzőnek a művéhez való változatlan viszonyát, másfelől építészeti képességeit a köz szemében nem csökkenti. A szerző hozzájárulása nélkül eszközölt változtatások annyiban sértik a szerzőt, hogy a külvilág számára a megváltozott épület szerzője továbbra is ő marad. A két érdek között tehát egyensúlyt kell találni, ezért a változtatás kialakításában a leginkább kompetens személynek - annak, aki leginkább ismeri magát az alkotást - tehát a szerzőnek kell közreműködnie, ezáltal könnyen kiküszöbölhető a szerzőre nézve sérelmes, más által eszközölt változtatás problémája is. Ennek okán a szerzőnek alapvető joga a műve tervezett megváltoztatásáról időben előre tudomást szerezni, s arról konzultálni. Ezzel a jóhiszemű konzultációs eljárással a tulajdonos "levédi" magát a szerzővel szemben, a változtatást így is kivitelezheti, de lehetőséget teremt arra, hogy az építész is hozzátehesse a változtatáshoz a maga gondolatait, vagy a tervezett változtatásoktól nyilvánosan elhatárolódjon.
Visszacseng tehát a korábban elemzett és Rimmer által "fából vaskarikának" nevezett ausztrál megoldás, aminek lényege a tulajdonosi érdek és a használati funkció előtérbe helyezése a szerzői érdek és az esztétikai funkció rovására. Ezzel azonban nem cseng össze a Kommentár Szjt.-re alapuló megfogalmazása: "Mindezen indokok ellenére mégis, kizárólag a jogszabály szövegére hagyatkozva azt mondhatjuk, hogy a szerzői jogi szempont prioritást élvez a tulajdonjogival szemben."79 Meg kell állapítsuk, hogy a felhívott külföldi példák alapján és a tanulmányban vizsgált épület esetében is az arra utaló jelek vannak többségben, amelyek e megállapítást kevésbé támasztják alá.
3.4.4. Visszavonási jog
Amint azt a nyilvánosságra hozatalnál elemeztük, a szerző műve feletti szupremáciájából következik az a joga is, hogy adott esetben visszavonja a nyilvánosságra hozatalhoz adott engedélyét, illetve megtiltsa a mű további felhasználását. A visszavonás történhet a felhasználás előtt vagy azt követően, írásban, csak alapos okból, és azzal a megszorítással, hogy a szerző a nyilatkozata időpontjáig felmerült károkat köteles megtéríteni. Az alapos okhoz célszerű hozzátenni, hogy e szubjektív megítélés alá eső kategória merítheti ki a joggal való visszaélés fogalmát. Az építészeti alkotások körében a felhasználásra még nem került tervek tekintetében a visszavonás különösebb problémát nem okoz. Annál inkább elgondolkodtató, hogy egy megépült létesítmény esetén a szerző tudna-e, és különösen kívánna-e olyan okot találni, aminek következtében művének visszavonását kezdeményezné. A mai piaci körülmények és a szakma közismerten nehéz állapota figyelembevételével ez elképzelhetetlen, különösen akkor, ha hozzátesszük, hogy a visszavonó szerzőt kártalanítási kötelezettség terheli a felhasználási folyamat megindulása után.
4. Generáltervezői szerződés, felhasználási jog
A tanulmány alapjául szolgáló dolgozat a konkrét példa felvezetéseként részletesen kitér a kereskedelmi ingatlanok és az építész szakma viszonyára, illetve a generáltervezési szerződés és a szerzői jogok, azon belül is a személyhez fűződő jogok kérdésére. Ehelyütt kizárólag a szóban forgó kereskedelmi ingatlan (bevásárlóközpont) generáltervezői szerződésének szerzői és felhasználási jogra vonatkozó pontjaira van lehetőség kitérni.
4.1. A generáltervezői szerződés szerzői és felhasználási jogra vonatkozó pontjai
1. A tervező és a felelős vezetőtervező a szerződés aláírásával teljes körű jogszavatosságot és kártérítési felelősséget vállal a tekintetben, hogy a szerződés alapján megvalósuló tervek tekintetében valamennyi szerzői jog kizárólagos és egyedüli jogosultja.
2. A tervező(k) a szerződés alapján megvalósuló tervek tekintetében kizárólagos és teljes felhasználási jogot biztosít(anak) a megrendelő számára.
3. A felek megállapodnak, hogy a szerződés alapján a megrendelő számára biztosított kizárólagos felhasználási jog nem korlátozott valamely területre, időtartamra vagy felhasználási módra.
4. A felek megállapodnak abban, hogy a felhasználási jog különösen a következő jogosultságokat foglalja magában:
a) A tervek nyilvánosságra hozatalának és a tervek által leírt épület(együttes) megvalósításának jogát, azaz azt a jogot, hogy a megrendelő a szerződés alapján megvalósuló terveket mindennemű további tervezői hozzájárulás nélkül nyilvánosságra hozza, annak tartalmát a nyilvánossággal megismertesse, illetve a terveket az illetékességgel és hatáskörrel rendelkező engedélyező vagy véleményező hatóságokhoz, szakmai és egyéb szervezetekhez, valamint testületekhez benyújtsa, illetve a tervek által leírt épületet (épületegyüttest) megvalósítsa.
b) Az áttervezéshez való jogot, azaz azt a jogot, hogy a megrendelő a terveket áttervezze, tovább tervezze vagy harmadik személyekkel átterveztesse és tovább terveztesse a tervezők a tervek integritásához fűződő jogának tiszteletben tartása mellett oly módon, hogy a tervek alapján megvalósuló épület külső megjelenése és rendeltetése ne változzon meg.
c) Azt a jogot, hogy amennyiben a további tervezési fázisokban meghatározott tervezési feladatok tekintetében vállalkozási szerződés a felek között nem jön létre, a terveket a versenykiírási és kiviteli tervfázis során, a tervek alapján megvalósuló épület(együttes) megvalósításához szükséges versenykiírási műszaki terv és kiviteli terv elkészítéséhez vagy elkészíttetéséhez minden további tervezői engedély vagy hozzájárulás nélkül felhasználja, ideértve azt az esetet is, hogy a tervek alapján a részletes versenykiírási műszaki tervet és a kiviteli tervet harmadik személy készítse el.
5. A tervező(k) és a megrendelő megállapodnak, hogy az épület(együttes) rendeltetése alatt a tervek alapján megvalósuló épületnek a szerződés 1. pontjában meghatározott célú használatát értik, s az épület külső megjelenésének megváltoztatása pedig minden olyan, az épület külső megjelenését érintő változást jelent, amely építési engedélyeztetési eljárás lefolytatását követeli meg.
6. A tervezők hozzájárulnak ahhoz, hogy valamennyi, a tervezők a jelen szerződés alapján megvalósuló terveket érintő, személyhez fűződő jogainak védelmében a megrendelő önállóan is felléphessen.
7. A tervezők visszavonhatatlanul hozzájárulnak ahhoz, hogy a megrendelő a tervezők által számára a jelen fejezetben biztosított felhasználási jogot - a tervek alapján megvalósuló épület(együttes) tulajdonjogával együttesen - harmadik személyre szabadon átruházza.
8. A felhasználási jog a megrendelő megszűnése, átalakulása vagy szervezeti egységének kiválásával járó szétválása esetén a tervezők hozzájárulása nélkül átszáll a jogutódra vagy a megrendelő által kijelölt személyre.
9. A tervezők kötelezettséget és teljes körű kártérítési felelősséget vállalnak a tekintetben, hogy a jelen fejezetben felsorolt valamennyi szerzői jog tekintetében a tervezők által foglalkoztatott, illetve általuk megbízott altervezőktől, alvállalkozóktól beszerzik a megfelelő lemondó nyilatkozatot az ilyen személyek szerzői jogi jogosultságai tárgyában.
A szóban forgó épület generáltervezési szerződésének speciális szerzői és felhasználási jogi részét érdemes összevetni az Szjt. X. fejezetében szereplő speciális szabályozással.
4.2. Az Szjt. speciális szabályai és
a generáltervezési
szerződés felhívott
pontjai
1. pont: Az e pont alatt említett szerzői jogi jogosultság kérdése nem szorul különösebb magyarázatra. Az csak természetes, hogy a megrendelő védi magát a tekintetben, hogy az általa megbízott tervező munkája nem sérti harmadik személy jogát, másrészt hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a terv kivitelezését akadályozná vagy korlátozná (kétirányú jogszavatosság).
2. és 3. pont: A kizárólagos és teljes felhasználási jog, illetve ezen jog korlátlan mivolta már több figyelmet érdemel. A kizárólagosság, a teljesség, és a korlátlanság elve megerősíti a Faludi által korábban idézett, a megrendelő oldalán mutatkozó erőfölényt.80
4. pont: A felhasználási jog taglalása során kitérnek:
a) a tervek nyilvánosságra hozatalára és a megvalósítás jogára. Az Szjt. 10. § (1) bekezdés alapján a szerző határoz arról, hogy műve nyilvánosságra hozható, ezért a megrendelő igyekezete, hogy a nyilvánosságra hozatal tekintetében kizárólagos és teljes jogot kapjon, érthető, ugyanakkor a hivatkozott cikkely (3) bekezdése mintegy bebiztosítja a felhasználót, hiszen "a felhasználási szerződés alapján - ellenkező kikötés hiányában - megadottnak kell tekinteni a szerző hozzájárulását ahhoz, hogy a felhasználó a mű tartalmáról a felhasználás céljának megfelelő módon a nyilvánosság számára tájékoztatást adjon";
b) az áttervezéshez való jogra. Ez a pont a szerzőnek a mű integritásához, egységéhez való jogát (Szjt. 13. §) szabályozza oly módon, hogy a speciális rész személyhez fűződő jogok szövegét hívja segítségül. Az Szjt. 67. § (1) bekezdése szerint ugyanis a mű jogosulatlan megváltoztatásának minősül az építészeti alkotás vagy a műszaki létesítmény tervének a szerző hozzájárulása nélkül történő olyan megváltoztatása, amely a külső megjelenést vagy a rendeltetésszerű használatot befolyásolja. Ketté kell választanunk ezt a problémát: i) a megváltoztatáshoz való jogosultság kérdését (amelyről a szerződés rendelkezik), és ii) a megváltoztatott mű (terv) milyenségét, értékét, alkalmasságát arra nézve, hogy az említett általános rész (13. §) által megfogalmazott "eltorzítás, megcsonkítás, megcsorbítás" ne eredményezhesse a szerző becsületének, hírnevének sérelmét. Ez utóbbi megítélése nem könnyű feladat;
c) arra a jogra, hogy a különböző tervfázisokba tartozó feladatokat adott esetben a megrendelő más és más tervezővel készíttesse el. A szerződés tehát rendelkezik a tervfázisok elválaszthatóságáról, amiben inkább a megrendelő szempontjai kapnak hangsúlyt, hiszen a kész engedélyeztetési tervek alapján viszonylag könnyebben elkészíthetők a tender- és kiviteli tervek, amiket a megrendelő nem feltétlenül az eredeti tervezővel akar elkészíttetni. Ez az elválaszthatóság a tervező (szerző) vélt monopolhelyzetét tovább gyöngíti.
5. pont: Az épület rendeltetése kérdésében természetesnek tűnik, hogy abból az lesz, aminek tervezik (tehát mondjuk a tervezett bevásárlóközpontból nem lehet sportcsarnokot csinálni). Az azonban már nem közömbös, hogy a külső megjelenés megváltoztatását a felek hogyan definiálják. Az építési engedélyeztetési eljárás mint kritérium kikötése objektív, és semmi esetre sem szubjektív megközelítés. A szerző tehát ezzel mintegy lemond a saját megítélése szerinti kritika jogáról, és átadja a helyet egy nem szerzői (művészi) megközelítésnek.
6. pont: Azt, hogy a megrendelő önállóan is felléphet a tervezőnek a terveket érintő személyhez fűződő jogainak védelmében, már elemeztük Faludi cikke nyomán, ahol a szerző kiemelte, hogy a felhasználási szerződés előnye, hogy a szerzői jog szerzőnél történő visszatartása mellett a védelem érvényesítésére mindkét fél jogosult lesz.81
7. pont: A felhasználási jog harmadik személyre való átruházása a tervező előzetes hozzájárulása nélkül (tulajdonképpen beleszólása nélkül) ellentmond annak a megállapításnak, miszerint "A felhasználó a felhasználási engedélyt csak akkor ruházhatja át, illetve harmadik személynek csak akkor adhat további engedélyt a mű felhasználására, ha a szerző ezt kifejezetten megengedte."82 Figyelembe kell azonban venni, hogy esetünkben egy hatalmas értékű kereskedelmi épületegyüttesről van szó, ami esetében a felhasználási jog szabad átruházása az ingatlan tulajdonjogának átruházásához (tehát az ingatlan adásvételéhez) kötött.
8. pont: A felhasználási jog jogutódra vagy a megrendelő által kijelölt személyre való átszállása tekintetében nincs kivetnivaló.83
9. pont: A szerzői jogi jogosultság tárgyában a tervező által beszerzendő altervezői szerzői jogi nyilatkozatok visszautalnak az 1. pontban tárgyalt alapelvre, miszerint a megrendelőnek biztosítania kell magát a tervezővel való jogviszonyban afelől, hogy tervezői oldalon szerzői jogi jogsérelemre nem kerül sor, s ennek bekövetkezte esetén a tervezőt kártérítési felelősség terheli.
A generáltervezési szerződés vonatkozó pontjainak vizsgálata után rátérünk a szerző személyhez fűződő jogainak sérelmére konkrét példánkon - egy bevásárlóközponton - keresztül.
5. Az integritás sérelme építészeti aspektusban
Szándékunk szerint e részben azon pontokat tárjuk fel egy konkrét példán keresztül, amelyeknél indokolt a szerzői jogi szabályozás és az ezzel sajátos relációban álló építész (mint szerző) érdekeinek vizsgálata. A válaszokat lépcsőzetesen, ún. fokozatosan befelé fokuszáló megközelítésben adjuk meg, amelynek tematikája a következő: a) általános megközelítés, b) a szerző személyhez fűződő jogaira való közelítés, c) majd azon belül a mű integritására való közelítés, d) s ezen is belül a külső és a belső megjelenés különböző aspektusaira való közelítés.
5.1. Általános megközelítés
i) Kimeríti-e a szóban forgó építészeti alkotás az Szjt. vonatkozó felsorolásának kritériumait? Válaszunk igen, hiszen a szóban forgó és a generáltervezési szerződés tárgyául szolgáló szellemi alkotás (a terv) teljes mértékben megfelel az Szjt. 1. § (2) bekezdés k) pontjának: "az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épületegyüttes, illetve a városépítészeti együttes terve". Az említett bevásárlóközpont sajátos fekvése folytán egy új belvárosi (város)negyedet alkot.
ii) Szerzői jogi védelem alatt áll-e a szóban forgó alkotás? Válaszunk igen, a k) pont értelmében a bevásárlóközpont épülete szerzői jogi védelem alatt áll.
iii) Szétválasztható-e a szerzői jogi védelem szempontjából a terv és a megvalósult építészeti alkotás? Válaszunk nem, hiszen a terv, mint az épület "algoritmusa", az épülettel a jogi védelem tekintetében együtt kezelendő, a megvalósulás nem változtat annak védett jellegén.
5.2. A szerző személyhez fűződő jogaira való
szűkítő
megközelítés
i) Sérül-e a szerzőnek a mű nyilvánosságra hozatalához való joga? Válaszunk nem, hiszen a felhasználási szerződés a törvényi szabályozásnak megfelelő módon [Szjt. 10. § (3) bekezdés] rendelkezik e kérdésben.
ii) Sérül-e a szerzőnek a név feltüntetéséhez való joga? Válaszunk ambivalens. Az Szjt. 12. § (1) bekezdése alapján a szerzőt megilleti a jog, hogy művén … szerzőként feltüntessék. … A szerző a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja. A 67. § (2) bekezdése értelmében pedig a tervezőnek joga van meghatározni, hogy az épületen vagy a műszaki létesítményen a nevét és a tervezés idejét hol és hogyan tüntessék fel. E jogát azonban csak a tulajdonos, illetve a használó vagy az üzemeltető jogainak és törvényes érdekeinek indokolatlan vagy aránytalan sérelme nélkül gyakorolhatja. Konkrét példánkban a név feltüntetésére nem találtunk precedenst, nemcsak magán az épületegyüttesen, hanem az abban megvalósításra került, vagy behozott építészeti vagy egyéb iparművészeti alkotások tekintetében sem. Ennek okát nem tudjuk, csak találgatni lehet, hogy a munka volumene mellett ennek a látszólag alapvető szerzői jognak az érvényesítése egyszerűen elmaradt. Lehetséges magyarázatnak tűnik az, hogy a projekt olyan hírnévnek örvend, és szakmai körökben is olyannyira ismert, hogy egy tervezőt feltüntető réztábla elhelyezése iránti tervezői kérelem mondhatni kisstílű gesztusnak számítana. A név feltüntetése nem kötelező. Ezért annak megállapítása, hogy a név feltüntetésének elmaradása konkrét példánkban sérti-e a szerzői jogot, nehezen megválaszolható, de ha mégis választ kellene adnunk, a fentiek alapján a generáltervező tekintetében válaszunk nem. Más kérdés az egyéb, a generáltervező munkájától független speciális tervező-beszállító műve, ilyen például a bevásárlóközpont összes szökőkútja, vízesése, melyeket a világon mindössze egy cég gyárt, s aminek építészeti látványelemeire a világon mindenütt kiírják a cég nevét, ami esetünkben nyilvánvalóan elmaradt. A külföldi cég jogosan követelné az általa legyártott és a kivitelezés helyszínére szállított cégtábla kihelyezését, ami semmilyen mértékben nem sértené a tulajdonos, használó, vagy az üzemeltető jogait, törvényes érdekeit. Itt tehát - a név feltüntetése tekintetében - válaszunk igen lenne.
iii) Sérül-e a szerzőnek a mű integritásához való joga? Válaszunk ambivalens, magyarázatát lásd a következő bekezdésben.
5.3. A személyhez fűződő jogokon belül a mű integritásához való jogra fokuszáló speciális megközelítés
i) Mit mond az Szjt. általános része? Szjt. 13. §: A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes.
ii) Mit mond az Szjt. különös része? Szjt. 67. § (1) bekezdés: A mű jogosulatlan megváltoztatásának minősül az építészeti alkotás vagy a műszaki létesítmény tervének a szerző hozzájárulása nélkül történő olyan megváltoztatása, amely a külső megjelenést vagy a rendeltetésszerű használatot befolyásolja.
iii) Mit állapítottunk meg a szerző személyhez fűződő jogai kapcsán? Azt, hogy a műalkotások (legyen az akár építészeti alkotás) a szerző személyiségjegyeit hordozzák, és elválaszthatatlanok a szerzők egyéniségétől.84 Ugyanakkor, a szerző hozzájárulhat műve megváltoztatásához.
iv) Mit figyeltünk meg a vizsgált generáltervezési szerződés kapcsán? Azt, hogy a felhasználási jog taglalása során kitértek az áttervezéshez való jogra azzal a feltétellel, hogy ehhez a megrendelőnek nem kell előzetes hozzájárulást kérnie a tervezőtől, de azzal a kikötéssel, hogy a tervezőnek a tervek integritásához való jogát tiszteletben tartják oly módon, hogy az épület(együttes) külső megjelenése és rendeltetése ne változzon.
v) Mit állapítottunk meg a tervek és az azok alapján megvalósult építészeti mű szerzői jogi védelme kapcsán? Azt, hogy a terv és a realizált mű a szerzői jogi védelem tekintetében egységet képez, hiszen "Az építészeti és műszaki alkotás kész épületben, építményben, építészeti és egyéb műszaki létesítményben realizálódik".85 Ennek alátámasztására segítségül hívjuk az Szjt. Kommentárját: "A Szerzői Jogi Szakértő Testület 3/1986. számú szakvéleménye is azt az álláspontot tükrözi, hogy jogunkban az építészeti alkotás és egyéb műszaki létesítmény mint alkotás fogalma kettős jellegű, beletartozik a terv és az épület (műszaki létesítmény) is, illetve hogy az építészetben szerzői mű a tér minden egyéni, eredeti alakítása."86 Továbbá "ilyennek minősülnek azok az épületek, műszaki létesítmények tervei és mindazok a rajzok, a háromdimenziós modellek (vagyis együtt építészeti művekre vonatkozó alkotások), amelyek alapján ezek az épületek, műszaki létesítmények (vagyis együtt építészeti művek) létrehozhatók."87
A fentiek alapján kijelenthető, hogy mind a tervek, mind a tervek alapján megvalósult épület(együttes) külső és belső megjelenése szerzői jogi védelem alatt áll. A fentebb elemzett generáltervezési szerződés azonban az áttervezéshez való jog értelmezésénél a számára előnyösen hangzó, az Szjt. 67. § (1) bekezdése szerinti megfogalmazást követi, amelyben csak a külső megjelenésről és a rendeltetésről esik szó. Ez a megfogalmazás akár azt is sugallhatja, hogy az épületegyüttes belsőépítészeti tervei automatikusan áttervezhetők, átterveztethetők, s mintegy kívül esnek a szerző személyhez fűződő jogának körén. A Kommentár erről így vélekedik: "Az egyéni, eredeti vonások [amik pontosan a szerző személyiségéből fakadnak, s amik a szellemi alkotások sine qua nonjai] megnyilvánulhatnak akár az épület, létesítmény külsejében, akár belső képében, illetve az ezekre vonatkozó tervekben is."88
Ezen a nyomon elindulva röviden felvetünk néhány olyan határesetet, melyek az említett bevásárlóközpont kapcsán merültek fel.
5.4. Külső megjelenés általános aspektusa: a sziluett
Tudvalévő, hogy a híres építészeti alkotások nagy része önmagában és/vagy az azt körülvevő városképbe illeszkedve sziluettjével meghatározó komponense a (többnyire) városi összképnek. Az ilyen jellegzetes összhatást megváltoztató, az épületen vagy épületben vagy annak közvetlen közelében (de ezáltal arra hatást gyakorló módon) eszközölt bármilyen változtatás a szerzőnek a mű integritásához való jogát veszélyeztet(het)i. Konkrét példánkban kiemelendő, hogy a bevásárlóközpont az Eiffel által tervezett Nyugati pályaudvar tőszomszédságában épült fel, s az érintett építésügyi hatóságok és a témában összehívott tervtanácsok nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az új, modern épület valahogy illeszkedjen a műemlékhez.89 A tervező végül azzal a koncepcióval állt elő, hogy a pályaudvar nagy dőlt üvegtetejének mintegy folytatásaként a bevásárlóközpontnak a pályaudvarhoz legközelebb eső ún. "fejépülete" is egy hasonló, aszimmetrikus üvegtetőt kapjon, ezzel biztosítandó a hagyományok tiszteletét és egyben a speciális tégla-acél- üveg kompozíciót. A ferde üvegsík sajátos építészeti ritmust teremt a Nyugati folytatásaként. Ezt az építészeti ritmust megtöri a tulajdonos/üzemeltető által beindított hatalmas méretű léggömb (mobil kilátó), amely mind alakjával, anyagával, mind funkciójával gyökeresen eltérő esztétikai szemléletet képvisel az eredeti koncepcióhoz képest. A léggömbberuházás és -üzemeltetés építésügyi és egyéb szakhatósági engedélyköteles tevékenység, amelynek folyamán egy korábban engedélyeztetett terület eredeti terveit változtatták meg. A statikai-biztonsági szempontok még igen, az esztétikai (azaz az építészet és a szerzői jog szempontjából releváns) szempontok azonban figyelmen kívül maradtak. Kérdés, hogy ebben az esetben milyen mértékben vették figyelembe a tervezőnek a terv, illetve a mű integritásához fűződő jogát.
Kézenfekvőnek tűnik a következő magyarázat: "Az épület, építmény és az egyéb műszaki létesítmény - általában - nem a szerző tulajdonában és birtokában áll, és mindig valamilyen használati célt szolgál, valamilyen funkciót tölt be, ezért a használati cél gyakran indokolttá teheti az épület, létesítmény átalakítását, megváltoztatását, sokszor oly módon, hogy az a külső vizuális képet, tehát az alkotást is megváltoztatja. A kérdés, hogy ez mikor tekinthető jogosnak, illetve mikortól jogosulatlan. E tekintetben a szerzői jog nem ütközhet össze a tulajdonosnak a célszerű használat zavartalanságához fűződő érdekeivel. Ha tehát a célszerű használat megkívánja, a szerző olyan változtatást is tűrni tartozik, amely magát az alkotást, tehát a vizuális esztétikumot is megváltoztatja. Ilyen esetben azonban a tervező megkívánhatja, hogy véleményét kikérjék, és amennyiben ez a használati céllal nem ellenkezik, azt figyelembe is vegyék."90 Különös módon a Kommentár ehhez azt teszi hozzá, hogy "Mindezen indokok ellenére mégis, kizárólag a jogszabály szövegére hagyatkozva azt mondhatjuk, hogy a szerzői jogi szempont prioritást élvez a tulajdonjogival szemben".91 A léggömb példája azonban minden bizonnyal nem a használat zavartalanságához, hanem inkább a bevétel növeléséhez kapcsolódik több mint két évvel a bevásárlóközpont megnyitása után. Tekintettel arra, hogy a léggömbberuházással kapcsolatban elvégzett építési munkák hosszú távú üzemeltetésre engednek következtetni, a tervező feltételezett hozzájárulása a szellemi termék alkotójának bizonyos értelmű piaci kiszolgáltatottságát támasztja alá.
5.5. Külső megjelenés specifikus aspektusa: a)
homlokzat
átépítése, b) homlokzaton
elhelyezett reklámfelület
A sziluettnél tárgyalt érvek vonatkoznak a homlokzat használatának zavartalanságán túli, azaz a) bevételnövelő megváltoztatása/átépítése esetére (pl. keretes üvegfal felhúzása egy eredetileg terasznak tervezett épületrészen kávézó elhelyezése céljából), és b) az egyébként építésiengedély-köteles reklámfelületek kialakítása és reklámok kihelyezése céljából eszközölt átalakításokra. A tégla-acél-üveg összetételű nagy, homogén, de természetesen nyílászárókkal tendenciózusan áttört falfelületek "teleszórása" reklámtáblákkal (legyenek azok akármilyen nívósak is), jelentősen csökkenti az épület(együttes) külvilág felé megnyilvánuló legfontosabb imázsát, így alkalmas a mű integritásához való jog megsértésére.
5.6. Belső megjelenés általános aspektusa: a transzparencia
Fentebb idéztük Batta és a Kommentár azonos elvi alapon nyugvó kijelentését a külső és belső megjelenés szerzői jogi egységéről. A belsőépítészeti tervek bonyolultak, a külsőnél sokkal több funkcionális elemet vesznek figyelembe amellett, hogy alapvetően az esztétikum, a kuriozitás a céljuk. A tárgyalt bevásárlóközpont belső terei és az azokhoz fűződő vizuális hatás, impresszió óriási jelentőségű. "Az építészetben szerzői mű a tér minden egyéni, eredeti alakítása."92
A kereskedelmi értelemben vett térérvényesülést - értsd vásárlásgeneráló térkialakítás - el kell választanunk az építészeti értelemben vett térérvényesüléstől. A térérvényesülés egyik alapfeltétele az átláthatóság, a transzparencia. A "kereskedelmi tér" lényege a vásárló irányítása a különböző vásárlási pontokhoz. Nem véletlen, hogy a nagy bevásárlóközpontok ún. "mágnesbérlőiket" (anchor tenant) az épületek két végébe helyezik el, közöttük a kisebb üzletek sorakoznak, a passzázsokon pedig a pontértékesítő helyek. Ebben a kialakításban a térévényesülés funkcionális jelentőségű: a vásárlónak látnia kell, hogy merre vannak a nagyobb üzletek, az eligazodási pontokat könnyen meg kell találnia. Van rá példa magyarországi bevásárlóközpontban is, hogy egy nagy alapterületen rossz beosztással kialakított kereskedelmi tér nemhogy elősegíti, de inkább visszaveti a vásárlói kedvet azáltal, hogy kacskaringós, beláthatatlan, alacsony belmagasságú passzázsokon vezeti a vásárlót, aki emiatt labirintusban érzi magát. A fogyasztás "templomai" (horribile dictu: katedrálisai) pontosan azzal hatnak a vásárlóra, hogy a nagy belmagasságokkal, a távolból is látható nagy üzletekkel és a középen fent kialakított üvegtetővel - amelyen keresztül a nap akadálytalanul világítja meg a vásárlás díszleteit - katedrálisszerű világot kreálnak, ami képes növelni az átlagvásárló vásárlási kedvét. Megállapítható tehát, hogy a kereskedelmi térnek is alapvető velejárója az átláthatóság, a transzparencia. Érvényes ez még olyan alacsony színvonalú épületekre is, ahol az építészeti nívó egyáltalán nem kapott figyelmet.
A térérvényesülésnek ugyanakkor építészeti-művészi értelemben nemcsak alapfeltétele, hanem meghatározó karakterisztikája a transzparencia. Itt a térnek nem pusztán funkciója van, hanem értéke, és a tervező számára az épület külső és belső vonalvezetése egyaránt fontos. Ezért a transzparenciát - általában és konkrétan, légköbméterben kifejezve is - az alkotás integer részének kell tekinteni. A tér besűrítése nem kevesebb, mint a tér csökkentése. Mindjárt látni fogjuk, miért volt fontos ez a rövid kitérő.
A bevásárlóközpontban kialakított tereket a tulajdonos/üzemeltető tendenciózusan alakítja át kereskedelmi terekké, ami annyit tesz, hogy azokat építészeti értelemben jelentősen túlterheli különböző szezonális vagy végleges díszítőelemekkel (táblák, zászlók, virágok, bábuk stb.) és további egyedi látványelemekkel, amik egyrészt nagy mennyiségben giccsessé, másrészt átláthatatlanná, túlzsúfolttá tehetik a gondosan megtervezett belsőépítészeti tereket. A táblák, illetve kétdimenziós reklámfelületek speciális esete a bevásárlóközpont központi terébe belógatott vászon (molinó), amire projektorból folyamatosan reklámfilmeket vetítenek. A belógatott díszekkel teletűzdelt belső légtér eleve nehezen érvényesülő transzparenciáját egy ilyen vetítővászon jelentős mértékben képes csökkenteni.
Másik, a transzparenciát sértő típus az értékesítési pontok kialakítása. A transzparenciát sérti például a központi terek elárusítóstandokkal való olyan mértékű túltelítése, ami felülről nézve majdhogynem teljesen beépítettnek mutatja az eredetileg "szabad tér" funkciójú teret. Esetünkben megfigyelhető egy másik, transzparenciát sértő, ráadásul végleges kialakítású elem, a földszinten utólagosan beépített kör alakú koktélbár, amely az egész alsó szintet mintegy kettészeli és ezáltal teljesen beláthatatlanná teszi, nemcsak az azonos szintről, de a felsőbb szintekről is, jelentősen sértve, (egyesek szerint) tönkretéve ezzel az étkezőudvar (food court) egész designját. A transzparencia hiánya tipikusan sérti a mű integritásához fűződő szerzői jogot, annak ellenére, hogy a tulajdonos/üzemeltető általában arra hivatkozik, hogy a dekoráció egyfelől szezonális jellegű, másfelől pozitívan járul hozzá a vásárlói kedv megtartásához és növeléséhez, a többi piaci szereplő hasonló dekorációs politikájáról már nem is szólva. Alkalmi pontértékesítő hely ugyan, de tipikusan érzékelteti a transzparencia hiányát az az elárusítóhely, amely a bevásárlóközpont központi udvarában az egyik oldalfolyosóról a térre való rálátást szinte teljes egészében eltakarja.
A harmadik, transzparenciát sértő elem a belső átépítés speciális esete, ami a külső megjelenést is befolyásolja: a bevásárlóközpont üvegfalához belülről kapcsolódó értékesítési pont kialakítása. Az üvegfalon benézve a főbejárat aluljárószintje felől az egyik látványelemet lehetett korábban megpillantani, míg most a korábbi tiszta transzparens üvegfelület helyett, illetve mögött, virágárusító helyiség díszlik, ezáltal jóformán teljesen eltakarva a látványelemet (adott esetben egy vízesést).
Hogy mennyire életszerű a hivatkozott példa, bizonyítja a Szerzői Jogi Szakértő Testület egy - kifejezetten egy üzletközponttal foglalkozó - szakvéleménye, amely egy szerzői jogdíj megfizetése iránt indított perben került megfogalmazásra. A testület kimondja, hogy "A kereskedelmi egység profilváltoztatásánál, korszerűsítő átalakításánál kötöttség a homlokzati rend, a nyílások helye, mérete, a szerkezeti elemek (rizalitok, oszlopok, pillérek, tetőformák stb), az építmény állékonyságát biztosító kiváltók, áthidalások, párkányok stb. - így az épület, statikai és esztétikai egységeinek a megtartása. Természetes igény azonban, hogy az egyes kereskedelmi egységek törekednek a funkcióból eredő lehetőségekre felhívni a figyelmet, és az építmény adta kereteken belül ízléses, rendezett, változatos kereskedelmi propagandát folytatni."93 A Szerzői Jogi Szakértő Testület tehát igyekszik a tulajdonosi érdeket a szerzői jogi érdekkel összhangba hozni, és valóban ésszerű kompromisszumot ajánl: "Összefoglalva: Tehát az épület tervezőjének feladata a szerkezeti, funkcionális, általános esztétikai megjelenés létrehozása, de keretet kell biztosítani a különböző és változó egységek elhelyezéséhez és a külső, belső megjelenéshez, szerzői jogának mértéke is csak eddig terjedhet."94 Az esetek többségében azonban az egészséges egyensúly megteremtése a tulajdonos érdekével nagymértékben szemben áll.
5.7. Belső megjelenés specifikus aspektusa: a) belső átépítés, b) belső reklám- vagy díszítőelem elhelyezése, ba) mobilis, bb) fix
a) A belső átépítés tipikus tulajdonosi/üzemeltetői érdek függvénye. Egy jól menő bevásárlóközpont, ha nem tud extenzíven terjeszkedni, akkor rákényszerül az intenzív terjeszkedésre, azaz ott épít, ahol tud, pontosabban: ott hoz létre értékesíthető felületet, ahol csak mód nyílik rá - az épületen belül, többnyire más funkciók kárára, mi több, akár szakhatósági előírások ellenére is. Ilyen példa egy eredetileg pihenőnek és építészetileg a két passzázs közé egyensúlyozó elemnek tervezett ovális összekötő szerkezet, amelyre kávézót építettek. Megfigyelhető, hogy a kávézó felső vasszerkezetére tervezett tejfehér üvegtáblák elmaradása pont a transzparencia elvesztésének felismerésével függ össze (úgy látszik ezt már vagy a tervező vagy az engedélyező szakhatóság sem tudta elfogadni), ezáltal azonban a szerkezet a befejezetlenség érzetét kelti (ráadásul a kiszolgálópultba felülről a por, kosz akadálytalanul bejut). A kiegyensúlyozó szerep pedig végképp elveszett a sík felületre durván "betolakodó" pult miatt.
A másik ilyen jellemzően "otromba" értékesítési felület egy sem méretében, sem megjelenésében a hátteréül szolgáló vöröstégla tartópillérhez nem illeszkedő bár, vagy az üvegfal mellé a kilátás miatt a közös területekre kitelepülő vendéglátóegységek térhódítása, nem beszélve az egész bevásárlóközpont területén szétszórt mobil elárusítóhelyekről, amik különösen nagy számuknál fogva a járókelők elől veszik el a "térlátás" élményét és a térérzetet. Mind a térlátás, mind a térérzet speciális, az építész által alakított belső tér karakterisztikájának következménye, ami itt a sok kisebb-nagyobb tömeg (értsd tér-tömeg reláció) miatt elveszik. A vöröstégla vagy egyéb burkolólappal fedett, és belsőépítészetileg jelentős értéket képviselő tartópillérek elárusítóhely céljából való kihasználásának speciális esete, amikor egy, kettő vagy akár három oldalról is elárusító standokat (polcszerkezetet) építenek rá.
A belső átépítés egészen specális formája figyelhető meg a bevásárlóközpont bizonyos passzázsain, ahol a korábbi éles sarkokat levágták, mert a belső íves passzázsokon ez a tetszetős ám sarkos építészeti kialakítás a látogatói szám drasztikus eséséhez vezetett. A födémkiváltással járó, felülről nézve meghökkentően átlátszó, a látogatói forgalomirányt kedvezőbben befolyásoló megoldás alulról nézve túlságosan érzékelhetővé teszi az utólagos átépítést, amit azonban a tulajdonos megrendelő a tervezővel egyeztetett. Tekintettel arra, hogy a megoldás meglehetősen épületidegen, megállapítható, hogy itt sem az esztétikum, hanem a kereskedelmi téralakító funkció korrigálásának szándéka dominált anélkül, hogy figyelembe vették volna az eredeti kialakítást.
A belső átépítés kategóriájába sorolható az az eset is, amikor egy, eredetileg az épület egyik központi helyére tervezett, megvalósított és sokáig funkcionáló, ízléses információs pult - értékesíthető felületfoglaló volta miatt - áthelyezésre került az épület kevésbé kiadható részére (helyére elárusítópult került). Megjegyzendő, hogy az eredeti információs pult hosszas tervezői munka eredménye volt. Ugyanígy említésre méltó az információs pultok növelése korábban nem a bevásárlóközpontba tervezett pultokkal, amik sem formájukban, sem anyagukban, tehát egész megjelenésükben nemhogy nem reflektálták az adott építészeti környezetet, hanem idegen és a környezethez képest ízléstelen testként ékeskedtek mindaddig, amíg az üzemeltető be nem látta, hogy helyettük jobb minőségű információs pultokra van szükség. Sajnálattal tapasztaltuk ugyanakkor ezen teljesen "designidegen" pultok visszatérését elárusítópult funkcióban további bevételgeneráló eszközként, további helyfoglalással.
b) A belső reklámelemek elhelyezése szintén bevételi forrás a tulajdonos/üzemeltető számára, ezért csekély jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy vajon belsőépítészeti szempontból a táblák mérete, megjelenése, száma mennyire hat ki a belső design érvényesülésére.
ba) Ilyenek a kihelyezhető mobilis hirdetőtáblák, vagy
bb) a fix, akár a tartópillérnél is szélesebb hátulvilágítós reklámboxok, a kör alakú pillérekre szerelt (és a generáltervező által is sérelmezett) hátulvilágítós és forgó reklámboxok és az építészeti szektorokat építészetileg lezáró felső falfelületre applikált nagyméretű, színes reklámtáblák, amik mind alkalmasak arra, hogy akár egyedileg is, de nagy mennyiségben még inkább jelentősen torzítsák a tervező által eredetileg megálmodott belső terek és falfelületek világát, belsőépítészeti harmóniáját mind forma, mind pedig szín tekintetében. Ttalán a leginkább szembetűnő, kifejezetten aggasztó és a belsőépítészetet megcsúfoló változtatás az, ahogyan és amilyen mértékben az üzemeltető - észlelve a hátulvilágítós és forgó reklámboxok sikerét és az ennek nyomán felmerülő reklámfelület iránti keresletet - úgy döntött, hogy az eredetileg a kör alakú szerkezeti tartópillérekre szerelt reklámhordozókhoz hasonló, ám semmilyen szerkezeti funkcióval nem bíró, hanem tetszés szerint a legforgalmasabb helyekre kihelyezhető, önmagukban álló álpilléreket gyártatott, ugyanolyan méretben és ugyanolyan körbeforgó reklámot hordozó módon, mint az eredeti pillérek esetén. A mostanra túlburjánzó reklámok - bár hozzátartoznak egy bevásárlóközpont imázsához - olyannyira túlnőttek a kezelhetőség és az építészeti-esztétikai értelemben vett értékelhetőség és tolerálhatóság határán, hogy nyugodtan kimondható: a mű (ez esetben az építészeti alkotás) integritása belsőépítészeti értelemben, a tér és annak alakítása értelmében, vereséget szenvedett a profitorientáltsággal vívott csatában. Amellett, hogy egy kereskedelmi ingatlan esetében a tulajdonosi érdek a legfontosabb, érdemes hozzátenni, hogy bármennyire is a fogyasztás templomai a bevásárlóközpontok, az azokban elhelyezhető "oltárok és szentképek" száma is véges. Hogy ezek mennyire képviselnek minőséget, nem tisztünk vizsgálni, de hogy mennyire rontják az összképet, amit a tervező elképzelt, az már igen.
5.8. Egyéb példák
Utoljára maradtak azok a példák, amelyek egyik csoportba sem sorolhatók.
Első példánk egy korábban már említett, külföldi speciális tervező-beszállító és magyar vállalkozók együttműködése által megvalósított medence, amely a bevásárlóközpont fogadóházát ékesítő vízesés szerves része, s amelynek vízfelvevő és szintkiegyenlítő szerepe van a hozzá képest feljebb levő medencék tekintetében. A tulajdonos/üzemeltető a kör alakú medencét túlságosan egyhangúnak - funkció nélkülinek - találta, és ezért jótékonysági cél címén (valószínűleg a római Fontana di Trevi mintájára) hagyományt kívánt teremteni azzal, hogy egy halom egymásra ragasztott pénzérmét helyezett el a medence közepén, aminek következtében a látogatók szép számmal dobálták aprópénzüket a vízbe. Eltekintve a műszaki problémától, amit a sok érme miatt eldugult lefolyócső okozott, a külföldi szerzőnek a mű integritásához fűződő joga igencsak csorbult, még akkor is, ha a jelenséget az üzemeltető a "spontán" kialakuló vásárlói szokásként aposztrofálta, hiszen ezen érvelés csak akkor állná meg a helyét, ha az üzemeltető nem helyezte volna el a pénzdobálásra invitáló pénzhalmot a medence közepén. Sajátos módon a valószínűleg műszaki vagy valamely más okból eltávolított mesterséges pénzhalom eltűnte után a spontán pénzdobálási kedv fennmaradt. A pénzhalom helyett azonban az üzemeltető - továbbra is fenntartva véleményét, hogy a medencébe valamilyen funkciót kell helyezni - inkább egy, a víz színén úszó vízimalom-makettett helyezett el, ami talán még inkább sérti a medence és az egész ún. water feature külföldi tervezőjének a mű integritásához való jogát. Képzeljük csak el, hogy - a korábbi példával élve - például a Fontana di Trevibe a római műemlékfelügyelet egy ókori római gálya makettjét helyezi el, hogy egy kicsit "feldobja" az amúgy funkciótlan - pusztán esztétikailag gyönyörködtető - alkotást.
Második példánk a bevásárlóközpont food court-jának közepén szezonálisan felállított bódé (esetünkben Milka-ház, de volt már versenyautó stb). A szóban forgó termék promóciójának idejére (ami akár hetekben is mérhető) az üzemeltető nemes egyszerűséggel az étkezőudvar egyik legexponáltabb és számos ember egyidejű étkeztetésére alkalmas étkezőrészéből az asztalokat és székeket kiveszi, helyükre pedig egy fából-műanyagból összetákolt, kizárólag a termék nevét és a rá jellemző színt hordozó bódét épít. Itt érhető tetten leginkább a tulajdonosi mentalitás, amikor az üzemeltető a saját jól felfogott érdekét is figyelmen kívül hagyva - a nagyobb bevétel kedvéért - egy egyértelmű funkcióval felruházott teret áldoz fel esztétikailag mindenképpen, de amúgy bevétel tekintetében is, hiszen ha a vásárlóközönség a bódé által elfoglalt helyszűke miatt nem tud a bevásárlóközpontban étkezni, akkor ez közvetett módon a tulajdonos bevételét is érinti, hiszen bérlőinek a bevétele is csökken. A korrektség jegyében hozzá kell tennünk, a bódé nagy népszerűségnek örvendett a vásárlók körében.
Harmadik példánk egészen különleges. A bevásárlóközpontok általában szeretnek nagy hangsúlyt fektetni a természetes fényre - ellensúlyozva talán mesterkélt, művi világukat - és ezért sokszor ún. felülvilágító (prózaibb nevén tető-) ablakokat használnak. A felülvilágító ablak elsődleges funkciója tehát a fény beeresztése a vásárlói térbe. Az üzemeltető valószínűleg kevesellte a reklámcélra bérbeadható fal- és burkolatfelületeket, ezért az egyik mobilszolgáltatóval éppen aktuális szolgáltatásának reklámozása céljából az akciós szolgáltatáshoz kapcsolt figurákat és színt applikálta a felülvilágító ablakok egy összefüggő részére (valószínűleg fóliás módszerrel). Ez egyfelől az üzemeltető saját érdekét sérti azáltal, hogy a felülvilágító ablakok nem tudnak eleget tenni elsődleges funkciójuknak (a fény maximális beeresztése), másfelől sérti a mű integritásához való jogot, hiszen a felülvilágító ablakok színes fóliával és ábrákkal való befedése megváltoztatja az eredeti tetőkialakítás által kiváltott hatást, színével, mintájával jelentősen befolyásolja a belsőépítészeti összhatást.
Bizonyára számos további példa is fellelhető, akár a konkrét példán, akár más épületeken, célunk azonban megfelelő számú és típusú jogsértés kimutatásával annak az alapvető problémának a bemutatása, amelyben a szerzői és a tulajdonosi érdekek ütköznek. Ugyanakkor hozzá kell azt is tenni, hogy kereskedelmi ingatlanok terén, különösen bevásárlóközpontok esetében, az elkészült épület "felöltöztetése", feldíszítése, normális, mindennapi gyakorlat. A szezonális dekoráció is teljesen elfogadott. Amit példáinkon hangsúlyozni szerettünk volna, az az építészeti alkotás és az alkalmazott dekoráció kirívó kvalitásbeli és kvantitásbeli különbsége, aránytalansága. Belső átépítések tekintetében a hozott példák magukért beszélnek, különösen az álpillérek. A transzparenciáról pedig, mint a téralakítás egyik legmeghatározóbb fokmérőjéről, nem lehet lemondani sem a kereskedelmi, sem pedig az építészeti téralakítás, térérvényesülés szempontjai szerint. Ha ezt tesszük, a szerző-tervező által elképzelt alkotás integritását veszélyeztetjük.
6. A jogérvényesítés
kérdése
különös tekintettel a nem
vagyoni kártérítésre
Szükséges pár szóban kitérni arra, hogyan reagál szerzői jogunk a fenti sérelmekre. Az Szjt. XIII. fejezete ("A szerzői jog megsértésének következményei") tételesen sorolja a szerző által támasztható igényeket. A szerző igényei közül különösen az Szjt. 94. § (1) b) pont, az abbahagyás és a további jogsértéstől való eltiltás bír nagy jelentőséggel, az in integrum restitutio f) pont pedig a következőképpen alakulhat: "az eredeti állapotot a jogosulatlanul ráépített épületrész vagy dísz eltávolításával vagy az épület lebontásával lehet helyreállítani. A felek kölcsönös érdekeit azonban mindenkor mérlegelni kell, hiszen például egy épületrész lebontása jelentős anyagi ráfordítást tehet semmivé, és esetleg a jogsértést meghaladó, azzal arányban nem álló hátrányt jelenthet."95 A kártérítés kérdéséről a 94. § (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy "A szerzői jog megsértése esetén a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítés jár. Kártérítésre alap az is, ha a szerző személyhez fűződő jogait megsértik." A kártérítés általános kérdéseire ehelyütt nincs mód kitérni, viszont megemlítendő a nem vagyoni kártérítés kérdése.
Idézzük a Kommentár nem vagyoni kártérítésre vonatkozó passzusát: "A nem vagyoni kár megtérítése viszonylag új jogintézmény, az 1993. évi XCII. törvény vezette be, hatályon kívül helyezve a Ptk. 354. §-át és módosítva a 355. §-t. Általánosságban kimondható, hogy nem vagyoni kár megtérítése iránti igény érvényesítésére általában akkor kerülhet sor, ha a szerző személyhez fűződő jogainak megsértése nem okoz közvetlenül anyagi kárt, az anyagi jellegű következmények csak később, és általában hosszabb távon jelentkeznek."96 A szerzői jogi törvény magyarázata hasonló megfogalmazásban kiemeli, hogy "a nem vagyoni kártérítés esetében a jogellenesség nem a károkozásban, hanem a személyhez fűződő jog megsértésében áll, a jogintézmény a személyiséget ért sérelmek esetére rendelt polgári jogvédelmi eszköz, ahol a jogalapot maga a személyhez fűződő jog megsértése jelenti."97 Hozzáteszi azonban, hogy a személyhez fűződő jogok megsértése önmagában nem elegendő a nem vagyoni kártérítés megítéléséhez. Az osztrák bírói gyakorlatra támaszkodva hangsúlyozza, hogy nem vagyoni kár megtérítésének "csak akkor van helye, ha a sérelem a szerzői jog megsértésével általában együttjáró bosszúságot meghaladja, ahhoz a szerzői érzésvilág, szellemi érdekek, tehát általában véve a személyiség komoly, jelentékeny sérelme szükséges."98
Csizmadia Attila a szerző személyiségének sérelmét a nem vagyoni kártérítés nézőpontjából vizsgálva megállapítja, hogy "Jogunk nem szokott még hozzá a lelki sérelem fogalmához, az szinte csak a Btk.-ban lelhető fel."99 A megjegyzés helytálló. A Kommentár a 13. §-hoz fűzött passzusában rögzíti, hogy "nem minden változtatás tekinthető jogsértőnek, csupán az, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes".100 Ennek kérdésében viszont nem könnyű állást foglalni. Nemcsak azért, mert a szerzőnek a piacgazdaságban önös anyagi érdekével ütközhet szerzői személyiségi jogának érvényesítése, hanem azért is, mert a sérelem megállapítása nem egyszerű feladat. Csizmadia Attila említett tanulmányában - Petrik Ferencet és Törő Károlyt idézve - jól mutat rá erre a megfoghatatlanságra a nem vagyoni károsodással kapcsolatban: "A nem vagyoni károsodás a személyiség értékminőségének csökkenéseként, a személyiség helyzetének hátrányos megváltozásaként fogható fel, amely részben belső, részben külső hatásként jelentkezik, részben a sértett szubjektumában, részben az őt körülvevő környezetben, a társadalmi érvényesülése terén érezhető."101 Erre jellegzetes példa "amikor a szerző műve eltorzítva, nem hozzá illő környezetben vagy olyan formában jelenik meg a nyilvánosság előtt, amely érezhetően kellemetlen, illetve megalázó helyzetet teremt."102 Mindazonáltal a mű integritásához való jog, a szerzőség elismerése (elismertetése) mellett, kétségtelenül a szerzői jogok egyik legfontosabb alappillére. Ezt támasztja alá az Irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény Párizsban felülvizsgált szövegének kihirdetéséről szóló 1975. évi 4. tvr. 6bis cikkének (1) bekezdése is: "A szerző függetlenül vagyoni jogaitól, sőt még azok átruházása után is, megtartja azt a jogát, hogy tiltakozzék a mű mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása, illetve csorbítása ellen, amely a becsületére vagy hírnevére sérelmes."103 Ezt pedig Csizmadia úgy határolja körül, hogy "A nem vagyoni károsodással, illetve annak igazolásával kapcsolatban nem csupán a lelki sérelmet kell tekinteni, hanem minden olyan vonatkozást, amely a személyiséggel és - abból kiindulva - a személyhez fűződő joggal, annak érvényesülési lehetőségével szoros kapcsolatban van."104
Miközben a fent kifejtettek elvi síkon védhetők, a Kommentár a valóságos helyzetre mutat akkor, amikor az integritáshoz való jogot aktualizáltan értelmezi: "Ez [mármint a sérelem definiálhatatlansága és a szerző ebből eredő szabad kifogásolási joga jóformán minden változtatással szemben] a mai technikai és piaci viszonyok mellett a felhasználást sok esetben ellehetetlenítené, vagy legalábbis olyan költségessé tenné, hogy az már a szerző érdekeit sem szolgálná."105 Nem véletlenül teszi hozzá a Kommentár, hogy a kérdéskör határait a bírói gyakorlat és a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményei fogják meghúzni.106 A gyakorlat ezt látszik igazolni. Érdemes megjegyezni, hogy 2001-ben a testülethez beérkező legtöbb megkeresés építészeti tárgyú volt (39-ből 7).107 Cikke végén Csizmadia is arra a következtetésre jut, hogy az Alkotmánybíróságnak a nem vagyoni kártérítés tárgyában hozott 34/1992. számú határozatában megfogalmazott elvek érvényre juttatása "a szemlélet módosulása nyomán a bíróságok feladata lesz".108
7. Konklúziók
A felhasználás joga és a személyhez fűződő jog, s ezen belül a mű integritásához való jog sérelme, illetve annak korlátja sajátos összefüggést mutat. Miközben az Szjt. tiltja a személyhez fűződő jogok átruházását, expressis verbis nem tiltja azok korlátozását. Maga a Kommentár is megerősíti ezt: "A szerzőnek a mű integritásához való jogát részben jogszabály, de maga a szerző is korlátozhatja a felhasználási szerződésben, anélkül azonban, hogy erről lemondana."109 Nem lehet nem észrevenni azonban, hogy pont a felhasználás adja meg az erősebb pozícióban lévő felhasználónak azt a mozgásteret, ahol a felhasználó a szerző kisebb-nagyobb sérelmére élhet, és adott esetben visszaélhet felhasználási jogával. Ebből a nézőpontból akár olybá is tűnhet, hogy a megrendelői fölény és a vagyoni jogok tekintetében létrejövő felhasználási szerződés a gyakorlatban jelentősen leszűkítheti a szerző személyhez fűződő jogai iránti védelmének mozgásterét, majdhogynem kvázivédelemmé degradálva az Szjt.-ben kogens módon megfogalmazott elvet, a személyi és vagyoni jogok szétválaszthatatlanságát. Akár élhetnénk is azzal a tetszetős - de nyilvánvalóan erősen túlzó - hasonlattal, hogy a felhasználói szerződés sajátos "trójai falóként" viselkedve gördül be a szerzői jog bevehetetlennek hitt várába anélkül, hogy a leleményes csapdát a "vár ura" (a szerző) észrevenné.
Az építészeti alkotások tervezőinek - alkotásaik napi szükségleteket kielégítő funkciója miatt - gyakorta kell szembenézniük épületeik megváltoztatásával. Míg a külföldi szabályozások igyekeznek a szerzők és a tulajdonosok közti érdekegyensúlyt egyeztetéses módszerrel megoldani, addig idehaza a szerzők jogos igényeit továbbra is a jövőbeni bírósági gyakorlat terrénumába utalják. A piac mai állása szerint elvileg a szerzők díjának emelkedésével érdekérvényesítési kvóciensüknek fordított arányban kellett volna csökkennie. E jelenséget általában nem tagadva meg kell jegyezni, hogy egyes esetekben a beruházások volumene miatt emelkedő tervezési díj sajátos módon nem visszaszorította, hanem éppenhogy sarkallta a szerzőket arra, hogy az építészeti alkotásaik tekintetében felmerülő morális jogaikat védeni igyekezzenek. E védelem mértéke azonban pontosan a szerződésben kikötött tervezési díjak miatt megfeneklett azon a ponton, ahol az igényérvényesítés a "jurisdikció rubiconját" átlépte volna. Miért? Mert az építészet igazi felségterülete az épített valóság, nem pedig a tervezőasztal. Ezért aztán a művész "negatív Cato Maior"-ként inkább tűri azt a kérdést, hogy miért van épülete, mint azt, hogy miért nincs. Nem kevesebbet akarunk ezzel mondani, mint azt, hogy a szerzők személyhez fűződő jogainak hathatós védelme sok esetben nem máson, mint a művészi ego korlátján akad fenn. E kérdéskör másik oldala, hogy a szerző személyhez fűződő jogain belül az integritás sérelmének megállapítása építészeti aspektusban - pontosan a tulajdonosi és a szerzői (alkotói) érdekek sajátos Janus-arcúsága következtében - az elhatárolhatóság területén vet fel komoly nehézségeket. Az igényérvényesítő tervező-szerző bátrabban lépne fel megrendelőjével szemben, ha az elhatárolás nem alkotna annyira "szürke zónát", mint ahogy azt tapasztaltuk.
Általában megállapítható, hogy a tervezési fázisban a tervezőnek könnyebb dolga van az integritás védelmében, hiszen direkt módon "vívja csatáját" a beruházóval. A tervek kontrollja csökken a kivitelezés fázisában, az üzemeltetés alatt pedig akár el is enyészhet, de ha sikerült jó kapcsolatot fenntartani a beruházóval, az együttműködés akár az üzemeltetés időszakában is fennmaradhat. Kívánatos, hogy a jövőben az épített környezetet jelentősen befolyásoló alkotások szerzői tudjanak és akarjanak is élni a szerzői jog hazánkban kiegyensúlyozott mértékben rendelkezésre álló lehetőségeivel, eszközeivel.
Lábjegyzetek:
1 Ezzel kapcsolatban lásd Kiss Zoltán: A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításának főbb kérdései c. tanulmányát az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 109. évf., 2004. februári számában, p. 3-12.
2 Csillag György: Az építészeti alkotások szerzői jogi oltalma (Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft., Budapest, 1987)
3 Csillag György: i. m. p. 5
4 Csillag György: i. m. p. 6
5 A személyhez fűződő jogokat többek között Tattay Levente külön is elemzi "A szerzők személyiségi jogai" címmel in Közjegyzők Közlönye, 3/2001, p. 3-7. (Megjegyzés: a "morális jogok" kifejezést vesd össze az angol "moral rights" illetve a francia "droit moral" kifejezésekkel, melyek a nemzetközi szóhasználatban bevett elnevezései a személyhez fűződő jogoknak.) A morális jogok európai összehasonlító elemzésére lásd az ún. VERDI projekt (Very Extensive Rights Data Information) MMRCS 1024-VERDI 24886 számú dokumentumát (forrás az interneten: http://www.verdi-project.com/analysis/legis6.html). További nemzetközi összehasonlító munka Mike Holderness "Moral Rights and Authors' Rights: The Keys to the Information Age", in The Journal of Information, Law and Technology (JILT) 1/98 (interneten is: http://elj.warwick.ac.uk/jilt/infosoc/98_1hold/contents.htm).
6 Tattay Levente: A szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, Budapest, 2001, p. 76
7 Lontai Endre: Magyar Polgári Jog: Szellemi alkotások joga (Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2001, p. 54
8 Monroe E. Price: Resuscitating a Collaboration with Melville Nimmer: Moral Rights and Beyond, in Occasional Papers in Intellectual Property from Benjamin N. Cardozo School of Law, Yeshiva University, Number 3.
9 Monroe E. Price: i. m. p. 7
10 Uo., p. 13
11 Magyar példájára lásd Gyertyánfy Péter cikkét: "Meddig terjedjen még a szerzői jog?", Jogtudományi Közlöny, 9/2001, p. 337-348, a szellemes Horatius-idézettel.
12 Integritás és internet témában lásd Tattay Levente "A szerzői jogi törvény és az internet" Külgazdaság Jogi Melléklete, 12/2001, p. 173-185, az integritásra, p. 177
13 A szerzői jog kézikönyve (Szerk.: Benárd Aurél és Tímár István). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973, p. 106
14 Kiss-Kolozsváry-Kricsfalvi-Rozgonyi: Kommentár. KJK-Kerszöv, Budapest, 2002. október, CD Jogtár, p. 15
15 A szerzői jogi törvény magyarázata (Szerk.: Gyertyánfy Péter). KJK-Kerszöv, Budapest, 2000, p. 86
16 A médiatörvény és a szerzői jog vonatkozásaira lásd: Boytha György: A médiatörvény és szerzői jogunk. Magyar Jog, 8/96, p. 454-460
17 A kiadói szerződésre lásd Petkó Mihály: A kiadói szerződés, mint az irodalmi művek hasznosításának jogi kerete. Collega. Szakmai folyóirat joghallgatók számára, 2/2001, p. 26-32. Továbbá Takácsi-Nagy Klára: A kiadók és a szerzői jog. Magyar Tudomány, 3/95, p. 338-339
18 A filmekkel kapcsolatos szerzői jogi kérdésekre részletes választ adnak a következő szerzők művei: Kricsfalvi, Bebők, Boytha, Lehmann, Molnár, Tattay. Külföldi (spanyol) példáért lásd Saíz García cikkét "Die Urheber des Filmwerks nach spanischem Recht" címmel, in GRUR, Gewerblicher Rechtschutz und Urheberrecht, Internationaler Teil, 11-12/2000: 989-999.
19 Lontai Endre: Szellemi alkotások joga, p. 57
20 A szerzői jog kézikönyve, p. 106
21 A klasszikus haiku 5-7-5 szótagból álló rövid versike, ami a japán szótagnyelv különlegessége. Nagy művelői Matsuo Basho (1644-1694) és Josa Buson (1716-1783). Haikuikat magyarra Tandori Dezső is lefordította. Az angol nyelvbe való áttételükkel nem kisebb név kísérletezett mint Ezra Pound. Jelen tanulmány szerzője korábbi egyetemi tanulmányai alatt évfolyamdolgozatot is írt a haiku és az angol nyelv relációja témájában.
22 Miyo Tonami: Das Recht auf Werkintegrität in Japan, in GRUR, Gewerblicher Rechtschutz und Urheberrecht, Internationaler Teil, 2/1999, p. 117-120
23 Tattay Levente: A szellemi alkotások joga, p. 78
24 Tattay Levente: A szerzők személyiségi jogai. Közjegyzők Közlönye, 3/2001, p. 4
25 A szerzői jog zenei
aspektusból való alapos tárgyalását
adja Gyenge Anikó "Zeneművek átdolgozása
a szerzői jogban" in Collega. Szakmai folyóirat
joghallgatók számára, 3/2001, p. 11-17, és
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 107. évf.,
2002, 3. sz., június p. 17-27. Történeti
elemzésre lásd Vékás Lajos "Joseph
Haydn ťszerződésszegéseiŤ és a
modern szerzői jogvédelem kezdetei" in Magyar Tudomány,
4/2002, p. 394-401. Egyéb, a zene és a szerzői
jog összefüggéseire, például az
"online music" kérdéskörére
lásd Vanita Kohli "Mutilating Music" című
cikkét in Copyright World, September 103/2000, p. 12-15.
Más zenei dimenzióra lásd Allen N. Dixon:
Legitimate Versus Illegitimate Commerce in Copyrighted Material in
Copyright World, September 103/2000, p. 16-18. Ugyancsak a zene
és az internet összefüggéseire lásd
Petra Williams: Stopping the Cyberspace Cowboys: Protecting
Music on the Internet - The UK Perspective című cikkét
in Copyright World, September 103/2000, p. 19-21. Ez utóbbival
kapcsolatban pedig lásd Békés Gergely "A
Napster-ügy jogi háttere" című írását
in Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle,106. évf.,
2001. 3. sz., június, továbbá "Az MP3.com
jövője és egyéb nemzetközi szerzői jogi
hírek" című írást ugyancsak a 2001.
júniusi számban. Az audio CD-k és zenei fájlok
védelmére pedig Békés Gergely "A
magáncélú másolás néhány
kérdése - Szomszédos jogi szemmel"
című írását in Iparjogvédelmi és
Szerzői Jogi Szemle, 107. évf., 2002. 2. sz., április.
E témába vágó informatív
szakdolgozat: Vattamány Imre "A zene mindenkié?"
(Szegedi Tudományegyetem BTK Médiatudományi
Tanszék, 2001, forrás az interneten:
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/muszaki/szamtech/multimed/
mp3/mp3.htm)
Az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle rendszeresen
közöl szemelvényeket a Szerzői Jogi Szakértő
Testület szakvéleményeiből, ezek közül
zenei témában még kiemelendő az SZJSZT 43/00,
SZJSZT 11/01, 20/01 és 37/01 mint érdekes példák
a folyóirat 107. évf., 2002. 3., júniusi
számából.
26 Tattay Levente: A szellemi alkotások joga, p. 76
27 Az átdolgozás egy speciális esetét dolgozza fel Gyenge Anikó "Zeneművek átdolgozása a szerzői jogban", Collega. Szakmai folyóirat joghallgatók számára 3/2001, p. 11-17, és Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 107. évf., 2002. 3. sz., június p. 17-27
28 A szerzői jogi törvény magyarázata, p. 164
29 A szerzői jogi törvény magyarázata, p. 193
30 Gyertyánfy Péter: A szerzőség fogalma és a mű hasznosítására kötött szerződések. Magyar Jog 11/94, p. 644. Mindez gyökeresen különbözik az USA-beli és a francia szerzői jog felfogásától.
31 A felhasználási szerződés átfogó és kimerítő tárgyalására lásd: Faludi Gábor: A felhasználási szerződés című könyvét (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999). Továbbá Faludi Gábor: A felhasználási szerződés jogi természete, in Vékás Lajos-emlékkönyv. 1999. p. 87-118, Uő: A felhasználási szerződés és a Ptk. viszonyának egyes kérdései, in Gazdaság és Jog 9/2001, p. 3-10. Prekodifikációs forrásként Gyertyánfy Péter: A szerzői jog átruházhatóságára és a felhasználási szerződésekre irányadó jog, in Nizsalovszky-emlékkönyv, 1994. p. 93-104. Kollíziós tárgyalására Palásti Gábor "A felhasználási szerződések nemzetközi kollíziós minősítése" in Gazdaság és Jog 12/2001, p. 3-8
32 Csizmadia Attila: A szerző személyiségének sérelme és a nem vagyoni kártérítés. Magyar Jog, 11/96, p. 673-679
33 Kommentár, p. 78
34 A szerzői jog kézikönyve, p. 321
35 Uo.
36 Baranyai Árpád: A tervezői alkotások szerzői jogi oltalma, p. 8-11. (Kézirat, OVK, 1984)
37 Csillag György: i. m. p. 28
38 Kommentár, p. 81
39 A szerzői jogi törvény magyarázata, p. 323
40 A szerzői jog kézikönyve, p. 322
41 SZJSZT 22/99
42 SZJSZT 04/97
43 Peter H. Karlen: Architecture and Copyright. Copyright World, September 73/1997, p. 24-33
44 Karlen, i. m. p. 28
45 Egy, a témát elemző másik írás Stephanie Conis Gauthier és Vanessa J. Cooper cikke "Architectural Copyrights in the United States" címmel in Copyright World, March 118/2002, p. 17-21
46 Csillag György: i. m. p. 35
47 Példaként lásd a fentebb hivatkozott SZJSZT 04/97 számú szakvéleményt.
48 Vö. Kommentár, p. 81
49 SZJSZT 28/01
50 A szerzői jog kézikönyve, p. 323
51 A szerzői jogi törvény magyarázata, p. 327
52 Csillag György: i. m. p. 66
53 Az építészeti alkotások szerzői jogi védelmét USA jog alatt igen nagy részletességgel tárgyalja, külön kitérve a személyhez fűződő jogokra és azokon belül az integritáshoz való jogra Louis Altman "Copyright on Architectural Works" című művében in IDEA, The Journal of Law and Technology, 33/1992, p. 1-108. Az integritásra lásd p. 76-80
54 Bár a szerzői jog és a munkaviszony kérdését e tanulmány nem tárgyalja, mégis az érdekesség kedvéért érdemes megemlíteni az SZJSZT 35/02-es szakvéleményét (vagyoni jogok vállalat általi gyakorolhatósága) és egy külföldi forrást: Steve Troeth "The Application of Moral Rights in Copyright in Employment Contracts" címmel az ausztrál gyakorlatot elemzi a 2000-es ún. Moral Rights Act fényében, in Gadens Lawyers, Melbourne, 2001.
55 A szerzői jogi törvény magyarázata, p. 329
56 A szerzői jog kézikönyve, p. 324
57 A szerzői jogi törvény magyarázata, p. 329
58 SZJSZT 09/99
59 SZJSZT 09/99
60 Lawrence S. Wick: Infringing Buildings (Protection of Architecture Rights in the USA after Sturdza v. United Arab Emirates) in Copyright World, May 120/2002, p. 13-15. Az USA esetjogának e területen való fejlődésére lásd William T. McGrath: U.S. Copyright Case Law Developments in the New Millennium in Copyright World, May 2001, p. 16-19
61 Matthew Rimmer: Crystal Palaces: Copyright Law and Public Architecture. Bond Law Review, Australian National University, Faculty of Law, Canberra, 2001
62 A tanulmány
hozzáférhető az interneten:
http://eprints.anu.edu.au/
documents/disk0/00/00/05/54/00000554/00/Crystalpalaces2.pdf
63 Matthew Rimmer: i. m. p. 6
64 Az Ausztrál Szerzői Jogi Tanács (Australian Copyright Council) a 2000. december 21-én hatályba lépő törvény egyszerűsített magyarázatát, ún. információs lapot (Information Sheet G43 Moral Rights) tett fel a honlapjára 2001-ben, melyben jelezte, hogy a törvény részletes elemzését tartalmazó könyv (B114 Moral Rights: A Practical Guide) a Tanács kiadásában 2002 első negyedévében jelenik meg. A könyv az integritás kérdéskörét nagy részletességgel, 12 oldalon keresztül elemzi (p. 25-36) (forrás az interneten: www.copyright.org.au )
65 Matthew Rimmer: i. m. p. 11
66 Matthew Rimmer: i. m. p. 26
67 Lásd a fentebb említett SZJSZT 09/99-es számú szakvéleményt.
68 SZJSZT 02/01
69 SZJSZT 39/01
70 Csillag György: i. m. p. 93. A műpéldány sorsával részletesen foglalkozik Bércesi Zoltán: "Bérlet és haszonkölcsön az európai szerzői jogi jogharmonizáció fókuszában" című cikkében. Jogtudományi Közlöny, 7-8/97, p. 337-342
71 SZJSZT 12/99
72 SZJSZT 38/01
73 A szerzői jogi törvény magyarázata, p. 327
74 Csillag György: i. m. p. 95
75 Csillag György: i. m. p. 100-101. Vö. Világhy Miklós: A szellemi alkotások joga (1975)
76 Baranyai Árpád: A tervezői alkotások szerzői jogi oltalma, p. 34-35
77 Idézi Csillag György: i. m. p. 101
78 Recommended
Guidelines for Accord Policy on Intellectual Property and Copyright
(forrás az interneten:
http://www.aia.org/institute/uia/
intelguide.pdf )
79 Kommentár, p. 81
80 Faludi Gábor: A szerzői jog átruházhatósága a magyar szerzői jogban. Magyar Jog, 3/95, p. 151
81 Faludi Gábor: A szerzői jog átruházhatósága a magyar szerzői jogban, p. 151
82 Tattay Levente: A szellemi alkotások joga, p. 113
83 Lásd Tattay Levente: A szellemi alkotások joga, p. 114
84 Tattay Levente: i. m. p. 76
85 Batta János: Építészet - műszaki létesítmények. A szerzői jog kézikönyve (Kézikönyv), p. 321. (Analóg módon ugyanezt állapítja meg Batta János az ipari tervezőművészeti alkotás tekintetében is, amely "valamely ipari termék külső megjelenését meghatározó művészi alkotásnak minősíthető terv vagy modell […] Az ennek alkalmazásával létrejövő ipari termék a hordozója magának a művészeti alkotásnak". In: MIE Közleményei, 42/2001, p. 71-72.) Batta a szerzői jog más aspektusát is tágyalja "Restaurálás és szerzői jog" címmel. Magyar Jog 11/97, p. 674-675
86 Kommentár, p. 81
87 Uo.
88 Uo.
89 E kérdéskört az eredeti tanulmány egyik fejezete részletesen tárgyalja.
90 Batta János: Építészet - műszaki létesítmények, Kézikönyv, p. 322
91 Kommentár, p. 81
92 Szerzői Jogi Szakértő Testület 3/1986. sz. szakvéleménye, in: Kommentár, p. 81
93 SZJSZT 09/99
94 Uo.
95 Csillag György: i. m. p. 215, vö. A szerzői jog kézikönyve, p. 349
96 Kommentár, p. 115
97 A szerzői jogi törvény magyarázata, p. 428-429
98 Uo.
99 Csizmadia Attila: A szerző személyiségének sérelme és a nem vagyoni kártérítés. Magyar Jog, 11/96, p. 679
100 Kommentár, p. 15
101 Csizmadia Attila: i. m. p. 675. A hivatkozott művek: Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog (KJK, 1990) , illetve Nem vagyoni kárpótlás: a személyiségvédelem általános és feltétlen eszköze. Magyar Jog 1991/6. p. 343; és Törő Károly: A nem vagyoni kártérítés gyakorlati kérdései. Magyar Jog 1992/8. p. 451
102 Uo.
103 Kommentár, p. 15
104 Csizmadia Attila: i. m. p. 679
105 Kommentár, p. 15
106 A Szerzői Jogi Szakértő Testület építészeti tárgyú szakvéleményeiből az 1997 és 2003 közti időszakból jó néhány példát idéztünk. A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye III. kötete 1990-1996, számos olyan példát hoz, amelyek jól rávilágítanak az elhatárolás nehézségeire. Például 1) SZJSZT 14/91. Belsőépítészeti alkotások szerzői jogi oltalma (beépített tárgyalóhelyiség szerzői jogi értékelése, p. 17-18), 2) SZJSZT 10/92. Iparművészeti alkotás szerzői jogi oltalma (a kivitelezés színvonalának, mint a szerzői jogi értékelés kritériumának megfogalmazása, p. 18-23), 3) SZJSZT 7/94. Műszaki tervezési tevékenység (a műszaki alkotó tevékenység és annak eredménye, a terv jogi oltalom alatt áll, p. 33-34), 4) SZJSZT 6/94. Építési tervek szerződési céltól eltérő felhasználása (korábbi tervek felhasználása anélkül, hogy a szerzővel megállapodtak volna, p. 129-133), 5) SZJSZT 25/94. Tenderterv és kivitelezési terv (a két tervfázis külön-külön szerzői jogi oltalomban részesül, p. 188-193), 6) SZJSZT 26/95. Elvi építési engedélyezési terv és az építési terv viszonya (a mű felhasználása a szerző hozzájárulása nélkül, p. 193-196) terén. A témával foglalkozik dr. Bogsch Attila: A Szerzői Jogi Szakértői Testület szerepe az ítélkezési gyakorlatban. Bírák Lapja. A Magyar Bírói Egyesület folyóirata 1/98, p. 54-57. Egyéb gyakorlati kérdésekre lásd Szilágyi István írását: Szerzői jogi jogügyletek az ügyvédi gyakorlatban. MIE közlem. 42. köt. 2001, p. 133-144.
107 Beszámoló a Szerzői Jogi Szakértő Testület 2001. évi működéséről.
108 Csizmadia Attila: i. m. p. 679
109 Kommentár, p. 16