KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE
Soltész Anikó, Futó Péter et al: A vállalkozói inkubátorok jelene Magyarországon, a nemzetközi és hazai fejlesztés lehetőségei, kihívásai.
Ráth György (szerkesztő): Az iparművészet könyve I-III.
Mark Harvey, Steve Quilley &Huw Beynon: Exploring the Tomato.
Soltész Anikó, Futó Péter et al: A vállalkozói inkubátorok jelene Magyarországon, a nemzetközi és hazai fejlesztés lehetőségei, kihívásai.
SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány,
2003; ISBN 963 210 7284
Bölcs országok tapasztalatai igazolják, hogy a vállalkozói inkubátorok nagy gazdasági jelentőségű eszközei a vállalkozásfejlesztésnek és vele a nemzetgazdaság erősítésének. Erre az eszközre nálunk is igen nagy szükség van, ugyanakkor még nagyon az elején vagyunk a benne rejlő lehetőségek kiaknázásának. Ezért is érdemel megkülönböztetett figyelmet a vállalkozásfejlesztés témakörében kiemelkedő tudású SEED Alapítvány tanulmánya, amely egyrészt igen alapos nemzetközi kitekintésre, másrészt a vállalkozói inkubátorok magyarországi helyzetének részletes felmérésére és szakértői értékelésére támaszkodik. A nemzetközi kitekintés legfőbb megállapításainak bemutatásával összehasonlítási alapot is szolgáltat ahhoz, hogy felbecsülhessük, hol tartunk e téren más országokhoz képest. Az abszolút élvonalat e téren az USA képviseli. Különösen figyelemreméltó ugyanakkor az a két fejezet, amely a vállalkozási inkubáció (a szöveg szinonimaként használja a „vállalkozói” és a „vállalkozási” jelzőt) helyzetét mutatja be a visegrádi országokban, valamint a Baltikumban. Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy e kitekintés és a belőle nyerhető útmutatás feltehetően teljesebb lenne, ha kiterjedt volna az inkubátorok izraeli kiemelkedő szerepére, gazdasági és technológiapolitikai jelentőségére.
A továbbiakat nagyrészt a tanulmányból idézzük.
Az Európai Bizottság definíciója szerint a vállalkozói inkubátorház olyan telephely, ahol újonnan alakult cégek működnek korlátozott, de modulárisan átalakítható területen, igénybe véve közös infrastrukturális erőforrásokat, valamint menedzseri, titkársági és gondnoki szolgáltatásokat. Az intézmények célja elsősorban a helyi gazdaságfejlesztés és munkahelyteremtés, miközben - hogy az inkubátort a technológiai parktól meg lehessen különböztetni - az inkubátoroknál a csúcstechnológiai orientáció gyakran marginális. Fűzzük azonban itt hozzá: ez utóbbi megállapítás csak abban az esetben helytálló, ha a vállalkozói inkubátoroktól elkülönített kategóriaként kezeljük a technológiai inkubátorokat. Ez utóbbiak, amint arra igen jelentős példákat találhatunk, éppen a csúcstechnológiák fejlesztésének és terjesztésének kiemelkedő eszközeiként szolgálnak.
Szervezeti sokféleség: A hagyományos, logisztikai támogatást eőtérbe helyező vállalkozói inkubátorháztól folyamatos az átmenet a tudásalapú támogatást hangsúlyozó technológiai centrumokig, technológiai partokig. A klasszikus üzleti inkubátorházak mellett, azokkal szoros együttműködésben, a feladatok megosztásával olyan intézmények is szolgálhatnak vállalkozásfejlesztési célokat, mint az ipari parkok, a vállalkozási övezetek, és a vámszabad területek. Bizonyos értelemben az egyetemek és a kutatóintézetek számottevő hányada is betölt vállalkozási inkubációs feladatokat a belőlük induló, ún. spin-off cégek révén.
Az inkubációs modellek fejlődése:A vállalkozói inkubátorházak és tudományos-technológiai parkok legkedvezőbb modellje még nem alakult ki. Országonként, még az egyes régiókon belül is nagy eltérések figyelhetők meg az egyes intézményi megoldások között. Az egyes modellek főleg abban különböznek egymástól, hogy ezeknek az erőforrásoknak milyen keverékét tartják a legalkalmasabbnak, milyen erőforrás-kombinációt tartanak a leginkább célravezetőnek és megvalósíthatónak az adott körülmények között. Részben folyamatos, apránkénti módosításokkal, részben pedig átfogó kezdeményezésekkel keresik e vállalkozás- és innovációtámogatási forma sikeres megoldásait. A nemzetközi szervezetek természetes törekvése, hogy a tagállamok között közvetítsék az egyes országokban legjobban bevált gyakorlatot („best practice”).
A vállalkozói inkubátorházak makrogazdasági jelentősége: Akisebb induló vállalkozások számára gyakorta igen nagy, nemegyszer erejüket messze meghaladó terhet jelent, hogy megteremtsék a működésükhöz szükséges fizikai és szellemi infrastruktúrát, illetve piaci áron megvásárolják a szükséges szolgáltatásokat. Az inkubátorok elsősorban azzal segítik őket, hogy a felfutásuk időszakára nagyrészt biztosítják számukra ezeket az infrastruktúraelemeket, így egyebek között a helyiségeket, eszközöket, a termelő infrastruktúrát (energia, távközlés, s ami a tevékenység tartalma szerint szükséges), a támogató szolgáltatásokat - egyebek közt menedzsment-, marketing-, logisztikai, számviteli, titkársági, gondnoksági szolgáltatásokat - tevékenységeik végzéséhez.
A nemzetgazdaság szempontjából a vállalkozói inkubátor több alapvető jelentőségű gazdaságpolitikai területhez csatlakozó támogatási intézmény. Először is, a kisvállalkozás- fejlesztési intézményrendszer eleme. A kis- és középvállalkozások gazdaságban betöltött szerepe egyre jelentősebb. Támogatásukat indokolja, hogy fajlagos munkaerő-felszívó képességük nagyobb,mint a többi vállalaté - tehát hathatósan segítik a foglalkoztatást -, tömeges színrelépésükkel a gazdaság alkalmazkodóképessége megnő, továbbá, hogy a gazdaság teljesítményének igen jelentős részét, exportjának pedig a zömét adó nagyvállalatok jóműködése sem valósulhatmeg amegfelelő beszállítói háttér nélkül, amelyet igen számottevő részben a kisés középüzemek biztosítanak háttéripari beszállítói tevékenységükkel.
A vállalkozói inkubátor kiválóan alkalmas arra is, hogy közvetítse a célzott vállalkozástámogatásokat a kedvezményezett cégekhez. Jelentősen javíthatja is az ilyen támoga- tások hatékonyságát egyrészt azzal, hogy az inkubátort működtető szakemberek hozzáértésének és helyismeretének felhasználásával a célcsoport nagy tömegéből kiválasztja azokat a vállalkozásokat, amelyek képesnek ígérkeznek a sikeres tevékenységre és jövőbeni növekedésre, másrészt segíti is azokat a túlélésben és a felfutásban.
Az inkubátorok szintúgy fontos elemét alkotják a területés településfejlesztési intézményrendszernek is, hiszen részben vállalkozásfejlesztő tevékenységükkel, részben a bennük működő cégek gazdasági tevékenységeivel és kapcsolataival számottevően hozzájárulhatnak a nekik otthont adó település fejlődéséhez. Ezért az átlagosnál kedvezőtlenebb helyzetű térségekbe telepített inkubátorok különösen jól szolgálják azok felzárkóztatását.
Az inkubátorok hatékony eszközei az innováció- és technológiaipolitikai intézményrendszernek is: egyaránt képesek segíteni a technológiaintenzív vállalkozások indulását és megerősödését, új innovációs fejlesztési eredmények létrehozását és gazdasági hasznosítását, valamint az új technológiák elterjesztését a gazdaságban. Ismeretes például, hogy a kiemelkedően fejlett csúcstechnológiai iparral rendelkező Izrael ennek az iparnak a fejlődését és megerősödését nagyrészt a technológiai és vállalkozói inkubátornak nyújtott támogatások révén érte el.
Fejlett országok példái szintúgy igazolják, hogy az inkubátorok igen alkalmas eszközei a gazdaság-, valamint a technológiafejlesztés érdekében létrehozott, a közösségi és a magánszféra közötti társulásoknak (Public Private Partnership) is.
A vállalkozói inkubátorok tevékenységét és azok támogatását az Európai Unió is a gazdaságfejlesztés kiemelt fontosságú eszközeként kezeli. Amint itt olvashatjuk, EUszakértők 2001-2002-ben felmérést végeztek, amely arra irányult, hogy megállapítsák, milyen teljesítményt mutatnak fel ezek az intézmények. A kutatás eredményei szerint az EU mintegy 900 inkubátora jelentősen hozzájárul a munkahely- és értékteremtéshez, és bennük igen jó hatékonysággal hasznosulnak a gazdaság- és vállalkozásfejlesztésre fordított közpénzek.
A tanulmány részletesen bemutatja a vállalkozói inkubátorok magyarországi kialakulásának menetét és gazdasági környezetét, valamint azok jelenlegi helyzetét. Ez utóbbit illetően az egyik legfontosabb megállapítása az innovációpolitikai deficit kiemelése.Az alapját alkotó kutatás eredményei szerint a hazai inkubátorházak sikeresen töltik be kisvállalkozás-fejlesztési és terület- valamint településfejlesztési funkcióikat. Egyes, az országban pontszerűen elhelyezkedő, kivételnek számító inkubátorházakban az innovatív vállalkozók alkotják a bérlők többségét, és az inkubációs környezet alkalmas arra, hogy közöttük szinergikus kapcsolatok alakuljanak ki. Ugyanakkor azonban a tipikus hazai inkubátorház számára a legnagyobb nehézséget jelenleg éppen az innovációpolitikai szempontból történő felzárkózás jelenti. Ennek részben finanszírozási okai vannak, hiszen az inkubátorházak többsége önerőből nem tudjamegteremteni a kutatás-fejlesztési szolgáltatások hátterét. Az állami beavatkozásnak éppen ezen a területen van kiemelkedő szerepe.Atanulmány igen figyelemreméltó javaslatokat tesz e támogatás célszerű módozataira.
Innovativitás és öszönzése: Intenzívebb támogatásban kell részesíteni azokat az inkubátorházakat, amelyek egymással bizonyítottan együttműködni képes, innovatív vállalkozásoknak adnak otthont. Előnyben kell részesíteni az olyan, inkubátorházon belüli kapcsolatokat, illetve kapcsolatfejlesztő programokat, melyeknek célja a bérlő vállalkozások által közösen megvalósított fejlesztés. Olyan programokat kell kifejleszteni, amelyek ösztönzik az inkubátorház házon kívüli gazdaságszervező funkciójának kibontakozását, és hosszabb távon egy természetes klaszter fontos hálózati elemévé fejlesztik az inkubátorházat. Azoktól az inkubátorházaktól, amelyek túlnyomórészt vagy teljes mértékben hagyományos, alacsony technológiával dolgozó gyártó vagy szolgáltató cégeknek adnak otthont, valamint azoktól, amelyeknél semmilyen szinergia létrejöttére sincs bizonyíték, szélesebb területen és hamarabb kell megkövetelni az önfenntartást.
Kutatási kapcsolatok fejlesztése:Megfelelő intézményes keretet kell teremteni az inkubátorházak és az oktatási, valamint a kutatási intézmények együttműködéséhez. Olyan programokat célszerű szervezni, amelyek az inkubátorházakban keresletet támasztanak a gyakorlatban felhasználható kutatási eredmények hasznosítása iránt. Fejleszteni célszerű azokat a programokat, amelyek inkubációs jellegű támogatásban részesíthetnek az egyetemek, illetve a kutatóhelyek eredményeit hasznosítani kívánó kezdő, spin-off vállalkozásokat. Támogatni kell, hogy az inkubátorházakban részfoglalkozású vagy főállású innovációs menedzserek segítsék a bérlő vállalkozások tudásigényes fejlesztéssel kapcsolatos információ- és tőkeigényének kielégítését.
Együttműködés a támogatások térbeli hierarchiájában: A jelenleginél nagyobb mértékben össze kell hangolni az inkubátorházakat kedvezményező központi, regionális és települési támogatásokat egymással és az EU-támogatásokkal. E támogatások mindegyikében érvényesíteni kell azokat az innovációpolitikai prioritásokat, amelyek ösztönzik az innovatív cégek támogatását és a házba irányuló, a házon belüli és a házból kisugárzó technológiatranszfert.
Osman Péter
Ráth György (szerkesztő): Az iparművészet könyve I-III.
Athaeneum Irodalmi és Nyomdai Rt., 1902, 1905, 1912;
hasonmás kiadás: Babits Kiadó, 2002;
ISBN 963 9272 574, 963 9272 582, 963 9272 590
A gazdasági és technikai fejlettség színvonalának fontos fokmérője, ha az árutermelés eljut odáig, hogy komoly jelentőséget tulajdonít a termékek esztétikus megjelenésének is. Afejlesztés ekkormár nemcsak arra törekszik, hogy a terméket a funkciói alkalmassá tegyék a rendeltetésszerű használatra, hanem arra is, hogy azt egy sajátos további funkcióval is felruházzák: esztétikai értékeivel is kitűnjék, vagyis szép küllemével is szerezzen örömet. Ha a gazdasági és a technológiai viszonyok fejlettségemár eljutott odáig, hogy a piacon a vevők igényeinek kielégítése válik a kínálat alakításának meghatározójává - tehát nem a vevők versenyeznek az áruért, hanem az árutermelők az értékesítési lehetőségekért, a vevők pedig válogatnak a kínálatban - akkor a termékek „szépítése” komoly gazdasági jelentőséget nyer. Nagyrészt ennek a felismerése nyomán fogadta be az ipar a termékfejlesztés új ágaként az ipari formatervezést, és ennek a felismerésnek köszönhetően vált az „alkalmazott művészet” a korszerű innovációs fejlesztőmunka részévé.
A szép termékek iránti igény eléggé könnyen felkelthető, és versenyelőnyhöz jut az a termelő, akinek az áruja ezt a keresletet a másokénál jobban elégíti ki. Így válhatott az iparművészet az árutermelés, és főként a piaci pozícióharc fontos eszközévé a tömegtermelés korában. Az iparművészetről szól ez az impozáns, gazdagon illusztrált háromkötetes mű, Az iparművészet könyve, amelyet XX. sz. eleji megjelenése után most a Babits Kiadó jelentetett meg hasonmás kiadásban.
Sokatmondó, ahogyan a kor az iparművészetet tekintette. A Pallas Nagy Lexikona szerint (1895) az iparművészet a használati tárgyat hozzáillő szép formákkal, ékítményekkel és színekkel nemesíti, és legkülönfélébb készítményeinek közös ismertetőjele, hogy egyfelől gyakorlati célt szolgálnak, másfelől szépérzékünk kielégítésére is törekszenek.
Régi dicsőségünk elegánsan szép megjelenítésének méltó kivitelű újraélesztése ez az impozáns, gazdagon illusztrált háromkötetes mű. Büszkeségre elsősorban nem is az ad okot, hogy már a XX. sz. elején voltak, akik ilyen magas színvonalon tudták az akkori olvasónak bemutatni az iparnak és a képzőművészeteknek ezt a még meglehetősen fiatal közös gyermekét, és érdemesnek is tartották az igyekezetet - bár ez is tiszteletet parancsol. Akkori nagyságunkat igazán azzal mutatja, hogy bizonyságul szolgál:művelt, érdeklődő és a tájékozódásért áldozni is hajlandó volt a nemzet és a kor, ahol egy ilyen könyv megjelenhetett, volt rá elegendő kereslet.
Ez igen komoly, elmélyült szakmai tanulmányok gyűjteménye, amelyet érdemes figyelemmel tanulmányozni, és amely sok tudással és a megismerés örömével ajándékozza meg az olvasót. Benne kiváló tudósok és művészek magvas tanulmányai sorakoznak és mutatják be az iparművészet lelkét, különböző területeit, azok kialakulását, fejlődését, kiemelkedő vagy jellemző alkotásokat. Rögtön ráérzünk, hogy mindegyikük előadónak is kiváló: a tanulmányok úgy adnak a választott témára vonatkozó sok-sok ismeretet, az átfogó elemzésektől az alkalmazott alkotótechnikák/ -technológiák szakmai részleteinek bemutatásáig, hogy azt sohasem érezzük fárasztónak, soknak, netán érdektelennek - ellenkezőleg. És a voltaképpeni művészettörténet mellett széles látókörrel jelenítik meg - ahogy azt a nagyok tudják - a szóban forgó korok technika- és kultúrtörténetét is.
Ráth Györgyről, a mű szerkesztőjéről a Révai Nagy Lexikona elmondja, hogy jogászként pályája a pesti kir. ítélőtábla tanácselnöki tisztéig emelkedett. Nagy tevékenységet fejtett ki a magyar művészet és iparművészet pártolásában. 1881-ben megszervezte az Iparművészeti Múzeumot, amelynek 1896-ig főigazgatója, az Iparművészeti Társulatnak pedig elnöke volt. Itt nagy tanulmánya is szerepel az érmekről, éremművészetről.
A tanulmányok alkotói között is nagy neveket találunk. Csak egy-két példa: Marczali Henrik törtrénész, akadémikus, a budapesti tudományegyetemen a magyar történelem professzora: „Az iparososztály fejlődése Magyarországon”. Lyka Károly művészettörténész, 22 éven át a Képzőművészeti Főiskola tanára, néhány évig annak igazgatója: „A mozaik”, „Az üvegfestés”. Éber László, a budapesti tudományegyetemen a középkori művészettörténet tanára: „A sokszorosító művészet”, „A bútorművesség emlékei Magyarországon”. Divald Kornél, akit az Új Idők Lexikona a Kárpát-vidéki megyék műemlékeinek legnagyobb érdemű kutatójaként tart számon: „A fafaragás”, „A lakkművesség”, „Az üveg”. Wartha Vincze, kémikus, egyetemi tanár, a budapesti József nádor Műegyetem rektora, a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke, a Természettudományi Társulat elnöke: „Az agyagművesség”.
Osman Péter
Mark Harvey, Steve Quilley &Huw Beynon: Exploring the Tomato.
Transformations of Nature, Society and Economy;
A paradicsom feltárása. A természet, a társadalom és a gazdaság átalakításai.
Edward Elgar, 2002 (angol nyelven);
ISBN 184 376-189-0
Gömbölyű vagy hosszúkás, apró vagy óriás, vörös, sárgás vagy zöld, édes vagy savanykásabb, eszik és isszák, és mai árupiaci megjelenéseiben maga a folyamatos innovációk százarcú megtestesülése -mi az? Tessék itt elolvasni: a paradicsom.
Első ránézésre a dolog teljes képtelenségnek tűnik: a paradicsom egyike napi, viszonylag egyszerű élelmiszereinknek, de mi köze az innovációhoz? Megesszük, megisszuk, ételt ízesítünk vele, néhány nemzeti konyha arculatképző elemévé is vált, ámde hol van mindebben az a kitartó, céltudatos fejlesztés, amely az innovációk nélkülözhetetlen hátországa, s méginkább az ilyen fejlesztések szerteágazó szövevénye? Aki azonban elolvassa ezt a könyvet, részben világosan kifejtve készen kapja meg a nagyon is egyértelmű bizonyítékát annak, hogy mennyi innovációs fejlesztés áll e sokaknak nagyon kedves zöldség mai sokféle megjelenési formája mögött, másrészt, ha valamennyire járatos az innovációs fejlesztés témakörében, maga is sokhelyütt ráérez erre.
A kiváló kiadó e könyve átfogó történetírás, elemzés és értékelés egy hajdan obskúrus, egzotikus növény világhódító útjáról, a fejlődés és fejlesztések módjairól, amelyek révén elérte mai kimagasló gazdasági és étkezésbeli jelentőségét. A paradicsom pályafutásának elemző bemutatása egyben nagy és igen jellemző szeletet ad modern világunk, fogyasztói társadalmunk gazdaság- és kultúrtörténetéből is, az Edward Elgar könyveinél megszokott kitűnő előadásmódban és magas szakmai színvonalon. A mű mindezzel - amint azt a fülszöveg ki is emeli - sajátos tanulmány a jelenkori kapitalizmusról e zöldségféle kapcsán. Tegyük hozzá: sajátos értekezés a fogyasztói társadalomról, a piacépítés, az értékesítési lehetőségek bővítése céljából létrehozott, ki- szolgáló és nemegyszer keményen manipuláló árutermelésről. Ismét a könyvet idézve, a paradicsom sokszínű világában a kapitalizmus sokféleségét tapasztalhatjuk meg - és fűzzük ide: a termék-, valamint a technológiai innovációk szerepét és jelentőségét az új értékesítési lehetőségek létrehozásában és kiaknázásában.
Az egésznek van egy további, nagyon ajánlható olvasata is. Ha odafigyelünk, egyértelműen kitűnik belőle, hogy nincs vegytisztán „műszaki” innováció, amint vegytisztán „kereskedelmi” vagy „pénzügyi” sem, csak innováció van, amelynek létrehozása soha nem nélkülözheti sem a műszaki, sem a piaci elemeket.Aparadicsom és a belőle származó termékek nagyívű karrierjében is ott sorakoznak az agrotechnikai, a feldolgozóipari, az élelmiszeripari, valamint a „piaci” innovációk.
A paradicsom, mindennapos étkeink egyikeként, olyannyira magától értetődő része az életünknek, hogy fel sem ötlik bennünk, milyen hosszú út vezetett el idáig, milyen sok és sokféle innovációs és marketingmunka eredményeként létezik ma ez a sokarcú, szerteágazó zöldségcsalád, és hódította meggyakorlatilag az egész világot.Amaják, aztékok és dél-amerikai elődeik hajdani növényét előbb a lassú, spontán európai elterjedés, majd a nagyon is tudatos, iparosított előállítás, feldolgozás és terjesztés a világ számos nemzeti konyhaművészetének nélkülözhetetlen részévé tette. A termesztésére, feldolgozására, a belőle készülő termékek értékesítésére, és mindezek újabb és újabb továbbfejlesztésére épülő gazdasági tevékenységek ma világszerte nagyon sok embernek adnak munkát és megélhetést - tehát kétség sem férhet ahhoz, hogy e növény a globális gazdaság számottevő tényezőjévé vált. Megkockáztatjuk még annak kijelentését is, hogy mai életünk legalább két fontos jelenségének is szimbóluma. Teljesítménykényszeres, rohanó világunk egyik jellemzője - kórtünete - a gyorsétkezés, amely emellett tekintélyes szerepet játszik az ifjúság jelentős részének szocializációjában is. Az ennek megvalósítására kifejlesztett termékek legalább két meghatározó vonalának nélkülözhetetlen része a paradicsom, a belőle készült öntet, mártás, feltét. Másrészt, a mai fogyasztói társadalom jellemző vonása az üdítőitalok kiemelkedő szerepe az árukínálatban és a fogyasztásban. Látjuk, hogy az üdítőitalok piaci választéka folyamatosan bővül, új termékek jelennek meg a piacon, és szintúgy a már korábban bevezetettek új, vagy legalábbis újnak beállított változatai. Mindebben egyaránt tetten érhető a kereslet ébrentartását, valamint az új kereslet ébresztését szolgáló termékváltás, és úgyszintén a marketingnek ama klasszikus eszköze, amely addig nem létező kereslet felkeltéséből és kielégítéséből áll. Naponta látjuk azt is, hogy a reklámipar, szintúgy a kereslet felkeltése érdekében, némely termék, köztük az üdítőitalok fogyasztását bizonyos vonzónak beállított szerepmodellekkel, illetve életmóddal, életfelfogással való azonosulás eszközeként propagálja. Amire mindezzel célzunk, az a paradicsom részaránya, pontosabban annak méltánytalanul alacsony volta az üdítőitalok kínálatában. Ez a zöldségféle nagyon sok élettanilag hasznos anyagot, természetes táplálékkiegészítőt tartalmaz, fogyasztása tehát kifejezetten előnyös a szervezetünk számára. Ugyanez nem feltétlenül mondható el bizonyos, más anyagokból előállított üdítőitalokról, amelyek ennek ellenére mind a kínálatnak, mind a fogyasztásnak a paradicsomalapúakénál lényegesen nagyobb hányadát adják. Látjuk azt is, hogy az előbbieket sokkal több reklám és egyéb marketingeszköz támogatja. Miért szorul e téren így ki a paradicsom? A feltehetően helyes válasz viszonylag könnyen megadható, itt azonban elég annak megállapítása, hogy a paradicsom e kiszorulása minden bizonnyal korunk egyik kórtünete, annak markáns jele, hogy mi, fogyasztók, kevésbé vagyunk bölcsek, viszont sokkal befolyásolhatóbbak a kelleténél, s hogy ezt a termékfejlesztők olykor nagyon is kihasználják.
A szerzők művüket azzal a megállapítással indítják, hogy a paradicsom immáron hétezer éve szimbiózisban él, fejlődik az emberrel. A növény szempontjából ez könnyen értelmezhető: az ember hajdan domesztikálta, azóta pedig termeszti, fokozatosan fejleszti, alakítja, új és új, eltérő sajátosságokkal bíró változatait, valamint felhasználási módjait hozza létre. Ha csak erről szólnának, művük természettudományos, esetleg növénytani, illetve élelmiszeripari szakkönyv lenne. Részletesen bemutatják azonban azt is, hogyan hatott vissza mindez magára az emberre és a társadalomra, hogyan fejlődtek ezek a fejlesztéssel. Ezzel már társadalomtörténetté is válik, a legújabb kori fejlemények ismertetésével pedig termékfejlesztésről és marketingről szóló szakkönyvnek is igen érdekes.
A könyv a paradicsom pályafutásának dél- és közép- amerikai kezdeteitől kiindulva - ahol még apró, sárga vagy zöld, savanyú termény volt -, elénk tárja, hogyan vált táplálékká, hogyan került át az újkor elején Európába, és lett ott a kezdeti egzotikumból, gyümölcskülönlegességből előbb lassanként, majd gyorsuló ütemben népélelemmé, és ebben a minőségében gazdasági erőforrássá. Meglepő olvasnunk, hogy Európában évszázadokig csak főzéshez használták, nyersen nem ették, emögött pedig az állt, hogy nem tudták eldönteni, vajon gyümölcs-e vagy zöldség. A XIX. századi Amerikában a paradicsom erőteljes gyógyhatását vélték felfedezni, és ennek nyomán indult a propagálását szolgáló első nagy kampány, majd nőtt ki a sajtóban megjelenő írásokból és hirdetésekből a paradicsomtablettaháború. Jóllehet ez a piac hamar összeomlott, a történtek nagyban hozzájárultak a paradicsom közismertté válásához, és a fogyasztásával kapcsolatos aggodalmak eloszlásához. Termelése és fogyasztása az USA-ban a XIX. sz. közepén megnégyszereződött, és e termény mélyen beépült az Egyesült Államok élelmezési kultúrájába. AXIX. sz. végére az előre gyártott, paradicsomos félkész- és késztermékek, levesek, mártások, pürék, konzervek stb. valamennyi társadalmi réteg fogyasztásának szokásos részévé váltak. Amerika természetesen ebben is megmutatta erős képességét a gazdasági és technológiai fejlődésre: a kezdeti, munkaerő- igényes kézi feldolgozás és konzervipar helyét gyorsan átvette a nagyipari termelés, az így kialakult konzervipari cégek pedig felépítették a beszállítói háttéripart.Alétrejött konzervnagyipar emellett a növénynemesítésre is visszahatott, és ennek következményeként az utóbbi elkezdte az adott felhasználásnak leginkább megfelelő változatok kitenyésztését. Az USA vasúthálózata, valamint a fejlett tengeri áruszállítás azt is lehetővé tette - az infrastruktúra és a piacépítés összefüggésének kitűnő példájaként -, hogy a brit piacot is nagyrészt Amerikából lássák el paradicsomból készült termékekkel.
A fejlődés és fejlesztés egy másik vonalaként láthatjuk, hogyan hozták létre Nagy-Britanniában a friss gyümölcsök és zöldségek iránti igények hatására az azok termesztését szolgáló üvegházak iparágát, amely természetesen a paradicsomnak is fontos termelőjévé vált. Közgazdasági ínyencségekről is olvashatunk itt, pl. arról, hogyan vitte le az ehhez szükséges üveg árát az előbbinek töredékére, s adott ezzel nagy lökést az iparágnak az üvegre kivetett adó eltörlése 1845-ben. Ugyancsak a britek fiskális politikájához tartozó érdekesség, hogy egy 1896-os törvénnyel a „kerti” - üvegházi - növénytermesztést kizárták a mezőgazdaságnak nyújtott adókedvezményből, mivel az előbbit az alkalmazott modern technológiai eszközeinek okán a mezőgazdaságba nem tartozónak ítélték.
Felívelés és összeomlás: egy fejezetet kitevő, részletes beszámoló mutatja be a Guernsey-szigeti üvegházi paradicsomtermelés felfutását, majd hanyatlását.Atörténet nagyrészt termelés- és értékesítésszervezésről szól, a hanyatlás okainak hátterében pedig lám megjelenik egyebek közt négy ismert tényező: az energiaárak robbanása, a külföldről jövő erőteljes kínálat hatása, a modern, ám a kis családi cégek számára megfizethetetlen technológiák előretörése és ezzel a hagyományos termelés ellehetetlenülése, valamint a szupermarketek üzletpolitikája.
Mindez eddig a paradicsom-eposz viszonylag kicsiny, bár kétségkívül fontos része. A szerzők emellett bemutatják, hogyan fejlődtek, nőttek fel a paradicsomra épülő tevékenységek, azok technológiái, s szintúgy alkalmazott üzem- és kereskedelemszervezési struktúrái, valamint logisztikai rendszerei a XX. század gyorsuló fejlődésével, hogyan formálták mindezt a termelők és a kereskedők közötti erőviszonyok változásai a piacon. Mindeközben magának e zöldségnek a termelésében is a termék- és a termelésfejlesztés egészen kiemelkedő teljesítményei jelentek meg. A tények olykor a tudományos-fantasztikus történetek világát idézik, ezek azonban valóságos üzemi megoldásokat mutatnak be. Az pedig már ismét korunk sajátos visszásságairól szól, hogy a piachódítás érdekében létrehozott bizonyos változatokat sokkal inkább a megjelenésük, mintsem valóságos táplálkozás-élettani értékük tette sikeressé a piacon. A történetben természetesen megjelenik korunk egyik különösen nagyjelentőségű kérdése, a génmanipuláció alkalmazása. Tudjuk, ma még senki sem bízik igazán ezekben a technológiákban, hiszen mai eszközeinkkel nem vagyunk képesek előre felmérni az alkalmazásuk minden lehetséges hatását és mellékhatását, másrészt pedig olyan történeti tényanyaggal sem rendelkezünk, amely már megbízhatóan megmutatná az esetleges kockázati tényezőket. Aligha kétséges ugyanakkor, hogy a gazdasági fejlődés előbb-utóbb bevonja technológiai eszköztárába a géntechnológiákat is. És mindaz, amit a mai paradicsomiparról itt megismerünk, meggyőzően bizonyítja, hogy a fejlesztés ebben továbbra is erőteljesen halad előre, e kedves növény és az ember „szimbiózisa” - élve a szerzők szavával - tovább ível felfelé.
Osman Péter