HIREK, ESEMÉNYEK
Az AIPPI Magyar Csoportjának állásfoglalása az AIPPI munkairányelvekben megfogalmazott kérdéseivel kapcsolatban
A jelenlegi és a potenciális felhasználók szabadalmi információs igényei
A 2001/29//EK (INFOSOC) irányelv átültetése az Európai Unió tagállamaiban
Szabadalmi megsemmisítési eljárást tartalmazó tanácsi ügyek teljes szövegű adatbázisa a PIPACS-ban
A szakköri munka mint az innovatív gondolkodásra nevelés színtere
epi/CEIPI európai szabadalmi jogi tanfolyam Budapesten
AZ AIPPI MAGYAR CSOPORTJÁNAK ÁLLÁSFOGLALÁSA AZ AIPPI MUNKAIRÁNYELVEKBEN MEGFOGALMAZOTT KÉRDÉSEIVEL KAPCSOLATBAN - Q 173 ÉS Q 175 JELENTÉS
Q 173 JELENTÉS
A védjegyek és a doménnevek együtt létezésének kérdései - a közjogi és magán lajstromozási rendszerek melletti érvek és ellenérvek
Az AIPPI Magyar Csoportja nevében készítették:
Dr. Takács Zoltán (a Munkabizottság vezetője), dr. Gödölle Tamás és Mármarosi Katalin
Az AIPPI munkairányelvek (working guidelines) kérdéseire jelentésünket az alábbiakban adjuk meg.
I. Válaszok a kérdésekre
1. A jelenlegi doménregisztrációs eljárás ismérvei
1.1. A doménnév jellege
Mi a doménnév státusza jelenleg Magyarországon? A doménnév regisztrációja kizárólagos jogosultságot biztosít-e a doménnév jogosultjának? Képezheti-e doménnév átruházás, zálog tárgyát?
Eleinte a doménneveket pusztán mint felhasználóbarát internetcímeket határozták meg. Mára azonban mind nemzetközi, mind hazai szinten nagyon fontos kereskedelmi jelzőkké váltak, nem egy esetben nagyfokú hasonlóságot mutatva a klasszikus értelemben vett védjegyfunkciókkal. A doménnevek regisztrálásával a jogosult (vagy használó) tulajdonképpen kizárólagos jogot szerez azokra. Noha ez így nincs kifejezetten kimondva (ellentétben a védjegyekkel) és szabályozva, a doménnevekkel kapcsolatban számos olyan jogosultság létezik, amely nagyfokú kizárólagosságot alapoz meg. Így a doménnevek átruházás és zálog tárgyát képezhetik, hagyaték tárgyát viszont nem, legalábbis a hatályos szabályozás szerint.
1.2. A hatályos szabályozás
Jogszabályi szintű szabályozás tárgyát képezi-e a doménnevek regisztrálása és nyilvántartása?
A doménnevek regisztrációja és azok nyilvántartása nem képezi jogszabályi szintű szabályozás tárgyát. A magát nonprofit szervezetként azonosító, közhasznú társaság formájában működőMagyarországi Internet Szolgáltatók Tanácsa Tudományos Egyesület (a továbbiakban: nyilvántartó) saját szabályzata alapján jár el a doménnevek igénylésével, regisztrálásával és fenntartásával kapcsolatos ügyekben.
1.3. A nyilvántartás formája
Mely szervezet hatáskörébe tartozik a felső országszintű doménnevekkel kapcsolatos szabályozás és eljárás? Közjogi vagy magánjellegű-e ez a szervezet? Amennyiben magánjellegű, gyakorol-e valaki felette ellenőrzést? A nyilvántartó üzleti tevékenysége felett gyakorol-e valaki törvényességi vagy független felügyeletet?
A .hu felsőbb országszintű, valamint számos második szintű (pl. co.hu, org.hu, info.hu, tm.hu) doménnevekkel kapcsolatos regisztrációs és nyilvántartási feladatokat a nyilvántartó, egy a saját szabályozása szerint eljáró, magát nonprofit, közhasznú szervezetként azonosító szervezet látja el. A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI törvény szerint a közhasznú szervezetek feletti adóellenőrzést az állami adóhatóság, a költségvetési támogatás felhasználását az Állami Számvevőszék, a törvényességi felügyeletet pedig az ügyészség látja el. Ebből következően a nyilvántartó szakmai tevékenysége (különösen a doménnevek igénylése, regisztrálása, fenntartása, valamint az azokkal kapcsolatos jogviták eldöntése) nem képezi tárgyát sem jogszabályi szintű szabályozásnak, sem felügyeletnek vagy ellenőrzésnek.
1.4. Nemzeti elbánás
Jogosult-e Magyarországon külföldi állampolgár vagy olyan jogi személy, amely nincs Magyarországon bejegyezve, doménnevet igényelni?
Általános szabály, hogy természetes és jogi személyek egyaránt jogosultak doménnevet igényelni és regisztráltatni, függetlenül nemzeti státuszuktól. A fenti szabály alóli kivétel a .hu felső országszintű doménnevek igényelhetőségére, regisztrálhatóságára vonatkozik, amely szerint ezeket külföldi természetes és jogi személyek csak hatályos cégvagy egyéb nyilvántartásba való bejegyzés, illetve hatályos védjegyoltalom alapján igényelhetik.
1.5. Regisztrálást kizáró okok
Jogosult-e a nyilvántartó megtagadni az igénylés teljesítését közrendbe ütközésre való hivatkozással? Amennyiben igen, milyen jogcímen?
A nyilvántartó szabályzata szerint nem igényelhető és használható jogellenes, megbotránkoztatást, félelmet keltő vagy megtévesztő doménnév, ilyen esetekben mind a regisztrátor, mind a nyilvántartó megtagadhatja az igénylés teljesítését. Ugyanakkor a nyilvántartó nem vállal felelősséget azért, hogy minden ilyen esetet felismerjen és megfelelően szankcionáljon.
1.6. Jogorvoslatok
Élhet-e jogorvoslattal a doménnév igénylője abban az esetben, ha a nyilvántartó megtagadja a doménnév igénylésének teljesítését? Ha igen, mely szervhez és milyen eljárás alapján lehet fellebbezni?
Amennyiben az igénylés teljesítésével kapcsolatban a vita az igénylő és a regisztrátor közöttmerül fel, bármelyikük a nyilvántartó tanácsadó testületéhez fordulhat az igénylés teljesíthetőségével kapcsolatban, feltéve, ha megfizeti a szabályzatban megállapított eljárási díjat. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, amikor az igénylés teljesítését a nyilvántartó tagadja meg. A tanácsadó testület saját szabályzata alapján jár el, állásfoglalása kötelező mind az igénylőre, mind pedig a regisztrátorra, illetve a nyilvántartóra.
1.7. Közzététel, felszólalás és törlés
Közzétételre kerülnek-e a doménnévre vonatkozó igénylések Magyarországon? Harmadik személynek lehetősége van-e felszólalni doménnévigénylés és -regisztrálás ellen? Ha igen, milyen jogcímen és milyen eljárás alapján? Lehetőség van-e regisztrált doménnév törlésére? Ha igen, ki kérheti a törlést és milyen eljárás alapján? Lehetőség van-e doménnév törlését indítványozni törvényi szintű jogszabály alapján? Mely eljárás kerül alkalmazásra doménnév törlése iránti kérelem előterjesztése esetén? Felelősséggel tartozik- e a nyilvántartó védjegybitorlást megvalósító doménnév regisztrálása esetén?
A hatályos szabályozás szerint a .hu felső országszintű doménnév igénylése iránti kérelem lehet prioritásos és prioritással nem rendelkező attól függően, hogy az igénylő jogosultja- e olyan cégbírósági vagy egyéb hatósági bejegyzésnek, illetve védjegynek, amely megegyezik az igényelt doménnévvel. A prioritással nem rendelkező igénylések meghirdetésre kerülnek a nyilvántartó kéthetes várólistáján, amely időn belül az érdekelt harmadik személyek kifogást terjeszthetnek elő az ilyen igénylések teljesítése ellen. A kifogásokat közrendbe vagy a kifogást előterjesztő korábbi jogába való ütközés jogcímén lehet előterjeszteni. Abban az esetben, ha a kifogást előterjesztő fél igazolja az igényelt doménnévhez fűződő korábbi elsőbbségű jogát, az igénylés az ő javára kerül teljesítésre. A doménnév regisztrálása után nincs lehetőség törlési kérelem benyújtására, sem a hatályos szabályozás, sem pedig egyéb jogszabály alapján.
Ugyanakkor a szabályzat szerint a nyilvántartó visszavonhatja a közrendbe, a szabályzatba vagy korábbi jogba ütköző igénylés alapján delegált doménneveket. Ilyen esetekre a szabályzat nem tartalmaz eljárásjogi jellegű rendelkezéseket, így a nyilvántartó tulajdonképpen szabad belátása szerint dönthet.
Függetlenül attól, hogy a regisztrátor és a nyilvántartó is kizár mindenfajta felelősséget, védjegybitorlást megvalósító doménnevek regisztrálása esetén - véleményünk szerint - az általános polgári jogi kártérítési felelősséget nem lehet joghatályosan kizárni. Ugyanakkor meg kívánjuk jegyezni, hogy az esetleges kártérítési felelősség természetesen csak az egyes ügyek valamennyi körülményének mérlegelése alapján állhat fenn, így különös jelentőséggel bírhat az a tény, hogy vajon a regisztrátor és/vagy a nyilvántartó tudatosan közreműködött-e - és ha igen, miként - a jogsértő doménnév regisztrálásában és/vagy használatában.
1.8. Regisztrált doménnév fenntartása
Kötelező-e használni a doménnevet annak fenntartása végett? Amennyiben igen, mi minősül megfelelő jogfenntartó használatnak? Kell-e megújítási és fenntartási illetéket is fizetni?
Sem a .hu felső országszintű, sem pedig a számos második szintű doménnevek vonatkozásában nincs használati kényszer azok fenntartása tekintetében. A fenntartás mindaddig vélelmezett, ameddig a fenntartási díjakat megfizetik, továbbá biztosítják a szabályzatban megállapított műszaki feltételeket. Ebből következően nem kell megújítási illetéket fizetni doménnév hatályos fenntartásához.
1.9. A generikus felső szintű doménnevek (gTLDs)
Szabályozás tárgyát képezik-e Magyarországon a generikus felső szintű doménnevek? Amennyiben igen, milyenmódon? Van-e különbség a felső országszintű és a generikus felső szintű doménnevekkel kapcsolatos szabályozás között? Amennyiben van, miben nyilvánul meg az eltérés?
A generikus felső szintű doménnevek nem képezik szabályozás vagy ellenőrzés tárgyát Magyarországon.
2. Javaslatok egységes szabályozás kialakítására
2.1. A doménnév jellege
Keletkeztessen-e a doménnév-regisztráció kizárólagos jogosultságot? Képezhesse-e doménnév-átruházás zálog tárgyát?
Álláspontunk szerint a doménnevet vagyoni értékű jogként kellene meghatározni, amely magában foglalja a kizárólagos használat, átruházás, rendelkezés jogát, arra zálogjogot lehet bejegyezni, valamint azt örökölni lehet.
2.2. A szabályozás
Képezze-e jogszabályi szintű szabályozás tárgyát a doménnevek, illetve a doménnevek nyilvántartásának kérdésköre?
Ne képezze.
2.3. A nyilvántartás formája
Véleményük szerint közjogi vagy magánjellegű formában célszerűbb működtetni a doménregisztrációs rendszereket? Ha véleményük szerint a magánjellegű működtetés a megfelelőbb, ezek a szervezetek csak műszaki jellegű feladatokat lássanak-e el vagy közhasznú feladatokat is? Ha Önök úgy gondolják, hogy feladatkörüket csak a műszaki jellegűekre kellene korlátozni, ki tudná megfelelően ellátni a közhasznú feladatokat? Mit gondolnak, milyen mértékű kell, hogy legyen a kormányzat beavatkozása a magánjelleggel működtetett doménregisztrációs rendszerekbe? Amennyiben a doménregisztrációs rendszert magánjelleggel működtetik, az Önök véleménye szerint a nyilvántartó működését mennyiben kellene szabályozás és ellenőrzés tárgyává tenni? Ha úgy gondolják, hogy szabályozni és ellenőrizni kellene a nyilvántartót, mely szervek tudnák ezt a feladatot ellátni?
Amennyiben Önök szerint a doménregisztrációs rendszereket közjogi úton kellene működtetni, mely szervezet tudná ellátni a műszaki és ellenőrzési feladatokat? A generikus felső szintű doménnevek kiosztásával és az internet koordinálásával kapcsolatos feladatok (pl. az internet gyökérszerverének stabil működése) ellátását nem kellene-e nemzetközi szakmai szervezet hatáskörébe utalni? Ha igen, a már meglevő szervezetek, mint pl. a WIPO vagy az ITU megfelelőek lennének-e erre, vagy új szervezetet kellene-e létrehozni?
Nehéz megkérdőjelezni azt a megállapítást, hogy feladataik ellátása során a nyilvántartók fontos és közérdeklődésre számot tartó szolgáltatásokat nyújtanak. Ugyanakkor az internetes társadalom jórészt nyilvános, de magánjellegű szerveződés alapján létrejött szervezetek útján működik, több okból is kifolyólag. Ezt a két szempontot megfelelően egymás mellé kellene illeszteni akként, hogy azok minél nagyobb mértékben kiegészítsék és ne akadályozzák egymást, véleményünk szerint a jelenlegi magánjellegű működtetés komoly felügyelet és ellenőrzés mellett lenne a legmegfelelőbb megoldás.
2.4. Nemzeti elbánás
Egyetértenek-e azzal, hogy a nyilvántartóknak jogukban álljon az igénylő nemzeti hovatartozásától függő korlátokat szabni?
Véleményünk szerint a felső országszintű doménneveknek bel- és külföldiek számára egyaránt elérhetőknek kell lenniük.Amegelőző jellegű igénylések sok esetben megfelelő megoldást jelentettek az igénylők szellemitulajdon-jogaik védelme érdekében tett erőfeszítéseinek. Emellett, az egyes nemzeti szervezeteknek sokkal inkább eredményes jogérvényesítési megoldások kialakításán kellene fáradozniuk, mintsem korlátokat szabni a legtöbb esetben jóhiszemű bejelentőkkel szemben.
2.5. Regisztrálást kizáró okok
Egyetértenek-e azzal, hogy a nyilvántartóknak joguk legyen megtagadni az igénylés teljesítését közrendbe ütközésre hivatkozással? Amennyiben igen, milyen jogcímeken?
Egyetértünk a felvetéssel, ilyen esetekben a nyilvántartók legyenek jogosultak megtagadni az igénylés teljesítését. Az egyértelmű és könnyen megállapítható jogsértő, megbotránkoztató, megtévesztő igénylések esetén indokoltnak tartjuk az erre vonatkozó jogosítványt.
2.6. Jogorvoslatok
Véleményük szerint biztosítani kell-e az igénylők számára a jogorvoslati lehetőséget a doménnév regisztrálásának megtagadása esetére? Ha igen, mely szerv legyen a fellebbviteli szerv, és milyen eljárási szabályok alapján járjon el?
Véleményünk szerint a doménnevek regisztrálásának megtagadása esetére biztosított jogorvoslati lehetőség átláthatóbbá és a közönség számára elfogadhatóbbá tenné a rendszert. Azt pedig a nemzeti szervezetekre kellene bízni, hogy milyen fellebbviteli rendszerben látnák megvalósíthatónak ezt a javaslatot. A fellebbviteli szerv illeték megfizetéséhez köthetné az eljárás lefolytatását, az eljárási szabályokat pedig a mindenkori regisztrációs szabályozás keretében lenne célszerű rögzíteni. Ugyanakkor nagyon fontos szempontnak tartanánk azt, hogy a fellebbviteli szerv a nyilvántartótól teljesen független legyen.
2.7. Közzététel, felszólalás és törlés
Az Önök véleménye szerint kerüljenek-e közzétételre a doménnévigénylések Magyarországon? Legyen-e lehetőségük harmadik személyeknek felszólalni doménnévigénylések és -regisztrálások ellen? Amennyiben igen, milyen jogcímen és milyen eljárás alapján? Legyen-e lehetőség regisztrált doménnév törlésére? Ha igen, ki kérhetné a törlést és milyen eljárás alapján? Legyen-e lehetőség doménnév törlését indítványozni törvényi szintű jogszabály alapján? Mely eljárás kerüljön alkalmazásra doménnév törlése iránti kérelem előterjesztése esetén? Tartozzon-e felelősséggel a nyilvántartó védjegybitorlást megvalósító doménnév regisztrálása esetén?
A közzétételi lehetőséget fontosnak tartjuk. Az igénylések és regisztrált doménnevek közzététele átláthatóbbá és ellenőrizhetőbbé, valamint valamennyi érdekelt fél számára elfogadhatóbbá tenné a rendszert. Úgyszintén támogatjuk azt, hogy az érdekelt feleknek legyen lehetőségük kifogás előterjesztésére és törlés indítványozására, különösen közrendbe vagy mások korábbi elsőbbségű jogaiba való ütközést megvalósító igénylések esetén.Akifogások elbírálásamaradhatna továbbra is a nyilvántartó hatásköre azzal, hogy annak döntése ellen a nyilvántartót felügyelő és ellenőrző szervezethez (például a Hírközlési Felügyelethez vagy az Informatikai és Hírközlési Minisztériumhoz) lehetne jogorvoslatért fordulni. Szerintünk megalapozott lenne a nyilvántartót felügyelő és ellenőrző szerv hatáskörébe utalni a doménnevek törlésével kapcsolatos feladatokat. E kérdésekkel kapcsolatos eljárási szabályokat amindenkori regisztrációs szabályozás kellene, hogy rögzítse. Abban az esetben, ha a fenti javaslatoknak érvényt lehetne szerezni a jelenleg hatályos szabályozás kiegészítésével és módosításával, nem tartanánk szükségesnek az ilyen eljárások törvényi szintű szabályozását.
2.8. A doménnevek fenntartása
Indokoltnak tartanák-e használati kényszer bevezetését a doménnevek fenntartása végett? Ha igen, mi minősülne jogfenntartó használatnak? Kelljen-e megújítási illetéket is fizetni a meglevő fenntartási díjak mellett vagy helyett?
Jelenleg nem tartjuk időszerűnek használati kényszer bevezetését a doménnevek fenntartása végett. Mindaddig, amíg a szabályozás nem rendelkezik formális megújítási kötelezettségről, és amíg a doménnevek a műszaki feltételek biztosítása és a fenntartási díjak megfizetése mellett fenntarthatók, nem látjuk indokoltnak a megújítási díj intézményének bevezetését.
3. A védjegy-lajstromozási rendszer megítélése
Az Önök véleménye szerint a közjogi jellegű védjegy-lajstromozási rendszer megfelelő-e a magánjellegű doménnévregisztrációs eljárással és rendszerrel összehasonlítva? Ha nem, kérjük, indokolják meg álláspontjukat.
Semmi sem indokolja, ésmi semvonjuk kétségbe a közjogi jellegű védjegy-lajstromozási rendszer hatékonyságát és eredményességét. Ugyanakkor ezt nem tartjuk ellentétesnek azzal a véleményünkkel, hogy a doménnév-regisztrációs rendszer továbbra is magánjellegű maradjon, természetesen csak akkor, ha az átlátható, és ellenőrzött módon működik.
4. Egyebek
II. Az AIPPI Magyar Csoportjának álláspontja
Az internet - mint globális, üzleti és egyéb vonatkozású platform - kialakulása és fejlődése a kezdetektől megelőzte az azt szabályozni szándékozók erőfeszítéseit. Általában az is vita tárgyát képezi, hogy vajon képesek vagyunk-e teljességgel meghatározni, hogy milyen mértékben befolyásolja az internet elterjedése mindennapjainkat, valamint azt, hogy milyen szabályozás lenne megfelelő ahhoz, hogy a lehető legnagyobb mértékben ki tudjuk használni a benne rejlő lehetőségeket.
A magyar csoport tudomásul veszi és elfogadja a doménnevek nyilvántartásával kapcsolatban kialakult gyakorlat tényét, valamint az azzal kapcsolatos okokat. Nevezetesen azt, hogy hogyan válhattak az eredetileg főleg műszaki jellegű feladatok megoldására szakosodott körök általános, közérdekű ügyek szabályozóivá. Az AIPPI Magyar Csoportja nem becsüli le az internetes társadalomköré szerveződött tudósok, szakemberek munkájának fontosságát, ugyanakkor leszögezi, hogy nem tartja elfogadható megoldásnak azt, hogy ezek a körök kizárólagos ellenőrzésük alatt tarthassák a doménnevekre vonatkozó - sokszor ellentmondásokkal és konfliktusokkal kísért - szabályozást.
A magyar csoport véleménye szerint nem mond ellent a fenti megállapításoknak az, hogy ennek a nagyon gyorsan és kiszámíthatatlanul változó rendszernek a szabályozása rugalmas és gyorsan alkalmazkodó szabályozási környezetet kíván, rugalmasabbat, mint a jelenlegi közjogi jellegű hatósági szabályozások és az általuk működtetett nyilvántartások. Nem vitás ugyanakkor, hogy a jelenlegi, magánjelleggel működő doménnév-nyilvántartások fontos, közérdekű feladatokat látnak el.
Mindezek alapján az AIPPI Magyar Csoportja a fenti két szemlélet közeledését, kompromisszumos együttlétezését tartaná legelfogadhatóbbnak, nevezetesen azt, hogy a szabályozási és a nyilvántartási feladatokat továbbra is a magánjelleggel működő szervezet lássa el azzal a feltétellel, hogy a nemzetközi szabályozással összhangban, átláthatóan, ellenőrizhetően és felelősen, a lehető legszélesebb közmegelégedésre számot tartva történjen mindez.
Összefoglalás
A magyar csoport véleménye szerint a doménnevek szabályozása és nyilvántartása jobban illeszkedik a magánjellegű szervezetek működésébe, mint a hatósági szabályozás és nyilvántartás kereteibe. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy a magánjellegű szabályozás és nyilvántartás hatósági szintű ellenőrzés alá tartozzon, tekintettel arra, hogy fontos közfeladatot lát el.
* * *
Q 175 JELENTÉS
Az ekvivalencia-elv és a szabadalmaztatással kapcsolatos eljárási cselekmények szerepe a szabadalmi oltalom terjedelmének meghatározásánál
Az AIPPI Magyar Csoportja nevében készítették:
dr. Mándi Attila (a Munkabizottság vezetője), Baranyi Éva, Friedmann Éva, Kerény Judit, dr. Machytka-Frank Daisy, Mármarosi Katalin, Molnár Imre, Németh Lajos Zoltán, Németh Zsuzsa, dr. Palágyi Tivadar, dr. Polgár István és Weichinger András
Bevezetés
A Magyar Csoport üdvözli a Q 175 kérdés felvételét az AIPPI napirendjébe,mivel határozott véleményünk, hogy az erős, megalapozott és jogi úton érvényesíthető szabadalmak aműszaki haladás és kutatás-fejlődés hatásos hajtóerejét képezik. Az ekvivalencia elvének ésszerű használata és a szabadalmaztatással kapcsolatos eljárási cselekmények figyelembevétele hozzájárul a szabadalmi jogok megfelelő érvényesítéséhez.
Az AIPPI munkairányelvekben (working guidelines) megfogalmazott kérdésekkel kapcsolatos véleményünket az alábbiakban fejtjük ki.
1. Ha az Önök országában létezik az „ekvivalencia-elv”, azt hogyan értelmezik, és hogyan állapítják meg az ekvivalenseket? Az ekvivalencia-elv jogszabályi rendelkezésen vagy joggyakorlaton alapul-e?
Az ekvivalencia-elvet fokozatosan vezették be a magyar szabadalmi jogba.
1970 előtt a szabadalmi oltalom terjedelmét gyakorlatilag az igénypontok szövegére korlátozták. A jogalkotó és a jogalkalmazó kiemelkedő fontosságot tulajdonított a jogbiztonságnak.
A jogszabályi rendelkezések
Az 1970. január 1-jén hatályba lépett 1969. évi II. törvényben (Szt.) a szabadalmi oltalom terjedelmét a 13. §-ban a következőképpen határozták meg:
„A szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok [41.§ (2) bek.] határozzák meg. Az igénypontokat csak a leírás és a rajzok alapján szabad értelmezni.”
Emellett az Szt. végrehajtásáról rendelkező 4/1969. (XII. 28.) OMFB-IM együttes rendelet 6/A. §-a a következő rendelkezéseket tartalmazta:
„(1) A szabadalmi oltalom az olyan termékre vagy eljárásra terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul.
(2) A szabadalmi oltalomból eredő díjigényt nem érinti, ha a termékben vagy eljárásban egy vagy több igényponti jellemzőt egyenértékű jellemzővel, vagy a szabadalmat, illetőleg a feltaláló által a hasznosító rendelkezésére bocsátott javított jellemzővel helyettesítettek.”
Az idézett rendelkezéseket a feltalálót megillető díjazás érdekében alkalmazták. Nevezetesen megtörtént, hogy egyes vállalatok a feltaláló számára járó találmányi díj megfizetését olyan módon próbálták elkerülni, hogy lényegtelen változtatásokat hajtottak végre az igénypontokban meghatározott eljáráson vagy termékben. Ezért az ekvivalencia- elvet egyértelműen beleillesztették a jogszabályba, de érvényét a szabadalom alapján járó anyagi térítéssel kapcsolatos jogérvényesítésre korlátozták.
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény, amely 1996. január 1-jén lépett hatályba, az Európai Szabadalmi Egyezmény 69. cikkelyéhez fűzött Jegyzőkönyvvel összhangban a szabadalmi oltalom terjedelmét a 24. §-ban az alábbiak szerint szabályozza:
„(1) A szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az igénypontokat a leírás és a rajzok alapján kell értelmezni.
(2) A szabadalmi oltalom minden olyan termékre vagy eljárásra vonatkozik, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul.
(3) Az igénypontok tartalmát nem lehet kizárólag szó szerinti értelmükre korlátozni; az igénypontoknak azonban olyan jelentést sem lehet tulajdonítani, mintha azok csupán iránymutatást adnának szakember számára az oltalmazni kívánt találmány meghatározásához.”
Magyarországnak az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozása alkalmából az 1995. évi szabadalmi törvényt a 2002. évi XXXIX. törvénnyel módosították, amely 2003. január 1-jén lépett életbe. A szabadalmi oltalom terjedelmét meghatározó 24. §-t ebben a novellában nem módosították.
Az előbbiek alapján megállapítható, hogy az ekvivalencia- elv Magyarországon törvényi rendelkezésen alapul és teljesen összhangban van az Európai Szabadalmi Egyezmény előírásaival.
A joggyakorlatban az ekvivalencia tekintetébenmeglehetősen kevés jogesetet találhatunk. Ezen túlmenően az összes ismertetett határozatot az 1969. évi szabadalmi törvény alapján tárgyalták, és még nincs olyan bírósági gyakorlat, amely az 1995. évi szabadalmi törvény előírásain alapulna. Figyelemre méltó továbbá, hogy a kémiai termékek, gyógyszerek és élelmiszerek szabadalmazásának tilalmát 1994-ben szüntették meg, és minden vegyészeti tárgyú és gyógyszerekkel kapcsolatos bírósági határozat kémiai eljárásra vonatkozó szabadalom bitorlása ügyében született.
Magyarországon a szabadalombitorlási ügyeket a Fővárosi Bíróságon tárgyalják, és az ítéletek ellen a Legfelsőbb Bírósághoz lehet fellebbezni. (Megjegyezzük, hogy a jelentés megírása óta a fellebbezési fórum a Fővárosi Ítélőtábla lett.)
A joggyakorlat
a) Egy gépészeti tárgyú találmány esetében 1980-ban a Legfelsőbb Bíróság nem mondta ki a bitorlás tényét, és a következő érdekes megállapítást tette:
„Az igényponti jellemzőket azonban nem lehet formálisan értelmezni. Nem az igénypont szó szerinti szövege lényeges, hanem az a műszaki megoldás, amelyet az igénypontban leírt jellemzők kifejeznek” (Legfelsőbb Bíróság Pf.IV.20.368/1980 sz. határozata, BH 1981. 58. sz.).
b) 1982-ben a Legfelsőbb Bíróság döntést hozott egy kémiai eljárási szabadalom bitorlása ügyében. A bitorlás tényét itt sem állapították meg, de a Legfelsőbb Bíróság az igénypont értelmezésével kapcsolatosan az alábbi megállapítást tette:
„Az igénypont tárgyi köre és jellemző része a maga egységében jelenti azt a megoldást, amelyet a szabadalom véd. Ezért a szabadalom terjedelmének a vizsgálatánál a főigénypontot a maga egységében kell figyelembe venni.” (Legfelsőbb Bíróság Pf.IV.20.162/1982 sz. határozata, BH 1984. 58. sz.)
c) Hasonló megállapítás található a Legfelsőbb Bíróság Pf.IV.20.415/1983 sz. határozatában (BH 1984. 309. sz.). Ebben az esetben a Legfelsőbb Bíróság expressis verbis kimondta, hogy „a szabadalom csak akkor valósul meg, ha a főigénypont tárgyi körében és jellemző részében foglalt valamennyi jellemző együttesen megvalósul.”
d)A Legfelsőbb Bíróság egy viszonylag új keletű döntésében meglehetősen korlátozó álláspontot foglalt el az ekvivalencia- elv alkalmazásával kapcsolatban. A hivatkozott döntés egy szabadalombitorlási perben született. A perbeli szabadalom egy kémiai eljárást védett, és az alperes eljárásában az egyik reagenst egy másféle reakciópartnerrel cserélték ki. A Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperesi eljárásban más reagenseket reagáltattak mint amelyet a szabadalmi igénypontban leírtak, ezért az alperesi eljárás nem esett a szabadalmi oltalom alá (Legfelsőbb Bíróság Pf.IV.20.904/1998 sz. határozata).
e) A Legfelsőbb Bíróság egy további fontos határozata nemlegesmegállapítási ügyben kerültmeghozatalra. A kérelmező egy, a szabadalom főigénypontjában foglalttól különböző eljárásra kérte a nemleges megállapítási eljárás lefolytatását. Mind a kérelmező, mind a szabadalmas eljárásában kétkét vegyületet reagáltattak, amelyek ugyanazt a terméket szolgáltatták, ezeket az alábbi módon szemléltethetjük:
|
A kérelmező a szabadalomba ütközést olyan alapon tagadta, hogy az E vegyület különbözik az A vegyülettől. A szabadalmas azzal érvelt, hogy az E vegyület az A vegyület prekurzora, azaz az E vegyület A vegyületté alakul a reakcióelegyben, ezért gyakorlatilag a következő reakció játszódik le:
|
A szabadalmas elméleti molekuláris kémiai úton megkísérelte a fenti reakcióút létezését igazolni, azonban nem sikerült az A vegyület keletkezését és reakcióelegyben való jelenlétét igazoló bizonyítékot szolgáltatnia.
A Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmezői megoldás nem ütközik a szabadalomba, és a következő megállapítást tette:
„A jelen ügyben vizsgált szabadalom főigénypontjában egyértelműen meg van határozva a kémiai reakcióban felhasznált kiindulási anyag. Ehhez képest ... az ellenérdekű fél [az alapeljárásban: kérelmező] eljárásában a kiindulási anyag ettől eltér.Aszabadalom főigénypontjának meg nem engedett, kiterjesztő értelmezését jelentené ezért az, hogy az az eljárás is megvalósítja a szabadalmat, amelyben más kiindulási anyag felhasználásával keletkezik az eljárással célzott termék. ... Adott esetben a szabadalom főigénypontja a konkrét műszaki intézkedést és nem a műszaki intézkedés eredményeként lejátszódó kémiai reakciót védi.” (Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.22.523/2001 sz. határozata)
f) Végül egy olyan esetet ismertetünk, amelyben a Legfelsőbb Bíróság egyértelműen alkalmazta az ekvivalencia-elvet. Adöntést nemlegesmegállapítási ügyben hozták.Akérdéses szabadalom szerint egy összetételt az X komponensre nézve 1-10 tömegszázalék koncentrációval jellemeztek. A kérelmező által gyártott és forgalmazott készítmény 0,71 tömegszázalék X komponenst tartalmazott. Szó szerinti értelmezésben ez nem tekinthető ütközésnek,mert a 0,71 tömegszázalék kívül esik az 1-10 tömegszázalék intervallumon. A Legfelsőbb Bíróság mégis megállapította, hogy a szabadalomba való ütközés történt. Vitathatatlan volt, hogy a kérelmezői készítmény hatóanyagtartalma kívül esett a szabadalmi igénypontban meghatározott határokon. Megállapították továbbá, hogy mind a kérelmező, mind a szabadalmas által forgalmazott készítmény koncentrátum, amely hígítva kerül felhasználásra. Ezért az 1-10 tömegszázalék intervallum szám szerinti meghatározása nem határolta be a szabadalmi oltalomterjedelmét.Akérelmező által előállított készítmény 0,71 tömegszázalékos hatóanyagtartalma és a szabadalom szerinti hatóanyag-koncentráció 1 tömegszázalék alsó határa közötti különbség igen kicsiny, figyelembe véve a műszaki megoldás lényegét és a hígításban történő felhasználást. Ezért a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a nemleges megállapításra vonatkozó kérelmet elutasítja (Legfelsőbb Bíróság Pkf.IV.21.599/1993 sz. határozata).
Összefoglalva megállapítható, hogy Magyarországon az ekvivalencia-elv alkalmazását törvényi rendelkezés írja elő. Az 1995. évi szabadalmi törvény néhány évvel ezelőtti hatálybalépése óta jól meghatározott joggyakorlat nem alakult még ki. A Magyar Csoport meg van győződve arról, hogy az utolsó évtizedben Magyarországon végbement politikai- gazdasági változások tükrében, és tekintettel Magyarország küszöbön álló csatlakozására az Európai Unióhoz a magyar bíróságoknak alkalmuk lesz megfelelő joggyakorlat kialakítására, amely figyelembe veszi mind a szabadalmasok méltányos szabadalmi oltalomra irányuló érdekét, mind harmadik személyeknek a jogbiztonságra vonatkozó igényét.
2. Változhat-e a szabadalmi oltalom terjedelme az időben, vagy e terjedelem egy határozott időponthoz van kötve? Ha időponthoz kötött, milyen időponthoz (elsőbbség időpontja, bejelentés napja, az állított bitorlás időpontja)?
3. Játszanak-e szerepet a szabadalmaztatással kapcsolatos eljárási cselekmények a szabadalmi oltalom terjedelmének meghatározásában? Ha igen, hogyan?
- a) Létezik-e „file wrapper estoppel”, és ha igen, milyen körülmények között játszhat szerepet?
- b) Van-e különbség a szabadalmi hivatal előtt foganatosított formális (pl. felszólalás) és informális (pl. megbeszélés a vizsgálóval) cselekmények között?
- c) Van-e különbség a szabadalmi hivatal előtt folyó „ex parte” és harmadik féllel kapcsolatos eljárások között?
4. Lehetséges-e, hogy az igénypontok oltalmi köre szabadalmaztatási eljáráson kívül kerüljön korlátozásra (pl. „estoppel” vagy lemondás alapján)?
A 2-4. kérdéseket a szabadalmi törvény nem szabályozza Magyarországon, és joggyakorlat sincs rájuk nézve. Ezért ezekre a kérdésekre csak a Magyar Csoportnak egy kielégítő megoldásra irányuló véleménye és ajánlása adható meg.
5. Milyen javaslataik vannak a harmonizáció elősegítésére ezen a területen?
A) Az AIPPI Magyar Csoportja azon a nézeten van, hogy a szabadalmi oltalom terjedelmének az időben nem szabad változnia. Ha a szabadalommal kapcsolatban az ekvivalens megoldások meghatározása különböző időpontokban történhetne, a harmadik fél által kidolgozott találmányok és fejlesztések a szabadalom oltalmi körébe vonhatók lennének. Ez méltánytalan lenne. Ezen túlmenően a szabadalmi oltalom terjedelmének időbeli megváltozása jogbizonytalanságot okozna, ami nyilvánvalóan igazságtalan és harmadik személyek jogos érdekei ellen való lenne.
B) Az a kérdés, hogy egy műszaki megoldás ekvivalens- e a szabadalom igénypontjaiban meghatározottal, a szabadalmi bejelentés napjára vonatkozó technika állása alapján dönthető el. Ezt igazságos és kiegyensúlyozott megoldásnak tartjuk. Magyarországon egyébként más fontos kötelezettségek és jogok is a szabadalom bejelentési napjához kötődnek. Ebben az időpontban a találmányt teljes és kielégítő módon le kell írni. Új, azaz olyan tényanyag megadása, amely a bejelentés napján nem képezte a bejelentés részét, tilos, és a szabadalmat érvénytelenítheti. A szabadalmi oltalom időtartamát szintén a bejelentés napjától számítják. A magyar csoport előnyben részesíti a bejelentés napját mint meghatározó időpontot, a bitorlónak állított megoldás ekvivalens vagy nem ekvivalens voltának megítélése szempontjából.
C)A magyar csoport véleménye szerint a szabadalmaztatási eljárás ügymenetének alakulását a bitorlási perekben figyelembe kell venni. A „file wrapper estoppel”-t azonban csak jól meghatározott körülmények fennállása esetén szabad alkalmazni.A szabadalmas által csak az újdonságrontó hivatkozások elkerülésére és az újdonság vagy feltalálói lépés igazolása érdekében elvégzett korlátozások lehetnek akadályok az ekvivalencia-elv alkalmazása során. Lényeges, hogy a bíróság alaposan vizsgálja azokat az okokat, amelyek miatt a szabadalmas szabadalmi oltalmi igényét korlátozta. Az egyéb okból elvégzett módosításoknak (pl. túl tág definíció, a kétértelmű vagy homályos kifejezések tisztázása stb.) nem szabad akadályozniuk egy ekvivalens felvételét a szabadalom oltalmi körébe.
D) Ahogyan a C) pontban felvázoltuk, minden korlátozás esetén annak érdemét és okait kell figyelembe venni. Ezért lényegtelen, hogy a korlátozást a szabadalmas a szabadalomengedélyezési, a felszólalási vagy a megsemmisítési eljárás során végezte el. Ennek megfelelően az is lényegtelen, hogy a joglemondás a szabadalmi hivatal előtt folyó bejelentési eljárás vagy harmadik féllel kapcsolatos eljárás során történt.
Összefoglalás
Az ekvivalencia-elvet az 1995. évi magyar szabadalmi törvény tartalmazza. A vonatkozó 24. § a következőképpen rendelkezik:
„(1) A szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az igénypontokat a leírás és a rajzok alapján kell értelmezni.
(2)Aszabadalmi oltalom az olyan termékre vagy eljárásra terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul.
(3) Az igénypontok tartalmát nem lehet kizárólag szó szerinti értelmükre korlátozni; az igénypontoknak azonban olyan jelentést sem lehet tulajdonítani, mintha azok csupán iránymutatást adnának szakember számára az oltalmazni kívánt találmány meghatározásához.”
A magyar joggyakorlatban viszonylag kevés ekvivalencia- jogeset van. Abírósági határozatok többsége inkább tagadja az ekvivalensek oltalmát. Ez annak is tulajdonítható, hogy a legtöbb bírósági jogesetet az előző, 1969. évi szabadalmi törvény alapján tárgyalták, amely még nem ismerte az ekvivalencia-elvet. Meg vagyunk győződve arról, hogy az utolsó évtizedben Magyarországon végbement politikai- gazdasági változások tükrében, és tekintettel Magyarország küszöbön álló csatlakozására az Európai Unióhoz, a magyar bíróságoknak alkalmuk lesz megfelelő joggyakorlat kialakítására, amely figyelembe veszi mind a szabadalmasok méltányos szabadalmi oltalomra irányuló érdekét, mind harmadik személyeknek a jogbiztonságra vonatkozó igényét.
A „file wrapper estoppel”-t sem törvény nem szabályozza, sem a joggyakorlatból nem állnak rendelkezésre jogesetek.
Az AIPPI Magyar Csoportja véleménye szerint a szabadalmi oltalom terjedelmének időben nem szabad változnia. Nézetünk szerint az a kérdés, hogy egy műszaki megoldás a szabadalmi igénypontokban megfogalmazottal ekvivalens- e vagy sem, a technika állásának a szabadalom bejelentési időpontjában történő értékelése alapján válaszolható meg. A magyar csoport véleménye szerint a szabadalmaztatás ügymenetében történt eseményeket jól definiált szabályok alapján figyelembe kell venni a bitorlási perekben. Eszerint csak az újdonságrontás elkerülése, az újdonság és a feltalálói tevékenység bizonyítása érdekében megtett korlátozások tekinthetők akadálynak az ekvivalencia- elv alkalmazása során. Véleményünk szerint minden egyes ügyet érdemben egyedileg és a korlátozás célját keresve kell megvizsgálni, ezért lényegtelen, hogy a korlátozás szabadalomengedélyezési, felszólalási vagy megsemmisítési eljárás során történt.
A JELENLEGI ÉS A POTENCIÁLIS FELHASZNÁLÓK SZABADALMI INFORMÁCIÓS IGÉNYEI: AZ EURÓPAI SZABADALMI HIVATAL (EPO) MEGBÍZÁSÁBÓL KÉSZÜLT FELMÉRÉS FŐBB EREDMÉNYEI
Az Európai Szabadalmi Hivatal honlapján is hozzáférhetővé tette legutóbbi átfogó, az iparjogvédelmi információk felhasználói szokásaira vonatkozó felmérésének eredményeit. A jelentésben foglalt adatok és következtetések további elemzésének fontosságára való utalás mellett Curt Edfjall, a szervezet elnökhelyettese a jelentéshez fűzött előszavában rámutat arra, hogy a felmérés egyedülálló, hiszen eddig még nem készült ilyen léptékű tanulmány a szabadalmi információk felhasználásáról. A statisztikai adatokban és elemzésekben valóban gazdag jelentés számos figyelemre méltó megállapítást tartalmaz, s néhány olyan meglepő eredménnyel is szolgál, miszerint az innovatív vállalatok 75%-a nem veszi igénybe a szabadalmi információs szolgáltatásokat. A felmérés eredményei képet adnak a szabadalmi információk felhasználási helyzetéről Európára és az Egyesült Államokra vonatkozóan, rávilágítanak az Európai Szabadalmi Egyezményhez újonnan csatlakozó országok sajátos információs szükségleteire, s megmutatják a különböző piaci szektorok és célcsoportok szabadalmi információk iránti igényeit. Az adatok a sajátos szabadalmi információs igényekkel rendelkező piaci szegmenseket külön is jellemzik, megerősítik a felhasználók által a szabadalmi információk tervezésében, kínálatában és közreadásában játszott döntő fontosságú szerepen alapuló új információs termékek és szolgáltatások iránti igényt, és meghatározhatják a szabadalmi információk szolgáltatásával foglalkozó szervezetek és intézmények feladatait.
A szabadalmak engedélyezésére irányuló tevékenység egyik fontos aspektusa a szabadalmi dokumentáció, illetve a szabadalmi dokumentumokban foglalt műszaki információ közzététele. Az ilyen módon hozzáférhetővé tett információ ösztönzőleg hat az innovációs tevékenységre és pozitív hatással van a foglalkoztatás és a gazdaság növekedésére.
A felmérés összeállításánál abból indultak ki az EPO szakértői, hogy mostanáig a szabadalmi információ fő felhasználóit egy de facto szűk szakmai réteg adta. Az EPO azonban egyre inkább a felhasználói kör kibővítésére törekszik a szabadalmi tudatosság növelésével, illetve a sza- badalmakban megtestesülő műszaki információkhoz való könnyebb hozzáférés megvalósításával. A felhasználók körének összetétele a jelek szerint változóban van, s az új felhasználók sorába beléphetnek az egyetemek, a kutatóintézetek, valamint a kis-és középvállalkozások is. A felmérés tehát a szabadalmi információk felhasználási módjait kívánta feltérképezni annak érdekében, hogy a szabadalmi információs szolgáltatások kereslet által meghatározott, új struktúráját alakítsák ki.
A felmérés fő céljai az alábbiak voltak:
- az információhasználati magatartások jellemzése a szabadalmi információk használóinak, illetve az azokat nem használók körében a főbb ipari ágazatok szerint;
- a szabadalmi információs szolgáltatások új, kereslet által vezérelt generációjának kifejlesztéséhez szükséges információk megszerzése;
- a felmérésben szereplő különböző célcsoportok szükségleteinek és percepcióinak értelmezése.
A 2002 decembere és 2003 májusa között végrehajtott felmérés során összesen 1904 vállalat, 443 szabadalmi ügyvivő és 29 egyetem megkeresésére került sor telefonos interjúk és internetes kérdőívek segítségével a kijelölt 31 országban, a megkérdezéshez szükséges 22 nyelven. A vizsgált országokat három csoportra osztották. Az „EPC20” csoportot a 2002 június 30. előtt az Európai Szabadalmi Egyezményhez csatlakozott országok (Ausztria, Belgium, Svájc, Ciprus, Németország, Görögország, Dánia, Spanyolország, Finnország, Franciaország, Olaszország, Írország, Liechtenstein, Luxemburg, Hollandia, Monaco, Portugália, Svédország Törökország és az Egyesült Királyság) alkották. Az „EPC10” csoportba az említett dátumot követően csatlakozott országok, illetve még a csatlakozásra váró országok (Észtország, Bulgária, Csehország, Magyarország, Szlovénia, Szlovákia, Románia, illetve Lettország, Litvánia és Lengyelország) tartoztak. Az Amerikai Egyesült Államokra vonatkozó adatokat a felmérés készítői összehasonlítási alapként használták fel. A felmérésben a vállalatokra/szervezetekre vonatkozó adatokat a vállalat innovációs tevékenységével és kapcsolódó infrastruktúrájával, a szabadalmak, illetve a szabadalmi információk használatával, az egyéb információk iránti igényekkel és azok felhasználásával, a szabadalmi információk iránti igényekkel és az EPO, illetve más információszolgáltatók potenciális szerepével összefüggésben vizsgálták.
Vállalatok/szervezetek
A megkérdezett vállalatok 40%-a 100-nál kevesebb főt, 77%-uk 500-nál kevesebb főt foglalkoztat, s csupán 3%- uknál dolgozik 1000-nél több fő.
Innovációs képességükre, a szabadalmak alkalmazására, illetve a szabadalmi információk felhasználására vonatkozó magatartásuk szubjektív megítélését tekintve a vállalatok három nagy csoportra oszthatóak. A tapasztalt és innovatív vállalatok csoportjába főként az „EPC20” kategóriába sorolt országokban (Ausztria, Németország, Dánia, Franciaország, Hollandia, Finnország), valamint az Egyesült Államokban működő, átlagosnál nagyobb vállalatok tartoznak. Esetükben nincs szükség az innovációs tevékenység, illetve a szabadalmak és a szabadalmi információk használatának támogatására, illetve ösztönzésére. A második csoportba a nem kellő tapasztalattal rendelkezőket sorolták. Ezek általában Észtországban, Magyarországon, Litvániában, Luxemburgban, Lengyelországban, Portugáliában, Szlovéniában, Törökországban, Svédországban és Belgiumban találhatóak. A válaszadók vélekedése szerint e csoportban a szabadalmak alkalmazása és a szabadalmi információk felhasználása nem széles körű, és a vállalatok nemismutatnak komoly érdeklődést e tekintetben. A legérdekesebbnek a harmadik csoportot tartják a felmérés készítői. A jellemzően bolgár, svájci, ciprusi, cseh, görög, ír, olasz, liechtensteini, lett, monacói, román, szlovák és spanyol vállalatok többet foglalkoznak a szabadalmakkal, mint az előző csoportba tartozók, de a szabadalmi információkat nem használják. Ugyanakkor az ebbe a csoportba tartozó vállalatok szeretnének szakmai támogatást kapni a szabadalmi információk felhasználásához.
Szabadalmak felhasználása
A mintában szereplő vállalatok esetében általában elterjedt a szabadalmak felhasználása, a vállalatoknak mintegy 60%-a nyújtott már be szabadalmat, s 60%-osnál magasabb azok aránya is, amelyek licenctulajdonosként vagy licencigénybevevőként is aktívak. Ilyen vállalatok Észak-, illetve Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban találhatóak a leggyakrabban.
Az információk jelentősége és az irántuk megnyilvánuló igény
A legtöbb vállalat szerint az innovációra, a versenytársakra és a piacokra vonatkozó információk fontosak, ugyanakkor kevésbé tartják lényegesnek a szellemi tulajdonnal kapcsolatos információkat. Az információk iránti igény igen magas: a vállalatoknak kevesebb, mint 20%-a véli úgy, hogy minden szükséges információ a rendelkezésére áll. Az információk legfőbb forrásaiként a folyóiratokat, az internetet és a személyes kapcsolatokat jelölik meg. A legjobb információs infrastruktúrával nyilvánvalóan az amerikai vállalatok rendelkeznek, s a szakmai szervezeteknek is komolyabb információszolgáltató szerep jut az USA-ban.
A szabadalmi információk felhasználása és az irántuk megnyilvánuló igény
A mintában szereplő vállalatok zöme tisztában van az EPO intézményi szerepével. Ugyanakkor a vállalatok 50-70%-a nem ismeri az EPO szabadalmi információs szolgáltatásait. A vállalatok szabadalmi információkra vonatkozó ismeretei annak ellenére alacsony szintűek, hogy nagy többségük úgy véli, a szabadalmi információk fontosak és az irántuk megnyilvánuló igény jelentős. Országonként nagy eltérések mutatkoznak a szabadalmi információkhoz való hozzáférés tekintetében: az Egyesült Államokban a válaszadók háromnegyede fér hozzá szabadalmi információkhoz, Cipruson ez az arány kevesebb, mint 2%. Általánosságban úgy tűnik, hogy a szabadalmi információkhoz való hozzáférés kedvezőbb képet mutat Észak- és Nyugat-Európában, mint Hírek, események 45 Kelet- és Dél-Európában. Kivételt képez ez alól ugyanakkor a Cseh Köztársaság, Magyarország, Szlovénia és Szlovákia, ahol a hozzáférés szintje elég magas, illetve Svédország és Liechtenstein, ahol az alacsony hozzáférési szint a jellemző.
Csak néhány országban tipikus az ún. kombinált (műszaki, gazdasági és kereskedelmi információkkal egyesített) adatbázisokhoz való hozzáférés. Itt is hasonló az ellátottság színvonalának területi megoszlása, de egyes országokban a hozzáférés szintje magasabb a regionális elhelyezkedés alapján várhatónál (pl. a Cseh Köztársaság, Bulgária, Észtország, Magyarország, Törökország és Lettország esetében). Ugyanakkor az említett adatbázisok ismertsége jóval magasabb a tényleges használatnál.
Az esetek többségében a nemzeti szabadalmi hivatalokat tartják az elsődleges szolgáltatóknak, s őket követik az EPO és más kereskedelmi szolgáltatók. Az európai felhasználók körében az esp@cenet igénybevétele a leggyakoribb.
Az EPO szabadalmi információs termékei és szolgáltatásai iránti igény
A vállalatok túlnyomó többsége jelezte érdeklődését az EPO adatbázisai és szolgáltatásai iránt. Az érdeklődés valamivel alacsonyabb az USA-ban (75%), mint Európában (80%).Avállalatoknak ugyanakkor ezen a téren szükségük van szakmai támogatásra, mivel a leginkább igényelt szabadalmi információs alkalmazások és szolgáltatások éppen azok, amelyek a szabadalmi információk felhasználását könnyebbé vagy érthetőbbé teszik. A vállalatok leginkább a technológiafigyelési, a versenytárs-figyelési, a piackövetési, az újdonság-értesítési és a tanácsadó szolgáltatások iránt érdeklődnek. Amegkérdezetteknek kb. 60%-a hajlandó fizetni a magasabb hozzáadott értékű szolgáltatásokért.
Az európai szabadalmi ügyvivők
A felmérés szerint az ügyvivők természetesen jól ismerik az EPO szerepét és szabadalmi információs szolgáltatásait. Ugyanakkor a legtöbb ügyvivő nincs tisztában azzal, hogy, a szabadalmi információs adatbázisok üzleti és kereskedelmi információforrásként is használhatóak. Csaknem valamennyi ügyvivőnek van hozzáférése szabadalmi információs adatbázisokhoz, de csak egyharmaduk használja azokat üzleti vagy kereskedelmi információk kinyeréséhez. Az EPO szolgáltatásainak igénybevétele széles körben elterjedt a szabadalmi ügyvivők között. Ezzel együtt véleményük szerint az EPO-nak még könnyebb hozzáférést kellene biztosítania az adatbázisokhoz.
Következtetések
A szabadalmi információk hasznosítása elmarad a bennük rejlő lehetőségektől
A felmérés legfőbb konklúziója az, hogy a vállalatok - s kiváltképpen a kis- és középvállalkozások - nincsenek tisztában a szabadalmi információk hasznosítási lehetőségeivel. Gyakran a szabadalmi ügyvivők sem ismerik fel a szabadalmi információk felhasználásában rejlő valamennyi lehetőséget. Még a szabadalmi információkat használó vállalatok sem mennek túl az adatbázisok korlátozott mértékű hasznosításán, azaz nem lépnek túl a műszaki információk kinyerésén a marketingcélú felhasználás irányába. Így a vállalatok nem látják át, hogy a szabadalmi információt a versenytársak és a piacok monitorozására is fel lehet használni, többségük más forrásból nyeri ilyen típusú információit.
A szabadalmi információk potenciáljának teljes mértékű hasznosítását a felmérés eredményei szerint az akadályozza, hogy nem egyszerű a hozzáférés, és a szolgáltatások tényleges igénybevétele is nehézkes. Számos jelenlegi és potenciális felhasználó jelezte a felhasználáshoz nyújtott komolyabb szakmai támogatás iránti igényét. Az egyszerűbben használható, érthetőbb és könnyebben hozzáférhető szolgáltatások iránti fokozott érdeklődés azt is jelenti, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a felhasználóbarát szolgáltatások kialakítására, a hatékonyabb keresőszoftverek alkalmazására stb. Mindazonáltal a felmérés készítői úgy vélik, hogy a szabadalmi információk nem kellő mértékű használatának fő oka a szabadalmi tudatosság alacsony szintje, illetve a szabadalmi információk teljes potenciáljának nem kellő szintű ismerete.
Potenciális érdeklődés a szabadalmi információk iránt
A szabadalmi tudatosság hiánya ellenére számos vállalat nyilvánította ki az ilyen típusú információk iránti igényét, s úgy nyilatkozott, hogy a szabadalmi információk továbbfejlesztett formáinak használata nagyon hasznos volna. Ez igaz azokra a vállalatokra is, amelyek jelenleg a „nem használók” kategóriájába tartoznak. Az eredmények azt sugallják, hogy az információs rendszerek aktív használói jobban tisztában vannak azzal, hogy milyen információkra lenne szükségük. Csaknem valamennyi vállalat úgy vélte, hogy több információra lenne szüksége az innováció és a piackövetés terén. A szabadalmi információk hasznosíthatóságának megismerését követően megnőtt a vállalatok „lelkesedése” az információs szolgáltatások iránt, s ez arra utal, hogy a szabadalmi információk felhasználói potenciálja magas.
Regionális különbségek
Az amerikai vállalatok nyilvánvalóan jobb felkészültségről tesznek tanúbizonyságot a szabadalmak és a szabadalmi információk kezelésében. Innovációtudatosságuk magas színvonalú és jobb (külső és belső) infrastruktúrával, illetve kultúrával rendelkeznek. Az európai régióban az innováció és a szabadalmak terén elsősorban az észak- és nyugat-európai vállalatok járnak az élen, s számos hasonlóságot mutatnak az amerikai vállalatokkal nagyság, különálló iparjogvédelmi részlegek megléte stb. tekintetében. Ezek a vállalatok viszonylag aktívak az információk hasznosításában. (Ilyen vállalatok jellemzően Németországban, Hollandiában, Finnországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Svájcban, Belgiumban, Ausztriában, Dániában, Liechtensteinben és Szlovéniában találhatóak.)
A második csoport „vegyes” összetételű, ide a Törökországban, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Svédországban, Monacóban, Spanyolországban, Szlovákiában, Bulgáriában, Lettországban, Olaszországban, Lengyelországban, Írországban, Romániában, Görögországban és Luxemburgban működő vállalatok tartoznak.
A harmadik csoportot a szabadalmak és a szabadalmi információk hasznosítási színvonala szempontjából legkevésbé fejlett országok - Litvánia, Észtország, Ciprus és Portugália - vállalatai alkotják.
A jövő szabadalmi információs termékeinek és szolgáltatásainak kritériumai
A szabadalmi információnak könnyen hozzáférhetőnek és naprakésznek kell lennie. Az információterjesztés preferált médiuma az internet. Ugyanakkor a felmérés azt mutatja, hogy a fejlettebb innovációs infrastruktúrájú országokban a vállalatok az információikat (beleértve a szabadalmi információkat is) növekvő mértékben konferenciák, szakmai szervezetek és kereskedelmi szolgáltatók útján szerzik be. Ez arra utal, hogy a keresések hangsúlya eltolódik az internettől más csatornák irányába, azaz a jobb és könnyebb hozzáférés biztosítására irányuló erőfeszítéseket más csatornákra is ki kell terjeszteni. Ebben a folyamatban fontos lehet a szakmai szervezeteknek nyújtott támogatás, oktatás és tájékoztatás.
A nemzeti szabadalmi hivatalok fontos szerepet tölthetnek be a szabadalmi tudatosság növelésében és a szabadalmi információkhoz való hozzáférés megkönnyítésében. (A legtöbb országban a nemzeti hivatalokat tartják a preferált információszolgáltatónak.)
A kis- és középvállalatok nehezen kezelhetőnek, bonyolultnak és költségesnek tartják a szabadalmiinformációszolgáltatásokat. A felmérés szerint ugyanakkor a KKV-k szívesen hasznosítanák a szabadalmi információkat, de ehhez nincsenek meg a szükséges erőforrásaik.
Célcsoportok
A felmérés négy célcsoportot határozott meg az EPO jövőbeni marketing és promóciós erőfeszítéseinek szempontjából.
1. A szabadalmi információkat használó, a szabadalmi bejelentés lehetőségeivel élő vállalatok
Az ebbe a kategóriába tartozó vállalatok a szabadalmi információk különböző formáit használják, ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy nem áll mindazon információ a rendelkezésükre, ami hasznos volna számukra.Aszabadalmi információs szolgáltatásokat elsősorban a műszaki információk visszakeresésére használják, a kereskedelmi információkat és a versenytársakra vonatkozó információkat más forrásokból nyerik. Ezzel a csoporttal kapcsolatban az EPO célja a szolgáltatásokban rejlő további lehetőségekre való figyelemfelhívás, amit e körben való ismertsége révén könnyen megtehet (pl. saját honlapján keresztül).
2. A szabadalmi információkat nem használó, a szabadalmi bejelentés lehetőségeivel élő vállalatok
Az ebbe a csoportba tartozó vállalatok aktív információgyűjtő magatartást tanúsítanak és nyitottak az információk befogadására. Annak az oka, hogy nem használják a szabadalmi információkat, elsősorban a szabadalmi információs szolgáltatások meglétére vonatkozó ismeretek hiányában keresendő. Ugyanakkor általában magas az érdeklődésük az információk iránt, ezért itt a cél elsősorban a figyelem felkeltése és a szabadalmi információk létéről, forrásairól, visszakeresési módjairól és alkalmazási lehetőségeiről szóló tájékoztatás. Ebben nagy szerep kell, hogy jusson a nemzeti szabadalmi hivataloknak is.
3. A szabadalmi információkat használó, a szabadalmi bejelentés lehetőségeivel nem élő vállalatok
Ez a csoport a legkisebb és főként kelet-európai székhelyű vállalatokból áll. Az ide tartozó vállalatok az előbbi két csoportnál jóval kevésbé aktívak információszerzési szokásaikat tekintve, ugyanakkor viszonylag könnyen elérhetőek az EPO és a nemzeti hivatalok számára pl. a szervezetek honlapjain keresztül. A csoportba tartozó vállalatok az információkat elsősorban az innovációs fázisban használják, s nem jogi megfontolásból. A szabadalmi rendszer használatának hiányára a felmérés nem tudott világos magyarázattal szolgálni.
4. A szabadalmi információkat nem használó és a szabadalmi bejelentés lehetőségeivel sem élő vállalatok
Ebben a csoportba főként európai vállalatok találhatóak. A vállalatok mérete viszonylag kicsi, s csak elenyésző százalékuk rendelkezik saját, iparjogvédelemmel foglalkozó részleggel. Ugyanakkor a felmérés szerint a szabadalmi információkat fontosnak tartják, de főként az innovációs tevékenységekkel összefüggésben, s nem jogi megfontolásokból. Mivel nincs kialakult kapcsolat a vállalatok és a szabadalmi információkat szolgáltató szervezetek között, az ide tartozó vállalatokkal való kapcsolatteremtés bizonyulhat a legnehezebb feladatnak azEPOés a nemzeti hivatalok számára.
Forrás:
www.european-patent-office.org/news/info/survey2003/index.php
Hegedűs Péter
A 2001/29//EK (INFOSOC) IRÁNYELV ÁTÜLTETÉSE AZ EURÓPAI UNIÓ TAGÁLLAMAIBAN
- helyzetkép -
Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001. május 22-i tanácsi és európai parlamenti 2001/29/EK irányelvének (a továbbiakban: INFOSOC-irányelv)1 átültetése az EurópaiUnió egyes tagállamai, illetve az újonnan csatlakozó országok belső jogrendjébe már megvalósultnak tekinthető, azonban egyes tagállamok a 2002 decemberében lejárt átültetési határidő ellenére 2003 őszéig nem tettékmeg a szükséges jogalkotási lépéseket annak érdekében, hogy saját jogszabályi rendelkezéseiket teljes összhangba hozzák az irányelv rendelkezéseivel. E rövid helyzetkép arról kíván tájékoztatást adni, hogy az Európai Bizottság keretében 2003. október 24-én tartott informális jellegű egyeztetésen elhangzottak szerint az irányelv végrehajtása milyen lépéseket kíván meg a tagállamoktól, illetve egyes tagállamok esetén milyen nehézségekbe ütközik.
Az INFOSOC-irányelv 12. cikke rendelkezett egy olyan kapcsolattartó bizottság létrehozásáról, amely informális jellegű üléseken az irányelv végrehajtásával kapcsolatos kérdésekmegvitatására hivatott. E bizottság 2003. októberi ülésére első alkalommal kaptak meghívást a csatlakozó országok képviselői a tagállamok által delegált tagok mellett. Az ülésen aMagyar Szabadalmi Hivatal és az IgazságügyiMinisztérium képviselője vett részt Magyarország képviseletében.
1. Az irányelv átültetésének állása
Az irányelv átültetési határideje 2002. december 22. volt.A bizottsági ülés fő napirendi pontját a jelen lévő tagállamok és a csatlakozó államok által az átültetés menetéről szóló beszámolók képezték. Az alább található táblázat foglalja össze az elhangzott beszámolókat. (Olaszország, Finnország, Ciprus és Szlovákia nem volt jelen az ülésen, így az ottani fejleményekre nem áll módunkban kitérni.)
Ez idáig az elhangzottak értelmében csupán 6 tagállam ültette át az irányelvet nemzeti jogába,2 és e késedelemre a bizottság képviselői többször is felhívták a figyelmet, sürgetve az érintett tagállamokat a szükséges lépések mihamarabbi megtételére. Tekintve, hogy a csatlakozó országok mindegyike legkésőbb a csatlakozási szerződés hatálybalépésekor hatályba kívánja léptetni az irányelv átültetését szolgáló rendelkezéseket, az utóbbi országok tekintetében ilyen késedelem nem merül fel.
A bizottság az elhangzottak összegzéseként megállapította, hogy a tagállamok kétféle átültetési módszer között választanak: az első esetben egy vagy két lépcsőben csak az átültetést szolgáló rendelkezések elfogadása történik meg, a második módozat esetében viszont olyan kérdésekkel együtt kívánják egy csomagban az átültető rendelkezéseket meghozni, amelyek tisztázása jelentősen lelassíthatja a folyamatot (így pl. Spanyolország esetében).
2. WIPO-szerződések megerősítése
A Tanács 2000. március 16-i határozata3 értelmében a Közösség megerősítette az 1996-ban elfogadottWIPO-szerződéseket: a Szerzői Jogi Szerződést (WCT) és az Előadásokról és Hangfelvételelekről szóló Szerződést (WPPT).4 A szándék (vö.: a határozat preambuluma) az, hogy minden tagállam megerősítő okiratainak letétbe helyezése lehetőség szerint egy időben (előreláthatóan 2004-ben) történjékmeg.
A kapcsolattartó bizottság ülésén elhangzottak értelmében csatlakozó országok a következő szerint erősítették meg a két szerződést:
| Ország | WCT | WPPT |
| CY | + | - |
| CZ | + | + |
| HU | + | + |
| LV | + | + |
| LT | + | + |
| PL | - | + |
| SK | + | + |
| SL | + | + |
A bizottság a két szerződés megerősítéséről zajlott tanácskozás kapcsán emelte ki azt a két rendelkezést, amely az INFOSOC-irányelvhez képest külön jogszabályi megerősítést igényelhet a tagállamok részéről többletelemként. Ez a WPPT 5. cikke (előadóművészek személyhez fűződő jogai) és a WCT 2. cikke (szerzői jogi védelem hatálya). Ehhez kapcsolódóan a tagállamok is hangsúlyozták azt, hogy az irányelv átültetése, és a szerződésekkel összhangban álló rendelkezések elfogadása előfeltétele a WIPOszerződések megerősítésének. Nagy-Britannia esetében a WCT megerősítése nem igényel külön jogalkotási lépést, de a WPPT tekintetében az előadóművészek személyhez fűződő joga külön módosítást igényel. Spanyolország megtette a szükséges lépéseket a megerősítő okiratok letétbe helyezésére, és a megerősítésre az irányelv átültetésétől függetlenül készen áll, ellentétben Franciaország és Hollandiaálláspontjával: ez utóbbi tagállamok a szerződéseket csak az irányelv átültetését követően kívánják megerősíteni.
Összegzésképpen tehát elmondható, hogy az irányelv átültetésével összefüggő nemzeti jogalkotási lépésekmegtétele - az erre nyitva álló határidő több mint egy éves letelte ellenére - számos uniós tagállamban még várat magára, azonban a csatlakozó országok esetében ilyen késedelem nem áll fenn, tekintve, hogy hazánkhoz hasonlóan 2004 májusáig jogszabályi rendelkezéseik módosítása által kivétel nélkül valamennyien eleget kívánnak tenni az irányelvben foglalt követelményeknek.
| Ország | Megvalósult átültetés időpontja* | Várható átültetési időpont | Egyéb megjegyzés |
| B | 2003 vége | - A parlamentnek a javaslatot egy évvel ezelőtt nyújtották be, de a 2003. májusi választások miatt a törvény elfogadása elhúzódik; a kormány újabb módosítást indítványozott azóta a többszörözési jog tekintetében és a 6. cikk (4) bekezdése alapján a fogyasztóvédelmi intézkedések bevezetése céljából. | |
| DK | 2002. 12. 22. | - A parlament vitatta a nemzetközi jogkimerülés tiltását, amelyet a 4. cikk (2) bekezdése ír elő; egy DVD-importőr bírósági eljárást is indított ennek okán (vö. az irányelv elfogadásakor tett német, ír , holland és svéd nyilatkozat). - A magáncélú másolással összefüggő díjakról új törvényjavaslat van előkészítés alatt, amely felére, harmadára csökkentené a jelenlegi díjakat. | |
| D | 2003. 09. 13. | Az irányelv átültetése két ütemben történik: - első lépésként a kötelezően átültetendő rendelkezések átültetése; - második lépésben a fakultatív jellegű, önkéntes vállaláson alapuló átültetés [6. cikk (4) második albek., illetve díjrendszer módosítása]. | |
| GR | 2002. 10. 30. | ||
| ES | 2004 nyarán | - 2002 novemberében a kulturális miniszter előterjesztette a javaslatot, de a közigazgatási egyeztetés egyes vitatott rendelkezések (pl. magáncélú másolás) miatt elhúzódott. - 2003 decemberében feloszlatják a parlamentet a következő választásokig (2004 tavasza). | |
| FR | 2004. első fele | - A választások miatt húzódik a törvényelőterjesztés megvitatása: a kabinet már jóváhagyta a javaslatot, jelenleg az államtanács előtt van; a parlamenthez még ebben az évben várható a benyújtása (felelős: a kulturális és kommunikációs minisztérium). - A javaslat csomópontjai: jogkimerülés, közigazgatási szervek és a hatóságok javára fennálló szerzői jog; fogyatékos személyek javára szóló kivétel; kutatás esetén jóhiszeműség vélelme; bírságok stb. | |
| IE | 2003. december | - Az irányelv előkészítésekor már figyelembe vették nemzeti jogszabályokban az irányelvtervezetet, a 2000-es szerzői jogi törvény már részleges átültetést valósított meg. - 2003 júliusában a még hiányzó rendelkezéseket [kotta, illetve 6. cikk (4) bek.] miniszteri rendelet formájában javasolták elfogadni, ez még 2003 vége előtt várható. | |
| EE | csatlakozáskor | - 2003. november végén várható a javaslat benyújtása (felelős: kulturális miniszter). | |
| LT | 2003. 03. 21. | - Különösen a magáncélú másolásra vonatkozó rendelkezések váltottak ki vitát [20. § (3-6) bek.] a tekintetben, hogy ki felelős az ellentételezés megfizetéséért (importőr vagy gyártó). - A 6. cikk (4) bek. kapcsán egyeztetési mechanizmust alakítottak ki, ennek eredménytelensége esetén terelik a vitát bírói útra. | |
| MT | 2003 nyarán elfogadva (nincs hatályban) |
- A 2000-es szerzői jogi törvény előkészítésekor már az irányelv rendelkezéseinek többségét átültették. - A közös jogkezelésről külön jogszabályt kívánnak elfogadni. | |
| PL | 2003. 01. 01. | - Elsősorban a hozzáférhetővé tétel tekintetében volt szükség módosítások bevezetésére. - Az irányelvben felsoroltakhoz képest kevesebb kivételre adnak lehetőséget: oktatási célból, illetve fogyatékos személyek javára. - A közeljövőben zöld könyvet kívánnak kiadni az új törvényi rendelkezésekről. | |
| LV | csatlakozáskor | - Az irányelvnek való részleges megfelelés biztosított már a hatályos rendelkezések szerint is: a 6. és 7. cikk átültetése azonban még a csatlakozásig fennmaradó feladat. | |
| SL | csatlakozáskor | - Egy törvényjavaslat célozza meg az INFOSOC, és a követő jogi irányelv átültetését, valamint a közös jogkezelésre vonatkozó egyes módosítások bevezetését (ez utóbbi jelenti a legnagyobb nehézséget). | |
| CZ | csatlakozáskor | - A 2000-es új szerzői jogi törvény már szinte teljes egészében megfelelt az irányelvnek; a 2004-es módosítások csak a finomítást szolgálják. | |
| HU | csatlakozáskor | - Az Szjt. előkészítésekor a jogalkotó jelentős mértékben figyelembe vette az irányelvtervezetet; a csatlakozáskor hatályba lépő rendelkezések közül a 6. cikk (4) bek. alapján bevezetendő egyeztetési mechanizmust, illetve a kották többszörözésére vonatkozó tilalmat érdemes kiemelni. | |
| LU X |
2004 első féléve | - A törvényelőterjesztést 2003 májusában nyújtották be; az államtanács jóváhagyását követően a 2004 júniusi választások függvényében várható elfogadása, 2004 első felében. | |
| NL | 2004 kora tavasza | - 2002-ben készült el a kormányelőterjesztés, amelynek vitája 2003-ban zajlik; a törvény elfogadása 2004 tavaszán várható. - A jogszabályelőkészítés során leginkább vitatott kérdések: magáncélú másolás, műszaki intézkedések. | |
| AT | 2003. 07. 01. | - Az irányelv egyes kulcsfontosságú rendelkezéseit a szerzői jogi törvény 2003. évi módosítása során hajtották végre: ilyen pl. a kotta többszörözésére vonatkozó rendelkezés, valamint a magáncélú másolás ellen alkalmazható műszaki intézkedések szabályozása. - A magáncélú másolás tekintetében alkalmazott díjrendszer felülvizsgálata a későbbiekben várható. | |
| PT | 2004 nyara | - Közel 10 hónapja zajlik a javaslat vitája; 2003 decemberében kerül a parlament elé. | |
| SV | 2004 eleje | - 2003 októberében zárult le a zöld könyv vitája, amit nagy érdeklődés követett a sajtóban; a javaslat parlamenti benyújtásának előfeltétele a politikai megállapodás, tekintve hogy nincs kormánytöbbség a parlamentben. - A dán esetben elmondottakhoz hasonlóan itt is vitatják az érintettek a nemzetközi jogkimerülés átalakítását közösségi jogkimerüléssé, de a parlamentben az irányelvnek megfelelő javaslat elfogadása várható. |
* Az átültető rendelkezések hatálybalépésének időpontja
Munkácsi Péter, Szentmáry Kinga
SZABADALMI MEGSEMMISÍTÉSI ELJÁRÁST TARTALMAZÓ TANÁCSI ÜGYEK TELJES SZÖVEGŰ ADATBÁZISA A PIPACS-BAN
1. Bevezetés
Az 1970 óta benyújtott bejelentések közül több, mint 60 ezerre szabadalmat engedélyeztek a Magyar Szabadalmi Hivatalban. Hogyan lehetséges ebben a hatalmas halmazban megtalálni a szabadalmi jogi szempontból legtanulságosabb, legérdekesebb ügyeket? Sokféle szempont létezhet a kiválasztásra, az azonban bizonyos, hogy egy találmány szabadalmazhatósága akkor kerülhet leginkább „nagyító alá”, ha a szabadalmas és egy, a szabadalom által jogaiban korlátozott, ellenérdekű fél kerül szembe egymással - akár több fórum előtt, többször is. A hivatal új terméke azt a legizgalmasabb 219 ügyet tartalmazza, amelyben megsemmisítési eljárás indult. Az adatbázis kereshető formában hozzáférhetővé teszi a köz számára ezen eljárások minden részletét.
Az adatbázis az iparjogvédelemmel foglalkozó szakemberek régi igényét elégíti ki azzal, hogy e jelentős szellemi értéket az alapos jogi és műszaki megfontolásokat tükröző jogeseteken keresztül bárki számára hozzáférhetővé teszi.*
2. A megsemmisítési eljárás
Magyarországon már a találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. törvénycikk is rendelkezett a szabadalom megsemmisítésének lehetőségéről: „a szabadalom megsemmisítendő és ehhez képest úgy tekintendő, mintha meg sem adatott volna”, és ha az „elősorolt esetek csak részben forognak fenn, a megsemmisítés csak részben, a szabadalom korlátozása útján eszközölhető” kitétel szólt a szabadalom korlátozásának esetéről.
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény miniszteri indoklása szerint a szabadalom megsemmisítésére vonatkozó eljárásra az alakilag jogerőssé vált megadó határozat, tehát a szabadalmi jog jogerős megadása után, a szabadalmi előfeltételek teljesülésének vitatása esetén kerülhet sor. A megsemmisítés jogalapja csak súlyos jogsértés lehet. Ilyen jogsértés az, ha a találmány az elsőbbségi időpontban nem elégítette ki a törvény 1-5. §- ában meghatározott követelményeket, vagy a szabadalmi oltalomból ki volt zárva, illetőleg ha a leírás nem felelt meg a törvényes követelményeknek.2 [Megjegyzés: 1969 és 1983 között a bejelentési eljárásban a felszólalás szolgálta ugyanazt a célt, mint megadás után a megsemmisítés.Afelszólalás minden vizsgált előfeltétel hiányára alapítható volt és ez is ellenérdekű felek közötti eljárásként működött, ellentétben a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbiakban Szt.) által bevezetett észrevétellel, ami a hivatalból végzett vizsgálat részeként értékelendő.]
A megsemmisítési eljárás a már megadott szabadalom tekintetében a szabadalmi oltalomra igényt tartó jogosult és a szabadalmi oltalmat ellenző harmadik személy jogvitájának kerete. Az eljárás közérdekűsége indokolja, hogy a törvény a felek eljárási rendelkezési jogát korlátozza, és lehetőséget ad a Magyar Szabadalmi Hivatalnak az eljárás folytatására akkor is, ha az eljárás a felek között folyó eljárásból a megsemmisítést kérő fél kilépése folytán egyetlen féllel folytatott eljárássá alakul át (a hivatali gyakorlatban nemegyszer volt is erre példa).
Gyakran előfordul, hogy a bitorlásért beperelt alperes indítványoz megsemmisítési eljárást, ezért számos országban a bitorlási és megsemmisítési eljárásokat együtt tárgyalják (pl. USA, Nagy-Britannia).
Az Szt. miniszteri indokolása szerint, a korábbiakhoz hasonlóan, a megsemmisítésieljárást a törvény az ellenérdekű felek (a szabadalmas és a megsemmisítést kérő) jogvitájának kereteként szabályozza. Ennek megfelelően nincs jogi lehetőség arra, hogy a szabadalmas a saját szabadalmának megsemmisítése iránt indítson megsemmisítési eljárást. (A szabadalmas azonban lemondhat a szabadalmi oltalomról vagy átengedheti a rendelkezési jogot a szolgálati találmány feltalálójának.)
Megsemmisítési eljárást olyan szabadalommal szemben is lehet indítani, amely - keletkezésére nem visszaható hatállyal -mármegszűnt. A szabadalmi oltalom fennállásának ideje alatt adódhattak olyan körülmények (pl. hasznosítás), ami indokolttá teheti a szabadalmi oltalom visszamenőleges hatályú (megszüntetése helyetti) megsemmisítését.3
Az Szt. 84/N. § (1) bekezdése az európai szabadalmak megsemmisítésének okait az Európai Szabadalmi Egyezmény 138. cikkének (1) bekezdésére való utalással határozza meg. Célszerűnek tűnt, hogy a nemzeti és az európai úton megadott szabadalmak megsemmisítésének jogalapjai között ne legyen indokolatlan különbség, így az Szt. 42. §- ában meghatározott megsemmisítési jogalapok kiegészültek azzal az esettel, amikor a szabadalmat nem annak adták meg, akit az a törvény szerint megillet.
Az új megsemmisítési jogalap bevezetése kapcsán is van jelentősége azon nagyon fontos átmeneti rendelkezésnek, amelynek értelmében a törvénymódosítás hatálybalépését megelőző bejelentési nappalmegadott szabadalommegsemmisítésének feltételeire a bejelentés napján hatályos szabályok az irányadók. Az új megsemmisítési jogalap tehát csak olyan szabadalmakkal szemben érvényesíthető, amelyek bejelentési napja 2003. január 1-jénél nem korábbi.4
3. A PIPACS adatbázisról általában
Az új termék adatforrásaként a PIPACS adatbázis e célra továbbfejlesztett változata szolgál.
A hivatal és az ARCANUM Adatbázis Kft. által kifejlesztett, először 2001 áprilisában megjelent PIPACS (Publikus Iparjogvédelmi AdatbázisCsalád) a szakemberek előtt vélhetően ismert. A komplex adatbázis az összes iparjogvédelmi forma (szabadalom, növényfajta-oltalom, használatiminta-oltalom, formatervezésiminta-oltalom, védjegy, földrajzi árujelző) legjellemzőbb, publikus adatait tartalmazza.
A PIPACS-ban rendelkezésre álló, rendkívül szerteágazó keresési lehetőségek ismertetése meghaladja e cikk terjedelmét, csak kiemeljük, hogy az újabb fejlesztések eredményeképpen mintegy kb. 15 ezer szabadalmi leírás (204000 lajstromszámtól részben, kb. 213000-től hamarosan az összes) teljes szövegében kereshető.
Az 1. ábra szemlélteti a keresési lehetőségek egy részét.
Az ügyek (rekordok) többek között tartalmazzák
- a bibliográfiai adatokat,
- a kivonatokat (kb. 97 ezer darab),
- az igénypontokat,
- az engedélyezési eljárásnak a hivatali egységes nyilvántartási rendszerben rögzített és a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőben 1995 után publikált intézkedéseit,
- a teljes szabadalmi leírást (179100-tól kb. 42000 darab),
- az újdonságkutatási jelentéseket (kb. 16 ezer darab).
|
| 1. ábra |
4. A szabadalmi megsemmisítési eljárások adatbázisa
A Magyar Szabadalmi Hivatalban 2001-ben született döntés a megsemmisítési eljárásokat tartalmazó tanácsi ügyeknek a PIPACS adatbázisban történő, teljes szövegben kereshető módon való feldolgozásáról.
Az azóta elkészült, kibővített adatbázis a tervek szerint 2004 elején válik a köz számára interneten keresztül és CD-n hozzáférhetővé. Az adatbázis tartalmazza az 1970-es évek elejétől (166000-es lajtromszámtól kezdődően) a papíralapú lajstromkönyvből és 1994-től az elektronikus hivatali nyilvántartásból visszakereshető valamennyi olyan, jogerősen lezárult, illetve folyamatban lévő ügyet, amelynek mellékletei a hivatalban tárolt aktákban vagy egyéb tárolóhelyen még megtalálhatóak voltak. Nem egy esetben a már az Országos Levéltárban tárolt akta mellékleteit kellett visszakérni, más, nagyon régi ügyekben a Fővárosi vagy a Legfelsőbb Bíróság irattáraiból kerültek beszerzésre a hiányzó végzések.
Az adatbázisban jelenleg található 219 ügy érdemi határozatainak/ végzéseinek teljes szövege elektronikus feldolgozásra került, ezzel fennmaradásukat biztosítottuk, és a szövegek teljes terjedelmükben kereshetővé váltak. Az adatbázis a határozatokat/végzéseket kronologikus, az eljárás logikáját követő rendben tartalmazza, színben megkülönböztetve egymástól a hivatali határozatokat és a bírósági fórumok döntéseit. A több megsemmisítési eljárást tartalmazó ügyek esetén a kronológiából az eljárások egymáshoz való viszonya is nyomon követhető.
A határozatok/végzések megjeleníthető, kereshető és kinyomtatható szövegei mellett az ügyre és a megsemmisítési eljárásra speciálisan jellemző bibliográfiai adatok is kereshető formában bevitelre kerültek, úgy mint a megsemmisítési eljárást indítványozó kérelmezők és képviselők adatai, valamint a megsemmisítési jogalapok, a bejelentés napja szerint aktuális szabadalmi törvényre való hivatkozással.
4.1. Keresés az adatbázisban
A megsemmisítési eljárások speciális adatainak könnyebb keresésére kialakítottunk egy külön, könnyen előhívható keresőfelületet, ahol
- az intézkedések típusára,
- a jogalapokra,
- az intézkedést hozó hatóságra és a
- teljes szövegben kereshetünk (2. ábra).
Természetesen a keresést kombinálhatjuk a szokásos adatokkal, pl. jogosult, NSZO stb.
A PIPACS-nál megszokott módon az adatbázis indexében is kereshetünk, például az intézkedések, végzések típusát a 3. ábra mutatja.
A talált ügy adatai között kivilágítva, különböző színnel jeleníttettükmeg a teljes szövegükben hozzáférhető határozatokat és végzéseket (4. ábra).Ahatározat címére, számára rákattintva jutunk el a határozatok teljes szövegéhez (5. ábra).
|
| 2. ábra |
|
| 3. ábra |
|
| 4. ábra |
|
| 5. ábra |
Az intézkedések egymást követő rendjéből kitűnik, de megjelölésre is kerültek a jogerős és az eljárás végkimenetelét érdemben eldöntő határozatok/végzések („jogerős határozat”; „ügyet érdemben eldöntő határozat”).
A szabadalmi oltalom korlátozása esetén, akár hivatali, akár bírósági szinten válik jogerőssé, a Magyar Szabadalmi Hivatal a korlátozott igénypontok meghirdetéséről addenda útján intézkedik, B2 kódú szabadalmi leírás első oldalával kinyomtatja a korlátozott igénypontokat, és ezt egyidejűleg a szabadalmi leírások elektronikus megjelentetési helyein is publikálja. Ezzel az intézkedéssel egyidejűleg a PIPACS rekordokon a megadáskori igénypontok mellett megjelennek a korlátozott igénypontok is.
A korlátozással lezárult (addendát - függeléket - tartalmazó) ügyek esetén (60 ügy, az ügyek 27%-a) a megadáskori igénypontok mellett a korlátozott igénypontok is kereshetővé válnak az adatbázisban.
4.2. Egy kis „statisztika”
Az összesen 219 ügy kb. 900 határozatának feldolgozásával mintegy 8000 adatnak az adatbázisba történő bevitelére és 1400 írott oldal elektronikus, szövegben kereshető formába való áttételére került sor.
Összes határozat/végzés száma: 900
Magyar Szabadalmi Hivatal: 717
Fővárosi Bíróság: 127
Legfelsőbb Bíróság: 56
Teljes szövegében kereshető határozatok/végzések száma: 402
Magyar Szabadalmi Hivatal: 231
Fővárosi Bíróság: 127
Legfelsőbb Bíróság: 44
Az adatbázis azon esetekben tartalmazza a határozatok/ végzések szövegét, ha azok indoklása érdemi tartalommal bírt. Így a megszűnések esetében a határozatok teljes szövege nem olvasható, ezeknek a tárgya kifejezi tartalmukat. A megsemmisítési jogalapok is csak az érdemi döntést tartalmazó ügyekben kerültek bevitelre.
4.3. Néhány beszédes szám a hivatali és a bírósági döntések alakulásáról
| Az ügyek NSZO szerinti megoszlása* |
 |
| *63% mechanikai, 37% kémiai terület |
| Az eljárások jogalapok szerinti megoszlása (csak azon ügyek körében, ahol érdemi tartalmú végzés született) |
 |
| *átmeneti oltalommal rendelkező szabadalom |
| Jogerőssé vált határozatok megoszlása |
 |
| *megváltoztatási kérelmet nem nyújtottak be |
| Jogerőssé vált hivatali határozatok megoszlása |
 |
5. Konkrét esetek bemutatása
Az ismertetésre kerülő három (ebből kettő egymáshoz kapcsolódik) megsemmisítési eljárás még folyamatban van, az adatbázis folyamatos frissítésével a jogerős végzés megszületése nyomon követhető. A függelékben található az ügyek adatbázisban található rekordjának megsemmisítési fázist tartalmazó része.
5.1. A 212007 ügyben indított megsemmisítési eljárás - kapcsolva a 220779 megsemmisítési eljárással - „szabadalmast megillető elsőbbség napja”; „igényrontás”
A 212007 lajstromszámú szabadalom ellen benyújtott megsemmisítési kérelem szerint a szabadalom tárgya nem felelt meg az 1969. évi II. törvény 6. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételeknek, és a b) pont szerint a leírás nem felelt meg a 41. § szerinti törvényes feltételeknek. Ezek közül is a 41. § (1) szerint a bejelentési elsőbbség napján a megvalósíthatóságot, az újdonságot, a műszaki jelleget és a gyakorlati alkalmazhatóságot vonta kétségbe a kérelmező. A hivatal a megsemmisítési eljárást lefolytatta, és a megsemmisítési kérelmet elutasította. A megsemmisítési kérelem elutasításáról szóló határozatot a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte, és a hivatalt új eljárásra utasította azzal, hogy további bizonyításra és a tényállás kiegészítésére van szükség.
A Fővárosi Bíróság határozatában megállapította, hogy a szabadalmi leírásnak lehetővé kell tennie, hogy szakember a találmány tárgyát a leírásban és a rajzban foglaltak alapján megvalósíthassa.
A szabadalom szerinti eljárás a szabadalmi leírás szerinti berendezés nélkül nem valósítható meg. A találmány elsőbbségi példány szerinti ismertetése nem tette lehetővé szakember számára a berendezés megismerését és így a szabadalom szerinti eljárás megvalósítását sem. A megvalósíthatóság követelményének a leírás minden igénypontja vonatkozásában csak egy későbbi módosítási elsőbbséggel benyújtott leírás és rajzok alapján tett eleget.
Ennek alapján a bejelentés napja és a módosítási elsőbbség napja közti időszakban a megsemmisítésnek (korlátozásnak) az az Szt. szerinti feltétele fennáll, mely szerint nem felel meg a megvalósíthatóság követelményének. A módosítási elsőbbség napjától kell pedig vizsgálni az igényrontás (korábbi elsőbbségű szabadalom tárgyával való ütközés) és az újdonság kérdéseit. Ehhez le kell folytatni a potenciálisan igényrontó P9301236 ügyszámú bejelentés engedélyezési eljárását, amelyet korábban a Magyar Szabadalmi Hivatal elutasított. Ennek oka pedig a megsemmisítési eljárás tárgyát képező érvényben lévő, és akkor még korábbi bejelentési nappal rendelkező 212007 lajstromszámú szabadalom igényrontó hatása volt.
Ezen elutasító határozat ellen a bejelentők megváltoztatási kérelmet nyújtottak be. A bíróság a hivatal elutasító határozatát hatályon kívül helyezte, és a megváltoztatási kérelmet áttette a hivatalhoz azzal, hogy a 212007 szabadalomnak nem a módosítási elsőbbséggel érvényes oltalma képezte a korábbi engedélyezési eljárásnak a tárgyát. Mindezek figyelembevételével folytatta le a Magyar Szabadalmi Hivatal a P9301236 bejelentés ügyében az engedélyezési eljárást, és a bejelentésre 220779 lajstromszámon szabadalmat adott.
Az ezt követően a 212007 ügyben lefolytatott megsemmisítési eljárás eredményeképpen a korábbi elsőbbségű szabadalom tárgyával (220779) való ütközés és újdonság hiánya miatt a szabadalom teljes terjedelmében megsemmisítésre került.Aszabadalmas a határozat ellen megváltoztatási kérelemmel élt.
Közben a 212007 lajstromszámú szabadalom szabadalmasa megsemmisítési eljárást indított a 220779 szabadalom ellen. A 220779 szabadalom szabadalmasa kérte a megsemmisítési eljárás felfüggesztését a 212007 szabadalom ellen indított megsemmisítési eljárás jogerős befejezéséig. Az eljárást aMagyar Szabadalmi Hivatal nem függesztette fel azzal az indokkal, hogy az Szt. 45. §-a szerint a hivatalnak a hatáskörébe tartozó szabadalmi ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmaznia. E szerint ha az ügy eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, az államigazgatási szerv az eljárást felfüggeszti. A 212007 lajstromszámú szabadalommegismételtmegsemmisítése tárgyában azonban az eljárás nem tartozott más szerv hatáskörébe, ezért a folyamatban levő megsemmisítési eljárást aMagyar Szabadalmi Hivatalnak nem kell felfüggesztenie. A 220779 lajstromszámú szabadalom ellen folyó megsemmisítési ügyben eljáró tanács a megsemmisítési eljárás felfüggesztését azért sem tartotta indokoltnak, mert megítélése szerint az eljárás végkimenetelét - a formális logika szabályai szerint helytálló kérelmezői hivatkozással ellentétben - a 212007 lajstromszámú szabadalom megsemmisítése tárgyában folyamatban lévő eljárás végkimenetele nem befolyásolta. Ennek oka az volt, hogy a fent említett bírósági határozat alapján a 220779 lajstromszámú szabadalmat a 212007 lajstromszámú szabadalomnál későbbi elsőbbségűnek kell tekinteni függetlenül attól, hogy az annak megsemmisítésére irányuló eljárásban az oltalom megsemmisítésre, illetőleg korlátozásra kerül-e. Az eljáró tanács álláspontja szerint emiatt a 212007 lajstromszámú szabadalom ellen indított megsemmisítési eljárás lefolytatása nem előfeltétele a 220779 lajstromszámú szabadalom ellen indított megsemmisítési eljárás lefolytatásának.
A hivatal a 220779 lajstromszámú szabadalom ellen indított megsemmisítési eljárását lefolytatta, és a kérelmet elutasította. A kérelmező ez ellen megváltoztatási kérelemmel élt.
5.2. A 211674 lajstromszámú szabadalom ellen indított megsemmisítési eljárás „átmeneti szabadalmi oltalom”; „külföldi szabadalom elsőbbsége”; „felülvizsgálati kérelem”
Az eljárást kezdeményező ellenérdekű fél az átmeneti szabadalom részleges megsemmisítésétkérte.Álláspontja szerint az átmeneti szabadalom alapjául szolgáló egyesült államokbeli szabadalom (CIP, azaz több időpontban, részben folytatólagosan benyújtott, és egy-egy időponthoz tartozó különféle találmányok összessége) elsőbbségei közül a törvény szerinti időkorlátnak nem eleget tévő, az elsőbbségi iratban szereplő vegyületek és ezek gyógyászatilag elfogadható sói nem részesülhetnek átmeneti szabadalmi oltalomban a szabadalmi törvénybe foglalt kizáró ok miatt.
A Magyar Szabadalmi Hivatal határozatával amegsemmisítési kérelemnek (részben) helyt adott és megállapította, hogy az átmeneti szabadalmi oltalom alapját képező szabadalom bejelentési elsőbbségének minősül a bejelentett találmánynak a törvény által meghatározott időintervallumon kívül eső legkorábbi bejelentési napja is, az akkor feltárt találmány vonatkozásában. Ez a találmány azonban a törvényben megszabott időhatárok miatt átmeneti oltalomban nem részesülhet. A hivatal úgy döntött, hogy a részleges megsemmisítési eljárás során nem választja szét a különböző időpontokhoz tartozó találmányrészeket, mivel ez rendkívül bonyolult, nehezen áttekinthető igénypontsorozatot eredményezne.
A Fővárosi Bíróság a szabadalmasnak a határozat megváltoztatása iránti kérelmét jogerős végzésével elutasította. Ez ellen szabadalmas felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést és a hivatal határozatát hatályon kívül helyezte és a Magyar Szabadalmi Hivatalt új eljárásra utasította. A határozat szerint nem vitás, hogy a CIP-bejelentés eredményeként az utolsó bejelentésre engedélyezett szabadalom alapját képező egyes találmányoknak eltérő lehet az elsőbbsége, és hogy a kérdéses szabadalom egyes részbejelentéseiben meghatározott találmányokra vonatkozóan eltérő elsőbbség állapítható meg. Helytállóan jutott tehát arra a következtetésre a hivatal és a Fővárosi Bíróság, hogy az átmeneti szabadalmi oltalom alapját képező amerikai szabadalom igénypontjaiban védett egyes megoldások egy részének az elsőbbsége valóban kívül esik a szabadalmi törvényben meghatározott időintervallumon, és ezek oltalomban nem részesíthetők.Ajogerős végzés és a Magyar Szabadalmi Hivatal határozata azonban érdemben nem volt elbírálható, mert a hivatali határozat nem jelölte meg, hogy a részben megsemmisíteni kért szabadalom igénypontjai közül melyeket semmisítette meg. Így nem állapítható meg belőle, hogy az átmeneti szabadalmi oltalom valójában mire terjed ki, és mire szűnt meg a részleges megsemmisítés után. E határozat eredményeképpen jogbizonytalanság keletkezhet, amely jogbizonytalanság más eljárásokban sem lenne feloldható, mert nem egyéb, a szabadalommal kapcsolatos további eljárásra tartozó kérdés, hogy mi a szabadalom tárgya.
Ezért a Fővárosi Bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatát hatályon kívül helyezi és a hivatalt új eljárásra utasítja. A megismételt eljárásban az ellenérdekű félnek határozott kérelmet kell előterjesztenie, hogy a szabadalom igénypontjai közül melyeknek a megsemmisítését kéri. A határozott kérelem előterjesztését követően dönthet abban az érdemi kérdésben a hivatal, hogy a külföldi szabadalomnak az egyes igénypontok tekintetében mi az elsőbbsége, és melyek azok, amelyek a szabadalmi törvényben meghatározott időintervallumon kívül esnek, ezért megsemmisítendők.
6. Az adatbázis használhatósága
A hivatalban készült szakdolgozat5 és tesztelési vélemény6 talán tükrözi az adatbázis használhatóságát.
6.1. „A feltalálói tevékenység megítélése az európai és a hazai szabadalmi jogban” című szakdolgozat
(Idézet a „3. A feltalálói tevékenységmegítélésének gyakorlati tapasztalatai a tanácsi ügyek kapcsán” című fejezetből)
„A Magyar Szabadalmi Hivatal PIPACS adatbázisa a 60-as évek végétől kiindulva tartalmazza az összes, napjainkra jogerőre emelkedett megsemmisítési eljárással kapcsolatos adatot. A 212 ügyben indult megsemmisítési eljárásból 62 esetben jelölték meg - többek között - a feltalálói tevékenység hiányát a megsemmisítés jogalapjaként. Az adatbázisban szereplő, a feltalálói tevékenység hiányával kapcsolatba hozható, ez ideig jogerőre emelkedett döntések valamennyi esetben a régi Szt. hatálya alá tartoznak.Adöntések jogszabályi hátteréül tehát a régi Szt. 2. §-ához fűzött miniszteri indokolás szolgált. A feltalálói tevékenység megítélésének hazai joggyakorlatába jó bepillantás nyerhető az ilyen eljárásokban hozott hivatali, illetőleg bírósági határozatok indoklásából.
Az EPO joggyakorlata egységesítésének egyik leghatásosabb eszköze a fellebbviteli ügyekben döntő Fellebbezési Tanácsok és az elvi állásfoglalások meghozatalára hivatott Bővített Fellebbviteli Tanácsok döntései. A tanácsok joggyakorlatukban korábbi döntésekre támaszkodnak, mint irányadó döntésekre, illetőleg a Bővített Fellebbezési Tanácsok határozataira, melyek a Fellebbezési Tanácsokra kötelezőek. Az EPO publikált jogesetei nemcsak az intézmény joggyakorlatának egységesítése szempontjából fontosak, hanem kifelé is áttekinthetővé teszik a rendszert.
Ilyen vagy ehhez hasonló gyakorlat, amely a jogesetek publikálását tette volna lehetővé, a hazai iparjogvédelmi gyakorlatból egészen a legutóbbi időkig hiányzott. Annak ellenére, hogy több magyar szerző publikált a feltalálói tevékenység tárgykörében, ezek a közlemények rendre a külföldi hivatalok joggyakorlatát ismertették. A közelmúlt eredménye, hogy a PIPACS adatbázis révén tanulmányozhatóvá vált a Magyar Szabadalmi Hivatalnál indított megsemmisítési eljárások joganyaga. Nézetünk szerint a Módszertani útmutató mellett ez komoly eszköz lehet a hivatali eljárás egységesítése, ismerttéés követhetőbbé tételében.A hivatali döntések mechanizmusa - hasonlóan a Fellebbezési Tanács döntéseihez - egy gyakorlatilag bárki számára egyszerűen hozzáférhető adatbázis révén megismerhetővé válik, ami nagymértékben segít abban is, hogy az új bejelentésekkel kapcsolatos engedélyezési eljárások döntései is kiszámíthatók, előre jelezhetőek legyenek.”
6.2. A PIPACS-MEGSEMMISÍTÉS adatbázis tesztelése
6.2.1.Általános észrevétel az adatbázis használati értékére
Az adatbázis hasznos, kitűnően segítheti a jövőben a hivatali munkatársakat a tanácsi ügyekre való felkészülésben (de a mindennapi elbírálói munkában is), ugyanis jól megismerhető a kétszintű bírósági döntési gyakorlat az újdonság, feltalálói tevékenység kérdéseiben. Továbbá, az adatbázis felkészülési támogatásul szolgálhat az ügyfeleknek, de a szabadalmi ügyvivőknek is.
6.2.2. Általános észrevétel az adatbázis adattartalmára, működőképességére, ergonómiai megfelelőségére
Az adatbázis tartalmazza rekordonként a szükséges bibliográfiai adatokat, közzétételi kivonatot, rajzot, néhány esetben az igénypontokat (ez nem feltétlenül szükséges, mivel a behívható, kinyomtatott szabadalmi leírás tartalmazza az igénypontokat, másrészt adott esetben egységesebb az adattükör az igénypontok nélkül), az iktatási adatokat és a megsemmisítési eljárásra vonatkozó irat adatait. Az érdemimegsemmisítési határozatok, valamint a kinyomtatott szabadalmi iratok behívhatók. Az adattartalom a használati értéket tekintve az ésszerű igényeknek mindenben megfelel.
Az adatbázis a PIPACS kezelési technikával működtethető, különös felkészülést, speciális ismereteket nem igényel, alapszintű adatbázis-kezelési ismeretekkel rendelkező felhasználó nagyon rövid idő alatt kezelési gyakorlatot szerezhet.
Az adatbázis jól megválasztott színkombinációt használ az adattartalommegjelenítésénél.Akeresőpanel értelemszerű. Az adatbázis ergonómiai szempontból is megfelelő.
7. Összefoglalás
A PIPACS adatbázisba az egyes adatok/intézkedések töltési rendjének megfelelően a folyamatban lévő vagy induló megsemmisítési eljárások adatai/intézkedései is folyamatosan bekerülnek.
A megsemmisítési eljárásokat tartalmazó tanácsi ügyek adatbázisa a közeljövőben hozzáférhető válik CD-n, interneten (www.hpo.hu címen) és az intraneten. Folyamatos karbantartásáról, a folyamatban lévő, illetve a jövőben induló ügyek láttatásáról gondoskodunk.
A hivatal 2004-2005-re tervezi a Magyarországon oltalomban részesült növényfajták részadatbázisába az UPOV vizsgálati feltételek szerinti fajtaleírások teljes szövegben kereshető módon való bevitelét magyar és angol nyelven, valamint a fajtanevekre és fényképekre való speciális keresőfelület kialakítását.
8. Hivatkozások
1 1895. évi XXXVII. tövénycikk a találmányi szabadalmakról 21. §
2 A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény miniszteri indoklása
3 A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény miniszteri indoklása
4 A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény módosítására irányuló törvény miniszteri indoklása
5 Szulmanné dr. Binet Mariann: A feltalálói tevékenység megítélése az európai és a hazai szabadalmi jogban. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003. augusztus
6 Nemeskey Károly: A PIPACS-MEGSEMMISÍTÉS adatbázis tesztelése. (MSZH, SZF Jelentés, 2003. 10. 31., Nemeskey Károly szabadalmi elbíráló, ÉP-KÖ)
9. Függelék
212007 Megsemmisítés
Kérelem benyújtásának kelte: 1997. 09. 23.
Kérelmező: Thoma József, Budapest (HU)
Képviselő: ADVOPATENT SZABADALMI IRODA, Budapest (HU)
Jogalap: 2. § Újdonság [1969. II. tv.]
3. § Haladó jelleg [1969. II. tv.]
4. § Műszaki jelleg [1969. II. tv.]
5. § Gyakorlati alkalmazhatóság (1969. II. tv.)
6. § (1) a)Atalálmány kielégíti az elsőbbségi időpontban a törvényes követelményeket [1969. II. tv.]
41. § (1) Szakember a találmány tárgyát a leírás és a rajzban foglaltak alapján megvalósíthassa [1969. II. tv.]
41. § (2) Igénypontban meg kell határozni a leírás egyéb részeivel összhangban az igényelt szabadalmi oltalom terjedelmét [1969. II. tv.]
6. § (3) c)A találmány tárgya korábbi elsőbbségű szabadalom tárgyával egyezik [1969. II. tv.]
19. Határozat megsemmisítési eljárásban - elutasítás (IO) ref.: 19 Intézkedés kelte: 1999. 02. 23. átvétele: 1999. 03. 09.
19A. Megváltoztatási kérelem (CL)
Fővárosi Bíróság/3.Pk.22.924/1999/8. FB a hivatalt új eljárás lefolytatására kötelezte (GT_BUH) Intézkedés kelte: 2000. 03. 08.
40. Határozat megsemmisítési eljárásban - megsemmisítés (IM) ref.: 40 Intézkedés kelte: 2003. 07. 02. átvétele: 2003. 07. 08. (MC4A Szabadalom megsemmisítése)
40A Megváltoztatási kérelem (CL)
220779
Megsemmisítés
Kérelem benyújtásának kelte: 2002. 11. 05.
Kérelmező: 31. ÁÉCS Kft., Budapest (HU)
Jogalap: 6. § (3) c) Atalálmány tárgya korábbi elsőbbségű szabadalom tárgyával egyezik [1969. II. tv.]
26. Határozat megsemmisítési eljárásban - elutasítás (IO) ref.: 26
Intézkedés kelte: 2003. 06. 20. átvétele: 2003. 06. 25.
26A Megváltoztatási kérelem (CL)
211674
Megsemmisítés
I.
Kérelem benyújtásának kelte: 1997. 04. 10.
Kérelmező: Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt., Budapest (HU)
Jogalap: 21. § b) Alapul szolgáló külföldi szabadalom elsőbbsége [1994. VII. tv.]
14. Határozat megsemmisítési eljárásban - korlátozás (IN) ref.: 14 Intézkedés kelte: 1999. 06. 02. átvétele: 1999. 06. 10. meghirdetése: 1999. 07. 28. (LC4A Szabadalom korlátozása)
14A Megváltoztatási kérelem (CL) Fővárosi Bíróság/3.Pk.26.396/1999/10. FB a megváltoztatási kérelmet elutasította (GR_BBE)
Intézkedés kelte: 2000. 06. 28.
Legfelsőbb Bíróság/Pkf.IV.22.725/2000/5. LfB az elsőfokú b. végzését megváltoztatva a hivatalt új eljárásra utasítja (GT_BHE)
Intézkedés kelte: 2002. 03. 27.
Dr. Petz-Stifter Mária - Szász András
A SZAKKÖRI MUNKA MINT AZ INNOVATÍV GONDOLKODÁSRA NEVELÉS SZÍNTERE
A tudományos kutatás, az innováció civilizációnk egyik mozgatóereje. A tudomány a bennünket körülvevő világra vonatkozó megfigyelések, tapasztalatok rendszere, melyek alapos ismeretéből a jövőnket meghatározó felismerések fakadnak. Az ifjúi tudásvágy kimeríthetetlen kincsestára múltunk nagyjainak életműve, alkotása s a jelen kihívásaival való szembenézés.
A józanul gondolkodó emberek tisztában vannak azzal, hogy a tudomány és eredményei a hétköznapok szintjén nemcsak elfogadhatóak, alkalmazhatóak, hanem egyenesen nélkülözhetetlenek is. Ezt felismerve önzetlen tanárok sokasága neveli tanítványait a közös, innovatív gondolkodásra, melynek egyik leghatékonyabb színtere a középiskolai szakköri munka. E tevékenység értékét elismerve írta ki az Oktatási Minisztérium és a Magyar Szabadalmi Hivatal közös pályázatát „A szakköri munka mint az innovatív gondolkodásra nevelés színtere” címmel. Ennek célja egyrészt, hogy nyilvánosságot kapjanak azok a pedagógiai eszközök, módszerek, amelyek elősegíthetik az innovatív gondolkodást a természettudományos, technikai érdeklődésű diákok szakköri tevékenységében, másrészt, hogy a diákok, tanáruk vezetésével, a szakkör tematikájához illeszkedően oldjanak meg a mindennapiműszaki életben jelentkező feladatokat a technikatörténet, az energiagazdálkodás, a hulladékhasznosítás területén, az iparjogvédelmi dokumentáció és a műszaki monográfiák alkalmazásával.
A hatodik alkalommal meghirdetett verseny zsűrijének tagjai (Balogh Lászlóné, Oktatási Minisztérium; Magyar Tamás, Magyar Szabadalmi Hivatal; Várhelyi Judit, Magyar Formatervezési Tanács Irodája) a szigorú elbírálási szempontok alapjánakövetkező pályamunkákat javasolták díjazásra.
- A magyarkanizsai (Szerbia) Műszaki Szakközépiskola Jenei Erzsébet tanárnő és Tóth Béla tanár úr vezette történelem szakkörének pályázata a város 1903-ban alapított, a mai napig is működő cserépgyárának történetét foglalja össze. A 100 éves ipari létesítményt bemutató dolgozat egyedülálló fényképekkel, korabeli, kézzel írott dokumentumokkal műszaki szempontból is bemutatja a régi technológiát. A benyújtott dolgozatot Raffai Ágnes és Lovas István készítette.
- A budapesti Szent Margit Gimnázium Cserkutiné Illyés Ágnes tanárnő vezette szakkörének pályázata napjaink hagyományos és alternatív energiahordozóinak felhasználásával, az energiatakarékossági lehetőségekkel és a környezet védelmével foglalkozik. A szakkör tagjai felkutatták azon tudósok, feltalálók életútját, akik ezzel a területtel foglalkoztak. A szépen összeállított munkássággyűjtemény mellett rövid dolgozatokat is mellékeltek a közlekedés oxigénfogyasztásáról. A dolgozat 16 szakköri diák munkája.
- A szolnoki Varga Katalin Gimnázium Nagy Tibor tanár úr vezette szakkörének pályázata a modern fizika eredményeivel foglalkozik. Munkájuk során megépítették a nagy részecskegyorsítók modelljeit, így a lineárisat és a centripetálisat is. Elkészítettek egy szárazjéggel üzemelő ködkamrát és egy nyomdetektort. Szép dolgozatokat mellékeltek a világ legjelentősebb részecskegyorsítóiról, az elemi részecskék detektálásáról, és értekezést írtak a sugárzás biológiai hatásairól. A pályamunka 15 szakköri diák elemzőkészségét dícséri.
A 2003. évi három jutalmazott részére a díjakat dr. Bendzsel Miklós,a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke adta át a Magyar Tudomány Napjához kacsolódó Ifjúság-Innováció -Tudomány című rendezvényen november 4-én, a Magyar Szabadalmi Hivatal aulájában.
Az alábbiakban az egyik díjnyertes pályamunka rövidített, szerkesztett változatát adjuk közre.
A magyarkanizsai cserépgyár 100 éve
Az 1903-ban alapított téglagyár a város legrégibb ipari létesítménye. Nehéz volna megszámlálni, hány kanizsai házat borít a két világháború között Jugoszláviában közismertté vált Angyal- és Marseillei-Cserép. Az előző századdal közel egyidős téglagyár vagy egyszerűen csak aGyár - ahogy a közelmúltig emlegették - megalapítása annak a 47 kanizsai és környékbeli vállalkozó szellemű embernek köszönhető, akik 1907.március 10-én 180 000 korona értékben 30 éves időtartamra részvénytársaságot alapítottak, nem is álmodva arról, hogy a „Magyarkanizsai elsőGőztégla és Cserépgyár” még 100 évmúlva isműködni fog. A dokumentumok alapján arra lehet következtetni, hogy létezésemégennél is korábbi, hiszen a fő alapító Grünfeld Herman nem készpénzzel járult az alaptőkéhez, hanem a tulajdonát képező ingatlannal, amelyen már 1902-ban téglagyár működött. Részvénytársasággá való alakulásának ötletét az a tényszerűség adja, hogy a századforduló táján jelentős magán- és közintézményi építkezések indultak be, így egyre keresettebbé váltak a gyár termékei.
A hagyományos technológiával működő gyár fejlődése töretlenül ívelt felfelé. Vezetésében és technológiai fejlődésében 1927-től következett be változás, amikor a Grünfeld- féle téglagyár többségi tulajdonát a csókai Ledererérdekeltség veszi át. A Lederer család közismert volt haladó szellemiségéről és az új dolgok iránti fogékonyságáról - erről a téglagyár esetében is tanúbizonyságot tettek: a gyár irányításának átvétele után felszereltették az első gőzgépet.
A II. világháború vetett véget az ígéretes fejlődésnek. A gyár munkásainak nagy részét a frontra vezényelték, a Lederer család elmenekült az országból, a gyár tulajdonos nélkül maradt.
A gyár 1946-tól felvette a Potisje (magyar jelentése: Tisza menti) nevet. A munkaerő nagy részét (akárcsak a háború előtt) még mindig idénymunkások képezték, akiknek minden ősszel felmondtak.Csak kevesenmaradtak a téli kirámolásra, de éppen ezeknek a „kiváltságosoknak” jutott amunka legnehezebbje. A rámolás a nyersanyag kitermelését jelentette. Sokszor a fagyos földfelszínt kellett megtörni ahhoz, hogy agyaghoz jussanak. Ezt azután vagy felhordták a gépházhoz, vagy csakmegforgatták és összedolgozták. Finomítását a természetre (fagyra, szélre, napra) bízták.
Az 1950-ben bevezetett sajátos, titói munkásönigazgatás következményeként a munkások választott képviselőiből alakított ún. munkástanács kezébe került a gyár irányítása. 1963-ban az országos kölcsönökre alapozott beruházási hullámelérte a gyárat is, felépült üregeselem-gyártó részlege, bevezetése minőségi ugrást jelentett a termelés tervezésében is. Az azonos méretű (250_125_60 mm-es egységméretű) téglához szükséges nyersanyag egyharmada, valamint jóval rövidebb megmunkálási idő és főleg kevesebb ráfordítási energia szükséges.
A növekedés 1968-ban folytatódott, az ország első automatikus cserépgyártó vonalának beindításával. Ekkor már képzettmérnökgárda dolgozott a fejlesztéseken, akik többségében a város magyar ajkú lakosai közül kerültek ki. Öt évvel később megnyílt a második cserépüzem, amelyhez már új alagútkemence is épült.
1976-ban az első cserépüzem is alagútkemencét kapott, s azóta már az égetőkocsik és a késztermék berakodását is gépesítették. Téglátmamár nemgyártanak, veszteséges lenne.
A kanizsai agyag jó minősége, a megfelelő szakemberek és a fokozatos fejlődés biztosította, hogy a vállalat 2003-ban megünnepelhesse fennállásának 100. évfordulóját. A gyáralapító Grünfeld Herman tulajdonát képező 9 hold 47 négyszögöl területű ingatlanon 1903-tól egy Rostrendszerű téglagyár működött. A cserépgyár egy 16 kamrás, 45méter magas kéménnyel ellátott körkemencével rendelkezett.
A termelés igen kezdetleges módszerekkel folyt. Az agyag kibányászását kézi erővel végezték, vagyis egyszerűen kiásták. A nehéz fizikai munkát férfiak végezték. Igen megerőltető volt a kemény agyagot ásóval, csákánnyal fejteni. A kibányászott agyag szállítását lovakkal húzott kocsikon oldották meg. Ezek a csillék sínpáron mozogtak. Billenőszerkezetük tette lehetővé, hogy a bennük lévő agyagot ki lehessen önteni, és ne kelljen kifelé is lapátolni. A csilléket a présházig tudták lovakkal elhúzni, oda viszont már kézi erővel kellett a kocsikat feljuttatni.
Az agyag formázására csigaprést használtak. A csigaprést gőzgép hoztaműködésbe. 1927-ben már öt csigapréssel dolgoztak. A csigaprésből kiömlő, megformázott agyag vágóasztalon kapta meg végső formáját. A cserép előállításakor a csigaprésből kiömlő agyagszalagot cserépprés segítségével formázták meg.
A kipréselt téglát és cserepet a présházból kocsikra rakva szállították. A nyers termékkel megrakott, sínpáron mozgó kocsikat kézi erővel tolták át a szárítókba, az úgynevezett színekbe. A szín négy oszlopon álló, tetővel fedett, nyitott, illetve részben zárt terület, ahol a nyerstermékek száradtak. A száraz cserepeket a rámákról leürítették, és a rámahordó lányok az üres farámákat visszavitték a cseréppréshez. A rámákról leürített száraz cserepet és téglát kocsikra rakták és a körkemencéhez tolták kiégetni.
A körkemence 16 kamrából álló, szénfűtéssel működő kemence. A kamrákat egymás után töltötték fel a tűz előtt, majd a feltöltés után az ajtót téglával befalazták. A tűz a kemencében körben haladt. A tűz elhaladása után az ajtót kibontották és hűlni hagyták a terméket. Amikor a benne levő kiégett anyag lehűlt annyira, hogy meg lehetett fogni, akkor kezdték meg a kamra ürítését, majd újratöltését. Ezzel a módszerrel az égetés folyamatos, mivel az ürítés, a töltés és a tűz is körben halad a kemencében.
A kiégett terméket fatalicskákon, ún. tragacsokon tolták ki a kemencéből. Ez a munka jelentős fizikai megterhelést jelentett az ott dolgozó férfiaknak, mert a megrakott fatalicskán több mint 100 kg anyagot kellett tolniuk. A kihordók egy bőrhámot viseltek, amelynek a végeit a tragacs szarvához rögzítették. Ez elősegítette, hogy a terhet ne csak a karjukon, hanem az egész testükön elosztva viseljék.
A kemencéből kihordott terméket az udvaron máglyába rakva tárolták. Ez a technológiai folyamat a huszadik század közepéig nemigen változott. A második világháború után ennek az iparágnak a fejlődése is nagy ütemben megkezdődött. A kézi munkaerőt fokozatosan gépek váltották fel, melyek nemcsak megkönnyítették az ott dolgozók munkáját, hanem a termelékenységet is megnövelték. Az agyag kézi kitermelését vödrös kotrógép (báger) váltotta fel. Ez a gép több ember munkáját végezte el sokkal rövidebb idő alatt. Az így felszabadult munkaerőt át tudták irányítani más munkák végzésére, elkerülve az újabb munkaerőfelvételt, míg a termelékenység viszont növekedett.
Az agyag formázásához használt présgép még gőzzel működött, de már modernizálódott. 1963-ban beszerelték az első vákuumprést, amely elősegítette az agyag nagyobb mértékű tömörítését. Ezzel javult az előállított termék minősége.
A külszíni cserépszárítók egy részét keller típusú kamrás szárítók váltották fel, melyek a szárításhoz szükséges meleg levegőt a körkemence hűtési zónájából kapták.Akocsitolók munkáját kis motoros traktorok váltották fel. A síneket felszedték, és gumikerekű kocsikon szállították a nyers és száraz termékeket. A körkemencéből a kiégett termékeket már nem tragacsokon hordták ki, hanem háromkerekű kocsikon, melyek használata rendkívül megkönnyítette az ott dolgozók munkáját.
Az égetett termék tárolása azonban változatlanul a vállalat szabadtéri raktárfelületein történt, bár jóval nagyobb mennyiség tárolására kellett raktárfelületet biztosítani, mivel az előállított termék mennyisége ekkor már 13 millió cserép volt évente.
1962-ben üzembe helyeztek egy új részleget, amely üreges elemek gyártásával foglalkozott. Ebben az üzemben a gyártásmár automata vonalon haladt.Agyártási vonal üzemeltetésére elektromos áramot használtak.Aszárításra csatornaszárítót alkalmaztak, amely a meleg levegőt az üzem mellé épített kazánházból nyerte. Az üreges elemek égetésére körkemence helyett itt már alagútkemence szolgált, egy téglából épített, 40 m-es alagút, amelyben száraz termékkel megrakott kemencekocsik haladtak egy sínpáron.
1968-ban helyezték üzembe az ország első automata cserépgyártó vonalát. 1973-ban kiépült a II. cserépgyártó részleg, amelymár sokkalmodernebb technológiával rendelkezett.
1988-ban a cserépgyártásra egy újabb üzem kerül átadásra. Ebben az üzembenmár nagyobbrészt számítógépek irányítják a termelést. Az itt dolgozó munkásokra a fizikai munka helyett csak az ellenőrzés feladata hárul.Arégebben épített részlegek fejlesztése is folyamatos. A régi gépeket folyamatosan cserélik újabbakra, megújítva ezáltal a gyártási folyamatot is, ennek a folyamatnak részeként a kemencék fűtését is gázfűzésre cserélték.
A vállalat nemcsak arra törekszik, hogy munkásainak munkáját megkönnyítse, a környezetvédelemre is nagy hangsúlyt fektet. A kiaknázott agyagbányákat halastóvá alakítják, környezetüket parkosítják.
A gyárudvaron tarka összevisszaság, szinte minden megváltozott itt, de mégis hemzseg a múltra emlékeztető részlet. A hatalmas modern üzemrészlegek között-mögött szégyenlősen és téglaporosan húzódnak mega régi épületek, amelyek között még nem is olyan régen még idénymunkások hordták a rámát, tolták a kocsikat a porban, sárban, verejtékezve és egymást ugratva. Arégi lakatos- és kovácsműhelyek még most is üzemelnek, hiszen rengeteg alkatrészt kell saját kezűleg javítani. Annyi régi szerszám, felszerelés találhatómég a gyár területén, hogy nem lenne nehéz berendezni, például az elhagyott körkemencében, a téglakészítés, a hagyományos építőipar múzeumát.
EPI/CEIPI EURÓPAI SZABADALMI JOGI TANFOLYAM BUDAPESTEN
2003. október 15-én ünnepélyes körülmények között megkezdődött az első angol nyelvű, kétéves európai szabadalmi jogi tanfolyam Budapesten, amely a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara (MSZÜK) valamint a CEIPI (The Centre for International Industrial Property Studies/ Robert Schuman Egyetem, Strasbourg) kooperációja eredményeként jött létre. A megnyitó előadást prof. dr. Dieter Stauder, a CEIPI Nemzetközi Szekciójának igazgatója tartotta.
A további előadásokra és konzultációkra a 2003/2004- es, valamint a 2004/2005-ös tanévben rendszeresen, kéthetente kerül sor nemzetközileg elismert szakemberek, dr. Ficsor Mihály (MSZH), Paul Rosenich (Patentbüro Paul Rosenich AG, Liechtenstein), dr. Palágyi Tivadar és dr. Markó József (Danubia) közreműködésével. A jelenlegi résztvevők részben magyar gyógyszeripari szabadalmi ügyvivőkből és ügyvivőjelöltekből, részben pedig magyar és cseh egyéni szabadalmi ügyvivőkből állnak.
A szervezők szándéka az volt, hogy e tanfolyam elvégzésével mind a már gyakorlottabb szabadalmi ügyvivők, mind pedig a pályájuk elején levők behatóbb elméleti és gyakorlati ismereteket és tapasztalatokat szerezzenek az európai szabadalmi joggal és joggyakorlattal kapcsolatban, amelyek azután a napi munkában közvetlenül és jól hasznosíthatók.
Korlátozott számban utólagos jelentkezéseket még elfogadunk.
Markó Noémi tanfolyamszervező
(tel.: 200 6750, e-mail: <& /comps/email.mc, cim=>'marko [sddeeffnbfnjndfbn] rosenich [uzzuehrgewzgewzug] com' &>)