TANULMÁNYOK
GYENGE ANIKÓ
Alkotmányossági kérdések a szerzői jogban
I. Bevezetés
II. Alkotmányos alapjogok és szerzői jogok a gyakorlatban
III. Végkövetkeztetések
I. Bevezetés
Az elmúlt tizenhárom évben kialakult, alkotmányos alapokon nyugvó új magyar jogrendszerben minden jogterület igyekezett megtalálni a maga alkotmányjogi gyökereit. Ez a szerzői jogi dogmatikában is megtörtént, amikor az új szerzői jogi törvény megalkotásakor a szerzőt megillető vagyoni jogokat az alkotmányos tulajdoni garanciából, speciális személyhez fűződő jogait pedig az emberi méltóság alkotmányos biztosítékából kísérelték meg levezetni.
A nemzetközi szerzői jogi ítélkezési gyakorlat és az elmúlt négy év fellendült civilisztikai jogalkotása (így elsősorban a Polgári Törvénykönyv újrakodifikálása) kapcsán született egyes tanulmányok egyaránt azt mutatják, hogy a szerzői jognak komoly kihívásokkal kell megküzdenie és a szerző kizárólagos jogait új egyensúlyba kell hoznia a felhasználók érdekeivel.
Jelen tanulmány a nemzeti és nemzetközi szerzői jogi szabályok, valamint az alkotmány és nemzetközi egyezmények által garantált alkotmányos és emberi jogok lehetséges ütközésének eseteit elemzi. Kísérletet tesz arra, hogy a szerzői jog alkotmányosságát szélesebb alapokra helyezze, így látva lehetőséget arra, hogy a szerzői jog struktúrájában az elmúlt években bekövetkezett változásokat bemutatva a szerzői jog "megőrizve átalakítása" mellett érveljen.
A szerzői jog alkotmányos gyökereinek meghatározására az elmúlt évtized folyamán két jelentősebb kísérlet történt. Míg az új szerzői jogi törvény megalkotása 1999-ben már befejeződött1 (eseti módosítás ugyan történik,2 de filozófiája nem megbontható), addig a Polgári Törvénykönyv3 újrakodifikálása jelenleg is zajlik, és több filozófiai megalapozottságú tanulmány készült már a szerzői jogra is vonatkozó néhány paragrafus átalakításával összefüggésben.4
Az Szjt. indokolása5 szerint a szerzői jogi szabályozás vagyoni és személyi viszonyokat rendez, ennek értelmében a szerzői jog is részesedik abból a védelemből, amely az alkotmánynak a tulajdont oltalmazó rendelkezéseiből következik, továbbá az alkotmány 54. §-ának (1) bekezdése alapján a szerző személyhez fűződő jogainak védelme az általános személyiségi jognak is részét képezi, az emberi méltóság védelmének sajátos vonzataként jelenik meg.6 Az indokolás kitér továbbá arra: "az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogokról szóló Nemzetközi Egyezségokmányának7 15. cikke megköveteli annak a mindenkit megillető jognak az elismerését, hogy minden olyan tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotás tekintetében, melynek szerzője, erkölcsi és anyagi érdekei védelemben részesüljenek."
Az indokolás csupán harmadsorban (és jogszabályi hivatkozás nélkül) említi a szabályozásnak azt az igényét, hogy a szellemi alkotást ösztönözze, a nemzeti, az európai és az egyetemes kultúra értékeit megbecsülje, megóvja. A szerzői jog további feladatának a köz- és magánérdek egyensúlyának megteremtését, az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás biztosítását tekinti.8
Az Szjt. preambuluma ezzel szemben kimondja, hogy a technikai fejlődéssel lépést tartó, korszerű szerzői jogi szabályozás meghatározó szerepet tölt be a szellemi alkotás ösztönzésében, a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeinek megóvásában; egyensúlyt teremt és tart fenn a szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, tekintettel az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás igényeire is; gondoskodik továbbá a szerzői jog és a vele szomszédos jogok széles körű, hatékony érvényesüléséről.
Míg az indokolás kifejezetten csupán két alapjogot említ, amelyek elsősorban a szerző érdekeinek garanciáját jelentik, a törvény preambuluma más alkotmányos jogokra is utal, amelyek szintén a szerzői jog alapjának tekinthetők, de nem csak az alkotók érdekeit veszik figyelembe.
Könnyen belátható, hogy a "szellemi alkotás ösztönzése", a "nemzeti és az egyetemes kultúra értékeinek megóvása" mint a szerzői jog céljai, nem kizárólag a szerző vagyoni vagy személyhez fűződő jogainak biztosításával érhetők el. A törvény maga mondja ki, hogy egyensúlyt kell teremteni és fenntartani a szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, ám arra nem utal, hogy mi az az átfogó jog, amely minden oldal érdekeit ötvözné, vagy léteznek-e más alkotmányos jogok, amelyekből a többi érdekelt jogai is levezethetők lennének.
A magyar törvény és az indokolás nem hivatkozik sem a művészeti és tudományos szabadságra (ami pedig alkotmányban deklarált jog9), sem a még átfogóbb (Magyarország által is ratifikált nemzetközi egyezményekben elismert) kulturális jogokra,10 amelyek tágabb teret engednének a különböző érdekek kiegyensúlyozásának és közös nevezőre hoznák őket úgy, hogy a felhasználók, műközvetítők jogainak is alkotmányos támaszát nyújthatnák (megfelelően az Szjt. preambulumában megjelölt céloknak).
A Polgári Törvénykönyv újrakodifikálásának munkálatai során is felmerült a szerzői jog (illetve átfogóbb formában a szellemi alkotások) területe alkotmányos megalapozottságának kérdése. A koncepcióhoz11 készült publikált tanulmányok12 azonban - céljukból adódóan egyébként indokoltan - nem lépnek túl a tulajdonjogi és személyhez fűződő jogi megfontolásokon,13 egyedül Faludi Gábor munkája14 számol be arról a hangsúlyeltolódásról, ami az elmúlt évtizedben a szigorúbb szerzői tulajdoni szemlélet felől nyitni látszik a felhasználók jogainak erőteljesebb érvényesíthetősége felé. A cikk felhívja a figyelmet arra, hogy a legújabb nemzetközi bírói gyakorlat szerint a különböző szellemi javakon fennálló tulajdoni meghatározottságú vagyoni jogok nem, vagy csak korlátozva érvényesülhetnek azokban az esetekben, amikor az oltalom tárgyát engedély nélkül használó személy olyan, az alkotmányban is garantált emberi jogát gyakorolja, mint a véleményszabadság vagy az információhoz való alkotmányos alapjog.
Az utóbbi évek szerzői jogi bíráskodásában felmerült esetekben a szerzői jog és az alkotmányos alapjogok gyakori összeütközéséből látható, Faludi Gábor által megsejtett tendenciát csak erősíti az, hogy a vagyoni jogokkal ellentétben a szerző személyhez fűződő jogai csak kivételes esetekben szorulnak háttérbe mások alkotmányos jogaival szemben. Mindez azt is mutatja, hogy a jogterülettel szemben korábban támasztott elvárások (a szerző tulajdonának és alkotói személyiségének védelme) mellett egyre több olyan igény is megfogalmazódik, amelyek a szerzői jog szabályozásának rugalmasabbá tételét követelik.
Úgy tűnik, hogy a szerzői jogban a technikai fejlődés és az ennek nyomán bekövetkező társadalmi (pl. fogyasztási, kommunikációs) változások hatására egyre erősödő "másik oldal", a felhasználók szerepének hangsúlyosabbá tétele akár a jogszabály szintjén, de csak a jogirodalomban is szükséges, éppen e tendenciaszerű változások miatt.
A szerzői jog alkotmányos alapjainak meghatározásakor a hangsúly eltolása a szerző vagyoni jogainak garantálásáról és személyhez fűződő jogainak biztosításáról a felhasználó érdekeinek hangsúlyosabbá tétele felé inkább lehetséges akkor, ha egy olyan átfogóbb alkotmányos jog alapjára helyezzük a szerzői jogot, ahol már nem a tulajdoni garancia sérül a felhasználó jogának biztosításával, csupán a művészeti szabadságban vagy a kultúrában való megfelelő arányú részesedés kialakítása a probléma, illetve ha több alapjogból kíséreljük meg levezetni az alkotmányos szerzői jogi szabályozást.
II. Alkotmányos alapjogok és szerzői jogok a gyakorlatban
A tanulmány második része a szerzői jog és az alkotmányos alapjogok ütközésének az elmúlt másfél évtizedben a jogalkotás során, illetve a joggyakorlatban felmerült eseteit mutatja be és elemzi mind szerzői jogi, mind alkotmányossági és emberi jogi szempontból. Rámutat arra, hogy az alkotmányos jogokból eredeztethető egyes szerzői jogok milyen módon ütközhetnek mások jogaival, és kísérletet tesz arra, hogy az esetek kapcsán általánosabb következtetéseket is levonjon a szerzői jog tulajdoni és egyéb alapjogi megalapozottságával kapcsolatban.
A technika elmúlt másfél évtizedbeli fejlődése, így különösen a számítógép általános háztartási eszközzé válása a szerzői joggal szemben két alapjog védelme megerősítésének igényét keltette fel.
Először a szoftverekkel és az adatbázisokkal kapcsolatban, később pedig az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában, "klasszikus" szerzői jogi területen is felmerült a felhasználók, illetve a versenytársak információhoz jutása korlátozásának indokolhatósága. Ennek mintegy antipólusaként ugyanakkor egyre erősebb az arra irányuló igény is, hogy a szerzői jogi jogosultak fokozott védelmét lehetővé tevő és az egyedi, egyenkénti műfelhasználást (sőt, a felhasználásnak nem minősülő műélvezetet) is kontroll alatt tartani képes különböző digitális eszközökkel szemben a privátautonómiát, a magánszférát védjék - hiszen a szerzői jog behatolása a háztartásokba nem feltétlenül a jogterület kívánatos fejlődési iránya.
Vagyis egyik oldalon növekszik a felhasználók igénye a minél szélesebb körű tájékozottságra, információhoz jutásra, más szempontból igyekeznek biztosítani a privátszféra sérthetetlenségét.
Mivel mára mindkét területen viszonylag megnyugtató jogszabályi rendelkezések születtek, a dolgozat jelen fejezetének csupán az lehet a célja, hogy bemutassa, a felmerült összeütközések hatására hogyan is alakult át a szerzői jogi rendszer az érdekek új kiegyensúlyozásával.
Az információhoz jutás joga a magyar Alkotmánybíróság értelmezésében a közügyekben való tájékozottsághoz való jogot jelenti.15 A nemzetközi jogi irodalom viszont a "right to information" kifejezést ennél jóval általánosabb, az élet minden területére kiterjedő tájékoztatáshoz való jogként használja, így a betegek betegségről, kezelésről való megfelelő tájékoztatáshoz való joga, de akár a fogyasztóvédelemben a fogyasztók áruval kapcsolatos tájékoztatási/tájékozódási joga is ide tartozhat.
A kizárólagos jellegű szerzői joggal ütköző és azt korlátozó információs jog (információhoz hozzáférés joga) jelen tanulmány szempontjából releváns megfogalmazását (ami elsősorban a fogyasztói jogokkal és a tisztességtelen verseny tilalmával függ össze) az Európai Unió jogalkotása és ítélkezési gyakorlata alakította ki.
Bár az Európai Unió korábban kifejezetten tagállami hatáskörben hagyta a szellemi alkotások területének szabályozását,16 az utóbbi időben kiadott szerzői jogi irányelvek17 és a már korábban elkezdődött szerzői jogi ítélkezési gyakorlat18 is azt mutatják, hogy a szerzői jogi jogosultak által a műre vonatkozóan visszatartott vagy a műben foglalt információk (és kizárólagos jogaik visszaélésszerű gyakorlása) gátolhatják az információhoz hozzáférés szabadságát és ezáltal az áruk, szolgáltatások szabad áramlását és általában a gazdasági versenyt is. Ennek megfelelően a tagállamok által követendő irányelvek útmutatásait is úgy kell kialakítani, hogy azok egyensúlyba hozzák a szerzők kizárólagos jogait a versenytársak és a felhasználók információs szabadságon alapuló érdekeivel.
Az Európai Bíróság gyakorlatában alapvető tételként mondta ki, hogy az abszolút jellegű szerzői jog önmagában még nem akadálya a versenynek,19 de gyakorlásának módja lehet jogsértő.20 A felhasználóknak és a versenytársaknak biztosított, a művel kapcsolatos vagy a műben levő információhoz jutás joga egyben biztosítéka az európai alapszabadságok21 érvényesülésének és a verseny szabadságának is, az érdekek olyan kiegyensúlyozásának, ami egyszerre támogatja az alkotást, a versenyt és a fogyasztást.
A fentebb mondottaknak megfelelően, mivel a Közösség elsődleges célja a gazdasági integráció, az Európai Unióban e tekintetben elsősorban az Európai Közösséget létrehozó szerződés 81-82. cikkelyére, a verseny szabadságára hivatkozva, de az információs szabadság érvényesítésének érdekében korlátozták a szerzői jogokat mind a jogalkotás, mind az ítélkezési gyakorlat révén.
(Megjegyzésre érdemes az a trend is, amely a legújabb szerzői jogot érintő irányelvekben új terminológiát vezet be, a digitális környezet hatására a szerzői műveket is egyszerűen "információnak" tekintve.22)
Az Európai Unió szoftver-irányelvében meghatározott csatlakozó felület a "programnak az a része, amely az összekapcsolódást és az együttműködést biztosítja a szoftver és a hardver elemei között." 23 A magyar Szjt. a csatlakozó felületet olyan információként definiálja, amely elengedhetetlen az önállóan megalkotott szoftver más szoftverekkel való együttes működtetéséhez.24 Cohler és Pearson még általánosabban úgy határozza meg a csatlakozó felület jelentését, mint olyan információt, amely szükséges ahhoz, hogy termékek a céljuknak megfelelően tudjanak együttműködni.25
A program kódjában tárolt információk teszik lehetővé, hogy a különböző típusú számítógépek, rendszerek vagy programok együtt tudjanak működni, tehát az ezekhez való lehető legszabadabb hozzáférés lehetővé tétele a gépek működése, a programok használhatósága és ezáltal a felhasználó érdekei szempontjából is igen nagy jelentőséggel bír.
Bár a csatlakozó felületek kifejlesztése általában jelentős anyagi és időbeli ráfordítást követel, így védelem is megillethetné, a szoftverek összekapcsolhatóságának igénye is olyan erős érdek, amely mind az EU-irányelv, mind a nemzeti szabályok kialakításakor komoly jogpolitikai megfontolást igényelt. A csatlakozó felületek szerzői jogi védelme a szerző kifejezett engedélye nélkül lehetetlenné tette volna a programok szabadon futtathatóvá alakítását, a számítógépen futó egyéb programokkal való összehangolását.
Végül a szoftver-irányelv szövegének kialakításakor komp- romisszumos megoldás született, amely ugyan megengedi a program szerzőjének, hogy részletesen meghatározza a felhasználó számára a jogszerű felhasználás módját, de nem tilthatja meg neki, hogy tanulmányozza a program nyelvét.
Ennek értelmében a szoftver jogosultja a szerzői jogi védelem alapján másnak engedélyt adhat a program tartós és ideiglenes többszörözésére, történjen az bármilyen formában és eszközzel, továbbá engedélyezheti lefordítását, alkalmazását, feldolgozását és eladását vagy bérletét. Nem szükséges a jogosult engedélye akkor (és ez egyben a felhasználó számára pozitív jog is, hiszen garantálja a szükséges információhoz jutást), ha a felhasználó ezeket a jogokat a program céljának megfelelően gyakorolja, és ugyanígy szabad az úgynevezett "back-up copies" (biztonsági másolatok) készítése is.
A szoftver-irányelv 6. cikke lehetővé teszi a dekompilációt (visszafejtés, reverse engineering), ami a csatlakozó felület megismerésének feltétele, vagyis a program kódolásának, struktúrájának elemzése. (Programíráskor a program céljának megfelelően a programozó utasítássorozatokat ír a számítógép számára olvasható bináris kódban. Ezt a forráskódot egy kompiláló programon átfuttatva tárgyi kódba fordítható át a program. Az ember számára olvasható tárgyi kódból a forráskódra való visszakövetkeztetés a dekompiláció. Végül a régi és az új program kompatibilitásának eléréséhez a megszerzett információt be kell építeni az új programba.)
Általában szükséges, hogy az új program készítője felfejtse a már meglévő programot, de ha a jogosult a szerzői jogára hivatkozva megakadályozhatná az információhoz jutást, akkor a szerzői jog akadályává válna a kompatibilitás elérésének. (Ráadásul, ha csak a jogosult fejthetné fel a programot és lenne képes azzal kompatibilis termékek előállítására, akkor a monopolizált piac létrejöttének veszélye fenyegetne.)
Emiatt került be végül az irányelvbe a 6. cikk azon szabálya, amely kimondja, hogy a jogosultnak biztosított szerzői jog nem terjed ki arra az információra, amely az önállóan alkotott számítógépi program más programokkal való együttes működéséhez elengedhetetlenül szükséges.
A magyar Szjt. számítógépi programalkotásokra vonatkozó fejezete26 részletesen szabályozza a csatlakozó felületek szabad felhasználását, lehetővé téve annak a szerző engedélyétől független megismerését, de szigorúan arra a többszörözési-fordítási cselekményre korlátozva, amely az együttes működtetés biztosításához szükséges.27 A törvény az eredeti szerző gazdasági érdekeit olyan módon is védeni kívánja, hogy tiltja az információ felhasználását az új szoftverrel való együttes működtetésen kívüli célra, annak mással való közlését és felhasználását más, lényegében hasonló másik szoftver kifejlesztéséhez, forgalomba hozatalához, vagy a szerzői jog megsértésével járó bármely más cselekményhez.28
A törvény szabályozása kiegyensúlyozza a szerzőnek azt az igényét, hogy műve csak meghatározott feltételek esetén legyen szabadon felhasználható, azzal a felhasználónak juttatott lehetőséggel, hogy a program más, már meglévő programjaival való együttes használatához szükséges információhoz hozzájusson, de ezt csak olyan módon tehesse, hogy ez semmiképp ne eredményezze a szerző versenytársakkal szembeni hátrányos helyzetbe kerülését. A felhasználó emiatt csak a magáncélú felhasználás elősegítése érdekében használhatja fel a csatlakozó felületre vonatkozó információt.29
Ennek köszönhetően a szerzői jogi védelem nem akadályozza a jogszerűen felhasználási jogot szerzők felhasználását, az információs jog ilyen formában történő garantálása lehetővé teszi a más programokkal való együttes futtatást, ugyanakkor nem fosztja meg a szoftver eredeti példányának jogosultját attól, hogy a kompatibilitás lehetővé tételével a szoftver további gazdasági értékesítéséből származható bevételeitől elessen, és így vagyoni jogai csorbuljanak.
Az adatbázis-irányelv előkészítésekor szintén felmerült a felhasználók információhoz jutási jogának szerzői jogba ütközésének problémája. A szerzői jog korábban is védett adatbázisokat: ezek abban az esetben álltak szerzői jogi oltalom alatt, ha magát a tartalmat is védte a szerzői jog, és ha a tartalmon túl a gyűjtemény összeállítása is mutatott egyéni jelleget.30
Azon a közös alapon, hogy a BUE szabályozta a szerzői jogilag védett gyűjteményeket,31 Európa-szerte igen különböző szabályozási variánsok alakultak ki. Az Egyesült Királyság a tényelem-összeállításokat is (tehát ahol az elemek nem állnak szerzői jogi védelem alatt és a válogatás módja sem egyéni) védelemben részesítette.32 Ez igencsak megnehezítette az adatokhoz hozzáférést, hiszen bármilyen információ adattárba kerülése esetén automatikusan a szerzői jog ernyője alá került - a hozzáférés tehát a szerző (vagy más jogosult) engedélyétől függött. A szabályozás túlzott szigorúsága és a szerző, valamint a felhasználók érdekeinek kiegyensúlyozatlansága miatt mondta ki az Európai Bíróság a Magill-ügyben,33 hogy az adatok monopolizálása ütközik a felhasználók információs jogával, és ezáltal sérül a belső piaci verseny is. A dán szerzői jogi törvény34 ezzel szemben sui generis (tehát nem szerzői) jogot biztosított az olyan katalógusok, táblázatok és hasonló alkotások létrehozóinak, amelyek egyébként az egyéni-eredeti jelleg teljes hiányában szerzői jogi védelemben nem részesülhetnek.
A BUE révén már egyébként is védelem alatt álló - gyűjteményes műnek tekintett - adatbázisok mellett az irányelv az olyan adatgyűjteményeket is védelem alá vonta, amelyek csak az összeállításukban (és a tartalmi elemek tekintetében nem) mutatnak egyéni-eredeti jelleget.35 Ezekben az esetekben azonban a védelem csak az adatbázis szerkezetére vonatkozik.36 Az irányelv kimondja továbbá, hogy az eredetiség (így a védelem fennállása szempontjából) nem vizsgálhatók az adatbázis esztétikai vagy más minőségi tulajdonságai,37 mivel egy ilyen jellegű eredetiségvizsgálat alapján a legtöbb adatbázis kiesne a védelemből - hiszen gyakorlati alkalmazhatóságuk éppen az egyszerű működést követeli, így kizárja a különös kreativitást, az esztétikai értékeket. (Megjegyzendő, hogy ezzel az irányelv valójában csak a többi műfajtával szemben támasztott követelményekkel azonos szintet határoz meg oltalmi küszöbként.) Ugyanakkor jól érzékelhető az irányelv alkotóinak az a törekvése is, hogy minél több adatbázis minél erősebb védelmet élvezzen.
A fentebb ismertetett szabályokból az következik, hogy az olyan adatbázisok esetében, ahol csak az összeállítás sajátos jellege miatt áll fenn a szerzői jogi védelem, az egyes adatok és az adatok kis részének többszörözése szabad, hiszen azokat nem védi a szerzői jog. Ezt külön is megerősíti az irányelvnek az a rendelkezése, amely azt mondja ki, hogy az általa biztosítani kívánt védelem nem terjed ki a tartalomra. Vagyis az egyszerű adat kivétele és az adatbázis olyan tartalmi kivonata, amely nem követi az adatbázis szerkezetét, nem alapoz meg jogsértést. Ez csak akkor sérthető meg, ha az adatbázis jelentős részét és ezzel együtt formáját használják fel a jogosult engedélye nélkül. (Megjegyezésre érdemes, hogy a jogosulatlan felhasználás az esetek többségében nem az adatbázis szerkezetének átvételét célozza.)
Az adatbázis összeállítójának erős vagyoni érdekei a mű létrejöttéhez kapcsolódó tevékenysége egyénisége-eredetisége hiányában nem kaphattak szerzői jogi védelmet, így más módon kerültek elismerésre. Az irányelv önálló, sui generis jogot biztosít a jogosulatlan kivonatok ellen való fellépésre, ami lényeges rendelkezés az információhoz jutás szempontjából is. A szerzői jogtól független garancia biztosítja az adatbázis összeállítója számára, hogy fellépjen az adatbázis egészének/jelentős részének kimásolása vagy újrafelhasználása ellen.
Az irányelv így végül a skandináv államokban bevált adatbázis-szabályozást ajánlja a tagállamoknak, törekedve arra, hogy egyensúlyt teremtsen a szerzők és a felhasználók érdekei között. A kettős szerzői jogot csak a minden tekintetben egyéni-eredeti műveknek biztosítja, míg a nem szerzői művekből álló gyűjteményekben tárolt információhoz olyan terjedelemben biztosít hozzáférést, hogy az ne sértse az adattár összeállítására fordított szellemi, illetve vagyoni befektetésekből származó érdekeket, ugyanakkor lehetővé tegye az önmagukban nem védett adatok mások jogaira nem sérelmes szabad felhasználását.
A magyar jog korábban csak a gyűjteményes műnek minősülő adatbázisokra vonatkozóan tartalmazott szabályokat.38 Az Szjt., tekintve, hogy az irányelv elfogadása után született, annak figyelembevételével szól az adatbázisokról. A jogszabály rendelkezik a gyűjteményes műnek minősülő adattárakról,39 utalva arra, hogy ha az adatbázis tartalma és összeállítási módja is egyéni-eredeti, akkor teljes egészében (ráadásul kettős) szerzői jogi oltalmat élvez. Egy utaló szabály értelmében a törvény azokat az adatbázisokat is védi, amelyeknek csupán összeállítása egyéni-eredeti, ezeknek viszont csak a szerkesztője kap kizárólagos jogokat. A 7. § ugyanis kimondja, hogy nem csak akkor részesül a gyűjtemény védelemben, ha tartalmán túl összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése egyéni, eredeti, de akkor is, ha egyébként annak részei, tartalmi elemei nem részesülnek vagy nem részesülhetnek szerzői jogi oltalomban.40 Az Szjt. tehát az első két szinten teljes mértékben harmonizál az irányelvben előírtakkal.
Az irányelvben foglalt sui generis jog a törvényből elfogadásakor kimaradt, csak 2001-es módosítása41 ültette át. Ez az abszolút jog ott nyújt védelmet, ahol a tisztességtelen piaci magatartásra vonatkozó szabályok már nem elegendőek. A kimásolás és az újrahasznosítás előállítói engedélyhez kötése megakadályozza, hogy az adatbázisból jelentős terjedelemben vegyenek át adatokat a szerzői jogi védelem alatt álló formai elemek érintése nélkül. A befektetőt illető sui generis jog így egyben korlátja is az adatokhoz való hozzáférésnek.
A törvény szövege szerint az adatbázis teljes tartalmának kimásolása, újrahasznosítása sérti a befektető érdekeit. Ugyanez a "jelentős rész" esetében viszont kérdéses lehet: az információs szabadság szempontjából a "jelentős rész" kimásolásának, illetve újrahasznosításának tartalmi meghatározása olyan probléma, amelynek megoldása a gyakorlat feladata. Mivel a "jelentősség" mértéke még nem alakult ki, itt a bíróságoknak kell megtalálniuk az egyensúlyt az egyébként védelem alatt nem álló adatokhoz való hozzájutást biztosítani hivatott információs szabadság és az engedélyhez kötöttség között.42
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkelyében (és a magyar alkotmányban is) biztosított magánélethez, azon belül a magánlakáshoz való jog43 és a szerzői jog védelmének összeütközése akkor merült fel, amikor a technika fejlődése az elmúlt években már a digitális lejátszókba olyan műszaki megoldások beépítését is lehetővé tette, amelyek képesek megakadályozni a jogosulatlan felhasználásokat. Ezek ugyanis egyrészt nemcsak a jogtalan, de a jogos felhasználásokat is, sőt adott esetben még a hozzáférést is képesek megakadályozni, vagy legalábbis azok minőségét jelentősen rontani. Másrészt olyan adatokat tudnak rögzíteni a felhasználó magatartásáról, szokásairól, ami adatvédelmi kérdéseket is felvet.
Bár az egyezmény a hatóságok jogtalan beavatkozásától védi az egyén magánszféráját (ahogy az alkotmány is alapvetően az állam számára jelenti a jogok biztosításának kötelezettségét), a garancia egyben az egyének egymással szembeni ilyen jellegű védelmének biztosítását is állami kötelezettséggé teszi.
(Meg kell jegyezni, hogy a szerzői jogosultak számára egyre szélesebb körben rendelkezésre álló eszközök annak ellenére sérthetik a magánautonómiát, hogy a szerző jogainak és a felhasználó magánélethez való jogának nyilvánvalóan közös gyökerei vannak az általános személyiségi jogban.44)
A hatásos műszaki intézkedések elleni normatív digitális védelem talán elegendő védelmet nyújt a szerzőknek, hiszen a szükséges mértékben teszi lehetővé a hozzáférés ellenőrzését, és kevésbé avatkozik a felhasználók magánszférájába.
Ugyan a hatásos műszaki intézkedés megkerülése elleni védelem bevezetését az Európai Unió infoszoc-irányelvének 6. cikke is javasolja a tagállamok számára, viszont ezt Magyarország a jelen dolgozat írása idején még nem ültette át a magyar szerzői jogba, a WIPO Szerzői Jogi Egyezményhez történt korábbi csatlakozásunk következtében mégis bekerült már néhány, az intézkedések megkerülését tiltó szabály.
A magyar Szjt. 95. §-a az olyan cselekményeket (így az eszközök gyártását, forgalmazását, szolgáltatás nyújtását) tiltja, amelyek jogosulatlanul teszik lehetővé vagy könnyítik meg a szerzői jog védelmére szolgáló hatásos műszaki intézkedések megkerülését, és amelyeknek ezen kívül nincs számottevő gazdasági jelentősége vagy célja, továbbá ha ezekről az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudható, hogy jogosulatlanok. Hatásos műszaki intézkedésnek minősül minden olyan eszköz, technológia, alkatrész, amely arra szolgál, hogy a szerzői jog megsértését megelőzze vagy megakadályozza.45 Hatásosnak pedig akkor tekintendő az intézkedés, ha eredményeképpen a mű a felhasználó számára csak - a szerző engedélyével végzett - olyan cselekmények útján válik hozzáférhetővé, amelyek az ehhez szükséges eljárás alkalmazását vagy hozzáférési kód megadását igénylik.46
A Büntető Törvénykönyv ezeknek a cselekményeknek súlyosabb elkövetési formáit szigorúbb szankcióval sújtja.47 Aki a hatásos műszaki intézkedés megkerülése céljából haszonszerzés végett készít, állít elő, ad át, hoz forgalomba vagy kereskedik erre alkalmas eszközzel, termékkel, berendezéssel vagy felszereléssel, továbbá ha ezeket másnak rendelkezésére bocsátja, még inkább, ha mindezeket a cselekményeket üzletszerűen végzi, szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel is büntethető.
A Szjt. 95. §-ában szabályozott műszaki intézkedés elsődleges célja, hogy megakadályozza a szerzői műhöz való jogtalan hozzáférést és a jogosulatlan felhasználást. Ugyan ez tipikusan a műhordozó információ átalakításával jár, de nem minden átalakítás tekinthető hatásos műszaki intézkedésnek. Az Szjt. kommentárja a hangosított élő előadást és a hagyományos műsorsugárzást említi mint olyan jeltovábbítást, ahol ugyan a jelek átalakítása szükségszerű, de nem tekinthető hatásos műszaki intézkedésnek, hiszen ezeknek a célja nem a hozzáférés vagy a felhasználás korlátozása.48
Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a nemzetközi49 és a magyar jogirodalom50 egységesnek mondható abban a tekintetben, hogy a WIPO-szerződés, az infoszoc-irányelv és a Szjt. 95. §-ában biztosított védelem nem a szerzői jogot, hanem a technikai eljárást védi.
Az igazán komoly és eddig meg nem oldott problémát a hatásos műszaki intézkedéseknek az a "mellékhatása" jelenti, hogy nagy gyakorisággal meggátolják a jogos hozzáférést és a szabad felhasználást is, illetve olyan módon rontják a műhordozók minőségét, ami a felhasználók tulajdonjogát, információhoz jutási jogát sérti, és adott esetben a privátszférájukba való beavatkozást is jelent.
A szerző kizárólagos vagyoni jogainak egyike a mű többszörözésére való joga, illetve ennek más számára való engedélyezése. A kizárólagos többszörözési jog alól a szerzői jogi törvények tartalmaznak kivételeket. Egyrészt az átalánydíjas felhasználásokra vonatkozóan (az üres hordozók után fizetett jogdíjat51 nem az egyes ténylegesen megvalósuló felhasználások után fizetik a felhasználók, hanem a forgalmazók és a gyártók azon természetes vélelem alapján, hogy a hordozóra szerzői jogi védelem alá tartozó művet fognak másolni, illetve ilyenek a reprográfiai jogdíjak,52 amelyek a védelem alatt álló művek fénymásolásából származó jogdíjkiesést hivatottak kompenzálni), másrészt a szabad felhasználásokkal kapcsolatban, amelyek a kontinentális szabályrendszerekben a kivételek taxatív jellegű szabályozása miatt nem bővíthetők a bírói jogértelmezés által, ellentétben a copyright-szisztémával, amely a fair use feltételeinek való megfelelés esetén lehetőséget ad a szabad felhasználási módok kiterjesztésére.
Az osztrák bírói gyakorlatban többször is felmerült a szerző egyik legfontosabb vagyoni joga, a többszörözési jog, illetve ennek megsértése kapcsán a szerző jogsértés abbahagyására való igényének és a jogsértő szabad véleménynyilvánítási jogának ütközése. A bíróságok mindhárom esetben a véleményszabadságot tekintették elsőbbséget élvező jognak a szerző vagyoni jogaival szemben.
A Medienprofessor-esetben53 az egy napilapban bírált alperes az összes cikket felszkennelte az internetre www. medienprofessor.at címen anélkül, hogy erre a cikkek íróitól vagy a napilap szerkesztőitől engedélyt kért volna.
Az elsőfokú bíróság szerint a szerzők engedélye nélküli felhasználást csak a cikkek napi aktualitása indokolhatta volna,54 de a nyilvánosság számára az interneten való hozzáférhetővé tétel soha nem jelent magáncélú felhasználást. A másodfokú bíróság egyáltalán nem vette figyelembe a szerzői jogok megsértését, de foglalkozott a véleményszabadsághoz fűződő joggal. Ugyanakkor elfogadta a felperes érvelését is, miszerint az alperes nem véleményszabadságát gyakorolta akkor, amikor a cikkeket egyszerűen felmásolta az internetre.
A Schüssel's Dornenkrone-esetben55 egy politikusra vonatkozóan megjelent cikkeket vett át egy másik lap engedély nélkül úgy, hogy az eredeti írásokból képmontázst állított össze olyan módon, hogy az eredetieknek minden szövege olvasható volt.
Itt az elsőfokú bíróság helyt adott a felperes keresetének, amely azzal érvelt, hogy nemcsak a szabad felhasználásnak minősülő idézés,56 de még a szabad átvétel57 megengedett mértékét is túllépte a montázs összeállítója akkor, amikor a cikkeket teljes terjedelmükben, egyfajta képidézetként megjelentette.
A Wiener Landtagswahlkampf-esetben58 az SPÖ egyik vezető politikusának választási plakátja jelent meg először csak egy hetilapban, majd az interneten, később pedig e-mailekben olyan persziflázsszerű kísérőszöveggel, amely egyértelművé tette, hogy a képet paródiaként a politikai ellenfél dolgozta fel. Ebben az esetben az alperes politikai véleményének szabad kifejezéséhez való jogára hivatkozott, szemben a felperessel, aki a átdolgozáshoz való, illetve a többszörözéshez valamint a terjesztéshez való jogára hivatkozva a jogsértés abbahagyását kérte a bíróságtól.
A Legfelsőbb Bíróság mindhárom esetben a véleményszabadság érvényesülésének adott helyt, kimondva, hogy a vélemény gyakorlásának lehetővé tétele bizonyos körülmények között erősebb jog, mint a szerzők számára biztosított kizárólagos jog. Ez a megközelítés igencsak megkérdőjelezhető, mivel az esetek mind Ausztria bíróságai elé kerültek, ahol a taxatíven meghatározott szabad felhasználások szabályai alkalmazandók.59
Az irodalomban megoszlanak a vélemények az esetekkel, illetve általában a szabad felhasználások és az alapjogok ütközésével kapcsolatban.
Löffler60 egészen odáig megy, hogy az ilyen esetek azt mutatják, hogy a mai szerzői jogi szabályozás nem felel meg az információs szabadság alapjogának. Schanda61 szerint nem dönthető el a kérdés általánosságban, minden egyes esetben külön kell mérlegre tenni, hogy a véleményszabadság vagy a szerzői jog-e az erősebb jogosultság.
A német kommentár62 ezzel kapcsolatban két véleményt is ismertet. Wild szerint63 a szerzői jog megsértése nem jogellenes akkor, ha ez a joggal való visszaéléssel szemben történik, ha szükséghelyzet, szükségállapot, önsegély, vagy olyan jog feletti szükségállapot (übergesetzliche Notstand) indokolja, amely egy magasabb rendű jog érvényesítéséhez elengedhetetlenül szükséges. Ilyen magasabb rendű jog lehet adott esetben a véleményszabadság kifejezése is. Ezzel szemben a kommentár szerkesztője, Schricker64 szerint ugyan a vélemény- és sajtószabadság harcosainak egyik állandó törekvése, hogy a szerzői jogot visszaszorítsák, mégis gondosan kell mérlegelni minden megszorítást, hiszen nemcsak a véleményszabadság áll alkotmányos védelem alatt, de ugyanez a védelem a szerzői jogokat is megilleti. Az alkotmányos szabályozás pedig csak abban az esetben avatkozhat a szerzői jog rendszerébe, ha a rendszerbeli inkoherenciák kiküszöbölését szolgálja, de nem lehet alapja a szerzői jog további korlátozásának.
A Medienprofessor-döntéshez fűzött kommentárjában65 Ernst Swoboda - bírálva a korábbi gyakorlatot - úgy véli, hogy a bíróságok egyszerűen kikapcsolták a döntésekből a véleményszabadság érvényesíthetőségét a szerzői joggal szemben amikor arra hivatkoztak, hogy a véleményszabadság alapjoga nem jogosíthat a szerzői jogi törvényben garantált szabad felhasználásokon kívüli korlátozásokra, és úgy tartja, hogy ezt azokban az esetekben nem lehet megengedni, ha a felhasználó a művet gazdasági tevékenysége körében (például reklámozás vagy más üzleti célra) kívánja felhasználni.
Michael M. Walter66 viszont a jogbiztonság védelmében amellett érvel, hogy a szabad felhasználás contra legem elismerése ellentétes a jogállamisággal, és bár a szerzői jogi törvény még nem rendelkezik az interneten történő többszörözésről, az Európai Unió vonatkozó irányelve, az Ausztria által is átveendő infoszoc-irányelv szerint az interneten történő többszörözések nem tekinthetők szabad felhasználásnak.
Walter vitatja a véleményszabadság elsőbbségét amiatt is, mivel mindegyik esetben lett volna más mód is a kifejezésére, vagyis érvényesülésének nem volt elengedhetetlen feltétele, hogy ezzel másnak a szerzői joga sérüljön. Szerinte a művészeti szabadság az a "közös nevező", amely a szabad véleménynyilvánítás és a szerzői jog együttes anyajogának tekinthető és ezek egymással szemben való kiegyensúlyozott érvényesítése nem a bíróság, hanem a jogalkotó feladata.
A bíróság tehát három ízben is olyan határozatot hozott, amely átlépte a szabad felhasználásokra vonatkozó háromlépcsős tesztet, hivatkozva egy magasabb rendű szabadságjogra. Walterrel egyet lehet érteni, mivel valóban nincs mód a szabad felhasználások zárt szabályozása miatt ilyen jellegű kiterjesztő értelmezésre. Ugyanakkor a tendenciózus joggyakorlat felveti a kérdést, hogy nem kell-e a szabad felhasználások körének tágításáról, illetve az általános szabályok lazításáról gondolkodni.67
A szerző személyhez fűződő jogait a magyar szerzői jogi dogmatika - a dolgozat első felében kifejtettek szerint - az emberi méltóság anyajogából származtatja. Ezek a jogok közelebbről azonban egyben a (szintén az emberi méltóságból levezetett) művészeti szabadság legjelentősebb garanciái is.
A szerzői jogi törvényben garantált nyilvánosságra hozatalhoz való jog,68 amely azt biztosítja, hogy a szerző dönthessen a műve nyilvánosságra hozataláról, egyszerre jelenti azt, hogy ezt a jogot más a szerző engedélye nélkül nem gyakorolhatja, ugyanakkor ennek a jognak a garantálása az egyik legerősebb biztosítéka a cenzúra tilalmának is, hiszen csak a szerző dönthet arról, hogy nyilvánosságra hozza-e a művet vagy sem, ám ez az ő engedélye nélkül nem gyakorolható és nem is korlátozható.
A nyilvánosságra hozatal jogának mint a művészeti szabadság kifejeződésének külső korlátozása ebből adódóan csak ezen alkotmányos alapjog figyelembevételével, az érdekek megfelelő kiegyensúlyozásával lehetséges.
A gyakorlat azt mutatja, hogy ellentétben a szerző vagyoni jogaival, amelyek tendenciaszerűen alul maradnak az alkotmányban vagy nemzetközi egyezményben biztosított egyéb emberi jogokkal szemben, a szerző személyhez fűződő jogai, így a nyilvánosságra hozatal vagy a mű integritásának védelmében való fellépés csak abban az esetben szorulnak háttérbe, ha gyakorlásuk joggal való visszaélésnek minősül vagy az emberi méltóságot sérti.
A szerzői nyilvánosságra hozatal jogát az elmúlt években gyakran kívánták amiatt korlátozni, mert a művek tartalma sértette mások személyhez fűződő jogait. A német, osztrák és magyar bíróságok elé került esetek nagyon hasonlóak, ám az érvelési módok összehasonlítása megmutathatja, hogy egy kevésbé átpolitizált légkörű bíráskodás milyen eszközökkel érheti el az egyes személyek emberi méltósághoz való jogával szemben a művészeti szabadság érvényesülését anélkül, hogy a politikai vélemény kifejezésének szabadságát érintenék.
Az esetcsoport "ős-döntése" a német alkotmánybíróság Mephisto-határozata,69 amelyben Gustav Gründgens színész örökösei Klaus Mann Mephisto című regényének nyilvánosságra hozatalának, többszörözésének és terjesztésének bíróság általi megtiltását kérték. A német alkotmánybíróság kimondta, hogy az alkotmány 5. cikk (3) bekezdés első mondatában garantált művészeti szabadság az állam által biztosítandó szabadságjog, de ugyanakkor egyéni szabadság is, amely magában foglalja nemcsak a művészi tevékenységet, hanem a műalkotás nyilvánosságra hozatalát, előadását, terjesztését is, személyi körét tekintve pedig ugyanúgy megilleti az alkotót, mint a könyvkiadót.
A döntés kimondta továbbá, hogy a művészeti szabadság korlátját képezi az alkotmány 2. cikk (1) bekezdés második félmondata, mások jogainak védelme, illetve az alkotmány 1. cikk (1) bekezdésében garantált emberi méltóság is.
Így a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a regény, amely ugyan nem tekinthető Gustav Gründgens életrajzának, csupán Gründgens személye volt az egyik ihlető, mégis sérti az akkor már elhunyt színész emberi méltóságát, bár a mű nem az ő lejáratását célozza, csupán egy olyan típusszemély életét mutatja be, aki a korszak jellemző személyisége, a náci uralom kulturális kiszolgálója volt. Az a momentum pedig, hogy a regénybeli "hős" egy néger énekesnőhöz való viszonyát szakítja meg karrierje miatt, Gründgens intim életének kifigurázásaként és a fiktív személy mindenre való képességének írói eszközzel való ábrázolásaként egyaránt értékelendő.
Az alkotmánybíróság ennek alapján indokoltnak tartotta, hogy a szerző nyilvánosságra hozatalhoz való jogát és a kiadó többszörözési, terjesztési jogát korlátozza,70 mivel a mű sértette az emberi méltóságot, a művészeti szabadság érvényesülésével és a szerzői jogokkal szemben az emberi méltóságnak adott elsőbbséget.
Az alkotmánybíróság döntése a szerző személyhez fűződő jogának és a művészeti szabadságnak a korlátait is megszabta, hiszen a művészeti szabadság gyakorlásának végső határaként más emberi méltóságának sérthetetlenségét jelölte meg. Vagyis a szerző nyilvánosságra hozatalhoz való joga csak abban az esetben korlátozható, ha a mű tartalma sérti az ábrázolt személy emberi méltóságát.71
Bár a Mephisto-esetben éppen azzal érvelt a bíróság, hogy a regény főalakja nem azonos a valóságos személlyel, a későbbi ítélkezési gyakorlat mégis szinte mindig erre az esetre hivatkozik, amikor a karikatúra, paródia mint művészeti ábrázolásmód (a művészeti szabadság megnyilvánulása) sérti az emberi méltóságot, ahol viszont egyértelmű, hogy az ábrázolt személy az eredetivel azonos.
A karikatúrák, paródiák megítélésére - abból kiindulva, hogy a vélemény tartalma és így a műalkotás minősége72 nem vizsgálható - a bíróságok igyekeztek objektív mércét kialakítani. A német alkotmánybíróság először több ítéletében igyekezett meghatározni a szatíra-paródia-karikatúra kritériumait.
Még a Mephisto-döntésben mondta ki, hogy az alkotótevékenység a művész benyomásait, tapasztalatait, élményeit juttatja kifejezésre egy meghatározott formanyelv segítségével. További kritériumként említi Brauneck,73 hogy a szatírának meghatározott műfajúnak kell lennie és harmadsorban olyan mondanivalóval kell rendelkeznie, amely komplexitása és a benne rejlő asszociációs lehetőségek sokfélesége miatt módot ad a jelentésekkel való játékra és a különféle interpretációkra.
Szintén a német alkotmánybíróság alakította ki azt a mércét (amit egyébként az osztrák bírák is híven követnek), amely a szatírában megnyilvánuló művészeti szabadságot is korlátozható jognak tekinti. Az elhatárolás a "mondanivaló" (Aussagekern) és a "megformálás" (Einkleidung) vizsgálata alapján lehetséges. A mondanivaló sérelmes tartalma nagyobb súllyal esik latba mint a megformálás, bár ez utóbbi - tehát a külső, a művészi forma - gyakran a mondanivaló által determinált, attól nehezen elválasztható. Természetesen a mondanivaló emberi méltóságot sértő volta már önmagában megalapozza a jogsértést, a megformálás (ami miatt valójában a művészeti szabadság érvényesülése egyáltalán felmerül, hiszen a művészi forma nélkül "egyszerűen" a véleményszabadság ütközne az emberi méltósággal) ezt csak erősíti vagy enyhíti, ezért lényegesen kisebb is annak az esélye, hogy kizárólag a művészi forma legyen sértő.
Így abban az Oberlandesgerichtshof által vizsgált esetben, amikor a bírált személy jobboldali politikai elkötelezettségét egy, a náci egyenruhákra emlékeztető jelmezzel és a náci jelszavakra erősen hasonlító felirattal való ábrázolását nem tartotta megengedhetőnek a bíróság,74 mondván, hogy az erős jobboldali elkötelezettség még nem feltétlenül jelent az SA-katonákéhoz hasonló gondolkodást, és ez egy politikus esetében igencsak sértő lehet már mondanivalójában is, nem csak a megfogalmazásban. Hasonlóan a politikus emberi méltóságának sérelmét állapította meg a német alkotmánybíróság a Strauss-karikatúrasorozatról szóló döntésében,75 amelyben kimondta, hogy az emberi méltóságot támadó, az embert állatként ábrázoló karikatúra mindenképp alkalmas az emberi méltóság csorbítására, ezért nem védi a művészeti szabadság, és így el kell tiltani a szerzőt a karikatúra nyilvánosságra hozatalától, illetve ha a nyilvánosságra hozatal már megtörtént, annak terjesztésétől, többszörözésétől.
Összefoglalva tehát kitűnik, hogy bár a német és osztrák bíróságok a műalkotások tartalmát vizsgálják, ami nem tárgya a szerzői jogi védelemnek, de ennek eredményétől függően engedik a szerzői jogok érvényesíthetőségét az emberi méltósággal szemben.
A rendszerváltás utáni magyar bírói gyakorlatban több olyan eset is felmerült, amelyben politikusok személyhez fűződő jogaik, alkotmányban biztosított emberi méltóságuk sérelmét kérték megállapítani arra hivatkozva, hogy a róluk készült karikatúra és annak nyilvánosságra hozatala vagy többszörözése sérti azt.
A politikai felhangoktól egyáltalán nem mentes ügyekben a bíróságok azt az érvrendszert alakították ki, amely alapvetően a politikai véleménynyilvánítás szabadságának minél kiterjedtebb érvényesülésére helyezte a hangsúlyt, és ezzel párhuzamosan a politikus közszereplők fokozottabb kritikatűrési kötelezettségét írta elő.
Az egyik legismertebb esetben76 egy szatirikus lap fotómontázst jelentetett meg egy politikusról, amelyet aztán a politikus kifejezett tiltakozása ellenére újra publikáltak.
A Legfelsőbb Bíróság elé terjesztett felülvizsgálati kérelem végül kimondta, hogy a politikusról nem politikai szereplése alatt készült fényképének a politikus hozzájárulása nélkül való felhasználása jogosulatlan volt.77 Ezenfelül pedig az ábrázolás módja őt emberi méltóságában és női mivoltában sérti. Ebből következően ha a fénykép a politikusi megnyilvánulások karikírozásának lenne is tekinthető, az ábrázolás módja miatt a jogsértés akkor is fennáll.
A bíróság nem értett egyet azzal sem, hogy a kép újramegjelentetése (megnagyobbítva) a felperes tiltakozása ellenére csak a sajtóetika körébe tartozó probléma lenne. A kép nyilvánosságra hozatala után további terjesztését és többszörözését a bíróság az emberi méltóság sérülésére hivatkozás alapján tiltotta meg.
A másik, szintén nagy visszhangot keltett esetben78 a bíróság egy címlapképről (amelyen a felperes volt látható szemén kendővel, fülében parafa dugóval, a száját pedig kapcsok szorították össze) a fentiek ellenkezőjét állapította meg. Kimondta, hogy az a karikatúra műfaji határain belül maradva él a gúny eszközével, és nem lépi túl a véleménynyilvánítás szabadságának megengedett határait sem, továbbá hogy a politikai véleménynyilvánítás joga nem lehet a bírósági vizsgálat tárgya, és az csak abban az esetben sérti az emberi méltóságot, ha indokolatlanul bántó, sértő, lealacsonyító kifejezésmóddal él.
A bíróság mindkét esetben a politikai véleménynyilvánítás szabadságát helyezte szembe az emberi méltósággal azt a mércét alkalmazva, hogy ha a vélemény indokolatlanul bántó, lealacsonyító, akkor az emberi méltóság részesül előnyben, ennek hiányában pedig a véleményszabadság.
Bár az előbb említett esetben a bíróság hivatkozott a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amely a véleménynyilvánítás speciális típusaként kiemeli a művészeti formában való véleménynyilvánítást, és ez kétségtelenül a művészeti szabadság véleménynyilvánítás jogából származtatott meghatározása, ugyanakkor az esetek politikai tartalmának köszönhetően ez a bíróság érvelésében egyáltalán nem jelent meg. Pedig a karikatúra mint művészi kifejezési forma nem csupán általános (akár politikai) véleménynyilvánítás, hanem - Schricker nyomán - annak egy kifinomult formája.79 Ennek a művészeti szabadságnak az érvényesülése az, ami a szerzőnek a művön fennálló nyilvánosságra hozatalhoz való jogát (és ebből fakadóan a későbbi többszörözéshez való jogát) alkotmányi szinten garantálhatja.
Az eseteket összefoglalva elmondható, hogy noha a szerzői jog nem tartalmaz expressis verbis az alkotáshoz való jogot, ez alapja, sine qua non-ja az összes szerzői jogosultságnak. Az alkotás nyilvánosságra hozatala és az ezt bővítő vagyoni jogok mind ebből származtathatók.
A művészeti szabadság (és a mű nyilvánosságra hozatalának) korlátozása anélkül, hogy a mű más emberi méltóságára sérelmes lenne, vagyis a legmagasabb rendű alkotmányos jogot sértené, a cenzúra visszacsempészése lenne a bírósági gyakorlatba.
Ezért a mű nyilvánosságra hozatalához való jog csak abban a végső esetben korlátozható, ha az valamilyen módon az emberi méltóságot kérdőjelezi meg.
Figyelemre méltó, hogy szélsőséges "véleményszabadság-harcosok" szerint még ilyen esetekben is inkább az utólagos szankciókat kell alkalmazni, semmint előre betiltani az alkotások nyilvánosságra hozatalát.80
Egyes műfajták esetében a műpéldányon fennálló tulajdonjog és a szerző személyhez fűződő joga, a mű integritásának védelméhez való joga ütközhet egymással.
Tipikusan ez nem a sok műpéldányos műfajták esetében okoz problémát (hiszen a regény tulajdonosa nem a tulajdonában levő műpéldányt dolgozza át, ha pedig csak "élvezi" a tulajdonát - például elolvassa - az megengedett, a szerzői jogi oltalmon kívül eső cselekmény), viszont gyakran merül ez fel az olyan "egy műpéldányos" művészeti ágakban, mint az építészet vagy a festészet, szobrászat. Az ritkábban fordul elő, hogy a tulajdonos a képet vagy a szobrot akarja oly módon használni, ami a szerző személyiségi jogaira nézve sérelmes lehet, viszont építészeti alkotásoknál ez igencsak könnyen felmerülő probléma.
Az épület tulajdonosa ugyanis alkotmányos tulajdonjoga és a Ptk.-ban biztosított jogai alapján birtokolhatja, használhatja és rendelkezhet a tulajdonával.81 Mivel joga nem korlátlan - azt csak mások jogai, illetve jogos érdekei figyelembevételével gyakorolhatja82 - az épület átépítéséhez való jogát mint jellemző rendelkezési jogosultságot korlátozhatja az építésznek az épület tervein és az építményen magán fennálló szerzői joga.
A magyar joggyakorlatban felmerült esetben83 az egri Gárdonyi Géza Színház tulajdonosa, a Heves Megyei Önkormányzat a '90-es évek elején átépíttette a színházépületet olyan építési tervek megrendelésével és felhasználásával, amelyeket nem a színház korábbi építésze készített. Noha korábban őt is felkérték a jellegmegtartó bővítéshez vázlattervek készítésére, később ez a kapcsolat megszakadt, a másik felkért építész végül nem egyeztette az általa készített terveket az eredeti alkotóval.
Az elsőrendű alperes (az önkormányzat) már másodfokon azzal érvelt, hogy az építésznek egyáltalán nem volt perindítási joga, hiszen munkaviszonyban állt, és munkaszerződése alapján a felhasználási jogokat (a terveken) át kellett engednie a munkáltatójának.
A Legfelsőbb Bíróság a tényállás kiegészítése után megállapította, hogy az eredeti színházépületet 1904-ben építették, és ezt a felperes 1960-ban, munkaköri kötelessége keretében áttervezte azzal, hogy a felhasználási jogokat átengedte a munkaadójának. A '90-es évek elején a közvélemény igénye, de műszaki és funkcionális szempontok alapján is szükségessé vált az épület átépítése. Az új színház külseje eltér az előző stílusjegyektől és bizonyos mértékben felidézi az eredeti épület stílusát.
A Legfelsőbb Bíróság szerint teljesen független, egyéni, eredeti alkotás jött létre, amelyhez nem kellett a felperes engedélye és az eredeti építész keresetindításra sem volt jogosult, mert a felhasználási jogokat átengedte a munkaadójának. Az építészkamarától kért vélemény szerint abban az esetben, ha az építészeti alkotást létrehozó társadalmi (megbízói) igény megszűnt vagy megváltozott, az objektum átépítése vagy bontása jogszerű és indokolt, kivéve ha az objektum a szerzői jogi védelmen túlmenően is (pl. mint műemlék) védelem alatt áll. Ebben az esetben nem kötelező az eredeti tervező alkalmazása sem.
A döntés végeredményével ugyan egyetértve, a Legfelsőbb Bíróság döntését több ponton is vitathatónak tartom.
Elsősorban azért, mert az építészkamara állásfoglalása szerzői jogi szabályokba ütközik, contra legem tagadja az építésznek mind a tervek, mind az épület vonatkozásában fennálló szerzői jogait.84 A szerzői jogi szabályozás szerint pedig az épület átépítéséhez (átdolgozásához) - ha azt nem az eredeti építész végzi - be kell szerezni az engedélyét.
Az, hogy az átépítés után az épület teljes mértékben megváltozott, nem indokolja az engedély mellőzését, hiszen így tulajdonképpen az eredeti alkotást (vagy annak egy jelentős részét - hiszen a tervek megmaradtak) megsemmisítették.
A Ptk. pedig - ahogy már fentebb hivatkoztunk rá - kimondja, hogy a tulajdonos csak más jogainak tiszteletben tartása mellett gyakorolhatja tulajdonosi jogait. Ugyanakkor a szerző is a joggal való visszaélés tilalma alatt áll.85 A szerző ennek alapján a mű integritása védelmében - tehát speciális személyhez fűződő jogára hivatkozva - nem akadályozhatja meg az épület szükséges átalakítását. Ez azonban csak a szükséges mértékben korlátozza a szerzőt személyhez fűződő jogainak gyakorlásában, vagyis a mű megsemmisítéséig nem terjedhet. (Megjegyezzük, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete felveti ezt az értelmezési lehetőséget, de nem fejti ki.)
Másrészt vitatható az, hogy épület esetében - anélkül, hogy azt teljes mértékben lerombolnák és újra felépítenék, egy átépítés nyomán létrejöhet-e teljesen független, egyéni-eredeti alkotás, vagy mindenképp átdolgozásnak kell tekinteni azt.
Az esetből mindenesetre jól látható, hogy a műalkotáson fennálló alkotmányos tulajdonjog és az ebben kifejeződő tulajdonosi rendelkezési jog abban az esetben korlátozható, ha a szerző az emberi méltóságból levezetett személyhez fűződő jogát, a mű integritása érdekében való fellépéshez való jogát érvényesíti. Ez utóbbi viszont szükségszerűen háttérbe szorul akkor, ha a szerző ezzel a jogával visszaélve megakadályozza az épület szükséges mértékű átalakítását.
Befejező esetként (és egyelőre nem jogesetként) álljon itt az elmúlt év egyik legtöbb szakmai vitát kiváltott magyar szerzőijog-érvényesítési kísérlete, amely tipikusan az alkotók műfelhasználásban (illetve az erre való engedély megadásában) megnyilvánuló politikai véleményének kifejezéséről szólt.
A popegyüttesek, amelyeknek vezetői "betiltani" kívánták műveik lejátszását egy olyan rádióban, amelynek populista-nacionalista műsoraival nem értettek egyet, látszólag beleütköztek abba a jogintézménybe, amely az ő jogaik érvényesítésére született: a közös jogkezelési szabályokba.86
Abban az esetet elemző szerzői jogászok mind egyetértettek, hogy a közös jogkezelés egyáltalán nem akadálya a szerzők jogérvényesítésének, hiszen az előadó-szerzők nem is vagyoni jogaik sérülését vitatták, hanem szerzői személyiségi jogaikat kívánták érvényesíteni. A magyar szerzői jogi szabályozás szerint ugyanis a közös jogkezelés csak a vagyoni jogokra vonatkozik.87
Következik ez a közös jogkezelésre vonatkozó szabályokból csakúgy, mint a közös jogkezelő szervezetek alapszabályaiból, illetve a contrario a személyhez fűződő jogokra vonatkozó szabályokból, amelyeket a szerző életében ő maga mindenféle megszorítás nélkül,88 illetve az általa feljogosított felhasználó erre való külön jogosítás esetén gyakorolhat.89 Halála után pedig a törvényben meghatározott személyek léphetnek fel a személyhez fűződő jogok védelmében.90
Ellentétben a vagyoni jogokról mondottakkal, a vélemények erősen megoszlottak abban a tekintetben, hogy a szerző hivatkozhat-e, és ha igen, mely személyhez fűződő jogaira, ha a művek ilyen jellegű visszaélésszerű használata ellen akar fellépni.
A törvény szövegéhez szigorúbban kötődő megközelítés91 kizárta az Szjt. 11. §-ára hivatkozás lehetőségét kifejtve, hogy a visszavonás olyan szempontból abszolút jellegű jog, hogy csak totálisan, minden jogosulttal szemben gyakorolható, vagyis nem gyakorolható csak egy rádióval szemben. Megkérdőjelezte az "alapos ok" fennforgását is, mondván, hogy a rádió kifogásolt műsorai ezt a feltételt nem biztos, hogy teljesítik. Bár az alapos ok fennforgását kétségtelenül csak a bíróság lenne hivatott eldönteni, még ennek megléte esetén is kártalanítani lenne köteles a szerző a rádiót, illetve erre biztosítékot kellene adnia92 - ami nyilván nem állt szándékában a zenészeknek. E vélemény szerint kevés az esélye annak, hogy a bíróság relatív jogként kezelje a gyakran a "mű letagadása jogának" is nevezett visszavonási jogot és alapos oknak tekintse a rádióműsorok eszmei tartalmát.
Járhatóbb útnak tűnik a 13. §-ra, a mű integritására való hivatkozás lehetősége. Faludi Gábor szerint ezt sem meríti ki a jelen tényállás, így nem érvényesíthető igény ezen paragrafus alapján.93
A Szinger András és Tóth Péter Benjamin által jegyzett, hamarosan megjelenő szerzői jogi kötetben94 a következő olvasható: "A közös jogkezelés útján szerzett engedély további sajátossága, hogy nem terjed ki az átdolgozási jogra (azaz a kisjogos engedély csupán a mű változatlan formában történő felhasználására nyújt lehetőséget), valamint nem érinti a személyhez fűződő jogok gyakorlását sem. Ha például egy rádiószervezet a közös jogkezelés útján engedélyt kap egy zenemű sugárzására, de a konkrét felhasználást oly módon végzi, hogy az sérti a szerző jó híréhez, becsületéhez fűződő jogát (pl. a mű szellemiségével összeegyeztethetetlen vagy azt eltorzító kontextusban szólal meg a mű), a szerző egyedileg jogosult fellépni a jogsértő felhasználással szemben." - Vagyis a szerzőpáros a 13. § érvényesíthetősége mellett foglal állást.
A magam részéről szintén az integritásvédelemre hivatkozás lehetőségének elismerése mellett állok azzal, hogy a magyar gyakorlatban eddig eset híján ki nem alakulhatott, a német dogmatikában azonban már elméletté kristályosodott értelmezés szerint a torzítás (Entstellung) nemcsak a közvetlen, fizikai beavatkozásokat (direkte Entstellungen) jelentheti, de olyan környezeti hatások is ide sorolhatók, amelyek a művet anélkül károsítják, hogy magát megváltoztatnák (indirekte Entstellungen).95
Ilyen közvetett torzítást valósíthat meg egy szobor áthelyezése,96 a környezet átépítése,97 egy szokatlan kiállítási mód, egy tudományos szöveg férfimagazinban történő megjelentetése.98
Úgy vélem, hogy egy költeménynek az NDK hivatalos lapjában, a Neue Deutschlandban történt publikálása,99 illetve egy zenemű német nacionalista zenékkel egy CD-n való megjelentetése100 keltheti azt a benyomást, hogy a szerző egyetért, sőt azonosul ezeknek az orgánumoknak az ideológiai tartalmával, emiatt megvalósíthatja a költemény, illetve a zenemű integritásának sérelmét. A bíróság mindkét alkalommal a szerző személyhez fűződő jogát részesítette előnyben az egyébként jogszerűen megszerzett felhasználási engedéllyel szemben, kimondva, hogy a szerző politikai meggyőződésének nem megfelelő megjelentetés korlátozhatja a szerzőt politikai véleményszabadságának gyakorlásában és ezzel a sértheti a mű integritását is.
A szerző politikai véleménye kifejezéseként értelmezett integritásvédelem előtérbe helyezése a tisztán vagyoni jogosultságot jelentő felhasználási engedéllyel szemben mutatja a szerző ezen jogainak magasabbrendűségét és az alkotmányos hierarchiában elfoglalt előkelőbb helyét.
Áttekintve az elmúlt másfél évtized szerzői jogi ítélkezési gyakorlatának emberi jogokkal kapcsolatos ítéleteit megállapítható, hogy a szerzői vagyoni és a szerzői személyhez fűződő jogok területén éppen egymással ellentétes tendencia látszik megerősödni.
Az Európai Unió jogalkotásában (a szoftver- és az adatbázis-irányelvben is - valamint az ezek nyomán harmonizált nemzeti jogokban) a '90-es évek elejétől jelen van az a törekvés, hogy a szerző, illetve az adatbázis összeállítójának jogait mások információ-hozzáféréshez való alapvető jogával szemben az érdekeket kiegyensúlyozó szabályozást alakítsanak ki. Az információhoz mint nem elhanyagolható piaci értékhez való hozzájutás elsőbbsége a szerzői monopoljoggal szemben 1995 óta a jogalkotás mellett az uniós ítélkezési gyakorlatban is megjelent.
A kialakult ítélkezési gyakorlattal ugyan még nem bíró internetes többszörözési jognak a véleményszabadsággal való ütközése viszont felvetette a szabad felhasználások körének értelmezési lehetőségeit, a kiterjesztő értelmezés tilalmának felülvizsgálatára irányuló igényt is.
A vagyoni jogok így rendre alul maradnak mások információhoz való jogával, a magánélet védelméhez való joggal, a véleményszabadsággal szemben.
A személyhez fűződő jogok területén azonban egészen más képet mutat a gyakorlat: ezek (a szerző emberi méltóságból levezetett speciális személyiségi jogai) csak olyan extrém esetekben maradnak alul mások jogaival szemben, ha a legmagasabb rendű emberi érték, az emberi élet és méltóság sérül általuk, vagy a szerzői jogok gyakorlása joggal való visszaélésnek minősíthető.
A német, osztrák és magyar gyakorlatból egyértelműen leszűrhető következtetés szerint a szerző első nyilvánosságra hozatalhoz való joga és az ebből eredő vagyoni jogok csak más emberi méltóságának sérülése esetén korlátozhatók.
Az integritásvédelem pedig mindaddig biztosítja a szerzőnek a műve épsége feletti oltalmat, míg ő maga nem gyakorolja ezt a jogosultságát visszaélésszerűen, egyébként a művön fennálló általános és alkotmányosan garantált tulajdonjognak is meg kell hajolnia előtte.
Általánosan tehát megállapítható, hogy a szerzői vagyoni jogok erősen korlátozhatók mások jogai által. Mind az új szabályozási területek szabályrendszere, mind a bírói gyakorlat a mások jogainak egyre erőteljesebb érvényesítése felé mozdul el, míg ugyanez a személyhez fűződő jogokról egyáltalában nem mondható el.
Ebből két következtetés vonható le: egyrészt az alkotmányos jogok hierarchiájában a tulajdoni garancia által védett szerzői vagyoni jogok alacsonyabb rendűségükből fakadóan egyre több korlátozást kell, hogy elszenvedjenek, másrészt - éppen az előzőekben mondottak miatt - abszolút jellegük is oldódni látszik.
A gyakorlatban egyre erősödő "magasabb szintű jogérvényesítés" pedig felveti azt a kérdést, hogy a szerzői jog alkotmányos megalapozottságának tárgyalásakor az elsődleges tulajdoni jelleg mellett a személyhez fűződő jogok ugyanilyen jelentőségű tekintetbe vétele nem lenne-e legalább ilyen indokolt. Ugyanakkor pedig a szerzői jogi szabályozási szempontok között egyre nagyobb helyet elfoglaló egyéb alkotmányos jogok, mint az információs szabadság, a művészeti szabadság vagy a kultúrához való jog - amelyek a vagyoni jogokat korlátozzák egyre erőteljesebben - is nagyobb teret kaphatnának, hiszen a részletszabályok alkotásában és a gyakorlatban már megjelentek, csupán általános szinten (a törvényi preambulumban, az indokolásban és a témával foglalkozó szakirodalomban) való hangsúlyosabb elismerésük hiányzik még.
Lábjegyzetek:
1 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról (a továbbiakban: Szjt.)
2 2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról. A törvény a védelem alatt álló műfajták körét módosította. 2001. évi LXXVII. törvény a szerzői jogi törvény módosításáról. A törvény az adatbázisokra vonatkozó szabályozást módosította. Jelenleg a törvénynek az információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelvvel való harmonizálásának előkészületei folynak.
3 1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről (a továbbiakban: Ptk.)
4 Lásd Bacher Vilmos: A szellemi tulajdon védelme és az új Ptk. Polgári Jogi Kodifikáció, 2000/3. p. 23-31.; Boytha György: A szellemi alkotások joga és az új Ptk. Polgári Jogi Kodifikáció, 2000/3. p. 13-23.; Ficsor Mihály Zoltán: A szellemi tulajdon és a Ptk. (észrevételek és javaslatok a polgári jogi kodifikációhoz). Polgári Jogi Kodifikáció, 2001/2. p. 27-30.
5 Miniszteri indokolás az 1999. évi LXXVI. törvényhez (a továbbiakban: indokolás)
6 Indokolás, Általános indokolás I. 1.
7 Kihirdette: 1976. évi 9. törvényerejű rendelet (a továbbiakban : GSZKJNE)
8 Indokolás, Általános indokolás I. 2.
9 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról (a továbbiakban: alkotmány) 70/G. § (1) bekezdés
10 ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Kelt: 1948. december 10-én; (a továbbiakban: EJENY) 27. cikk és GSZKJNE 15. cikk
11 Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója. Magyar Közlöny, 2002., 15/2. szám
12 Lásd a 4. lj.-ben említett tanulmányokat.
13 Annak oka, hogy a tanulmányok nem foglalkoznak a szerzői jog alkotmányosságával, abban keresendő, hogy a Ptk.-val kapcsolatban a vita alapvetően a tulajdoni és személyhez fűződő jogi felfogások között zajlik. Mivel az anyagok nem kizárólag szerzői joggal, hanem a szellemi alkotások területének Ptk.-ba illesztésének problémájával átfogóan foglalkoznak, az egész jogterület besorolására tett kísérletek nem tekinthetők feltétlenül abszolút érvényűnek a szerzői jogra is.
14 Faludi Gábor: Szerzői jog, iparjogvédelem és a Ptk. koncepciója. Polgári Jogi Kodifikáció, 2003/2. p. 3-12.
15 Erre a korlátozott információs jog fogalomra utal legalábbis a 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, amely a képviselők adatszolgáltatási kötelezettségét tárgyalja, vagy a 19/1995. (III.28.) AB határozat, amely közérdekű adatok megismerésének lehetséges okait vizsgálta.
16 Boytha György ezt a szellemi alkotások jogterületének tagállamoknál hagyását a jogterületet alapvetően meghatározó territoriális hatállyal, vagyis azzal indokolja, hogy a szerzői jogi, iparjogvédelmi rezsimek csak az adott ország területén alkalmazható jogot jelentenek. Király Miklós (szerk.): Az Európai Közösségek Kereskedelmi Joga. Kereskedelmi és Jogi Kiadó Budapest, 1998. VII. Fejezet Boytha György: Iparjogvédelem, szerzői jog. p. 337.
17 91/250/EGK irányelv a számítógépi programok jogi védelméről (a továbbiakban: szoftver-irányelv); 92/100/EGK irányelv a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó egyes jogokról; 93/83/EGK irányelv a műholdas műsorsugárzásra és a vezeték útján történő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői jogra és a szerzői jogokkal kapcsolatos jogokra vonatkozó egyes szabályok összehangolásáról; 93/98/EGK irányelv a szerzői jog és bizonyos kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról; 96/9/EK irányelv az adatbázisok szerzői jogi védelméről (a továbbiakban: adatbázis-irányelv); 2000/31/EK irányelv az információs társadalomhoz fűződő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem bizonyos jogi kérdéseiről a belső piacon (a továbbiakban: elker-irányelv); 2001/29/EK irányelv a szerzői jog és a csatlakozó jogok bizonyos aspektusainak harmonizációjáról az információs társadalomban (a továbbiakban: infoszoc-irányelv); 2001/84/EK irányelv a szerzőknek képzőművészeti művek eredeti példányain fennálló követőjogáról.
18 Az első szerzői jogi döntés a C-55&57/80 Musik-Vertrieb Membran GmbH v. GEMA (1981) ECR 147 volt, ugyan a szerzői joggal szomszédos jogokkal már korábban is foglalkozott az Európai Bíróság a C-78/70 Deutsche Grammophon GmbH v. Metro-SB-Grossmärkte GmbH (1971) ECR 487 számú ügyben.
19 Vagyis az Európai Unió annak ellenére, hogy a szellemi tulajdonjogok jellegükből fakadóan monopóliumszerűek, elismeri és nem kérdőjelezi meg ezek létezésének jogosságát.
20 C 24/67 Parke, Davies et Co. v. Probel et al. (1968) ECR 55
21 Az Európai Közösség alapításáról szóló szerződés 3. cikk c) pont
22 Az elker-irányelvet a magyar jogba átültető 2001. évi CVIII. az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény úgy határozza meg az információ fogalmát mint bármely, elektronikus úton feldolgozható, tárolható, továbbítható adatot, jelet, képet tekintet nélkül arra, hogy annak tartalma jogi védelemben részesül-e. Bár a törvény értesítési és eltávolítási eljárást rendező 13. §-a említ "szerzői műveket", itt is általánosságban információról rendelkezik.
23 A szoftver-irányelv bevezető megfontolása
24 Szjt. 60. § (1) bekezdés
25 Charles B. Cohler és Hilary E. Pearson: Software Interfaces, Intellectual Property and Competition Policy. E.I.P.R., 1994/10. p. 434.
26 Szjt. VI. Fejezet. A számítógépi programalkotás (szoftver) 58-60. §§
27 Szjt. 60. § (1) bekezdés c) pont
28 Szjt. 60. § (2) bekezdés a)-c) pontok
29 Ez a joga viszont mindenképpen biztosított, felhasználási szerződésben ki nem zárható jogosultság, ugyanúgy, mint a visszafejtési jog és a jogszerűen használt szoftverrel való együttes működtetéshez szükséges önálló szoftverfejlesztési jog.
30 A régi Szjt. szövegéből ugyan hiányzott az erre vonatkozó kifejezett szabályozás, de a magyarázatok és a bírói gyakorlat is egyértelműen megegyezett abban, hogy csak az egyéni-eredeti összeállítású adattárakat illeti védelem.
31 Berni Uniós Egyezmény 2. cikk (5) bekezdés
32 Copyright, Design and Patents Act, 1988. 3. §
33 C 241/91 Radio Telefis Eireann und Independent Television Publications Ltd. v. Kommission der Europäischen Gemeinschaften (1995) I-743
34 Dán szerzői jogi törvény 1995. évi 395. tv. 71. §
35 3. cikk (1) bekezdés
36 (15) bevezető megfontolás
37 (16) bevezető megfontolás
38 1969. évi III. törvény a szerzői jogról (a továbbiakban: régi Szjt.) 5. § (3) bekezdés
39 Szjt. 61. § (1) bekezdés
40 Szjt. 7. § (1) bekezdés 2. mondat
41 2001. évi LXXVII. törvény a szerzői jogi törvény módosításáról
42 Kérdésként merül fel, hogy vajon a jogosult maga előre meghatározhatja-e, hogy mekkora terjedelmű kimásolást engedélyez (amire egyébként a gyakorlatban már van példa), azaz definiálhatja-e maga a jelentős rész fogalmát - ugyanis ha ezt túl szűken teszi, lehetséges, hogy jogosulatlanul korlátozza a felhasználót az adatokhoz való hozzáférésben, és ezzel sértheti az információs szabadságot.
43 EJEE 8. cikkely és alkotmány 59. §
44 Figyelemre méltó, az ilyen jellegű kollízió a szerzői jog egyik sajátossága, hiszen a szerzői jogi tulajdon is ütközhet számos esetben a műpéldányon fennálló tulajdonjoggal.
45 A szabály az Szjt.-ben szó szerint került átvételre. 95. § (2) bekezdés
46 Szjt. 95. § (2) bekezdés
47 1978. évi IV. Törvény a Magyar Köztársaság Büntető Törvénykönyvéről 329/B. § (1)-(3) bekezdések
48 Gyertyánfy Péter: A szerzői jogi törvény magyarázata (a továbbiakban: Szjt. kommentár) p. 449.
49 Thomas Heide: Copyright in the EU and United States: What "Access Right"? E.I.P.R. 2001/10. p. 474.
50 Szjt. kommentár p. 455.
51 Szjt. 20. §
52 Szjt. 21-22. §§
53 Medien und Recht 2001/5. 304. skk.
54 A magyar szerzői jog is ismeri a műveknek aktualitásra tekintettel való szabad felhasználhatóságát, de az osztrák szabályozáshoz hasonlóan igen szűk körben teszi lehetővé ezt: a művek csak politikai műsorszám keretében, valamint a műsorszolgáltató más időszerű műsorszámaiban a napi eseményekkel kapcsolatban és az alkalom által indokolt mértékben közölhetők. Szjt. 37. § (1) bekezdés
55 Medien und Recht 2000/6. p. 373.
56 Szjt. 34. § (1) bekezdés
57 Szjt. 34. § (2) bekezdés
58 Medien und Recht 2002/1. 30. skk.
59 Egyébként az osztrák gyakorlat is ezt az elvet követte korábban. A Head-Kaufvertrag-esetben, ahol egy szerződéstervezet szabad felhasználásáról volt szó, a bíróság még elutasította a véleményszabadságra hivatkozást, elismerve, hogy a szabad felhasználások köre zárt, az ítélkezési gyakorlat azt nem, csak a jogalkotó tágíthatja. (Medien und Recht 1997/2. p. 93-97. Urheberechtlicher Schutz von Anwaltsarbeit)
60 Martin Löffler: Grundrecht auf Informationsfreiheit als Schranke des Urheberrechts. NJW 1980/5. p. 201.
61 Reinhard Schanda: Pressefreiheit contra Urheberrecht. Medien und Recht 1997/2. p. 90.
62 Gerhard Schricker: Urheberrecht Kommentar. Verlag C.H. Beck, München, 1998 (a továbbiakban: német kommentár) § 97. Rdnr. 19ff.
63 Német kommentár § 97. Rdnr. 19ff.
64 Német kommentár § 51. Rdnr. 8f.
65 Medien und Recht 2001/5. 307. skk.
66 Medien und Recht. 2001/5. 309. sk.
67 Megjegyzendő, hogy ennek éppen ellentmond az infoszoc-irányelvben rögzített alapelv, miszerint az internetes felhasználásokra tekintettel megengedett szabad felhasználásokra is szigorú megszorítások érvényesek.
68 Szjt. 10. § (1) bekezdés
69 BVerfGE 30, 173 Mephisto. Bár az eset 1971-es, és így túl van a dolgozat által vállalt időkorlátokon, mégis részletesen kell tárgyalni, mivel a későbbi ítélkezésben visszatérő elveket mondott ki.
70 A bíróság egyébként külön kitért arra, hogy az alsóbb fokú bíróságok határozatai nyomán a regényhez fűzött kiadói megjegyzés, amely a szerző "Alle Personen dieses Buches stellen Typen dar, nicht Porträts." kijelentését egészítette ki, sérti a mű integritását, ezért ezt a rendelkezést is megsemmisítették. Ennek ellenére a kötet újabb kiadásai is tartalmazzák.
71 Megjegyzendő az, hogy a szerzői jog csupán az egyénien kialakított formát - és nem a tartalmat - védi, és egy szerzői jogosultság korlátozása a tartalom miatt mindenképp cenzúra, még ha az emberi méltóság védelmében történik is. Ez azonban szükséges korlátozása lehet a véleményszabadságnak és a művészeti szabadságnak is.
72 Innen a szerzői jogi formavédelem: az oltalom ugyanis nem épülhet arra, hogy a bíróság döntse el, mi művészet és mi nem, hiszen az cenzúra.
73 Anja Brauneck: Das allgemeine Persönlichkeitsrecht im Konflikt mit dem verfassungsrechtlichen Freiheitsanspruch der Satire. ZUM 2001/2. p. 139.
74 OLG Wien 26.9.2001. 24 Bs 177/01 Hilmar Kabas - SA Uniform
75 BVerfGE 75, 369 Strauss-Karikatur
76 BH 1994.127
77 A Ptk. 80. § (1) és (2) bekezdései értelmében ugyanis a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges.
78 BH 2000. 293
79 Ez a gondolat a témával foglalkozó - egyébként kiterjedt - magyar szakirodalomban egyedül Halmai Gábornál jelenik meg, aki az eseteket elemezve kifejti, hogy "ha a magyar polgári bíróságok ítéleteiket a karikatúrának általuk jónak vagy rossznak ítélt színvonalára alapozzák, akkor vége a művészetek szabadságának, amit pedig a magyar és valamennyi jogállami alkotmány, valamint nemzetközi emberi jogi dokumentum a kifejezés szabadsága legbecsesebb, legkevésbé korlátozható összetevőjeként garantál". Közszereplők személyiségvédelme kontra közügyek vitathatósága. Fundamentum, 2000/2. p. 22.
80 Thimothy Pinto: The Influence of the European Convention on Human Rights on Intellectual Property Rights. E.I.P.R., 2002/4. p. 210.
81 Ptk. 98. §; 99. §; 112. § (1) bekezdés
82 Ptk. 4. § (1), (4) bekezdés; 5. §
83 Pf. IV. 24 712/2001/6.
84 1969. évi III. törvényhez kiadott végrehajtási rendelet 1. § (1) bekezdés: "Az Szjt. védelme alá tartozó alkotások - függetlenül attól, hogy az Szjt. megnevezi-e - az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása, így különösen...építészeti alkotások, épület-együttesek, illetőleg városépítészeti együttesek tervei." 44. § (1) bekezdés: "Az építészeti alkotáshoz és egyéb műszaki létesítmény alkotásához fűződő szerzői jog a tervezőt illeti meg." Szjt. 1. § (2) bekezdés k): "Szerzői jogi védelem alá tartozik - függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e - az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása. Ilyen alkotásnak minősül különösen:...az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épületegyüttes, illetve a városépítészeti együttes terve."
85 A Szjt. 3. § szerint azokban a kérdésekben, amelyeket e törvény nem szabályoz, a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ptk. pedig tiltja a joggal való visszaélést.
86 "Amint a magyar joggyakorlatból kiderült, elképzelhetők olyan helyzetek, amikor az erkölcsi igényeket illetően jelentősége lehet a szerzői jog emberi jogként való kimondásának. Amikor számos zenész megtiltotta, hogy számaikat egy rádióállomás sugározza, kiderült, hogy a magyar szerzői jog szerinti igényüknek nem lehet jogi úton érvényt szerezni, ha az adó a lejátszás után befizeti a jogdíjat." Kardos Gábor: A kultúrákhoz való jog védelme a nemzetközi jogban. Fundamentum, 2002. 2. sz. p. 29-38., 37. lj.
87 Szjt. 85. § (1) bekezdés
88 Szjt. 9. § (2) bekezdés
89 Szjt. 15. §
90 Szjt. 14. § (1)-(2) bekezdés
91 Faludi Gábornak Dr. Schiffer Andráshoz, a Társaság a Szabadságjogokért képviselőjének a témában 2002. november 26-án írott levele. (A levelet a szerző bocsátotta rendelkezésre.)
92 Szjt. 53. § (1)-(2) bekezdés
93 Ugyanakkor azonban szerinte sem elképzelhetetlen a Ptk. általános személyhez fűződő jogára való hivatkozás, amely értelmezhető ahhoz elég rugalmasan, hogy a jogsértés megállapítható legyen.
94 Szinger András-Tóth Péter Benjamin: Szerzői jog a gyakorlatban. (Ideiglenes cím. A kézirat megfelelő részét a szerzők bocsátották rendelkezésre.)
95 Német kommentár §14 Rdnr. 23-24.
96 Artur-Axel Wandtke-Winfried Bullinger: Kommentar, Urheberrechtsgesetz (einschliesslich Einigungsvertrag und Bildnisschutz). Verlag C. H. Beck, München, 2002. p. 174-175.
97 OLG Hamburg ZUM RD 2001, 443, 444
98 A két utolsó ügyre hivatkozik Wandtke 96. lj.-ben i. m. p. 175.
99 KG NJW-RR 1990, 1065, 1066 Neues Deutschland
100 OLG Frankfurt, GRUR, 1995, 215- Springtoifel