EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
Dr. Palágyi Tivadar
Közös eljárási szabályok az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban
A jelen tanulmányban az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) 113-117. cikke alapján a határozathozatal alapjával, a hivatalból történő vizsgálattal, az észrevételezés lehetőségével, a szóbeli tárgyalással és a bizonyítással foglalkozunk. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a "cikkely" szó helyett a "szakasz" szót fogjuk használni.
A jogesetek ismertetésekor - hasonlóan az előző cikkekben követett gyakorlathoz - hivatkozni fogunk a döntés aktaszámára, amely egy betűből és utána egy törtszámból áll: G a Kibővített Fellebbezési Tanács, J a Jogi Fellebbezési Tanács és T a műszaki fellebbezési tanácsok határozataira vonatkozik; a törtszám második száma a fellebbezés benyújtási évének utolsó két számjegyét, első száma pedig az illető évben a fellebbezés sorszámát adja meg. Az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) hivatalos lapjában (Official Journal of the EPO) megjelent döntéseknél az OJ betűk után utalunk a megjelenés évére és az oldalszámra (például OJ 1990, 93) is. A VSZ rövidítés a Végrehajtási Szabályzatra, míg a VI rövidítés a Vizsgálati Irányelvekre utal.
A határozathozatal alapját tárgyaló 113. szakasz szövege a következő:
"(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal határozatai csak olyan tényeken és bizonyítékokon alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjuk volt nyilatkozatot tenni.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal az európai szabadalmi bejelentést, illetve az európai szabadalmakat kizárólag a bejelentő vagy a szabadalmas által előterjesztett vagy jóváhagyott szöveg szerint vizsgálhatja, és arról csak e szöveg alapján határozhat."
Ez a szakasz az ESZH előtti eljárásban résztvevők számára biztosítékot szolgáltat arra, hogy az eljárást a hivatal nyitottan és tisztességesen folytatja le; német címe (Rechtliches Gehör, vagyis jogi meghallgatás) az itt tárgyalt kérdést más szemszögből világítja meg. A G 4/92 (OJ 1994, 149) sz. döntés szerint e szakasz a legnagyobb jelentőséggel bír az ESZH és a felek közötti eljárásban az igazságosság megőrzése szempontjából. Ennek az általános elvnek a közelebbi kifejtése a további szakaszokban található, így például a 114. szakasz (2) bekezdésében a késve előterjesztett állítások vagy bizonyítékok kezelése kapcsán. A bizonyítással és a bizonyítékokkal a 117. szakasz és a 71. szabály foglalkozik.
A tényállás megállapításával kapcsolatos részletkérdéseket a VI E-X, 1. pontja ismerteti.
A 113. szakasz (1) bekezdése az ESZH előtti összes eljárásra és az azokban résztvevőkre vonatkozik. A T 892/94 sz. döntés szerint ha egy fél kinyilvánítja, hogy egy eljárásban már nem kíván részt venni, ezzel lemond a jogi meghallgatásra vonatkozó igényéről.
Az (1) bekezdés biztosítja, hogy az ESZH előtti eljárásban a felek nyilatkozhatnak a későbbi határozat alapját képező okokkal kapcsolatban. A német és a francia szövegben "Gründe" és "motifs" szavak, míg az angol szövegben "grounds or evidence" szavak szerepelnek; ebből következik, hogy a bizonyítékok is az okok közé sorolhatók.
A 68. szabály (2) bekezdése szerint minden határozatot, amelyet fellebbezéssel meg lehet támadni, indokolni kell. A T 596/97 sz. döntés megállapítja, hogy a 113. szakasz (1) bekezdésében foglaltak sérelmét jelenti, ha az indokolás okok megadása nélkül állításokban merül ki.
A T 951/92 (OJ 1996, 53) sz. döntés szerint a bejelentőt bejelentésének elutasítása előtt az elővizsgálati eljárásban egyértelműen tájékoztatni kell azokról a ténybeli és jogi okokról, amelyekkel az elutasítást indokolják, és a bejelentést csak akkor lehet a 113. szakasz (1) bekezdésében foglaltakba való ütközés nélkül elutasítani, ha a vizsgálati osztály a bejelentővel korábban egy végzésben már közölte az elutasítás lényeges okait, és a bejelentő számára megfelelő alkalmat biztosított az állásfoglaláshoz és szükség esetén az igénypontok módosításához. Alapvetően hasonló szempontok érvényesek a felszólalási eljárásra is.
A VI E-X, 5. pontja is leszögezi, hogy egy végzésben meg kell adni a határozathozatalnak az illetékes részleg nézete szerinti legfontosabb szempontjait.
A J 7/82 (OJ 1982, 391) sz. döntés a 113. szakasz (1) bekezdésébe ütközőnek és így eljárási hibának minősíti, hogy a megtámadott határozat figyelmen kívül hagyta a fellebbező fél érvelését, és határozatát olyan okra alapozta, amellyel kapcsolatban a bejelentő nem nyilatkozhatott.
A felek nyilatkozhatnak mind a benyújtás utáni és az alaki vizsgálat, mind az elővizsgálati, a felszólalási és a fellebbezési eljárás alatt. A nyilatkozat történhet írásban, például állásfoglalásokban és beadványokban, vagy szóban szóbeli tárgyaláson vagy megbeszélésen.
Az ESZH előtti eljárásnak alapvetően írásbeliségen kell nyugodnia. Ennek megfelelően általában írásban közlik a bejelentővel, hogy kérelmének nem tudnak helyt adni, de kellő alkalmat kell adni számára, hogy ezzel kapcsolatban állást tudjon foglalni mielőtt határozatot adnak ki.
A VI C-VI, 6. pontja szerint a vizsgálati osztályok megbízott elővizsgálói gyakran tartanak megbeszéléseket.
A szóbeli tárgyalásra vonatkozó kérelem figyelmen kívül hagyása a 113. szakasz (1) bekezdésébe ütközik, és a T 209/88 sz. döntés szerint súlyos eljárási hiba, mert így megfosztják a felet attól a lehetőségtől, hogy az ügyben az általa szándékolt módon nyilatkozzék.
A T 341/92 (OJ 1995, 373) sz. döntés megállapítja, hogy egy, a szóbeli tárgyaláson a megjelenést elmulasztó szabadalmas hátrányára hozható olyan határozat, amely a szóbeli tárgyaláson első ízben megtárgyalt okon alapszik, ha a kérdés taglalása várható volt, és a megjelenést elmulasztó szabadalmas számára a tényleges okok az addigi eljárásból ismertek voltak.
A T 202/92 sz. döntés szerint megengedhető, hogy a szóbeli tárgyaláson a távolmaradó ellenérdekű fél kérelme ellenére a szabadalmi igénypontot tisztázó módon korlátozzák.
A T 951/97 (OJ 1998, 440) sz. döntés megállapítja, hogy a 113. szakasz (1) bekezdésének sérelme forog fenn, ha a vizsgálati osztály egy szóbeli tárgyalás alatt egy tudományos cikket nevez meg új technika állásaként, és a bejelentő számára csak egy fél órát engedélyez az irat tanulmányozására és a nyilatkozat előkészítésére.
Hasonló a helyzet az inter partes eljárásban is: a T 1071/93 sz. döntés megállapítja, hogy a kérelmező számára a mindenkori körülményeknek megfelelő határidőt kell adni ahhoz, hogy állást tudjon foglalni az ellenérdekű fél által beterjesztett új bizonyítékokkal kapcsolatban.
A 113. szakasz (2) bekezdése szerint az ESZH kötve van a bejelentő vagy a szabadalmas által előterjesztett vagy jóváhagyott szöveghez, ami fontos eljárási alapelv. A T 647/93 (OJ 1995, 132) sz. döntés megállapítja, hogy ennek az alapelvnek a megsértése lényeges eljárási hiba, amely a T 892/92 (OJ 1994, 664) sz. döntés szerint a fellebbezési díj visszafizetéséhez vezethet. A T 5/81 (OJ 1982, 249) sz. döntés szerint ha az ESZH a bejelentőt az alaki vizsgálat és az érdemi vizsgálat keretében felszólítja bejelentésének módosítására, és a bejelentő nem tesz eleget ennek a felhívásnak, az ESZH önmagától nem módosíthatja a bejelentés szövegét, hanem csak elutasíthatja a bejelentést. A T 647/93 (OJ 1995, 132) sz. döntés leszögezi, hogy az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom vizsgálatakor az ESZH-nak kizárólag a bejelentő vagy a szabadalmas által előterjesztett vagy jóváhagyott szöveghez kell tartania magát.
Az 51. szabály (4) bekezdése biztosítja, hogy az európai szabadalmat csak a bejelentő által elfogadott szövegezéssel engedélyezzék, mert a megadás előtt a bejelentőt tájékoztatni kell arról a szövegváltozatról, amely szerint az európai szabadalmat a vizsgálati osztály engedélyezni kívánja. A J 8/98 sz. döntés szerint nincs szükség ilyen közlésre, ha a bejelentő a szóbeli tárgyaláson maga nyújtotta be a bejelentési iratokat.
A hivatalból történő vizsgálatra vonatkozó 114. szakasz szövege a következő:
"(1) Az Európai Szabadalmi Hivatal az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja; vizsgálata nem korlátozódhat csupán a felek állításaira, bizonyítékaira, érveire, valamint kérelmeire.
(2) Az Európai Szabadalmi Hivatal figyelmen kívül hagyhatja azokat az állításokat vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő."
E szakasz (1) bekezdése az ESZH előtti összes eljárásra kimondja azt az alapelvet, hogy a hivatal a határozathozatalhoz szükséges tényállást hivatalból vizsgálja, és így nem hagyja a bejelentőre annak eldöntését, hogy milyen tényállást tár fel a határozathozatalhoz.
A 113. szakasz (2) bekezdése szerint a bejelentő meghatározhatja ugyan az európai szabadalmi bejelentés vagy az európai szabadalom szövegét, de annak vizsgálatakor a hivatal nincs kötve a bejelentő által előadottakhoz vagy különleges kérelmeihez.
A hivatalból történő vizsgálat alapelve a legtöbb nemzeti eljárásban érvényesül, ahol a szabadalmi hivatal vizsgálja az igényelt találmány szabadalmazhatóságát. Az ESZE ezt - világosabban, mint a különböző nemzeti szabadalmi törvények - az összes elsőfokú eljárás alapelveként szögezi le.
A hivatalból történő vizsgálat kötelezettsége természetesen csak annyiban áll fenn, amennyiben a kérelmező maga nincs kötelezve egy tényállás bizonyítására. Ezért a T 253/90 sz. döntés leszögezi, hogy a fellebbezés hiányos indokolása nem orvosolható hivatalból történő vizsgálattal. A T 270/90 (OJ 1993, 725) sz. döntés szerint a felszólalási és a fellebbezési eljárásban a feleken van a bizonyítási teher az általuk érvényesíteni kívánt tényekkel kapcsolatban.
A hivatalból történő vizsgálat az ESZH előtti összes eljárásra, tehát a benyújtástól a Kibővített Fellebbezési Tanács előtti eljárásig érvényes. Legnagyobb jelentősége az elővizsgálati eljárásban van, mégpedig a technika állásának a pontos feltárásában. A bejelentőnek a 27. szabály (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján meg kell ugyan adnia a technika állását, ennek ellenére a technika állásának lehetőleg teljes feltárása érdekében a 92. szakasz alapján hivatalból készítenek kutatási jelentést.
A hivatalból történő vizsgálat csak a függő eljárásra érvényes, és nem vonatkozik olyan időszakaszokra, amelyek az egyes eljárási lépések közé esnek, így például az európai szabadalmi bejelentés közrebocsátása és az elővizsgálati eljárás megkezdése közötti időszakra.
A hivatalból történő vizsgálat a felszólalási és a fellebbezési eljárásban csak korlátozottan érvényesíthető. A G 10/91 (OJ 1993, 420) sz. döntés megállapítja, hogy olyan új felszólalási okokat, amelyeket az 55. szabály c) pontja szerinti nyilatkozat nem támaszt alá, hivatalból nem kell figyelembe venni. A fellebbezési eljárásban még további korlátozást jelent, hogy a fenti határozat szerint új felszólalási okokat csak a szabadalmas beleegyezésével szabad vizsgálni.
A G 10/93 (OJ 1995, 172) sz. döntés szerint ezek az alapelvek csak a többoldalú eljárásokra érvényesek. Egyoldalú eljárásban a felszólalási tanácsok nincsenek a megtámadott határozat okainak felülvizsgálatára vagy a határozat alapjául szolgáló tények és bizonyítékok vizsgálatára korlátozva. Így például, ha feltételezhető, hogy a bejelentés nem felel meg egy szabadalmazási követelménynek, a fellebbezési tanács hivatalból vizsgálhatja ennek a követelménynek a meglétét akkor is, ha az elővizsgálati eljárásban azt nem vették figyelembe vagy teljesítettnek tekintették. A 114. szakasz (1) bekezdésének második félmondatából kitűnik, hogy az ESZH nincs korlátozva a felek állításaira vagy kérelmeire (a német szöveg szerinti Vorbringen és Anträge), a felek által előadott tényekre, bizonyítékokra és érvekre (az angolban facts, evidence and arguments), illetve a felek által felhozott eszközökre és kérelmekre (a francia szövegben moyens invoqués és demandes présentées).
Az ESZH kötelezettsége a hivatalból történő vizsgálatra nem jelenti azt, hogy a bejelentő teljesen az ESZH-ra hagyhatja a tényállás feltárását: bejelentését a 78. szakasz és a 26. szabály előírásainak megfelelően kell megszövegeznie, és az ESZH különböző szerveinek kifogásaira állást kell foglalnia, mert különben jogvesztés fenyegeti. Fennáll tehát a bejelentő kötelezettsége az eljárásban való közreműködésre, és ez természetes következménye annak a ténynek, hogy a bejelentő a szabadalom engedélyezése által biztosított jogi helyzetet kíván elnyerni.
A fellebbezési tanácsok szerint az elővizsgálati eljárásban sem kötelező hivatalból a vizsgálat, ha a bejelentő az elővizsgálati osztály által hiányolt feltalálói tevékenység bizonyítékaként műszaki előítélet fennforgására vagy régóta fennálló hiányra hivatkozik; ennek az állításnak az igazolása és a feltalálói tevékenység meglétének a bizonyítása a bejelentő feladata - mondja ki a T 109/82 (OJ 1984, 473) sz. döntés.
A hivatalból történő vizsgálat kötelezettsége akkor szűnik meg, amikor a várt eredmény nem áll arányban az idő- és költségráfordítással. A T 129/88 (OJ 1993, 598) sz. döntés szerint ilyen eset forog fenn, ha egy felszólaló nyilvános gyakorlatbavételre hivatkozik, és ennek bizonyítása csak túlzott nehézségekkel lenne lehetséges.
A 114. szakasz (2) bekezdése egyértelmű időkorlátot szab a hivatalból történő vizsgálat kötelezettségének, amikor kimondja, hogy az ESZH figyelmen kívül hagyhatja a nem kellő időben előterjesztett tényeket és bizonyítékokat. Az ESZE ezzel az előírással visszaéléseket kíván megakadályozni. Így ez az előírás hasonló célt szolgál, mint a 86. szabály (3) bekezdésének második mondata, amely szerint az európai szabadalmi bejelentésben további változtatásokat csak a vizsgálati osztály beleegyezésével lehet végezni.
Az újonnan beiktatott 71.a szabály a 114. szakasz (2) bekezdésében foglaltakat szóbeli tárgyalás esetére konkrétan adja meg: az, amit a szóbeli tárgyalásra való meghívásban rögzített időpont után nyújtanak be, alapvetően elkésettnek minősül, hacsak a tényállás időközben nem változott meg. A T 951/97 (OJ 1998, 440) sz. döntés szerint ilyen megváltozott tényállásnak minősül, ha a vizsgálati osztály a technika állásához egy új dokumentumot tárt fel.
A VI E-VI, 2. pontja foglalkozik a nem kellő időben beterjesztett állítások vagy bizonyítékok elfogadásával.
A T 484/90 (OJ 1993, 448) sz. döntés kimondja, hogy nem minősül elkésetten benyújtottnak az olyan bizonyító anyag (az adott esetben összehasonlító kísérleti adatok), amelyet azért nyújtanak be, hogy hatálytalanítsák a fellebbezési osztály kifogásait. A T 867/92 (OJ 1995, 126) sz. döntés szerint az ESZE nem szab meg határidőt azzal kapcsolatban, hogy a felszólaló az igénypontok módosítása esetén meddig hivatkozhat új technika állására.
A T 326/87 (OJ 1992, 522) sz. döntés szerint annak mérlegelésekor, hogy egy késve benyújtott irat elfogadható-e, az ESZH-nak azt kell vizsgálnia, hogy ennek az iratnak az eljárásban már figyelembe vett mellékletekhez viszonyítva milyen a bizonyító ereje. A T 560/89 (OJ 1992, 725) sz. döntés megállapítja, hogy ha a késve benyújtott iratok nem nyilvánítanak ki olyasmit, ami a határozatot más irányba terelhetné, figyelmen kívül hagyhatók. A T 164/89 sz. döntés szerint azonban ha a későn benyújtott irat alkalmas a határozat befolyásolására, semmilyen körülmények között sem szabad figyelmen kívül hagyni.
A T 669/90 (OJ 1992, 739) sz. döntés leszögezi, hogy ha az ESZH egy elkésve benyújtott iratot annak bizonyító ereje miatt a határozat megszövegezésekor figyelembe kíván venni, a 113. szakasz (1) bekezdése alapján a határozat kiadása előtt a szabadalmas számára lehetőséget kell nyújtani állásfoglalásra.
A T 273/84 (OJ 1986, 346) sz. döntés szerint ha egy felszólalást követő fellebbezési eljárásban először benyújtott iratokat azok bizonyító ereje miatt figyelembe vesznek, indokolt lehet az ügy visszautalása az első fokhoz, hogy lehetővé tegyék az új iratok két fokon történő vizsgálatát.
A T 611/90 (OJ 1993, 50) sz. döntés megállapítja, hogy a késve közölt tények és bizonyítékok elfogadása a 104. szakasz szerint a késve benyújtó fél terhére általában a költségek megosztásához vezet.
Az európai szabadalmi bejelentés közzétételét követő észrevételezés lehetőségét a 115. szakasz tárgyalja, amelynek szövege a következő:
"(1) Az európai szabadalmi bejelentés közzétételét követően bárki észrevételt nyújthat be a bejelentés tárgyát képező találmány szabadalmazhatóságát illetően. Az észrevételt írásban kell benyújtani, és abban meg kell jelölni az annak alapjául szolgáló okokat. Az észrevételt benyújtó személy az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban nem vesz félként részt.
(2) Az (1) bekezdésben említett észrevételt közölni kell a bejelentővel vagy a szabadalmassal, aki az észrevételre nyilatkozatot tehet."
Miként a különböző nemzeti szabadalmi törvények, úgy az ESZE is tartalmaz olyan előírást, hogy az európai szabadalmi bejelentés közzétételét követően bárki észrevételeket tehet a bejelentés tárgyát képező találmány szabadalmazhatóságával kapcsolatban. Ez az előírás segítséget kíván nyújtani ahhoz, hogy ne engedélyezzenek érvénytelen szabadalmakat, vagy ilyeneket ne tartsanak fenn a felszólalási eljárásban.
Ez a rendelkezés azért különös jelentőségű, mert az észrevételeket díjfizetés nélkül meg lehet tenni, míg a felszólalás útján tett megjegyzések érvényesítése díjfizetési kötelezettséggel jár.
A G 9/91 (OJ 1993, 408) sz. döntés kimondja, hogy az ESZH az ilyen észrevételeket a 114. szakasz (1) bekezdése alapján hivatalból köteles figyelembe venni.
Az (1) bekezdés szerint észrevételt az európai szabadalmi bejelentés közzététele után, tehát attól az időponttól kezdve lehet tenni, amikor harmadik személyek a bejelentésről tudomást szerezhetnek. Az utolsó időpont, ameddig még észrevételt lehet tenni a felszólalási eljárás lezárása vagy - felszólalás hiánya esetén - a felszólalási határidő lejárta, vagyis annak az időszakasznak a vége, amelyben az ESZH az európai szabadalommal foglalkozik.
A T 690/98 sz. döntés megállapítja, hogy azokat az észrevételeket, amelyeket csak a fellebbezési szakaszban tesznek, elfogadhatatlan fellebbezés esetén hivatalból sem kell figyelembe venni.
A T 580/89 (OJ 1993, 218) sz. döntés szerint egy harmadik személy által először a fellebbezési eljárásban benyújtott iratok elkésve benyújtottnak tekintendők. A T 667/92 sz. döntés megállapítja, hogy harmadik személyek olyan észrevételeit, amelyek egy új felszólalási okra vonatkoznak, a fellebbezési eljárásban a szabadalmas hozzájárulása nélkül nem lehet figyelembe venni.
Az (1) bekezdés első mondata szerint bárki tehet észrevételeket. Az észrevételt tevő részéről nem kívánnak meg semmilyen érdeket. A német, angol és francia szöveg egyaránt bármely harmadik személyt említ. E kifejezés használata azt kívánja biztosítani, hogy sem a bejelentő, sem az eljárásban részt vevő másik fél, például egy felszólaló ne tehessen észrevételeket.
Olyan harmadik személy, akinek nincs lakóhelye vagy székhelye egy szerződő államban, és egyik szerződő államnak sem állampolgára, a 133. szakasz (2) bekezdése alapján hivatásos képviselőt köteles megbízni, és észrevételt csak annak útján tehet.
Az (1) bekezdés első mondata szerint csak a bejelentett találmány szabadalmazhatóságának hiánya miatt lehet megjegyzéseket tenni. Szabadalmazhatóság szempontjából az 52-57. szakaszokban felsorolt előfeltételek mérvadók. Az érdemi vizsgálat alatt figyelembe vett egyéb előfeltételek, például a bejelentés egységessége vagy a kielégítő feltárás nem tartoznak ebbe a körbe.
Az (1) bekezdés második mondata írásbeliséget és indokolást ír elő. Az észrevételeket távirati úton vagy telex vagy telefax útján is be lehet nyújtani. Szóban közölt észrevételeket nem vesznek figyelembe; ugyanez vonatkozik az indokolás nélkül benyújtott észrevételekre is.
Az észrevételt benyújtó személy az (1) bekezdés harmadik mondata szerint nem vesz félként részt az eljárásban, és az ESZH-tól nem is kap közlést a szabadalomengedélyezési eljárás kimeneteléről. Ha az eljárás menetéről és észrevételeinek figyelembevételéről kíván tájékozódni, ezt a 128. szakasz (4) bekezdése és a 94. szabály alapján az iratok betekintése útján teheti meg.
A 115. szakasz (2) bekezdése szerint a hivatal az észrevételeket köteles közölni a bejelentővel vagy a szabadalmassal. Ezt a közlést függetlenül az eljárás állásától, tehát a vizsgálati eljárás vagy a felszólalási eljárás megkezdése előtt is közvetlenül az észrevételek beérkezése után meg kell tenni.
A bejelentő vagy a szabadalmas állást foglalhat az észrevételekkel kapcsolatban, de ez nem kötelező számára. Ha azonban az eljárás lefolytatásával megbízott egység, például a vizsgálati osztály az észrevételeket komolynak tartja, a VI E-VI, 3. pontja szerint ezt az anyagot bevonja az elővizsgálati eljárásba, és a 96. szakasz (2) bekezdése alapján a bejelentőt kimondottan felszólítja állásfoglalásra. Ha erre a bejelentő nem válaszol időben, az európai szabadalmi bejelentés a 96. szakasz (3) bekezdése alapján visszavontnak minősül. Ilyen esetben lehetőség van a 121. szakasz szerint az eljárás folytatásának kérelmezésére vagy a 122. szakasz szerint igazolásra.
A T 929/94 sz. döntés megállapítja, hogy harmadik személyek észrevételei a fellebbezési eljárásban azt eredményezhetik, hogy az ügyet a 111. szakasz szerint visszautalják az előző foknak annak érdekében, hogy a szabadalmas számára biztosítsák a két fok általi elbírálás lehetőségét.
A szóbeli eljárást tárgyaló 116. szakasz (1) bekezdésének szövege a következő:
"(1) Szóbeli eljárást kell lefolytatni az Európai Szabadalmi Hivatal kezdeményezésére - ha a Hivatal úgy ítéli meg, hogy ez célszerű -, vagy az eljárásban részt vevő fél kérelmére. Az Európai Szabadalmi Hivatal azonban elutasíthatja a kérelmet ha az arra irányul, hogy ugyanazon szervezeti egység előtt, azonos felek részvételével, azonos tárgyban újabb szóbeli eljárást folytassanak le."
Az ESZH előtti eljárás alapvetően írásban folyik. Ez abból is következik, hogy a szabadalomengedélyezési eljárás célja egy írott dokumentum kiállítása, amely a bejelentő számára elismert oltalmat rögzíti. Emellett azonban a szóbeli tárgyalás is fontos lehet, mert segítségével gyakran gyorsabban lehet határozatot hozni, mint tisztán írásban folytatott eljárás esetén. Eltérően sok nemzeti szabadalomengedélyezési eljárástól, az ESZE a felek részére jogot biztosít mind az elővizsgálati, mind a felszólalási és a fellebbezési eljárásban szóbeli tárgyalás lefolytatására.
A 116. szakasz (1) bekezdése szerint az eljárásban részt vevő fél kérésére szóbeli tárgyalást kell lefolytatni. Az erre vonatkozó igény a T 19/87 (OJ 1988, 268) sz. döntés szerint alapvető, abszolút és kötelező eljárási jog. A szóbeli tárgyalást külön kell kérni. A T 663/90 sz. döntés leszögezi, hogy ilyen kérelem benyújtása után az illető szerv szóbeli tárgyalás előzetes megtartása nélkül nem adhat ki olyan határozatot, amely a kérelmet beterjesztő fél ellen irányul.
A szóbeli tárgyalásra vonatkozó kérelem figyelmen kívül hagyása a fellebbezési tanácsok állandó joggyakorlata szerint lényeges eljárási hiba, és a kiadott határozat hatályon kívül helyezéséhez vezet.
A (3) és a (4) bekezdés szabályozza, hogy a szóbeli eljárás mikor nyilvános és mikor nem.
A szóbeli tárgyalásra való meghívással és a tárgyalás előkészítésével a 71. és a 71.a szabály, míg a szóbeli tárgyaláson kiadott határozatokkal a 68. szabály (1) bekezdése foglalkozik.
A szóbeli tárgyalásokkal kapcsolatos kérdéseket a VI E-III. fejezete tárgyalja, míg a VI C-VI, 6. pontja a szóbeli tárgyalásoktól megkülönböztetendő kötetlen megbeszélésekre vonatkozik. Ezek rendszerint nem helyettesíthetik a szóbeli tárgyalásokat, és a T 808/94 sz. döntés szerint az utóbbiaktól meg is kell különböztetni őket. Ilyen megbeszélések engedélyezése nem kötelező, és a T 300/89 (OJ 1991, 480) sz. döntés szerint engedélyezésük az elővizsgáló mérlegelésétől függ. Ezért ajánlatos a megbeszélés kérésével egyidejűleg segédkérelemként szóbeli tárgyalást is kérni.
Az (1) bekezdés első mondata szerint szóbeli tárgyalást vagy egy fél kérésére, vagy pedig - ha az ESZH ezt célszerűnek ítéli - hivatalból kell lefolytatni. A hivatalnak nem kell vizsgálnia, hogy a tárgyalás célszerű-e. A T 598/88 sz. döntés megállapítja, hogy az eljárásban bármikor lehet szóbeli tárgyalást kérni, és a kérelmet a határozat kiadása előtt nem lehet mint túl későn előterjesztettet figyelmen kívül hagyni. A T 556/95 (OJ 1997, 205) sz. döntés szerint mindaddig fennáll a szóbeli tárgyalásra vonatkozó jog, amíg egy eljárás az ESZH előtt függőben van, különösen az elővizsgálati eljárásban, még az 51. szabály (6) bekezdése [jelenleg (4) bekezdése] szerinti közlés kiadása után is.
Egy félnek a szóbeli tárgyalásra való joga nem jelenti azt, hogy a tárgyalás időpontját is meghatározhatja. Az illetékes szerv megkívánhatja, hogy a szóbeli tárgyalás előtt tisztázva és kidolgozva legyenek az eldöntendő kérdések, ami az eljárás gazdaságossága szempontjából szükséges.
A szóbeli tárgyalásra vonatkozó kérelem bármikor visz- szavonható.
A szóbeli tárgyalás kivételes jellegének megfelelően és az eljárás gazdaságossága érdekében az (1) bekezdés második mondata szerint egy félnek csak egyetlen szóbeli tárgyalásra van joga, vagyis az illetékes szerv mérlegelésétől függ, hogy egy további szóbeli tárgyalást kitűz-e.
A T 547/88 sz. döntésben a fellebbezési tanács elutasította mindkét fél kérelmét újabb szóbeli tárgyalásra egy változatlanul maradt tényállás (itt: vitatott összehasonlító kísérletek) további tisztázására, mert a feleknek korábban már elegendő alkalmuk volt álláspontjuk kifejtésére. A T 614/90 sz. döntésben is elutasította a fellebbezési tanács az újabb szóbeli tárgyalásra vonatkozó kérelmet, mert ugyanaz a tanács már tartott szóbeli tárgyalást ugyanazokkal a felekkel, és kérelmeik már az első tárgyalásnak is tárgyát képezték.
Egy elővizsgáló cseréje nem ad okot újabb szóbeli tárgyalás engedélyezésére.
A (2) bekezdés szerint az átvevő iroda előtt szóbeli tárgyalásra a bejelentő kérelme alapján csak akkor kerülhet sor, ha az iroda ezt célszerűnek tartja, vagy ha a bejelentést előreláthatóan el fogja utasítani. Ezt akkor teheti, ha az alaki vizsgálat keretében olyan hiányosságokat állapított meg, amelyeket a bejelentő hiánypótlásra való felhívás ellenére nem küszöbölt ki.
A (3) bekezdés szerint nem nyilvános az átvevő iroda, a vizsgálati osztály és a jogi osztály előtti szóbeli tárgyalás.
A (4) bekezdés szerint a szóbeli eljárás az európai szabadalmi bejelentés közzétételét követően nyilvános a fellebbezési tanács és a Kibővített Fellebbezési Tanács, valamint a felszólalási osztály előtt, kivéve azt az esetet, amikor az eljárást lefolytató szervezeti egység másként nem határoz arra tekintettel, hogy az eljárás nyilvánossága - különösen az eljárásban részt vevő valamelyik fél számára - súlyos és indokolatlan hátrányt okozna.
A 71. szabály szerint a szóbeli tárgyalásra a feleket arra való utalással hívják meg, hogy ha nem jelennek meg az ESZH előtt, az eljárás nélkülük is lefolytatható. Az idézési határidő legalább 2 hónap, de a felek egyetértésével rövidebb is lehet.
A tárgyalásra szóló idézést a 78. szabály (1) bekezdése szerint ajánlott levélben, átvételi elismervénnyel kézbesítik. A T 275/89 (OJ 1992, 126) sz. döntés megállapítja, hogy a szóbeli tárgyalásra szóló idézés kézhezvétele után a megállapított határidő megváltoztatására irányuló kérelemnek csak akkor adnak helyt, ha előre nem látható rendkívüli körülmények következtek be, amelyek a tárgyalást lehetetlenné teszik; ilyen ok lehet például a képviselő heveny megbetegedése vagy egy fontos tanú vagy szakértő gátoltsága.
A szóbeli tárgyalás előkészítését a 71.a szabály szerint kell elvégezni. E szabály (1) bekezdése előírja, hogy az ESZH-nak utalnia kell azokra a kérdésekre, amelyeket a meghozandó határozathoz megtárgyalandónak tekint. Egyidejűleg meg kell adnia egy olyan időpontot, ameddig a felek a szóbeli tárgyalás előkészítéséhez benyújthatnak iratokat. E határidő kitűzésekor a 84. szabály - amely legalább 2 hónap határidőt ír elő - alkalmazása kimondottan ki van zárva, vagyis az ESZH 2 hónapnál rövidebb határidőt is adhat; emellett ez a határidő kérelemre sem hosszabbítható meg.
A T 39/93 (OJ 1997, 134) sz. döntés megállapítja, hogy a 71.a szabályt nem lehet úgy tekinteni, mintha az felhívás lenne olyan új bizonyítékok vagy tények érvényesítésére, amelyek meghaladják az addigi eljárás jogi kereteit.
A fellebbezési tanácsok ügyrendje szerint az idézéssel egyidejűleg rá lehet mutatni különleges jelentőségű pontokra, valamint arra, hogy bizonyos kérdések már el vannak döntve. A tanács további utalásai is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a tárgyalást a lényegre összpontosítsák. Ezeknek a ténykedéseknek az a célja, hogy az ügyet a szóbeli tárgyalás végén el lehessen dönteni.
A szóbeli tárgyalást feszesen kell lefolytatni. A VI E-III, 8.8 pontja szerint a vizsgálati vagy felszólalási osztály előtt lefolytatott szóbeli tárgyalásokon az elnöknek meg kell engednie, hogy a tanács tagjai a feleknek kérdéseket tegyenek fel.
A 71. szabály (2) bekezdése kimondja, hogy ha a szóbeli tárgyalásra szabályszerűen megidézett fél nem jelenik meg az ESZH előtt, az eljárás nélküle is lefolytatható. A G 4/92 (OJ 1994, 149) sz. döntés szerint a fél távolmaradása nem jelenti azt, hogy megszűnik a jogi meghallgatásra vonatkozó igénye.
A szóbeli tárgyalást az elnök nyitja meg, és ismerteti a lényeges vitatott kérdéseket. Ezután a felek jutnak szóhoz. A 2. szabály (1) bekezdése szerint a felek az eljárási nyelv helyett az ESZH egy másik hivatalos nyelvét is használhatják, ha ezt közlik az ESZH-val a kitűzött határidő előtt legkésőbb 1 hónappal, vagy ha maguk gondoskodnak az eljárás nyelvére történő fordításról. Bármelyik fél bármelyik szerződő állam hivatalos nyelvét is használhatja, ha maga gondoskodik az eljárás nyelvére történő fordításról.
A felszólalási eljárásban alapvetően először a felszólaló jut szóhoz, amire a szabadalmas válaszol. Mindkettőjük számára alkalmat kell adni a lezáró válaszra.
A szóbeli tárgyaláson a felek nem kötelesek új és lényeges érveket előadni. A T 125/89 sz. döntés megállapítja, hogy ha egy fél csupán az írásban már előadott érveket ismétli meg, ez nem jelent az eljárással való visszaélést.
Olyan tények vagy bizonyítékok esetén, amelyeket röviddel a szóbeli tárgyalás előtt vagy azon közölnek, meg kell vizsgálni, hogy azok a 114. szakasz (2) bekezdése szerint nem minősülnek-e későn előadottnak. A VI E-III, 8.6. pontja megállapítja, hogy ha az új anyag miatt a tárgyalást el kell halasztani, ezeket a tényeket és bizonyítékokat csak akkor fogadják el, ha azok a határozat szempontjából minden további nélkül fontosnak minősíthetők.
A 76. szabály (1) bekezdése szerint a szóbeli tárgyalásról jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek tartalmaznia kell a szóbeli tárgyalás lényegi lefolyását, a felek jogilag fontos nyilatkozatait és a felek, a tanúk vagy a szakértők állításait.
A 76. szabály (2) bekezdése szerint a tanú, a szakértő vagy a fél állításait tartalmazó jegyzőkönyvet az említettek számára felolvassák vagy számukra elolvasásra átadják. A jegyzőkönyvbe bejegyzik ennek megtörténtét és azt, hogy a jegyzőkönyvet a nyilatkozó személy jóváhagyta. Ha az említettek a jegyzőkönyvvel nem értenek egyet, kifogásaikat bejegyzik.
A 76. szabály (3) bekezdése előírja, hogy a jegyzőkönyvet alá kell írnia annak, aki azt felveszi és annak is, aki a szóbeli tárgyalást vezeti.
A VI E-III, 10. pontja szerint a szóbeli tárgyalás menete a felek tájékoztatása után egy hivatali alkalmazott által hangszalagra is rögzíthető.
Ha a szóbeli tárgyaláson a vitás kérdéseket tisztázták, lezáró határozatot lehet kihirdetni, amely ezzel hatályossá válik, és a G 12/91 (OJ 1994, 285) sz. döntés szerint azon részleg által, amely hozta, többé nem változtatható meg. A T 212/88 (OJ 1992, 28) sz. döntés megállapítja, hogy kérelmeket, ideértve a költségmegosztásra vonatkozó kérelmet is, a határozat kihirdetése előtt kell beterjeszteni. A 68. szabály szerint a határozatot később írásba kell foglalni és az érintett feleknek meg kell küldeni.
Ha a határozatot a szóbeli tárgyalás végén kihirdetik, a fellebbezési határidő a 108. szakasznak megfelelően csak az írásban megszövegezett határozat kézbesítésével kezdődik.
A bizonyítást tárgyaló 117. szakasz első három bekezdésének a szövege a következő:
"(1) A vizsgálati osztály, a felszólalási osztály, a Jogi Osztály és a fellebbezési tanács előtti bármely eljárásban a bizonyítási eszközök különösen:
a felek meghallgatásai;
a tájékoztatás adására irányuló kérelmek;
az okiratok bemutatása;
a tanúvallomások;
a szakértői vélemények;
a szemlék;
az eskü alatt tett írásbeli nyilatkozatok.
(2) A vizsgálati osztály, a felszólalási osztály és a fellebbezési tanács a felhozott bizonyítékok vizsgálatával megbízhatja egyik tagját is.
(3) Ha az Európai Szabadalmi Hivatal a fél, a tanú vagy a szakértő szóbeli meghallgatását tartja szükségesnek
az érintett személyt az Európai Szabadalmi Hivatal előtti megjelenésre idézi, vagy
megkeresi - a 131. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel összhangban - az érintett személy lakóhelye szerinti ország illetékes bíróságát ilyen bizonyítás lefolytatása céljából."
Annak érdekében, hogy az ESZH szervei képesek legyenek alkalmazni az ESZE rendelkezéseit, egy bizonyos tényállásból kell kiindulniuk. Ennek a tényállásnak a megállapítására szolgál a bizonyítás.
A 117. szakasz a német "Beweisaufnahme" és az angol "taking of evidence" (bizonyításfelvétel), valamint a francia "instruction" (vizsgálat) cím alatt tárgyalja a bizonyítékokat, az ESZH általi bizonyításfelvétel részleteit, valamint a felek, tanúk és szakértők eskütételét. Tárgyalja továbbá a nemzeti bíróságok általi bizonyításfelvételt az európai eljárás keretében.
A T 323/89 (OJ 1992, 169) sz. döntés szerint bizonyításfelvétel az ESZH előtti eljárásban bizonyítékok átadása vagy átvétele, függetlenül azok fajtájától. A T 117/86 sz. döntés kimondja, hogy a bizonyításfelvételhez nem csak új okmányok előterjesztése és eskü alatti írásbeli nyilatkozat átadása tartozik, hanem az ellenérdekű fél írásbeli állásfoglalásának a benyújtása is.
Egyes bizonyító anyagok esetén az ESZE külön eljárást ír elő a bizonyításfelvételhez, például felek, tanúk vagy szakértők meghallgatására, a szemlére és szakértők megbízására. A megszerzett bizonyítékokat az eljárásban részt vevő összes fél számára be kell mutatni, és a 113. szakasz (1) bekezdése alapján alkalmat kell adni számukra ahhoz, hogy azokkal kapcsolatban állást foglalhassanak.
A 95.a szabály (4) bekezdése szerint a bizonyítékokat a benyújtó félnek legkorábban a határozatot követő 5 év eltelte után kell visszaadni.
A bizonyításfelvétel további részleteit a VSZ szabályozza, mégpedig a 72. szabályban a bizonyításfelvételt az ESZH által, a 73. szabályban a szakértők megbízását, a 74. szabályban a bizonyításfelvétel költségeit és a 76. szabályban a szóbeli tárgyalásra és a bizonyításfelvételre vonatkozó jegyzőkönyveket. A VI E-IV. fejezete tárgyalja a bizonyításfelvételt.
Azt a kérdést, hogy mit és hogyan kell bizonyítani, az ESZE megfelelő szakaszai és szabályai határozzák meg, mindenekelőtt azonban a joggyakorlat mérvadó ilyen szempontból. Az ESZE többnyire nem ismertet közelebbi adatokat, így például a benyújtást követő vizsgálatot szabályozó 90. szakasz és az alaki vizsgálatot szabályozó 91. szakasz csak annyit közöl, hogy az átvevő iroda megvizsgálja, teljesülnek-e bizonyos, közelebbről részletezett előfeltételek, és ha ezek a feltételek hiányoznak, bizonyos negatív következtetéseket vonnak le, amelyek jogvesztéshez vezetnek.
Alapvetően nem kívánnak semmilyen abszolút biztos bizonyítékot, ami gyakran nem is lehetséges, ezért csak elegendő valószínűség meglétét kell bizonyítani. A G 3/97 (OJ 1999, 245) sz. döntés szerint a szabad bizonyítékértékelés alapelve érvényesül. Bizonyító anyagként bármilyen okirat elfogadható, amelynek a bizonyító ereje azonban mindig az adott eset körülményeitől függ. A T 558/95 sz. döntés szerint ugyanez érvényes a tanúk meghallgatására is; az ESZE nem zárja ki, hogy egy az eljárásban részt vevő fél alkalmazottját tanúként hallgassák ki.
Ha az ESZH és egy fél között egy ténykérdésben nincs nézetazonosság, például egy irat benyújtását illetően, a T 770/91 sz. döntés szerint az ESZH-nak haladéktalanul bizonyításfelvételt kell indítania. Ha ezt elmulasztja, és a tényállást később már nem lehet megállapítani, a hivatal nem dönthet a fél hátrányára.
A bizonyítási terhet mindig az eljárásban részt vevő fél viseli az általa érvényesíteni kívánt és rá nézve kedvező tények vonatkozásában. A T 182/89 (OJ 1991, 391) sz. döntés leszögezi, hogy a felszólalónak kell bizonyítania, hogy egy szabadalmi leírás szakértő olvasója nincs abban a helyzetben, hogy a találmányt meg tudja valósítani. Ezek az alapelvek a nyilvános gyakorlatbavétel bizonyítására is érvényesek. A T 326/93 sz. döntés szerint a nyilvános gyakorlatbavételre hivatkozó felszólalón van a bizonyítási teher.
A 117. szakasz (1) bekezdése a vizsgálati osztályokat, a felszólalási osztályokat, a Jogi Osztályt és a fellebbezési tanácsokat sorolja fel olyan szervekként, amelyek előtt az (a)-(g) pontokban felsorolt bizonyítási eszközök megengedettek. Az átvevő iroda nincs ilyen szervként megemlítve, de a J 20/85 (OJ 1987, 102) sz. döntés megállapítja, hogy ez az iroda is jogosult bizonyításfelvételre. A kutatási osztályok azért nincsenek említve a 117. szakasz (1) bekezdésében, mert a kutatási jelentést a bejelentővel való kapcsolat nélkül készítik el; így a bejelentő számára nincs szükség arra, hogy bármilyen tényállást bizonyítson.
Az (1) bekezdés hét bizonyítási eszközt sorol fel, amelyek különösen megfelelnek bizonyítási eszközként. Ez a felsorolás tehát csak példaszerű, bár a lényeges bizonyítási eszközöket tartalmazza. A T 838/92 sz. döntés szerint azonban az ESZH egyéb bizonyítási eszközöket is elfogadhat; a felhasznált bizonyító anyagokat az eljárásban részt vevő összes fél számára be kell mutatni, és a 113. szakasz (1) bekezdése alapján alkalmat kell adni számukra ahhoz, hogy állást tudjanak foglalni. A T 760/89 (OJ 1994, 797) sz. döntés megállapítja, hogy egy külföldi bíróság által szolgáltatott bizonyítási eszközt is figyelembe lehet venni.
Az (1) bekezdés a) pontjában említett meghallgatásokat világosan meg kell különböztetni a megbeszéléstől vagy a szóbeli tárgyalástól. A T 451/89 sz. döntés szerint a megbeszélés vagy szóbeli tárgyalás a tényállás tisztázását szolgálja, míg a meghallgatás feladata, hogy állított tényeket alátámasszon. A felek meghallgatásakor a bizonyításfelvétel 72. szabály szerinti előírásait kell alkalmazni.
Az (1) bekezdés b) pontja szerinti információbekérés hatóságoktól és hivataloktól történik.
Az (1) bekezdés c) pontja szerinti okiratok fogalmát másképp kell értelmezni, mint a nemzeti jogokban. A T 482/89 (OJ 1992, 646) sz. döntés megállapítja, hogy az ESZH előtti eljárásokban - ideértve a fellebbezési eljárást is - bizonyítási eszközként bármilyen okirat elfogadható. A T 301/94 sz. döntés szerint az okirat bizonyító ereje a mindenkori eset körülményeitől függ.
Az (1) bekezdés d) pontjában említett tanúk csak olyan személyek lehetnek, akik nem felek az eljárásban. A tanúknak bizonyos tényekre vonatkozó tudásukat kell közölniük, de nem feladatuk, hogy értékeljék ezeket a tényeket. A tanúkat mindig szóban hallgatják meg. Ha azonban az ESZH számára egy írásbeli nyilatkozat is kielégítőnek tűnik, a hivatal ilyen nyilatkozattal is megelégedhet.
A T 838/92 sz. döntés szerint a 113. szakasz (1) bekezdésének megfelelően a feleknek alkalmat kell adni arra, hogy a tanúmeghallgatás eredményével kapcsolatban nyilatkozhassanak.
Az (1) bekezdés e) pontja szerinti szakértői véleményadásnak az ESZH előtti eljárásban nincs komolyabb jelentősége. A VI E-IV, 1.8.1. pontja leszögezi, hogy az ilyen véleményadás többnyire két lépcsőben történik: a szakértő először írásbeli szakvéleményt ad, majd ezt követi a meghallgatása, rendszerint a szóbeli tárgyaláson. Ha egy fél kérelmet nyújt be egy szakértő általi véleményadásra, az eljárás a 72. és a 73. szabály szerint zajlik le. A 73. szabály (4) bekezdése szerint a felek kifogást emelhetnek a szakértő ellen.
Az (1) bekezdés f) pontja szerinti szemle dolgok, személyek vagy folyamatok tulajdonságainak a közvetlen észlelése az érzékszervek (látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás) segítségével. A T 364/94 sz. döntés szerint a szabadalmi jog területén különösen gépek, modellek vagy eljárások bemutatása jön számításba, amennyiben az fontos a döntés szempontjából.
A 117. szakasz (2) bekezdése kimondja, hogy az ESZH több személyből álló szervei a felhozott bizonyítékok vizsgálatával egyik tagjukat is megbízhatják. Ez különösen a szemle alkalmával, mindenekelőtt az ESZH székhelyétől távoli üzemben végzett szemle alkalmával történhet. A VI E-IV, 1.3. pontja szerint ez a személy rendszerint az adott szervnek a 18. szakasz (2) bekezdése vagy a 19. szakasz (2) bekezdése szerint megbízott tagja.
A 117. szakasz (4) bekezdése kimondja, hogy az ESZH elé idézett fél, tanú vagy szakértő kérheti a hivataltól annak engedélyezését, hogy őt az ESZH helyett a lakóhelye szerinti ország illetékes bírósága hallgassa meg. Így például a T 582/90 sz. döntésnek megfelelő ügyben a tanút a fellebbezési tanács jogi tagjának jelenlétében Franciaországban hallgatták meg az illetékes bíróság előtt.
A 117. szakasz (5) bekezdése szerint ha az ESZH már meghallgatott egy felet, tanút vagy szakértőt, és célszerűnek tartja, hogy azt eskü alatt is meghallgassák, ilyen célból megkeresheti az érintett személy lakóhelye szerinti ország illetékes bíróságát.
A 117. szakasz (6) bekezdése megállapítja, hogy ha az ESZH a bizonyítás lefolytatása végett megkeresi valamely tagország illetékes bíróságát, kérheti a bizonyítás eskü alatti felvételét.
A 72. szabály kimondja, hogy ha az ESZH szükségesnek tartja a felek, a tanúk vagy a szakértők meghallgatását, illetve a helyszíni szemlét, megfelelő határozatot hoz, amelyben megjelöli a szóban forgó bizonyítási eszközt, a bizonyítandó tényeket, továbbá a meghallgatás vagy a szemle időpontját és helyét.
A 72., 73. és 76. szabály előírásai csak a 117. szakasz (1) bekezdésének a), d), e) és f) pontjaiban említett bizonyítási eszközökre vonatkoznak.
A határozatot a feleknek a 119. szakasznak megfelelően kell kézbesíteni. Ez a határozat a 106. szakasz (3) bekezdése szerint csak a végső határozattal együtt támadható meg.
A 72. szabály (2) bekezdése kimondja, hogy a felek, a tanúk és a szakértők bizonyításfelvételre szóló idézési határideje legalább 2 hónap, hacsak bele nem egyeznek egy rövidebb határidőbe.
A 72. szabály (4) bekezdése szerint a felek részt vehetnek a bizonyításfelvételben, és érdemi kérdéseket tehetnek fel a meghallgatott feleknek, tanúknak és szakértőknek. A VI E-IV, 1.5. pontja kimondja, hogy a meghallgatásra nem meghívott feleknek a bizonyításfelvétel előtt legalább 1 hónappal meg kell küldeni a meghívó másolatát arra vonatkozó utalással, hogy részt vehetnek a bizonyításfelvételben.
A VI E-IV, 1.6.5. pontja szerint a meghallgatás azzal kezdődik, hogy a meghallgatandó félnek felveszik a személyi adatait. A VI E-IV, 1.6.7. pontja rögzíti, hogy nem megengedhető egy kérdés, ha az alapját képező tényállás már nem szorul további tárgyalásra, vagy ha a kérdés nem függ össze az európai szabadalmi bejelentés vagy a megtámadott európai szabadalom tárgyával.
A 76. szabály (1) bekezdése szerint a bizonyításfelvételről jegyzőkönyvet kell készíteni. A VI E-IV, 1.7. pontja előírja, hogy a meghallgatandó személyek kijelentéseit részletesen, a lényeges pontokban majdnem szó szerint kell rögzíteni. A terjedelmes kijelentéseket az illetékes szerv egy tagja rendszerint diktafonon rögzíti. A meghallgatás végén a meghallgatott személyt felszólítják, hogy a diktafonba mondott és általa is hallott jegyzőkönyvet a 76. szabály (2) bekezdésének megfelelően hagyja jóvá. A jóváhagyást és az esetleges kifogásokat a diktátumba fel kell venni. A lediktált jegyzőkönyvet írásban is rögzíteni kell, és az iratot a feleknek meg kell küldeni. A 76. szabály (3) bekezdése szerint a jegyzőkönyvet aláírással hitelesítenie kell annak az alkalmazottnak, aki felvette és annak is, aki a bizonyításfelvételt vezette.
A bizonyításfelvételnél alkalmazandó nyelv szempontjából a 14. szakasz és az ahhoz tartozó szabályok, különösen az 1. szabály (3) bekezdése, valamint a 2. szabály (3), (5) és (6) bekezdése mérvadó.
A 117. szakasz (1) bekezdésének c) pontja szerinti okiratokat az 1. szabály (3) bekezdése szerint bármilyen nyelven be lehet nyújtani; az ESZH azonban előírhatja fordítás benyújtását valamelyik hivatalos nyelvén legkorábban 1 hónap eltelte után.
A bizonyításfelvétel természetesen költségekkel jár. A 74. szabály (1) bekezdése szerint az egyik fél által kért bizonyításfelvételt a becsült költségek nagyságának megfelelő előleg letétbe helyezésétől lehet függővé tenni.
A VI E-IV, 1.9. pontja szerint az ESZH saját maga viseli a bizonyításfelvétel kapcsán felmerülő belső - például az alkalmazottainak utazásával kapcsolatos - költségeket.
A 74. szabály (2) bekezdése szerint azok a tanúk és szakértők, akiket az ESZH megidézett és akik előtte megjelentek, méltányos utazási és tartózkodási költségek megtérítésére jogosultak. A 74. szabály (3) bekezdése leszögezi, hogy azok a tanúk, akiket a (2) bekezdés szerint megillet a térítési igény, méltányos keresetkiesési kártérítésre is jogosultak, míg a szakértők tevékenységük díjazására is igényt tarthatnak.
A 75. szabály (2) bekezdése öt pontban rögzíti, hogy mit kell tartalmaznia egy olyan kérelemnek, amelyet bizonyításfelvétel céljából nyújtanak be, ha okkal lehet tartani attól, hogy a bizonyításfelvétel későbbi időpontban nehéz vagy lehetetlen lesz. A VI E-IV, 2.1. pontja ilyen esetként említi, amikor egy fontos tanú egy távoli országba szándékszik elköltözni, vagy pedig egy könnyen romló dolgot, például egy élelmiszert kell megvizsgálni. A kérelem fölötti döntésre és az annak alapján elvégzendő bizonyításfelvételre az ESZH-nak az a szerve illetékes, amelynek meg kellene hoznia azt a határozatot, amelyre vonatkozóan a bizonyítandó tények döntőek lehetnek.