HÍREK, ESEMÉNYEK
A Szellemi tulajdon világnapja Budapesten
Világnapi köszöntők
Millenniumi díjasok 2003-ban
"Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb
és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok
néhány percét a rendkívülivel, az emberivel,
a jóindulatúval és az udvariassal; tehát
az ünneppel"
(Márai Sándor: Füves könyv)
Az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO, Genf) 2000. évi közgyűlésén döntött arról, hogy minden év április 26-át a világ társadalmi fejlődéséhez és haladásához meghatározó módon hozzájáruló műszaki alkotók és művészek munkásságának és eredményei védelmének szentelt világnappá nyilvánítja.
Az elmúlt két esztendőben a világ iparjogvédelmi és szerzői jogi hatóságai - csakúgy, mint a Magyar Szabadalmi Hivatal - változatos programokkal, rendezvényekkel, akciókkal és kezdeményezésekkel valósították meg a közösen vállalt célkitűzést: az alkotóerő reflektorfénybe állítását, a szellemi tulajdon oltalma népszerűsítését és fáradságos művelésének társadalmi figyelemmel való elismerését. Az MSZH kezdetektől fogva három rokon törekvést tűzött ki célul ünnepi programja számára:
a világszervezeti programok és üzenetek hazai alkotó értelmezésére felkért neves személyiségek megnyilatkoztatását,
olyan rendkívüli és szokatlan kulturális események csokorba fogását, amelyek kapcsán tartós és hiánypótló eredmények születhetnek arra érdemes tervek, fejlesztések hivatali fölkarolásával,
az ars és a techné összekapcsolását a magyar művészeti és technológiai kultúra örökségének ápolásában, közvetítésében és védelmében jeleskedő intézmények párhuzamos elismerésével - az MSZH Millenniumi Díjával.
Magyarország számára 2003 tavasza mindenekelőtt európai integrációnk megerősítésének és megpecsételésének időszaka volt. Ebben megkülönböztetett szerepet játszott nemzeti kultúránk technikai és művészeti örökségének tudatosítása, az egyetemes tudáshoz való hozzájárulásunk felmutatása, és a saját érzékenységünkön és kreativitásunkon átszűrt válaszaink, művészeti teljesítményeink széles európai körben való közismertté tétele.
Az idei hazai világnap fókuszába a filmművészetet kívántuk állítani. Azért esett erre az ízig-vérig XX. (és XXI.) századi műfajra a választásunk, mert kifejezőereje és eszköztára páratlan lehetőséget kínált a következőkre:
a legteljesebb spektrumát képviseli az irodalom, az előadó-művészet, a képalkotás, a zene és a technikai képességek ötvözetének;
a vizuális elbeszélő-művészet mozgóképes, "fényíró" technikái számos önálló formát és műfajt (animáció, dokumentum) teremtettek;
a nyelvi korlátok átlépését közhasznú és egyszerű, elterjedt, ám igényes technológiák és társművészeti erőfeszítések teszik természetessé;
a technológiai innováció szüntelen áradása és a kiforrott formák stabilitása aktív egyensúlyban van;
a szellemi tulajdon fogalmának kivételes gazdagságú illusztrációs terepe, beleértve a jogtalan piaci és kulturális magatartások szembeötlő gyakoriságát és az ez ellen folytatott küzdelem bővítendő eszköztárát.
A világnapi kulturális fesztivál helyszíne a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínház volt, amelynek teljes gazdagságában megújított épülete és felszerelése jelképes üzenetet hordoz. Falai között kezdte meg működését 1899-ben az Uránia Tudományos Színház - s itt került sor az első nyilvános mozgófénykép-vetítésekre (Zsitkovszky Béla: A tánc) - 1930-tól filmszínház; hatodfél évtizede (1947-től) falai között működik a Színház- és Filmművészeti Főiskola, majd Egyetem.
Pillanatkép az ünnepség utáni fogadásról
A világnap és az április 16-án az Akropoliszon sorra került athéni integrációs szerződés-aláírásiceremónia "teherbíró" gondolati hidat alkotott; a köszöntők (Kroó Norbert, az MTA főtitkára, Szabó Istvánfilmrendező, Bendzsel Miklós, az MSZH elnöke) és az elismerések - kifejezve a filmművészeti kötődést is - ezt hangsúlyozták.
A nemzet és a nagyvilág sokszorosan megélt és kifejezett viszonyát - átkötésül - ugyancsak szimbolikus zenei program tette megélhetővé. A Ghymes-együttes koncertje a magyar történeti hagyomány és a "világzenei törekvések" ötvözetét kínálta.
 |
 |
 |
|
A világnap "szakmai programja" két filmprodukció köré szerveződött. Hátteréül ugyancsak "film" műfajú, oktató-tájékoztató alkotás kínálkozott - a szabadalmi és szerzői jogi "glosszárium" tanító-felvilágosító célzatú, mintegy másfél tucat kisfilmből álló füzére.
A műsor egyik pillérének szántuk a Magyar Film Iroda 1930-as évekből származó híradórészleteitől az 1970-es évek több hasonló dokumentumáig a Nemzeti Filmarchívumban föllelt műszaki tudósítások válogatott darabjaira épített, napjainkig kitekintő "homo faber hungaricus" visszapillantó-szembesítő "Magyar műhely" című, "mit adtunk Európának" szellemiségű dokumentumfilmet. A leletanyag fölkutatásában Komár Erzsébet működött közre, a forgatókönyvet Gazda István ésSipka László írta, a filmet Kézdi-Kovács Zsolt rendezte.
Másik kezdeményezésünk a jelen legnagyobb kihívásának kívánt emléket állítani. Ma is alkotó jeles filmművészeink, rendezőink filmüzenetét vártuk kérdéseinkre: mit visz, vinne magával hivatása kincseiből, kulturális örökségünkből, saját tapasztalataiból az "Akropolisz-utáni" időkre az unióba; miben látja hozzájárulásunkat az egyetemes (európai) művészethez és teremtett valósághoz; kitől és mit idézne a hazai archívumokból, tékákból? Tíz jeles rendezőnk, Enyedi Ildikó, Fliegauf Benedek, Jancsó Miklós, Kézdi-Kovács Zsolt, Ragályi Elemér, Rózsa János, Sándor Pál, Sára Sándor, Szabó István, Török Ferenc filmetűdjét foglalja csokorba a Szellemi tulajdon világnapja alkalmából forgatott "Európából - Európába" című alkotás. Mindkét film az Objektív filmstúdióban készült, producere Rózsa János.
A világnapi rendezvényen adta át Bendzsel Miklós a magyar millennium évében a Magyar Szabadalmi Hivatal által alapított Millenniumi Díjakat. Az idei kitüntetettek:
Magyar Elektrotechnikai Múzeum, Budapest;
Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézete, Martonvásár;
Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, Budapest;
Odeon Art Videó Kiadó és Kölcsönző, Budapest.
VILÁGNAPI KÖSZÖNTŐK
Kroó Norbert: A tudás a hajtóerő
Tisztelt ünneplő közönség, a szellemi tulajdon munkásai, hiszen mindannyian azok vagyunk, engedjék meg, hogy mindenekelőtt a magyar tudományosság, a Magyar Tudományos Akadémia köztestülete, munkatársaim nevében nagy tisztelettel üdvözöljem önöket a Szellemi tulajdon világnapja alkalmából! Engedjék meg, hogy ezen üdvözlő szavakon túl öt gondolatot osszak meg önökkel ezen nemes nap alkalmából.
Az első gondolat ahhoz kötődik, amit mindannyian tapasztalunk, hogy a tudás napjainkban az egész világon felértékelődött. Ez azonban nem csak az információ felértékelődését jelenti, hiszen a tudás rendszerezett információ, és az információ nyilvánvalóan a tudás része, bár nem ugyanaz. Ha megnézzük a modern termékeket, azok értékének gyakorlatilag 80 százaléka szellemi tudás, és csak 20 százaléka az, amit a nyersanyagok és más, klasszikus források adnak. A tudásalapúság mindennapunk része, és ennek az az eredménye, hogy azon öt gazdasági hajtóerő, mégpedig az energia, a munkaerő, a tőke, a tudás és a nyersanyag közül - a tudás az, ami uralkodóvá válik. Aki felismeri ezt, az boldogul, aki pedig nem, az elkerülhetetlenül a "futottak még" kategóriába csúszik. Nyilvánvalóan mi nem szeretnénk ezek közé tartozni.
A második gondolat az Európai Unióhoz kötődik. Az Uunió vezetése fölismerte azt, amit a rossz nyelvek innovációs paradoxonnak szoktak hívni, hogy míg Európában a kutatás, ezen belül is elsősorban az alapkutatás nagyon erős lábakon áll, az eredmények alkalmazása elmarad a várakozások, sőt, a lehetőségek mögött is. Európában egyre inkább negatívvá válik a csúcstechnológiai termékek kereskedelmi egyenlege, de hovatovább már a nem csúcstechnológiai termékekre is ugyanez vonatkozik. Ennek a helyzetnek a megváltoztatását határozta el az Európai Unió vezetése, amikor Lisszabonban mintegy két évvel ezelőtt meghirdette az Európai Kutatási Térség vízióját, ezen belül pedig azt a célkitűzést, hogy 2010-re Európa a világ vezető tudásalapú gazdaságává fejlődjön. Az egyik európai uniós vezetőnek megjegyeztem a híradás után, hogy ilyen szavakra én a hatvanas évekből már emlékszem, és meg lehet nézni az eredményt. Tehát a kijelentés egymagában kevés. Sok európai teendő van még, és ezekre a kihívásokra most már közösen kell megtalálnunk a választ uniós tagtársainkkal.
Az Európai Kutatási Térség víziója néhány kulcselemen alapul. Engedjék meg, hogy ezt öt szóban foglaljam össze: kooperáció, mobilitás, harmonizáció, tudománypolitika és kutatás harmonizációja, valamint több pénz a kutatásra. Ezeket az alapelveket a híres barcelonai döntésben fektették le, amikor azt az ajánlást fogalmazták meg, hogy 2010-re az Európai Unió tagállamai kutatás-fejlesztésre nemzeti jövedelmük három százalékát fordítsák, és ebből két százalék lehetőleg a vállalkozói szférából származzon. Van egy hatékony, biztató eszköz is, ez az ún. hatodik kutatás-fejlesztési keretprogram. Ez a keretprogram az Európai Unió költségvetésének öt százalékával, viszonylag szerény eszközökkel gazdálkodik, és az Európai Unió kutatás-fejlesztési ráfordításainak csupán mintegy öt százalékát reprezentálja. Mindenesetre só a levesben, sajátos ízt ad, nélkülözhetetlen tudással gyarapítja az európai értékeket.
A harmadik gondolat a tudományos ismeretek szerepéhez kötődik, amelyek a tudásbázison belül egyre fontosabb szerepet játszanak. Amikor tehát tudásalapú társadalomról beszélünk, akkor arról is beszélnünk kell, hogy e társadalmakban a tudománynak fel kell értékelődnie. Fel kell értékelődnie többek között azért, mert ha tovább akarunk lépni, akkor új technológiákra van szükségünk, melyeknek új ötleteken kell alapulniuk. Ezeket pedig alapvetően a kutatástól, és ezen belül is jelentős mértékben az alapkutatástól várhatjuk. De azért is felértékelődik a tudomány, mert azok a képességek, amelyeket az ember a tudományban elsajátíthat - a modellalkotás képessége, a problémamegoldás, a számítástechnikai eszközök hatékony használata, az életfogytiglani tanulás, a nyelvek ismerete -, olyan képességek, amelyek a tudományban természetesek, de egyre inkább természetessé kell válniuk az élet más területén is. Nem véletlen az, hogy akik fiatal korukban kutatással foglalkoznak, utána az élet más területén is nagyon jól megállják a helyüket.
A negyedik gondolat már sokkal közelebb van a mai naphoz. Ha a tudás érték, akkor vigyázni kell rá. És minél nagyobb érték, annál jobban kell rá vigyázni. Ez igaz természetesen a szellemi értékek mindegyikére is. Ezért dicséretes törekvés, hogy a Szellemi tulajdon világnapját évente megünnepeljük, csakúgy mint az anyák napját, de az édesanyák sem azért fontosak, mert az anyák napját ünnepeljük. A szellemi tulajdon védelmének fontossága sem onnan ered, hogy évente megünnepeljük ezt a napot, mégis jó erre egyszer egy évben külön is odafigyelni.
Végül az ötödik gondolat: mit adunk, adhatunk mi, magyarok Európának? És ezt a kérdést azért vetettem föl, mert nyilvánvaló, hogy partnerségre törekszünk, amikor az Európai Unióba lépünk, a partnerség pedig abban különbözik a segélytől, hogy mind a két fél ad valamit. Tehát meg kell néznünk, hogy mi az, amit mi tudunk adni egy nálunk nagyobb, fejlettebb közösségnek. Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy vannak ilyen értékeink. Vannak ilyen értékeink a szellemi tulajdonban magában, azokban a kutatási eredményekben, amelyeket elődeink, de mi magunk is elértünk. Azt hiszem, ezzel bátran állhatunk a világ elé. De ugyanígy hiszem azt is, hogy bátran állhatunk a világ elé azzal is (noha itt azért még van tennivaló), ahogy ezeket az értékeinket őrizzük. A Magyar Szabadalmi Hivatalnak, amely példaszerűen dolgozik, ebben oroszlánrésze van.
Mindezek fényében emelt fővel léphetünk az Európai Unióba, hiszen mind a tulajdonvédelemben, mind a kutatásban magában már teljes jogú tagként itt vagyunk. Azzal a gondolattal zárnám ezt a rövid eszmefuttatást, hogy nem csak mi nyerünk ezzel a belépéssel, hanem Európa is nyer velünk. Ez a házasság nem csak szerelmi házasság, hanem érdekházasság is. Azonban, hogy ez a házasság jó legyen, ahhoz még sokat kell tennünk. Sokat kell tennünk a tudás generálásában is, de abban is, hogy megőrizzük magunk és utódaink számára.
E gondolatokat szerettem volna önökkel ezen ünnepi alkalommal megosztani és elmondani azt, hogy az Akadémia szeretne az ezzel kapcsolatos tevékenységben a Magyar Szabadalmi Hivatalnak is partnere lenni. Őszintén remélem, hogy ez az ajánlkozás az önök részéről és a hivatal részéről is jó fogadtatásra talál. Még egyszer gratulálok a szervezőknek, és jó munkát kívánok ma délután e szép eseményen, de azután a hétköznapokon is. Köszönöm figyelmüket.
Szabó István: Tapasztalatokkal terhes Európánk
Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy a szellemi tulajdon kérdéseit a művészek szemszögéből elemezzem és az Európai Unióhoz fűződő viszonyunkat próbáljam egy kicsit összehasonlítani. Stefan Zweig még az I. világháború előtt írt egy könyvet, az volt a címe, hogy A tegnap világa. Ebben a könyvben leírja, hogy fölül a vonatra Bécsben, semmi nincs nála, sem útlevél, sem semmiféle hivatalos papír, fiatal ember, elvégezte az egyetemet, és végigutazik egész Európán. Senki nem állítja meg, senki nem kérdez tőle semmit, mindenhová eljut, ahova el akar menni, mindent megnézhet akárhol. Azt hiszem, hogy ez a lehetőség, amely még egy igazából bűntelen Európa lehetősége volt, lesz ma újra a miénk. Fölülhetünk a vonatra, nem csak Bécsben, hanem Budapesten is, és körbeutazhatjuk Európát anélkül, hogy bárki bármilyen papírt kérne tőlünk. Ez ma már bizony egy nagyon bűnös Európa körbeutazása lesz, nagy tapasztalatokkal terhelt Európa körbeutazása, és ennek a rettenetesen bűnös Európának, amit körbeutazunk, van egy óriási pozitívuma. Ez a pozitívum az, hogy tapasztalatokkal terhes, és talán ez a tapasztalathalmaz, amit Európa elmúlt száz évének bűnei okoznak, valószínűleg Európa történelme legszörnyűbb századának bűnei, ezek talán segítenek minket abban, hogy jobban megértsük egymást, hogy jobban lássuk, nem csak a másik bűneit, hanem a saját magunkét is, hogy sokkal jobban szembe merjünk nézni saját magunkkal, és így sokkal jobban tiszteljük egymást, sokkal jobban tiszteljük a másikat.
Fölmerül a kérdés, vajon mi lesz a magyar kultúrával, a közös Európával, mi lesz azzal, ami a miénk, ami a mi szellemi tulajdonunk, hogy az elvész-e majd ebben a nagy közös Európában. Hiszem, hogy meg kell önöket, magamat is nyugtatnom, hogy ez nem veszhet el. Azért nem veszhet el, mert a mi tapasztalatunk speciális, ugyanúgy közös nagyon sok közép-európai tapasztalatával, de az a közép-európai tapasztalat, ami a miénk, az gazdag, és nem csupán átadható, hanem kötelességünk is átadni.
Engedjék meg, hogy egy példát említsek a filmtörténetből. Vegyünk három olyan filmrendezőt, akik kb. hasonló korúak, hasonló indíttatásúak, hasonló gyökerűek és hasonló módon ismerték meg a világot. Az egyik legyen Ingmar Bergmann Svédországból, a másik legyen Fellini Olaszországból és a harmadik Buńuel Spanyolországból. És vegyünk egy témát, amelyikkel mind a hárman foglalkoznak, mondjuk a házasság témáját, hogy milyen dolog együtt élni harminc-negyven-ötven évig valakivel, és abból mi következik. Hogyan lehet ezt egyáltalán kibírni. Bergmann csinált erről egy filmet, az a címe, hogy Jelenetek egy házasságból. Biztosan látták a televízióban, ha nem, akkor kérem, nézzék meg, mert önökről van szó. Fellini is csinált erről egy filmet, összekapcsolva a művészet, a filmművészet problémáival, a címe: Nyolc és fél. Buńuel is csinált erről egy filmet, aminek az a címe, hogy A nap szépe. Ez a három film kb. egy időben készült, és a három művész az európai történelemnek hasonló traumáit élte meg. Gondoljanak Buńuel esetében a spanyol polgárháborúra, Francóra, az ellenállásra, az emigrációra, a visszaérkezésre, a II. világháborúra. Gondoljanak Fellinire, Mussolinivel közösen eltöltött ifjúságára, és az az igazság, hogy Bergmann is kipróbálta ezt, mert 15 éves gyerekként a hitleri Németországban járt iskolába egy ideig. Tehát mondhatjuk hasonló az élményviláguk is. Azt is el kell mondani, hogy mind a három művészt mélységesen befolyásolta az Újtestamentum is. Kettejük római katolikus, a harmadik protestáns, és a vallás mindhárom művész életében nagyon nagy szerepet játszott. Az egyik egy pap gyermeke, a másik Olaszországban egyházi iskolába járt 18 éves koráig és a harmadik kemény jezsuita oktatásban részesült egy kolostor iskolájában. Minden azonos, minden, csak a három fiú különbözik egymástól, mégpedig annyira, hogy nem is lehet őket összehasonlítani. És valószínűleg azért, mert a protestáns gondolatok északon jelennek meg, egy olyan országban, ahol keveset süt a nap és hosszú az éjszaka. A római katolikus film valahol Olaszországban jelenik meg, ahol reggeltől estig süt a nap, és az emberek kinn ülnek a padon és beszélgetnek egymással, ülnek a téren, és föl tudnak oldódni egymással. A spanyol művész meg valahol fönn a sziklás hegyekben járt iskolába, egy szikla tetejére épült kolostorba, ahonnan se ki, se be. És ettől a dolgok összehasonlíthatatlanok, ettől a dolgok erősek, visszavonhatatlanok és másolhatatlanok.
Jancsó Miklós elkészítette a Szegénylegények című filmjét, amit önök mindannyian láttak - ha nem, akkor ki is megyek a teremből, mert nem érdemes folytatni. Ha jól megnézik ezt a filmet, akkor látják, hogy ez a film semmi más, mint a kemény diktatúra struktúrájának a legpontosabb koreográfiája, a legpontosabb leírása. Nincs az a tudományos elemzés, amely pontosabban és világosabban mutatná meg, hogyan működik a kemény diktatúra. Ezt nem csinálhatta meg senki Franciaországban, ezt nem csinálhatta meg senki Spanyolországban, Svédországban, Dániában, Norvégiában. Ezt csak itt lehetett megcsinálni, és milyen érdekes, hogy hasonlít itt az 1848-49 utáni kemény évek struktúrája az 1919 és a 19 utáni évek struktúrájához vagy az 1948-49 és az 56 utáni évek struktúrája mennyire azonos, és ezt egyetlenegy filmben csak olyan ember tudta megfogalmazni, aki ezt látta, saját maga látta. Ne tessék félteni a magyar szellemi tulajdont, ne tessék félteni a magyar kultúrát, ha mi jól csináljuk azt, amit csinálunk, ha önök jól csinálják azt, amit csinálnak. Ha ez mély, pontos és eredeti, akkor nem kell félteni, hogy elvész, nem kell félteni, hogy nem érdekel, mert alaptapasztalat, és nem kell félni, hogy ellopják.
Az ellopott dolgokkal kapcsolatban pedig - bár tudom, hogy ez nem ünnepélyes - hallgassanak meg egy anekdotát. Egy ékszerüzlet eladója berohan a főnökéhez, hogy baj van, nagyon nagy baj. Mi a baj, édes fiam? Hiányzik a kasszából tízmillió, mit csináljak? Hogyhogy mit csinálj, édes fiam, tedd vissza! Úgyhogy ne féltsük a szellemi tulajdont, hanem dolgozzanak, és mi is megpróbálunk dolgozni. Hagyjuk egymást dolgozni, talán ez lenne a legjobb, hogy ne kelljen a fiataloknak elmenni ebből az országból azért, mert nem tudják megjelentetni a cikkeiket a külföldi tudományos újságokban, mert a professzor tologatja hónapokon keresztül. Vagy mert az alapkutatással foglalkozó tudományos kutatók nem tudnak kémcsövekhez jutni, ezért el kell menni Kanadába kutatni - és akkor nem kell félteni a szellemi tulajdont. Csak ne legyen politikafüggő, hogy ki nézhet be a mikroszkópba, ne legyen politikafüggő, hogy ki juthat filmhez, ne legyen politikafüggő, hogy ki beszél a televízióban, és ne legyen politikafüggő, hogy kinek a dolgozatát teszik félre három hónapra, négy hónapra, egy évre, két évre, miközben azt az eredményt máshol, hasonló szinten dolgozó fiatalok Ausztráliában, Angliában, Amerikában elérik, holott ezt már valaki Budapesten két évvel ezelőtt elérte. Én attól félek, hogy ha baj van, akkor ez bennünk van. Próbáljunk ezzel szembenézni, és ha szembenéztünk, akkor nem kell félni a szellemi tulajdontól. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak!
Bendzsel Miklós: Farkas és hattyú - kert és műhely
"A holnapot ma alkotjuk meg…" - "Az alkotókészség ösztönzése" - "Legyen a szellemi tulajdon a személyes ügyed!" - így szólnak a világszervezet mottói az egymást követő években. Az idei üzenet rávilágít a szellemi tulajdon kulcsszerepére mind az üzleti siker elérése terén, mind pedig mindannyiunk hétköznapjainak jobbá tételében.
Ez felhívás valamennyi vállakozó számára, hogy teljes egészében hasznosítsák szellemi tőkéjüket és használják fel a szellemitulajdon-védelmi rendszer eszközeit üzleti céljaik előmozdítása érdekében. Egy vállalat szellemi tőkéje - a humán erőforrástól és a know-how-tól kezdve a találmányokig és a védjegyekig, a formaterveken keresztül egészen egy vállalat alkotókészségének és innovációjának más gyümölcséig - ma gyakran értékesebb, mint egy vállalat fizikai tőkéje.
"Legyen a szellemi tulajdon a személyes ügyed!" - ez szélesebb értelemben vett mozgósítás a civil társadalom számára is annak felismerése érdekében, hogy a szellemi tulajdonjogok védelme nem csak az alkotók, hanem a társadalom egésze számára is haszonnal jár. A szellemitulajdon-védelmi rendszer képessé teszi a feltalálókat és az alkotókat, hogy méltányolt és piacképes találmányokat és alkotásokat teremtsenek művészetük és zsenialitásuk nyersanyagából. Ez teszi a szellemitulajdon-védelmi rendszert a technológiai fejlődés hajtóerejévé, egyben húzóerővé globális kulturális örökségünk gazdagodásában.
Napjainkban a szellemi tulajdon általános elfogadottsága és stratégiai használata lehetőséget nyújt egyének, vállakozások és országok számára, hogy kreatív energiáikat gazdasági gyarapodásra fordítsák. A szellemitulajdon-védelmi rendszer iránti erős nemzeti elkötelezettség olyan környezet létrejöttét teremti meg, melyben kivirágozhat egy ország alkotó- és innovatív képessége. Mindennek legtömörebb, mélyenszántó kifejezését mi magyarok jól ismerjük: "Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!"
Magyarország - e Kárpátoktól ölelt kis ország a Duna-medencében - egy évezrede tevékeny részese az európai értékrendnek. Nemzeti történelmünk - az államalapító Szent István és a reneszánsz humanista uralkodó, Corvin Mátyás öröksége, másfélszáz esztendős végvár mivoltunk a török hódítással szemben, a reformáció, majd a felvilágosodás évszázada, az 1948/49-es szabadságharc, az Osztrák-Magyar Monarchia életérzése, a világháborúk súlya, s az ötödfél évtizedes, 1956 rombolta elzártság, az 1968 és 1989 oszlatta homály - egyszersmind Európa történelme.
Nemzeti kultúránkat is közös vérkörök éltetik - csatáink és messzi földben nyugvó, tisztelt királylányaink emlékét a pompás Corvina-kódexek öregbítik, csakúgy, mint Bolyai János geometriája vagy XIX-XX. századi gyáriparunk teljesítményei (transzformátor, torziós inga, kriptonlámpa, villanymozdony, C-vitamin), tudományos és gazdasági hozzájárulásaink elismerését. Ugyanakkor Joseph Haydn magyar fedél alatt alkotta meg művei többségét, Budapesten is épített Eiffel, s vészterhes órán hallgathattuk itt Thomas Mann felolvasását. Liszt Ferenc, Bartók Béla és Kodály Zoltán muzsikája azt a Magyarországot idézi meg, amelyből indulva a modern fizika nagy generációja (Szilárd Leó, Wigner Jenő, Teller Ede) meghódította az amerikai tudomány fellegvárait, hasonlóan a száz éve született Neumann Jánoshoz, a számítógép-tudomány atyjához, vagy Breuer Marcell építész-formatervezőhöz. S magyarul szólalt meg az egyetemes "sorstalanság" tanúságtétele a 2002. évi irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre művében.
A Magyar Szabadalmi Hivatal ebben az ezer szállal a nagyvilághoz kötődő kulturális örökségben és jelen idejű nyugtalan alkotófolyamatban kiemelt felelősséggel bír: védelmi és ösztönzési funkcióival egyik letéteményese a hazai szellemi közbiztonságnak, toronyőr a tudomány- és technológiapolitikában, illetve biztonságos tájékozódást segítő világítótorony az akadémiai, felsőoktatási és ipari kutatók, kis- és középvállalkozó fejlesztők számára. Védjegyhatósági mivoltában és designoltalmi eszközeivel a kereskedelmi versenyben való helytállást támogatja. Összességében hazánk gazdasági és kulturális európai integrációjának egyik meghatározó "innovációs közműve".
Tavalyi legjelentősebb eredményünk az egész ország sikere: az Országgyűlés egyhangú támogatásával Magyarország 2003. január 1-jével az Európai Szabadalmi Egyezmény és Szervezet teljes jogú, megbecsült tagjává vált. Az évtizedes szakmapolitikai és intézményi felkészülési folyamat "zárókövének" helyreillesztése a hivatal számára sem kis lépés, ám valójában ez az eredmény a magyar nemzetgazdaság versenyképességének záloga.
Felelős küldetésünk - amelyben számos intézmény és kiváló szakember-kar osztozik - magatartáseszményét Kerényi Károly szavaival örökíthetjük át az antik demokráciáktól:
"A magunkban hordozott szellemértéket értéknek tudni, farkasnak lenni a szellemtelenséggel szemben, hattyúnak a szellem legfőbb tisztasága előtt: ez maradt ránk az antikvitástól Apollon-vallásnak."
Hatvan éve Márai Sándor a nemzetnevelés ügyében papírra vetett Röpiratában így figyelmeztetett:
"... a legjobb elmék is hajlandók időlegesen megfelejtkezni arról, hogy a nemzet mindig szerződéses állapotban él az emberiséggel, s e szerződés legmélyebb értelme a közös emberi verseny méltányos szolidaritása… Amikor egy nép a népek nagy vizsgáján felelni kénytelen a sorsdöntő kérdésre, milyen igénnyel és milyen jogcímmel akarja elfoglalni helyét az új Európában, nem hivatakozhat egyedül csak a múltjára."
Ezért fogjuk ma köszönteni azokat az új magyar műhelyeket, amelyek alkotó erejükkel vagy kulturális missziójukkal méltó letéteményesei elődeiknek - az új idők, új versenyviszonyok, új kihívások közepette szószólói és gyakorló részesei a szellemi tulajdon védelmével erősített hazai tudásiparnak és társadalmi művelődésnek.
Ezért keresünk majd új és új összefüggéseket a jól ismert és rejtve maradt Magyar Műhelyek kölcsönhatásait ismeretlen, eredeti filmdokumentumokkal bemutató filmelégia, Kézdi-Kovács Zsolt alkotása láttán.
Ezért kértünk fel tucatnyi neves filmművész egyéniséget, hogy technológiai "hozományunk" mellett mutassa meg, ő milyen kulturális "kelengyével", milyen "saját jövővel" éli át az újraegyesítést, lépteinket Európából Európába.
Ezért hívtuk segítségül a nemzet és a nagyvilág sokszorosan megélt és kifejezett viszonyának múltat és jövendőt kémlelő regőseit, a Ghymes-együttest - énekelnék ki a szívünkből a keserű tapasztalat és a dacos reménység zivatarát:
"Hallani, hogy sok a jaj
Nem tud, aki nem akar
Megtudni: sok türelem
Meghalni: szép szerelem.
Mégis kalandra fel
Utad reménység kísérje el
Hogyha megérkezel
Csodáljon ősöd, s fogadjon el!"
Kultúrtörténet-írásunk egyik jelese az előző századforduló világát a Kert és Műhely szép metaforájával festette le. Egybevetette Budapest, a dinamikusan terjeszkedő iparváros, a Műhely kulturális fejlődését a szomszédos Bécs virágzó kertkultúrával büszkélkedő életével.
Európa új egysége új minőséget kínál. Új esély kínálkozik: egymást támogatva legyünk, lehessünk itt egyszerre Kert és Műhely!
MILLENNIUMI DÍJASOK 2003-BAN
A Magyar Elektrotechnikai Múzeum
Lelkes szakemberek mentették meg a pusztulástól a szakma történetének azokat a tárgyi emlékeit, amelyek ma a múzeum gyűjteményének alapját képezik. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület 1969-ben kezdeményezte az erősáramú elektrotechnika emlékeinek megmentését, az utókor számára való megőrzésének fontosságát. A gyűjtemény a Budapesti Elektromos Művek anyagi áldozatvállalásával 1975-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, melyet a művelődési miniszter 1982-ben nyilvánított múzeummá. Épülete korábban, 1893-tól áramátalakító állomásként szolgált, fél évszázadon át innen látták el egyenárammal a Belvárost.
A múzeum célkitűzése a kezdetektől mit sem változott, az elektrotechnikai ipar és gyártmányainak, valamint a villamos áram termelésének és elosztásának, fejlődésének bemutatása, különös tekintettel a magyar elektrotechnika történetére, gazdag tárgyi és képanyaggyűjteménye segítségével. A múzeum létrehozásában és fejlesztésében elévülhetetlen érdeme van első vezetőjének, Király Árpád gépészmérnöknek, nyugalmazott igazgatónak, a Jedlik Ányos Társaság főtitkárának.
Az egykori áramátalakító állomás kapcsolótermeiből átalakított kiállítótermeket, az elektrotechnika kiemelkedő magyar személyiségeiről nevezték el. A múzeum tárlói elsősorban azoknak a magyar tudósoknak és mérnököknek a tevékenységét mutatják be, akik a legnagyobb részben járultak hozzá hazánk elektrotechnikai iparának világszínvonalra emelkedéséhez.
A technikatörténeti emlékek gyűjtésén kívül a múzeum további tevékenységei közé tartozik az ismeretterjesztés és oktatás, interaktív kísérletek bemutatása éppúgy, mint a tudományos kutatás, szakmai konferenciák rendezése, nem utolsósorban a hazai és külföldi társintézményekkel az évek során kialakított, széles körű szakmai kapcsolatok talaján.
A ma már közhasznú társaságként működő múzeum nagy gonddal felépített könyvtára feladatának tekinti az erősáramú elektrotechnika, technikatörténet, fizika és más természettudományok témakörében megjelent folyóiratok, könyvek, kiadványok gyűjtését. A könyvtár állományát mintegy 12 000 kötet könyv és 8000 kötet szakfolyóirat alkotja. Érdekességei közé tartozik például a könyvtár tulajdonában lévő legrégibb könyv, az "Instituto Philosophiae secundum Principia", "A filozófia alapelvei" Descartes-tól, amely 1678-ban jelent meg Londonban vagy Jedlik Ányos "A súlyos testek természettana" című könyve, melyet Pesten, 1850-ben adtak ki.
A hazai elektrotechnika témakörében megjelent tudományos ismeretterjesztő híradó- riport- és dokumentumfilmeket is gyűjti a múzeum. A Magyar Filmarchívumban, valamint a Magyar Televízió filmarchívumában fellelhető felvételek másolatai, továbbá a múzeum rendelésére készített filmek képezik a videótár anyagát.
A múzeum tárgyi emlékeinek talán legértékesebb darabjai pl. Jedlik Ányosnak a Párizsi Világkiállításon aranyéremmel kitüntetett villamfeszítője hiteles, működő másolata, Bródy Imre kriptonlámpái, vagy a Ganz gyár három neves mérnöke Déri, Bláthy és Zipernowsky 1885-ből származó őstranszformátora.
A múzeum kiállításai, múltunk megőrzése, a jövő sikereinek megalapozása érdekében tett kiemelkedő erőfeszítései a Zipernowsky-terem kijáratánál látható Vörösmarty-idézet szavainak igazságát hirdetik: "Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék."
A Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézete
A közel hetven hektáros, pompás angol kertben működik a martonvásári kutatóintézet, melynek szimbóluma a Beethoven Múzeumnak is otthont adó, több mint kétszáz éves Brunszvik kastéy, egyetlen harmonikus keretbe foglalva a tudományos kutatás és a művészet együttélését. E jeles történelmi és lenyűgöző természeti környezetben létesítette 1949-ben a földművelésügyi miniszter a Mezőgazdasági Kutatóintézetet, amely éppen ötven éve tartozik az Akadémia kutatóintézeti hálózatához.
Az intézet kutatási tevékenysége a magyar mezőgazdaság és a nemzetközi agrárkutatás igényeinek megfelelően változott története során. A múlt század közepén a gabonatermelés növelése volt az elsőrendű célkitűzés, hiszen a második világháború után mintegy két évtizeden át Magyarország búzabehozatalra szorult, és a mennyiségi termelés elsődlegessége egészen a nyolcvanas évek derekáig tartott a kedvező gabonaexport-lehetőségek miatt.
Martonvásár kutatási stratégiája először a hetvenes évek elején módosult jelentősen, amikor Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb fitotronja készült el itt, ami a növénynemesítéshez kapcsolódó alapkutatásokra, valamint az alkalmazkodóképesség-vizsgálatokra adott kiváló lehetőséget.
A tudományos koncepció újabb átalakítását a rendszerváltozás és az Akadémia reformja tette lehetővé. A globalizálódó világ kihívásaival szembenéző fiatal kutatói generáció ma már együtt alkalmazza a molekuláris genetikai és klasszikus növénynemesítési módszereket. Általánossá váltak a biotechnológiai kutatások a szövettenyésztés, a molekuláris-marker szelekció felhasználásával. A molekuláris géntérképezéssel agronómiai szempontból fontos tulajdonságok lokalizálása vált lehetővé a növénynemesítési laboratóriumokban. Előtérbe kerültek a gabonafélék minőségi tulajdonságainak technológiai kutatása mellett a biokémiai és genetikai vizsgálatok, különös tekintettel a régi magyar fajták sajátos minőségének jellemzésére és nemesítési átvitelére a mai korszerű fajtákba.
A környezetvédelmi követelményeknek megfelelő mezőgazdasági technológiák, a talajok, az élővizek káros szennyeződésektől való megóvásának és egészséges, szermaradványoktól mentes, jó beltartalmi értékű élelmiszer előállításának igényét szolgálják Martonvásáron a különböző termesztéstechnológiai kutatások, a Győrffy akadémikus által megkezdett, több mint négy évtizedes múltra visszatekintő tartamkísérletek.
Az ökológiai kutatások előtérbe kerülésével új kutatási programokat indítottak a martonvásári kutatók a fitotronban a globális klímaváltozás tanulmányozására. A légkör összetételének megváltozását, a növényi egyedfejlődést modellezve a kutatók választ keresnek a termesztett növényekre ható élettani, biokémiai, genetikai és agronómiai kihívásokra, a jövőbeni tendenciák előrejelzésére, szolgálva ezzel a jövő fenntartható mezőgazdasága megteremtésének esélyét.
Az intézet eredményes nemesítői munkáját jelzi, hogy az elmúlt évtizedekben több mint 130 kukoricahibrid kapott állami minősítést, s közülük 30 jelenleg is köztermesztésben van. Az őszi búza nemesítési programnak köszönhetően 45 fajta szolgálta a hazai mezőgazdaság érdekeit, közülük 24-et még ma is nagy területen termesztenek.
Az itt folyó szerteágazó munka eredményeiről a munkatársak 14 doktori, 58 kandidátusi disszertációban, több mint 2700 magyar, angol, orosz és német nyelven írt szakcikkben számoltak be, illetve 100-nál több fajtára tettek szabadalmi bejelentést, melyek döntő többsége ma is oltalom alatt áll.
Az Odeon Art Video Kiadó és Kölcsönző
Az Odeon Art Video csaknem egy évtizede gondoskodik a filmművészet maradandó értékű alkotásainak magyar nyelvű megjelentetéséről videón. Az utóbbi években országos filmes adatbázis kiépítésébe kezdtek az interneten, mellette pedig más művészeti ágak irányában is nyitottak. Az 1993-ban alakult társaság, amely a Budapest Film art-mozi hálózatában bemutatott művészfilmek videoforgalmazására jött létre, fennállása alatt a honi filmes kultúra jelentős katalizátorává vált. A cég által videokazettán kiadott mintegy 350 klasszikus és kortárs művészfilm, többek között olyan szerzőktől, mint Louis Bunuel, Andrej Tarkovszkij, Peter Greenway vagy Emir Kustunica, a hazai mozgókép- és médiaoktatásban is alapvető hiányt pótol.
Havonta három-négy filmet jelentetnek meg kazettán, legújabban DVD-ket is kiadnak. A videokazettákat főként intézmények, de magánszemélyek is vásárolják. Egy film videokiadásának jelentős terheit a cég filmeladásokból, kölcsönzési bevételekből, illetve a Magyar Mozgóképes Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásából teremti elő.
Az Odeon nemcsak kiadóként, hanem kölcsönzőként, információs központként is működik. Kínálata így saját filmjei mellett a Magyarországon 1993 óta videón kiadásra került filmek nagy részét felöleli. A filmkölcsönzők általános gyakorlatával ellentétben itt a régi filmeket is megtartják, ezért a közel tíz évre visszamenő gyűjtemény archív értékű. Mindemellett az Odeon honlapja is segíti az információszolgáltatást, tájékozódást a gazdag kínálatú hatalmas anyagban. Az online adatbázis a kölcsönző filmállománya mellett részletes információt nyújt a magyar mozikban bemutatott valamennyi filmről.
A videokölcsönzés mellett a filmajánlók írása és az adatbázis szerkesztése is mindennapos része az Odeon tevékenységének. A nagy filmes tudás alapvető követelmény a széles skálán mozgó egyéni igények kielégítéséhez.
A filmek által reprezentált értékek méltó képviselete, a kultúra és a szellemi élet iránti elkötelezettség jellemzi az Odeon Art Video tevékenységét. Ezt mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy munkatársai közül számos alkotó, színész, művész került már ki.
A fővárosban található négy Odeon-téka mindegyike önálló arculattal bír, és a moziüzemeltetés mellett a tervek szerint évi három-négy filmmel moziforgalmazóként is belép a piacra. Az Odeon Art a Duna mozi teljes átalakításával, Odeon Lloyd néven sajátos művészeti centrumot hozott létre. Nem csak Magyarországon, hanem a környező országokat is tekintve páratlan vállalkozás, melynek középpontjában változatlanul a film, a VHS- és a DVD-videó áll, de emellett helyet ad a képző- és iparművészeteknek is. A mozi műsorának fő profilját az Odeon által forgalmazott filmek alkotják, ezt egészítik ki az art-mozi hálózat tematikájába illeszkedő kortárs és művészileg színvonalas alkotások, filmtörténeti munkák.
Az Odeon Art Video, mint a kifogyhatatlan ötletek tárháza, a magas fokú szakértelemről tanúskodó Az Utolsó csepp fesztivál, az Oscar-díj átadásához kapcsolódó Oscar napok, a videokultúra-hétvége, a tízéves fennállása alkalmából összeállított Odeon-történeti, mozi-történeti kiállítása mind az igényes mozi életképességét példázza, méltóan szolgálva a magas színvonalú szórakoztatás fennmaradásának reményét.
A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság
A társaság 1968-ban alakult Budapesten, névadója Neumann János, akinek nevéhez a XX. század egyik sorsfordító vívmányának, a számítógépnek a megalkotása kötődik, s akinek idén emlékezünk meg születése 100. évfordulójáról. A negyvenes évektől kezdve vezető szerepet játszott a számítógép kifejlesztésében, 1946-ban alkotta meg az elektronikus programozású komputert.
A nevével fémjelzett társaság célja, hogy intézményektől független szakmai fórumként segítse hazánkban, illetve a magyar nyelvterületen az informatika alkalmazását, fejlesztését, az eredmények elterjesztését; a szakma presztízsének, minőségi színvonalának és etikájának megőrzését, illetve emelését; az informatikával hivatásszerűen foglalkozók, illetve az informatikai eszközöket és módszereket más szakterületen alkalmazók véleményének és szakmai érdekeinek érvényre jutását; a széles körű részvételt a nemzetközi szakmai közéletben; az informatikai szakemberek tájékoztatását és tapasztalatcseréjét; az informatikai kultúra terjesztését, az informatikai oktatást.
Az országban jelentősen megnőtt a továbbtanulás, az átképzés, "az élethosszig tartó tanulás" iránti igény, s ez az informatika területét is nagymértékben érinti: az információs társadalom kialakulása, a rohamosan fejlődő és az élet egyre szélesebb területét érintő számítástechnika, telekommunikáció és szórakoztató elektronika egyrészt szakemberhiánnyal - így a képzések iránti egyre növekvő érdeklődéssel -, másrészt az informatikai írástudás megszerzésének igényével is jár.
A társaság - célkitűzéseinek megvalósítása érdekében - közhasznú szervezetként szolgáltatásokat nyújt, illetve vállalkozásoknak ad keretet. Szakmai-közéleti munkára ad lehetőséget, kutatási, fejlesztési, oktatási és továbbképzési programokat véleményez és részt vállal azok kidolgozásában. Állami szervek, gazdálkodó szervezetek, társadalmi szervezetek felkérésére, megbízására vagy tagjainak kezdeményezésére állást foglal fontos szakmai és informatikával kapcsolatos társadalmi kérdésekben. Koncepciókat, tanulmányokat, szakvéleményeket dolgoz ki.
1976 óta évente egyszer Neumann-díjat adományoznak azoknak, akik a számítástechnikai kultúra kialakításában, a táradalom informatizálásában értek el jelentős eredményeket és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaságban is eredményesen dolgoznak.
A társaság nagy tekintélyű nemzetközi szervezetekben képviseli elismerésre méltóan hazánkat, és tagjai különböző nemzetközi projektekben vesznek részt. 1984 óta hatékonyan együttműködik az osztrák ÖCG-vel, valamint tagja az IMIA-nak (International Medical Informatics Association) és az IAPR-nek (International Association for Pattern Recognition) is. A társaság keretein belül Neumann Klub működik, melynek összejövetelein érdekes szakmai témákat vitatnak meg. A társaság 2002-ben ismét megrendezi az immár nemzetközi rangra emelkedett XIX. számítástechnikai diák-programtermék versenyt. Ezt a versenyt a magyar informatika ünnepén a Kozma László Centenárium évében tartják.
A társaság az elmúlt évtized gyakorlatához híven törekszik a múlt, az elődök hagyományainak megőrzésére; alkalmazkodik a jelen kihívásaihoz és feltételeihez, s legjobb tudása szerint törekszik a jövő befolyásolására. Kulturális örökségünk megőrzése érdekében Neumann János születésének 100. évfordulója alkalmából rendezvénysorozatot szervez.
A Neumann Társaság az, amely Magyarországon meghonosította a nemzetközi számítógép felhasználói (ECDL) vizsgát, illetve kidolgozta tematikáját, követelményrendszerét, s ellátja a vizsgarendszer szakmai felügyeletét.
A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság méltón képviseli a hazai számítástechnikai fejlődést, méltón névadója emlékéhez is, akinek, és más "marslakóknak" az ihletésére fogalmazta meg Marx György e gondolatot:
"… Az emberi kultúra hősei nem nyugodt évszázadok kényelmes jólétében születtek, nem akkor volt rájuk szükség. Lángelmék tér és idő szűk tartományaiban virulhattak ki, amikor baj volt: amikor nem működött tovább az évszázados recept."