EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
Dr. Vida Sándor
Az EU Bírósága határozatainak tükröződése a Brit Törvényszék ítéleteiben
Bírósági eljárás védjegyügyekben
I. A VIAGRA-ügy
II. A REEF-ügy
Köztudott, hogy az angol jog precedensekre (precedent cases) épül, s a bíró kötve van a korábbi, azonos tényállású ügyekben hozott felsőbírósági határozatokhoz. Az ún. "Stare-Decisis-Doctrine" (stare decisis = határozatoknál megállni) szerint a már egyszer elbírált kérdésben hozott ítélettől nem lehet eltérni. Ez az elv, illetve tan azt is jelenti, hogy az alsófokú bíróságot kötik a magasabb fórumok ítéletei. Ez utóbbiak mindaddig irányadóak, amíg nem helyezték azokat hatályon kívül (overruled).
A Lordok Háza (House of Lords = Legfelsőbb Bíróság) határozatai valamennyi angol bíróságra nézve kötelezőek (sőt 1966-ig a Lordok Háza saját határozataihoz is kötve volt), tehát kötelezőek mind a Felsőbíróságra (Court of Appeal), mind a Törvényszékre (High Court of Justice) és a járásbíróságokra (County Courts).1
Az angol bírói gyakorlatra jellemző különösen nagyfokú tekintélytisztelet persze tovább folytatódik az EU Bíróságai ítéleteiben tükröződő jogelvek követésében is.
Ami a védjegyjogot illeti, az EU-joggal harmonizált 1994. évi védjegytörvény (Trade Marks Act) hatálybalépése előtt, vagyis az előző törvény hatálya alatt a kettősség volt jellemző: az 1938. évi védjegytörvény alapján történt bejegyzés ellenére az összetéveszthetőség és a jogellenes felhasználás (cashing in) kérdésében való döntés a védjegy tényleges használatára alapított goodwill figyelembevételével történt.2 A bírósági döntvénytárakban az utánzási (passing off) ügyekben hozott - lényegileg versenyjogi - határozatok ma is a védjegyügyekben hozottakkal együtt szerepelnek.
Bírósági eljárás védjegyügyekben
A külföldi számára egyébként is bonyolultnak tűnő angol bírósági szervezet képét tovább színesíti, hogy a Brit Szabadalmi Hivatal határozatai elleni fellebbezésre, az érdekeltek választása szerint két út áll rendelkezésre:
a Törvényszék (High Court of Justice) vagy
egy általuk a névjegyzékből kiválasztott döntőbíró (appointed person3).
Ennek a lehetőségnek az a következménye, hogy az ügyek túlnyomó részében a felek által választott döntőbíró bírálja felül a Brit Szabadalmi Hivatal határozatát, s nem a bíróság.4 Ezért például a Felsőbíróság által a BACH védjegytörlési ügyben hozott határozat, amelyet Gold5 más aspektusból ismertet, s amelyben az EU Bíróságának nem kevesebb, mint négy ítéletére6 történik hivatkozás, a kivételek közé tartozik. Ugyanakkor nem volna helyes elhallgatni, hogy a döntőbírók által hozott határozatok színvonalukat tekintve semmiképpen sem maradnak alatta a Törvényszék által hozott ítéleteknek, néhány esetben még terjedelmesebbek is azoknál. Ez már csak azért sem meglepő, mert a döntőbírói névjegyzékben szereplő ügyvédek legnagyobb része a "Q. C."7 rangot viseli.
Ezek előrebocsátása után előbb a VIAGRA, majd a REEF ügyben hozott bírósági határozatokból közlünk szemelvényeket.
A VIAGRA szó a felperes javára az 5. áruosztályban van bejegyezve egyrészt közösségi védjegyként, másrészt brit (nemzeti) védjegyként is, a gyógyszerkészítmény rendeltetése férfiak impotenciájának kezelése. A készítményt kék színű kapszulákban hozták forgalomba előbb az USA-ban, majd öt hónappal később Nagy-Britanniában.
Az alperes angol cég volt, amely üzleti tevékenységét Finnországban fejtette ki és VIAGRENE név alatt olyan italt hozott forgalomba, amellyel a fogyasztókban azt a képzetet keltette, hogy az ital fogyasztása a szexuális életet serkenti. Az asszociáció előmozdítása érdekében az alperes kék színű italt forgalmazott, és annak címkéjén kék gyémánt szerepelt. Az alperes honlapján a kereséshez használt kulcsszavak között is utalás történt a felperes VIAGRA termékére, valamint a felperes cég szövegére, amelyekkel az alperes az italnak a nemi ingert fokozó hatására utalt.
A brit bíróság 1999. január 27-én ideiglenes intézkedéssel eltiltotta az alperest a VIAGRENE megjelölés használatától.
Az ügy érdemében tartott tárgyaláson az alperes nem jelent meg; a felperes ügyvédjét pedig arról tájékoztatta, hogy a VIAGRENE védjegyet egy orosz cégcsoportra ruházta át, amelyet azonban nem nevezett meg.
A Törvényszék védjegybitorlás miatt elmarasztalta az alperest. A terjedelmes (20 oldal) ítélet ismertetésénél a hangsúlyt az ítéletnek azokra a részeire helyezzük, amelyekben az EU Bíróságának állásfoglalásaira történik hivatkozás.
a) Az összetévesztés valószínűsége (általános szempontok)
Ha a védjegyes áruk azonosak vagy hasonlóak, s a védjegyek is azonosak vagy hasonlóak, akkor az összetévesztés valószínűségének vizsgálata alkalmával irányadóak - mondja az ítélet 17. pontja - az EU Védjegyjogi Irányelve (a továbbiakban: Irányelv) 4(1)b cikkének és 5(1)b cikkének rendelkezései, amelyek közös eleme:
"... az összetévesztés valószínűsége fennáll, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján a korábbi védjegyhez kapcsolják."
E rendelkezéssel kapcsolatosan a brit ítélet hivatkozik az EU Bíróságának a SABEL-ügyben hozott ítéletére,9 amely szerint
"... a gondolati képzettársítás (asszociáció) nem alternatívája az összetévesztés valószínűségének, hanem ez utóbbi körének meghatározására szolgál. Ezért e rendelkezés (gondolattársítás) nem alkalmazható, ha a fogyasztói összetévesztés veszélye nem áll fenn."
E vonatkozásban az Irányelv indokolásának 10. pontjából megállapítható - mondja a brit ítélet -, hogy az összetévesztés valószínűsége
"... számos tényezőtől függ, különösen a védjegy piaci ismertségétől, a gondolati képzettársítástól (asszociáció), amelyet a védjegy használata vagy bejegyzése idézhet elő, a védjegy és a későbbi megjelölés közötti hasonlóságtól, valamint az azzal megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlóságától."10
Ezért
"... az összetévesztés valószínűségét átfogóan (globally) kell értékelni, figyelembe véve az összes, az ügy szempontjából releváns körülményt."11
A szóban forgó védjegyek vizuális, auditív és tartalmi hasonlóságával kapcsolatban az értékelésnek a védjegyek által keltett összbenyomáson kell alapulnia, különös tekintettel azok megkülönböztető és uralkodó elemeire. Az Irányelv 4(1)b cikkének az a kitétele, hogy "a közönség vonatkozásában fennáll az összetévesztés valószínűsége" azt jelzi, hogy annak, hogy az átlagos fogyasztó miként ismeri fel az áru vagy szolgáltatás fajtáját, jelentősége van az összetévesztés valószínűsége átfogó értékelésénél. Az átlagos fogyasztó a védjegyet általában egy egészként észleli és nem elemzi annak különböző részleteit.12
Ezért "mennél nagyobb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége, annál nagyobb lesz az összetévesztés valószínűsége. Ezért nem lehetetlen, hogy két védjegy tartalmi hasonlósága, amely arra vezethető vissza, hogy mindkét védjegy olyan ábrát használ, amelynek szemantikai tartalma azonos, az összetévesztés veszélyét eredményezi, ha a korábbi védjegynek különösen erős a megkülönböztető képessége, mégpedig vagy eredendően (per se) vagy a közönség körében megszerzett hírnév alapján."13
Következik ebből - összegzi a brit ítélet -, hogy ha a védjegyek nem azonosak, s az áruk sem azonosak, akkor az összetévesztés valószínűsége elbírálásának általános értékelés (global appreciation) alapján kell történnie. Minél nagyobb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége, az összetévesztés valószínűsége is annál nagyobb.
b) Az összetévesztés valószínűsége különböző áruk esetén
A brit ítélet kiindulását itt is az Irányelv képezi. Annak 5(2) cikke az összetévesztés valószínűségének arról a sajátos esetéről rendelkezik, amikor az áruk eltérőek, ugyanakkor a korábbi védjegy jóhírnévvel rendelkezik, s a későbbi, azzal összetéveszthető védjegy használata - alapos ok nélkül - a jóhírű védjegy megkülönböztető képességét vagy hírnevét sértené vagy tisztességtelenül kihasználná.
Ilyen rendelkezést a korábbi (1994 előtti) brit védjegyjog nem ismert - mondja az ítélet.
E vonatkozásban a brit ítélet hivatkozik az EU Bíróságának a CHEVY-ügyben hozott ítéletére,14 amely többek között a következőket mondja.
"... az Irányelv által felállított elsődleges követelmény, hogy a közönség körében a korábbi védjegy bizonyos mértékben ismert legyen. Csak ha a korábbi védjegy kellőképpen ismert, akkor áll fenn annak lehetősége, hogy amikor az a későbbi védjeggyel szembesül, a közönség a két védjegy közötti kapcsolatra (asszociáció) gondol, még akkor is, ha azokat különböző árukra vagy szolgáltatásokra használják, valamint hogy ennek következtében a korábbi védjegy károsodjék."15
"Közönség alatt, amelynek körében a korábbi védjegynek hírnevet kellett szereznie, nevezetesen, függően az árutól vagy szolgáltatástól, a nagyközönséget vagy szakközönséget, például egy speciális szakma kereskedőit kell érteni."16
Az idézeteket követően a brit ítélet megállapítja, hogy az EU Bírósága nem ad útmutatást arra, hogy az "alapos ok nélkül", valamint "tisztességtelenül kihasználná vagy sértené" kritériumok alatt mit ért. Az angol eljárásjog szerint - mondja a brit ítélet - az "alapos ok" vonatkozásában az alperesnek kell a releváns tényekre hivatkoznia. Minthogy ez nem történt meg, ez az alperes ellen szól.
A tisztességtelen kihasználás vagy sérelem ugyancsak ténykérdések. Minthogy az adott ügyben nem állnak rendelkezésre megfelelő érvek, úgy vélem - mondja a bíró - az ügy nem alkalmas arra, hogy ezeket a fogalmakat meghatározzam, s azt is kétlem, hogy ez egyáltalán lehetséges-e. Egyébként a "tisztességtelen kihasználás" fogalma azoknak a hasznoknak a vizsgálatára utal, amelyekhez az alperes hozzájutott, a "sérelem" pedig azoknak a károknak a vizsgálatára, amelyek a jóhírű védjegy jogosultját érik. Az előnyöknek és hátrányoknak szignifikánsaknak kell lenniük.
A védjegy hírneve vonatkozásában a brit ítélet a továbbiakban azt mondja, hogy a VIAGRA viszonylag fiatal védjegy. Megkülönböztető abban a tekintetben, hogy nem tartozik az angol nyelv szókincséhez, és sem közvetlenül, sem közvetve nem utal az áru jellegére vagy minőségére. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint rövid idő alatt rendkívüli mértékben (extremely) ismertté vált. Ritkán fordul elő, hogy egy gyógyszerkészítmény neve ilyen rövid idő alatt a közönség szóhasználatának részévé váljék. Az adott esetben a VIAGRA szó átment a mindennapi beszédbe mint egy olyan termék neve, amelyet a férfi nemi szerv merevedésével kapcsolatos rendellenességek kezelésére használnak.
Az összetévesztés valószínűsége tekintetében pedig Meadway tanú vallomására utal az ítélet, aki előadta, hogy az alperes termékének marketingje a VIAGRA "hátszelének" felhasználására (on the back) épült. A VIAGRENE ital kék színű, hasonló színárnyalatú, mint a VIAGRA tabletta. Az üveg ugyancsak kék színű, azon kék ábra szerepel, amely eltérő ugyan, mégis azt a gondolatot ébreszti, mint a gyémánt alakú VIAGRA tabletta. Az alperes reklámjában használt kifejezés - "fontos pillanatokban" - mind a címkén, mind a reklámhordozón szerepel, s azt számtalanszor ismétlik. A tanú szerint a VIAGRENE ital egész koncepciójának kialakítása arra irányult, hogy a közönség arra gondoljon, hogy VIAGRA típusú italt vásárol, amely serkenti a szerelmi életet.
Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy az áruk hasonlónak tekintendők, még akkor is, ha első megközelítésben különbözőknek látszanak, azonban mindkettő az impotenciában szenvedőkhöz szól.
Végül, annak hangsúlyozása mellett, hogy az ügy nem egyszerű ("habozásomat legyőzve"), az ítélet megállapítja, hogy amikor a közönség az alperes VIAGRENE termékét vásárolja, arra a következtetésre jut, hogy olyan termékről van szó, amelyért a VIAGRA gyógyszerkészítmény előállítói a felelősek.
Ismereteink szerint ez volt az első olyan brit ítélet, amely jóhírű védjegy oltalmát biztosította, illetve annak untázását szankcionálta. Mindenesetre a bíróság (és a felperes) nem volt túl nehéz helyzetben, hiszen az alperes nem terjesztett elő védekezést.
A bejelentők, akik a "Reef"17 nevű popzenekar tagjai, a REEF szót két áruosztályban jelentették be a Brit Védjegyhivatalnál (Trade Mark Registry) közösségi védjegyként. Nevezetesen: a 25. áruosztályban póló, melegítő, mellény, fejfedő és hajszalag árukra, amelyek a zenekar reklámozását szolgálják, illetve szuvenírek; a 26. áruosztályban pedig jelvény, csat, ruhadísz, valamint nyakkendőtű, gomb árukra. A bejelentés ellen felszólalt a korábbi REEF BRAZIL védjegy jogosultja, akinek védjegye a 25. áruosztályban állt oltalom alatt. A felszólalás elsődleges indoka az volt, hogy a bejelentés rosszhiszeműen történt, mivel a bejelentőknek nincs igazi (bona fides) használati szándékuk arra nézve, hogy a védjegyet az áruforgalomban használják, azt csak reklámeszköznek tekintik. Az eljárás során ezenfelül bizonyítást nyert, hogy a bejelentők intenzíven orientálódtak a szörföző vevőkör felé, a felszólaló szandáljaival pedig elsősorban a szörföző közönséget célozta meg, így az összetéveszthetőség is adott volt.
A Brit Védjegyhivatal a felszólalást elutasította. Az elutasító határozat ellen a felszólaló fellebbezést nyújtott be a Törvényszékhez.
Az ugyancsak terjedelmes (15 nyomtatott oldal) bírósági határozatból18 szintén csak azokat a részeket ismertetjük, amelyekben az az EU Bíróságának a vitás ügy szempontjából releváns ítéleteiről emlékezik meg.
a) Rosszhiszeműség
Határozatának idevonatkozó részében a bíróság abból indul ki, hogy a használati szándéknak (bona fide intention) a brit védjegytörvény 32. cikk 3. bekezdésében megfogalmazott követelménye brit sajátosság (home grown provision), amelynek nincs megfelelője sem az EU Védjegyjogi Irányelvben, sem az EU védjegyrendeletében. Ezért - itt a bíró saját korábbi állásfoglalására hivatkozik, mintegy precedensként - közösségi védjeggyel szemben a brit törvénynek ez a rendelkezése nem alkalmazható. Igaz - mondja - az ilyen tényállás a korábbi brit védjegytörvény, illetve joggyakorlat alapján elutasítási ok volt, de most a jóhiszeműség fogalmát felül kell vizsgálni. A közösségi védjegyrendelet alapján kiadott OHIM19 Szabályzat 3. cikk 6. bekezdése szerint a rosszhiszeműségnek szubjektívnek kell lennie. Ezért annak hangsúlyozása mellett, hogy a bíró ebben a kérdésben nem kíván állást foglalni, a határozat azt mondja, hogy a korábbi brit gyakorlat által felállított azon követelmény, hogy a bejelentő magatartásának felróhatónak (reprehensible) kell lennie, kielégítő.
A felszólalónak azzal az érvelésével szemben, hogy a védjegy használata nem abban a formában történt, mint ahogy a védjegyet bejelentették, a határozat20 idézi az első fokon eljárt Brit Védjegyhivatal határozatának vonatkozó részét, amely viszont az EU Bíróságának a CANON-ügyben21 hozott ítélete 28. pontjában kifejtetteket idézi, és annak megállapításait a folyamatban levő ügyre adaptálva a következőket mondja:
"Az olyan védjegy, amelynek egyedüli célja, hogy más valaminek a terjesztését mozdítsa elő, mint az áru, amelyen az megjelenik, nem funkcionálhat mint a termék eredetére utaló jelzés (indicator) mint amikor a REEF védjeggyel ellátott pólók a zenekar ťeladásátŤ ... nem pedig a pólók eladását célozzák. Ha az adott ruházati cikkeket mint reklámeszközt (as promotional) tekintjük, akkor azzal lehetne érvelni, hogy a bejelentők nem szándékoznak védjegyüket mint azoknak az áruknak megjelölését használni, amelyeket a 25. áruosztályban bejelentettek. Ha ilyen termékeket eladnak, akkor ez a zenekar közismertsége alapján történik, és az áruk eladására ennek a közismertségnek a fokozása érdekében kerül sor (és nem a szóban forgó áruk érdekében). Ez azonban túl messzire menő (extreme) következtetés. Ugyanúgy az is lehetséges, hogy a bejelentők a reklámeszköz saját védjeggyel való értékesítését tervezik, amely védjegy bejegyzését kérik: ez tulajdonképpen bizonyítás kérdése."
Az idézett fejtegetéshez a bíróság azt teszi hozzá, hogy a bejelentő igazgatója bemutatott egy pólót, amelyen a bal mell alatt a REEF szó látható. Igaz, hogy ugyanezen a pólón, a nyakcímkén két másik védjegy is látható: SCREEN STARS és FRUIT OF THE LOOM, s ez utóbbi használat legalábbis egyenértékű az előbbivel. De még ha így is áll a dolog, vagyis a használatot így tervezik, amint a Védjegyhivatal tárgyalásvezetője (hearing officer) rámutatott, a védjegy használata nem kifogásolható. A Védjegyhivatal állásfoglalása pedig ebben a vonatkozásban helytálló mondja a határozat.
b) Az összetévesztés valószínűsége
Az összetévesztés valószínűségével kapcsolatos kérdések vizsgálatát megelőzően az ítélet indokolása - az angolszász ítéletszerkesztési tradícióknak megfelelően - ismerteti azokat a premisszákat, amelyek a kiindulási alapot képezik.
Bevezetésként azt mondja, hogy a brit védjegytörvényben szereplő, az összetéveszthetőség tilalmáról szóló lajstromozási akadály nem nemzeti sajátosság, e rendelkezés az EU Bíróságának az EU Védjegyjogi Irányelve alapján egyre gazdagodó (growing body) joggyakorlatán alapul. Nevezetesen a SABEL-, CANON-, LLOYD-ügyben hozott ítéletek tartalmaznak idevágó útmutatásokat. Ezeket a Törvényszék eljáró bírája a következőképpen összegezi.
Az Irányelv 4. cikk (1)a) pontjában22 meghatározott tényállás esetén szóvédjegyeknél a vizsgálat egyszerű (straightforward), ilyen esetekben az áruhasonlóság vizsgálata elesik.
Az Irányelv 4. cikk (1)b) pontjában23 meghatározott tényállás esetén ezzel szemben a szóvédjegyek hasonlóságának vizsgálata nem ilyen egyszerű. Ellenkezőleg: szükséges annak átfogó értékelése (global assessement), hogy az áruk eredete tekintetében fennáll-e az összetéveszthetőség valószínűsége. Ez a vizsgálat egyrészt kiterjed a védjegy megkülönböztető képességére, másrészt annak értékelésére, hogy az utánzási ügyeknél (passing off) is előforduló különféle tényállások esetén milyen hasonló tények alapján történik az elbírálás (SABEL, LLOYD).
Az összetévesztés valószínűsége vizsgálatánál irányadó az átlagos fogyasztó, aki se nem túl gondos, se nem túl felületes, hanem ésszerűen körültekintő, jól tájékozott és figyelmes.
"Az asszociáció valószínűsége" rendelkezés24 (csupán) magyarázat az eredet vonatkozásában történő összetévesztés egyik fajtájára, de nem az eredet tekintetében történő összetévesztéstől eltérő más összetévesztési típus (SABEL, CANON).
A nagyon erős megkülönböztető képességgel rendelkező védjegyeknél az összetévesztés valószínűsége fokozott25 (SABEL, CANON, LLOYD). Ez meglepő megállapítás, minthogy a jóhírű védjegyet általában könynyebb megkülönböztetni a hozzá hasonló (close) védjegyektől. Ennek a megállapításnak talán ábrás védjegyek esetén van több értelme. Nehéz megérteni, hogy ez az áruk hasonlóságánál milyen szerepet játszhat. De így rendelkezik a jog (but that is the law) - mondja az eljáró bíró, aki szemmel láthatólag sem az Irányelv e rendelkezésével, sem az EU Bíróságának ezen alapuló gyakorlatával nem ért egyet.
Nem sokkal később szó szerint idézi az EU Bíróságának a CANON-ügyben hozott ítéletéből, a szóban forgó ügy elbírálása szempontjából releváns rendelkezéseket. Nevezetesen:
Ugyanakkor fontos aláhúzni, hogy a 4. cikk (1)b) pontjának alkalmazása esetén, még az esetben is, ha egy védjegy azonos egy másikkal, amely utóbbinak igen erős a megkülönböztető képessége, akkor is szükséges a két védjegy által jelölt áruk és szolgáltatások közötti hasonlóság vonatkozásában a bizonyítást lefolytatni. Ellentétben a 4. cikk (4)a) pontjában szereplő tényállással, amely kifejezetten arról rendelkezik, amikor az áruk vagy szolgáltatások nem azonosak, a 4. cikk (1)b) pontja az összetéveszthetőség valószínűségének azt az esetét feltételezi, amikor az áruk vagy szolgáltatások azonosak vagy hasonlóak.
A szóban forgó áruk és szolgáltatások hasonlóságának értékelésénél, amint azt a francia és brit kormány, valamint a Bizottság hangsúlyozták, a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások hasonlóságával kapcsolatos minden releváns tényezőt (factors) számításba kell venni. Ilyen tényezők, többek között, az áruk vagy szolgáltatások jellege (nature), felhasználási célja, a felhasználás módja és hogy egymással versenyben álló vagy egymást kiegészítő áruk vagy szolgáltatások-e.
Az EU Bírósága a CANON-ügyben hozott ítéletének idézett rendelkezéseivel kapcsolatban (a Törvényszék eljáró bírája) idézi továbbá a hivatkozott ítélet 23. pontjának alapjául szolgáló és az EU Bírósága főügyészének, Jacobs-nak perösszefoglalójából (Opinion)26 a vonatkozó részt, amelyet az EU Bíróságának ítélete is figyelembe vett. Nevezetesen vizsgálandó:
a vonatkozó árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatos használat;
a vonatkozó áruk vagy szolgáltatások felhasználói;
az áruk fizikai tulajdonságai vagy a szolgáltatásokkal kapcsolatos tevékenység;
a kereskedelmi csatornák, amelyeken keresztül az áruk vagy szolgáltatások a piacra kerülnek;
olyan cikkek esetén, amelyeket a fogyasztók önkiszolgáló módon szereznek be, azok a helyek, ahol azok találhatók vagy valószínűleg találhatók a szupermarketekben, különösképpen pedig hogy azonos vagy különböző tárlókban találhatók vagy valószínűleg találhatók-e;
hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások milyen mértékben állnak egymással versenyben: ennek vizsgálata alkalmával figyelembe vehető, hogy ezeket az árukat hogyan osztályozzák, például hogy a marketingkutató cégek, amelyek az ipar számára dolgoznak, ezeket az árukat vagy szolgáltatásokat azonos vagy különböző szektorokba sorolják-e be.27
Mindezek előrebocsátását követi a határozat tulajdonképpeni indokolása, először is a tények vizsgálata. Ennek keretében a határozat részletesen ismerteti a Védjegyhivatal tárgyalásvezetője elutasító határozatában foglalt megállapításokat, majd saját ellentétes álláspontját azzal támasztja alá, hogy
a bejelentő és a felszólaló áruinak potenciális vásárlói között lényeges az átfedés;
a bejelentő védjegye a felszólaló korábbi védjegyének lényeges (prominent) és megkülönböztető képességgel rendelkező eleméből áll;
a bejelentő védjegyét a pólók mellrészén használja;
egyéb REEF védjegy létezésére nem derült fényt (no shown), a két védjegy egyedül áll egymással szemben, így az összetévesztés valószínűsége is fennáll.
Mindezekre tekintettel a Védjegyhivatal eljáró tárgyalásvezetője téves következtetésre jutott és határozatát hatályon kívül kell helyezni - mondja a Törvényszék.
Ez a több szempontból is érdekes ítélet különösen jó példája a precedensjogra alapított angolszász ítélkezési tradíciók korszerű megnyilvánulásának: az EU Bírósága által teremtett precedenseknek a nemzeti jogba történő integrálását szemlélteti.
A teljesség kedvéért még annyit jegyzünk meg, hogy hasonló tendencia (az EU Bírósága precedensjogának a nemzeti jogba való integrálása), ha nem is ennyire pregnánsan, de megfigyelhető a német28 és a francia29 védjegyjogi ítélkezésben is. Mindenesetre azzal a különbséggel, hogy ott minden jogvitás kérdés "kényszerpályán" kerül a bíróság elé, nem úgy mint Nagy-Britanniában, ahol a vitás ügyek nagyobbik hányadát döntőbíró (appointed person) határozata zárja le.