EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
DR. VIDA SÁNDOR
Az EU Bíróságának Chiemsee-ítélete és ami utána következik, 2. rész
Korábbi írásunkban1 már beszámoltunk róla, hogy az EU Bíróságának a CHIEMSEE-ügyben hozott ítéletét a német szakmai körök egy része erős fenntartásokkal és kritikával fogadta.
Úgy tűnik, hogy ebben a kérdésben is a "minden csoda három napig tart" alapigazság érvényesül, és a kezdeti meghökkenést követően mind a jogi irodalom, mind a joggyakorlat magáévá tette a CHIEMSEE-ítéletnek azt az alapvető megállapítását, hogy a védjegykénti oltalom megtagadására nem csak a ténylegesen származási jelzésként használt földrajzi megjelölés esetén van lehetőség, hanem az olyan földrajzi megjelölésnél is, amelynek származási jelzésként történő használata a jövőben ésszerűen (vernünftigerweise) várható.
Az egyik kommentátor, Ströbele eleinte csak úgy vélekedett, hogy az ilyen tárgyú ügyekben követett korábbi (liberális) joggyakorlat kritikus felülvizsgálata lesz szükséges,2 nem sokkal később pedig már úgy fogalmazott, hogy az EU Bíróságának CHIEMSEE-ítéletét követően az eddig követett német gyakorlat nem folytatható tovább.3 Egy másik, ugyancsak ismert kommentátor, Fezer4 nem megy ugyan ilyen messzire, de ő is azt mondja, hogy a védjegyként bejelentett földrajzi megjelölés szabadjelzés5 jellege oltalmi akadályként ezután akkor is figyelembe vehető lesz, ha a prognózis (Zukunftprognose) az ésszerűen várható fejlődésre tekintettel ezt alátámasztja. E feltétel vizsgálatánál szerinte szempontként jöhet figyelembe, hogy a védjegyként bejelentett földrajzi megjelölés mennyire ismert, és hogy annak, illetve a kérdéses áruknak milyen tulajdonságai vannak.
A joggyakorlatból vett szemelvények bemutatása előtt szükséges megemlíteni, hogy a legújabb, itt közölt bírósági határozatokat csak rendkívül kivonatosan ismertetjük: jóformán csak azokat a mondatokat közöljük, amelyekben közvetlen utalás történik az EU Bíróságának a CHIEMSEE- ügyben hozott ítéletére.
I. Földrajzi megjelölések, amelyek a jövőben származást jelzővé válhatnak
A származási jelzések a német védjegytörvény (99. §) szerint is együttes védjegyként jegyezhetők be, tehát azokra egyetlen vállalat sem szerezhet kizárólagos jogot. (Hasonló a magyar szabályozás is.)
Újdonság a német gyakorlatban a földrajzi megjelölés kizárása az oltalomból, ha az jelenleg még nem tölti be a származási jelzés szerepét. Erre az újabb joggyakorlatra példák:
1. A WALLIS megjelölést kozmetikumokra jelentették be védjegyként. A bejelentést a szabadalmi hivatal azzal utasította el, hogy WALLIS egy svájci kanton neve, amely mint turisztikai célpont ismert. Kézenfekvő, hogy ott jelenleg is állítanak elő kozmetikumokat, vagy a jövőben fognak előállítani, tekintettel a növényi alapanyagokkal dolgozó kozmetikai iparra, amely alpesi növényeket is felhasznál.
A megváltoztatási kérelmet (Beschwerde) elutasító határozat indoklásában a Szabadalmi Bíróság (Bundespatentgericht)6 azt mondta, hogy az EU Bíróságának CHIEMSEE- ítélete alapján a földrajzi megjelölések tárgyában folytatott korábbi (nagyvonalú - ez a szerző megjegyzése) gyakorlata nem folytatható tovább. Azt realitásokon alapuló prognózisokra épített szemléletnek kell felváltania, amely azonban nem csak a jelenlegi viszonyokat veszi figyelembe, hanem a lehetséges, a valószínűség határain belüli gazdasági fejlődésre is tekintettel van. A földrajzi megjelöléseknek védjegykénti bejegyzésre való alkalmassága, illetve alkalmatlansága elsősorban olyan, ismert nevű helységeknél veendő számításba, amikor az érdekelt forgalmi körök a kérdéses áruféleséget nagy valószínűséggel az adott helyen állítják elő. (CHIEMSEE-ítélet 32. pontja.) A kérdéses áruk és az adott földrajzi hely közötti kapcsolatnak nem kell szükségszerűen az áru előállítási helyével egybeesnie, egyéb kapcsolódási pontok is elképzelhetők. Így például az, hogy a felhasznált alapanyagok a szóban forgó földrajzi területről származnak. A földrajzi megjelölések oltalomból való kizárása olyan áruk esetén is fennállhat, ha a földrajzi megjelölés az áru meghatározott tulajdonságaira utal, valamint olyan áruknál is, amelyeket a fogyasztók más okok miatt részesítenek előnyben; például azért, mert ezek az áruk és a földrajzi hely között olyan kapcsolat van, amelyhez pozitív elképzelések kapcsolódnak (CHIEMSEE-ítélet 26., 36. pontja).
A WALLIS név a Németországban általánosan ismert három legnagyobb svájci kanton egyikének elnevezése, ahol jelenleg is folyik vegyipari termelés. Ezenfelül nem tekinthető valószínűtlennek, hogy napjainkban, a kozmetikai iparban nő a növényi alapanyagú készítmények jelentősége, amelyeket kisebb cégek is képesek előállítani, az ilyenek számára lehetőséget kell majd biztosítani, hogy az előállítás helyére, a szóban forgó kantonra utaljanak. Erre még a jóval nagyobb földrajzi egységek esetén is van példa, mint amilyen a "Tiroler Nussöl" (Tiroli Dióolaj).
A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye - mondta ki a bíróság - mivel az EU Bíróságának az adott ügyre is irányadó állásfoglalása a nemzeti bíróságra nézve kötelező, s nincs szükség rá, hogy a Német Legfelsőbb Bíróság ugyanazokkal a jogkérdésekkel még egyszer foglalkozzék.
2. A CLOPPENBURG megjelölést, amelyet mind a 42 áru- és szolgáltatási osztályra bejelentettek, a szabadalmi hivatal azzal utasította el, hogy az származási helyet jelöl. A határozat szerint CLOPPENBURG, amint az német lexikonokkal dokumentálható, város és járás neve Alsó Szászország Szövetségi Államban, ahol kerékpárgyártás, fémfeldolgozás van, továbbá húsfeldolgozó üzem, élelmiszer-, valamint textilipar működik.
Véleményünk szerint a német gyakorlat szigorodását jelzi: az elutasító határozat kifejezetten utal rá, hogy az oltalomképesség hiányán az sem változtat, hogy a bejelentett megjelölés a bejelentő családi neve, valamint hogy a bejelentett védjegyet javára korábban a 25. áruosztályban (ruházati cikkek) már bejegyezték.
A megváltoztatási kérelmet a Szabadalmi Bíróság7 ugyancsak elutasította.
A határozat indoklása szerint a szabadalmi hivatal lexikális adatokra támaszkodva helyesen állapította meg, hogy a bejelentésben szereplő áruk vonatkozásában a CLOPPENBURG szó jelenleg is földrajzi származásra utal. Ezenfelül indokolt volt az a feltételezés is, hogy olyan áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyek vonatkozásában a Cloppenburgból való származás ez idő szerint nem bizonyítható, ilyen jellegű gazdasági fejlődés a jövőre nézve nem zárható ki, ezért ez a földrajzi megjelölés az egyéb áruk és szolgáltatások tekintetében sem monopolizálható.
A bíróság azért is osztotta ezt a nézetet, mert a szóban forgó név esetén nem egy távoli országban fekvő, ismeretlen földrajzi megjelölésről van szó, amely vonatkozásban a gazdasági kapcsolódás gondolata nem látszana reálisnak. Ellenkezőleg: a bejelentett megjelölés egy Németországban fekvő kisváros és a hozzá tartozó járás neve. Ezenfelül az is ismert, hogy az iparilag elmaradott (strukturschwach) területek fejlesztése gyakori célkitűzés.
Ezek a megállapítások megfelelnek az EU Bírósága CHIEMSEE-ítéletében kifejtetteknek is - mondja továbbá ki a határozat. Ez pedig azt is jelenti, hogy a földrajzi megjelölések tekintetében eddig követett, nagyvonalúnak nevezhető német gyakorlatot a hivatkozott ítélet alapján szigorítani lehetne. Amíg ugyanis a korábbi gyakorlat értelmében a szabadjelzéssel kapcsolatos körülményeket minden esetben a bejelentőre nézve kedvezően kellett értelmezni, az EU Bírósága most kifejezetten azt mondja, hogy a földrajzi megjelölés bejegyzése tilalma alkalmazásának nem feltétele, hogy "az oltalom megtagadásának konkrét, a jelenben fennálló, komoly szükségessége forogjon fenn ... amint azt a német joggyakorlat megkívánja". Ezért az eddig követett német joggyakorlatban alkalmazott vélelem, amely kizárja a jövőben bekövetkező olyan körülmény figyelembevételét, amelynek alapján az oltalom megtagadható (Freihaltungsbedürfnis), és amely vélelem csak biztos, ellentétes támpontok megléte esetén dönthető meg, nem tartható tovább; azt egy prognózisnak kell felváltania, amely nem csak a jelenlegi viszonyokat veszi figyelembe, hanem az olyan lehetséges jövőbeli fejlődést is, amely a valószínűség határain belül mozog. (Itt hivatkozik a végzés a Szabadalmi Bíróság egy másik eljáró tanácsa által a WALLIS-ügyben8 hozott végzésre.)
A bejelentett megjelölésnek ezenfelül - legalábbis az áruk és szolgáltatások jelentős része tekintetében - hiányzik a szükséges megkülönböztető képessége. Nem zárható ki, amint azt a bejelentő által benyújtott közvélemény-kutatási jelentés is alátámasztja, hogy az érdekelt forgalmi körök jelentős része a bejelentett megjelölést mint egy helység, illetve járás nevét ismeri, és földrajzi megjelölésként fogja fel. Ezt a körülményt nem rontja le az sem, hogy a "Cloppenburg" szó vezetéknévként is előfordul, illetve hogy az a bejelentő cégszövegében is szerepel. (Ehelyütt újból utal a végzés a WALLIS-ügyben hozott határozatra.) Egyébként a CLOPPENBURG családnévként nem túl gyakori, 38 millió telefon-előfizető közül 16 755-nek ez a neve, ami pontosan 0,044%.
A bejelentő által kezdeményezett fellebbezésnek nincs alapja, minthogy azokban a kérdésekben, amelyek az ügy eldöntése szempontjából alapvető jogi jelentőségűek, az EU Bírósága már állást foglalt, s ez az állásfoglalás a nemzeti bíróságra nézve kötelező. Erre tekintettel nincs szükség arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság ezekkel a jogi kérdésekkel újból foglalkozzék - mondja a határozat. (Itt a végzés még egyszer hivatkozik a WALLIS-ügyben hozott hasonló állásfoglalásra.)
3. A LICHTENSTEIN megjelölést gyógyszerekre és egészségügyi cikkekre jelentették be. A szabadalmi hivatal a bejelentést azzal utasította el, hogy Lichtenstein város a Szász Szövetségi Államban fekszik, s a város polgármestere a szabadalmi hivatal megkeresésére azt közölte, hogy nem tekinthető kizártnak, hogy mivel a közeli Drezda és Zwickau városokban neves gyógyszergyárak működnek, Lichtenstein városban is alapítanak majd gyógyszergyárat.
A bejelentő által benyújtott megváltoztatási kérelmet elutasító végzésben a Szabadalmi Bíróság9 utal az EU Bíróságának a CHIEMSEE-ügyben hozott ítéletére (annak 30., 31. pontja), amely szerint a jelen helyzetből kiindulva annak lehetőségét is vizsgálni kell, hogy a bejelentett megjelölés származási jelzésként (azaz szabadjelzésként) a jövőben elképzelhető-e. Az EU Bíróságának kötelező iránymutatása alapján a földrajzi megjelölések vonatkozásában alkalmazott korábbi nagyvonalú gyakorlat abban a formában már nem tartható fenn - mondja a határozat.
Igaz ugyan, hogy az oltalom nem tagadható meg, ha a szóban forgó áruk vonatkozásában pusztán elméletileg képzelhető el, hogy a gazdasági fejlődés az adott földrajzi névnek származási jelzésként való felhasználását szükségessé teszi majd. Az adott esetben azonban a közérdekből felállított oltalmi akadályról megállapítható, hogy a realitásokon alapuló prognózis a valószínűség tartományába esik, vagy legalábbis megnyugtató módon elképzelhető (gut vorstellbar). Az adott ügyben Lichtenstein város közvetlen közelében működik az ISIS-PUREN Arzneimittel GmbH, Drezdában és Lipcsében pedig jelentős gyógyszergyárak vannak - mondja a végzés. (A határozat nem jogerős.)
A Szabadalmi Bíróság bemutatott három határozata, valamint az alapot képező - feltehetőleg jóval nagyobb számban -, a Német Szabadalmi Hivatal által hozott határozat kellőképpen szemlélteti a bevezetőben mondottakat: a szakmai körök egy részének kezdeti megtorpanását követően - ami alól a bírák egy része sem volt kivétel - a joggyakorlat "ráállt" az EU Bírósága által kijelölt útra.
4. Végül megemlítjük, hogy a német szakirodalom egyéb hasonló állásfoglalásokról is megemlékezik rövid utalások formájában. Így hasonló okokból tagadták meg az oltalmat a következő bejelentésektől: CALIFORNIA (kozmetikumok), FRIEDRICH-STADT CENTER (különféle szolgáltatások), FRANKEN (papíripari cikkek),10 valamint BRAZIL (kozmetikumok).11
Függetlenül attól, hogy a magyar olvasó számára ezek az ítéletek nem annyira meglepőek (egyik-másik ügyben talán a Magyar Szabadalmi Hivatal is hasonló határozatot hozott volna), a vizsgált német joggyakorlat változását az jellemzi, hogy az oltalom megtagadása a jövőben várható gazdasági fejlődésre alapított prognózis alapján történt. Eljárásjogilag ez alighanem azt is jelenti ugyanakkor, hogy a jövőbeli prognózisra alapított elutasító határozatot megnyugtató indokokkal kell alátámasztani, s ha lehet, bizonyítani, amint azt különösen a LICHTENSTEIN-ügyben hozott végzés szemlélteti.
II. Kiterjesztő jogalkalmazás az egyéb leíró
megjelölésekre
Amint arról korábban (Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 107. évf. 5. szám, 2002. október, p. 48-49.) már beszámoltunk, a CHIEMSEE-ítéletben kifejtetteket (a szabadjelzés, alias "Freihaltebedürfnis" szélesebb körben történő megvonása) a német bíróságok nem korlátozzák a földrajzi eredetre utaló származási jelzésekre, hanem más leíró, rendeltetésjelző megjelölésekre is alkalmazzák (vö. MOZART-torta ügyben hozott ítélet12).
Ha megpróbálunk a védjegyjog által behatárolt területnél kissé messzebb tekinteni, akkor aligha lehet egyéb következtetésre jutni, minthogy e jogalkalmazásnál a német bíróságok azt a jogpolitikai koncepciót követik, amelyet a Római Szerződés "az áruk szabad áramlásának biztosítása" célkitűzéssel határoz meg, és amely az EU Bíróságának számos, elsősorban versenyjogi tárgyú ítéletében kifejezésre jut.
Egyébként sem ritka, hogy a német bíróságok (persze az EU Bírósága is) védjegyügyekben is támaszkodnak a versenyjogi ítélkezésben kifejezésre jutó és transzponálható jogelvekre.
Ezek előrebocsátása után két jogesetet említünk ennek a joggyakorlatnak szemléltetésére, ahol a bejelentett megjelölés nem utalt földrajzi származásra.
5. A REICH UND SCHOEN (gazdag és szép) megjelölést televíziós sugárzás és rádióadás szolgáltatásokra, valamint videokölcsönzés és könyvkiadás szolgáltatásokra jelentették be védjegyként.
A bejelentést a szabadalmi hivatal azzal utasította el, hogy a bejelentett megjelölés szabadjelzésnek tekintendő, s az többek között egy televíziós sorozat címe is.
A megváltoztatási kérelmet a Szabadalmi Bíróság ugyancsak elutasította.
A fellebbezés (Rechtsbeschwerde) részben eredményre vezetett és a Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof)13 a Szabadalmi Bíróság határozatát részben hatályon kívül helyezte (a televíziós és rádiószolgáltatások tekintetében helybenhagyta) és a hatályon kívül helyezett rész vonatkozásában új eljárás lefolytatását rendelte el. A részleges hatályon kívül helyező végzés a videokölcsönzéssel és a könyvkiadás szolgáltatásokkal kapcsolatosan az EU Bíróságának CHIEMSEE-ítéletére hivatkozik, amely szerint "a bejegyzés akkor is megtagadható, ha a szóban forgó megjelölést nem használják még, annak használata azonban a jövőben bármikor bekövetkezhet" (CHIEMSEE-ítélet 37. pontja). A Szabadalmi Bíróság elutasító határozata szerint a REICH UND SCHOEN szóösszetétel olyan művek tekintetében leíró, amelyek gazdag és szép személyekről szólnak. Ez a nézet nem követhető - mondja a Legfelsőbb Bíróság. A szóösszetételben kifejezésre jutó közlés, a közfelfogás szerint, a művek tartalma és az azokkal kapcsolatos szolgáltatások tekintetében nem leíró. Az adott esetben a szolgáltatásoktól elváló megjelölésről van szó. A hatályon kívül helyezett végzés ezenfelül arra vonatkozóan nem tartalmaz további megállapításokat, hogy a szóban forgó megjelölés jövőbeli szabadjelzéssé válását milyen okokból szükséges lehetővé tenni, és ilyen ok egyébként sem (az ügy irataiból) állapítható meg.
Megjegyzendő, hogy határozatában a Legfelsőbb Bíróság utal az EU Bíróságának egy másik ítéletére is, a CANON-ügyben14 hozott ítéletre. Ez a hivatkozás, illetve idézés azonban szinte rutinszerű, erre az ítéletre számtalan más, védjegyügyben hozott bírósági határozat is hivatkozik. A CANON-ítélet gyakran idézett része szerint ugyanis "a védjegy fő funkciója, hogy az azzal megjelölt áruk vagy szolgáltatások eredetének valódiságát bizonyítsa" (Ursprungsidentität zu gewährleisten). Az ügy eldöntése szempontjából azonban a CANON-ítéletre történő hivatkozásnak nincs jelentősége. Hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor a magyar bíróság ítélete indoklásának bevezető részében idézi azokat a jogszabályokat, amelyek figyelembevételét ítéletének meghozatalánál szükségesnek tartja, illetve amelyekből kiindul.
6. A GUTE ZEITEN SCHLECHTE ZEITEN (jó idők rossz idők) megjelölést különféle árukra, mint kozmetikumok, számítógépes programok, íróeszközök, esernyők, háztartási eszközök, ruházati cikkek, valamint egyéb szolgáltatásokra, mint tv-programok sugárzása, filmelőállítás, könyvkiadás stb. jelentették be védjegyként. A bejelentést a szabadalmi hivatal megkülönböztető képesség hiányára hivatkozással elutasította.
A megváltoztatási kérelmet a Szabadalmi Bíróság ugyancsak elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság15 határozatában a Szabadalmi Bíróság határozatát részben megváltoztatta, a végzésnek az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyó részében a hanghordozók, a filmgyártás és az ehhez kapcsolódó áruk vonatkozásában ugyancsak a megkülönböztető képesség hiányát állapította meg.
Ezzel szemben a naptárak, filmkölcsönzés, könyvkiadás tekintetében utalt az EU Bíróságának a CHIEMSEE- ügyben hozott ítéletére, amely szerint, ha az adott megjelölésnek rendeltetésjelzőként való használata még nem észlelhető ugyan, ez azonban bármikor bekövetkezhet (CHIEMSEE-ítélet 37. pontja), a védjegykénti bejegyzés megtagadható.
Az említett áruk és szolgáltatások vonatkozásában azonban a bejelentett megjelölés nem leíró, s a Szabadalmi Bíróság végzése e vonatkozásban nem is szolgáltat támpontot, nevezetesen, hogy a megjelölés a jövőre nézve szabadjelzésnek fenntartandó volna, mondja a Legfelsőbb Bíróság határozata.
Ebben az esetben a Legfelsőbb Bíróság a CHIEMSEE- ítéletet vízválasztóként alkalmazta: ha a jövőbeni széles körű felhasználás nem prognosztizálható, akkor az oltalom megtagadása sem indokolt. Figyelemre méltó ezenfelül az e határozatban is kifejezésre jutó törekvés, amely áruk és szolgáltatások szerint differenciál: milyen vonatkozásban állnak fenn a védjegykénti bejegyzés feltételei, s milyen vonatkozásban nem.
Befejezésül álljanak itt az NSZK Legfelsőbb Bírósága tanácsvezetője, Erdmann16 szavai, aki azt mondja, hogy hat évvel az új védjegytörvény elfogadása után (amely eurokonform - a szerző megjegyzése) még mindig a nekiindulás hangulata (Aufbruchstimmung) uralkodik: sok minden mozgásba jött, és nem került még nyugvópontra. Nem csak az új védjegyformák, hanem a védjegy oltalomképessége és a védjegy oltalmi köre is állandó újragondolást és tisztázást igényel ... sok alapvető kérdésben. A változó jogértelmezés eredménye megváltoztatási és védjegybitorlási ügyekben a Legfelsőbb Bíróságnak eddig több mint 200 határozatában csapódott le, és nem ritkán az EU Bíróságának jogértelmező állásfoglalására is sor került - mondja.
Ehhez csak annyi megjegyzést fűzünk, hogy az EU-hoz történő csatlakozást követően a Magyar Szabadalmi Hivatal, illetve a magyar bíróságok aligha lesznek jobb helyzetben. Hiszen ha az EU védjegyjoga egyik fő kiindulási pontjának, a német védjegyjognak alkalmazásánál ennyi probléma merül fel, akkor nálunk, akik még csak "tanulni" fogjuk az európai védjegyjog alkalmazását, kevesebb probléma aligha remélhető.
Lábjegyzetek:
1 Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 107. évf., 5. szám, 2002, p. 48. A MOZART-torta ügy további fejleményére nézve vö. V. Bomhard: CTM Court Do They Exist? What are They Done? INTA CTM Forum, Alicante, 2002, p. 6.
2 Althammer-Ströbele-Klaka: Markengesetz, 6. kiadás, Köln-Berlin-Bonn-München 2000, § 8 Rn 76
3 P. Ströbele: Chiemsee Aufbruch zu neuen Ufern? WRP (Wettbewerb in Recht und Praxis) 2000, 2. szám, p. 1028, 1030.
4 Fezer: Markenrecht, 3. kiadás, München 2001, § 8 Rn 120a
5 A "szabadjelzés" (Freizeichen) kifejezés megfelelője a német szaknyelvben ebben a kontextusban nem használatos. A német szaknyelvben használatos Freihaltungsbedürfnis fogalmat úgy lehetne megmagyarázni, hogy "a közönség által bizonyos áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában leírónak tekintett megjelölés, amelyre kizárólagos jog nem szerezhető". A korábbi magyar irodalomban használt szabadjelzés (vö. Beck Salamon: Magyar védjegyjog, Budapest, 1934, aki nyolc helyen tárgyalja a "szabadjelzés" lajstromozási akadályt) kifejezés alkalmazását az érthetőség okából láttuk célszerűnek, mivel a Freihaltungsbedürfnis kifejezés magyarul nehezen adható vissza.
7 BPatGE Entscheidungen des Bundespatentgerichts, 43. köt. 8. poz.
8 Vö.: jelen tanulmány 1. pontja
10 Ströbele: (vö. 3. lábj.) p. 1031., 19. sz. lábj.
11 A Ströbele által említett ügyeket ugyancsak jelzi Grabucker: Aus der Rechtsprechung des Bundespatentgerichts. GRUR 2000, 5. szám, p. 377.; hozzátéve a BRAZIL ügyet.
13 WRP 2001, 10. szám, p. 1205, 1207.
14 GRUR 1998, 11. szám, p. 922.
15 WRP 2001, 10. szám, p. 1202, 0205.
16 W. Erdmann: Schwerpunkte der markenrechtlichen Rechtsprechung des Bundesgerichtshofes. GRUR 2001, 7. szám, p. 609.