TANULMÁNYOK
DR. MUNKÁCSY PÉTER
Félúton a rádió- és televízió-szervezetek szomszédos jogi védelmét érintő nemzetközi szerződéstervezet elfogadása felé - visszatekintés a 2002. évre
"Még broadcastingnak hívták,
s nagyon sok pénzbe került,
mikor az első szpíker izgatottan
a mikrofonhoz ült"
(Presser Gábor - Sztevanovity Dusán: A rádió)1
Bevezető
Hol van ma már a rádiózás hőskora, amikor az új, titokzatos technikai csodát a kellő távolságtartás okán szívesen illették idegen kifejezéssel? Bár külön tanulmányt is megérne a "broadcasting" fogalma, valamint szókapcsolatainak magyarosítása, a fogalmi-nyelvi interpretáció helyett a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Szjt.) "rádió- és televízió-szervezetek" terminológiája kerül alkalmazásra, összhangban a kis számú vonatkozó, hazai irodalomban képviselt állásponttal, amely a magyar nyelvű meghatározást inkább tartalmi, tevékenységi oldalról közelíti meg; azokról a szervezetekről van szó, amelyek saját rádió- vagy televízióműsort készítenek és azt a nyilvánossághoz közvetítik.2
Nem vállalkozik e munka a rádió- és televízió-szervezetek védelmével kapcsolatos nemzetközi egyezményeknek, illetve a közösségi irányelvek vonatkozó rendelkezéseinek áttekintésére,3 sem a Szellemi Tulajdon Világszervezete (továbbiakban: WIPO) Szerzői és Szomszédos Jogi Állandó Bizottsága (továbbiakban: állandó bizottság) e tárgyat is érintő valamennyi ülésszaka eseménynaptárának összeállítására.4 A dolgozat célja sokkal inkább az - hangsúlyt adva a szerzői joggal szomszédos jogok nemzetközi védelmének napjainkban elért jelentős szintjének -, hogy a 2002-ben félidejéhez érkezett, rádió- és televízió-szervezetek szomszédos jogi védelmét érintő nemzetközi szerződéstervezet WIPO-ban zajló előkészítő munkájáról összefoglalóan adjon számot, az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló, 1961. október 26-án aláírt Római Egyezmény kontextusában.
A szomszédos jogok létrejötte: a Római Egyezmény
A szerzői joggal szomszédos jogok nemzetközi védelmének kérdése a nemzetközi diplomácia szintjén az irodalmi és zenei művek védelméről szóló Berni Egyezmény (a továbbiakban: BUE) 1928-as római felülvizsgálati konferenciáján merült fel első alkalommal. Jóval a következő felülvizsgálati konferencia megrendezése előtt, 1939-ben készült el az első tervezet (az ún. "Samadeni tervezetek"), amely a BUE mellékletét képezte volna, és nem csak az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek jogait, hanem a követő jogot (droit de suite) is érintette.5
1949-ben három nemzetközi szervezet, a BIRPI (a WIPO jogelődje), az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kezdeményezése és irányítása mellett kezdődött el a szomszédos jogokat érintő önálló egyezménytervezet kidolgozása. Az 1951-es római, az 1956-os genfi és az 1957-es monacói szövegváltozatokat az 1960-as hágai konferencián kompromisszumok árán egységes változatba szerkesztették össze, amely alapját képezte az 1961-es Római Egyezménynek.6
Az egyezménynek a rádió- és televízió-szervezeteket (az egyezmény szóhasználata szerint műsorsugárzó szervezeteket) érintő rendelkezései közül most csak a nemzeti elbánásra, az egyezmény által biztosított minimumjogokra vonatkozó rendelkezések kerülnek röviden áttekintésre.
A nemzeti elbánást a Római Egyezménnyel kifejezetten biztosított védelem, valamint az egyezményben kifejezetten meghatározott korlátozások figyelembevételével kell biztosítani (2. cikk 2. bekezdés). A főszabály szerint ennek az egyezménynek az alkalmazásában a nemzeti elbánás annak a szerződő államnak a hazai törvényei szerinti elbánást jelenti, ahol a védelmet kérik olyan műsorsugárzó szervezetek számára, amelyeknek székhelye az illető államban van, olyan adásokra vonatkozóan, amelyeket a területén elhelyezett adókról sugároznak [2. cikk 1. bekezdés c) pont]. A Római Egyezmény szerint valamennyi szerződő állam nemzeti elbánásban köteles részesíteni a műsorsugárzó szervezeteket, ha a műsorsugárzó szervezet székhelye valamely másik szerződő államban van, vagy a sugárzott műsor átvitelére valamely másik szerződő államban lévő adóállomásról került sor (6. cikk 1. bekezdés). Azonban bármelyik szerződő állam úgy nyilatkozhat, hogy csak abban az esetben fog védelmet nyújtani a sugárzott műsoroknak, ha a műsorsugárzó szervezet székhelye valamely másik szerződő államban található, és a sugárzás átvitele ugyanazon szerződő államban lévő adóállomásról történt (6. cikk 2. bekezdés).
A Római Egyezmény 13. cikke rendelkezik a minimumjogokról. Eszerint a műsorsugárzó szervezetek joga, hogy engedélyezzék vagy megtiltsák
a) sugárzott műsoraik továbbsugárzását;
b) sugárzott műsoraik rögzítését;
c) (i)a sugárzott műsoraikról engedélyük nélkül készített rögzítések többszörözését,
(ii) a sugárzott műsoraikról a 15. cikk rendelkezéseivel összhangban eszközölt rögzítéseknek az e rendelkezésekben említettektől eltérő célokra történő többszörözését;
d) televíziós sugárzott műsoraiknak a nyilvánossághoz való közvetítését, ha az olyan helyen történik, amely a nyilvánosság számára belépődíj megfizetése ellenében áll nyitva; e jog gyakorlása, feltételeinek meghatározása annak a szerződő államnak a nemzeti jogalkotására tartozik, amelyben a védelmét igénylik.
A fenntartásokat engedő 16. cikk b) pontja értelmében, ha valamely szerződő állam nyilatkozatot tesz, hogy a 13. cikk d) pontja szerinti nyilvánossághoz való közvetítés jogát nem alkalmazza, a többi szerződő állam nem köteles a 13. cikk d) pontjában említett jogot azoknak a műsorsugárzó szervezeteknek biztosítani, amelyeknek a székhelye a nyilatkozó államban van.
Vitathatatlan a Római Egyezmény úttörő jelentősége, hiszen gyakorlatilag három jogosulti csoportban létrejött a szerzői joggal szomszédos jogok jogdogmatikailag önálló köre, azonban évtizedekre volt szükség, hogy a nemzeti törvényhozások rálépjenek a nemzetközi jog által kijelölt útra.7 A közben eltelt idő alatt a műsorsugárzás az átviteli technikák és a vevőberendezések tökéletesedése révén a műsorsugárzási cselekmények nagy szerepet kaptak. Új terjesztési szolgáltatásokat hoztak létre, és számottevően nagyobb lett a műsor és/vagy szolgáltatási kínálat, többé-kevésbé az interaktivitás mentén. A legfontosabb innovációs elemnek a hagyományos műsorsugárzás terén a megnövelt csatornakapacitást tekintik. Mivel a koaxiális kábeleket csak az 1960-70-es években kezdték alkalmazni, a kábelen történő terjesztés nem képezi elemét a Római Egyezménynek, mint ahogyan napjaink új jelenségei, a jelkalózkodás és a digitális technikákból, multimédia-alkalmazásokból adódó új felhasználási területek sem.
A Római Egyezmény rendelkezik egy kormányközi bizottság létesítéséről, amelynek hatáskörébe tartozik a dokumentum felülvizsgálatának előkészítése.8 Bár már 10 évvel az egyezmény hatálybalépését követően, 1974-ben modellrendelkezéseket alkottak meg a szomszédos jogok aktualizálása érdekében, 1979-től albizottság figyeli az egyezmény gyakorlati érvényesülését, a felülvizsgálatra még nem került sor. A revízió szükségességére konkludált a bizottság 1999-ben tartott 17. rendes ülésére készített összehasonlító tanulmány a Római Egyezmény, a Szellemi Tulajdon Világszervezetének az Előadásokról és a hangfelvételekről szóló Szerződése (továbbiakban: WPPT) és a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozó egyezmény (TRIPS-egyezmény)9 viszonyrendszerével foglalkozik (Walter Report).10 Mind 1999-ben, úgyszintén a 2001 júniusára összehívott következő rendes ülésen általában egyetértő hozzászólásokat eredményezett a tanulmány megvitatása.11
Amint a Római Egyezmény teljes szövege, úgy egyes rendelkezései sem kerültek felülvizsgálat tárgyává. A TRIPS-egyezmény 14. cikke 3. pontja értelmében a rádió- és televízió-szervezeteket megilleti az a jog, hogy megtiltsák a hozzájárulásuk nélküli következő cselekményeket: a sugárzott műsor rögzítését, a rögzítések többszörözését és továbbsugárzását, valamint a rádió- és televízióműsoraik közönséghez közvetítését. Ahol a tagok ilyen jogokat nem adnak a rádió- és televízió-szervezeteknek, megadják a lehetőséget a műsorok tartalmára vonatkozóan fennálló szerzői jogok tulajdonosainak arra, hogy összhangban a BUE előírásaival, megakadályozzák a fenti cselekményeket. Igen vitatott a TRIPS-egyezmény 14. cikkének 6. pontja, amely lehetővé teszi a tagok számára a Római Egyezmény szerinti feltételeket, korlátozásokat, kivételeket és fenntartásokat, de a BUE 18. cikkében foglalt visszaható védelem is megfelelően alkalmazandó az előadóművészek és a hangfelvételgyártók hangfelvételekre vonatkozó jogaira, de a rádió- és a televízió-szervezetek jogaira nem. E jogosulti kategória érdekképviseleti szervezetei gyakran adnak hangot nézeteiknek, miszerint a TRIPS-egyezmény nem tartalmaz ebben a vonatkozásban valódi lényeges rendelkezéseket, sőt inkább csorbítja jogaikat a Római Egyezmény előírásaihoz képest.
Az 1996-os WIPO diplomáciai értekezleten elfogadott "internet-szerződések" közül a Római Egyezmény két jogosulti csoportja, a hangfelvétel-előállítók és az előadóművészek (kivéve az audiovizuális előadóművészi teljesítmények12) vonatkozásában a WPPT naprakész szabályozást biztosított; kimaradtak viszont a védelemből a rádió- és televízió-szervezetek, találó kifejezéssel élve a "Róma árvái". A diplomáciai értekezlet előkészítő munkáit intéző New Instrument Committee és a Berne Protocol Committee a néhány évvel korábbi TRIPS-tárgyalások tapasztalataiból kiindulva azon az állásponton voltak, hogy jelentősen lelassítaná az új szerződésszöveg előkészítő munkáit, ha abba belefoglalnák még a rádió- és televízió-szervezetek jogait is. Az 1996 februári együttes bizottsági ülésen, a rádió- és televízió-szervezetek jogainak nemzetközi szintű naprakésszé tétele érdekében tett küldöttségi indítvány nyomán döntés született, hogy e témakörrel közvetlenül a diplomáciai értekezlet befejezését követően a WIPO égisze alatt kell foglalkozni. A Fülöp-szigeteki küldöttség javaslata alapján a WIPO Nemzetközi Irodája 1997 áprilisában Manilában nemzetközi szimpóziumot rendezett a műsorsugárzók jogairól (WIPO World Symposium on Broadcasting, New Communication Technologies and Intellectual Property).13
A WIPO szerződéstervezete 2002-ben
A manilai, valamint az 1998 februári, Cancunban (Mexikó) megtartott WIPO brainstorming-fórumok következtetései képezték az állandó bizottság munkájának alapját. Az állandó bizottság első három ülésszakán ugyan napirenden volt a rádió- és televízió-szervezetek jogainak kérdése, az érdemi munka azonban csak az ötödik, ún. "leltározó" ülésszakon, 2001 májusától kezdődött el. A munkaanyag alapját az állandó bizottsághoz 2002 novemberéig benyújtott alábbi dokumentumok képezik:
SCCR/2/5: a WIPO-tagállamok és az Európai Közösség 1999. március 31. napjáig benyújtott javaslatai (Svájc javaslatát is magában foglalva);
SCCR/2/7: Mexikó javaslata;
SCCR/2/10 Rev.: a közép-európai és balti államoknak az 1999. április 20. és 22. között Vilniusban az adatbázisok védelme és a rádió- és televízió-szervezetek jogai tárgyában megrendezett regionális kerekasztalon elfogadott jelentése;
SCCR/2/12: Kamerun javaslata;
SCCR/3/2: az afrikai államoknak az 1999. június 22. és 24. között Cotonouban az adatbázisok védelme és a rádió- és televízió-szervezetek jogai tárgyában megrendezett regionális kerekasztalon elfogadott jelentése;
SCCR/3/4: Argentína javaslata;
SCCR/3/5: Tanzánia javaslata;
SCCR/3/6: az ázsiai országoknak az 1999. június 29. és július 1. között Manilában az adatbázisok védelme és a rádió- és televízió-szervezetek jogai tárgyában megrendezett regionális kerekasztalon elfogadott nyilatkozata;
SCCR/5/4: Japán javaslata;
SCCR/6/2: az Európai Közösség javaslata;
SCCR/6/3: Ukrajna javaslata;
SCCR/7/7: Uruguay javaslata;
SCCR/8/4: Honduras javaslata;
SCCR/8/7: az Amerikai Egyesült Államok javaslata.
A felsorolt dokumentumok főként szerződésszöveg jellegű javaslatokat tartalmaznak, de néhány pusztán állásfoglalás vagy nyilatkozat szintjén reflektál egyes részkérdésekre. A WIPO Titkárság eddig az elmúlt három ülésszakhoz a beérkezett valamennyi javaslatról rendszerbe foglaltan, az összehasonlításra lehetőséget adva összeállítást készített el. Az anyagból már körvonalazódik a jövőbeli szerződéstervezet, amelynek struktúrája követi az 1996-os "internet-szerződéseket", illetve az audiovizuális előadóművészi teljesítmények tárgyában függőben lévő szerződéstervezetet. Az aktuális változat 16 nagyobb egységből áll, ezek:
I. Cím
II. Bevezetés
III. Kapcsolat más egyezményekkel és szerződésekkel; kapcsolat a szerzői jogi és más szomszédos jogi jogosultakkal
IV. Meghatározások
V. E Szerződés szerinti védelem kedvezményezettjei
VI. Nemzeti elbánás
VII. A rádió- és televízió-szervezetek jogai
VIII. Korlátozások és kivételek
IX. Védelmi idő
X. Műszaki intézkedésekkel kapcsolatos kötelezettségek
XI. Jogkezelési adatokkal kapcsolatos kötelezettségek
XII. Alaki követelmények
XIII. Fenntartások
XIV. Időbeli hatály
XV. A jogok érvényesítésével kapcsolatos rendelkezések
XVI. Adminisztratív és záró rendelkezések
Közgyűlés
Nemzetközi Iroda
A Szerződésben való részvétel feltételei
Jogok és kötelezettségek a Szerződés értelmében
A Szerződés aláírása
A Szerződés hatálybalépése
A Szerződésben való részvétel tényleges időpontja
A Szerződés felmondása
A Szerződésben használt nyelvek
Letéteményes
2002-ben a viták gyakorlatilag két alapkérdést jártak körül: mi a védelem tárgya, illetve ki(k) legyen(ek) a védelem kedvezményezettje(i). E csomópontok mentén kerültek napirendre különösen az internetalapú műsorszolgáltatás/műsorszolgáltatók (webcasting/webcasters), a műsorhordozó jelek, a műsorsugárzó szervezetek és a jelkalózkodás kérdései, amelyhez számos küldöttség igen tartalmas kiegészítéseket, hozzászólásokat tett.
Hetedik ülésszak (2002. május 13-17.)
A webcasting kapcsán a hetedik ülésszakon az Európai Közösség képviselője megjegyezte, hogy csak olyan műsorsugárzás válhatna alkalmassá a védelemre, amely meghatározott feltételeket teljesít (pl. műsorhordozó jelek kibocsátása) tekintettel a kiválasztásra és a ráfordításra. Valódi interaktív cselekmények nem alapoznak meg műsorsugárzást amióta a WCT 8. cikke, valamint a WPPT 10. és 14. cikkei alapján csak abban az esetben valósul meg az interaktivitás, ha a kibocsátás, valamint a hozzáférés helyét és idejét a nyilvánosság tagjai egyénileg választhatják meg. Attól még nem válik a hagyományos műsorsugárzás interaktívvá, mert esetleg néhány interaktív cselekmény is kíséri azt, vagy azért, mert a műsorsugárzás számítógépen vagy hasonló eszközön keresztül valósul meg. Az Európai Közösség azt a nézetet osztja, amely szerint az interaktivitás tekinthető az alapvető követelménynek a műsorsugárzás és a webcasting közötti különbségtétel megtételére.
Szingapúr küldöttsége e témában információkat igényelt arra vonatkozóan, mikor tekinthető hasonlónak a webcasting és a hagyományos műsorsugárzás. Másfelől megközelítve a problémát, melyek a szükséges módosítások ahhoz, hogy a műsorsugárzás meghatározása felölelje a webcasting néhány elemét is. Az ülésszak elnöke válaszában rámutatott arra, hogy a műsorsugárzás már létező fogalma mind a BUE felülvizsgált szövegeiben, mind a Római Egyezményben megtalálható, sőt lehetséges a műsorsugárzás fogalmát tágabb értelmezéssel továbbfejleszteni.
A hozzászólások (Ausztrália, Amerikai Egyesült Államok) a szingapúri felvetés irányában folytatódtak tovább, visszaidézve a hatodik ülésszakon e tárgyban már kifejtett nézetkülönbségeket. Figyelemre méltó volt Szingapúr újabb hozzászólása, amelyben a fogalmi tisztázatlanságok miatt a "webcasting" és a "simulcasting" fogalmak elhagyását és helyettük a "real-time streaming" terminológia alkalmazását javasolták. A nem kormányzati szervezetek felszólalásaikban - a tagállamokkal ellentétben - főként a jelkalózkodás, a programhordozó jelek, a tartalom és a jel szétválasztásának kérdéseire helyezték a hangsúlyt.
Az ülésszak finn elnöke, Jukka Liedes, összeállítást készített a védelem tárgyairól, illetőleg a jogokról vagy az egyéb más cselekményekről, amelyekkel az állandó bizottságnak a továbbiakban foglalkoznia kell. A védelem tárgyaihoz az alábbi öt elemet sorolta fel: 1.) "hagyományos" közvetítés a légtéren keresztül a nagyközönség közvetlen vétele céljából; 2.) műsorhordozó jelek vezetékes alapú közvetítése; 3.) a műsorsugárzást megelőző jelek; 4.) az 1. és/vagy a 2. egyidejű, valós időben zajló műsorfolyamata ("real-time streaming"); 5.) internetalapú, valós időben zajló műsorfolyamat.
A rádió- és televízió-szervezetek számára tíz releváns jog vagy egyéb cselekmény került meghatározásra, ezek: 1.) rögzítés; 2.) rögzítések többszörözése; 3.) rögzítések terjesztése; 4.) kódolt műsorsugárzások kódoldása (decryption of encrypted broadcasts); 5.) továbbsugárzás; 6.) vezetékes továbbközvetítés; 7.) továbbközvetítés az interneten keresztül; 8.) rögzített műsorsugárzások hozzáférhetővé tétele; 9.) rögzítések bérbeadása; 10.) nyilvánossághoz való közvetítés (a közönség számára hozzáférhető helyeken).14
Az ülésen két védelmi tárgyhoz kapcsolódóan került sor hosszabb érdemi vitára. Az Európai Közösség képviselője a hagyományos műsorsugárzási tevékenységhez kapcsolódó vita során rámutatott, hogy a műsorsugárzó szervezetek jogait a Római Egyezmény már tartalmazza. A közösségi tagállamokban a védelem szintje meghaladja az egyezményben biztosítottakat, ezért is folyik vita az egyezmény megújításáról annak 32. cikke alapján. Amikor az a kérdés merül fel, milyen jogokat kell biztosítani a műsorsugárzó szervezetek "hagyományos tevékenységei" számára, megállapítható, hogy az egyezményben foglalt és a fent felsorolt jogok közül néhány azonos tartalmú alapjognak tekinthető. Ezt támasztja alá az alábbi csoportosításuk, amely szerint a felsorolt jogok négy csoportba oszthatók; az első csoportba kerülnek a rögzítés joga, a rögzítések többszörözése, a továbbsugárzás joga és a nyilvánossághoz történő közvetítés, összhangban a Római Egyezmény 13. cikk d) pontjával. A második csoportba tartoznak a vezetékes továbbközvetítés és az interneten keresztül történő továbbközvetítés, amelyek kellőképpen hasonlóak a Római Egyezményben biztosított jogokhoz. A harmadik csoportot alkotják a rögzítések terjesztéséhez és a rögzített műsorsugárzások hozzáférhetővé tételéhez való jogok, amelyek a WPPT rendelkezésein alapulnak, és az előző ülésszakon benyújtott javaslatok is tartalmazzák azokat. A negyedik csoportot alkotják a kódolt műsorsugárzások kódoldásához és a rögzítések bérbeadásához való jogok. E műsorsugárzáshoz való jogosultságok nem találhatók meg a korábbi nemzetközi egyezményekben, anyagokban, és a küldöttség számára kérdéses, hogy a műsorsugárzó szervezetek számára ezek mennyiben szükségesek. Ez indokolja meg azt, miért maradtak ki javaslatukból a negyedik csoport elemei.
Szingapúr delegációja az elnök által összeállított anyagra reflektálva megállapította, hogy a védelem tárgyai és a jogok vagy a korlátozott cselekmények között átfedés található. Példaként hozta fel az egyidejű, valós időben zajló műsorfolyamatot, amely a műsorsugárzó jelek egyidejű továbbközvetítéseként is értelmezhető. Az Európai Közösség javaslatában szereplő továbbközvetítési jog szintén a műsorsugárzó jelek egyidejű továbbközvetítéseként is értelmezhető. A küldöttség egyszerűsítést javasolt ezen a téren. Szingapúrhoz csatlakozott a nem kormányzati szervek közül az IFPI (Hangfelvételipar Nemzetközi Szövetsége) képviselője, aki az ülés elnökének válaszával egyet nem értve kérdésessé tette, vajon az internetalapú közvetítések miért sorolandók be a védelem tárgyai közé, amíg azok inkább tevékenységnek minősülnek.
Az ülésszak elnöke által javasolt anyagban másodikként megjelölt védelmi tárgy (műsorhordozó jelek vezetékes alapú közvetítése) értelmezéséhez először Svájc tett hozzászólást, amellyel számos más tagállam és nem kormányzati szerv is egyetértett. A svájci küldött felszólalásában jelezte, hogy a vezetékes alapú közvetítéseknek hasonló védelmet kellene élvezniük, mint a hagyományos műsorsugárzásnak. Amíg a "műsorsugárzás" fogalma a tervezett egyezményben eltérő lehet a más egyezményekben foglaltaktól, világosan megállapítható, hogy a "műsorsugárzás" meghatározása az új egyezményben csak erre az egyezményre vonatkozik, kihatás nélkül más nemzetközi szerződésre, nem érintve az azok hatálya alá eső jogokat és kötelezettségeket. Hivatkozva a felsorolt jogok listájára a svájci delegátus megállapította, hogy bizonyos jogokat, mint pl. a vezetéken történő továbbközvetítés, nem nevesíti sem a Római Egyezmény, sem a WPPT. Figyelembe kellene venni a más jogosulti csoportok jogaival való egyensúlyt, valamint az engedélyezett kivételeket. A magáncélú másolásért a műsorsugárzó szervezeteknek járó díjazásra kiterjedő jogosultság tanulmányozását nemzeti szinten kellene elvégezni. Svájc álláspontja szerint a tervezett egyezménynek szélesebb célokat kellene megvalósítania, mint csupán a kalózkodás elleni küzdelem. Több, nem kormányzati szervezet (pl. FIM; FIA) hozzászólásában is kiemelésre került a más jogosulti csoportokkal való jogalkotási és kereskedelmi (pl. CISAC) egyensúly megteremtése.
Nyolcadik ülésszak (2002. november 4-8.)
A novemberi nyolcadik ülésszakon talán a legnagyobb figyelmet az Amerikai Egyesült Államok SCCR/8/7 jelzetű javaslata kapta. Amint a küldöttséget vezető képviselőjük hangsúlyozta, a dokumentummal olyan naprakész egyezmény megalkotását célozták meg, amely egyaránt megfelel a technológia mai és előrelátható jövőbeni állásának. A dokumentum két alapvető problémára helyezi a hangsúlyt: a jogi védelem kedvezményezettjeire, valamint a biztosítandó jogokra. A küldöttség úgy érzékelte, hogy az eddigi munkafolyamat során a tagállamoktól érkezett javaslatok a megalkotandó szerződés alkalmazását a hagyományos műsorsugárzás vagy a műsorsugárzáshoz hasonló vezetékes műsorszolgáltatás (cablecasting) körére korlátoznák. Ez a fajta megközelítés azonban semmiképpen sem jelentene teljes körű megoldást. Semmi nem alapozza meg, hogy az egyezmény a hagyományos műsorszolgáltatókra koncentrálódjon, éppen ezért a kedvezményezettek körébe a vezetékes és internetes műsorszolgáltatók is beletartoznának. Ami a biztosítandó jogok körét illeti, a javaslatban szereplő jogosítványok lehetővé teszik a kedvezményezettek számára a jelkalózkodás elleni küzdelmet, és előnyök szerzését, a számítógépes hálózaton történt továbbközvetítésből, a vezetékes továbbközvetítésből és az eltérő idejű vezetékes vagy vezeték nélküli közvetítésből (deferred transmission). A védelem számos - itt felsorolt - eleme jóval túlmutat a Római Egyezmény rendelkezésein. A javaslat 15. cikke új jogérvényesítési kötelezettséget vezetne be. A tiltásokat tartalmazó 6. cikk kiterjedne egyaránt a jogosult, illetve a jogosulatlan rögzítési cselekményekre. Az amerikai javaslat szerint a leendő nemzetközi dokumentum tagsága azokra az államokra szorítkozna, amelyek az 1996-os WIPO-szerződéseknek is tagjai.
Az amerikai javaslat már az ismertetést követően vitákat generált. Japán küldöttsége az ismertetett javaslathoz több konkrét kérdést intézett, mint pl. I.) mire terjed ki az internetalapú műsorszolgáltatás, mennyiben foglalja magában a valós idejű műsorfolyamatot vagy az internetes közvetítés más formáit is; II.) mit jelent a javaslat 2. cikke d) pontjában foglalt "első közvetítés a nyilvánossághoz" fogalma; III.) mi a különbség a javaslat 5. cikke " kizárólagos engedélyezési jog", illetve a 6. cikke "jog a tiltáshoz" fogalmi párja között; IV.) az 5. cikk e) pontjában foglalt rögzítési jog mennyiben terjed ki az álló fotók műsorsugárzásának rögzítésére; V.) mennyiben alkalmazható a reciprocitás alapelve a nyilvános "visszaadás" (rendition) jogára tekintettel; VI.) az 5. cikk d) pontja szerinti kizárólagos engedélyezési jog, amely a műsorsugárzás, vezetékes műsorszolgáltatás, az internetalapú műsorsugárzás rögzítésének internetes közvetítését érinti, a műsorsugárzókra, a vezetékes műsorszolgáltatókra és az internetes műsorszolgáltatókra terjedne ki, miközben a WPPT nem biztosított ilyen jogot az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók számára; mi volt az értelme e különbségtételnek; VII.) a terjesztés jogának bevezetése lehetséges jogkimerülést idéz elő; VIII.) az importálás joga esetlegesen kereskedelmi korlátozást rejthet magában.
Az amerikai javaslathoz Szingapúr, Ausztrália, India és az Európai Közösségek küldöttségeitől érkezett érdemi kérdésekre reagálva az ülésszak elnöke megjegyezte, hogy célszerű lenne azokat írásos formában mind az előterjesztők, mind a Titkárság részére eljuttatni. Ugyancsak az érdemi munka elősegítése érdekében az alábbi "munkacsomagtervet" bocsátotta vitára: I.) a védelem tárgya és a jogosultak; II.) a biztosítandó jogok; III.) a nemzeti elbánás és a kedvezményezettek; IV.) korlátozások és kivételek; V.) műszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelem és a jogkezelési adatok védelme; VI.) védelmi idő, időbeli hatály, alakiságok, fenntartások és a jogérvényesítés. A más nemzetközi egyezményekhez való viszony, a cím és a preambulum, valamint a további fennmaradó kérdések későbbi szakaszban kerülnek megvitatásra. Az egyes munkacsomagokat érintő vitákra a nyolcadik ülésszak, valamint a 2003-ban sorra kerülő következő ülésszak áll nyitva.
Az első munkacsomag vitáját Japán nyitotta meg. A küldöttség észrevételezte, hogy amíg a szerzőket, az előadóművészeket és a hangfelvétel-előállítókat érintő jogok kellőképpen naprakészek, addig a műsorsugárzó szervezetek jogainak újraszabályozása fontossá vált. Felszólalásukban rámutattak az amerikai javaslat fontos elemére, ami a védelem kiterjesztése az internetalapú műsorsugárzásra, azonban óvatosságot igényel a webcasting tárgya és meghatározása, amely tisztázásra szorul. A műsorsugárzó szervezetek mozgásterét az állami-kormányzati hatóságok szabályozzák, példaként említve a rádiós frekvenciák elosztását. Ezzel szemben az internetes műsorszolgáltatókra nem vonatkoznak hasonló rendelkezések, továbbá nem lenne helyénvaló alkalmazni rájuk a "közérdek" fogalmát. A küldöttség rámutatott a jogérvényesítés nehézségeire, nevezetesen hogy az internetes műsorszolgáltatók földrajzi korlátozások nélkül képesek eljuttatni jeleiket a világ bármely pontjára. A jogérvényesítés komplex problémákat vet fel az alkalmazandó jog és a joghatóság tekintetében.
A viták továbbra is a webcasting védelemben részesíthetősége, valamint a jeltartalom-oltalmi dichotómia körül zajlottak. Figyelemre méltó volt Algériának, az Afrikai Csoport nevében tett hozzászólása, amely szerint pillanatnyilag korai lenne inkorporálni az internetes műsorszolgáltatók védelmét, arra leginkább egy elkülönült dokumentum lenne alkalmas. Hangsúlyozták az egyes szerzői és szomszédos jogi jogosultcsoportok közötti egyensúly jelentőségét. Az Orosz Föderáció küldöttsége osztotta az algériai álláspontot az internetes műsorszolgáltatók elkülönült dokumentumban történő szabályozási módja tekintetében.
A vita tagállami szakaszát lezárandó, az ülés elnöke megállapította, hogy nem hangzott el egyetlen kormányzati küldöttségtől sem a jelvédelem kiterjesztése a tartalomra is, ebből következően a védelem csak a jelekre terjed ki, a tartalom érintetlenül hagyása mellett. Biztonsági klauzulákat és megfelelő utalásokat be lehet illeszteni, ha szükséges világosan körülhatárolni a jelek védelmét és elkerülni az átfedéseket a tartalomvédelemmel.
E megállapítást támogatta hozzászólásában az UNESCO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és számos nem kormányzati szervezet is. Az ALAI, az Ázsiai-Csendes Óceáni Műsorsugárzó Szerverzetek Uniója (ABU), a CISAC nevében is a Rögzítési és Többszörözési Mechanikai Jogokat Kezelő Társaságok Nemzetközi Irodája (BIEM), a Színművészek Nemzetközi Szövetsége (FIA), a Hangfelvételipar Nemzetközi Szövetsége (IFPI), az Előadóművészi Közös Jogkezelés Európai Csoportjának Képviseleti Szervezetei (ARTIS GEIE), a Zenei Kiadók Nemzetközi Szövetsége (ICMP), az Ibériai-Latin-Amerikai Előadóművészek Szövetsége (FILAIE) a jelkalózkodás és az ellene való küzdelem fontosságára hívták fel a figyelmet. Gyakorlatilag az amerikai Digitális Média Egyesület (DiMA) kivételével a nem kormányzati szervezetek részéről sem nyert megerősítést a webcasting tervezett amerikai szabályozási módja.
Az ülésszak elnöke a fentieket összegezte, majd vitára bocsátotta a jövőbeni dokumentumban biztosítandó, a májusi ülésszakon összefoglalt jogokat érintő második munkacsomagot. Több tagállam képviselői felhívták a figyelmet arra, hogy a szerződésben biztosítandó jogok (a felsorolás szerint) eltérő védelmet nyújtanának a jelenlegi védelmi szinthez képest. Az ülésszak elnöke a felvetett problémákra reflektálva a további hatékony munka elősegítése érdekében egy konferencia-munkaanyagot terjesztett elő, amelyben a védelem tárgyai, illetve a jogok vagy egyéb más cselekmények kerültek felsorolásra további felosztásban, érzékeltetve azt, hogy melyek azok a pontok, amelyben egyetértés, illetve javaslat született. A védelem tárgyai közül az alábbiakban jött létre előzetes egyetértés: 1. rádió- és televízióműsor közvetítése a légtéren keresztül; 2. műsorhordozó jelek vezetékes eredetű közvetítése; 3. a műsorsugárzást megelőző jelek. Javasolt további elemek: 4. az 1.) és/vagy a 2. egyidejű műsorfolyamata ("simultaneous streaming"); 5. interneten létrehozott műsorfolyamat.
A jogokat vagy a korlátozott cselekményeket illetően az alábbi nyolc pontban jött létre előzetes egyetértés: 1.) rögzítés; 2. rögzítések többszörözése; 3. rögzítések terjesztése; 4. továbbsugárzás; 5. vezetékes továbbközvetítés; 6. rögzített adások hozzáférhetővé tétele; 7. nyilvánossághoz való közvetítés (a közönség számára belépti díj ellenében hozzáférhető helyiségekben); 8. kötelezettségek a műszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelemhez és a jogkezelési adatok védelméhez kapcsolódva. A négy további javasolt elem: 9. kódolt műsorsugárzások kódoldása; 10. továbbközvetítés az interneten keresztül; 11. rögzítések bérbeadása; 12. rögzítésen alapuló eltérő idejű műsorsugárzás/vezetékes közvetítés.
A konferencia-munkaanyagot számos hozzászóló érdemi észrevételekkel egészítette ki. Svájc álláspontja szerint világos különbségtétel szükséges a védelem tárgyai és a jogok között. Nézetük szerint pl. a közvetítések nem értelmezhetők a védelem tárgyai között. A védelem tárgyai az adások vagy a jelek. Az olyan cselekményeket, mint a közvetítést vagy az adást inkább a "jogok" közé kellene csoportosítani, mint a "védelem tárgyaihoz". A Japán által korábban beterjesztett javaslatban (SCCR/5/4) nem csak a rögzített, hanem a rögzítetlen adások internetes típusú hozzáféréssel történő felhasználásának jogát is belefoglalták. Tapasztalatuk szerint a rögzítetlen adások internetre történő feltöltése technikailag lehetségessé vált, és szokássá lett a jogosultak között, hogy jogaikat inkább a feltöltés idején gyakorolják, mint a közvetítés időpontjában. A japán szerzői jogi törvény legutolsó módosítása is ezzel a gyakorlattal áll összhangban. A küldöttség a továbbiakban a műsorsugárzást megelőző jelekkel kapcsolatos kalózkodást érintette. Japán osztotta a kialakult nézeteket a jelenségről, mindazonáltal hangoztatta, hogy a műsorsugárzást megelőző jelek nem a nyilvánosság számára szánt adásoknak tekinthetők, és ezért nem illeti meg azokat szomszédos jogi védelem. A releváns kérdés az, hogy vagy a folyamatot megelőző jelet, vagy a fejállomástól a helyi vagy az elosztó állomáshoz közvetített jelet kellene védelemben részesíteni. További kérdés, hogy a műsorsugárzást megelőző jelet kizárólagos jog, sui generis jog, avagy a távközlési jog védje.
Az Európai Közösség képviselője hangsúlyozta, hogy az interneten keresztül történő továbbközvetítésnek a védelem tárgyának fontos elemét kellene képeznie, amely egyenrangú a légtérben történő hagyományos műsorsugárzási tevékenységgel. Ez a nézet tükröződik az Európai Közösség javaslatának 6. cikkében, amely szerint a műsorsugárzó szervezetek kizárólagos joga, hogy engedélyezzék vagy megtiltsák sugárzásuk vezetéken vagy vezeték nélkül történő, akár egyidejű, akár rögzítésen alapuló továbbközvetítését. Ugyanígy a küldöttség nem látta értelmét a rögzítésen alapuló, eltérő idejű műsorsugárzás/vezetékes közvetítés megkülönböztetésének az egyidejű továbbsugárzástól vagy a vezetékes továbbközvetítéstől, valamint az eltérő idejű műsorsugárzástól/vezetékes közvetítéstől. Az amerikai küldöttség osztotta az Európai Közösség álláspontját az interneten keresztül történő továbbközvetítés fontosságáról, amelyet szintén megjelenítettek a saját javaslatukban. Svájc és Szingapúr nézetazonosságot képviselt abban, hogy a közvetítések vagy a műsorfolyamat ne a védelem tárgyai közé kerüljenek besorolásra.
Az ülésszak elnöke ezt követően a harmadik, a "nemzeti elbánás és a kedvezményezettek" munkacsomag megvitatását javasolta az állandó bizottságnak. Megítélése szerint az eddig beérkezett szöveges javaslatokban a kedvezményezettek vonatkozásában több nézetazonosság van. Ugyancsak a legtöbb javaslat tartalmaz rendelkezéseket a nemzeti elbánás vonatkozásában.
A svájci küldöttség felszólalásában jelezte, ahelyett, hogy a bizottság a védelem kedvezményezettjeinek új kategóriáit (pl. az internetes műsorszolgáltatók) hozná létre, inkább a webcasting kontextusában a hagyományos műsorsugárzó szervezetek lehetséges új jogosítványaira kellene nagyobb figyelmet fordítania. A felszólaló - összhangban a javaslatok jelentős részével - a WPPT-ben biztosított nemzeti elbánás elvéhez utalt vissza. Ezzel szemben az amerikai küldöttség hozzászólásában külön kifejtette, hogy javaslatukban a Berni Egyezmény a WPPT-hez képest szélesebb nemzeti elbánás elvéhez nyúltak vissza.
Az ülésszak elnöke a további viták helyett az egyéb munkacsomagok tematikáját ismertette a bizottság előtt, majd megadta a szót a nem kormányzati szervezeteknek. A felszólalók az amerikai javaslat egyes elemei további tisztázásának szükségességét fogalmazták meg, valamint korábbi hozzászólásaikra utaltak vissza a jelkalózkodás kapcsán.
Összegzés
A 2002-es esztendő előrelépésként értékelhető a rádió- és televízió-szervezetek nemzetközi szintű védelmét illetően. A WIPO készülő szerződéstervezete egyik alapkérdésében már körvonalazódni látszik az egyetértés. A tárgy különös nemzetközi jelentőségét erősíti az a tény, hogy az Európa Tanács (ET) elfogadott egy hasonló tárgyú ajánlást. Az ET Médiabizottsága (CDMM) 2002. május 14-17. között Strasbourgban ülésezett, és az ajánlás véglegesített szövegét konszenzussal hagyta jóvá, valamint döntött annak a Miniszteri Bizottság elé terjesztéséről. A bizottság 2002. szeptember 11. napján Rec (2002)7 szám alatt fogadta el az ajánlást azokról a teendőkről, amely a műsorsugárzó szervezetek szomszédos jogi védelmének erősítését szolgálják.
A WIPO Szerzői és a Szomszédos Jogi Állandó Bizottságában zajló munka folytatására a kilencedik ülésszakon kerül sor 2003. június végén. Amennyiben további előrehaladás figyelhető meg, az ülésszak következtetéseit a 2003 szeptemberében sorra kerülő WIPO Közgyűlés elé terjesztik, ahol döntés születhet a diplomáciai értekezlet 2004-ben történő összehívásáról. Amennyiben az ügyek megvitatása a terveknek megfelelően történik, a még fennmaradó kérdésekben is le lehet zárni a vitákat a 2003. novemberi, tizedik ülésszakra, úgy 2004 első negyedévében megkezdődhet a diplomáciai értekezlet előkészítő ülésének szervezése.
Az állandó bizottság munkáját Magyarország az első ülésszak óta folyamatosan nyomon követi. Képviselőink egyénileg vagy a közép-európai és balti államok regionális csoportja tagjaként tett hozzászólásaikkal adalékul szolgáltak a munkához. Magyarország is részes volt a SCCR/2/10 Rev. jelzet alatt található, a közép-európai és balti államoknak az 1999. április 20. és 22. között Vilniusban az adatbázisok védelme és a rádió- és televízió-szervezetek jogai tárgyában megrendezett regionális kerekasztalon elfogadott jelentése megfogalmazásában. Az állandó bizottság ajánlásainak megfelelően, amelyek a rádió- és televízió-szervezeteket érintették - a tagállamok az egyes ülések között nemzeti szinten folytassák tovább a munkát, valamint kiegészítő javaslatokkal élhetnek - a magyar küldöttség 2002 májusában egy ankétot szervezett, amelyen nagyszámú érdeklődő vett részt. Egyezményszöveg jellegű módosító javaslat akkor nem született, és a sikeres rendezvényt követően már csak egy szűk szakmai kör tanúsít figyelmet a fejlemények iránt.
A Római Egyezmény megújulásának újabb lehetőségét előlegezte meg 2001 júniusában a kormányközi bizottság azon döntése, hogy legközelebbi ülését, a kellő felkészülés biztosítása érdekében 2003 helyett csak 2005-ben hívják össze, valamint a nem kormányzati szervezetek számára is lehetővé válik a Walter Report véleményezési, észrevételezési lehetősége. A legközelebbi ülésen önálló napirendi pontban kerül megtárgyalásra az egyezmény jövője is. Magyar szempontból ennek különösen nagy a jelentősége, mivel 2001-ben hazánkat beválasztották a kormányközi bizottság tagjai közé, és így 2005-től közreműködhetünk a szomszédos jogok egyik legfontosabb nemzetközi dokumentuma felülvizsgálata előkészítésében, annak fő irányának kijelölésében.
A nemzetközi fejlődési tendenciák értelemszerűen az Szjt. idevonatkozó rendelkezéseinek kiigazítását is igénylik majd. Az előkészítés jelenlegi fázisában úgy tűnik, hogy a műsorsugárzást megelőző jelek, a rögzítések terjesztése, a továbbsugárzás, a rögzített adások hozzáférhetővé tétele kérdései érinthetik szerzői jogunk módosítását a tárgybeli WIPO-szerződés elfogadását követően.15 Végszóként természetesnek tűnik az óhaj megfogalmazása, hogy mindenképpen hasznos lehetne, ha a hazai rádió- és televízió-szervezetek, akár egyénileg, akár szervezeti formába (pl. egyesület, szövetség) tömörülve hasznos javaslatokkal támogathatnák a kétszintű tárgybeli nemzetközi munkát, valamint a belföldi jogalkotó/jogérvenyesítő tevékenységet.
Lábjegyzetek:
1 Locomotiv GT: Mindenki másképp csinálja. MHV, Pepita SLPX 17539 (1977)
2 Tomori Pál: A szerzői joggal szomszédos jogok védelme, XI. fejezet, ad 80. §, p. 371. In Gyertyánfy Péter (szerk.): A szerzői jogi törvény magyarázata. KJK-Kerszöv, Budapest, 2000.
3 Magyar nyelvű történeti áttekintés olvasható - a teljesség igénye nélkül - Sár Csaba-Náthon Natalie: A műsorsugárzó szervezetek jogi védelme a WIPO egyezménytervezetének tükrében, p. 596-600. In Enyedi Nagy Mihály, Polyák Gábor, dr. Sarkady Ildikó (szerk.): Magyarország médiakönyve 2002, második kötet. ENAMIKÉ, Budapest, 2002.
4 A hazai olvasók számára az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle (ISZJSZ) hasábjain rendszeresen ismertetésre kerültek a nemzetközi szerződéstervezet előkészítő munkái; lásd: ISZJSZ 2001. június, p. 24.; ISZJSZ 2002. február, p. 41.; ISZJSZ 2002. augusztus, p. 79-80.
5 Paul Goldstein: International Copyright, Oxford University Press 2001, § 2.2.1.1.
6 Magyarország a 4/1994. (II. 11.) O.GY. határozat alapján fenntartás nélkül csatlakozott az egyezményhez, amelyet az 1998. évi XLIV. törvény hirdetett ki. 2002. október 31-i adatok szerint a Római Egyezménynek 70 tagállama van.
7 Boytha György: A hatályos szerzői és szomszédos jogi szakegyezmények, Függelék, p. 544. In Gyertyánfy Péter (szerk.): A szerzői jogi törvény magyarázata. KJK-Kerszöv, Budapest, 2000.
8 Az egyezmény 32. cikke értelmében kormányközi bizottság létesül a következő feladatokra: a) az egyezmény alkalmazásával és működésével kapcsolatos kérdések tanulmányozása; valamint b) javaslatok gyűjtése és dokumentáció előkészítése az egyezmény esetleges felülvizsgálatához. A bizottság a szerződő államok képviselőiből áll, akiket méltányos földrajzi megoszlás figyelembevételével választanak. A tagok száma hat, ha a szerződő államok száma nem haladja meg a tizenkettőt; kilenc, ha a szerződő államok száma tizenháromtól tizennyolcig terjed; és tizenkettő, ha a szerződő államok száma meghaladja a tizennyolcat. Az eljárási szabályzat főszabályként rögzíti, hogy a bizottságot minden páratlan évben kell összehívni.
9 Magyarország a 72/1994. (XII. 27.) O.GY. határozat alapján csatlakozott az egyezményhez, amelyet az 1998. évi IX. törvény hirdetett ki.
11 A két ülés között eltelt idő óta csak Ausztrália, Barbados és Norvégia kormánya juttatott el írásos észrevételeket, amelyben egyetértenek a tanulmányban foglaltakkal (lásd ILO/UNESCO/WIPO/ICR/18/6).
12 2000 decemberében diplomáciai értekezletet rendeztek az audiovizuális előadómuvészi teljesítmények védelmét szabályozó nemzetközi szerződés létrehozása céljából, amelyre akkor a jogátruházás kérdésében kialakult konszenzus hiánya miatt nem került sor. Magyar nyelven részletesen, Munkácsi Péter: Az audiovizuális előadóművészi teljesítmények védelme a WIPO 2000-ben megrendezett diplomáciai értekezletének tükrében. MIE Közlemények, 2001, 42. szám p. 89.
13 Mihály Ficsor, The Law of Copyright and Internet. The 1996 WIPO Treaties, their Interpretation and Implementation. Chapter 2, G 2.50. Oxford University Press, New York, 2002
15 A jogharmonizációs feladatokról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2099/2002. (III. 29.) Korm. határozat alapján előirányzott szerzői jogi jogharmonizációs feladatoknak megfelelve a soron következő Szjt. módosítás várhatóan átülteti hazai jogunkba az Európai Parlament és a Tanács az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelve ("InfoSoc" irányelv) 3. cikke 2. d) pontját a rádió- és televízió-szervezeteknek a rögzített adások hozzáférhetővé tétele jogairól.