EURÓPAI JOGI FIGYELŐ
DR. VIDA SÁNDOR
Az EU Bírósága gyakorlatának hatása a francia ítélkezésre
Ismereteink mai állása mellett aligha lephet meg bárkit is, hogy az EU Bíróságának gyakorlata jelentős hatással van a tagállamok bíróságainak ítélkezési gyakorlatára. Az EU-hoz történő csatlakozást követően ez nálunk is így lesz.
Az sem tekinthető meglepőnek, hogy az EU tagállamaiban, amelyekben száz-kétszáz éves, következetes védjegy- joggyakorlatot alakítottak ki, a korábbi gyakorlattól sokszor szükségszerűen eltérő ítéleteket többen nem fogadják különösebb örömmel.
A tagállamok bíróságai ugyanis olyan jogi kényszerpályával szembesülnek, amelytől eltérni nem célszerű: egyrészt mert az EU Bírósága rendszerint a tagállamok bíróságainak megkeresése alapján nyilvánít precedens jellegű véleményt, másrészt mivel azt az EU Védjegyjogi Irányelve alapján közli. Olyan új jogról, a harmonizált EU védjegyjogról van szó, amelynél a jogértelmezés legfőbb szerve a nemzeti védjegyjogok vonatkozásában is az EU Bírósága.
A francia ítélkezési gyakorlatot szemlélve mind gyakorlati, mind elvi szempontok miatt az utánzás (felszólalási, védjegybitorlási eljárás) kérdésében hozott határozatok a legérdekesebbek.
A mechanizmus ismert: ha a tagállamok eljáró bíróságai az EU Védjegyjogi Irányelve értelmezésével kapcsolatban kérdést intéznek az EU Bíróságához, az a feltett kérdésre jogértelmező véleményt ad anélkül, hogy a jogvitában érdemi döntést hozna. A jogvita eldöntése továbbra is a kérdést feltevő nemzeti bíróság feladata.
Az utóbbi évek francia ítélkezési gyakorlatának áttekintése alapján megállapítható, hogy az összetéveszthetőség kérdésében, nevezetesen védjegybitorlás tárgyában indított perekben, valamint felszólalási eljárásban a bíróságok legtöbbször - a magyar irodalomban is ismertetett - MARCA MODE/ADIDAS, SABEL/PUMA1, CHEVY2, CHIEM- SEE3, valamint a CANON4 ügyben az EU Bírósága által hozott határozatokra hivatkoznak.
A francia bíróságok által eldöntött ilyen tárgyú ügyekben az EU Bírósága állásfoglalásainak recepciója különösen az alábbi kérdések vonatkozásában tükröződik:
1. a bitorlás fogalma (notion);
2. átfogó értékelés (appréciation globale);
3. az áruk és védjegyek közötti kölcsönhatás (interdépendance);
4. a jóhírnév jelentősége (renommée).
Lássuk ezeket egyenként.
A bírósági gyakorlat a legutóbbi időkig részleges bitorlásként (contrefaçon partielle) szankcionálta azokat az eseteket, amikor a korábbi védjegynek csak egyes elemeit másolták (reproduction partielle), vagy pedig a korábbi védjegyhez új elemeket adtak hozzá, mégpedig úgy, hogy a korábbi védjegy továbbra is megtartsa megkülönböztető, egyéni jellegét (reproduction avec adjonction). Így például a COCA megjelölést a COCA COLA védjegy részleges másolásának minősítette a bíróság, vagy a CHEF védjegyet a CHEF SERVICE védjegy részleges másolásának.5
Úgy tűnik, hogy a Párizsi Törvényszék (TGI), az EU Bíróságának joggyakorlatára tekintettel, most már meg kíván bizonyosodni róla, hogy tovább folytathatja-e azt a gyakorlatot, amely a részleges bitorlást mint ilyet szankcionálja: az EU Bíróságához intézett megkeresésében6 a korábbi ARTHUR ET FELICIE védjegy jogosultja által a későbbi ARTHUR védjegy használatával elkövetett állítólagos bitorlás miatti perben azt a kérdést teszi fel az EU Bíróságának, hogy az EU Védjegyjogi Irányelv 5-1.a) pontja alapján a kizárólagossági jog megsértésének minősül-e:
1. a több elemből álló védjegy egyik megkülönböztető elemének reprodukálása (más szóval a részleges másolás);
2. a védjegy egészének reprodukálása, ha ez más elemek hozzáadásával történik (más szóval: nem lényeges elemek hozzáadásával történő másolás).
A kérdés ismereteim szerint még megválaszolatlan, de annak feltevése már önmagában azt jelzi, hogy az EU Védjegyjogi Irányelvével harmonizált 1991. évi francia védjegytörvény alapján kialakult joggyakorlat, illetve az azt megelőzően évtizedeken át folytatott ítélkezési gyakorlat változása várható.
Függetlenül attól, hogy az EU Bírósága a feltett kérdésben még nem foglalt állást, egyes francia szerzők - különösebb lelkesedés nélkül - már ma is annak a meggyőződésüknek adnak hangot, hogy a francia ítélkezési gyakorlatnak a kvázi szolgai másolás (reproduction quasi servile) kérdésében fel kell adnia korábbi pozícióját, és az ilyen tényállású ügyeket utánzásként kell elbírálnia. Ez persze szükségessé teszi majd az összetéveszthetőség veszélyének megállapítását.7
Egyébként néhány ítéletben a Párizsi Felsőbíróság (Cour d'Appel) már kimondta (helybenhagyva a Párizsi Törvényszék ítéletét), hogy részleges bitorlásra alapított keresetnek nincs helye: például a Net@scope védjegy a SCOPE elem felhasználásával a P@riscope védjegyet nem bitorolja; a törvénynek azt a rendelkezését, hogy "a védjegy másolása azonos áruk vagy szolgáltatások esetén" valósul meg, az EU Védjegyjogi Irányelve fényében kell értelmezni, amely "a (későbbi) védjegy és az áruk és szolgáltatások közötti azonosság"-ot kívánja meg - mondja az ítélet.8
2. Az összetéveszthetőség szempontjainak átfogó értékelése
A SABEL/PUMA ügyben az EU Bírósága az összetéveszthetőség szempontjából figyelembejövő mozzanatok átfogó, együttes értékelése szükségességét állapította meg amikor azt mondta, hogy két védjegy összetéveszthetősége vizsgálatánál "az eset összes releváns körülményeinek figyelembevételével együttes, átfogó értékelésnek (appréciation globale) van helye". Ez utóbbinak "ki kell terjednie a szóban forgó védjegyek vizuális, hangzásbeli, valamint tartalmi hasonlóságaira, valamint hogy az értékelést a védjegyek által keltett összbenyomásra kell alapítani, mégpedig úgy, hogy azok megkülönböztető és uralkodó elemeit figyelembe veszik".
Úgy tűnik, hogy a Párizsi Felsőbíróság néhány ítéletében már áttért az átfogó-együttes értékelés metodikájára, úgy, amint azt az EU Bírósága meghatározta. Így például felszólalási ügyben hozott határozatában a későbbi PARIS FUN védjegyet a korábbi FUN RADIO védjegy utánzásának tekintette (az azonos termékek és szolgáltatásokra tekintettel), betű szerint átvéve az EU Bíróságának szóhasználatát ("apprécier les deux signes dans leur globalité"), hozzáfűzve, hogy a későbbi védjegy első tagjaként szerepeltetett PARIS szó nem biztosítja a két védjegy közötti összetévesztés veszélyének kizárását.9
Véleményünk szerint indokoltan jegyzi meg ezzel kapcsolatban Verneret, hogy a korábbi gyakorlat alapján a bíróságnak azt kellett volna megállapítania, hogy a régebbi védjegy FUN eleme megkülönböztető képességgel bír, s ennek az elemnek átvétele részleges bitorlást képez - s az összetéveszthetőség veszélyének mérlegelése nélkül is el lehetett volna utasítani a későbbi védjegy bejegyzését. Egy másik kommentátor, Requena10 még tovább megy, szinte felháborodottan jelzi, hogy a francia bíróság elveti (rejette) a részleges bitorlás kérdésében kialakult és bevált joggyakorlatot, anélkül, hogy bevárná az EU Bíróságának jogértelmező állásfoglalását a Párizsi Törvényszék által neki feltett kérdésben. (Vö. jelen tanulmány 1. pontjával.)
Hasonló következtetésre jutnak ugyanezek a szerzők a korábbi CB és a későbbi CB RICHARD ELLIS védjegyek összetéveszthetőségét megállapító ítélettel kapcsolatban, azzal, hogy a korábbi joggyakorlat alapján - az összetéveszthetőség veszélyének vizsgálata nélkül - itt is marasztalni lehetett volna a későbbi védjegy jogosultját.11
További ilyen ítéletként Verneret12 a korábbi ATAC, valamint a későbbi ATAC % védjegyek összetéveszthetősége tárgyában hozott határozatot említi; más szerzők a korábbi LA POSTE és a későbbi POST'AIR védjegyek ütközése ügyében hozott ítélet kapcsán mutatnak rá arra, hogy a részleges másolásra alapított felszólalási ügyben hozott közigazgatási határozat ellen benyújtott fellebbezést a Párizsi Fellebbviteli Bíróság azzal utasította el, hogy "a francia Szellemi Tulajdon Kódexének rendelkezéseit az EU Védjegyjogi Irányelve által használt fogalmak (termes) fényében kell értelmezni ... amiből következik (az Irányelv Indokolásának 10. pontja), hogy az oltalom csak akkor feltétlen, ha a védjegy is, az áruk és szolgáltatások is azonosak. Egyébként "a LA POSTE védjegy jogosultja sem utánzásra nem hivatkozott, sem az összetéveszthetőség veszélyét nem bizonyította" - mondta még ki a bíróság.13
Ennek kapcsán Requena arra emlékeztet, hogy a francia bírósági gyakorlat által szankcionált másolás (reproduction ŕ l'identique), illetve utánzás (imitation) egymástól különböző tényállások, s így azok elbírálása is eltérő szempontok alapján történik.
Ez az új joggyakorlat érzékenyen érinti a Francia Iparjogvédelmi Hatóság (INPI) gyakorlatát is: a felszólalási ügyekben részleges másolást megállapító határozatok egy részét a bíróság megsemmisítette azzal az indoklással, hogy a közigazgatási eljárásban nem nyert bizonyítást az összetéveszthetőség veszélyének fennállása.14
Úgy tűnik, hogy az utóbbi időben az Iparjogvédelmi Hatóság is figyelembe veszi az összetéveszthetőség veszélye vizsgálatának metodikai követelményeit. Az eredményt példázza a korábbi COMPO védjegy (tárgya) jogosultjának az azonos árukra bejelentett COMPOVERT védjegy elleni eredményes felszólalása, ahol az Aix-en-Provence-i Fellebbviteli Bíróság a fellebbezést elutasította, szó szerint idézve az EU Bíróságának az előzőekben ismertetett iránymutatását.15
Ezzel a joggyakorlattal kapcsolatban annyit kívánunk megjegyezni, hogy a bíróságok ilyen ügyekben feltehetőleg biztonságosabbnak látják az EU Bíróságának joggyakorlatához alkalmazkodni, kiküszöbölve annak lehetőségét, hogy határozataikat "nem eurokonform jogértelmezés" címén támadni lehessen.
Erre az új joggyakorlatra figyelemmel tárgyalja Azčma16 a BARCLAY védjegy jogosultjának a CIGARES EDDIE BARCLAY védjegybejelentés elleni felszólalás ügyében hozott elutasító határozatot. Az eset kapcsán arra a következtetésre jut, hogy célszerűbb a felszólalást két jogcímre alapítani: másolásra és utánzásra. Ilyen vagylagos kérelem esetén ugyanis mindkét felszólalási jogcímet vizsgálni kell. Ezt azért is fontosnak tartja, mert ha az egy jogcímre (másolás) alapított felszólás nem állna meg, akkor a fellebbezési eljárásban már nincs mód más jogcímre (utánzás) áttérni. Erre egyébként ítéletének indokolásában a LA POSTE/ POST'AIR ügyben a Párizsi Felsőbíróság is kitér - ami nem meglepő, hiszen a fellebbezési eljárásban történő keresetváltoztatást a legtöbb ország joga tiltja.
3. Az áruk és védjegyek közötti kölcsönhatás
Az összetéveszthetőség vizsgálatával kapcsolatos szempontokat továbbfejlesztő CANON-ítéletben17 az EU Bírósága az áruk és a védjegyek közötti kölcsönhatásra mutatott rá (17-19. pont). Eszerint "az összetéveszthetőség veszélyének átfogó értékelése (appréciation globale) a mérlegelendő körülmények egynémelyike közötti bizonyos kölcsönhatás kérdését veti fel. Így különösen a védjegyek hasonlóságának, valamint az azokkal megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönhatást. Így az áruk közötti alacsonyabb mértékű hasonlóságot a védjegyek közötti magasabb mértékű hasonlóság kiegyenlítheti és fordítva. Ugyanúgy: a védjegybejegyzési kérelem elutasítható, ha a védjeggyel megjelölni kívánt áruk vagy szolgáltatások csak kismértékben hasonlíthatók egymáshoz, de a védjegyek közötti hasonlóság nagy, így ha a korábbi védjegy megkülönböztető képessége, különösen pedig, ha hírneve erős."
Az EU Bíróságának ezt a tanítását átvevő, illetve ezeket a szempontokat alkalmazó ítéletét a Párizsi Felsőbíróság az OLD NAVY ügyben18 hozta. Ebben az ügyben a két védjegy azonos volt, az áruk azonban különböztek: ruházati cikkek és illatszerek. A bíróság azonban figyelembe vette, hogy a ruházati cikkek forgalmazói üzleti tevékenységük diverzifikálása keretében parfümökön is gyakran használják védjegyeiket. Az ítélet indoklásában a bíróság azt mondja, hogy az áruk közötti hasonlóság vizsgálata nem korlátozódik az áruk tulajdonságaira, természetére és rendeltetésére. Irányadó, hogy a fogyasztók vonatkozásában fennáll-e az összetéveszthetőség veszélye, amit különböző körülmények alapozhatnak meg.
Az itt ismertetett szempont (a francia irodalom "elv" kifejezést használ) a legutóbbi években több bírósági ítéletben előfordult. A leggyakoribb eset az, amikor a korábbi védjegyjogosult igényét arra alapítja, hogy az áruk vagy szolgáltatások közötti csekély hasonlóságot a védjegyek közötti nagymérvű hasonlóság kiegyenlíti.
Az EU Bíróságának iránymutatására épülő újfajta ítélkezési gyakorlatnál a legfontosabb feltétel, hogy a perbeli védjegyek nagyon hasonlóak, majdnemhogy azonosak legyenek, gyakran a teljes azonosságot is megkövetelik. E feltételek hiányában a bíróság a keresetet elutasítja.
Ezenfelül a korábbi védjegynek erős megkülönböztető képességgel is rendelkeznie kell, akár eredendően, akár ismertsége következtében. Ezek a szempontok érvényesültek a korábbi NICOLAS védjegy és a későbbi NICOLAS GASTRONOMIE védjegyek közötti ütközést megállapító ítéletben.19
Az áruk közötti "rokonság" kérdését vizsgálta a bíróság a korábbi FARAWAY (szemüvegkeretek) és a későbbi FARAWAY (ruházati termékek) közötti ütközés ügyében,20 továbbá a korábbi AMAZONE (parfümök és kozmetikai cikkek), valamint a későbbi AMAZONE (ékszerek) ütközése ügyében,21 amikor a bíróság úgy ítélte meg, hogy a fogyasztók azt képzelhetik, hogy a különböző termékeket ugyanaz a vállalat vagy egymással kapcsolatban álló vállalatok állították elő.
Az összetéveszthetőség vizsgálatának erről az új szabályáról Requena22 találóan mondja, hogy a vizsgálat tárgyát képező védjegyek hasonlóságának mértéke, valamint az áruk és szolgáltatások hasonlóságának mértéke jól tükrözi a védjegyjog tárgyának dualitását: a védjegy olyan megjelölés, amelyet árukra vagy szolgáltatásokra alkalmaznak. Nézete szerint ez az újszerű megközelítési mód lehetővé teszi egyes sajátos tényálláselemek feltárását, mint például a termelés diverzifikálása, ahelyett, hogy az értékelés egyszerűen a védjegy árujegyzékében felsorolt áruk vizsgálatára szorítkozna.
Az EU Védjegyjogi Irányelvének a francia törvényhozó által történt adaptációját követően a jóhírnév és a közismertség fogalmáról, feltételeiről a francia irodalomban az elmúlt tíz évben megszámlálhatatlan tanulmány és állásfoglalás látott napvilágot. (Ez az értelmezési dilemma persze nem francia jelenség csupán, más országokban is hasonló a helyzet.)23
Franciaországban az értelmezést külön nehezítette a törvény "szerencsétlen" szövegezése,24 amely a jóhírnév védelméről szóló rendelkezések átvételekor azt mondja ki, hogy ezek a kivételes intézkedések a közismert védjegyre is irányadóak. Az eredmény az ilyen kérdésekben indult nagyszámú per volt. A bírói gyakorlat eleinte egyenlőségjelet tett a közismert, valamint a jóhírű védjegyek között, mindkettővel szemben azt a követelményt támasztva, hogy azt a nagyközönségnek ismernie kell.
Az irodalomban ennek az értelmezésnek helyességét többen bírálták azzal, hogy a közismert védjegy kivételt képez a territorialitás szabálya alól, mivel azt nem szükséges bejegyeztetni. A jóhírű védjegy ezzel szemben az oltalmi kör szabálya (rčgle de spécialité) alól élvez kivételt, minthogy más áruk tekintetében is oltalmat élvez, mint amelyek a bejegyzett védjegy árujegyzékében szerepelnek. Ez a - szerintem helyes - nézet azonban a bírósági gyakorlatban nem talált visszhangra.
A fordulatot, azaz a harmadik fajta megközelítést az EU Bíróságának a General Motors/Yplon ügyben hozott ítélete,25 illetve annak adaptációja jelentette.
Ítéletében az EU Bírósága az első kérdésre (Hogyan kell értelmezni a jóhírű védjegy fogalmát?) azt a választ adta, hogy "ahhoz, hogy a jóhírű védjegy szélesebb körű oltalmat élvezzen, amely kiterjed a nem hasonló árukra és szolgáltatásokra, szükséges, hogy a bejegyzett védjegyet ez utóbbi által lefedett áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában az érintett közönség jelentős része ismerje ... A nemzeti bíróságnak az eset valamennyi releváns körülményére (elemeire) figyelemmel kell lennie; ilyenek a védjegy piaci részesedése, a használat intenzitása, földrajzi kiterjedtsége és ideje, valamint a védjegyes áruk kelendőségének biztosítása (promóciója) érdekében megvalósított beruházások".
Amint az idézett szövegrészből következik, az EU Bírósága magáévá tette Jacobs főügyész, az EU Bizottsága, valamint Belgium és Hollandia kormányainak (az ítélet más részében említett) álláspontját. Ezek szerint a jóhírű védjeggyel szemben támasztott ismertségi követelmény alacsonyabb, mint a közismert védjeggyel szembeni: a figyelembe jövő közönség nem a nagyközönség, hanem csak a jóhírű védjeggyel ellátott áruk és szolgáltatások vonatkozásában érintett közönség.
Az EU Bírósága ítéletében kifejtett értelmezés adaptációja által a francia ítélkezésben hozott változást a Párizsi Fellebbviteli Bíróságnak a CONNEXION ügyben hozott ítélete szemlélteti.26
A CONNEXION védjegyet 1993 végén jelentette be egy üzletlánc, amelyik elektromos háztartási berendezések és hi-fi forgalmazására szakosodott. A védjegyjogosult egy pornó folyóirat ellen lépett fel, amely ugyancsak a CONNEXION nevet vette fel.
A Párizsi Fellebbviteli Bíróság ítéletének indokolásába "integrálta" az EU bíróságának a General Motors/Yplon ügyben kialakított definícióját, amely szerint "jóhírű védjegy az, amelyet az érintett közönség jelentős része ismer azon áruk és szolgáltatások vonatkozásában, amelyekre a védjegy be van jegyezve". A bíróság az adott esetben az "ismertség" megállapítását egy közvélemény-kutatásra alapozta, amely a Franc és a Darty üzletláncokat követően harmadik helyre sorolta az elektromos háztartási cikkek és hi-fi forgalmazói között a CONNEXION üzletláncot. (A használat időtartamát és a reklámozásra fordított kiadásokat a bíróság nem vizsgálta.) Ítéletében továbbá azt mondotta, hogy "a védjegyjogosultat hátrány érheti még akkor is, ha a felek gazdasági tevékenysége egymástól eltér. Abban az esetben ugyanis, ha a jóhírű védjegy közönsége tudomást szerez a kifogásolt használatról ... a felperes védjegyét feltüntető folyóiratokról, amelyeket újságoskioszkokban terjesztenek és árulnak, elképzelhető ugyanis, hogy az olvasóközönség legalábbis részben megegyezik, ... következik mindebből, hogy a CONNEXION megjelölés használata egy pornó folyóiraton sérelmes a CONNEXION üzletlánc számára."
Az ítéletet Pollaud-Dulian27 több vonatkozásban bírálja: a bíróság megelégedett a közvélemény-kutatás eredményével, s a jóhírnév fennforgásának egyéb feltételeit nem vizsgálta. Ezen felül Jacobsnak, a General Motors/Yplon ügyben eljáró EU főügyésznek azon álláspontját sem tette magáévá a Párizsi Fellebbviteli Bíróság, miszerint "a nemzeti bíróságnak bizonyítékok alapján kell meggyőződnie a tényleges kár bekövetkezéséről vagy a jogellenesen szerzett előnyről". (Magam csak annyit jegyzek meg ehhez, hogy a EU Bírósága ítéletében nem ment ilyen messzire.)
Egy másik kommentátor, Laporte-Legais28 arra mutat rá, hogy az ítélet mellőzi a nagyközönségre való utalást és csak az érintett forgalmi köröket veszi figyelembe. Ugyanakkor nem pontosította a bíróság, hogy mit ért érintett forgalmi körök (public concerné) alatt. Ezután arra emlékeztet, hogy ugyanez a francia bíróság egy másik ügyben szintén mellőzte a nagyközönségre való utalást, amikor azt vizsgálta, hogy az amerikai VICTORIA'S SECRET (női ruhákat forgalmazó csomagküldő szolgálat) olyan jóhírnevet szerzett-e, amelynek sérelmét jelenti, hogy egy francia cég ugyanezt a védjegyet alkoholos italokra jelentette be és használja. Tagadó választ tartalmazó ítéletében a bíróság itt is szó szerint átvette az EU Bíróságának terminológiáját, megállapítva, hogy a VICTORIA'S SECRET védjegyet a bejegyzett áruk és szolgáltatások vonatkozásában az érintett francia körök, illetve azok jelentős része nem ismeri.29
Egy későbbi perben a Párizsi Fellebbviteli Bíróság az AZZARO védjegy (ruhák, ékszerek) jogosultjai által az AZZARO (kanapék) forgalmazói ellen indított perben ugyancsak azt vizsgálta, hogy a felperes védjegye jóhírű-e. Az ítélet indoklásában a bíróság ugyancsak az EU Bíróságának fogalommeghatározásából indul ki, és azt mondja, hogy figyelemmel a védjegy árujegyzékében szereplő árukra, "érintett forgalmi körök" alatt (az egész) nagyközönség értendő. Márpedig ruhák, ékszerek vonatkozásában a nagyközönség nem ismeri a védjegyet, az illatszerekre bejegyzett AZZARO védjegy oltalma pedig 1990-ben megszűnt, s így az a jóhírnév vizsgálatánál nem vehető figyelembe. Következésképpen a másodfokú bíróság - a Törvényszék ítéletével egybehangzóan - elutasította a védjegybitorlás miatt benyújtott keresetet. Érdekességként megemlítendő, hogy ugyanakkor az ítélet azt is megállapította, hogy Loris Azzaro mint természetes személy és mint divattervező bizonyos közismertségnek örvend, ami ugyanakkor nem mondható el védjegyeiről.30
Ez utóbbi ítélet érdekessége, hogy a bíróság mind a jóhírnév, mind a közismertség fennforgását vizsgálta. A jóhírnév megállapíthatóságát azzal zárta ki, hogy a védjegy árujegyzékében szereplő áruk vonatkozásában "érintett körök" alatt az egész nagyközönség értendő. A közismertséget megállapította ugyan, de e tekintetben azon az alapon tagadta meg az oltalmat, hogy az a divattervező személye, nem pedig védjegyei vonatkozásában áll fenn.
Az ügy tényállására tekintettel a jóhírű védjegy oltalmát biztosító legújabb ítéletek közé soroljuk (annak ellenére, hogy a bíróság a "közismert" és nem pedig a "jóhírű" kifejezést használja) a NOUVELLE VAGUE (új hullám) ügyben hozott határozatot. Ezt a védjegyet a Cartier cég jelentette be ékszerekre, Franciaországban közismert. Ezt követően a Waterman cég WATERMAN NOUVELLE VAGUE védjegyet jelentett be írószerekre és papírárukra. A korábbi védjegyjogosult felszólalása alapján az Iparjogvédelmi Hatóság a védjegy bejegyzését megtagadta. A bejelentő fellebbezése csak részben vezetett eredményre: a Párizsi Fellebbviteli Bíróság határozatában31 a védjegy bejegyzését csak "radírgumik, korrekciós folyadékok, ragasztószerek" és hasonló áruk vonatkozásában rendelte el, "írószerek, golyóstollak" és hasonló áruk vonatkozásában helybenhagyta az Iparjogvédelmi Hatóság által hozott, a bejegyzést megtagadó határozatot.
E differenciált határozat indoklásának kiindulópontja az EU Bíróságának az összetéveszthetőség meghatározásáról szóló tanítása, illetve annak szó szerinti idézete (appréciation globale ...). Ezt követően a bíróság lépésről lépésre haladva állapítja meg, hogy miért megalapozott a helybenhagyott közigazgatási határozat. Nevezetesen
a Waterman szónak az utánzott védjegy elé helyezése nem változtat a NOUVELLE VAGUE védjegy megkülönböztető képességén;
a NOUVELLE VAGUE védjegy jogosultja igen jelentős reklámozási beruházást végzett (7,5 millió FF hirdetési költség, 1,9 millió FF egyéb reklámköltség);
más luxuscikkeket forgalmazó vállalatok (Montblanc, Vuitton, Hermes stb.) is egyidejűleg forgalmaznak ékszert és írószert is;
e cégek tevékenységük diverzifikálása keretében az ékszert is, az írószert is ugyanazokban a butikokban, illetve az áruházaknak ugyanazokban a részlegeiben (corner) árusítják;
ezekre való tekintettel közepes figyelmű fogyasztó esetén az áruk hasonlósága is megállapítható.
Ez az utolsó megállapítás (áruhasonlóság) kétségtelenül gyengíti a besorolást, amikor ezt az ítéletet a jóhírű védjegyek oltalmának példájaként említjük. Szemlélteti viszont azt a dilemmát is, amellyel a francia bíróság szembesül, amikor valójában jóhírű védjegy oltalmát akarja biztosítani, másrészt (szerintem feleslegesen) az áruhasonlóság fogalmát kényszeríti rá az ékszerekre és íróeszközökre. A jóhírű védjegy oltalmához ugyanis áruhasonlóságra nincs feltétlen szükség. Ugyanakkor szükséges a jóhírű védjegy megkülönböztető képességének indokolatlan sérelme, ami az adott esetben véleményünk szerint ugyancsak megvolt, a bíróság azonban eltérő jogalkalmazása miatt erre nem tért ki. Bizonyára ugyanezen okok miatt kerüli az ítélet a "jóhírű" terminológiát, helyette a "közismertség" fogalmára építő jogi konstrukcióval.
Befejezésként egy másirányú francia kritikai megjegyzést említünk: Laporte-Legais32 szerint a francia jogszabályalkotó nem merítette ki azokat a lehetőségeket, amelyeket az EU Védjegyjogi Irányelve biztosított számára. Ennek pedig az a következménye, hogy az irányelvvel harmonizált francia védjegytörvény szűkmarkúbban biztosítja az oltalmat (moins bien protégée) a jóhírű védjegy számára, mint például az EU közösségi védjegyről szóló rendelete a közösségi védjegy számára.
(A kérdés egészéhez zárójelben csak annyit jegyzünk meg hazai viszonyainkra vetítve, hogy a magyar védjegytörvény indokolása ugyancsak nem tartalmazza az "érintett forgalmi körök" kifejezést. Ezért az EU csatlakozást követően a Magyar Szabadalmi Hivatalnak, valamint a bíróságoknak hasonló jogalkalmazási feladatai lesznek, mint az említett francia szerveknek.33)
Zárszó
Az EU Bírósága ítélkezési gyakorlatának franciaországi hatását csupán a másolás-utánzás kérdésére korlátozva vizsgáltuk. Bizonyára nem lepi meg az olvasót, hogy az EU Bírósága ítélkezési gyakorlata több más kérdésben is (pl. használat hiánya, jogkimerülés) kimutatható hatással van a francia bírói gyakorlatra.
Nehezebben dokumentálható az EU Bírósága gyakorlatának hatása az oltalom feltételeinek vizsgálatánál: a liberálisabb elbírálási tendencia, amely mögött az áruk szabad áramlásának elve áll, azonban kétségtelenül itt is megnyilvánul, még ha nem is mutatható ki olyan szemléletesen, mint az itt tárgyalt tényállású ügyekben.