Szemle - 2002. 02.

HÍREK, ESEMÉNYEK

Az előadóművészek ismétlési jogdíjáról

 

I. Előadóművészi teljesítményekkel pár évtizeddel ezelőtt tipikusan színházakban, koncerttermekben találkozhattak a nyilvánosság tagjai. Előadások megtekintésére - az elektronikus médiumok kialakulásával és a technika rohamos fejlődésével - egyre szélesebb körben van lehetőség, és ma már többnyire otthonról, rádió- illetve televíziókészülékünk segítségével élvezzük az előadóművészek teljesítményét. A több évtizede működő közszolgálati rádió és televízió sok energiát fektetett a méltán világhírű magyar előadók előadásának rögzítésére, és a közreműködésükkel készített műsorok sugárzására. E tevékenységük "melléktermékeként" minden tekintetben egyedülálló és értékes archívumok jöttek létre, melyeket a mai napig előszeretettel használnak fel a televíziók és rádiók. Az archívumok - kétségtelen kulturális értékükön túlmenően - nagy vagyoni értéket is képviselnek, mivel lehetővé teszik, hogy a korábban rögzített műsorok ismétlésével a műsorszolgáltatók előállítási költség nélkül érjenek el nagy nézettséget, és ezzel természetesen nagy reklámbevételt.
Az előadóművészi engedélyezési jogok gyakorlásának és díjazás iránti igény érvényesítésének a magyar szerzői jog rendszerében több formája létezik. Az első és a gyakorlatban tömegesen előforduló forma esetében az előadóművész rendelkezik a felhasználás kizárólagos engedélyezésének jogával és az ahhoz kapcsolódó jogdíjigénnyel (pl. rögzítetlen előadás rögzítésének vagy rögzítetlen előadás sugárzásának, illetve más módon történő nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezése). A második csoportba azon felhasználások tartoznak, amelyeknél az előadóművész ugyan rendelkezik a felhasználás kizárólagos engedélyezési jogával, ezen jogát azonban nem gyakorolhatja egyedileg, helyette a törvény az engedélyezés jogával a közös jogkezelőt ruházza fel (pl. rögzített előadás lehívásra hozzáférhetővé tétele). Tekintettel az ebben az esetben is létező engedélyezési jogra, az előadóművészek rendelkeznek jogdíjigénnyel is. A harmadik csoportba azon felhasználások tartoznak, melyek esetében sem az előadóművész maga, sem pedig közös jogkezelő szervezete nem rendelkezik a felhasználás engedélyezésének jogával, az engedélyezési jog hiánya mellett azonban továbbra is rendelkezik az előadóművész jogdíjigénnyel, melyet a közös jogkezelő érvényesít (pl. kereskedelmi célból kiadott hangfelvételek vagy azokról készült másolat sugárzása vagy bármilyen más módon történő nyilvánossághoz közvetítése).
A fenti formáktól részben eltérő speciális eset az előadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő átvitel céljára készült rögzítésére tekintettel fennálló díjigény [Szjt. 74.§ (2) bekezdés], mivel ez a felhasználási mód ötvözi mindhárom korábban említett csoport bizonyos jellemzőit. Az ilyen felhasználás feltétele, hogy a felhasználó rendelkezzen az Szjt. 73. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott engedéllyel az előadás rögzítésére. Az engedély alapján rögzített előadás további felhasználása, és így elsősorban ismétlése tekintetében sem az előadóművész, sem pedig közös jogkezelő szervezete nem rendelkezik önálló engedélyezési joggal, a közös jogkezelő szervezeten keresztül érvényesíthető jogdíjigény azonban megmarad.
II. Az Szjt. előadóművészek ismétlési jogdíjára vonatkozó rendelkezése, és az abban alkalmazott megoldás nem újdonság Magyarországon. A régi Szjt. (1969. évi III. tv.) 50. §-a 1994 óta tartalmazta már az idézett szabályokat, a gyakorlat azonban közel egy évtizeddel megelőzte a jogalkotást. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége 17 évvel ezelőtt, 1985-ben szerződésben rendezte az egyetlen akkori hazai televízióval a rögzített előadóművészi teljesítmények ismétlése tekintetében fennálló ún. ismétlési jogdíjakat. A szerződés alapvető célja a Magyar Televízió műsoraiban szereplő, illetve a műsorgyártásban foglalkoztatott előadóművészek foglalkoztatási feltételeinek és díjazásának szabályozása volt, a szerződés ismétlési jogdíjakra vonatkozó rendelkezése azonban kiállta az azóta bekövetkezett piaci átalakulásokat. Ezen rendelkezés alapján az MTV külön engedély nélkül, de díjazás fejében vált jogosulttá az általa sugárzás céljára rögzített műsorokat tetszés szerinti számban ismételni, ellentételezésként pedig átalánydíjat fizetett. Az átalánydíj felosztásáról az előadóművészek érdekképviseleti szervei saját hatáskörben dönthettek.
A szerződés szerint a műsorokban közreműködő előadóművészekkel kötött felhasználási szerződésekben meghatározott jogdíj minden esetben magában foglalta az első sugárzást követő egy éven belüli egyszeri ismétlésért fizetett jogdíjat is.
Az ismétlési jogdíjak felosztási rendjét az érintett előadóművészeket tömörítő érdekképviseleti szervek határozták meg, a legnagyobb érintett szakmai szervezet egyetértésével. A felosztás alapjául minden esetben a Magyar Televízió által az Előadóművészi Jogvédő Iroda (a továbbiakban: EJI) rendelkezésére bocsátott műsorfelmérések szolgáltak. A műsorfelmérések azokat az adatokat tartalmazták, melyek nélkülözhetetlenül szükségesek voltak a műsorok egyedi azonosításához, így (a) az ismételten sugárzott műsor címét, (b) annak időtartamát, (c) az ismételt sugárzás időpontját, (d) a sugárzó csatorna számát, valamint (e) a közreműködő előadóművészek nevét.
A felosztási szabályokat a szakmai szervezetek úgy alakították ki, hogy azok alkalmazása objektív módon történhessen, a felosztást végrehajtó szervezet egyedi döntéseket nem hozhatott. A jogdíjak egyéni felosztása során azon műsorokat vették figyelembe, melyek (a) az MTV saját gyártású műsorai voltak, (b) kifejezetten televíziós sugárzás céljából készültek, (c) egyidejű kép- és hangfelvételt tartalmaztak, és (e) amelyekben előadóművészek irodalmi és más művészeti alkotásokat adtak elő. Az idézett szabályok alapján nem keletkeztettek jogdíjat például a más műsor-előállítótól sugárzás céljára átvett műsorok, a szinkronizált produkciók, valamint a példányonkénti terjesztés céljából készített műsorok. Nem vehetett részt továbbá a felosztásban az a műsor, melyet első ízben az ismételt sugárzás évét megelőző tíz éven túl sugároztak.
Az egyéni felosztásban részt vevő műsorokban közreműködő előadóművészek jogdíját egy egyszerű arányosítási rend határozta meg. Az egyes előadók jogdíját részint közreműködésük jellege (vagyis, hogy a műsorban mint főszereplők, mint szereplők, vagy mint közreműködők vettek részt), részint pedig az ismétlésre került műsor hossza határozta meg. A szakmai szervezetek által kialakított rendszer külön vette figyelembe az érintett előadóművész művészeti ágát is. Önálló művészeti ágként jelentkezett a színművészet, a táncművészet, a hangszeres zene, az ének, az artistaművészet és a karmesterség, illetve a karvezetőség, így minden előadóművészeti tevékenységet lefedett a felosztási szabályzat.
Az előadóművészek ismétlési jogdíjának alapjául szolgáló rendelkezések a szerzői jogi törvény 1994-es módosításakor kerültek az előadóművészi jogok körében meghatározásra. A jogszabályi háttér bővülésével az MTV-vel korábban kialakított helyzet annyiban változott, hogy az előadóművészek díjigénye jogszabályi alapot kapott, bővült továbbá azon felhasználások köre is, mely után a jogszabályok értelmében az előadóművészek díjigénnyel élhettek.
III. Az Szjt. 74. § (2) bekezdése értelmében az előadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő átvitel céljából készült rögzítésének díjazására a 27. § rendelkezéseit az előadóművészek, illetve közös jogkezelő szervezetük esetében is megfelelően alkalmazni kell. A 27. § szerint az írók, zeneszerzők és szövegírók képviseletében - a színpadra szánt irodalmi művek és a zenedrámai művek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik felhasználásának kivételével - a már nyilvánosságra hozott művek sugárzásának jogosítására és a felhasználásáért fizetendő díjak mértékére vonatkozóan az irodalmi és zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet köt szerződést a felhasználóval. A 27. § megfelelő alkalmazása a következő szöveget eredményezi, figyelemmel a 74. § (2) bekezdés első fordulatában meghatározottakra: Az előadóművészek képviseletében a rögzítetlen előadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő átvitel céljára készült rögzítéséért fizetendő díjak mértékére vonatkozóan az előadóművészi jogok közös kezelését végző szervezet köt szerződést a felhasználóval. Mivel az idézett rendelkezés az előadóművészek esetében is közös jogkezelést ír elő, így az EJI rendszeresen közzéteheti az idézett törvényhelyen említett felhasználási módok tekintetében az előadóművészekre vonatkozóan megállapított jogdíjakat.
A 74. § (2) bekezdése két előadóművészi jogot szabályoz. A szakasz első fordulata díjigényt, míg második fordulata (rögzített előadás lehívásra hozzáférhetővé tétele) a díjigényen túl engedélyezési jogot is biztosít az előadóművészeknek. Az EJI az eltérő típusú jogosultságokat egymástól szétválasztva kezelve 2001 januárjában kihirdette a rögzített előadás lehívásra hozzáférhetővé tétel engedélyezéséről szóló jogdíjközleményét (Magyar Közlöny 2001/4. száma), majd 2001 augusztusában - a felhasználókkal folytatott hosszas előzetes egyeztetések lezárását követően - az előadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő átvitel céljára készült rögzítésének díjazásáról és a felhasználás egyéb feltételeiről szóló jogdíjközleményét (Magyar Közlöny 2001/95. száma).
A jogdíjközlemény alapján a sugárzás és a nyilvánossághoz történő átvitel céljára rögzített felvétel minden sugárzása, illetve más nyilvánossághoz közvetítése - annak ismételt megvalósítása esetén is - csak abban az esetben jogszerű, ha a felhasználó a jogdíjközleményben foglaltak teljesítésére megállapodást köt az előadóművészi teljesítményekkel kapcsolatos szomszédos jogok közös kezelését végző szervezettel, az EJI-vel.
A jogdíjközlemény tárgyi hatálya a televíziós szervezet és a saját televízióműsort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítő által sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő átvitel céljára rögzített előadás első sugárzását követő ismételt sugárzásának díjára és felhasználási feltételeire terjed ki.
Mivel az Szjt. 74.§ (2) bekezdésének első fordulata szűkítés nélkül minden sugárzás, illetve nyilvánossághoz történő átvitel céljára történt rögzítésre vonatkozik, a jogdíjközlemény tárgyi hatálya kiterjed azokra a felvételekre is, amelyeket a felhasználó megrendelésére és a műsorában történő sugárzás céljával más személyek rögzítettek, feltéve, hogy a felhasználó az ilyen felvétel sugárzására - annak bármely más felhasználását megelőzően - kizárólagos jogot szerzett. E három feltétel együttes fennállta esetén a felhasználó által kezdeményezett és céljait szolgáló rögzítési folyamat csupán technikai jellegű eszközcselekményt jelent, és a felhasználás tényleges megvalósítójának a sugárzásra kizárólagos jogot szerző felhasználót kell tekinteni.
A jogdíjközleményben megállapított jogdíjak differenciáltak: függnek egyrészt a műsorszolgáltató típusától (közszolgálati, illetve nem közszolgálatinak minősülő műsorszolgáltatók), a műsorszolgáltatás vételkörzetétől (országos, körzeti, helyi műsorszolgáltatók) és a sugárzott felvétel perchosszától.
A műsorszolgáltatók felhasználási tevékenysége nem minden esetben irányul önálló előadóművészi tevékenységek bemutatására. A televíziós műsorfolyam szerkesztésének általánosan használt eszköze, hogy egy adott műsor nézettségének növelése érdekében nem ritkán hetekkel a műsor tényleges sugárzását megelőzően rövid előzeteseket ismételnek. Ezen műsorelőzetesek tipikusan a műsor jellemzőnek ítélt részleteiből tartalmaznak válogatást oly módon, hogy egy részlet hossza sem haladja meg a pár másodpercet, céljuk pedig a figyelemfelhívás. Az ismétlések egy másik csoportjában az ismétlések célja egy önálló műsor színesebbé, érdekesebbé tétele. A televíziós stúdióbeszélgetéseket, híradásokat gyakran kísérik olyan rövid ismétlések, melyek valamilyen szempontból összefüggnek a tárgyalt témával, a beszélgetőpartnerrel vagy valamilyen közéleti, művészeti eseménnyel. Ezen felhasználások önálló előadóművészi tevékenység bemutatására nem alkalmasak.
A jogdíjközlemény a televíziós műsorszolgáltatás sajátosságaira, és a korábban kialakult felhasználási szokásokra figyelemmel a fentiek alapján számos esetben mentesíti a felhasználót a jogdíj megfizetése alól. Nem kell a felhasználónak jogdíjat fizetnie a műsorelőzetes céljára ismételt műsorok, illetve a két percet meg nem haladó ismétlések után. A jogdíjfizetés nélkül is ismételhető műsorok köre úgy lett meghatározva, hogy a műsorszolgáltatókat terhelő jogdíjfizetési kötelezettség ne akadályozza aránytalanul a műsorszolgáltatók korábban kialakított műsorrendjét, de egyetlen esetben se lehessen önálló előadóművészi teljesítményt díjfizetés nélkül ismételten felhasználni. A korábban kialakított szerződéses gyakorlat alapján továbbra sem kell a felhasználónak előadóművészi ismétlési jogdíjat fizetni, amennyiben az első sugárzást követő egy évben egy alkalommal ismétlik a műsort.
A jogdíjközlemény figyelemmel van a felhasználók helyzetére olyan szempontból is, hogy amennyiben az eredeti (első) felhasználó a felvétel ismételt sugárzására más felhasználónak ad engedélyt, a fizetendő jogdíj mértékét ez utóbbi felhasználó műsorszolgáltatási jellege és vételkörzete határozza meg.
Tekintettel arra, hogy a nem közszolgálati műsorszolgáltatók (kereskedelmi és közműsor-szolgáltatók) műsorszolgáltatási szerződésükben közszolgálati műsorok sugárzására vállalnak kötelezettséget, a jogdíjközlemény a közszolgálati műsorok sugárzásának arányát a nem közszolgálati műsorszolgáltatók esetében is figyelembe veszi, és annak a műsorszolgáltatás feltételeként szabott arányt meghaladó, megfelelően mérhető, illetve dokumentálható vállalása esetén jogdíjkedvezményt biztosít.
A felhasználás részletes feltételeit az EJI és a felhasználó között megkötött szerződés állapítja meg, melyben ki kell térni az adatszolgáltatás tartalmára és esedékességére. Amennyiben a felhasználás részletes feltételeiről szóló szerződés másképp nem rendelkezik, a felhasználó adatszolgáltatást köteles teljesíteni, amelynek tartalmaznia kell a felhasznált felvétel azonosításához, és a jogdíjak felosztásához szükséges adatokat (cím, perchossz, szereplők).
Az előadóművészek ismétlési jogdíjának jogdíjközleményben történő meghatározása nagymértékben elősegíti a díjigény eredményes érvényesítését. Tekintettel arra, hogy az EJI az ismétlési jogdíjakat első ízben csak 2001 nyarán hirdette ki, a 2002. évben hatályos jogdíjközlemény változatlan módon határozza meg mind a fizetendő díjakat, mind pedig a felhasználás egyéb feltételeit (Magyar Közlöny 2002/2. száma).

Békés Gergely