CSERBA VERONIKA:
A védjegyek és a doménnevek ütközésének kérdése: nemzetközi és hazai fejlemények
Bevezető
I. A védjegyek és a doménnevek közötti konfliktus jellegzetességei
2) A védjegy
3) A védjegyek és a doménnevek összehasonlítása
2) Jogesetek
2) Olaszország: a doménnevek és a védjegyek használatára vonatkozó törvénytervezetek
2) Nemzeti szabályozás (ccTLDs)
b) Egyéb példák
b) WIPO
b) Egyéb példák
B) Doménnév-ellenőrzés
C) Doménnév vitamegoldás
Bevezető
Az információtechnológia fejlődése, az internet elterjedése - egyéb területekhez hasonlóan - a szellemitulajdon-védelemre is nagy hatást gyakorolt. Egyrészt pozitív változások következtek be, többek között az információ széleskörű terjesztéséből, illetve a dokumentumok gyors és egyszerű hozzáférhetőségéből adódóan. A számos előny mellett azonban a hagyományos kérdéseken túl új problémák jelentek meg. Az internet használatának rohamos elterjedésével párhuzamosan a hálózaton keresztül elkövetett visszaélések is megsokszorozódtak, és a legváltozatosabb formákban észlelhetők. Igen gyakoriak a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos jogsértések. Számos probléma merül fel a szerzői jog terén, és az utóbbi időkben nagy figyelem kíséri a védjegyekkel kapcsolatos problémákat is. Az új kihívásokkal szemben új válaszok kidolgozása vált szükségessé.
A védjegyek és a doménnevek közötti ütközések korán kialakultak és oly mértékben elterjedtek, hogy a probléma a nemzeti és nemzetközi fórumok egyik legaktuálisabb témájává vált. A konfliktusok sajátos jellegéből adódóan nyilvánvaló lett, hogy új megoldásokra van szükség, amelyek kidolgozása és bevezetése egy hosszú folyamat során lehetséges.
A védjegyek és doménnevek ütközésének tanulmányozásához első lépésként magának a konfliktusnak a jellegzetességeit célszerű megvizsgálni, mivel ezek a sajátosságok segítenek megérteni, mely szempontokat kell figyelembe venni a válaszok keresésénél. Napjainkra már több megoldás is született, amelyeket a második fejezetben vizsgálunk meg. Végül a védjegyjogosultak, valamint a doménnévigénylők számára elővigyázatossági célból javasolt néhány stratégiai lépéssel foglalkozunk.
I. A védjegyek és a doménnevek
közötti konfliktus jellegzetességei
Ahhoz, hogy a védjegyek és a doménnevek kapcsolatából eredő problémákat megérthessük és megoldásokat kereshessünk, először a fogalmak meghatározása szükséges. Ezt követően a konfliktusok kialakulását kell megvizsgálni.
A doménnév, valamint a védjegy fogalmának meghatározásával rámutathatunk a két fogalom közötti hasonlóságokra, illetve különbségekre.
A doménnevek eredetileg egyszerű címek, amelyek az egyes számítógépek felhasználóit, a honlapok tulajdonosait azonosítják. Kezdetben erre a célra számcsoportok - ún. Internet Protocol (IP) címek - szolgáltak, melyeket felváltottak a felhasználók azonosítását, és ezáltal az elektronikus kereskedelmet is megkönnyítő doménnevek. A doménnévrendszer (Domain Name System - DNS) több név hierarchizált csoportosítására épül. A felső szintű doménneveket (Top Level Domain - TLD) két részre oszthatjuk: az érintett szervezet típusára utaló általános felső szintű doménnevekre,(1) - melyek között jelenleg tizennégy csoport különböztethető meg(2) - valamint az országkódok felső szintű doménneveire,(3) amelyek egy adott földrajzi helyhez kapcsolódnak. Érdemes megjegyezni, hogy az Európai Közösség tervezi az .eu felső szintű doménnév bevezetését, a Bizottság 2000 decemberében előterjesztette erre vonatkozó javaslatát.(4) Az internetes címekben a felső szintű doménnevek bal oldalán találhatók az ún. másodszintű doménnevek, amelyek általában magát az internetcím tulajdonosát azonosítják. Ebből kifolyólag a másodszintű doménnevek gyakran megegyeznek a felhasználó kereskedelmi nevével vagy védjegyével.
A fentiekből kitűnik, hogy a doménnév eredeti, elsődleges funkciója az azonosítás. A gyakorlat során azonban egyre inkább a név kereskedelmi jelentősége került előtérbe. Az üzleti élet szereplői az internetet ma már nem kizárólag az elektronikus kommunikáció eszközének vagy egy újabb típusú hirdetési lehetőségnek tekintik, hanem üzleti tranzakciók lehetséges színterének. Hogy a potenciális ügyfeleket a lehető legnagyobb számban magukhoz vonzzák, fontos, hogy az egyes vállalatok olyan internetcímet válasszanak, amely bárki által könnyedén megjegyezhető. Az ügyfél szempontjából a legegyszerűbb megoldás az, ha üzleti partnerét egy olyan néven tudja elérni, amelyet már eddig is az érintett vállalattal, termékkel vagy szolgáltatással asszociált, mindezt anélkül, hogy szüksége lenne a teljes cím ismeretére. A legkézenfekvőbb megoldásnak tehát az adott cég kereskedelmi nevének vagy védjegyének doménnévként való használata tűnik. Ennek megfelelően tehát a doménnevek legfontosabb funkciója manapság már nem a számítógépek interneten keresztül történő összeköttetése, felismerése, hanem elsősorban egy cég vagy vállalkozás interneten való minél egyszerűbb elérhetősége, jelenlétének hirdetése. Ez azonban, amint ezt az alábbiakban látni fogjuk, számos egyéb problémát vet fel.
A védjegy az árujelzők legfontosabb fajtája. Az 1997. évi XI. törvény(5) indokolása felsorolja a védjegyek leglényegesebb funkcióit. Ennek megfelelően a védjegyek elsősorban az egyes áruk és szolgáltatások más áruktól és szolgáltatásoktól való megkülönböztetését teszik lehetővé. Másrészről egy bizonyos kapcsolatot létesítenek az áru és annak gyártója között. A védjegy tehát individualizál, meghatározott árukat meghatározott előállítókkal, vállalatokkal kapcsol össze. Szintén fontos szerepet játszik a védjegy a minőség jelzésében, valamint a reklámozásban. Ezáltal a védjegy "a vállalkozói jóhírnév, piaci elismertség és tekintély" hordozójává válik és ily módon ösztönzőleg hathat a fogyasztásra. Az indokolás végezetül kiemeli a védjegyek szerepét a technológia és a know-how átadásának, valamint a licenciaforgalmak előmozdításának tekintetében. Mint arra az indokolás is rámutat, a védjegy különböző funkcióit csakis a jogi védelem segítségével töltheti be. A védjegyoltalom kizárólagos jogot biztosít a jogosultnak a védjegy használatára. Egyik alapvető feltétele a megjelölés lajstrombavétele.
3) A védjegyek és a doménnevek összehasonlítása
A két fogalom összehasonlítása és a legfontosabb különbségek felvázolása segít rámutatni a gyakorlatban tapasztalt ütközések eredetére.
Mint látjuk, mindkét esetben a fő funkciót az azonosítás (termék, szolgáltatás - számítógép) jelenti, amíg azonban a védjegyek kötelezően adott áruosztályokhoz kapcsolódnak, a doménnevek esetében nem létezik ilyen jellegű korlátozás. Ugyanakkor egy adott doménnév világszerte kizárólag egyszer létezhet, miközben a védjegyek tekintetében elképzelhető több lajstromozás is (más országban, más áruosztályban). Másrészről, a védjegyet jogszabály által elismert, hivatalos nyilvántartásba veszik, ezzel szemben a doménneveket magánszervezetek regisztrálják. További különbségnek tekinthető, hogy a megkülönböztető képesség a védjegy lajstromozhatóságának egyik alapvető feltétele, ezzel szemben a doménnév elfogadásához elegendő, ha csupán egy karakterrel különbözik egy már létező névtől.
A fentiekben ismertetett jellegzetességekből kitűnik, hogy bár a védjegyek és a doménnevek részben azonos funkciót látnak el, több ponton különböznek egymástól. Párhuzamos használatuk során a védjegyek és a doménnevek konfliktusba kerülhetnek egymással. Az ütközésnek többféle oka lehet, amit jól illusztrálnak a különböző bírósági döntések.
A problémák elsősorban abból adódnak, hogy a domén-regisztrációt igénylő személyek, vállalatok gyakran védjegyként már bejegyzett megjelöléseket választanak doménnévként, megakadályozva így a védjegyek jogos tulajdonosait védjegyeik doménnévként való felhasználásában. A védjegylajstromozás és a doménnév regisztrációs rendszer közötti összefüggés hiányában gyakoriak az ilyen jellegű ütközések. A doménnevek bejegyzési rendszere az internet szellemének megfelelően gyors, egyszerű - és aránylag olcsó - eljáráson nyugszik, azonban ebből következően a megfelelő követelmények és ellenőrzések híján a közelmúltban gyakorivá váltak a visszaélések. Miután a doménneveket általában az ún. "elsőbbségi" ("first come, first served") elv szerint adják meg, a jogosultság előzetes ellenőrzése nélkül, sok esetben éri kellemetlen meglepetés a doménnév regisztrálását igénylő védjegyjogosultakat: lajstromozott vagy közismert védjegyeiket más személyek már bejegyeztették doménnévként. A védjegy és a doménnév közötti konfliktusok kialakulásának számos oka lehet. A más védjegy megjelölésének doménnévként való bejegyeztetése mögött többféle motiváció rejlik, elsősorban a nyereségvágy, de az is előfordul, hogy az ütközés nem rosszhiszeműségből ered, hanem abból, hogy mindkét fél jogosultnak érzi magát az érintett doménnevet illetően.
A kettős jogosultság esetét jól illusztrálja az Egyesült Királyságban tárgyalt Prince ügy.(6) A felperes a Prince plc néven az Egyesült Királyság területén működő számítástechnikai cég volt, amely 1995-ben bejegyeztette a "prince. com" doménnevet. Bár a "prince" szót nem lajstromoztatta védjegyként, mintegy 10 év óta ezen a néven működött. Ezzel szemben a jól ismert Prince Sports Group Inc amerikai cég több országban is bejelentette a "prince" védjegyet, beleértve az Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot is. Az amerikai cég jogásza a Prince plc-hez intézett levelében védjegybitorlásra hivatkozott és felszólította az angol vállalatot a doménnév átadására. Válaszként ez utóbbi pert indított annak megállapítására, hogy a doménnév bejegyeztetése és használata nem alapozza meg a védjegybitorlás miatti perrel való fenyegetést. A bíróság kimondta, hogy a fenyegetés alaptalan volt, ugyanakkor a védjegybitorlás hiányáról szükségtelennek ítélte külön nyilatkozni. Mivel mindkét félnek joga volt a szóban forgó név használatára, és az érintett áruosztályok és szolgáltatások eltérőek voltak, a védjegybejegyzéstől függetlenül az a cég volt jogosult a doménnév használatára, amely elsőként bejegyeztette azt.
Gyakoribbak azonban azok az esetek, amikor olyan személy vagy vállalat kéri egy védjegy doménnévként való regisztrálását, amelynek nem lenne joga a szóban forgó védjegy használatára. A rosszhiszemű bejegyzések mögött több ok is rejtőzhet. Előfordulhat, hogy egy versenytárs, egy volt alkalmazott vagy egy elégedetlen fogyasztó ezen az úton próbál ártani az érintett vállalatnak. A leggyakoribb azonban az az eset, amikor valaki haszonszerzés céljából regisztráltatja doménnévként más védjegyét, majd ezt követően megvételre kínálja azt fel az eredeti jogosultnak. Ez az ún. "cybersquatting", amely az utóbbi években igencsak elterjedt és amelyből kifolyólag számos jogeset született. Az Egyesült Királyságban az első ilyen eset, amely bíróság elé került a Harrods ügy volt.(7) A világhírű Harrods cég több országban, így az Egyesült Királyságban is, több áruosztályba - köztük a számítógépekre és számítógépi programokra vonatkozó 9. áruosztályba - bejegyeztette nevét védjegyként. 1995-ben a UK Network Services regisztráltatta az amerikai székhelyű NSI-nél a "harrods.com" doménnevet, majd megvételre kínálta azt. A Harrods cég panaszt emelt az NSI-nél, amely felfüggesztette a szóban forgó doménnév használatát. Ezt követően a Harrods védjegybitorlásra hivatkozva pert indított a UK Network Services ellen. Az alperes egyrészt azzal védekezett, hogy a védjegyjog nem alkalmazható a doménnevekkel kapcsolatban, másrészt a használat hiányára hivatkozott. A bíróság a felperesnek adott igazat és miután megállapította a védjegybitorlás fennállását, kötelezte az alperest, hogy a "harrods.com" doménnevet adja át a felperesnek.
A Harrods ügyben hozott döntés nem tartalmaz részletes indokolást a védjegybitorlást megalapozó "gazdasági tevékenység körében történő felhasználás" követelményének tekintetében, az ezt követő, szintén híressé vált One in A Million ügyben(8) azonban a bíróság világosan kimondta: az a tény, hogy az alperesek az érintett doménnevet megvételre ajánlották fel a felperesnek azt jelenti, hogy a doménnevet, mint "doménnév kereskedők" gazdasági tevékenységük körében használták fel. A bíróság azt is megállapította, hogy a doménnév használata sértené a felperesek kizárólagos jogosultságát a védjegyek használatához. Ebben az ügyben a One in A Million nevű angol cég doménnév kereskedésre specializálta magát: közismert neveket, jó hírnevű védjegyeket jegyeztettek be a jogosultak engedélye nélkül doménnévként, hogy azután magas áron(9) megvételre kínálják fel azokat a jogosultaknak vagy harmadik személyek számára.
Az Egyesült Államokban is számos döntés született a rosszhiszemű doménnévbejegyzésekkel kapcsolatban. A Harrods ügyéhez hasonló a Panavision(10) eset tényállása. Ebben az ügyben a bíróság megállapította, hogy a doménnév több, mint egy elérhetési cím, mivel azonosítja az érintett honlap tulajdonosát és felvilágosítást ad a honlap tartalmáról. Ebből kifolyólag a védjegy engedély nélküli regisztrálása doménnévként gyengíti a védjegy megkülönböztető képességét a védjegyjogosult termékei és szolgáltatásai tekintetében.(11) Némileg eltérő viszont az a helyzet, amikor a doménnév bejegyzése nem nyereségvágyból, spekulációs céllal történik, hanem az igénylő valóban használni kívánja azt. Ilyen esetekben a bejegyzés nem is feltétlenül rosszhiszeműen történik. Az Egyesült Államokban a bíróságok azonban több ilyen esetben is megállapították a védjegybitorlás fennállását, mivel a védjegy doménnévként történő felhasználása a jogosult engedélye nélkül a fogyasztók megtévesztését eredményezheti. Bizonyos egyéb esetekben a védjegybitorlás a védjegy hírnevének csorbításával párosul.(12)
II. Megoldások
A védjegyek és a doménnevek ütközésének rendezését illetően az egyik legfőbb gondot az okozza, hogy a konfliktusok túllépik a hagyományos jogrendszerek lehetőségeit. Egyfelől a territoriális szintű jogrendszerek nem mindig tudnak megfelelő megoldást nyújtani az ehhez hasonló globális dimenziójú problémákra. Ráadásul az idő és a költségek szempontját figyelembe véve, a védjegyjogosultaknak gyakran célszerűbbnek tűnt visszavásárolni a doménnévhez való jogukat, mint bírói úton próbálkozni jogaik érvényesítésével. Ebből kifolyólag kezdetben a konfliktusok nagy részét a felek egymás között oldották meg, azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem elegendő és biztosabb megoldásokra van szükség.
A doménnévrendszer megszervezése és kezelése az utóbbi évek folyamán világszerte élénk viták tárgyává vált. A tanácskozások során hamar nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van a doménnévrendszer kezelésének intézményesítésére. Az érintettek megállapították, hogy ezáltal a rendszer alkalmazkodna az interneten egyre növekvő forgalomhoz, és könnyebben kezelhetővé válna. Ugyanakkor figyelembe venné a hálózat valamennyi érdekeltjének álláspontját. A Szellemi Tulajdon Világszervezete kezdeményezésére indult el 1998-ban egy konzultációs folyamat - a WIPO Domain Name Process - azzal a céllal, hogy minden érintett félnek lehetősége legyen észrevételeit nyilvánosságra hozni a leggyakrabban felmerülő témákkal kapcsolatban. A konzultációk során a felszólalók nagy része úgy vélte, hogy elsősorban inkább a konfliktusok megoldására, mint azok elkerülésére kell helyezni a hangsúlyt. Mivel a védjegy- és a doménnév-tulajdonosok között kialakult konfliktusok rendezésére korábban alkalmazott eljárások gyakran túlságosan költségesek, fáradságosak és egyúttal eredménytelenek, a WIPO egy egységes vitarendezési eljárás kialakítását javasolta. A kitűzött cél elsősorban az volt, hogy egyensúlyt lehessen találni egyrészt a hagyományos, már jól bevált jogérvényesítési rendszerek, másrészt egy gyors, aránylag olcsó szisztéma között, amely megfelelne az internet használatából adódó, új típusú problémák megoldására. A WIPO 1999. április végén tette közzé a konzultációs folyamat végleges jelentését.(13) A javaslatok megvizsgálása után a következő célkitűzés egy olyan útmutató kidolgozása lett, amely megkönnyíti az e területen felmerülő problémák megoldását.
A különböző nemzetközi és nemzeti tanulmányok eredményei rámutatnak arra, hogy a probléma megoldása egyrészt az egyes regisztrációs szervezetek szabályainak megfelelő kidolgozásában, másrészt a vitarendezési eljárások kialakításában rejlik. Ezenkívül néhány államban már a jogalkotás terén is megfigyelhetők válaszok.
Egyelőre kevés példa van arra, hogy a doménnevek és a védjegyek közötti ütközéseket jogszabályban foglalt rendelkezésekkel próbálják feloldani, az Egyesült Államokban, valamint Olaszországban azonban a közelmúltban hozott lépések ezt az irányt követik.
1. Egyesült Államok:
az "Anti-Cybersquatting Piracy Act"
Az Egyesült Államokban az 1946. évi Védjegytörvény ("Lanham Act") 1999. évi módosításával(14) megnyílt a lehetőség a védjegytulajdonosok számára, hogy felléphessenek a "kiberkalózok" jogosulatlan doménnév bejegyzései ellen. A törvény 1125. szakasza a jogsértések között külön nevesíti ezt a típusú jogsértést. A 1125. (d) cikkely beiktatásával ezentúl a védjegyjogosult bírói úton érvényesítheti jogait az érintett neveket engedélye nélkül doménnévként bejegyeztető, használó vagy azzal kereskedő személyek ellen. A cikkely feltételként állítja fel a regisztráció rosszhiszemű jellegét: a védjegyjogosult azon személy ellen léphet fel, aki a védjegyet rosszhiszemű szándékkal, haszonszerzés céljából használja, engedély nélkül. A jogszabály példálózó jelleggel felsorolja, melyek azok a tények, amelyek a rosszhiszeműség megállapításánál figyelembe veendők,(15) mint például védjegyek vagy egyéb szellemi tulajdonok létezése. Azt is ajánlott megvizsgálni, hogy a jogsértő személy korábban használta-e jóhiszeműen a doménnevet az érintett termékek vagy szolgáltatások felkínálásának céljából. Hasonló módon, a bíróság álláspontjának kialakításában szerepet játszhat az a tényező is, hogy az érintett doménnév alatt elérhető honlapot jóhiszeműen, nem kereskedelmi célokból működtetik, használják. A rosszhiszeműség vélelmét alapozza viszont meg az az eset, amikor a jogsértő személy abból a célból jegyezteti be a doménnevet, hogy a potenciális vásárlókat megtévesztve eltérítse azokat a védjegyjogosult honlapjáról, és ily módon sértse a védjegyhez fűződő jó hírnevet. Szintén rosszhiszeműségre utal az a magatartás, amikor nagy mennyiségben jegyeztet be valaki olyan doménneveket, amelyekről tudja, hogy azonosak vagy hasonlóak mások védjegyeivel. Ezzel szemben a jogszabály kimondja, hogy a rosszhiszeműség nem állapítható meg azokban az esetekben, amikor a bejegyzést igénylő személy azt hitte, vagy alapos oka volt annak feltételezésére, hogy a doménnév használata megengedett, vagy egyéb módon jogszabályba nem ütközik. A jogsértés szankciójaként a bíróság elrendelheti az érintett doménnév megvonását, törlését, vagy annak átruházását a védjegytulajdonos részére.(16) A törvény tartalmaz ezenkívül a regisztrátor felelősségének korlátozására vonatkozó rendelkezéseket is.
2) Olaszország: a doménnevek és a védjegyek
használatára vonatkozó törvénytervezetek
A doménnevek bejegyzése Olaszországban ma a jól ismert "elsőbbségi elv" alapján történik. A "kiberkalózkodás" visszaszorítására azonban a közelmúltban készült el egy törvénytervezet a doménnevek és hálózati szolgáltatások azonosítására szolgáló nevek használatáról,(17) amely kifejezetten megtiltja a védjegyek és egyéb megkülönböztető jelzések, személy- és köznevek doménnévként való használatát.(18) A tervezet azon megkülönböztető megjelölések bejegyzését is tiltaná, amelyek hasonlóak lajstromozott védjegyekhez és az érintett tevékenységből kifolyólag a fogyasztók megtévesztéséhez vezethetnek. A törvénytervezet a korábban regisztrált doménnevekre is kiterjedne és lehetővé tenné a jogsértő doménnevek visszamenőleges törlését. A javaslat másrészt egy nemzeti doménnévlajstrom létrehozataláról is rendelkezik. A törvénytervezetet sok kritika fogadta,(19) különösképpen, ami a fent említett védjegyekre vonatkozó bejegyzési tilalmat illeti. Egyes szerzők rámutattak arra, hogy a tervezet szélesebb körű védelmet biztosít a védjegytulajdonosok számára, mint azt a jelenlegi szabályozás teszi.
Néhány hónappal az említett törvénytervezet előterjesztése után a nevek és védjegyek interneten való használatának felügyeletére vonatkozóan egy külön törvénytervezet került az olasz szenátus elé.(20) A törvénytervezet egy regisztrációs szervezet (Ufficio registrazione domini - URD) létrehozataláról rendelkezik, amely a .it domén alatti bejegyzéseket felügyelné. A törvénytervezet 3. cikke kifejezetten kimondja, hogy aki egy névvel, védjeggyel vagy közismert cégek nevével azonos, vagy azokhoz hasonló doménnevet jegyeztet be jogosulatlan haszonszerzés végett, és ezáltal megtéveszti a fogyasztókat, kihasználva azok jóhiszeműségét, hat hónaptól két évig terjedő szabadságvesztéssel és 1-50 millió líra pénzbüntetéssel büntethető.
B) A regisztrációs szabályzatok
A doménregisztrációs szabályzatokban foglalt rendelkezések megoldást nyújthatnak a védjegyek és a doménnevek közötti ütközések elkerüléséhez, illetve az ütközések feloldásához. A szabályzatokat megkülönböztethetjük aszerint, hogy általános vagy országkódokhoz kapcsolódó felső szintű doménekre vonatkoznak. Az egyes nemzeti szabályzatok ezenkívül szigorúbb, vagy liberálisabb jellegüknek megfelelően több kategóriába sorolhatók.
1) Nemzetközi szabályozás (gTLDs)
Az általános felső szintű doméneket illetően az Egyesült Államokban bekövetkezett, internettel kapcsolatos legutóbbi fejleményeket szükséges megvizsgálni. Az Egyesült Államokban az internethez kapcsolódó feladatok megszervezése és kezelése eleinte állami feladat volt, azonban pár éve megindult egy folyamat, amelynek során a magánszféra egyre nagyobb szerephez jutott. 1998-ban az Egyesült Államokban egy Fehér Könyvet tettek közzé a doménnevek kezeléséről.(21) A Fehér Könyv kiadását követően bizonyos feladatok, amelyeket korábban az Egyesült Államok kormányával szerződésben álló Internet Assigned Numbers Authority (IANA) látott el, átkerültek egy újonnan megalapított nonprofit magánszervezet, az Internet Corporation for Assigned Names and Numbers (ICANN) hatáskörébe. Az ICANN feladatai közé tartozik 2000 októbere óta a doménnévrendszer (Domain Name System - DNS) általános kezelésén túlmenően a .com, .net és a .org doménnevek rendszerének kialakítása, illetve kezelése. Ezzel a doménnevek bejegyzésének tekintetében véget vettetek az állami felügyelet alatt álló Network Solutions Inc. (NSI) monopóliumának és ennek következtében kialakulhatott a versenyhelyzet a bejegyzésekkel foglalkozó szervezetek között. Ezek a szervezetek az ICANN meghatalmazásával működhetnek, amelynek feltétele egy akkreditációs megállapodás megkötése. Ez utóbbi tartalmazza azokat a szabályokat, amelyeket a regisztrációs szervezeteknek a doménnév bejegyzéseknél figyelembe kell venniük, és amelyek segítségével elejét lehet venni a rosszhiszemű, illetve jogsértő bejegyzéseknek. A szervezetek ezenkívül a megállapodás aláírásával kötelezettséget vállalnak arra, hogy vita esetén alávetik magukat az ICANN által kidolgozott vitarendezési eljárásnak. Jelenleg világszerte mintegy 150 szervezet kapott hasonló meghatalmazást.
A hamarosan bevezetésre kerülő új általános felső szintű doménnevek egy részénél már kifejezetten olyan szabályok kerültek kidolgozásra, amelyek csökkentik a doménnevek és a védjegyek ütközésének lehetőségét. Így például az .info domén esetében 2001. július 25-től augusztus 27-ig egy átmeneti időszakot vezetnek be, amely alatt azok a védjegyjogosultak, amelyek védjegyüket 2000. október 2-a előtt lajstromoztatták, prioritást élveznek a doménnevek bejegyzésénél. Az átmeneti időszak után 120 napon keresztül a jogosultak megtámadhatják az ez időszak alatt bejegyzett doménneveket. Ettől függetlenül a bejegyzések a "first-come, first-served" elv alapján történnek.(22) Hasonló módon, a .pro felső szintű doménnél, - amely könyvelőknek, jogászoknak és orvosoknak van fenntartva - szintén egy védjegyjogosultaknak kedvező átmeneti időszak bevezetését tervezik: azok a védjegyjogosultak, amelyek az érintett új domén bevezetése előtt legalább egy évvel lajstromoztatták védjegyüket, az elsőbbségi elvet követve ún. "előbejegyzési" joggal rendelkeznek. Ugyanakkor a magán személyek számára létesített .name és az üzleti élet szereplőinek fenntartott .biz esetében a védjegyjogosultak semmiféle kiváltsággal nem rendelkeznek majd. Az utóbbi domén kezelője azonban lehetővé teszi a védjegyjogosultak számára, hogy jelezzék az érintett megjelölésre vonatkozó jogosultságukat. Ennek a kezdeti időszakban alkalmazandó megoldásnak köszönhetően a doménigénylőket értesítik, ha olyan nevet kívánnak regisztráltatni, amely más személy jogait sértené. Ez az eljárás ugyan magát a regisztrációt nem akadályozza meg automatikusan, de lehetővé teszi az ütközések korlátozását, illetve megkönnyíti a konfliktusok kezelését.(23)
2) Nemzeti szabályozás (ccTLDs)
A nemzetközi megfigyelések szerint a "kiberkalózok" egyre kevésbé foglalkoznak az általános felső szintű doménekkel, tevékenységeiket egyre inkább az országkódok doménjei szintjén fejtik ki, amelyekre az ICANN szabályzata nem terjed ki. Valóban, mint ahogy azt már a fentiekben is említettük, az ICANN és az általa elismert szervezetek kizárólag az általános felső szintű doménekkel foglalkoznak. Az országkódokat illetően többé-kevésbé szigorú nemzeti szintű szabályozások vannak életben. Az egyes szabályzatok általában felhívják a figyelmet arra, hogy a doménnév bejegyzése harmadik személyek jogait nem sértheti.
Magyarországon az Internet Szolgáltatók Tanácsának (ISZT) szabályzata tartalmazza a doménnév-regisztráció szabályait. Ezen a téren 2000-ben jelentős változások léptek életbe, és a március 1-től bevezetett ún. doménnév-liberalizáció nagy visszhangot váltott ki. Az ezt megelőző regisztrációs szabályzat ugyanis kifejezetten előírta, hogy "az igényelt névnek dokumentummal igazolhatóan összefüggésben kell lennie az Igénylővel".(24) Ez a rendelkezés bizonyos mértékig elejét vette a rosszindulatú bejegyzéseknek. A szabályzat kimondta továbbá, hogy a közvetlenül a .hu felső szintű domén alá történő bejegyzéseknél a névre jogosultak köre kiterjed többek között a Magyar Szabadalmi Hivatalnál lajstromozott védjegy jogosultjára.(25) A 2000. március 1-től érvényben lévő regisztrációs szabályzatban már nem szerepelt a fent említett követelmény. Ennek értelmében ettől az időponttól kezdve bárki bármilyen .hu alatti domént bejegyeztethet, nem szükséges bizonyítania, hogy a név valamilyen módon kapcsolódik cégéhez vagy termékéhez. Ezzel a lépéssel az Internet Szolgáltatók Tanácsa a más országokban elfogadott elvekhez kívánta igazítani szabályzatát azonkívül, hogy alkalmazkodni akart az elektronikus kereskedelem által felvetett igényekhez. Az új szabályzat azért vált élénk kritikák tárgyává, mert sokan tartottak annak negatív következményeitől, azaz attól, hogy ezentúl egy adott cég vagy termék nevét bárki lefoglalhatja magának, megfosztva ezzel a jogosultat a doménnév használatától. 2000 decemberétől újabb változás következett be a regisztrációs szabályzatot illetően. A jövőben az Internet Szolgáltatók Tanácsa által alapított közhasznú társaság veszi át a doménregisztrációval kapcsolatos ügyek intézését. A Tanács mellett működő társaság franchise rendszert dolgozott ki, ami lehetőséget teremtett arra, hogy 2000. december 1-től minden olyan szolgáltató regisztrátori feladatot vállalhasson, amely a szerződést a társasággal megköti. A franchise rendszerben résztvenni kívánó szervezeteknek a franchise szerződésnek megfelelően el kell fogadniuk a korábbi szabályzatot felváltó "Domainregisztrációs üzletpolitikai irányelveket",(26) amelyek magukba foglalják többek között a névválasztásra, a névfenntartásra, az igénylőre vonatkozó kritériumokat.
A doménnevek és a védjegyek közötti ütközéseket illetően a következő szabályokat érdemes kiemelni. A közvetlenül a .hu domén alá történő delegálás esetében a benyújtott igényeket a nyilvántartó a delegálás előtt nyilvánosan meghirdeti, a meghirdetéstől számított 14. nap végéig a doménnév delegálása ellen kifogást lehet előterjeszteni.(27) Ezzel a védjegyjogosultak számára lehetőség nyílik arra, hogy megakadályozzák védjegyük engedély nélkül való bejegyzését doménnévként. Megjegyzendő azonban, hogy közvetlenül második szintű közdomén alá történő delegálás esetén a delegálás az igény nyilvántartásba vételének időpontja szerinti érkezési sorrendben, előzetes meghirdetés nélkül történik. A védjegyek tekintetében még fontosabb az a szabály, amely az ún. prioritásos igényekre vonatkozik. Az 1.4.b) pont szerint prioritással rendelkeznek azok az igények, amelyek a delegálást közvetlenül a .hu domén alá kérik, ha a választott név "a Magyar Szabadalmi Hivatal által az igénylő, mint jogosult számára lajstromozott védjegy, mint karaktersorozat". A szabályzat kimondja továbbá, hogy ezekben az esetekben a választott doménnévnek és a prioritás alapját képező dokumentumban szereplő elnevezésnek betű szerint egyeznie kell. Másik szigorú szabály, amely szintén a védjegyjogosultak érdekeit védi, hogy a "közvetlenül a második szintű .tm.hu közdomain alatt az igénylő csak olyan karaktersorozatot választhat domain névként, amely a Magyar Szabadalmi Hivatal által az igénylő számára védjegyként lajstromba vett védett megnevezés."(28) Hasonló kikötés már az előző szabályzatban is szerepelt.(29)
A fentiekből kitűnik, hogy a mostani szabályozás továbbra is annak elérésére törekszik, hogy a doménnevek jogos tulajdonosaikhoz kerüljenek. Amennyiben mégis jogvita alakulna ki, az üzletpolitikai irányelvek rendelkeznek a vitamegoldás módjairól. Abban az esetben, ha a vita a doménnév választhatóságával kapcsolatban merül fel, az üzletpolitikai irányelvek elfogadásával a regisztrátor, illetve a nyilvántartó kötelezettséget vállal arra, hogy az ISZT mellett működő Tanácsadó Testülethez fordul. A szolgáltatói szerződésből eredő jogok és kötelezettségek fennállásával, teljesítésével kapcsolatos vitás kérdésekben azonban a regisztrátor és a nyilvántartó egy eseti választott bíróság döntésének veti magát alá.(30)
A Tanácsadó Testület, mind a korábbi szabályzatban, mind a Domainregisztrációs üzletpolitikai irányelvekben található meghatározás szerint "a nyilvántartó mellett működő, felkért független szakértőkből álló bizottság, amely a domain nevek választhatóságával kapcsolatos kérdésekben foglal állást, iránymutatásaival támogatja a domain nevek delegálásának jogszerűségét". A Tanácsadó Testület elvi állásfoglalásokat és eseti döntéseket hoz. Az Internet Szolgáltatók Tanácsának Elnöksége a védjegymegjelölések doménnévként való választhatóságával kapcsolatban négy kérdést intézett a Tanácsadó Testülethez, amely azokra a 7/2000. (V.31.) Elvi Állásfoglalásában válaszolt.(31) Az első kérdés arra vonatkozott, hogy a regisztrátor köteles-e a prioritással nem rendelkező igénylő számára a Magyar Szabadalmi Hivatal által lajstromozott védjegyből a szabályzatnak megfelelően képezhető doménnévvel azonos domén delegálását megtagadni azon az alapon, hogy az sérti az MSZH által lajstromozott védjegy jogosultjának jogait, amennyiben az igény előzetes nyilvános meghirdetése során a védjegy jogosultja nem nyújt be a meghirdetett doménnel azonos domén delegálására vonatkozó igényt. A Testület állásfoglalása szerint a regisztrátornak kizárólag abban az esetben kell így cselekednie, ha a domén igényléséhez a körülmények alapján nyilvánvalóan társul a domén gazdasági tevékenység körében való használatára irányuló szándék. Hasonló kérdés merült fel arra az esetre vonatkozóan, amikor a doménnév bejegyzésére irányuló igény sérti az MSZH által lajstromozott más védjegy jogosultjának jogait, illetve megtévesztő. A Testület szerint ilyen esetekben viszont a regisztrátor a doménnév delegálását nem köteles megtagadni. A további két kérdés a védjegybejelentés napja és a prioritás megalapozottságának kapcsolatára vonatkozott. E tekintetben a Testület álláspontja szerint a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott védjegybejelentés a bejelentésben szereplő megjelölésből a szabályzatnak megfelelően képzett domén vonatkozásában nem alapoz meg prioritást, amennyiben korábbi, mint az a nap, vagy azonos azzal a nappal, amelyen a nem prioritásos igénylő az igénylését benyújtotta, illetve abban az esetben, amennyiben a védjegybejelentés napja későbbi, mint az a nap, amelyen a nem prioritásos igénylő az igénylését benyújtotta. Az állásfoglalás a későbbiekben a Tanácsadó Testület több egyedi döntését alapozta meg.(32)
Az országkódokra vonatkozó felső szintű doménekkel kapcsolatban alkalmazandó szabályok szigorúsága országonként eltérő. Míg egyes országokban a regisztrációs szabályzatok tartalmaznak a bejegyzést többé-kevésbé megszorító rendelkezéseket, más szabályzatok nem szabnak meg semmilyen hasonló feltételt. A legnagyobb fokú szabadságot jól illusztrálja az új-zélandi regisztrációs szabályzat példája. Új-Zélandban a .nz alatti bejegyzéseket a The New Zealand Registry (Domainz) kezeli.(33) A doménnevek regisztrációja az elsőbbségi elvnek megfelelően történik. Számos ország példáját követve a Domainz a bejegyzéskor nem ellenőrzi, hogy a doménnév ütközik-e más védjegyével és nem is vállal felelősséget az esetleges konfliktusokért. Ugyanígy, az Egyesült Királyságban sem korlátozzák a doménnevek bejegyeztetését, a regisztráció bárki számára nyitva áll.(34) Más országokban viszont, mint például Gambiában is, a doménnevek bejegyzése csak igen szigorú feltételek mellett lehetséges. Az itt alkalmazott szabályzat szerint(35) az igényelt névnek mindenképpen kapcsolatban kell állnia az igénylővel. A regisztrációval megbízott szervezet ellenőrzi, hogy az adott igény megfelel-e ennek a követelménynek. A védjegyeket illetően létezik egy speciális rendelkezés, amely kimondja, hogy amennyiben külföldi vállalatok saját védjegyüket kívánják bejegyeztetni, a regisztrátor esetenként dönti el, hogy a doménnév kivételesen regisztrálható-e. A döntésnél figyelembe veszik az érintett vállalat közismertségét, jó hírnevét, illetve, hogy a név már más domén alatt működik-e.
A két szélsőséges megoldás - szigorú korlátozás és regisztrációs feltételek hiánya - között található az, amely bizonyos mértékben szab csak határokat a doménnév-regisztrációnak. Gyakran előfordul, hogy a regisztrációs szabályzat a nemzeti bejelentőkre vonatkozóan semmiféle kötelezettséget nem tartalmaz, miközben a külföldi bejelentőknek számos feltételnek kell megfelelniük, ahhoz, hogy doménnév igényüket elfogadják.(36)
Napjainkban világszerte a doménnevek regisztrációs rendszerének fokozatos liberalizációja figyelhető meg. Számos államban a közelmúltban enyhítettek az országkódokra vonatkozó szabályozás ezideig szigorúnak minősülő feltételein. Nem sokkal a magyar szabályozás módosítását követően például India is ezt az utat választotta. Így a közelmúltban bevezetett változásnak megfelelően a korábbi szigorú szabályozást felváltó új rendelkezésekből eltűnt az a követelmény, amely szerint az igénylőnek Indiában bejegyzett cégnek kell lennie. Ez a korábbi szabály ellentmondásban állt a védjegyek tekintetében alkalmazandó szabályokkal, mivel azokat külföldiek is lajstromoztathatták. Az indiai doménnévrendszer így ezentúl külföldi cégek számára is hozzáférhetővé vált. Ugyanakkor az .in doménen kívül több alsó szintű domént is bevezettek, amelyek közül a .co.in - a magyar .tm.hu-ra vonatkozó szabályhoz hasonlóan - kizárólag az Indiában lajstromozott védjegyek tulajdonosai vagy az Indában bejegyzett cégek számára van fenntartva. Brazíliában szintén enyhíteni kívánnak az aktuális szabályozáson. Jelenleg a .br domén alatt kizárólag a Brazíliában bejegyzett cégek regisztrálhatják doménneveiket. A külföldi vállalatok így kénytelenek vagy képviselőt megbízni, vagy leányvállalatot alapítani. Ez a szabály várhatóan hamarosan megszűnik. Továbbra is életben marad viszont az a szigorú rendelkezés, amely szerint egy igénylő kizárólag tíz doménnevet regisztrálhat. A rendelkezés a spekulációs célból történő rosszhiszemű bejegyzéseknek kíván gátat szabni, azonban kedvezőtlen megoldást jelent a jelentős számú védjeggyel rendelkező nagy cégeknek. Hong Kongban 2001 júniusától kezdődően éppen erre tekintettel könnyítettek a korábbi szabályozáson, amely addig kizárólag egy .hk domén alatti regisztrációt engedélyezett.(37) Végül megemlíthetjük még Belgium példáját is, ahol a korábbi, szigorúnak minősített doménnév-regisztrációs rendszert 2000 decembere óta liberalizálták. Ezáltal megszűnt az a követelmény, amely szerint az igénylőnek kapcsolatban kell állnia a kiválasztott névvel.
A fentiekből kitűnik, hogy az egyes regisztrációs szabályzatok óriási eltéréseket mutatnak, és bár bizonyos szempontok szerint csoportosíthatók, a megoldások mégis sokszor egyedieknek tűnnek. Másrészről, a védjegyek és a doménnevek ütközése a szabályzatokban foglalt rendelkezések ellenére sem teljes mértékben elkerülhető. Az elővigyázatosságból megkövetelt regisztrációs feltételek megnehezítik ugyan a "kiberkalózok" számára a rosszhiszemű bejegyzéseket, azonban nem teszik azokat teljesen lehetetlenné. A közeljövőben bevezetendő új felső szintű doméneknél például a védjegyjogosultak számára fenntartott átmeneti időszak csak a lajstromozott védjegyekre vonatkozik és általában azokra a doménnevekre korlátozódik, amelyek azonosak a jogosultak védjegyeivel. A hasonló vagy hibásan regisztrált bejegyzéseket ezekben az esetekben nem veszik figyelembe. Konfliktusok tehát a biztonsági intézkedések ellenére is kialakulhatnak. Ilyenkor a vitarendezési eljárások jelenthetik a megoldást.
A regisztrációs szabályzatok általában tartalmaznak az esetleges viták rendezésére vonatkozó szabályokat. Gyakori megoldás, hogy a doménnevekkel kapcsolatos vitákat a szabályzat egy választott bíróság hatáskörébe utalja.
1) Nemzetközi szabályok (gTLDs)
a) ICANN Uniform Resolution Policy (UDRP)
A hatáskörébe tartozó felső szintű domének - .com, .net és .org - tekintetében az ICANN 1999 decemberében vezette be egységes vitarendezési eljárását, a "Uniform Domain Name Dispute Resolution Policy-t" (UDRP), amelyet az ICANN által akkreditált valamennyi regisztráló szervezetnek követnie kell. Ezenkívül életbe lépett az ún. "Rules for Uniform Domain Name Dispute Resolution Policy",(38) amely az érintett vitarendezéssel foglalkozó szervezetekre vonatkozik. Az UDRP keletkezése a WIPO doménnév-eljárására vezethető vissza, amelynek eredményeit összefoglaló végleges jelentés iránymutatást tartalmazott arra vonatkozóan, mely szempontok szerint legcélszerűbb létrehozni egy doménnevekkel kapcsolatos vitarendezési eljárást. Az elsődleges cél egy olyan eljárás bevezetése volt, amely hatékony, olcsó és általánosan alkalmazható megoldást nyújt a konfliktusok rendezésére. Az új vitarendezési eljárás általában pozitív fogadtatásra talált, mivel sok szempontból - elsősorban a költségek és az időtényező tekintetében - kedvezőbb megoldásnak bizonyul, mint a bírósági út igénybevétele. Rendelkezései szerint(39) a panasztevőnek három együttes tényt kell bizonyítania. Első feltétel, hogy a kifogásolt doménnévnek azonosnak vagy megtévesztően hasonlónak kell lennie a panasztevő védjegyével. Másodszorra, a panasztevőnek bizonyítania kell, hogy a másik félnek nincs semmilyen joga, vagy jogos érdeke az érintett doménnévvel kapcsolatban. Végül feltétel annak bizonyítása is, hogy a doménnevet rosszhiszeműen regisztrálták és használták.
Az UDRP az új, általános felső szintű doménekre is vonatkozik majd, azonban bizonyos eltérésekkel. A szabályzat teljes mértékben alkalmazandó lesz a .info, a .pro, a .name és a .museum esetében. A .coop, .aero, valamint a .biz doméneknél a tervek szerint párhuzamosan más eljárásokat is alkalmaznak majd.(40) A .biz esetében például azok a védjegyjogosultak, amelyek az adott megjelölésre vonatkozó jogosultságukat időben jelezték a domént kezelő szervezet felé, vita esetén igénybe vehetik a "Start-up Trademark Opposition Policy"-t (STOP), az UDRP egy módosított, a védjegyjogosultak számára kedvezőbb változatát.
Az UDRP-ben foglalt eljárás nem maga az ICANN előtt folyik. Az elé terjesztett ügyek elbírálására a szervezet az alábbi négy különálló választott bírósági fórumnak adott megbízatást: CPR Institute for Dispute Resolution, eResolution, The National Arbitration Forum és a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO). A továbbiakban ez utóbbi szervezet választott bíráskodási tevékenységét vizsgáljuk meg részletesebben.
A "kiberkalózkodással" kapcsolatos viták rendezésére az ICANN által kijelölt szervezetek közül minden bizonnyal a WIPO választott bíráskodási és vitarendezési központjának (WIPO Arbitration and Mediation Center) tevékenysége a legfigyelemreméltóbb.(41)
A központ 1999 decemberében kezdte meg tevékenységét. Néhány nappal az UDRP hatályba lépése után már meg is indult az első rosszhiszemű doménnévbejegyzésre vonatkozó vitarendezési eljárás,(42) melyet hamarosan számos másik követett. 2000-ig mintegy 1850 eset került a WIPO testülete elé, amely több, mint 3200 doménnévre vonatkozott. A megkeresésekben érdekelt felek 74 ország állampolgárai voltak. Magyarországról eddig egy megkeresés érkezett a WIPO választott bíráskodási és vitarendezési fóruma elé, a D2000-0037 számon regisztrált "Zwack ügy".(43) A "zwackunicum.com" doménnevet a Magyar Szabadalmi Hivatalnál 1994-ben lajstromoztatott "Zwack Unicum" védjegy tulajdonosától, a Zwack Unicum Rt.-től függetlenül jegyeztették be a Network Solutions Inc.-nél (NSI) 1999 áprilisában. A védjegytulajdonos megkeresésére az NSI felfüggesztette az érintett domén használatát és az ügy 2000 februárjában a WIPO vitarendezési fóruma elé került. Az UDRP 4. (a) paragrafusának megfelelően a választott bíróság megvizsgálta a fent említett három együttes feltétel fennálltát. Az első két követelmény nem okozott különösebb problémát. A panaszos a védjegylajstromra támaszkodva bizonyította, hogy a szóban forgó doménnév "azonos és megtévesztően hasonló" az általa bejegyeztetett védjeggyel és kijelentette, hogy semmiféle engedélyt vagy licenciát nem adott a regisztrálónak, amelynek alapján ez utóbbi a doménnevet bejegyeztethette volna. A harmadik - a rosszhiszeműségre vonatkozó - feltétel már valamivel komplexebb kérdést jelentett, mivel - mint ahogy az a World Wrestling Federation ügy óta nyilvánvalóvá vált - a panaszosnak nem csak a bejegyzés, hanem a használat rosszhiszeműségét is bizonyítania kell. Az eljáró döntnök megállapította, hogy tekintettel arra, hogy a "Zwack Unicum" védjegy, illetve termék Magyarországon valamint világszerte ismert és jó hírnév övezi, a regisztráló fél nem hivatkozhat arra, hogy nem tudott a védjegy létezéséről. Ennek megfelelően a bejegyzés rosszhiszeműsége nem vitatható. A felhasználás rosszhiszeműségét illetően az eljáró döntnök azt a tényt vette figyelembe, hogy a "www.zwackunicum.com" címen elérhető honlapról a felhasználók egy hiperlink segítségével a Zwack Unicum Rt. egyik legnagyobb vetélytársának honlapjára juthattak át. A három együttes feltétel fennállásának megállapítását követően az eljáró döntnök elrendelte a doménnév a panaszos részére történő átruházását.
A Zwack-ügyben született döntés a testület gyakorlatában a legtöbbször előforduló megoldás. A WIPO választott bíráskodási és vitarendezési központja elé került általános felső szintű doménekre vonatkozó ügyek túlnyomó része a doménnév-átruházásának elrendelésével végződik. 2000-ben a befejezett ügyek 81%-ában született hasonló döntés, míg a doménnév törlése a döntések 1%-át tette ki. Az ügyek 18%-a került elutasításra, maradékukat a felek visszavonták.(44) Ami az országkódokkal kapcsolatos felső szintű doméneket illeti, a WIPO választott bíráskodási és vitarendezési központja elé 2000-ben 16 erre vonatkozó ügy került, azonban ezeknek a doméneknek az esetében általában nemzeti szinten kell megoldást keresni.
2) Nemzeti szabályok (ccTLDs)
Az általános felső szintű doménekre vonatkozó ICANN által kidolgozott szabályzat sikerét bizonyítja, hogy egyre több ország alkalmazza azt az országkódok tekintetében is. Jelenleg ugyan csak mintegy tizenkilenc kisebb állam használja önkéntesen teljes mértékben az érintett szabályzatot, azonban fontos megjegyezni, hogy ezek között található Tuvalu is, amely a .tv doménnek köszönhetően egyre nagyobb szerepet játszik a televíziós-iparban.
Figyelemre méltó, hogy más országokban is az újonnan kidolgozott regisztrációs és vitarendezési szabályok nagymértékű hasonlóságot mutatnak az ICANN szabályzatával. Belgiumban például hamarosan egy hasonló vitarendezési eljárást vezetnek be, amely a hálózaton keresztül lesz igénybe vehető. A .uk domén bejegyzését adminisztráló regisztrációs szervezet pedig a közeljövőben egy hasonló szabályzat elfogadását tervezi.(45) A Nominet UK új eljárásában az UDRP-hez hasonló módon egy helyi testület hoz majd döntéseket, de kizárólag egy bizonyos idő eltelte után, amely alatt közvetítéssel próbálkoznak.
A .hu domén alá bejegyzett nevek esetében az Internet Szolgáltatók Tanácsa által elfogadott "Domainregisztrációs üzletpolitikai irányelvek" 8. pontja külön rendelkezik a jogviták intézéséről. A rendelkezés különbséget tesz a doménnév választhatóságával, valamint a doméndelegálással és -regisztrálással, illetve a szolgáltatói szerződésekkel kapcsolatos viták között. Az első esetben a 8.1. pont kimondja, hogy "mind a regisztrátor, mind a nyilvántartó a Tanácsadó Testület döntésének veti alá magát." A Tanácsadó Testület több egyedi döntést hozott lajstromozott védjegyekbe ütköző doménnévigénylésekkel kapcsolatban.(46) A testület 2/2001. (II. 14.) állásfoglalásában a "vodafon.hu" és "vodaphone.hu" megjelölésekkel kapcsolatban kimondta például, hogy az igényelt megjelölések a jó hírnevet élvező Vodafone védjegyhez hasonlók és azok használata tisztességtelenül használná ki a védjegy megkülönböztető képességét. A testület megállapította továbbá, hogy a doménigényléshez nyilvánvalóan társul a domén gazdasági tevékenység körében való használatára irányuló szándék és felhívta a regisztrátort az igénylő részére történő delegálás megtagadására.(47) Hasonló döntés született a "pm" doménnel kapcsolatban, amelyben a Tanácsadó Testület kimondta, hogy "az igényelt domén delegálása a Pesti Műsor Lap-és Könyvkiadó Kft-n ill. annak engedélyével bíró más személyeken kívüli olyan személy számára, aki a domén használatához fűződő jogos érdekét nem igazolja, bizonyosan megtévesztő ill. valószínűsíthetően jogellenes helyzetet eredményezne".(48)
A 8.2. pont ezzel szemben az ott felsorolt témakörbe tartozó vitákat "a Magyarországi Internet Szolgáltatók Tudományos Egyesülete által támogatott eseti választott bíróság" hatáskörébe utalja. Az irányelvek bevezetőjébe foglalt meghatározás szerint az eseti választott bíróság "független jogász és informatikai szakemberekből összeállított listáról az Igénylő és a Regisztrátor vagy a Nyilvántartó, illetve harmadik személy - fél (aki az igényelt doménnévvel kapcsolatban keresettel élt) által választott, általában háromtagú testület, amely a Magyarországi Internet Szolgáltatók Tudományos Egyesülete támogatásával a közzétett, a Domainregisztrációs üzletpolitikai irányelvek mellékletét képező eljárási szabályzata szerint jár el, és döntése a választott bíróságról szóló 1994. évi LXXI. tv. értelmében jogerős bírói ítélet hatályával bír." Az eseti választott bíróság elé terjesztett első ügy az érintett doménnévigénylés jogsértő mivoltának megállapítására vonatkozott.(49) A választott bíróság a szóban forgó ügyben megállapította, hogy az alperes az érintett doménnév megválasztása során nem járt el kellő gondossággal. Ezzel megsértette a hatályos Regisztrációs Szabályzat a 3. pontban felsorolt, a "domain név megválasztására" vonatkozó rendelkezéseit. Ezenkívül a választott bíróság rámutatott az alperes által választott doménnév megtévesztő jellegére, mivel az a felhasználók szemében azt a látszatot kelthette volna, hogy a doménnév és az adott szóval azonosítható termék vagy szolgáltatás egymással összefüggésbe hozható. Mindebből kifolyólag a választott bíróság az alperest a doménnévről való lemondásra kötelezte.
Egyes, a Uniform Dispute Resolution Policy-t elfogadó államok a szabályzatot bizonyos eltérésekkel alkalmazzák. Így például Romániában mielőtt az ügyet a választott bíróság elé vinnék, közvetítés segítségével próbálnak megoldást találni a konfliktus feloldására.(50) Bizonyos országokban - Magyarországhoz hasonlóan - a regisztrációs szabályzat a vitás ügyeket egy e célra létrehozott testület hatáskörébe utalja. Dániában például a doménregisztrációs szabályzat 5. pontja szerint a doménnevekkel kapcsolatos vitákban egy háromtagú testület dönt, amelynek két szavazó tagjának a védjegyjog területén jártas szakembernek kell lennie.(51) Azokban a rendszerekben viszont, ahol a doménnév-regisztráció szigorú korlátozásokat ismer, általában a regisztrációs szabályzatok nem tartalmaznak a vitarendezésre vonatkozó rendelkezéseket, mivel a szigorúan megszabott feltételek elegendőnek tűnnek a viták elkerülésére. Ezt az irányt követi például Írország(52) is.
III. A védjegyek és a doménnevek
ütközésének elkerülése: a védjegyjogosultak és a
doménnévigénylők által követendő stratégiák
A védjegyek és a doménnevek közötti ütközések kialakulásának megakadályozása végett a védjegyjogosultak számára ajánlott, hogy tudatosan és aktívan részt vegyenek a konfliktusok megelőzésére irányuló tevékenységekben. Ez egyrészt azt jelenti, hogy már a regisztráció pillanatában szándékosan törekedni kellene az esetleges problémás helyzetek elkerülésére, illetve kiszűrésére, másrészt a doménnév-nyilvántartások folyamatos ellenőrzését sem lenne szabad elhanyagolni. Amennyiben mégis kialakulnának vitás helyzetek, a sértett felek több megoldás közül választhatják ki a számukra legmegfelelőbbet.
Azoknak a vállalatoknak, amelyek doménnevet vagy -neveket szándékoznak bejegyeztetni, első lépésként mindenekelőtt azt ajánlott megfontolniuk, hogy milyen megjelölésekre terjedjen ki a regisztrációs igény. Maga a vállalat elnevezésének doménnévként való bejegyzése nyilvánvalónak tűnik, de érdemes figyelembe venni a cég termékeit, védjegyeit, esetleg reklámszövegeit is. A biztonság érdekében az érintett szavak módosított, eltérő helyesírással vagy karakterekkel írt, valamint negatív változatait szintén érdemes lehet bejegyeztetni. A következő kérdés, hogy a kiválasztott megjelöléseket az érintett vállalatok vagy személyek mely domének alá regisztráltassák. A leggyakoribb felső szintű doméneken - elsősorban a .com, a .org - és a származási ország kódjának megfelelő doménen kívül ajánlott az üzleti kapcsolatok által érintett valamennyi államban bejegyeztetni a szóban forgó neveket. Mindez az elővigyázatosság költségesnek tűnhet, de ha összehasonlítjuk a doménnevek regisztrációs díját a "kiberkalózok" által a doménnév átadásáért általában kért összegekkel vagy akár a vitarendezés során felmerülő eljárási és főleg képviseleti költségekkel, ez a megoldás tűnik a legelőnyösebbnek.
Érdemes megjegyezni, hogy napjainkban már az a "fordított" tendencia is megfigyelhető, amely szerint a doménnévigénylők a regisztrációt követően doménnévüket védjegyként is lajstromoztatják. Természetesen az érintett doménneveknek meg kell felelniük a védjegyek bejelentésénél megkövetelt általános feltételeknek. A Svájci Szellemi Tulajdonvédelem Intézete álláspontja szerint például a .com, a .org, a .net és a .ch felső szintű domének nem rendelkeznek a lajstromba vételhez szükséges megkülönböztető képességgel és ezért nem jegyeztethetők be.
Ideális esetben a doménnevet regisztráltatni kívánó személyeknek a név igénylése előtt meg kellene győződniük arról, hogy a regisztráció más jogait nem sérti-e. A hazai szabályozás 2000. március 1-jével bekövetkezett liberalizálása óta a Magyar Szabadalmi Hivatal internetes honlapján(53) hozzáférhetővé teszi nemzeti védjegyadatbázisát, elősegítve ezáltal a doménnevek és a védjegyek közötti ütközések megelőzését. A doménnevet igénylő személyek az MSZH honlapján könnyedén ellenőrizhetik, hogy a kiválasztott doménnév nem ütközik-e más személy által lajstromozott védjeggyel. Ily módon az esetleges jövőbeni konfliktusok nagy része elkerülhető. Az Internet Szolgáltatók Tanácsa mellett működő eseti választott bíróság a fentiekben már hivatkozott ügyben(54) például megállapította, hogy az alperes elmulasztotta ellenőrizni a Magyar Szabadalmi Hivatal által vezetett lajstromban, hogy az érintett doménnév nem élvez-e védjegyoltalmat, annak ellenére, hogy az ügy idején életben lévő Regisztrációs Szabályzat erre külön felhívta a doménnévigénylő figyelmét.(55)
A másik oldalról a védjegytulajdonosok számára javasolt, hogy rendszeresen ellenőrizzék, nem jegyeztették-e be valahol engedélyük nélkül védjegyüket doménnévként. Érdemes az érintett védjegyhez hasonló neveket, az elképzelhető névvariációkat is ellenőrizni. Az ICANN által akkreditált regisztrátorok kötelesek hozzáférést biztosítani a doménnévigénylőre vonatkozó információkat tartalmazó adatbázisukhoz. Ezek az adatbázisok átfogóan a "Whois" nevet viselik. A bejegyzett néven és a regisztrátorra vonatkozó adatokon kívül a felhasználók hozzáférhetnek az igénylő nevéhez, lakcíméhez és egyéb elérhetőségi adatához. A "Whois" ily módon lehetővé teszi, hogy a védjegytulajdonosok kutatásokat végezhessenek és jogsértés felmerülése esetén azonosíthassák az elkövetőket. Ugyanígy, a jogosultaknak lehetőségük nyílik azonosítani az érintett doménnév regisztrátorát, hogy felszólíthassák a név használatának felfüggesztésére. Az adatbázis tartalmaz mindazonáltal néhány hiányosságot, amelyek még megoldásra várnak. Mindenekelőtt az információk pontosságát és megbízhatóságát kell biztosítani, valamint azt, hogy az adatokat kizárólag a rendeltetésüknek megfelelő célra használják fel. Az Internet Szolgáltatók Tanácsa szintén a közönség rendelkezésére bocsát egy nyilvános adatbázist, amelyben egy keresőprogram segítségével bárki ellenőrizheti, hogy az általa kiválasztott doménnevet már bejegyeztették-e, illetve, hogy védjegyét mások nem regisztráltatták-e. A kutatás a másodszintű domének lebontásában is elvégezhető: lehetséges a keresés például a .co.hu, a .info.hu, a .org.hu, vagy a .tm.hu másodszintű domének listájában. Az adatbázisok ily módon nagymértékben megkönnyítik a doménnevek ellenőrzését.
Amennyiben minden elővigyázatosság ellenére mégis kialakulnak konfliktusok, vagy ha a kutatások eredményei jogsértés fennállását mutatják ki, az érdekelteknek több lehetséges út is rendelkezésükre áll a probléma megoldására. A védjegyjogosultaknak általában lehetőségük nyílik az érintett domén megvásárlására, a leggyakrabban a "kiberkalózók" általában maguk kínálják fel azt megvételre. Ez azonban kevéssé javasolt megoldás, elsősorban mivel a rosszhiszemű bejegyzések esetén a doménnevekért kért összeg gyakran irreálisan magas. Ennek ellentéteként a védjegyjogosult úgy is dönthet, hogy nem reagál a doménnevet bejegyeztető személy magatartására, ezzel azonban fennáll annak a veszélye, hogy a védjegy jó hírneve sérül. Ezek után - és mint erre a fentiekben is rámutattunk - a jogorvoslat útja tűnik a legmegfelelőbbnek, kiváltképp a vitarendezési eljárásokra vonatkozó szabályok életbe lépése és a választott bíróságok felállítása óta.
A védjegyek és a doménnevek közötti konfliktusok elkerülése, illetve rendezése az elmúlt pár évben az internettel kapcsolatos kérdések közül az egyik, amelyik leginkább előtérbe került. A probléma feloldására napjainkra többféle megoldást is kidolgoztak, amelyek ha nem is tökéletesek, többnyire hatékonyaknak bizonyulnak. Ezt bizonyítják az UDRP-vel kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó jelentések, valamint a választott bíróságok elé terjesztett ügyek növekvő száma. Egyrészt a vitarendezési fórumok népszerűsége azt mutatja, hogy az érintettek megbíznak az eljárásban, másrészt elmondható, hogy a "kiberkalózok" ellen indított ügyek többségében a védjegyjogosultaknak kedvező döntés születik. Ezzel szemben korábban, amikor a rosszhiszemű bejegyzéseknél főként egyezség útján oldották meg a vitákat, az esetek nagy része általában a jogosultakra nézve hátrányosan zárult. Az egyes államokban egyre gyakrabban megfigyelhető, a doménnév-bejegyzések szabályozására irányuló tendencia - legyen az jogszabályok előkészítése, vagy a regisztrációs szabályzatok átvizsgálása - szintén arra mutat rá, hogy nemzeti szinten is a konfliktusok hatékony feloldására törekednek.
Bizonyos mértékben a probléma jelentőségének csökkenését bizonyítja az is, hogy a közelmúltban a doménneveket illetően újabb kérdések kerültek előtérbe. 2000. július 10-én a WIPO megindította a "Second WIPO Domain Name Process" elnevezésű konzultációs folyamatot, amely elsősorban a személynevekkel, egyes gyógyszerészeti termékek elnevezésével, nemzetközi szervezetek nevével, eredetmegjelölésekkel és kereskedelmi nevekkel foglalkozik. Ezek a kérdések tulajdonképpen már az első konzultációs folyamat során felmerültek, de a védjegyek problémája prioritást élvezett. Figyelembe véve azonban a legújabb, illetve a közeljövőben várható fejleményeket - új általános felső szintű domének bevezetése, latin betűkön kívül más karakterek regisztrálhatósága -, a védjegyek és a doménnevek kapcsolatának kérdése, ha esetleg más megvilágításban is, de minden bizonnyal továbbra is napirenden marad.
Irodalom:
Jogforrások, hivatalos dokumentumok:
1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról.
Communication from the Commission to the Council and the European Parliament: The Organization and Management of the Internet, International and European Policy Issues 1998-2000; Brussels, 11. 4. 2000; COM(2000) final.
Proposal for a regulation of the European Parliament and of the Council on the Implementation of the Internet Top Level Domain ".EU"; Brussels, 12. 12. 2000; COM(2000) 827 final.
Primer on Electronic Commerce and Intellectual Property Issues, WIPO/OLOA/EC/PRIMER, May, 2000.
Szakcikkek:
Shamnad Basheer: India liberalizes domain name policy; International Internet Law Review; February 2001; p. 30.
Jess Collen: Trade mark conflict on the Internet; Managing Intellectual Property; September 1996; p. 30.
Orijit Das: Domain Name Disputes in India; Trademark World n. 133, p. 35.
Gavin Hyde-Blake: Internet Crime: An IP Investigators Perspective; Trademark World N. 133; p. 40.
Sheldon H. Klein: New Approaches to Resolving Conflicts Between Domain Names and Trademarks; Intellectual Property World, Issue 41, May 1997; p. 34.
Jane Mutimear: UDRP puts pressure on cybersquatters; Managing Intellectual Property; December 2000/January 2001; p. 17.
Dawn Osborne: ICANN procedure proves a resounding success; International Internet Law Review; December 2000/January 2001, p. 27.
Simon Taylor and Gavin Foggo: Domain Name Disputes in the United Kingdom; Trademark World, March 1988; p. 26.
Clive Thorne and Simon Bennett: Domain Names - Internet Warehousing: Has Protection of Well-known Names on the Internet Gone Too Far?, EIPR (1998), Issue 12, p. 468.
Jonathan C. Cohen: Intellectual Property in the Domain Name System; Trademark World No. 127, p. 10.
James Sullivan: ICANNs New gTLDs; Trademark World No. 134.; p. 30.
Tony Wiloughby: The Uniform Dispute Resolution Policy for Domain Names; Trademark World No. 134.; p. 34.
Nicholas Wood: Models of IP Protection in the ccTLDs - and Some Comments on the Future Health of the ccTLD Community; a WIPO Conference on Intellectual Property Questions Relating to the ccTLDs, című rendezvényen elhangzott előadás, Genf, 2001. február 20.
http://ecommrce.wipo.int/meetings/2001/cctlds/presentations/wood/doc.html.
Nicholas Wood: Patrolling IPR on the Internet; Copyright World; Issue 70, May 1997, p. 21.
Ajánlott Internet címek:
ICANN: http://www.icann.org
ISZT: http://www.nic.hu
WIPO: http://wipo.int
WIPO Arbitration and Mediation Center: http://arbiter.wipo.int
Doménnév-regisztrátorok honlapjai: http://www.norid.no/domreg.html
Lábjegyzetek:
(1) Angol elnevezéssel: generic TLD vagy gTLD.
(2) A tizenégy általános felső szintű domén közül jelenleg hét aktív. Az Internet Corporation for Assigned Names and Numbers (ICANN) 2000. november 16-án jelentette be hét új doménnév bevezetését, amelyek előreláthatólag 2001. őszétől válnak nyitottá a közönség számára.
(3) Angol elnevezéssel: country code TLD vagy ccTLD.
(4) Proposal for a Regulation of the European Parliament and of the Council on the implementation of the Internet Top Level Domain "EU", Brüsszel, 12.12.2000.;COM (2000) 827 final.
(5) 1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról.
(6) Prince plc v Prince Sports Group Inc (1998) FSR 21.;http://macdonald.butterworths.co.uk/cases/cases.asp
(7) Harrods v UK Network Services & others (1997) 4 EIPDR D-106.
(8) British Telecommunications plc v. One in A Million Ltd, 1998. július 23.
(9) A "burgerking.co.uk" doménnévet például 25 000 fontért kínálták megvételre a Burger King cégnek.
(10) Panavision International, LP v Toeppen (1998).Lásd még: Intermatic Inc v Toeppen (1996); Toys R Us, Inc v Abir (1998)
(11) A fogyasztók megtévesztésével kapcsolatban lásd: The Comp Examiner Agency, Inc v Juris, Inc (1996) és Actmedia, Inc v Active Media Intl, Inc (1996).
(12) Lásd az amerikai joggyakorlatból vett alábbi példákat: Hasbro Inc v Internet Entertainment Group Ltd (1996); Mattel,Inc v McBride (1998).
(13) Final Report of the WIPO Internet Domain name Process; 1999. április 30.
(14) Anti-Cybersquatting Piracy Act (ACPA), 1999. november 29.http://www.mama-tech.com/antipiracy.html;http://www. Eon.law.harvard.edu/h2o/property/domain/legislation.html
(15) 1125 szakasz (d) (1) (A) (i) bekezdés.
(16) 1125 szakasz (d) (1) (C).
(17) Disegno di legge AS 4594, Disciplina dellutilizzazione di nomi per lidentificazione di domini Internet e servizi in rete;
(18) 1. cikk 1. b) bekezdés.
(19) A tervezetet az olasz kormány végül visszavonta, azonban a közeljövőben várhatóan újra a parlament elé terjesztik.
(20) Disegno di legge n. 4681, Disposizioni per la tutela di nomi e di marchi nella rete Internet; http://www.interlex.it/testi/as4681.htm
(21) Statement Policy on "Management of Internet Names and Addresses" - Department of Commerce of the United States of America ("The USG White Paper"); Docket Number 980212036-8046-02; 1998. június 5.v
(22) Információ: http://www.afilias.info
(23) A védjegyjogosultak a fenti célból történő jelentkezését 2001. augusztus 6-ig fogadják el. A .biz domének alatt található honlapok várhatóan október 1-től működhetnek. Információ: http://www.nic.biz/index2.html
(24) 1999. május 3. - 2000. március 1-ig érvényes regisztrációs szabályzat, 12.1. pont.
(25) 1999. május 3. - 2000. március 1-ig érvényes regisztrációs szabályzat, 11.1. d. pont.
(26) .http://www.domain.hu/franchise/uzletpol.html.
(27) Domainregisztrációs üzletpolitikai irányelvek, 1.3. pont.
(28) Domainregisztrációs üzletpolitikai irányelvek, 3.5. pont.
(29) Hasonló rendelkezés található a francia regisztrációs szabályzatban is a .tm.fr domént illetően;http://www.nic.fr/enregistrement/nommage.html.
(30) Domainregisztrációs üzletpolitikai irányelvek, 8.1. és 8.2. pont.
(31) A Tanácsadó Testület 7/2000. (V. 31.) Elvi Állásfoglalása A Magyar Szabadalmi Hivatal által lajstromozott védjegyek, ill. a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott védjegybejelentésben szereplő megjelölések doménnévként való választhatóságával kapcsolatos egyes kérdések tárgyában; http://www.nic.hu/tt/ea-7.html.
(32) Lásd például: A 7/2000. (V. 31.)Elvi Állásfoglalás és a 4/2000. (V. 10.) Elvi Állásfoglalás tárgyi hatálya alá tartozó 420., 421., 422. és 480. sz. egyedi ügyekben hozott döntések [2/2001. (II. 14.)]; A 7/2000. (V. 31.) Elvi Állásfoglalás és a 4/2000. (V. 10.) Elvi Állásfoglalás tárgyi hatálya alá tartozó 453. és 454. sze. egyedi ügyekben hozott döntések [6/2001. (III. 1.)].
(33) http://www.domainz.net.nz/default.asp
(34) http://www.nic.uk/rules.html
(35) http://www.nic.gm/htmlpages/gm-policy.htm
(36) Lásd Németország (http://www.denic.de/doc/DENIC/agb.en.html) vagy Szingapúr (http://www.nic.net.sg) példáját.
(37) http://www.hkdnr.net.hk/
(38) Final Report of the WIPO Internet Domain name Process; 1999. április 30.
(39) UDRP 4. (a) pragrafus.
(40) James Sullivan: ICANNs New gTLDs; Trademark World n. 134;p. 30.
(41) A WIPO Arbitration and Mediation Center jelentése szerint az ICANN-hez érkezett esetek mintegy 65%-a kerül a Fórum elé.
(42) World Wrestling Federation.Entertainment Inc v. Michael Brossman; 99-00001 eset;http://arbiter.wipo.int/doméns/decisions/html/1999/d1999-0001.html
(43) Zwack Unicum Rt v .Erica J. Duna, 2000. március 10.;http://arbiter.wipo.int/domains/decisions/html/2000/d2000-037.html
(44) http://arbiter.wipo.int/domains/statitics/results.html
(45) Dawn Osborne: ICANN procedure proves a resounding success; International Internet Law Review; Dec 2000/Jan 2001; 27. old.
(46) Lásd a Tanácsadó Testület 30/2000. (VIII. 30.), 35/2000.(IX. 27.), 38/2000. (X. 18.), 70/2000. (XI. 29.), 71/2000. (XI. 29.), 72/2000. (XI. 29.) számú Állásfoglalásait.
(47) A Tanácsadó Testület 2/2001. (II. 14) Állásfoglalása a 7/2000. (V. 31.) Elvi Állásfoglalás és a 4/2000. (V. 10.) Elvi Állásfoglalás tárgyi hatálya lá tartozó 420., 421., 422. és 480. sz. egyedi ügyekben hozott döntések tárgyában.http://www.nic.hu/tt/e-2001-02.html
(48) A Tanácsadó Testület 6/2001. (III. 1) Állásfoglalása a 7/2000. (V. 31.) Elvi Állásfoglalás és a 4/2000. (V. 10.) Elvi Állásfoglalás tárgyi hatálya lá tartozó 453. és 454. sz. egyedi ügyekben hozott döntések tárgyában.
(49) 001/2000/ISZTVB/7
(50) http://www.rnc.ro/new/Dipute-Resolution-Policy.html; lásd még a Nominet Uk fent említett példáját.: http://www.nic.uk/ref/drs.html
(51) http://www.dk-hostmaster.dk/regel-eng.html
(52) http://www.doménregistry.ie/policies/ie_obtain.html
(53) http://www.hpo.hu
(54) Lásd 20. o.
(55) Lásd Regisztrációs Szabályzat 10.3. (d) pont: "...az Igénylő kijelenti, hogy a doménnév megválasztása területén a lehető legnagyobb gondossággal jár el, és szavatolja, hogy az általa választott doménnév, illetve annak használata más személy vagy szervezet jogait...nem sérti. Ha azonban ilyen jogsértésről tudomást szerez, a névről önként lemond, illetve más nevet választ. Tudomásul veszi, hogy ellenőzés céljából a cégjegy adatbázis és a Magyar Szabadalmi Hivatal védjegy adatbázisa...hozzáférhető."