VÁLOGATÁS A SZERZŐI JOGI SZAKÁRTŐ TESÜLET SZAKVÉLEMÉNYEIBŐL
- Tény- és híranyagok szerzői jogi védelme és szabad felhasználása
- Szerzői mű jogosulatlan megváltoztatásának a kérdése
Tény- és híranyagok szerzői jogi védelme és szabad felhasználása
SzJSzT 25/00
A Magyar Távirati Iroda Rt. megbízás formájában való megkeresése
A megbízó által feltett kérdések
1.) Az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról semmilyen mennyiségi korlátot nem szab a szabad felhasználás keretében történő idézésnek és átvételnek. Speciális területként kezelendő az MTI által kiadott hír, hiszen annak terjedelme két-három sortól maximum másfél oldalig tart. Mi lehet az a mennyiségi korlát, amely fölött már nem idézésnek minősül a felhasználás és mi az átvétel felső terjedelmi határa?
2.) Gyakran előforduló probléma, hogy nem szó szerint másolják az MTI kiadásában megjelent hírt, hanem azt egy-két szó megváltoztatásával saját anyagként teszik közzé. Minősülhet-e ez a fajta felhasználás jogellenes felhasználásnak?
3.) A gyakorlatban számos példa van arra is, hogy az MTI által kiadott hírt vagy fotót ún. "harmadközléssel", a jogszerűen felhasználó napilapból kiemelve egy harmadik fél előzetes engedély nélkül felhasználja. Az MTI Rt. ezáltal ugyancsak hátrányt szenved, hiszen bevételtől esik el. Vonatkozik-e a szerzői jogi védelem ezekre a későbbi közlésekre is?
4.) Az internet térhódításával az MTI-nek is alkalmazkodnia kell a technika fejlettségi fokához, ezért saját www.mti.hu elnevezésű honlapján is közzéteszi híreit, amelyek sajnos szintén jogosulatlan felhasználás tárgyává válnak. Kiterjed-e a védelem az internetes oldalon való megjelenésre és elegendő-e ennek ismertetéséhez a "Minden jog fenntartva" felirat megjelenítése, vagy szükséges hozzá az évszám feltüntetése is?
Az eljáró tanács válasza
I.
1. A fent idézett négy kérdés megválaszolása előtt annak tisztázása is szükséges, hogy mi a szerzői jogi státusza annak, amit "hírnek" neveznek.
Ebből a szempontból különbséget kell tennünk a "hír" szó két jelentése között. A szó egyik jelentése valamely esemény megtörténtére, valamely fejlemény bekövetkezésére vonatkozó információt
Azért szerepelnek a fentiekben az "általában" és a "jobbára" szavak, mert sok függ attól, milyen részletes az információ. Például a Concorde lezuhanása utáni első pillanatokban a lezuhanás, a tragédia bekövetkezésén kívül aligha állt több információ rendelkezésre. Ezt a tényt akkor még nehezen lehetett volna bővebben megfogalmazni, mint hogy lezuhant egy Concorde ekkor és ekkor, itt és itt. Egy ilyen hirtelen bekövetkezett eseménynél a hír mint információ és a hír, mint az információ konkrét formában való közlése nagyjából egybeesik, alig van tere egyéni, eredeti megfogalmazásnak. Egy hosszabb időszak alatt kibontakozó fejleménynél vagy egy hirtelen bekövetkezett esemény után, megfelelő idő elteltével, amikor már egyre több részlet áll rendelkezésre, más a helyzet. Ilyenkor már inkább mód nyílik az információ többé-kevésbé eredeti módon való megfogalmazására, s az így megfogalmazott "hír" közlésére.
2. A szerzői jog egyik alapelve az, hogy nem védi a puszta információt. A tények, adatok megismerésére és közlésére senkinek sincs kizárólagos joga. Amit a szerzői jog véd, az az információ egyéni, eredeti módon való megfogalmazása. Erre, mint ahogy arra fent utalt az eljáró tanács, a hír puszta megfogalmazása esetén általában csak a komplexitásnak egy bizonyos minimális szintjét elérő információ esetén van mód. Az azonban más kérdés, hogy egyéni, eredeti megfogalmazásra minden esetben lehetőség nyílik, ha nem csupán egy hír (információ) közléséről van szó, hanem kommentárt is fűznek hozzá, rámutatnak jelentőségére, bizonyos más tényekkel, fejleményekkel való összefüggésére, előzményeire, várható következményeire stb.
3. A szerzői jog nemzetközi védelmének alapvető normáit tartalmazó Berni Uniós Egyezmény a következőképpen fogalmazza meg ezt az elvet 2. cikkének (8) bekezdésében: "Az ezen Egyezményben biztosított védelem nem áll fenn az egyszerű sajtóközlemény jellegű napi hírekre." Az Egyezmény 1972-ben kihirdetett magyar szövege, mint sok más esetben, itt is pontatlan [például az eredeti angol és francia változathoz képest eltűnt belőle a jogilag általában nagyon is relevánsnak tekintett "vagy" szó (lásd az alább idézett angol szöveget)]. Szerencsére azonban ez, az Egyezmény magyar fordításában többször tapasztalható pongyolaság ebben az esetben nem másítja meg érdemben az a eredeti szöveg lényegét. A bekezdés ugyanis angolul így szól: "The protection of this Convention shall not apply to news of the day or to miscellaneous facts having the character of mere items or press information."
Az Egyezmény felülvizsgálatára összehívott 1967. évi stockholmi diplomáciai értekezlet autentikus értelmezését adta ennek a rendelkezésnek, nem hagyva kétséget afelől, hogy abban azok a szerzői jogi elvek fejeződnek ki, amelyekre a fentiekben utalt az eljáró tanács. Az I. sz. Főbizottság jegyzőkönyvének a 146. pontja így szól: ŤAz Egyezmény nem védi a napi hírekre és a különféle tényekre vonatkozó puszta információt, mert az ilyen anyagban nincsenek jelen azok a tulajdonságok, amelyek szükségesek egy mű létrejöttéhez. Ebből következik a fortiori,
Érdemes idézni a Berni Uniós Egyezményt kezelő Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO/OMPI) az Egyezményről 1978-ban kiadott kommentárját is, miután azt általában döntő jogirodalmi forrásnak tekintik az Egyezmény értelmezése során. Ez a következőket tartalmazza a 2. cikk fent idézett (8) bekezdésére vonatkozóan:
"2.26. E rendelkezés értelme az, hogy az Egyezmény nem kívánja védeni a puszta híreket és különböző tényeket, miután azokban nem lelhetők fel azok a vonások, amelyek szükségesek lennének műként való elismerésükhöz. Másrészről azonban, a tudósítók és a hírekről beszámoló más újságírók által használt szavak, kifejezések védettek, amennyiben azok elegendő szellemi erőfeszítés eredményét hordozzák ahhoz, hogy irodalmi és művészeti művek létrejöttét meg lehessen állapítani.
2.27. Más szavakkal, a hírek és tények önmagukban nem védettek, s ugyanúgy azok egyszerű elmondása sem, mert az ilyen fajta dolgok híján vannak az irodalmi és művészeti műként való minősítés feltételeinek. A rendelkezés csupán megerősíti azt az általános elvet, hogy csak az védhető műként, ami a szellemi alkotás elegendő elemét foglalja magában. A bíróságok dolga annak esetenkénti megállapítása, hogy vajon ez az elem jelen van-e, és annak eldöntése, hogy az adott szövegben van-e egy bizonyos eredetiség vagy pedig a hírek és különböző tények egyszerű, száraz, személytelen leírásáról van-e szó.
2.28. Érdemes azonban megjegyezni, hogy mindezeket, még akkor is, ha nem élveznek szerzői jogi védelmet, a jog nem veti oda feltétlenül koncként a jogtalan zsákmányszerzés és kalózkodás farkasai elé. A paraziták ellen felhasználhatók a jogi védelem bizonyos más eszközei: például, a tisztességtelen verseny elleni védelemről szóló törvények lehetővé teszik az olyan újságok elleni fellépést, amelyek a velük versenyben állóktól csenik el a híreket, ahelyett, hogy szerződést kötnének a hírügynökségekkel." (A WIPO 615(E) számú angol nyelvű kiadványa, 22-23. oldal.)
4. Új szerzői jogi törvényünk (az 1999. évi LXXVI. törvény; a továbbiakban Szjt. vagy új Szjt.) 36. §-a (1) bekezdésének első mondata felel meg tartalmilag a Berni Uniós Egyezmény 2. cikke fent idézett (1) bekezdésének. Ez a mondat így szól: "Tény- és híranyagot tartalmazó közlemények - a forrás megjelölésével - szabadon átvehetők."
Ennek a rendelkezésnek nyilvánvalóan nem az a jelentése, hogy bármely közlemény szabadon közzétehető, ami többek között
Az Szjt. miniszteri indoklása nem tartalmaz erre vonatkozó utalást. Az említett mondat azonban a legkisebb módosítás nélkül került át az előző szerzői jogi törvény (az 1969. évi III. törvény; a továbbiakban: a régi Szjt.) 19. §-a (1) bekezdésének első mondatából. A régi Szjt. miniszteri indoklása sem tartalmaz erre vonatkozóan külön magyarázatot, érdemes azonban az 1973-ban közzétett szerzői jogi kézikönyvből idézni dr. Zakár János elemzését, amelyet azóta sem kérdőjelezett meg sem a bírói gyakorlat, sem a szakirodalom: "Szabadon csak azok a közlemények vehetők át az Szjt. 19. § (1) bekezdése alapján, amelyek a tények, események egyszerű közlésére szorítkoznak. Ezek szabad átvételét a törvény nemcsak az újságok, valamint a rádió és a televízió, hanem bárki számára megengedi. A híreket, eseményeket az újságíró megfogalmazásában tárgyaló újságcikk szabad átvételére azonban a 19. § (1) bekezdésének első mondata nem jogosít. Jogi szempontból külön jelentősége van a forrásmegjelölési kötelezettség kimondásának, ami nemcsak a hírszolgálati irodák és hírügynökségek érdekei szempontjából, hanem a hírszolgálat valóságához fűződő közérdekből is indokolt." ("A szerzői jog kézikönyve", Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1978, 151. o.)
5. A fent leírtakból következően a hírügynökség által kibocsátott híranyag szerzői jogi védettsége attól függ, hogy a közlemények egyéni, eredeti alkotásnak - vagyis irodalmi vagy művészeti műnek - számítanak-e.
A Berni Uniós Egyezmény nem tartalmaz külön meghatározást az eredetiség fogalmára, bár az, hogy a művek létrejöttének egyetlen feltételéül azt azonosítja [ez különösen a 2. cikk (5) bekezdéséből derül ki], hogy szellemi alkotásról legyen szó, az eredetiségtesztek alább elemzett nemzetközi szintű konvergenciájának és a magyar bírói gyakorlat ugyancsak alább leírt fejlődésének a helyességét húzza alá.
6. A nemzeti szinten alkalmazott eredetiségtesztek között hagyományosan nagy különbségek álltak fenn, s bár ezek máig sem tűntek el teljesen, az utóbbi évtizedben látványos változások mentek végbe a konvergencia irányában. Ezt részben az újabb műtípusok - mint amilyenek a számítógépi programok és az adatbázisok - megjelenése kényszerítette ki, az Európai Unió országaiban azonban a közös uniós piac működéséhez elengedhetetlen jogharmonizáció igénye is szerepet játszott. A legnagyobb különbségek az angolszász "sweat of the brow" teszt és a kontinentális Európa néhány országában (különösen Németországban) alkalmazott, bizonyos minőségi elemeket is magában hordozó eredetiségfogalom között adódtak. Az előbbi szerint bármilyen szellemi munka eredménye, akár egy hangyaszorgalommal összehordott puszta adathalmaz is szerzői jogvédelemre érdemes műnek minősült [innen az elnevezés: a homlokon - szó szerint a szemöldökön - kiütköző veríték (mint ismérv)], míg az utóbbi esetében a szellemi alkotás ténye sem volt feltétlenül elegendő, bizonyos minőségi feltételeknek is meg kellett felelni (például, a számítógépi programokról kimondták, hogy azok csak akkor minősülnek szerzői jogi védelemre érdemes műnek, ha az átlagosnál magasabb szintű alkotói teljesítményt hordoznak magukban). Az Európai Uniónak (illetve ebben az összefüggésben az Európai Közösségnek) a számítógépi programokról és az adattárak védelméről szóló irányelvei azután - mindkét fent említett szélsőség megtagadásával - az eredetiségtesztet a Berni Uniós Egyezmény fent idézett rendelkezéseivel összhangban harmonizálták. Az irányelvek szerint a szerzői jogi védelem alapjául szolgáló eredetiség csupán azt kívánja meg, hogy a szerző saját szellemi alkotásáról legyen szó; semmilyen más feltétel nem szabható a védelem feltételeként. Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának a Feist v. Rural Telephone ügyben hozott, történelminek tekintett 1991-es döntése - a korábbi "sweat of the brow" típusú teszttel szakítva - lényegében ugyanilyen kiegyensúlyozott új tesztet fogadott el.
Az elmúlt két-három évtized magyar bírói gyakorlata is ilyen kiegyensúlyozott eredetiség-fogalom irányában alakult. Az Szjt. 1. §-ának (3) bekezdése e gyakorlat helyes irányát erősíti meg, amikor nemcsak arról rendelkezik, hogy "[a] szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg", de azt is hozzáteszi, hogy "[a] védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől".
7. Azt, hogy egy adott közlemény tartalmaz-e egyéni, eredeti elemeket, csak esetenként lehet eldönteni a fenti ismérvek alkalmazásával. Sok múlik a bírói gyakorlat további alakulásán, figyelemmel arra is, hogy az 1999. szeptember 1-jén hatályba lépett Szjt. új szabályokat és hangsúlyokat is tartalmaz.
II.
8. A megbízásban szereplő első kérdés a vagyoni jogokat érintő korlátozásokról szól, különös tekintettel az idézés megengedett mértékére.
A Berni Uniós Egyezmény 10. cikkének (1) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza az idézés szabadságáról: "A közönség számára már jogszerűen hozzáférhetővé tett műből történő idézés az elérni kívánt cél által indokolt mértékben megengedett, ha az a bevett szokásoknak megfelel; ide értendő az újságcikkekből és időszakos gyűjteményekből sajtószemle formájában történő idézés is." Ez szerepel az Egyezmény 1972-ben kihirdetett magyar változatában. A fordítás ez esetben is pongyola. Az eredeti angol szövegben szó sincs bevett szokásról, amit "established practice"-ként lehetne "visszafordítani", s ami aligha adna kielégítő eligazítást arról, mi engedhető meg s mi nem (hiszen elvileg bármilyen gyakorlat kialakulhat). Az Egyezmény alkalmazásában - ide értve itthoni alkalmazását is - releváns eredeti szövegek közül a franciában a "bons usages" kifejezés szerepel, s ez további értelmezésre szorul. Ebben az értelmezésben azonban döntő segítséget nyújt az angol változat, amely a "fair practice" kifejezést használja, ami természetesen egészen mást jelent, mint egy bármilyen módon kialakult "bevett gyakorlat". A "fair" szó értelme a "fair play" összefüggésében közismert, talán hozzávetőlegesen "tisztességes gyakorlat"-ként, vagy "a tisztesség követelményeinek megfelelő gyakorlat"-ként fordítható le.
Az idézés jogszerűségének az első feltétele az, hogy az egy már jogszerűen közzétett műből történjen. Ez a hírügynökségek szempontjából azért jelentős, hogy azoknak a közleményeiknek az esetében, amelyekben a szerzői jogi védelemre alapot adó eredetiség megtalálható, nem lehet szó szabad idézésről mindaddig, amíg az adott közlemény ténylegesen hozzáférhetővé nem válik a közönség számára.
Ebből a szempontból megjegyzésre érdemes, hogy aligha beszélhetünk egy közleménynek a közönség számára való hozzáférhetővé tételéről, ha azt a hírügynökség ugyan már rendelkezésére bocsátotta a vele szerződéses viszonyban álló médiának, de a tényleges közlés még nem történt meg. Az más kérdés, hogy a hírügynökség maga is közzéteheti közleményeit vagy azok egy részét (s ez, mint ahogy a megbízásban szereplő 4.) kérdés is mutatja, az internet világában egyre gyakrabban elő is fordul).
A második és a harmadik feltételt - nevezetesen azt, hogy az idézésnek meg kell felelnie a tisztességes (fair) gyakorlat követelményeinek, és azt, hogy az idézés csak a cél által indokolt mértékű lehet - szoros kölcsönhatásukra tekintettel, együtt szükséges értelmezni. Az idézésnek nyilvánvalóan nem lehet akármilyen célja; magából az idézés fogalmából következik, hogy az idézés csak akkor és olyan mértékben létjogosult, ha és amennyiben szükséges valaminek az illusztrálásához, valamely nézettel való vitához vagy éppen egy adott nézettel való egyetértés kifejezéséhez, illetve, ha sajtószemléről van szó, valamely hírre - s ebben az összefüggésben is, valamilyen véleményre - való rövid figyelemfelhíváshoz. Az, hogy mi számít a tisztességes (fair) gyakorlattal összhangban állónak, ugyancsak összefügg azzal, hogy mennyiben felel meg az idézés az említett céloknak.
Az, hogy mikor elfogadható egy idézés a szerzői jog szempontjából, megint csak esetenként ítélhető meg. Ezt hangsúlyozza a Berni Uniós Egyezményről kibocsátott - fent már idézett - WIPO-kommentár is: "Annak megítélése, hogy mi tekinthető tisztességesnek (fairnek) végső soron a bíróságok dolga, amelyek nyilvánvalóan figyelembe vesznek olyan kérdéseket, mint az átvett részlet aránya mind a forrásműhöz, mind pedig az átvevő műhöz viszonyítva, és különösen azt, hogy milyen mértékben képes esetleg versenyezni az új mű az eredetivel, mennyiben ássa alá az eredeti mű értékesítésének és terjesztésének a lehetőségeit stb"... "[A cél által indokolt mérték] kérdésének a megítélése is a bíróság döntésére tartozik. Például egy író, aki irodalmi vagy történelmi írását... néhány idézettel illusztrálja, aligha ítélhető el és vonható felelőségre; viszont, ha rosszhiszeműen használja fel a mások műveiből átvett részeket, ... a bíróság megállapíthatja, hogy az idézés nem jogszerű."
9. Szerzői jogunkban az Szjt. 34. §-ának (1) bekezdése tartalmazza az idézésre vonatkozó rendelkezést. Ez így szól: "A mű részletét - az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti."
Erre a rendelkezésre is vonatkoznak azonban a szabad felhasználásnak az Szjt. 33. §-a (1)-(3) bekezdésében foglalt általános szabályai:
(2) A felhasználás a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések alapján is csak annyiban megengedett, illetve díjtalan, amennyiben nem sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, továbbá amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra.
(3) A szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet kiterjesztően értelmezni."
Ezeknek a rendelkezéseknek alapján a magyar szabályozás tökéletes összhangban áll nemcsak a Berni Uniós Egyezmény idézett rendelkezésének a szövegével, hanem az ahhoz fűzött WIPO kommentárnak a rendelkezés általánosan elfogadott értelmezését tükröző részével is.
Megjegyzendő, hogy az Szjt. fent idézett 34. §-ának (1) bekezdése - a mű nyilvánosságra hozott voltát feltételül szabó utalástól eltekintve - szóról szóra megfelel a régi Szjt. 17. §-a (1) bekezdésének. Az új Szjt.-ben az előzetes nyilvánosságra hozatal mint feltétel a szabad felhasználás egyik általános szabályaként, a 33. § (1) fent idézett bekezdésébe került át. Ezzel együtt sem mondható azonban, hogy az idézésre vonatkozó szabályozás változatlan maradt, hisz a 33. § ugyancsak fent idézett (2) és (3) bekezdése - részben a kialakult bírói gyakorlatot is tükrözve - további fontos megszorító szabályokat is tartalmaz.
10. A Berni Uniós Egyezménynek van egy további fontos rendelkezése, amely nagyon is jelentős a hírügynökségi anyagok és a zsurnalisztikai művek védelme szempontjából. Ez a rendelkezés - a 10bis cikk (1) bekezdése - az 1972-ben kihirdetett magyar változatban így szól: "Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak arra, hogy engedélyezzék újságban vagy időszakos gyűjteményben közzétett időszerű gazdasági, politikai vagy vallási tárgyú vitacikkeknek, vagy ugyanilyen tárgyú, már sugárzott műveknek a sajtó által történő átvételét, sugárzását vagy vezeték által történő közvetítését a közönség részére, ha az átvételt, sugárzást vagy az említett közvetítést kifejezetten nem tiltották meg. A forrást azonban mindig világosan meg kell jelölni; e kötelezettség megszegésének következményeit annak az országnak a törvényei határozzák meg, melyben a védelmet igénylik."
Ebben a fordításban is akadnak kevésbé szerencsés elemek. Például, bár a francia szövegben szereplő "recueil périodique" valóban fordítható "időszakos gyűjteményként" is, az angol változatban szereplő "periodical" szó nyilvánvalóvá teszi, hogy arról van szó, amit magyarul "folyóiratnak" (vagy hivataloskodó nyelven "időszaki kiadványnak") nevezünk. Az pedig már kifejezetten értelemzavaró - a rendelkezés által érintett cikkek körét indokolatlanul leszűkíti - hogy a fordítás csupán "vitacikkek"-ről szól (amelyek a magyar sajtóban a cikkeknek csak egy bizonyos, meghatározott jelentésű csoportját ölelik fel). Ez a francia változatban szereplő "des articles d'actualité de discussion économique, politique ou religieuse" téves fordításából ered. A helyes fordítás szerint gazdasági, politikai vagy vallási témájú (az e témákat megvitató) bármilyen időszerű cikkről szó van. Ezt erősíti meg az angol változat is, amely az "articles... on current economic, political or religious topics" kifejezést használja, ami ugyancsak bármilyen cikket jelent, ami ilyen időszerű témáról szól. Végül az is némi jelentésbeli eltérést eredményez, hogy míg az eredeti angol és francia szöveg a felsorolt cselekmények esetében "kifejezett fenntartás"-ról (mármint a cselekményeket érintő jogok ilyen fenntartásáról) beszél ("expressly reserved", illetve "expressement réservée"), a fordításban "kifejezett tiltás"-ról van szó, ami bár nagyjából ugyanazt jelenti, egy ilyen formalitás jellegű nyilatkozat esetében mégis felesleges eltérést foglal magában és aligha szerencsés.
Most következik azonban a talán meglepőnek látszó megállapítás. Nevezetesen az, hogy míg ennek a rendelkezésnek a helyes fordítása, értelmezése és alkalmazása releváns volt szerzői jogunkban 1999. szeptember 1-jéig, úgy látszik, hogy az új Szjt. akkor bekövetkezett hatálybalépésével mindez elvesztette jelentőségét.
A régi Szjt. 19. cikkének (2) bekezdése, a Berni Uniós Egyezmény fent idézett rendelkezésével összhangban, így rendelkezett: "Napilap, folyóirat, a rádió- és a televízió gazdasági és politikai időszerű cikkeket szabadon átvehet a forrás, valamint a megjelölt szerző megnevezésével, ha átvételét a cikk eredeti közzétételekor nem zárták ki."
Ezen alapult a magyar média területén kialakult gyakorlat. [Ami, a jogtulajdonosok ezzel szemben való fellépésének hiányában - amire módjuk lett volna, sőt az elévülés bekövetkeztéig továbbra is módjuk van - a megjelöltnél tágabb körre is kiterjedt (s úgy látszik, kiterjed ma is); nevezetesen a politikai és gazdasági témájúakon kívül más témájú cikkek, valamint fényképészeti és grafikai művek (pl. "viccek") átvételére is.]
Az új Szjt. nem vette át ezt a rendelkezést, s nincs semmilyen más rendelkezés sem a törvényben, amely átvehetné ennek a rendelkezésnek a funkcióját. A 34. §-nak az idézésről szóló és a fentiekben elemzett (1) bekezdése, valamint a 36. § (1) bekezdésének a puszta tény- és híranyagot tartalmazó - s ezért szerzői műnek nem minősülő - közlemények átvételéről szóló, ugyancsak fent megtárgyalt első mondata, éppen a fentiekben előadottak folytán, nyilvánvalóan nem alkalmas erre.
Ám épp így nem alkalmasak erre az Szjt. 37. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglaltak sem. A 37. § (1) bekezdése így szól: "Politikai műsorszám keretében, valamint a műsorszolgáltató más időszerű műsorszámaiban egyes művek a napi eseményekkel kapcsolatban, az alkalom által indokolt mértékben közölhetők. Ilyen esetben a szerző nevének feltüntetése sem kötelező." A (3) bekezdés pedig a következő meghatározást adja: "Időszerű az a műsorszám, amely egy adott időponthoz fűződő, meghatározott eseményről ad tájékoztatást vagy ismertetést, és csak ennek keretében, járulékosan használja fel egyes művek kisebb részleteit." Ez a rendelkezés, a lényegét tekintve ugyanilyen tartalommal, a régi Szjt. 20. §-ának (1) bekezdésében, illetve az Szjt. végrehajtási rendelete (a 9/1969. (XII. 29.) MM sz. rendelet) 16. §-ában is szerepelt. Ezeknek a rendelkezéseknek semmi közük az időszerű cikkek átvételéhez. Az Szjt. miniszteri indoklása nem szól erről külön, de a régi Szjt. lényegében ugyanezt a rendelkezést tartalmazó 20. §-ához fűzött indoklás nyilvánvalóvá tette, miről van itt szó: "A hír- és ismeretközlés szemléletességéhez fűződő követelmény indokolja a szabad felhasználásnak azokat az eseteit, amikor például a televízió napi híreiben egy tárlat megnyitásáról számol be, és adását a tárlatról készült képek bemutatásával színezi... E szabad felhasználás azonban csak az alkalmiság, az időszerűség határáig terjedhet." (A régi és új Szjt.-nek ezek a rendelkezései a Berni Uniós Egyezmény 10bis cikke (2) bekezdésén alapszanak, amely szerint "ugyancsak az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak arra, hogy meghatározzák, mely feltételek mellett lehet a fényképészet vagy a film eszközével vagy sugárzás, illetőleg a közönség részére vezeték útján adott beszámolókban az események során látott vagy hallott irodalmi vagy művészeti műveket az elérni kívánt tájékoztatási cél által indokolt mértékben bemutatni és a közönség számára hozzáférhetővé tenni.")
Ebből az következik, hogy, hiába teszi lehetővé gazdasági, politikai és vallási témájú cikkek teljes terjedelemben való átvételének a megengedését a Berni Uniós Egyezmény 10bis cikkének (1) bekezdése, ezzel a lehetőséggel az új Szjt. már nem él. (Az Egyezmény szövege közvetlenül nem szolgálhat alapul egy ilyen kivétel alkalmazásához, hisz az nem rendelkezik közvetlenül a kivételről, hanem csak módot ad a nemzeti törvényhozásnak, hogy lehetővé tegye azt, ha kívánja.) Ez nem jelenti azt, hogy a hírekről és tényekről való szabad tájékoztatásra ne nyílna mód. Erre azonban az új Szjt. szerint csak a szerzői műnek nem minősülő hír- és tényanyag tekintetében (ideértve a szerzői műnek minősülő közleményekben, cikkekben foglalt információ külön, eredeti formában és a forrás megjelölésével való közlését is), valamint az időszerű cikkekből vett idézetek útján van mód.
11. A megbízó által feltett kérdések összefüggésében szükséges rámutatni arra, hogy a hírügynökségek olyan közleményeit - ideértve a gazdasági és politikai témájúakat - is érinti a kivételeknek a fent vázolt szűkülése, amelyek szerzői védelmet élveznek.
Miután az új Szjt.-ben nincs már olyan rendelkezés, amely bizonyos cikkek átvételét megengedi, hacsak nem tartja fenn a jogtulajdonos az átvétel engedélyezésére vonatkozó jogait, eltűnt szerzői jogunkból az utolsó olyan elem, amely valamely alakszerűségnek ("formalitásnak") - mint a szerzői jog élvezete és gyakorlása feltételének - a meglétére utalt.
A Berni Uniós Egyezmény 5. cikke (2) bekezdésének első mondata kizárja annak lehetőségét, hogy az Unió tagországai a szerzői jogok élvezetét és gyakorlását - akár a szerzői jogok egészét, akár az egyes jogokat tekintve - bármiféle alakszerűséghez kössék. Az alakszerűségek közül a hivatalos nyilvántartásba vétel (regisztráció) és/vagy a mű egy vagy több példányának a letétbe helyezése a legnyilvánvalóbb alakszerűségi feltétel, de alakszerűségnek számít az ún. "copyright notice" feltüntetése, sőt a jogok fenntartására vonatkozó nyilatkozat is. A Berni Uniós Egyezmény nem engedi meg bármely ilyen alakszerűségnek a védelem feltételéül szabását, s ez alól csak a 10bis (1) bekezdése fogható fel egyfajta kivételnek.
Miután azonban, az új törvényből kimaradt a 10bis cikk
12. Az ún. "copyright notice" más dolog. Ezt az UNESCO által kezelt, 1952-ben elfogadott és 1971-ben felülvizsgált Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény (a UCC) III. cikkének (1) bekezdése vezette be. A UCC lehetővé teszi alakszerűségek előírását, az említett bekezdés azonban úgy rendelkezik, hogy a UCC-ben részes bármelyik ország bármely alakszerűségét teljesítettnek kell tekinteni, ha ezt az ún. "copyright notice"-
A UCC és az említett rendelkezés csak addig volt lényeges, amíg az Egyesült Államok néhány, a szerzői jogok szempontjából lényegesebb más országgal együtt (különösen Latin-Amerikából), csak ennek az egyezménynek volt a tagja és nem csatlakozott még a Berni Uniós Egyezményhez. Csatlakozásuk azonban időközben megtörtént, s mivel az olyan országok között, amelyek mind a két egyezménynek tagjai (ilyen ország hazánk is) kizárólag a Berni Uniós Egyezmény alkalmazható, a UCC elvesztette jelentőségét (alig maradt néhány, a szerzői jogok szempontjából - legalábbis a hazai jogtulajdonosok és felhasználók szempontjából - lényegtelen ország, amely csak az UCC-nek a tagja, de azok sem írnak elő alakszerűséget).
Mindazonáltal, a "copyright notice"-t továbbra is alkalmazzák, mert ha nem is feltétele már a szerzői jogi védelemnek, hasznos információt nyújt mindenki számára a jogtulajdonos kilétéről és a kiadás évéről, amely a védelmi idő számítására adhat eligazítást, de felismerhetővé teszi az egymást követő módosított kiadásokat is.
III.
13. Az szerzői jognak az internetre való alkalmazásáról kell még külön szólni. Erre vonatkozóan a WIPO égisze alatt 1996 decemberében elfogadott, a nemzetközi jogirodalomban "Internet szerződésként" emlegetett két szerződés egyike - a WIPO Szerzői Jogi Szerződése (WCT) - tartalmaz rendelkezéseket [a másik a WIPO Előadásokról és Hangfelvételekről szóló Szerződése (WPPT), amely ún. szomszédos jogokat érint és ezért a megbízásban szereplő kérdések szempontjából érdektelen].
Magyarország az elsők között ratifikálta a két egyezményt, és az új Szjt. megfelelően alkalmazta azokat. (A szerződések még nem léptek hatályba, miután hatálybalépésükhöz szokatlanul nagyszámú - legalább 30 - csatlakozási, illetve ratifikációs okmány letétbe helyezésére van szükség; az előrejelzések szerint ez a szám azonban jövőre már elérhető lehet).
14. Az Szjt. 18. §-a - egyebek között - a WCT-vel összhangban tisztázza, hogy a mű többszörözésének (másolásának) minősül "a mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön, valamint a számítógépes hálózaton vagyis az interneten átvitt művek anyagi formában való előállítása" is, függetlenül attól, hogy akár végleges, akár időleges (átmeneti) rögzítésről van-e szó, s azt is, hogy ezért a többszörözés (másolás) engedélyezésére vonatkozó jog az ilyen esetekre is kiterjed. (Az interneten való átvitel során megvalósuló számos, műszakilag elkerülhetetlen, de az érintett művek felhasználása szempontjából lényegtelen, közbülső másolásokra vonatkozó kivételt tartalmaz azonban a 35. § (6) bekezdése, amely így szól: "Szabad felhasználás a mű ideiglenes többszörözése, ha kizárólag az a célja, hogy megvalósulhasson a műnek a szerző által engedélyezett, illetve e törvény rendelkezései alapján megengedett felhasználása, feltéve, hogy az ideiglenes többszörözés az ilyen felhasználásra irányuló műszaki folyamatnak elválaszthatatlan része, amelynek nincs önálló gazdasági jelentősége.")
A WCT alkalmazásának tekinthetők - és a műpéldányoknak az internet útján való hozzáférhetővé tétele szempontjából is jelentősek lehetnek - az Szjt. 23. §-ának a rendelkezései is. A § (1) bekezdése szerint "[a] szerző természetesen ez bármely más szerzői jogtulajdonost is jelent kizárólagos joga, hogy művét terjessze, és hogy erre másnak engedélyt adjon" és "terjesztésnek minősül a mű eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele forgalomba hozatalra való felkínálással." [A § (5) bekezdése azonban rögzíti a jogkimerülés elvét is: "Ha a műpéldányt a jogosult vagy az ő kifejezett hozzájárulásával más adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történő átruházásával belföldön forgalomba hozta, a terjesztés joga az így forgalomba hozott műpéldány tekintetében - a bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás és a behozatal joga kivételével - a továbbiakban nem gyakorolható."]
Végül a WCT alkalmazásának a körében a megbízásban szereplő kérdések szempontjából említésre érdemes az Szjt. 26. §-ának a (8) bekezdése is, amely tisztázza, hogy a nyilvánossághoz való közvetítés joga kiterjed arra az esetre is, "amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választják meg" (vagyis a mű ilyen módon való, s tipikusan az internet útján megvalósuló, interaktív felhasználására is).
IV.
A fentiekben foglaltak alapján az eljáró tanács a következőkben foglalja össze a feltett négy kérdésre adott válaszát.
ad 1.: Az az állítás, hogy az 1999. évi LXXVI. törvény (az Szjt.) nem szab semmilyen mennyiségi korlátot a szabad felhasználás keretében történő idézésnek és átvételnek, csak abban az értelemben igaz, hogy az Szjt. - a nemzetközi normákkal és más országok törvényeivel összhangban - nem határoz meg olyan mennyiségi korlátokat, amelyek például a sorok számában vagy az átvett szöveg százalékos arányában fejeződnének ki.
Egy ilyen kazuisztikus szabályozás nemcsak, hogy nem lenne alkalmas az eredeti és átvevő művek sokféleségének és viszonyuk lehetséges változatainak a figyelembevételére, de éppen az erre való alkalmatlan, merev volta folytán ellentétbe kerülne a nemzetközi normákkal - s mindenekelőtt a Berni Uniós Egyezmény 10. cikkének a fenti 8. pontban elemzett (1) bekezdésével - is.
Az idézés formájában való szabad átvételnek vannak korlátai a Berni Uniós Egyezmény említett rendelkezése és az Szjt. 34. §-a azzal összhangban álló, és a fenti 9. pontban tárgyalt (1) bekezdése szerint is. Ez mennyiségi korlátokban is megnyilvánul azoknak a feltételeknek az alkalmazása eredményeként, amelyeket a 8. és 9. pontban részletesen elemez az eljáró tanács.
Felhívja azonban az eljáró tanács a figyelmet az I. részben foglaltakra is; nevezetesen arra, hogy az átvétel említett korlátai csak az egyéni, eredeti formában megfogalmazott, s ezért irodalmi vagy művészeti műnek számító - és így szerzői jogi védelmet élvező - közleményekre vonatkoznak. Az ilyennek nem minősülő, puszta tény- és híranyagot tartalmazó közlemények, az Szjt. 36. §-a szerint, szabadon átvehetők, s az egyetlen feltétel az, hogy a forrást (tehát például a hírügynökség közleményét) meg kell jelölni. (Lásd erről a részletesebb elemzést a 6. és 7. pontban.)
ad 2.: Sok függ a megváltoztatott "hír" (pontosabban a hírről szóló közlemény) és a változtatások jellegétől és mértékétől.
Természetesen a szabad átvétel körébe tartozó puszta tény- és híranyag esetében nincs akadálya a fogalmazás megváltoztatásnak, és annak sem, hogy az ilyen anyagra építve önálló szerzői jogi védelemre méltó új művet hozzanak létre. Ám a változtatások és kiegészítések ellenére fennáll a forrás megjelölésének a kötelezettsége.
Arra is mód van, hogy egy szerzői jogi védelemre méltó közleményből csak az információt (az alapul szolgáló "tény- és híranyagot") vegyék át szabadon a közlemény eredetiségének alapjául szolgáló elemek átvétele nélkül. Ez ilyen esetben szükségszerűen az eredetitől eltérő megfogalmazással jár együtt. A forrást azonban ilyenkor is meg kell jelölni.
A harmadik lehetséges eset az, hogy a hírügynökség szerzői jogi védelem alá eső közleményét úgy változtatják meg, hogy a változtatások lényegtelenek, vagy hogy az alapul szolgáló mű lényeges elemeinek megtartásával egy, az eredeti mű átdolgozásának minősülő új mű jön létre. Ilyenkor az ügy körülményeihez képest a többszörözés (másolás) vagy az átdolgozás jogának a megsértéséről lehet szó.
ad 3.: A szerzői műnek minősülő közlemények és más szerzői alkotások akár "másod-" akár "harmadközlés" formájában, akár más formában való engedély nélküli átvétele, amennyiben az meghaladja az idézés esetében megengedett kereteket, a többszörözési (másolási) jog megsértését jelenti (lásd az erre vonatkozó részletes elemzést a fenti 10. pontban). Itt mutat rá az eljáró tanács arra is, hogy egyes műfajba tartozó művekre, pl. a kérdésben említett fotóművészeti alkotásokra, nem terjed ki az idézés formájában történő szabad felhasználás lehetősége (lásd Szjt. 67. § (5) bekezdés).
ad 4.: A fenti III. részben (a 13. és 14. pontban) leírtak szerint, a szerzői jogi védelem kiterjed az internetes oldalon való megjelenésre is.
A "Minden jog fenntarva" vagy más hasonló jelzés, illetve az ún. "copyright notice" feltüntetése, a 11. és 12. pontban kifejtettek folytán, nem szükséges a szerzői jogból következő semmilyen jog élvezetéhez és gyakorlásához, s ez az új Szjt. szerint áll az időszerű gazdasági és politikai cikkekre (illetve az ilyen témájú s a szerzői jogi védelemhez szükséges egyéni, eredeti elemeket tartalmazó hírügynökségi közleményekre) is. Az említett jelzés illetve "notice" feltüntetése azonban, a fent említett pontban ugyancsak megemlített okoknál fogva, hasznos lehet.
Szerzői mű jogosulatlan megváltoztatásának a kérdése
SzJSzT 02/01
Az OLAJTERV Fővállalkozó és Tervező Rt. peren kívüli megkeresése
A megbízó által feltett kérdések
1.) A "megváltoztatás" fogalmi körébe tartozik-e az engedélyezési terv alapján minden kiviteli tervkészítés vagy csak az, amelynek eredményeként a külső megjelenés vagy a rendeltetésszerű használat megváltozik?
2.) Az engedélyezési tervet készítő tervező az engedélyezési tervet a megrendelő részére azzal a céllal készíti, hogy azt a megrendelő meghatározott célra - kiviteli terv készítése, majd megépítés, megvalósítás - felhasználja a Ptk. 409. § (1) bekezdés alapján. Ez jelenti-e azt, hogy a szerzői jogok körében a megváltoztatáshoz már eleve hozzájárult az engedélyezési tervet készítő tervező?
3.) Minden esetben az új tervet készítő tervező kötelessége-e az eredeti tervet készítő tervező hozzájárulásának megszerzése, vagy az eredeti tervnek a Szerzői Jogi Törvény 67. § (1) bekezdése szerint történő "átdolgozásának" esetén (akár meglévő épület átalakításáról, akár a terv átdolgozásáról van szó) az új tervet készítő kikötheti-e a tulajdonos (megrendelő) felé szavatossági kötelezettségét azért, hogy az átadott - eredeti - terven harmadik személynek nincsen olyan szerzői jogi joga, amely az új tervezőt kötelezné? Amennyiben az új tervre vonatkozó tervezői szerződés ezen kikötést tartalmazza, köteles-e tervező az eredeti terv készítőjéhez fordulni?
Az eljáró tanács válasza
A feltett kérdések megválaszolásához az eljáró tanácsnak mindenekelőtt vizsgálnia kellett a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 13. és 50. §-át, valamint 67. §-ának (1) bekezdését. Ezek a következő rendelkezéseket tartalmazzák:
50. §: "Ha a szerző a mű felhasználásához hozzájárult, a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges, a mű lényegét nem érintő változtatásokat köteles végrehajtani. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget, vagy nem tud eleget tenni, a felhasználó a változtatásokat hozzájárulása nélkül is végrehajthatja."
67. § (1) bekezdés: "A mű jogosulatlan megváltoztatásának minősül az építészeti alkotás vagy a műszaki létesítmény tervének a szerző hozzájárulása nélkül történő olyan megváltoztatása, amely a külső megjelenést vagy a rendeltetésszerű használatot befolyásolja."
A Szjt. 13. §-a változást hozott a korábban hatályos szerzői jogi törvény (az 1969. évi III. törvény; a továbbiakban: régi Szjt.) szabályozásához képest. A régi Szjt., a "szocialista" szerzői jog dogmatikus jellegének megfelelően irreális, és a gyakorlatban követhetetlen módon szabályozta a szerzői művek integritásának védelmét, és egyben - annak keretében, amit az új Szjt. miniszteri indokolása a 9. §-hoz kapcsolódó részében találóan merev monista rendszerként jellemez - meglehetősen zavaros módon összemosta a személyhez fűződő jogokat és a vagyoni jogokat, amikor 10. §-ában úgy rendelkezett, hogy a szerző személyhez fűződő jogát sérti művének minden jogosulatlan (tehát a szerző engedélye nélküli) megváltoztatása vagy felhasználása. Az Szjt. miniszteri indokolása a következőképpen utal erre, illetve a változtatás szükségességére és módjára: "Ez a mű integritásának túlzott, életszerűtlen védelmét eredményezte, ami ráadásul még mások alkotói, előadóművészi szabadságának aránytalan és ésszerűtlen korlátozásaként is hatott. A törvény ezért visszatér a BUE [a Berni Uniós Egyezmény] 6bis cikkében található, több évtizeden keresztül bevált és a technikai fejlődéshez is rugalmasan alkalmazkodó szabályhoz. Ennek megfelelően csak a mű eltorzítását, illetve megcsonkítását, valamint más olyan megváltoztatását vagy megcsorbítását minősíti jogsértésnek, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes."
Azt jórészt a bírói gyakorlat munkálja majd ki az új szabályozás alapján, hogy mely módosítások lehetnek a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmesek, s melyek nem (amely utóbbi esetben, a megváltozott szabályozásból következően, nem lehet szó a szerző személyiségi jogainak sérelméről). Az 50. §, nyilvánvalóan nem a kizárólagosság igényével, az utóbbi kategóriába tartozó módosítások egy esetkörét szabályozza a felhasználók jogos érdekeit is figyelembe véve.
Az eljáró tanács megállapítja, hogy a 13. és 50. § általános rendelkezéseket tartalmaz (lex generalis). Ezzel szemben a 67. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés kizárólag az építészeti alkotások és műszaki létesítmények terveire vonatkozik (lex specialis). Ebből következően e tervek megváltoztatásával kapcsolatban - a személyiségi jogok szempontjából - a 67. § (1) bekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni. A törvény az ilyen alkotások esetében - a miniszteri indoklás fent idézett részében említett életszerűbb szabályozás igényének megfelelően - még pontosabban meg kívánta jelölni, mely esetekben lehet szó a szerző személyiséghez fűződő jogainak a sérelméről.
Az eljáró tanács azonban aláhúzza, hogy az Szjt. 67. §-ának (1) bekezdése csupán a személyhez fűződő jogok szempontjából szabályozza, mely módosítások jogszerűek és melyek nem. A szerzői jog viszont nemcsak a személyiségi jogokból áll. Van a szerzői jognak egy másik, nem kevésbé fontos alkotóeleme: a vagyoni jogok összessége. Ez utóbbi jogok függetlenek a személyiséghez fűződő jogoktól annyiban, hogy olyan esetben is szó lehet a vagyoni jogok sérelméről, amikor a személyhez fűződő jogok sérelme nem áll fenn. Ez fordítva is igaz, s, mint ahogy a miniszteri indokolás erre rámutat, e felismeréssel is összhangban rendelkezik úgy az Szjt. - a magyar szerzői jog hagyományos dualista megalapozását a monizmusnak a "szocialista" szerzői jogi törvényekre jellemző dogmatikus változatával felváltó Szjt. felfogásával szakítva - hogy a szerzőt "a szerzői jogok - a személyhez fűződő és a vagyoni jogok - összessége" illeti meg. Tehát nem e jogok misztikus, elválaszthatatlan egységéről, valamilyen monstre sziámi ikrekként való megjelenéséről van szó, hanem arról, hogy e jogok, bár nyilvánvalóan összhangban vannak egymással (s esetleg alkalmanként átfedésben is lehetnek egymással), egymás mellett, egymástól függetlenül léteznek. Ezt csak aláhúzza a személyiséghez fűződő jogok szabályozásában bekövetkezett egyik döntő változás; nevezetesen az, hogy - mint ahogy az eljáró tanács a fentiekben rámutatott - az Szjt. mellőzte a régi Szjt.-nek azt az értelmetlen, a BUE szabályozásával ellentétben álló rendelkezését, amely szerint bármilyen jogosulatlan felhasználás, tehát a vagyoni jogok bármilyen megsértése, egyben a személyhez fűződő jogok megsértésének is minősült. (Ez a szabályozás annyira irreális volt, hogy a bírói gyakorlat arra a sorsa juttatta, ami - a jogértelmezés általánosan elfogadott szabályai szerint - az önellentmondó és illogikus rendelkezéseknek jár; egyszerűen nem követte azt ilyen módon.)
A fentiekben foglaltak alapján az eljáró tanács a következőkben foglalja össze a feltett kérdésekre adott válaszát.
ad 1.: Az eljáró tanács a fentiekben mutatott rá a személyhez fűződő jogok és a vagyoni jogok önálló, egymás melletti létére. A mű megváltoztatása nemcsak az Szjt. 67. §-ának az egyik személyhez fűződő jogot szabályozó (1) bekezdése szempontjából jelentős, hanem az Szjt. 29. §-ának az egyik vagyoni jogot szabályozó rendelkezése szempontjából is. Ez utóbbi a következőket tartalmazza: "A szerző kizárólagos joga, hogy a művét átdolgozza, illetve hogy erre másnak engedélyt adjon. Átdolgozás a mű fordítása, színpadi, zenei feldolgozása, filmre vaIó átdolgozása, filmalkotás átdolgozása és a mű minden más olyan megváltoztatása is, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre" (kiemelés az eljáró tanácstól).
Tehát a "megváltoztatás" fogalmi körébe tartoznak nemcsak azok a változtatások, amelyek az Szjt 67. §-ának (1) bekezdése szerint a személyiségi jogok megsértését eredményezhetik, de azok is, amelyeknek eredményeként az eredeti műből származó más mű jön létre. Azonban, ha fel is tételezzük, hogy egy kivitelezési terv - adott esetben - az engedélyezési tervhez képest esetleg felfogható lehet egy ilyen "más műnek," az ilyen "más mű" létrehozása a szerző engedélye nélkül az Szjt. 29. §-ának a megsértését jelenti (emellett a változtatások természetétől függően, az Szjt. 67. §-ának (1) bekezdése szerinti személyhez fűződő jog megsértéséről is szó lehet, hisz a kétféle jog önálló léte nem zárja ki, hogy alkalmanként ne lennének ugyanazzal a cselekménnyel párhuzamosan megsérthetők).
Az eljáró tanács azonban arra is rá kíván mutatni, hogy a kivitelezési tervnek az engedélyezési terv alapján való olyan elkészítéséhez, amely az engedélyezési terv elemeinek a lemásolását jelenti, ugyancsak az engedélyezési terv szerzőjének az engedélye szükséges, hisz az Szjt. 18. §-ának (1) bekezdése szerint a szerző kizárólagos joga, hogy a művét többszörözze (másolja), és hogy erre másnak engedélyt adjon.
Az is előfordulhat természetesen, hogy a kivitelezési terv készítője azt állítja, hogy az engedélyezési tervhez képest egy átdolgozott, újnak számító kivitelezési tervet hozott létre, de valójában az utóbbi lényegében az engedélyezési tervnek a másolatát jelenti. Ebben az esetben plágium is megállapítható lehet.
ad 2.: Az engedélyezési tervet azért készíttetik, hogy az építkezéshez szükséges hatósági engedélyt beszerezzék. A hatósági engedély kiadásával az engedélyezési terv funkcióját betöltötte és a kivitelezést az engedély előírásai szerint kell végezni. Ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy a szerző a megváltoztatáshoz eleve hozzájárult.
Az Szjt. 9. §-ának (1) bekezdése szerint a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok - a személyhez fűződő és vagyoni jogok - összessége. A 9. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szerző személyhez fűződő jogait nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át, és a szerző nem mondhat le róluk. Ezért a személyiségi jogok sérelmére alkalmas változtatásokhoz általános jelleggel előre nem járulhat hozzá a szerző, mert ez az e jogokról való előzetes lemondást jelentené. Más kérdés, hogy magának a jognak a gyakorlása természetesen nem kötelező annyiban, hogy a szerző maga jogosult eldönteni, elfogad-e olyan konkrét, egyértelműen azonosított változtatásokat, amelyek a mű külső megjelenését vagy a rendeltetésszerű használatát érinthetik (ennek ellentétére utal az előző mondatban az "általános jelleggel előre nem járulhat hozzá" szövegrész).
Ami az átdolgozás jogát mint vagyoni jogot illeti, arra az Szjt. 16. §-a (1) bekezdésének a rendelkezései az irányadóak: "A szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. E törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető." Ezt az alapvető szabályt a § (6) bekezdése más oldalról még egyszer aláhúzza: "Jogosulatlan a felhasználás különösen akkor, ha a törvény vagy az arra jogosult szerződéssel engedélyt nem ad, vagy ha a felhasználó jogosultságának határait túllépve használja fel a művet." Az Szjt. 17. §-a nem hagy kétséget afelől, hogy mindez a mű átdolgozására is vonatkozik, hisz, többek között, így rendelkezik: "A mű felhasználásának minősül különösen: ... f) az átdolgozás (29. §) ...".
A felhasználási szerződések általános szabályait az Szjt. 42-55. §-ai tartalmazzák, amelyek között található a fent idézett 50. § is. Az 50. § körébe tartozó változtatásokon túlmenő és már az átdolgozás szintjét elérő változtatások tekintetében e szabályok közül különösen a következőket kívánja kiemelni az eljáró tanács:
42. § (3): "Ha a felhasználási szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni."
43. § (5): "Ha a szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik."
45. § (1): "A felhasználási szerződést - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - írásba kell foglalni." (45. § (2): "Nem kötelező a szerződés írásba foglalása napilapban vagy folyóiratban történő közzétételre kötött szerződés esetén.")
46. § (1): "A felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte."
46. § (3): "Ha a felhasználó a szerző beleegyezése nélkül ruházza át jogait, illetve ad további felhasználási engedélyt, vagy ha a felhasználási engedély a szerző beleegyezése nélkül száll át, a felhasználó és a jogszerző egyetemlegesen felelnek a felhasználási szerződés teljesítéséért."
47. § (1): "A felhasználási engedély csak kifejezett kikötés esetén terjed ki a mű átdolgozására."
Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy az átdolgozás szintjét elérő változtatásokhoz csak kifejezett - írásban rögzített - szerződési kikötés útján járulhat hozzá a szerző.
A kérdés a változtatásokra vonatkozott. A fentiek alapján azonban az is nyilvánvaló, hogy a szerző csak kifejezett írásos engedély útján járulhat hozzá az engedélyezési tervnek a kivitelezési terv céljaira másolás (többszörözés) útján való felhasználásához is. Vagyis a szerző ilyen módon megadott engedélye conditio sine qua non!
ad 3.: Az eljáró tanács előre bocsátja, hogy - amint az a fentiekből kitűnik - az Szjt. 67. §-ának (1) bekezdése nem az átdolgozás jogát szabályozza, hanem a személyiséghez fűződő jogok megsértésének egy különös esetére vonatkozik. Az átdolgozás jogára az Szjt. 29. §-a az irányadó.
Szerzői jogi szempontból a felelősség a megrendelőt mint felhasználót terheli. Természetesen, az eredeti terven változtatást eszközlő tervező adhat a megrendelőnek olyan nyilatkozatot, hogy az általa készített terven harmadik személynek nincs szerzői joga, vagy pedig azt ő az eredeti terv készítőjétől megszerezte. Célszerű azonban, ha erről a megrendelő - az őt terhelő felelősségre figyelemmel - maga is meggyőződik.
A megrendelő felelősségéből következik viszont az, hogy nem az új tervet készítő tervezőnek a kötelessége az eredeti tervet készítő tervező hozzájárulásának a megszerzése. Az új tervet készítő kikötheti a megrendelő felé annak szavatossági kötelezettségét azért, hogy birtokában van az eredeti szerző hozzájárulása a terv olyan átdolgozásához, amelyet a megrendelő részére készítendő új terv megkíván, illetve lehetővé tesz. Amennyiben az új tervre vonatkozó tervezői szerződés ilyen kikötést tartalmaz, az új tervet készítő szerző felelőssége nyilvánvalóan már csak ezért sem merülhet fel.