Szemle - 2001. 04.

DR. PALÁGYI TIVADAR

Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről

---

1. Amerikai Egyesült Államok		12. Közösségi szabadalom
2. Ausztrália		13. Litvánia
3. Brunei		14. Malajzia
4. Dél-Korea		15. Mexikó
5. Ecuador		16. Moldova
6. Európai Szabadalmi Hivatal		17. Nagy-Britannia
7. Hollandia		18. Németország
8. Indonézia		19. Pakisztán
9. Japán		20. Szabadalmi Együttműködési Szerződés
10. Kanada
11. Kína		21. Tajvan

---

1. Amerikai Egyesült Államok

A) 2001. január 24-én a Szövetségi Fellebbezési Bíróság (CAFC) elrendelte a Johnson & Johnston Associates Inc. v. R. E. Service Co . ügy teljes bíróság előtti ("en banc") meghallgatását. Ezt megelőzően, 1999. december 7-én az ügyet a CAFC háromtagú tanácsa tárgyalta meg, de nem hozott döntést, és a teljes bíróság a két fél közül bármelyiknek a kérése nélkül, saját elhatározásából (sua sponte) hozott az ügyben "en banc" meghallgatásra vonatkozó döntést.
   Az ügyben eldöntendő kérdés, hogy egy szabadalmas érvényesítheti-e szabadalmát az ekvivalencia-elv alapján olyan tárgyra, amelyet leírásában kinyilvánított, de nem igényelt.
    A Bíróság két ellentétes korábbi döntést fog figyelembe venni.
    A Maxwell v. J. Baker Inc. ügyben hozott bírósági döntés szerint az ekvivalencia-elv ilyen esetben nem alkalmazható, mert a kinyilvánított, de nem igényelt tárgy a köznek van felajánlva. Maxwell találmánya egy cipők összekötésére szolgáló műanyag eszközre vonatkozott; a leírás kinyilvánította, hogy az eszköz két helyen kapcsolható a cipőkhöz, de az igénypont csak egy kapcsolási pontot említett.
    A vegyészeti tárgyú YBM Magnex, Inc. v. International Trade Commission ügyben a bitorlás tárgya olyan termék volt, amely a leírásban ki volt nyilvánítva, de nem volt igényelve. Ennek ellenére a bíróság itt bitorlást állapított meg.
    Az alperes R. E. Service Co. 2001. március 26-án nyújtotta be fellebbezése részletes indokolását, amelyben a Maxwell ügyben hozott döntés megerősítését kéri arra hivatkozva, hogy azt több évtizedes eseti jog is alátámasztja.
    A szóbeli tárgyalásra 2001 májusának végén vagy júniusában fog sor kerülni, és az ítélet meghozatala ezt követően 3-6 hónapon belül várható.
    B) Egy tömítésre vonatkozó szabadalom tulajdonosa által indított bitorlási perben a Szövetségi Fellebbezési Bíróság megerősítette az elsőfokú bíróság ítéletét. A bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy hogyan értelmezendő az igénypontnak az a része, amely szerint "a tömítésnek van egy vastag rétege és egy azzal szervesen egyesített ("integrated therewith"), vékony rétege. Az alperes (Parker) azzal érvelt, hogy a szabadalom oltalmi köre koextrudálási eljárással kialakított rétegekre volt korlátozva (ő merítési eljárást alkalmazott).
    A bíróság elutasította Parkernek azt az állítását, hogy a szabadalmas az elővizsgálati eljárás során találmányának alapvető elemeként minősítette a koextrudálást, mert a bíró nézete szerint mind a bejelentő, mind az elővizsgáló a tömítés szerkezetét tekintette lényegesnek, nem pedig annak gyártási módját. Bár a bejelentő hangsúlyozta a koextrudálás előnyeit, a bíróság úgy találta, hogy a koextrudálást csak egy aligénypontban igényelte, és így nem zárt ki egyéb gyártási eljárásokat. "A gyártási mód, még ha előnyösnek mondják is, önmagában nem változtat egy termékigénypontot egy adott eljárásra korlátozott igényponttá."
    A többségi véleménnyel szemben az egyik bíró azt a nézetét fejtette ki, hogy az igénypont oltalmi köre túlságosan tág volt, és a bejelentő az engedélyezés előtt benyújtott nyilatkozatban kizárt az oltalmi körből bizonyos eljárásokat. Nem értett egyet a bíróság többségének azzal a véleményével, hogy nem volt szükség a bejelentőnek az eljárásokra vonatkozó érvelésére az igénypontok engedélyezésének biztosításához.

2. Ausztrália

A) 2000. november 24-én a módosított szabadalmi törvény (Innovation Patent Act 2000) elnyerte a legfelsőbb hozzájárulást, és f. év májusában fog hatályba lépni. Az új törvény a "kisszabadalom" (petty patent) intézményét "az innovációs szabadalom" (innovation patent) jogintézményével váltja fel, amellyel a találmányi szintet el nem érő új megoldásokat kívánják oltalmazni, és amely a szabadalmi rendszerrel párhuzamosan fog működni.
    Az új rendszer fő célja, hogy ösztönözze az innovációs tevékenységet Ausztráliában, és hogy a találmányok szélesebb köre számára egyszerűbb és olcsóbb oltalmat biztosítson.
    Az innovációs szabadalom fő vonásait az alábbiakban foglaljuk össze:
    -8 év oltalmi idő;
    -egyszerűsített bejelentési eljárás, amely lehetővé teszi, hogy a találmány teljes írott leírása helyett egy fényképet vagy mintát nyújtsanak be (a végrehajtási utasítást még nem közölték, amely tisztázni fogja ezeket a követelményeket);
    -a szabadalmat a bejelentési követelmények teljesítése esetén az alaki vizsgálat előtt fogják engedélyezni és lajstromozni, vagyis nincs engedélyezés előtti elővizsgálat;
    -a találmányi küszöb alacsonyabbra helyezésével az olyan találmányok oltalmazhatók innovációs szabadalommal, amelyek a technika állásához "lényeges hozzájárulást" (substantial contribution) nyújtanak, de amelyek egy szakember számára még "kézenfekvők" (obvious) lehetnek.
    Az innovációs szabadalom messzeható következményekkel jár a találmányok oltalma terén Ausztráliában. A törvény alapján úgy tűnik, hogy az új rendszerben lajstromozott innovációs szabadalmat fognak engedélyezni, ha a bejelentő kielégíti a bejelentési követelményeket, de az ilyen szabadalmakat csak vizsgálat után lehet majd érvényesíteni. Ez feltehetőleg zavart fog okozni mind a szabadalmasok körében, akik azt hihetik, hogy "megadott" innovációs szabadalmukra alapozhatnak, mind a köz azon tagjai számára, akik azt hiszik, hogy a szabadalmasok érvényesíthetik szabadalmi jogukat.
    Innovációs szabadalmat nem csak fizikai találmányokra, hanem eljárásokra és módszerekre is lehet engedélyezni, így az sokkal egyszerűbb oltalmi lehetőséget nyújt üzleti módszerre és szoftverre vonatkozó találmányok esetén, amelyek a rendes szabadalmi rendszerben nem oltalmazhatók.
    Az innovációs szabadalmak oltalmi köréből ki vannak zárva a növények és állatok, valamint a biológiai eljárások növények és állatok előállítására.
    B) A szabadalmi bejelentések benyújtási követelményeiben változásokat vezettek be, aminek következtében sem az uniós elsőbbséget igénylő bejelentések, sem a nemzetközi bejelentések esetén nem kell benyújtani az elsőbbségi iratok angol fordítását. További változás, hogy a nemzetközi bejelentések elsőbbségi iratairól sem kell hiteles másolatot benyújtani.

3. Brunei

Bruneiben 2000. június 1-jei hatállyal módosították a védjegytörvényt. A módosított törvény rendelkezései nagyon hasonlítanak az új malajziai védjegytörvény rendelkezéseihez (lásd ott).

4. Dél-Korea

A Dél-Koreai Szabadalmi Hivatal elnöke Taejonban találkozott a Japán Szabadalmi Hivatal elnökével, akivel olyan megállapodást kötött, hogy Dél-Korea szabadalmi rendszerét rövid időn belül egységesíteni fogják a Japán Szabadalmi Hivatal rendszerével. Ezt 2000. november 22-én jelentették be.
    Az egységesítési folyamat első lépéseként a két ország szabadalmi elővizsgálói mindkét ország szabadalmaiban fognak újdonságkutatást végezni a szabadalmi bejelentések vizsgálatakor. Ehhez kölcsönösen egymás rendelkezésére fogják bocsátani a szabadalmakra vonatkozó számítógépes adatbázisukat.
    Annak érdekében, hogy egyszerűsítsék a nemzetközi szabadalmi bejelentések kezelését, a Dél-Koreai Szabadalmi Hivatal japán nyelven is el fogja fogadni a nemzetközi szabadalmi bejelentéseket.
    B) A Dél-Koreai Szabadalmi Hivatal megállapodást kötött az Európai Szabadalmi Hivatallal, hogy azon nemzetközi szabadalmi bejelentések esetében, amelyek nemzeti szakaszát Dél-Koreában 2001. február 15-én vagy azt követően indítják meg, a vizsgálati kérelem illetékét 10%-kal csökkentik, ha a bejelentő benyújtja a Dél-Koreai Szabadalmi Hivatalnál az Európai Szabadalmi Hivatal által kiadott nemzetközi kutatási jelentést.

5. Ecuador

Ecuador (országkódja: EC) 2001. február 7-én letétbe helyezte a Szabadalmi Együttműködési Szerződéshez (PCT-hez) való csatlakozás okmányát. Ennek megfelelően 2001. május 7-től kezdve Ecuadort meg lehet jelölni és ki is lehet választani nemzetközi bejelentésekben. Ugyanettől az időponttól kezdve Ecuador állampolgárai jogosultak lesznek nemzetközi bejelentések benyújtására.

6. Európai Szabadalmi Hivatal

A) Az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) egyik Műszaki Fellebbezési Tanácsa egy 1999. szeptember 29-én kelt döntésében megerősítette, hogy egy olyan módszer, amely abból áll, hogy egy katétert bevezetnek a perikardiális térbe, ki van zárva a szabadalmazhatóság köréből, mert az az emberi test sebészeti úton való kezelését jelenti még akkor is, ha csupán a későbbi orvosi kezelés előkészítésére szolgál.
    A döntés értelmében az emberi vagy állati testen végzett fizikai beavatkozások bármilyen legyen is a sajátos céljuk a test életének vagy egészségének a fenntartását célozzák, és így az Európai Szabadalmi Egyezmény 52(4) szakaszának alapján sebészeti kezelési módszernek tekintendők. A sebészeti tevékenység, függetlenül attól, hogy önmagában vagy egyéb orvosi vagy nem orvosi rendszabállyal kombinálva hajtják-e végre, ki van zárva a szabadalmazható találmányok köréből.
    B) Az Európai Szabadalmi Hivatalnál 1999-ben 89 359 szabadalmi bejelentést nyújtottak be, és ezekben 1 276 808 országot jelöltek meg.
    A legtöbb bejelentés (25 333) az Amerikai Egyesült Államokból érkezett. A bejelentések számát tekintve a második helyen Németország (18 190), a harmadik helyen Japán (14 617) áll. Ausztriát 69 033, Belgiumot 70 771, Ciprust 50 263, Dániát 67 323, Finnországot 65 872, Franciaországot 86 805, Görögországot 64 567, Hollandiát 74 426, Írországot 65 708, Luxemburgot 63 408, Nagy-Britanniát 87 169, Németországot 88 381, Olaszországot 80 810, Portugáliát 65 342, Spanyolországot 74 424, Svájcot és Liechtensteint 70 554 és Svédországot 71 727 bejelentésben jelölték meg.
    Ugyanebben az évben 301 110 megjelölést nyújtottak be olyan nem tag országokra, amelyekre az európai szabadalmat ki lehet terjeszteni. Ezek közül Albániára 49 768, Lettországra 50 480, Litvániára 50 665, Macedóniára 48 699, Romániára 50 382 és Szlovéniára 51 116 megjelölés jutott.

7. Hollandia

Az Európai Közösség biotechnológiai irányelvét Hollandia még mindig nem fogadta el, jóllehet ezt 2000. július 31-ig kellett volna megtennie. Ehelyett Hollandia az Európai Bíróság (European Court of Justice, ECJ) előtt keresetet nyújtott be a biotechnológiai irányelv érvénytelenítésére, ami azonban nem függesztette fel a tagállamok kötelezettségét az irányelv bevezetésére. Ezért a holland kormány külön keresetet indított az ECJ elnökénél, kérve az irányelv felfüggesztését, mert
    -a biotechnológiai irányelv lehetővé teszi élő szervezetek szabadalmazását, ami etikailag elfogadhatatlan;
    -az irányelv bevezetése megnehezíti a tagállamok számára a Biológiai Sokféleség Egyezmény által rájuk rótt kötelezettségek teljesítését; és
    -az a tény, hogy az emberi test elkülönített részei az irányelv szerint szabadalmazhatók, etikai szempontból sérti az emberi méltóságot.
    Az ECJ elnöke 2000. július 25-én elutasította a holland kormány kérését, mert szerinte nem sikerült bizonyítaniuk, hogy az irányelv bevezetése komoly és helyrehozhatatlan kárt okozna. Az elnök szerint alapvető etikai ellenvetések nem képeznek komoly és helyrehozhatatlan károsodást.
    Az irányelv felfüggesztésének az ECJ elnöke általi elutasítása azt jelenti, hogy Hollandiának a lehető legrövidebb időn belül el kell fogadnia a biotechnológiai irányelvet, amelynek jövője azonban azért sem világos, mert más tagállamok, így Franciaország, Németország és Olaszország bizonyos aggályokat fejeztek ki az irányelv bevezetésének eredményeivel kapcsolatban.

8. Indonézia

2000. december 4-én az indonéz kormány új ipari minta törvényt és integrált áramkörök elrendezésére vonatkozó törvényt fogadott el, amelyek névlegesen 2000. december 20-án léptek hatályba. A tényleges hatálybalépéshez arra van szükség, hogy a törvények végrehajtási utasításai is - amelyek most állnak kidolgozás alatt -hatályba lépjenek. A Szellemi Tulajdon Hivatal vezérigazgatója szerint 6 hónapon belül várható a végrehajtási utasítások elkészülése.

9. Japán

A) 2000. márciusi tájékoztatónkban hírt adtunk arról, hogy a japán kormány tervezetet készít elő a szabadalmi ügyvivőkre vonatkozó törvény módosításáról. Most arról kaptunk hírt, hogy ez a törvény f. év január 6-án hatályba lépett.
    Az új törvény első szakasza szerint a törvény célja, hogy hozzájáruljon a szellemi tulajdonjogok megfelelő oltalmának és felhasználásának az előmozdításához, és hogy a szabadalmi ügyvivői rendszer fejlesztése útján elősegítse az ipar fejlődését. A törvény által bevezetett fontosabb változásokat az alábbiakban foglaljuk össze.
    A szabadalmi ügyvivők jogosultak ügyfeleik érdekében meggátolni a szabadalmi jogokat, használati minta jogokat, ipari mintajogokat, védjegyjogokat és a félvezető áramkörökre vonatkozó jogokat sértő áruk bevitelét.
    Ezenkívül a szabadalmi ügyvivők jogosultak a bíróság előtt képviselni ügyfeleiket bitorlási ügyekben, továbbá jogosultak a Japán Ipari Tulajdon Döntőbírósági Központjában semleges döntnökként közreműködni.
    2000. április 26-tól számított 2 éven belül a szabadalmi ügyvivőknek képesítést kell szerezniük ahhoz, hogy ügyfeleiket képviselhessék licenciaszerződésekre vonatkozó ügyekben.
    Két vagy több szabadalmi ügyvivő jogosult szabadalmi ügyekkel foglalkozó jogi céget alapítani, és cégének nevében szerepelnie kell a "szabadalomügyi társaság" megjelölésnek.
    Az új törvény előírja, hogy a szabadalmi ügyvivőknek és a szabadalomügyi társaságoknak be kell lépniük a Japán Szabadalmi Ügyvivői Egyesület tagjai közé.
    B) A Japán Szabadalmi Hivatal bejelentette, hogy a szabadalmi bejelentések elővizsgálatát a jelenlegi 19 hónapról 12 hónapnál rövidebb időre kívánják csökkenteni.

10. Kanada

A) 2001. február 20-án a kormány a szabadalmi törvény olyan módosítását terjesztette jóváhagyásra a Szenátus elé, amelynek célja, hogy eleget tegyenek a Kereskedelmi Világszervezet 2000. szeptember 18-án kelt határozatának, amely előírja, hogy Kanada a szabadalmak oltalmi idejének vonatkozásában vegye figyelembe a TRIPS-egyezmény követelményeit.
    A tervezett törvénymódosítás az olyan szabadalmak oltalmi idejét, amelyek megadása a bejelentés napjától számított 3 éven belül történt, a bejelentés benyújtásától számított 20 évre hosszabbítaná meg, feltéve, hogy a bejelentést 1989. október 1-je előtt nyújtották be, és a szabadalom oltalmi ideje a tervezett törvénymódosítás hatálybaléptekor még nem járt le.
    B) 2000. december 14-én a kanadai Legfelsőbb Bíróság olyan ítéletet hozott, amely jelentősen fogja befolyásolni a kanadai szabadalmi joggyakorlatot.
    A Free World Trust v. Électro Santé Inc. ügyben a felperes megfellebbezte a Québec-i Fellebbezési Bíróság egy határozatát, amelyben érvényesnek minősített egy kisfrekvenciás elektromágneses terápiára használható berendezésre vonatkozó szabadalmat, de nem állapított meg bitorlást. A Legfelsőbb Bíróság lényegileg helybenhagyta ezt a határozatot és elutasította a fellebbezést, de egyúttal világos elveket fektetett le a szabadalmi igénypontokkal kapcsolatban.
    A bíróság korlátozta az "áramköri eszközök" (circuit means) kifejezést olyan eszközökre, amelyeket a feltaláló a bejelentés leírásában kinyilvánított, és olyan egyéb eszközökre, amelyeket a szabadalom publikálásának időpontjában egy szokásos szakember ezen eszközök olyan változatának tekinthetett, amelyek lényegileg ugyanazt a funkciót lényegileg ugyanolyan úton és lényegileg azonos eredmény elérésével szolgáltatták volna, mint a szabadalomban meghatározott áramköri eszközök. Ez annyit jelent, hogy a bíróság anélkül, hogy erre utalt volna elfogadta az egyesült államokbeli közismert Graver Tank próbát a bitorlás meghatározására.
    A bíróság azt is megállapította, hogy az igényelt találmány egyes elemei lényegesek, míg más elemei nem azok. Azt, hogy egy elem lényeges vagy nem lényeges, a szabadalom tárgyának megfelelő szakmában járatos szakértőnek a szabadalom publikálási időpontjában meglevő általános tudása alapján kell meghatározni, figyelembe véve a feltalálónak az igénypontokban kifejezett szándékát. Nincs bitorlás, ha egy lényeges elemet eltérő formában alkalmaznak vagy elhagynak.

11. Kína

A) Kínában 2001. március 1-jén átlagosan 100%-kal emelték a szabadalmi bejelentések díjait. Így például a bejelentési díj 490 \'A5-ról 950 \'A5-ra, a vizsgálati kérelem illetéke pedig 1200 \'A5-ról 2500 \'A5-ra emelkedett.
    B) 2000-ben a Kínai Szabadalmi Hivatalnál 170 690 szabadalmi bejelentést nyújtottak be, szemben az 1999. évi 134 329 bejelentéssel (a kínai szabadalmi törvény a használati minta- és az ipari minta bejelentéseket szabadalmi bejelentésként említi). A 170 690 bejelentésből 140 273-at hazai, míg 30 417-et külföldi bejelentők nyújtottak be.
    2000-ben 105 344 szabadalmi bejelentést engedélyeztek, 95 233-at hazai, és 10 111-et külföldi bejelentők részére. 2000 végéig a kínai Szabadalmi Hivatal összesen 636 382 szabadalmat engedélyezett, 580 947-et hazai és 55 435-öt külföldi bejelentők részére.
    C) Kínában rendkívül gyorsan nő a lajstromozott doménnevek száma. Ilyen tekintetben Kína 2000-ben a világ országai között a 11. helyre jött fel. A legtöbb doménnevet Hongkongban és Beijingben lajstromozták.

12. Közösségi szabadalom

2001. február 13-án Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke az Unió helyzetéről Strasbourgban tartott előadásában rosszallásának adott kifejezést amiatt, hogy a 15 uniós tagállam kormányai nem teljesítették az elfogadott reformok megvalósítására tett vállalásukat, ideértve a közösségi szabalom bevezetését. "Az európai vezetőknek a sürgős feladatok iránt nagyobb érzékenységet és ígéreteik betartására erősebb politikai akaratot kell tanúsítaniuk" mondta az Európai Parlamentben. Emlékeztetett arra, hogy a 2000 márciusában Lisszabonban tartott csúcsértekezleten a közösségi szabadalom bevezetését a Közösség vezetői az elsőbbséget élvező feladatok közé sorolták az Európai Közösség ipara versenyképességének megjavítása érdekében.
    Prodi kérte a kormányfőket, hogy a 2001 márciusában Stockholmban tartandó csúcsértekezleten tegyenek jelentős előrehaladást a Lisszabonban elfogadott reformok útján.

13. Litvánia

Az új védjegytörvény 2001. január 1-jén lépett hatályba. Megalkotásával az volt a cél, hogy a litván törvényt összhangba hozzák az Európai Unió irányelvével, valamint a TRIPS-egyezménnyel. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a törvény új rendelkezéseit.
    Az új törvényt kell alkalmazni a hatálybalépés napját követően benyújtott védjegy- és szolgálati védjegybejelentésekre, valamint a Litvániában közismert védjegyekre.
    Ha egy Litvánia által ratifikált nemzetközi egyezmény az új védjegytörvénytől eltérő követelményeket támaszt, a nemzetközi egyezmény előírásait kell alkalmazni.
    Egy védjegy nem tartalmazhatja államok és vallások fontos kulturális vagy történelmi szimbólumait, és nem lehet azonos vagy hasonló egy litván cég korábbi nevével, ha ez a cég olyan tevékenységet folytat, amely összefüggésben van a védjegy áruosztályában felsorolt árukkal.
    A védjegylajstromozást érvénytelennek lehet nyilvánítani, ha azt rosszhiszeműen szerezték.
    Bíróság megállapíthatja, hogy egy védjegy közismert és így oltalmat élvez akkor is, ha Litvániában nem lajstromozták, feltéve, hogy használat vagy hirdetés eredményeként megállapítható, hogy a védjegy jól ismert Litvániában.
    A védjegybitorlás esetén fizetendő kártérítés összegét a védjegytulajdonos által elszenvedett bevételcsökkenés alapján kell megállapítani. A védjegytulajdonos kérheti a bitorló áruk átadását, valamint azt, hogy a kártérítést a jogosan eladott áruk vagy szolgáltatások ára alapján állapítsák meg. A bíróság szándékos bitorlás esetén az összeget kétszeresre vagy háromszorosra is növelheti.
    A védjegytulajdonos Litvánia teljes területére vagy csak bizonyos területekre kizárólagos vagy nem kizárólagos használati engedélyt vagy allicenciát adhat az összes árura vagy egyes árukra, amelyekre a védjegyet lajstromoztatta.
    Egy külön törvény alapján a vámhatóságnak meg kell akadályoznia, hogy olyan áruk áthaladjanak az ország határain, amelyek védjegyet, szabadalmat, mintát vagy szerzői jogot bitorolnak.

14. Malajzia

A) Malajziában módosították a védjegytörvényt, amely azonban még nem lépett hatályba.
    Az új törvény alapvetően megváltoztatja a lajstromozási rendszert, mert eltörli az A részből és B részből álló kettős lajstromot, és helyette egyetlen védjegylajstromot vezet be.
    Az egyetlen lajstromozási követelmény a megkülönböztető jelleg, és ez megegyezik a B lajstromba való bejegyzéshez szükséges korábbi követelménnyel.
    A Párizsi Uniós Egyezmény 6 bis cikkével összhangban elutasíthatók az olyan védjegyekre vonatkozó lajstromozási kérelmek, amelyek hasonlítanak közismert védjegyekhez. Egy olyan védjegy tulajdonosa, amely az Uniós Egyezmény alapján közismert védjegyként jogosult oltalomra, eltilthat másokat attól, hogy a malajziai kereskedelemben hasonló védjegyet használjanak. A közismert védjegy tulajdonosának nem kell üzleti tevékenységet folytatnia Malajziában.
    B) Földrajzi árujelzők oltalma
    Az új védjegytörvényhez szorosan kapcsolódik a földrajzi árujelzők oltalmára vonatkozó új törvény, amely szabályozza az ilyen tárgyú bejelentések lajstromozását, valamint a földrajzi árujelzők hamis vagy félrevezető használatával kapcsolatos eljárásokat. Ez a törvény még nem lépett hatályba.
    Az új törvény szerint a "földrajzi árujelző" meghatározás alá eső bármilyen jelzés oltalmat élvez akkor is, ha nem lajstromoztatták.
    A "földrajzi árujelző" olyan jelzés, amely egy árut azáltal azonosít, hogy az egy olyan országból, területről, tájegységből vagy helységből származik, ahol az áru minősége, hírneve vagy egyéb tulajdonsága lényegileg földrajzi eredetének tulajdonítható. Egy földrajzi árujelző azonban nem oltalmazható, ha közrendbe vagy közerkölcsbe ütközik, nem áll oltalom alatt a származási országban vagy területen, vagy ott megszűnt az oltalma.
    Lajstromozáskor a földrajzi árujelző használati joga azokra a termelőkre korlátozódik, akik a lajstromozási kérelemben megjelölt területen termelési tevékenységet folytatnak.
    A lajstromozási bizonylat első látásra bizonyítéka a benne foglalt tényeknek, így az áruk minőségének, hírnevének vagy egyéb tulajdonságainak. Mindazonáltal bárki jogosult kérelmezni a lajstrom helyesbítését, ha a földrajzi árujelző használata nem elégíti ki a törvényben előírt követelményeket.

15. Mexikó

Mexikó 2000. december 21-én letétbe helyezte a mikroorganizmusok letétbehelyezésének nemzetközi elismerésére vonatkozó Budapesti Szerződéshez való csatlakozás okmányát. Így ez a szerződés Mexikó vonatkozásában 2001. március 21-én lépett hatályba.

16. Moldova

2000. december 22-én publikálták a védjegytörvény módosítását, amelyek 2001. március 23-án léptek hatályba. A törvénymódosítás célja volt, hogy a védjegytörvényt összhangba hozzák a TRIPS-egyezmény előírásaival. A fontosabb módosításokat az alábbiakban foglaljuk össze.
    Védjegyként lajstromozhatók a szavak (ideértve a neveket is), betűk, számok és színkombinációk, valamint a felsoroltak kombinációi, ha azok szemmel láthatók.
    Kollektív védjegyek és bizonylati védjegyek is lajstromozhatók.
    A korábbi okok mellett egy védjegylajstromozás érvényteleníthető akkor is, ha a védjegyet 5 egymást követő éven át nem használták, kivéve, ha a védjegytulajdonos a használat hiányát kényszerítő okokra hivatkozva tudja igazolni.
    Az új törvény bevezeti a közismert védjegy fogalmát, és olyan védjegyeket minősít ilyennek, amelyek a népesség széles körében ismertté váltak. A közismert védjegyek a Párizsi Uniós Egyezmény 6 bis szakaszának rendelkezésével összhangban lajstromozás nélkül is oltalmat élveznek.
    A törvény bevezeti a földrajzi megjelölések oltalmát, és előírja, hogy a vizsgáló hatóságoknak el kell utasítaniuk az olyan védjegybejelentést, vagy érvényteleníteniük kell az olyan védjegylajstromozást, amely olyan áruk földrajzi megjelölését tartalmazza, amelyek nem a megjelölt földrajzi helyről származnak, ha ez a megjelölés a fogyasztók körében a védjegyzett áruk tényleges származását illetően megtévesztést eredményezhet.
    A törvény lehetővé teszi, hogy korábbi védjegyjogok tulajdonosainak beleegyező levelét figyelembe vegyék.
    A törvény rögzíti a vizsgálati időtartamokat. Az alaki vizsgálatot a bejelentés napjától számított egy hónapon belül be kell fejezni, ha nincsenek olyan hiányosságok, amelyek hivatali végzés kiadását tennék szükségessé. Az érdemi vizsgálatot az alaki vizsgálat befejezését követő kilenc hónapon belül be kell fejezni, és ennek eredményeként a bejelentést vagy publikálni kell, vagy pedig el kell utasítani. Az elutasító határozat ellen a kézbesítéstől számított három hónapon belül lehet fellebbezést benyújtani a Szabadalmi és Védjegyhivatal Fellebbezési Bizottságához, és az utóbbinak a határozata is megtámadható három hónapon belül polgári bíróságnál.
    A közzétett bejelentés lajstromozása ellen három hónapon belül bármely érdekelt fél felszólalást nyújthat be. A felszólalást a Fellebbezési Bizottságnak három hónapon belül el kell intéznie. E bizottság döntését hat hónapon belül meg lehet támadni polgári bíróságnál.
    A törvény szerint az bitorol védjegyet vagy eredetmegjelölést, aki azt törvénytelenül használja hasonló árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban. A bitorlásban vétkesnek talált felet bírsággal sújtják és arra is kötelezik, hogy térítse meg a védjegytulajdonos kárát, ideértve az elmaradt hasznot is.
    A bitorló védjeggyel ellátott árukat ellenszolgáltatás nélkül ki kell vonni a kereskedelmi forgalomból, és a bitorló védjegyet el kell távolítani az árukról még akkor is, ha ez az áruk megsemmisülését eredményezné.
    A károsult fél jogosult kérni a bírósági döntés publikálását a bitorló költségén annak érdekében, hogy helyreállítsák az üzleti hírnevében bekövetkezett károsodást.

17. Nagy-Britannia

A) 2000. július 27-én az Angol Fellebbezési Bíróság (English Court of Appeal; a továbbiakban CA) az American Home Products v. Novartis ügyben megváltoztatta az elsőfokú bíróság (a továbbiakban EB) döntését. Az EB ugyanis úgy ítélkezett, hogy a rapamicinnek szervátültetésnél a kilökődés meggátlására való második indikációs felhasználására vonatkozó szabadalom oltalmi köre tágan értelmezhető, és így kiterjed a "hasonló hasznosságú" származékokra is. Az EB azt is megállapította, hogy a szabadalom érvényes volt, és eleget tett a kinyilvánítási kötelezettségnek.
    CA véleménye szerint az ügyben az Európai Szabadalmi Egyezménynek az igénypontok értelmezésére vonatkozó Jegyzőkönyvét kell alkalmazni. Ilyen alapon vizsgálva, a szabadalmi igénypont csupán magára a rapamicin molekulára vonatkozik, és ezért egy SDZ RAD nevű gyógyszer alkalmazása nem jelent bitorlást. Az SDZ RAD a rapamicin kismértékben módosított származéka, amely a rapamicinéhez hasonló immunszuppresszív, vagyis átültetett szervek kilökődését gátló tulajdonsággal rendelkezik.
    Az alperesek azt állították, hogy a per tárgyát képező szabadalom oltalmi köre csak rapamicinre vonatkozik, és ezért nem követtek el bitorlást, vagy pedig, ha az oltalmi kört rapamicin származékokra is ki akarják terjeszteni a szabadalom kellő kinyilvánítás hiánya miatt érvénytelen, mert a származékok vonatkozásában nem tartalmaz megfelelő kitanítást.
    Az EB megállapítása szerint a szabadalom igénypontjaiban szereplő "rapamicin" kifejezés egyedül rapamicinre vonatkozik ugyan, de a szabadalom oltalmi köre olyan származékokra is kiterjed, amelyek a szervkilökődést a rapamicinhez hasonló módon gátolják. Az EB szerint a szabadalom igénypontjai kielégítőek voltak, mert a feltaláló megmutatta az utat, hogy hogyan lehet hatékony származékokat előállítani, bár nem bizonyította, hogy az ilyen származékok hatásosak lennének.
    CA nem értett egyet az EB ítéletével, elsősorban a szabadalmi igénypont szövegezése miatt. Szerinte a kérdés eldöntésére az alábbi ún. "jegyzőkönyv-kérdéseket" (Protocol questions) kell alkalmazni:
    i) a változat lényeges hatást gyakorol-e a találmány működési módjára? Igenlő esetben a változat az oltalmi körön kívül esik. Ha nem
    ii) ez (vagyis, ha a változatnak nincs lényeges hatása) kézenfekvő lett volna-e a szabadalom publikálásának időpontjában egy szakértő olvasó számára? Ha nem, a változat az oltalmi körön kívül esik. Ha igen
    iii) az igénypont szövegezéséből a szakértő olvasó mindazonáltal megértette volna-e, hogy a szabadalmasnak az volt a nézete, hogy az eredeti jelentéssel való szoros megegyezés a találmány lényeges követelménye volt? Igenlő esetben a változat az oltalmi körön kívül esik.
    CA szigorúan alkalmazta ezeket a kérdéseket. Feltételezte, hogy a "változat" az SDZ RAD, vagyis a bitorlónak vélt molekula volt, és megállapította, hogy az nem bírt volna lényeges hatással a találmány működési módjára; ezért az (i) kérdésre adott válasz "nem" volt. Azonban a (ii) kérdésre is "nem" választ adott, mert még egy szakember számára sem lett volna kézenfekvő, hogy bármilyen származék hatásos lehet kutatás és kipróbálás nélkül.
    Bár nem volt szükség a (iii) kérdés vizsgálatára, CA ezt is megválaszolta, mégpedig "igen"-nel. Megállapította, hogy az igénypont szövegezése a leírás alapján értelmezve világosan különbséget tesz a rapamicin és annak származékai között. "Ha a szabadalmas a származékokra is oltalmat akart volna szerezni, ezt könnyen megtehette volna." Emellett, ha az igénypont a rapamicinre és annak származékaira is vonatkozott volna, az Európai Szabadalmi Hivatal elutasította volna, mert a leírás nem támasztja alá a származékokat.
    CA hosszasan foglalkozott a kielégítő kinyilvánítás kérdésével, megállapítva, hogy az 1997. évi szabadalmi törvény 72(1)(c) szakaszának követelményét teljesen ki kell elégíteni ahhoz, hogy szakember az igényelt teljes területen meg tudja valósítani a találmányt.
    EB szerint az igénypont a rapamicint és az összes olyan rapamicin származékot felölelte, amely hasonló tulajdonságokat mutat, és az ilyen származékokat a szabadalmi leírás kellő mértékben kinyilvánította. Ezzel szemben CA elutasította ezt az állítást, mert úgy találta, hogy a leírás nem tartalmaz kitanítást arra nézve, hogy az ilyen származékokat hogyan kell felhasználni második indikációs célra.
    CA ítéletében arra is kitért, hogy a szabadalmi rendszer feladata a kutatás bátorítása, nem pedig korlátozása. Ez egyaránt fontos a biotechnológiai és a gyógyszeriparban. "Nem hisszük, hogy a szabadalmi rendszert arra kellene felhasználni, hogy egy személy többre kapjon kizárólagos jogot, mint amit kellő részletességgel ismertetett. Ha nem ezt tekintenénk alapul, a szabadalom gátolná olyan rapamicin származékok kutatását, amelyek lényegesen kedvezőbb immunszuppresszív tulajdonságokat mutatnak, mint maga a rapamicin." A túl tág oltalmi kört eredményező megközelítés helytelen lenne, és történelmileg a Wright testvérek számára lehetővé tette volna, hogy kizárólagos jogot szerezzenek a levegőnél nehezebb repülő szerkezetekre.
    Mindezek alapján CA megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét.
    B) Az Asahi Medical Co. Ltd. v. MacoPharma (UK) Ltd . ügyben a felperes jogosultja volt egy "Módszer komponensek elkülönítésére vérből és vérkomponens-szeparátor egység" című, 349 188 sz. és 1988. június 23-i elsőbbségű, Nagy-Britanniában megerősített európai szabadalomnak.
    A szabadalomban vér szeparálására vonatkozó módszert igényeltek, amely lényegileg abból állt, hogy a transzfúzióra használt vérből szűrési eljárással eltávolították a leukocitákat (fehér vérsejteket). Az elsőbbség időpontjában széles körben ismert volt, hogy a leukocitákat tartalmazó vér transzfúziója különböző káros hatásokat okozhat, ideértve fertőző anyagok átvitelét és immunszuppresszió előidézését.
    Az igényelt eljárás és annak terméke szükségessé tette vérgyűjtő eszköz használatát, amely egy szűrőn keresztül össze volt kötve egy vagy több zsákkal. A vérgyűjtő eszköz, a szűrő és a zsákok vágható és lezárható csővel voltak összekötve. A felhasználás előtt az egész rendszert steril körülmények között lehetett összekötni, ami "zárt rendszer"-ként volt ismert. A zárt rendszer előnye, hogy minimálisra csökkenti a baktériumos fertőzés veszélyét és megnöveli a vér tárolási időtartamát.
    Az eljárásban az összegyűjtött teljes vért átengedik a szűrőn, és így eltávolítják belőle a leukocitákat és/vagy a leukocitákat és a vérlemezkéket. Ezután a szűrt vérből centrifugálással el lehet különíteni a különböző komponenseket.
    A felperes bitorlási pert indított az alperes ellen, aki viszont azzal védekezett, hogy a szabadalom kézenfekvőség miatt érvénytelen. Az alperes egy 1974-ben megjelent szakcikkre [Frey-Wettstein (FW) cikk] hivatkozott, amely módszert írt le csökkentett leukocitaszámú vér előállítására. A cikkben leírt eljárás hasonló volt a szabadalomban igényelthez azzal az eltéréssel, hogy a szabadalomban leírt eljárás zárt rendszerű volt.
    Az FW-rendszerben használt berendezést a kívánalmaknak megfelelően állították össze, és az összekötésekhez kapcsokat használtak, ami viszont növelte a fertőzés kockázatát. A cikk szerzői azonban leírták, hogy a rendszernek "az az előnye, hogy majdnem zárt rendszerben hajtható végre ...". Az alperes állítása szerint az elsőbbség időpontjában kézenfekvő volt, hogy az FW-rendszerben használt készüléket tovább lehetett volna javítani valóban zárt rendszerű készülékké, és ehhez csak arra lett volna szükség, hogy egy gyártót megkérjenek a készülék steril körülmények közötti összeállítására.
    Az alperes azzal is érvelt, hogy 1988-ban nem forgott fenn ilyen téren semmilyen nehézség, és egy szakember az FW cikk ismerete nélkül is tudta volna, hogy a készüléknek zárt rendszerben -szemben a majdnem zárt rendszerrel -milyen előnyei vannak.
    A bíró azon a véleményen volt, hogy egy szakember az FW cikkben leírt eljárás zárt változatának a gyártását és működtetését csak a szabadalomban leírt eljárás egyszerű műhelyváltozatának tekintené. Azt is megjegyezte, hogy az FW cikkben leírt rendszer egyik célja a vér tárolási idejének meghosszabbítása volt. Az elsőbbség időpontjában egy szakember számára kézenfekvő lett volna, hogy a tárolási időt meghosszabbítsa a készülék szabványos zárt rendszerben való működtetésével.
    Ilyen okok miatt a bíró a szabadalom igénypontjait kézenfekvőség miatt érvénytelennek nyilvánította.

18. Németország

A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság egy 2000. április 13-án hozott ítéletében először foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy milyen követelményeket kell kielégítenie egy áru háromdimenziós csomagolásának ahhoz, hogy megkülönböztető jellege kielégítőnek legyen minősíthető.
    A védjegybejelentés "borok, szeszes italok és likőrök" csomagolására szolgáló kétszínű palackra vonatkozott. A Szövetségi Szabadalmi Bíróság elutasította a lajstromozási kérelmet arra hivatkozva, hogy a védjegy nélkülözi a megkülönböztető jelleget.
    A Szövetségi Fellebbezési Bíróság ezt a döntést megváltoztatta, megállapítva, hogy háromdimenziós csomagolások esetében alapvetően azt kell feltételezni, hogy az érintett kereskedelmi körök eltérően a szó- vagy az ábrás védjegyektől az áru eredetét nem elsődlegesen a csomagolásból származtatják, de miként az elbírált esetben hozzászokhatnak ahhoz a tényhez, hogy sajátos árukat különleges alakú palackokban hoznak a termelők forgalomba. Ilyen esetben a fogyasztó a palack alakja alapján is tájékozódik a tartalom eredetéről.

19. Pakisztán

Pakisztánban új szabadalmi rendeletet hirdettek ki, amely azonban végrehajtási utasítás hiányában még nem lépett hatályba.
    A rendelet 106 szakaszt tartalmaz, amelyek közül néhány teljesen új. A rendelet célja, hogy a pakisztáni szabadalmi rendelkezéseket összhangba hozzák a TRIPS-egyezmény előírásaival. Az új rendelet főbb vonásait az alábbiakban foglaljuk össze.
    A rendelet új meghatározást ad a találmányokról: a találmány bármilyen új és hasznos termékre -ideértve a kémiai termékeket -, eljárásra, gyártási módszerre, gépre, készülékre vagy egyéb cikkre, valamint azok új és hasznos javítására vonatkozik.
    A "termék" szót a rendelet külön meghatározza: az bármilyen anyagra, cikkre, készülékre, gépre vagy vegyi termékre vonatkozik. A mezőgazdaságban és a gyógyászatban való használatra szánt vegyi termékek továbbra is csak az ún. "fekete doboz" bejelentési rendszerben kezelhetők, ami annyit jelent, hogy ilyen tárgyú találmányokra 2005. január 1-je előtt nem szerezhető oltalom.
    A szabadalmazhatóság feltétele az újdonság, a feltalálói tevékenység, az ipari alkalmazhatóság, valamint az, hogy a bejelentés tárgya ne legyen törvényileg kizárva a szabadalmazható találmányok köréből.
    Nem szabadalmazhatók a felfedezések, tudományos elméletek és számítási módszerek, a szellemi tevékenység végrehajtására szolgáló szabályok vagy módszerek, valamint tájékoztatás nyújtása. Nem szabadalmazhatók továbbá a közrendbe vagy közerkölcsbe ütköző találmányok; az állatok és növények, valamint az előállításukra szolgáló, lényegileg biológiai eljárások; továbbá az emberi vagy állati test kezelésére szolgáló sebészeti, gyógyászati és diagnosztikai eljárások. A mikroorganizmusok és a mikrobiológiai eljárások, valamint azok termékei szabadalmazhatók.
    Az újdonság követelménye megváltozott, mert helyi újdonság helyett az új rendelet abszolút, vagyis világviszonylatban fennálló újdonságot ír elő.
    A Kereskedelmi Világszervezet országaiban benyújtott bejelentések alapján a szabadalmi bejelentésekre tizenkét hónapon belül elsőbbséget lehet igényelni.
    Az új rendelet feljogosítja a Szabadalmi Hivatalt arra, hogy bekérje a párhuzamos külföldi bejelentések bejelentési időpontját és számát, a kutatási vagy elővizsgálati jelentést, a megadott szabadalom másolatát vagy a külföldi bejelentés végleges elutasítására vonatkozó határozat másolatát.
    A szabadalom elfogadásának meghirdetésétől számított négy hónapon belül bárki felszólalást nyújthat be a szabadalom engedélyezése ellen.
    Harmadik személyek jogosultak írásban megjegyzéseket tenni a találmány újdonságával kapcsolatban, de a Hivatal nem vonja be őket az elővizsgálati eljárásba.
    A szabadalom által adott kizárólagos jog nem terjed ki a szabadalmazott találmány kísérleti célból történő megvalósítására.
    Az új rendelet az oltalmi időt 16 évről 20 évre hosszabbítja meg, és ez a függő bejelentésekre is vonatkozik.
    Évi fenntartási illetékeket kell leróni, de a rendelet nem tartalmaz arra vonatkozó előírást, hogy mikortól kezdve kell ilyen illetéket fizetni. A régi törvény az ötödik és a következő évekre ír elő ilyen rendelkezést; valószínű, hogy az új szabályozás is megtartja ezt az előírást.
    A Szabadalmi Hivatal határozatai ellen 3 hónapon belül lehet fellebbezést benyújtani a Legfelsőbb Bíróságnál.

20. Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT)

2000-ben a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodájához a Szerződés tagországaiból 90 948 nemzetközi bejelentés érkezett, ami 22,9%-kal több az előző évinél. A 90 948 nemzetközi bejelentés 4 806 623 nemzeti bejelentésnek és 262 793 regionális bejelentésnek felel meg. Az utóbbi szám a regionális szabadalmi rendszerek tagállamaiban 3 650 549 bejelentéssel lenne egyenértékű. Így a 90 948 nemzetközi bejelentés névlegesen 8 457 172 nemzeti bejelentésnek felel meg.

21. Tajvan

A) Tajvan megállapodást kötött Új-Zélanddal az ipari tulajdonra vonatkozó jogok oltalmának kölcsönös elismeréséről. A megállapodás 2000. december 22-én lépett hatályba. Ennek alapján a két ország kölcsönösen elismeri a másik országban benyújtott szabadalmi bejelentések elsőbbségét.
    Tajvan mostanáig az alábbi 10 országgal kötött a szabadalmi bejelentések elsőbbségének kölcsönös elismerésére vonatkozó megállapodást: Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Ausztria, Franciaország, Japán, Liechtenstein, Nagy-Britannia, Németország, Svájc és Új-Zéland. Ezenkívül Tajvannak az Amerikai Egyesült Államokkal, Ausztráliával, Ausztriával, Franciaországgal, Új-Zélanddal és az Európai Közösséggel van olyan megállapodása, hogy kölcsönösen elismerik a védjegybejelentések és a szolgáltatási védjegybejelentések elsőbbségét.
    B) A Tajvani Szabadalmi Hivatal 1994. július 1-je óta nem módosította a védjegylajstromozás díját. Ezért 2001. január 1-jétől kezdve 20-60%-kal növelte a védjegylajstromozással kapcsolatos adminisztrációs illetékeket.