Szemle - 2001. 04. | Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala

Magyarország megfigyelői státuszának köszönhetően részt vehetett az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsának és Szabadalomjogi Bizottságának ülésein. E két fórum volt felelős a revízió előkészítéséért. A Szabadalomjogi Bizottság készítette el azt az Alapjavaslatot, amely az Igazgatótanács jóváhagyásával a Diplomáciai Értekezlet elé került megvitatásra.
   A Szabadalomjogi Bizottság - előre összeállított menetrend alapján - szakaszonkénti tervezetet küldött szét a tagállamoknak és obszervereknek a változtatás indokolásával együtt, jóval a következő ülés tervezett időpontját megelőzően. Az ülésen élénk vita, konszenzuskeresés után került sor az adott szakasz átdolgozására, a vélemények rögzítésére. A többség által támogatott javaslatot az Igazgatótanács elé terjesztették véleményezésre, jóváhagyásra.
   Mint mindig, ha egy munkafolyamatban sokan vesznek részt, itt is megfigyelhetők voltak bizonyos eltérések a jogalkotói szándék és a Diplomáciai Értekezlet eredménye között, mint pl. az EPC Art. 52(1)(c) pontjában a számítógépi programok "ott felejtése" vagy az EPC Art. 54(4) és (5) bekezdéseiben az első és a további gyógyászati alkalmazás túl aggodalmaskodó megfogalmazása.
   A revízió során a legnagyobb vitát, sőt megdöbbenést az váltotta ki a szerződő államok körében, hogy az áramvonalasított Egyezményt rendkívül semmitmondónak, szinte üresnek érezték a még körvonalaiban sem rögzített Végrehajtási Szabályzat nélkül. Úgy érezték, nem lehet az Egyezmény felülvizsgálatát célzó Alapjavaslatot a Diplomáciai Értekezlet elé terjeszteni úgy, hogy annak Végrehajtási Szabályzata még elképzelés szintjén sem létezik. Ennek az elvárásnak igyekeztek eleget tenni az Európai Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban EPO) jogalkotásban részt vevő munkatársai, amikor - legalább is a leglényegesebb szakaszokhoz tartozó szabályok esetén - igyekeztek kifejezni, elfogadtatni a szabályokra vonatkozó elképzeléseiket. Nagy valószínűséggel ez a megoldás elengedhetetlen eleme volt a Diplomáciai Értekezlet sikerének.
   Az itt következő összeállítás - természetesen a teljesség igénye nélkül - igyekszik számot adni bizonyos fontos változásokról, egyezménybeliről és a Végrehajtási Szabályzatban várhatóról egyaránt, talán kissé önkényesen válogatva az intézményi, anyagi jogi és eljárásjogi szakaszok között.

Art. 11. A nemzeti bíróságok jogászainak bevonása a Kibővített Fellebbezési Tanácsok munkájába

Korábban is bevontak már külső jogi és műszaki képzettségű tagokat a Kibővített Fellebbezési Tanácsok munkájába, de csak az Európai Szabadalmi Egyezmény (a továbbiakban EPC) korai szakaszának átmeneti rendelkezési alapján. A jogi oldal erősítése mellett most megszüntették a külső műszaki szakértők bevonásának a lehetőségét. Olyan pályaszakaszban lévő bírókat szándékoznak meghívni három, esetleg több évre, akik munkájukat a szerződő államok egyikében folytatva elősegíthetik a joggyakorlat harmonizálását ("who may continue their judicial activities at the national level").

Art. 14. Az Európai Szabadalmi Hivatal, az európai szabadalmi bejelentés és egyéb dokumentumok nyelve

Az átdolgozásra a Szellemi Tulajdon Világszervezete (a továbbiakban WIPO) által koordinált jogalkotási folyamatot lezáró Diplomáciai Értekezleten elfogadott Szabadalmi Jogi Szerződés (a továbbiakban PLT) rendelkezései miatt volt szükség, mivel eszerint a bejelentési nap elismerésének a minimális követelményei között nem szerepel a benyújtott kellékekre vonatkozóan nyelvi megkötés.
A felülvizsgált szöveg szerint, ha az európai bejelentést nem a hivatalos nyelvek egyikén nyújtották be, a Végrehajtási Szabályzatban előírtak szerint kell benyújtani a fordítást. Az eljárásban alkalmazott határidők nagyrészt a Végrehajtási Szabályzatba kerültek, míg azok elmulasztásának jogkövetkezményei az Egyezményben maradtak. A szerződő államokból származó bejelentőkre vonatkozó kedvezmény megmaradt, vagyis az eljárás során - határidő terhe mellett - a később benyújtandó dokumentumokat a csatlakozást követően akár magyarul is be lehet majd nyújtani (a későbbi fordításnál is választani lehet majd a három EPO-nyelv közül).

Art.16., 17., 18. Átvevő osztály, Kutatási osztályok és Vizsgálati osztályok

Amikor az EPO felállítására sor került, megállapodás született arról, hogy Hágában, a DG1-ben végzik az elbírálók a kutatást, míg az érdemi vizsgálatra ezt követően Münchenben, a DG2-ben kerül sor.
   A kutatás és a vizsgálat ily módon való szétválasztásának politikai és történeti okai voltak, mivel a kutatásokhoz szükséges papíralapú gyűjtemény Hágában, a korábbi Nemzetközi Szabadalmi Intézetben volt elhelyezve.
   Az elektronikus kutatási eszközök fejlődésével lehetővé vált a müncheni kutatás, így - a minőség és a hatékonyság javítása reményében - az EPO mintegy tíz évvel ezelőtt útjára indította az ún. BEST-projektet (Bringing Both Examination and Search Together). A BEST-rendszerben mind a kutatást mind pedig a vizsgálatot ugyanaz az elbíráló végzi, aki történetesen éppúgy lehet Hágában, Berlinben, mint Münchenben. Amikor a vizsgálati kérelem megérkezik, az az elbíráló, aki az adott ügyben a kutatást végezte, egy háromtagú Examining Division (Vizsgálati osztály) tagjaként felelős lesz a bejelentés érdemi vizsgálatáért.
   A BEST-rendszer összhivatali elterjesztésével összhangban a jelenlegi revízió során a 16., 17. és 18. szakasz megfogalmazásából kikerült a konkrét földrajzi helynek a megjelölése.
   Ennek a változtatásnak az volt az ára, hogy a "staff" megnyugtatása érdekében hosszas fogalmazási gyakorlat révén belekerült az Egyezmény 164. szakaszába egy olyan jegyzőkönyv, amely azt hivatott biztosítani, hogy a hágaiak összlétszáma gyakorlatilag állandó maradjon a BEST-rendszer elterjesztését követően is. Konkrétabban, a jegyzőkönyv kimondja, hogy a hágai létszám ingadozása nem lehet több, mint ą 10% a 2000. évi állapothoz képest.

Art. 22. Kibővített Fellebbezési Tanács

A Kibővített Fellebbezési Tanács kompetenciája eddig a Fellebbezési Tanácsok és az EPO elnöke által felterjesztett jogi, elvi kérdésekben való állásfoglalásokra terjedt ki. A revízió során lehetővé tették, hogy az újonnan beiktatott 112a szakasz szerint bárki, aki egy fellebbezési eljárásban félként vett részt, felülvizsgálati kérelmet nyújtson be a Kibővített Fellebbezési Tanácshoz bizonyos, nagyon korlátozott esetekben. Ezek az esetek később, a 112a szakasz kapcsán majd részletesebben szerepelnek.
Említést érdemel még egy finom különbségtétel az eljáró Kibővített Fellebbezési Tanács létszámát illetően. Míg az eddig is hatáskörébe tartozó ügyeknél héttagú a Tanács, addig az újaknál három vagy öttagú, miután itt általában egyedi esetekben szükségessé vált jogorvoslatról, nem pedig az EPO joggyakorlatát befolyásoló, elvi jelentőségű döntésekről van szó. Tervezik, hogy egy háromtagú Tanács lesz felelős a nyilvánvalóan megalapozatlan felülvizsgálati kérelmek kiszűrésére a Végrehajtási Szabályzatban megfogalmazandó feltételek teljesülése esetén. A flexibilitást biztosítja az az elképzelés, hogy a kisebb létszámú Tanácsok összetételét a Végrehajtási Szabályzat szintjén határozzák majd meg.

Art. 23. A Tanácsok tagjainak függetlensége

Lényeges változtatás a tagok szempontjából, hogy megbízatásuk időtartamát az általános nyugállományba helyezhetőségre vonatkozó rendelkezések is befolyásolni fogják.

Art. 33. Az Igazgatótanács jogosultságai bizonyos esetekben

Az Igazgatótanács jogosultságát kiegészítették azzal, hogy megváltoztathatja az Egyezményt, ha azt a szabadalmi jog területét érintő nemzetközi szerződéssel vagy közösségi szabályozással való összhang megteremtése megkívánja. Ez az intézményi rendelkezés szoros összhangban áll a PLT-PCT viszonyában alkalmazott megoldással. A hozzá tartozó szavazási eljárást a 35. szakasz (3) bekezdése specifikálja.
Az intézményi rendelkezéseken túlmenően érdemes megfigyelni, hogy az Igazgatótanács jogosult a továbbiakban is az Egyezményben lefektetett határidők módosításara, bár az áramvonalasítás miatt a határidők többsége a Végrehajtási Szabályzatba került. Kivették viszont ebből a szakaszból azt a határidők módosítására vonatkozó megszorítást, amelyet a jelenlegi 95. szakasz tartalmaz, vagyis, hogy a vizsgálati kérelem benyújtására vonatkozó, az európai kutatási jelentésnek az elkészültéről szóló tájékoztatásnak a Közlönyben való meghirdetésétől számított hat hónapos határidőt az Igazgatótanács csak abban az esetben hosszabbíthatja meg, ha megállapítást nyer, hogy az európai szabadalmi bejelentés vizsgálatát kellő időben nem tudják elvégezni. Erre a kérdésre még részletesebben kitérek majd a 94., 95. és 96. szakaszok tárgyalásánál, amikor is látni fogjuk, hogy alapjaiban a hat hónapos határidőt nem tervezik megváltoztatni, de a kérdéskörnek a Végrehajtási Szabályzatba utalásával tág manőverezési lehetőséget akartak biztosítani. Nem akarják viszont fenntartani azt a megkötést, amely az Igazgatótanács lehetőségét egyértelműen csak a megnövekedett munkateherhez köti, mondván, hogy akár a PCT-rendszer változásaihoz való alkalmazkodási kényszer is előállhat.

Art. 51. Díjak

A jelenleg hatályos Egyezményben meghatározott díjrendszer nem egészen koherens és nem igazán átlátható. Némely díjról maga az Egyezmény rendelkezik a hozzá tartozó határidővel és a nemfizetés következményeivel együtt. Más eljárási díjak az Egyezményben vannak ugyan megemlítve, a jogi következmények szintén, de a határidő a Végrehajtási Szabályzatban van. Végezetül, bizonyos eljárási díjak kizárólag a Végrehajtási Szabályzatban jelennek meg a határidővel és a jogkövetkezményekkel együtt. A revíziót követően az új (1) bekezdés egy általános klauzulát tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az EPO egyáltalán díjakat igényelhet.
A (2) bekezdés szerint a díjak megfizetésének a határidői két kivétellel a Végrehajtási Szabályzatba kerültek. A két kivétel a felszólalási és a fellebbezési díj megfizetésére vonatkozó határidő (Art. 99. és Art. 108.). Megmaradt tehát az a szemlélet, mely szerint sem a felszólalást, sem pedig a fellebbezést nem tekintik a díj befizetéséig benyújtottnak. A díj megfizetésére továbbra is felszólalás esetén a szabadalom megadásáról szóló értesítés közzétételétől számított kilenc hónapos, fellebbezés esetén a vonatkozó döntés közlésétől számított két hónapos határidő vonatkozik.
A következetes megfogalmazáshoz hozzátartozik, hogy a díjaknak az összege és megfizetési módja a Végrehajtási Szabályzatban maradt, továbbá az is, hogy a díj mindig a jogkövetkezménnyel együtt jelenik meg az Egyezményben vagy a Végrehajtási Szabályzatban.

Art. 52. Szabadalmazható találmány

Az 52. szakasz (1) bekezdését összhangba hozták a TRIPS 27. szakasza (1) bekezdésének első mondatával annak érdekében, hogy egyértelműen látsszon, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén bármely műszaki találmányra nyerhető szabadalom ("in all fields of technology").
   Hosszas vita alakult ki az előkészítés során, hogy egyáltalán szükség van-e a találmánynak nem minősülő megoldások példálózó felsorolására. Sokáig az volt az uralkodó nézet a Szabadalomjogi Bizottságban, hogy ennek a felsorolásnak legfeljebb a könnyebben változtatható Végrehajtási Szabályzatban lenne a helye, de még ebből is ki kellene hagyni a számítógépi programokat.
   Az EPO és a Fellebbezési Tanácsok mindig úgy értelmezték és alkalmazták az EPC-t, hogy a számítógépi programokra vonatkozó kivétel semmiképpen se zárja ki a szoftverrel kapcsolatos találmányok megfelelő oltalmát. A Fellebbezési Tanácsok legutóbbi döntései is azt igazolták, hogy a műszaki hatást eredményező számítógépi programok általában szabadalmazható találmánynak minősülnek az EPC szerint.
   Érdekesen alakult ennek a bekezdésnek a sorsa, amennyiben tavaly júniusban a Szabadalomjogi Bizottság ülésén még szinte teljes összhang volt a "számítógépi programok" felsorolásbeli feleslegességére vonatkozóan. Az ülést követően az angol delegáció egy-egy e-mailt küldött szét a szerződő országok és az obszerverek delegációinak, amelyben kifejtette, hogy az ülésen való tartózkodása tulajdonképpen "rezervációt" takart, és korainak minősítette a változtatást. Ezt követően került sor az Igazgatótanács szeptemberi ülésére, ahol fordult a kocka, és a törlés addigi támogatói is elbizonytalanodtak. Az angol delegáció vitte a szót, és elkezdtek az ún. második kosárról beszélni. Az Európai Bizottság jelenlévő képviselője közölte, hogy elképzelése sincs ugyan a számítógépes találmányok oltalmára vonatkozó EU-irányelvek megjelenésének várható időpontjáról, de hát azok is az EPO joggyakorlatán fognak alapulni.
   Ezek a baljós előjelek már következtetni engedtek arra, hogy a konzervatív erők fognak a kérdésben győzni, és az EPC szövegét és az EPO joggyakorlatát egyenlőre nem sikerül e téren fedésbe hozni.

Art. 53. Kivételek a szabadalmazhatóság alól

Az 53. szakasz (a) pontját összhangba hozták a TRIPS-egyezménnyel, illetve a biotechnológiai találmányok jogi oltalmával kapcsolatos 98/44/EC irányelvvel, amelyek csak azokat a találmányokat veszik ki a szabadalmazható találmányok köréből, amelyek "kereskedelmi célú hasznosítása" a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközne. Ezért itt az egyetlen változtatás a "közzététel" szónak a törlése volt.
Egy (c) ponttal egészült ki ez a szakasz, így a továbbiakban már nem tartják fenn azt a fikciót, miszerint az ipari alkalmazhatóság hiánya miatt nem szabadalmazhatók az emberi vagy állati test sebészeti vagy gyógyászati kezelésére szolgáló eljárások, illetve az emberi vagy állati testen alkalmazott diagnosztikai eljárások. Szerencsésebbnek tartották ezeket a találmányokat a kivételek között feltüntetni, mivel ez a kizárás a köz egészsége érdekében lett megfogalmazva.
A két jelzett változtatás a jogalkotói szándék szerint nem fogja az EPO eddigi joggyakorlatát befolyásolni.

Art. 54. Újdonság

A kettős szabadalmazás elkerülése érdekében eddig is már alkalmazták az Egyezményben a technika állásának teljes kiterjesztésű értelmezését. Ennek alkalmazását arra a minimumra szorították, ami ahhoz volt éppen elégséges, hogy elkerüljék az érvényes jogok kollízióját, vagyis azon szerződő államok viszonylatában vizsgálták a kérdést, amelyeket mind a korábbi, mind pedig a későbbi bejelentésben megjelöltek.
   Eredetileg az európai bejelentés benyújtásakor jelölték meg a szerződő államokat, és a megjelölési díjat az elsőbbség napjától számított 12 hónap alatt kellett leróni, tehát jóval a közzétételt megelőzően. Ily módon a teljes kiterjesztésű technika állásához való tartozás megállapítható volt minden egyes szerződő állam vonatkozásban, mire a második bejelentés közzétételre került.
   Az 1997. évi díjreform óta úgy tekintik, hogy a bejelentések a benyújtás idején automatikusan minden szerződő állam megjelölését magukba foglalják, és a megjelölési díjakat az európai kutatási jelentés elkészültéről szóló hatósági tájékoztatástól számított hat hónapon belül kell megfizetni. Egy európai bejelentés csak akkor válik viszont egy adott ország vonatkozásában a technika állásához tartozóvá, ha a megjelölési díjat megfizették. Így az az időpont, amikor megállapítható, hogy a korábbi bejelentés egy adott ország vonatkozásában a technika állásához tartozik-e, kitolódik, még A1 típusú közzététel esetén is legalább hat hónappal a közzététel utánra. Ez jogbizonytalanságot és logisztikai gondot okozhat, mivel egy-egy bejelentés már megadásra készen állhat, mielőtt a teljes kiterjesztésű technika állása az egyes szerződő államok vonatkozásában meghatározható lenne.
   1999-ben bevezették, hogy 7 megjelölési díjnál akkor sem kell többet megfizetni, ha valaki az összes szerződő államot megjelöli. Ezért ma a legtöbb bejelentésben az összes államot megjelölik, jelentősen lecsökkentve azoknak az eseteknek a számát, amikor a bejelentő az 54. cikkely (4) bekezdése miatt bizonyos előnyt élvezett.
   Ennek volt az az eredménye, hogy az 54. cikkely (4) bekezdését törölték, így minden olyan európai bejelentés benyújtáskori tartalma a közzétételtől kezdve a technika állásához tartozik az összes EPC tagállamra vonatkozóan, amelynek a bejelentési vagy elsőbbségi napja korábbi a vizsgált bejelentés bejelentési napjánál.
   Az első és a további gyógyászati indikációval is foglalkozik ez a szakasz (first and subsequent medical use). Hosszas vita előzte meg az erre vonatkozó bekezdésnek a kialakítását, mivel bizonyos felhasználói körök nagyon ragaszkodtak az első gyógyászati indikáció előnyben részesítéséhez, kissé összekeverve itt az újdonság kérdését az oltalmi kör terjedelmének a fogalmával. Végeredményképpen egy külön bekezdés mondja ki, hogy a technika állásának, illetve az újdonság követelményének a definíciója nem zárja ki a szabadalmazható találmányok köréből az ismert anyagoknak, illetve keverékeknek gyógyászati, diagnosztikai eljárásokban való alkalmazását, amennyiben azokat eddig még ilyen eljárásokban nem alkalmazták (first medical use). A következő bekezdésben pedig azt fogalmazták meg, hogy egy gyógyászati eljárásban már eddig is alkalmazott, önmagában ismert anyag egy másik gyógyászati eljárásban való alkalmazása is szabadalmazható lehet, ha ez utóbbi eljárásban való alkalmazása még nem tartozik a technika állásához. Sikerült tehát két bekezdésbe foglalni azt, ami újdonság szempontjából egyben is lehetett volna, vagyis, hogy egy ismert anyag gyógyászati eljárásban való alkalmazása szabadalmazható lehet, ha azt az adott eljárásban még nem alkalmazták (mindegy, hogy az első vagy bármely további indikációról van-e szó).

Art. 61. Jogosulatlan személy által benyújtott bejelentés

A 61. szakasz annak a személynek a lehetőségeivel foglalkozik, akit egy nemzeti bíróság egy más személy által benyújtott európai bejelentés, illetve szabadalom jogosultjaként elismer. Egyetlen lényeges változtatás van ebben a szakaszban, mégpedig az, hogy a részletek a Végrehajtási Szabályzatba kerültek.

Art. 65. Az európai szabadalom fordítása

A saját kezdeményezésű (ex parte) korlátozási eljárás EPC-ben való megjelenése miatt került sor ennek a szakasznak a felülvizsgálatára. A szerződő államok az új megfogalmazás szerint előírhatják a jövőben nem csak az engedélyezett és a módosított, hanem a korlátozott szabadalom fordításának a nemzeti hatóságukhoz való benyújtását is (ez egyike az illeszkedési szabályoknak).
A benyújtás határidejének a minimumát (a szabadalom megadásának, megváltoztatott formában való fenntartásának vagy korlátozásának a közzétételétől számított három hónap) továbbra is az Egyezmény tartalmazza (az illető állam megengedhet hosszabb határidőt is az erre vonatkozó illeszkedési szabály szerint).
A fordítást előíró állam továbbra is megállapíthat előírt időn belül megfizetendő, a fordítás közzétételi költségeihez kapcsolódó díjat, illetve megállapíthatja a nem teljesítés következményeit (pl. void ab initio) a megfelelő illeszkedési szabály alapján.

Art. 68. Az európai szabadalom megsemmisítésének vagy korlátozásának a hatása

A 68. szakasz jelenlegi formájában csak a felszólalási eljárás keretében történt változtatások hatásával foglalkozik. Az új változat ezzel szemben beépíti a 105a - 105c szakasz szerinti korlátozási eljárás és a nemzeti megsemmisítési eljárás hatását is, miszerint az európai szabadalom keletkezésétől kezdve nem rendelkezett a 64. és 67. szakasz szerinti jogokkal a korlátozás, illetve a megvonás mértékéig.
Ily módon a 68. szakasz azonosan állapítja meg egy európai szabadalom felszólalási, korlátozási és (nemzeti) megsemmisítési eljárásbeli korlátozásának vagy megvonásának a visszamenőleges hatályát. A nemzeti megsemmisítési eljárás bevonása arra a tényre utal, hogy az európai szabadalom megsemmisítésének ma már keletkezésére visszamenő hatálya van az összes szerződő államban, és így kívánták formalizálni az e téren elért harmonizációs eredményeket.
Érdekes ennek tükrében, hogy milyen nagy vita volt a Szabadalomjogi Bizottságban azzal kapcsolatban, hogy a saját kezdeményezésű korlátozás ex tunc vagy ex nunc hatályú, vagyis visszamenőleges vagy csak előremenő hatályú legyen. Végül a visszamenőleges hatályt támogatók tábora győzött.

Art. 69. Az oltalmi kör

A 69. szakasz (1) bekezdésének mai szövegezése szerint az oltalmi kört az igénypontok "tartalma" határozza meg. A "tartalom" szót a három hivatalos nyelven eltérően lehet értelmezni, és jelentése így nem teljesen egyértelmű. A készülő WIPO-beli szabályozás sem alkalmazza ezt a konstrukciót, hanem összecseng azzal a megfogalmazással, amely az új (1) bekezdésben kapott helyet, vagyis, hogy az "oltalmi kört az igénypontok határozzák meg". Az igénypontok szövegére, tartalmára való mai utalás azért is feleslegesnek, zavarónak tűnik, mivel létezik a 69. szakaszhoz fűzött jegyzőkönyv annak értelmezéséről. Most ez a jegyzőkönyv is átdolgozásra került.
   A 69. szakasz (2) bekezdésének első mondata pontosítja, hogy az engedélyezési szakaszban lévő európai bejelentés oltalmi körét a közzétett bejelentésben lévő igénypont határozza meg. Ez a közzététel lehet az európai szabadalmi bejelentés 93. szakasz szerinti közzététele éppúgy, mint a 153. szakasz (3) vagy (4) bekezdése szerinti Euro-PCT közzététel.
   A 69. szakasz (2) bekezdésének második mondata az átdolgozott formában nem csak a felszólalási, hanem a korlátozási és a nemzeti megsemmisítési eljárásra is utal. Ezen eljárások bármelyikében végrehajtott korlátozás visszamenő hatállyal korlátozza a bejelentés által biztosított oltalom terjedelmét.
   A 69. szakaszt értelmező jegyzőkönyv átdolgozására azért került sor, mert úgy ítélték meg, hogy az ún. ekvivalensek kezelése és az ún. "prior statement" fontosságának a megítélése tekintetében nem ad elegendő kitanítást, nem teszi lehetővé az azonos alkalmazást és értelmezést. "Prior statement"-en itt azokat a kijelentéseket értjük, amelyeket a bejelentő vagy a szabadalmas tett a bejelentésben vagy a szabadalom leírásában az EPO előtti eljárás során vagy a szabadalom érvényességével összefüggő eljárásokban. Ezért a jegyzőkönyvet kiegészítették két további cikkellyel az ekvivalensek jelentésére és azon állításokra vonatkozóan, amelyek korlátozhatják az oltalmi kört. Ezt a módosítást az 1991-ben el nem fogadott WIPO-javaslat, a Szabadalomjogi Szerződés inspirálta.
   Megmaradt az eddigi megfogalmazás is, miszerint sem a szó szerinti, sem pedig az útmutatáskénti értelmezés nem alkalmazható. Meg kell találni a két szélső eset között azt az optimumot, amely a szabadalmasnak korrekt jogokat biztosít, de a köz számára nem teremt jogbizonytalanságot. Ezt egészítették ki az "Ekvivalansek" c. cikkellyel: "Az európai szabadalom oltalmi körének a meghatározásánál figyelembe kell venni azokat az elemeket, amelyek a feltételezett bitorlás idején az igénypontokban meghatározott elemek ekvivalensei." "Egy elemet (eszközt valamilyen cél elérésére) akkor kell általában ekvivalensnek tekinteni, ha szakember számára nyilvánvaló, hogy ennek használata az igénypontban specifikálttal lényegében azonos eredményre vezet."
   Lényeges megállapítása továbbá a jegyzőkönyvnek, hogy az oltalmi kör meghatározásánál kellőképpen figyelembe kell venni a bejelentő vagy a szabadalmas minden, az oltalmi kört nyilvánvalóan korlátozó kijelentését, különösképpen akkor, ha a korlátozást tartalmazó kijelentésre egy technika állásához tartozó dokumentum idézésére adott válaszban került sor.

Art. 75. Az európai szabadalmi bejelentés benyújtása

Az (1) bekezdés jelenlegi megfogalmazása még azt a gyakorlatot képezte le, amikor a bejelentést az EPO-nál csak Münchenben vagy Hágában lehetett benyújtani. Egy későbbi elnöki utasítás szerint ez a kör kibővült Berlinnel, így most helyesebbnek vélték a konkrét helymeghatározást a Végrehajtási Szabályzatba utalni.
Miután az európai megosztott bejelentésekkel foglalkozó 76. szakasz úgyis kifejti, hogy ezek csak az EPO-nál nyújthatók be, felesleges volta miatt törölték a 75. szakasz (3) bekezdését. Nem változott az a rendelkezés, amely lehetővé teszi a szerződő államok számára, hogy az EPO-hoz való közvetlen benyújtás lehetőségét bizonyos feltételek meglétéhez kössék a megfelelő illeszkedési szabály alapján.

Art. 76. Megosztott európai szabadalmi bejelentés

Azon túlmenően, hogy a Végrehajtási Szabályzatba utalták a benyújtásnak az EPO-n belüli konkrét helyszínét, továbbra is érvényes, hogy a megosztott bejelentést csak közvetlenül az EPO-nál lehet benyújtani.
   Változatlanul érvényes, hogy a megosztással keletkezett bejelentés tárgya nem lépheti túl az eredetileg benyújtott korábbi bejelentés tartalmát, és ebben az esetben úgy tekintik, mintha azt a korábbi bejelentés napján nyújtották volna be, és élvezi annak elsőbbségét.
   Szerkesztési szempont miatt a (3) bekezdést törölték, és helyette az (1) bekezdésben hivatkoznak arra, hogy a benyújtás módjára a Végrehajtási Szabályzat az irányadó.
   Hangsúlyosabb kifejezést nyert az átfogalmazott (2) bekezdésben, hogy nem a korábbi bejelentés benyújtásakor megjelölt valamennyi szerződő államot kell a megosztott bejelentésben is megjelöltnek tekinteni, hanem csak azokat, amelyek a megosztott bejelentés benyújtásakor is még megjelöltek maradtak, azaz a bejelentő nem vonta vissza megjelölésüket, vagy a megjelölési díj nem fizetése miatt nem lett visszavontnak tekintve a megjelölés.
   A megjelölési rendszerre vonatkozó 79. szakaszt is módosították, ami a 76. szakasz (2) bekezdése következetes módosítását tette szükségessé.

Art. 77. Az európai szabadalmi bejelentések továbbítása

Az Egyezményben az áramvonalasítás miatt csak annyi maradt, hogy a szerződő államok központi iparjogvédelmi hivatala továbbítja az európai szabadalmi bejelentést az EPO felé.
A Végrehajtási Szabályzatban lesznek rögzítve azok a határidők, amelyeket be kell tartani a továbbításnál (eddig az államtitkot nyilvánvalóan nem tartalmazó bejelentéseknél ez a határidő hat hét volt, amelynél további vizsgálat kellett, a benyújtástól számított négy hónap, illetve az elsőbbségtől számított tizennégy hónap).
Továbbra is az Egyezményben maradt viszont a szerződő államok azon joga, hogy a titkossá nyilvánított bejelentéseket ne továbbítsák [a 75. szakasz (2) bezezdése alapján, illeszkedési szabály].

Art. 78. Az európai szabadalmi bejelentésekkel szemben támasztott követelmények

Ennek a szakasznak a változtatása nem volt érdemi. Mindössze annyi történt, hogy a szakaszon belül máshová került a részleteket tartalmazó Végrehajtási Szabályzatra való hivatkozás, és a 90. szakasz (3) bekezdéséből ide tették át a bejelentési díj vagy a kutatási díj meg nem fizetésének a jogkövetkezményét. Erre azért volt szükség, mert nagy átrendezést hajtottak végre a 90-96. szakaszokban.

Art. 79. A szerződő államok megjelölése

Miután az európai szabadalom engedélyezését egy vagy több szerződő állam vonatkozásában lehet igényelni, kezdetben azokat pozitívan meg kellett jelölni a bejelentési kérelemben. Ez a gyakorlat azonban problémákat okozott, mivel nem volt lehetőség a bejelentés napját követően egy későbbi megjelölésre. Ennek orvoslására a bejelentési űrlapot oly módon változtatták meg, hogy tartalmazott egy előre bejelölt négyzetet, amely az összes állam megjelölésével volt egyenértékű, de ezt csak elővigyázatosságból tették oda, arra az esetre, ha a bejelentő elmulasztaná a megjelölést.
   Az 1997. évi díjreformmal a bejelentési űrlap bejelölt négyzete az összes állam kifejezett megjelölésévé vált, és bevezettek egy rendszert, miáltal a bejelentők jelezhették szándékukat, miszerint a megjelölési díjat csak bizonyos országokra fizetik be. Az 1999. évi díjreform bevezette a "hét megjelölési díjért az összes államot" elvet, és ettől kezdve egyre több bejelentő ténylegesen érvényesen megjelölte az összes szerződő államot.
   Az Egyezmény felülvizsgálatánál úgy döntöttek, hogy visszatükrözik ezt a gyakorlatot, és a 79. szakasz (1) bekezdése szerint egy európai szabadalmi bejelentésben megjelöltnek kell tekinteni az összes szerződő államot, amelyek a bejelentés benyújtásának időpontjában tagjai az Egyezménynek.
   Flexibilisebbé tették a szakasz szövegezését azáltal is, hogy nem kötelező jelleggel fogalmazták meg a megjelölési díj előírását. Továbbra is érvényes, hogy egészen a megadásig bármely megjelölés visszavonható.

Art. 80. A bejelentés napja

Az új 80. szakasz már nem tartalmazza többé a bejelentési nap elismeréséhez szükséges követelmények felsorolását; ezek a Végrehajtási Szabályzatba kerültek, amely - ha egyszer elkészül - a PLT (Szabadalomjogi Szerződés) 5. cikkelyének előírásait fogja visszatükrözni. Az EPO-nak is szándékában áll ugyanis, hogy a PLT egyik szerződő felévé váljon, és így alávesse magát előírásainak.
   A PLT 5. cikkelye kimondja, hogy minden szerződő félnek el kell ismernie a benyújtás napját bejelentési napként, ha hivatalába a következő minimális kellékeket benyújtják: a szabadalom engedélyezésére vonatkozó igényt, a bejelentő azonosításhoz vagy a vele való kapcsolat felvételéhez szükséges adatokat és egy bármilyen nyelven benyújtott leírást.
   A PLT 5. cikkelye sok részletre is kitér, így pl. arra, hogy ha valamelyik minimumkövetelményhez tartozó elemet később nyújtanak be, hogyan befolyásolja az a bejelentési nap eltolását, továbbá a PLT Végrehajtási Szabályzatára utal a bejelentések elektronikus benyújtásával összefüggésben. Ezért tartották szükségesnek az EPO jogalkotói - a viták során a tagországok delegációinak éles támadásai által kísérve - hogy a konkrét előírások a Végrehajtási Szabályzat kapjanak helyet.
   Liberalizálódott tehát a kép az eddigiekhez képest; nem szükséges az államok konkrét megjelölése, a bejelentőnek nem kell azonosíthatónak csak elérhetőnek lennie, nem kell igénypont, nem lényeges a nyelv.

Art. 86. Az európai szabadalmi bejelentések fenntartási díjai

Ez a szakasz azon európai bejelentések tekintetében szabályozza a fenntartási díjakat, amelyek a bejelentési naptól számított két év elteltével még függőben vannak, vagyis még folyik a velük kapcsolatos engedélyezési eljárás. A díjak továbbra is a harmadik évtől és ezután minden évben esedékesek egészen a szabadalom megadásáig, pontosabban addig, amíg a megadásról szóló értesítést meg nem hirdetik [86. szakasz (4) bekezdés]. Maga a meghirdetés a jelenlegi szöveg szerint legalább három hónappal a megadási és kinyomtatási díj megfizetésére a Végrehajtási Szabályzatban előírt határidő indulását követően történhet meg.
A megadott európai szabadalomra csak a megadás meghirdetésének az évét követő évtől szedhet fenntartási díjat a nemzeti iparjogvédelmi hatóság.
Bár a Végrehajtási Szabályzatba fog kerülni, de nem változott az a jogalkotói szándék, miszerint a fenntartási díj az esedékességtől számított hat hónapon belül még (pótdíjjal) megfizethető lesz.

Art. 87. Elsőbbségi jog

A 87. szakasz az elsőbbségi jog elismerésével foglalkozik. A jelenlegi megfogalmazás ezeknek a jogoknak az automatikus elismerését a PUE tagállamaira korlátozza. Most a 87. szakasz (1) bekezdését megváltoztatták, hogy összhangba kerüljön a TRIPS 2. cikkelyével, amely előírja, hogy az elsőbbségi jogok a WTO tagállamok első bejelentéseire is kiterjedjenek.
   Kicsit modernizálták is ezt a bekezdést, és kivették belőle az idejét múlt szerzői tanúsítványt.
   A (2) (3) és (4) bekezdés nem változott, amennyiben az "első bejelentést" definiálja a PUE előírásaival összhangban. A lényeg a bejelentési napot megalapozó korábbi bejelentés léte, függetlenül annak további sorsától, illetve kimondja, hogy egy későbbi, azonos tárgyú bejelentés akkor tekinthető "első bejelentésnek", ha bejelentési napját megelőzően a korábbi bejelentés érvényes jogok hátrahagyása nélkül valamilyen módon már "meghalt" úgy, hogy elsőbbségi jogot nem alapoztak rá, illetve arra ezek után a jövőben sem lehet elsőbbséget alapozni.
   Az (5) bekezdés jelenlegi formájában elég bonyolult mechanizmust ír le az elsőbbségi jogok kölcsönös elismerésére. Az új bekezdés az EPO elnökét ruházza fel a nyilatkozat megtételének a jogával az Igazgatótanács helyett, és a kérdést az államok helyett a nemzeti iparjogvédelmi hatóságok hatáskörébe utalja. Ez a két változtatás az elsőbbségi jogok elismerésének lényegében technikai kérdését a politikai arénából eltávolította, és könnyebben kezelhető "munkakörnyezetbe" helyezte.

Art. 88. Az elsőbbség igénylése

A jelenlegi szabályozás szerint az elsőbbséget igénylő bejelentőnek elsőbbségi nyilatkozatot kell tennie, be kell nyújtania az előző bejelentés másolatát és annak fordítását az EPO valamelyik hivatalos nyelvén. Az elsőbbség igénylésének formális követelményei azonban folyamatosan változnak a nemzetközi előírások, az elektronikus kommunikáció és a szabadalmi hivatalok közötti nemzetközi együttműködés fényében. Ezért a PLT olyan szabályokat tartalmaz, amelyek korlátozzák a szabadalmi hivatalok által az elsőbbséget igénylő bejelentők felé támasztható követelményeket.
Meg kellett tehát változtatni azt az (1) bekezdésbeli kitételt, ami a minden esetben benyújtandó másolatra és annak fordítására vonatkozott. Az új változat, ami a Végrehajtási Szabályzatban lesz megfogalmazva, azt fogja tükrözni, ami a PCT 51 bis 1 szabályában és a PLT 4 (4) szabályában van, miszerint "ha a korábbi bejelentés nem az EPO nyelvek egyikén íródott, az elsőbbségi dokumentum fordítását abban az esetben lehet csak megkövetelni, ha az elsőbbségi igény érvényessége releváns a találmány szabadalmazhatósága szempontjából". Ráadásul a PLT 4(3) szabálya előírja, hogy ha a korábbi bejelentést ugyanannál a hivatalnál nyújtották be, mint a későbbit, vagy az az adott hivatal számára egy általa elfogadott elektronikus könyvtárból rendelkezésre áll, a hivatal nem igényelheti a korábbi bejelentés másolatának a benyújtását.

Art. 90. Benyújtás utáni és alaki vizsgálat

Az eddigi 90. szakasz a benyújtás utáni, a 91. szakasz pedig az alaki vizsgálattal foglalkozott. Most a 91. szakaszt teljesen törölték, mivel az összes szükséges megfogalmazás átkerült az új 90. szakaszba. A benyújtás utáni vizsgálat eddigi megfogalmazása - azonosan a magyar törvénnyel - magába foglalta a bejelentési nap elismerésével kapcsolatos követelmények meglétének az ellenőrzését, a bejelentési és kutatási díj megfelelő lerovásának a vizsgálatát és az európai nyelvek egyikére való lefordítás benyújtásának a kérdését.
   A jelenlegi megfogalmazás tágabb, miközben a részleteket a Végrehajtási Szabályzatba utalja. A lényeg nem változott, továbbra is ellenőrzik a bejelentési nap elismerésének a kellékeit, és ha az nem elismerhető, csak azt követően mondják ki, hogy a beadványt nem tekintik európai szabadalmi bejelentésnek, hogy a bejelentő lehetőséget kapott a hiányosság kiküszöbölésére. Ugyanez a garancia megmarad a bejelentő számára az alaki vizsgálat folyamán is a fordítással (14. szakasz), a bejelentés alaki követelményeivel (78. szakasz), a kötelező képviselettel [133. szakasz (2) bekezdés] és a Végrehajtási Szabályzatban lefektetett egyéb követelményekkel kapcsolatban.
   Az EPO által észlelt hiányosságok bejelentő általi korrigálásának hiányával kapcsolatos jogkövetkezményeket is magába foglalja az új megfogalmazás [90. szakasz (5) bekezdés]. Itt is érvényesítették azt a következetes kezelésmódot, hogy amit az Egyezményben szabályoznak, annak nem teljesítésének jogkövetkezményei is ott vannak, amit a Végrehajtási Szabályzatban részleteznek, mint pl. a megjelölési díj lerovását, annak jogkövetkezményeiről is a Végrehajtási Szabályzat szól.
   Rendet teremtettek a jogkövetkezmények fajtái, mint az elutasítás, visszavontnak tekintés között. Ha az alaki jellegű hiányokat nem pótolják, a bejelentést elutasítják. Ez alól egyetlen kivétel volt eddig, ha a feltaláló nevét nem közölték, a bejelentést visszavontnak tekintették.
   Az eddigi 91. szakasz (6) bekezdése a bejelentési nap elismerésével kapcsolatos követelményeket, nevezetesen a rajzok meglétével kapcsolatos lehetőségeket részletezte, ez most a Végrehajtási Szabályzatba került.

Art. 92. Az európai kutatási jelentés elkészítése

Az új megfogalmazásban ez a szakasz csak a lényeget tartalmazza, vagyis azt, hogy azoknál a bejelentéseknél, amelyeknek kutatási díját megfizették, az EPO kutatási jelentést készít. Az "európai szabadalmi bejelentésre" való hivatkozás magában foglalja azt a tényt, hogy a kutatás csak a bejelentési nappal rendelkező bejelentésekre vonatkozóan történik meg - hiszen a többi beadványt nem is tekintik bejelentésnek -, és csak folyamatban lévő engedélyezési eljárások esetén (pending).
A kutatási jelentés alapja továbbra is az igénypont, kellő figyelemmel a leírásra és a rajzokra.
A kutatási jelentés közzétételének kötelezettsége továbbra is az Egyezményben maradt, de az egyéb részletek, mint pl. a kutatási jelentésnek a felhozott dokumentumok másolataival együtt a bejelentőnek való megküldése, átkerült a Végrehajtási Szabályzatba.

Art. 93. Az európai szabadalmi bejelentés közzététele

Ezt a szakaszt lerövidítették, átfogalmazták, hogy jelentését egyértelműbbé tegyék, de érdemben nem változtatták meg. A 18 hónapos közzététel nemzetközileg elfogadott ténye megmaradt, a bejelentő által kezdeményezhető korábbi foganatosítással együtt.
   Továbbra is egyszerre történik a bejelentésnek és a szabadalom specifikációjának a közzététele azon ritka esetekben, amikor a szabadalom megadására vonatkozó döntés a bejelentés vagy az elsőbbség napjától számított 18 hónapnál korábban válik hatályossá.
   A közzététel tartalmára vonatkozó részletek, így a kutatási jelentéssel együtt vagy külön való megjelentetés kérdése, a Végrehajtási Szabályzatba került.
   Nagy vitát váltott ki a Szabadalomjogi Bizottságban az "as soon as possibile" megfogalmazás. Mint minden, az EPO kötelezettségeire vonatkozó határozatlan idejű megfogalmazásnál, a szerződő államok valamilyen garanciát szerettek volna látni az EPO igyekezetére vonatkozóan. Végül ezek a határozatlan időtartamok - minden egyéb megkötés nélkül - az Egyezményben maradtak.

Art. 94. Az európai szabadalmi bejelentés vizsgálata

Az új 94. szakasz a jelenlegi 94. és 96. szakasz kombinációja, és éppúgy foglalkozik a vizsgálat kezdeményezésével, mint a vizsgálati eljárás lefolytatásával. A díjfizetési kötelezettség és a nem fizetés jogkövetkezménye továbbra is az Egyezményben maradt.
   Az (1) bekezdés az átdolgozást követően szinte változatlan maradt, de törölték az "írásban" szót, és helyette a Végrehajtási Szabályzatra utaltak a vizsgálati kérelemmel kapcsolatos gyakorlati teendőkkel kapcsolatban, beleértve a kérelem formáját és benyújtásának határidejét. Úgy tervezik, hogy a Végrehajtási Szabályzat nem fog tartalmazni előírást a kérelem írásban való benyújtására vonatkozóan. A Végrehajtási Szabályzat fog rendelkezni arról is, hogy ki nyújthat be vizsgálatra vonatkozó kérelmet. Általánosságban ez persze a bejelentő, de mivel a felülvizsgálat során törölték a 95. szakaszt, nem akarják kizárni azt a lehetőséget, hogy harmadik fél is kérhesse az érdemi vizsgálatot.
   Azt az elvet, hogy a kérelmet a vizsgálati díj megfizetéséig nem tekintik benyújtottnak, továbbra is megtartották a 94. szakasz (1) bekezdésében. Ez összhangban áll a felszólalási eljárás (99. szakasz), a fellebbezési eljárás (108. szakasz) és a korlátozási eljárás (105a szakasz) hasonló előírásaival.
   Eddig az Egyezményben mondták ki, hogy a vizsgálat iránti kérelmet a bejelentő attól a naptól számított hat hónapon belül nyújthatja be, amelyen az Európai Szabadalmi Közlönyben az európai kutatási jelentés közzétételéről szóló értesítés megjelenik. Ez a határidő a továbbiakban nem fog megjelenni az Egyezményben, csak a Végrehajtási Szabályzatban, ezért a jogkövetkezmény említésénél ebben a szakaszban csak a "kellő időben" való benyújtás elmulasztása szerepel.
   A 94. szakasz (3) bekezdése tartalmazza most azt az eddig a 96. szakaszban lévő előírást, hogy ha a vizsgálat során az EPO megállapítja, hogy a bejelentés vagy az abban szereplő találmány nem felel meg az Egyezmény követelményeinek, felszólítja a bejelentőt nyilatkozattételre, mégpedig annyiszor, ahányszor ez szükségesnek látszik. Az EPO gyakorlatával összhangban most kinyilvánították, hogy az EPO nemcsak nyilatkozattételre hívhatja fel a bejelentőt, hanem a bejelentés módosítására is a 123. szakasszal, vagyis a módosítás ott, illetve a Végrehajtási Szabályzatban megadott lehetőségeivel összhangban. A szakasz (4) bekezdése kifejezi, hogy ha a bejelentő nem válaszol időben a felhívásra, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni.

Art. 95. A vizsgálat iránti kérelem határidejének meghosszabbítása

Az érdemi vizsgálatra vonatkozó kérelem benyújtásának a határideje átkerült a Végrehajtási Szabályzatba. Az EPO jelenleg nem tervezi a hat hónapos határidő megváltoztatását. A helyzet azonban a jövőben változhat, és nem látszott kívánatosnak, hogy a határidő módosítását szigorú, áthatolhatatlan feltételekhez kössék, mint például az érdemi munkateher túlzott mennyisége.
Feltételezték, hogy a későbbiekben esetleg a PCT-rendszer változásaihoz is kell majd illeszteni az európai vizsgálati eljárást. A flexibilitás szükségességét azzal is alátámasztották, hogy egy jövőbeni megnövekedett elbírálói munkateher is kényszerítheti a hivatalt a halasztott vizsgálat valamely fajtájának a bevezetésére. A rendszerben persze bármilyen változtatás csak az Igazgatótanács döntése alapján mehet végbe.
Ha a halasztott vizsgálat bármely fajtáját valaha is bevezetnék, az Egyezménynek nyitva kell hagynia azt a lehetőséget, hogy harmadik fél is kérhesse a vizsgálatot. Mivel a 94. szakasz (1) bekezdésének újonnan megfogalmazott szövege nem határozza meg, hogy ki nyújthatja be az érdemi vizsgálat elvégzésére vonatkozó kérelmet, a Végrehajtási Szabályzat lesz hivatott rendelkezni afelől, hogy a benyújtó harmadik fél is lehessen. Ezen megfontolások miatt került sor a 95. szakasz törlésére.

Art. 96. Az európai szabadalmi bejelentés vizsgálata

Mivel az új 94. szakasz kombinálja a jelenlegi 94. és 96. szakaszt, erre a külön szakaszra már nem volt többé szükség, ezért törölték.

Art. 97. Megadás vagy elutasítás

E szakasz első két bekezdését egyszerűen felcserélték. Az új (1) bekezdés a megadással foglalkozik, de a Végrehajtási Szabályzatba tették át az összes formális követelményt, amelynek teljesülnie kell, mielőtt a Vizsgálati osztály dönthet a szabadalom engedélyezéséről; így a megadásra szánt specifikáció jóváhagyását, a megadási és kinyomtatási díj megfizetését vagy akár az esedékessé vált fenntartási díj lerovását, illetve ezek elmulasztásának jogkövetkezményeit.
   A Végrehajtási Szabályzatba helyezés indoka itt is a jövőbeni változásokhoz való alkalmazkodás lehetőségének a biztosítása volt. Példaként említették azt az eshetőséget, hogy ha a hivatal úgy döntene, hogy a megadott szabadalmakat csak elektronikus formában bocsátaná közre a jövőben, nyilvánvalóan elmaradna az ún. kinyomtatási díj.
   A Végrehajtási Szabályzat idevágó részének a megfogalmazásánál feltétlenül fenn akarják tartani az igénypontok fordításának a benyújtására vonatkozó bejelentői kötelezettséget. Az elutasításra vonatkozó (2) bekezdést lényegi változtatás nélkül átfogalmazták.
   Az új (3) bekezdés azt fejezi ki - ami eddig is fennállt - hogy az európai szabadalom megadásáról szóló határozat csak attól a naptól hatályos, amelyen az erről szóló értesítés az Európai Szabadalmi Közlönyben megjelenik. Arra a minimális időközre utalást, amelynek el kell telnie addig, amíg a megadás hatályossá válhat (ez jelenleg három hónap a megadási és kinyomtatási díj megfizetésére adott határidő kezdetétől számítva), törölték az Egyezményből, mivel úgy látták, hogy ez is jobban szabályozható alacsonyabb jogalkotói szinten.

Art. 98. Az európai szabadalom leírásának közzététele

Egy kis könnyebbséget vitt az életébe az EPO a tagállamok bágyadt tiltakozásával nem sokat törődve. Eddig ugyanis a megadás tényének a meghirdetésével egyidejűleg kellett a specifikációt közzétennie, az új megfogalmazás szerint már csak azt követően, olyan gyorsan, ahogyan az lehetséges ("as soon as possible").

V. Rész Felszólalási és korlátozási eljárás

Megváltozott az V. rész címe, mivel bevezetésre került az Egyezménybe a korlátozási eljárás (105a - 105c) jogintézménye.

Art. 99. Felszólalás

A felszólalásra vonatkozó szakasz nem sokat változott. Mivel a felszólalás benyújtására adott, a megadás meghirdetésétől számított kilenc hónapos határidőt és a felszólalási díj megfizetését lényeges dolognak ítélték, ezeket és a jogkövetkezményeket benne hagyták az Egyezményben, csak az írásban és indokolással együtt való benyújtás előírása került át a Végrehajtási Szabályzatba.
Továbbra is be lehet nyújtani a felszólalást abban az esetben is, ha az összes megjelölt szerződő állam tekintetében lemondtak az európai szabadalomról, vagy ha az európai szabadalom az összes ilyen állam tekintetében hatályát vesztette, de ezt a lehetőséget a Végrehajtási Szabályzatban tüntetik majd fel.
Természetesen továbbra is fennáll, hogy az európai szabadalom elleni felszólalás mindazon szerződő államokra vonatkozik, ahol a szabadalom hatályos.

Art. 101. A felszólalás vizsgálata. Az európai szabadalom megvonása vagy fenntartása

Az új 101. szakaszban kombinálják a jelenlegi 101. szakasz (1) és (2) bekezdését és a 102. szakasz (1), (2) és (3) bekezdését. A jelenlegi 102. szakasz (3) bekezdése (a),(b) pontjának, valamint (4) és (5) bekezdésének a tartalma a Végrehajtási Szabályzatba került.
   A 101. szakasz (1) bekezdését módosították annak tisztázása érdekében, hogy a Felszólalási osztály nem köteles a 100. szakaszban megadott összes felszólalási okot megfontolás tárgyává tenni. Ez a tisztázás a Kibővített Fellebbezési Tanács esetjogát tükrözi. A Felszólalási osztály csak a felszólaló által felhozott felszólalási okokat köteles megvizsgálni. Ezt kiegészítve a Felszólalási osztály saját kezdeményezésére megvizsgálhat bármely, a felszólaló által nem idézett felszólalási okot, ha az adott ok releváns és megkérdőjelezheti az európai szabadalom fennmaradását. Különös hangsúlyt helyeztek annak kifejezésére, hogy egyetlen ok is elegendő egy európai szabadalom megvonásához. A szabadalmat akkor tartják érvényben, ha egyetlen felszólalási ok sem kérdőjelezi meg a fenntarthatóságát.
   A Végrehajtási Szabályzatba kerültek azok a részletek, amelyek arra vonatkoznak, hogyan kell egy felszólalást kezelni az eljárás során. Magából a döntési mechanizmusból csak annyi maradt az Egyezményben, hogy ha legalább egy ok megkérdőjelezi a hatályban tartást, akkor megvonják a szabadalmat, ellenkező esetben elutasítják a felszólalást, illetve ha a szabadalmas módosítja a szabadalmat az eljárás során, akkor ezzel a megváltoztatott tartalommal tartják fent.
   A Végrehajtási Szabályzatba került az az előírás, hogy a szabadalmassal jóvá kell hagyatni a módosított szabadalom szövegét, és a szabadalmasnak meg kell fizetnie az új specifikáció kinyomtatásának a díját.

Art. 103. Az európai szabadalom új leírásának közzététele

Ha az európai szabadalmat megváltozott formában fenntartják, az új specifikációt közzéteszik. Míg az eddigi megfogalmazás a felszólalási eljárásban hozott döntés közlönybeli meghirdetésével egyidejű nyilvánosságra hozatalt írt elő, a mostani változtatás enyhébb terhet ró az EPO-ra, itt is bevezették az "amilyen gyorsan csak lehetséges" (as soon as possible) előírást.

Art. 104. Költségek

Ez a szakasz szabályozza a felszólalásban részt vevő felek költségeit. Általánosságban saját költségek fedezéséről van szó, de a Felszólalási osztály is megállapíthat bizonyos arányokat. A költségek rögzítésére vonatkozó eljárás átkerült a Végrehajtási Szabályzatba.
Továbbra is az Egyezményben maradt, hogy a költségeket meghatározó döntésnek egy szerződő állambeli végrehajtása tekintetében úgy kell eljárni, mint az adott ország polgári bírósági jogerős határozatának a végrehajtásánál.

Art. 105. A feltételezett szabadalombitorlók beavatkozása

Erre a szakaszra akkor van szükség, ha egy feltételezett szabadalombitorló már kicsúszott a kilenc hónapos felszólalási időszakból, de véletlenül éppen azzal a szabadalommal kapcsolatban folyik egy felszólalási eljárás, amely őt érinti. Ebben az esetben továbbra is megvan a lehetősége a feltételezett bitorlónak az eljárásba való beavatkozására, ha bizonyítja, hogy ugyanezen szabadalom tekintetében bitorlási eljárást indítottak ellene, vagy a szabadalom tulajdonosa a feltételezett bitorlás abbahagyására szólította őt fel, és ő eljárást kezdeményezett annak kimondására, hogy megoldása nem ütközik a kérdéses szabadalomba.
A szakasz egyetlen érdemi változtatása az volt, hogy kivették belőle a "bíróság" szót, mivel a nemleges megállapítás kimondása - akárcsak a magyar szabályozásban - nem feltétlenül tartozik bírósági hatáskörbe.
Az intervenciós kérelemre vonatkozó részek átkerültek a Végrehajtási Szabályzatba.

Art. 105a Korlátozási vagy megvonási kérelem;

105b Az európai szabadalom korlátozása vagy megvonása;

105c Az európai szabadalom megváltoztatott leírásának nyilvánosságra hozatala

Az Egyezménybe újonnan beiktatott 105a-105c szakaszokban megfogalmazott korlátozási eljárás révén az európai szabadalom keletkezésére visszaható hatállyal korlátozható vagy megvonható a szabadalmas kezdeményezésére. A korlátozás vagy a megvonás bármikor kérhető, de a felszólalási eljárás mindig elsőbbséget élvez.
   Mivel a korlátozási eljárás ex-parte eljárás, és nem vizsgálják a "szabadalom-maradvány" szabadalmazhatóságát, igen gyors eljárásnak ígérkezik.
   A 105a szakasz (1) bekezdése szerint egy európai szabadalom megvonható vagy korlátozható (az igénypontok módosításával) a szabadalmas kérésére, amennyiben a szabadalmas a vonatkozó díjat megfizeti.
   A Végrehajtási Szabályzat fogja szabályozni többek között a megengedhetőség, tárgyalhatóság feltételeit (írásbeli kérelem, több szabadalmas esetén közös kérelem, a kérelemmel együtt benyújtandó dokumentáció, stb.). A (2) bekezdés szabályozza a korlátozási és a felszólalási eljárás közötti kapcsolatot. Nem lehet folyamatban lévő felszólalási eljárás alatt korlátozási eljárást indítani. A fordított esetről, vagyis amikor egy korlátozási vagy megvonási kérelem már beérkezett az EPO-hoz, amikor egy felszólalási kérelem érkezik, a Végrehajtási Szabályzatban fognak rendelkezni. Ezzel kapcsolatban a jogalkotók szándéka az, hogy ha a szabadalmas a szabadalom megvonását kérte, a korlátozási eljárást folytatják és adott esetben sor kerül a szabadalom megvonására. Ha viszont a szabadalmas csak a szabadalom módosítását kérte, a korlátozási eljárást felfüggesztik mindaddig, míg a felszólalási eljárás véget nem ér.
   A tervek szerint az európai korlátozási eljárás nem élvez elsőbbséget a nemzeti eljárásokkal (különösen a megsemmisítési eljárással) szemben. Ha párhuzamos esetek fordulnak elő, a nemzeti eljárás felfüggeszthető vagy folytatható a releváns nemzeti szabályozástól függően. Ha már egy nemzeti eljárásban döntöttek bizonyos korlátozásról, a korlátozás kiterjeszthető a további szerződő államokra az európai korlátozási eljárás révén. Az is fontos körülmény, hogy egy európai szabadalom EPO előtti eljárásban való korlátozása nem zárja ki egy nemzeti eljárásban való további korlátozásnak a lehetőségét.
   A 105b szakasz (1) bekezdése szerint az EPO megvizsgálja, hogy a kért korlátozás vagy megvonás megfelel-e a Végrehajtási Szabályzatban megfogalmazott követelményeknek. Korlátozás esetén ez azt jelenti, hogy az igénypontok kért változtatása ténylegesen szűkíti-e az oltalmi kört, és a 84. szakasz szerint az igénypontra előírt követelmények teljesülnek-e. Ezen túlmenően az EPO-nak alkalmaznia kell az Egyezmény általános eljárási szabályait, különös tekintettel a 123. szakasz (2) és (3) bekezdésében foglaltakra, vagyis a módosítás megengedhetőségére.
   Az EPO-nak ebben az új eljárásban nem feladata annak vizsgálata, hogy a korlátozás célja - például egy adott, a technika állásához tartozó megoldástól való elhatárolódás - megvalósult-e, vagy hogy a korlátozott oltalmi körű szabadalom szabadalmazható lenne-e az Egyezmény 52-57. szakaszai alapján.
   Az előkészítő munka során igen heves vitát váltott ki ez a rendelkezés, vagyis a megmaradt oltalom vizsgálatának az elhagyása. A német törvényben már régóta benne van a saját kezdeményezésű korlátozás lehetősége, és az elfogadott változat ezt vette alapul. A Szabadalomjogi Bizottságban a német delegáció végső érve az volt, hogy valóban nagyon szép eljárás lenne a korlátozás kapcsán a szabadalmazási kritériumok újbóli vizsgálata, egyetlen szépséghibája lenne a dolognak, hogy ezt a hosszadalmas eljárást senki sem venné igénybe.
   Az eljárás során követendő teendőket a Végrehajtási Szabályzat fogja tartalmazni. A Végrehajtási Szabályzatban lesz előírva, hogy a korlátozás alapját a szabadalmas által benyújtott, átdolgozott igénypontsorozat fogja képezni. Az EPO a korlátozási kérelem elfogadásáról értesíti a szabadalmast, felhívja a módosított igénypontok fordításának a benyújtására és a kinyomtatási díj megfizetésére. A szabadalmas így lehetőséget kap arra, hogy ellenőrizze a szabadalom közrebocsátásra szánt változatát. Bármely nyilvánvaló vagy gépelési hiba javítását ekkor még kezdeményezheti a szabadalmas, de már nem változtathatja meg érdemben az igénypontokat.
   Amikor az európai szabadalom megvonásáról vagy korlátozásáról szóló döntés a 105b szakasz (3) bekezdésében foglaltakkal összhangban meghirdetésre kerül, az európai szabadalom keletkezésére visszaható hatállyal szűnik meg részben vagy egészben az összes olyan szerződő államban, ahol az érvényes volt. Ha azonban a korlátozási eljárás során korábbi európai vagy nemzeti jogokra történt hivatkozás bizonyos szerződő államok tekintetében, a szabadalmat ezen országok vonatkozásában eltérő szabadalmi igénypontokkal lehet korlátozni. Ez a megoldás összhangban áll a jelenlegi 87. szabállyal, amely a jelenlegi 54. szakasz (3) és (4) bekezdésére, tehát a kiterjesztett technika állásához való tartozás feltételeire hivatkozik.
   A 105c szakaszban foglaltak alapján a korlátozás közlönybeli meghirdetését követően - amint lehet (as soon as possible) - az EPO közzéteszi az európai szabadalom módosított specifikációját, az új igénypontsorozatot, annak a három hivatalos EPO-nyelvre való fordítását és szükség esetén a módosított leírást és a rajzokat. A közzéteendő tartalmat részleteiben a Végrehajtási Szabályzat fogja szabályozni.
   Ha a módosított specifikáció nyelve nem azonos egy adott szerződő állam hivatalos nyelvével, a 65. szakasz alapján az adott ország igényelheti fordítás benyújtását.

Art. 106. Fellebbezéssel megtámadható határozatok

Az átfogalmazott 106. szakasz definiálja, hogy melyek azok a határozatok, amelyekkel kapcsolatban fellebbezést lehet benyújtani. Továbbra sem fellebbezhetőek a közbenső határozatok, kivéve, ha maga a határozat teszi azt lehetővé.
A Végrehajtási Szabályzatba utalták azon feltételek részletezését, amelyek teljesülése esetén egy-egy eljárás során kirótt költségek önmagukban is fellebbezhetőek az érdemi döntés vitatása nélkül. Eddig a kizárólag a költségek miatti fellebbezés - bizonyos különleges esetek kivételével - az Egyezmény szerint nem volt lehetséges.

Art. 108. Határidő és alakiság

Ez a szakasz a fellebbezési határidőre, illetve a fellebbezés alaki előírásaira vonatkozik. A fellebbezés és az indokolás benyújtásának az adott döntés közlésétől számított kettő, illetve négy hónapos határideje az Egyezményben maradt, míg az alakiságok tekintetében átutalnak a Végrehajtási Szabályzatra. Eddig is tartozott Végrehajtási Szabályzatbeli szabály ehhez a szakaszhoz, de ezt most kiegészítették abból a megfontolásból, hogy az elektronikus kommunikáció terjedésének korában nem akarták az írásbeliségre történő utalást az Egyezmény szövegében hagyni.

Art. 110. A fellebbezés vizsgálata

Ebben a szakaszban mindössze annyi maradt, hogy ha egy fellebbezés megengedett, a Fellebbezési Tanács megvizsgálja annak megalapozottságát. Magának az eljárásnak a lefolytatására vonatkozó részletek a Végrehajtási Szabályzatba kerültek, így a felek nyilatkozattételi lehetősége éppúgy, mint ex-parte eljárásokban a bejelentés visszavontnak tekintésének az esete. A Végrehajtási Szabályzatban lesz szabályozva - ami eddig az Egyezményben nem volt kristálytiszta - hogy mely esetekben kell magát a bejelentést és mely esetekben csak a fellebbezési kérelmet visszavontnak tekinteni.

Art. 112a Kérelem a Kibővített Fellebbezési Tanács általi felülvizsgálatra

A változatlanul hagyott 112. szakasz rendelkezik arról, hogy az egységes jogalkalmazás érdekében, vagy ha jogi elvi kérdés merül fel, az adott ügyben eljáró Fellebbezési Tanács a Kibővített Fellebbezési Tanácshoz fordulhat állásfoglalásért. Ugyanez a jogköre az EPO elnökének is megvan, amikor is egy elvi kérdést a Kibővített Fellebbezési Tanács elé utalhat, ha két Fellebbezési Tanács az adott kérdésben eltérően döntött.
   Az Egyezményt most azért egészítették ki egy új szakasszal, hogy felhatalmazást kapjon a Kibővített Fellebbezési Tanács azon felülvizsgálati kérelmek ügyében való döntéshozatalra, amelyeket a Fellebbezési Tanácsok döntéseivel kapcsolatban nyújtottak be.
   A 112a szakasz (1) bekezdése kimondja, hogy a Fellebbezési Tanácsok döntéseivel kapcsolatban csak akkor van helye a felülvizsgálati kérelemnek, ha a fellebbezési eljárás során alapvető eljárási hibát követtek el, vagy bűnügyi aspektus játszott szerepet a döntésben.
   Ezen okok részletezését a Végrehajtási Szabályzat fogja tartalmazni. Csak a megtámadott döntés által hátrányosan érintett félnek lesz joga felülvizsgálati kérelmet előterjeszteni. A felülvizsgálati kérelem benyújtásának a tényét fel fogják tüntetni az európai szabadalmi lajstromban. Az "alapvető" szó használata azt akarja sugallni, hogy kis problémák felülvizsgálata nem indokolt e körben. Kinyilvánították, hogy semmi esetre sem lehet a felülvizsgálati kérelem a jogalkalmazás általános felülvizsgálatának az eszköze. Ez a korlátozás indokolt, mivel a felülvizsgálati kérelem célja egyes konkrét fellebbezési eljárásokban történt tolerálhatatlan hiányosságoknak az orvoslása, nem pedig az EPO előtti eljárás gyakorlatának a továbbfejlesztése, sem pedig az egységes jogalkalmazás biztosítása.
   A jogalkotók szándéka szerint az alapvető eljárási hibákat a Végrehajtási Szabályzat fogja részletezni; mint például

az eljáró Tanács tagjaként olyan személy vett részt a döntés meghozatalában, akivel szemben a 24. szakasz (1) bekezdése alapján összeférhetetlenségi ok merült fel (részt vett a megtámadott határozat meghozatalában, személyes érdeke fűződik az ügyhöz, korábban valamelyik fél képviselőjeként az ügyben eljárt);

a Fellebbezési Tanácsban olyan személy vett részt, akinek nem volt ilyen felhatalmazása;

durván megsértették a 113. szakasz rendelkezéseit (úgy hoztak határozatot, hogy a jogalapokkal, bizonyítékokkal kapcsolatban a felek nem kaptak lehetőséget a nyilatkozattételre; az EPO nem a bejelentő vagy a szabadalmas által beterjesztett szöveg alapján, vagy nem egyeztetést követően hozott döntést);

olyan alapvető eljárási hiba, amely valamely fél kérésének a mellőzésén, figyelmen kívül hagyásán alapult.
   A Végrehajtási Szabályzat fog rendelkezni arról is, hogy a felülvizsgálati kérelem csak abban az esetben lesz megengedhető, ha a hiányosságot a fél már a fellebbezési eljárás során kifogásolta, de a Fellebbezési Tanács nem adott helyt a kifogásnak, illetve ha a kifogás természeténél fogva nem volt kifogásolható a fellebbezési eljárás során.
   Egy döntés legkomolyabb hibáinak egyike lehet, ha bűnügyi aspektus játszott szerepet a döntésben. Természetesen ebben az esetben is van lehetőség felülvizsgálati kérelem benyújtására. Az EPO-nak mindazonáltal nem áll jogában megállapítani, hogy egy bizonyos magatartás büntetőjogi értelemben bűn, sérelem volt-e. Így a bűnöző magatartás csak akkor lehet egy felülvizsgálati kérelem érvényes jogalapja, ha az érintett személyt egy büntetőjogi perben már elítélték. Ez azt jelenti, hogy a 112a szakasz (1) bekezdésének (b) pontja szerinti felülvizsgálati kérelem csak jogerős bírósági ítélet alapján lesz kezdeményezhető, ez a körülmény a Végrehajtási Szabályzatban kap majd helyet. Úgy tervezik, hogy amennyiben a kérdéses személy ellen nem indítható bűnügyi eljárás, mivel pl. időközben meghalt, nem lesz lehetőség felülvizsgálatra. Ebben a kérdéskörben elsősorban a Kibővített Fellebbezési Tanács esetjogára akarnak majd támaszkodni a "bűnügy" definícióját illetően.
   Nagyon fontos, hogy a felülvizsgálati kérelemnek - szemben egy fellebbezéssel - nincsen felfüggesztő hatása. A 112a szakasz (3) bekezdése rendelkezik az alakiságokról, a határidőkről és a felülvizsgálati kérelem díjáról.
   A kérelmet indokolással együtt a Végrehajtási Szabályzatban foglaltaknak megfelelően kell majd benyújtani. Ha a kérelem a Fellebbezési Tanács hibás döntésének a felülvizsgálatra irányul, azt a döntést kihirdetésétől számított két hónapon belül kell benyújtani, ha bűnügyről van szó, akkor a büntetőperben hozott döntés jogerőre emelkedésétől számított két hónapon belül, de ez nem lehet a Tanács által kihirdetett döntéstől számított öt évnél később. Ez tehát egy abszolút időhatár ebben az esetben, bár egyébként a bűnügyi aspektus által hátrányosan érintett félnek a védelmét harmadik felek jogbiztonsága elé helyezik.
   Az itt megadott határidőknél nincs helye az eljárás folytatására irányuló kérelemnek a 121. szakasz alapján, sem pedig a 122. szakasz szerinti igazolási kérelemnek. Úgy tervezik, hogy a felülvizsgálati kérelem díja igen magas lesz, kb. 2500 EURO, de ezt a díjat visszatérítik, ha a Kibővített Fellebbezési Tanács a Fellebbezési Tanácsot új eljárásra utasítja. Kivételes esetben dönthet úgy is a Kibővített Fellebbezési Tanács, hogy az ügyet új eljárásra egy másik Fellebbezési Tanács hatáskörébe utalja.
   A nyilvánvalóan tárgyalásra alkalmatlan kérelmeket egy három tagú panel fogja kiszűrni még mielőtt az a Kibővített Fellebbezési Tanács elé kerülne.
   Ha a felülvizsgálati kérelem sikerrel jár, azaz a feltételezett hiányosság beigazolódik, a döntés hatályon kívül helyezését követően új eljárás indul, amelynek az eredménye megegyezhet az előzővel, vagy eltérhet attól. Abban az esetben, ha egy megvont szabadalom ezáltal újraéled, sérülhetnek harmadik személyek jogai. Ezt orvosolja a 112a szakasz (5) bekezdése, amelynek értelmében a megjelölt államokban bárki, aki jóhiszeműen hasznosította vagy komoly előkészületeket tett egy olyan találmány hasznosítására, amely egy közzétett európai szabadalmi bejelentés vagy szabadalom tárgya, az azzal kapcsolatos felülvizsgált (eredeti) döntés kihirdetése és a felülvizsgálat eredményére vonatkozó Kibővített Fellebbezési Tanács döntésének kihirdetése közötti időszakban, üzleti tevékenységének körében fizetési kötelezettség nélkül a korábbi mértéknek megfelelően folytathatja a hasznosítást. Ez a továbbhasználati jog hasonlóan van szabályozva, mint a 122. szakaszban a jogokba való visszahelyezés esetén.

Art. 115. Harmadik személyek észrevételei

A 115. szakasz szövegét lényegi változtatás nélkül pontosították. Természetesen továbbra is lehetőség van arra, hogy az európai szabadalmi bejelentés közzétételét követően bárki észrevételt tegyen a bejelentett találmány szabadalmazhatóságát illetően.

Art. 117. A bizonyítási eljárás és annak eszközei

Az EPO előtti eljárásban a Vizsgálati osztályoknak, az Átvevő osztálynak, a Felszólalási osztályoknak, a Jogi osztálynak és a Fellebbezési Tanácsoknak is joguk van bizonyítási eljárás lefolytatására. Az új 112a szakasz bevezetésével ez a kör a felülvizsgálati kérelmek kapcsán a Kibővített Fellebbezési Tanáccsal bővült. Emiatt a 117. szakasz (1) bekezdésében már nem sorolják fel az érintett osztályokat, hanem általánosságban az EPO előtti eljárásra hivatkoznak.
A bizonyítás eszközei nem változtak, úgymint a felek meghallgatása, információ bekérése, okmányok előterjesztése, tanúk meghallgatása, szakértői véleményezés, szemle, eskü alatt tett írásos nyilatkozatok.
A bizonyítási eljárás részletei a Végrehajtási Szabályzatba kerültek.

Art. 119. Kézbesítés

Lényegi változtatás nincs ebben a szakaszban. Az EPO-nak továbbra is hivatalból kézbesítenie kell az összes határozatot, idézést, értesítést és közlést a Végrehajtási Szabályzatban foglaltaknak megfelelően.
Kivételes esetekben a kézbesítés továbbra is történhet a szerződő államok iparjogvédelmi hatóságainak a közvetítésével.

Art. 120. Határidők

Ez a szakasz kimondja, hogy a Végrehajtási Szabályzat szabályozza azokat az EPO előtti eljárás során figyelembe veendő határidőket, amelyeket maga az Egyezmény nem szabályoz, továbbá a határidők számításának módját és meghosszabbításuk feltételeit. A korábbi megfogalmazás itt érdemben nem változott, csak pontosították azt.

Art. 121. Az európai szabadalmi bejelentésre vonatkozó eljárás folytatása

A 121. szakasz új változata az eljárás folytatásának a lehetőségét kiszélesíti, és mintegy "standard" jogorvoslattá teszi azokban az esetekben, amikor az európai szabadalomengedélyezési eljárásban a bejelentő elmulasztott valamely határidőt. Itt gyakorlati igényeket vettek figyelembe, mely szerint az eljárás folytatásának a lehetőségét az eljárás "gazdaságossága" és a jogbiztonság érdekében a klasszikus igazolás elé helyezték. Ez utóbbi ugyanis túl összetettnek bizonyult, és nem felelt meg egy "nagyüzem" erősen szabványosított eljárási rendszerének.
   A 121. szakasz (1) bekezdése szerint azok a bejelentők, akik egy EPO által kitűzött határidőt figyelmen kívül hagytak, kérhetik bejelentésük ügyében az eljárás folytatását. Az eljárás folytatásának a lehetősége így általánosan a bejelentők rendelkezésére áll az engedélyezési eljárásban és az ezzel kapcsolatos ex-parte fellebbezési eljárásban egyaránt, néhány eset kivételével.
   Akárcsak a korábbiakban, a 121. szakasz nem vonatkozik a felszólalási eljárásban és az azt követő fellebbezési eljárásban a felek által elmulasztott határidőkre. Ily módon a jelenlegi szabályozással ellentétben az eljárás folytatására elsősorban a bejelentési, kutatási és megjelölési díjak, a nemzeti alapdíjak és a vizsgálati díj megfizetésére előírt határidő, illetve a vizsgálati kérelem benyújtására előírt határidő elmulasztása esetén van lehetőség.
   A 121. szakasz (2) bekezdése kimondja, hogy az eljárás folytatására irányuló kérelemnek helyt kell adni, ha az megfelel a Végrehajtási Szabályzatban lefektetett követelményeknek. Ami a kérelem benyújtásának a feltételeit illeti (írásbeliség, díj, határidő), a jelenlegi előírásokat tervezik megtartani, csak éppen a Végrehajtási Szabályzatba áthelyezve. Úgy tervezik, hogy a kérelem benyújtásának a határideje továbbra is két hónap lesz, a határidő elmulasztásáról szóló értesítéstől vagy az azzal kapcsolatos jogvesztésről (elutasítás, visszavontnak tekintés) szóló értesítéstől számítva. Ez a határidő az elmulasztott cselekmény pótlására is vonatkozni fog. A kérelmet továbbra is az elmulasztott cselekményről szóló döntést meghozó osztály fogja elbírálni.
   Ha az eljárás folytatására irányuló kérelemnek a hivatal helyt ad, a bejelentést úgy fogják kezelni, mintha nem mulasztotta volna el a bejelentő az adott határidőt.
   A 124. szakasz (4) bekezdése értelmében az eljárás folytatására irányuló kérésnek nem lehet helyt adni a következő esetekben:

az Uniós elsőbbség igénybevételére vonatkozó 12 hónapos határidő elmulasztása [87. szakasz (1) bekezdés] esetén,

a fellebbezési határidők elmulasztása (108. szakasz) esetén,

a felülvizsgálati kérelmekkel kapcsolatos határidők [112a szakasz (3) bekezdés] elmulasztása esetén

az eljárás folytatására irányuló kérelem és az igazolási kérelem benyújtása határidejének az elmulasztása esetén és

a Végrehajtási Szabályzatban előírt egyéb esetekben (itt tervezik kivonni az eljárás ily módon való folytathatóságának köréből a fenntartási díjak megfizetésére előírt határidők be nem tartásának esetét).

Art. 122. Igazolás

A 122. szakasz változtatásainál az eljárás folytatására irányuló kérelem tágabb alkalmazási lehetőségét, illetve az igazolási eljárásra és határidőkre vonatkozó előírásoknak a Végrehajtási Szabályzatba helyezését tűzték ki célul.
   A jogokba való visszahelyezés követelményei, a vonatkozó eljárás és a továbbhasználati jog tekintetében az előírások nem változtak. A jogokba való visszahelyezés köre szűkebb lett, figyelembe véve az eljárás folytatására irányuló kérelem új szabályozását.
   A 122. szakasz (1) bekezdése szerint, ha az európai szabadalmi bejelentés bejelentője vagy a szabadalom tulajdonosa - az adott körülmények között elvárható kellő gondosság ellenére - képtelen volt egy EPO előtti eljárási határidőt betartani, igazolásra jogosult, ha a határidő elmulasztásának a közvetlen következménye valamely jogvesztés lenne, mint pl. a bejelentés elutasítása vagy a szabadalom megvonása.
   A 122. szakasz (4) bekezdése tartalmazza azokat az eseteket, amelyekben az igazolás nem lehetséges. Ezek közül csak az igazolási kérelem benyújtási határidejének az igazolható határidők köréből való kizárása szerepel az Egyezményben.

Art. 123. Módosítások

Továbbra is a Végrehajtási Szabályzat fogja tartalmazni azokat a feltételeket és egyéb megkötéseket, amelyek teljesítése esetén a bejelentés, adott esetben a szabadalom módosítható.
   Tágabb lehetőség lesz arra, hogy bizonyos esetekben korlátozzák a leírás módosíthatóságának a jogát.
   Megmarad a bejelentőnek az a joga, hogy a bejelentést legalább egyszer saját elhatározásából módosítsa.
   A bejelentés továbbra sem módosítható oly módon, hogy tárgya bővebb legyen annál, mint amit a bejelentés napján feltártak, és az európai szabadalom sem módosítható oly módon, hogy az igénypontok oltalmi köre bővüljön [123. szakasz (2) és (3) bekezdés]. Ez utóbbi elv az EPO előtti valamennyi eljárásban alkalmazandó, de alkalmazni kell a nemzeti eljárásokban, pl. a megsemmisítési eljárásokban is.

Art. 124. A technika állására vonatkozó tájékoztatás

Az EPO felhívhatja a bejelentőt, hogy tájékoztatást adjon az európai bejelentésben foglalt találmánnyal kapcsolatban nemzeti vagy regionális szabadalmazási eljárásokban figyelembe vett, releváns dokumentumokról (határidő-kitűzés, visszavontnak tekintés szankció mellett). Ez a jelenleginél szigorúbb feltétel, mivel a jelenlegi kötelezettség csak az államok és az ügyszámok megadására korlátozódik.
   A változtatás okaként azt jelölték meg, hogy az európai szabadalmi bejelentések kb. 90%-ánál igénylik egy-egy nemzeti bejelentés elsőbbségét, és az EPO az új megfogalmazástól az engedélyezési eljárás felgyorsíthatóságát, a kutatás racionalizálását várja.
   Az EPO ezeket az információkat egyébként a 130. szakaszban megfogalmazott "kölcsönös tájékoztatás" keretében is megkaphatja.
   A Végrehajtási Szabályzat tartalmazza majd a megfelelő nemzeti vagy regionális bejelentések kutatási jelentéseinek vagy az engedélyezési eljárás során figyelembe vett más releváns dokumentumok adataira és a határidőkre vonatkozó előírásokat.

Art. 124. Betekintés az ügyiratokba

A Végrehajtási Szabályzat fog rendelkezni arról, hogy az EPO az európai szabadalmi bejelentés közzétételét megelőzően milyen adatokat közölhet harmadik személlyel, illetve mit hozhat nyilvánosságra a bejelentéssel kapcsolatban.
Közzététel előtt az ügyiratokba csak a bejelentő hozzájárulásával lehet betekinteni, kivétel ez alól a megtámadott harmadik személy betekintési joga és közzétett, megosztás révén keletkezett bejelentés esetén a közzé még nem tett alapakta.
Közzététel után bárki betekinthet az aktába a Végrehajtási Szabályzatbeli esetleges korlátozásokkal.

Art. 129. Rendszeresen megjelenő kiadványok

A jelenlegi szövegezés szerint az Európai Szabadalmi Közlöny az Európai Szabadalmi Lajstromban szereplő bejegyzéseket tartalmazza.
   Az eljárással összefüggő adatokat online bocsátják a felhasználók rendelkezésére egy külön, nem hivatalos "Információs lajstromban (epidos)" annak érdekében, hogy szükségtelenül ne bővüljön a Közlöny.
   Nem tekintik felhasználóbarát megoldásnak, hogy egy-egy bejelentésre, szabadalomra vonatkozó adatsort két külön lajstrom tartalmazzon, de úgy akarják kombinálni a két lajstromot, hogy az ne befolyásolja a Közlöny tartalmát.
   Az új szövegváltozat megszünteti a kölcsönös megfeleltetést a Lajstrom és a Közlöny adatai között azáltal, hogy a Közlönynek a jövőben azokat az adatokat kell majd tartalmaznia, amelyeket az Egyezmény, a Végrehajtási Szabályzat vagy az EPO elnöke előír. Ily módon a Közlöny tartalmát közvetlenül az EPO elnöke is szabályozhatja.

Art. 133. A képviselet alapelvei

Általában továbbra sincs képviselőkényszer.
   Hivatalos képviselőt kell megbíznia annak a természetes vagy jogi személynek, akinek sem lakóhelye, sem pedig székhelye nincsen valamely szerződő államban (kivéve a bejelentés benyújtását, illetve a Végrehajtási Szabályzatban megadható egyéb eseteket, a PLT-t is figyelembe véve).
   A szerződő államok egyikében lévő személy olyan alkalmazottja útján képviseltetheti magát, akinek nem kell hivatalos képviselőnek lennie, de a Végrehajtási Szabályzatban előírt meghatalmazással kell rendelkeznie.
   A szerződő államok egyikében lévő jogi személy alkalmazottja a jogi személlyel gazdasági kapcsolatban álló, a szerződő államok valamelyikében székhellyel rendelkező más jogi személy nevében is eljárhat.

Art. 134. Hivatásos képviselők

A 163. szakasz az Egyezmény átmeneti rendelkezései között volt, ezért azt törölték, de a "nagypapa klauzulát" - változatlan tartalommal - áttették az egyébként lényegileg nem módosított 134. szakaszba.
Mivel időközben létrejött az "epi" vagyis az Európai Szabadalmi Hivatalnál Engedélyezett Képviselők Intézete, a 134. szakaszból kivették a képviselők intézményére vonatkozó részt, és ehelyett egy új, 134a szakaszt iktattak az Egyezménybe.

Art. 134a Az EPO Előtt Engedélyezett Hivatásos Képviselők Intézete (epi)

A 134. szakasz (1) bekezdése szerint az Igazgatótanács előírásokat fogadhat el és változtathat meg arra nézve, hogy

hogyan működjön az epi,

milyen képesítést és gyakorlatot követelhetnek meg az európai képesítő vizsgára bocsátható személyektől,

a képesítő vizsgát miként kell lefolytatni,

az epi vagy az EPO milyen fegyelmi jogkörrel rendelkezzen a hivatásos képviselők tekintetében,

a hivatásos képviselőket milyen titoktartási kötelezettség terhelje.

Art. 138. Az európai szabadalmak megsemmisítése

A módosítás célja az volt, hogy a szabadalmas számára lehetővé tegyék európai szabadalma oltalmi körének a szűkítését a szabadalom érvényességével összefüggő nemzeti eljárásokban (a szerződő államok többségében eddig is folytatott gyakorlat formalizálása).
   A (3) bekezdés kimondja, hogy az európai szabadalom érvényességével kapcsolatos bírósági vagy más hatósági eljárásokban a szabadalmasnak joga van az igénypontok módosítása révén szabadalmát korlátozni. Ebben az esetben az így korlátozott szabadalom képezi az eljárás alapját.
   A (2) bekezdés nyomatékosítja, hogy ha a megsemmisítési jogalap csak részben érinti az európai szabadalmat, a szabadalom korlátozására mindenkor az igénypontok megfelelő változtatásával kerülhet csak sor.
   Összhangban az európai felszólalási eljárással és a revízió során új elemként megjelent korlátozási eljárással, az európai szabadalom nemzeti megsemmisítési eljárásban történt korlátozása vagy megsemmisítése is az oltalom keletkezésére visszaható hatályú.

Hogyan tovább?

A Diplomáciai Értekezlet Revíziós Okiratának 3. cikkelye felhatalmazza az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsát, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal elnökének javaslatára készíttesse el az Európai Szabadalmi Egyezmény új szövegét. Az új szövegben az Egyezmény előírásainak a megfogalmazását egymáshoz illesztik a három hivatalos nyelven.
   Folyamatos számozással fogják ellátni az Egyezmény egyes szakaszait, és ennek megfelelően értelemszerűen módosítani fogják a más szakaszokra való utalásokat is.
   Az Okirat 4. cikkelye szerint a Revíziós Okiratot a szerződő államok 2001. szeptember 1-ig írhatják alá Münchenben, az Európai Szabadalmi Hivatalban. A Revíziós Okiratot ratifikálni kell; a ratifikációs okmányokat a Német Szövetségi Köztársaság kormányánál kell letétbe helyezni.
   Az Okirat 5. cikkelye szerint a Revíziós Okirat hatálybalépéséig nyitva áll a csatlakozáshoz az Egyezmény szerződő államai és azon államok számára, amelyek az Egyezményt ratifikálják, vagy ahhoz csatlakoznak. A csatlakozási okmányokat is a Német Szövetségi Köztársaság kormányánál lehet letétbe helyezni.
   Az Okirat 7. cikkelyének átmeneti rendelkezései szerint az Egyezmény felülvizsgált szövege a hatálybalépését követően benyújtott európai szabadalmi bejelentésekre és az azokra engedélyezett szabadalmakra alkalmazandó. Nem alkalmazható a hatálybalépésekor már megadott európai szabadalmakra és olyan európai szabadalmi bejelentésekre, amelyek ebben az időpontban függőben vannak, hacsak az Igazgatótanács másképpen nem határoz. Az Igazgatótanács e kérdésben 2001. június 30-ig dönthet a szavazó szerződő államok háromnegyedes többségével. Ez a döntés a Revíziós Okirat részévé válik.
   Az Okirat 8. cikkelye az Európai Szabadalmi Egyezmény felülvizsgált szövegének hatálybalépését úgy szabályozza, hogy az új szöveg két évvel azt követően lép hatályba, amikor a tizenötödik szerződő állam ratifikációs vagy csatlakozási okmányát letétbe helyezte, vagy - ha ez az időpont korábbi lenne - attól a naptól számított harmadik hónap első napján, amelyen az utolsó szerződő állam is letétbe helyezte ratifikációs vagy csatlakozási okmányát.
   Feltehetően nagyon sok munka van még hátra az új szabályozás teljessé válásáig. Akár több évre is szükség lehet az új Végrehajtási Szabályzat konszenzuson alapuló formába öntéséhez, nem beszélve azoknak a fontos kérdéseknek a döntésig való eljuttatásáról, amelyeknek rendezése a Diplomáciai Értekezlet 2000. novemberi ülésén különböző okokból nem volt lehetséges.

Keresés űrlap

Szemle - 2001. 04.