EURÓPAI ESETJOG
SZIMON TIVADARNÉ
Célra, funkcióra, hatásra utaló jellemzők az igénypontban - a szinergista herbicidektől a fluoxetinig
A szabadalom oltalmi körét az igénypontok határozzák meg, ezért a megfelelő oltalom szempontjából döntő fontosságú, hogy milyen jellemzőket lehet az igénypontban alkalmazni. A jelen tanulmányban azzal foglalkozom, hogy a hatásra, célra, funkcióra utaló jellemzők alkalmazásának milyen lehetőségei vannak az európai szabadalmakban. Az erre vonatkozó jogszabályi hely az Európai Szabadalmi Egyezmény (a továbbiakban ESZE) 84. cikkelye, amely szerint:
"Az igénypontoknak meg kell határozniuk az oltalmazni kívánt tárgyat. Egyértelműeknek, tömöreknek és a leírás által alátámasztottaknak kell lenniük." Az ESZE Végrehajtási Szabályzatának 29. szabálya (1) bekezdése a) pontja szerint az igénypontban az oltalmazni kívánt tárgyat a találmány műszaki jellemzőivel kell meghatározni. A 29. szabály (3) bekezdése szerint a független igénypontoknak tartalmazniuk kell a találmány elengedhetetlenül szükséges jellemzőit. A célra, funkcióra, hatásra utaló jellemzőket tartalmazó igénypontokkal kapcsolatban az alapvető kérdés az, hogy ezek az igénypontok megfelelnek-e az egyértelműség követelményének. Ezzel összefügg az így jellemezett igénypontok által meghatározott oltalom terjedelmének kérdése, és további speciális problémát jelent az ilyen igénypontok újdonságának megítélése is. Az Európai Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban EPO) esetjogában (a műszaki fellebbezési tanácsok és a kibővített fellebbezési tanács döntéseiben) számos olyan jogesettel találkozhatunk, amelyben a célra, hatásra utaló jellemző engedélyezhetőségéről döntöttek. Ennek alapján el mondható, hogy a funkcióra utaló jellemzők használata bizonyos feltételek mellett megengedett.
A jelen tanulmányban elsősorban a vegyipari és a gyógyszeripari találmányokra vonatkozó igénypontokkal foglalkozom. Ezen a területen a szokásos szerkezetű igénypontok mellett engedélyezhetők speciális szerkezetű, hatással jellemzett igénypontok is. Ilyenek a vegyületek első, illetve második (vagy többedik) gyógyászati hatásának felismerésén alapuló találmányokra vonatkozó igénypontok. Az első indikációs találmányokra vonatkozó igénypontok szerkezete azért speciális, mert az ilyen találmányok oltalmazhatók célhoz kötött termékigénypont formájában az ESZE újdonságra vonatkozó 54. cikkelye (5) bekezdésében lévő, a technika állása alóli kivételt megfogalmazó rendelkezése következtében. Az első indikációs igénypontok általában nem vetnek fel különösebb problémát. Az ESZE (jelenleg) nem tartalmaz a második indikációs találmányokra alkalmazható kivétel jellegű rendelkezést, így ezek alkalmazás formájában oltalmazhatók. Az igénypont szerkezete pedig azért speciális, mert az oltalmazni kívánt alkalmazás nem foglalhatja magában az iparilag nem alkalmazható (ESZE 57. cikkely) kezelési eljárást. A második indikációs találmányok a Kibővített Fellebbezési Tanács G 1-6/1983 döntései óta oltalmazhatók, ezekkel számos tanulmány foglalkozik, azonban jelenleg is vannak bonyolult jogesetek ezekkel kapcsolatban. A második indikációs találmányok oltalmazhatóságával kapcsolatos gondolatmenetet más találmányokra vonatkozó döntésekben is alkalmazták. A céllal való jellemzés engedélyezhetősége termék-, eljárási és alkalmazási igénypontoknál egyaránt felvetődik. A jelen tanulmányban az ESZE esetjogában felmerült kérdések és következtetések ismertetésére vállalkozom, az egyes esetek részletes tárgyalása nélkül.
A T 68/85-ös döntés - "Szinergista herbicidek", Ciba-Geigy, 1986. november 27. (EP A 43 349) - olyan alapvető döntés, amely az ESZE esetjogára nagy hatással volt, a döntésre hivatkozik az EPO "Útmutató az Európai Szabadalmi Hivatal Vizsgálataihoz" című módszertani útmutatója is (lásd C rész, III. fejezet 4.7 pont).
A találmány két hatóanyagot tartalmazó gyomirtó készítményre vonatkozott, amelyben a két hatóanyag együttes jelenléte miatt szinergista hatás lépett fel. A vizsgált igénypont a terméket azzal jellemezte, hogy az a két hatóanyagot "olyan mennyiségben tartalmazza, amely szinergista hatást eredményez". A Tanács ezt az igénypontot oltalmazhatónak ítélte, a következő gondolatmenet alapján.
Korábbi döntések (pl. T 14/83) szerint az ESZE 83. cikkelye alapján a nem megfelelő feltárás kifogása nem merülhet fel, mivel nem egyedül az igénypontok feladata a találmány feltárása. A 84. cikkely alapján pedig a jelen esetben azt kell vizsgálni, hogy az igénypontok oltalmi köre nem túlságosan nagy terjedelmű-e, továbbá vizsgálandó, hogy az igénypont eleget tesz-e a Végrehajtási Szabályzat 29. szabály (1) a) és (3) pontja szerinti követelményeknek, azaz az igénypont műszaki jellemzőkkel határozza-e meg az oltalmi kört, és tartalmazza-e az összes elengedhetetlenül szükséges jellemzőt. A műszaki jellemzők lehetnek explicit jellemzők, mint "az oldószer etanol", vagy a funkcióra utaló jellemzők "zsíroldó oldószer", "aktív hidrogént tartalmazó vegyület". A kémiai találmányokra vonatkozó igénypontokban túlnyomórészt explicit jellemzők vannak, míg más területeken igen gyakori a funkcióra utaló jellemzők használata ("kötőelem" szög, szegecs, csavar stb. helyett). A kémiai találmányok területén is ugyanolyan létjogosultsága van a funkcióra utaló jellemzőknek, mint más műszaki területeken, hiszen a szabadalmi jog egységes, így minden szakterületen azonos szempontok alapján kell megítélni a felvetődő kérdéseket. Vizsgálni kell azonban, hogy szükséges-e a céllal való jellemzés a találmány lehető legegyértelműbb jellemzéséhez, ugyanis a bejelentő nem választhat szabadon az alkalmazható jellemzők közül, úgy kell definiálni a találmányt, hogy a definíció objektív szempontból tekintve a lehető legegyértelműbb legyen. A Tanács szerint a vizsgált igénypontnál ez az eset áll fenn.
A Tanács megállapította, hogy a céllal való jellemzésnek az egyértelműség követelménye szab határt. Az egyértelműség nemcsak azt jelenti, hogy a szakember pontosan értse, hogy mire vonatkozik az oltalom, hanem azt is, hogy ezt a gyakorlatban alkalmazni tudja. Ez azt jelenti, hogy a szakembernek meg kell tudnia állapítani - méltánytalanul nagy teher nélkül -, hogy egy adott megoldásra kiterjed-e az oltalom).
A vizsgált esetben számszerű arányok igényponti feltüntetése a találmány jogtalan korlátozását jelentené, mivel a szinergista gyomirtó készítményben az alkalmazandó, szinergista hatást létrehozó arányok függenek a védeni kívánt növény és az irtani kívánt gyom fajtájától. Az olyan kísérletek elvégzése, amelyek szükségesek annak eldöntéséhez, hogy egy adott megoldás az oltalmi körbe tartozik-e, nem jelentenek méltánytalanul nagy terhet a szakember számára.
A T 204/90 döntés légzőkészülékre vonatkozik; ez a döntés a céllal való jellemzés egy olyan további feltételét állapítja meg, ami minden szakterületen alkalmazható: a célt megjelölő funkcionális jellemző csak akkor fogadható el, ha a technika állása nem jelent gátat a céllal való, és ezért általános megfogalmazás szempontjából.
A T 139/85 döntésben (1986. december 23., EP A 17 175, Efamol) vizsgált elutasított bejelentés igénypontja a következő volt: "Gamma-linolénsav és/vagy dihomo-gamma-linolénsav vagy fiziológiailag elfogadható sói, észterei vagy egyéb származékai alkalmazása tioprolinnal együtt, önmagukban vagy gyógyászatilag elfogadható hordozóban, rák kezelésére szolgáló gyógyászati készítmény előállítására." A Tanács megállapította, hogy a vizsgált találmánnyal kapcsolatban a "fiziológiailag funkcionáló származék" meghatározás olyan származékokra vonatkozik, amelyek a szabad savval azonos hatásúak, ezek körét szinte lehetetlen kémiailag meghatározni. Szintén lehetetlen az amidokra és foszfolipidekre vonatkozó példák alapján olyan meghatározást találni, amely ne ütközne az ESZE 123. cikkely (2) bekezdése értelmében az új feltárást jelentő módosítás tilalmába. Ezért a Tanács úgy látta, hogy a "fiziológiailag elfogadható" származékokat nem lehet pontosabban meghatározni az igénypont indokolatlan korlátozása nélkül. A vitatott jellemző a Tanács véleménye szerint kellően egyértelmű, mert a szakember méltánytalanul nagy terhet jelentő kísérletek elvégzése nélkül el tudja dönteni, mely származékokra terjed ki az oltalom.
A T 231/85 döntésben (1986. december 8., EP A 37 468, BASF) az igényelt alkalmazás újdonsága volt kérdéses. A T 68/85 döntésre utalva újnak és egyértelműnek ítélték a következő, alkalmazási igénypontot:
"Triazolszármazékok (általános képlet) alkalmazása gombaellenes és gombásodást megelőző szerként." Ismert volt a vegyületek alkalmazása növénynövekedés-szabályozó szerként, ismert volt maga az alkalmazás is - kiszórás növényekre - csupán az alkalmazás célja volt új.
A Kibővített Fellebbezési Tanács G 2/88 döntésében (1989. december 11.) céllal jellemzett alkalmazási igénypontról döntöttek az egyik műszaki fellebbezési tanács T 58/87 számú (az EP B 36 708 sz. európai szabadalomra vonatkozó) döntésével kapcsolatban. A döntés kimondta a második, nem gyógyászati indikáció oltalmazhatóságát. Itt is az alkalmazás újdonsága volt kétséges. Az igénypont bizonyos vegyületek kenőanyagban súrlódáscsökkentő adalékként való alkalmazására vonatkozott. Ismert volt a vegyületek alkalmazása kenőanyagban, mert a vegyületek gátolták a kenőanyaggal érintkezésbe lépő rozsdás felület további rozsdásodását. Itt tehát az eldöntendő kérdés az volt, hogy újnak tekinthető-e egy vegyület alkalmazása meghatározott nemgyógyászati célra, ha ismert a vegyület alkalmazása más nemgyógyászati célra, és az alkalmazás egyetlen újdonságát az alkalmazás célja jelenti, mivel az új és az ismert alkalmazás is kenőanyagban való alkalmazásra vonatkozott. A Tanács rámutatott arra, hogy a probléma analóg az ún. második gyógyászati indikáció felfedezésén alapuló találmányok oltalmazhatóságával (ott is ismert a termék - az adott vegyületet tartalmazó gyógyászati készítmény - és ismert az is, hogy az adott vegyületet hatóanyagként alkalmazzák). A Tanács megítélése szerint az ilyen találmány lehet új, akár gyógyászati, akár nemgyógyászati indikációról legyen szó, még akkor is, ha az adott vegyület az ismert alkalmazás során is kifejtette az új hatást. Az újdonság feltétele azonban, hogy az új hatás olyan műszaki intézkedésekkel legyen elérhető, amely nem képezte a technika állását. Ha ez a feltétel teljesül, akkor az alkalmazás új, és az új hatás új műszaki jellemzőnek tekinthető, ezért az igénypont engedélyezhető. Összefoglalva, az "ismert anyag új alkalmazása új célból" lehet új, míg "ismert anyag ismert alkalmazása új célból" soha nem lehet újnak tekinthető. (A vizsgált találmánynál nyilvánvaló, hogy más körülmények között kell alkalmazni egy vegyületet kenőolajban, ha csak a vegyület rozsdásodásgátló hatása ismert, mintha ismert a vegyület súrlódáscsökkentő hatása is.) A nemgyógyászati indikációknál azonban természetesen nem szükséges a gyógyászati indikációknál szokásos speciális igényponti forma.
A Tanács utalt a T 231/85 döntésre, amelyben az alapprobléma hasonló volt (lásd fent). A Kibővített Fellebbezési Tanács azonban helytelennek ítélte a T 231/85 döntésben kifejtett érvelést, miszerint az alkalmazás akkor is új, ha nem igényel új műszaki intézkedést. Ebben az esetben is az új, meghatározott célra való alkalmazás azt is jelentette, hogy az adott vegyületet eltérő körülmények között alkalmazzák; például nyilvánvalóan más körülmények között kell egy gombaölőt kiszórni, mint egy növénynövekedés-szabályozó szert. Ezért nemcsak a felismert hatás új, hanem az alkalmazás is.
A G 6/88 döntésben (szintén 1989. december 11.) a Kibővített Fellebbezési Tanács a T 208/88 (1988. július 20., EP A 28 755, Bayer) döntés szerinti esetről döntött (a felmerült jogi problémával kapcsolatban a Kémiai Fellebbezési Tanács kérte a Kibővített Fellebbezési Tanács állásfoglalását). A vizsgált igénypont a következő volt: "Pirimidin-butanol-származékok (általános képlet) alkalmazása növénynövekedést szabályozó szerként." Ismert volt a vegyületek gombaölő hatása. A felmerült probléma tehát analóg volt a fent ismertetett G 2/88 döntés szerinti esettel; a Tanács a döntést hasonlóan indokolva újnak ítélte az alkalmazást és elfogadhatónak az igénypontot.
Két ezt követő döntés (T 254/93 és T 892/94) éppen olyan esetre példa, amikor az ismert vegyületek ismert készítményben - az egyik esetben gyógyászati, a másik esetben nem gyógyászati készítményben - való alkalmazása nem új, annak ellenére, hogy a felismert hatás új.
A T 254/93 döntésben (1997. május 14., EP A 266 992, Ortho Pharmaceutical) vizsgált alkalmazási igénypont szerkezete a következő volt: "Retinoid alkalmazása topikálisan alkalmazható, a kortikoszteroidok által okozott bőratrófia megelőzésére szolgáló gyógyszer előállítására." A technika állásából (EP A 196 121) ismert volt retinoidot és kortikoszteroidot tartalmazó gyógyászati készítmény; az ezt ismertető iratban nem írták le, hogy a retinoid komponens jelenlétének köszönhetően nem lép fel bőratrófia a kortikoszteroid mellékhatásaként. Amellett, hogy a döntés megállapítja, hogy a technika állásának ismeretében a vizsgált találmány nem új, a Tanács kimond egy más esetekre is alkalmazható következtetést, a G 2/88 és G 6/88 döntésekkel összhangban:
"A puszta megállapítása annak a ténynek, hogy egy ismert készítményben egy bizonyos, akár gyógyászati hatás, egy ismert összetevő alkalmazásának tulajdonítható, nem elegendő ahhoz, hogy megalapozza az eljárás újdonságát, akkor sem, ha szakember számára nem volt ismert, hogy az adott hatás az adott anyagnak tulajdonítható, de az ismert volt, hogy az ismert eljárás alkalmazása során fellép az adott hatás" (indoklás, 4.8). Az ilyen esetekben ugyanis a találmány (az igényelt alkalmazás) nem rendelkezik új műszaki jellemzővel.
"A T 892/94 döntés (1999. január 19., EP B 307 400, Unilever kontra Robertet S. A.) egészen hasonló gondolatmenetet követ. Az oltalmi igény bizonyos aromás savak észtereinek dezodorokban való alkalmazására vonatkozott, a funkcióra utaló jellemző az volt, hogy az észterképző alkohol és az aromás sav vízoldhatóságának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy mikrobaellenes hatást fejtsenek ki. Ismert volt azonban aromás észterek alkalmazása dezodorokban. Az új hatás felismerése nem jelentett új alkalmazást, a találmánynak nem volt semmilyen új műszaki jellemzője. A Tanács megállapította, hogy ismert anyag alkalmazása egy bizonyos, nem gyógyászati célra, nem tekinthető újnak, ha az új hatás az ismert alkalmazás során is fellép.
A Tanács rámutatott arra is, hogy ha a joggyakorlat újnak tekintené az ilyen alkalmazást, akkor korlátlan oltalomhoz vezetne az ilyen igénypontok engedélyezése, mivel oltalmat lehetne szerezni olyan, ismert alkalmazásokra vonatkozó igénypontok formájában, amelyekben egy, az ismerttől alig különböző hatást tüntetnek fel.
A T 954/92 és T 1024/96 döntések egy késleltetett hatóanyag-felszabadulást biztosító adagolási formára vonatkoztak. A bejelentéseket a vizsgálati osztály a 84. cikkely alapján utasította el, a Tanács azonban úgy ítélte meg, hogy az igénypontok megfelelnek az egyértelműség követelményének.
A T 954/92 döntésben (1993. május 28., EP B 249 347, Eurocetlique kontra Euroceltique S. A.) vizsgált igénypontok a szilárd, orális adagolási formát a következő jellemzőkkel határozták meg: (i) dihidrokodeint vagy sóját tartalmazza késleltetett hatóanyag-kibocsátású mátrixban, olyan mennyiségben, hogy az fájdalomcsillapító hatást eredményezzen, (ii) egy USP-módszer szerinti in vitro kioldódási arány a megadott paramétereknek megfelelő, (iii) az in vitro hatóanyag-kibocsátás egy megadott pH tartományban a pH-tól független, (iv) a legmagasabb plazmaszint in vivo az adagolás után 2-4 óra elteltével lép fel. A Tanács szerint valamennyi kritérium elfogadott módszerekkel és eszközökkel vizsgálható, mivel nagyon valószínűsíthető, hogy az in vivo és in vitro hatóanyag-kibocsátás között korreláció van.
A T 1024/96 döntésben (1997. június 16., EP A 484 186, Elan Corporation PLC) vizsgált bejelentés igénypontja aminopiridineket polimerhordozóban tartalmazó adagolási formára vonatkozott, az igénypontokban a hatóanyag-felszabadulás időbeli lefolyása is szerepelt a jellemzők között. A Tanács szerint a hatóanyag-felszabadulás időbeli lefolyása műszaki jellemző, sőt ez jelenti a találmány lényegét. A megfelelő profil számos különböző polimer és hatóanyag-mennyiség kombinációjával érhető el, a leírás elegendő támpontot nyújt ezek kiválasztására, ezért a találmány szerkezeti jellemzőkkel való meghatározása nem szükséges, és az méltánytalanul korlátozná az oltalmi kört.
A második indikációs igénypontok alapvető sajátossága, hogy az elérni kívánt hatás szerepel az igénypontban. Korábban a hatást a bejelentők mindig valamilyen betegség elleni hatással jelölték meg, azonban a farmakológia fejlődése nyomán számos bejelentés igénypontjában szerepel a hatásnak valamilyen inhibitorra, receptorra kifejtett hatás szerinti megjelölése. Egy ilyen elutasított bejelentés fellebbezési eljárása során született a következő döntés.
A T 241/95 döntés ( 2000. június 14., EP A 449 652, Eli Lilly and Company) az (R)-fluoxetin második (illetve többedik) gyógyászati indikációs alkalmazására vonatkozott. Az elutasított bejelentés igénypontjában a hatást meghatározó jellemző az volt, hogy "szelektív szerotonin 5HTCI receptor ligandum", azaz a találmány alapját az a felismerés képezte, hogy az (R)-fluoxetin szelektíven kötődik az 5HTCI receptorhoz. A Tanács a döntésben leszögezte, hogy az (R)-fluoxetin szelektív kötődése a receptorhoz kétségtelenül gyógyászati hatás, mégsem tekinthető gyógyászati alkalmazásnak. A találmány alapját képező felismerés a tudományos ismeretek fontos része, ahhoz azonban, hogy a felfedezés hozzájárulást jelentsen a technika állásához és szabadalmazható találmány alapját képezhesse, tudni kellene azt is, hogy milyen kórképek kezelésére alkalmazható. A leírásban ugyan fel van sorolva számos, (R)-fluoxetinnel kezelhető betegség, az igényponti hatás azonban meghatározhatatlan kórképeket is magában foglal. Az (R)-fluoxetinről ismert, hogy számos olyan betegség ellen is hatásos, amelyek kezelése nem az (R)-fluoxetin 5HTCI receptorhoz való kötődésén alapul. A szakembernek nem állnak rendelkezésére a technika állása szerint olyan módszerek, amelyekkel eldönthető lenne, hogy egy adott betegség elleni hatás a találmány szerinti vagy egyéb mechanizmuson alapul-e.
Ezért a szakember számára méltánytalanul nagy terhet jelentene annak meghatározása, hogy egy bizonyos, a leírásban nem említett betegég, amely (R)-fluoxetinnel kezelhető, az 5HTCI receptorhoz való szelektív kötődésen alapul-e, más szóval, a szakember nem tudja eldönteni - méltánytalan teher nélkül -, hogy egy adott alkalmazással bitorlást követ-e el.
A második indikációs bejelentések vizsgálatánál felmerül az a probléma is, hogy engedélyezhetők-e az olyan igénypontok, amelyekben a hatóanyagok körét nem azok szerkezetével, hanem hatásával jellemzik. Számos olyan európai szabadalmat találtam, amely ilyen igénypontokat tartalmaz. Ez a kérdés a több hatóanyagot tartalmazó gyógyszerkészítményekre vonatkozó találmányoknál is felmerül; az igénypontban általában az egyik összetevőt jellemzik annak hatásával. Találtam olyan európai szabadalmakat is, amelyek igénypontja ilyen készítményekre vonatkozik.
Néhány példa:
- EP B 702 555 1998. március 11., Pfizer Ltd.
"cGMP PDE inhibitorok vagy gyógyászatilag elfogadható sóik vagy ezek bármelyikét tartalmazó gyógyászati készítmények alkalmazása férfiak merevedési zavarainak gyógyítására vagy megelőzésére szolgáló, szájon át alkalmazható gyógyászati készítmények előállítására."
(Ez a szabadalom oltalmazza a Viagra nevű készítmény hatóanyagának fenti célú alkalmazását is.) Ez ellen a szabadalom ellen számos felszólalást nyújtottak be.
- EP B 1 555 446, 1999. július 28., BAYER AG.
"5-HT1a-receptor agonisták és parciális agonisták vagy ezek fiziológiailag elfogadható sóinak alkalmazása kognitív zavarok megelőzésére és kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmények előállítására." (1. igénypont)
A szabadalom ellen két cég nyújtott be felszólalást.
- EP B 1 638 317, 2000. március 15., F. Hofmann- la Roche
"Hatóanyagként glükozidáz és/vagy amiláz inhibitort és lipáz inhibitort és szokásos hordozóanyagokat tartalmazó gyógyászati készítmény." (1. igénypont)
- EP B1 735 868 (2000. március 29.) The Regents of the University of California
"Nemszteroid ciklooxigenáz inhibitorok alkalmazása a glükokortikoidok egyidejű vagy előzetes alkalmazása által kiváltott vagy endogén glükokortikoidok által okozott megnövekedett szemen belüli nyomás megelőzésére vagy kezelésére alkalmas gyógyászati készítmények előállítására." (1. igénypont)
Nem találtam ilyen szabadalomra vonatkozó fellebbezési tanácsi döntést, de még befejezett felszólalási eljárást sem, ez a probléma tehát nyitottnak tekinthető. A vegyületek egy csoportjának hatással, sőt receptorokra kifejtett hatással való jellemzését a farmakológiai kutatások fejlődése hozta létre, és mivel az ilyen igénypontok engedélyezhetőségének megítélésénél a technika állásának döntő szerepe van - lásd a fluoxetinre vonatkozó döntést -, elképzelhető az is, hogy a gyógyszeripar további fejlődése miatt az ilyen igénypontok valamikor a távoli jövőben engedélyezhetők lesznek.
A magyar jogszabályok nem jelentenek akadályt a céllal, hatással, funkcióval való jellemzők engedélyezése előtt. "A szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója" (Érdemi vizsgálat, 9.4.5. pont) szerint a működésre, célra utaló jellemzők teljes mértékben való kiküszöbölése nem lenne célszerű, de ezek nem helyettesíthetik a konkrét szerkezeti kialakítás meghatározását; ilyen jellemzők akkor engedhetők meg, ha ez nem megy az egyértelműség rovására. Éppen ez utóbbi kérdés megítéléséhez adhat támpontot az Európai Szabadalmi Hivatal esetjoga.
Forrás
(1) LEGAL adatbázis (Európai Szabadalmi Hivatal), CD-ROM
(2) A szabadalmi ügyintézés módszertani útmutatója - Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest, 1999.