DR. JOCHEN PAGENBERG - DR. DIETRICH BEIER
Bizonyítási szabályok az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos eljárás során a német jog szerint*
I. Milyen jogkövetkezményei vagy gyakorlati kihatásai vannak a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésében foglalt bizonyítási szabálynak az ideiglenes intézkedési eljárás során történő alkalmazáskor?
1. A szabadalmi törvény (1)
a) A jogszabály szövege
b) Alkalmazási kör és értelmezés
c) A bizonyítási teher szabályainak alkalmazása a német bíróságok által
2. Az ideiglenes intézkedés Németországban, szabadalmi ügyekben
3. A szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésének a bizonyítási teherről szóló szabálya az ideiglenes intézkedési eljárásban
4. Eredmény
II. Az alperesi ellenbizonyításról
III. Módosította-e a jogi helyzetet a TRIPS ratifikálása?
1. A TRIPS-egyezmény alkalmazhatósága
2. A jogi helyzet módosítása a TRIPS 34. cikkelye révén
a) A TRIPS 34. cikkelyének szövege
b) Közbenső eredmény
3. A jogi helyzet megváltozása a TRIPS 50. cikkelye révén
4. Eredmény
IV. Összefoglalás
A modern gazdaságban kiemelkedő jelentőségűek azok a szabadalmak, amelyek egy új termék előállítására szolgáló eljárást oltalmaznak. Az eljárási találmányok gyakran kísérik a klasszikus termék- illetve anyag-szabadalmakat. Az eljárási szabadalmak bírósági érvényesítése azonban nehézkes lehet, mert például egy meghatározott eljárással előállított gépen a szóban forgó eljárás többé nem látható. Ezért beható szakvélemények beszerzése vagy szakértők meghallgatása lehet szükséges, hogy egy termékről vissza lehessen következtetni az alkalmazott eljárásra. E problémák még csak fokozódnak, ha az ilyen eljárási találmányokból eredő jogokat ideiglenes intézkedési eljárás, tehát gyorsított eljárás keretében kívánjuk érvényesíteni, amikor is a bíróságnak rövid idő alatt kell elégséges benyomást szereznie az alapul szolgáló tényekről, valamint a szabadalomtulajdonos érveinek jogi meggyőző erejéről.
A jelzett nehézségek minden olyan országban felmerülnek, amelynek szabadalmi törvényei alapján az eljárási találmányok oltalomban részesülhetnek. Sok államban, köztük például Németországban és Magyarországon, a jogalkotó kísérletet tesz arra, és az a célja, hogy meghatározott szabályokkal megkönnyítse az eljárási szabadalom megsértésének bizonyítását. A legutóbbi GATT-forduló során sem hagyták figyelmen kívül e jelentős kérdéseket. A TRIPS 34. cikkelyével olyan előírást alkottak, amely a TRIPS-egyezmény minden tagját kötelezi arra, hogy nemzeti szabadalmi jogába az eljárási szabadalmak egyszerűbb érvényesítését szolgáló bizonyítási szabályt iktasson be.
A továbbiakban a német jog tekintetében fogjuk körüljárni azt a kérdést hogy, milyen jelentősége van a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésében foglalt eljárási találmányokra vonatkozó bizonyítási szabálynak, és hogy milyen kihatásai lehetnek e bizonyítási szabálynak az ideiglenes intézkedési eljárásban, amelynek folyamatát röviden bemutatjuk (I. fejezet). Ezt követően röviden megvilágítjuk azt a kérdést, mennyiben védekezhet sikeresen az alperes azzal, hogy a felperes által érvényesítettől eltérő eljárást alkalmazott (II. fejezet). Végezetül vizsgálni kell a TRIPS-egyezmény lehetséges kihatásait a német nemzeti szabadalmi jog által alkalmazott megoldásokra (III. fejezet).
I. Milyen jogkövetkezményei vagy gyakorlati kihatásai vannak a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésében foglalt bizonyítási szabálynak az ideiglenes intézkedési eljárás során történő alkalmazáskor?
1. A szabadalmi törvény (1)
a) A jogszabály szövege
"Ha a szabadalom tárgya új termék előállítására szolgáló eljárás, akkor az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, hogy a másvalaki által előállított azonos terméket a szabadalmazott eljárással állították elő. Az ellenkező bizonyításra irányuló eljárás során figyelembe kell venni az alperes jogos érdekeit gyártási és üzemi titkainak megőrzésével kapcsolatban."
E szövegezést 1981-ben vették át a német szabadalmi jogba a GPÜ (Közösségi Szabadalmi Egyezmény) 75. cikkelyéből. Elődjét az 1968. évi szabadalmi törvény 47. cikkelyének (3) bekezdésében találjuk, itt a termék helyett az "anyag" fogalma szerepel.
b) Alkalmazási kör és értelmezés
A szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdése szerint új termék előállítására szolgáló eljárásra vonatkozó találmányok esetében megdönthető vélelem áll fenn, amely szerint minden, minőségileg azonos terméket a szabadalmazott, érvényesített eljárás szerint állítottak elő.
aa) Általános vélemény szerint itt a bizonyítási teher megfordításáról van szó.(2)
bb) A szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésének előfeltétele, hogy a szabadalom tárgya új termék előállítására szolgáló eljárás legyen. A bizonyítási teher megfordulásának szabálya eszerint összhangban van a szabadalmi törvény 9. § (3) pontjával, amely szerint minden harmadik fél számára tilos "a szabadalomtulajdonos hozzájárulása nélkül a szabadalom tárgyát képező eljárással közvetlenül előállított terméket felkínálni, forgalomba hozni vagy használni, vagy az említett célokból akár importálni, akár birtokolni".
Ez a tilalom kiterjed tehát minden olyan termékre, amely egy előállítási eljárás eredményeként jön létre, amennyiben ez a termék új.
Vitatott, hogy mit jelent az "új" szó ebben az összefüggésben. Néhány szerző a szabadalmi törvény 3. §-ának értelmében vett újdonság mellett emel szót, amelynek (1) bekezdése így hangzik:
"A találmány akkor tekintendő újnak, ha nem tartozik a technika állásához. A technika állása felöleli mindazon ismeretet, amely a bejelentés napjaként meghatározott nap előtt írásbeli vagy szóbeli közléssel, használattal vagy más módon a nyilvánosság számára hozzáférhetővé vált.(4)
Mások az újdonság megítélésénél az előállítás időpontját veszik alapul.(5)
A Bundesgerichtshof (BGH) e kérdést még nem döntötte el határozottan. Az "Appetitzügler II" döntésben(6)
A szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésének alkalmazását illetően további előfeltétel a más által előállított termék minőségi azonossága. A BGH tágan értelmezi ezt az ismérvet, és a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésének alkalmazását csak akkor tagadja meg, ha a terméket nem lehet előállítani a szabadalmazott eljárás szerint.(7)
cc) A szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésének alkalmazhatósága azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a vélt bitorlónak teljeskörűen bizonyítania kell, hogy az oltalmazott eljárástól eltérő eljárás szerint dolgozott.(8)
Figyelembe kell venni továbbá a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdését, amely csupán általános formában írja elő, hogy a gyakorlati bizonyítás során figyelemmel kell lenni az alperes jogos érdekére.(9)
c) A bizonyítási teher szabályainak alkalmazása a német bíróságok által
Már a régi, tisztán anyagoltalomra irányuló bizonyítási szabályt is kevéssé alkalmazták a gyakorlatban. A BGH eddig csak három döntésben foglalkozott ezzel az előírással.(10)
2. Az ideiglenes intézkedés Németországban, szabadalmi ügyekben
Az ideiglenes intézkedés olyan polgári eljárásjogi eszköz, amelynek célja, hogy sommás eljárás keretében biztosítsa a jogosult igényeit, és kivételes esetekben rendezze is azokat.
Az ideiglenes intézkedés mindenekelőtt az iparjogvédelem és a szerzői jog körében tett szert nagy jelentőségre Németországban. Leggyakrabban azonban a verseny- és védjegyjogban fordul elő. A szerzői jogok és különösképpen a szabadalmi jogok nem képezik túl gyakran az ideiglenes intézkedési eljárás tárgyát.(11) A megengedhetőség kérdéseitől függetlenül, amelyeket itt nem kívánunk tovább tárgyalni,(12) a) Intézkedési igényként a szabadalombitorlással kapcsolatos szabadalmi jog anyagi jogi abbahagyási, kártérítési és/vagy felvilágosításadási igénye értendő, Németországban tehát a szabadalmi törvény 139. § (1) bekezdése, 2. bekezdése, 140 b) §-a. Iránymutatásként rögzíteni kell, hogy az intézkedési igény csak akkor áll fenn, ha a bitorlás kérdésének megítélése az adott esetben nem idéz elő nagyobb nehézségeket - tehát a bíróság maga is abban a helyzetben van, hogy a műszaki tényállást eldöntse - , és nem merülnek fel jelentős kételyek a kereset alapját képező szabadalom érvényességét illetően.(13) b) Az "intézkedési alap" vonatkozásában a bíróság azt vizsgálja, hogy a kérelmező és a kérelmezett érdekeinek átfogó mérlegelése alapján indokolt-e ideiglenes intézkedés kibocsátása, tehát a méltánytalan hátrányok elkerülése céljából a fő eljárásban meghozandó döntést nem lehet bevárni.(14) Az érdekek eme mérlegelése körében figyelembe veszik az ügy sürgősségét. A Németországban túlnyomóan alkalmazott gyakorlat szerint csak akkor kell sürgősségből kiindulni, ha a kérelmezőnek a jogsértésről és a jogsértőről történt tudomásszerzése óta a kérelem benyújtásáig nem telt el egy hónapnál hosszabb idő. Csak a hamburgi tartományi bíróság biztosít hosszabb gondolkodási időt.
Ezen túlmenően figyelembe kell venni az érintett termelési részesedést, a veszélyeztetett piaci részesedést, a konkrét szerződések lebonyolítására gyakorolt hatást. A kérelmező oldalán rendszerint be kell vonni a fenyegető kárt az érdekek mérlegelésekor. Ezen túlmenően fontos szerepet játszik az érvényesített szabadalom "erőssége". Ha az ideiglenes intézkedésre irányuló eljárásban érvényesített szabadalom például sértetlenül ment át valamely kifogásolási eljáráson, ez amellett szól, hogy e szabadalom a szóban forgó eljárás nehezen megingatható alapját képezheti.
c) Az intézkedési alap és az intézkedési igény az ideiglenes intézkedés kibocsátásának önálló és egymástól független előfeltételeit képezik. Ha akár az igény, akár az alap hiányzik, nem lehet ideiglenes intézkedést kibocsátani.
d) Az ideiglenes intézkedési igényt, valamint az intézkedési alapot az eljárás során nem szükséges bizonyítani, hanem azokat csupán valószínűsíteni kell. A Polgári Perrendtartás 294. §-a szerint ez azt jelenti, hogy a kérelmező felperes (és a védekezés során az alperes) nem csupán az okirati, tanú-, szemle- és szakértői bizonyítás korlátozott bizonyítási eszközeit veheti igénybe (mint a fő eljárás keretében), hanem minden bizonyítási eszközt felhasználhat, beleértve az esküt helyettesítő nyilatkozatot vagy akár a szakértői szakvéleményt is.
A bizonyítás lefolytatásának a szokásoshoz képest több bizonyítási eszköz engedélyezésével történő megkönnyítése azonban az uralkodó vélemény szerint nem jelenti az ismertetési kötelezettség csökkentését, hanem csupán nagyobb szabadságot nyújt arra vonatkozóan, hogy hogyan bizonyítsanak valamilyen tényt. Ezzel szemben az előadott tényállás tényleges megalapozottságának vizsgálata és jogi vizsgálata nem sommás (ahogy azt a gyakorlatban részben tévesen feltételezik), hanem ugyanolyan alapos, mint a fő eljárás keretében.
e) Előzetes szóbeli tárgyalás nélküli ideiglenes intézkedés (ami elvben lehetséges volna, és ami a védjegy- és versenyjogban rendszeresen előfordul), a szabadalmi és használati minta jogban - a vásárok esetét kivéve - gyakorlatilag soha nem fordul elő.(15) Ez mindenekelőtt azon múlik, hogy a szabadalmi jogban rendszeresen adódik egy sor nehezen feltárható ellenjog (mint pl. az előhasználati jogok), de sor kerül a technika állásának bonyolult értékelésére is. A német bíróságok ezért szinte kivétel nélkül megadják az alperesnek azt a lehetőséget, hogy az ideiglenes intézkedés kibocsátása iránti kérelemmel kapcsolatban állást foglaljon, és ellenérveit írásban vagy a kitűzött szóbeli tárgyaláson előadja. Az érdekek átfogó mérlegelését, amelyet a szabadalmakkal kapcsolatos ideiglenes intézkedés esetében - amint kifejtettük - különösen fontosnak tartanak, rendszerint csak szóbeli tárgyaláson, de legalábbis a felek írásbeli állásfoglalásai alapján lehet megfelelően végrehajtani. 3. A szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésének a bizonyítási teherről szóló szabálya az ideiglenes intézkedési eljárásban A jelen jogvélemény aláírójának tudomása szerint német bíróságnak nincs olyan döntése, amely a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésének alkalmazásával foglalkozna az ideiglenes intézkedési eljárással összefüggésben. Az ideiglenes intézkedési eljárásban a szabadalomsértésre vonatkozó gazdag joggyakorlat és a jelen jogvélemény aláírójának gyakorlati ismeretei alapján azonban az alábbi megállapításokat lehet tenni.
Amennyiben egy Németországra érvényes eljárási szabadalom tulajdonosa ideiglenes intézkedés útján abbahagyási igényt érvényesít, először elégséges az, hogy az alperes valószínűsítse, hogy
(1) Németországban hatályos szabadalommal rendelkezik,
(2) a támadott termék valamely eljárás eredménye,
(3) a termék az eljárási szabadalom elsőbbségi időpontjában vagy legkésőbb az állítólagos termékelőállítás során(16) (4) a támadott termék minőségileg azonos a szabadalmazott eljárás szerint előállított termékekkel.
Ekkor az alperes feladata, hogy ellenbizonyítást folytasson le, mely szerint az általa előállított terméket az oltalmazott eljárástól eltérő eljárással állították elő.
A szabadalombitorlás tényállási ismérveinek valószínűsítése [amelyet a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdése megkönnyített], mégsem vezet az állított tények valódiságának kvázi automatikus vélelmezéséhez. Csupán azt szabályozza, hogy melyik félnek, melyik körülményt kell bizonyítania. Ha ennek megfelelően a felperes előadja mindazon fent megnevezett tényállási előfeltételt, valamint minden további anyagi jogi tényállási előfeltételt, amelyek szükségesek igényének megalapozott kifejtéséhez, mindent megtett, amit tőle a törvény az eljárás ezen időpontjáig elvár.
A német bíróságok fentebb már ismertetett általános gyakorlatának megfelelően, a bíróság ekkor az alperes számára teszi lehetővé, hogy a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésében előírt ellenbizonyítást lefolytassa, vagyis tisztázza az ideiglenes intézkedési igény megítélésének, és ezzel a vélt szabadalombitorlás anyagi előfeltételeinek kérdéseit.
A továbbiakban a bíróság az intézkedési alappal kapcsolatban tehát a kérelmező ügyének sürgősségét, valamint a két fél érdekeinek átfogó mérlegelését, a tényállás részletes kifejtését, valamint az érdekhelyzetet és az eset egyéb gazdasági sajátosságait illető, fent említett megfontolások szerinti szóbeli tárgyalást, és ezt előkészítő írásbeli eljárást folytat le.
Az intézkedési igény és az intézkedési alap vizsgálatát követően a bíróság eldönti, hogy kibocsátja-e vagy sem a kérelmezett ideiglenes intézkedést.
Mint már említettük, a bíróság a fél által benyújtott szakértői szakvéleményeket is elfogadja azon műszaki kérdések tisztázásához, amelyek az eljárás alkalmazásának valószínűségét vagy valószínűtlenségét és a mellette szóló tényezők szakvéleményezését is érinthetik. A német bíróságok közül egyesek egyre inkább arra térnek át, hogy bonyolult kémiai formázási készítményszabadalmakat is alkalmasnak tekintsenek ideiglenes intézkedési eljárásra. Ehhez a szóbeli tárgyalás során meghallgatják mindkét fél szakértőit. 4. Eredmény A valamely termék előállítására szolgáló eljárási szabadalom bitorlását érvényesítő, ideiglenes intézkedés kibocsátására irányuló kérelem esetén a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésének alkalmazása révén csupán a kérelmező által valószínűsítendő tények módosulnak. Az alperes és a vélt bitorló által alkalmazott eljárás leírásának helyébe annak valószínűsítése lép, hogy az alperes minőségileg azonos terméket állít elő, és hogy e termék az eljárási szabadalom fényében új.
Az ideiglenes intézkedés kibocsátására irányuló eljárás lefolytatásának további változása azonban nincs ezzel összekötve. Az alperesnek e konstelláció keretében is szabályszerűen lehetőséget adnak arra, hogy ellenbizonyítást folytasson le, amelyhez - a kérelmezőhöz hasonlóan - minden valószínűsítési eszközt felhasználhat. A szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdése ezáltal csak egy kis részt változtat meg, nevezetesen a felperes konkrét ismertetési és bizonyítási terhét, azonban nem változtatja meg a bitorlás fennforgásának, a fent megnevezett körülmények közötti átfogó vizsgálatát.
A német szabadalmi és eljárásjog szerint az ideiglenes intézkedési eljárás körében pontosan megvizsgálnak minden, a bitorláson alapuló ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, az intézkedési igény és az intézkedési alap tekintetében. A szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésének alkalmazási körében is lehetőséget nyújtanak az alpeesnek az ellenbizonyításra. A továbbiakban lefolytatandó átfogó érdekmérlegelésbe bevonják az alperes érdekeit is.
Eszerint az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítása akkor is lehetséges, és ez a gyakorlatban sűrűn előfordul, ha a kérelmező valószínűsítette a bitorlás minden előfeltételét [a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésének alkalmazási körén belül vagy azon kívül], de az érdekek átfogó mérlegelése (intézkedési alap) az alperes javára dől el.
Az ideiglenes intézkedésre irányuló német eljárás nem ismer semmiféle automatizmust abban az értelemben, hogy a rendelkezést ki kell bocsátani, ha a kérelmező valószínűsített minden tényállási ismérvet. A német jog szerint elképzelhetetlen egy olyan jellegű automatizmus, hogy a német bíróságnak valószínűsített igény esetében [a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésének alkalmazási körén belül vagy azon kívül] ideiglenes intézkedést kellene kibocsátania. Ha a bíróság úgy látja, hogy a felek által benyújtott, egymásnak ellentmondó szakértői szakvélemények esetében nem kielégítő a műszaki szakértelme a döntéshez (ami a bitorlás hiányos valószínűsítését jelenti), ez a felperes hátrányára lesz. II. Az alperesi ellenbizonyításról 1. Annak megállapításához, hogy az alperes által lefolytatott ellenbizonyítás sikeres-e, hogy tehát az alperes valószínűsíteni tudta-e, miszerint a termék előállításához nem a kérelmező által szabadalmaztatott eljárást alkalmazta, nem jelent különbséget, hogy a bizonyítással terhelt fél saját szabadalmazott eljárást tud-e felmutatni, vagy pedig egy nem szabadalmazott, nyilvánosságra hozott vagy titkos eljárást. A szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdése ugyanis nem tesz különbséget ezen alternatívák között. Eddig a bíróságok sem tettek - helyesen - ilyen különbséget.
2. Egyedi esetben azonban az ellenbizonyításnak az alperes javára szabadalmazott eljárásra hivatkozással történő lefolytatása nagyobb bizonyító erővel rendelkezhet. A bíróság a Polgári Perrendtartás 286. §-a szerint a bizonyítékok szabad értékelése keretében a bizonyítékoknak eltérő súlyt tulajdoníthat. Amennyiben az alperes egy szabadalmazott eljárást nyújt be ellenbizonyítékul, adott körülmények között több szól amellett, hogy a számára szabadalmazott eljárást használta is. Ezen túlmenően a vizsgáló szabadalmi hivatal minden szabálynak megfelelően, a technika állásának, tehát a felperes által érvényesített eljárási szabadalomnak a figyelembe vételével tanúsította az alperes részére, hogy eljárása szabadalmazható.
Ez az eset azonban nem áll fenn akkor, ha az alperes szabadalmazott eljárása nem gazdaságos, tehát az előállítási költségek a vita alapját képező eljárás alkalmazása esetében jelentősen alacsonyabbak. Ekkor a bíróság számára felmerül, hogy nem az alperes, hanem a felperes eljárását használták. Ez a szempont egy (közzé nem tett) határozatban irányadó volt. Ott az alperes eljárásának költségei mintegy 50%-kal magasabbak voltak, úgyhogy a bíróság kizártnak tartotta, hogy az alperes ilyen körülmények között még versenyképes lehessen.
3. A termék újdonságának kérdésére kihathat az a kérdés, hogy az ellenbizonyítékul bemutatott eljárás közzétételre került-e, vagy pedig titkos. Ha az alperes által bemutatott eljárás a keresetben érvényesített szabadalom elsőbbségi időpontjában vagy a termék előállításának időpontjában(17) III. Módosította-e a jogi helyzetet a TRIPS ratifikálása? 1. A TRIPS-egyezmény alkalmazhatósága A többségi német felfogás szerint a TRIPS az iparjogvédelmi jogok eljárásjogi érvényesítését érintő III. részben nem teremt a polgári per felei között közvetlenül érvényesülő jogokat.(18) Tekintettel a TRIPS 34. cikkelyére és adott esetben a TRIPS 50. cikkelyére is, amelyek az eljárási szabadalmak és az ideiglenes intézkedés tekintetében a bizonyítási teher megfordításának itt tárgyalandó kérdéseit érintik, e vitának nincs jelentősége, mert a közvélemény szerint Németország a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésével már törvénybe iktatta a TRIPS 34. cikkelyét.(19) 2. A jogi helyzet módosítása a TRIPS 34. cikkelye révén a) A TRIPS 34. cikkelyének szövege (1) Ha a szabadalom tárgya valamely termék előállítására szolgáló eljárás, akkor a tulajdonosnak a 28. cikkely 1. (b) bekezdésében megnevezett jogai megsértése miatt megindult polgári jogi eljárásban a bíróságok jogosultak arra, hogy az alperest terheljék annak bizonyításával, hogy az azonos termék előállítására szolgáló eljárás eltér a szabadalmazott eljárástól. Ezért a tagállamoknak úgy kell rendelkezniük, hogy ha az alább felsorolt körülmények közül legalább egy fennáll, a szabadalomtulajdonos hozzájárulása nélkül előállított azonos terméket az ellenkező bizonyításának hiányában a szabadalmazott eljárás szerint előállítottnak kell tekinteni, ha
a) a szabadalmazott eljárás szerint előállított termék új;
b) alaposan valószínűsíthető, hogy az azonos terméket az eljárás szerint állították elő, és a szabadalom tulajdonosa az adott helyzetben elvárható fáradozások kifejtése útján sem tudta meghatározni a ténylegesen alkalmazott eljárást.
(2) A Tagállamoknak jogában áll úgy rendelkezni, hogy az 1. bekezdésben megjelölt bizonyítási terhet a vélt bitorlóra hárítsák át, ha csak az a) pont alatti feltétel, vagy csak a b) pont alatti feltétel teljesült.
(3) Az ellenkező bizonyítása során tekintetbe kell venni az alperesnek a gyártási és üzleti titkai megóvásához fűződő jogos érdekeit. b) Közbenső eredmény Mint fentebb kifejtettük, a német szabadalmi jog a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdése szerint megfelel a TRIPS 34. cikkelyének, mert teljeskörűen teljesíti a 34(1)a) cikkely feltételeit. Miután a TRIPS 34. cikkelye nem idézte elő a német jog módosulását, nem következett be a német jogi helyzetnek a TRIPS révén történő megváltozása. 3. A jogi helyzet megváltozása a TRIPS 50. cikkelye révén A TRIPS 50. cikkelyének szövege:
(1) A bíróságok jogosultak arra, hogy gyors és hatékony ideiglenes intézkedéseket rendeljenek el
a) szellemi tulajdonjogok megsértésének megakadályozására, és különösen annak megakadályozására, hogy egyes áruk - beleértve az importált árukat is - közvetlenül a vámkezelés után illetékességi területükön belüli kereskedelmi csatornákba kerüljenek;
b) a vélt jogsértés tekintetében releváns bizonyítékok biztosítására.
(2) A bíróságok jogosultak arra, hogy adott esetben a másik fél meghallgatása nélkül is ideiglenes intézkedéseket hozzanak, különösen akkor, ha a késedelem révén a jogtulajdonosnak valószínűleg jóvátehetetlen kára keletkezik, vagy igazolhatóan fennáll annak veszélye, hogy bizonyítékokat semmisítenek meg.
A német jogalkotó véleménye szerint a német jog e tekintetben is eleget tesz a TRIPS-nek.(20) Amint kifejtettük, a német jog és a német bírói gyakorlat ismeri annak lehetőségét, hogy szabadalomsértési ügyekben is a jogsértéssel szoros időbeli összefüggésben, tehát gyorsan bocsásson ki ideiglenes intézkedést. Amint a TRIPS 50. cikkelyének differenciált szabályozása mutatja, a TRIPS-egyezmény sem kívánja meg, hogy az ideiglenes intézkedést kötelező erővel csak a felperes előadásának alapján bocsássák ki. Amint a TRIPS 50. cikkelyének 4. bekezdése mutatja, a TRIPS úgy rendelkezik, hogy a bíróságnak a kibocsátott ideiglenes intézkedést adott esetben módosítania kell, vagy hatályon kívül kell helyeznie, ha az alperes ellenérvei vagy ellenbizonyítékai megdöntik az érvényesített jogsértési igényt. 4. Eredmény Sem a TRIPS 50. cikkelye, sem pedig a TRIPS-egyezmény más rendelkezése nem kívánja meg valamely TRIPS-tagállam jogától, hogy ideiglenes intézkedések kerüljenek kibocsátásra az alperes ellenérveinek vagy ellenbizonyítékainak pontos vizsgálata nélkül. Amennyiben biztosítva van, hogy a megfelelő esetekben gyors és hatékony ideiglenes intézkedéseket lehet kibocsátani, a TRIPS-tagállam mindenkori joga eleget tesz a TRIPS-nek, illetve a TRIPS-tagállam mindenkori bírói gyakorlata TRIPS-konformnak tekinthető. IV. Összefoglalás A szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésében foglalt német bizonyítási szabály az eljárási szabadalmak megsértésének megállapításával kapcsolatban korlátlan alkalmazást nyer az ideiglenes intézkedésre irányuló eljárásban is. Csupán azt a körülményt szabályozza, melyik félnek, milyen körülményeket kell valószínűsítenie. Ezzel azonban nincs összekapcsolva az alperes ellenbizonyításának korlátozása vagy a szabadalombitorlási eset ténybeli és jogi körülményeinek esetleg kevésbé intenzív vizsgálata. Az alperes akár saját szabadalmazott eljárást, akár egy nem szabadalmazott, nyilvánosságra hozott vagy titkos eljárást adhat elő a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésében foglalt vélelem megdöntésére ellenbizonyítékul. Adott körülmények között ennek során az alperes számára szabadalmazott eljárásnak nagyobb bizonyító erőt lehet tulajdonítani. Az ilyen módon ábrázolt német jogi helyzet a szabadalmi törvény 139. § (3) bekezdésének bizonyítási szabályára, valamint a németországi ideiglenes intézkedési eljárás gyakorlati lefolytatására tekintettel egyaránt eleget tesz a TRIPS-egyezmény követelményeinek. * A felkérésre írt jogvéleménynek a Szemle számára fordított, szerkesztett változata.
Jegyzetek
(1) Az I. és II. pont alatti fejtegetések egyaránt vonatkoznak az 1968. évi szabadalmi törvény 47. § (3) bekezdése szerinti régi szabályozásra és a mai termékigényekre.
(2) V.ö. Tönnies, GRUR 1998, 345. és a következő oldalak (347; Benkard-Rogge, idézett hely, hivatkozási szám 119; Mes, Szabadalmi törvény, 1997, hivatkozási szám 64 a 139. §-hoz; Busse, Szabadalmi törvény, 5. kiadás 1999, hivatkozási szám 208 a 139. §-hoz. Csak a bizonyítás megkönnyítéséről szól Reimer (3) V.ö. ezzel kapcsolatban különösen Tönnies, id. mű 345. oldal.
(4) Így Benkhard-Rogge, az idézett helyen, referenciaszám 121, Bernhard/Grasser, "A szabadalmi jog tankönyve", 4. kiadás 1986, 566. oldal.
(5) Busse, idézett hely, referenciaszám 216; Mes (6) GRUR 1970, 237. és a következő oldalak (241).
(7) BGH GRUR 1977, 100, (103) - Alkylendiamine II
(8) Busse, idézett hely, hivatkozási szám 217.
(9) Benkhard-Rogge, idézett hely, hivatkozási szám 121.
(10) BGH GRUR 1962, 577 - Rózsatermesztés; BGHZ 67, 38 - Alkylendiamine II; BGH GRUR 1970, 237 - Étvágygerjesztők II.
(11) V.ö. Ulrich Krieger, Az ipari oltalmi jogok érvényesítése Németországban és a TRIPS-szabványok, GRUR 1997, 421. és a következő oldalak (423).
(12) V.ö. például Thomas/Putzo, Polgári perrendtartás, 20. kiadás 1997, 916. és következő §-ok.
(13) V.ö. Ulrich Krieger, idézett hely, 422. oldal.
(14) V.ö. Ulrich Krieger, idézett hely, 422. oldal.
(15) V.ö. Ulrich Krieger, idézett hely, 422. oldal.; továbbá a használati minta tekintetében Meier-Beck (16) V.ö. a 3., illetve a 4. jegyzet alattiakkal.
(17) V.ö. ezzel kapcsolatban még a 4. és 5. jegyzetben írtakat is.
(18) V.ö. Schäfers, GRUR Int. 1996, 763. és a következő oldalak (774) utalásokkal egy másik felfogásra is; v.ö. ugyancsak Ulrich Krieger, idézett hely, 422. oldal.
(19) V.ö. Joseph Straus, GRUR Int. 1996, 179. és a következő oldalak (202), angolul Beier/Schriker: A GATT-tól a TRIPS-ig - a szellemi tulajdonjog kereskedelemi vonatkozásairól szóló megállapodás, 1996, 160. és következő oldalak (208), Ulrich Krieger, idézett hely, 422. oldal.
(20) V.ö. Thomas Dreier, A TRIPS és a szellemi tulajdonjogok érvényesítése, GRUR 1996, 205. és a következő oldalak (216) Beier/Schricker, idézett hely 248. és a következő oldalak (273).