TANULMÁNYOK
RÁCZ LÁSZLÓ - DR. VIDA SÁNDOR
A kutatási és feljesztési megállapodások egyes csoportjainak mentesítése a versenykorlátozások tilalma alól
I. A kutatási szerződés a magyar polgári jogban
II. A kutatási megállapodás a gazdasági versenyben
III. A Rendelet által bevezetett szabályozás összevetve az EK szabályozással
A mentesülés időtartama
A "fekete klauzula"
Utószó
A téma iparjogvédelmi és versenyjogi komplexitására tekintettel célszerű előbb általános áttekintést adni, mielőtt a kérdés kartelljogi részének vizsgálatába bocsátkoznánk.
A kutatási szerződés fogalmát a Ptk. 4l2. § (1) bekezdésének első mondata úgy határozza meg, hogy "a kutatási szerződés alapján a vállalkozó kutatómunka végzésére, a megrendelő pedig díj fizetésére köteles".
Minthogy a kutatómunka eredményeképpen gyakran új szellemi alkotásokat (gyakorlatilag műszaki megoldásokat) hoznak létre, a törvény meglehetős részletességgel szabályozza azt a két esettípust, ami az ily módon létrehozott szellemi alkotások (találmány, know-how) felhasználása esetén irányadó. A Ptk. 412. § (1) bekezdése szerint nevezetesen
- a)
ha a megrendelő a rendelkezés jogát kiköti, a vállalkozó a szellemi alkotást csak saját belső tevékenységéhez használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja;
- b) ha a megrendelő a rendelkezés jogát nem köti ki, a szellemi alkotást csak saját üzemi tevékenysége körében használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti; ilyen esetben a szellemi alkotással a vállalkozó szabadon rendelkezik.
- b) ha a megrendelő a rendelkezés jogát nem köti ki, a szellemi alkotást csak saját üzemi tevékenysége körében használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti; ilyen esetben a szellemi alkotással a vállalkozó szabadon rendelkezik.
A kutatási szerződés alapján létrehozott szellemi alkotások felőli rendelkezésről szóló ezen szabály nem új, a Ptk. 1993. évi módosítását megelőzőleg, az a szállítási és vállalkozási szerződésekről szóló 7/1978 (II.1.) Korm. sz. rendelet 97. § (1) bekezdésében szerepelt, és a Ptk. korszerűsítése alkalmával onnan lett oda beemelve.
A Ptk. Kommentárjában Szilágyi azt mondja, hogy e rendelkezésből arra lehet következtetni, hogy ez a szellemi alkotások felhasználásáról szóló orientáló szabály a kutatási szerződés egyik lényeges elemét képezi. Ezt a gondolatot a magunk részéről azzal egészítjük ki, hogy magának a találmánynak, know-how-nak létrehozása ugyanakkor a kutatómunkával nyújtott szolgáltatásnak kiemelkedő eleme.
A kutatási szerződések szabályozásának egy másik iparjogvédelmi vetülete a Ptk. 414. § (3) bekezdésében jut kifejezésre, amely szerint a vállalkozó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a szolgáltatás felhasználását megakadályozza vagy korlátozza.
Ezzel a rendelkezéssel a törvény azt kívánja megakadályozni, hogy a kutató olyan oltalom alatt álló találmányokat építsen be kutatási jelentésébe, ajánlásaiba, amelyek a szabadalmas hozzájárulása nélkül nem használhatók fel. A mások jogait figyelmen kívül hagyó kutatási jelentés ugyanis több kárt okozhat, mint amennyi hasznot a kutatómunka elvégzése jelenthet.
Ez a rendelkezés kétirányú magatartásra készteti a kutatási szerződést aláíró feleket:
- a kutatót arra, hogy szabadalomkutatást végezzen vagy végeztessen, még akkor is, ha meggyőződése, hogy az újszerű megoldást ő hozta létre, s az elvégzett szabadalomkutatásról a kutatási jelentésben is beszámoljon;
- a megrendelő pedig arra, hogy kísérletet tegyen, hogy a szabadalom jogosultjával hasznosítási szerződést kössön, ha pedig ezt nem kívánja, vagy az nem sikerül neki, akkor másfajta műszaki megoldást keressen.
A bírói gyakorlat szemléltetésére csupán egy jogesetről emlékezünk meg röviden: alperes vállalkozó kutatási szerződés alapján kötelezettséget vállalt utcai parkolóórák műszaki fejlesztésére, amely készülékre szabadalmi bejelentést tett.
A szerződésben kikötött teljesítési határidő eredménytelenül telt el, mert a parkolóóra burkolatának elkészítése nehézségekbe ütközött. Többszöri levélváltás után a megrendelő felperes oly módon vállalta a burkolat elkészítését, hogy biztosítja a vállalkozó alperes részére a munkaerőt és a munkaeszközöket, a gyártás pedig munkaidő után az alperes megbízása és a felperes engedélye alapján történik. A prototípusok átadására a felek újabb határidőt állapítottak meg. A vállalkozó alperes azonban e határidő lejártát követően import beszerzési gondokra hivatkozással további haladékot kért a teljesítésre, majd hat hónap múlva a felperes felhívására bejelentette, hogy 2 db parkolóóra-prototípus elkészítése előreláthatólag csak további három hónap múlva várható. A felperes e bejelentés alapján érdekmúlás címén elállt a szerződéstől. Az alperes az elállást nem fogadta el.
Az első és a másodfokú bíróság kötelezte a vállalkozót, hogy a felvett 200<+>000 Ft részfizetést fizesse vissza a megrendelőnek. Az ítéletek indokolása szerint a felek között a Ptk. 412. §-ában szabályozott kutatási-fejlesztési szerződés jött létre, amely magában foglalta a kutatási-fejlesztési munkát, az engedélyek, szükséges prototípusok elkészítését és a gyártási kiviteli tervdokumentáció szolgáltatását. A vállalkozó alperes szolgáltatása csak valamennyi részfeladat elvégzésével teljes, hiszen önmagában egyik sem alkalmas a szerződés céljának elérésére, ezért az alperes szolgáltatása oszthatatlan. Az alperes a vállalt kötelezettségekből mindössze az előtervet szolgáltatta, a parkoló-órák prototípusának átadásával késedelembe esett, és ezzel szerződésszegést követett el. A Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése értelmében a megrendelő felperes jogosan állt el a szerződéstől, hiszen a vállalt teljesítési határidőtől az elállásig több mint egy év telt el eredménytelenül anélkül, hogy az alperes a teljesítésre határozott időpontot jelölt volna meg. Ilyen körülmények között a megrendelő nem számolhat a sorozatgyártás tervszerű beindításával, a termelés feltételeinek és a piaci viszonyoknak időközbeni változására tekintettel érdekmúlása nyilvánvaló.
Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes együttműködési kötelezettségének elmulasztása az ő szerződésszegését kizárta. Helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy a felperes a parkolóóraházak gyártására nem vállalkozott. Mindössze annak lehetőségét biztosította, hogy az alperes a gyártást elvégeztethesse. Ezért a szerződéses vállalás hiányában szerződésszegést sem követhetett el. Együttműködési kötelezettségének pedig a kapacitás biztosítása tekintetében eleget tett. (Legf. Bír. Gf. I. 30 308/1985. sz. - BH 1986, 196. sz. jogeset.)
A versenyjog, amely tilalomfákat állít fel, szélesebb körben szabályozza a kutatási megállapodásokat, mint a Ptk., a szabályozás tárgya nemcsak az írott kutatási szerződés, de az íratlan kutatási megállapodás is.
Magának a kutatásnak és fejlesztésnek a fogalmát a kutatási és fejlesztési megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről szóló 84/1999. (VI. 11.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 3. § e) pontja a következőképpen határozza meg:
Kutatás és fejlesztés: ismeret megszerzése, elméleti elemzés, megfigyelés, kísérlet, ideértve a kísérleti gyártást és a termék vagy eljárás műszaki vizsgálatát, az ezekhez szükséges gépek és berendezések létrehozását, valamint a kutatás eredményeinek hasznosítása érdekében szellemi tulajdonjogok megszerzését is.
Kézenfekvő, hogy miként az árutermelés vagy az értékesítés is a gazdasági versenynek tárgyai, úgy az ezeket megelőző fázis: a kutatás, a gyártmányfejlesztés, gyártásfejlesztés (technológiafejlesztés) szintén tárgyai a gazdasági versenynek.
Éppen ezért fordul elő a gyakorlatban, hogy a vállalatok olyan megállapodásokat kötnek egymással, vagy magatartásukat összehangolják, hogy ezáltal a gazdasági versenyt a kutatás-fejlesztés vonatkozásában akadályozzák, korlátozzák vagy torzítják. Az ilyen magatartást pedig a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozások tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt) 11. §-a tiltja. Sőt ezt a kartelltilalmat a Tpvt 11. § (2) bekezdésének b) pontja többek között a műszaki fejlesztés korlátozására vagy ellenőrzésére vonatkozó megállapodások vonatkozásában külön is konkretizálja.
A kutatás koncentrációja ugyanakkor a gazdaság szempontjából hasznos is lehet (figyelemmel például a gyakran rendkívül magas kutatási költségekre), ezért a Tpvt 16. §-ában adott felhatalmazás alapján, a jogszabály több szerződéstípus mellett, a kutatási-fejlesztési megállapodások vonatkozásában is lehetővé teszi ezek egyes csoportjainak a kartelltilalom alól történő mentesítését, ha azok a jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelnek.
Persze a Tpvt 17. §-ában foglalt általános szabály, amely lehetővé teszi a kartelltilalom alóli egyedi mentesítést is, a kutatási-fejlesztési megállapodásokra is érvényes. Más szóval, az olyan kutatási-fejlesztési megállapodás, amely nem sorolható be a Rendeletben meghatározott mentességi feltételek hatálya alá, fennáll az egyedi mentesítés lehetősége. E vonatkozásban a versenyjogi irodalom megfelelő eligazítást ad, ezzel ehelyütt nem foglalkozunk.
Ezekután rátérünk tulajdonképpeni témánkra, a Rendelet által bevezetett szabályozás ismertetésére.
A Rendelet az Európai Közösségek Bizottságának 418/85 EGK sz. azonos tárgyú rendeletével részben összeegyeztethető versenyszabályokat léptetett hatályba a kutatási és fejlesztési megállapodásoknak a versenykorlátozások tilalma alóli mentesítése érdekében.
1. Az Európai Közösségek Alapító szerződése a Közösséget létrehozó alapelvek egyikének tekinti a kutatás és a műszaki fejlesztés elősegítését (Római Szerződés 3. cikkely m) pontja). E célból a Közösség egészében támogatja a magas szintű kutatást és műszaki fejlesztést, ösztönzi a vállalkozások együttműködési törekvéseit és közös szabályok megalkotásával is igyekszik az ilyen együttműködések akadályait - köztük a jogi akadályokat is - elhárítani (a Római Szerződés 130/f cikkelye).
Jogi akadályok abból adódhatnak, hogy az alapvető társadalmi-gazdasági célokat szolgáló jogszabályok nem-egyszer ellentétes irányú vállalkozói magatartásokat hoznak működésbe, melyek egymással ütközve megfelelő koordinálás hiányában feszültségeket okozhatnak, negatív tendenciák kialakulását eredményezhetik. A kutatás és a műszaki fejlesztés mint a haladás egyik fontos emelője szempontjából különösen figyelemreméltó a gazdasági versenyszabályokkal való ütközés lehetősége. A gazdasági verseny, amely a haladás másik fontos emelője, nélküle a társadalom alkotó erői aligha mozgósíthatók. A verseny ésszerű keretek között tartása azonban megköveteli, hogy a jog tilalmazzon minden olyan vállalkozói együttműködést, mely korlátozza - vagy akárcsak korlátozhatja - a gazdasági versenyt.
A kutatási és a fejlesztési megállapodás, illetve az ilyen tartalmú együttműködés önmagában még nem korlátozza a gazdasági versenyt. Csakhogy a kutatáshoz és a fejlesztéshez fűződő vállalkozói érdekek objektíve olyan feltételeket követelnek meg a kutatási-fejlesztési együttműködés során, amelyek más vállalkozásokat gyakran kizárnak az adott kutatásokból vagy a kutatási eredmények hasznosításából, s megkövetelik a felektől, hogy másokkal ne működjenek együtt, felosztják egymás között a piacot: akár a földrajzi területet, akár a műszaki alkalmazási területet (tehát hogy melyikük milyen alkalmazási célra hasznosítja a kutatás eredményeként létrejövő technikát vagy terméket). Az ilyen tartalmú kutatási-fejlesztési megállapodásokra már a versenyjog kartelltilalmi rendelkezései vonatkoznak. Ha azonban a jog e tilalom alól nem mentené fel a vállalkozásokat, éppen azt az ösztönzést húzná ki a kutatás-fejlesztés alól, ami annak növekvő eredményességét a gazdasági haladás eszközévé teszi. Ennek a feszültségnek a megelőzését, feloldását jelentik az Európai Unióban az EU Bizottságának, valamint nálunk a magyar kormány hivatkozott rendeletei. Mindkét rendelet a kutatási és fejlesztési célú együttműködés erőteljes ösztönzésére módot adva az alapvető versenyérdekek fenntartását is biztosítja.
2. A kutatási és fejlesztési megállapodások kartelltilalom alóli mentesítését szabályozó EK és magyar rendeletek lényegét a következőképp lehet összefoglalni.
- a)
A szabályok a közös kutatás és fejlesztés tekintetében a program időtartamára igen határozott és erős kölcsönös érdekeltség kiépítését teszik lehetővé még a kutató és fejlesztő munkával objektíven együttjáró versenykorlátozások (kizárólagosságok) alóli mentesítés árán is. Az EK rendelet ezt azonban csak akkor biztosítja, ha a felek nem versenytársgyártók olyan termékekben, vagy azok helyettesítőiben, amely termékek továbbfejlesztésére a kutatás irányul, illetve ha versenytársak, akkor e termékekből együttes piacrészesedésük nem haladja meg a 20%-ot.
- b) Az eredmények közös hasznosítása fogalom alá tartozó tevékenységre (tehát a gyártásra való felkészülésre és magára a gyártásra) a mentesülés csak akkor terjed ki, ha a kutatás-fejlesztés eredményeként ipari tulajdonjogokkal védett termék vagy szolgáltatás jött létre, ha tehát olyan terméket gyártanak (eljárást alkalmaznak) közösen, melyet szabadalom vagy más ipari tulajdonjog véd. A közös hasznosítás mentesülése a jogvédelem időtartamára, de legalább a termék (szolgáltatás) első forgalomba hozatalától számított öt évre érvényes. Egyébként a versenykorlátozások (kizárólagosságok) alóli mentesítés az a) pontban leírtak szerint alakul. Ezt a mentesülést az EK csak addig biztosítja, amíg a felek a továbbfejlesztett termékek piacán 20%-nál nagyobb részesedéssel nem rendelkeznek. Magyarországon a gyártás mentesülése piacrészesedéstől független, de ha a felek közül kettő vagy több az egymással versenyben álló gyártó, és a gyártást a továbbfejlesztett termék alkalmazási területei szerint akarják egymás közt megosztani, akkor a rendelet szerinti automatikus mentesülés nem érvényes, legfeljebb egyedi mentességet lehet kérni a Gazdasági Versenyhivataltól.
- c) Mind az EK, mind a magyar rendelet megelőzi, illetve megakadályozza, hogy
- ca) az adott piacokon a műszaki fejlesztéssel vagy kutatással álcázott piaci hatalmi törekvések alakuljanak ki, illetve működjenek; ebben nagy szerepe van a - rendelet szövegében viszonylag "szerény" helyet elfoglaló - programnak, amelynek ezt a funkcióját az EK rendelet preambuluma kifejezetten hangsúlyozza is;
- cb) az együttműködő felek valamelyike a másikkal szemben nagyobb gazdasági erejét erőfölénnyel való visszaélésre használja ki, ez főként a "fekete klauzula" tilalmaiban jut kifejezésre.
- b) Az eredmények közös hasznosítása fogalom alá tartozó tevékenységre (tehát a gyártásra való felkészülésre és magára a gyártásra) a mentesülés csak akkor terjed ki, ha a kutatás-fejlesztés eredményeként ipari tulajdonjogokkal védett termék vagy szolgáltatás jött létre, ha tehát olyan terméket gyártanak (eljárást alkalmaznak) közösen, melyet szabadalom vagy más ipari tulajdonjog véd. A közös hasznosítás mentesülése a jogvédelem időtartamára, de legalább a termék (szolgáltatás) első forgalomba hozatalától számított öt évre érvényes. Egyébként a versenykorlátozások (kizárólagosságok) alóli mentesítés az a) pontban leírtak szerint alakul. Ezt a mentesülést az EK csak addig biztosítja, amíg a felek a továbbfejlesztett termékek piacán 20%-nál nagyobb részesedéssel nem rendelkeznek. Magyarországon a gyártás mentesülése piacrészesedéstől független, de ha a felek közül kettő vagy több az egymással versenyben álló gyártó, és a gyártást a továbbfejlesztett termék alkalmazási területei szerint akarják egymás közt megosztani, akkor a rendelet szerinti automatikus mentesülés nem érvényes, legfeljebb egyedi mentességet lehet kérni a Gazdasági Versenyhivataltól.
Mint látható, az alapvetően azonos motivációk mellett az EK-ban a megállapodás megkötésének időpontjában és a kutatás-fejlesztés eredményeként jelentkező gyártás esetében alkalmazott 20%-os piacrészesedési korlát tekintetében van szabályozásbeli eltérés. Az EK rendelet ezzel olyan versenypolitikai elemet valósít meg, melynek célja a preambulum szerint biztosítani, hogy "a Közös Piacon minden gazdasági szektorban több kutatóközpont létezhessen", illetve hogy a hatékony verseny a továbbfejlesztett termék (eljárás) esetén is fennmaradjon. Magyar viszonyok között a kutatási fázisban a meglevő kutatási kapacitások mellett ilyen külön biztosíték ez idő szerint nem látszott indokoltnak, a gyártásban pedig nem látszott célszerűnek az esetleges tőkeerős vállalkozásokat korlátozni a befektetésekben. Mindemellett a magyar rendelet egyszerűbb és könnyebben átlátható feltételeket biztosít a vállalkozások számára az ilyen megállapodásokhoz.
3. A Rendelet - az EK Bizottságának rendeletétől eltérően - nem tartalmaz indokolást. Ez a jogalkotási szabályok különbözőségéből adódik. A Bizottság indokolását érdemes figyelemmel kísérni, mert abból sugárzik az a felfogás, melynek alapján ma, a versenyjog várható megreformálásának időszakában a "közvetlenül alkalmazható kivételek" körébe tartozónak tekintenek egyes versenykorlátozásokat, illetve olyanoknak, amelyek azáltal hozzák létre a versenyt elősegítő végeredményt, hogy egyes részleteiben éppen korlátozzák a versenyt.
A 418/1985 EGK rendelet preambuluma a kutatással és fejlesztéssel objektíve együttjáró versenykorlátozások mentesítését a következőkkel indokolja: "a kutatásban és fejlesztésben, valamint az eredmények hasznosításában való együttműködés általában hozzájárul a műszaki és gazdasági fejlődéshez, mivel fokozza a felek között a műszaki ismeretek elterjedését, elősegíti a kutató és fejlesztő tevékenység szükségtelen ismétlődésének elkerülését, előrelépésre ösztönöz a kiegészítő jellegű műszaki információk cseréje révén és ésszerűsíti a kutatásból, és fejlesztésből származó termékek gyártását vagy eljárások alkalmazását. Ezek a célok csak akkor érhetők el, ha a kutatási és fejlesztési programot és célkitűzéseit egyértelműen meghatározzák és mindegyik félnek lehetősége van minden, számára hasznos eredmény hasznosítására... A fogyasztók számára a kutatás kiszélesítése és hatékony volta általában azért hasznos, mert új vagy jobb termékeket, vagy szolgáltatásokat kínálnak nekik és az új vagy jobb eljárásokból adódóan kiadásaikat csökkenthetik."
Mindezek révén a kutató-fejlesztő tevékenység vonatkozásában történő vállalatközi együttműködés az érvényes kartelljogi rendszeren belül a Közösségekben és most Magyar-országon is határozott versenyjogi preferenciához jutott.
A mentesülő szerződési formák és azok tartalma
4. A mentesülés az alábbi megállapodástípusokra terjed ki.
- a)
Azokra a megállapodásokra, melyekben a felek a kutatási és fejlesztési tevékenység teljes folyamatának és az eredmények hasznosításának közös elvégzésében állapodnak meg, a feladatmeghatározó elemzésektől, a kutatás eredményeként létrejövő termék gyártásának kifejlesztésén keresztül magáig a gyártásig; illetve a kutatás és fejlesztés eredményéből származó szellemi, és ipari tulajdonjogok hasznosításáig (a Rendelet 3. § c) pontjában felsorolt tevékenységekig) bezárólag.
- b) Az olyan megállapodásokra, melyek az a) pont alatt említett folyamatok közül nem foglalják magukban az eredmények közös hasznosítását, tehát a megállapodásból származó termék gyártása (eljárás alkalmazása), valamint az ezekre vonatkozó szellemi és ipari tulajdonjogok átruházása, illetve használatba adása fogalom alá tartozó tevékenységeket nem foglalja magában; az eredmények hasznosítását - ha arra egyáltalán sor kerül - tehát már nem közösen, hanem egyénileg végzik a felek, s így e tevékenységek megállapodás hiányában nem képeznek kartellt.
- c) Az olyan megállapodásokét, melyek egy korábbi közös kutatási és fejlesztési tevékenység eredményének közös hasznosítását tartalmazzák. Ha a felek a korábbi kutatási és fejlesztési tevékenységük megkezdésekor még nem látták célszerűnek az eredmények közös hasznosításában is megállapodni - tehát praktikusan a b) alatti megállapodást kötöttek - később a kutatási eredmények birtokában (azok ismeretében) azt megtehetik. Megjegyzendő, hogy ha a felek olyan kutatási és fejlesztési eredmények közös hasznosítását tervezik, mely kutatást és fejlesztést nem közösen végeztek, arra a jelen Rendelet szerinti mentesülés nem vonatkozik. Az ilyen megállapodásra (pl. a kutatásban résztvevő egyik fél egy tőkeerősebb vállalkozással akar a hasznosításban együttműködni) egyedi mentesítési kérelmet kell benyújtani a Gazdasági Versenyhivatalhoz.
- b) Az olyan megállapodásokra, melyek az a) pont alatt említett folyamatok közül nem foglalják magukban az eredmények közös hasznosítását, tehát a megállapodásból származó termék gyártása (eljárás alkalmazása), valamint az ezekre vonatkozó szellemi és ipari tulajdonjogok átruházása, illetve használatba adása fogalom alá tartozó tevékenységeket nem foglalja magában; az eredmények hasznosítását - ha arra egyáltalán sor kerül - tehát már nem közösen, hanem egyénileg végzik a felek, s így e tevékenységek megállapodás hiányában nem képeznek kartellt.
Egyik típusú megállapodásnak sem feltétele, hogy abban hány vállalkozás vesz részt. A résztvevők körét a felek a technika állása, a kutatási feladatok jellege, gazdasági feltételei alapján szabadon állapíthatják meg.
A Rendelet viszonylag részletesen meghatározza, hogy milyen feladatok, illetve tevékenységek tartoznak egyrészt a kutatás és fejlesztés, másrészt az eredmények hasznosítása fogalomkör alá. Ezek nemcsak a megállapodások fent említett három típusának elhatárolása szempontjából tarthatnak számot érdeklődésre, hanem azért is, mert kifejezésre jut bennük, hogy a Rendelet kizárólag versenyjogi szempontok szerint épül fel és egyáltalán nincs tekintettel (nem kell, hogy tekintettel legyen) a pénzügyi-finanszírozási vagy tevékenységbesorolási (termelés, beruházás stb.) szempontokra.
A Rendelet fogalommeghatározásait és a kialakult EK-gyakorlatot figyelembe véve a kutatási és fejlesztési tevékenység alá sorolhatunk minden e fogalomkörbe vonható tevékenységet, így különösen valamely termék vagy szolgáltatás beltartalmi vagy gazdasági jellemzőinek vagy valamely technológiai folyamatnak a javítására, az annak alkalmazásával kapcsolatos élet-, vagyon-, baleset-, tűz-, környezetvédelemre; a biztonságtechnika fejlesztésére; a termék, a szolgáltatás, a technológia termelési, üzemelési vagy karbantartási költségeinek felmérésére, azok korszerűsítésére irányuló elemző tanulmányok, vizsgálatok készítését és ilyen tanulmányok, vizsgálati anyagok beszerzését, a programban kitűzött célokat szolgáló kísérletek elvégzését; a kísérlethez szükséges gépek és berendezések beszerzését. De a Rendelet alapján ide sorolható a gyártás megszervezésével kapcsolatos tanulmányok, kísérletek, kísérleti gyártási fázisok (prototípus, 0 széria előállítása) elvégzése, az azokhoz szükséges beruházások megvalósítása, (kísérleti épületek építése, gépek beszerzése) és a kutatás eredményének hasznosítására vonatkozó szellemi tulajdonjogok (szabadalom stb.) megszerzése is.
Az eredmények közös hasznosítása megnevezésű folyamatba tartozik a 3. § c) pontja szerint maga a gyártás (pl. sorozat- vagy tömeggyártás), az ahhoz szükséges beruházások és a gyártás megszervezéséhez szükséges egyéb feltételek - a gyártás méreteinek és minőségének biztosításához szükséges berendezések, valamint a határidők, pénzbeli és más feltételek - megteremtése, a gyártás költségtervezése, a finanszírozás biztosítása. (Tehát saját gyártás esetén egy meghatározott volumenű és minőségű gyártási kapacitás megteremtésének összes folyó, és egyszeri költségei.) Ha viszont a kutatási és fejlesztési megállapodásban részt vevő felek a gyártásra nem akarnak berendezkedni, akkor a megállapodásból származó ipari vagy szellemi tulajdonjogokat átruházhatják másokra. A rendelet hatálya e fázisokig bezárólag terjed ki a kutatás-fejlesztési megállapodásokra. Mindezekben a folyamatokban a megállapodásban részt vevő felek a közös hasznosítás érdekében megegyezhetnek, s az a mentesülés alá esik.
Mint már említettük, a közös hasznosítás mentesülése csak azokra a megállapodásból származó termékekre és eljárásokra terjed ki, melyeket szellemi tulajdonjogok védenek, vagy amelyekhez a műszaki vagy gazdasági haladáshoz jelentősen hozzájáruló olyan know-how kapcsolódik, amely az adott kutatás-fejlesztés szempontjából meghatározó jelentőségű.
A kutatás, a fejlesztés és az eredmények hasznosítása a Rendelet 3. § f) pontja szerint akkor minősül "közös"-nek, ha az ezzel kapcsolatos feladatokat közös munkacsoport, vagy a felek által közösen ellenőrzött vállalkozás végzi, továbbá akkor is, ha azt a részt vevő felek költségére közösen megbízott harmadik személy végzi, vagy ha a kutatást, a fejlesztést és a gyártást egymás közt szakosítják és az egyes tevékenységeket szakosított vállalkozás végzi. A szellemi és ipari tulajdonjogok hasznosítása akkor is közösen elhatározottnak minősül, ha a felek megegyeznek abban, hogy harmadik személyre e jogokat átruházzák, azok hasznosítását neki megengedik, vagy a know-how-t vele közlik.
A mentesülés időtartama
5. A mentesülés időtartamhoz kötött. Az időtartamra nézve fő szabály, hogy az mindenekelőtt a kutatási és fejlesztési program egész időtartamára érvényes. A Rendelet 3. § g) pontja meghatározza, hogy mit kell kutatási és fejlesztési programnak tekinteni. Már e szabály révén is beemelődik a Rendeletbe az a követelmény, hogy a megállapodást programba kell foglalni. Egy olyan megállapodás ugyanis, mely a Rendeletben megfogalmazott program feltételeit nem elégíti ki, semmilyen időtartamra nem biztosít mentességet. Erre az EK rendelet preambuluma külön is súlyt helyez, mivel az a cél, hogy a megállapodásban szereplő versenykorlátozások mentesülése csak valós műszaki fejlesztési tartalmú kutatások esetén érvényesülhessen, s ne lehessen piacszerzési, hatalmi törekvések álcázására felhasználni a kutatás-fejlesztés mentesítéséről szóló rendeletet.
Mivel azonban a Rendelet nem egyszerűen a közösen végzett kutatási és fejlesztési tevékenységre vonatkozik, hanem az eredmények közös hasznosítására is - s mivel az eredmények hasznosítása a kutatásnak és fejlesztésnek a fő célja - a Rendelet 1. § (5) bekezdése közös hasznosítás esetén a mentesülést az iparjogvédelmi (szabadalmi stb.) oltalom megszűnéséig biztosítja, annak hiányában pedig (pl. ha a megállapodás eredményeképpen know-how-t képező termék vagy eljárás keletkezett) a program időtartamán kívül a megállapodás tárgyát képező termék első forgalomba hozatalától számított öt évre.
Ezzel a szabállyal a Rendelet egyszerűbb, könnyebben ellenőrizhető, a vállalkozások által könnyebben belátható időtartam-szabályozást választott annál, mint ami az EU-ban ma érvényes, mivel a piacrészesedéstől függetlenül érvényesek az időtartamkorlátok. Így például, ha a felek a kutatási és fejlesztési megállapodásból származó - know-how-val védett - termék hasznosítása tekintetében bármilyen jelentős piacrészesedést érnek el, az automatikus mentesség az első forgalomba hozataltól öt évig érvényben marad, annak leteltével viszont - bárha a feleknek viszonylag csekély a piaci részesedésük - a hasznosítás mentességének fenntartásához egyedi mentesítést kell kérniük.
A "fekete klauzula"
6. A mentesülés nem áll fenn akkor, ha a Rendelet 2. §-ában előírtakat a felek a megállapodásban nem tartják be. Ezek az előírások - mint már arról szó volt - a kutatást és a fejlesztést végző, abban megállapodó felek közötti egyenlőtlen jogi helyzet kialakulását kívánják megelőzni.
A Rendelet 2. § a) pontja szerint olyan feltételeket kell biztosítani a megállapodás révén, hogy minden résztvevő azonosan hozzáférjen a közös kutatás és fejlesztés eredményéhez. A Rendelet nem határozza meg, hogy milyen eredményekhez való hozzáférést kell biztosítani. Az EK kialakult gyakorlata szerint csak a kutatási és fejlesztési tevékenységből származó ipari és szellemi tulajdonjogokra és a megállapodásból származó termék korszerűsítését, javítását lényeges mértékben elősegítő eredményekre áll fenn a hozzáférhetőségi követelmény. E tekintetben nálunk nyilván a jövőbeni joggyakorlatra kell hagyatkozni.
A Rendelet 2. § b) pontja szerint a megállapodásban nem lehet egyik fél számára sem megtiltani azt, hogy a közös kutatáshoz és fejlesztéshez felhasznált - már a megállapodást megelőzően is megvolt - műszaki ismereteit önállóan hasznosítsa.
A Rendelet 2. § ca) pontja annak 3. § g) pontjával együtt a mentesülés kizárásának kockázataként írja elő, hogy a kutatási-fejlesztési programban a kutatás tárgyát, célkitűzéseit és területét egyértelműen meg kell határozni; vagyis, hogy milyen műszaki eljárások segítségével, milyen jellegű termék (szolgáltatás) előállítására irányul a tevékenység. Csak így lehet ugyanis tudni, hogy mi a valós tartalma a 2. § ca) pont alatti tilalomnak, tehát hogy milyen kutatás-fejlesztést végezhetnek saját elhatározásból a "közös"-ön kívül. Az, hogy földrajzilag hol végzik a kutatásokat, kísérleteket, a mentesülés szempontjából közömbös. A felek tehát a 2. § ca) pont alapján nem lehetnek korlátozva abban, hogy önállóan vagy harmadik személyekkel együttműködve a programon kívül más műszaki területeken- vagy a program befejezése után bármely területen kutató-fejlesztő tevékenységet végezzenek.
Nem lehet a feleket abban korlátozni, hogy a létrehozott gyártási kapacitáson milyen mennyiséget akarnak előállítani, vagy abból milyen mennyiséget akarnak forgalomba hozni. A piaci oldal (piacszervezés, értékesítési feltételek, vevők) e Rendelet alapján nem egyeztethető. Ugyanennek az elvnek megfelelően a megállapodás nem korlátozhatja a feleket üzleti partnereik megválasztásában, a feleknek saját partnereikkel történő együttműködésében, a megállapodásból származó termékek árának meghatározásában vagy forgalmazásának üzleti feltételei előírásában (2. § d) pont).
A Rendelet 1. § (2) bek. b) és c) pontjában megengedett korlátozástól eltekintve a megállapodás a feleket nem korlátozhatja a közös kutatás és fejlesztés eredményének hasznosításában.
Nem vehetők fel a megállapodásba olyan kötelezettségvállalások, melyek révén a felek megnehezítik, hogy a kutatás-fejlesztési megállapodásból származó terméket a vevők mástól szerezzék be (Rendelet 2. § e) pont.). Ilyen helyzetet előidézni még ipari tulajdonjogok vagy más jogok gyakorlásával se lehet.
Utószó
7. A Rendelet megalkotásával a kormányzat jelentős lépést tett a versenyszabályoknak a gazdaságpolitikai célkitűzésekkel való összehangolása, a versenyjog átláthatóbbá tétele, a jogbiztonság erősítése érdekében. A közösségi versenyjog fejlődési irányát vizsgálva is pozitív lépésként kezelhetjük a jelen szabályozás megoldásait, olyanoknak, melyeket mindenképpen meg kellett lépni, s melyekhez viszonyítva a jövőben inkább a műszaki fejlődést tovább ösztönző előrelépés, mint bármilyen visszalépés várható. Az EK tagsági viszonyra való felkészülés menetében reményeink szerint e Rendelet is ösztönözhet a magyar gazdaságban meglevő kutatási kapacitások jobb kihasználására, a fejlesztési befektetések javítására.