HÍREK, ESEMÉNYEK
Az Osztrák Szabdalmi Hivatal centenáriumi ünnepsége
1999. április 21-22.
Az osztrák főváros újra és újra meglepi látogatóját részint azokkal a vonásaival, amelyek Budapestre emlékeztetik, ugyanakkor azzal is, hogy mennyire különbözik fővárosunktól. Bécs elegáns és tiszta, Budapest viszont eleven és nyüzsgő. Az utcákat járva azonban minduntalan inkább a hasonlóság ragadja meg a nézelődőt. A Stephanskirche a budai Mátyás templom méltóságteljes tömbjére emlékeztet, a Karlskirche kupolája és oszlopai, tornyai messziről nézve a Bazilika sziluettjét idézik. Érezhető a stiláris összecsengés a Ringstrasse és az Andrássy út között is, sőt azonos hangulatot idéz a Práter és a Margitsziget vagy a Városliget is.
1999. április 21-22-én zajlott az Osztrák Szabadalmi Hivatal centenáriuma alkalmából rendezett megemlékezés-sorozat, amelyen Hivatalunkat dr. Bendzsel Miklós, dr. Vékás Gusztáv, Posteinerné Toldi Márta, Hajdú Tamásné és Pfeifer Ferencné képviselték, továbbá Bécsben tartotta 75. ülését az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgató Tanácsa is, ezzel is emelve az ünnepség nemzetközi jelentőségét.
Az Igazgató Tanács résztvevői és az állami ünnepség meghívottai számára félnapos kirándulást szerveztek a Bécshez közel fekvő Klosterneuburg kolostorába. A kellemes környezetben lehetőség volt a kötetlen eszmecserére. Az esemény fényét emelte a helyi kamarazenekar Strauss koncertje, a szerző kevéssé ismert Elektrofor polkája igazi meglepetésként hatott, melyet egy villamossági találmány ihletett.
A központi ünnepséget megelőzően az Osztrák Szabadalmi Hivatal elnöke, Otmar Rafeiner úr fogadta a magyar küldöttséget, amelynek tagjai átadták a százéves partnerhivatal elnökének Hivatalunk ajándékát, egy intézményi ajánlással kisért Zsolnay porcelánvázát.
Zsolnay Vilmos a Pécsett 1851-ben alapított gyár első kiemelkedő vezetője személyében is összekapcsolja országunkat Ausztriával. 1850-1854 között Bécsben folytatta tanulmányait, s első sikerei is Bécshez kötődtek. Az 1873-as Bécsi Világkiállításon bemutatott termékek elismerést arattak, és jelentős külföldi megrendeléseket hoztak. Angliából, Franciaországból és Oroszországból, sőt Amerikából futottak be komoly megbízások. Zsolnay mégis elsősorban a bécsi piac jelentőségét értékelte.
1878-ban a Párizsi Világkiállításon elnyerte a kiállítás aranyérmét, a "Grand Prix"-t, és megkapta a Francia Becsületrendet. 1879-től egyre sűrűsödő megrendelések jelzik a bécsi Ernst Wahliss kereskedővel kialakult kapcsolatát. 1880-tól Wahliss Bécs területén egyedárusítói jogot nyert Zsolnay díszáruira, majd rövidesen magához ragadta Zsolnay exportüzleteinek teljes jogú bonyolítását.
A Magyar Szabadalmi Hivatal ajándékaként átnyújtott, kézzel festett eozinváza, amelynek eredetijét a pécsi Zsolnay múzeumban őrzik, korai tervezésű forma, akárcsak a kakasos díszítőelem, amelyet Zsolnay Vilmos lánya tervezett.
A különleges, színjátszó mázakkal való kísérletezés Európa-szerte az 1880-as évek közepén kezdődött. Az eljárás lényege, hogy az ezüst- vagy réztartalmú keverékmázzal ellátott edényeket először oxidálják, majd redukálják. A redukálás eredménye a fémes hatás. Zsolnay Vilmos kutatásai időben egybe estek Petrik Lajosnak, a budapesti Ipariskola igazgatójának és Wartha Vince vegyészprofesszornak a kísérleteivel. Petrik a rézszínű lüszter előállításában, míg Zsolnay a zöldes-érces színhatású eozin készítésében volt úttörő Magyarországon. Wartha Vince kisérleti darabjain a fémes-vörös lüszter csak az edény fény felé fordításával érzékelhető. 1891-ben jelentkezett először ilyen megoldású edényekkel, az ő eredményeire, illetve közös munkájukra épültek Zsolnay további eozinmázas megoldásai. Zsolnay újítása, hogy a három technikát nemcsak külön-külön alkalmazta, hanem együtt is. A Zsolnay-gyár első eozinmázas termékei 1887-ben készültek.
A központi ünnepséget az Osztrák Iparegyesület székházában tartották. Az Osztrák Szabadalmi Hivatal centenáriumának nemzeti-nemzetközi súlyát hangsúlyozandó, az ünnepi megemlékezésen dr. Otmar Rafeiner, az osztrák hivatal elnökének diszbeszédét, Jean Claude Combaldieu, az EPO, majd Ingo Kober, a WIPO elnökének üdvözlő beszéde követte. A két nagy nemzetközi szellemi jogvédelmi szervezet vezetőjének beszéde után dr. Hannes Farnleter, gazdasági miniszter és dr. Thomas Klestil, osztrák államfő szólalt fel. Kiemelték az iparjogvédelem jelentőségét a műszaki és gazdasági élet fejlődésében, méltatták az osztrák hivatal történeti szerepét az osztrák ipar fejlődésében, aláhúzva ennek folytonosságát a jövőbeli fejlesztésben. Ezt követően dr. Guido Kucsko, a tudomány képviselője, a bécsi egyetem professzora szólalt fel, aki látványos és személyes hangú előadásában a szellemi tulajdonvédelem növekvő szerepéről szólt.
Az ünnepi rendezvényt az iparjogvédelemben fontos szerepet játszó osztrák cégeknek szóló tiszteletadás zárta, amelynek során az Osztrák Szabadalmi Hivatal elnöke díszoklevelet adott át az iparjogvédelemben élen járó hat osztrák vállalat képviselőjének.
A centenárium alkalmából rendezett kiállításon az iparjogvédelem témaköréből válogatott történeti anyagot mutattak be a társhivatalok, itt szerepeltek a Magyar Szabadalmi Hivaral tablói is.
Az évforduló alkalmából az Osztrák Szabadalmi Hivatal centenáriumi kötetet jelentetett meg, amelynek megjelenését nagyobb osztrák cégek támogatták. A kötet tartalmazza az osztrák kormányfő, a gazdasági és az igazságügyminiszter megemlékező sorait. A WIPO vezérigazgatója rövid írásában elsősorban az osztrák találmányi hivatal nemzetközi aktivitását húzza alá, hatékony részvételét a PCT, a Madridi Megállapodás megszületésében.
A jubileumi kötet második fejezete a közép-európai iparjogvédelmi hivatalok vezetőinek tanulmányait tartalmazza. A tanulmányok elsősorban az osztrák történelmi kapcsolatokat tekintik át, elemezve az osztrák iparjogvédelem hatását országaik iparjogvédelmének alakulására.
A Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke elemzését a kiegyezéstől, a vám- és kerekedelmi szövetség létrejöttétől kezdi, amelynek eredményeképp mindkét ország illetékes minisztere engedélyezhetett mindkét ország területén hatályos oltalmat, feltéve, hogy ehhez a másik ország minisztere is hozzájárult. A továbbiakban kitér a közös gyökerekből táplálkozó első magyar és osztrák szabadalmi törvényre, amelyeknek közös vonása a feltaláló szabadalmi igényének elismerése, amely a privilégium intézményét váltotta fel. Ez a törvény már rögzítette a szabadalmazható találmány fogalmát, és megkövetelte, hogy a feltaláló a megvalósításhoz szükséges mértékben ismertesse a találmányt. Már ekkor megfogalmazódott a kizárólagos tulajdon elve is. A tanulmány a továbbiakban a magyar szabadalmi rendszer fejlődését ismerteti.
Ladislav Jakl, a Cseh Köztársaság hivatalának elnöke emlékeztet írásában arra, hogy a múlt század fordulóján Ausztria-Magyarországon 5000 szabadalmat adtak meg, ebből több mint ezer cseh bejelentőtől származott. A fiatal Csehszlovák Köztársaság 1918-ban néhány módosítással elfogadta az 1899-ben életbe lépett Szabadalmi Törvényt, és ez csak 1952-ben vesztette hatályát.
Nikola Kopcic, a Horvát Köztársaság hivatalának elnöke azt hangsúlyozza írásában, hogy a Horvát Szabadalmi Hivatal 1998-ban már több mint százéves, a szellemi tulajdont szabályozó rendszert tudott ünnepelni. Horvátország már a XVI. század első felében integráns része volt a Habsburg Monarchiának, így korán részévé vált az ott végbemenő törvényhozási és végrehajtási folyamatoknak.
Dr. Wieslaw Kotarba, lengyel elnök országa viharos történelmének hatását emeli ki a jogvédelemben. Az innovációval járó privilégiumok a Jagellók idejére nyúlnak vissza, és az első törvényes szabályozásra a XVIII. században került sor. A XIX. században lép életbe az ún. elismerő levél, amelyet találmányokért, "javításokért" lehetett megkapni. A modern iparjogédelmi törvények 1918-ban, Lengyelország függetlenné válásával születnek meg.
Dr. Bojan Pretnar, a szlovén hivatal elnöke a szlovén, illetve a volt jugoszláv és az osztrák szabadalmi hivatalok kitünő kapcsolatára helyezi írásában a hangsúlyt. Megemlíti az osztrák hivatal egyik tagjának, dr. Sumannak a nevét, aki az osztrák hivatalban szerzett ismereteit az első jugoszláv szabadalmi törvény előkészítésében kamatoztatta.
A harmadik fejezet az ügyfélszolgálattal foglalkozik, a negyedik fejezet pedig a jövőt vázolja fel. (Bővebben lásd a könyvismertetés rovatban).
A 100 éves évfordulóra kibocsátott bélyeg 2 800 000 példányban jelent meg, tervezője, dr. Karl Pach a haladást és tudást szimbolizáló kompozíciójával tisztelgett a centenáriumot ünneplő Osztrák Hivatal előtt.
A centenáriumi ünnepségek résztvevői az Osztrák Hivatal 1998. évi Éves jelentését is kézhez kapták, mely a korábbi évekhez hasonlóan ízléses és igen informatív kiadvány. A fejezetek ez alkalommal történeti visszatekintéssel kezdődnek, ami lehetőséget adott a száz év áttekintésére és bemutatására.
A centenárium alkalmából "A XIX. század technológiája" címmel optikai lemezes kiadvány is készült, mely az 1852-1897 között megszerzett privilégiumokat és az utolsó 150 év iparjogvédelmi törvényeinek áttekintését tartalmazza.
Az ünnepségsorozat utolsó eseménye a bécsi Városháza épületében megtartott fogadás volt, amelyen a kül- és belföldi meghívottakon kívül az Osztrák Hivatal összes munkatársa is megjelent.
Pfeifer Ferencné