KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE
Trademarks. / Tom Blackett. - Macmillan Pr., London, 1998, - 130 p. ISBN 0-333-72588-3
A védjegyek növekvő jelentősége ellenére kevés információ áll a tulajdonosok rendelkezésére tulajdonuk védelméről. A legtöbb üzletember most kezdi csak felismerni a védjegy piaci jelentőségét. Azt, hogy valójában mekkora hányadot képvisel egy-egy védjegy az üzlet teljes értékéhez viszonyítva, ma még az iparjogvédelemmel foglalkozó szakemberek között is csak kevesen tudják felbecsülni. Találó az angol szakember, Tom Blackett új, védjegyekről szóló könyvének mottója: "Ha szét kellene választanunk az üzletet, én boldogan választanám a kereskedelmi nevet, védjegyeket, a goodwillt, és te megtarthatnád az összes pénzt az építményekkel együtt, én akkor is jobban járnék." - mondta John Stuart, a Quaker (közismert zabpehelygyártó) cég előző elnöke.
Az elmúlt két évtizedben a védjegyek egyre nagyobb jelentőségre tettek szert a gazdasági életben. Különösen az iparilag fejlett országokban számos cég gazdasági virágzása köszönhető a jól bevezetett és közismertté vált védjegyes termékeknek.
A könyv fontos ismereteket közöl egyetemi hallgatók, jogászok valamint gazdasági szakemberek számára, a védjegy fejlődését érdekes esetekkel, illusztrációkkal érzékeltetve.
A kötet sokkal inkább a gazdaság szereplőinek, semmint a jogi szakemberek szemszögéből tárgyalja a védjegy szerepét, de hangsúlyt helyez a védjegyoltalom jogi eszközeinek bemutatására is.
A védjegybitorlás jelentős gazdasági kárt okozhat a védjegy jogos tulajdonosának.
A védjegytulajdonosok gyakorlati tanácsokat kaphatnak a kötetből, hogyan mérjék fel védjegyük értékét, és ezt az információt hogyan fordítsák hasznukra.
A kötet alapos bevezetőt nyújt a védjegy, a kereskedelmi név, a szolgáltatási név kialakulásának történetébe, majd a gyakorlati tudnivalók felé irányítja olvasóját.
A "Hogyan készítsünk védjegyet?" című fejezetben konkrét példák kapcsán megismerkedhetünk a védjegy funkcióival, részelemeinek fontosságával, a nevek pszichológiájával.
Hogyan készítsünk hatásos védjegyet? Öt pontban foglalja össze a szerző az ezzel kapcsolatos fontos tényezőket. A védjegy legyen:
megkülönböztető,
találó,
vonzó,
nyelvtanilag elfogadható,
jogilag védhető.
A védjegyalkotás folyamatához különféle technikák lehetnek segítségünkre.
Az alapos védjegykutatás ugyancsak a siker egyik összetevője. A kezdő védjegykutató módszertani útmutatót talál az elinduláshoz.
A védjegy védelmének külön fejezetet szentel a szerző.
Felhívja a figyelmet a védjegyhasználati és fenntartási kézikönyv létrehozásának fontosságára. Célszerű minden vállalatnál világosan szabályozni a védjegyek megfelelő használatát, fenntartásukat. Szép kiállítása mellett ez a könyv nemcsak reklámcélokat szolgálhat, hanem a bitorlás elkerülésében, a visszaélés felismerésében is segíthet.
A szerző logikus sorrendben építi fel könyvét, minden témához pontokba szedve összefoglalja a legfontosabb teendőket, vagy a tevékenységet alapvetően meghatározó szempontokat, ezzel könnyen érthetővé és követhetővé teszi a téma feldolgozását.
Önálló fejezet foglalkozik a védjegy menedzselésével és felhasználásával. Ennek egyik jelentős tényezője a védjegy nemzetközi bevezetése. Illusztrációképpen közli az első húsz vezető európai védjegy listáját és a hozzájuk kapcsolódó forgalmi adatokat (1996). Kitér a védjegy licencszerződés értelmezésére, előnyeire és sajátosságaira.
A 6. fejezetben érdekes esettanulmányt talál az olvasó, amelyben az egyik legismertebb bankkártya-szolgáltató, a "Transax" fejlődéstörténetét mondja el. Mind a bankok, mind az ügyfelek számára előnyöket nyújtó szolgáltatásai révén üzleti sikereket ért el, és a cég neve jól ismertté vált több földrész országaiban. A sikerhez vezető út meghatározó összetevőire világít rá az elemzés.
Az utolsó fejezet a legfontosabb trendek megjelölésével a védjegy jövőjének képét vázolja fel,. Ezek közé sorolható a szolgáltatási nevek védjegyeztetésének egyre növekvő igénye.
A szemléltető táblázat felsorolja a világ első 20 kereskedelmi nevének 1996-os listáját. A kereskedelmi név menedzselése és a védjegyek növekvő szerepének felismerése az üzleti siker eléréséhez elengedhetetlen. Végül tíz pontban foglalja össze a szerző az árujelzők menedzselésének fő tényezőit.
A könyv függelékében megtalálhatjuk a Nizzai Védjegyosztályozás rövid ismertetését és az Egyesült Államokban érvényes védjegy-bejelentési kérelem formanyomtatványát.
A számos színes ábrával illusztrált kötet gyakorlati használhatóságát a legutóbbi évtizedben e témában megjelent szakirodalom bibliográfiája, valamint alapos tárgyszó index növeli.
Magyar polgári jog. Szellemi alkotások joga. / Lontai Endre. - Budapest, 1998. Eötvös József Könyvkiadó. - 268 p.
Dr. Lontai Endre professzor hézagpótló művét haszonnal forgathatják mind az egyetemi hallgatók, mind az érdeklődő szakemberek. "A szellemi alkotások joga" összefoglaló cím az alkotáshoz fűződő jogokat gyűjti egy kötetbe.
Az első fejezetben az elméleti kérdések tisztázásán túl történeti bevezetőt is kap az olvasó, majd a szellemi alkotások jogi szabályozása és a magyar jogrendszer viszonyának összehasonlító elemzése következik a terület sajátosságainak figyelembe vételével.
A második fejezet "A szerzői jog " rendkívül szerteágazó rendszerébe vezeti be az olvasót. Újabb és újabb típusú szellemi alkotások jelennek meg napjainkban, a korábbiaktól eltérő jellemzőikre hívja fel a figyelmet a tudós jogászprofesszor.
Az alfejezetek kitérnek a szerzői jogviszony tárgya és alanya ismertetésére, a szerzői jogviszony keletkezésére és tartalmára, a szerzői jog korlátaira, valamint megsértésének következményeire.
Sajátos és érdekes fejezet foglalkozik az ún. "szomszédos jogok és rokonjogok" kérdésével.
A szerzői és azzal szomszédos jogok közös kezelése különleges csoportja a szerzői jogok érvényesítésének. A közös jogkezelés szervezeti oldalának ismertetése fontos gyakorlati információkat tartalmaz a mű, illetve teljesítmény felhasználási módjára vonatkozólag, melyet táblázatba foglalva közöl a szerző, megjelölve a jogszabályi hivatkozást és a közös jogkezelő egyesület nevét.
Az érdeklődő szakember megismerkedhet a szerzői művek alkotására és felhasználására vonatkozó szerződések típusaival és a szerződéskötés általános szabályaival.
Részletes ismertetést kapunk a Szerzői Jogi Szakértő Testület tevékenységéről. A testület szerzői jogvitás ügyekben ad szakvéleményt, peres és peren kívüli kérdésekben is.
A III. fő fejezet az "Iparjogvédelem", 1. szekciója a műszaki alkotások jogi védelmével foglakozik. A fogalmak magyarázatán és a történeti áttekintésen túl jelentős terjedelemben ismerteti a "Találmányi-szabadalmi jog" alfejezet a szabadalmi oltalom jellegét, fajtáit, a találmány és a szabadalom fogalmát, a szabadalmazhatóság kritériumait, a feltaláló és a szabadalmastársak fogalmát, kapcsolatait.
E fejezet kitér a szabadalmi jogviszony tartalmára, a szolgálati és alkalmazotti találmányok fogalmára, az elsőbbség fogalmára, szabadalom hatálya és korlátai, keletkezése és megszűnése kritériumaira. Részletesen ismerteti a találmányok és szabadalmakhoz fűződő jogok védelmét, a bitorlás felismerését, a szabadalom tulajdonjogának érvényesítését.
A B alfejezet taglalja az újításokhoz fűződő jogi szabályozást.
A C alfejezetben az ipari minta és a topográfia oltalma kapott helyet.
Az "Iparjogvédelem" 2. szekciója a vállalat- és árujelzők jogi oltalmának területe.
Megismerkedhetünk a vállalat- és árujelzők oltalmával, a kereskedelmi név védelmével, a védjegyoltalommal, a földrajzi árujelzők oltalmával.
Az iparjogvédelemhez kapcsolódó szerződések ismertetése ugyancsak fontos az érdeklődő nem jogászhallgatók számára is:
iparjogvédelmi,
kutatási,
licenciaszerződések
szabályozása, típusa, fajtái, feltételei fontos ismereteket jelenthetnek az üzleti élet képviselői számára.
A témában elmélyülni szándékozóknak a fejezetek végén található ajánlott irodalom nyújt további útmutatást.
Bakos Éva
Domain nevek és védjegyek ütközése
Példák a nemzetközi joggyakorlatból
Az Internet megjelenése nemcsak nagy lehetőségeket, hanem veszélyeket is hordoz: a "kibernetikus űr" az információk eddig nem látott léptékű és tempójú áramlása mellett új teret nyitott a jogsértéseknek is. A szellemi tulajdonnal foglalkozó szaklapoknak az utóbbi időben kedvelt témája az Internet, elsősorban szerzői jogi és védjegyjogi összefüggésben. Az IP Wordwide 1998-ban megjelent eddigi mindhárom száma többoldalas cikket szentelt a domain nevek kérdésének, számos jogesettel illusztrálva a jelenlegi szabályozás és gyakorlat hiányosságait.1 Az e cikkek alapján készült összeállítás középpontjában a védjegyjogokat is érintő jogviták és tanulságaik állnak. A világot behálózó Internet többmillió szervert, vagyis információt kínáló vagy továbbító számítógépet köt össze. A kívánt szerver a hozzá tartozó domain név segítségével érhető el. A domain nevek általában két részből állnak: egy felső szintű ("top level domain", röviden: TLD), valamint egy alsóbb szintű ("second level domain", röviden: SLD) névből. A kereskedelmi szervezetek domain nevei a ".com" (commercial) TLD-vel végződnek; ez előtt szerepelnek a cégek egyedi SLD-i (pl. "harrods.com").
A domain nevek tehát nem egyszerűen számítógépekhez rendelt címek, hanem az esetek többségében szervezetek, áruk, szolgáltatások, tevékenységek egyéniesített azonosítói, amelyek - az egyszerűség érdekében - megegyezhetnek a névbirtokos cégnevével, védjegyével. Felfoghatók úgy is, mint a névbirtokos szellemi vagyonának részei, annak ellenére, hogy önálló, nevesített oltalmat a domain nevek egyenlőre nem élveznek.2 Ugyanakkor a domain neveket is regisztrálják, és a bejegyzett domain név kizárólag a névbirtokos azonosítására szolgál.
A nemzetközi TLD-k alá történő bejegyzést az Internet Network Information Center (InterNic) megbízása alapján egy amerikai vállalat, a Network Solutions Inc. (NSI) végzi. Az NSI a domain nevek - nem hatósági - bejegyzése során az ún. bejelentési elvet ("first-come, first-served") követi, és nem végez előzetes vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy a bejegyzés sérti-e mások jogait. Ez többek között azt eredményezte, hogy amikor az Internet terjedésével a védjegyjogosultak érdeklődése is megnőtt a domain nevek iránt, sokan közülük döbbenten tapasztalták, hogy védjegyüket valaki más már bejegyeztette mint domain nevet. Miután egy TLD alatt minden alsóbb szintű domain névnek egyedinek kell lennie, a védjegyjogosultak számára eleinte nem volt más megoldás, mint megvásárolni a bejegyzett nevet attól, aki azt - sok esetben rosszhiszeműen - bejegyeztette. 1995-ben az NSI felismerte, hogy a domain név bejegyzése sérthet védjeggyel kapcsolatos jogokat, ezért bevezette a domain név "felfüggesztésének" intézményét, amelynek célja, hogy az esetleges jogvita lezárulásáig a domain nevet senki se használhassa. Erre három feltétel egyidejű fennállása esetén kerül sor: ha harmadik fél igazolja, hogy a domain névvel megegyező, a világ bármely országában lajstromozott védjeggyel rendelkezik, a védjegyet a domain név bejegyzését megelőző hatállyal lajstromozták, illetve a domain név birtokosa nem rendelkezik lajstromozott védjeggyel. Az NSI eljárása azonban még mindig alapjaiban vitatható, amit néhány elhíresült jogeset is igazol.
A Harrods-ügyben például a UK Network Services Ltd. (Network) sikeresen bejegyeztette az NSI-nél a "harrods.com" domain nevet. A világhírű Harrods cég számos HARRODS védjegyére hivatkozva felszólította az NSI-t, hogy függessze fel a domain név használatát. Ennek alapján az NSI felhívta a Network-öt: vagy bizonyítsa, hogy a domain névvel azonos lajstromozott védjegye van, vagy mondjon le a névről, és válasszon másikat magának. Mivel a Network nem volt hajlandó lemondani a névről, az NSI azt 1996 márciusában - a jogvita lezárulásáig - felfüggesztette. Időközben ugyanis a Harrods Angliában védjegybitorlási pert indított a Network ellen azon az alapon, hogy a domain név használata egy Internethez csatlakozó számítógép azonosítására beleütközik a Harrods 9. áruosztályra vonatkozó lajstromozásába, illetőleg hogy a Network nem azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások tekintetében is tisztességtelenül kihasználja és sérti védjegyeik megkülönböztető képességét és jóhírnevét. Felhozta továbbá, hogy a domain név Network által történő használata úgy tünteti fel a Network számítógépeit, mintha azok a Harrods-éi lennének, illetve használatuk a Harrods segítségével vagy jóváhagyásával történne. Végezetül kártérítési igénnyel lépett fel arra hivatkozva, hogy a "harrods.com" domain nevet nem tudta használni, ezáltal az Interneten elérhetetlenné vált a közönség számára, és állította, hogy a Network a domain nevet rosszhiszeműen jegyeztette be: célja az volt, hogy a nevet később pénzért szolgáltassa ki a Harrods-nak.
A bíróság kötelezte a Network-öt, hogy adja fel a domain nevet, illetve hagyjon fel a Harrods védjegyek bitorlásával és számítógépeinek a Harrods számítógépeiként történő feltüntetésével. Ugyanakkor ha a Network nem áruival és szolgáltatásaival összefüggésben, hanem pusztán elérési címként (vagyis nem üzleti tevékenység körében) használta volna a domain nevet, a védjegybitorlás nem állt volna meg, és a Harrods könnyen jogorvoslat nélkül maradhatott volna. A döntés alakulásában kétségkívül nagy szerepe volt a Harrods rendkívüli ismertségének és jóhírnevének is.
Véjegybitorlásra és a tisztességes piaci verseny szabályainak megsértésére hivatkoztak abban az 1997 januárjában írt felszólító levélben is, amely a Prince-ügy előtörténetéül szolgált. Ebben a levélben a teniszütőiről ismert Prince Sports Group számos PRINCE védjegyére hivatkozva felszólította az infomációs technológia területén működő Prince PLC-t, hogy hagyjon fel a "prince.com" domain név használatával, egyidejűleg kérelmezte az NSI-nél a névhasználat felfüggesztését. A Prince PLC 1995-ben jegyeztette be a domain nevet, és 1985 óta működött a "Prince" név alatt. Az NSI azt tanácsolta a Prince PLC jogászainak, hogy indítsanak pert annak megállapítására, hogy a Prince Sports Group védjegybitorlás és tisztességtelen versenycselekmény miatti perrel való fenyegetését a domain név használata nem alapozza meg - ebben az esetben ugyanis a per lezárulásáig a név használatát az NSI nem függeszti fel. Az 1997 júliusában tartott tárgyaláson megállapítást nyert, hogy a fenti fenyegetések alaptalanok. Az alperes Prince Sports Group nem is próbált azzal védekezni, hogy a felperes bitorolta védjegyét; a két cég árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások ugyanis nem voltak azonosak vagy hasonlóak. A Prince Sports Group tehát hiába volt számos PRINCE védjegy jogosultja, védjegybitorlás hiányában nem tudta elérni, hogy a bíróság eltiltsa a "prince.com" domain név birtokosát a név használatától.
Nagyobb sikerrel jártak az 1997 novemberében tárgyalt Marks & Spencer-ügy felperesei, akik között a Marks & Spencer mellett olyan nagyvállalatok szerepeltek, mint a Sainsbury, a British Telecom és a Virgin. A felháborodott cégek egyesült erővel léptek fel két magánszemély ellen, akik nagyhírű neveiket különböző variációkban is bejegyeztették domain névként, egyértelműen spekulációs céllal. A felperesek látványos diadalt arattak, mert a bírói döntés a domain nevek átengedésére és súlyos összegű kártérítés megfizetésére kötelezte a "kibernetikus kalózokat", akiknek társaira az eset minden bizonnyal elrettentő erővel hatott. A domain név bejegyeztetésére azonban nemcsak rosszhiszeműségből kerülhet sor.
A Pitman-ügy kiindulópontjául egy hiba szolgált, a "pitman.co.uk" domain nevet ugyanis a Nominet UK (a domain nevek nagy-britanniai bejegyzését végző vállalat) tévedésből két különböző cég számára is bejegyezte. Elsőként 1996. februárjában a Pearson Professional Ltd. szerezte meg a nevet, kiadóvállalata, a Pitman Publishing számára. Ezt követően csaknem egy évig nem került sor a domain név használatára, mert a kiadó ezalatt még csak tervezte web oldalának kialakítását. Amikor azonban 1996 decemberében elkészült vele, és hozzá akarta kapcsolni domain nevéhez, ezt nem tudta megtenni, mert - a Nominet hibája folytán - addigra azt már a Pitman Training Limited franchise-vevője, a számítógépes és irodai tanfolyamokat szervező PTC Oxford Limited (PTC) használta. A PTC-nek a korábbi névbirtokos létéről nem volt tudomása. Épp ezért a kiadó felszólító levelére úgy nyilatkozott, hogy nem szándékozik lemondani a domain névről, mivel a hibáért nem ő a felelős. A kiadó ezután a Nominet-hez fordult, korábbi bejegyzésére és a bejelentési elvre hivatkozva, és sikerült is visszaszereznie a nevet. A PTC nem hagyta annyiban: pert indított a kiadó ellen, melyben többek közt azt állította, hogy beleavatkoztak szerződéses kapcsolataiba, valamint hogy a kiadó saját áruit, illetve szolgáltatásait az ő áruiként, illetve szolgáltatásaiként tüntette fel. A bíróság azonban nem adott helyt a felperesi kérelemnek, mert úgy találta, hogy a kiadónak és elődeinek mintegy 150 éves tevékenységére tekintettel a domain nevet a fogyasztók nem kizárólag a PCT 1996 óta létező e-mail elérhetőségével kötötték össze. Bár az összetéveszthetőség lehetősége nem volt teljesen kizárt, ennek oka az volt, hogy mindkét cég a "Pitman" név alatt működött. A PCT-nek tehát perrel sem sikerült visszaszereznie a domain nevet, csupán felmerült költségeinek összegét.
Míg a Harrods és a Marks & Spencer ügy megnyugatóan hathat a védjegyjogosultakra, ugyanez nem feltétlenül mondható el a Prince és a Pitman ügy kapcsán. Amint az IP Worldwide szerzői rámutatnak, a védelmet a bírói jogorvoslat erélyesen biztosítja akkor, amikor erős és nagyhírű védjegyek jogosultjai állnak szemben olyan domain név-birtokosokkal, akik nyilvánvalóan visszaéltek a bejegyzés lehetőségével. A lajstromozott védjegyek azonban nem feltétlenül oldják meg a domain nevekkel kapcsolatos vitát. Az NSI nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy egy védjegylajstromozás nem mindig fedi azokat az árukat, illetve szolgáltatásokat, amelyekkel kapcsolatban a domain nevet használják. Helyesebb lenne, ha a domain név használatának felfüggesztését az NSI nem ahhoz kötné, hogy harmadik fél fel tud-e mutatni egy korábbtól fogva lajstromozott védjegyet vagy sem, mert ez irreleváns is lehet. Ugyanakkor az NSI a lajstromozatlan védjegyekhez fűződő jogokra egyáltalán nincs tekintettel. Általában jobb lenne, ha a védjegy (akár lajstromozott, akár nem) csak egyfajta igazolásként szolgálna arra nézve, hogy a domain név bejegyzését kérelmező fél jogosult a domain név használatára. További problémát jelent, hogy egy bejegyzett domain név nem zárja ki a hozzá megtévesztésig hasonló, bármilyen apró eltérést tartalmazó másik azonosító bejegyzését, hiszen a domain nevek körében nincs más kritérium, mint az egyediség. Ez másrészről azért okoz gondot, mert míg az azonos vagy hasonló védjegyek eltérő áruk, illetve szolgáltatások esetén nem zárják ki egymást, az ilyen cégnévvel vagy védjeggyel megegyező domain nevet már csakis egy cég használhatja. Külön említést érdemel az az ellentmondás, ami az Internet gyorsasága és globális jellege, illetve a domain nevekkel kapcsolatos jogvitákat eldöntő peres út nemzeti volta és körülményessége között feszül. A bejegyzési és vitarendezési rendszerrel tehát egyaránt komoly gondok vannak. Az érdekeltek szíve nem is szorul össze attól a gondolattól, hogy 1998. szeptember 30-án az NSI szerződése lejár.
A domain nevekkel kapcsolatos új rendszer megteremtésére már két javaslat is készült. Az egyik az ún. CORE-javaslat, amelyet az Internet Society által felállított nemzetközi adhoc bizottság, az IAHC dolgozott ki. Az IAHC tervei között szerepel többek közt hét új általános TLD létrehozása, amelyek alá több cég jegyezne be domain neveket; e cégek társulása lenne a svájci központú Bejegyzők Tanácsa (Council of Registrars, röviden: CORE), amelynek tevékenységét egy ellenőrző bizottság felügyelné. A CORE nem végezne előzetes vizsgálatot a bejegyezni kért domain nevekre nézve, a kérelmezőknek azonban nyilatkozniuk kellenne hátterükről, működésük színteréről, illetve a domain név tervezett használatáról. A vitarendezés fő módját a WIPO által működtetett, kötelező erejű döntéseket hozó speciális tanácsok igénybevétele jelentené. E tanácsok figyelembe vennék az irányadó jog szerint fennálló szellemi tulajdonjogokat (pl. védjegyjogokat), és eldöntenék, hogy ezek erősebbek-e a domain név birtokosának jogainál, de eljárásuk a rosszhiszemű bejegyzésekkel kapcsolatos vitákra korlátozódna. A vitarendezés további három úton is lehetséges lenne: a WIPO Választottbírósági és Egyeztető Központjának az Interneten on-line bonyolódó egyeztetési eljárása segítségével, amely kötőerővel nem bíró ajánlást, illetve kötőerejű döntést egyaránt eredményezhetne (a kötőerejű döntés lehetőségét a domain név bejegyzésekor kellene kizárniuk a bejelentőknek); a WIPO eljárásai mellett továbbá változatlanul nyitva állna a peres út igénybevételének lehetősége. Ennek során azon állam joga lenne irányadó, amelyben a domain nevet bejegyző vállalat működik. A leendő névbirtokosnak tehát jól meg kellene fontolnia, hogy mely céggel kívánja bejegyeztetni a nevet. A WIPO eljárásaiban egyébként a CORE javaslat nem ír elő kötelező jogi képviseletet.
1998. január 30-án az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma is kibocsátotta Internettel kapcsolatos javaslattervezetét, amely sok hasonlóságot mutat a CORE-javaslattal. Ebben a tervben is szerepel az új TLD-k és az egymással versenyző bejegyző cégek létrehozása, illetőleg az online vitarendezési eljárás bevezetése.
A kezdeti nehézségek korszaka tehát a végéhez közeleg. Lehetséges, hogy a "kibernetikus űr" a jövőben nemcsak jogsértések, hanem jogorvoslatok színhelye is lesz? Az Interneten bonyolódó nemzetközi online vitarendezés gondolata talán sokakat elrémiszt, de a jövő zenéje úgy tűnik, nehezen szólal meg a régi hangszereken.
Jegyzetek:
1. Bina Cunningam: UK Courts Address Domain Name Issues (IPWW January/February 1998, pp. 27-28.); Mark Turner: UK Decisions Strenghten IP Rights on the Net (IPWW March/April 1998, pp. 5-7.); Pasquale A. Razzano - Bruce M. Wexler: US Battles International Coalition Over New Domain Name System (IPWW May/June 1998, pp. 13-15.).
2. Faludi Gábor: A domain nevek egyes jogi kérdései (Védjegyvilág 1998/1, 1-9. o.).
Dr. Kovács Krisztina