Icsid kongresszus, Tajpej
2011. október 24- 26.
Előadások
Plenáris előadás - Gazdasági fejlődés
Esko Aho 1991- 1995. között Finnország miniszterelnöke volt, jelenleg pedig a Nokia alelnöke, így egyaránt otthonosan mozog az üzlet és a politika világában. Előadásában megidézte a Római Klub 1972-es, The Limits To Growth című publikációját, és rámutatott, hogy a világ olyan kihívások előtt áll, amelyek egyenként nem, csak szisztematikus módon kezelhetőek. A szakterületeket átívelő tudás, összefogás érdekében elengedhetetlen a közoktatás reformja és a kutatás-fejlesztés támogatása - ezeken a területeken a skandináv országok hagyományosan jól teljesítenek.
Az 1987-es Nokia Mobil "Cityman" készülék megjelenése - ami a Nokia pályájának kiindulópontját jelentette - óta alig másfél évtized telt el. A globális kommunikáció óriási fejlődésen ment keresztül és a fejlődő országok gazdasági átalakulásának kulcstényezője. A technológia fejlődése azonban nem hagyhatja figyelmen kívül a humán tényezőket.
Aho előadását egy Steve Jobs idézettel zárta: "a technológia önmagában nem elég - csak a szabad művészetekkel és a humán tudományokkal összeházasítva nyújt a lelkünket megérintő eredményt" ("technology alone is not enough - it's technology married with liberal arts, married with the humanities, that yields us the results that make our heart sing").
Plenáris előadás - Internet
Barry Lam, a tajvani székhelyű Quanta Computer elnöke a bomlasztó innovációról, a kultúra, az emberiség és a digitális gazdaság közti kölcsönhatásról szóló előadását egy példával kezdte: 1979-ben a Sony Walkman megváltoztatta a zenehallgatási szokásokat, de a hordozható zenelejátszó eszközre koncentráló stratégiája ma már nem működne - az Apple 2001-ben bevezetett, sikeres iPod / iTunes rendszere bebizonyította, hogy a szolgáltatásokra kell fókuszálni.
A sikeres digitális cégek olyan alkalmazásokat hoznak létre, amelyek lehetővé teszik, támogatják a felhasználói tartalomfejlesztést, az együtt-alkotás élményét. Egy idézett tanulmány szerint a felnőtt amerikai lakosság 44%-a (53 millió ember) feltett már valamilyen tartalmat az internetre - blogot írtak, vagy képeket, zenét, videót, egyéb fájlokat osztottak meg.
Lam szerint a mai, bomlasztó innovációk korában csak az úgynevezett "C generáció" képviselői érzik otthon magukat. Ezt a számitógépekkel együtt felnövő generációt nem annyira koruk, mint online magatartásuk köti össze - tartalom, állandó online jelenlét, együttműködés, változás, kíváncsiság, együtt-alkotás, kommunikáció és közösségi média-orientáció (angolul csupa c-vel kezdődő szó: content, constant connectivity, collaboration, change, curiosity, co-creation, communicating, community-oriented). Ez a "Homo Interneticus" csoport határozza meg a jövő digitális technológiáját.
Nem szorul külön magyarázatra, hogy a közelmúltban elhunyt Steve Jobs neve szinte minden előadás során felbukkant. Lam szerint Jobs is követett el hibákat, de tanult ezekből és mindig továbblépett. Az innováció olyan társadalmakban sikeres, ahol a kultúra elfogadja a bomlasztó gondolatokat és nem bünteti a kudarcot. Az Apple legnagyobb előnye volt, hogy a technológiát az emberek számára érthetővé, pozitiv, örömteli élménnyé tette. Azt is mondhatnánk, hogy Jobs nem a terméket, nem is a szolgáltatást tervezte meg, hanem a felhasználói élményt.
Panel: Ruth Soenius, a Siemens User Experience Design szekció vezetője, Eric Schuldenfrei építész, a hong kongi Eskyiu cég alapítója és Bill Seaman médiaművész, a durhami Duke University professzora.
A panelbeszélgetés során elhangzott, hogy az új technológia megjelenését csak jelentős késéssel követi az annak megfelelő, kiforrott médium. A designerek feladata, hogy az új technológiához illeszkedő interfészt tervezzenek. Példaként elhangzott a számítógép qwerty-billentyűzete, amit a XIX. századi írógépek számára fejlesztettek ki, és a betűkarok összeakadásá ellen optimalizáltak. A betűkarok eltűntek, de a klaviatúra megmaradt.
A technológia sok ember életében csak egy újabb, komplikált eszközhalmazt jelent, és a tervezők - mérnökök és designerek egyaránt - is hibásak ebben: nem teszik elég egyszerűvé, intuitívvá, játékossá az eszközöket és szolgáltatásokat a felhasználók számára.
A panel ezután az egyetemi oktatás szerepét vetette fel: az egyetemi tantervek jelentős része még ma is kész tudást ad át a diákoknak, ahelyett, hogy sorozatos kihívásokkal ránevelné őket az önálló gondolkodásra. A hagyományos egyetemi struktúra az egyes tudományterületeknek szentelt karokkal szintén elavult koncepció, mert a radikális innováció leginkább a szakterületek határmezsgyéjén történik. A Duke Egyetemen például a doktori disszertációk több kar bevonásával készülnek.
Plenáris előadás - Biotechnológia
Vandana Shiva kvantumfizikusként végzett, de ma radikális környezetvédelemi aktivistaként ismert. Az 1984-es punjabi éhínség alatt került kapcsolatba az indiai mezőgazdaságot kritizáló csoportokkal, akik megkérdőjelezték a zöld forradalom (green revolution) sikerességét.
India (sok más fejlődő országgal egyetemben) a modern mezőgazdasági módszerektől és a génmódosított haszonnövények elterjedésétől várta az országot rendszeresen sújtó éhínség végét. A génmódosítás számtalan gondra megoldást kínál - fokozhatja a gyomirtószerekkel vagy a rovarokkal szembeni ellenálló képességet, növelheti a szárazságtűrést, vagy javíthatja a termés táplálkozástani értékeit.
Shiva asszony szerint a zöld forradalom nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket Indiában, ahol a gazdaságok 80%-a 2 ha alatti és falusi közösségekben élő kistermelők kezében van. A génmódosított vetőmagok negatív hatása erősebbnek bizonyult, mint a hasznuk: monokultúrák alakultak ki, csökkent a biodiverzitás (Indiában a korábban létező 30 000 rizsfajta közül ma már csak tizet termelnek nagyobb mennyiségben), növekedett a gyom- és rovarirtó szerek használata, és a szabadföldi termesztés miatt a génmódosított haszonnövények "megfertőzték" a biogazdaságok növényeit.
Monsanto és más nagyvállalatok agresszív promócióval terjesztik Indiában a génmódosított növényeket. A gyakran írástudatlan gazdák nehezen látják át előre választásuk következményeit; a szabadalmaztatott vetőmagok használata miatt nem tehetnek félre vetőmagot és ez, a kemikáliák fokozott használata mellett, sok parasztot adósságspirálba taszít. Az elmúlt 16 évben állítólag negyedmillió eladósodott paraszt követett el öngyilkosságot.
Shiva asszony szerint az élelemtermelés biztosítható, megtervezhető más módon is; alapítványa, a Navdanya (Nine Seeds) a biodiverzitás megőrzéséért harcol. Ennek érdekében organikus mintafarmot és közösségi magbankot alapítottak, valamint kiadványokkal és képzési programokkal segítik a falusi közösségeket. Előadása végén Shiva asszony, visszautalva eredeti szakterületére, hangsúlyozta, hogy tudásunk örökké bizonytalansággal terhelt, ami az igazi tudóst alázatosságra készteti.
A közönség és a panelbeszélgetés résztvevői, Susan Szenassy, a Metropolis magazin főszerkesztője, Anthony Dunne brit építész és Cory Kidd, a robotok és emberek kölcsönhatásával foglalkozó Intuitive Automata cég vezetője között rövid vita alakult ki a biotechnológia pozitív eredményeiről, majd a panel analógiát keresett az elhangzottak és a design szakmai, etikai kérdései között. A legjobb szándékkal létrehozott termékek, szolgáltatások is negatív következményeket hozhatnak, például a robottechnika, vagy a mesterséges intelligencia esetében. A technológiai fejlődés megállíthatatlan, de az új technológiák által felvetett filozófiai, etikai kérdések végiggondolása, a hosszú távú hatások modellezése, a felhasználók szempontjainak érvényesítése a tudósok, mérnökök, designerek közös felelőssége. Mai tudásunkkal már elfogadhatatlan az a mentség, hogy a negatív következmények "előre nem látottak, nem szándékosak" voltak.
Plenáris előadás - Urbanizmus
Peter Bishop várostervező, a London Development Agency igazgatóhelyettese a globális urbanizációról beszélt és az egyidejűleg végbement korszakváltásról, melynek során Zygmunt Baumann lengyel származású filozófus kifejezésével a klasszikus, szilárd modernitást felváltotta a folyékony, likvid modernitás, ami az emberektől rugalmas, alkalmazkodó magatartásformát követel meg. Az urbanizáció folyamata nem lassul - egyes előrejelzések szerint 2050-ben a Föld lakosságának 85%-a városi lakos lesz.
Bishop szerint a nagyszabású városfejlesztési koncepciók helyett gyakran célravezetőbb megkeresni a város "akupresszúrás pontjait", ahol kisebb léptékű, a városi lakosokkal közösen megvalósított beavatkozásokkal gyorsan, olcsón lehet eredményeket elérni. Példaként említette Domenico Fontana, V. Sixtus pápa építészének munkáját, aki pénz és idő hiányában csupán néhány obeliszket helyezett el Rómában, de ezekkel mintegy katalizálta a város hosszú távú fejlődését. A mai, európai városok közül Koppenhágát emelte ki, ahol minimális, de következetesen végrehajtott beavatkozásokkal emberléptékű, élhető város született.
A London Development Agency részt vett a 2012-es olimpiai játékok szervezésében, biztosítva ezzel, hogy az olimpiai létesítmények hosszú távon is hasznos, fenntartható részei legyenek a városnak. Bishop szerint a városfejlesztési tervek ugyan részletesek és bonyolultak, de a sikeres koncepciók egy érthető, vonzó narrativára épülnek, amihez könnyebb megnyerni a lakosok és a befektetők támogatását.
Plenáris előadás - Migráció
Bob Elton, a British Columbia bevándorlási hivatalának képviseletében Kanada változó identitásáról beszélt. Az egymást követő migrációs hullámok eredményeképpen (francia, angol, a XIX századi éhínség idején ír, majd ukrán és az utolsó 30 évben ázsiai) a hagyományos imázs - rénszarvasok, érintetlen természet - megváltozott, a mostani kép sokkal inkább a kulturális sokszínűségre utal. Paradox módon ahogy egyre vegyesebb lesz az ország etnikai összetétele, egyre magabiztosabb kanadai identitás látszik kialakulni.
Kanada szerencsés helyzetben van: hatalmas területén elférnek az újonnan érkezettek, történelme, kultúrája pedig sokszínű és fiatal, így nem nehezíti meg a beilleszkedést. Az elmúlt 10 évben 2 millió születésre 4 millió bevándorló jutott, és az eltérő etnikumok sokrétű kultúrája rugalmassá, hajlékonnyá, innovatívvá teszi az országot.
A design szerepe lehet az imázs alakítása, a felhasználói élmény megtervezése, vagy egy pozitív jövőkép felvázolása is.
Szekcióelőadások
Emily Campbell (a Royal Society for the Encouragement of Arts, Manufactures and Commerce design-igazgatója) provokatív gondolattal indított - szerinte mindenki designer, illetve annak kellene lennie. A design strukturált, probléma-orientált, analízisre alapuló metodika, egy tanulható képesség, amit szerinte a közoktatásban is tanítani kellene, hogy találékony, magabiztos, felelősségtudó, a saját életsorsukat irányító polgárokat neveljünk, akik átlátják az ok-okozati összefüggéseket, megértik, hogy a legtöbb dolog nem véletlenek sorozata, hanem tervezett, tudatos döntés eredménye. Tézisének illusztrálására Campbell nemrég egy workshopot szervezett gerincsérült, mozgáskorlátozott emberek számára, bízva abban, hogy a design-metodika segíti önálló életvitelüket.
Ez a vitatható álláspont érdekes kérdéseket vet fel a design szó használatáról és a képzett tervezők jövőjéről. Campbell szerint mindez nem árthat a szakmának, hiszen a zeneszeretet, az amatőr előadás sem rontja le a professzionális zenészek teljesítményét, sőt, minél többen tanulnak valamilyen hangszeren játszani, annál jobban értékelik a hivatásos zenészek teljesítményét.
Campbell szerint a jövő designereinek feladata a peremfeltételek, a brief megtervezése lesz és erre már most is jónéhány példa létezik: a Project H iskolai játszótere, Alejandro Aravena chilei építész lakók által befejezett lakóházai, az Open Architecture Network szabadfelhasználású projekt-gyűjteménye, vagy Pascal Anson lakberendezési tanácsadószériája a Youtube-on.
Kenya Hara, a MUJI cég művészeti vezetője és a Musashino Művészeti Egyetem professzora úgy véli, hogy a magas életszínvonal, a magasan képzett, de drága munkaerő és az öregedő társadalom kijelöli a japán gazdaság és design jövőjét - az ország csak az intelligens technológiák területén lehet versenyképes. A kézműves hagyományok, az anyagismeret és a részletgazdagság ötvözése a legmodernebb technológiákkal értékes eredményekhez vezethet.
A 2009-es milánói Senseware kiállitás, aminek a kurátora volt, érdekes designötleteket mutatott be a japán cégek által kifejlesztett high-tech szálak és textilek felhasználására, többek között a Panasonic kispárna-formájú nanotextil porszívóját, a Nissan mosolygó kisautóját, vagy Ross Lovegrove ultra-könnyű hátizsákját.
Satoshi Nakagawa, a Tripod Design cég elnöke, a "Universal design" elvek egyik kidolgozója. Alig néhány nappal a márciusi japán katasztrófa után északon járt és a pusztítás borzalmain túl a csend tette rá a legnagyobb benyomást - még a madárcsicsergés is elnémult. Azóta észrevette magán, hogy sokkal jobban észleli maga körül a természetet, mert az élet minden megnyilvánulása fontos lett számára.
Már korábban is foglalkozott a biomimikrire épülő designnal, hiszen számos jól ismert példa létezik - a darázscsíkoktól eltanultuk a veszélyjelzést, a békától az álcázás trükkjét - , de most tudatosan beépíti az egyetemi oktatásba is. Tipikus feladatként a hallgatók egy adott élőlény formáját, szerkezetét, textúráját tanulmányozva hoznak létre tárgyakat.
Susan Szenassy, az amerikai Metropolis magazin főszerkesztője etikai kurzust is tanít a new yorki Parsons School of Design-on. Előadását az építészek felelősségével indította. Véleménye szerint túlzottan hiszünk a technológia mindenhatóságában, vakon követjük, ahelyett, hogy valóban az emberiség szolgálatába állítanánk. Szerinte az évszázad feladata lesz, hogy ne egy-egy épületet tervezzünk okosabban, fenntartható elvek szerint, hanem a város egészét, a rendszert alakítsuk át.
A Metropolis egyik partnere az amerikai "Living Building Challange" tanúsítvány, amely hét szempont szerint vizsgálja az épületeket: telek, víz, energia, egészség, anyagok, szociális méltányosság és szépség. A tanúsítvány igazolja, hogy az adott épület zéróenergia-felhasználó. Egyelőre még kevés épület érdemelte ki a tanúsítványt - például az Omega Center for Sustainable Living (BNIM Architects) és a Tyson Living Learning Center (Hellmuth + Bicknese Architects). A tanúsítványt kezelő alapítvány és a Metropolis magazin idén tavasszal közös pályázatot írt ki "Living City Design" címmel. A pályázatra nyolcvan terv érkezett be, 21 ország 69 városának áttervezése. A nyertes munka zöld várossá álmodta át Párizst.
Anthony Dunne, a neves brit Dunne+Raby épitészstúdió alapítója, a Royal Collage of Art professzora a tudósok és a design lehetséges együttműködéséről beszélt, ahol a design szerepe lenne, hogy vizualizálja a kutatási eredményeket és artikulálja a humán szempontokat. A designerek ugyanis termékeket képzelnek az új kutatási eredmények köré, így azt az absztrakt szintről azonnal konkrét, érthető, mindennapi szintre helyezik.
Az előadást a hallgatók munkái illusztrálták - a gyakran meglepő, néha groteszk ötletek szándékosan extrém formában mutatják meg a lehetséges "termékeket", hogy ezzel vitát generáljanak és hangsúlyozzák az etikai kérdéseket.