SAJTÓKÖZLEMÉNY
A HVG online kiadásának „Gazdaság” rovatában 2016. január 29-én megjelent „Vigyázzon a nevére, mert bármikor védjegybitorlási ügybe keveredhet” című cikkével kapcsolatban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala az alábbi közleményt adja ki.
A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: SZTNH) ingyenesen igénybe vehető ügyfélszolgálatot működtet és saját honlapján információt nyújt az érdeklődőknek a szellemitulajdon-védelem valamennyi oltalmi formájával kapcsolatban. A Hivatal honlapja a http://www.sztnh.gov.hu/hu címen érhető el.
Az ügyfélszolgálat az ügyfelek részére csak általános tájékoztatást adhat, ami nem terjedhet ki a jogi tanácsadásra egyedi ügyekben, jogvitákban. A cikkben megválaszolatlanként azonosított kérdésre, „mennyire tekinthető életszerű elvárásnak a cégekkel szemben, hogy akár csak havonta is monitorozzák a hivatal értesítőjét, nehogy névbitorlás bűnébe essenek”, az a válasz adható, hogy valamennyi gazdasági szereplőtől elvárható a jogkövető magatartás, mások jogainak tisztelete. Ez alól a védjegyjogok sem képeznek kivételt. A tájékozódás, a versenytársak piaci magatartásának követése minden gazdasági szereplőtől elvárható.
A megfelelő tájékozódás mellett fontos a saját kereskedelmi nevek, cégnevek védjegyoltalmának mielőbbi megszerzése. Ezzel elkerülhetővé válik az, hogy egy cég öt-tíz év elteltével – saját korábbi megjelölése, cégneve használatának bizonyításával – legyen kénytelen egy későbbi, akár rosszhiszemű védjegyjogosulttal szemben felvenni a küzdelmet. A nemzeti védjegybejelentést, amelynek alapdíja 74800 Ft, az SZTNH-nál lehet benyújtani. A védjegybejelentések ügyében a Hivatal alaki és érdemi vizsgálatot végez, majd dönt a megjelölés védjegyként történő lajstromozásáról.
A cikkben szereplő állítással szemben az SZTNH nem vizsgálja meg automatikusan, hogy „van-e azonos néven bejegyzett védjegy, illetve név”, hanem a korábbi védjegyekkel kapcsolatban kutatást végez az adatbázisaiban és kutatási jelentést készít. A kutatási jelentés fontos információkkal szolgál a védjegybejelentő részére, hiszen abból láthatóvá válik, hogy milyen korábbi védjegyek vehetők figyelembe a bejelentett megjelölés oltalomképessége szempontjából.
Ha kiderül, hogy valamely cég mégis olyan védjegybejelentést nyújtott be, amely sérti egy másik cég korábbi jogait, a védjegybejelentés meghirdetésétől számított három hónapon belül e korábbi jogok jogosultja (pl. korábbi védjegy jogosultja vagy a megjelölés korábbi használója, stb.) felszólalást nyújthat be. Az SZTNH ebben az esetben a védjegybejelentés érdemi vizsgálatát az ún. „viszonylagos kizáró okokra” (pl. korábbi védjeggyel való ütközés, a megjelölés tényleges korábbi használata, stb.) is kiterjeszti. Az SZTNH a felszólalás alapján dönt a védjegy lajstromozásáról vagy a védjegybejelentés elutasításáról. Ha azonban a három hónapos felszólalási időszak alatt nem nyújtanak be felszólalást, a Hivatal a felszólalási határidő leteltét követően minden további vizsgálat nélkül lajstromozza a védjegyet.
A felszólalás kapcsán felmerülő költségek viselésére a vesztes felet kell kötelezni, azonban a felszólalás díjának kétharmadát az SZTNH visszatéríti, ha a védjegybejelentést más kizáró ok miatt elutasítják, vagy ha a védjegybejelentést visszavonják vagy visszavontnak kell tekinteni.
Ha elmulasztottak felszólalást benyújtani és egy védjegy lajstromozása valamely kizáró ok ellenére történt meg, az érintett személyek kérhetik az SZTNH-tól a védjegy törlését. A védjegytörlési kérelemben meg kell jelölni az alapul szolgáló okokat és mellékelni kell az okirati bizonyítékokat, továbbá be kell fizetni a védjegytörlési eljárás díját, ami 140800 Ft. Az SZTNH a védjegytörlési kérelem alapján nyilatkozattételre hívja fel a védjegyjogosultat, majd írásbeli előkészítés után szóbeli tárgyaláson határoz a védjegy törléséről, a védjegyoltalom korlátozásáról vagy a kérelem elutasításáról. A törlési eljárás költségeinek viselésére a vesztes felet kell kötelezni. Ha a védjegyjogosult a törlési eljárásra okot nem adott és a védjegyoltalomról - legalább az árujegyzék érintett része vonatkozásában - a bejelentés napjára visszaható hatállyal, a nyilatkozattételre kitűzött határidő lejárta előtt lemond, az eljárási költséget a kérelmező viseli.
Fontos felhívni arra is a figyelmet, hogy a védjegybejelentés benyújtása előtt jogszerűen használt saját kereskedelmi nevek a védjegyoltalom korlátaiként jelennek meg, így a védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében - az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban - használja a saját nevét vagy címét. Ebbe a körbe tartozik a jogszerűen használt cégnév is.
A cikk a nemzeti védjegybejelentések napi számát tévesen 120-150 között megjelölve kimondja, hogy ezeket „a hivatal kellő kapacitás és jogcím híján nem tudja az Európai Unióra megfeleltetni és leellenőrizni”. Az SZTNH-hoz ezzel szemben átlagosan napi 15 nemzeti védjegybejelentés érkezik, amelyeket a hivatal megvizsgál és a törvényi előírásoknak megfelelően dönt a lajstromozásukról. Az Európai Unióval azért nem kell „megfeleltetni” és „leellenőrizni” a bejelentéseket, mert – ahogy az az előzőekből már kitűnt – Magyarországon felszólalási rendszer működik, amely a harmadik személyek jogait és a felek autonómiáját tiszteletben tartva teremt jogi lehetőséget a védjegylajstromozási eljárásban a jogérvényesítésre. A jogintézmény bevezetésének fő indoka az volt, hogy a piacgazdaság keretei között nem indokolt az állam feladatává tenni a magánjogi jogosultságok, különösen a korábbi védjegyjogok érvényesítését. Ennél fogva nem a hatóságnak, hanem a piaci szereplőknek kell figyelniük a versenytársak megatartását és ennek alapján eldönteni, hogy indokolt-e fellépni, felszólalással élni a versenytársak későbbi védjegybejelentéseivel kapcsolatban. Mindezek mellett több olyan korábbi jog (pl. szerzői jog, kereskedelmi név, személyiségi jog, stb.) is van, amelyekkel kapcsolatban az SZTNH szükségképpen nem rendelkezik hivatalos tudomással és saját kutatási eszközökkel, amelyek a hivatalból történő figyelembevételt megkönnyítenék. A felszólalási rendszer, amely az európai uniós és a nemzetközi jogharmonizációs kötelezettségeinkkel is összhangban áll, az elmúlt időszakban bebizonyította, hogy hatékony és kiegyensúlyozott kereteket teremt a gyors jogérvényesítéshez.