NEMZETKÖZI KITEKINTŐ

DR. PALÁGYI TIVADAR

Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, formatervezési minta- és védjegyjog területéről

---

1. Amerikai Egyesült Államok	10. Kína
2. Brazília	11. Macedónia
3. Dél-Korea	12. Nagy-Britannia
4. Európai Szabadalmi Hivatal	13. Oroszország
5. Európai Unió	14. Spanyolország
6. India	15. Szabadalmi Együttműködési Szerződés
7. Irán
8. Írország	16. Szingapúr
9. Japán	17. Szlovákia

---

1. Amerikai Egyesült Államok

A) A Szövetségi Fellebbezési Bíróság (Court of Appeals for the Federal Circuit, CAFC) az EZ. Dock, Inc. v. Schafer Sys., Inc. ügyben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, amelyben az utóbbi érvénytelennek minősített egy téglalap alakú szakaszokból kötőelemekkel összeállított úszódokkra vonatkozó szabadalmat.
A feltalálók egy minnesotai folyómelléki kisváros üzletemberei voltak, akik az első dokkot a szabadalmi bejelentés napja előtt mintegy 13 hónappal, vagyis 1 hónappal az újdonságrontás szempontjából kritikus időpont előtt adták el. Egy személy az egyik feltaláló raktárában látott dokkszakaszokat és megkérdezte, hogy vásárolhatna-e egy dokkot. A CAFC megállapítása szerint (1) a dokkot nem ajánlották fel eladásra az említett időpontban, mert a vásárló kezdeményezte az üzletet; (2) a vásárló a piaci értéknél kevesebbet fizetett; (3) mindkét feltaláló meglátogatta a dokkot, amely a folyónak egy különösen hullámos szakaszán volt felállítva, hogy lássák a dokk ellenállóképességét; (4) a feltalálók költségtérítés nélkül végeztek javításokat; és (5) a feltalálók javítottak a végső kivitelezésen, és a javítást igényelték egy függő igénypontban.
Ilyen tények alapján a CAFC megállapította: "Amikor egy feltaláló a kísérleti szakaszban olyan változtatásokat végez, amelyek egy később benyújtott szabadalmi bejelentésben igényelt jellemzőket eredményeznek, ez egyértelműen arra utal, hogy a feltaláló tevékenysége nem volt a szabadalmazásra kész találmány idő előtti kereskedelmi hasznosítása.
Ilyen okok miatt a CAFC úgy ítélte meg, hogy az adott esetben nem volt szó újdonságrontó kereskedelmi hasznosításról, és így indokolatlan volt a szabadalom érvénytelennek nyilvánítása.
B) A Szövetségi Fellebbezési Bíróság (CAFC) 2002. március 28-án a Johnson and Johnston Associates v. R. E. Service Co., Inc. ügyben úgy ítélkezett, hogy egy szabadalmas nem hivatkozhat az ekvivalencia-elvre annak érdekében, hogy kinyilvánított, de nem igényelt tárgyra vonatkozó igényt érvényesíthessen. A CAFC azt is megállapította, hogy amennyiben álláspontja ütközik egy 1998. évi korábbi ítéletével, utóbbit most érvényteleníti.
A Johnson 5 153 050 sz. szabadalma olyan nyomtatott áramkörű lapok gyártására vonatkozott, amelyek vezető rézfóliákból álló vékony lapjait "prepeg"-nek nevezett dielektromos gyantával impregnált anyagból álló lemezekre viszik fel. A rétegezési eljárás alatt a munkások megfogják a rézfóliát, ami annak szennyeződését idézi elő, és egyúttal a maratott rézáramkörben diszkontinuitásokhoz vezet. A találmány a vékony rézfóliához egy alumíniumlemezt csatlakoztat, aminek következtében elkerülhetővé válik a munkások általi szennyezés. E szabadalommal kapcsolatban az elsőfokú bíróság (district court) az ekvivalencia-tan alapján megállapította, hogy az alperesek szándékosan bitorolták annak 1. és 2. igénypontját.
Az alperesek a CAFC-hez benyújtott fellebbezésükben azzal érveltek, hogy Johnson nem igényelt acél fedőréteget, és így annak alkalmazását a köz számára szabadon hagyta, mert az oltalmi kör csupán alumínium fedőrétegekre vonatkozik.
Válaszában a Johnson arra hivatkozott, hogy a nem igényelt acél fedőlemezek nem tekinthetők a köz számára átadottnak.
A CAFC megállapította, hogy a nem igényelt tárgy a köznek van felajánlva, mert a szabadalom oltalmi körét az igénypontok határozzák meg, és így a bíróságoknak a korábbi joggyakorlattal összhangban nem kell foglalkozniuk azzal a kérdéssel, hogy egy kizárólagos jog olyasmire is vonatkozik-e, amit a szabadalmi hivatal nem vizsgált. Így a CAFC megváltoztatta az elsőfokú bíróság bitorlást megállapító ítéletét, majd leszögezte: "Egy szabadalmas, aki gondatlanságból elmulaszt egy kinyilvánított tárgyat igényelni, nem hagyható orvoslás nélkül." Az eredeti szabadalom engedélyezésétől számított két éven belül benyújthat egy "reissue" (újból engedélyeztetni kívánt szabadalomra vonatkozó) bejelentést, és így megkísérelheti eredeti oltalmi körének bővítését, vagy pedig egy külön bejelentést is benyújthat, amelyben igényli a kinyilvánított nem igényelt tárgyat. A Johnson két folytatólagos bejelenést nyújtott be, amelyek igénylik a vonatkozó tárgyat.
A bíróság egyik tagja különvéleményt nyilvánított, mert szerinte az ítéletben hivatkozott esetek nem az ekvivalencia-elv alkalmazására vonatkoznak, hanem egyszerűen azt állapítják meg, hogy egy szabadalmazott találmány igénypontjai határozzák meg az oltalmi kört.
Az ítéletből levonható tanulság, hogy a kinyilvánított, de nem igényelt tárgy kapcsán egy szabadalmas nem támaszkodhat az ekvivalencia-elvre. Ugyanakkor az a következtetés is levonható, hogy nem csak azt kell gondosan vizsgálni, hogy a leírás az összes igénypontot alátámasztja-e, hanem azt is, hogy minden igényelve van-e, ami a leírásban ki van nyilvánítva.
C) A Szövetségi Fellebbezési Bíróság (CAFC) a Thrifty, Inc. ügyben 2001. december 13-án hozott ítéletében megerősítette a "kék szín" gépkocsikölcsönző szolgáltatások kapcsán való lajstromozására vonatkozó kérelem elutasítását.
Az eredeti bejelentés a kék színt egy épület oldalán mutatta, de később a bejelentő a kék szín általános használatát igényelte (ideértve autóbuszok és gépkocsik oldalait is). A CAFC szerint a Szabadalmi Hivatal Fellebbezési Tanácsának véleménye teljesen helytálló, mert a bejelentés tárgyának szélesítése lényeges változást jelentett, minthogy annak a tárgynak a változtatása, amelyen a színt alkalmazzák, befolyásolja a védjegy által keltett benyomást. A CAFC az esetet a szóvédjegyektől - amelyeknél az a szövegösszefüggés, amelyben a védjegyet használják, megváltoztatható lényeges változás létrehozása nélkül - eltérően ítélte meg, és megerősítette a Fellebbezési Tanács általi elutasítást.
D) A Szövetségi Fellebbezési Bíróság (CAFC) a Smith & Nephew, Inc. v. Ethicon, Inc. ügyben 2001. december 12-én hozott ítéletében megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, megállapítva, hogy a felperes szabadalmát bitorolták.
A szabadalom eljárásra vonatkozott, sebvarratnak egy csonton való rögzítésére olyan módon, hogy a varrathoz kapcsolt csapot egy a csont külső, kemény részében létesített nyílásban helyeznek el.
Az eldöntendő kérdés az volt, hogy az a korlátozás hogy "a csapot a nyílásban úgy helyezik el, hogy a hozzá csatlakozó varratot benyomják a nyílásba" megkívánta-e, hogy a csapot a behelyezés után a sebész egyáltalán ne mozgassa.
A CAFC háromtagú tanácsa két tagjának véleménye szerint a korlátozás csupán annyit jelent, hogy a csapot behelyezése után nem lehet eltávolítani, de az még mozgatható bitorlás elkerülése nélkül. A többségi vélemény szerint korlátozás jött ugyan létre, amikor a bejelentő elhatárolta magát egy olyan ismert eljárástól, amelynél bonyolult mechanikai művelettel rögzítették a csapnak megfelelő lehorgonyzó elemet, de ez a korlátozás nem terjedt ki arra az esetre, amikor a varrat egyszerű megrántásával biztosítják, hogy a csap rögzüljön (különösen, mert ez volt a szabadalmi leírás által tanított "ésszerű" megoldás). A többségi vélemény szerint ez a "feszítő" lépés csupán egy olyan külön lépést jelentett, amely nem gátolta az igénypont bitorlását, mert "egy igénypont nem hiányos, amikor kevesebbet állít, mint mindazok a lépések, amelyek a gyakorlatban a találmány kapcsán végrehajthatók"; a külön lépés említésének elmulasztása a gyakorlatban nem eredményezte azt, hogy a lépésről lemondtak. Emellett egy függő igénypont olyan csapra vonatkozott, amelyet nem lehetett beépítés után mozgatni.
Az ellenvéleményen levő bíró szerint az igénypontok nem vonatkoztak egy "feszítő" lépésre, amely a bitorlással vádolt termékben szükségesnek látszott a varrat rögzítéséhez.
E) A Szövetségi Fellebbezési Bíróság (CAFC) a Novartis Corp. v. Ben Venue Labs., Inc. ügyben 2001. november 7-én helybenhagyta az elsőfokú bíróság (district court) ítéletét, amely nem állapított meg bitorlást.
A vonatkozó szabadalom csontfelszívódást gátló dinátrium-pamidronát kristályvizet tartalmazó kristályos alakjára vonatkozott. A vitatott kérdés az volt, hogy a Ben Venue (BV) vegyülete, amely vízben oldható, gyártás közben egy bizonyos ponton kristályossá válik-e.
Bár a vegyület koncentrációját a gyártás közben az oldhatósági határ alatt tartották, a Novartis azzal érvelt, hogy lokálisan átmenetileg képződhetnek kristályok az oldhatósági határ fölött is. A Novartis állításának alátámasztására szakértő által készített számítógépes modellt használt.
A CAFC szerint bár az elsőfokú bíróságnak a számítógépes modellre vonatkozó kritikája nem volt elfogadható, a Novartis bizonyítását sem fogadták el, mert a szakvélemény tényszerű állításai nem voltak kellően alátámasztva.

2. Brazília

Brazíliában 1997-ben lépett hatályba a növényfajták oltalmára vonatkozó törvény, és ugyanebben az évben hozták létre a Nemzeti Növénylajstromozási Hivatalt is. Most arról kaptunk hírt, hogy az 1997. évi törvényt, amely csupán 8 növényfajta oltalmát tette lehetővé, összhangba kívánják hozni a TRIPS-egyezmény előírásaival, és így a növényfajták Brazíliában előreláthatóan korlátozás nélkül lesznek oltalmazhatók.

3. Dél-Korea

Dél-Koreában módosították a védjegytörvényt. Az új törvény szerint a bejelentési kérelemben egy jogi személynek nem kell feltüntetnie a képviselő nevét, amit a korábbi védjegytörvény megkívánt.
A védjegy megújításakor - ellentétben a korábbi törvénnyel - nincs szükség az áruknak és szolgáltatásoknak a régi osztályozási rendszerből a nemzetközi osztályozásnak megfelelő újbóli osztályozására.
Ha egy védjegybejelentés kielégíti a törvényes követelményeket, a Szellemi Tulajdon Hivatal a kérelemnek a hivatalba való beérkezési napját ismeri el bejelentési napként. Ha azonban a bejelentés nem felelt meg az előírásoknak, a korábbi törvény szerint a bejelentést visszaküldték a bejelentőnek anélkül, hogy lehetőséget adtak volna hiánypótlásra. A módosított törvény ilyen esetben határidőt ad a hibák kiküszöbölésére.
A korábbi védjegytörvény nem tette lehetővé a közismert földrajzi megjelölések lajstromozását. Az új törvény szerint az ilyen megjelölések lajstromozhatók, ha másodlagos jelentést szereztek.
A régi védjegytörvény szerint semmilyen bíróság nem érvényteleníthetett egy védjegyet még akkor sem, ha az a szociális körülmények változása vagy a lajstromoztató nemtörődöm magatartása miatt elvesztette megkülönböztető jellegét. Az új törvény ilyen esetben lehetővé teszi a lajstromozás érvénytelenítését.
Az új törvény szerint a védjegybitorlást sokkal szigorúbban büntetik, mert a kiszabható bírság eddigi 50 millió won (körülbelül 40 000 USD) legnagyobb összegét 100 millió wonra, a kiszabható börtönbüntetés felső határát pedig 5 évről 7 évre növelték.

4. Európai Szabadalmi Hivatal

Az Európai Szabadalmi Egyezmény Végrehajtási Szabályzatának 100. szabálya európai szabadalmi bejelentések esetén közös képviselő megbízására vonatkozik.
A Kibővített Fellebbezési Tanács G 3/99 sz. ítélete szerint ha egynél több felszólaló nyújt be felszólalást, egyetlen felszólalási illetéket kell csak fizetni. Ha a felszólaló csoport közös képviselőjét az eljárás során más személy váltja fel, és a fellebbezést egy aláírásra nem jogosult személy írja alá, ezt a hiányosságot a fellebbezési tanács által előírt határidőn belül pótolni lehet.

5. Európai Unió

Az Európai Törvényszék (European Court of Justice, ECJ) a C-299/99 sz. Philips Shaver ügyben 2002. június 18-án alapvetően megerősítette Colomer főügyész korábbi véleményét, amely szerint egy terméknek kizárólag az alakjára vonatkozó jel nem lajstromozható, ha ennek az alaknak a lényeges funkcionális jellemzői csupán a műszaki eredménynek tulajdoníthatók, tekintet nélkül arra, hogy ugyanezt az eredményt más alakokkal is el lehetne érni.
Az ügy akkor indult, amikor a Philips bitorlási keresetet indított a Remington ellen olyan védjegyének bitorlása miatt, amely egy háromszögön belül elrendezett, három forgófejjel rendelkező villanyborotva képéből állt. Az angol Fellebbezési Bíróság (Court of Appeal) által az ECJ elé terjesztett főbb kérdések a következők voltak.
a) Ha a védjegy tulajdonosa a piac kizárólagos szállítója, és ha ennek következtében a vonatkozó közönség az árukat ezzel a szállítóval kapcsolja össze és nem más vállalattal, egy olyan védjegy széles körű használata, amely az áruk alakjából áll és nem foglal magában semmiféle "szeszélyes adalékot", elegendő-e ahhoz, hogy a Védjegy Irányelv 3(3) szakaszának megfelelő célokra megkülönböztető jelleget kölcsönözzön a védjegynek?
b) A Védjegy Irányelv 3(1)(e)(ii) szakaszának szövegezése által létrehozott korlátozás, amely tiltja egy olyan védjegy lajstromozását, amely "kizárólag annak az árunak az alakjából áll, amely szükséges egy műszaki eredmény eléréséhez", megszüntethető-e azáltal, ha megállapítható, hogy egyéb olyan alakok is léteznek, amelyekkel ugyanilyen műszaki eredmény érhető el, és igenlő esetben milyen próbával állapítható meg, hogy az ilyen korlátozás alkalmazható-e?
Az ECJ egyetértett a főügyésszel abban, hogy a megszerzett megkülönböztető jellegre vonatkozó 3(3) szakasz, amelyre a Philips hivatkozott azon az alapon, hogy villanyborotvája éveken keresztül az egyetlen volt az adott sajátos alakkal, nem alkalmazható olyan védjegyekre, amelyek kizárólag egy műszaki eredmény eléréséhez szükséges alakból állnak. Mindazonáltal az ECJ ítélete rámutat, hogy a nemzeti bíróság feladata megbízható adatok alapján annak megállapítása, hogy fennállnak-e azok a körülmények, amelyek mellett az adott szakasz szerinti követelmény kielégíthető.
Az ECJ szerint az említett (3)(1)(e)(ii) szakaszt úgy kell értelmezni, hogy egy terméknek kizárólag az alakjából álló jel nem lajstromozható, ha "ennek az alaknak a lényeges funkcionális vonásai csupán a műszaki eredménynek tulajdoníthatók". Ez az eléggé homályos szövegezés valószínűleg azt jelenti, hogy az ilyen elutasítási vagy érvénytelenítési okot meg lehet kerülni olyan megállapítással, hogy más alakok is léteznek, amelyekkel ugyanilyen eredményt lehet elérni.

6. India

A japán Canon Kabushiki Kaisha cég fellebbezést nyújtott be a Delhi-i Legfelsőbb Bíróságnál egy indiai cég CANON védjegyének lajstromozása ellen. A bíróság megállapította, hogy a CANON védjegy használata egy másik cég által széles körű ismertsége miatt megtévesztő lenne; ezért az indiai cég által lajstromozott védjegy törlését rendelte el.

7. Irán

Egy teheráni elsőfokú bíróság ítélete szerint egy lajstromozott védjegyet nem csak akkor lehet töröltetni, ha az a megtévesztésig hasonló egy lajstromozott védjegyhez, hanem akkor is, ha a védjegyet nem tisztességes módon használják.

8. Írország

Az Ír Legfelsőbb Bíróság egy 2002-ben hozott ítéletében arról döntött, hogy egy ír szabadalom megsemmisítési eljárásának szüneteltetése engedélyezhető-e, ha az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) előtt az ír szabadalom alapját képező európai szabadalom ügyében a felszólalási eljárás még folyamatban van.
A GD Searle & Co. és a Monsanto Co. számára 1997. november 9-én 679 157 számmal engedélyeztek európai szabadalmat gyulladáscsökkentő hatású, új 3,4-diaril-tiofén-származékokra. A megadott európai szabadalmat számos megjelölt országban lajstromoztatták, többek között Írországban is E 77 480 számmal.
1998. augusztus 10-én a Merck & Co. Inc. felszólalt a 679 157 sz. európai szabadalom engedélyezése ellen, és a Felszólalási Osztály 2000. március 23-án kiadott határozatában módosított formában fenntartotta az európai szabadalmat. E határozat ellen a Merck fellebbezést nyújtott be, és az ügy még függőben van.
1998. július 30-án a Merck az E 77 480 sz. ír szabadalom megsemmisítése iránti kérelmet nyújtott be, míg a Monsanto 1999. július 19-én kérte az ír szabadalom módosítását. 2000. január 8-án a Monsanto kérte a megsemmisítési eljárás szüneteltetését arra hivatkozva, hogy az ESZH előtt a felszólalási eljárás ügyében még nem hoztak végleges határozatot. A Merck a felfüggesztési kérelem figyelmen kívül hagyását kérte arra hivatkozva, hogy a Monsanto Írországban nem használja a szabadalmát. A Merck Írországban forgalmazta a szabadalmazott terméket, amivel állítólag bitorlást követett el. Emellett a Mercknek volt egy gyártó üzeme Írországban, amely a Monsanto szerint az ügy eldöntéséig nem gyárthatott egy bitorlónak minősített terméket.
A Monsanto felajánlotta, hogy nem érvényesíti szabadalmi jogát a Merck-kel szemben Írországban a felszólalási eljárás befejezéséig, de jogainak más országokban való sérelme nélkül.
A Merck rámutatott, hogy a Monsanto már bitorlási eljárást indított ellene ugyanezen termék vonatkozásában Hollandiában, és így a holland bíróság által hozott bármilyen ítélet a Brüsszeli Egyezmény alapján Írországban is érvényesíthető lenne. A Merck azzal is érvelt, hogy közérdekbe ütközne az írországi megsemmisítési per szüneteltetésének engedélyezése, mert az ír szabadalmat még nem módosították, és ha engedélyeznék a szüneteltetést, a szabadalom Írországban tágabb oltalmi körű igénypontokkal maradna érvényben, mint az ESZH által valószínűleg engedélyezendő szabadalom.
Az ír bíró, Mr. McCracken megjegyezte, hogy a megfelelő angol szabadalom kapcsán is folyik bitorlási per, és a megsemmisítési eljárás is folyamatban van. A Monsanto azonban nem kérte az angol bíróságtól az eljárás szüneteltetését az ESZH előtt függő felszólalási eljárás miatt, és az angol bíróság 2000. február 4-én megsemmisítette az angol szabadalmat. Jelenleg ez a határozat is fellebbezés alatt áll. Minthogy az ír szabadalom ügyében a bizonyítási eljárás függőben van, McCracken bíró véleménye szerint az ügyet a Felső Bíróság (High Court) 15-18 hónap múlva fogja elbírálni, ha nem engedélyezik a szüneteltetést. Ha az ügyben fellebbezést nyújtanak be a Legfelsőbb Bírósághoz, ez további 15 hónapot venne igénybe, vagyis az ír bíróságokon a végső döntést mintegy 2,5-3 év múlva lehetne megkapni. Az ESZH előtti ügyben a végleges döntés 3-4 év múlva várható.
Ezután McCracken bíró az angol bíróságok által hozott számos iránymutató ítéletre hivatkozva megállapította: "Az, hogy mind a nemzeti bíróságok, mind az ESZH előtt folynak eljárások, elkerülhetetlen, mert mind az ESZE, mind a nemzeti törvények alapján engedélyezett szabadalmi jogokat a nemzeti bíróságok előtt lehet megsemmisíteni, de a módosítás bizonyos esetekben nem csak a nemzeti bíróságoknál, hanem az ESZH előtt is lehetséges. Ez az átlapolás azt eredményezheti, hogy párhuzamos eljárások folynak ebben az országban és az ESZH előtt, ami ütközéshez vezethet, de ezt kívánatos elkerülni. Ezért a Szabadalmi Bíróság (Patents Court) szüneteltetni fogja az angol eljárást, ha ez nem okoz méltánytalanságot a feleknek és nem ütközik közérdekbe. Sajnos, ez nem mindig lehetséges, mert a felszólalási eljárás az ESZH előtt körülbelül 4-8 évet vesz igénybe."
McCracken bíró megjegyezte, hogy ezt az ítéletet 1997-ben hozták, amikor az ESZH előtt lényegesen hosszabb ideig tartott egy felszólalási és az azt követő fellebbezési eljárás, mint most. Nézete szerint ilyen ügyekben az eljárás szüneteltetését kell engedélyezni annak elkerülése érdekében, hogy a költségek megkétszereződése és az ellentétes határozatok elkerülhetők legyenek. A bíróságnak tehát ebből kell kiindulnia, de meg kell fontolnia, hogy van-e olyan méltányos ok, amely miatt a szüneteltetési kérelmet el kell utasítani. A bíró úgy látta, hogy az adott esetben engedélyezni kellett a szüneteltetést, de Mercknek kimondottan megadta a lehetőséget a szüneteltetés leállításának kérelmezésére, ha a körülményekben bármilyen lényeges változás következik be.
Ez a döntés megerősíti, hogy az ESZH joggyakorlatának komoly befolyása van a nemzeti szabadalmi joggyakorlatra is, ami egyúttal a nemzeti bíróságok ütköző ítéleteinek a gyakoriságát is csökkenti.

9. Japán

A) Előző tájékoztatónkban hírt adtunk arról, hogy 2002. szeptember 1-jétől Japánban módosított szabadalmi törvény lépett hatályba. Ennek megfelelően a PCT 22. szakaszának módosított (1) bekezdése Japánban is hatályossá vált, és így a nemzetközi bejelentések nemzeti szakaszát a bejelentés vagy az elsőbbség napjától számított 30 hónapon belül kell megindítani. Ilyen esetben a bejelentés japán fordításának benyújtási határideje két hónappal később, vagyis 32 hónapon belül jár le.
A módosított törvénynek megfelelően a kinyilvánítási kötelezettséggel kapcsolatban szigorúbb követelmények léptek életbe, mert a szeptember 1-jétől kezdve benyújtott bejelentések esetén kötelező a szabadalmaztatni kívánt találmánnyal kapcsolatos dokumentumok bibliográfiai adatainak a közlése. Ha a bejelentő nem ismerteti a leírásban a számára ismert technika állását, és nem tesz eleget a hiánypótlási felhívásnak, ez elutasítási ok lehet, de nem szolgáltat felszólalási vagy megsemmisítési jogalapot.
B) Japán miniszterelnöke 2002. június 14-én bejelentette a Szellemi Tulajdon Stratégiai Tanács megalapítását, amelynek ő maga is tagja több miniszterrel együtt. További tagokat a tudományos, a jogi és az üzleti élet vezető képviselői közül hívtak meg.
A tanács feladata, hogy új módszereket és utakat találjon a globális versenyben való túlélés érdekében, valamint az, hogy Japán nemzeti stratégiájában biztosítsa a szabadalmi rendszer megfelelő szerepét, és elősegítse annak működését.
C) A japán kormány 1997-ben javaslatot tett a szabadalmi rendszer alkalmazási körének szélesítésére és a szabadalmi törvény olyan módosítására, hogy erősebb és szélesebb oltalmi körű szabadalmakat engedélyezzenek a korábbinál rövidebb idő alatt.
A kormány ilyen törekvéseinek figyelembevételével a japán Legfelsőbb Bíróság 1997-ben a Ball Spline Bearing ügyben alkalmazta először egy szabadalom oltalmi körének értelmezésekor az ekvivalencia-tant. Egyidejűleg egy korábban figyelmen kívül hagyott új alapelvet is alkalmazott, amelynek alapján vizsgálják "a szubsztitúció kigondolásának könnyűségét a bitorlás időpontjában".
A Legfelsőbb Bíróság ezen ítéletének alapján egyre több ügyben alkalmazzák az ekvivalencia-tant a szabadalmi jogok értelmezésekor.

10. Kína

A) A Legfelsőbb Népbíróság egy újabb döntése szerint a bizonyítás terhe a környezetvédelmi és gyógyszer tárgyú, valamint a háziállatokkal kapcsolatos találmányok bitorlásának ügyében az alperesre hárul. A döntés szerint a bitorlással vádolt fél pervesztes lesz, ha konkrét és érdemi bizonyítékokkal nem tudja alátámasztani, hogy a felperes állításai megalapozatlanok.
A szakértők szerint a döntés ellentétben áll a korábbi bírói gyakorlattal, mert lehetővé teszi a bíróság előtt olyan hangszalagok vagy videoklipek használatát bizonyítási célra, amelyek az alperes beleegyezése nélkül készültek. A Legfelsőbb Népbíróság egy 1995. évi ítélete ugyanis megtiltja az ilyen bizonyítékok felhasználását.
B) Kínában 2001. november végéig kereken 1 350 000 szabadalmi bejelentést nyújtottak be, amelyeknek több, mint a felére engedélyeztek szabadalmat. Megjegyezzük, hogy ez a szám együttesen vonatkozik a találmányi, használati minta és mintaszabadalmakra.
2001-ben 203 586 szabadalmi bejelentést nyújtottak be, ami az előző évhez képest 25%-os növekedésnek felel meg. Ez a szám 63 216 találmányi szabadalmi bejelentésnek, 79 723 használatiminta-bejelentésnek és 60 647 mintaszabadalmi bejelentésnek felel meg. A 203 586 bejelentésből 37 889 származott külföldiektől, ami az egyes kategóriákban 22%-os, 16%-os, illetve 21%-os növekedésnek felel meg.
A legtöbb külföldi bejelentést (13 736) Japánból nyújtották be. Az első tíz külföldi bejelentő további sorrendje: Amerikai Egyesült Államok (8994), Németország (3454), Dél-Korea (2498), Franciaország (1521), Hollandia (1397), Svájc (1020), Svédország (947), Nagy-Britannia (913) és Olaszország (495).
2001-ben Tajvanról 15 078 és Hongkongból 1312 bejelentést nyújtottak be Kínában.
C) Egy kínai kereskedelmi lap szerint Kína nem tart lépést a nemzetközi versennyel az új technológiákra vonatkozó szabadalmi bejelentések benyújtása terén. A tájékoztatási minisztérium által kiadott statisztika azt mutatja, hogy az információtechnológia területén Kínában benyújtott szabadalmi bejelentések egyharmada származik hazai bejelentőktől, de egyes területeken a szabadalmi bejelentéseknek csak egytizedét nyújtják be hazai feltalálók. A 2001-ben benyújtott 74 000 találmányi szabadalmi bejelentés többsége néhány fejlett országból, így Japánból, az Egyesült Államokból és Németországból származik.
A 100 legnagyobb információtechnológiai társaság közül tavaly csupán 44 nyújtott be szabadalmi bejelentést, ami annyit jelent, hogy a társaságok által kutatásra és fejlesztésre fordított óriási összegeket nem tükrözi az évente benyújtott szabadalmi bejelentések száma.
A 2001-től 2005-ig terjedő ötéves terv időszaka alatt Kína 500 milliárd dollárt fog a távközlési ipar fejlesztésére fordítani; így Kína 2005-ben GDP-jének a 7%-át fogja ilyen célra fordítani a jelenlegi 4,5% helyett.
D) Az Állami Szellemi Tulajdon Hivatal 4000 RMB-t (mintegy 480 USD-t) fizetett kártérítésként egy olyan feltalálónak, akinek egy 1998-ban engedélyezett szabadalmát számítógéphiba következtében 1996-ban megszűntnek tüntették fel. A hivatalt a kártérítés fizetésére a pekingi 1. számú Népbíróság kötelezte.

11. Macedónia

Macedónia 2002. május 30-án letétbe helyezte a mikroorganizmusok szabadalmi eljárás céljából történő letétbehelyezésének nemzetközi elismerésére vonatkozó Budapesti Szerződéshez való csatlakozás okmányát. Így ez a Szerződés Macedóniára nézve 2002. augusztus 30-án lépett hatályba.

12. Nagy-Britannia

Az 1977. évi angol szabadalmi törvény 2(3) szakasza szerint a technika állása egy adott időpontban felöleli a korábbi elsőbbségű, de később publikált szabadalmi bejelentéseket. Az ilyen anterioritások újdonságrontók, de nem vehetők figyelembe a feltalálói tevékenység megítélésekor. Lehetséges azonban, hogy egy bejelentő a közzétételi előkészületek lezárása után vonja vissza bejelentését, és így nem tudja megakadályozni, hogy az a köz számára hozzáférhető legyen, ami viszont veszélyezteti az ugyanazon tárgyra alapozott későbbi elsőbbségű szabadalmi bejelentés újdonságát. Bár ez kevéssé valószínű lehetőségnek tűnik, az elmúlt évben két olyan eset is előfordult, amikor az Angol Szabadalmi Hivatal ilyen visszavont szabadalmi bejelentést nevezett meg újdonságrontóként.
Az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) európai szabadalmak kapcsán hasonló rendelkezést tartalmaz az 53. szakasz (3) és (4) bekezdéseiben, a korábbi bejelentésben megjelölt államokra vonatkozó hatással. Egy olyan bejelentés, amelyet a közzététel előtt visszavontak, az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) Vizsgálati irányelveinek C-IV, 6.1a) pontja szerint - összhangban a Jogi Fellebbezési Tanács J 5/81 (OJ 4/1982) határozatával - nem esik az 54. szakasz (3) bekezdésének hatálya alá. Ezzel szemben az Angol Szabadalmi Hivatal kézikönyve a szabadalmi joggyakorlatról (United Kingdom Patent Office Manual of Patent Practice) nem tartalmaz iránymutatást ilyen ügyben.
A BL O/260/01 számú ügyben a bejelentő, Mr. Zbinden azt követően, hogy értesítést kapott a szabadalmi bejelentés közzétételi előkészületeinek befejezéséről, értesítette a szabadalmi hivatalt arról a szándékáról, hogy bejelentését vissza kívánja vonni, de nem tudta megakadályozni a közzétételt. Mr. Zbinden találmányának megvédése érdekében a közzététel napja előtt egy új bejelentést nyújtott be, de az elővizsgáló határozatában az új bejelentést a korábbi bejelentésre tekintettel nem minősítette újnak.
A bejelentő képviselője azzal érvelt, hogy egy bejelentésnek közzététele idején függőnek kell lenni ahhoz, hogy hivatkozni lehessen rá a törvény 2(3) szakasza alapján, és megjegyezte, hogy az 1977. évi angol szabadalmi törvényt az Egyesült Királyságban ugyanolyan gyakorlati következményekkel járónak szánták, mint az ESZE-t. Az elővizsgáló azonban azt állította, hogy az ilyen értelmezés nem lenne összhangban az 1977. évi angol szabadalmi törvényben a "bejelentés" kifejezés általános használatával, és a 2(3) szakasz nem jelez eltérő kezelést olyan esetekben, amikor a bejelentést publikálás előtt visszavonták vagy elutasították.
Az ügyben tárgyalást tartó elővizsgáló azon a véleményen volt, hogy az 1977. évi angol szabadalmi törvény nem tartalmaz semmilyen rendelkezést arra nézve, hogy azokat a bejelentéseket másképp kezeljék, amelyeket visszavontak, de publikáltak. Ezért fenntartotta azt a nézetét, hogy a szabadalmi bejelentés a köz számára hozzáférhetővé vált, és a bejelentés publikálás előtti visszavonásának ténye nem változtatta meg a technika állását.
Bár az elővizsgáló Zbinden bejelentése kapcsán megjegyezte, hogy a "hasonló önütközés" viszonylag ritka, a Szabadalmi Bíróság (Patents Court) az (2002) EWHC 535 (Ch) számú ügyben szintén ilyen esettel találkozott. Az események hasonló láncolatában a bejelentő, Mr. Woolard anyagi okok miatt elhatározta, hogy visszavonja bejelentését, de nyitva kívánta hagyni a lehetőséget egy új bejelentés benyújtására ugyanazon találmány alapján egy későbbi időpontban. Bár időben utasította képviselőjét, hogy akadályozza meg a bejelentés közzétételét, a szabadalmi hivatal a visszavonási kérelmet a közzétételi előkészületek lezárása után kapta kézhez.
A bejelentő ugyanezen találmányra egy új bejelentést 1997. június 3-án, visszavont találmányának a szabadalmi hivatal általi közzététele előtt egy nappal nyújtott be. A nemzetközi elővizsgáló úgy találta, hogy az új bejelentésre nézve újdonságrontó a korábbi kinyilvánítás, de a visszavonási dátumra tekintettel ejtette ezt a kifogását. Amikor azonban a bejelentés a nemzeti szakaszba lépett, az angol elővizsgáló e korábbi bejelentés alapján újdonságrontásra hivatkozott. A szabadalmi hivatal előtti meghallgatás alkalmával az elővizsgáló a Zbinden-féle bejelentésben hozott határozatra hivatkozva megállapította, hogy a bejelentés nem új. A bejelentő a Szabadalmi Bírósághoz fellebbezett.
Abban a kérdésben, hogy a 2(3) szakasz megkívánja-e, hogy a szabadalmi bejelentés a publikáció napján élő bejelentés legyen, Laddie bíró azt vizsgálta, hogy mi a célja az angol szabadalmi törvény 2(3) szakaszának és az ESZH 54(3) szakaszának. A bejelentő érvelése szerint mindkettőnek az volt a célja, hogy meggátolják azonos kizárólagos jog engedélyezését egynél több szabadalommal. A szabadalmi hivatal azonban azzal érvelt, hogy a kettős szabadalmazás elkerülése mellett a rendelkezés a köz érdekét szolgálja, mert meggátolja szabadalom engedélyezését olyan találmányra, amelyet már kinyilvánítottak. Ilyen szempontból mellékes, hogy egy publikált szabadalmi bejelentést végül engedélyeztek-e vagy sem.
Laddie bíró úgy találta, hogy az angol szabadalmi törvény 2(3) szakasza és az ESZE 54(3) és (4) szakasza szerinti korlátozás korábbi szabadalmi bejelentésekre nem egyeztethető össze a józan gondolkodással, és utalt arra, hogy másmilyen módokon is lehetséges egy találmány tárgyát nyilvánosságra hozni valamivel korábban a köz számára való nyilvánosságra hozatalnál, így például egy szaklap számára készített cikkben, előadással vagy kiállításon. Ezért a szabadalmi bejelentések különleges kezelése tisztességtelen megkülönböztetést jelentene a különböző típusú kinyilvánítások között. Emellett ezeknek a rendelkezéseknek arra a nemzeti területre való korlátozása, ahol szabadalmat kívánnak kapni, nem egyeztethető össze azzal a céllal, hogy meggátolják a közszférában nyilvánosságra jutott tárgyú találmányok szabadalmazását. A Woolard-féle fellebbezésnek helyt adva Laddie bíró megállapította, hogy a jogi rendelkezések célja elsősorban a kettős szabadalmazás meggátlása, és rámutatott, hogy kívánatos lenne az 54. szakasz ESZH szerinti értelmezésével azonos joggyakorlatot kialakítani.
A Zbinden-bejelentés ügyében hozott ítélet terén a lényegileg azonos jogi rendelkezések ellenére eltért az angol és az európai szabadalmi joggyakorlat. Ez az európai szabadalmak bejelentői számára előnyt adhatott - bár igen ritkán - a nemzeti bejelentőkkel szemben. A Wollard-ügyben hozott ítélet megszünteti ezt a rendellenességet, és ismét rámutat annak szükségességére, hogy az angol és az európai szabadalmi jogot egyformán kell értelmezni.

13. Oroszország

Oroszországban 2002. július 1-jén új büntetőjogi kódex lépett hatályba, amely a szellemi tulajdonjogok területén is számos rendelkezést tartalmaz. Az új kódex védjegyek törvénytelen használata esetén lehetővé teszi a védjegy, szolgáltatási védjegy vagy eredetmegjelölés törvénytelen másolatát tartalmazó tárgyak elkobzását.
A szellemi tulajdonjogok megsértése esetén alkalmazandó vámhatósági eljárásokat korábban a szövetségi vámkódex 10. fejezete tárgyalta; folyó év július 1-je óta az ilyen eljárásokat is az új büntetőjogi kódex tárgyalja.

14. Spanyolország

2002. április 29-én egy, a spanyol szabadalmi törvényt kiegészítő törvény lépett hatályba, amely összhangba hozta a spanyol szabadalmi törvényt az Európai Parlament biotechnológiai találmányok oltalmára vonatkozó 98/44/EC sz. irányelvével.
Az új törvény szerint a biotechnológiai találmányok annak ellenére szabadalmazhatók, hogy élő szervezetekre vonatkoznak. Ezért egy találmányt nem lehet elutasítani azon az alapon, hogy az biológiai anyagra vonatkozik. A törvény szigorúan elhatárolja a szabadalmazható biológiai találmányokat az elsősorban etikai okokból nem szabadalmazható biológiai találmányoktól.
A törvény 1. szakasza szerint a műszaki eljárással előállított vagy elkülönített biológiai anyag szabadalmazható, ha kielégíti az általános szabadalmazhatósági követelményeket. Nem szabadalmazhatók az emberi lények klónozására szolgáló eljárások; az emberi lények csíravonalai genetikai azonosságát módosító eljárások; a humán embriók felhasználása ipari vagy kereskedelmi célra; az állatok genetikai azonosságának módosítására szolgáló eljárások, ha az állatoknak szenvedést okoznak anélkül, hogy jelentős gyógyászati előnyt nyújtanának az emberek vagy állatok számára; nem szabadalmazhatók az utóbbi eljárásokkal előállított állatok sem.
A törvény 2. szakasza a biológiai anyag letétbe helyezésére, tárolására és konzerválására vonatkozik.
A törvény 3. szakasza az oltalom terjedelmét határozza meg.
A törvény 4. szakasza új kényszerengedély-szabályokat állapít meg.

15. Szabadalmi Együttműködési Szerződés

A) A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) 2002. június 1-től 5-ig szakértői ülést tartott, melynek az volt a célja, hogy a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT) rendelkezéseiben olyan módosításokat hajtsanak végre, amelyek a jelenleg 116 tagország számára megkönnyítik a szabadalmi oltalom elnyerését nemzetközi bejelentés útján.
A PCT Reform Bizottsága több olyan rendszabályt fogadott el, amely a nemzetközi eljárás egyszerűsítésére és gyorsítására hivatott. A javasolt módosításokat a PCT Uniójának szeptemberi közgyűlése elé terjesztik. A javaslat a WIPO szerint terveket tartalmaz javított nemzetközi kutatási és elővizsgálati rendszerre, ami fontos lépés a PCT szerinti eljárás gazdaságosabbá tételében, és lehetővé teszi a nemzetközi és a nemzeti eljárások közelítését.
B) 2001-ben az alábbi 10 vállalat nyújtotta be a legtöbb nemzetközi bejelentést (zárójelben adjuk meg az országkódot és a bejelentések számát):
1. Koninklijke Philips Electronics N.V. (NL, 1458)
2. Robert Bosch GmbH (DE, 1170)
3. Siemens Aktiengesellschaft (DE, 1139)
4. Telefonaktiebolaget LM Ericsson (SE, 876)
5. Matsushita Electric Industrial Co. Ltd. (JP, 852)
6. The Procter & Gamble Company (US, 723)
7. Shanghai Biowindow Gene
Development Inc. (CN, 665)
8. Infineon Technologies AG (DE, 527)
9. BASF Aktiengesellschaft (DE, 515)
10. Bayer Aktiengesellschaft (DE, 466)

16. Szingapúr

A) A jelenlegi szabadalmi rendszer szerint egy szabadalmi bejelentő kérheti, hogy bejelentését a párhuzamos angol, ausztrál, amerikai egyesült államokbeli, európai vagy kanadai bejelentésének kutatási és vizsgálati eredményeire alapozva bírálják el (az európai és kanadai bejelentés esetében csak akkor, ha azokat angol nyelven nyújtották be). 2002. augusztus 15-től kezdve a szingapúri szabadalmi bejelentések vizsgálatát a 2002. augusztus 1-jei vagy későbbi elsőbbségű japán bejelentések vizsgálati eredményeire támaszkodva is lehet kérni.
B) A szingapúri kormány olyan javaslat elfogadásán dolgozik, amely kis- és középvállalatok anyagi megsegítését célozza a szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatos költségek csökkentése által. A kormány reméli, hogy a javasolt pénzügyi megoldás hatálybalépése jelentősen növeli az iparjogvédelmi kultúra színvonalát.

17. Szlovákia

Előző tájékoztatónkban hírt adtunk arról, hogy Szlovákia 2002. július 1-jén csatlakozott az Európai Szabadalmi Egyezményhez. Most arról kaptunk tájékoztatást, hogy a nemzetközi bejelentések szlovákiai nemzeti szakaszának megindításával kapcsolatban is változott a törvény. Korábban a nemzeti szakasz megindításának és a szlovák fordítás benyújtásának határideje az elsőbbség napjától számítva 21 hónap volt, ha a Szlovák Szabadalmi Hivatalt megjelölték, és 31 hónap volt, ha kiválasztották. Az új törvény értelmében ez a határidő mindkét esetben 31 hónapra módosult.
Ez a törvényváltozás 2002. augusztus 1-jén lépett hatályba.