EURÓPAI JOGI FIGYELŐ

DR.VIDA SÁNDOR

Az EU Bíróságának Chiemsee-ítélete és ami utána következik

---

A CHIEMSEE-ítélet

A MOZART védjegy a német bíróság előtt

---

Az EU Bíróságának néhány ítéletéről többször is beszámoltunk már, például a PUMA, az ADIDAS, a BABY DRY, a CHEVY, a SILHOUTTE és néhány azt megelőző ítéletéről, azonban eddig nem esett arról szó, hogy az EU Bírósága ítéleteinek milyen hatása van a tagállamok joggyakorlatára. Német ügyvédek véleménye szerint a hatás radikális, egy angol ügyvéd pedig drámainak látja a helyzetet. Nem zárható ki, hogy néhány év múlva, az EU-csatlakozást követően nálunk is hasonló, erőteljes hatással kell számolni. Úgy tűnik, hogy a CHIEMSEE-ítélet ebben a sorban különösen kiemelkedő szerepet játszik.

A CHIEMSEE-ítélet

A Müncheni Törvényszék (LG München I.) az EU védjegyjogi irányelve (89/104/EGK) 3. cikke 1. bekezdése c) pontjának, valamint 3. cikke 3. bekezdése 1. mondatának értelmezését kérte az EU Bíróságától, az előtte folyamatban lévő két perben.
Mindkét per felperese a Windsurfing Chiemsee Produktions- und Vertriebs GmbH volt, az első per alperese a Boots und Segelzubehör Walter Huber cég, amely csónak- és vitorláshajó-tartozékokat forgalmaz, a másik per alperese a Franz Attenbereg cég, amely sportruházati cikkeket hoz forgalomba.
Mind a felperes, mind az alperesek védjegyei a Chiemsee szót is tartalmazó ábrás védjegyek (mind a Német Szabadalmi Hivatal, mind a Német Szabadalmi Bíróság megtagadta a Chiemsee szónak önmagában védjegyként való bejegyzését); a három ábrás védjegy grafikája eltérő.
Az irányelv 3. cikke 1. bekezdésének c) pontja szerint kizártak az oltalomból többek között az olyan védjegyek, amelyek kizárólag az áru származási helyének megjelölésére szolgálhatnak. [Ez a rendelkezés szinte szó szerint egyezik a magyar Vt. 2. §-a (2) bekezdésének a) pontjával.]
Az EU Bírósága előtti eljárásban a feleken kívül az olasz kormány és az EU Bizottsága is állást foglalt.
Az EU Bírósága jogértelmezési ítéletében abból indult ki, hogy az idézett rendelkezés azt célozza, hogy meghatározott áruk vonatkozásában olyan megjelölésekre ne lehessen védjegyoltalmat kapni, amelyek tekintetében a fogyasztók a földrajzi helyhez bizonyos emóciókat (Vorliebe) fűznek, nevezetesen ahhoz pozitív képzeteket társítanak.
Az irányelv szövege azt is világosan kimondja, hogy már a képzettársítás lehetősége ("szolgálhatnak") is azt eredményezi, hogy a szóban forgó árukra a használat lehetőségét minden érdekelt számára szabadon kell hagyni (Freihaltebedürfnis).
Az adott tagállam illetékes hatóságának ezért vizsgálnia kell, hogy bizonyos földrajzi megjelölés, amelyet védjegyként jelentettek be, olyan földrajzi helyre utal-e, amelyet az érdekelt forgalmi körök a szóban forgó áruval kapcsolatba hozhatnak, vagy hogy ez a jövőre nézve ésszerűen várható-e.
Ez utóbbi vonatkozásban különös súllyal esik latba, hogy az érdekelt forgalmi körökben az adott földrajzi hely tulajdonságai és a szóban forgó áruk mennyire jól ismertek.
Ugyanakkor az irányelv nem tiltja az olyan földrajzi megjelölések védjegyként történő bejegyzését, amelyek mint földrajzi nevek nem ismertek, és amelyek vonatkozásában csekély a valószínűsége annak, hogy az érdekelt forgalmi körök arra következtetnek, hogy az áru erről a helyről származik.
A földrajzi megjelölés lehet egy tó neve is, ha az érdekelt forgalmi körök a tó partjára vagy a tó környékére gondolhatnak.
A továbbiakban a EU Bírósága az irányelv másodikként felhívott rendelkezését értelmezte, nevezetesen a 3. cikk 3. bekezdésének 1. mondatát, amely a megkülönböztető képességnek a lajstromozást megelőző vagy azt követő megszerzéséről rendelkezik. [A magyar Vt. 2. §-ának (3) bekezdése ugyanilyen rendelkezést tartalmaz.]
A megkülönböztető képességnek használattal való megszerzése kérdésében a földrajzi megjelölés sajátos jellegére kell figyelemmel lenni. A jól ismert földrajzi megjelölés ugyanis csak akkor válhat védjegykénti bejegyzésre alkalmassá, ha azt hosszú ideig és intenzíven használták valamely áru vagy szolgáltatás megjelölésére.
Amint azt az EU Bírósága a PUMA, valamint a TUSKY ügyekben kimondta, ennek a kérdésnek a vizsgálatánál a közösségi jog nem tiltja a fogyasztói megkérdezéssel történő bizonyítást, ha azt az adott ország nemzeti joga egyébként lehetővé teszi.
Ezért, ha az adott ország illetékes hatósága arra a következtetésre jut, hogy az érdekelt forgalmi körök jelentős része az árut mint valamely meghatározott vállalattól származót ismeri fel, a lajstromozást nem lehet megtagadni.
Az EU Bíróságának itt vázlatosan ismertetett ítélete Németországban például a miénkhez hasonló szigorú joggyakorlat liberalizálását eredményezte. Az EU-csatlakozást követően feltehetőleg erre nálunk is szükség lesz. Talán nem is feltétlenül szükséges ezzel az EU-csatlakozást bevárni.

A MOZART védjegy a német bíróság előtt

A felperes, aki édességeket állít elő, például a Magyarországon is forgalmazott "Mozart-golyókat" (Mozart-Kugeln), miután az EU több országában már régebben MOZART szóvédjeggyel, valamint más hasonló szóösszetételű (Mozart-Duett, Mozart Sonate stb.) védjegyekkel rendelkezett, 2000. január 26-án közösségi védjegyet is lajstromoztatott Alicantéban.
Ugyanakkor már a 80-as évek eleje óta Németországban a MOZART szót nem sikerült védjegyként bejegyeztetnie, legutóbb a Német Szabadalmi Bíróság (Bundespatentgericht) 1997. december 3-án kelt határozatával utasította el védjegybejelentését.
Az alperes mélyhűtött édességeket állít elő, többek között mélyhűtött tortát, amelyet "Mozart-Torte" megjelöléssel forgalmaz.
A védjegyjogosult felperes a "Mozart-Torte" megjelölés abbahagyása iránt indított pert. Az alperes viszontkeresetében a közösségi MOZART védjegy törlését kérte.
Az ügyben eljáró Müncheni Törvényszék (LG München I.) 2000. november 15-én hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította, s a viszontkeresetnek helyt adva a közösségi védjegy törlését rendelte el.
A terjedelmes ítélet indokolását ehelyütt csak vázlatosan ismertetjük, a hangsúlyt a közösségi védjegyjog, illetve joggyakorlat figyelembevételére helyezve.
Eljárásjogi szempontból említést érdemel, hogy az EU védjegyrendelete 96. cikkének 7. bekezdése lehetőséget biztosít a bitorlási ügyben eljáró bíróság számára a közösségi védjegy törlésére.
A védjegy törlésének anyagi jogi feltételét az szolgáltatta, hogy az EU egy részében a MOZART szó édességek vonatkozásában leíró jellegűvé vált. E vonatkozásban az ítélet többször is hivatkozik az EU Bíróságának a "Chiemsee"- ügyben hozott ítéletére, különös tekintettel arra, hogy az EU védjegyrendelete 7. cikke 1. bekezdésének c) pontja szó szerint egyezik az EU védjegyjogi irányelve 3. cikke 1. bekezdésének c) pontjával, amit a német védjegytörvény is recipiált (8. § 2. bekezdése 2. pont). Ezért e rendelkezések értelmezése alkalmával a nemzeti bíróságnak vissza lehet nyúlnia az EU Bíróságának ilyen tárgyú ítélkezési gyakorlatához. Ez utóbbi a Chiemsee-ügyben hozzá intézett kérdésre ítéletében foglalt állást, eszerint:
Az EU védjegyjogi irányelve 3. cikke 1. bekezdésének c) pontja értelmében kizártak az oltalomból az olyan megjelölések, amelyek kizárólag olyan jelekből vagy adatokból állnak, amelyeket a forgalomban az áruk vagy szolgáltatások megjelölésére használhatnak (24. pont). Ezzel az irányelv azt a közérdekű célt követi, hogy az olyan jeleket vagy adatokat, amelyek árukat vagy szolgáltatásokat írnak le, mindenki szabadon használhassa (25. pont). Az irányelv 3. cikk 1. bekezdésének c) pontja a földrajzi származásra utaló olyan megjelölések védjegykénti bejegyzését tiltja, amelyek meghatározott földrajzi származásra utalnak, amely utóbbiak ennek következtében ezen árucsoportok vonatkozásában az érdekelt forgalmi körök, azaz a kereskedelem, valamint az átlagos fogyasztók által azzal az árucsoporttal, amellyel kapcsolatban a bejegyzést kérik, kapcsolatba hozhatók (29. pont). Már az irányelv 3. cikke 1. bekezdésének c) pontjából is következik, hogy az olyan földrajzi megjelölések, amelyeket a vállalatok használhatnak, mint ilyen földrajzi származásra utaló megjelöléseket, ezen árucsoportok vonatkozásában szabadon tartandók (30. pont) - eddig az idézett fontosabb gondolatok.
A továbbiakban az eljáró Müncheni Törvényszék megállapítja, hogy a közösségi védjegyként bejegyzett MOZART szó az EU egy részében, nevezetesen Németországban és Ausztriában ismert és széles körben forgalmazott "Mozart- Kugeln" vonatkozásában leíró, amit az ítélet szakirodalmi hivatkozásokkal támaszt alá, nevezetesen
- egy német szakmai szótárral,
- az osztrák Handbuch zur Praxis des Lebensmittelrechts-szel,
- a Tolle Torten c. könyvvel,
- az Unser Backbuch Nr. 1. c. könyvvel,
- a Schule und Praxis des Konditors c. könyvvel,
- az Österreich Küche, Land und Leute c. könyvvel,
- a Dr. Oetker Das Grosse Buch von Kochen und Backen c. könyvvel stb.
Az a körülmény, hogy az EU egyes tagállamaiban a MOZART szót nemzeti védjegyként korábban bejegyezték, az ügyben nem releváns - mondja a Müncheni Törvényszék. A közösségi védjegy oltalomképességének megítélésénél ugyanis az EU védjegyrendelet 7. cikkének 2. bekezdése irányadó, amely szerint, ha a lajstromozási akadály az EU egy részében fennáll, úgy a védjegyként bejelentett megjelölés nem lajstromozható.
Úgy véljük, mindenki előtt világos, hogy az EU védjegyrendelete a csatlakozást követően legalábbis a közösségi védjegyek vonatkozásában nálunk is hatályossá válik.
Azonban érdeklődésre tarthat számot, hogy a rendszerváltást követően "talpon maradt" régi, jó hírű védjegyeken (Orion, Zsolnay, Pick, Aranyfácán stb.) vagy az azt követően létrejött és jó hírnevet szerzett magyar védjegyeken (Ego stb.) alapuló jogok miként lesznek érvényesíthetők az azokat "fejhosszal" megelőző közösségi védjegyekkel szemben?
Ez ma még szónoki kérdés, a választ csak az EU-csatlakozást követően lehet majd megadni.