DR. PALÁGYI TIVADAR

Hírek a külföldi szabadalmi, használati minta-, ipari minta- és védjegyjog területéről

---

1. Amerikai Egyesült Államok		12. Kína
2. Argentína		13. Lengyelország
3. Ausztrália		14. Mongólia
4. Brazília		15. Nagy-Britannia
5. Dél-Korea		16. Németország
6. Egyenlítői Guinea		17. Olaszország
7. Európai Unió		18. Svédország
8. Fülöp-szigetek		19. Szabadalmi EgyüttműködésiSzerződés
9. India		20. Szellemi Tulajdon Világszervezete
10. Japán		21. Tajvan
11. Kanada

---

 

1. Amerikai Egyesült Államok

A) Az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi jogában az utóbbi években számos jelentős változás következett be, amelyet a külföldi bejelentőknek célszerű figyelembe venniük. Az egyik ilyen változás az 1999. november 29-én hatályba lépett feltalálóvédelmi törvény (American Inventors Protection Act), amelyről annak idején beszámoltunk. Egy másik lényeges esemény, amelyet a külföldi bejelentőknek is figyelembe kell venniük, a Szövetségi Kerületi Fellebbezési Bíróság (CAFC) Festo v. Shoketshu Kinzoku Kogyo Kabushiki Co. ügyben hozott döntése, amelyről a f. év februári tájékozatóban számoltunk be, és amelyből az a következtetés vonható le, hogy a beje­lentés benyújtása után célszerű kerülni minden módosítást.
    Ilyen okok miatt azoknak a külföldi bejelentőknek, akik PCT-úton nyújtanak be külföldi elsőbbségre alapozott amerikai bejelentést, célszerű figyelembe venniük az alábbi megfontolásokat:
    - Az olyan PCT-bejelentéseket, amelyekben az Amerikai Egyesült Államokat is megjelölik, előnyös angol nyelven benyújtani, mert az ilyen nemzetközi bejelentések közrebocsátási irata a PCT bejelentés nemzetközi bejelentési napjától újdonságrontó hatású.
    - Az amerikai szabadalmi bejelentéseket minél többféle oltalmi körű igénypontokból összeállított igénypontsorozattal célszerű benyújtani.
    - A bejelentés benyújtásakor kerülni kell az előzetes módosítás (preliminary amendment) kérelmezését annak érdekében, hogy elkerüljük a Festo-ügyben hozott ítéletből esetleg származó káros hatásokat.
    - Egy nemzetközi bejelentés elsőbbségét igénylő amerikai bejelentést célszerű a PCT-bejelentés folytatásaként (continuation of the PCT-application) benyújtani az amerikai joggyakorlatnak megfelelő igénypontokkal. A folytatólagos bejelentésre engedélyezett szabadalmat ugyanis a szabadalmi törvény 102 (e) szakasza alapján vizsgált újdonság szempontjából a korábbi nemzetközi bejelentésben igényelt elsőbbség illeti meg, míg a nemzeti szakasz megindítása után engedélyezett szabadalom csak az amerikai nemzeti szakasz megindítási napjának elsőbbségét élvezi a 102(e) szakasz szerinti újdonság elbírálásakor. (Ez az utóbbi szakasz lényegileg azt mondja ki, hogy nem új egy találmány, ha már leírták egy olyan szabadalomban, amelyre vonatkozó bejelentést egy másik személy az Egyesült Államokban már benyújtott, mielőtt a találmányt a bejelentő feltalálta.) Ebből következik, hogy egy nemzetközi bejelentés nemzeti szakaszának megindítására rendelkezésre álló, az elsőbbség napjától számított 30 hónap határidő lejárta előtt előnyösebb lehet az Egyesült Államokban folytatólagos bejelentést benyújtani.
    B) Az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatala (PTO) 2001. április 27-én módosította a biológiai anyagok letétbe helyezésének időpontjára vonatkozó szabályozást. A módosított szabály szerint a PTO egy egyébként engedélyezhetőnek minősített bejelentés esetén értesíteni fogja a bejelentőt, hogy deponálásra van szükség, és ehhez meg nem hosszabbítható 3-hónapos határidőt ad, aminek elmulasztása a bejelentés megszűnését eredményezi.
    A letétbehelyezésnek meg kell előznie az engedélyezési illeték befizetését.
    Az új szabály azokra a bejelentésekre vonatkozik, amelyekben 2001. május 29-én vagy azt követően adnak ki engedélyezési értesítést.
    C) Az "ekvivalencia" fogalom megértése és alkalmazása szabadalombitorlások esetén szakemberek számára is komoly nehézségeket okozhat a fogalom kétféle értelme miatt.
    Amikor a bitorlással vádolt eszköz egy igénypont minden elemét tartalmazza, szó szerint bitorolja az igénypontot. Ha azonban nem tartalmazza az igénypont egy vagy több elemét, az ekvivalencia- elv alapján még mindig bitorolhatja az igénypontot, ha a hiányzó igényponti elem(ek) és a bitorlással vádolt eszköz megfelelő eleme(i) közötti különbségek lényegtelenek. Az ekvivalencia-elv alkalmazásakor bitorlás állapítható meg, ha az ekvivalens elem lényegileg ugyan-azt a funkciót tölti be lényegileg azonos úton és lényegileg ugyan-olyan eredménnyel, mint az igényelt elem.
    A WMS Gaming v. International Game Technology ügyben a Szövetségi Kerületi Fellebbezési Bíróság (CAFC) abban a kérdésben foglalt állást, hogy az "eszköz-plusz-funkció" (means-plus-function) korlátozást tartalmazó igénypontot hogyan kell alkalmazni.
    Amikor egy találmány szerinti megoldásban az egyes elemeket például szögek tartják össze, az igénypontban nem célszerű szögeket említeni, mert a bitorló használhat csavarokat, kapcsokat, enyvet stb. is. Ezért az igénypontban a több különböző megoldásra is ráolvasható "összeerősítésre szolgáló eszköz" (means for fastening) kifejezést célszerű használni. Az ilyen megoldást nevezik a szabadalmi ügyvivők "eszköz-plusz-funkció" klauzulának, mert az eszközt annak konkrét megnevezése helyett funkciójával határozza meg.
    Szabadalomjogi szempontból az ilyen klauzula ideális esetben minden lehetséges eszközt véd, és így a lehető legtágabb oltalmat adja. Az ilyen klauzulák azonban nem annyira tágak, mint ahogy az szövegük alapján várható lenne. A szabadalmi törvény ugyanis az ilyen klauzulákat azokra az elemekre korlátozza, amelyek a szabadalmi leírásban ki vannak nyilvánítva, valamint azokra, amelyek ekvivalensek a kinyilvánítottakkal. Itt ismét szerepel az "ekvivalens" szó, de más szövegösszefüggésben.
    A bíróságoknak gyakran nem csak azt kell megállapítaniuk, hogy egy "eszköz-plusz-funkció" klauzulát szó szerint bitorol-e egy eszköz, hanem azt is, hogy az ilyen klauzulát az ekvivalencia-elv alapulvétele esetén is bitorolják-e. Ez az az eset, amikor az "ekviva­lens" szó két jelentését gondosan meg kell különböztetni.
    A vizsgált esetben a szabadalom egy komputerizált nyerőauto­matára vonatkozott. A gépben egy mikroprocesszor szabályozta a nyerési esélyeket. A szabadalmi igénypontban szerepelt egy eszköz több számnak egy forgó kerék helyzeteihez való hozzárendeléséhez és egy eszköz a számok közül egynek a kiválasztásához. A szabadalom szerinti megoldás egyetlen számot használt a kerék leálló helyzetének meghatározásához, míg a bitorlással vádolt eszköz három szám kombinációját használta. A bíróság azt állapította meg, hogy a bitorlással vádolt készülékben sem az igényelt funkciót elvégző eszköz, sem maga a funkció nem volt azonos a szabadalomban igényelttel. Mindkét készülékben minden egyes kerékleállási helyzethez egy "számcímke" volt hozzárendelve, amely egyértelműen meghatározta a kerék megállási helyzetét, és a bíróság szerint az egyetlen számmal megjelölt "címke" és a számok kombinációjával megjelölt "címke" kiválasztása közötti különbség lényegtelen volt.
    A bíróság megállapította, hogy szó szerinti bitorláshoz azonosnak kell lennie az eszköz-plusz-funkció igénypontban a funkciónak és a bitorlással vádolt készülékben a megfelelő eszköz funkciójának. Ha ilyen azonosság nem áll fenn, akkor nincs szó eszköz-plusz-funkció ekvivalenciáról.
    Ha azonban csak lényegtelen különbségek vannak az igényelt funkció és a bitorlónak vélt szerkezetben a megfelelő eszköz funkciója között, akkor a szerkezet még bitorolhat az ekvivalencia-elv alapján. Ebben az esetben az egyetlen szám hozzárendelése a kerék megállási helyzeteihez nem volt azonos számok kombinációjának a kerék megállási helyzeteihez való hozzárendelésével, nem történt szó szerinti bitorlás, minthogy azonban a különbségek lényegtelenek voltak, a bíróság szerint a szabadalmat az ekvivalencia-elv alapján bitorolták.
    A szó szerinti bitorlás és az ekvivalencia-elv alapján történő bitorlás közötti különbségek nem feltétlenül csak akadémikus jellegűek. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes (WMS Gaming) szó szerint bitorolta a szabadalmat, és hogy ez a bitorlás szándékos volt. E megállapítás alapján az elsőfokú bíróság a szabadalmas 10,8 millió dolláros tényleges kárát megháromszorozta, és így 32,4 millió dollár kártérítést állapított meg. A Fellebbezési Bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy a bitorlás szándékos voltának meghatározásakor figyelembe kell venni azt is, hogy a bitorlás szó szerinti volt-e, vagy pedig csak az ekvivalencia-elv alapján lehetett bitorlást megállapítani.
    Minthogy a Fellebbezési Bíróság az elsőfokú bíróság szó szerinti bitorlásra vonatkozó megállapítását helytelennek találta, az ügyet visszautalta az elsőfokú bírósághoz, és elrendelte a szándékosságra vonatkozó megállapítás felülvizsgálatát, figyelembe véve a szó szerinti bitorlás hiányát. Így a szó szerinti bitorlás és az ekvivalencia-elv alapján történő bitorlás közötti finom különbségtétel a megítélt kártérítésben 21,6 millió dollár különbséget okozhat.

2. Argentína

Az Unilever NV v. The Patent Office ügyben a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta a Fellebbezési Bíróság döntését, és ezzel megerősítette, hogy a Szabadalmi Hivatal jogosan utasított el két re­va­li­dá­ciós (megerősítő) szabadalmi bejelentést, amelyeket még abban az időben nyújtottak be, amikor az ilyen szabadalmakat érvényesnek tekintő törvény volt hatályban.
    Unilever 1995. június 13-án és július 27-én nyújtott be két megerősítő szabadalmi bejelentést, amelyeket a Szabadalmi Hivatal azon az alapon utasított el, hogy az új szabadalmi törvény nem teszi lehetővé ilyen bejelentések benyújtását.
    Annak ellenére, hogy a Szövetségi Fellebbezési Bíróságok mindhárom kamarája három különböző ügyben egyértelműen úgy ítélkezett, hogy a régi törvény hatálybanléte alatt (vagyis 1995. szeptember 29. előtt) benyújtott megerősítő szabadalmi bejelentések jogot szereztek arra, hogy a régi törvény rendelkezései szerint vizsgálják őket, a Legfelsőbb Bíróság felülbírálta ezt a döntést, megállapítva, hogy a megerősítő szabadalmak "viszonylagos újdonságának követelménye" nem egyeztethető össze az Argentína által 1995. január 5-én ratifikált TRIPS-Egyezménnyel. Ezért az 1995 júniusában, ill. júliusában az Unilever által benyújtott két megerősítő szabadalmi bejelentést a Legfelsőbb Bíróság elutasította. Ennek következtében a Szabadalmi Hivatal az 1995. január 5. után benyújtott összes megerősítő szabadalmi bejelentést el fogja utasítani.

3. Ausztrália

A) Ausztrália 2001. április 11-én helyezte letétbe a védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó Madridi Jegyzőkönyvhöz való csatlakozás okmányát. Ennek megfelelően ez a Jegyzőkönyv Ausztrália vonatkozásában 2001. július 11-én lépett hatályba.
    A Madridi Megállapodás alapján benyújtott védjegybejelentések vizsgálati eljárása lényegileg megegyezik az Ausztrál Védjegyhivatal által a szabályos nemzeti bejelentések kapcsán végzett korábbi vizsgálattal.
    A Madridi Jegyzőkönyv előírja, hogy az elővizsgálati jelentést a nemzetközi bejelentést követő 18 hónapon belül kell kiadni, különben a bejelentést Ausztráliában lajstromozottnak tekintik. Minthogy az Ausztrál Védjegyhivatal általában a bejelentést követő 10-12 hónapon belül ad ki elővizsgálati jelentést, a Madridi Jegyzőkönyvhöz való csatlakozás a vizsgálat gyorsasága tekintetében nem kínál előnyöket az ausztráliai védjegybejelentők számára.
    B) A világháló hálóneveinek (domén-neveinek) adminisztrációjáért felelős kormányszerv, a Kiadott Nevek és Számok Világháló Társasága (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers, "ICANN") nemrég bejelentette, hogy hét új legfelső szintű hálónév-ragot fog engedélyezni annak érdekében, hogy több hálónév-vál­to­zat legyen hozzáférhető, és hogy enyhítse a ".com" végződésű címek területén a zsúfoltságot. Az új hálónév-ragok a következők:
- .biz vállalkozásokhoz;
- .name magánszemélyeknek;
- .pro hivatásosoknak;
- .info általános használatra;
- .museum múzeumoknak;
- .coop szövetkezeteknek;
- .aero a repülőiparnak.
    Bár ez a hét új hálónév-rag lehetővé teszi új hálónevek lajstromozását, fennáll a veszély, hogy hálónév-foglalók megkísérlik a közismert kereskedői nevek és védjegyek hálónévként való lajstromoztatását ezeken a területeken. Ezért ICANN, hogy elkerülje a hálónévlajstromozási kérelmek hálónév-foglalók által benyújtandó özönét, azt tervezi, hogy ezekkel az új hálónév-ragokkal először csak a lajstromozott védjegyek tulajdonosai számára teszi lehetővé a hálónév-lajstromozást, és ezek a hálónevek csupán egy meghatározott idő után lennének hozzáférhetők a köz számára is.
    Most kaptunk hírt arról is, hogy az ICANN egy olyan szervet (UDRP) létesített, amely a legfelső szintű hálónevek - amilyen a ".com", a ".net" és az ".org" - kapcsán jogosult adminisztratív úton eldönteni a lajstromozási vitákat; e szerv mellett azonban bírósági utat is igénybe lehet venni.
    Az UDRP működési irányelvei szerint tilos lajstromoztatni egy hálónevet, ha
    - az azonos vagy megtévesztően hasonlít másnak a védjegyével, illetve védjegyéhez;
    - a hálónevet lajstromoztató személy vagy cég nem jogosult az adott hálónév használatára; és
    - a hálónevet rosszhiszeműen lajstromoztatták és használják.
    Az UDRP sikeresen juttatta vissza a korábban jogosulatlanul lajstromozott bramblesequipment.com és a sydneyoperahouse.net hálóneveket a Brambles Industries Limited cégnek, illetve a Sydney Opera House Trust-nak. Az UDRP mindkét ügyben megállapította, hogy a hálónevek lényegileg azonosak vagy megtévesztően hasonlók voltak a vonatkozó védjegyekkel, illetve védjegyekhez, és a lajstromoztatók egyike sem volt jogosult a vitatott hálónevekre.

4. Brazília

2001. február 16-án életbe lépett a 9279. sz. szabadalmi törvényt módosító 10196. sz. törvény, amely a gyógyszer tárgyú bejelentésekkel kapcsolatban új szabadalmazási követelményeket támaszt, elutasít számos élelmiszeripari és gyógyszeripari függő bejelentést, és korlátozza a gyógyszer tárgyú szabadalmak tulajdonosainak jogait egy szabályozó felülvizsgálati eljárás beiktatásával.
    A módosító törvény szerint a szabadalomtulajdonos kizárólagos jogait nem bitorolja az, aki a Brazíliában vagy külföldön való forgalmazáshoz szükséges engedély megszerzése céljából szerez adatokat és vizsgálati eredményeket.
    A törvény új 229. szakasza kimondja, hogy gyógyászati termékekre vagy eljárásokra vonatkozó szabadalmak engedélyezése az Állami Egészségügyi Felülvizsgálati Hivatal [Agência Nacional de Vigilância Saniataria (ANVISA)] engedélyétől függ. Ez a Hivatal hagyja jóvá a gyógyászati termékek forgalmazását.
    A szabadalmazásnak ezen új negyedik követelménye miatt az ilyen tárgyú bejelentésekre csak ANVISA engedélyének kézhezvétele után lehet szabadalmat adni. Ez a rendelkezés 2001. április 17-én lépett hatályba, és mind a függő rendes bejelentésekre, mind a függő pipeline-bejelentésekre vonatkozik, de nem érinti az 1997. május 15. után benyújtott bejelentéseket.
    A Brazil Szabadalmi Hivatal a műszaki vizsgálat befejezése után a gyógyászati termékre vagy eljárásra vonatkozó bejelentésre nem adja ki az engedélyező határozatot, hanem csak egy olyan tájékoztatást tesz közzé, hogy a műszaki vizsgálatot befejezték, és a bejelentés kielégíti a szabadalmi törvény 8-36. szakaszaiban foglalt követelményeket, de az engedélyező végzés kiadásának feltétele a fentebb említett engedély megszerzése. E tájékoztatás publikálása után a bejelentés iratait ANVISA-hoz továbbítják, hogy az megadja a szükséges beleegyezést.
    ANVISA soha nem vizsgált szabadalmi bejelentéseket, ezért körülbelül 30 szakembert vett ideiglenesen állományba, akiknek feladata a bejelentések elemzése, és akiket ANVISA részben az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának (United Nations Devel­op­ment Program) az anyagi támogatásával alkalmaz. Ezek a szakemberek 30 napnál hosszabb tanfolyamon ismerkedtek a szabadalmi joggal, a bejelentések elővizsgálatával és osztályozásával, valamint a szabadalmazási eljárással.
    Elutasítottnak tekintik az 1994. december 31. előtt benyújtott és 1997. május 15-ig pipeline-bejelentéssé át nem alakított gyógyszer és élelmiszer tárgyú bejelentéseket, valamint az 1995. január 31. és 1997. május 15. között benyújtott, gyógyászati termékek, gyógyszerek és élelmiszeripari termékek előállítására vonatkozó bejelentéseket.
    Az 1995. május 15. előtt benyújtott, vegyi termékeket igénylő, az előző 2 bekezdésben említett körbe nem tartozó és pipeline-be­je­lentéssé át nem alakított bejelentéseket is elutasítottnak tekintik.

5. Dél-Korea

A) Dél-Koreában az interneten folytatott kereskedelem az ország leggyorsabban növekvő iparágai közé tartozik. Az internet hasz­nálóinak száma 1999-ben 6 millió volt, és 2000 végéig ez a szám valószínűleg 12 millió fölé emelkedett, ami különböző üzletek, így az internet-hirdetések, a portál-szolgáltatások és az internet-kereske­delem nagyfokú fejlődését eredményezte. Az internet-keres­kedelem dél-koreai piacának forgalmát 2000-ben 240 millió dollárra becsülték.
    Ennek a teljesen új iparágnak és technológiának az elterjedése az internet-kereskedelemre és az üzleti módszerekre vonatkozó szabadalmi bejelentések számának a gyors növekedését eredményezte. Az ilyen tárgyú dél-koreai bejelentések száma 141 volt 1992-ben, és 3000-re becsülik 2000-ben.
    Az üzleti módszerekre vonatkozó bejelentések számának ilyen hirtelen növekedése a Koreai Szellemi Tulajdon Hivatal számára is súlyos kihívást jelent. A Hivatal 1998-ban a számítógép vonatkozású találmányok vizsgálatára az amerikai és a japán gyakorlatot követő irányelveket bocsátott ki, amit a szoftver tárgyú találmányok engedélyezése terén előremutató lépésként értékeltek. Ezek az irányelvek azonban nem foglalkoztak az üzleti módszerekre vonatkozó találmányokkal. Ezért 2000. augusztus 1-jén a Hivatal az üzleti módszerekre vonatkozó találmányok vizsgálatára új irányelveket fogadott el, és közzétette az elektronikus kereskedelemre vonatkozó találmányok vizsgálatának irányelveit, amelyek főleg a szabadalmazhatósági követelményeket ismertetik, és szemléltetés céljából feltételezett eseteket ismertetnek.
    Az új irányelvek szerint egy tisztán üzleti módszer nem szabadal­mazható. A szabadalmazhatóság feltétele, hogy az üzleti módszer­nek érinthető műszaki eszközöket kell tartalmaznia az üzleti módszer kivitelezéséhez vagy gyakorlati alkalmazásához. Ez a köve­telmény összhangban van a dél-koreai szabadalmi törvény előírásaival, amelyek a találmányt "műszaki ötletek igen fejlett alkotásaként" határozzák meg, amely "a természeti törvényeket hasznosítja, és iparilag alkalmazható".
    Az irányelvek kimondottan tiltják az olyan hagyományos (kézi) üz­leti módszer szabadalmazását, amely csupán automatizálva van számítógép használatával.
    Az irányelvek előírják, hogy a leírásnak részletesen ismertetnie kell az üzleti módszer kivitelezéséhez szükséges valamennyi műszaki eszközt. Az igénypontnak legalább egy olyan műszaki elemet kell tartalmaznia, amely lehetővé teszi az üzleti módszer meg­va­ló­sí­tá­sát számítógépen.
    Egy üzleti módszer akkor is szabadalmazható lehet, ha már leírtak hasonló módszereket, de a találmány tárgyát képező módszer megvalósítására szolgáló műszaki eszközök különböznek a már ismert megoldásoktól.
    Az irányelvek szerint egy találmány kielégíti a feltalálói tevékenység követelményét, ha egy szokásos üzleti módszerre vonatkozik, de azt feltalálói tevékenységen alapuló műszaki elemek segítsé­gével valósítják meg. Ha az üzleti módszerhez kapcsolódó számítógép-technológia új és feltalálói tevékenységen alapszik, a találmány szabadalmazható, függetlenül az üzleti módszer újdonságától.
    B) A Koreai Legfelsőbb Bíróság egy bitorlási ügyben 2000. július 28-án hozott ítéletében az ekvivalencia-elvet alkalmazta.
    A bitorlási pert a Bayer AG. a 23 468 sz., "Eljárás 7-amino-1-cik­lopropil-4-oxo-1,4-dihidronaftiridin-3-karbonsav" tárgyú szabadalma alapján indította egy dél-koreai cég ellen. A szabadalom fő­igénypontja szerint piperazint használnak egy közbenső termék előállítására, amelyet azután hidrolízissel a hatékony antibiotikumként használható ciprofloxacinná alakítanak. Az alperes azonos végtermék előállítására hasonló eljárást alkalmazott azzal az eltéréssel, hogy piperazin helyett N-etoxi-kar­bonil-pi­perazint használt.
    A bíróság megállapította, hogy az alperes eljárásának kiindulási anyaga és végterméke azonos a felperesi eljáráséval, míg az alperes által alkalmazott reagens, vagyis az N-etoxi-karbonil-piperazin ekvivalens a szabadalmazott eljárás szerintivel, vagyis a piperazin­nal.
    A bíróság ítélete a következő megállapításokat tartalmazta:
    A szabadalmazott eljárás és az alperes eljárása azonos feltalálói cél, vagyis ciprofloxacin előállítása érdekében azonos kiindulási anyagot és azonos műszaki elvet alkalmazott.
    Minthogy az alperes eljárásában az N-etoxi-karbonil-piperazinnak csupán a piperazincsoportja reagál a kiindulási anyaggal - hasonlóan a szabadalmazott eljáráshoz -, vagyis az N-etoxi-karbo­nil-csoport valójában nem vesz részt a reakcióban, a két eljárás reakciómechanizmusa lényegileg azonos. Továbbá nem találtak olyan bizonyítékot, amely azt támasztaná alá, hogy az alperes eljárása jobb a szabadalmazott eljárásnál a melléktermékek, így dimer szár­mazékok redukálása vagy a reakció hozamának megjavítása terén. Ezért az alperesi eljárásban reagensként használt N-etoxi-karbonil-piperazinról megállapítható, hogy lényegileg azonos funkciót tölt be és lényegileg ugyanolyan eredményekhez vezet, mint a szabadalmazott eljárásban alkalmazott piperazin.
    - Az alperesi eljárásban használt N-etoxi-karbonil-piperazin a szabadalmi bejelentés benyújtásának időpontjában már ismert volt az adott műszaki területen, különös tekintettel arra, hogy N-etoxi-karbonil-csoportja védőcsoportként szerepel, amit maga az alperes is elismert. A szabadalom tárgyát képező szerves szintézisek területén az is a szakember általános ismeretanyagához tartozik, hogy azokat az egyéb funkciós csoportokat, amelyek nem vesznek részt a kívánt reakcióban, védőcsoport bevitelével kizárják a reakcióból, majd a reakció befejezése után a védőcsoport(ok)at lehasítják. Ilyen körülmények között a pipera­zinnak N-etoxi-karbonil-pipe­razin­nal való helyettesítése az alperesi eljárásban szakember számára könnyen megoldható feladatot jelent.
    A fenti okok alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes eljárása bitorolja a szabadalmazott eljárást.

6. Egyenlítői-Guinea

Egyenlítői-Guinea (országkódja: GQ) 2001. április 17-én letétbe helyezte a Szabadalmi Együttműködési Szerződéshez való csatlakozás okmányát. Így ez a szerződés ebben az országban 2001. július 17-én lépett hatályba.

7. Európai Unió

Az Európai Unió tagállamainak kereskedelmi miniszterei 2001. május 31-én megbeszélést folytattak annak érdekében, hogy közelítsék az álláspontokat az európai szabadalmak kapcsán a nyelvkérdésben fennálló különbségek terén. Egyúttal az Európai Szabadalmi Hivatal és a nemzeti szabadalmi hivatalok nézetkülönbségeit is tisztázni kívánták. A kiadott jelentés szerint a tagállamok némi előrehaladást tettek ugyan, de nem sikerült az álláspontokat úgy egyeztetni, hogy 2001 végéig közös nevezőre jussanak.
    A legsúlyosabb nehézséget a nyelvkérdés okozta. Az Európai Bizottság javaslata ugyanis csak három nyelvre való fordítást írna elő, míg az Európai Szabadalmi Egyezmény alapján a megadott európai szabadalom érvényesítéséhez jelenleg 11 nyelvre való fordításra van szükség.
    A három nyelvre való fordítás követelményét a dél-európai országok ellenzik, különösen Spanyolország, amelynek a szabadalmi hivatala Latin-Amerika egyes országainak a nemzetközi bejelentéseit is kezeli. Ezért a spanyolok azzal érvelnek, hogy ha a 3 nyelv egyike nem spanyol, akkor a latin-amerikaiak Európa helyett az Egyesült Államokban fognak bejelenteni.
    Az Európai Bizottság költségcsökkentési okok miatt kitart amellett, hogy az európai szabadalmakat csak 3 nyelvre kelljen lefordítani. Jelenleg egy európai szabadalom háromszor annyiba kerül, mint egy amerikai, és a többletköltségek 40%-át fordítási költségek teszik ki.
    Az Európai Bizottság javaslata fölötti megegyezést tovább gátolja annak a kérdésnek a megoldatlansága, hogy hogyan osszák meg a költségeket az Európai Szabadalmi Hivatal és a nemzeti hivatalok között. Nézeteltérés áll fenn abban a kérdésben is, hogy hogyan osszák meg az ügyeket a nemzeti bíróságok és az Európai Törvényszék között.
    Leif Pagorsky svéd kereskedelmi miniszter az Európai Unió fél évig tartó svéd elnökségének végén optimistán azt nyilatkozta ugyan, hogy 2001 végéig megegyezésre tudnak jutni az európai szabadalmakkal kapcsolatos vitás ügyekben, de az Európai Bizottság egy magát megnevezni nem kívánó képviselője eltérő véleményt nyilvánított: "Ha Spanyolország, Olaszország, Portugália és Görögország nem változtatja meg álláspontját, ez 2001 végéig megoldhatatlan nehézségeket fog okozni."

8. Fülöp-szigetek

A Fülöp-szigetek 2001. május 7-én letétbe helyezte a Szabadalmi Együttműködési Szerződéshez (PCT-hez) való csatlakozás okmányát. Ennek megfelelően ez a szerződés a Fülöp-szigetek vonatkozásában 2001. augusztus 7-én lépett hatályba.

9. India

Indiában új ipari minta törvény (Designs Act 2000) lépett hatályba.
    Az új törvény szerint újdonságrontó a bárhol bekövetkezett publikáció, míg az 1911. évi régi törvény szerint csak az indiai publikáció minősült újdonságrontónak.
    A minták oltalmi ideje 10 év, amely 5 évvel meghosszabbítható, szemben a régi törvény szerinti 5 + 5 év oltalmi idővel.
    Az új törvény lehetővé teszi a megszűnt minták egy éven belüli újbóli érvénybe helyezését, amire a régi törvény nem adott lehetőséget.
    Az új törvény szerint a Párizsi Uniós Egyezmény tagállamaiból érkezett mintabejelentések elsőbbség igénylésével nyújthatók be, amit a régi törvény nem tett lehetővé.
    Az új törvénnyel együtt új végrehajtási utasítás (Design Rules 2001) is hatályba lépett. Egyúttal jelentősen emelték az eredetileg rendkívül alacsony hivatali illetékeket. Így például az új mintabejelentés illetékét közelítőleg 24 USD-nek megfelelő összegre emelték a korábbi mintegy 50 US centnek megfelelő összegről.
    A 2001. május 11. előtt lajstromozott mintákat az 5 év vagy a meghosszabbított 10 év oltalmi idő lejártakor meg kell újítani.

10. Japán

A) A Japán Szabadalmi Hivatal tájékoztatása szerint 2000-ben mintegy 15 000 üzleti módszerre vonatkozó szabadalmi bejelentést nyújtottak be, ami ötszöröse az előző évben benyújtott ilyen tárgyú bejelentések számának.
    Minthogy ezen a téren a bejelentések számának még további növekedése várható, az üzleti módszerekre vonatkozó szabadalmi bejelentésekkel foglalkozó elővizsgálók számát kétszeresére növelték.
    B) Egy japán cég 1986. május 21-én lajstromozási kérelmet nyújtott be egy japán betűkkel írt és "L'airdutemps"-ként olvasandó védjegyre a személyes felszerelésekre és egyéb árukra vonatkozó 21. áruosztályban. A védjegyet (a továbbiakban "lajstromozott védjegy") 1988. december 19-én lajstromozták.
    A felperes a latin betűkkel írt L'AIR DU TEMPS védjegyet (a továbbiakban: "idézett védjegy") az illatszerekre és egyéb árukra vonatkozó 4. áruosztályban lajstromoztatta. A felperes a "L'Air du Temps" védjegyet és ennek japán betűkkel írt változatát (a továbbiakban: "használt védjegyek") és az idézett védjegyet is használta illatszerein. Amikor a lajstromozott védjegyet bejelentették, a használt és az idézett védjegyek már közismertek voltak mind a kereskedők, mind a fogyasztók körében Japánban.
    A felperes 1992. július 3-án fellebbezést nyújtott be a Japán Szabadalmi Hivatalnál, kérve a lajstromozott védjegy érvénytelenítését. A fellebbezést a hivatal Fellebbezési Tanácsa 1997. február 24-én elutasította arra hivatkozva, hogy a lajstromozási kérelem benyújtásakor az idézett és a használt védjegyek közismertek voltak ugyan a kereskedők számára, de nem voltak általánosan ismertek és híresek megjelölésként; így a lajstromozott védjegy feltehetőleg nem okoz megtévesztést az áruk eredetét illetően.
    A felperes a Tokiói Felsőbíróságnál kérte az elutasítás megsemmisítését, de keresetét ez a bíróság is elutasította. Ezt követően a felperes a Legfelsőbb Bíróságnál nyújtott be fellebbezést.
    Ez a bíróság megállapította, hogy a lajstromozott védjegy megnevezés szempontjából megegyezik a használt védjegyekkel, és megjelenésében is hasonló. Emellett a japánul írt "L'airdutemps" az idézett védjegy francia írásmódjából származik, és így a védjegyek megnevezése azonos. A felhasznált és az idézett védjegyek a felperes illatszereinek megjelöléseként közismertek mind a kereskedők, mind a fogyasztók számára.
    A lajstromozott védjegy megjelölt árui, így a "sminkkészletek, személyes dekorációk, hajdíszek, kézitáskák és tasakok" nagyon közel állnak az illatszerekhez, mert mindkét árutípus nők díszítését célozza, és így az ilyen áruknak közös a fogyasztóközönsége.
    A fenti okok miatt a Legfelsőbb Bíróság az alsó fokú bíróságok ítéletét megalapozatlannak minősítette és helyt adott a felperes fellebbezésének, elrendelve a Szabadalmi Hivatal döntésének törlését.

11. Kanada

A) Előző tájékoztatónkban már hírt adtunk arról, hogy a kormány a szabadalmi törvény módosítását terjesztette a Szenátus elé. Most a törvénymódosítás pontos szövegét is kézhez kaptuk, amely szerint a 45. szakasz új szövege a következő:
    "45(1) A 46. szakasz függvényében, ha egy szabadalmi bejelentést 1989. október 1-je előtt nyújtottak be, a szabadalom oltalmi ideje az engedélyezés napjától számított tizenhét év.
    (2) Ha a szabadalom (1) bekezdésben említett oltalmi ideje még nem járt le ennek a szakasznak a hatálybalépése előtt, az oltalmi idő a szabadalom megadásától számított tizenhét év vagy a be­je­lentés napjától számított húsz év, ha az utóbbi időtartam hosz-szabb."
    A 45(1) bekezdésben említett 46. szakasz előírja, hogy a szabadalmak érvényben tartásához évi illetéket kell fizetni.
    Az oltalmi idővel kapcsolatban az új 45. szakaszban előírt változ­­tatás főleg a gyógyszer tárgyú szabadalmakat érinti. Az Industry Ca­nada szerint a régi szabadalmi törvénnyel védett mintegy 30 keres­­kedelmileg fontos gyógyszer oltalmi ideje meghosszabbodik átlag­ban legfeljebb hat hónappal. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő generikus­ termékeket ugyanennyi idővel később lehet majd forgalomba hozni.
    B) A Kanadai Biotechnológiai Tanácsadó Bizottság, amelyet 1999 szeptemberében a Szövetségi Kormány állított fel annak érdekében, hogy iránymutatással szolgáljon a biotechnológia etikai, szociális, gazdasági, tudományos, környezetvédelmi és egészségügyi szempont­jai vonatkozásában, "A magasabb életformák szabadalmazása és a biotechnológiai szellemi tulajdon" címmel egy konzultációs iratot adott ki a szellemi tulajdon alkalmazásáról biotechnológiai termékekre. Ez az irat képezi az alapját azoknak a tárgyalásoknak, amelyek feladata lesz dönteni abban a kérdésben, hogy helyes-e szabadalmat engedélyezni magasabb életformákra.
    A Bizottság feladatai közé tartozik a biotechnológia szellemi tulajdonnal kapcsolatos szempontjainak megtárgyalása, valamint a Szövetségi Kormány számára tanácsadás szolgáltatása ahhoz, hogy Kanada a biotechnológiában - erkölcsi és szociális szempontok kellő figyelembevétele mellett - nemzetközileg versenyképes legyen.
    A Bizottság tagjai a tudomány, az üzleti élet, a jog, a környezetvédelem, a filozófia és a közszolgálat területéről olyan független szakértők, akik önkéntes alapon részmunkaidőben foglalkoznak a biotechnológia kérdéseivel.
    A Bizottság létrehozásában szerepet játszott az a tény, hogy 1998-ban a Kanadai Szövetségi Bíróság nem engedélyezte egy genetikailag módosított egér (az ún. "Harvard-egér") szabadalmazását (amely döntést egyébként a Szövetségi Fellebbezési Bíróság 2000-ben megváltoztatott). A Bizottságnak az is feladata, hogy a növények és állatok szabadalmazásával kapcsolatos szabályozás terén figyelembe vegye a TRIPS-Egyezmény előírásait.
    A konzultációs irat az alábbi 4 kérdésre összpontosít:
    a "magasabb életforma" meghatározása;
    a biotechnológiai termékekre vonatkozó szabadalmi rendelkezéseknek a szabadalmi törvény módosítása vagy a Szabadalmi Hivatal által kiadandó irányelvek általi megváltoztatásának viszonylagos előnyei és hátrányai;
    - a magasabb életformákra engedélyezett szellemi tulajdonjo-gok meghatározásában szerepet játszó erkölcsi és szociális szempontok;
    Kanada nemzetközi alapállása a magasabb életformák szabadalmazása terén.
    A konzultációs iratra 2001. május 14-ig tehetett bárki megjegyzést. Ezt követően a Bizottság a nyár folyamán fog jelentést tenni a kormány számára. Ehhez a jelentéshez ismét 3 hónapon belül lehet majd megjegyzéseket tenni, és ezek alapján fogják megállapítani, hogy a kormány számára kidolgozott ajánlásokat további módosításoknak kell-e alávetni.

12. Kína

A) Kínában az elmúlt évben 170 690 szabadalmi bejelentést nyújtottak be az Állami Szellemi Tulajdon Hivatalnál, ami az előző évben benyújtott 134 329 bejelentéshez viszonyítva 27,1%-os növekedést jelent. E bejelentések közül 30 417 származott külföldről. A külföldi bejelentések közül legtöbbet - 9888-at - Japánból nyújtottak be; a további sorrend: Amerikai Egyesült Államok (8414), Német Szövetségi Köztársaság (2787), Dél-Korea (1861), Franciaország (1387), Hollandia (993), Svájc (867), Nagy-Britannia (802), Svédország (768) és Olaszország (382).
    B) Kínában államtanácsi rendelet jelent meg az integrált áramköri elrendezések oltalmára, amely szabályozza a minták lajstromozását, az oltalom terjedelmét, a kényszerengedélyt és a bitorlási ügyeket.
    Ilyen oltalmat az "eredeti", vagyis olyan mintára adnak, amely a létrehozó szellemi alkotásának az eredménye.
    Az oltalmi idő a lajstromozás napjától számított 10 év.
    A külföldiek által létrehozott és első kereskedelmi forgalomba hozott minták szellemi tulajdonjoggal lesznek felruházva. Az olyan országokból származó minták is oltalmat élveznek, amelyekkel Kína szerződést kötött ilyen jogok kölcsönös elismeréséről.
    Az új rendelet 2001. október 1-jén fog hatályba lépni.

13. Lengyelország

2001. augusztus 21-én Lengyelországban új iparjogvédelmi törvény lépett hatályba, amely sok vonatkozásban megváltoztatja a találmányokra, használati mintákra, mintákra és védjegyekre vonatkozó korábbi rendelkezéseket. Az alábbiakban az új törvény által bevezetett fontosabb változásokat foglaljuk össze.

    I. Szabadalmak és használati minták
    Bejelentési napként a bejelentési iratoknak a Szabadalmi Hivatalhoz való beérkezési napját tekintik. Ez annyit jelent, hogy a postabélyegzés időpontját nem ismerik el bejelentési napként.
    Ha nem az eredeti iratokat, hanem csak azok másolatát nyújtják be, az olvasható másolatok beérkezésétől számított 30 napon belül be kell nyújtani az eredeti iratokat is.
    A Szabadalmi Hivatal a nap minden órájában biztosítja az ügyfelek által továbbított levelek átvételét.
    Az új törvény szerint egy ismert anyag új alkalmazása is szabadalmazható.
    Nem minősül szabadalombitorlásnak, ha a találmányt vizsgálatra és kísérletezésre, oktatási célokra, valamint különleges termékek, elsősorban gyógyszerek kereskedelmi for­ga­lombahozatali engedélyének megszerzéséhez szükséges műveletben használják.

    II. Ipari minták
    Az új törvény bevezeti az ipari minták oltalmát, szemben a korábbi törvényben említett díszítőminták oltalmával. Az ipari minta egy termék új, eredeti és sokszorosítható formáját képviseli, amely felületének tulajdonságaiban, színében, kialakításában vagy díszítésében nyilvánul meg. Nem védhető azonban ipari mintaként egy termék olyan alakja, amely csupán műszaki vagy működési célt szolgál. Textíliák is védhetők ipari mintaként.
    Egy ipari mintát akkor tekintenek újnak, ha az elsőbbség napja előtt nem került olyan módon nyilvánosságra, hogy ezáltal lehetővé vált a reprodukálása.
    Az ipari mintaoltalom időtartama a bejelentés napjától számított 25 év, szemben a díszítő minták 10 év oltalmi idejével.

    III. Védjegyek
    Nem lajstromozhatók a már lajstromozott vagy lajstromozásra benyújtott, korábbi elsőbbségű védjegyek fontos részeihez hasonló vagy azokkal azonos védjegyek; az elsőbbség napja előtt általánosan ismert és más termékeihez használt védjegy lényeges részéhez hasonló vagy azzal azonos védjegyek; a korábban lajstromozott olyan védjegyhez hasonló védjegyek, amelynek az oltalmi ideje az új védjegy bejelentési napja előtt két évnél rövidebb időn belül járt le; a termék származási helyével össze nem egyeztethető földrajzi elemeket tartalmazó védjegyek, különösen alkoholos italok esetében.
    A védjegybejelentéseket a benyújtás napjától számított 6 hónap eltelte után a Szabadalmi Hivatal publikálja. Ezt megelőzően a védjegybejelentést titkosan kell kezelni.

    IV. Integrált áramkörök topográfiája
    Az alkotójának szellemi munkájából eredő új és eredeti topográfiák lajstromozhatók, ha azokat a benyújtás előtt két évnél rövidebb ideig használták csak kereskedelmi célokra, és a megalkotás időpontjától számítva nem telt el 15 évnél hosszabb idő. Az általánosan ismert elemekből álló topográfia csak akkor lajstromozható, ha az elemek kombinációja eredetinek minősül.
    A topográfiák oltalmi ideje attól a naptári évtől számított tíz év, amelyben a topográfiát bevezették a piacra vagy amelyben a topográfia oltalmát a Szabadalmi Hivatalnál kérték, ha az utóbbi időpont korábbi.

    V. Földrajzi árujelzők
    A földrajzi árujelzők új oltalmi formát jelentenek. Ilyen oltalmat olyan megjelölésekre adnak, amelyek közvetlenül vagy közvetve utalnak olyan hely, körzet vagy ország nevére, amely azonosítja az adott területről származó terméket, ha ez a termék főleg a földrajzi eredet következtében különleges tulajdonságokkal rendelkezik.
    Lengyelországban csak olyan külföldi földrajzi árujelzőkre lehet oltalmat szerezni, amelyeket a származási országban is védenek.
    A földrajzi árujelzőkre vonatkozó jogot olyan érdekelt személy érvénytelenítheti, aki bizonyítja, hogy a jog megszerzéséhez szükséges törvényes feltételek nem álltak fenn.

14. Mongólia

Mongólia 2001. március 16-án helyezte letétbe a védjegyek nem­zetközi lajstromozására vonatkozó Madridi Megállapodáshoz kap­csolódó Madridi Jegyzőkönyvhöz való csatlakozás okmányát. Ennek megfelelően ez a Jegyzőkönyv Mongólia vonatkozásában 2001. június 16-án lépett hatályba.

15. Nagy-Britannia

Nagy-Britanniában 1999 áprilisában az ún. "Woolf-reformokkal" változásokat vezettek be a bírósági rendszerben. Ezek a reformok kiterjedtek a szellemi tulajdon területére is.
    Az utóbbi években az angol bíróságok jelentős előrehaladást tettek az ügykezelés egyszerűsítésében és gyorsításában, jóllehet az ügyek sok esetben bonyolultabbakká váltak, és a bíróságoknak olyan ügyekkel is kell foglalkozniuk, amelyekben a felek egyre kifinomultabb fogásokkal próbálják a pert megnyerni. Tíz évvel ezelőtt egy bitorlási perben három évre volt szükség az első ítélet meghozatalához, ezt követően önműködően fennállt a jog a fellebbezéshez, és a szóbeli meghallgatásig további két évre volt szükség. Maga a meghallgatás egy szabadalombitorlási ügyben négy vagy még több hétig tartott, és az ügy feltárása (discovery) közben született iratok terjedelme rendkívül nagy volt. Ezért már a Woolf-reformok előtt is tett lépéseket az angol szabadalmi bíróság (English Patents Court) annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen az ítélethozatalhoz szükséges időt, valamint a tárgyalások időtartamát, aminek következtében ma egy ügy egy éven belül eljut a tárgyalásig, és maga a tárgyalás ritkán tart két hétnél tovább. Ez azonban még mindig túl hosszú egy kereskedelmi szervezet számára.
    A bíróságok az eljárási idő rövidítését már a Woolf-reformok előtt részben azzal érték el, hogy bevezették a tanúkihallgatásokat a tárgyalás előtt 6-8 héttel, ami jelentősen csökkentette magának a tárgyalásnak az időtartamát, és csökkentette azoknak a meglepetéseknek a számát, amelyek a bíróság előtti szóbeli meghallgatás során érhették a feleket.
    Nem minden változás vezetett azonban egyértelmű sikerhez. Így például a szabadalombitorlási perekben bevezették a termék- és eljárás-leírásokat, aminek következtében, ha egy fél leírást adott bitorlónak vélt termékéről vagy eljárásáról, nem kellett a szokásos feltárási eljárásban átadnia dokumentumait a másik félnek. Ezzel csökkenteni lehetett ugyan a feltárási eljárás időtartamát olyan ese­tekben, amikor egy félnek sok volt az ilyen vonatkozású irata, a módszer azonban gyakran "az igazsággal való gazdaságos bánásmódhoz" vezetetett, amit a bíróságok gyakran kifogásoltak.
    A Woolf-reformok további változásokat okoztak a szabadalmi ügyekkel kapcsolatos bírósági eljárásban. Az egyik lényeges változás szerint a bíróságok nagyobb súlyt helyeznek arra, hogy a felek egyezzenek meg egymással. További változás, hogy rövidítették az eljárási lépések időtartamát. A bíróság jogot kapott ahhoz, hogy saját maga rendeljen el bizonyos rendszabályokat anélkül, hogy bármelyik fél azt kérné. Ezenkívül most sokkal gyakrabban rendeli el egy közbenső tárgyalás után, hogy az egyik fél fizessen a másik félnek, és e költségek azonnali megfizetését írja elő anélkül, hogy az ügy befejezésére és így a költségek végösszegének megállapítására várna.
    A Woolf-reformok alapján a feltárási eljárást tovább korlátozták olyan módon, hogy egy fél csak akkor kötelezhető egy irat átadására, ha (a) arra alapozza az érvelését vagy (b) az hátrányosan befolyásolja a saját vagy a másik fél helyzetét vagy (c) az alátámasztja a másik fél ügyét.
    A reform által bevezetett további változás, hogy a perbeli előadásnak ("pleading"), valamint a felek által benyújtott dokumentumoknak sokkal részletesebbeknek kell lenniük, mint a múltban, és így például egy szabadalombitorlási perben azokat az igénypontokat, amelyekről bitorlást feltételeznek, konkrétan meg kell jelölni, és a vélt bitorlás minden egyes típusára legalább egy példát kell adni.
    További változás, hogy szabadalmi ügyekben a fellebbezéshez meg kell kapni vagy annak a bíróságnak az engedélyét, amelynek az ítéletét meg akarják fellebbezni, vagy pedig azét a bíróságét, amelyhez a fellebbezést be kívánják nyújtani. A bíróság csak akkor ad engedélyt a fellebbezésre, amikor úgy véli, hogy a fellebbezésnek valós kilátása van a sikerre, vagy van valamilyen egyéb kényszerítő ok, amely miatt a fellebbezést el kell bírálni. A bíróság mindegyik esetben korlátozhatja a vizsgálandó tények körét.
    Az utóbbi tíz évben a Szabadalmi Hivatal is számos változást vezetett be. 1990-ben a Kereskedelmi és Ipari Minisztérium egy végrehajtó ügynökségévé (Executive Agency), majd 1991 őszén kereskedelmi alapítvánnyá (Trading Fund) alakult át, aminek következtében nagyobb működési és kereskedelmi szabadságra tett szert, nagymértékben ügyfélbaráttá vált, és háromszor is elnyerte a kormány kitűnő ügyfélszolgálatért járó "Charter Mark" díját. A Hivatal működési hatékonyságának javulása lehetővé tette 1998-ban az illetékek 20% körüli csökkentését, és a világon az első szabadalmi hivatal volt, amely eltörölte a bejelentési illetéket. A hivatal keményen dolgozik annak érdekében, hogy elérje a kormány által kitűzött célokat. Így például már elérte azt, hogy a kutatási jelentéseket az ilyen irányú kérelem benyújtásától számított 3 hónapon belül kiadja, és átlagosan a vizsgálati kérelem benyújtásától számított 2 éven belül engedélyezze a szabadalmat. A hivatal mindkét célt elérte az elmúlt évben. A bejelentők körében rendkívül népszerű az a lehetőség, hogy az érdemi vizsgálati jelentést a kutatási jelentéssel együtt külön illeték nélkül adják ki. Nem meglepő, hogy a bejelentések száma növekszik.
    Bár a Woolf-reformok nem közvetlenül érintik a Szabadalmi Hivatalt, hamar felismerték, hogy ezekből a reformokból nekik is tanulniuk kell. Ennek megfelelően a hivatal olyan változtatásokat vezetett be, amelyek nem csak a szabadalmakkal, hanem a lajstromozott védjegyekkel és mintákkal is kapcsolatosak. Ezek a változások főleg a hivatali eljárások időtartamának rövidítését eredményezik. Ezen a területen a hivatal új célkitűzése, hogy a két vagy több fél között folyó eljárások időtartamát 18 hónapnál rövidebb időre szorítsák le. Ezért csökkentették egyes eljárási lépések időtartamát. Ennek megfelelően a szabadalom engedélyezése után folyó ügyekben - például egy bizonyíték benyújtására - a korábbi 2 hónap helyett 6 hetet engedélyeznek, és határidőhosszab­bítási kérelemnek csak igazolt eset­ben adnak helyt.
    A bizonyítási eljárás célja továbbra is a fél igényének alátámasztása, de a tárgyalást vezető tisztviselő belátásától függ, hogy engedélyezi-e a tárgyaláson további bizonyítékok benyújtását. Az ilyen bizonyítékok benyújtásának engedélyezését szigorúbban fogják elbírálni, mint a múltban. A bizonyítékot azonban tanú-nyilatkozat (witness statement) alakjában is be lehet nyújtani, amellyel kapcsolatban csupán annyi az alaki követelmény, hogy dátummal együtt kell aláírni, és kell tartalmaznia egy olyan állítást, hogy tartalma meg­felel az igazságnak. Ennek ellenére a hivatal megtartja azt a jogát, hogy eskü alatti nyilatkozatot (affidavit) vagy eskü helyetti nyilatkozatot (statutory declaration) kérjen. A bizonyítékot faxon is továbbítani lehet, de ezt követően az eredeti bizonylatot is be kell nyújtani.
    Általános megjegyzésként mondhatjuk, hogy az Angol Szabadalmi Hivatal hatásosabb módon működik, mint a múltban, ami annyit is jelent, hogy kevésbé elnéző az olyan ügyfelekkel szemben, akik egy eljárást időben el akarnak húzni. Így például a múltban az volt a gyakorlat, hogy csupán az összes bizonyíték benyújtása után tűzték ki az érdemi tárgyalás időpontját, ami többhónapos késedelmet okozhatott. Most azonban a hivatal a végső bizonyítási szakasz kezdetén kitűzi az érdemi tárgyalás időpontját, amely általában 4 hónappal későbbi a vonatkozó határozat kiadásának időpontjánál, és a feleknek módjuk van ugyan változtatni a tárgyalás időpontján, de javaslatuk csak a megadott dátumnál korábbra vonatkozhat.
    A felektől elvárják, hogy legkésőbb a tárgyalás előtt két nappal adjanak vázlatot mind a hivatalnak, mind az ellenfélnek azokról az érveikről, amelyeket a tárgyaláson elő kívánnak adni. A tárgyalás időtartamát általában nem korlátozzák, de a tárgyalást vezető tisztviselőnek jogában áll a felek előadására és a keresztkérdések feltevésére adott időt korlátozni.
    A reformok egyértelműen a bírósági, valamint a szabadalmi hivatali eljárások időtartamának rövidüléséhez vezettek.

16. Németország

A karlsruhei Szövetségi Legfelsőbb Bíróság 2001. április 26-án hozott ítélete szerint az Anheuser Busch sörgyár (AB) "Anheuser Busch Bud" védjeggyel forgalmazhat Németországban sört, de nem használhatja az "American Bud" nevet.
    AB "Budweiser" sörét Németországban "Anheuser Busch Bud" és "American Bud" megjelöléssel kívánta forgalomba hozni, és a Német Szabadalmi Hivatalnál két színes palackcímke lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be. A Bitburger sörgyár, amely a "Bit", "Bitburger" és "Bitte ein Bit" védjegyek tulajdonosa, felszólalt a lajstromozás ellen, azt állítva, hogy a címkék használata sértené régóta birtokolt védjegyjogait, mert szerinte a sör fogyasztói az Anheuser Busch "Bud" termékének fogyasztásakor a sört a "Bit" védjeggyel forgalmazott sörrel téveszthetik össze. Az alsó fokú bíróságok két ízben a Bitburger sörgyár javára döntöttek.
    A Német Szövetségi Bíróság az "Anheuser Busch Bud" védjegyet elfogadhatónak találta azon az alapon, hogy fogyasztói a védjegy első tagja alapján a sörre valószínűleg "Anheuser"-ként hivatkoznak, azonban egyetértett az alsó fokú bíróság azon megállapításával, hogy az "American Bud" nevet a fogyasztók valószínűleg "Bud"-ra rövidítik, mert a védjegyet mint egészet a "Bud" tag jellemzi, míg az "American" komponens a sör földrajzi eredetére vonatkozik.
    A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság az "Anheuser Busch Bud" javasolt védjegy esetében megváltoztatta az alsó fokú bíróságok ítéletét arra hivatkozva, hogy ezt a védjegyet a fogyasztók rövidítve "Anheuser"-ként és nem "Bud"-ként említik, és az "Anheuser" név nem téveszthető össze az "Bit" névvel.
    A bírósági ítélet következtében AB jelenleg nem használhatja Németországban a "Budweiser" és a "Bud" védjegyeket, bár Európa más országaiban ilyen védjegyekkel forgalmaz sört.
    AB és a cseh Budejoviczky Budvar sörgyár, amelynek a székhelye az 1918-ig németül Budweis-nek nevezett Ceske Budejovice-ben van, számos országban perben áll a "Budweiser" védjegyre vonatkozó jog miatt.

17. Olaszország

2001. április 19-én a 95/2001 számú kormányhatározat módosította az ipari mintákra vonatkozó törvényt. A változtatások célja, hogy a hatályos mintatörvényt összhangba hozzák a 98/71/CE számú Európai Irányelvvel.
    A törvény módosítása lehetővé teszi, hogy egy szerző a minta lajstromozási kérelmének benyújtását, illetve elsőbbség igénylése esetén az elsőbbségi napot megelőző 12 hónapon belül ismertesse a mintát. Így egy minta szerzője a lajstromozási kérelem Olaszországban való benyújtása előtt felmérheti a minta tárgyának várható kereskedelmi sikerét.
    A módosított törvény 15 évről 25 évre hosszabbítja meg a minta oltalmi idejét; ugyanis a lajstromozott minta oltalmi ideje a kérelem benyújtásának napjától számított 5 év maradt ugyan, de azt négyszer 5 évvel meg lehet hosszabbítani. Ez az új szabályozás a 2001. április 19. előtt engedélyezett mintákra is vonatkozik, ha azok oltalmi ideje ezen a napon még nem járt le.
    A módosított törvény szerint az egyéni jelleggel rendelkező új mintákat lehet lajstromoztatni; az "egyéni jelleg" azt jelenti, hogy a minta által a tájékozott felhasználóra gyakorolt általános benyomásnak különböznie kell attól, amelyet a lajstromozási kérelem benyújtásának időpontja előtt ismert minták tettek a felhasználóra.

18. Svédország

Elkészült az új svéd védjegytörvény tervezete, amely számos alapvető változást javasol.
    A bevezetni kívánt legfontosabb változás, hogy a Svéd Szabadalmi és Lajstromozási Hivatal megszünteti a védjegybejelentések vizsgálatát abból a szempontból, hogy azok ütköznek-e lajstromozott védjegyekkel. Ez annyit jelent, hogy ha egy védjegybejelentés kielégíti az alaki követelményeket és megkülönböztető jellegű, a lajstromozást további vizsgálat nélkül el fogják végezni még akkor is, ha már vannak azonos vagy könnyen összetéveszthető hasonló védjegyek. Így a védjegybejelentőre hárul a felelősség azért, hogy megállapítsa, vannak-e lajstromozást gátló okok.
    A törvénytervezet felhatalmazza a svéd kormányt arra, hogy utasítsa a Hivatalt relatív lajstromozást gátló okok vizsgálatára, de a Hivatalnak nincs joga az ilyen vizsgálat eredményének alapján elutasítani egy védjegybejelentést. Így a védjegybejelentők érdeke, hogy saját maguk végeztessenek vizsgálatot a svéd védjegylajstromban, valamint az Európai Unió közösségi védjegylajstromában.
    Az új védjegytörvény tervezete szerint a Svéd Hivatal eddigi szigorú gyakorlata enyhülni fog, aminek az Európai Bíróság Chiemsee-ügyben hozott döntése áll a hátterében. A törvénytervezet szerint egy védjegy akkor lajstromozható, ha a piacon megkülönböztető jelleggel rendelkezik. Ha a Hivatal végzése szerint a lajstromozni kívánt védjegy nem kellően megkülönböztető jellegű, ezt a kifogást jelenleg azzal lehet elintézni, ha a bejelentő piackutatással vagy eladási, illetve piaci tevékenységre vonatkozó adatokkal bizonyítja, hogy védjegye kellő ismertséget szerzett. Az új törvény szerint ilyen anyagot csak akkor fognak figyelembe venni, ha az a bejelentés napját megelőző adatokon alapszik. Ezért az olyan védjegyek lajstromozási kérelmének benyújtása előtt, amelyekkel kapcsolatban a bejelentő bizonytalan a védjegy lajstromozhatóságát illetően, aján­latos a bejelentés benyújtása előtt megfelelő piaci bizonyítékokat szerezni.
    A törvénytervezet szerint a lajstromozást a szokásos módon fogják meghirdetni, de a felszólalás időtartamát két hónapról három hónapra fogják növelni, hogy a svéd gyakorlatot összhangba hozzák a közösségi szabályozással.

19. Szabadalmi Együttműködési Szerződés

A) A 2001. év első három hónapjában a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Nemzetközi Irodájához az átvevő hivataloknál benyújtott és azok által továbbított 26 467 nemzetközi bejelentés érkezett, ami az előző év hasonló időszakához viszonyítva 28,9%-os növekedésnek felel meg.
    B) A WIPO-nak a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT) korszerűsítésére alakított Reformbizottsága 2001. május 21-től 25-ig tartotta első ülését, amelyen 58 szerződő állam, 9 egyéb állam, 5 kormányközi szervezet és 12 nem-kormányközi szervezet vett részt. Dr. Kamil Idris, a WIPO vezérigazgatója megnyitó beszédében kiemelte, hogy a Reformbizottság ülésezésének célja, hogy friss tekintetet vessen a PCT-re egy olyan időpontban, amikor a benyújtott bejelentések száma 2000-ben majdnem elérte a 91 000-et, és a tagországok számának (a 2001. május 17-én csatlakozó Fülöp-szigetekkel együtt 112) az emelkedése a nemzetközi kutatás és a nemzetközi elővizsgálat vonalán kezd nehézségekbe ütközni. Ezért legfőbb ideje annak, hogy a tagországok, a felhasználók és a szabadalmi hivatalok egyszerűbb és hatékonyabb rendszert dolgozzanak ki.
    A Bizottság egyetértett azzal, hogy a PCT-rendszer reformja során mind az Egyezmény cikkelyeit, mind szabályait módosítani kell az alábbi főbb általános célok figyelembevételével:
    a rendszer egyszerűsítése és az eljárás áramvonalasítása;
    - a bejelentők költségeinek csökkentése;
    - annak biztosítása, hogy a PCT hatóságai el tudják végezni a rájuk háruló munkát a szolgáltatások minőségének megtartása mellett;
    - a PCT hatóságai által végzett munka felesleges megkettőzésének elkerülése;
    - megfelelő egyensúly tartása a bejelentők és harmadik felek érdekei között;
    - a PCT lehető legnagyobb mértékű összhangba hozása a Szabadalomjogi Szerződés előírásaival;
    - az Egyezmény rendelkezéseinek és szabályainak egyszerűsítése, világosabbá tétele és - ahol lehetséges - szövegének megrövidítése.
    A Bizottság a 2001 szeptemberében összeülő Közgyűlésnek ajánlani fogja olyan munkacsoport létrehozását, amelynek feladata lesz, hogy javaslatot dolgozzon ki a fenti célok elérését lehetővé tevő változtatások kidolgozására.

20. Szellemi Tulajdon Világszervezete

A WIPO szabadalomügyi állandó bizottsága (Standing Com­mittee on the Law of Patents, SCP) Genfben május 14-től 19-ig tartó ülésén áttekintette a nemzetközi szabadalmi jogok további harmonizálását célzó nemzetközi egyezmény tervezetét, amelyet az SCP megbízása alapján a WIPO titkársága dolgozott ki. Ez a tervezet arra hivatott, hogy meghatározza, milyen találmány alkalmas szabadalmi oltalomra, milyen legyen a technika állásának, az újdonságnak és a feltalálói tevékenységnek (nem-kézenfek­vő­ség­nek), valamint az ipari alkalmazhatóságnak (hasznosságnak) a meghatározása; milyenek legyenek a kielégítő kinyilvánítás követelményei; és hogyan kell megszerkeszteni és értelmezni az igénypontokat.
    Az SCP arra kérte a WIPO titkárságát, hogy a tervezetet két változatban dolgozza ki. Az első, A) változat alapvetően a Szabadalmi Együttműködési Szerződés és egy olyan, 1991-ből származó tervezet alapján készült, amelyet a WIPO tagállamai az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között a bejelentési, ill. a feltalálói elv terén fennálló nézetkülönbségek miatt nem fogadtak el.
    A második, B) változatot az Amerikai Egyesült Államokra tekintettel dolgozták ki, és az a különböző szabadalmi rendszerek vonatkozásában semleges, új megközelítésen alapult.
    Az ülésen kitűnt, hogy az SCP legtöbb tagja az A) változatot részesíti előnyben, bár a tagok többsége azt is jelezte, hogy a két változat egyesítése is megfelelne számukra. Az ülés résztvevői nem merültek el a 24 szakaszból álló tervezet részleteinek megtárgyalásában.
    A WIPO titkársága közölte, hogy a javasolt tervezet alapvetően a bejelentői elven alapuló szemléletet tükrözte, de jelenleg nem foglalkoznak a bejelentői és a feltalálói elven alapuló szabadalmi rendszerek eltéréséből adódó kérdésekkel. Az amerikai küldöttek közölték az ülésen, hogy az ipar érdekelt képviselőivel tanácskozni fognak arról, hogyan közelítsék meg ezt a kérdést, és erről az SCP következő ülésén fognak nyilatkozni.
    A WIPO titkársága a következő egyezmény-tervezetet a két változat egyesítése alapján fogja elkészíteni az SCP következő novemberi ülésére.

21. Tajvan

A jelenleg hatályos szabadalmi törvény 1994. január 21-én lépett hatályba, és a szabadalmak oltalmi idejét a közrebocsátás napjától számított 20 évben határozza meg. Korábban a szabadalmak oltalmi ideje a közrebocsátás napjától számított 15 év volt, de nem haladhatta meg a bejelentés napjától számított 18 évet.
    A tajvani kormány most a szabadalmi törvény 134. szakaszának olyan módosítását javasolja, hogy a szabadalmak oltalmi ideje a bejelentés napjától számított 20 év legyen annak érdekében, hogy amikor Tajvan a Kereskedelmi Világszervezet tagja lesz, kielégítsék a TRIPS-Egyezmény ilyen vonatkozású rendelkezését.