HÍREK, ESEMÉNYEK

---

Az Association Littéraire Artistique Internationale
(ALAI) 2002. évi neuchateli tanulmányi napokról

Lehetséges új irányok a WIPO Szerzői és Szomszédos Jogi
Állandó Bizottság munkájában

Bírósági határozat szerzői vagy szomszédos jogok megsértésének
megállapítását illetően (BH 2002/8. 301.)

A nemzeti kulturális örökség miniszterének közleménye a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény szerint nyilvántartásba vett közös jogkezelő egyesületekről

---

Az Association Littéraire Artistique Internationale
(ALAI) 2002. évi neuchateli tanulmányi napokról

Az 1878-ban Párizsban, Victor Hugo tiszteletbeli elnöklete mellett életre hívott rangos nemzetközi szerzői jogi szervezet, a Nemzetközi Irodalmi és Művészeti Társaság (Association Littéraire et Artistique Internationale - ALAI (lásd Victor Nabhan, az ALAI elnöke köszöntő sorait: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001. október, p. 33-34.) a páratlan években háromnapos kongresszust, míg a páros években kétnapos tanulmányi konferenciát (journée d' études) tart. Az idei tanulmányi napoknak a hangulatos svájci kisváros, Neuchâtel lett a házigazdája szeptember 16-17-én. 23 országból mintegy 250 neves meghívott vett részt a "Szerzői jog és internet: nemzeti, nemzetközi és regionális kihívások" címet viselő rendezvényen.
A konferenciát szeptember 16-án délelőtt Nathalie Tissot asszony, a svájci ALAI szervezet elnöke, a neuchâteli egyetem professzora, Roland Grossenbacher, a Svájci Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatal elnöke, Geoffrey Yu, a WIPO főigazgató-helyettese és Victor Nabhan, az ALAI elnöke nyitotta meg.
Az előadások alapvetően három témakört öleltek fel:
1. a szerzői jog és a nemzetközi magánjog viszonya;
2. vitarendezési eljárások a WTO-ban és a WIPO-ban;
3. az Európai Bíróság tevékenysége.
A szeptember 16-án elhangzott előadások és kerekasztal-beszélgetések a szellemi tulajdonvédelem területén alkalmazandó jog nemzetközi magánjogi összefüggéseit boncolgatták. Amint André Lucas, a Nantes-i Egyetem professzora vitaindító előadásából kiderült, az ALAI 1986-ban Bernben, 1992-ben Amszterdamban tartott rendezvényein már szó esett e kérdéskörről. Sőt, időben továbbmenve, több mint 100 éve ugyanaz a kérdés merül fel: melyik jog az alkalmazandó? A francia professzor több létező megoldást emelt ki. A kiindulópont az, hogy a nemzetközi magánjog a nemzeti jogokban gyökerezik. A konfliktusok oka tehát az eltérő nemzeti jogokban, a nemzetközi magánjog eltérő nemzeti alkalmazásában keresendő. A cél az, hogy a nemzeti elbánásra vonatkozó rendelkezések harmonizálásával, közelítésével ezek a konfliktusok feloldásra kerüljenek. A szerzői jog terén két, egymással rivalizáló elmélet, illetve megoldás létezik. A lex fori elve az eljáró bíróság országának a jogát rendeli alkalmazni. A lényegi kérdés abban áll, hogy az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény Párizsban 1971. július 24-én felülvizsgált szövege (a továbbiakban: BUE) 5. cikke (2) bekezdésének az "... annak az országnak a törvényei irányadók, ahol a védelmet igénylik" megfogalmazása alatt melyik jog értendő.
A többségi álláspont szerint az "ország [...], ahol a védelmet igénylik" kitétel alatt a territoriális megközelítésen alapulva a lex loci protectionis elve fogalmazódik meg, amely annak az országnak a jogát rendeli alkalmazni, amelynek a területén védeni köteles a szerzőt műve engedély nélküli felhasználásával szemben. Ezzel szemben Lucas nézete szerint a BUE felhívott rendelkezése a lex fori kijelölése, amely elvben kedvezőbb lehet a jogosultak számára, de a digitális környezetben ez számtalan problémát vet fel, ezért is fontos a jogsértések lokalizálása. Gondot okoz az is, ha más a mű származásának és a kódot alkalmazó országnak a joga. Ettől függetlenül nem valószínű, hogy bármelyik megoldás tökéletes lenne, létezik átjárás, "közeledés" az eltérő elméletek között. A francia professzor kitért a nemzetközi magánjogi szerződéses kapcsolatokra az egykori közös piaci államok által 1980. június 19-én Rómában megkötött, a szerződéses kötelmi jogi viszonyokra irányadó jog meghatározásáról szóló egyezmény (Római Egyezmény) 4. cikk (1) bekezdésére történő utalással. Eszerint a szerződésre vonatkozó jog annak az államnak a joga, amellyel a legközelebbi kapcsolattal rendelkezik. A szerződés azzal az állammal rendelkezik a legközelebbi kapcsolattal, ahol a félnek, annak érdekében, hogy jellegzetes szolgáltatását biztosítani tudja, a szerződés megkötésének időpontjában a lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy vállalkozás, szövetség, jogi személy esetén a központi ügyintézés helye volt. A lex contractus meghatározása nem csak Lucas, hanem a panelrésztvevők szerint is igen ellentmondásos a szerzői és szomszédos jogok esetében.
A délutáni előadó, Jane Ginsburg, a New York-i Columbia Egyetem professzora a rugalmasabb funkcionális elemzés (proper law) mellett szállt síkra. Eszerint nem csak egyetlen kapcsoló elv, hanem egymás utáni, egymásból következő elvek alkalmazására kerülne sor (ez a "cascade" azaz "vízesés"-elmélet), amely a jogérvényesítésre praktikusabb megoldást kínál. A professzor asszony a közelmúlt egyik fontos döntésével példázta előadását. A Kazaa-esetben idén márciusban hozott döntésével az Amszterdami Fellebbezési Bíróság a továbbiakban is engedélyezte a holland ún. "egyenrangú" (peer-to-peer) fájlcserélő rendszer, a Kazaa működését az interneten. A jogeset már most is számos vitát vált ki, hiszen a bíróság ellenkező irányban döntött, mint a hasonló tárgyban indult amerikai Napster-esetben. A két döntés közötti különbség a technológia alkalmazásában rejlik. A Kazaa cég weboldalán ingyenes "egyenrangú" (peer-to-peer) kommunikációs programot kínál. A programnak köszönhetően az egyéni felhasználók maguk is képesek információkat kínálni, de emellett más egyéni felhasználók fájlkészletéből információkat (ideértve zenéket, videókat, képeket és szövegeket) visszakeresni és találni is. A programon keresztül megvalósított szöveges, audio- és videofájlok cseréje jelentős arányban szerzői jogilag védett műveket érintett; a letöltések száma elérte a 30 milliót. Amíg a Napster lényegében központi adatbázis fenntartásával közvetítő volt a fájlcserélők között, a Kazaa önmagát csupán a szoftver terjesztésére korlátozta.
Ginsburg az ismertetett esetet átvetítette az általa és Rochelle C. Dreyfuss által kidolgozott és az ALAI-tanulmánynapokra továbbfejlesztett egyezménytervezetre, amelynek címe: "A szellemi tulajdon védelmét érintő ügyek joghatóságának és a bírói ítéletek elismerésének alapelvei" (korábbi változatát először a 2001 januárjában, a WIPO Genfben megrendezett nemzetközi magánjogi fórumán mutatták be). A szerzők elképzelése szerint a tervezet, amely a szellemi tulajdonjogok nemzetközi szintű érvényesítését, végrehajtását biztosítaná, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) égisze alatt, a TRIPS-egyezményhez kapcsolódva kerülne elfogadásra, az érintett államokban csökkentené a jogérvényesítés költségeit és megegyező ítéletek, döntések születését eredményezné. A panelbeszélgetés és a rövid nyilvános vita során szót kapott résztvevők üdvözölték az új tervezetet azzal a kiegészítéssel, hogy egyes fogalmakat, szóhasználatot célszerű lenne tovább pontosítani. Kritikai élt a tervezet angolszász megközelítési módja kapott, elismerve azonban a rugalmasságát is.
A második nap témája a TRIPS és a WIPO keretei között folyó alternatív vitarendezési eljárások és választott bírósági testületek működése, valamint a nemzetközi és a nemzetek feletti jogalkalmazás kérdései voltak. A nyitó előadást Matthew Kennedy, a WTO képviselője tartotta, aki a TRIPS-egyezmény és a BUE viszonyát, egymás mellett élését elemezte. Kitért arra, hogy melyik egyezmény élvez elsőbbséget a másikkal szemben, illetőleg milyen ütközések, ellentmondások merülnek fel ezzel kapcsolatban. A fő kérdés természetesen az, hogy mennyire alkalmazható a gyakorlatban a WTO vitarendezési eljárása (Dispute Settlement Understanding, DSU). Kétségtelen tény, hogy a TRIPS-egyezmény hatálybalépése óta eltelt hét évben született néhány ügyben döntés, amely befolyásolhatja e jogintézmény jövőjét. Mindazonáltal optimista és pesszimista elképzelések egyaránt megfogalmazódtak a DSU szerzői jogra történő kiterjesztését illetően az ezt követő kerekasztal-beszélgetés során, amelynek id. dr. Ficsor Mihály személyében magyar résztvevője is volt.
A második nap délelőttjén került sor Thomas Dreier, a Karlsruhe-i Egyetem tanárának izgalmas és érdekfeszítő előadására az Európai Bíróság (ECJ) szerepéről a szerzői jog fejlődésében. Az ECJ évente hozott kb. 120 ítéletéből 40 esetnek lehetnek szerzői jogi összefüggései is. Ezen a területen különösen fontos az áruk szabad mozgásának elve, a diszkrimináció tilalmának elve, a csatlakozás előtt álló országok hozzáférése, a versenyjogi szempontok érvényesülése, a másodlagos politikák (pl. kultúra) szerepe stb. Az ECJ kétségkívül döntőbírói szerepre tett szert az elmúlt időszakban, a kérdés csak az, hogy szükséges-e ennek kiterjesztése, növelése, avagy inkább a specializáció irányába kellene továbblépnie. Külön kérdés az ECJ és a WTO-DSU viszonya és egymásra gyakorolt hatása. Az előadás szövege jogesetekkel és más interaktív kiegészítésekkel az interneten a http://www.z-d-r.de/ECJ-ALAI/index.htm alatt érhető el.
Délután hangzott el Francis Gurry, a WIPO főigazgató-helyettesének előadása az internetes doménneveket érintő WIPO vitarendezési eljárásról (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers - ICANN). A közelmúltban a hét aktív gTLD (.com, .net, .org, .gov, .edu, és .mil, amelyek közül az első három általános felső szintű domén az ICANN felügyelete alá tartozik) mellett, az ICANN hét új doménnév bevezetéséről döntött, amelyek 2001 tavaszától kezdve fokozatosan váltak nyitottá a közönség számára (.biz, .info, .name, .pro, .aero, .coop, .museum). Az országkódokra vonatkozó felső szintű domének (cTDLs) egyes államokat, politikai egységeket jelölnek. A cégek azonosításában problémákat szoktak okozni a doménnevek spontán mutációi. Az alacsony költségű és gyorsan terjedő ICANN-modellnek mindazonáltal még időre van szüksége minden felmerülő kérdés, probléma megoldásához. Ezt követően - utolsó vitaindító előadóként - François Curchod, a WIPO volt főigazgató-helyettese az ICANN vitarendezési eljárási rendszerének a szerzői jogra való átültetésének lehetőségeit vizsgálta. Az előadásokat követő panelbeszélgetés résztvevői kritikai észrevételeiknek adtak hangot a Curchod-koncepcióhoz kapcsolódva.
A kétnapos konferencia Adolf Dietz professzor három nyelven tartott összegzésével és Victor Nabhan elnök zárszavával ért véget. Kiderült a jövő évben Budapesten megrendező ALAI 2003 konferencia végleges időpontja: 2003. szeptember 14-17. "Az alkotók jogvédelme az információs társadalomban" címet viselő háromnapos rendezvény két napot szentel a szerzői jognak az internettel kapcsolatos kérdéseire, a harmadik napon a szerzők "legközelebbi szomszédai", az előadóművészek jogvédelme kerül megvitatásra. A most, Neuchâtelben folytatott kötetlen beszélgetések, személyes találkozók is azt támasztották alá, hogy fokozott várakozás előzi meg a budapesti kongresszust, ami egyrészről a színvonalas programtervezetnek, másrészről Magyarország és a főváros vonzerejének tudható be.

Kiss Zoltán - Munkácsi Péter

Lehetséges új irányok a WIPO Szerzői és Szomszédos Jogi
Állandó Bizottság munkájában

A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Szerzői és Szomszédos Jogi Állandó Bizottsága (a továbbiakban: Állandó Bizottság) május 13. és május 17. között tartotta hetedik ülését Genfben. A műsorsugárzó szervezetek jogaival foglalkozó napirendi pont lezárását követően került sor az Állandó Bizottság jövőbeli munkáját elősegítő témajavaslatok megfogalmazására. A "brainstorming" során 11 ország mellett a magyar küldöttség, élve a hozzászólás lehetőségével, két javaslatot fogalmazott meg: az Állandó Bizottságnak egyrészt foglalkoznia kellene a multimédia művek jogosításának és védelmének kérdéseivel. Nyilvánvaló megegyezés van nemzetközi szinten, hogy a multimédia művek szerzői jogi védelem alatt állnak, de nem tisztázott, hogy milyen műtípusként (audiovizuális művek, adatgyűjtemények). Tisztázásra szorul a jogok terjedelme, a jogosító személye stb. Másrészt fontos kérdés a közös jogkezelés, különös tekintettel a kezelt jogok körére, az állami felügyeletre és a közös jogkezelők de jure és de facto monopolhelyzetére, illetve mindezek szabályozása. Végezetül figyelmet érdemelnek a nemzetközi magánjogi kapcsolódások, úgymint a választható jog és a választható bíróság kérdése, amelyek különösképpen felmerülnek a szerzői jog és a szomszédos jogok területén. A magyar javaslatok a későbbi hozzászólók egyetértésével találkoztak. Az ülés végén határozatot hoztak arról, hogy a titkárság, kérésre, az Állandó Bizottság következő ülésére összeállítást készít a javasolt témákról, azok rövid ismertetésével együtt. A Bizottság az elkészített anyag alapján várhatóan a novemberben megrendezésre kerülő nyolcadik ülésén dönt arról, melyek lesznek azok a témák, amelyek elsőbbséget, sürgősséget és a munkaprogram kialakítását teszik szükségessé.
Az SCCR/8/2 jelzet alatt napvilágot látott dokumentum kilenc lehetséges témakört sorol fel, ezek: az internetszolgáltatók felelőssége; nemzetközi jogsértések esetén alkalmazandó jog; önkéntes szerzői jogi bejegyzési rendszerek; újraeladási jog vagy "droit de suite"; multimédia termékek tulajdona és felhasználásuk jogosítása; a WIPO Szerzői Jogi Szerződés (angolból eredő rövidítése: WCT), illetve a WIPO Előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződés (angolból eredő rövidítése: WPPT) implementálása, különös tekintettel a műszaki intézkedésekkel kapcsolatos kötelezettségekre, valamint a korlátozásokra és kivételekre; a szerzői jog gazdaságtana; a szerzői és szomszédos jogok közös jogkezelése; a folklór szerzői jogi védelme. A dokumentum alapján a sokszínű és egymástól különböző tematikákból - önkényesen kiemelve - terjedelmi okokból csak négynek az ismertetésére vállalkozunk.

Ad 1.: az internetszolgáltatók felelőssége - A WCT, illetve a WPPT elfogadása idején még nem került sor az internetes szolgáltatásokért felelős szereplők azonosítására és felelősségük részletes meghatározására. A WCT 8. cikke csak az alapokat rakta le; eszerint az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény Párizsban 1971. július 24-én felülvizsgált szövege (a továbbiakban: BUE) 11. cikk (1) (ii) pontja, 1l.bis cikk (1) (i) és (ii) pontja, ll.ter cikk (1) (ii) pontja, 14. cikk (1) (ii) pontja és l4.bis cikk (1) bekezdése szerinti rendelkezések sérelme nélkül az irodalmi és művészeti alkotások szerzőjének kizárólagos joga, hogy művét vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon, ideértve a nyilvánosság számára oly módon történő hozzáférhetővé tételt, hogy a közönség tagjai az említett művekhez való hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. Az 1996-os diplomáciai értekezleten résztvevők között az idézett rendelkezés terjedelméről eltérő álláspontok alakultak ki. A viták kompromisszumos megoldásaként e rendelkezés mellé értelmező közös nyilatkozatot ("agreed statement") fogadtak el, amely rögzítette, hogy a pusztán a közönséghez történő közvetítést lehetővé tevő vagy a közvetítést megvalósító fizikai eszközök szolgáltatása a közönséghez közvetítésen kívülinek minősül a jelen szerződés vagy a BUE értelmében.
A két WIPO "internet-szerződés" aláírását követően a nemzetközi szervezet 1999-ben egy workshop keretében foglalkozott az internetszolgáltatók felelősségével, a Digital Millennium Copyright Act 1998 által először az USA-ban bevezetett értesítési és eltávolítási eljárással (lásd OSP/LIA/1-3 dokumentumokat). Mivel az on-line szolgáltató felelőssége nem csak szerzői jogi jogsértések esetén, hanem újabban az információs társadalmi szolgáltatások során létrejött jogviszonyokban is felmerül, ebből következően e témát általánosságokban érintették az 1999 és 2001 szeptemberében Genfben megrendezésre került elektronikus kereskedelemről szóló konferenciák is.

Ad 2.: nemzetközi jogsértések esetén alkalmazandó jog - Napjainkban a szellemi tulajdonjogok territoriális jellege és a globalizációból eredő új kihívások, a határokon átlépő műholdas, internetes felhasználási és hasznosítási módok kollíziója a nemzetközi magánjog diszciplínái nélkül nehezen oldható fel. A világszervezet munkájában 1998-tól kezdődően számos formában kerültek napirendre a nemzetközi magánjog kérdései; az ismertetett dokumentum utal az abban az évben tartott tanácskozásra, amely a globális digitális hálózatokon terjesztett művek és szomszédos jogi teljesítmények védelmének nemzetközi magánjogi vonatkozásait választotta tárgyául (lásd GCPIC/1-2 dokumentumok). 1999-től a Védjegy, Formatervezési Minta és Földrajzi Árujelző Állandó Bizottság rendszeresen napirendjére tűzi a joghatóság, a jogválasztás és a jogérvényesítés kérdéseit a védjegyjog terén. A 2000 májusában kiadott elektronikus kereskedelem és a szellemi tulajdon kapcsolatait vizsgáló "Primer..." (WIPO/OLOA/ EC/Primer) szintén külön részt szentelt e tematikának.
Nem állt tehát előzmények nélkül a 2001. január végén tartott kétnapos WIPO-fórum a nemzetközi magánjog és a szellemi tulajdon tárgyában, amelyen ezen ismertető írója is részt vehetett. A fórumon a legnagyobb érdeklődést egy új egyezménytervezet váltotta ki. 1997 júniusában a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia különbizottságot hívott össze a nemzetközi joghatóság, valamint a polgári és a kereskedelmi ügyekben hozott külföldi határozatok hatásainak vizsgálatára. Az ülések során a bizottság kidolgozta és 1999. október 30-án elfogadta a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és az ítéletek végrehajtásáról szóló előzetes egyezménytervezetet. A tervezet célja kettős: egyfelől harmonizálni kívánja a joghatóságokra vonatkozó szabályokat, elkerülve az eljárások szükségtelen sokféleségét és a döntések lehetséges ütközését, másfelől egyszerűsíteni és előmozdítani kívánja a határozatok elismerését és érvényre juttatását, végrehajtását. Mindazonáltal az egyezménytervezet jelentős hiányosságai miatt napjainkban egyre több érv szól amellett, hogy a tervezet a jelenlegi formájában ne lépjen hatályba, vagy hatályosulása csak korlátozott módon történjen, a bíráskodás meghatározott területeire kiterjedve, amely nem feltétlenül foglalná magában a szellemi tulajdont. Két kiváló amerikai professzor, Dreyfuss és Ginsburg, ezért az 1999. október 30-án elfogadott szövegváltozat alapján külön egyezménytervezetet dolgozott ki és mutatott be a fórumon a szellemi tulajdont érintő ügyekben a joghatóságról és a bírósági ítéletek végrehajtásáról (lásd WIPO/PIL/01/7 dokumentumot). A de lege ferenda egyezmény, amely a szellemi tulajdonjogok nemzetközi szintű érvényesítését, végrehajtását biztosítaná, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) égisze alatt, a TRIPS-egyezményhez kapcsolódva kerülne elfogadásra. A tervezet továbbfejlesztett változata a 2002 szeptemberében, Neuchâtelben megrendezett ALAI tanulmányi napokon került bemutatásra és első megvitatásra (lásd előző ismertetőnket). Ez a körülmény is jól példázza a más szervezetek által tanúsított megkülönböztetett figyelmet e téma iránt.

Ad 3.: önkéntes szerzői jogi bejegyzési rendszerek - A BUE 5. cikke (2) bekezdése szerint az egyezményben biztosított jogok élvezete és gyakorlása nincs kötve semmiféle alakszerűséghez. A védelem alaki feltételeihez kötésének tilalma az egyezmény egyik sarkalatos alapelve, ami azt állapítja meg, hogy a védelem nem lehet feltételes, és nem függhet bármilyen alakszerűség betartásától. Mégis néhány, a Berni Egyezményben részes állam nemzeti szerzői joga lehetőséget biztosít a saját és/vagy külföldi alkotók, szerzői jogi jogosultak számára műveik önkéntes bejegyzési rendszerben történő lajstromozására. Az ismertetett WIPO-dokumentum szerint ennek három előnye lehet: I.) a szerzői jogi igényekről nyilvános lajstrom készül; II.) bizonyítékul szolgál prima facie a bíróságok számára a szerzői jog meglétéről és mindazokról a tényekről, amelyeket a tanúsító okirat rögzít; III.) a szerzői jogi jogosult hozzáférési lehetősége a kárösszeghez és az ügyvédi munkadíjhoz a bírósági eljárásokban.

Ad 4.: a szerzői jog gazdaságtana - A szerzői jogok, a szerzői joghoz kapcsolódó jogok a gazdasági, társadalmi és kulturális növekedés és fejlődés eszközei. Annak megértésére, hogy e védelem milyen gazdasági szerepet játszik, illetve a szerzői jogon alapuló ipar- és gazdasági ágak (írott sajtó és irodalom, zene, színházi produkciók, opera-, filmalkotások és video-, rádió- és televízióműsorok, fotóművészet, szoftverek és adatbázisok, vizuális és grafikus műalkotások stb.) milyen előnyhöz juthatnak, a kormányzatoknak a jövőben lehetővé kell tenniük az alapelvek és a lehetőségek fejlesztését e tevékenységek támogatása érdekében. Az utóbbi időben jelentős gazdasági kutatásokat folytattak e területen.
A világ számos iparilag fejlett országában, térségében már készültek áttekintő munkák, bemutatva a kulturális és informatikai iparágak hozzájárulását a nemzeti gazdaságokhoz, azonban a hozzájárulás mértékéről még nem teljesek az információk, különösen a fejlődő államok vonatkozásában. Ennek fényében a WIPO 2002 júliusában, Finnország kormányával együttműködve, ülést rendezett egy kézikönyv elkészítésére, amely a kreatív iparágak gazdasági volumenének felbecsüléséhez ad áttekintő iránymutatást. A kézikönyv (Handbook on Survey Guidelines for Assessing the Economic Contribution of Copyright and Related Rights) 2003 elején jelenik meg a WIPO gondozásában.
A most ismertetett WIPO-dokumentum az Állandó Bizottság nyolcadik, novemberben megrendezendő ülésszakára készült, azonban a WIPO honlapján (www.wipo.int) már hozzáférhető.

Munkácsi Péter

Bírósági határozat szerzői vagy szomszédos jogok megsértésének
megállapítását illetően (BH 2002/8. 301.)

I. A szerzői vagy a szomszédos jogok megsértésének vétsége megvalósul, ha a vendéglátóipari egységet működtető kft. rádiókészülék működtetésével zeneszolgáltatást nyújt, de a kft. ügyvezető igazgatója a zeneszolgáltatás után járó jogdíjat a jogosultnak felszólítás ellenére sem fizeti meg [Btk. 329/A § (1) bek., 1969. évi III. tv 40. § (1) bek.].
II. A szerzői vagy szomszédos jogok megsértése vétségének elkövetési magatartása a jogdíj megfizetésének elmulasztása, amelyet az a természetes személy valósít meg, akinek kötelessége lett volna a fizetési aktus teljesítése, és az közömbös, hogy a jogdíj megfizetése kinek a vagyonát terhelte volna [Btk. 329/A (1) bek., 1997. évi CXLIV. tv. 156. § (1) bek.].
III. A büntetőjogi és polgári jogi felelősség nem azonos fogalmak, és az egyik nem szükségszerűen előfeltétele a másiknak; a polgári jogi felelősség hiányából önmagában nem lehet a büntetőjogi felelősség hiányára következtetni [Btk. 329/A § (1) bek.].

Dr. Kiss Zoltán

A nemzeti kulturális örökség miniszterének közleménye a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény szerint nyilvántartásba vett közös jogkezelő egyesületekről

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a szerzői és szomszédos jogok közös kezelését végző egyesületek nyilvántartásának szabályairól szóló 16/1999. (XI. 18.) NKÖM rendelet alapján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2002. július 30-án nyilvántartásba vette a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesületét (Megjelent a Magyar Közlöny 2002/124. számában). Az egyesület célja az Szjt. 21. §-a alapján az irodalmi szerzők, szakirodalmi szerzők, valamint könyv- és folyóirat-kiadók reprográfiai jogainak érvényesítése a dokumentáció és a jogdíjak felosztása tekintetében.

Dr. Kiss Zoltán