TANULMÁNYOK

MUNKÁCSI PÉTER

1996 után - aktualitások az adatbázisok nemzetközi szintű védelméről
I. rész: Az európai tagállamok joggyakorlata

---

1. Bevezetés
2. Az első jogesetek
2.1. Németország - Tele-Info-CD
2.2. Hollandia - NVM v. De Telegraaf ("El Cheapo")
2.3. Egyesült Királyság - British Horseracing Board Ltd. v. William Hill Organisation Ltd.
2.4. Svédország - Fixtures Marketing Limited v. AB Svenska Spel
3. Konklúzió

---

1. Bevezetés

Nem volt ellentmondásoktól mentes a XX. század utolsó évtizedeiben - az információs társadalom kezdetén - a rendszerezett ismereteket vagy más elemeket tartalmazó adatbázisok (pl. enciklopédiák, bibliográfiák, jogszabálygyűjtemények, telefonkönyvek) új műtípusként történő besorolása mind a kontinentális, mind az angolszász szerzői jog XIX. századi értelemben vett klasszikus irodalmi és művészeti műfaji meghatározásai mellé. Az adatbázisok szerzői jogi védelméről az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény Párizsban, 1971. július 24-én felülvizsgált szövege rendelkezik, amelynek 2. cikke (5) bekezdése kimondja, hogy "az irodalmi vagy művészeti műveknek az anyag kiválasztása vagy elrendezése folytán szellemi alkotásnak minősülő gyűjteményei [...] a gyűjtemény részét alkotó egyes művek szerzőit megillető jogok sérelme nélkül a jellegüknél fogva részesülnek védelemben."¹ A Berni Egyezmény a "szellemi alkotás" fogalmát nem határozta meg, így az egyezmény tagállamai számára újabb értelmezési játéktér nyílt meg. Az adatbázison fennálló védelem nem jelenti a tartalmát képező anyagok védelmét, ha viszont a tartalom szerzői jogi védelem alatt áll, nem jelenti, hogy az adatbázis a tartalom védettsége következtében élvez szerzői jogi védettséget.² Ez a gondolatmenet tükröződik a TRIPS-egyezmény 10. cikke (2) bekezdésében is: "Védettek az adatállományok vagy más anyagok, akár gép által olvasható formában, akár más formában, amelyek tartalmuk kiválasztása vagy elrendezése folytán szellemi alkotások. Ez a védelem, amely nem terjed ki magára az adatra vagy anyagra, nem károsíthatja a magán az adaton vagy anyagon fennálló semmilyen szerzői jogot."³
Az adatbázisok jogi védelme tehát a szerzői jog (klasszikus) alapelvei mentén biztosítható; az Amerikai Egyesült Államokban vizsgálatra szorult azonban a létrehozott gyűjteményes mű egyéni-eredeti jellege. A Feist Publications, Inc. v. Rural Telephone Service Co.⁴ esetben az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 1991-ben elvetette a szerzői jogi védelmet a betűrendben összeállított telefonkönyv fehér oldalai vonatkozásában, függetlenül a ráfordított idő-, energia- és költségtényezőktől. A rendelkező rész szerint a hagyományos értelemben vett eredetiség-fogalom a jelen esetben is megállapítható, hiszen az adatok vagy a tények bizonyos kifejezési módja az adatbázis előállítója által jön létre. Ebben a vonatkozásban szerzőnek lehet őt tekinteni, azonban a védelem előfeltételét képezi az alkotás minimális szintje (minimum creative effort). A jogeset elvetette az amerikai szerzői jogban 1976 óta a viták tárgyává tett "homlok verítéke" (sweat of the brow) elméletet.⁵
A Feist-ítéletről nem alaptalanul véli a szakirodalom, hogy az elmúlt század legkiemelkedőbb szerzői jogi tárgyú esete. Az amerikai döntés nyomán kialakult értelmezések fontos nemzetközi dokumentumokhoz, tervezetekhez vezettek, hangsúlyos szerepet adva az adatbázisok sui generis védelmének. A nemzetközi szintű jogalkotási folyamatban meghatározónak tekinthető az 1996-os év. Március 11-én az Európai Közösségben elfogadták az ún. "adatbázis-irányelvet".⁶ Az Amerikai Egyesült Államokban néhány hónappal később, május 23-án Moorhead képviselő az európai irányelvvel több vonatkozásban megegyező törvényjavaslatot terjesztett elő, amely azonban az éles kritikai támadások következtében lekerült a Kongresszus 104. ülésszakának napirendjéről.⁷ Az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezetének (a továbbiakban: WIPO) Szakértői Bizottsága 1996. februári ülésén javaslatot tett az adatbázisokat érintő nemzetközi szerződés (Treaty on Intellectual Property in Respect of Databases) megtárgyalásáról az év végén megrendezendő diplomáciai értekezleten, azonban december 20-án, az értekezlet utolsó napján nem született a tárgyban végső szövegváltozat.⁸
Az elkövetkezendőkben mind a jelen írás, mind a soron következendő munkák az 1996 óta eltelt időszakot kívánják vizsgálat alá vonni, és az európai, illetve a nemzetközi tendenciákat szeretnék az olvasókkal megismertetni. A szerző szándéka szerint egy-egy további önálló részben bemutatásra vár az Európai Bíróság e tárgyban a közeljövőben kialakítandó értelmezési és ítélkezési gyakorlata,⁹ továbbá a WIPO-n belüli újabb fejlemények.¹⁰

2. Az első jogesetek

A tagállamok 1998. január 1. napjáig kaptak határidőt az adatbázis-irányelv rendelkezéseinek a nemzeti jogukba történő átültetésére. E határidőt mindössze Ausztria,¹¹ az Egyesült Királyság,¹² Németország¹³ és Svédország¹⁴ tartotta be. A legtöbb tagállam az irányelv átvételét 1998 és 2000 között hajtotta végre.¹⁵ Írország esetében a folyamatban lévő szerzői jogi reformtörekvések ellenére nem valósult meg az implementáció, sőt, az Európai Bíróság ítéletében mondta ki az irányelv átvételének elmaradását.¹⁶
Amióta az adatbázis-irányelv Európában a tagállamok, valamint a csatlakozás előtt álló országok szellemi tulajdonjogának részét képezi,¹⁷ az egyes tagállamok legmagasabb szintű nemzeti bírói fórumai számos figyelemre méltó döntést hoztak, amelyekből a jelen tanulmány ad rövid válogatást.¹⁸

2.1. Németország - Tele-Info-CD¹⁹

Az európai legmagasabb szintű bíróságok közül talán a német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof - BGH) hozott első alkalommal az adatbázisjogot érintő döntést 1999 májusában. A felperes Deutsche Telekom a leányvállalatát (a perben másodrendű felperes) bízta meg telefonkönyvek és más fogyasztói jegyzékek elektronikus formában történő megjelentetésével. A telefonkönyveket, amelyek kiadását reklámbevételekből fedezték, Németországban adták ki. Az első- és másodrendű alperesek beszkennelték a felperesek telefonkönyveit, majd az azokat tartalmazó adatokat CD-ROM-ra konvertálták át. 1996 folyamán az alpereseknek sikerült egy CD-n rögzíteniük a felperes teljes német előfizetői listáját, amelyet 49.90 DEM-ért értékesítettek, továbbá piacra hoztak olyan CD-t is, amelynek felhasználói be tudták azonosítani a telefonszámok tulajdonosainak kilétét. 1992-től kezdte meg az elsőrendű felperes elektronikus telefonkönyveinek németországi terjesztését 3 CD-t tartalmazó kiszerelésben, 39.50 DEM áron. 1995 őszén a telefonkönyvek ára 90 DEM-re csökkent, majd 1996 márciusától az elsőrendű felperes egy önálló CD-s telefonkönyvet forgalmazott 29.50 DEM összegért. Az elsőrendű felperes állítása szerint szerzőijog-sértés történt és intézkedés foganatosítását kérte annak megállapítására, hogy a) az alpereseknek csupán a szkennelés eredményeként sikerült előállítaniuk a telefonkönyvüket és a felperesek szerzői jogait megsértették, b) az alperesek megsértették a felperes adatbázison fennálló jogát a telefonszámok összegyűjtése vonatkozásában és végül c) az alperesek cselekménye ellentétes a tisztességtelen versenyről szóló törvény (UWG) rendelkezéseivel. A felperesek keresetét, valamint a fellebbezésüket elutasították. A felperesek ezek után a Szövetségi Bírósághoz fordultak, amely a fellebbviteli fórum döntését megváltoztatta. A BGH megállapításai szerint nem áll fenn szerzői jogi védelem a telefonkönyveken. Ezek a német szerzői jogi törvény szerint irodalmi műveknek, azonban nem személyhez fűződő szellemi alkotásoknak (persönliche geistige Schöpfungen) minősülnek. Nem érik el azt a szükséges alkotási szintet sem, hogy gyűjteményes műként (Sammelwerk) lehessen védelmet biztosítani.²⁰ A telefonkönyvek adatbázisoknak minősülnek az adatbázis-irányelv értelmében és az adatbázisjog védi azokat, mivel tartalmuk megszerzése, megjelenítése, folyamatos gyűjtése és felülvizsgálata a felperesek részéről jelentős ráfordítást igényelt. A védelem független attól, hogy az adatbázis elektronikus formában található. A Deutsche Telekom privatizációját követően a védelmet nem lehet azon az alapon megvonni, hogy a kérdéses művek szolgálati művekként jöttek létre. Ehhez kapcsolódóan a BGH megállapította, hogy alperesek magatartása versenyellenesnek minősül, hiszen a felperesek elestek a folyamatosan végzett tevékenységeikből eredő jelentős gazdasági előnytől. Első- és másodrendű felperesek külön-külön jogosultak a meghagyás és a kártérítés igénylésére. Nem semmisíthetők meg azonban az alperesek által előállított telefonkönyvek még meglévő másolatai, csupán azok terjesztése tiltható meg.²¹

2.2. Hollandia - NVM v. De Telegraaf ("El Cheapo")²²

Hollandiában külön törvény (Databankenwet) tette az irányelvet a nemzeti jog részévé, így az adatbázisok védelmét egyfelől a szerzői jog (Auteurswet), másfelől az említett külön adatbázistörvény biztosítja. Az új törvény 1999. július 21-i hatálybalépése óta már számos alacsonyabb szintű bírói döntés született,²³ a Legfelsőbb Bíróság 2002 márciusában az ún. "El Cheapo"-ügy kapcsán foglakozott első alkalommal e kérdéssel. A holland ingatlanügynökök szövetsége (Nederlandse Vereining van Makelaars - NVM) eljárást indított a De Telegraaf napilap kiadójával szemben. Ez utóbbi webalapú keresőszolgáltatást ("El Cheapo") működtetett a www.elcheapo.nl alatt, amelyen lehetővé tette az eladásra felkínált ingatlanok megtekintését a felhasználók számára. Az El Cheapo szervere számos ingatlanfájlt érintett, többek között az NVM-ét is a www.nvm.nl alatt. Miután az El Cheapo az NVM adatbázisából saját szerverére adatokat mentett, a keresés eredményeit a saját weboldalán mutatta be. Az NVM keresete inter alia az adatbázisán fennálló jogai megsértésére irányult. A per szerzői és az adatbázisjogokat érintő egyéb más vonatkozásaitól eltekintve, a fő kérdés arra irányult, hogy az NVM ingatlanoldalai mennyiben tekinthetők adatbázisnak a vonatkozó törvény értelmében.
A törvény az adatbázis fogalmát az irányelv szerint állapította meg, vagyis önálló művek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyűjteménye, és a tartalmi elemekhez elektronikus úton vagy más módon egyedileg hozzá lehet férni. Az adatok megszerzése, ellenőrzése és megjelenítése jelentős ráfordítást igényel. A ráfordítás mennyiségileg vagy minőségileg, illetve mindkét szempontból is lehet jelentős.
A hágai kerületi bíróság elnökének 2000. szeptemberi döntése szerint az El Cheapo által az NVM honlapján végzett adat-visszakeresés jogosulatlan kimásolásnak és újrahasznosításnak minősül az adatbázistörvény értelmében. A bíróság kimondta, hogy még a kisszámú adatkimásolás is minőségileg jelentős kimásolásnak minősülhet, ha ez a néhány adat nagy értéket képvisel a végső felhasználók számára.
Az elsőfokú bíróság döntését a hágai fellebbviteli bíróság 2000. december 21-én megváltoztatta. Megállapította, hogy az ingatlanokra vonatkozó információk gyűjteménye technikai értelemben vett adatbázisnak tekinthető. A bíróság álláspontja szerint nem áll fenn a szükséges jelentős ráfordítás feltétele, hiszen az NVM egyes ingatlanügynökei belső hálózaton hoztak létre adatbázist. Ennek következtében az adatbázis csupán más tevékenységek "hasznos melléktermékeként" vehető számításba. A fellebbviteli fórum döntése a "spin-off"-elméleten alapul, amelyet a holland igazságügyi minisztérium az adatbázistörvény parlamenti vitái során az indokolásban fejtett ki.²⁴ Az elmélet szerint az NVM nem élvez listáin, nyilvántartásain adatbázisjogi védelmet, hiszen az adatbázis elkészítésében nem mutattak ki jelentős ráfordítást. A legfelsőbb bíróság azonban úgy rendelkezett, hogy sem a közösségi irányelv, sem a holland adatbázistörvény nem támogatja a "spin-off"-elméletet. Téves az a miniszteri vélekedés, hogy az adatbázis valamennyi elhatárolható céljára külön-külön jelentős ráfordítás szükséges. A fellebbviteli bíróság által képviselt álláspont is nehézségeket eredményez annak meghatározásában, hogy egy adatállomány mikor tekinthető adatbázisnak, illetve csupán hasznos mellékterméknek.

2.3. Egyesült Királyság - British Horseracing Board Ltd. v. William Hill Organisation Ltd.²⁵

A holland esethez igen hasonló ügy került az angolszász jogban is az érdeklődés homlokterébe. Ennek oka kettős: egyfelől első alkalommal vált feladatává az angol fellebbviteli fórumnak az adatbázisok sui generis védelmét érintő jogvita eldöntése, másfelől a probléma nemzeti szinten nem oldódott meg és több értelmezési kérdés, sőt az adatbázis-irányelv érdemi rendelkezései kerültek az Európai Bíróság elé előzetes határozati eljárásra.²⁶
A "brit lóverseny"-eset felperesi oldalán a Brit Lóverseny Testület (British Horseracing Board Ltd. - BHB) és társaik álltak, akik az adatbázisaikon meglévő jogaik megsértését vélelmezték az Egyesült Királyság egyik legnagyobb lóverseny-fogadóirodájával szemben (William Hill Organisation Ltd. - William Hill). A BHB adatbázisai nem csak magukról a versenyekről tartalmaztak adatokat, hanem magukban foglalták a versenyeket megelőző információkat is, amelyek különösen értékesek a bukmékerek számára. A William Hill a BHB-adatbázisokból szerzett információkat a fogadóirodák munkájának és a telefonos fogadásoknak az elősegítésére, a BHB-re történő utalás nélkül. Miután a William Hill a BHB adatbázisaiból nyert információkat használta fel saját internetszolgáltatásaiban, a BHB észrevételezte, hogy az információk ilyen módon történő felhasználása nem más, mint az adatbázis jelentős részének kimásolása vagy újrahasznosítása, amely a nemzeti jog részét képező adatbázis-irányelv 7. cikkét sértette meg. Alternatívaként a BHB azzal érvelt, hogy ha az alperes napi adatbázis-felhasználása a BHB-adatbázis jelentéktelen részfelhasználását jelenti, akkor az ismételt és rendszeres felhasználás útján sérti meg William Hill az irányelv 7. cikk (5) bekezdését.
A fellebbezési eljárásban William Hill azzal érvelt, hogy a bírói fórum - the Court of Appeal (England and Wales) (Civil Division) - nem jutott arra a megállapításra, hogy az adatbázis-irányelv vonatkozó rendelkezései kellőképpen egyértelműek. A fellebbező fél számára kérdéses, hogy milyen alapon kell döntenie a tagállam bíróságának arról, hogy az adatbázis tartalmának része mikor minősül az adott adatbázis "jelentős részének" az irányelv 7. cikke (1) bekezdése értelmében. Különösen vitás része az irányelvnek, vajon a folyamatosan frissített adatbázis esetén az új adatbázis elkülönül-e a korábbi adatbázistól, ha azon alkalmanként jelentős változtatás történt.²⁷ Mivel a fellebbezés során felmerült mennyiségi és/vagy minőségi értékeléssel összefüggő kérdések, az adott válaszok nem tisztázták az ellentmondásos helyzetet, ezért a William Hill az ügyet további értelmezés céljából az Európai Bíróság elé terjesztené. A kérelemmel a fellebbviteli bíróság egyetértett.
Bár sajátos angol viszonyokat tükröző esetről van szó, a "brit lóverseny"-eset olvasata az angol szakirodalom szerint igen tanulságos lehet az amerikai online adatbázisok alkalmazói számára is, hiszen ugyan a végső döntést az Európai Bíróság hozza meg, figyelemre méltó az első fokon eljáró bírói fórum ítélete, amely elsődlegesen az adatbázis-előállítók jogainak védelmét emelte ki.²⁸

2.4. Svédország - Fixtures Marketing Limited v. AB Svenska Spel²⁹

Amint arra már utalás történt, Svédország határidőre teljesítette az adatbázis-irányelv rendelkezéseinek a nemzeti jogba való átvételét.³⁰ 1998. január 1. napjától módosult a szerzői jogi törvény 49. szakasza, amely az ún. katalógusvédelmet biztosítja a katalógusok, a táblázatok vagy minden más olyan mű számára, amely nagyszámú információ gyűjteményét tartalmazza. A módosítás eredményeképpen a védelem kiterjed azokra a művekre is, amelyek létrehozása jelentős ráfordítást igényelt. Az e szakaszban rögzített katalógusvédelem alapján annak a személynek, aki a művet létrehozta, kizárólagos joga van másolatokat készíteni és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenni.
Bár az előzőekben ismertetett joggyakorlathoz képest ebben az esetben a döntés "csak" a fellebbviteli fórum előtt született meg, mégis jelentőséggel bír, mivel a "brit lóverseny"-esetben is precedensként hivatkoztak rá az azonos jogi alap vonatkozásában [adatbázis-irányelv 7. cikk (1) és (5) bekezdései].
A jogeset felperese ("Fixtures Marketing") kizárólagosan jogosult a kereskedelmi forgalomban hasznosítani az angol és a skót futball-ligák által készített futballmérkőzések időpontjait tartalmazó listákat (mérkőzésnaptárakat), amelyek egyben tartalmazzák a csapatok párosítását. Minden párosítás tartalmaz egy pályaválasztó és egy vendégcsapatot. A mérkőzésnaptárak előállítása jelentős időbeli, munkaráfordítást, valamint maguknak a listáknak a megtervezését is igényli.
Az alperes ("AB Svenska Spel") szerencsejáték-fogadásokat szervezett Svédországban, amelyek közül néhány a futballmérkőzések esélylatolgatásain alapult. A futballidényben lebonyolított szerencsejátékokhoz az alperes számos listát állított össze a mérkőzésekről, amelyekhez az adatokat a felperes mérkőzésnaptáraiból emelte át. A felperes állítása szerint az adatbázisait érintő jogai megsértéséről van szó, intézkedést és kártérítési követelést helyezett kilátásba. Az alperes azzal utasította el a felperes érvelését, hogy ebben az esetben nincs szó védelem alatt álló adatbázisokról, mivel a mérkőzésnaptárak alkotóinak ráfordítása csupán annak megjelölésére irányult, hogy az egyes mérkőzések hol és mikor kerülnek lejátszásra. Mivel nem az volt a cél, hogy összegyűjtsék az időpontok listáit, a felperes adatbázisa sem tekinthető másnak, mint puszta adatok alkotásának. Amennyiben a futballmérkőzések időpontlistái védelem alatt álló adatbázisok lennének, az alperes által készített listák akkor sem sértettek volna meg semmilyen adatbázison fennálló jogot, mivel azok nem az adatok jelentős részének másolásával készültek.
A göteborgi városi bíróság elutasította a keresetet és kimondta, hogy amíg a futballmérkőzések időpontjainak adatbázis-gyűjteménye a svéd jog részét képező adatbázis-irányelv szerint védelmet élvező adatbázisnak tekinthető, a védelem csak a "termék valamennyi nagy részére" vagy az "alig rejtett plágiumra" alkalmazható. Az alperes jogosulatlan adatfelhasználása nem eredményezett a szerzői jog szempontjából jogsértő cselekményt, mivel nincs szó az információ kinyomtatásáról vagy másolásáról ugyanolyan vagy hasonló gyűjteményben. A felperes fellebbezett a döntés ellen.
A fellebbezési eljárásban a felek új tényeket, körülményeket nem hoztak fel. A fellebbezési fórum megállapította, hogy Svenska Spel a Stryk-tipset, Maltipset és Oddset szerencsejáték-kuponokon hasonló információkat használt fel, mint amelyek a felperes adatbázisain szerepeltek, megnevezett néhány angol és skót futballcsapatot, akik egymás ellen játszottak, ez azonban nem jelenti azt, hogy az adatbázis tartalmából kimásoltak volna. Éppen ezért a fellebbezést elutasította. Bár ez az ügy a másodfokon meghozott döntéssel lezárult, a felvetett kérdések értelmezésére megkereséssel fordultak az Európai Bírósághoz.³¹

3. Konklúzió

A jelen tanulmány bevezetője csak röviden utalt egy ellentmondásos helyzetre, ahogyan a hagyományos szerzői jog ódzkodva, fenntartásokkal, "nem várt idegenként" fogadta az adatbázisok érkezését. Ez a kontroverzalitás sajnos hatott a sui generis adatbázis-védelem hazai bevezetése során is. Érvek és ellenérvek sorakoztak fel e sajátos védelmi kategóriának a magyar jogrendszerben elfoglalandó helyéről. Utólag visszatekintve az akkori viták éle napjainkra talán relativizálódik, hiszen a fentiekben bemutatott magas vagy éppen a legmagasabb szintű tagállami bírói fórumokon meghozott döntések példázzák jól, hogy az adatbázis-védelem tagállami szinten akár külön törvényben, akár a szerzői jogi törvény keretein belül került szabályozásra, az adatbázis-irányelv kontúrjai továbbra is homályban maradtak. Napjainkban a rendszertani problémákat a jogértelmezési kérdések váltották fel. A közösségi tagállamok kialakulófélben lévő bírói gyakorlata - amint erről már korábban szó esett - az adatbázis-irányelv 7. cikke alapján történő mennyiségi és/vagy minőségi értékelés irányába tolódik el; konfliktusokat eredményeztek a "jelentős ráfordítás", az "ismételt és rendszeres kimásolás" interpretációi. Kérdéses az is, mikor tekinthető egy adatbázis tartalma jelentősnek, vagy másik oldalról megközelítve: "jelentéktelen résznek" minősül-e az adatbázis tartalma, ha az a felhasználó számára különleges értékkel bír?
Az új digitális környezetben, a flexibilissé váló műfaji határokon belül a jövőben ugyancsak problémát jelenthet, hogy a folyamatosan adatokat generáló cselekmények, mint pl. a telefonos szolgáltatások, az interaktív műsorsugárzási formák, mint a "multi-channelling", "program enhancements", "datacasting", "Electronic Program Guides (EPGs)", "Personal TV" adatbázisoknak tekinthetők, avagy a létrejövő adatok csupán a műsorsugárzási jog, a telekommunikációs jog "hasznos melléktermékei"?³² Tisztázásra szorul - a német Tele-Info-CD-eset különösen ráirányította erre a figyelmet - az adatbázisjog és más jogágak, elsősorban a versenyjog, egymáshoz való kapcsolata is.³³
A tagállamok tárgybeli joggyakorlata, már az alsóbb bírói szinteken is, fokozatosan bővül, ugyanez nem állapítható meg a csatlakozás előtt álló országok gyakorlatára; eddig még nem merült fel a nemzetközi szakirodalomban az e térségből származó sajátos probléma, bár már szinte valamennyi jelölt állam jogalkotásának részévé tette az adatbázis-irányelvet. Az ellentmondásos tagállami értelmezések megszüntetését, valamint a csatlakozás előtt álló országok egységes joggyakorlatának kialakítását jelentősen segítené a Közösségnek az irányelv alkalmazásáról szóló első értékelő jelentése a 16. cikk (3) bekezdése alapján, amelyet az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz és a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz kell benyújtania, első alkalommal 2001 végén, valamint az Európai Bíróság közeljövőben várható értelmezése.³⁴ A tanulmány következő része az adatbázisjog közösségi szintű interpretációjával kíván alaposabban foglalkozni.

Lábjegyzetek:

1 Kihirdette: 1975. évi 4. tvr.
2 Pálos György: Adattár, VII. fejezet, ad 61.§, 296. old. in Gyertyánfy Péter (szerk.): A szerzői jogi törvény magyarázata, KJK-Kerszöv, Budapest, 2000.
3 A szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseit rendező TRIPS-egyezményt a 72/1994 (XII. 27.) OGY határozat erősítette meg. Az egyezményt az 1998. évi IX. törvény hirdette ki.
4 499 U.S. 340 (1991)
5 A sweat of the brow elmélet, amelyet gyakran industrious collection/effort elméletnek is nevez az amerikai szakirodalom, a Court of Appeals (2d Cir.) Jeweler's Circular Publishing Co. v. Keystone Publishing Co. ügyben hozott ítéletében, 1922-ben merült fel első alkalommal. Az angolszász jogban ugyanezen elméletet labour, skill and capital gyűjtőfogalom alatt említik. 1976 után a vitákat képző nézeteket az ún. subjective selection-elmélet, illetve az arrangement-elmélet váltották ki. Részletesen erről Matthias Leistner, Der rechtschutz von Datenbanken im Deutschen und europäischen Recht. Eine Untersuchung zur Richtlinie 96/9/EG und zu ihrer Umsetzung in das deutsche Urheberrechtsgesetz. Urheberrechtliche Abhandlungen des Max-Planck-Instituts für ausländisches und internationales Patent-,Urheber- und Wettbewerbsrecht. Heft 34, Beck
München 2000, 10. old.; Jack B. Hicks, Copyright and Computer Databases: Is Traditional Compilation Law Adequate? 120-122 old. In: Copyright Law Symposium Number Thirty-Seven, ASCAP Nathan Burkan Memorial Competition, Columbia University Press New York, 1990; Stacey H. King, Are We Ready to Answer the Question?: Baker v. Selden, The Post-Feist Era, and Database Protections, 41 IDEA 65 (2001) 82. old.
6 Az Európai Parlament és a Tanács 1996. március 11-i 96/9/EK irányelve az adatbázisok jogi védelméről. HL L 77. szám, 1996. 03. 27.,20. old.
7 Database Investment and Intellectual Property Antipiracy Act of 1996, H.R. 3531. A következő, a 105. ülésszak folyamán, 1997. október 9-én a Képviselők Háza, majd módosított változatban 1998. május 20-án a Szenátus elé került Howard Coble, a Szellemi Tulajdon Albizottság vezetőjének nevével jelzett törvényjavaslata ( "The Collections of Information Antipiracy Act" H.R. 2652). A 106. ülésszakra 1999. január 19-én hasonló név alatt új javaslat került előterjesztésre (The Collections of Information Antipiracy Act, H.R. 354). Az utóbbi két "Bill" közös jellemzője a szoros szellemi kapcsolat mind az adatbázis irányelvhez, mind a Moorhead-javaslathoz. Az amerikai javaslatokról bővebben, összehasonlítva az angol szabályozással lásd Mark J. Davison, Proposed U.S. Database Legislation: A Comparison with the U.K. Database Regulations [1999] E.I.P.R. 279. old.
8 A szövegjavaslatot tartalmazó dokumentum száma: CRNR/DC/6. A diplomáciai értekezleten elfogadott ajánlás (CRNR/DC/100) szerint az illetékes WIPO irányító testületek - WIPO közgyűlése, a Berni Unió gyűlése - rendkívüli ülésszakát 1997 első negyedévében össze kell hívni a szerződésjavaslatot érintő előkészítő munka további ütemezésére. A diplomáciai értekezlet e tárgyban le nem zárult munkájáról, valamint az 1997 szeptemberében megrendezett informális találkozó óta eltelt eseményekről részletesen Mihály Ficsor, The Law of Copyright and Internet. The 1996 WIPO Treaties, their Interpretation and Implementation, Oxford University Press, New York, 2002, Chapter 2, G 2.42-2.43; Chapter 10, D 10.56-10.61; Jörg Reinbothe and Silke von Lewinski , The WIPO Treaties 1996: Ready to Come into Force [2002]E.I.P.R. 199. old, 207208. old.
9 A két folyamatban lévő ügy száma és elnevezése: C-46/02, Fixtures Marketing v. Oy Veikkaus Ab; C-203/02, The British Horseracing Board Limited, The Jockey Club and Weatherbys Group Limited v.William Hill Organization Limited.
10 A WIPO Szerzői és Szomszédos Jogi Állandó Bizottsága (SCCR) 1998 novemberi első ülésétől kezdődően napirenden volt az adatbázisok sui generis védelmének kérdése. Az ötödik ülésen az SCCR egy vagy több tanulmány elkészítése miatt fordult a Nemzetközi Irodához, amely(ek) tárgyát a sui generis adatbázis-védelem gazdasági kihatásainak elemzése képezné, különösen a fejlődő államok vonatkozásában. (Lásd erről Ficsor, id. mű D 10. 61). Öt tanulmány készült el a hetedik ülésre ( SCCR/ 7/2; SCCR/ 7/3; SCCR/ 7/4; SCCR/ 7/5; SCCR/ 7/6). Mivel számos küldöttség jelezte, hogy a tanulmányok alaposabb, részletesebb feldolgozásához több időre van szükségük, továbbá Argentína szerint fontos lenne egy, a latin-amerikai régióval foglalkozó tanulmány elkészítése; valamint hogy Marokkó és Egyiptom esetében az arab nyelvű szövegváltozat, míg Kína vonatkozásában a kínai nyelvre történő fordítás jelentene további segítséget, ezért valószínűsíthető, hogy az érdemi munka a 2002 novemberében megrendezésre kerülő nyolcadik ülésen várható.
11 "Urheberrechtsgesetz-Novelle 1997", BGBl. I. - Ausgegeben am 9. Jänner 1998 - Nr. 25, 505ff.
12 The Copyright and Rights in Databases Regulations 1997 - made on 18th December 1997 - S.I.1997, No. 3032.
13 Informations- und Kommunikationsdienste-Gesetz - IuKDG vom 22. Juli 1997, BGBl 1997 I, 1870ff.
14 1997:790 Törvény 1997. 11. 6.-án
15 Lásd részletesen Gaster, Jens, The EC sui generis right revisited after two years: a review of the practice of database protection in the 15 EU Member States, Tolley's Communication Law, Vol. 5, No. 3, 2000, 87. old.
16 A C-370/99 sz. ügyben [Európai Közösségek Bizottsága v. Írország] 2001. január 11. napján kelt Európai Bíróság döntése.
17 A hatályos magyar szabályozás összhangban áll az adatbázis-irányelv rendelkezéseivel. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) nagymértékben összehangolta az adatbázisok szerzői jogi védelmének szabályait a közösségi normával. Az adatbázisok sui generis, azaz nem szerzői jogi védelmének bevezetését a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI törvény módosításáról szóló 2001. évi LXXVII. törvény valósította meg. Magyar nyelven az adatbázisok közösségi és hazai jogvédelméről lásd Boytha György: Iparjogvédelem, szerzői jog. In: Király Miklós (szerk.) Az Európai Közösség kereskedelmi joga. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999, VII. fejezet, 10. § 6. pont, 374-377 old.; Faludi Gábor: A magyar szerzői jog közelítése az európai joghoz. In: Vékás Lajos (szerk.): Európai közösségi jogi elemek a magyar magán- és kereskedelmi jogban, KJK-Kerszöv Budapest 2001, Negyedik rész, 2. fejezet, 314-326. old.; uö: Az adattár szerzői jogi védelme, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle (ISZJSZ), 2001. augusztus, 5.old.; Gyertyánfy Péter: Meddig terjedjen a szerzői jog? JK 2001 szeptember, 344-345.old.; uö., A szerzői jogharmonizáció eredményei az EU-ban, JK 2002. június, 2.7.2.pont [ 279. old.].
18 Az adatbázisokra vonatkozó európai esetjog áttekintésére lásd: Hugenholtz, P. Bernt, The New Database Right: Early Case Law from Europe, www.ivir.nl/publications/hugenholtz/fordham2001.html
19 BGH 1999. május 5-i döntése, [ügyszám: 1 ZR199/96], [2002] E.C.D.R. 22. old.
20 Gesetz über Urheberrecht und verwandte Schutzrechte (Urheberrechtsgesetz - UrhG) vom 9. September 1965. BGBl. I. S. 1273, Art. 2 (1) 1., Art.2 (2), Art 4 és 5.
21 A jogeset megismerhető többek között: Matthias Leistner, Der neue Rechtsschutz des Datenbankenherstellers. Überlegungen zu Anwendungsbereich, Schutzvoraussetzungen, Schutzumfang sowie zur zeitlichen Dauer des Datenbankherstellerrechts gemäß §§ 87a ff.UrhG., GRUR Int. 1999, 819-839. old.
22 Hoge Raad 2002. március 22-i döntése, [ ügyszám: C01/070HR] interneten közzétéve a www.rechtspraak.nl honlapon.
23 lásd: Hugenholtz, P. Bernt, The New Database Right: Early Case Law from Europe, www.ivir.nl/publications/hugenholtz/fordham2001.html
24 Amíg a holland fellebbviteli fórumok más döntései is a "spin-off"-elméleten alapultak, így pl. az arnhem-i fellebbviteli bíróság 1997. április 15-én a KPN v. Denda International and others ügyben vagy a hágai fellebbezési bíróság 2001. január 30-i NOS v. De Telegraaf - ügyben hozott döntéseiben, addig az alacsonyabb szintű bíróságok elutasították azt, lásd pl. a hágai kerületi bíróság elnökének 2000. szeptember 12-én kelt ítéletét a KPN v. XS- ügyben.
25 All ER (d) 431 (31 Jul.2001); [2001]EWCA Civ 1268, [2002] E.C.D.R. 41
26 A szerzői jog európai közösségi szinten zajló harmonizációs folyamatában új fejezet kezdődött a kilencvenes években megalkotott irányelvek egyes rendelkezéseinek jogértelmezésével. Megjegyzendő, hogy az Európai Bíróság egy alkalommal foglalkozott már az adatbázis-irányelvvel (C-370/99 sz. ügyben [Európai Közösségek Bizottsága v. Írország] 2001. január 11. napján kelt döntés), anélkül, hogy az érintette volna az irányelv érdemi rendelkezéseit (lásd még a 16. lábjegyzetet). Az Elsőfokú Bíróság és az Európai Bíróság szerzői jogi tárgyú irányelveihez kapcsolódó döntéseinek felsorolását lásd Munkácsi Péter: Műholdas műsorsugárzás és vezetékes továbbközvetítés az európai joggyakorlatban, gondolatok az "Egeda" jogeset kapcsán, Iparjogvédelmi Szemle 2000 október, 23. old.
27 A kérdéshez fűzött kommentárt lásd Hamish Porter and Rustam Roy, All Bets Are Off!, [2001] Ent. L.R., 247. old.
28 u.o. 243-246. old. A fellebbviteli fórum 2002. május 24-i megkeresésével előzetes határozati eljárást kezdeményezett az Európai Bíróság előtt (a folyamatban lévő ügy száma és elnevezése: C-203/02 The British Horseracing Board Limited, The Jockey Club and Weatherbys Group Limited v.William Hill Organization Limited. Megjegyzendő, hogy a közösségi tagállamok nemzeti jogaiban kialakulófélben lévő bírói gyakorlata az adatbázis-irányelv 7. cikke alapján történő mennyiségi és/vagy minőségi értékelés irányába tolódik el. Az említett jogeseteken kívül ezt példázza az Osztrák Legfelsőbb Bíróság (ÖOGH) 2001. november 27. napján kelt ítélete a www.baukompass.at - ügyben, ÖBl [2002]2, 101-105. old. Michael Wolner/Alexander Schnider észrevételeivel; MMR 6/2002, 376-380.old., Reinhard Schanda észrevételeivel.
29 Svea fellebbezési bíróság (Dept. 2) 2001. május 3.-i döntése, [ügyszám: T 3504-00], [2002] E.C.D.R. 71
30 Lásd a 14. lábjegyzetet.
31 A svéd esettel szinte teljesen megegyező ténybeli és jogi alapon indított eljárást a Fixtures Marketing Finnországban is. A vantaa-i kerületi bíróság 2002. február 1-i megkeresésével előzetes határozati eljárást kezdeményezett az Európai Bíróság előtt (a folyamatban lévő ügy száma és elnevezése: C-46/02, Fixtures Marketing v. Oy Veikkaus Ab).
32 A példákban említett interaktív műsorsugárzási rendszerekről részletesebben a WIPO technikai háttértanulmányában lehet olvasni (SCCR/7/8). Az adatokat generáló cselekmények kapcsán röviden említést kell tenni, hogy a szakirodalomban felmerült a DNS-szekvencia adatbázisoknak az adatbázis-irányelv szerinti védelmének kérdése is. Részletesebben Jasper A. Bovenberg, Should Genomics Companies set up Database in Europe? The E.U. Database Protection Directive Revisited, [2001] E. I.P.R. 361. old.
33 Az adatbázisjog és a versenyjog egymáshoz való kapcsolatában helyes Faludi megállapítása, hogy az adatbázis-védelem bevezetésének alapvető nehézsége, hogy tulajdonképpen a versenytárs ellen kívánja megvédeni az adatbázis előállításába befektetőt, azonban a tisztességtelen piaci magatartás szabályai ehhez nem nyújtanak kielégítő védelmet. Faludi, in: Vékás i.m. 321. old.
34 Jelenleg folyamatban van a Közösségen belül az értékelő jelentés elkészítése.