Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből

---

SZJSZT 43/00
SZJSZT 11/01

---

 

Szerzői és szomszédos jogok megsértésének megállapítása

A Budapesti VI-VII. kerületi Rendőrkapitányság
megkeresése

SZJSZT 43/00

A Rendőrkapitányság által feltett kérdések:

1. A "techno" zene készítőjét megilleti-e a szerzői jogi védelem?
2. Az ilyen zene engedély (díjfizetés) nélküli előadása jelent-e szerzői jogi jogsértést?
3. A fenti számú ügyben történt-e szerzőijog-sértés, ha igen, ki követte el?
4. A szakértő egyéb észrevétele?

Az eljáró tanács válasza:

Ad 1.

A gyanúsított működése idején hatályos, a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (továbbiakban: régi Szjt.) 1. § (1) bekezdése értelmében is a törvény tárgyi hatálya alá tartoztak az irodalmi, tudományos és művészeti alkotások. A törvény végrehajtása tárgyában kiadott 9/1969. (XII. 29.) IM rendelet 1. § (1) bekezdése értelmében a régi Szjt. védelme alá tartozó alkotások - függetlenül attól, hogy az Szjt. megnevezte-e azokat - az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása. A hivatkozott végrehajtási jogszabály a továbbiakban egy példálódzó felsorolást adott, amelyben többek között a "zenemű szöveggel vagy anélkül" fordulat is szerepelt.
A régi Szjt. alapján kialakult és általánosan elfogadott bírósági gyakorlat szerint egy mű akkor részesülhet szerzői jogi védelemben, ha az egyéni, eredeti jellegű alkotásnak minősül. A mű színvonala, az arról alkotott értékítélet, nem lehetett gátja a szerzői jogvédelemnek.
A fentiekből az következik, hogy akkor is minden zenemű a szerzői jogvédelem tárgya volt. A "techno" szó a zene megalkotásának módszerére utal, nevezetesen ezeket a zenéket technikai berendezések segítségével állítják elő. Az ún. techno zene nem más, mint egy műfajnak a megjelölése, amelynek számos irányzata van. A gyanúsított 1999. szeptember 17-i vallomásában, továbbá 1999. november 25-i nyilatkozatában megfogalmazottakból kitűnik, hogy jelen esetben a techno zene ama speciális irányzatáról van szó, melyben zörejek, effektusok és hangminták felhasználásával a DJ (lemezlovas) rögtönzésszerűen állít elő valamit, ami egyéni, eredeti jellegű zeneműnek minősül, tehát szerzői jogi védelem alá tartozik.

Ad 2.

Igen, mert a techno zene is szerzői alkotásnak minősül, és a régi Szjt. 13. §-ának (1) bekezdése szerint is a mű bármilyen felhasználásához a szerző hozzájárulása volt szükséges, amely ellenében a szerzőt, a 13. § (3) bekezdése szerint, díjazás illeti meg. Ezt a hozzájárulást a szerzők képviseletében - függetlenül attól, hogy műveiket bejelentették-e, illetőleg, hogy azok képviseletére külön megbízást adtak volna-e - a nevükben és helyettük a régi Szjt. 40. § (1) bekezdésében foglaltak alapján fellépni jogosult közös jogkezelő szervezet - az ARTISJUS - adta meg, és a jogszabály alapján jóváhagyott tarifatáblázat alkalmazásával díjigényét érvényesítette. A már nyilvánosságra hozott zeneművek nyilvános előadásához a szerző hozzájárulását akkor kellett megadottnak tekinteni, ha a közös jogkezelő szervezetnek a hivatkozott díjat lerótták. A nyomozati anyagból kitűnik, hogy ez nem történt meg, tehát a szerzőijog-sértés egyértelműen megállapítható.

Ad 3.

A fenti számú ügyben szerzőijog-sértés történt, amelynek jogszabályi alapjait az 1. és 2. kérdésre adott válaszok tartalmazzák. A szerzői jogdíjat a szerzői művek felhasználójának kell megfizetnie. Az eljáró tanács rendelkezésére bocsátott nyomozati anyagból megállapítható, hogy a Fáklya Klub Egyesület, Budapest, VI. ker., Csengery u. 68. szám alatti helyiségeiben a gyanúsítottal kötött, 1997. január 17-i megállapodás értelmében a Total Car Disco üzemeltetését a gyanúsított folytatta. Ebben az esetben az üzemeltető tekinthető felhasználónak. Ezt a körülményt igazolja a nevezettek közötti hivatkozott szerződés azon rendelkezése is, miszerint "A rendezvénnyel kapcsolatos valamennyi járulékos kiadást ... szervező tartozik felfedni." Ezt megerősíti a Fáklya Klub Egyesület elnökének aláírása az ARTISJUS "Adatszolgáltatási Lap"-ján 1997. VI. 27-i keltezéssel.

Ad 4.

A további nyomozás során a nyomozó hatóságnak kell fényt derítenie arra, hogy az ARTISJUS-nak az iratok között fellelhető három számlája megfelel-e a tényleges felhasználásnak. Ez a kérdés azért merül fel, mert az ARTISJUS számlái az 1996. november 1-jétől 1997. december 19-ig tartó folyamatos időszakot fogják át, miközben a gyanúsított vallomásában azt állítja, hogy a zenés-táncos rendezvények 1997. január 22. és 1997. július 1., illetve 1997. október 1. és 1997. december 12. között kerültek megrendezésre. Az 1997. január 22-i kezdést a Fáklya Klub Egyesület és a gyanúsított között létrejött, 1997. január 17-én kelt megállapodás is igazolni látszik. Vizsgálni szükséges továbbá azt is, hogy mikor volt élő zene és mikor gépi zene, mert ezekre eltérő díjazást szab a mindenkor érvényes jogdíjtarifa-táblázat.

A "Strictly Trance Symphony" című CD
szerzői jogi védelme

A Fővárosi Bíróság megkeresése

SZJSZT 11/01

A Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiuma által
feltett kérdések:

1. Állapítsa meg a szakértő, hogy a Zs. P. által 15 zenemű átdolgozásával létrehozott "Strictly Trance Symphony" című alkotás rendelkezik-e olyan egyedi, eredeti jelleggel, amelynek alapján az 1999. évi LXXVI. törvény 1. § (2) bekezdés e) pontja alapján szerzői jogi védelemben részesülhet, vagy sem.
2. A mások által szerzett, és más előadóművészek által előadott zeneművek keverése eredményezheti-e új zenemű létrehozását?
3. Amennyiben a perbeli művet szerzői jogvédelem illeti meg, a felek között létrejött kiadói szerződésben megállapított jogdíj mértéke túlzottnak minősül, vagy sem?
4. Kiegészítő kérdés: A perbeli mű gyűjteményes műnek minősül-e?

Az alperes által feltett kérdések:

1. A keverés szerzői jogi védelem tárgyának tekinthető tevékenységnek minősül-e a perbeli hangfelvétel-kiadvány esetében, vagy sem?
2. A perbeli hangfelvétel zenei anyagát megvizsgálva a szakértő a lemezlovas tevékenységét tartja-e olyan egyéni, eredeti jellegű válogatásnak, amely szerkesztés folytán szerzői jogvédelemben részesíthető?
3. A szerzői jogi törvény által megkövetelt bevétellel arányos díjazásnak tekinthető-e a lemezlovas (DJ) szerzőként való, a hanghordozókból származó teljes bevétel 30%-át kitevő díjazása, különös tekintettel arra a tényre, hogy a hangfelvétel-kiadványon szereplő zeneművek összes szerzője a fogyasztói (áfás) ár 8%-át, vagy az áfa nélküli nagykereskedelmi ár 11%- át kapja szerzői jogdíj címén a közös jogkezelő szerven keresztül?
4. A hangfelvétel-kiadói szakmában mások által szerzett és rögzített zeneművekből készített ún. mixalbumok készítése esetén a lemezlovas (DJ) milyen jogcímen és milyen mértékben szokott részesedni az elért jövedelemből?
5. A zeneszerzők és szövegírók közös jogkezelését végző ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület hangfelvétel-engedélyezési gyakorlatában szerzőnek tekinti-e az ún. mixalbumokat előállító lemezlovasokat.

Az eljáró tanács válasza a Fővárosi Bíróság által feltett kérdésekre:

Ad 1.

Zs. P. a perbeli 15 zeneművet olyan, azok lényegét - tehát a zenemű alapelemeit, vagyis a dallamot, a ritmust, a harmóniát, továbbá a hangszín-kombinációkat, valamint a mindezek együttes hatásából kialakuló hangzást - érintő módon változtatta meg, amely változtatások megalapozzák a megváltoztatott művek átdolgozásként való önálló szerzői jogi védelmét az alábbi tényekre tekintettel:
a) Zs. P. az eredeti zeneműveket új zenei hatásokkal, pl. hangsúlyokkal, illetve ún. "úsztatásokkal", továbbá az eredeti zeneművek egyes alapelemeit felhasználó, de azokat a mű lényegét érintő módon megváltoztató (újra)keverési - a szakmai szóhasználatban általánosan elterjedt és elfogadott kifejezéssel ún. "(re)mixelési" eljárásokkal módosította.
b) Bár a "(re)mixelési" eljárás - amint arra az eljáró tanács alább, a Fővárosi Bíróság 2. sz. kérdésére adott válaszában is rámutat - önmagában nem szerzői jogi fogalom, e folyamat eredménye azonban már járhat szerzői jogilag releváns minősítéssel. Az eljáró tanács az eredeti és a perbeli zeneművek összevetése során éppen erre az eredményre - vagyis az eredeti zeneművekből többek között "(re)mixelési" eljárás útján létrehozott új zenei minőségre - tekintettel jutott arra a következtésre, hogy az a) pontban említett módosítások összességükben már az eredeti zeneművek lényegét érintő, önálló és eredeti jellegű, mindennek folytán pedig az átdolgozás szintjét elérő alkotótevékenységet jelentenek.
c) Az eljáró tanács a perbeli zeneművek átdolgozásként való önálló szerzői jogi védelemre érdemesültségének megállapításánál végül figyelemmel volt arra is, hogy a "(re)mix" az utóbbi években önálló, tartalmi és formai jellemzői szerint bizonyos mértékig tipizálható zenei műfajjá nőtte ki magát. E műfaji szempontok pedig a hozzáértő zenei szakember számára megfelelő fogódzókat jelentenek annak megítéléséhez, hogy az adott egyedi esetben a "(re)mix" eredménye bír-e olyan önálló, eredeti jelleggel, hogy azt - az eredeti zeneművel összevetve - átdolgozásnak lehessen minősíteni. Az eljáró tanács álláspontja szerint a perbeli zeneművek rendelkeznek ezzel az önálló, eredeti jelleggel.

Ad 2.

Az ún. keverés ("mixelés") a hangfelvétel-előállítás során alkalmazott technikai-műszaki eljárásokra épülő tevékenység, és mint ilyen, önmagában nem szerzői jogi fogalom. Ez a tevékenység ugyanis egyaránt magába foglalhat egyrészt szerzői jogi szempontból irreleváns, kizárólag technikai-műszaki jelentőséggel bíró folyamatokat (pl. az adott zeneművek integritását érintetlenül hagyó stúdiómunkálatokat), másrészt azonban alkotói (kreatív) megnyilvánulásokat is (pl. lényegi változtatással járó és ennek önálló, eredeti jellegére tekintettel az átdolgozás szintjét is elérő alkotótevékenységet). Szerzői jogi szempontból minősíteni ezért kizárólag az ún. keverés eredményét lehet, mégpedig arra és kizárólag arra tekintettel, hogy a keverésnek nevezett folyamat az adott, egyedi esetben
a) járt-e egyáltalán szerzői jogilag releváns, értékelhető eredménnyel vagy sem;
b) ha igen, akkor ezt az eredményt az eredeti zeneművel összevetve
_ új, önálló, egyéni, eredeti jelleggel bíró alkotás jött-e létre vagy sem;
_ ha új, önálló, egyéni, eredeti jelleggel bíró alkotás nem jött létre, akkor a folyamat más, szerzői jogi szempontból releváns következménnyel járt-e vagy sem (pl. megsértette-e a szerzőnek a mű egységét védő személyhez fűződő jogát vagy sem stb.).
Az eljáró tanács a Fővárosi Bíróság 1. sz. kérdésére adott válaszában a fenti szempontokat ebben a sorrendiségében értékelve jutott arra a következtetésre, hogy a perbeli zeneművek esetében a keverésnek ("mixelésnek") nevezett folyamat szerzői jogilag releváns, értékelhető eredménnyel járt, továbbá ezt az eredményt az eredeti zeneművekkel összevetve új, önálló, egyéni, eredeti jelleggel bíró alkotás jött létre.

Ad 3.

Az 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 16. §-a azt a követelményt, hogy a mű felhasználása fejében a szerzőt megillető díjazásnak arányban kell állnia a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel, nem a felhasználó, hanem a szerző szempontjából vizsgálandó feltételként, tartalmát tekintve pedig a szerzői vagyoni jogok érvényesülését biztosító garanciális szabályként határozza meg. A törvény tehát egyrészt nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezést, hogy a szerzői díj bevétellel való arányosságát a felhasználó szempontjából, mint a szerzői díj túlzott mértékű érvényesítését korlátozó feltételt is vizsgálni kellene, másrészt - az eljáró tanács álláspontja szerint - a hivatkozott szakasznak kifejezett rendelkezés hiányában sem tulajdonítható ilyen értelmezés.

Ad 4.

Az egyes, védelem alatt álló alkotások összeválogatása, elrendezése, szerkesztése hordozhat olyan egyéni jelleget, amelynek eredményeképpen származékos jellegű egyéni, eredeti, új mű, azaz gyűjteményes mű jön létre. A védelem tehát ennek alapján nem kizárt, de az eljáró tanács a rendelkezésre álló iratok alapján sem a védelem fennálltát illetően, sem pedig az ezen a jogcímen esetlegesen szerzői jogi védelemre jogosult személy kiléte tekintetében nem tud állást foglalni. Az iratok ugyanis nem tartalmaznak elegendő információt arra vonatkozóan, hogy
a) a perbeli 15 zenemű ilyen gyűjteményes művet eredményező alkotótevékenység (egyéni, eredeti jellegű válogatás, elrendezés, szerkesztés) folytán vagy más okok miatt került ebben az összetételben az albumra;
b) amennyiben a perbeli 15 zenemű gyűjteményes művet eredményező alkotótevékenység folytán került ebben az összetételben az albumra, akkor ezt az alkotótevékenységet természetes személyként ki valósította meg vagy - több természetes személy érintettsége esetén - kik valósították meg, továbbá ez utóbbiak között a szerzőség tekintetében milyen viszony áll fenn.

Az eljáró tanács válasza az alperes által feltett
kérdésekre:

Ad 1.

Az eljáró tanács utal a Fővárosi Bíróság 1. és 2. sz. kérdéseire adott válaszokra. A 2. sz. kérdés megválaszolásánál jellemzett keverési tevékenység eredményeképpen az 1. sz. kérdésben kifejtettek alapján egyéni, eredeti jellegűnek tekinthető átdolgozások jöttek létre.

Ad 2.

Az eljáró tanács utal a Fővárosi Bíróság kiegészítő kérdésére adott válaszában foglaltakra. A gyűjteményes mű egyéni, eredeti alkotásként való védelmét a válogatás egyedi jellege alapozza meg, s az iratok alapján az eljáró tanács nem tudja megállapítani, hogy e válogatást a lemezlovas végezte-e.

Ad 3.

Az eljáró tanács utal a Fővárosi Bíróság 3. sz. kérdésére adott válaszára. Azt, hogy a felhasználó mit tekint az adott felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel arányban állónak, a szerződéses alku során érvényesítheti, amelyet a felek, az Szjt. 42. § (2) bekezdése alapján, szabadon folytatnak le. Ennek során a feleknek csak a szerzői jogok érvényesülését biztosító, kötelező alkalmazást igénylő szabályokra kell figyelemmel lenniük. Ameny- nyiben tehát az Szjt. 16. §-a szerinti követelmények a szerző szempontjából teljesülnek, ez a szabály a továbbiakban már nem korlátozza a felhasználó szerződési akaratképzését abban a tekintetben, hogy a saját szempontjából milyen díjazást tekint a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel arányban állónak.

Ad 4.

A hangfelvétel-kiadói szakmában az ún. "mixalbumot" készítő lemezlovas változó jogcímeken és változó mértékben szokott részesedni az elért jövedelemből (egyösszegű díjazás, példányonkénti részesedés, illetve e szempontok megállapodás szerinti arányban történő vegyes alkalmazása stb.). Egyetlen szóba jöhető jogcím és egyetlen részesedési forma sem tekinthető akár olyan mértékben elterjedtnek, hogy azt szakmai szempontból kizárólagosnak, akár pedig olyan jelentéktelen számban előfordulónak, hogy azt a szakmai szokásokkal ellentétben állónak kellene tekinteni.

Ad 5.

A közös jogkezelő ARTISJUS az ún. "mixalbumokban" szereplő átdolgozott művek többszörözéséhez (az átdolgozásra jogosító szerzői autorizáció esetében) engedélyt ad. Ez az engedély ugyanakkor nem vonatkozik a "mixalbum", mint gyűjteményes mű felhasználására, csak a benne szereplő művek szerzőinek az Szjt. 4. § (2) bekezdése szerinti jogainak gyakorlására. Az egyes "mixalbumok" válogatóival, összeállítóival a munka végzésére adott megbízásról és ennek díjazásáról a kiadók közvetlenül állapodnak meg akkor is, ha a kiadó gyűjteményes mű szerkesztőjének tekinti a lemezlovast. Az egyes művek átdolgozóit (lásd 1. pont) az ARTISJUS ilyen szerzői minőségükben tartja nyilván.