FÓRUM

 

Az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle legutóbbi (áprilisi) számában közreadtuk a Magyar Szabadalmi Hivatal észrevételeit az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának az iparjogvédelmet és a szerzői jogot érintő részeire.
Időközben az érintett szakmai szervezetek, testületek felkérést kaptak az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárától, hogy észrevételeikkel, javaslataikkal vegyenek részt a kodifikációs munkában. Ezúttal a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület, a Magyar Szerzői Jogi Fórum és a Szerzői Jogi Szakértő Testület véleményét tesszük közzé azzal, hogy a Fórum rovat nyitva áll mások észrevételei előtt is.

A Szerkesztőbizottság

A Magyar Iparjogvédelmi és
Szerzői Jogi Egyesület véleménye az új
Polgári Törvénykönyv koncepciójáról

1. A vitaanyag megállapítja: "A szellemi alkotásokra vonatkozó rendelkezéseket "A személyek" című könyvbe kell felvenni annak ellenére, hogy az érintett jogviszonyok vagyoni jogokat is tartalmaznak.
A hatályos szabályozás - rendszerbeli elhelyezését és az egyes rendelkezések tartalmát illetően - lényegi módosítást nem igényel. A szellemi alkotásokra vonatkozó, külön törvények megtartják a Kódexhez való kapcsolódásukat." (Első Könyv, V.)
E megállapítás figyelmen kívül hagyja az előkészítés során e kérdéssel foglalkozó tanulmányokban kifejtetteket, és - álláspontunk szerint - nem felel meg sem elméleti, sem funkcionális vonatkozásban azoknak a követelményeknek, amelyek szerint e kérdésnek a kódexen belüli viszonyát rendezni kell.
Az elmúlt évtized jogszabályalkotása külön törvényekben szabályozta az adott jogterülethez kapcsolódó kérdéseket, és e törvények keretében meghatározott körben szabályozta az egyes területek speciális sajátosságainak a polgári joghoz fűződő kapcsolatát. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló, 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) 30. § (2) bekezdésében; a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló, 1997. évi XI. tv. 7. §-ában és 22. §-ában utal arra, hogy az adott fejezetben foglalt területen a nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései az irányadók; végül a szerzői jogról szóló, 1999. évi LXXIV. tv. 3. §-a rendelkezik általánosságban az egész törvényre kiterjedően, hogy a törvény által nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
E törvények az adott jogterületeknek olyan széles körű, több jogágazatot is érintő szabályozását adják, hogy az egyes jogterületeknek a Ptk. keretében történő szabályozása szétfeszítené annak kereteit.
Az egyes törvények alapján kialakult bírói gyakorlat bizonyítja, hogy valamennyi ún. "szellemi alkotás" vonatkozásában mind a jogszerzés, mind a jogok felett fennálló jogosultságok, azok megterhelése, gyakorlása, megszűnése kérdésében a jogalkalmazás túlnyomórészt a polgári jog tulajdonjogi és kötelmi jogi fejezetében foglalt rendelkezéshez fűződik.
Az így szerzett tapasztalatok és a jogharmonizáció követelményének szem előtt tartásával nem látszik indokoltnak, hogy a koncepció
- a szellemi alkotáshoz fűződő jogokat miért helyezi el a "A személyek" című könyvben, és
- mire alapítja megállapítását, hogy az egyes rendelkezések a tartalmat illetően módosítást nem igényelnek.
Jelenleg a Ptk.-ban "szellemi alkotások" néven megjelölt jogosultságok jelentős része tartalmaz mind személyiségi, mind vagyoni elemeket.
E szellemi alkotásokban az alkotó emberi tevékenység jut kifejezésre, létrejöttüknek ez elengedhetetlen feltétele, és az alkotó személyiséghez fűződik.
A jogi szabályozás a szellemi alkotásokat mind az alkotó ember védelme, mind pedig azok társadalmi felhasználása érdekében abszolút szerkezetű, negatív tartalmú jogokként képezi ki, és ennek eredményeként nem csak deklarálja az alkotó személyiséget, hanem hatékony védelmet ad az alkotás létrejöttében közreműködőknek az alkotáshoz fűződő, vagyoni jogok védelmében is.
E körülményre figyelemmel alakult ki világszerte a nemzetközi egyezményekben és a jogtudományban, sőt a hazai jogszabályok szóhasználatában is a "szellemi tulajdon" kifejezés.
A koncepció indokolása szerint a kérdést "A személyek" című könyvben kellett felvenni annak ellenére, hogy az érintett jogviszonyok vagyoni jogokat is tartalmaznak.
A szellemi alkotások jogterületén egy évszázad óta folyik a személyiségi jogok és a vagyoni jogosultságok primátusát vallóknak a vitája.
A koncepció, bár ennek indokát nem adja - úgy tűnik - a személyiségi jogok elsődlegessége mellett foglal állást, amit érzékeltet az az idézett megállapítás, hogy "az érintett jogviszonyok vagyoni jogokat is tartalmaznak".
Azon túlmenően, hogy a szellemi tulajdon fogalma világviszonylatban általánosan elfogadottá vált, a kodifikációnak, az elméleti megfontolásokon túlmenően, joggyakorlatot előmozdító, funkcionális feladata van. A szellemi tulajdonnal összefüggő kérdések - egyedi eseteket kivéve - vagyonjogi jogviszonyok. Ez következik a kialakult, következetes bírói joggyakorlatból. E vagyoni jogviszonyoknak az egyes törvényekben nem szabályozott háttérjogszabálya a Polgári Törvénykönyv. Így amennyiben e háttérül szolgáló szabályozás a személyek körében és nem - a jellegének megfelelően - a vagyonjogi szabályok körében kerül elhelyezésre, úgy ez a háttérszabályozásra történő utalás során a jogalkalmazás részére nehézséget okozhat.
Nem tükrözi a való helyzetet az a megállapítás, hogy vagyoni jogokat is tartalmaznak e jogosultságok. Vagyoni jogokat ugyanis e jogosultságok mindig tartalmaznak, azonban személyiségi jogi elemeket nem (pl. védjegy, földrajzi árujelző, eredeti adatbázisok stb.).
Ezen túlmenően azok a jogosultságok, amelyek személyiségi elemeket is tartalmaznak, a későbbiekben e személyiségi elemtől elváltan, személyiségtől független, vagyoni jogosultságként jelentkeznek.

2. Nem ellentétes a vitaanyag koncepciójával, hogy a szóban forgó, abszolút szerkezetű, negatív tartalmú, dologi jogi jellegű "szellemi tulajdon" e körben kerüljön szabályozásra.
A koncepció a dologi jogi könyv egyes tartalmi rendelkezéseiről szóló II. 2. pontjában "A dologtárgyúság lazítása" cím alatt a következőket tartalmazza:
"E körben különösen a következő problémás kérdésekre kell utalni:
a) Mennyiben lehet tulajdonjog tárgya és így átruházható a szellemi alkotás (a szerzői mű, ideértve a számítógépes programot, a találmány, az ipari minta, a védjegy stb.)."
A szellemi tulajdonra vonatkozó szabályokat, álláspontunk szerint, a koncepció rendszerében a dologi jogi könyvnek a köztulajdonra vonatkozó III. része és a birtokra vonatkozó IV. része között lenne indokolt szabályozni önálló részben.
Ezt, mint megvitatás alapjául szolgáló gondolatot vetjük fel.
Ez nem zárja ki, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő személyiségi jogok hangsúlyozása érdekében a kódex az Első Könyv, IV. 2. fejezetében a nevesített személyiségi jogok körében megjelölje a szellemi tulajdonhoz fűződő, külön törvényekben szabályozott személyiségi jogokat (szerzői jog, feltalálói jog stb.).

3. Javasoljuk, hogy az új Ptk. mellőzze a Ptk. 86. § (3) bekezdésében foglalt szabályozást. E rendelkezés alkalmazásának lehetősége a publikált joggyakorlatban az elmúlt 25 évben néhány esetben merült fel, és ezekben az esetekben is értelmezési problémák voltak, egyrészt a társadalmilag széles körben történő felhasználhatóság, másrészt a közkinccsé válás kérdésében.
Az esetleg e körbe tartozó kérdések a know-how megfelelő szabályozásával rendezhetők.

4. Indokolt lenne a Ptk. 86. § (4) bekezdésének módosítása. E szerint a személyeket védelem illeti meg a vagyonértékű gazdasági, műszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében is a megkezdett vagy tervezett hasznosítás esetén a közkinccsé válásig.
E törvényi meghatározással szemben a know-how-védelem szűkítését tartjuk indokoltnak.
A törvény a know-how-t a legtágabb módon értelmezi, és nem tesz különbséget a gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek tekintetében azok jellegétől függően.
Nem vitás, hogy bármely ismeret, tapasztalat - tekintet nélkül annak jellegére - harmadik személy részére értékesíthető, aki addig az egyébként a közkincs körébe eső ismeretnek nem volt a birtokában, és célszerűbbnek tartja az azzal összefüggő ismereteket, dokumentációkat, tapasztalatokat megszerezni, mint azt saját maga részére kifejleszteni.
Így bármely ismeret vagyoni értéket képvisel, és szerződéses keretek között értékesíthető.
A know-how értékesíthetőségével szemben meg kell különböztetni a know-how oltalomképességét.
A jogellenes behatások ellen oltalomra érdemes szellemi tulajdonnak csak azokat, a jogosult által sajátos módon kifejlesztett ismereteket kell tekinteni, amelyek a maguk rendszerében általánosan nem ismertek, nem könnyen hozzáférhetőek és titkosak.
Tekintettel arra, hogy a know-how-oltalom a közkincsek, a felhasználhatóság köréből meghatározott ismereteket rekeszt ki, a jogosultnak kell bizonyítania, hogy ezek titokban tartásához méltányolható érdeke fűződik, és a titoktartás érdekében a szükséges intézkedéseket megtette. E szabályozás az ítélkezési gyakorlatot is megkönnyítené, mivel nem a nehezen bizonyítható közkincs és közkinccsé válás fogalmát kell értelmeznie.
E szabályozás összhangban áll a TRIPS-egyezmény 39. cikkében foglaltakkal, valamint az 1996. évi LVII. tv. 4. §- ának az üzleti titokra vonatkozó rendelkezéseivel.
A Ptk. 82. §-a szerint személyhez fűződő jogot sért, aki magántitok, üzemi vagy üzleti titok birtokába jut, és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza, vagy azzal egyéb módon visszaél.
Ezzel szemben a koncepció a nevesített személyiségi jogokról szóló, IV. 2. pontjában foglalt meghatározása szerint az általános személyiségi jog elismerése mellett a törvényben nevesített személyiségi jogként kell meghatározni "a titok és személyes adat megőrzéséhez" való jogot.
A koncepció tehát mellőzi az üzleti és üzemi titok megjelölését, ennek a kódexen belüli szabályozása mellőzhetetlen.
Így tehát a know-how, amely üzleti vagy üzemi titkot tartalmaz - bár nem abszolút szerkezetű jog - a jogosultat megillető, kizárólagos jellegű hasznosítási jog, amelynek más által való jogtalan elsajátítása, felhasználása, nyilvánosságra hozatala ellen való jogi védelmet jellegénél fogva indokolt a dologi jognak a szellemi tulajdonra vonatkozó részében kodifikálni. Ezek az ismeretek a jogosultnak olyan vagyoni jellegű jogai, amelyek, jellegüknél fogva, még távolabb állnak a személyhez fűződő jogoktól, mint a többi nevesített jog.
Kodifikációs feladat ugyanakkor a know-how sérelmére elkövetett szankciórendszer felállítása. A külön törvényekben nevesített, szellemi tulajdonra vonatkozó szankciórendszert az adott törvények szabályozzák. Tekintve, hogy a know-how oltalmára külön törvény nincs, a többi jogosultsághoz hasonló szankciórendszer bevezetése indokolt.
Felülvizsgálandó, hogy szükséges-e változatlanul fenntartani a Ptk. 87. § (2) bekezdését, amely szerint a jogosult követelheti, hogy az eredményeit elsajátító vagy felhasználó személy részeltesse őt az elért vagyoni eredményben.
Az összes többi jogosultságnál a sérelmet okozó fél a gazdagodását köteles kiadni, illetve a polgári jog szabályai szerinti kártérítést megfizetni. Az ettől eltérő megoldásnak nincs indokoltsága.

5. A koncepció javasolja a külön törvényben szereplő felhasználási szerződések (licenciaszerződések) általános szabályozását a jelenlegi külön törvényekből az új Ptk.-ba integrálni.
A szabadalmi törvény a hasznosítási szerződések, a védjegytörvény a használati szerződések, a szerzői jogi törvény pedig a felhasználási szerződések tekintetében tartalmaz az adott jogosultság jellegéhez fűződő, speciális, diszpozitív szabályokat.
Ezen eltérő szabályozások az általuk szabályozott jogterülethez tapadó eltérések miatt különböznek, sőt általában atipikus, vegyes szerződések körében jelentkeznek. Így ezeknek egységes szabályozása jogalkalmazási nehézségeket okozna, és szükségtelennek látszik.

* * *

A Magyar Szerzői Jogi Fórum véleménye
az új Polgári Törvénykönyv koncepciójáról

1. A koncepció A/I/2. pontja "A Koncepció jellegéről" címet viseli. Ennek első két mondata így szól: "A Koncepció az új Polgári Törvénykönyvben megoldandó problémákat foglalja össze. Nem foglalkozik tehát a Ptk.-nak azokkal a rendelkezéseivel, amelyek - a Főbizottság megítélése szerint - nem szorulnak változtatásra, mert jellegüknél fogva megfelelnek átalakult viszonyainknak, így a piacgazdaság követelményeinek is."
Úgy véljük, hogy a szellemi tulajdon védelmének jogi szabályozása területén nincs olyan kérdés, amelyet a Ptk. szintjén lenne szükséges vagy indokolt megoldani. A szellemi tulajdon különböző tárgyait szabályozó külön törvények, az elmúlt évtizedben végzett kodifikációs tevékenység eredményeként, kellő összhangba kerültek átalakult viszonyainkkal és így a piacgazdaság követelményeivel is. Nincs a koncepcióban olyan megállapítás, amely ennek a ténynek ellentmondana.
Ez áll a szerzői jogra és a szomszédos jogokra is, amelyeknek átfogó újraszabályozása megtörtént az 1999. évi LXXVI. törvényben. E törvényt a szerzői jogot érintő gyors technológiai fejlemények hatására, valamint az új nemzetközi és európai normák követelményeinek való megfelelés végett (mint például az EK tavaly elfogadott InfoSoc irányelve esetében) időnként módosítani kell. Ez azonban nem olyan módosításokat igényel, amelyek a Ptk. szintjén merülnének fel.
A koncepció jellegére vonatkozó, fent idézett helyes elv alapján az a véleményünk, hogy a Ptk. és a szellemi tulajdon védelméről szóló külön törvények viszonyában nincs szükség változtatásra (így különösen arra, hogy a jelenleginél részletesebb szabályok épüljenek be a Ptk.-ba).

2. A koncepció a Magyar Közlönyben közétett szöveg 4. oldalának negyedik bekezdésében (a következőkben az oldalszámok mind a Magyar Közlöny szóban forgó számának az oldalaira utalnak) rögzíti, hogy "nem választ kifejezett külföldi modellt az új Polgári Törvénykönyv megalkotásához, de bőségesen merít külföldi kodifikációs példákból". Ezt az elvet is helyesnek tartjuk. Ennek elfogadása esetén azonban döntő jelentőségűnek ítéljük azt a tényt, hogy nincs egyetlen olyan modern polgári törvénykönyv sem, amely érdemi rendelkezéseket tartalmazna a szellemi tulajdon védelméről.
A Hollandiában felmerült elképzelés ilyen rendelkezéseknek a polgári törvénykönyvbe való belefoglalására nem azt mutatja, hogy a fejlett nyugati demokráciák esetében mégis akad egy elszigetelt példa (amelyről amúgy a 4. oldal ugyanazon bekezdésében leszögezi a koncepció, hogy "a kodifikáció egészét illetően szabályozási modellként semmiképpen sem jöhet figyelembe"), hanem éppen azt, hogy ez az elképzelés nem reális, hiszen azt a holland kormány és törvényhozás nem találta megvalósításra alkalmasnak.
Lényegében két példa van olyan polgári törvénykönyvre, amely több-kevesebb tartalmi rendelkezést is tartalmaz a szellemi tulajdon védelméről. Egyrészt, a volt Szovjetunió és annak tagköztársaságai polgári törvénykönyvei, illetve néhány utódállamnak az inertia megnyilvánulásaként létrejött ilyen törvénykönyve, másrészt még az 1942-ben megalkotott olasz polgári törvénykönyv. Feleslegesnek látszik annak fejtegetése és bizonygatása, hogy ezeket az elszigetelt külföldi példákat aligha indokolt orientációs irányként választani.
Igen nyomós indokokra lenne szükség ahhoz, hogy a modern jogrendszerek által egyöntetűen követett szabályozási struktúrától eltérjünk. Ilyen indokokat azonban nem látunk.

3. A 12. oldal második bekezdésében a következő kijelentés áll: "A szellemi alkotásokra vonatkozó... önálló törvények meghagyása mellett e szabályoknak a polgári joghoz és az új Kódexhez kötődését a jelenleginél pregnánsabban kell kifejezésre juttatni." A koncepció nem jelzi, hogy ezt miért "kell", sem pedig azt, hogy mit jelent a pregnánsabb kifejezésre juttatás. Valószínűleg azonban ez bizonyos tartalmi szabályoknak a törvénykönyvbe való átemelésére utal; ezzel pedig, a fent kifejtettekre figyelemmel, nem érthetünk egyet.

4. Az előző pontban idézett kijelentést követő mondat megerősíti a koncepcióban tükröződő szándékot, hogy bizonyos tartalmi szabályok kerüljenek át a szellemi tulajdon egyes tárgyaira vonatkozó külön törvényekből a Polgári Törvénykönyvbe, hisz így szól: "A felhasználási szerződések szabályai viszont az új Ptk.-nak az egyes szerződéstípusokat rendező részében kaphatnak helyet."
Gondoljuk, hogy nem csak a szerzői jogi és szomszédos jogi felhasználási szerződésekről lenne szó, hanem a szabadalmi licenciaszerződésekről, a védjegyhasználati szerződésekről stb. is. A fent idézett mondat azonban elsősorban a jelenleg az Szjt.-ben szabályozott - vagy esetleg ott még nem is szabályozott - szerződésekre látszik utalni.
Nem látunk indokot a Polgár Törvénykönyvnek ezekkel a speciális tárgyú szerződésekkel való megterhelésére. Egy ilyen átalakítás mesterségesen emelne ki egy olyan elemet a szerzői jogi szabályozás struktúrájából, amely nélkül azon üres lyukak és logikátlan folytonossági hibák tátonganának. Hisz a szerzői és szomszédos jogi jogosítványokra és azok törvényi korlátozásaira vonatkozó szabályok, a szerződésekre vonatkozó rendelkezések, a közös jogkezelést érintő szabályok, valamint a műszaki védelmi eszközökre és a jogkezelési adatok védelmére irányadó normák szoros egységben jelentkeznek; egymás nélkül nem teljesek és nem is érthetőek.
Figyelemmel kell lennünk a szerzői művek és a szomszédos jogok által védett teljesítmények felhasználása területén végbemenő jelenlegi gyors változásokra is; különösen azokra, amelyek a digitális technológia alapján és a világháló keretében mennek végbe. Ezek bizonyos felhasználási módok háttérbe szorulásával, és új felhasználási módok előtérbe kerülésével járnak, ami természetesen a szerződéses kereteket is érinti. Erre figyelemmel sem lenne tanácsos a dinamikusan változó szerzői jogi szerződésekre vonatkozó szabályokat éppen most, az időt állóbbnak szánt Polgári Törvénykönyvben rögzíteni.

5. A koncepció 17. oldalán szereplő tartalomjegyzék szerint "a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok"-ról szóló cím a személyekről szóló Első Könyvbe kerülne. Erre vonatkozóan csupán a következőket tartalmazza a koncepció (a 32. oldal végén): "A szellemi alkotásokra vonatkozó rendelkezéseket "A személyek" című Könyvbe kell felvenni annak ellenére, hogy az érintett jogviszonyok vagyoni jogokat is tartalmaznak."
A koncepció nem fejti ki, miért így "kell".
Egyesületünknek a koncepció tárgyában tartott ankétján nyilvánvalóvá vált, hogy az utaló szabály sem a "személyekről" szóló könyvbe, sem pedig a "dologi jogi" könyvbe nem illik pontosan, hisz jóllehet egyes oltalmi tárgyakra csak vagyoni jogok állnak fenn, mások esetében mind személyhez fűződő jogok, mind vagyoni jogok fennállnak. Kompromisszumos javaslatként merült fel, hogy az utaló szabály a Ptk. valamilyen "semleges" részében (az azonban az utaló szabály rövidségére és éppen utaló jellegére tekintettel nyilvánvalóan nem lehet egy külön "könyv") is elhelyezhető lenne, illetve, hogy az egyszerű utaló szabályt megfelelő módon mind a "személyekről" szóló könyvbe, mind pedig a "dologi jogi" könyvbe el lehetne helyezni.

6. Ami a rövid utaló szabályban a valamennyi érintett oltalmi tárgy megjelölésére használandó átfogó kifejezést illeti, egyesületünk szakmai ankétján utalás történt arra, hogy a koncepció hol a "szellemi alkotások", hol pedig a "szellemi termékek" kifejezést használja, s hogy egyik sem illik minden oltalmi tárgyra.
A résztvevők azt is megállapították, hogy van egy, az egész világon bevett, és számos nemzetközi és európai intézmény, valamint számos ránk is irányadó nemzetközi szerződés és európai irányelv nevében, címében, rendelkezéseiben egyöntetűen használt, és mindenki által pontosan értett kifejezés: "szellemi tulajdon" (amelynek használata egyébként a magyar jogi szabályozásban is elfogadott; lásd pl. az Szjt. 113. §-ának b) pontját).
Utalás történt azonban arra, hogy Magyarországon ennek a kifejezésnek a használata vagy nem használata körül még mindig nagy érzelmi viharokat kavaró, és a fontosabb célokra értelmesebben felhasználható energiákat lekötő vita folyik.
Ezért az a kompromisszumos javaslat merült fel, hogy a rövid utaló szabály egyszerűen a "szerzői és szomszédos jogok és az iparjogvédelem" kifejezést, illetve annak valamilyen változatát használja.

A Szerzői Jogi Szakértő Testület véleménye
az új Polgári Törvénykönyv koncepciójáról

1. Úgy véljük, hogy a Polgári Törvénykönyv és a szellemi tulajdon különböző tárgyaira vonatkozó külön törvények viszonyában nincs szükség lényegi változtatásra. Elegendőnek tartjuk, hogy csupán egy - az említett külön törvényekre vonatkozó - utaló szabály maradjon a Ptk-ban.
Ptk.-nk így összhangban maradhat a fejlett nyugati demokráciák polgári törvénykönyveivel, amelyek közül egyik sem tartalmaz érdemi rendelkezéseket a szellemi tulajdon tárgyaira vonatkozóan, s ennek nyomós okai vannak. (Ismertek előttünk az olasz Codice Civile-nek a még 1942-ban elfogadott ide vágó rendelkezései; azonban természetesen - ebben a tekintetben - sem az a törvénykönyv, sem pedig a Szovjetunió és tagköztársaságai elavult törvénykönyvei nem sorolhatók a fejlett nyugati demokráciákra jellemzőnek tekinthető példák közé.) A koncepció nem indokolja meg, miért kellene ezen a mindenhol jól bevált rendszeren változtatni, és valami különc megoldásra törekedni.

2. Arra sem látunk indokot, hogy a felhasználási szabályokra vonatkozó rendelkezések kerüljenek a Polgári Törvénykönyvbe. Ha csak egyedül a szerzői jogra és a szomszédos jogokra vonatkozó szerződéseket nézzük, azt kell látnunk, hogy - az újabb műtípusok és felhasználási módok megjelenésével - egyre több szerződésfajta és azok különböző variánsai jelennek meg. Nem látjuk indokát annak, hogy egyiket vagy másikat kiragadjuk és - az állandó, dinamikus változásokat figyelmen kívül hagyva - a nagyobb állandóságra szánt Ptk.-ba merevítsük.
Ha pedig minden, többé-kevésbé gyakori szerzői jogi tárgyú szerződést a Ptk.-ban szabályoznánk, az a fent említett probléma mellett a Ptk. aránytalan túlterhelésével is járna. S akkor még nem beszéltünk a szellemi tulajdon egyéb tárgyaira vonatkozó, rendkívül nagy számú szerződéstípusról.
Annak sem látjuk értelmét, hogy kísérlet történjék a szellemi tulajdonra vonatkozó szerződések valamilyen "általános" szabályainak a kidolgozására és azoknak a Ptk.-ba foglalására. Az ilyen szerződések sokszínűségére és folyamatosan változó jellegére tekintettel, meglehetősen semmitmondó általánosítások születhetnének csak, amelyek esetében aligha beszélhetnénk valódi normatív jellegről.
Végül, lényegesnek tartjuk azt is, hogy a szerződésekre vonatkozó szabályoknak a külön törvényekben foglalt egyéb szabályoktól való öncélú elszakításával, azokat olyan összefüggésekből ragadnánk ki, amelyek nélkül önmagukban érthetetlenné és alkalmazhatatlanná válnának. A szerzői jog területén mindez nem csak a vagyoni és személyhez fűződő jogokkal és azok korlátozásaival való összefüggésekre vonatkozik, de például a közös jogkezelésre és a műszaki védelmi eszközökre irányadó szabályozással való szoros összefüggésekre is. S itt megint csupán a szerzői és a szomszédos jogokra vonatkozó szerződésekről szóltunk.

3. Az elnökség egyes tagjai azt is felvetették, hogy, ha változtatás szükségessége merülhet fel, az inkább a törvénykönyvben jelenleg szereplő, ide vágó normák további szűkítésére vonatkozhat. Úgy látjuk ugyanis, hogy a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdését indokolt lenne hatályon kívül helyezni. Ez a szabály felesleges ellentmondások és jogbizonytalanság forrása lehet. A szellemi tulajdonról szóló törvények részletesen meghatározzák annak szabályait, hogy milyen szellemi alkotás, meddig, milyen feltételekkel, milyen jogokat keletkeztetve és milyen kivételekkel vonható ki a közkincs köréből. A 86. § (3) bekezdése relativizálja, mintegy szükségtelennek nyilvánítja az ezekre a részletekre vonatkozó, gondosan kimunkált és lényeges jogpolitikai szempontokon alapuló szabályozást azzal, hogy elvileg oltalmat ad minden szellemi alkotásnak (anélkül, hogy gondoskodna a szellemi tulajdon védelme esetén elkerülhetetlenül szükséges részletek szabályozásáról, nevezetesen arról, hogy milyen feltételekkel, meddig, pontosan milyen jogokat keletkeztetve, milyen kivételekkel stb. állhat fenn egy ilyen oltalom).
Ugyanakkor, a 86. § (2) bekezdését felül kellene vizsgálni. Az abban foglalt felsorolást pontosítani kellene és példálózóvá kellene tenni; fenntartva azonban azt az elvet, hogy az oltalmi formákat külön törvények szabályozzák [ezáltal az utaló szabály nyitott maradhatna a később esetleg bevezetendő új oltalmi formák irányában, anélkül, hogy olyan problémákat vetne fel, mint a 86. § (3) bekezdése].

4. Az utaló szabály elhelyezését illetően figyelembe kell venni, hogy a szellemi tulajdon minden tárgyára fennállnak vagyoni jogok, de csak azok egy szűkebb csoportjára állnak fenn személyhez fűződő jogok is. Erre figyelemmel, azok az elnökségi tagok, akik ezzel kapcsolatban véleményüket kifejtették, három elképzelést terjesztettek elő. Az egyik szerint a "dologi jogi" könyvben kellene elhelyezni az utaló szabályt, hisz a szellemi tulajdon minden tárgya esetében fennálló vagyoni jogok oda illenek, de utalni kellene arra is, hogy egyes szellemi alkotásokra - az ugyancsak a külön törvényekben szabályozott esetekben - személyhez fűződő jogok is fennállnak. A másik elképzelés szerint "A személyek" című könyvben kellene megemlíteni, hogy egyes szellemi alkotások esetében a külön törvényben szabályozott, személyhez fűződő jogok is fennállnak, a szellemi tulajdon minden tárgya esetében fennálló vagyoni jogokra a "dologi jogi" könyvben kellene utalni. Végül a harmadik elképzelés lényege az, hogy valamely "semleges" helyet kellene találni az egyetlen rövid utaló szabály számára (ami azonban, éppen e szabály kurta voltára tekintettel, nem lehet egy külön "könyv").

5. Az elnökség egyes tagjainak véleménye szerint az új Ptk.-nak a szellemi tulajdon fogalmát kellene alkalmaznia mind az iparjogvédelem, mind a szerzői és szomszédos jogok tárgyaira a következő okokból: ez kellően pontos, mindenki számára érthető, és a nemzetközi és európai normák és intézmények szintjén is egységesen elfogadott kifejezés (s e normák és intézmények esetében sem okoz gondot az, hogy a szellemi tulajdon tárgyaira egyes esetekben személyhez fűződő jogok is fennállnak). Elég utalni a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO- OMPI) nevére és az általa kezelt szerződésekben foglaltakra, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) TRIPS-egyezményére és a WTO megfelelő intézményeinek nevére, az Európai Bizottság által használt kategóriákra ("industrial property" és "intellectual property") és az irányadó irányelvekben szereplő kifejezésekre.
A szerzői és szomszédos jogok területéről példaként említhetjük az Európai Közösség 92/100/EGK irányelvének a címét. Ez angolul a következő: "Council Directive 92/100/EEC of 19 November 1992 on rental right and lending right and on certain rights related to copyright in the field of intellectual property". Az Szjt. 113. §-ának b) pontjában ennek az irányelvnek a magyar nyelvű megjelölése ennek megfelelően - helyesen - a következő: "a Tanács 92/100/EGK irányelve a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó bizonyos jogokról". (A kiemelések tőlünk vannak.)
Volt azonban olyan elnökségi tag is, aki úgy vélte, hogy ezáltal túl egyoldalú hangsúly kerülne a vagyoni jogi oldalra és hogy a "szellemi tulajdon" kifejezés nem fedné az egyes oltalmi tárgyak esetében a vagyoni jogok mellett fennálló, személyhez fűződő jogokat. Ezért az az ötlet merült fel, hogy - a felesleges "ideológiai" viták elkerülése végett - a rövid utaló szabályt "minősítésmentessé" kellene tenni. Mind annak címében, mind pedig annak szövegében egyszerűen "a szerzői és szomszédos jogokról és az iparjogvédelemről" kellene beszélni.