Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből

 

Szerzői jogsértés megállapítása

A Fővárosi Bíróság megkeresése

SZJSZT 20/01

A Fővárosi Bíróság által feltett kérdések:

1. Mit tekint a gyakorlat egy dal esetében remixnek, és mit jelent az ún. remixalbum?
2. A remixdal készítésénél milyen mértékű az eredeti dal, dalok megváltoztatása, az a mű lényegét érinti-e adott esetben, vagy sem?
3. A perbeli remixdalok esetében (tehát a remixalbumon megjelentetett eredeti, de remixelt daloknál), rövidültek-e a remixdalok az eredetihez képest, vagy sem?
4. A perbeli remixelt dalok esetében torzult-e az eredeti felvételekhez képest az előadók hanganyaga, vagy az egyéb módon történt változtatás eredményezheti-e azt, hogy az együttes a hallgatók körében hátrányos megítélésben vagy véleménynyilvánításban részesülhet.

Az eljáró tanács válasza

Ad 1. és 2. (összevontan)

A remix fogalma

A "remix" angol eredetű kifejezés, szó szerinti fordításban "újrakeverés"-t jelent. A remix kifejezést a legszélesebb értelemben ezzel a jelentéssel használják: remixnek neveznek általánosan minden olyan zenetechnológiai eljárást, amelynek során
a) egy zeneszám (dal) hangfelvételét vagy annak valamely részletét zenei elemekre bontják, majd
b) az egyes zenei elemeken elvégzett szerkesztést (azaz egyes zenei elemek hozzáadását, elvételét, módosítását vagy más megváltoztatását) követően,
c) a megszerkesztett elemeket újra összerakják ("újrakeverik") annak érdekében, hogy
d) a szerkesztés céljától, jellegétől, módjától és mértékétől függően az eredeti zeneszámnak (dalnak) új ritmust, stílust, hangzást stb. teremtsenek, vagy abból más, zenei eszközökkel kifejezhető új minőséget hozzanak létre.
A remix a fenti definícióból következően tehát mindenképpen az eredeti zenei alkotóelemek újraszerkesztésének céljával elvégzett, szándékolt beavatkozást jelent az eredeti zeneszám (dal) integritásába. A beavatkozás jellege, mértéke és eredménye azonban kizárólag a remixet készítő személy céljaitól, illetve a cél megvalósításához használt technikai eszközöktől függ. Szükséges tehát, hogy az eljáró tanács elöljáróban röviden kifejtse a remix fenti a)-d) pontokban említett fogalmi elemeinek fontosabb jellemzőit.
A modern stúdiótechnika már évek óta lehetővé teszi, hogy a hangfelvételek elkészítése során a zenét megszólaltató minden egyes hangszeres és vokális előadóművészi teljesítményt külön-külön, önálló felvételi sávokon rögzítsenek. A stúdiótechnika segítségével azután ezeket az önállóan rögzített sávokat, illetve azon belül is a legjobban sikerült felvételrészeket, mindenfajta minőségromlás nélkül, mérnöki pontossággal össze lehet illeszteni ("mixelni"), így állítva elő a dal hangfelvételen megjelenő végleges változatát. Ez az eljárás számos nyilvánvaló technikai előnyt jelent a hangfelvételek készítésében. Az egyes zenei sávok önálló kezelése folytán az előadóművészeknek nem kell egy helyen és egy időben jelen lenniük a hangfelvétel elkészítéséhez, hiszen az egyes hangszeres és vokális előadóművészi teljesítményeket akár egymástól eltérő időpontokban, egymástól függetlenül is rögzíteni lehet. Ugyanebből az eljárásból fakadó további előny, hogy az egyes önálló előadóművészi teljesítményeket egymás után többször is rögzíteni lehet, és elég utólag, a végső szerkesztés ("mixelés") során kiválogatni a legjobban sikerült felvételrészeket, összeillesztve azokat más, ugyancsak önállóan rögzített előadóművészi teljesítmények legjobban sikerült részeivel. Egy egyszerű példát említve: ezzel az eljárással minden további nélkül megoldható, hogy egy énekes 16 soros énekéből kiemeljék az első próba során felvett 4 sort, és azt összeillesszék a harmadik próba során felvett további 8 sorral. Az eljárás természetesen tovább is folytatható: az éneket kísérő, önálló sávokon rögzített ritmushangszerek vagy gitárkíséretek legjobban sikerült részeit ezen a módon utólag lehet "hozzákeverni" a már megszerkesztett énekhez, így állítva elő a dal hangfelvételen megjelenő végleges változatát.
A digitális technológiának a zenében való megjelenésével az előzőekben említett lehetőségek még inkább kibővültek. A digitális technológia segítségével ugyanis a zene és annak minden egyes alkotóeleme ugyanúgy két értéket ("0" és "1") felvevő számsorokban vált kifejezhetővé, mint a számítógép által értelmezhető (azaz olvasható, szerkeszthető stb.) bármely más művelet. Ezen az úton a zene - hasonlóan például az egyszerű szövegszerkesztéshez - a legkisebb alkotóeleméig, az egyedi hangig felbonthatóvá, elemekre szedhetővé és újraépíthetővé vált.
A modern stúdiótechnika és a digitális technológia összekapcsolása a zenét és annak alkotóelemeit gyakorlatilag korlátlan mértékben manipulálhatóvá teszi. A remix készítésénél éppen az így kínálkozó technikai eszközöket alkalmazzák, egyfajta zenei "építőkockaként" hasznosítva a zeneszám (dal) hangfelvételének eredeti elemeit (például az egy-egy hangszeres vagy vokális előadóművészi teljesítményt megszólaltató, rögzítetett felvételi sávok egészét, annak egyes részleteit vagy akár az egyedi hangokat). Ezen eszközök segítségével a remixfelvétel készítője gyakorlatilag technikai korlátozás nélkül módosíthatja az eredeti hangfelvételt: például számítógéppel előállított új ritmuselemeket illeszthet be, visz- szaépíthet olyan korábban rögzített és eltárolt felvételrészeket, amelyeket az eredeti dal hangfelvételre kerülő végső változatában nem alkalmaztak, különleges hanghatások elérése érdekében digitális hangmintákat illeszthet be az eredeti felvételbe stb. A módosítás eredménye mindig az, hogy az eredeti zeneszám (dal) egy vagy több zenei alapeleme (tehát a dallam, a ritmus, a harmónia, valamint a hangszín-kombinációk, illetve a mindezek együttes hatásából kialakuló hangzás) kisebb-nagyobb mértékében megváltozik.
A remixnek több, jól elkülöníthető típusa van, ezek közül az alábbiakban csak néhányat említünk meg. A remix legegyszerűbb verziója az, amikor a dal - az eredeti szerkezet, tempó, illetve zenei jelleg megőrzése mellett - új hangszerelést kap. Vannak olyan típusú remixek, amelyek átalakítják a dal eredeti szerkezetét is, például egyes szerkezeti egységeket ("verse", refrén) felcserélnek. Léteznek olyan remixek, amelyek nem tartalmazzák a teljes eredeti dalt, hanem abból például csak egy négysoros refrént vagy csak egyes hangszeres részeket vesznek át, és a remixben csak ezt használják fel. Készülnek azután olyan remixek is, ahol az eredeti dalt különleges hanghatásokkal ("effektekkel") módosítják, például az énekhangot szaggatottá, recitálóvá teszik. Az egyes remixtípusok sorát még hosz- szan lehetne folytatni, hiszen a változtatások jellege, mértéke és eredménye - ahogyan az fentebb már említésre került - kizárólag a remixet készítő személy céljaitól, illetve a cél megvalósításához használt technikai eszközöktől függ.
A fentiekből következően a "remixalbum" olyan hangfelvételek egy hanghordozón kiadott összességét jelenti, amelyeknek mindegyike remixfelvétel. Az egy előadótól megjelenő remixalbumok jellemzője, hogy általában csak az adott előadó korábbi felvételeinek remixváltozatát tartalmazzák, és ebből állítanak össze egy album terjedelmű anyagot.

A remix célja

A remixfelvétel készítésének leggyakrabban az a célja, hogy egy korábban hangfelvételen már forgalomba hozott, általában ismertté és népszerűvé vált dal eredeti változatát kisebb-nagyobb mértékű változtatásokkal megújítsa, és az eredeti dal sikerét is felhasználva, a remixváltozat meghallgatására ösztönözzön. Ezt a célt két eszköz egyidejű alkalmazásával igyekszik elérni. Egyrészt kifejezetten törekszik arra, hogy a dal eredeti változatának egyes meghatározó jegyei (például a refrén stb.) mindenképpen felismerhetőek, azonosíthatóak maradjanak, emellett azonban az újszerű hatás elérése érdekében az eredeti dal zenei alapelemeiből (dallam, ritmus, harmónia, hangszín-kombinációk, illetve a mindezek együttes hatásából kialakuló hangzás) egyet vagy többet megváltoztat.
A remixfelvétel készítése a hangfelvételek előállítása, kiadása és forgalmazása során, ezen belül is döntő mértékben az ún. könnyű műfajban, mára már intézményesült, részben művészi, részben közvetlen üzleti, illetve marketingcélokat szolgáló eljárássá is vált. Számos sikeres hangfelvételnek - előre tervezetten - megjelentetik a remixváltozatát is. A remixváltozat megjelentetése többirányú művészi, illetve üzleti célt is szolgálhat. Művészi cél lehet például, hogy a remixváltozat egy sikeres dalnak olyan új, feszesebb ritmust vagy hangzást adjon, amelynek segítségével a korábban már népszerűvé vált dallamra felfigyelhetnek a gyorsabb ritmusokat vagy a kifejezetten tánczenét kedvelők is. Ez egyben természetesen üzleti célt is jelent, hiszen a remixváltozat elkészítése és fogalomba hozatala bővítheti az adott előadót kedvelők, illetve a hangfelvételt megvásárlók körét. A remixváltozat elkészítéséhez és forgalomba hozatalához gyakran fűződik olyan üzleti elképzelés is, hogy ezen az úton - teljesen új zenei anyag elkészítése nélkül is - fenntartható az adott előadót kedvelő közönség figyelme és vásárlókedve, hiszen a rajongók a már megismert és megszeretett dalokat minden bizonnyal szívesen megvásárolják remixváltozatban is.
A remix ilyen intézményesült formájának három főbb irányzata létezik:
a) a friss slágerek "életben tartása", amikor a cél kifejezetten az, hogy a remixváltozat elkészítésével és kiadásával meghosszabbítsák a gyorsan változó zenei divatoknak kiszolgáltatott, és emiatt esetleg rövid idő alatt aktualitásukat vesztő dalok sikerét;
b) a valamikor nagy sikerű, de esetleg már feledésbe merült slágerek "felélesztése", amikor a remixváltozat kifejezetten a korábbi sláger megújítását célozza, kihasználva annak egykori sikerét;
c) a kifejezetten "feldolgozás" jellegű remixek, amelyek az előző két kategória bármelyikébe tartozhatnak, és azoktól elsősorban abban különböznek, hogy itt már nem is az eredeti előadók teljesítményét használják fel újra, hanem a remixváltozat elkészítésére más előadóművészeket kérnek fel.

A mű lényegét érintő változtatások mértéke a
remix esetében

Az a megkeresésben feltett kérdés, hogy a "remixdal készítésénél milyen mértékű az eredeti dal, dalok megváltoztatása, az a mű lényegét érinti-e adott esetben, vagy sem?", csak esetileg válaszolható meg: a remixjellegű beavatkozásnak a fentiekből következően nincs általánosan meghatározható mértéke. Az eljáró tanács e kérdéssel kapcsolatban ezért ismételten rámutat arra, hogy a remix-beavatkozás jellege, mértéke és eredménye kizárólag a remixet készítő személy céljaitól, illetve a cél megvalósításához használt technikai eszközöktől függ. Két példával jelezve a szélsőségeket:
a) Remixnek tekintjük például azt is, ha annak készítője az eredeti hangfelvételben egyes felvételrészleteket stúdiótechnikai eszközök segítségével csupán visszacserél olyan, korábban rögzített és eltárolt felvételrészekre, amelyeket az eredeti dal hangfelvételre kerülő végső változatában valamilyen okból nem használtak fel. Ilyen esetben az eredeti műhöz, illetve annak hangfelvételre rögzített változatához képest a módosítás akár olyan csekély mértékű is lehet, hogy az az emberi fül számára alig hallható.
b) Remixnek minősül azonban az a fentebb már ugyancsak említett eset is, amikor az eredeti hangfelvételből csak részleteket (pl. a refrént vagy egyes hangszeres részeket) emelnek át, és azokat a dal eredeti szerkezetéhez képest a remixváltozatban még fel is cserélik. Ez már egészen bizonyosan a mű lényegét érintő változtatásnak minősül.
A kérdés megválaszolásakor továbbá figyelemmel kell lenni arra, hogy a remix nem csupán az eredeti mű, hanem az eredeti, hangfelvételre rögzített előadóművészi, illetve hangfelvétel-előállítói teljesítmény integritásába is beavatkozást jelent. Vagyis a remix nem csupán a szerzői mű, hanem az érintett szomszédos jogi teljesítmények "lényegét" is érintheti.
Az eljáró tanács ezért a kérdéssel kapcsolatban a következőképpen foglal állást.
a) A kialakultnak és egyértelműnek tekinthető szakmai gyakorlat szerint a remixváltozat elkészítése szinte minden esetben az érintett szerző, előadóművész és kiadó közötti egyeztetés eredményeként történik. Ennek az egyeztetésnek a központi szereplője minden esetben a szerző, tehát szabályértékű szakmai gyakorlatnak tekinthető, hogy a szerzőt mindig bevonják a remixfelvétel elkészítésével kapcsolatos egyeztetésbe, ideértve az elkészült remixváltozat jóváhagyását is. Az egyeztetés jellemzően a remixváltozat elkészítésével kapcsolatos minden lényeges kérdésre kiterjed:
i) kit bízzanak meg a remixváltozat elkészítésével (hangszerelőt, lemezlovast stb.);
ii) milyen művészi és üzleti célt szolgál a remixváltozat elkészítése;
iii) a céloktól függően milyen jellegű és mértékű legyen a beavatkozás az eredeti hangfelvételbe;
iv) milyen közönséget megcélozva kerüljön forgalomba a remixfelvétel.
Az eljáró tanács véleménye szerint ez az egyértelmű szakmai gyakorlat éppen azért alakult ki, mert a remixjellegű beavatkozás, illetve a remixfelvétel elkészítése és forgalomba hozatala mindhárom említett jogosult jogait és jogos érdekeit érintheti. A szakmai gyakorlat tapasztalatai szerint tehát a felek eleve abból indulnak ki, hogy a remix elkészítése mind a művek, mind pedig az érintett szomszédos jogi teljesítmények esetében azok lényegét érintő módosításnak minősülhet, az előzetes egyeztetés pedig éppen az ebből kialakuló esetleges viták megelőzésére, kiküszöbölésére irányul. Az eljáró tanács a fentieket ugyanakkor hangsúlyozottan a kialakult szakmai gyakorlat alapján állapítja meg, ettől a gyakorlattól a felek adott esetekben természetesen eltérhetnek.
b) Az eljáró tanács álláspontja szerint - összességében vizsgálva a hangfelvételek forgalomba hozott remixváltozataiból leszűrhető általános tapasztalatokat - a remix az esetek túlnyomó többségében a mű lényegét érintő módosításokat jelent. Ennek az az oka, hogy a remix a legtöbb esetben valóban a már forgalomba hozott hangfelvétel megújítására törekszik, ahhoz pedig, hogy ez a cél ténylegesen megvalósulhasson, tehát az ismert dal valóban friss, újdonságot jelentő ritmussal, zenei hatásokkal, hangzással stb. kerülhessen a közönség elé, jellemzően a mű lényegét érintő módosításokra van szükség. Ennek hiányában mind a szerző és az előadóművész, mind pedig a kiadó azt kockáztatja, hogy csalódást kelt a rajongókban, illetve vásárlókban, és a közönség a remixváltozat kiadását csupán "még egy bőr lenyúzásának" tekinti. Azaz az eredeti felvétel kellő mértékű megújításának hiányában meghiúsulhatnak a remixváltozat kiadásához fűzött művészi, illetve üzleti célok.
Minthogy a remix fogalmának, típusainak, céljainak és egyéb jellemzőinek teljes körű elemzése terjedelmében és mélységében is jelentősen meghaladná a jelen szakvélemény kereteit, az eljáró tanács a továbbiakban a remixfelvétellel kapcsolatos megállapításait kizárólag a megkeresés tárgyát képező remixalbumra korlátozza.
a) A megkeresés tárgyát képező remixalbum a fentebb ismertetett típusok közül a csekélyebb mértékű beavatkozást megvalósító remixek közé tartozik, ahol a változtatás az eredeti dalokhoz képest nem jelentős. A változtatások a következőkben összegezhetők.
i) Az albumon szereplő néhány dal esetében megfigyelhető szerkezeti módosítás, a dalok többsége azonban gyakorlatilag az eredetihez hasonló szerkezetben jelenik meg.
ii) Az eredeti énekhangot egyes helyeken új effektekkel (zengetéssel, illetve visszhangosítással) módosították, amelyektől azonban az eredeti hangkarakter nem változott.
iii) Ugyancsak történt néhány helyen tempóváltoztatás, ahol az eredeti tempót számítógépi beavatkozással megváltoztatták.
iv) Egyes helyeken hallható, hogy a remix során az eredeti énekhangot az énekestől származó olyan korábbi énekhang-felvételekkel cserélték ki, amelyeket az eredeti hangfelvétel készítése során rögzítettek és eltároltak, annak végső változatában azonban valamilyen okból nem használtak fel.
v) Több helyen hallható a dalok újrahangszerelése, azaz olyan jellegű változtatás, hogy a kísérőszólamokat, ritmust, illetve harmóniát más hangszerek szólaltatják meg, mint az eredeti hangfelvételen. Ezzel együtt a kíséret ritmusképletei is megváltoznak.
vi) Egyes dalok hosszában érzékelhető néhány másodpercnyi különbség, de ezek a kompozíciók egészét, a dalok szerkezetét jelentősen nem változtatták meg.
b) A megkeresés tárgyát képező remixalbumon szereplő dalokról, azok zenei alapelemeit (a dallamot, a ritmust, a harmóniát, valamint a hangszín-kombinációkat illetve a mindezek együttes hatásából kialakuló hangzást) figyelembe véve, összességében a következők állapíthatók meg. A remixalbumon egyértelműen megváltozott az eredeti dalok ritmusa és hangzása. Nagyobbrészt változatlan maradt ugyanakkor a dallam és annak szövege, továbbá - egy kivételtől eltekintve - a dalok harmóniája. Az eljáró tanács megállapítása szerint mindezek alapján a megkeresés tárgyát képező remixalbum zenei tartalma összességében csak csekély mértékben tér el a zenekar stílusvilágától, azaz nem szerepelnek rajta olyan zenei stíluselemek, amelyek gyökeresen idegenek lennének például a zenekar előző lemezén hallható zenei stílustól.
c) Az eljáró tanács álláspontja szerint a megkeresés tárgyát képező remixalbum esetében a változtatások mértékéről csak úgy lehet véleményt nyilvánítani, hogy annak során egyértelműen külön kell választani egyrészt a szerzői jogi, másrészt a művészi szempontokat.
i) Szerzői jogi szempontból az ismertetett változtatások összességükben egyértelműen elérik azt a mértéket, amelynek alapján a remixalbum az eredeti dalokhoz képest a mű lényegét érintő változtatásnak minősül. A változtatások egyenként és önmagukban kétségkívül nem jelentős mértékűek, de összeadódva - tehát figyelembe véve, hogy a változtatások az egyes daloknál a hangszerelést, a ritmust, a hangzást és kis mértékben a harmóniát és a szerkezetet is érintik - már a mű lényegét érintő változtatásnak minősülnek.
ii) Művészi szempontból az eljáró tanács nem lát megállapíthatónak lényegi változtatásokat, mert a remixalbum stilárisan lényegében a zenekar előző lemezén hallható zenei stílussal azonos körben maradt. Az eljáró tanács véleménye szakmai szempontból ennek inkább az ellenkezője, vagyis az, hogy a remixalbum nem nyújt elég változatosságot az eredetihez képest, nem nyújtja azt a fajta megújulást, frissítést, amely egyébként egy szakmai szempontból jól sikerült remixalbumtól elvárható lenne.

Ad 3.

Az eljáró tanács fentebb már ismertetett megállapítása szerint érzékelhetők néhány másodpercnyi különbségek az eredeti, illetve a remixelt dalok hosszában, de ezek a különbségek a kompozíciók egészét, a dalok szerkezetét jelentősen nem változtatták meg.

Ad. 4.

Az eljáró tanács ezen a kérdésen belül előbb az előadók énekhangjával kapcsolatban feltett kérdést értékeli az alábbi a) és b) pontokban, majd önállóan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az énekhang módosításán túlmenő, egyéb változtatások eredményezhetik-e azt, hogy az együttes a hallgatók körében hátrányos megítélésben vagy véleménynyilvánításban részesülhet.
Az eljáró tanács álláspontja szerint az előadók énekhangjával kapcsolatban feltett kérdésre megint csak egyrészt a szerzői és szomszédos jogi, másrészt a művészi szempontok egyértelmű különválasztásával lehet válaszolni.
a) A szerzői joggal szomszédos jognak minősülő előadóművészi jogok szempontjából a perbeli remixelt dalok esetében az előadók hanganyaga torzult az eredeti felvételekhez képest. Mind az eredeti hangfelvételen az énekhangra alkalmazott effektek módosítását, mind pedig az ének eredeti tempójának számítógépi beavatkozással történő megváltoztatását torzításnak kell tekinteni. Egy énekes esetében a hangfelvételen rögzített előadóművészi teljesítmény lényegét nyilvánvalóan az énekhang jelenti, ez az a személyiségjegy, amelyet a zenemű előadása szempontjából ilyenkor meghatározónak kell tekinteni. Az eljáró tanács megítélése szerint ennek az adott eset szempontjából lényeginek tekintendő személyiségjegynek az utólagos, művi (gépi) úton történő módosítását az előadás eltorzításaként kell értékelni. Az eljáró tanács ennek megállapítása során mérlegelte azt is, hogy az énekhangban előidézett változtatás egy korábban már az előadóművész hozzájárulásával hangfelvételen rögzített és forgalomba hozott előadóművészi teljesítményhez képest történt. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy a nyilvánosság (a közönség) számára a zeneműnek az adott előadóművésztől (együttestől) származó előadása már széles körben ismertté vált, ez pedig mindenképpen egyfajta mércét állított fel arra vonatkozóan, hogy kifejezetten ennek az adott előadóművésznek (együttesnek) a szempontjából mit kell "eredeti", vagyis az előadóművész tényleges és sajátos személyiségjegyeit hordozó előadásnak tekinteni.
b) Művészi szempontból ugyanakkor a perbeli remixelt dalok esetében az énekhangot érintő változtatások nem haladják meg azt a mértéket, amelyet ebben a műfajban szakmai szempontból szokásosnak lehet tekinteni. Az érintett zenekar által képviselt könnyűzenei műfajban mindennapos gyakorlat, hogy az énekes hangját - számítógépi vagy más stúdiótechnikai úton - már a hangfelvétel eredeti változatának elkészítésekor, tehát a remixváltozatot megelőzően, illetve attól teljesen függetlenül megváltoztatják. Ennek számos oka lehet, például az, hogy ezen a módon újszerű énekhang-hatásokat érjenek el, vagy hogy az énekhangot felerősítve, illetve háttérbe szorítva - a hangzás egészének kialakítása érdekében - egyensúlyt teremtsenek az egyes vokális és hangszeres előadóművészi teljesítmények között stb.
Abban a kérdésben, hogy a perbeli remixelt dalok esetében az énekhang módosításán túlmenő, egyéb változtatások eredményezhetik-e azt, hogy az együttes a hallgatók körében hátrányos megítélésben vagy véleménynyilvánításban részesüljön, az eljáró tanács a következőképpen foglal állást. A korábban kifejtettek szerint a megkeresés tárgyát képező remixalbum zenei tartalma összességében csak csekély mértékben tér el a zenekar korábbi stílusvilágától, azaz nem szerepelnek rajta olyan zenei stíluselemek, amelyek gyökeresen idegenek lennének például a zenekar előző lemezén hallható zenei stílustól. Ennek alapján a hallgatók reakciója valószínűsíthetően többirányú: egyrészt a változtatások valóban járhatnak azzal a következménnyel, hogy az együttes a hallgatók egy részének körében hátrányos megítélésben vagy véleménynyilvánításban részesül, ugyanakkor lehetséges az is, hogy a változtatások a hallgatók egy másik részének kifejezett tetszésével találkoznak, sőt nem zárható ki az sem, hogy a remixalbum megjelenése az eddigiek mellé új hallgatókat nyer meg az együttesnek.
Az eljáró tanács véleménye szerint itt olyan, az aktuális zenei divatoktól, irányzatoktól függő ízlésbeli kérdésről van szó, amelyre a tanácsnak nincs lehetősége minden kétséget kizáró választ adni. Ezért mindössze annak megállapítására szorítkozik, hogy az eredeti és a remixelt dalok közötti stiláris hasonlóság alapján az együttes hallgatósága, különösen pedig rajongói, a megkeresés tárgyát képező remixalbum zenei anyagát valószínűsíthetően nem fogják nagy számban a zenekar korábbi stílusától idegennek, ahhoz képest befogadói szempontból riasztónak találni.

 

Mobiltelefonokra letölthető csengőhangok

A EMI Zeneműkiadó Kft. peren kívüli megkeresése

SZJSZT 37/01

I. A megkeresésben feltett kérdések

Az EMI Zeneműkiadó Kft. - jogi képviselője útján - a következő szerzői jogi kérdésekben kérte a Szakértő Testület véleményét.
1. A mobiltelefonokra való letöltés céljára létrehozott ún. csengőhangok az eredeti műveknek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 29. §-ában meghatározott átdolgozásnak minősülnek-e?
2. Amennyiben a csengőhangok nem minősülnek átdolgozásnak, az eredetiséget el nem érő, de jelentős mértékű, a művek lényegét érintő változtatások miatt szükséges-e a szerzők engedélyének előzetes beszerzése?
3. A csengőhangok sértik-e a szerzői hozzájárulás hiányában a szerzők személyhez fűződő jogait? [Különös tekintettel A szerzői jogi törvény magyarázata c. mű* 88. oldalán olvasható következő magyarázatra: "Az irodalom és a zene körében az olyan rövidítés, kihagyás, hozzáadás, amely megváltoztatja a műről alkotható összbenyomást, a személyhez fűződő jog megsértése lehet." A hivatkozott álláspont szerint (90. oldal) "a változtatással kapcsolatos személyhez fűződő jog gyakorlása - az átdolgozási joggal való összefüggése miatt - általában szerződésben való hozzájárulással történik. ... Az egyoldalú nyilatkozat is megengedett, de ráutaló, hallgatólagos engedélyezést feltételezni nem lehet, e jog akár huzamosabb nem érvényesítése egy konkrét műre, helyzetre sem engedélyadás."]
4. Érvényesül-e a közös jogkezelés körében is a szerzők és a jogkezelő szervezet közötti jogvitában az Szjt. 42. §-a (3) bekezdésében foglalt előírás?
5. Függetlenül az előző kérdésekre adott válaszoktól, a csengőhangok első nyilvánosságra hozatalának engedélyezésére ki jogosult. A szerző, a zeneműkiadó vagy a közös jogkezelő szervezet?

II. A Szakértő Testület véleménye

A Szakértő Testület a megkeresésben feltett kérdésekkel kapcsolatban az alábbi szakértői véleményt alakította ki.

A) Jogi alapvetés

1) Az Szjt. a megkeresésben leírt felhasználást a szerzők jogai szempontjából egyrészt "a mű nyilvánossághoz való közvetítésének joga" körében szabályozza.
A mobiltelefon csengőhangot hordozó digitális jelekhez való hozzáférés a közönség részéről oly módon történik, hogy a nyilvánosság egyes tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választják meg (ún. on-demand típusú lehívásos hozzáférés).
Az előfizetők a csengőhangot vagy valamely internetes honlapról töltik le saját számítógépükre, vagy - mint a megkeresés szerinti esetben - az interneten kiválasztható, illetve kipróbálható csengőhangokra vonatkozó kérésüket SMS formájában juttatják el a szolgáltatóhoz, amely ezt követően elküldi a kiválasztott csengőhangot az előfizető mobiltelefon-készülékére.
Ennyiben tehát a kiválasztott zeneművek felhasználása az Szjt. 26. §-ának (8) bekezdésében szabályozott lehívásos felhasználásnak minősül, amelyet a törvény a "mű nyilvánossághoz való közvetítésének jogaként" határoz meg, a mű sugárzással vagy vezetéken történő nyilvánossághoz közvetítése mellett, lényegében azzal egynemű felhasználásként.
2) Az Szjt. 27. §-ának rendelkezése szerint az írók, a zeneszerzők és a szövegírók képviseletében (a színpadra szánt irodalmi és zenedrámai művek vagy jeleneteik, illetve keresztmetszeteik felhasználása kivételével) a már nyilvánosságra hozott művek az Szjt. 26. §-ában szabályozott felhasználásainak jogosítására - így a 26. § (8) bekezdése szerinti lehívásos felhasználás engedélyezésére is -, továbbá az említett felhasználásokért fizetendő díjak mértékére vonatkozóan az irodalmi és zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet köt szerződést a felhasználóval.
Ez a szabály a közös jogkezelés körébe sorolja tehát a 26. § (8) bekezdése szerinti lehívásos felhasználásokat. Ez azt jelenti, hogy a már nyilvánosságra hozott zenei és irodalmi művek tekintetében (a színpadi műveket ide nem értve) a lehívásos felhasználással kapcsolatos engedélyezési és díjérvényesítési jogot is - a szerző, illetve jogutódja helyett - az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület (a továbbiakban: ARTISJUS) jogszabályon alapuló közös jogkezelés keretében gyakorolja.
3) A megkeresés szerinti esetekben a mobiltelefon csengőhangok - előbbiekben említett - lehívásos felhasználása mellett a mű felhasználásának másik módja, a többszörözés is megvalósul.
Az Szjt. 18. §-a alapján ugyanis egyértelmű - ezt annak (2) bekezdése kifejezetten ki is mondja -, hogy a mű többszörözésének minősül a mű tárolása digitális formában, elektronikus eszközön. A megkeresésben ismertetett felhasználásnak két olyan szakasza is van, amikor ilyen elektronikus tárolás - és így többszörözés - valósul meg. Először a szolgáltató valósítja meg ezt a cselekményt, amikor a művet lehívás céljára feltölteti; másrészt pedig a mobiltelefon tulajdonosa, amikor a csengőhangot letölti.
A szolgáltatónál megvalósuló többszörözésre - az Szjt. 19. §-ának (1) bekezdése szerint - szintén az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezettel, az ARTISJUS-szal kell felhasználási szerződést kötni. A mobiltelefon tulajdonosa által történő magáncélú többszörözés pedig - a hatályos jog szerint - a szabad felhasználás körébe tartozik.
4) A továbbiakban egyrészt azt kell megvizsgálni és a konkrét kérdések kapcsán megválaszolni, hogy a mobiltelefon-csengőhangként történő felhasználás vajon szerzői jogi értelemben olyan változtatást jelent-e a zeneművön, hogy ezzel a már nyilvánosságra hozott mű ilyenfajta újabb felhasználása kikerül a közös jogkezelést előíró - előbb ismertetett - törvényi rendelkezések hatálya alól, és az ilyen formában történő első nyilvánosságra hozatal újra egyedi szerzői, illetve jogutódi (zeneműkiadói) engedélyezést igényel-e. Másrészt állást kell foglalni a szerző személyhez - konkrétan a mű integritásához - fűződő jogának esetleges sérelme tekintetében.

B) Vélemény a feltett konkrét kérdésekben

Ad 1.: A Szerzői Jogi Szakértő Testület álláspontja szerint a meglévő zeneművek felhasználásával mobiltelefonokra való letöltés céljára létrehozott csengőhangok - amennyiben azok nem járnak az eredeti művek olyan megváltoztatásával, aminek következtében az eredeti művektől eltérő, azokból származó más művek jönnek létre - nem minősülnek az eredeti művek Szjt. 29. §-a szerinti átdolgozásainak. Erről ugyanis csak akkor beszélhetünk, ha a megváltoztatás során valamely többlet alkotáselem, egyéni, eredeti vonás adódik a műhöz. Ennek hiányában nem lehet szó szerzői jogi értelemben vett átdolgozásról.
A testület szerint attól, hogy egy eredetileg szöveggel együtt létrejött zenemű felhasználása során a szöveg nem, csak a dallam jelenik meg, még nem lehet az eredeti műből származó más mű létrejöttére, azaz átdolgozásra következtetni. Önmagában a szöveg, a harmóniakíséret vagy a hangszerelés elmaradása még nem jelenti egy újabb, az eredeti műből származó más mű létrejöttét.
Ad 2.: Arra a kérdésre, hogy egy zeneművön jelentős mértékű, a mű lényegét érintő változtatásokat hajtottak-e végre, csak a konkrét mű és az adott változat összehasonlítása alapján lehet választ adni.
Általánosságban a Szerzői Jogi Szakértő Testület nem ért egyet azzal a megállapítással, hogy a szöveg és a harmónia, valamint a hangszeres kíséret elmaradása önmagában a zeneművek olyan megváltoztatását jelentené, amely e művek nyilvánossághoz való közvetítését (így a megkeresés szerinti lehívásos felhasználást), illetve a mobiltelefon-szolgáltatónál megvalósuló többszörözést kiemelné a törvény szerinti közös jogkezelés hatálya alól.
Ad 3.: Az előbb kifejtettek természetesen nem érintik a szerző személyhez fűződő jogait, közöttük különösen az Szjt. 13. §-ában szabályozott, a mű egységéhez (integritásához) fűződő jogát. A szerzőt ugyanis minden esetben - a jogszabályon alapuló közös jogkezelés keretében jogosított műfelhasználásokkal kapcsolatban is - megilleti az a jog, hogy művének eltorzítása, megcsonkítása, illetve más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása esetén fellépjen, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes.
Az Szjt. 13. §-ában szabályozott, a mű integritását sértő cselekmény konkrét megítélése függ az adott műtípustól (komolyzene, kortárs zene, szórakoztató zene, diszkó, sláger stb.), az adott mű sajátosságaitól, a megváltoztatás módjától, mértékétől, valamint az ügy egyéb körülményeitől. Konkrét esetben végső soron a bíróság hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy a szerző személyhez fűződő jogait sértő, az Szjt. 13. §-ába ütköző változtatást hajtottak-e végre a művön. (Ilyen kérdést a Szerzői Jogi Szakértő Testület konkrét művek tekintetében nem kapott.)
A szerző személyhez főződő jogainak sérelme miatt maga a szerző, illetve erre az Szjt. 14. és 15. §-ai szerint feljogosított személy vagy szervezet érvényesíthet igényeket a bíróság előtt.
Ad 4.: A közös jogkezelés körében a szerzők és a jogkezelő szervezet közötti jogvitára az Szjt. 42. §-ának (3) bekezdésben foglalt előírás nem alkalmazható, hiszen a szerző és a jogkezelő szervezet között a jelen esetben nem beszélhetünk felhasználási szerződésről; a Szerzői Jogi Szakértő Testület legalábbis nem tud olyan külön felhasználási szerződésről, amelyet a szerzők az illetékes közös jogkezelő szervezettel kötöttek volna.
De a jogszabályon alapuló közös jogkezelés eseteiben egy ilyen szerződésnek nem is volna külön jogi hatálya.
Ad 5.: A megkeresésben feltett utolsó, összegző kérdésre csakis a fentebb kifejtettekkel összefüggésben - s nem azoktól függetlenül - lehet a választ megadni.

Összefoglaló

A Szerzői Jogi Szakértő Testület álláspontja szerint a zeneművek, slágerzenék mobiltelefon-csengőhangként történő lehívásos felhasználásának és az ehhez kapcsolódó többszörözésnek az engedélyezése - az Szjt. előzőekben hivatkozott kifejezett rendelkezései alapján - az ARTISJUS feladatát képező közös jogkezelés körébe tartozik.
A személyhez fűződő jogok egyes konkrét helyzetekben netán bekövetkező sérelme esetén - az e jogok védelmére vonatkozó törvényi rendelkezéseknek megfelelően - meg lehet akadályozni az egyébként a közös jogkezelés körébe tartozó felhasználást is.
A testület megjegyzi végül, hogy a megkereséshez csatolt németországi - ideiglenes intézkedést tartalmazó - bírósági döntés nem befolyásolhatta szakvéleménye kialakításában, mert az egy konkrét zenemű adott felhasználásával kapcsolatosan, a német szerzői jogi törvény alapján született, amely jogi szabályozás a tárgyalt kérdések tekintetében eltér a hatályos magyar jogtól.