TANULMÁNYOK

A Magyar Szabadalmi Hivatal észrevételei az új Polgári Törvénykönyv koncepciójára

 

A Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának az iparjogvédelmet és a szerzői jogot érinto részeire a következo észrevételeket tette.
1. Az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának a Polgári Jogi Kodifikációs Fobizottság 2001. november 8-i ülésén elfogadott változatát - az 1009/2002. (I. 31.) Korm. határozat alapján - a Magyar Közlöny 2002/15/II. számában tették közzé.¹ A koncepció foglalkozik az iparjogvédelemmel és a szerzői joggal is. Ennek elozményeként a Kodifikációs Fobizottság részére két elokészíto tanulmány is készült az iparjogvédelemnek és a szerzői jognak a Ptk.-hoz fuzodo viszonyáról. E tanulmányok - amelyek komoly erofeszítéseket tükröztek, és alkalmasnak látszottak arra, hogy a szellemi tulajdon és a Ptk. kapcsolatát tisztázó szakmai eszmecsere kiindulási alapjául szolgáljanak - megjelentek a Polgári Jogi Kodifikáció címu folyóiratban.² A szóban forgó tanulmányokat elsoként a Kodifikációs Szerkeszto Bizottság 2000. áprilisi ülésén tárgyalták meg; erre az eszmecserére az MSZH képviselője is meghívást kapott. Ennek alkalmából az MSZH írásban is eloterjesztette észrevételeit és javaslatait a polgári jogi kodifikációhoz.³ E kérdéskör utóbb a Kodifikációs Fobizottság 2000 júniusában tartott ülésének napirendjén is szerepelt. Ekkor hozott határozatot a Fobizottság "a szellemi alkotások joga és az új Ptk. viszonyára vonatkozóan",⁴ amelyet az említett folyóiratban szintén közöltek. A Kodifikációs Fobizottság határozatában az MSZH észrevételei és javaslatai csak kevéssé tükrözodtek. A késobbiekben az MSZH jogi elnökhelyettesének hozzászólását is megjelentette a Polgári Jogi Kodifikáció.⁵
2. Az elozo pontban ismertetett elozményeket követoen alakultak ki az új Ptk. koncepciójának az iparjogvédelemre és a szerzői jogra vonatkozó részei. Az MSZH nézopontjából nehezíteni látszik a koncepció véleményezését, hogy az iparjogvédelem és a szerzői jog polgári jogi kötodéseit illetoen a Magyar Közlönyben közzétett dokumentum lényegében nem tartalmaz koncepciót; az önmagukban koncepcionálisnak aligha nevezheto - csupán egyes részkérdéseket érinto - eszmefuttatások pedig ellentmondanak egymásnak. A koncepció adós marad a válasszal két fontos kérdésben is: nem ad támpontot a Ptk. és a szerzői jogi, illetve iparjogvédelmi törvények viszonyának rendezéséhez; s nem tér ki arra sem, hogy az iparjogvédelem és a szerzői jog egységes felfogását és jogterületi koherenciáját milyen elméleti alapra helyezkedve és milyen kodifikációs megoldással lehetne megteremteni vagy fenntartani.
A koncepció bevezeto része a kódex tartalmi határainak kijelölésekor a szellemi alkotásokat illetoen is úgy foglal állást, hogy az új Polgári Törvénykönyv szabályozási körének a hatályos Ptk. határain túl kellene terjeszkednie (11-12. o.). Ez - a koncepció szerint - elsosorban azt célozná, hogy "a szellemi alkotásokra vonatkozó ... szabályoknak a polgári joghoz és az új Kódexhez kötodését a jelenleginél pregnánsabban" juttassuk kifejezésre (12. o.). Hasonló célt tuzött ki a Kodifikációs Fobizottság 2000. június 1-jei határozata is, amelynek értelmében "az új Ptk.- ban a jelenleginél alaposabban és részletesebben megalkotott szabályokkal kell kifejezésre juttatni a szerzői jognak és az iparjogvédelemnek a polgári joghoz és a Kódexhez kötodését".⁶ Ezzel szemben a koncepció a személyekkel foglalkozó elso könyv V. címében (a 32. oldalon) a következoket tartalmazza e témában: "A hatályos szabályozás - rendszerbeli elhelyezését és az egyes rendelkezések tartalmát illetoen - lényegi módosítást nem igényel. A szellemi alkotásokra vonatkozó külön törvények megtartják a Kódexhez való kapcsolódásukat."
Hasonlóképpen ellentmondásos az, ahogy a koncepció az iparjogvédelem és a szerzői jogi védelem tárgyaira hivatkozik: a bevezeto, valamint a személyekre és a dologi jogra vonatkozó részben a "szellemi alkotások"(10., 12., 17., 32. és 85. o.), míg a kötelmi jogi részben a "szellemi termékek" (146-147. o.) képezik a jogi védelem tárgyát.
A koncepció azt is sajátos érvelési technikával világítja meg, hogy a "szellemi alkotásokhoz" fuzodo jogokról miért éppen a személyekre vonatkozó könyvben kellene szólni, hiszen csupán az e megoldás ellen szóló egyik szempontot említi meg (nevezetesen, hogy az érintett jogviszonyok vagyoni jogokat is tartalmaznak), viszont nem hoz fel egyetlen érdemi érvet sem a koncepcióban javasolt "rendszerbeli elhelyezés" mellett (32. o.).
Az ellentmondások sorához csatlakozik az is, hogy miközben a szellemi alkotásokhoz fuzodo jogokról az elso könyv V. címében található fejtegetés szerint a hatályos szabályozás "lényegi módosítást nem igényel" (32. o.), a koncepció más részei (85. o.) a "dologtárgyúság lazítását" javasolják a dologi jogban, illetve a tulajdonjogban a szellemi alkotásokkal kapcsolatban.
A fő kérdésekben való állásfoglalás elmaradása folytán és a vázolt ellentmondások miatt egyelore nehezen látható be, hogy a szellemi tulajdon területén a kodifikációt támogató fő érv, "a jogalkotás rendszer iránti igénye" (8. o.) miként is teljesülhetne. Hasonlóképpen nem rajzolódnak ki a koncepcióból e jogterületen "a kódex-jellegű jogalkotás előnyei": a módszerbeli homogenitás vagy a terminológiai egység (10. o.).
3. Az iparjogvédelemért és a szerzői jogért egyaránt felelos országos hatásköru szerv,⁷ az MSZH hatósági joggyakorlatában, nemzetközi kapcsolatrendszerében és kodifikációs munkájában eddig nem tapasztaltunk sürgető igényt a Ptk. és a szellemi tulajdon kapcsolatának tisztázására. E hagyományos kapcsolat az elmúlt évtizedben megújult iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok alapján fennmaradt; nincs tudomásunk súlyos - elméleti, elvi tisztázatlanságra visszavezetheto - gyakorlati problémáról e viszonyrendszer muködésében. Erre figyelemmel a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályozásra is alkalmazhatónak tunik a koncepcióban (4. o.) javasolt az a megközelítés, hogy a kodifikációnak az új Ptk.-ban megoldandó problémákra indokolt összpontosulnia, s nem célszeru, hogy olyan rendelkezésekkel foglalkozzunk, amelyek "nem szorulnak változtatásra, mert jellegüknél fogva megfelelnek átalakult viszonyainknak, így a piacgazdaság követelményeinek is" (4. o.).
4. A legtöbb európai magánjogi kódex egyáltalán nem tartalmaz szabályokat az iparjogvédelemrol és a szerzői jogról. Az 1942. évi olasz és a szovjet - illetve az utódállamokban a szovjet "hagyományt" követo - kodifikáción kívül nincs példa arra, hogy a magánjogi kódex egyszeru utaláson kívül érdemi, részletes szabályokat tartalmazna e témában. Az erre irányuló holland kísérlet sem vezetett eredményre. [A koncepció egyébként is úgy foglal állást, hogy a holland kodifikáció általános modellként "semmiképpen sem jöhet figyelembe" (4. o.). Megkockáztatható, hogy ez talán igaz lehet egy Hollandiában már megbukott kodifikációs kísérletre is.] Nincs tudomásunk arról sem, hogy a - legalábbis a szerződési jogot illetoen - mintaként megemlített nemzetközi jogalkotási eredmények (a Bécsi Vételi Jogi Egyezmény,⁸ az UNIDROIT Principles of International Commercial Contracts⁹ vagy a The Principles of European Contract Law)¹⁰ bármelyike külön részletesen foglalkozna a szellemi tulajdon védelmének polgári jogi összefüggéseivel, vagy erre vonatkozó ajánlást tartalmazna.
A jogösszehasonlítás eredménye is azt az aggályt erosíti, hogy a jelenleginél részletesebb szabályoknak a Ptk.-ba való beillesztése dogmatikai, jogrendszeri és gyakorlati problémákhoz vezetne.¹¹ A szellemitulajdon-védelmi jogszabályok - az iparjogvédelmiek valamivel jobban, mint a szerzői jogiak - jogágazati szempontból vegyes normákat foglalnak magukban (ez látszik pl. abból is, hogy alkalmazásukban háttérjogszabálynak számít a Ptk.- n kívül az Áe. és a Pp. is). E normák viszont tartalmilag elválaszthatatlanul összekapcsolódnak (amint erre Bacher Vilmos tanulmánya is helyesen rámutatott¹²). Az iparjogvédelem és a szerzői jog polgári jogi kötodését pedig nem szükségképpen törvényi deklarációkkal kell megerosíteni vagy visszatükrözni: ez inkább a tudományra és az oktatásra tartozik. Ennyiben tehát vitatható, sot, aggályokat kelto a Kodifikációs Fobizottság 2000. június 1-jei határozata, amelynek értelmében "az új Ptk.-ban a jelenleginél alaposabban és részletesebben megalkotott szabályokkal kell kifejezésre juttatni a szerzői jognak és az iparjogvédelemnek a polgári joghoz és a Kódexhez kötodését",¹³ illetve a koncepciónak az a célkituzése, hogy "a szellemi alkotásokra vonatkozó ... szabályoknak a polgári joghoz és az új Kódexhez kötodését a jelenleginél pregnánsabban kell kifejezésre juttatni" (12. o.). Az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályoknak a Ptk.-hoz való viszonyát a hatályos jog kielégítoen rendezi. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 3. §-a és a hozzá kapcsolódó miniszteri indokolás ¹⁴ világos helyzetet teremt e téren. Hasonló hivatkozások találhatók az iparjogvédelmi törvényekben is. ¹⁵ Ez már önmagában is logikailag zárt rendszert eredményez, nincs szükség arra, hogy a Ptk. alkalmazására utaló e törvényi rendelkezéseknek a Ptk.-ban is megteremtsük a "párját", tükörképét.
5. Az iparjogvédelem és a szerzői jog egységes felfogását és jogterületi koherenciáját a szellemi tulajdon - nemzetközileg széles körben, illetve az Európai Unióban és más európai szervezetekben is elfogadott,¹⁶ a hazai jogszabályokban is tükröződő¹⁷ és a magyar jogtudomány egyes képviselői¹⁸ által is pártolt - koncepciója teremti meg. Ez a megközelítés a szabályozott jogviszonyok alapvető szerkezeti és tartalmi rokonságából indul ki: mind az iparjogvédelmi oltalom, mind a szerzői jogi védelem abszolút szerkezetű, negatív tartalmú jogviszonyt eredményez, kizárólagos jogok formájában érvényesül. A szellemi tulajdon tárgyai azok a szellemi javak (műszaki szellemi alkotások, árujelzok, muvek, szomszédos jogi, illetve adatbázis-eloállítói teljesítmények), amelyeket a jogi szabályozás - speciális oltalmi formák révén, elore megszabott feltételekkel - a közkincs körébol idolegesen kivon. A szellemi tulajdon tárgyainak megjelölésére gyujtofogalomként a koncepcióban (146-147. o.) is használt "szellemi termék" kifejezés¹⁹ nem csak azért alkalmatlan, mert e szókapcsolat "fából vaskarika", hanem azért is, mert éppen a dologi tulajdontól megkülönbözteto ismérvet fedi el, nevezetesen azt, hogy a szellemi tulajdon nem dologi javakon áll fenn.
A jogterület egységes felfogása nem épülhet a "szellemi alkotás" fogalmára mint központi kategóriára; nem használható az iparjogvédelem, a szerzői jog és a szerzői joggal szomszédos jogok átfogó, együttes elnevezéseként a "szellemi alkotások joga" kifejezés. A védjegyek és a földrajzi árujelzok oltalmát nem az e megjelölések mögött csupán esetlegesen meghúzódó (inkább szerzői jogilag releváns) alkotótevékenység alapozza meg (ilyesmirol egyébként is legfeljebb egyes ábrás, térbeli vagy hangvédjegyeknél lehetne szó, a szóvédjegyeknél semmi esetre sem), hanem a szóban forgó megjelölések megkülönbözteto képessége és az erre épülo gazdasági funkció.²⁰ Ezt jelzi az is, hogy valamely megjelölés (védjegy) a használat folytán idovel megszerezheti vagy elvesztheti a megkülönbözteto képességet.²¹ A védjegyek és a földrajzi árujelzok nyilvánvaló esetén túl kétséges az is, hogy a többnyire évtizedek alatt felhalmozódó tapasztalatokból, ismeretekbol álló know-how mennyiben számít "szellemi alkotásnak". A szerzői joghoz kapcsolódó - különösen a hangfelvétel-, film- és adatbázis-eloállítói, valamint a rádió- és televízió-szervezeteket megilleto - jogok sem alkotások, hanem bizonyos teljesítmények, szellemi javak védelmére szolgálnak.²² A védjegyek, a földrajzi árujelzok, a know- how, a szomszédos jogi teljesítmények és a nem eredeti adatbázisok tehát nem azért állnak jogi védelem alatt, mert alkotások.
Meg kell említeni, hogy a személyiségi jogi kötodést középpontba helyezo és a szellemi tulajdon fogalmának létjogosultságát tagadó álláspontot elsosorban az a szerzői jogi "iskola" képviseli Magyarországon, amely a szerzői vagyoni jogok elidegeníthetetlenségéhez számos érv ellenére - a piacgazdaság igényeivel, a magyar szerzői jogi hagyománnyal és az európai jogfejlodés világosan kirajzolódó tendenciáival szemben is - ragaszkodik.²³ E szerzői jogi "iskola" számára a szellemi tulajdon kategóriáját az teszi kifogásolhatóvá, hogy nem fér meg vele a szerzői vagyoni jogok átruházhatóságának törvényi - azaz mesterséges - tilalma. Holott nyilván nem szabadna ennek a kissé ideologikus szerzői jogi felfogásnak az egész jogterületet görcsbe rántania, indokolatlanul megnehezítve a nemzetközileg széles körben elfogadott és a hazai gyakorlatban is igényelt szellemi tulajdonjogi koncepció elméleti és tételes jogi kibontakozását.
A koncepció is utal arra a "paradox" helyzetre, "hogy a jelenlegi Ptk. ... egy olyan korban ... fogant és született meg, amely a leheto legszukebb határok közé szorította vissza a magánjogi vagyoni forgalom természetes társadalmi feltételét, a magántulajdont" (3. o.). A koncepció arra is figyelmeztet, hogy kétségekkel kell övezni a tradíciókra vagy a megszokásra történo egyes hivatkozásokat is (10. o.). Emiatt is érdemes felidézni, hogy a szellemi tulajdon koncepciójának tagadása valójában az elozo gazdasági és politikai rendszer terhes hagyatékaként nehézkedik ma is az iparjogvédelemmel és a szerzői joggal kapcsolatos jogi közgondolkodásunkra. A Kodifikációs Fobizottság 2000. június 1-jei határozata a szellemi tulajdon tárgyában a magyar jogi hagyományok megorzését fontos célként jelölte meg.²⁴ Bacher tanulmánya ²⁵ meggyőzően mutatta be, hogy a magyar magánjog története során miként torlaszolták el az "eszmei javakon" fennálló "eszmei tulajdon" elméletének kialakulása elol az utat a szovjet ideológiai importcikkekbol összehordott barikádok. (Lényegében ugyanígy tört meg a magyar szerzői jog dualista - a szerzői vagyoni jogok forgalomképességének elismerésére épülo - hagyománya ²⁶ 1969-ben amiatt, hogy az akkor elfogadott Szjt.-ben túlzott mértékben és dogmatikusan érvényesítették a monista nézeteket.) Ha a "szocialista jogrendszer" ideológiai kötöttségeit nem soroljuk a magyar jogi hagyomány legértékesebb elemeihez, vagyis, ha készek vagyunk ezt a "tradíciót" immár "kétségekkel övezni", semmi nem gátolja az eszmei, avagy szellemi tulajdon - jogterületi egységet teremto - fogalmához való elméleti és (szükség szerint) kodifikációs visszatérést.
6. A szellemi tulajdon koncepciója tükrözi napjaink gazdasági realitását is. A modern közgazdaságtan²⁷ egyértelmuen és kétség nélkül sorolja a tulajdon tárgyaihoz az iparjogvédelmi oltalomban és a szerzői jogi védelemben részesülo szellemi javakat. A vállalkozások számára e javak a legértékesebbek és a legféltettebbek közé tartoznak.
7. A szellemi tulajdon koncepciója nem zárja ki a személyiség, illetve a személyhez fuzodo jogok figyelembevételét. Locke tulajdonfelfogása ²⁸ is példázza, hogy ez elméletileg is alátámasztható (a gyakorlatban pedig eddig sem okozott problémát). Hiszen, ha a tulajdon eredete és igazolója az értékteremto munka, a jogcím és a személyes érdem elválaszthatatlanul összekapcsolódnak.²⁹
Másfelol vitatható, hogy egy biotechnológiai találmányban, egy mikroelektronikai félvezeto termék topográfiájában vagy egy szoftverben valóban az alkotó személyisége fejezodne ki (nem beszélve az árujelzokrol, valamint a szomszédos jogi teljesítményekrol és a nem eredeti adatbázisokról, amelyeknél - mint láttuk - az "alkotás" eleme is hiányzik), illetve, hogy a személyiség e feltételezett kifejezodése, objektiválódása volna az a központi elem, amelyre a jogi védelemnek épülnie kellene.
8. Az iparjogvédelmi és a szerzői jogi jogszabályok pontosan és részletesen meghatározzák annak érdemi és (az iparjogvédelem esetében) alaki, eljárási feltételeit, hogy a szellemi javak mikor vonhatók ki a szabad felhasználás, a közkincs körébol. A védelmi feltételek e cizellált rendszerét relativizálja és teszi szinte feleslegessé, ha valamely általános polgári jogi szabály általában, en bloc törvényi védelmet ad mindenfajta szellemi alkotásnak, még akkor is, sot, éppen akkor, ha az alkotás nem felel meg valamely nevesített oltalmi forma külön törvényben eloírt feltételeinek. A Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése ezt a veszélyt idézi elo; e rendelkezés számottevo gyakorlati problémákat ³⁰ eddig feltehetoleg azért nem okozott, mert megmaradt annak, ami valójában: "politikai ízu" (az alkotómunka tiszteletét és a védelme iránti elkötelezettséget kinyilvánító) deklarációnak. Az MSZH-n belül a koncepcióról folytatott szakmai vitában - kisebbségi véleményként - mindazonáltal felvetodött az is, hogy a Ptk. 86. §- ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés - módosított szöveggel való - fenntartása nem tölthetne-e be továbbra is hasznos szerepet az ún. hézagmentes oltalom elvének érvényesítésében.³¹
9. A koncepció kötelmi jogi könyvének harmadik részében az 5. pont foglalkozik a "kizárólagos jogok tárgyát képezo szellemi termékek felhasználásának engedélyezésére irányuló szerződésekkel". Az itt eloterjesztett javaslat az, hogy a "külön törvényekben szereplo felhasználási szerződések (licenciaszerződések) általános szabályait a jelenlegi külön törvényekbol az új Ptk.-ba integráljuk". Ezt a javaslatot a koncepció elsosorban azzal az önmagában kevéssé meggyozonek tuno érvvel támasztja alá, hogy "ezekben a szerződésekben semmi olyan különlegesség nincs, ami miatt külön törvényekben történo szabályozásuk tartalmilag indokolt volna" (146. o.). Nos, ezzel kapcsolatban megkockáztatható, hogy e "különlegességek" állítólagos hiánya nem csak a külön törvényben való szabályozás, hanem az önálló szerződéstípusként való nevesítés indokoltságát is megkérdojelezi. A Ptk.-ba való integrálás mellett szól a koncepció szerint az is, hogy ennek során "megszüntethetok a párhuzamos szabályok, és egyben kigyomlálhatók az esetleg felesleges eltérések is" (146. o.). Az MSZH elott nem ismeretes e szerződések szabályozásában bármilyen zavaró párhuzamosság. A hasznosítási, a használati és a felhasználási szerződésekre vonatkozó rendelkezések közötti eltérések pedig indokoltak. Sőt, nemhogy indokoltak, de még azt is akadályozni látszanak, hogy a szerzői jogi felhasználási szerződéseket és az iparjogvédelmi licenciaszerződéseket közös nevezore hozzuk és egyetlen, egységes szerződéstípusként szabályozzuk. Ilyen - korántsem felesleges - eltérésként említheto meg, hogy az iparjogvédelmi licenciaszerződések szabályozásából hiányoznak a felhasználási szerződésekre vonatkozó azok a rendelkezések, amelyek a szerző - mint többnyire "gyengébb fél" - védelmére irányulnak.³² Az iparjogvédelmi közhitelu nyilvántartásokra vonatkozó - a licenciaszerződések jogi hatásait is érinto - szabályok³³ pedig a szerzői jogi felhasználási szerződések esetében maradtak értelemszeruen el.
Meg kell jegyezni, hogy a német és az osztrák jogfejlodés legutóbbi fejleményei sem a koncepció által javasolt szabályozási irányba mutatnak a felhasználási (licencia-) szerződések és a magánjogi kódex viszonyának kérdésében.³⁴
Felvetheto tehát egyfelol az iparjogvédelmi licenciaszerződések, másfelol a szerzői jogi felhasználási szerződések önálló szerződéstípusokként való szabályozása az új Ptk.-n belül. Nem világos azonban a koncepció alapján sem, hogy e szerződési szabályoknak a külön törvényekbol való kiragadása és a magánjogi kódexbe való beillesztése milyen elméleti és gyakorlati elonyökkel járna. Az iparjogvédelmi licenciaszerződések és a szerzői jogi felhasználási szerződések pedig aligha szabályozhatók egységesen, egyetlen szerződéstípusként.
A koncepció e része (146. o.) tartalmaz egy nyilvánvaló elírást, nyomdahibát is, amelyre csupán értelemzavaró jellege miatt hívjuk fel a figyelmet. Feltehetoleg csak a "nyomda ördöge" folytán kerülhetett a fogyasztóvédelemre való hivatkozás a következo mondatba: "Fontos szempont a Ptk.-ba történo beépítés mellett a fogyasztóvédelem szempontja, amely - elsosorban a szerzői muvek esetében - ma már az elsodleges követelmények közé sorolható, és amelynek alapvető magánjogi kereteit a Ptk. adja meg". E feltevésünket erosíti az is, hogy ez a koncepciórész meglepoen sok fogalmazási és terminológiai hibát is tartalmaz (pl.: "az egyes szellemi termékek különbözo alanyi jogokat tartalmaznak", holott e "termékek" jogot nyilván nem "tartalmaznak"; az adatbázis "külön jogszabályban nem rendezett szellemi termék" a koncepció szerint, pedig a 2001. évi LXXVII. törvény kifejezetten az adatbázisok - szerzői jogi formában már korábban is létezo - jogi védelmét rendezte). E hibák számunkra azt is igazolni látszanak, hogy nem helyes az, amilyen kiélezett módon a koncepció (8-9. o.) szembeállítja az "idegesen reagáló napi jogszabályalkotó igyekezetet" a törvénykönyvek "tudományos elokészítésével".
10. Ismeretesek európai példák az iparjogvédelmi, illetve a szellemitulajdon-védelmi rendelkezések egyetlen kódexbe való foglalására. Bizonyos rendelkezések megismétlése talán elkerülheto volna egy iparjogvédelmi kódex megalkotásával, ehhez azonban viszonylag állandó, kialakult viszonyok szükségesek. A magyar iparjogvédelem még túl sok változás elott áll ahhoz, hogy e kodifikációs kísérlet idoszeruvé váljon. Az iparjogvédelem és a szerzői jog eltéro természete ³⁵ pedig mind elméletileg, mind jogszabály-szerkesztési szempontból - úgy tunik - útját állja a "szellemitulajdon-védelmi kódex" megteremtésének.
11. Az elozoekben kifejtettekre tekintettel az MSZH kodifikációs javaslatai a következok.
a) Meg kell orizni az iparjogvédelem és a szerzői jog elkülönült szabályozását; nincs szükség arra, hogy a Ptk.-ba a szellemi tulajdonra vonatkozó további rendelkezéseket illesszünk.
b) Az iparjogvédelem és a szerzői jog jogterületi egységét a szellemi tulajdon koncepciója mentén célszeru fenntartani. Ez nem jelentené a szellemi tulajdonnak a dologi tulajdonnal való bárminemu azonosítását. A "tulajdon" szó a közös vonásokat (a jogviszony abszolút szerkezetét, negatív tartalmát, a szellemi javak vagyoni természetét) fejezi ki, míg a "szellemi" jelzo a különbségekre utal (a védelem eltéro - nem dologi - tárgyára, a szellemi tulajdon keletkezésének sajátosságaira, idobeli és térbeli kötöttségeire). Ennek megfeleloen a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályokat - ha ilyenekre egyáltalán szükség van - a Ptk.-ban a dologi jogi könyvet követoen vagy azon belül, önálló részben, illetve címben kellene elhelyezni.
c) A Ptk. 86. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést hatályon kívül kellene helyezni. (Ezzel összefüggésben a 87. § (2) bekezdését is módosítani kellene.)
d) A külön törvényekben ma is meglévo - a Ptk. háttérjogszabályként való alkalmazását eloíró - hivatkozásokra tekintettel nincs szükség olyan rendelkezésnek a Ptk.-ba való illesztésére, amely a Ptk. és az említett külön törvények viszonyát volna hivatott rendezni.
e) A Ptk. 86. §-a (2) bekezdésének szövegezését felül kell vizsgálni. A fogalmazási egyenetlenség ³⁶ kiigazítása mellett az oltalmi formák felsorolását példálózóvá ³⁷ és pontosabbá kellene tenni. A felsorolás nem kimeríto jellege a késobbi változások, új oltalmi formák befogadhatóságát biztosítaná.
f) Átfogóan felül kell vizsgálni a know-how védelmére vonatkozó hazai szabályozást, ideértve a Ptk. 86. §-ának (4) bekezdését, 87. §-ának (2) bekezdését és a Ptké. II. 4. §- át is. Nincs azonban sem szükség, sem lehetőség arra, hogy a "technológia" általános, Ptk.-ra épülő jogi védelmét bevezessük (erre nincs nemzetközi példa és az erre vonatkozó javaslat ³⁸ is egy közösségi jogszabály téves értelmezésére épül ³⁹).
g) További vizsgálatot igényel az iparjogvédelmi licencia-, illetve a szerzői jogi felhasználási szerződések önálló szerződéstípusként való szabályozása. A koncepcióban e témában kifejtett elképzelés egyelőre inkább az aggályokat és a kételyeket erősítette e kodifikációs megoldással kapcsolatban.
h) Hosszabb távon - az európai integrációs folyamatok lezárulásával - megfontolható, hogy az iparjogvédelmi oltalmi formák szabályait egyetlen kódexben foglaljuk össze.

Jegyzetek

1 A következokben a Magyar Közlöny oldalszámaira hivatkozunk a koncepció egyes részeinek idézésekor, illetve megemlítésekor.
2 Boytha György: A szellemi alkotások joga és az új Ptk.; Polgári Jogi Kodifikáció, 2000. 3. szám, 13-23. o.; Bacher Vilmos: A szellemi tulajdon védelme és a Ptk.; Polgári Jogi Kodifikáció, 2000. 3. szám, 23-31. o.
3 A szellemi tulajdon és a Ptk. - a Magyar Szabadalmi Hivatal észrevételei és javaslatai a polgári jogi kodifikációhoz, Eln. 69/2000., Bp., 2000. április 11.
4 A Kodifikációs Bizottság 2000. június 1-jei határozatai (a továbbiakban: bizottsági határozatok); Polgári Jogi Kodifikáció, 2000. 2. szám, 4. o.
5 Ficsor Mihály Zoltán: A szellemi tulajdon és a Ptk. (észrevételek és javaslatok a polgári jogi kodifikációhoz); Polgári Jogi Kodifikáció, 2001. 2. szám, 27-30. o.
6 Bizottsági határozatok (4), 4. o.
7 Lásd a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvénynek (az Szt.-nek) az 1999. évi CXIX. törvény 3. §-ával megállapított - 2000. január 1-je óta hatályos - 44. §-át, valamint a Magyar Szabadalmi Hivatalról szóló 86/2000. (VI. 15.) Korm. rendeletet.
8 1987. évi 20. tvr.
9 Nemzetközi kereskedelmi szerződések alapelvei, KJK, Budapest, 1996.
10 Principles of European Contract Law, Commission of European Contract Law, Stockholm, 1996.; www.cbs.dk/departments/law/
staff/ol/commission_on_ecl/pecl_full_text.htm. Egyebekben figyelmet érdemel a Bizottságnak a Tanács és az Európai Parlament részére készített közleménye az Európai szerződési Jog tárgyában (H. L., C 255, 2001. 09. 13., 1. o.), amely I. Függelékének 9. pontjában (28. o.) érinti a szerzői jogot és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokat. A Bizottság általános megállapításai szerint a szerződési jog szabályozása a szellemi tulajdon terén javarészben a nemzeti jogalkotás rendelkezéseire maradt. A szerzői jogot érinto licenciaszerződések és szerződéses kapcsolatok nem képezik tárgyát a Közösségen belüli jogharmonizációnak. Másfelol a jogkezelést (right administration) és a felhasználás engedélyezését általában, valamint különösen a közös jogkezelést (collective management) számos közösségi jogszabály érinti. Lásd még: H. J. Sonnenberger: Az Európai magánjogtudósok Akadémiája Európai szerződési Törvénykönyvének tervezete - mérföldko, Magyar Jog, 2002. 3. sz., 170-176. o.; ismertette: dr. Ujlaki László.
11 Adolf Dietz: Intellectual Property Law (In Particular Copyright Law) in the Legal System (Why it is not just a Chapter for Civil Codes); WIPO/CNR/CIS/96/20, Washington-Geneva, 1996.
12 Bacher, i. m. (2), 27. o.
13 Bizottsági határozatok (4), 4. o.
14 Lásd az Szjt. miniszteri indokolását: "A javaslat 3. §-a - hasonlatosan a hatályos Szjt.-hez - e polgári jogi kötodést fejezi ki azzal, hogy a Ptk. rendelkezéseinek alkalmazását írja elo a szerzői jogi törvényben nem szabályozott kérdésekben. A norma tartalma is e polgári jogi kapcsolódás mentén értheto meg. Természetszeruleg a szerzői jogi törvényben nem szabályozott kérdésekben korántsem csak a Ptk., hanem más törvények - a Btk., az Mt. vagy az adótörvények - rendelkezéseit is alkalmazni kell. Mind a hatályos jog, mind pedig a javaslat azonban nem erre utal a Ptk.-ra történo hivatkozással, hanem arra, hogy a szerzői jogi törvény azért nem szabályoz bizonyos kérdéseket - amelyekre tárgyuknál fogva egyébként kiterjedhetne a szerzői jogi szabályozás -, mert azokról a Ptk. már rendelkezik. A javaslat 3. §-ának helyes értelmezése tehát az, hogy a Ptk.-t azokban a kérdésekben kell alkalmazni, amelyeket a szerzői jogi törvény nem szabályoz, bár tárgykörükre figyelemmel elvileg szabályozhatna." (Az idézetben természetesen a hatályos Szjt.-re való utaláson a régi Szjt.-t, a javaslaton pedig a ma hatályos Szjt.-t kell érteni.)
15 Lásd különösen a következoket: Szt. 7. § (6) bek., 15. § (3) bek., 26. § (3) bek., 30. § (2) bek., 35. § (4) bek.; a védjegyek és a földrajzi árujelzok oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) esetében pedig: 7. § (3) bek., 21. § (3) bek., 22. §, 26. § (2) bek. és 27. § (5) bek. Hasonló példákat lehetne említeni a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (Fmtv.) vagy a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény alapján is. Meg kell továbbá jegyezni azt is, hogy az Szjt. sem csupán a 3. §-ában utal a Ptk. rendelkezéseire [lásd pl. az Szjt. 48. §-át vagy 94. §-ának (2) bek.-ét].
16 Az ENSZ ezen a területen muködo, tehát az iparjogvédelemért és a szerzői jogért egyaránt felelos szakosított intézményének elnevezése: Szellemi Tulajdon Világszervezete (lásd az 1970. évi 18. törvényereju rendeletet). A Kereskedelmi Világszervezet irányadó egyezménye is a szellemi tulajdon kereskedelmi összefüggéseirol rendelkezik (lásd az 1998. évi IX. törvényt). Az Amerikai Egyesült Államok kormányával is a szellemi tulajdonról kötöttünk megállapodást 1993-ban (Magyar Közlöny 1993. 173. szám). Az Európai Közösségben még a szerzői jogi irányelvek is ezt a koncepciót tükrözik: pl. a Tanács 92/100/EGK irányelve már a címében is ezt a kifejezést használja; az információs társadalom szerzői jogi összefüggéseirol kiadott 2001/29/EK irányelv preambuluma pedig egyenesen a következo kijelentést teszi a szerzői jog és a kapcsolódó jogok védelmével mint a szellemi tulajdon egyik formájával kapcsolatban: "Intellectual property has therefore been recognised as an integral part of property." ("A szellemi tulajdont tehát a tulajdon szerves részeként ismerték el.") A közösségi védjegyrol szóló 40/94/EK rendelet 4. fejezetének címe és 16. cikke a védjegyrol mint tulajdon tárgyáról ("trade mark as an object of property") szól. Ugyanilyen fordulatokat tartalmaz a formatervezési minták közösségi oltalmáról szóló 6/2002/EK rendelet is. Az Európai Szabadalmi Egyezmény II. része IV. fejezetének címe pedig az európai szabadalmi bejelentést minosíti a tulajdon tárgyának.
17 Lásd pl. az Szt., valamint a Vt. és az Fmtv. preambulumát, e törvények miniszteri indokolását, az Szt. 44. §-át, a Magyar Szabadalmi Hivatalról szóló 86/2000. (VI. 15.) Korm. rendeletet, a 128/1997. (VII. 24.) Korm. rendeletet, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 184/A §-át és az azt megelozo alcímet.
18 Lásd pl.: Lontai Endre: A szellemi alkotások tulajdonjogi kérdései, különös tekintettel az iparjogvédelemre; Jogtudományi Közlöny, 1982. május, 412-419. o.; Lontai szerint "a szellemi alkotások tulajdoni koncepciójával kapcsolatos negatív értékítélet gazdagabb érvelést igényel, aminthogy a fizikai dolgok modelljén alapuló tulajdonjog épülete sem repedésmentes" (i. m., 414. o.). Akkoriban ennél nyíltabban nem lehetett jelezni a szellemi tulajdon koncepciójának elfogadására való készséget. Bobrovszky Jeno: Iparjogvédelem és csúcstechnika; Bp., 1995., 55-61. o. és 66-78. o.; továbbá Bacher, i. m. (2), 23-31. o.
19 Boytha, i. m. (2), 20-21. o.
20 A Vt. miniszteri indokolása is a védjegy gazdasági funkcióiból vezeti le, illetve e funkciókkal igazolja a jogi védelem iránti igényt. Tanulságos továbbá e szempontból az Európai Közösségek Bíróságának védjegyekkel kapcsolatos felfogása is, amelyet talán az ún. második Hag-ügyben hozott ítélet fejezett ki a leghatározottabban [C-10/89, S.S. CNL-Sucal v. Hag GF AG].
21 Lásd a Vt. 2. §-ának (3) bek.-ét, 30. §-ának e) pontját és 35. §-át.
22 Ezt meggyozo érveléssel támasztotta alá az Szjt. legutóbbi módosításához (2001. évi LXXVII. törvény) fuzött miniszteri indokolás: "A szerzői joghoz kapcsolódó - szomszédos és adatbázis-eloállítói jogok közös jellegzetességei a következokben foglalhatók össze:
- a védelem nem azért illeti meg a jogosultakat, mert egyéni, eredeti jellegu alkotásokat hoztak létre;
- a védelmet indokolttá tevo tevékenység gyakran kötodik ilyen alkotásokhoz, vagy azokra épül;
- nem szükségszeru vagy elengedhetetlen feltétele azonban e jogok védelmének, hogy azok szerzői jogi védelem alá tartozó alkotással kapcsolatos tevékenységhez kötodjenek;
- a szomszédos jogok többsége ma is gazdasági, szervezési és technikai teljesítményre vonatkozik (pl. a hangfelvétel-eloállítók, a rádió- és a televízió-szervezetek, valamint a filmeloállítók esetében); ugyanez jellemzo az adatbázis-eloállítói jogokra is;
- a szerzői muveknek és a szomszédos jogi, illetve adatbázis-eloállítói teljesítményeknek van számos - az alapvető alkotóelemeket és a felhasználás módját érinto - közös, illetve hasonló vonása, amelyeknél fogva a védelem jellege is hasonlóságot mutat (pl., hogy mind jelekbol, szavakból, hangokból, képekbol vagy esetleg kódokból formálódnak, ilyen formában tehetok a közösség számára hozzáférhetové és felhasználhatóvá, ebben a formában való megjelenésükben és felhasználásukban áll a hasznuk és a funkciójuk, és védelmüknek ezért hasonló cselekményekre kell vonatkoznia)."
23 Lontai Endre: Szellemi alkotások joga; Bp., 1998.; Lontai szerint: "a tulajdoni elmélet bírálata elsosorban a szerzői jog területén jelentkezett élesen"; 16. o.
24 Bizottsági határozatok (4), 4. o.
25 Bacher, i. m. (2), 24. o.
26 Az Szjt. miniszteri indokolása a következoket írja errol: "A magyar szerzői jog hagyományosan dualista szemléletu volt és így a vagyoni jogok elidegeníthetoségének az elvét követte egy egész évszázadon át, a "szocializmus" idoszaka elott. Ezt tükrözték az 1861-es Ideiglenes Törvénykezési Szabályok, az 1884. évi és az 1924. évi szerzői jogi törvény rendelkezései, valamint Balás P. Elemér reformjavaslatai is az 1930-as és 1940-es években. Fordulatot ebben a jelenleg is hatályos, 1969-ben elfogadott Szjt. hozott; az akkor jellemzo szerzői jogi felfogás "ideológiai" megalapozásából sajátos monista rendszer alakult ki. E megközelítést is túlzóan és dogmatikus módon érvényesítették: nemcsak a vagyoni jogok átruházását tiltották meg, hanem a felhasználási engedélyek érvényességi idejét is mereven, ésszerutlenül korlátozták.
Bár a vagyoni jogok elidegeníthetetlenségének az elve jórészt ideológiai megfontolásokon alapult, ez az elv - sajátos módon - pozitív eleme volt az ún. szocialista országok szerzői jogi rendszerének a klasszikus szocializmus idoszakában, a központi tervutasításos gazdasági berendezkedés és a szigorúan ellenorzött társadalmi élet viszonyai között. A szerzői jogokat számos tekintetben korlátozták és gyakorlásukat sok feltételhez kötötték ugyan, ám ezek a jogok a magántevékenységnek, az "individualizmusnak" és a személyes jogoknak egy távolról sem jelentéktelen szigetét képviselték. Az elidegeníthetetlenség alternatívája annak lehetové tétele lett volna, hogy a vagyoni jogokat átruházzák az állami tulajdonban lévo kiadókra, lemez- és filmgyárakra, rádió- és tévétársaságokra, ami a szerzői jogok közvetlen kollektivizálását jelentette volna. A vagyoni jogok elidegeníthetetlensége elvének a merev és dogmatikus alkalmazása foleg a tervgazdálkodás korai idoszakára volt jellemzo. Magyarországon a szerződéses rendszer merevsége és rendkívülien túlszabályozott jellege fokozatosan enyhült és ez a folyamat az 1980-as években különösen felgyorsult. (Mindazonáltal az elidegeníthetetlenség elve - mint a szerzői jog alapvető strukturális eleme - fennmaradt.)"
27 Lásd pl.: Svetozar Pejovich: A tulajdonjogok közgazdaságtana; Bp., 1992. 17-22. o.; Peter Drahos: A Philosophy of Intellectual Property; Aldershot-Sidney, 1996, 5-8. o., 41-72. o., 119-144. o.; Bobrovszky, i. m. (18), 79-91. o.
28 Drahos, i. m. (27), 41-72. o.; H. M. Spector: An Outline of a Theory Justifying Intellectual and Industrial Property Rights; EIPR (1989), 270. o.; Dunn: Locke; Bp., 1992., 50-58. o.
29 Lásd Dunn, i. m. (28), 52-53. o.
30 Sajnos az ún. Capuccino-ügyben született már olyan ítélet, amely a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdésére építve ismert el "szerzői jogi" védelemben részesülonek olyan "nem nevesített" szellemi alkotást, amely sem a szerzői jogi védelem feltételeinek - a bíróság által is elfogadottan - nem felelt meg, sem más oltalmi forma követelményeit nem elégítette ki (Fovárosi Bíróság, 3.Pk.22.498/2000/6.). Lásd errol: Ficsor Mihály: A Cappuccino-ügy: a fekete leves; Iparjogvédelmi és szerzői Jogi Szemle, 2001. április, 31-36. o.
31 Lontai, i. m. (23), 29-30. o.; Tattay Levente: A szellemi alkotások joga; Bp., 2001. 28-29. o.
32 Lásd pl. az Szjt. 42. §-ának (3) bek.-ét, 43. §-ának (5) bek.-ét, 44. §- át, 48. §-át és 51. §-át.
33 Lásd pl. az Szt. 54-55. §-át, illetve 36. §-ának (2) bek.-ét.
34 Gesetz zur Modernisierung des Schuldrechts BGB1. 2001. S. 3138; Michel M. Walter: Entwurf eines Gesetzes zur Verbesserung der vertraglichen Stellung von Urhebern und ausübenden Künstlern in Österreich, GRUR Int. 2001, S. 602, in 603.
35 Nem szabad persze eltúlozni a szellemi tulajdon két fo ága közötti különbségeket. A Kodifikációs Fobizottság határozata sem feltétlenül indokoltan helyez hangsúlyt e különbségekre: "Az új szabályozásnak is számolnia kell azokkal a lényeges különbségekkel, amelyek a szerzői jog és az iparjogvédelem között léteznek." [Bizottsági határozatok (4), 4. o.]
A két terület közötti konvergencia idoszeru fejleményei a különbségeknél talán nagyobb figyelmet érdemelnének. Errol lásd: Bendzsel Miklós: Kormányrendelet a Magyar Szabadalmi Hivatalról; Iparjogvédelmi Szemle, 2000. június, 1-10. o.; lásd különösen a 2-3. o.-on e tárgyban olvasható fejtegetést.
36 A Ptk. 86. §-ának (2) bekezdésében található mondat - különösen a zárójelben szereplo szövegrész nem megfelelo illeszkedése miatt - nyelvtanilag is kifogásolható. Arról nem beszélve, hogy az újítás - vagy ahogy a Ptk. e rendelkezése említi "az újítói jog" - nem iparjogvédelmi kategória, nem sorolható a szellemi tulajdonhoz, hiszen nem kötodik hozzá kizárólagos jog.
37 Mert hiszen a mai felsorolás kimeríto jellegu.
38 Boytha, i. m. (2), 22. o.
39 Az Európai Bizottság 240/96/EK rendelete nem arra irányul, hogy a "technológia" jogi védelmét illetoen állapítson meg a tagállamok számára jogalkotási - harmonizációs - követelményeket, hanem arra, hogy a közösségi versenypolitika részeként mentesítse a technológia átadására vonatkozó megállapodások meghatározott csoportjait az EK szerződés 81. (korábbi 85.) cikkében szabályozott kartelltilalom jogkövetkezményei alól. A rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében a know-how-ról adott definíció sem állapít meg "technológiavédelmi" követelményt, különösen nem a tagállamok jogalkotása számára, hanem csak e közösségi jogszabály alkalmazásának céljára határozza meg a know-how fogalmát.