KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE

 

Karl Erik Sveiby: Szervezetek új gazdagsága: a menedzselt tudás. KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2001. - ISBN 963 224 599 7

"A szervezetek új gazdagsága: a menedzselt tudás megkönnyíti a modern tudásközpontú szervezet számára az oly fontos, de legtöbbször kiaknázatlan immateriális javak feltárását és hasznosítását - az emberi tőkéét éppúgy, mint a belső és külső strukturális vagyonét." Írja a könyv méltatásában Leif Edvinsson, a Skandia cég Intellektuális tőke testületi igazgatója.
A tudásmenedzsmenttel számos könyv és folyóiratcikk foglalkozott már eddig is, de a terület alapművei közül nem mindegyik áll rendelkezésünkre magyar fordításban.
Erik Karl Sveiby műve a tudásmenedzsmenttel foglakozó szakirodalom kiemelkedő alkotása, amelyet végre anyanyelvünkön is olvashatunk. Ezen túlmenően óriási előnye a kötetnek, hogy bevezető tanulmánya a tudásmenedzsment magyarországi helyzetét nemzetközi összehasonlásban mutatja be az olvasó számára. Boda György munkája önálló műként is segítségére lehet a témával foglalkozóknak.
A bevezető átfogó elemzést nyújt a tudásmenedzsment hazai megítéléséről:
- összefoglalja, hogy a hazai gondolkodási folyamat továbbfejlődésében milyen segítséget jelent Karl Sveiby munkája;
- külön áttekinti a Sveiby-féle mérési rendszer helyét a termelésirányítás hatékonyságát növelő menedzsmenttechnikák rendszerében;
- tárgyalja a magyarországi adaptáció speciális problémáit, ezen belül gyorsfényképet ad a magyarországi vállalatok tudásvagyonának alakulásáról a tőzsdei jelentések alapján;
- közzétesz egy KPMG-felmérést a tudásmenedzsment magyarországi helyzetéről, és végül beszámol a fordító speciális problémáiról, és az általa alkalmazott megoldásokról.
A tudásmenedzsment magyarországi megítélését bizonyos kettősség jellemzi a menedzserek körében: gyorsan felfigyelnek minden ezzel kapcsolatos új információra, ugyanakkor a gyakorlatban a kivárás technikáját alkalmazzák.
E mögött az az érv rejtőzik, amely szerint "…a tudásmenedzsment egy olyan komplex menedzsmenttechnika, amelynek alkalmazására lokálisan, saját hatókörben sikerrel nem lehet vállalkozni. Ehhez egész vállalati szintű elkötelezettségre van szükség, és emiatt a tudásmenedzsment felvállalását a ma még sokszor elszigetelten dolgozó magyar menedzserek önállóan nem kockáztatják meg." - írja a bevezető tanulmány szerzője. Ebben a felfogásban van racionalitás. Ma a magyar vállalatok többségét nem a kidolgozott és egységesen végrehajtott vállalati stratégia jellemzi, hanem hatalmi csoportok harcának pillanatnyi állása szerint deklarált vállalati politika. Ez a közeg a részterületek fejlesztésének inkább kedvez, mint a vállalat egészét átfogó stratégia kidolgozásának és érvényesítésének.
Sveiby könyve a tudás felértékelődését a társadalmi fejlődés folyamataiba ágyazza, és ezzel magát a változást értelmezhetővé és előre jelezhetővé teszi, melynek legfontosabb elemeit a következő jellemzőkkel ragadja meg:
1. mélyreható strukturális változások a fejlett országok gazdasági szerkezetében,
2. a nem tárgyiasult tőke szerepében bekövetkezett felértékelődés,
3. az információ szerepének átértékelődése.
A jellemzők hazai alkalmazása érdekében Boda György alapos elemzését statisztikai adatokkal támasztja alá. A gazdaság vizsgálatára vonatkozó elemzése után Sveibyt idézi, aki szerint az immateriális javak meghatározóvá válásának korszaka a tudáskorszak. Ez az elnevezés egy nagyon is valós változáshoz kötődik, mely mögött Sveiby a tartós elemeket mutatja ki.
Sveiby koncepciója alapvető törvényszerűségeket fejt ki a materiális és immateriális tőke menedzsmentjének különbségeire vonatkozólag:
- a nem tárgyiasult tőke nem sajátítható ki teljesen,
- a nem tárgyiasult tőke visszabeszél,
- a nem tárgyiasult tőke drága,
- a nem tárgyiasult tőkét nehéz vagy lehetetlen szervezeti sémákba gyömöszölni,
- a nem tárgyiasult tőke megszerzése nem garantálja a lehetséges output megszerzését,
- a nem tárgyiasult tőkét nehéz felvásárolni,
- a nem tárgyiasult tőkétől nehéz megszabadulni,
- a nem tárgyiasult tőke átalakítja a vezetési technikákat.
Sveiby az információ és tudás viszonyát egészen más módon tárgyalja, mint ahogyan az a korábban megjelent művekben szokásos volt. Két alapvetően lényeges gondolata az, hogy
1. az információbőség nem eredményez automatikusan nagyobb tudást,
2. a hangsúly az információszolgáltatásról áttevődik az információ felhasználójára.
A szervezetnek döntenie kell, hogy a - Sveiby szerint egyenlőképpen fontos - információ-előállító, illetve -felhasználó közül melyikre koncentrál.
Sveiby elemzésében a nemzetgazdasági szektorok közül a szolgáltató szektor részaránya a lényeges mutató a gazdaság fejlettségére vonatkozólag. Az ipar, mezőgazdaság, és a szolgáltatás mellett megjelenik a gazdaságban az információs szektor. Az információs szektor mérőszámaival kapcsolatos problémáknak igen komoly a szakirodalma. Sveiby szóhasználatában nem az információs vállalat, hanem a tudásvállalat megnevezés jelenik meg, melyben tükröződik az információval kapcsolatos előbbi alapgondolat.
Ha a tudásvállalatok növekedése elér egy bizonyos szintet, és ha súlyuk a nemzetgazdaság szerkezetében meghatározóvá válik, felmerül egy olyan adekvát mérési rendszer kialakításának szükségessége, amely a szektor folyamatainak lényegét tükrözi. Milyen ismérvek alapján minősíthető tudásvállalatnak egy bármely szektorban működő vállalat? Ehhez nyújt segítséget a Sveiby- féle mérési rendszer a teljesítményirányítási technikák rendszerében.
Az általa kialakított teljesítménymutató rendszer a tudásmenedzsmentet állítja középpontba. Az immateriális javak mérőszámai tartalmazzák a növekedési, megújulási mutatókat, a hatékonysági mutatókat, stabilitási mutatókat, összevetve mindezeket a kompetencia, belső és külső szerkezet jellemzőivel.
Sveiby a tudásvagyon meghatározásánál nagyon komolyan veszi az olyan részvénypiaci visszajelzéseket, mint a vállalat könyv szerinti értékének és piaci értékének eltérő alakulása.
A bevezető tanulmány magyarországi állami és magántulajdonban lévő vállalatok tevékenységének és tőzsdei árfolyamának hullámzását, összefüggéseit elemzi a tudásmenedzsmenttel összefüggésben. Ezzel a magyar olvasó érdeklődését nem csak felkelti, de fenn is tartja Sveiby művének tanulmányozásához.
A mű három fő részben foglalkozik a tudásszervezet korszakával, melyben az új gazdagság forrása az immateriális vagyon. A tudáskorszak korlátlan erőforrásainak hasznosításán túl felmerül a kérdés: mi a tudás? Mi a kompetencia? A tudásszervezetek kulcstevékenysége ugyanis a tudásátvitel.
A második rész az immateriális vagyon menedzsmentjének kérdéseit vizsgálja, bemutatva a tudásszervezet négy hatalmi játékosát: a szakembert, a menedzsert, a támogató személyzetet és a vezért. A szakértői kompetencia fejlesztése és hasznosítása, a tudásátvitelhez szükséges külső és belső szerkezet kiépítése a hatékonyság növelése érdekében, valamint a tudásközpontú és információközpontú stratégiák összevetése révén alakul ki a második rész.
A harmadik fő rész az immateriális vagyon mérésével foglalkozik, melyben megismerteti olvasóját a mérés modern módszereivel, a kompetencia, a belső szerkezet, és a külső szerkezet mérési mutatóival. Az immateriális javak működő mérési rendszereinek ismertetésével, a 13. fejezettel zárul a kötet.
A bonyolult téma feldolgozása korántsem bonyolult, az alfejezetek világos szerkezetben ismertetik meg az olvasót a tárgyalásra kerülő problémával és a megoldással. A mű tankönyvként való használatát megkönnyíti a fejezetek strukturáltsága, a minden fejezet végén megtalálható összefoglalás, amely a tárgyalt téma tömör, pontokba szedett kivonata, valamint a "Tanácsok vezetőknek" c. bekezdés, amely gyakorlati útmutatást nyújt a megszólítottaknak.
A kötetet a szerző bő jegyzetanyaggal látta el, melyet a hivatkozások jegyzéke követ. Ez a lista támpontot nyújt mindazoknak, akik a témával a továbbiakban is foglalkozni kívánnak.
A szerzőről szóló befejező részben megismerkedhetünk Karl Erik Sveiby rövid szakmai életrajzával, tudományos munkásságával.
A kötetet jól használható név- és tárgymutató zárja.

Bakos Éva

 

Encyclopaedia Britannica 2002, Deluxe CD-ROM kiadás (angol nyelven); Encyclopaedia Britannica, Inc., 2002

Többszörösen is a világ csodája. Mindenekelőtt, az Encyclopaedia Britannica maga a csoda - legalábbis annak, aki képes angolul olvasni. A legrégebbi és a legnagyobb angol nyelvű, általános célú enciklopédia, a leghatalmasabb tudástár egyetlen mű keretei közé szervezve ezen a nyelven.
Az enciklopédiát műfajként az különbözteti meg a lexikontól, hogy az egyes címszavak tárgyáról az utóbbi általában rövid, tömör ismertetéseket ad, az előbbi viszont részletesebb ismeretanyagot vonultat fel, így gazdagabb tudást közöl. Egy-egy enciklopedikus szócikk gyakorta felér a témáról szóló kisebb tanulmánnyal. Jobb enciklopédiába címszót írni szakmai rangot jelent - közismert példaként gondoljunk arra, milyen szerzők alkották meg a nagy francia Enciklopédiát. Jobb enciklopédiákban a nagyobb/fontosabb címszavaknál meg is adják a szerző nevét, így az szakmai hírnevével garantálja az abban foglaltak minőségét.
Amint a Britannicában olvashatjuk, az ember több mint kétezer éve alkot enciklopédiákat azzal a céllal, hogy bennük a tudomány állását az olvasók számára jól érthető módon összegezze és bemutassa. Az évek során a világ különböző részein legalább kétezer enciklopédiát adtak ki. Ha lenne könyvtár - sajnos nincs -, amelyben ezek mindegyike megtalálható, úgy mintegy három és fél kilométernyi polcot töltenének ki.
Az Encyclopaedia Britannica első kiadásának megjelentetését 1768-ban kezdték meg a skóciai Edinburghben a tudományok és művészetek átfogó ismerettáraként. Az első kiadás három kötetet tett ki, összesen 2391 oldallal, és három év alatt készült el. Fő ereje és újdonsága abban állt, hogy két fontos elemcsoportot egyesített: egyrészt a fontosabb témákról hosszabb, átfogó tanulmányokat közölt, másrészt pedig sok rövidebb szócikket is tartalmazott, s ezzel alkalmas volt arra, hogy a fogalmak széles körében lexikonként legyen használható. Ezt fejlesztette tovább az 1777 és 1784 között megjelent második kiadás, amely már tíz kötetet tett ki, és a benne feldolgozott tárgykörök tekintetében is számottevően bővebb volt. Az 1788 és 1797 között megjelent harmadik kiadás már 18 kötetben 14 579 oldalt tartalmazott, a jelenlegi könyvformátumú kiadás pedig 32 kötetből áll.
A 2002-es CD-ROM kiadás még inkább maga a csoda: a Deluxe változatban 85 ezer szócikk, 56 millió szó, 12 100-nál több fénykép, illusztráció, táblázat és térkép, egy óránál több video- és hanganyag, több mint 613 000 hivatkozás, 300 ezernél több kapcsolódás van internetes honlapokhoz. Ez már a modern informatika csodája is. A hagyományos kivitelű, nyomtatott ismerettárak esetében kibékíthetetlen ellentét feszül a bennük foglalt anyag gazdagsága és a könyvek, illetve könyvsorozatok kezelhetősége között. Minél több információt tartalmaznak, annál hasznosabbak, azonban technikailag annál nehézkesebb kezelni, forgatni őket, követni bennük a hivatkozásokat. A számítógépes technológia ezt az ellentétet simán kiküszöböli, az anyag gazdagságának már nincsenek árnyoldalai a felhasználó számára. Magától értetődik az is, hogy ez már multimédiás bemutatás, hanggal és mozgóképekkel, amire a nyomtatott könyv természetesen képtelen lenne.
A CD-ROM a voltaképpeni Britannica mellett integrált módon tartalmaz további adatbázisokat is. Teljes körű beszámolót adni a tartalmáról hosszadalmas felmérést igényelne. Valószínűleg többéves használat segít hozzá minden részletének megismeréséhez. Ismerkedni vele pedig éppen olyan, mintha az ember egy könyvtár birtokába jutna, és a gazdagság boldog zavarával küzdve leltározná a kincseit.
Találunk benne egy világatlaszt valamint egy időrendi táblarendszert is, amely 14 témakör szerint kalauzol a történelemben a kezdetektől napjainkig és 4100-nál több tételt tartalmaz. 44 témakörről multimédiás prezentációk adnak gazdag képanyagot. Mindezeknél a mai számítógépes keretprogramoknál már megszokott módon, könnyedén válthatunk témát, mozoghatunk közöttük. A rendszer sok egyéb szolgáltatás mellett azt is lehetővé teszi, hogy a képeket más felhasználás céljára kimásoljuk, valamint hogy azokhoz saját jegyzeteket készítsünk.
További, önmagában is nagyon értékes elemként találjuk itt a Merriam-Webster angol nyelvű értelmező szótárat, 200 ezernél több tétellel. Ha szótárra, magyarázatra van szükségünk, behívhatjuk a mindenhonnan könnyen elérhető indítólapról. Ha pedig az enciklopédia valamelyik szavára rákattintunk, a rendszer automatikusan behívja, és máris megkapjuk - természetesen angolul - a kérdéses szó magyarázatát.
Érdekes eszköz a "Knowledge Navigator". Beírunk egy címszót, és a rendszer felkínál kapcsolódó témaköröket, ezzel segítve a gyors eligazodást.
Egy ilyen nagy és sokrétű rendszer kezelését kitanulni nem kis feladat. A súgó ehhez olykor kevesebb segítséget ad, mint azt a járatlan felhasználó szeretné.
Bármi is érdekel, bármivel is kezdünk foglalkozni, érdemes megnézni, hogy mit mond róla a Britannica - óriási mennyiségű és gazdagságú ismeretanyag segít a tájékozódásban. Deák Ferencről például 667 szóból álló szócikket találunk. Ez érdemben ismerteti pályafutását, méltatja politikusi tevékenységének eredményét, a kiegyezésben játszott szerepét, és még azt is megadja angolul is, sőt magyarul is, hogy a "haza bölcsé"-nek nevezik. Ha Deák Ferenc nevére keresünk, összesen hét szócikk jön fel. Deák után másodikként báró Kemény Zsigmondé, aki Deák elvbarátja volt, és újságíróként segítette a kiegyezés előkészítését. Munkásságát 233 szavas szócikk mutatja be, felsorolva főbb műveit is. A következő szócikk Andrássy Gyula grófé, szintúgy részletes, 287 szóból álló leírással. Következik Kossuth Lajos igen részletes, 1112 szavas szócikke több továbbutaló hivatkozással, mint pl. Kossuth konfliktusa Görgeyvel illetve Széchenyivel. Görgeyről 379 szavas szócikket találunk, Széchenyiről 330 szavast, és mindegyiknél további magyar vonatkozású szócikkeket. Petőfi Sándorról 447 szavas szócikket találunk, s benne meglepő módon azt az állítást is, hogy a nyolcvanas évek vége felé szovjet kutatók levéltári anyagot találtak arról, hogy az oroszok mintegy 1800 hadifoglyot vittek Szibériába és Petőfi is közöttük volt - a feltevések szerint ott halt meg 1856-ban tuberkulózisban.
Maga a csoda az is, hogy az ember e CD-ROM révén birtokába juthat a Britannicának. Eddig ezt viszonylag kevés ember engedhette meg magának, főleg akkor, ha a legújabb, teljes, eredeti angol kiadást akarta, de még a "klónok" is meglehetősen drágák. Ezt a CD-ROM-készletet az interneten (www.britannica.com) megjelent hirdetés egészen hihetetlenül alacsony áron, mindössze 60 dollárért kínálja, azaz köznapi ember számára is elérhető. Ebbe az árba pedig még az is beletartozik, hogy egy éven át az internet útján megkaphatjuk a frissítéseket is.

Osman Péter